83. fejezet
SZIASZTOK! MEGHOZTAM A FEJEZETET :D NA ÉS MÉG EGY KÉRDÉST IS. SZERETNÉTEK, HOGY LEGYEN EGY-KÉT ANTHONY/NATHALIE FEJI A NÁSZÚTRÓL, VAGY CSAK HALADJON INKÁBB TÖRTÉNET? PUSZI, DRUSILLA
(Johanna szemszöge)
Nem tetszett nekem ez a Tanya. Még csak most kaptam vissza a testvéremet, és máris megint bajba keveredett. Egy vámpírba szerelmes. Ez nem normális dolog, ez egészen biztos. Talán elbűvölte őt, vagy elkápráztatta, hogy állandóan minden csak erről a nőről szól. Már lassan nem is itthon él, hanem Denaliban, vagy ami még rosszabb Tanya kocsijában. Amikor meg itt vannak, akkor is elzárkóznak a bátyám szobájába, aztán én meg hallgathatom a morgás koncertet, és percenként rájuk akarok rontani, mert azt képzelem, hogy Tanya épp most uzsizik a bátyámból. Ez egészen biztosan nem lehet egészséges kapcsolat, hanem inkább valami fellángolás, esetleg kíváncsiság a bátyámban.
- Johanna, mi a baj? – szakított ki Billy a gondolataimból.
- Semmi – mosolyogtam rá.
- Oké, mit nézünk? – kérdezte gyanakvóan.
- Öhm… Tolvajtempót – vágtam rá. Igen, ezt a filmet tettem be.
- Azt néztük úgy két órával ezelőtt, ez már az Olasz meló – mondta Billy kissé rosszallóan. – Meséld el, hogy min töröd azt az okos kis fejedet, mert az egészen biztos, hogy nem a filmen gondolkodsz ilyen elmélyülten.
- Te nem hallod? – böktem az emelet felé.
- Dehogynem – rántotta meg a vállát.
- Akkor farkasként nem kéne felrohannod Justin szobájába, és letépni róla azt a nőt? Mi van, ha éppen most eszi meg? Folyamatosan morog – fakadtam ki csendben. Nem akartam, hogy az említett egyed is meghallja a beszélgetésünket.
- Tudod, édesem, ez nem kifejezetten morgás. Ez… hogy is kéne fogalmaznom kíméletesen. Egyfajta dorombolás – találta meg a jó szót.
- Dorombolás? – kerekedtek el a szemeim. – Miért dorombol egy vámpír? Nem macskáról beszélünk.
- Gyakorlatilag a ragadozóság összeköti őket egymással. A nagymacskák ugyanakkor dorombolnak így, amikor a vámpírok – közölte velem a tényeket.
- Várj, azt akarod mondani, hogy Justin és az a nő odafönn, most éppen…. Na nem, azt nem – ráztam meg a fejem.
Majd azonnal elindultam felfelé, hogy véget vessek ennek az egésznek. Justin egy szerető, kedves lányt érdemel, nem pedig egy ki tudja hány éves szukkubust. Eleget hallottam róla régebben egy-két embertől, vagyis vámpírtól.
- Kicsim, mire készülsz? – kapta el a karomat.
- Minek néz ki? – kérdeztem kicsit ingerülten.
- Te sem gondolod komolyan, hogy rányitsz a felnőtt bátyádra, aki éppen nagyon el van foglalva – mondta enyhén mosolyogva. Hát igen, a helyzet valóban elég komikus lesz, de nem hiszem, hogy rosszat tennék vele, hiszen a bátyám érdekeit szeretném szolgálni. – Te mit szólnál, ha Justin ránk nyitna szeretkezés közben? – kérdezte komolyan.
- Te nem vagy vámpír – csattantam fel.
- Tehát még mindig nem bízol meg a Cullenekben? – kérdezte kissé csalódottan. – Az esküvő után azt hittem, hogy már minden rendben.
- Velük minden rendben is van, de Tanya valamiért nem tetszik nekem. Úgy néz a bátyámra, mintha fel akarná falni – mondtam mérgesen.
Nem fogja belemélyeszteni a fogait, mert akkor puszta kézzel tépem szét, még akkor is, hogyha ez lesz az utolsó cselekedetem életemben.
- Nos, nem tagadom, hogy valóban úgy néz rá, de ez nem az a fajta éhség, amikor szó szerint fel akarja falni, hanem képletesen szólva, mint az egyre szebb szimfóniában hallható is az emelet irányából – bökött felfelé mosolyogva.
- Ez nem vicces – tiltakoztam hevesen.
- Dehogynem – csóválta meg a fejét Billy. – Ha látnád magad, hogy mennyire kipirultál a méregtől, és a hajad is milyen zilált lett attól, hogy félpercenként beletúrsz, akkor te is mosolyognál – kuncogott fel. – Halkan megjegyzem, hogy vadító látvány vagy – sétált hozzám egyre közelebb.
- Nem, ne merészeld. Ez most nem az a pillanat – tiltakoztam hevesen.
Pontosan ismertem már ezt a nézést. Ilyenkor három másodperc múlva a kanapén, vagy a szobámban találom magam egy szál bugyiban, és melltartóban.
- Dehogynem, legalább lenyugszol egy kicsit, és talán megérted Justin igényeit – kapott a karjaiba. Majd a következő pillanatban már le is tett az ágyamon.
- Billy, meghallanak minket – suttogtam halkan. Majd fogaimat összeszorítva próbáltam csendben tűrni, ahogy a fogai finoman végigkarcolták a nyakam érzékeny bőrét.
- Ami azt illeti, nem hiszem, mert sokkal jobban lefoglalja őket a saját szenvedélyük – simította egyik kezét a keblemre. – Követhetnénk a példájukat, akkor talán téged sem zavarnának a hangok – búgta a fülembe.
- Ez egy igen csábító ajánlat, de attól tartok, hogy nemet kell mondanom, drágám – kaptam el a kezét, ami már igencsak dél felé kalandozott.
- Miért? Tényleg ennyire zavarnak? – lepődött meg.
Tény, hogy amióta együtt vagyunk még sosem utasítottam el a közeledését, és most sem azért teszem, mert nem esik jól, amit csinál, hanem egyéb okokból.
- Igazság szerint női problémák nem engedik, hogy engedjek neked – sütöttem le a szemem. Még soha életemben senkivel nem kellett közölnöm nyíltan, hogy menzeszem van.
- Oh, akkor ezért ilyen intenzív ma az illatod – szippantott bele a nyakamba. – Éreztem reggel a változást, de arra gondoltam, hogy esetleg lecserélted a tusfürdőd, vagy ilyesmi - mondta határozottan, majd orrával végigcirógatta a nyakam vékony bőrét.
- Billy, ezt most nem lehet – toltam el magamtól egy kicsit.
- Egy szóval sem mondtam, hogy letámadlak, jelen helyzetben az nem lenne túl esztétikus, viszont nem kell elmennünk mindig a végsőkig. Csak engedd el magad, és élvezd, ahogy csókollak és simogatlak – nyomott puszit a számra. – Ígérem, hogy a jelenleg kényes részt messze elkerülöm – kacsintott rám pimaszul.
Na ilyet se próbáltam még. Az én életemben az az egyetlen férfi, akinek megengedtem, hogy hozzám érjen, jellemzően nem szokott megállni csókoknál és simogatásoknál. Bár így belegondolva, lehet, hogy nem lenne rossz kipróbálni, hogy milyen érzés, amikor csak egy kis előjátékig megyünk el. Talán tetszene. Végső soron Billyre eddig semmilyen okból nem panaszkodhatok.
- Neked ez nem lesz rossz? – kérdeztem bizonytalanul. Habár, én is tudok tenni néhány dolgot az érdekében. Garantáltan jól érezné magát ő is.
- Kicsim, nekem már az is egy élmény, hogyha mellettem fekszel – nézett mélyen a szemembe. – Na, ne nézz már rám ilyen kis hitetlen őzike szemekkel. Tudod, nem kell mindennek a testiségről szólnia. Bár nem tagadom, hogy az se baj, ha néha csak arról szól – vigyorodott el gonoszan. Majd újra a nyakamhoz hajolt, és finoman szívogatni kezdte, ezzel elégedett sóhajokat kicsalva belőlem.
- Nem vagyok hozzászokva az ilyen bánásmódhoz – sóhajtottam fel boldogan.
- Talán itt lenne az ideje, hogy hozzászokj, mert mellettem csak ilyenben lesz részed – mondta kedvesem határozottan.
- Na és mégis meddig tervezed ezt az időszakot? – kérdeztem kíváncsian. Jó az ilyesmit tisztázni.
- Amíg a halál el nem választ, és még azután is – nézett Billy mélyen a szemembe.
Hm… a halál. Ezen a helyzeten már sokat gondolkodtam kettőnk kapcsán. Neki nem feltétlenül kell megkapnia a halál csókját, hiszen megvan hozzá a képessége, a génjei, hogy mindig is ilyen fiatal és erős maradjon. Nem kellene miattam feladnia az öröklétet, és a boldogságot egy még ennél is szebb jövőben. Megvan az élet rendje. Az ember távozik, az alakváltó és a vámpír éli tovább az életét. A képlet egyszerű, csak ez a bevésődés bonyolítja meg a helyzetet. Ha ez nem lenne, akkor Billynek soha nem jutna eszébe, hogy megöregedjen velem, és elhagyja ezt a világot. Szerintem felesleges ez a végtelenül romantikus szemlélet. A világnak, és La Push-nak szüksége van Billy Blackre, az alfára. Viszont a kórház nagyszerűen boldogul Johanna Moore nélkül is.
- Mennyire vagy biztos benne, hogy én vagyok számodra a tökéletes nő? – kérdeztem halkan. Mire Billy megállt, és felnézett rám.
- Teljes mértékben biztos vagyok benne, de ezt már sokszor megbeszéltük – nézett rám kissé rosszallóan. – Egy farkassal csak egyszer történik ilyesmi az életben. A bevésődés tudja, hogy nekünk mi a jó, nekem pedig te vagy a tökéletes – mondta határozottan.
- Értem – bólintottam rá.
Tehát csak egyszer történik ilyesmi. A bevésődés hormonális lehet, és illathoz kötött. A tökéletes párok egymásra találása, az újabb farkasok születése érdekében, genetikai kód. Ergo, csak a génállomány a titka az egész helyzetnek. Ha viszont így van, akkor van rá lehetőség, hogy egy gyógyszert kifejlesztve változtassak a dolgok menetén, és megoldjam, hogy Billy a megfelelő nőt akarja maga mellé. Olyat, aki mellett kihasználhatja az egész örökkévalóságot egy emberöltőnyi élet helyet. A kérdés az, hogy van-e jogom megtenni ezt vele? Azért, mert azt hiszem, hogy nem én vagyok számára a megfelelő, jogom van manipulálni az érzékeit, és valaki máshoz küldenem, holott meg fogok őrülni már csak a gondolatától is annak, hogy nem az enyém már? Nem, nekem csakis az ő érdekeit kell néznem, és a családja érdekeit. Minden hozzátartozója halhatatlan, csak én nem. Vámpír azonban nem akarok lenni, az alakváltáshoz pedig nincsenek meg bennem a gének. Meg kell találnom a módját, hogy örökké a családjával maradjon, mert nem kívánom Billy hozzátartozóinak, hogy átéljék azt, amit nekem kellett átélnem a baleset után.
