La Push vámpírja - 93. fejezet

93. fejezet


SZIASZTOK! MEGHOZTAM A FEJIT. ÁTVEZETŐ FEJEZET, A KÖVETKEZŐBEN IZGALMAS ESEMÉNYEK FOGNAK TÖRTÉNNI, EZT GARANTÁLOM :D PUSZI, DRUSILLA

(Johanna szemszöge)



Már három napja késik, ráadásul elfelejtettem bevenni az utolsó három szem gyógyszerem is ebben a hónapban. Most meg itt állok a drogériában, és terhességi teszteket veszek. Nem hiszem, hogy ez velem történik. Mindig óramű pontossággal működök, erre most elfelejtettem háromszor is az egyik legfontosabb napi teendőmet. Ez egyszerűen képtelenség. Még jó, hogy ma szabadnapos vagyok, Billy pedig őrjáraton van, így enyém a ház. Mármint a Black ház, mert a sajátomat megint megszállta Justin és Tanya, így oda most semmiképpen nem mennék. Ötféle teszt van, azt hiszem, hogy mindegyikből veszek egyet a biztonság kedvéért. A legegyszerűbb az lenne, ha elvégezném a vizsgálatot a kórházban, de azt Carlisle biztosan észrevenné, és elmondaná a többieknek is, hogy milyen teszteket végzek, úgyhogy így a legbiztosabb, azt hiszem.

- Jó napot – mosolyogtam az eladónőre.

- Önnek is – viszonozta a gesztust. – Hűha, gratulálhatok a hölgynek? – kérdezte kedvesen.

- Öhm… nem tudom, azért kell a teszt – húztam el a számat.

- Igaz – kuncogott fel a nő. – Akkor sok sikert kívánok – húzta le a vonalkódokat.

Én pedig villámgyorsan kifizettem a teszteket, majd a biciklimre pattantam és amilyen gyorsan csak tudtam tekertem is La Push felé. Szerencsére rutinos biciklista vagyok már, így nem tartott, csupán húsz percembe, és már le is szállhattam a Black háznál. Igaz, hogy úgy ziháltam, mint aki lefutotta a maratont, de a lényeg, hogy ideértem végre. Azonnal letámadtam a hűtőt, és kivettem egy literes üveg narancslevet. Majd a szatyrommal és a narancslével együtt bevonultam a fürdőszobába. Kinyitottam az üdítőt, és eszeveszetten kezdtem inni, hogy minél előbb tesztképes legyek. Szerencsére elég jól működik az anyagcserém, úgyhogy negyed óra múlva már neki is kezdhettem. Mind az öt tesztet megcsináltam egymás után, majd idegesen sétálgattam a fürdőben, hogy leteljen az a mindent meghatározó három-öt perc, amennyi időbe az telt, hogy a teszt kimutassa, hogy igen, vagy nem. Épp az ajtó előtt sétáltam végig, amikor hirtelen kicsapódott az ajtó, és hanyatt is estem volna, hogyha Billy nem kap el.

- Kicsim, te jó ég, jól vagy? – kérdezte aggódva.

- Igen, semmi bajom – nyögtem fel.

- Mit keresel itt? Mármint természetesen nem zavarsz, de azt hittem, hogy csak este találkozunk – mosolygott rám kedvesen. – Oh, szóval itt a narancslé – pillantotta meg az üveget. – Várjunk csak, miért idebent iszol… - kezdett bele, de el is akadt a szava, amikor meglátta a mosdókagylón sorakozó tesztjeimet. – Azok ott…

- Igen, azok ott terhességi tesztek – haraptam az ajkamba.

- Én azt hittem, hogy te…

- Elfelejtettem az utolsó három bogyót bevenni – motyogtam az orrom alá. Tudtam, hogy így is meghallja.

- Értem, nem lesz semmi baj, édesem – simított végig az arcomon.

- Már hogyne lenne baj? Késik – mondtam idegesen.

- Mióta késik? – kérdezte Billy.

- Három napja – húztam el a számat.

- Na és lefogadom, hogy te három napja spannolod magad, hogy biztosan terhes lettél – fogta a két keze közé az arcomat. – Tegnap is feszült voltál, amikor magamhoz öleltelek. Miért nem mondtad el?

- Én, nem akartam reményeket kelteni benned – sütöttem le a szemeimet. – Te már biztosan nagyon szeretnél kisbabát, és nem is biztos még, hogy én terhes lettem, de a bátyáidnak már mind van kisbabájuk, illetve hamarosan, és te biztos… - magyarázkodtam összevissza.

- Johanna, én tudom, hogy nekünk még nem jött el az idő – fordította maga felé az arcomat. – Nem hiszem, hogy teherbe estél, legalábbis kicsi a valószínűsége, de ha mégis, akkor is meg fogjuk oldani – mondta komolyan. Majd az órám csipogni kezdett. – Hát ez?

- Lejárt az öt perc – bontakoztam ki az öleléséből. Majd a tesztekhez siettem, de mielőtt még rápillantottam volna becsuktam a szemeimet. – Nézd meg, légy szíves – kértem Billyt. A következő pillanatban már éreztem is, hogy mellém lép, és átkarolja a derekamat.

- Uh, ehhez kellenek a dobozok, mert nem tudom, hogy melyik jel mit jelent – kuncogott fel.

- Csak gyorsan, kérlek – toporogtam idegesen.

- Mindjárt – kapkodott Billy. – Az első negatív, a második is… a harmadik is, a negyedik is, és végezetül az ötödik is az. Nyugodj meg, látod, nem volt miért idegeskedned – simított végig Billy a hátamon. – Nem akarod kinyitni a szemeidet? – kérdezte kíváncsian.

- Azt hiszem nem – ráztam meg a fejem.

- Na és miért nem? – nevetett fel Billy.

- Próbálok elsüllyedni, és nagyon remélem, hogy sikerül is – suttogtam idegesen.

- Ugyan miért, kincsem? Na, gyere ide, nyugi – ölelt magához, majd elkezdte cirógatni a hátamat. Én pedig kissé higgadtabban simultam a mellkasához. – Bepánikoltál, igaz?

- Attól tartok, hogy nagyon is – sóhajtottam fel. – Ne haragudj – fűztem még hozzá.

- Ugyan miért haragudnék? – kérdezte döbbenten.

- Most biztosan azt hiszed rólam, hogy én egy hisztérikus fruska vagyok, aki retteg az elkötelezettségtől, és attól, hogy örökre hozzákösse magát valakihez – fintorodtam el.

- Leszámítva a hisztérikus fruskát, valóban van valami abban, amit mondasz, de szerintem csak egy kis idő kell még neked, és hamarosan eljut a kapcsolatunk egy magasabb szintre. Fiatalok vagyunk még, nem kell elsietni semmit. Ha öt év múlva lesz kisbabánk, akkor majd akkor fogunk neki örülni. Nem kell ekkora feneket kerekíteni ennek az egésznek. Most te ne haragudj meg, kicsim, de néha túldramatizálod a dolgokat, de a tudatalattid mégiscsak szerette volna, hogyha veled vagyok most, mert ide jöttél, és az én fürdőszobámban végezted el a teszteket. Előbb-utóbb rá fogsz jönni, hogy te is éppen annyira vágysz a saját családra, mint ahogy én. Bár, ha jobban belegondolsz, akkor téged máris egy hatalmas család vesz körül, akik soha nem fognak elhagyni – simított végig az arcomon. – Szóval, nem kell zavarban lenned emiatt a kis incidens miatt.

- Azért egy kicsit kellemetlen, hogy egyrészt rajtakaptál, másrészt pedig sokkal jobban kezeled a krízishelyzeteket, mint én, pedig én leszek sürgősségi orvos. Akkor, hogy van ez?