- Oké, most pedig hallgatom, hogy most éppen milyen tökéletesen értelmetlen, és buta dolgon jár a fejed, mert amikor ilyen koncentráló arcot vágsz, az számomra mindig valami elég szörnyű, és küzdelmes dolgot jelent. Szóval ne kímélj, ezúttal miért fogsz elhagyni? – kérdezte csalódottan.
- Nem akarlak elhagyni – tiltakoztam hevesen.
- Akkor miért vágtál olyan arcot, mint aki citromba harapott? – vont kérdőre.
- Csak eszembe jutott, hogy milyen rossz érzés elveszíteni valakit, és nem szeretném, hogyha miattam el kellene veszítenie téged a családodnak. Mind halhatatlanok – vallottam be. Előbb vagy utóbb úgyis kiszedi belőlem az információkat. Túlságosan is kiismer engem.
- A halál nem büntetés, hanem az élet rendje – rázta meg a fejét. – Jacob is belevésődött Gabriellába, pedig Gaby akkor még teljesen ember volt, és ha nem támadják meg, akkor Jake pont úgy, mint ahogy én is tenni fogom, boldogan vált volna ősz hajú aggastyánná, és aludt volna el a szerelme mellett örökre. A halál nem feltétlenül rossz dolog. Megtérsz őseidhez, akik várnak már a túloldalon. Megpihensz a hosszú, fáradságos életed után, hogy a testi korlátok közül felszabadulva a lelked szabadon szárnyaljon, és talán egyszer visszatérjen a földre egy új kezdethez. Én nem látom sötéten az elmúlást. Akárhogy is nézed a föld jelentős százaléka még mindig emberekből áll, és nézz csak rájuk. Boldogok. Még akkor is boldogok, hogyha egyszer távozniuk kell. Láttam a nagyapámat mosolyogva távozni az élők közül. Utolsó szavaival a feleségét szólította, mert ott várt rá a túloldalon, ebben biztos vagyok. Láttam apámat kis híján beleőrülni, mert a bevésődése, édesanyám azt akarta, hogy maradjon fiatal és éljen nélküle tovább, de apa nem volt rá képes. Ne gondolkozz butaságokon. Nem mi döntjük el, hogy minek születünk, de azt eldönthetjük, hogy hogyan távozunk, vagy nem távozunk – magyarázta hevesen. – Hidd el nekem, hogy nincs semmi baj a mi párosunkkal. Kivárom, míg Jacob újra alkalmas lesz vezetőnek, az még néhány év, és utána boldogan fogok megöregedni, és meghalni veled. Úgyhogy hagyd abba a buta gondolatok gyártását, és legyél az, ami lenni akarsz. Légy az én gyönyörű kedvesem egy életen át, anélkül, hogy azon rágódnál, hogy ez vajon rossz-e nekem. Ha bármi rossz lesz, akkor ígérem, hogy te leszel az első, aki megtudja – kuncogott fel.
- De én… - kezdtem volna megint tiltakozásba.
- Nem, te egyszerűen csak félsz attól, ami kialakult köztünk, és megpróbálsz elméleteket gyártani, hogy bebizonyítsd, hogy nem vagy hozzám való – mondta szerelmem komolyan. – Kezdj el hozzászokni a gondolathoz, hogy tőlem soha többé nem tudsz megszabadulni, és fogadd el, hogy szeretlek téged. Nem csak azért, mert beléd vésődtem, hanem azért, mert tökéletes vagy, és ez mindenképpen így lenne. Intelligens vagy, csupa szív, szeretetteljes, csak nem hagyod, hogy az emberek azt lássák, aki igazából vagy, de előttem már lehullottak az álcáid, akármennyire is próbáltad újra és újra felépíteni a falakat. Szóval, lehetne, hogy csak élvezd, hogy az én társam vagy? Én mindent el fogok követni, hogy a világ legszerencsésebb asszonyának érezd magad – mondta komolyan.
- Hát a meggyőzőképességeddel nincs hiba, az biztos – jelent meg egy halvány mosoly az ajkam szegletében.
- Ez azt jelenti, hogy meggyőztelek? – jelent meg diadalittas vigyor az arcán.
- Ami azt illeti, talán egy kicsit győzködnöd kéne még – fordítottam el a fejem, hogy tökéletesen hozzáférjen a nyakamhoz.
- Rajtam ne múljék – nevetett fel, és lecsapott a nyakamra.
Imádtam ezt a fajta kényeztetést, és ezt Billy is pontosan tudta. Teljesen elernyedve hagytam, hogy azt tegyen velem, amit csak akar, és csak élveztem a közelségét. Talán igaza van, és mindig túlragozom a dolgokat. Viszont ez a hormonális elmélet még érdekes lehet, akkor is, ha esetleg nem próbálom ki, elkészítem a szérumot, ez biztos. Most viszont, inkább élvezem a közös perceket. Kezeim közé vettem kedvesem arcát, és visszahúztam magamhoz egy csókra, amit szerelmem készségesen viszonzott. Miközben óvatosan a combjaim közé helyezkedett.
- Nem görcsölsz? – simított végig a hasamon.
- Nem, jól vagyok – vágtam rá azonnal. Mire Billy óvatosan rám nehezedett. Milyen kis figyelmes.
- Szólj, ha mégis nehéz lennék – mondta komolyan.
- Ígérem, hogy szólni fogok, nem kell aggódnom mindig miattam – mosolyodtam el. – Inkább szeress – gördültem fölé. Majd szenvedélyesen csókolni kezdtem. Azután pedig lejjebb vándoroltam a nyakára, amikor hirtelen nekem feszült a férfiassága. Az ajkamat beharapva emeltem fel a fejemet, mire életemben először kedvesem zavart szemeivel találtam szembe magam.
- Bocsi – mosolyodott el idegesen. – Nem tehetek róla, hogy ilyen nagy hatással vagy rám.
- Azt hiszem, hogy a hatás ellenkezője lenne váló ok – kuncogtam fel.
Majd egyik kezemet a férfiasságára simítottam, ajkaimmal pedig harapdálni kezdtem a nyakát, mert tudtam, hogy attól szinte megőrül.
- Johanna? – nyögött fel kérdőn.
- Hol van az a doromboló morgás? – simított végig hegyes kis nyelvével a nyakamon.
- Én nem vagyok vámpír – sóhajtott fel.
- Na és egy farkas mit csinál, amikor tetszik neki a játék? – kérdeztem kíváncsian.
- Egyre többet akar a lányból, aki kiváltja belőle ezeket az érzéseket – markolt a fenekembe. – Meg is mutatom, majd hogyha már aktuális lesz – nyögött fel újra, amikor kiszabadítottam vágyát a börtönéből.
- Szavadon foglak, de addig is, megmutatom, hogy mit tud tenni egy szerelmes nő, hogyha a kedvesének kell egy kis segítség – céloztam egy igen fontos teendőre.
Először lassan és gyengéden mozgattam a kezemet, miközben hol az ajkait, hol a nyakát, hol pedig a kulcscsontját tüntettem ki figyelmemmel. Majd fokozatosan egyre gyorsítottam a tempón, hogy néhány kínzóan hosszú perc után Billy elégedetten kiáltson fel, amit én tompíthatok az ajkaimmal. Minden tökéletes volt, már megint. Úgy tűnik, hogy amíg ide tartozom, addig soha semmi nem lesz unalmas, vagy rossz. Gondolataimból szerelmem heves csókja szakított ki, aki hálásan falta ajkaimat, kezeivel pedig kéjesen végigsimogatta a testemet. Egészen addig csókolóztunk, amíg teljesen ki nem fulladtunk mindketten. Azután pedig Billy mellkasához bújtam, és elégedett vigyor tört fel a szám szélén, amit kedvesem bárgyú mosolya váltott ki belőlem. Akármennyire is próbálom magam néha meggyőzni, hogy Billy jobbat érdemel, és jobb lenne neki nélkülem, mégis én vagyok a legboldogabb, hogy magaménak tudhatom őt.
(Justin szemszöge)
Tanya és én már megint egymásba feledkezve feküdtünk az ágyamon egy fergeteges szeretkezés után. Kedvesem a mellkasomhoz bújt, és ismeretlen kinézetű mintákat rajzolgat rá. Míg én azon gondolkozom, hogy jó-e a kapcsolatunk egyáltalán. Mármint, nem mondható éppen normálisnak, ami mondjuk természetes, de biztosan kezdd már unatkozni mellettem. Mást sem csinálunk, csak szeretkezünk, amit én nagyon is élvezek, de lehet, hogy ő inkább szeretne világot látni, jól érezni magát valahol, moziba menni, vagy bármi ilyesmi. Nekem pedig még csak pénzem sincs igazán, hogy elkényeztessem.
- Mi a baj? – nézett rám kérdőn. – Úgy elkomorodtál, és olyan szótlan vagy – ráncolta össze Tanya a szemöldökét. – Meguntál engem, igaz? – kérdezte kissé csalódottan. Majd egy szempillantás alatt felült, és a fehérneműje felé nyújtózkodott. – Csak egy perc, és itt sem vagyok, nem kell azon törnöd a fejed, hogy hogyan küldj el kíméletesen. Megyek én magamtól is.
- Te meg miről beszélsz? – húztam vissza magamhoz.
- Mindenkinek csak egy ideig kellek – vonta meg a vállát.
- Na és miből gondoltad azt, hogy nekem is csak ennyire kellettél? – kérdeztem döbbenten.
- Azért, mert elgondolkozva néztél, éppen a szeretkezésünk után. Ez általában nem jelent jót – hajtotta le a fejét.
- Kicsim, én szeretlek téged – simogattam meg az arcát.
- Szeretsz? – kapta rám a tekintetét kétkedőn.
- Már hogyne szeretnélek? Gyönyörű vagy, okos, és humoros. Ráadásul minden jel szerint engem választottál. Sosem foglak elhagyni, ne is törd ilyen butaságokon a fejedet – mondtam határozottan.
- Akkor megtudhatom, hogy min gondolkoztál ennyire? – ráncolta össze a szemöldökét.
- Azon, hogy hogyan pezsdíthetnénk fel egy kicsit az életünket. Mármint csodálatos minden veled, de talán több programot kéne szerveznünk – magyaráztam lelkesen.
- Több programot – elemezte a szavaimat.
- Igen, azt – bólintottam rá.
- Mire is gondolsz pontosan? – kérdezte kíváncsian.
- Arra, hogy szeretnélek rendesen randira vinni, ajándékokkal elhalmozni téged, és minden olyasmit, amit egy férfinak illene megtenni – magyaráztam hevesen.
- Oh – kerekedtek el Tanya szemei. – Ez roppant romantikus, és nagyon tetszene, de igazán nincs rá szükség, hogy költségekbe verd magad miattam. Egyébként sem tudunk étterembe menni, hiszen hogy venné ki magát, hogyha én soha nem eszek semmit. Hogyha boldoggá akarsz tenni, akkor azt már most nagyon jól csinálod, és igazán nem érdekel az elkápráztatás, amit néhány férfi csinál. Én már el vagyok kápráztatva – simított végig a mellkasomon.
- Oh, valóban? – gördültem fölé. – Na és mondd csak, mi kápráztatott el bennem pontosan? – haraptam a nyakába, mire felnyögött. Szerettem ezt a fajta hatalmat a teste felett.
- Nem is tudom, hogy hogyan fogalmazzam meg a dolgot. A teljesítményed azt hiszem, hogy az élet minden területén kifogástalan – nevetett fel pimaszul.