- Édesem, melyik fiatal hajadon lány ne pánikolna be, aki azt hiszi, hogy terhes? – kérdezte mosolyogva.

- Gabriella nem pánikolt be, ő kifejezetten örült neki – morogtam fel.

- Nos, Gaby és te nem sok dologban hasonlítotok egymásra – állapította meg. – Ő egészen más természet.

- Ez igaz – sóhajtottam fel. – Vele jobban jártál volna. Jobbat érdemelnél egy hisztérikánál – lábadt könnybe a szemem.

Én tényleg szeretem őt, de nem vagyok képes olyan lazán kezelni ezt az egész helyzetet, mint ahogy Gaby és Nath. Ez a bevésődésesdi nem az én világom. Miért kéne Billynek velem lennie életem végéig, amikor állandóan csak fejtörést okozok neki? Még csak le se üvöltötte a fejemet egyszer sem, egy hülyeségem miatt sem.

- Hé, ne sírj, kicsim – törölte le a könnyeimet. - Most megint kimondtad életed legnagyobb butaságát. Te nem vagy hisztérika, csak nehéz gyerekkorod volt. Előbb-utóbb úgyis áttöröm valahogy a gátat, amit még mindig magadban tartasz – kapott az ölébe. Majd egy szempillantás alatt az ágyánál termett, lefektetett rá, és betakart egy meleg pokróccal.

- Már semmilyen gátam nincs az irányodba – suttogtam csukott szemmel. – Már nem attól félek, hogy elhagysz.

- Akkor mitől? – kérdezte döbbenten.

- Attól félek, hogy történik velünk valami, és azután mi lesz a kisbabánkkal, vagy kisbabáinkkal? Nem kockáztathatom meg, hogy nélkülünk nőjenek fel. Szülők nélkül – magyaráztam csendesen.

- Édesem, az minden percben benne lesz az életünkben egész végig, hogy történhet velünk valami, de nem élhetjük le félelemben az életünket – fordított maga felé, miközben mellém feküdt. – Hogyha velünk bármi is történne, de hangsúlyozom, hogy nem fog, akkor egy elég nagy család venné a gondjaiba őket, és úgy szeretnék, mintha a saját gyermekük lenne. Kicsi a valószínűsége, hogy mindenkit egyszerre ér szörnyűség a családunkból. Gondold végig logikusan, kérlek. Nincs mitől félned, nem maradnak egyedül sosem, de mi sem fogjuk elhagyni a gyermekünket, vagy gyermekeinket. Csak bízz bennem – nézett rám komolyan.

- Bízom benned – válaszoltam halkan.

- Nem hallottam tisztán – mondta halványan elmosolyodva.

- Bízom benned – motyogtam egy kicsit hangosabban.

- Már majdnem hallottam – mosolyodott el.

- Bízom benned – kiáltottam el magam hangosan.

- Na, ezt hallottam – virított rám egy szemkápráztató mosolyt.

- Huh, ez jól esett – mosolyodtam el én is. – Azt hiszem, hogy igazad lehet. Talán túlságosan is kiéleztem a jövőnk gondolatát a katasztrófákra.

- Lehet, de majd változtatunk a nézeteden – nyomott gyengéd csókot a számra. – Be fogom bizonyítani neked, hogy semmi okod nincs arra, hogy félj a gyermekeink jövőjétől, mert ők lesznek a világ legboldogabb és legszebb gyermekei.

- Úgy legyen – mosolyodtam el.

Majd össze is rándultam a rám törő görcstől. Azt hiszem, hogy eljött az idő, hogy ismét meglátogassam a mosdót.

- Ajaj, görcsoldó, vagy fürdőszoba? - kérdezte együtt érző arccal.

- Én megyek a fürdőbe, te hozd a görcsoldót – nyögtem fel.

- Rendben, a pizsamád a felső polcon, ahogy mindig, a női holmik pedig a tükrös szekrényben, ahová a legutóbb tetted – mondta kedvesen. Azután pedig felkapott és a fürdőbe vitt. – Csak lassan, nem kell sietned sehová – puszilta meg a homlokom. Azután pedig eltűnt.

Én pedig csigalassúsággal levettem a ruháimat, majd beledobáltam mindent a szennyes-kosárba. A teszteket pedig a kukába száműztem dobozostól. Majd bekászálódtam a kádba, hogy letusoljak. Gyorsan megmosakodtam, majd miután megtörölköztem belebújtam a finom selyem pizsamámba, amit nemrég kaptam Billytől, és egyszerűen imádtam. Azután előkerítettem a szükséges női kellékeimet, ahogy szerelmem szokta mondani, és dolgom végeztével kivánszorogtam a szobába, vissza az ágyig. Ahol legnagyobb örömömre már ott volt Billy, egy pohár vízzel, és egy levél görcsoldóval a kezében. Bebújtam mellé az ágyra, majd hálásan vettem el tőle a pirulás levélkét, amiből kettőt azonnal be is vettem egy korty vízzel.

- Köszönöm – sóhajtottam fel. Majd összehúztam magam olyan kicsire, amennyire csak tudtam, hátha az enyhíteni tud a fájdalmamon.

- Nincs mit – simított végig a hátamon. - Nagyon fáj?

- Túlélem – nyögtem halkan.

- Efelől eddig sem volt kétségem – kuncogott fel Billy. – Na gyere, van egy ötletem – húzott magára, és tényleg jobb lett. A csípője pontosan ott nyomta a hasamat, ahol nagyon fájt nem sokkal előtte, és az enyhe nyomástól valahogy jobb lett.

- Ez jó – motyogtam a mellkasába.

- Ennek örülök – mondta kedvesem mosolyogva. – Pihenj csak. Még jó, hogy ma nem kell bemenned a kórházba – simított végig a hátamon.

- Főzni akartam neked vacsorát – motyogtam félálomban.

- Majd eszünk néhány szendvicset, vagy rendelünk egy pizzát – legyintett Billy.

- Ne haragudj – néztem rá bűnbánó szemekkel. – Nem csak a vacsiért, hanem az egész cirkuszért.

- Eddig nem haragudtam, de ha sokat esdekelsz még a bocsánatért, akkor meg fogok haragudni – mondta szigorúan.

- Rendben, visszafogom magam – ásítottam el magam. A görcsoldónak mindig is megvolt nálam ez a jótékony hatása.

- Aludj, majd később megbeszéljük még ezt, ha már jobban leszel, rendben?

- Igen, az jó lesz – helyezkedtem el kényelmesen kedvesemen.

Majd a kezéhez dörgölőztem egy kicsit. Mire a keze azonnal elindult a hátamon én pedig jólesően megborzongtam. Nem sokkal később pedig elnyomott az álom.



(Angela szemszöge)



Ez a Brian, nagyon is kedvemre való srác. Jóképű, vegetáriánus, kedves, és a jelek szerint én is tetszem neki, de nem tudom még, hogy mit akarok. Mindenesetre egy randi még nem kerül semmibe. Nem is emlékszem már, hogy mikor voltam utoljára moziban. Egyedül nem igazán volt kedvem mászkálni esténként, inkább a házamban ücsörögtem, és olvastam, vagy hosszú, forró fürdőket vettem. Amikor egyedül mentem el otthonról mindig udvarolni kezdtek nekem a férfiak, és nem akartam, hogy ostromoljanak, amikor úgyis tudtam, hogy mindenkinek nemet kell mondanom. Viszont ez most olyan hülye helyzet. Azt sem tudom, hogy mit vegyek fel, Brian meg mindjárt itt lesz.

- Szia – dugta be a fejét mosolyogva Alice.

- Szia – fintorodtam el.