- Áh, szóval csak a testem kell? – kérdeztem tettetett felháborodással. – Szóval így állunk. Kénytelen leszek megbünteti téged, te pimaszt nőszemély – rántottam le róla a takarót. Majd hirtelen ötlettől vezérelve elvettem az éjjeliszekrényről a sálát, és kedvesem kezeit óvatosan az ágykerethez kötöztem.
- Ilyen se volt még – kuncogott fel Tanya.
- Milyen? – néztem rá elégedetten. Végre én is tudok valami újat mutatni neki. Na nem, mintha ez számomra nem lenne új. Mindenesetre izgalmas kikötözni őt az ágyhoz. Tény, hogy bármelyik pillanatban kiszabadíthatja magát, a rögtönzött börtönéből, de tudom, hogy nem fogja, mert ő is kíváncsi egy effajta élményre.
- Hogy valaki engem kötözött ki – villantak meg a szemei.
- Na és, hogy tetszik? – kérdeztem vigyorogva. A kezemet pedig combjai közé fúrtam.
- Azt hiszem, hogy egyre jobban – tárta fel az utat előttem.
- Helyes – nyomtam gyors csókot a szájára. Majd ajkaimmal felfedeztem kecsesen ívelt nyakát, tökéletes kebleit, majd egyre lejjebb haladtam a köldökéig, ami körül apró, nedves köröket rajzolgattam, mire szerelmem felkuncogott. Mindig is érzékeny rész volt a hasa, ami nekem kifejezetten tetszett. Viszont nem akartam még megállni. Gyengéden széttártam a lábait, és ösztönöztem, hogy húzza fel a térdeit, én pedig kényelmesen elnyúltam szerelmem legrejtettebb pontjánál, hogy hozzáférhessek ajkaimmal.
- Mit csinálsz? – kapta fel a fejét, mikor hozzáértem.
- Kényeztetlek – húztam fel a szemöldököm. – Nem jó?
- De… én csak… - kezdett bele, és egyértelmű volt, hogy zavarban van.
- Neked ez az első – kerekedtek el a szemeim.
- Mert neked a sokadik? – sütötte le a szemét szégyenlősen. Na ilyen se volt még. Van olyan érintkezés, amit Tanya még nem próbált ki. Ez igazán hízelgő.
- Nem, nekem is ez az első. Úgyhogy engedd el magad, és szólj, ha nem jó – mondtam határozottan, majd visszatértem az előző tevékenységemhez.
Tanya pedig azonnal felnyögött a kéjtől. Azt hittem, hogy bonyolult dologba vágom bele a fejszémet, de a jelek szerint erősen tévedtem. Akárhol értem szerelmemhez ő felnyögött, vagy megvonaglott alattam. Elégedetten figyeltem az arcát, majd amikor teste megfeszült, és hangos sikoly hagyta el a torkát. Ösztönösen tudtam, hogy mi a dolgom. Lassabb ütemre kapcsolva folytattam, egészen addig, amíg le nem nyugodott kedvesem légzése.
- Úgy látom, hogy ezt bevesszük a repertoárba – kúsztam vissza szerelmem mellé elégedetten. Majd egy határozott rántással kiszabadítottam a kezeit.
- Mindenképpen – bújt hozzám azonnal. – Bocs az ágykeretért. Majd keresünk egy határozottan tartós ágykeretet, ami mondjuk acélból van – nézett rám ártatlanul. – Ne haragudj.
- Ugyan, semmi baj – legyintettem. – Szóval, holnap elvihetlek egy rendes randevúra? – kérdeztem reménykedve.
- Örömmel veled megyek, hogyha megígéred, hogy ennem nem kell – mosolygott rám szerelmesen.
- Erre akár szívesen meg is esküszöm – nyomtam egy lágy csókot az ajkaira. Majd akármennyire is harcoltam ellene, csak kiszaladt a számon egy ásítást.
- Pihenőidő az emberi lényeknek – mosolyodott el Tanya. – Reggel találkozunk – fűzte még hozzá, és betakart, hogy hűvös testével mellkasomhoz bújhasson, nem sokkal később pedig elnyomott az álom.
2010. november 29., hétfő
2010. november 22., hétfő
La Push vámpírja - 82. fejezet
82. fejezet
(Gabriella szemszöge)
Huh, be kell szüntetnem a folyamatos zabálást, mert ha így folytatom, akkor több tonnát is nyomok majd, mire a kisbabánk megszületik. Miért akar ez a baba egyáltalán ilyen sokat enni? Hiszen még csak néhány hónapos, nem lehetne ekkora a pocakom még. Bár nem hagyományos kisbaba, hiszen az apja alakváltó, én pedig valami beazonosítatlan új faj, ami valahol az ember és a vámpír között van, de nem olyan, mint Anthony, aki félig vámpír, hanem valami más. Vajon a kicsi milyen tulajdonságokat fog örökölni? Alakváltó lesz, vagy valami egészen más?
- Kicsim, miért bámulod már megint a tükörben a hasadat? – szakított ki Jake a gondolataimból. – Már számtalanszor megmondtam, hogy te egyáltalán nem vagy kövér. Helyes kis kismama pocid van, amit kifejezetten imádok. Te pedig csak úgy ragyogsz, amióta terhes vagy. Nekem van a világ legtökéletesebb asszonya – mondta büszkén. Majd letérdelt elém, és puszit nyomott a hasamra.
- Gaby, teljes szívemből szeretlek, és nagyon megtisztelnél, ha a feleségem lennél. Örökké szeretni foglak, téged is, és a leendő gyerekeinket is. Hozzám jössz? – emelt elő a zsebéből egy apró kis dobozt. Reménykedtem benne, hogy ez egyszer megtörténik, de egyáltalán nem számítottam rá, hogy éppen ma este fog bekövetkezni.
- Gabriella? – nézett rám Jake kicsit kétségbeesve.
- Igen, boldogan – mondtam határozottan, miután magamhoz tértem.
Majd azonnal odanyújtottam a kezemet szerelmemnek, hogy felhúzhassa rá az apró, csodálatos kidolgozású jegygyűrűt. Azután pedig felpattant, és szenvedélyesen megcsókolt. Percekig csak kóstolgattuk egymás ajkait, amikor hirtelen furcsa érzés kerített hatalmába. Megmozdult bennem. A mi kisbabánk rúgott egyet.
- Ez ő volt? – simított végig a hasamon szerelmem. Mire egy újabb dobbantás volt a válasz. – Téged is nagyon szeretünk, picim – kezdte el puszilgatni a hasamat.
- Hidd el, ezt ő is tudja – lett könnyes a szemem.
Milyen csodálatos nap volt ez a mai. Egy kedves barátnőm férjhez megy. Johanna ódákat zengett Billy tökéletességéről, Jake megkéri a kezemet, a babánk rugdalózik. Soha nem is kívánhatnék ennél többet.
- Hosszú napunk volt – nyomott gyengéd csókot a számra szerelmem. – Gyere, készítettem neked egy forró fürdőt, azután pedig kapsz egy masszázst, mert láttam, hogy fogtad a derekadat a táncon. Megint fájt, igaz? – kezdte el finoman nyomkodni az említett területet.
- Csak egy kicsit, de ez teljesen normális egy kismamánál. Majd elmúlik – legyintettem. – Többet is túléltem már.
- Tudom, hogy te erős vagy, és legyőzhetetlen, de azért rád fér egy kis kényeztetés. Nekem pedig, mint kispapának jogomban áll bármennyire is elkapatnom titeket – kuncogott fel.
- Na és a kispapának van kedve velünk fürdeni? – kérdeztem mosolyogva.
- Természetesen, hogyha ezt szeretnéd – bólintott rá azonnal.
- Ez esetben, már mehetünk is – ragadtam kézen szerelmemet. Majd behúztam magam után a fürdőbe, ahol fantasztikus menta és narancs illat keveredett. Nem a megszokott nyugtató illat volt, hanem egy kicsit pezsdítő, és frissítő, olyan, amitől felpörgök. – Ez csodálatos – szippantottam mélyeket az illatból.
- Reméltem, hogy tetszeni fog – húzta ki magát büszkén szerelmem. – Mostanában sokat panaszkodtál, hogy nagyon sokat alszol. Engem személy szerint nem zavart a dolog, de talán egy kis aromaterápiával segíthetünk a problémán – mondta komolyan.
- Aromaterápiával? – kerekedtek ki a szemeim. Valahogy ezt a kifejezést még nem sok férfi szájából hallottam.
- Jól van, igen, anya segített egy kicsit – vallotta be bűneit. – Elmeséltem neki, hogy mi a gond, és ő javasolta ezt a megoldást. Ez a picinek is jó, és neked is. Mivel koffeint nem vihetsz be a szervezetedbe a baba érdekében, gondoltam egy kis frissítő terápiával segítünk rajtad – kezdte el kigombolni a ruhám hátát.
- Hm… sokféle terápiát tudnál rajtam alkalmazni, amitől garantáltan fel fogok frissülni – fordultam vele szembe, és karjaimat a nyaka köré kulcsoltam.
- Ez igen csábító ajánlat, de ma este pihenni fogsz, mert szinte egész éjszaka táncoltál – mondta szigorúan. – A ma esti „frissítés” a vízből árad, és a masszázsból, amit kap a lábad, utána pedig a derekad is. Reggel pedig újratárgyaljuk a többi lehetőséget – csúsztatta le a ruhát a vállaimról.
- Még szerencse, hogy ilyen koszorúslányruhát választottam, mert így belefért a pocakom is. Nem is igazán tudom, hogy miért döntöttem a mell alatt elvágott mellett, de örülök, hogy így tettem – mondtam boldogan. Rossz lett volna, hogyha úgy veszek egy gyönyörű ruhát, hogy utána fel sem tudom venni.
- Talán tudat alatt érezted, hogy ezt kell megvenned. A lényeg, hogy igazán gyönyörű voltál ebben – tette le óvatosan a ruhát a mosógépre.
Majd elégedetten nézett végig a testemen. A melleim tény, hogy már elég nagyok voltak a tej miatt, ami bennük volt, viszont az alsóneműm lenti része meglehetősen félelmetes volt, de nem fértem már bele másba.
- Ne bámuld a nagymama bugyimat – kaptam magam elé a köntösöm.
- Én nem a bugyidat bámultam – csóválta meg a fejét nevetve. – Egyébként annyira nem is rossz. Amúgy sem nagymama, hanem kismama bugyi. Attól még, hogy kicsit magasabb a dereka, mint a klasszikus daraboknak, még lehet szexi. Például, ha így lehajtod a pocakod alá, akkor egészen izgalmasan néz ki – kuncogott fel.
- Te gúnyolódsz egy hormontúltengéses kismamával? – dobbantottam felháborodva a lábammal. – Au – húztam el a számat. Le kéne már vennem ezt a cipőt.
- Gyere, vegyük le ezt a cipőt – térdelt le előttem, majd lesegítette rólam a topánt. Ami korántsem volt olyan magas, mint amilyeneket viselni szoktam, de ekkora pocakkal már ez is megviselte a lábamat.
- Köszönöm – mosolyogtam rá hálásan. Amennyire a hatalmas hasamtól láttam csak elmosolyodott.
- Igazán nincs mit – nyomott gyors csókot a számra. Majd egy szempillantás alatt megszabadított a bugyimtól és a melltartómtól is. – Most viszont irány a kád. Nincs apelláta – kapott fel, és gyengéden a vízbe helyezett.
- Hm… ez fantasztikus – sóhajtottam fel elégedetten.