- Ezt vedd fel – dobott felém egy fekete farmert, egy bordó blúzt, és egy szexis fehérnemű szettet. – Bújj bele gyorsan, mindjárt jövök és megcsinálom a hajadat.

- Oké – adtam meg magam.

Végül is Alice ízlése mindig is kiváló volt. Gyorsan felkaptam magamra a szerelést, és valóban nagyon jó volt, úgy ahogy volt. Még a fekete dzsekim kell hozzá, meg egy csizma, és tökéletes.

- Na, gyere, ülj le gyorsan – rontott be Alice a szobába. – Semmi perc alatt gyönyörű loknikat varázsolok a tincseidből – kapta a kezébe a hajsütővasat. Negyed óra múlva pedig tényleg egy fantasztikus hajkölteménnyel ültem a tükör előtt. – Nyugi, nincs miért izgulnod. Brian jó fej srác, és szép estétek lesz együtt. Nyugi, láttam – villantak meg Alice szemei.

- Hálás lennék, ha nem leskelődnél a romantikus pillanatok után – sütöttem le a szemeimet.

- Nyugi, minden rendben lesz, és esküszöm, hogy nem szoktam belemenni a részletekbe a látomások alkalmával – mondta komolyan.

- Rendben, ezért hálás vagyok – mosolyogtam rá. Majd a következő pillanatban csengettek.

- Na látod, már itt is van – pattant fel Alice és máris rohant a lépcső felé.

- Várj Alice, ezt nekem kéne, nem? – rohantam utána. Végül is az én vendégem érkezik meg éppen.

- Hízelgő, hogy a ház hölgyei lélekszakadva rohannak elém – vigyorodott el Brian. Én pedig legszívesebben visszamenekültem volna a szobámba. Még el sem indultunk a randira, de már kellemetlen helyzetbe hoztam magam. – Szabadjon megjegyeznem, hogy gyönyörű vagy – lépett közelebb hozzám Brian, hogy a fülembe suttoghasson.

- Köszönöm – pislantottam fel rá ártatlanul.

- Mehetünk? – nyújtotta a karját. – A film két óra múlva kezdődik, és előtte még szeretnék veled sétálni is egyet, ha van kedved.

- Örömmel – karoltam belé mosolyogva. Majd hagytam, hogy kivezessen a ház elé, és beültessen a fekete BMW-be, ami a ház előtt parkolt. Gyönyörű autója van. Kár, hogy nekem nincs, de amióta vámpír lettem nem igazán éreztem szükséget egy autóra, de lehet, hogy be kéne szereznem egyet, hogy néha kiélhessem a vezetés iránti vágyaimat.

- Szereted a klasszikus zenét? Mondjuk gitáron előadva? – nézett rám mosolyogva, miután elindultunk.

- Igen, nagyon szeretem a klasszikus zenét – bólintottam rá lelkesen. Mire Brian bekapcsolta a cd lejátszót, és én csak ámultan a színtiszta, lágy dallam, gyönyörű csengésén. – Ki játssza ezt a dalt? Gyönyörű, de nem emlékszem rá, hogy hallottam volna valaha is.

- Tudod, ez az én dalom – mosolygott rám.

- Te írtad? – kérdeztem tátott szájjal.

- Igen, és én is játszom – bólintott rá. – Már több lemezem is van, csak nem publikálhatom őket.

- Miért nem? – kérdeztem döbbenten. – A világ csakis nyerne vele, ha ezt a zenét hallgathatná.

- Lehet, hogy másoknak is tetszene, de mivel nem öregszem, így a nyilvánosság nem tenne jót nekem, és egy vámpírnak sem – magyarázta komolyan.

- Ez jogos – bólintottam rá. Kár, pedig tényleg fantasztikus zenét írt, és játszik is. – Mit is nézünk meg?

- Egy romantikus, családi filmet, tetszeni fog. A régi filmeket játszó moziban lesz. Nekem nagy kedvencem, már nagyon-nagyon régóta – magyarázta lelkesen. – Szerintem te is imádni fogod.