Miközben kedvesem is becsúszott mögém a kádba, hogy a szivacsot felvéve mosni kezdje a hátamat. A babánk pedig amint a vízbe kerültem lelkes szambázásba kezdett a pocakomban. Szerette, ha fürdök. Legalábbis nekem ez volt az elméletem, mert ilyenkor mindig olyan felélénkült és lelkes volt.
- Arra gondoltam, hogy biztosan szeretnél még a baba megszületése előtt hozzám jönni, és beszéltem anyával is. Tudod nekik három hét múlva lesz az esküvőjük Edwarddal, és benne lennének egy kettős esküvőben. Bár ezt Alice még nem tudja, de ez végül is a mi nagy napunk. Viszont, hogyha nem akarod mással megosztani ezt a napot, akkor természetesen választhatunk másik időpontot is. Ahogy szeretnéd – suttogta a fülembe.
- Nem is tudom – gondolkodtam el. – Ekkora pocival nem hinném, hogy nagyot tudnánk bulizni, ráadásul a nászéjszakánk is elég érdekes lenne.
- Eddig is megoldottuk – kuncogott fel. – Vagy talán neked így nem jó? – kérdezte kétségbeesve.
- Dehogynem – vágtam rá azonnal. – Csak a nászéjszaka olyan más. Annak különlegesnek kell lennie, mert ilyen egyszer van az életben. Ha nem bánod, akkor én megvárnám, hogy a babánk megszülessen, és utána mennék hozzád. Nem kell elsietnünk. Ne érts félre, boldogan hozzád megyek, ez az, amit a világon a legjobban szeretnék, persze a kisbabánkon kívül, de nem lenne az igazi, hogyha már csak vonszolni tudnám magam az oltárhoz.
- Rendben, nekem így is tökéletes lesz, a lényeg, hogy az enyém legyél – puszilta meg a nyakamat. – Ráérünk, ameddig úgy nem érzed, hogy itt az idő.
- Akkor jó – dőltem a mellkasának. A kezeit pedig a hasamra csúsztattam, hogy együtt élvezhessük a baba mocorgását.
- Milyen kis aktív – kuncogott fel szerelmem.
- Hát, szerintem az apjától örökölte – mosolyodtam el. – Te sem bírsz sokáig a fenekeden ülni.
- Gondolkodtál már rajta, hogy mi legyen a neve? – kérdezte kíváncsian. – Szerintem kéne kitalálnunk fiú, és lánynevet is, hátha nem mutatja meg magát, hogy milyen nemű lesz. Eddig nagyon ügyesen titkolja.
- Hogyha kislány lesz, akkor szerintem lehetne Dawn. Nagyon tetszik az anyukád neve, és szerintem illene is hozzá – javasoltam. Már sokat gondolkoztam ezen a kérdésen.
- Megtiszteltetés lenne, ha így hívhatnánk, de tényleg ezt szeretnéd? Lehetne kis Gabriella is, az anyukája után – ajánlotta a lehetőséget.
- Ha kisfiú lesz, akkor te szeretnéd, hogy Jacobnak hívják? – fordultam felé.
- Nem igazán. Talán majd a második fiúnkat, de az elsőnek legyen más a neve – mondta határozottan.
- Sejtettem – bólintottam rá.
- Elnevezhetnénk az apukád után – javasolta. – Timothy Black, szerintem jól hangzik.
- Tényleg elég hangzatos, de biztosan ezt szeretnéd? Elnevezhetjük az egyik farkas őse után is.
- Nem, legyen saját egyedi neve, ő különleges – mondta határozottan szerelmem.
- Rendben, akkor Dawn, vagy Timothy – bólintottam rá. – Gyönyörű nevek.
- Szerintem is – szorított magához Jake. – Viszont lassan ideje lesz kiszállni, mert kezd kihűlni a víz – állt fel mögülem.
Majd óvatosan felsegített engem is, a következő pillanatban pedig már az ágyon találtam magam egy törölközőbe csavarva. Jacob pedig hozott nekem egyet a hatalmas pólói közül, mert szégyenszemre a pizsamáimba már nem fértem bele. Gyorsan belebújtam a rögtönzött pizsamába, azután pedig bebújtam a takaró alá. Jacob pedig leült az ágy szélére, és kitakarta a lábaimat, hogy a kezébe vegye és masszírozhassa őket.
- El fogsz kényeztetni, és akkor egyfolytában követelni fogom a masszázsokat, és addig fogok hisztizni, ameddig meg nem kapom, amit akarok – mondtam vigyorogva.
- Annyit foglak masszírozni, hogy meg fogod unni a végére, és feladod. Soha többé nem fogsz követelőzni – mosolygott rám gyengéden.
- Magadra vess, ha mégsem fogom megunni – sóhajtottam fel elégedetten. A fájó talpaimnak kifejezetten jól estek a mozdulatok, amelyekkel Jake kényeztetett engem. – Most a hátamat is, kérlek – pislogtam rá ártatlanul úgy negyed óra múlva.
Majd az oldalamra gördültem, hogy szerelmem hozzám férjen. Úgy lett volna az igazi, hogyha a hasamra tudok fordulni, de ez jelen állapotomban nem volt lehetséges. Szerelmemnek mennyei keze volt a masszírozáshoz, de nem akartam teljesen kifárasztani, hiszen neki is olyan hosszú napja volt, mint nekem.
- Jacob? – kérdeztem ártatlanul.
- Igen, édes? – kérdezett vissza kíváncsian.
- Nem érzed úgy, hogy túlságosan kihasználom, hogy hozzám kötődtél? Mármint a bevésődés miatt nem mondasz nekem soha ellent, és azt hozol nekem, amit kívánok, akkor masszírozol, amikor akarom, állandóan ajándékokkal halmozol el…
- Drágám, ez nem azért van, mert erre kényszerít a bevésődés – nevetett fel fejcsóválva. – Az csak megmutatja, hogy te vagy számomra az igaz szerelem. Az, hogy ezen belül mit teszünk, már tökéletes szabad akarat – nyomott csókot a homlokomra. – Egyébként te pedig állandóan a konyhában sürögsz, és sütsz, meg főzöl az egész farkas falkára. Te kötelességtudatból teszed mindezt, vagy azért, mert ezt szeretnéd? – kérdezte lágyan.
- Mert ezt szeretném – vágtam rá gondolkodás nélkül.
- Na látod, ez nagyjából ugyanaz – nyomott egy puszit az ajkaimra. – Most viszont aludjunk, mert mindketten fáradtak vagyunk – bújt be mellém a takaró alá.
- Jó éjszakát – ásítottam egy nagyot.
- Neked is, kicsim – nyomott gyors csókot a számra. Aztán magához ölelt, engem pedig elnyomott az álom.
(Bella szemszöge)
Annyira csodálatos esküvő volt. Igazán Anthony-hoz, és Nath-hoz illő volt az egész. Hihetetlen, hogy a legnagyobb fiamnak már felesége van. Hiszen olyan pici kisbaba volt nemrég. Na jó, régen, de nekem olyan, mintha csak tegnap lett volna először a karjaimban, az én pici babám. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer tényleg kirepül a családi fészekből, és saját otthont alapít. Mindig is féltem attól, hogy egyedül marad az egyedisége, és különlegessége miatt, de szerencsére nem így lett.
- Elég szokatlan, hogy előbb a gyermek házasodik ki a családból, és csak utána házasodnak össze a szülei – ölelt át Edward vigyorogva.
- A sorrend nem fontos, csak az, hogy mindenki boldog legyen – legyintettem.
- Na és most mindenki boldog? – puszilt a nyakamba.
- Te mondd meg – fordultam szembe vele. – Te boldog vagy?
- Én még soha nem voltam ennyire boldog – nyomott csókot a számra.
- Akkor mindenki boldog – bújtam hozzá szorosan. – Reméljük, hogy ez most már így is marad, örökké – motyogtam a nyakába.
- Ha rajtam múlik, akkor mindenképpen. Főleg, hogy hamarosan te leszel az én Mrs. Cullenem.
- Pontosabban a te, Swan Black Cullened – pontosítottam vigyorogva.
- Huh, hát mire minden papírra leírod, hogy Isabella Marie Swan Black Cullen az eltart majd egy darabig - kuncogott fel pimaszul.
- Azért te sem panaszkodhatsz Edward Anthony Masen Cullen. Nagyjából ugyanolyan hosszú a te neved is, mint az enyém – simítottam végig a mellkasán kihívóan.
- Oké, ezt kénytelen vagyok beismerni – nevetett fel ő is. – Szóval, mélyen tisztelt, és imádott menyasszonyom, lenne kedved velem tölteni a hajnalt? – nyújtotta a kezét Edward.
- Ezer örömmel, szeretett vőlegényem – csúsztattam a tenyerébe a kezemet. Mire ő hirtelen magához rántott, felkapott az ölébe, és futni kezdett velem. – Hova viszel? – kérdeztem döbbenten.
- Majd meglátod, meglepetés – válaszolta boldogan.
- Hát jó, ez esetben hagyom magam elrabolni – bújtam a nyakához.
Percekig csak rohant velem, egészen fel a Kecske-sziklához. Majd egy hatalmas ugrással egy barlangban termett velem. Nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna ezt a helyet, de csodálatos volt. Edward egészen egy kis beltéri patakig vitt, aminek a partján egy vastag pokróc, és legalább tíz párna volt előkészítve.
- Le akar venni a lábamról, Mr. Cullen? – kérdeztem mosolyogva, miután letett.
- Ami azt illeti megfordult a fejemben – bólintott rám. – Mit gondol, hölgyem. Van esélyem rá, hogy elcsábítsam?
- Ami azt illeti nagyon jó úton halad, hogy megtegye – léptem ki a cipőimből.
Majd lecsúsztattam a vállamon a ruháim pántját, és hagytam, hogy a gyönyörű estélyim, amit az esküvőn viseltem tehetetlenül puffanjon a talajon. A ruha alatt csak egy falatnyi melltartót viseltem, egy francia bugyival, és combfix takarta lábaim egy részét.
- Azt hiszem tévedtem – nyelt egy nagyot. – Eddig azt hittem, hogy most én leszek a gaz csábító, de a jelek szerint mégsem, mert máris levettél a lábamról – lépdelt egyre közelebb, de én mosolyogva hátráltam néhány lépést. Egyre közelebb érve ezzel a kis patakhoz. – Megint játszol velem, kicsim? – vonta fel a szemöldökét.
- Nem tudom, hogy te mit értesz játék alatt – adtam az ártatlant. Majd egy határozott elrugaszkodással a vízbe vetettem magam. Ám még mielőtt a felszínre értem volna, Edward már elkapott. Én pedig boldogan tekertem a lábaimat a dereka köré, és hagytam, hogy felússzon velem a felszínre.
- Megvagy – nyomott csókot a számra, amikor felértünk.
- Csak azért kaptál el, mert én is így akartam – kacsintottam rá.
- Igen, ezzel teljes mértékben tisztában vagyok – bólogatott komolyan. – Ellenben egy könnyen nem szabadulsz ki a karjaim közül, úgyhogy remélem nem terveztél semmit mára – simított végig édes nyelvével a torkomon.
- Ha ilyen az elbánás, akkor nem is akarok kiszabadulni innen – férkőztem hozzá még közelebb. Fejemet pedig hátravetettem, hogy jobban hozzáférjen az előbb érintett felülethez.
- Az elbánás mindig ilyen lesz, amíg csak velem vagy – válaszolta, majd újra birtokba vette a nyakamat. Mire jóleső sóhaj szakadt fel belőlem.
Még terveztem néhány csípős megjegyzést, de olyan meggyőzően kényeztetett szerelmem, hogy el is felejtettem, hogy mit akartam mondani. A lényeg az volt, hogy soha ne engedjen el. A nyakamtól egyre lejjebb haladva elérte a dekoltázsom vonalát is, amit olyan lágyan csókolt végig, hogy azt hittem eszemet vesztem. Majd melltartóm pántjait finoman lecsúsztatva a vállamon akadálytalanul vette birtokba kebleimet is, amivel halk sikkantást csalt ki belőlem. Még mindig alig hittem el, hogy újra Edwarddal vagyok, és hogy hamarosan össze fogunk házasodni.
- Szeretlek – mormolta kedvesem a fülembe. Utána pedig egy óvatos, de határozott mozdulattal lecsúsztatta rólam a bugyimat is. Én pedig megszabadítottam az alsójától.
- Én is szeretlek – simítottam végig az arcán. Majd szenvedélyesen megcsókoltam.
- Vigyelek a plédre, a párnák közé? – kérdezte miután elváltunk.
- Nem, még sohasem voltunk együtt vízben. Kipróbálhatnánk, hogy milyen érzés. Olvastam már ilyesmiről – haraptam a fülcimpájába.
- Csábító ajánlat – döntötte a hátamat egy sziklának. – Biztosan ezt szeretnéd? – csúsztatta egyik kezét a fenekem alá, míg a másikkal megtámaszkodott mögöttem.
- Igen, határozottan – vettem birtokba ajkait.
Hosszú percekig csak csókolóztunk. Egészen addig, míg szerelmem el nem húzódott tőlem egy picit, majd egy szempillantás alatt eltűnt a víz alatt. Amin muszáj volt elmosolyodnom. Már éppen készültem utánamenni, hogy elcsípjem, amikor hirtelen megéreztem az ajkait a belső combomon. Egy pillanatra még meg is merevedtem a döbbenettől, majd hangos nyögés hagyta el a számat, amikor ajkaival elérte célját. Még soha életemben nem éreztem, még csak ehhez hasonlót sem. Kezeimmel a sziklákba markoltam, és szemérmetlenül adtam hangot tetszésemnek. A testem lángokban állt a hűvös víz ellenére is, és az, amit Edward éppen velem tett annyira elsöprő, és váratlan volt, hogy csak alig bírtam magammal. A testem pedig nem sokkal később megfeszült, és hangos sikoltással adtam szerelmem tudtára, hogy milyen csodálatos élményben részesített engem. Csukott szemmel pihegtem, amikor magamhoz térített egy lágy simítás az arcomon, és kedvesem elégedetten csillogó szemeivel találtam szembe magam. Aki újra betakart egész testével, és egyértelmű vágyát a legérzékenyebb pontomhoz érintette. Én pedig azonnal a dereka köré kulcsoltam lábaimat, ezzel is ösztönözve, hogy ne habozzon ismét a magáévá tenni. Edward lágy csókot nyomott az ajkamra. Majd egyetlen határozott mozdulattal egybeforrasztotta a testünket, és lágy mozgásba kezdett. Hevesen faltuk egymást, talán úgy, ahogy még soha, és azt kívántam, hogy ez a pillanat örökké tartson. Hirtelen tört rám az újabb beteljesülés, amit ezúttal Edward is velem együtt élt át. Vámpír létemre erőtlenül dőltem a mellkasának, és arcomat vállgödrébe temetve pihegtem. Egészen addig, amíg szerelmem ki nem surrant velem a patakból, és le nem tett a plédre a párnák közé, majd szorosan magához ölelt, és cirógatni kezdte a hátamat.
- Ez csodálatos volt – nyomtam lágy puszit Edward nyakára.
- Én is így gondolom – simította végig a hajamat, egészen a hátam közepéig. Majd arcomat maga felé fordítva újabb gyengéd csókkal ajándékozott meg. – Mostantól az esküvőnkig Alice állandóan el fog rabolni tőlem, úgyhogy lelkiekben készülj fel maratoni vásárlásokra és ruhapróbákra – szólalt meg néhány perc csend után.
- Ennyi áldozatot hozhatunk azért, hogy tökéletes legyen a mi nagy napunk – bújtam hozzá szorosan. – Egyébként is, az éjszakák csak a tieid lesznek addig is. Talán egy-kettő nem, mert a fiaimmal is foglalkoznom kell, de a többi mindenképpen – mondtam határozottan.
- Szavadon foglak – gördített újra maga alá.
- Nyugodtan be is hajthatod az ígéretem – mosolyogtam rá, majd behunytam a szemem, hogy átadjam magam kedvesem újabb csókjának…
(Gabriella szemszöge)
Huh, be kell szüntetnem a folyamatos zabálást, mert ha így folytatom, akkor több tonnát is nyomok majd, mire a kisbabánk megszületik. Miért akar ez a baba egyáltalán ilyen sokat enni? Hiszen még csak néhány hónapos, nem lehetne ekkora a pocakom még. Bár nem hagyományos kisbaba, hiszen az apja alakváltó, én pedig valami beazonosítatlan új faj, ami valahol az ember és a vámpír között van, de nem olyan, mint Anthony, aki félig vámpír, hanem valami más. Vajon a kicsi milyen tulajdonságokat fog örökölni? Alakváltó lesz, vagy valami egészen más?
- Kicsim, miért bámulod már megint a tükörben a hasadat? – szakított ki Jake a gondolataimból. – Már számtalanszor megmondtam, hogy te egyáltalán nem vagy kövér. Helyes kis kismama pocid van, amit kifejezetten imádok. Te pedig csak úgy ragyogsz, amióta terhes vagy. Nekem van a világ legtökéletesebb asszonya – mondta büszkén. Majd letérdelt elém, és puszit nyomott a hasamra.
- Gaby, teljes szívemből szeretlek, és nagyon megtisztelnél, ha a feleségem lennél. Örökké szeretni foglak, téged is, és a leendő gyerekeinket is. Hozzám jössz? – emelt elő a zsebéből egy apró kis dobozt. Reménykedtem benne, hogy ez egyszer megtörténik, de egyáltalán nem számítottam rá, hogy éppen ma este fog bekövetkezni.
- Gabriella? – nézett rám Jake kicsit kétségbeesve.
- Igen, boldogan – mondtam határozottan, miután magamhoz tértem.
Majd azonnal odanyújtottam a kezemet szerelmemnek, hogy felhúzhassa rá az apró, csodálatos kidolgozású jegygyűrűt. Azután pedig felpattant, és szenvedélyesen megcsókolt. Percekig csak kóstolgattuk egymás ajkait, amikor hirtelen furcsa érzés kerített hatalmába. Megmozdult bennem. A mi kisbabánk rúgott egyet.
- Ez ő volt? – simított végig a hasamon szerelmem. Mire egy újabb dobbantás volt a válasz. – Téged is nagyon szeretünk, picim – kezdte el puszilgatni a hasamat.
- Hidd el, ezt ő is tudja – lett könnyes a szemem.
Milyen csodálatos nap volt ez a mai. Egy kedves barátnőm férjhez megy. Johanna ódákat zengett Billy tökéletességéről, Jake megkéri a kezemet, a babánk rugdalózik. Soha nem is kívánhatnék ennél többet.
- Hosszú napunk volt – nyomott gyengéd csókot a számra szerelmem. – Gyere, készítettem neked egy forró fürdőt, azután pedig kapsz egy masszázst, mert láttam, hogy fogtad a derekadat a táncon. Megint fájt, igaz? – kezdte el finoman nyomkodni az említett területet.
- Csak egy kicsit, de ez teljesen normális egy kismamánál. Majd elmúlik – legyintettem. – Többet is túléltem már.
- Tudom, hogy te erős vagy, és legyőzhetetlen, de azért rád fér egy kis kényeztetés. Nekem pedig, mint kispapának jogomban áll bármennyire is elkapatnom titeket – kuncogott fel.
- Na és a kispapának van kedve velünk fürdeni? – kérdeztem mosolyogva.
- Természetesen, hogyha ezt szeretnéd – bólintott rá azonnal.
- Ez esetben, már mehetünk is – ragadtam kézen szerelmemet. Majd behúztam magam után a fürdőbe, ahol fantasztikus menta és narancs illat keveredett. Nem a megszokott nyugtató illat volt, hanem egy kicsit pezsdítő, és frissítő, olyan, amitől felpörgök. – Ez csodálatos – szippantottam mélyeket az illatból.
- Reméltem, hogy tetszeni fog – húzta ki magát büszkén szerelmem. – Mostanában sokat panaszkodtál, hogy nagyon sokat alszol. Engem személy szerint nem zavart a dolog, de talán egy kis aromaterápiával segíthetünk a problémán – mondta komolyan.
- Aromaterápiával? – kerekedtek ki a szemeim. Valahogy ezt a kifejezést még nem sok férfi szájából hallottam.
- Jól van, igen, anya segített egy kicsit – vallotta be bűneit. – Elmeséltem neki, hogy mi a gond, és ő javasolta ezt a megoldást. Ez a picinek is jó, és neked is. Mivel koffeint nem vihetsz be a szervezetedbe a baba érdekében, gondoltam egy kis frissítő terápiával segítünk rajtad – kezdte el kigombolni a ruhám hátát.
- Hm… sokféle terápiát tudnál rajtam alkalmazni, amitől garantáltan fel fogok frissülni – fordultam vele szembe, és karjaimat a nyaka köré kulcsoltam.
- Ez igen csábító ajánlat, de ma este pihenni fogsz, mert szinte egész éjszaka táncoltál – mondta szigorúan. – A ma esti „frissítés” a vízből árad, és a masszázsból, amit kap a lábad, utána pedig a derekad is. Reggel pedig újratárgyaljuk a többi lehetőséget – csúsztatta le a ruhát a vállaimról.
- Még szerencse, hogy ilyen koszorúslányruhát választottam, mert így belefért a pocakom is. Nem is igazán tudom, hogy miért döntöttem a mell alatt elvágott mellett, de örülök, hogy így tettem – mondtam boldogan. Rossz lett volna, hogyha úgy veszek egy gyönyörű ruhát, hogy utána fel sem tudom venni.
- Talán tudat alatt érezted, hogy ezt kell megvenned. A lényeg, hogy igazán gyönyörű voltál ebben – tette le óvatosan a ruhát a mosógépre.
Majd elégedetten nézett végig a testemen. A melleim tény, hogy már elég nagyok voltak a tej miatt, ami bennük volt, viszont az alsóneműm lenti része meglehetősen félelmetes volt, de nem fértem már bele másba.
- Ne bámuld a nagymama bugyimat – kaptam magam elé a köntösöm.
- Én nem a bugyidat bámultam – csóválta meg a fejét nevetve. – Egyébként annyira nem is rossz. Amúgy sem nagymama, hanem kismama bugyi. Attól még, hogy kicsit magasabb a dereka, mint a klasszikus daraboknak, még lehet szexi. Például, ha így lehajtod a pocakod alá, akkor egészen izgalmasan néz ki – kuncogott fel.
- Te gúnyolódsz egy hormontúltengéses kismamával? – dobbantottam felháborodva a lábammal. – Au – húztam el a számat. Le kéne már vennem ezt a cipőt.
- Gyere, vegyük le ezt a cipőt – térdelt le előttem, majd lesegítette rólam a topánt. Ami korántsem volt olyan magas, mint amilyeneket viselni szoktam, de ekkora pocakkal már ez is megviselte a lábamat.
- Köszönöm – mosolyogtam rá hálásan. Amennyire a hatalmas hasamtól láttam csak elmosolyodott.