- Rendben, kíváncsian várom. Mi a címe?

- Kőkemény család. Tényleg nagyon jó film. A színészek is fantasztikusan játszották a szerepüket. Igazi kikapcsolódás, miközben van benne megannyi tanulság is – simította egyik kezét a combomra. Mire egy pillanatra ijedten megrándultam. – Bocsánat – kapta el a kezét.

- Semmi baj, én csak meglepődtem – fogtam meg a kezét, majd visszahelyeztem a combomra.

- Oké, akkor legközelebb majd lassabb mozdulatokat teszek – kuncogott fel.

- Helyes, tedd azt – biccentettem morcosan.

- Ugyan már, tudod, hogy nem úgy értettem, Angela – szorította meg egy pillanatra a combomat.

- Talán, ha jó fiú leszel, akkor még az este folyamán kiengesztelhetsz – húzódott cinkos mosolyra szám.

Utoljára Eric csókolt meg, és az már nagyon-nagyon régen volt. Bár, mentségemre szóljon, hogy nem is akartam soha senkit megcsókolni azóta, egészen mostanáig. Bár ki tudja. Lehet, hogy csak egy kis tapasztalatlan fruskának tartana, hiszen, neki biztosan szeretők tömkelege fordult már meg az ágyában, de az én ágyamban még soha nem volt senki. Ez egy kicsit kínos, így hatvannyolc év távlatából. Mármint, minden normális nő megtalálja azt a férfit ennyi idő alatt, akinek nekiadja teste legnagyobb kincsét. Ezzel szemben én, apácaéletet éltem egész időm alatt.

- Megérkeztünk – mosolygott rám miután leállította a motort. – Várj itt, mindjárt kinyitom az ajtód – fűzte még hozzá. Majd kiugrott a kocsiból, hogy emberi tempóban, de sietősen az én oldalamra kerüljön, és kinyissa nekem az autót.

- Köszönöm – nyomtam puszit az arcára, miután kisegített az autóból.

- Részemről az öröm – kulcsolta össze az ujjainkat. Majd bezárta az autót, és húzni kezdett a park felé.

- Ez gyönyörű – ámultam el a hatalmas park láttán.

Hatalmas, méregzöld lombú fák, amelyeknek ágain madarak és mókusok mocorogtak. Eldugott kis padok, ahol a szerelmespárok eltölthetnek némi időt, a romantika jegyében. Na és a hatalmas, kerek telihold, ami most ezüstös fénybe burkolja az egész parkot, ami körülvesz minket.

- Örülök, hogy tetszik – emelte fel az összekulcsolt kezünket. Majd lágy csókot lehelt a kézfejemre. – Sajnos lassan vissza kell mennünk. Kezdődik a filmünk.

- Sebaj, biztosan nagyon jó lesz – mondtam határozottan. Azután pedig visszasétáltunk a mozihoz, és rajtam kislányos izgatottság lett úrrá. Emberkoromban egy moziban kaptam életem első csókját. Kicsit feszengve foglaltam el a helyemet Brian mellett, pedig nem volt igazán okom zavarban lenni.

- Mi a baj? – karolta át a vállamat. – Lazíts egy kicsit. Nem foglak megenni – suttogta a fülembe.

- Tényleg nem? – kérdeztem mosolyogva. Valahogy a viccelődése egy kicsit tényleg ellazít.

- Csak, ha nem te magad kéred, hogy azt tegyem – emelte esküre a kezét.

- Rendben, szavadon foglak – kuncogtam fel.

Kezdtem végre feloldódni megint. Brian fura dolgokat vált ki belőlem, amiket nem mindig értek. Hirtelen ötlettől vezérelve a köztünk levő karfát felhajtottam, de az eredeti tervemet, hogy odabújok hozzá, már nem volt bátorságom kivitelezni.