- Igazán nincs mit – nyomott gyors csókot a számra. Majd egy szempillantás alatt megszabadított a bugyimtól és a melltartómtól is. – Most viszont irány a kád. Nincs apelláta – kapott fel, és gyengéden a vízbe helyezett.
- Hm… ez fantasztikus – sóhajtottam fel elégedetten.
Miközben kedvesem is becsúszott mögém a kádba, hogy a szivacsot felvéve mosni kezdje a hátamat. A babánk pedig amint a vízbe kerültem lelkes szambázásba kezdett a pocakomban. Szerette, ha fürdök. Legalábbis nekem ez volt az elméletem, mert ilyenkor mindig olyan felélénkült és lelkes volt.
- Arra gondoltam, hogy biztosan szeretnél még a baba megszületése előtt hozzám jönni, és beszéltem anyával is. Tudod nekik három hét múlva lesz az esküvőjük Edwarddal, és benne lennének egy kettős esküvőben. Bár ezt Alice még nem tudja, de ez végül is a mi nagy napunk. Viszont, hogyha nem akarod mással megosztani ezt a napot, akkor természetesen választhatunk másik időpontot is. Ahogy szeretnéd – suttogta a fülembe.
- Nem is tudom – gondolkodtam el. – Ekkora pocival nem hinném, hogy nagyot tudnánk bulizni, ráadásul a nászéjszakánk is elég érdekes lenne.
- Eddig is megoldottuk – kuncogott fel. – Vagy talán neked így nem jó? – kérdezte kétségbeesve.
- Dehogynem – vágtam rá azonnal. – Csak a nászéjszaka olyan más. Annak különlegesnek kell lennie, mert ilyen egyszer van az életben. Ha nem bánod, akkor én megvárnám, hogy a babánk megszülessen, és utána mennék hozzád. Nem kell elsietnünk. Ne érts félre, boldogan hozzád megyek, ez az, amit a világon a legjobban szeretnék, persze a kisbabánkon kívül, de nem lenne az igazi, hogyha már csak vonszolni tudnám magam az oltárhoz.
- Rendben, nekem így is tökéletes lesz, a lényeg, hogy az enyém legyél – puszilta meg a nyakamat. – Ráérünk, ameddig úgy nem érzed, hogy itt az idő.
- Akkor jó – dőltem a mellkasának. A kezeit pedig a hasamra csúsztattam, hogy együtt élvezhessük a baba mocorgását.
- Milyen kis aktív – kuncogott fel szerelmem.
- Hát, szerintem az apjától örökölte – mosolyodtam el. – Te sem bírsz sokáig a fenekeden ülni.
- Gondolkodtál már rajta, hogy mi legyen a neve? – kérdezte kíváncsian. – Szerintem kéne kitalálnunk fiú, és lánynevet is, hátha nem mutatja meg magát, hogy milyen nemű lesz. Eddig nagyon ügyesen titkolja.
- Hogyha kislány lesz, akkor szerintem lehetne Dawn. Nagyon tetszik az anyukád neve, és szerintem illene is hozzá – javasoltam. Már sokat gondolkoztam ezen a kérdésen.
- Megtiszteltetés lenne, ha így hívhatnánk, de tényleg ezt szeretnéd? Lehetne kis Gabriella is, az anyukája után – ajánlotta a lehetőséget.
- Ha kisfiú lesz, akkor te szeretnéd, hogy Jacobnak hívják? – fordultam felé.
- Nem igazán. Talán majd a második fiúnkat, de az elsőnek legyen más a neve – mondta határozottan.
- Sejtettem – bólintottam rá.
- Elnevezhetnénk az apukád után – javasolta. – Timothy Black, szerintem jól hangzik.
- Tényleg elég hangzatos, de biztosan ezt szeretnéd? Elnevezhetjük az egyik farkas őse után is.
- Nem, legyen saját egyedi neve, ő különleges – mondta határozottan szerelmem.
- Rendben, akkor Dawn, vagy Timothy – bólintottam rá. – Gyönyörű nevek.
- Szerintem is – szorított magához Jake. – Viszont lassan ideje lesz kiszállni, mert kezd kihűlni a víz – állt fel mögülem.
Majd óvatosan felsegített engem is, a következő pillanatban pedig már az ágyon találtam magam egy törölközőbe csavarva. Jacob pedig hozott nekem egyet a hatalmas pólói közül, mert szégyenszemre a pizsamáimba már nem fértem bele. Gyorsan belebújtam a rögtönzött pizsamába, azután pedig bebújtam a takaró alá. Jacob pedig leült az ágy szélére, és kitakarta a lábaimat, hogy a kezébe vegye és masszírozhassa őket.
- El fogsz kényeztetni, és akkor egyfolytában követelni fogom a masszázsokat, és addig fogok hisztizni, ameddig meg nem kapom, amit akarok – mondtam vigyorogva.
- Annyit foglak masszírozni, hogy meg fogod unni a végére, és feladod. Soha többé nem fogsz követelőzni – mosolygott rám gyengéden.
- Magadra vess, ha mégsem fogom megunni – sóhajtottam fel elégedetten. A fájó talpaimnak kifejezetten jól estek a mozdulatok, amelyekkel Jake kényeztetett engem. – Most a hátamat is, kérlek – pislogtam rá ártatlanul úgy negyed óra múlva.
Majd az oldalamra gördültem, hogy szerelmem hozzám férjen. Úgy lett volna az igazi, hogyha a hasamra tudok fordulni, de ez jelen állapotomban nem volt lehetséges. Szerelmemnek mennyei keze volt a masszírozáshoz, de nem akartam teljesen kifárasztani, hiszen neki is olyan hosszú napja volt, mint nekem.
- Jacob? – kérdeztem ártatlanul.
- Igen, édes? – kérdezett vissza kíváncsian.
- Nem érzed úgy, hogy túlságosan kihasználom, hogy hozzám kötődtél? Mármint a bevésődés miatt nem mondasz nekem soha ellent, és azt hozol nekem, amit kívánok, akkor masszírozol, amikor akarom, állandóan ajándékokkal halmozol el…
- Drágám, ez nem azért van, mert erre kényszerít a bevésődés – nevetett fel fejcsóválva. – Az csak megmutatja, hogy te vagy számomra az igaz szerelem. Az, hogy ezen belül mit teszünk, már tökéletes szabad akarat – nyomott csókot a homlokomra. – Egyébként te pedig állandóan a konyhában sürögsz, és sütsz, meg főzöl az egész farkas falkára. Te kötelességtudatból teszed mindezt, vagy azért, mert ezt szeretnéd? – kérdezte lágyan.
- Mert ezt szeretném – vágtam rá gondolkodás nélkül.
- Na látod, ez nagyjából ugyanaz – nyomott egy puszit az ajkaimra. – Most viszont aludjunk, mert mindketten fáradtak vagyunk – bújt be mellém a takaró alá.
- Jó éjszakát – ásítottam egy nagyot.
- Neked is, kicsim – nyomott gyors csókot a számra. Aztán magához ölelt, engem pedig elnyomott az álom.
(Bella szemszöge)
Annyira csodálatos esküvő volt. Igazán Anthony-hoz, és Nath-hoz illő volt az egész. Hihetetlen, hogy a legnagyobb fiamnak már felesége van. Hiszen olyan pici kisbaba volt nemrég. Na jó, régen, de nekem olyan, mintha csak tegnap lett volna először a karjaimban, az én pici babám. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer tényleg kirepül a családi fészekből, és saját otthont alapít. Mindig is féltem attól, hogy egyedül marad az egyedisége, és különlegessége miatt, de szerencsére nem így lett.
- Elég szokatlan, hogy előbb a gyermek házasodik ki a családból, és csak utána házasodnak össze a szülei – ölelt át Edward vigyorogva.
- A sorrend nem fontos, csak az, hogy mindenki boldog legyen – legyintettem.
- Na és most mindenki boldog? – puszilt a nyakamba.
- Te mondd meg – fordultam szembe vele. – Te boldog vagy?
- Én még soha nem voltam ennyire boldog – nyomott csókot a számra.
- Akkor mindenki boldog – bújtam hozzá szorosan. – Reméljük, hogy ez most már így is marad, örökké – motyogtam a nyakába.
- Ha rajtam múlik, akkor mindenképpen. Főleg, hogy hamarosan te leszel az én Mrs. Cullenem.
- Pontosabban a te, Swan Black Cullened – pontosítottam vigyorogva.
- Huh, hát mire minden papírra leírod, hogy Isabella Marie Swan Black Cullen az eltart majd egy darabig - kuncogott fel pimaszul.
- Azért te sem panaszkodhatsz Edward Anthony Masen Cullen. Nagyjából ugyanolyan hosszú a te neved is, mint az enyém – simítottam végig a mellkasán kihívóan.
- Oké, ezt kénytelen vagyok beismerni – nevetett fel ő is. – Szóval, mélyen tisztelt, és imádott menyasszonyom, lenne kedved velem tölteni a hajnalt? – nyújtotta a kezét Edward.
- Ezer örömmel, szeretett vőlegényem – csúsztattam a tenyerébe a kezemet. Mire ő hirtelen magához rántott, felkapott az ölébe, és futni kezdett velem. – Hova viszel? – kérdeztem döbbenten.
- Majd meglátod, meglepetés – válaszolta boldogan.
- Hát jó, ez esetben hagyom magam elrabolni – bújtam a nyakához.
Percekig csak rohant velem, egészen fel a Kecske-sziklához. Majd egy hatalmas ugrással egy barlangban termett velem. Nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna ezt a helyet, de csodálatos volt. Edward egészen egy kis beltéri patakig vitt, aminek a partján egy vastag pokróc, és legalább tíz párna volt előkészítve.
- Le akar venni a lábamról, Mr. Cullen? – kérdeztem mosolyogva, miután letett.
- Ami azt illeti megfordult a fejemben – bólintott rám. – Mit gondol, hölgyem. Van esélyem rá, hogy elcsábítsam?
- Ami azt illeti nagyon jó úton halad, hogy megtegye – léptem ki a cipőimből.
Majd lecsúsztattam a vállamon a ruháim pántját, és hagytam, hogy a gyönyörű estélyim, amit az esküvőn viseltem tehetetlenül puffanjon a talajon. A ruha alatt csak egy falatnyi melltartót viseltem, egy francia bugyival, és combfix takarta lábaim egy részét.
- Azt hiszem tévedtem – nyelt egy nagyot. – Eddig azt hittem, hogy most én leszek a gaz csábító, de a jelek szerint mégsem, mert máris levettél a lábamról – lépdelt egyre közelebb, de én mosolyogva hátráltam néhány lépést. Egyre közelebb érve ezzel a kis patakhoz. – Megint játszol velem, kicsim? – vonta fel a szemöldökét.
- Nem tudom, hogy te mit értesz játék alatt – adtam az ártatlant. Majd egy határozott elrugaszkodással a vízbe vetettem magam. Ám még mielőtt a felszínre értem volna, Edward már elkapott. Én pedig boldogan tekertem a lábaimat a dereka köré, és hagytam, hogy felússzon velem a felszínre.
- Megvagy – nyomott csókot a számra, amikor felértünk.
- Csak azért kaptál el, mert én is így akartam – kacsintottam rá.
- Igen, ezzel teljes mértékben tisztában vagyok – bólogatott komolyan. – Ellenben egy könnyen nem szabadulsz ki a karjaim közül, úgyhogy remélem nem terveztél semmit mára – simított végig édes nyelvével a torkomon.
- Ha ilyen az elbánás, akkor nem is akarok kiszabadulni innen – férkőztem hozzá még közelebb. Fejemet pedig hátravetettem, hogy jobban hozzáférjen az előbb érintett felülethez.
- Az elbánás mindig ilyen lesz, amíg csak velem vagy – válaszolta, majd újra birtokba vette a nyakamat. Mire jóleső sóhaj szakadt fel belőlem.
Még terveztem néhány csípős megjegyzést, de olyan meggyőzően kényeztetett szerelmem, hogy el is felejtettem, hogy mit akartam mondani. A lényeg az volt, hogy soha ne engedjen el. A nyakamtól egyre lejjebb haladva elérte a dekoltázsom vonalát is, amit olyan lágyan csókolt végig, hogy azt hittem eszemet vesztem. Majd melltartóm pántjait finoman lecsúsztatva a vállamon akadálytalanul vette birtokba kebleimet is, amivel halk sikkantást csalt ki belőlem. Még mindig alig hittem el, hogy újra Edwarddal vagyok, és hogy hamarosan össze fogunk házasodni.
- Szeretlek – mormolta kedvesem a fülembe. Utána pedig egy óvatos, de határozott mozdulattal lecsúsztatta rólam a bugyimat is. Én pedig megszabadítottam az alsójától.
- Én is szeretlek – simítottam végig az arcán. Majd szenvedélyesen megcsókoltam.
- Vigyelek a plédre, a párnák közé? – kérdezte miután elváltunk.
- Nem, még sohasem voltunk együtt vízben. Kipróbálhatnánk, hogy milyen érzés. Olvastam már ilyesmiről – haraptam a fülcimpájába.
- Csábító ajánlat – döntötte a hátamat egy sziklának. – Biztosan ezt szeretnéd? – csúsztatta egyik kezét a fenekem alá, míg a másikkal megtámaszkodott mögöttem.
- Igen, határozottan – vettem birtokba ajkait.
Hosszú percekig csak csókolóztunk. Egészen addig, míg szerelmem el nem húzódott tőlem egy picit, majd egy szempillantás alatt eltűnt a víz alatt. Amin muszáj volt elmosolyodnom. Már éppen készültem utánamenni, hogy elcsípjem, amikor hirtelen megéreztem az ajkait a belső combomon. Egy pillanatra még meg is merevedtem a döbbenettől, majd hangos nyögés hagyta el a számat, amikor ajkaival elérte célját. Még soha életemben nem éreztem, még csak ehhez hasonlót sem. Kezeimmel a sziklákba markoltam, és szemérmetlenül adtam hangot tetszésemnek. A testem lángokban állt a hűvös víz ellenére is, és az, amit Edward éppen velem tett annyira elsöprő, és váratlan volt, hogy csak alig bírtam magammal. A testem pedig nem sokkal később megfeszült, és hangos sikoltással adtam szerelmem tudtára, hogy milyen csodálatos élményben részesített engem. Csukott szemmel pihegtem, amikor magamhoz térített egy lágy simítás az arcomon, és kedvesem elégedetten csillogó szemeivel találtam szembe magam. Aki újra betakart egész testével, és egyértelmű vágyát a legérzékenyebb pontomhoz érintette. Én pedig azonnal a dereka köré kulcsoltam lábaimat, ezzel is ösztönözve, hogy ne habozzon ismét a magáévá tenni. Edward lágy csókot nyomott az ajkamra. Majd egyetlen határozott mozdulattal egybeforrasztotta a testünket, és lágy mozgásba kezdett. Hevesen faltuk egymást, talán úgy, ahogy még soha, és azt kívántam, hogy ez a pillanat örökké tartson. Hirtelen tört rám az újabb beteljesülés, amit ezúttal Edward is velem együtt élt át. Vámpír létemre erőtlenül dőltem a mellkasának, és arcomat vállgödrébe temetve pihegtem. Egészen addig, amíg szerelmem ki nem surrant velem a patakból, és le nem tett a plédre a párnák közé, majd szorosan magához ölelt, és cirógatni kezdte a hátamat.
- Ez csodálatos volt – nyomtam lágy puszit Edward nyakára.
- Én is így gondolom – simította végig a hajamat, egészen a hátam közepéig. Majd arcomat maga felé fordítva újabb gyengéd csókkal ajándékozott meg. – Mostantól az esküvőnkig Alice állandóan el fog rabolni tőlem, úgyhogy lelkiekben készülj fel maratoni vásárlásokra és ruhapróbákra – szólalt meg néhány perc csend után.
- Ennyi áldozatot hozhatunk azért, hogy tökéletes legyen a mi nagy napunk – bújtam hozzá szorosan. – Egyébként is, az éjszakák csak a tieid lesznek addig is. Talán egy-kettő nem, mert a fiaimmal is foglalkoznom kell, de a többi mindenképpen – mondtam határozottan.
- Szavadon foglak – gördített újra maga alá.
- Nyugodtan be is hajthatod az ígéretem – mosolyogtam rá, majd behunytam a szemem, hogy átadjam magam kedvesem újabb csókjának…
2010. november 15., hétfő
La Push vámpírja - 81. fejezet
81. fejezet
(Nathalie szemszöge)
Alig tudtam elaludni az éjjel olyan izgatott voltam a mai nap miatt, de aztán csak sikerült álomba szenderülnöm olyan hajnali négy felé, de már megint ébren vagyok. Még szerencse, hogy az esküvő csak délután négykor kezdődik, így lesz időm aludni, és elkészülni is. Vajon tetszeni fogok Anthony-nak a ruhámban? Nem igazán illet a farkas tetoválásom a ruhámhoz. Bár elég kicsi, és a lapockámon van, amit nagyjából eltakar majd a csipkepántom. A cipő, amit Alice-szel vettem a ruhámhoz viszont nagyon magas. Túl magas, el fogok benne esni. Nem, az nem történhet meg. Nem lehetek annyira béna, hogy elesem.
- Kicsim, még csak reggel hét óra van, miért nem alszol? – csúszott be mellém anya a hálózsákba.
- Nem tudok – pislogtam rá félve. – Annyira ideges vagyok.
- Édesem, nincs mitől félned. Tökéletes lesz minden. Én is rettegtem az esküvőm előtt. Gondolhatod, hogy én is tökéletes akartam lenni, és végül is az is voltam. Én is, és az apád is. Minden csodálatos volt. Na és persze a nászéjszakánk. Még sosem meséltem neked, de akkor fogantál, ez egészen biztos. Úgyhogy ne izgulj semmi miatt, és aludj még egy kicsit, szükséged lesz ma minden erődre, mert a farkasok, és a vámpírok kifulladásig fognak táncoltatni, ez egészen biztos. Na meg persze Justin is, aki még nem tartozik egyik kategóriába se.
- Még? – húztam fel a szemöldököm.
- Drágám, egy vámpír a szerelme, gondolj csak bele. Ha Tanya egy napon megteheti, akkor Justin is az lesz, hogy örökké együtt lehessenek. Ez tökéletesen természetes. Hiszen apád is azért választotta mostantól a halandó életet, hogy velem öregedjen meg. Ma változott át utoljára, hogy elmehessen a legénybúcsúra, és még ezt is alaposan megbeszélte velem, hogy megteheti-e. Soha többé nem lesz farkas, hogy velem jöhessen, ha majd eljön az időm. Ez az élet rendje. Legyen mindenki a párjával – simogatta meg az arcomat.
- Végül is, azt hiszem, hogy igazad van – bújtam a mellkasához, mint kislány koromban. Majd nem sokkal később megint elnyomott az álom. Legközelebb, már arra eszméltem, hogy valaki az orromat piszkálja, valószínűleg valami tollpihével.
- Ébresztő, menyasszony – hallottam meg anya hangját.
- Csak még egy kicsit – fúrtam a fejem a párnámba.
- Nincs már sok idő, mert többen is lefogják Alice-t, aki rád akar támadni, mert szerinte már nagyon el vagyunk késve, de ez nem igaz, úgyhogy ne aggódj – nevetett fel anya. – Azt hiszem, hogy kis barátnődet az esküvők túlpörgetik.
- Azt hiszem, hogy Alice-t bármilyen parti túlpörgeti, de ettől ilyen kis imádnivaló buzgó mócsing – legyintettem. – Még mindig nagyon ideges vagyok – ültem fel. Azután pedig éreztem, hogy le is sápadok. Mindenki engem fog nézni. Életemben egyszer próbáltam meg szerepet vállalni az iskolai színdarabban, és akkor is a mosdónak adtam a vacsorámat, pedig csak egy mondatot kellett volna elmondanom, de az sem sikerült. Nem akarom, hogy nézzenek. Kis esküvőt kellett volna tartanunk. – Anya, azt hiszem, hogy rosszul vagyok – kaptam a szám elé a kezem.
- Nathalie, nyugalom, ez a te napod. Senki nem vár el tőled mást, csak azt, hogy szép legyél, és az oltárnál a jó szót mondd. Nyugodj meg, és vegyél mély levegőket. Természetes, hogy ideges vagy – simogatta meg anya a hátamat. – Gyerünk, mély levegő. Beszív… kifúj – diktálta anya a ritmust, én pedig kezdtem egy kicsit megnyugodni. Bár még mindig émelyegtem egy kicsit. Nem attól féltem, hogy Anthony felesége leszek, hanem a tömegtől. – Jobban vagy, kicsim? – kérdezte meg néhány perc múlva.
- Igen, azt hiszem – sóhajtottam mélyeket.
- Nathalie, gyerünk, nincs több idő a lustálkodásra – rontott be Alice az ajtón.
- Bocsi, de nem lehetett tovább visszatartani – nézett ránk Bella bűnbánóan.
- Semmi baj – mosolyodtam el halványan. – Szerintem is itt az ideje, hogy elkezdjek készülődni. Talán kezdhetnék egy forró fürdővel – ajánlottam a lehetőséget. Egyrészt megnyugtatna, másrészt jól is esne egy hosszú, forró fürdőzés.
- Igen, ez lesz az első lépés – bólintott rá Alice. – A fürdőszobámban már tele is engedtem neked a kádat forró vízzel.
- Nagyszerű, köszönöm – pattantam fel a hálózsákomból, és már szaladtam is Alice szobája felé.
Amikor benyitottam a fürdőbe, mindent gőz borított, és csodálatos levendula illat áradt. Azonnal lekapkodtam a ruháimat, és lassan beleereszkedtem a finom fürdőmbe. Elégedetten sóhajtottam fel, ahogy a testemet körülölelte a nyugtató habfürdő. Mélyeket lélegeztem a levendula illatból, és boldogan álmodoztam a leendő esküvőmről, mintha a fürdő hatására egészen máshogy láttam volna a mai napot. Már nem is voltam annyira ideges, mint nem sokkal ezelőtt. Nem is tudom, hogy mi ütött belém. Talán csak egy kis esküvői pánik. Olvastam ilyesmiről már néhány magazinban. Gyorsan jönnek, és még gyorsabban távoznak is a menyasszony életéből. Úgyhogy most már minden rendben lesz, ezen is túl vagyunk. A pániknak vége. Most már jól vagyok.
- Hahó, minden rendben odabent? – kopogtatott be Alice az ajtón. – Bejöhetek?
- Persze, minden rendben van, és nyugodtan be is jöhetsz – válaszoltam mosolyogva.