- Annyira édes vagy ilyenkor – mosolyodott el Brian. Majd átkarolta a vállamat, és magához húzott. Én pedig a meglepetéstől mozdulni sem tudtam. – Lélegezz, kedves. Tudod, mások nem tudják, hogy oxigén nélkül is nagyon jól elvagyunk.

- Hogy tudod ilyen lazán kezelni ezt az egész helyzetet? – morogtam a mellkasának.

- Angela, ez egyelőre csak egy randi. Azért hívtalak meg, mert miután sokat beszélgettünk, és jól éreztük magunkat, gondoltam, talán te is jól érzed magad velem. Az esküvőn nem voltál ennyire görcsös – sóhajtott fel.

- Sajnálom, én csak… több, mint ötven éve nem randiztam, és azt hiszem, hogy ennyi idő alatt egy kicsit berozsdásodtam – húztam el a számat.

- Csak lazíts, és érezd jól magad, hogyha magadat mutatod meg nekem, akkor tetszeni fog, amit látok – simított végig a gerincemen.

- Oké, megpróbálom – simultam hozzá még szorosabban, és kényelmesen elhelyezkedtem.

- Na látod, megy ez – nyomott puszit a homlokomra, majd tovább néztük a filmet.

Bár én nem sokat vettem ki a történetből, mert sokkal jobban lekötött, hogy Brian tökéletes vonásait tanulmányozzam. Tényleg nagyon tetszett nekem ez a srác. Isten látja lelkem, hogy Eric óta soha egy férfira sem vetettem szemet, de ő más. Ő az a fajta férfi, aki kedves, gyengéd, és gondoskodó azzal, akit szeret. Látszik abból, ahogy rám néz. Bármennyire is rettegek egy esetleges csalódástól annyira, valahogy mégis úgy hiszem, hogy Brian mellett nagyon is boldog lehetnék.

- Hogy tetszik a film? – suttogott a fülembe.

- Nagyon jó – tértem magamhoz egy pillanat alatt.

- Oké, akkor miről szólt eddig? – húzta fel a szemöldökét.

- Egy családról – mondtam magabiztosan.

- Ezt bővebben is kifejtenéd? – kuncogott fel.

- Inkább nézzük a filmet – haraptam az ajkamba.

- Nézhetjük tovább a filmet, vagy… - kezdett el közelíteni óvatosan az ajkaim felé.

Mire én ösztönösen lehunytam a szemeimet, és vártam életem második első csókját, ami legnagyobb örömömre nem is váratott magára sokáig. Brian ajkai puhák voltak, és gyengéden. A csók egy cseppet sem volt erőszakos, mégis a gyengédség mellett nagyon is jól átéreztem a szenvedélyt, ami engem is feltüzelt. Karjaimat a nyaka köré fontam, és még jobban magamhoz húztam őt. A következő pillanatban pedig a lábaim már Brian lábain voltak, és pedig félig feküdtem a hátamat a falnak döntve. Majd hirtelen beugrott, hogy hol is vagyunk valójában.

- Brian, ezt nem kéne – toltam el egy picit a mellkasánál fogva.

- Miért, túl gyors? – zihálta a szemeimbe nézve.

- Nyilvános helyen vagyunk, és bárki megláthatja, amint mi itt éppen…

- Nem hiszen, hogy bárki is felfigyelne rá, de majd visszafogom magam – nyomott még egy csókot a számra.

Azután pedig gyengéden magához húzott, és cirógatni kezdte egyik kezével a vállamat, a másikkal pedig a mellkasán nyugvó kezemet. A film végén szorosan egymáshoz bújva sétáltunk ki az épületből, majd amikor a kocsihoz értünk Brian kinyitotta előttem az ajtót, én pedig készségesen beszálltam. Miután pedig ő is beült mellém azonnal összekulcsoltam az ujjainkat.

- Van kedved eljönni hozzám? – kérdezte mosolyogva.

- Oh, én… nem is tudom… azt hiszem, hogy ez még… - hadováltam összevissza. Nagyon is kedveltem Briant, de ez az őrületes tempó nem az én stílusom, attól tartok.

- Nem gondoltam semmi olyasmire, amire most te gondolsz. Csak szeretnék minél több időt veled tölteni, ha te is akarod. Nem foglak letámadni, és tökéletes úriember leszek, ígérem. Csak beszélgetünk, csókolózunk, és összebújunk. A randi meghosszabbítása, ígérem.

- Oh, ebben az esetben boldogan veled tartok – mosolyogtam rá őszintén.

Tudhattam volna, hogy nincsenek hátsó szándékai, vagy nem hiszi azt, hogy könnyen kapható lány vagyok. Az utunk nem tartott hosszú ideig, amikor is Brian megállt egy kis erdei házikónál. Nagyon szép volt maga a kis zug is, és az erdő is, ami körbevette a helyet.

- Megérkeztünk – nyitotta ki az ajtómat Brian.

Most nem foglalkozott az emberi tempóval, hanem egy szempillantás alatt előttem termett, és fel is kapott a karjaiba. Legközelebb pedig már csak az ágyán tett le. Ahol azonnal fölém is gördült, és szenvedélyesen csókolni kezdte az ajkaimat. A lábaimat reflexszerűen a dereka köré csavartam, és szorosan magamhoz húztam, amikor hirtelen megéreztem a férfiasságát hozzám nyomódni.

- Brian, te most? – toltam el magamtól egy kicsit.

- Ne haragudj. Tudom, hogy tökéletes úriembert ígértem neked, de a testem reakciójáról nem tehetek – mondta kissé zavarban. – Tudod, elég régen volt már, amikor utoljára ilyen helyzetbe kerültem egy lánnyal. Bár az igazat megvallva, te valószínűleg mindenképpen ezt a reakciót váltanád ki belőlem – sütötte le a szemeit. Az este folyamán most volt először ő zavarban. Pedig eddig annyira magabiztosnak látszott. – Öhm… ha gondolod, hazaviszlek – ajánlotta fel.

- Ne, nem akarok haza menni, szeretnék nálad maradni, én csak meglepődtem – haraptam az ajkamba.

- Ez édes – kuncogott fel.

- Mi édes? – kérdeztem döbbenten.

- Az, ahogy mindig meglepődsz – simított végig az arcomon.

- Szokj hozzá, hogyha velem szeretnél lenni – sütöttem le a szemeimet, és ha tudtam volna, akkor el is pirultam volna.

- Mindenképpen veled szeretnék lenni, és már hozzá is szoktam ahhoz, hogy mindenen meglepődsz – nehezedett ismét óvatosan rám. – Így kényelmesen fekszel? – kérdezte kedvesen.

- Igen, tökéletesen – húztam magamhoz. Úgy kaptam az ajkai után, mint szomjazó a víz után, és már egyáltalán nem is lepődtem meg, amikor megint megéreztem az éledő férfiasságát a lábaim között.

- Sajnálom, hogy… - kezdett volna bele, de nem hagytam, hogy befejezze.

- Ne törődj vele, azt hiszem, hogy a helyzet igazán hízelgő az én szemszögemből – fogtam egy pillanatra két kezem közé az arcát. – Jó veled, és határozottan úgy érzem, hogy neked is jó velem. Csak tegyük ezt az éjszakát felejthetetlenné – mondtam határozottan.

- Na és talán az összes többit is, ami ezután köszönt ránk – nézett rám boldogan.

- Igen, azt hiszem, hogy én is ezt szeretném – sóhajtottam fel, ahogy a keze végigsimított a nyakamtól kezdve, le egészen a térdhajlatomig. – Hol is tartottunk? – húztam vissza magamhoz. Még soha életemben nem kaptam ilyen észveszejtő csókot, mint amilyet Briannel éltem át, és még sokáig szerettem volna ezt élvezni, remélhetőleg egészen addig, amíg világ a világ…