- Nagyszerű, viszont lassan ki kellene szállnod – sétált a kád mellé. – Anyukád azt mondta, hogy ébredés után rosszul lettél. Ne aggódj, ez csak egy szimpla kis esküvő előtti pánik lehetett, semmi különös. Kérsz egy kupica szíverősítőt? Az emberi nőknek néha jót szokott tenni – ajánlotta kedvesen.
- Nem, már rendben vagyok, csak egy kicsit megijesztett a gondolat, hogy ma mindenki engem fog nézni – vallottam be halkan.
- Ez nem olyasmi, amitől meg kell ijedned. Mire elkészülsz mindenki csak ámulni fog, ha meglát. Nincs mitől félned – szorította meg a kezem Alice. – Most viszont ki a vízből, és bújj bele a köntösödbe, hogy megcsinálhassuk a hajadat, azután pedig felöltöztetünk, és kisminkelünk. Kapsz még tíz percet – szaladt ki a fürdőszobából.
Még hagytam magamnak öt perc lazítási időt, azután pedig kiszálltam a kádból, és belebújtam a puha, meleg köntösbe, amit kaptam. A következő pillanatban pedig már egy székben ültem, Alice és Rose pedig egyszerre sündörgött körülöttem, és azon tanakodtak, hogy loknisan szabadon hagyják a hajamat, vagy az egészet kontyba tűzzék-e. Igazából még én sem tudtam, hogy mit is szeretnék.
- Szerintem legyen konty, mert akkor a tiarát szépen bele tudjátok dolgozni stabilan a hajába – lépett be anya is a szobába.
- Remek ötlet, Jules – mosolyodott el Alice. – Életem legnehezebb, és legizgalmasabb szervezési folyamata volt a ti esküvőtök. Mindketten blokkoltátok a képességemet, így semmit nem láttam előre. Igazi kihívás volt az egész, de ne félj, ettől függetlenül tökéletes lesz minden – mondta barátnőm izgatottan. – Hiszen a lánybúcsúztatód is szuper volt, vagyis remélem, hogy tetszett, és azt sem láttam előre – ugrándozott izgatottan.
- Biztosan fantasztikus lesz minden, Alice – bólintottam rá azonnal. – Nálad jobb szervezőt keresve sem találhattam volna, hogy megszervezze nekem életem legfontosabb napját – fűztem még hozzá.
Mire a kis manó büszkén kihúzta magát, és elégedetten sertepertélt körülöttem. A többiek pedig csak mosolyogtak rajta. A lányok minden egyes tincsemet milliméteres pontossággal helyezték el, hogy egy esetlegesen gyorsabb ritmusú számnál se tudjam elhagyni a tiarámat. Majd a kezembe adták a fehérneműt, amit ma viselni fogok. Egyszerűen káprázatos volt. Egy pántnélküli body, aminek a mell részét strasszok díszítették. Egyszerűen csodálatos volt, hozzá pedig hófehér combfix, és szatén tanga járt. Nem igazán volt erős oldalam az ilyen pici alsónemű, de a férjemnek már igazán felvehetek ilyeneket is.
- Na, hogy áll? – léptek be a lányok a fürdőbe. Én pedig azonnal magam elé kaptam a köntösömet.
- Khm… azt hiszem, hogy jól – motyogtam szégyenlősen.
- Ugyan már, hiszen mi is lányok vagyunk. Rajtunk kívül pedig csak Anthony fog látni ebben, úgyhogy ne szégyenlősködj. Le azzal a fürdőköpennyel. Gyerünk – lépett mellém Gabriella, majd elrángatta tőlem a ruhát.
- Gyönyörű vagy, kicsim – lett könnyes anya szeme. – Azt hiszem, hogy a férjecskéd egy pillanatig sem panaszkodhat majd.
- Köszi, anyu – szaladtam oda hozzá, és megölelgettem. – Szeretlek.
- Én is szeretlek – nyomtam egy puszit az arcára.
- Akkor most jöhet a ruha – lépett be Bella mosolyogva a ruhámmal. – Gyere, bújj bele. Gyönyörű leszel ebben.
Én pedig azonnal odasiettem leendő anyósomhoz, és hagytam, hogy a többiek is segítsenek felvenni a ruhámat, majd a hátamon jó erősen meghúzzák a fűzőt. Talán egy kicsit túl erősen is.
- Rose, nem kapok levegőt – pihegtem. – El fogok ájulni a szertartás alatt, ha ez így marad – kezdtem el zihálni.
- Mennyire húztad meg a zsinórt? – nézett Alice rosszallóan nővérére.
- Még meg sem húztam, csak befűztem – mondta Rose döbbenten.
- Kicsim, biztos, hogy jól vagy? – simított végig anya az arcomon.
- Persze, minden rendben – mondtam megkönnyebbülve. Már nem éreztem úgy, hogy fuldoklom. Biztosan még mindig csak az a fránya idegesség.
- Akkor jó – biccentettek a lányok.
- Megpróbáljam kicsit azért meghúzni, vagy kerítsünk egy másik ruhát villámgyorsan? – kérdezte Rosalie kedvesen.
- Nem, ez a ruha a tökéletes. Ez csak olyan menyasszony hiszti, ne is törődjetek velem – legyintettem.
- Rendben, akkor szólj, ha túlzás – kezdte el összehúzni a ruhát a hátamon. Most viszont egyáltalán nem zavart. – Oké, azt hiszem, hogy ennyi azért elég lesz.
- Miért? Még alig érzem – kérdeztem meglepetten. Ma hihetetlenül karcsúnak kell lennem.
- Lassan már az anyag is elszakad a szorításom alatt. Biztos, hogy jól vagy? – kérdezte Rose.
- Persze, csak…
- Ez már több, mint idegesség – vágott anya a szavamba, és fürkésző tekintettel nézett rám.
- Ne rontsuk el ezt a napot. Tökéletesen jól vagyok – mondtam határozottan.
- Rendben, de ha még valami történik, akkor Carlisle megnéz – mondta Esme határozottan.
- Nem fog semmi más történni – legyintettem.
- Akkor most jöhet a smink, és azért a biztonság kedvéért ezt egy picit meglazítjuk – oldotta egy picit kijjebb a hátamon a ruhát. – Gyere, ülj le – tolt a fenekem alá egy széket.
Azután pedig anya, Alice, Bella és Rose egyszerre sürögtek körülöttem. Először alapozó, azután szemhéjfesték, szemhéjtus, szempillaspirál, egy kis pír, és egy leheletnyi szájfény, hogy csillogjanak az ajkaim. Amikor mindennel elkészültek Johanna egy hatalmas tükröt vonszolva jelent meg az ajtóban.
- Nézd meg magad. Egyszerűen tökéletesen nézel ki – tartották elém az egészalakos tükröt.
Én pedig kikerekedett szemekkel néztem magam. Egyszerűen hihetetlenül néztem ki. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer még ilyen csábítóan, fogok kinézni. Ritkán jelentek ki ilyesmit, de ezúttal tényleg tetszett a látvány. A hajam gyönyörű kontyban volt, és meg-megcsillant rajta a tiara fénye. A smink szolid volt, és illet hozzám, mégis egészen más fényben tüntette fel az arcomat. A ruha pedig hihetetlen volt. Pontosan olyan, amire egész életemben vágytam. Egyszerűen hihetetlenül tökéletes ez a mai nap. Már csak egy fél óra, és a boldogító igent is kimondhatom majd, hogy örökké a szerelmemhez tartozhassak.
Húsz perccel később már idegesen toporogtam az ablak előtt. Mikor érnek már ide? Mi van, ha Anthony meggondolta magát, és mégsem jön el? Hol vannak a fiúk? Egyikük sincs még itt. Talán túl messzire elmentek vadászni, és csak késnek egy kicsit. Vagy, nem is tudom.
- Nyugodt meg, édesem. Mindjárt itt lesznek – simított végig anya a karomon. – Az apád is kis híján elkésett az esküvőnkről, de aztán mégis ott volt – mondta kuncogva.
- Na és mitől volt ilyen vicces a helyzet? – kérdeztem kíváncsian.
- Előző éjjel egy vámpír miatt muszáj volt járőröznie, és éppen a szertartás előtt értek csak vissza, úgyhogy úgy ahogy volt sáros lábbal, apró levelekkel a hajában vette fel az öltönyt, és futva ért be előttem a templomba. Az apukám fel volt háborodva, ahogy az anyukám is, hiszen ők nem tudhatták, hogy a leendő férjem egy alakváltó, aki meg akarja védeni az embereket a vámpíroktól. Úgyhogy kis híján nem lett az esküvőből semmi, de aztán sikerült lecsitítani a szüleimet, és így apa hajlandó volt az oltárhoz vezetni – mondta pirulva. – Viszont utána életem legfergetegesebb táncestje következett, és életem legszebb éjszakája, persze egy alapos zuhany után, mert az apád minősíthetetlenül nézett ki a ruha alatt. Mindent összevetve azonban csodálatos volt az esküvőnk, a viszontagságok ellenére is. A tiéd is az lesz, édesem – nyugtatgatott tovább anya. Majd hirtelen kopogás szakította félbe a mondandóját.
- Úgy hallottam, hogy a menyasszony már csak rám vár – lépett be apa a szobába. – Gyönyörű vagy, kicsim – mondtam boldog mosollyal az arcán. – Az én kicsikém, felnőtt nő lett – lépett elém, és szorosan magához ölelt. – Furcsa az illatod – nézett rám elgondolkodva, amikor elengedett.
- A lányok parfümöt fújtak rám. Nekem is kicsit furcsa így, hogy keverednek az illatok a bőrömön – válaszoltam azonnal. Nekem is feltűnt, hogy kicsit más lett az aromám miután rózsaillatot fújt rám Bella és Alice. – Nem szoktam parfümöt használni.
- Valóban nem, de tulajdonképpen nem is rossz, csak szokatlan – szippantott még egyet apa a nyakamnál. – Szóval, szabad a hölgyek karját? – nyújtotta felém a jobb karját, anya felé pedig a balt.
- Megtiszteltetés – pukedlizett anya.
- Köszönöm – nyomtam gyors puszit az arcára.
Majd elindultunk a lépcső felé. Én pedig idegesen torpantam meg a lépcsők előtt. Ha leérünk itt, akkor mindenki engem fog bámulni, és nem biztos, hogy én el tudok vonatkoztatni tőle.
- Mi a baj, drágám? – kérdezte apa meglepetten.
- Fél a tömegtől – suttogta anya a fülébe.
- Anyu, ne már – csitítottam.
- Édesem, hidd el, hogy gyönyörű vagy, és nincs mitől félned. Mély levegő, és csak egyik lábat a másik után – indult tovább apa.
Én pedig vettem egy mély levegőt és tovább indultam apa oldalán. Ahogy lefelé haladtunk még a lélegzetem is elállt. A díszítés egyszerűen csodálatos volt. Mindenfelé hófehér virágok voltak, és gyönyörű rózsaszín gyertyák, amik velem együtt rózsaillatot árasztottak. Tökéletes volt. Amikor leértünk a lépcső aljára, anya gyors puszit nyomott az arcomra, majd apa is kapott egy apró csókot a szájára. Azután pedig anya eltűnt, hogy elfoglalja a helyét. Mi pedig apával egészen addig vártunk, amíg fel nem csendült a nászinduló összetéveszthetetlen dallama. Mi pedig lassan kezdtünk el apával lépkedni a zene ritmusára. Amikor beértünk a teljesen átrendezett nappaliba, mindenki felállt a tiszteletemre, és boldogan mosolyogtak rám. Azt hittem, hogy ideges leszek, amikor majd mindenki engem néz, de tulajdonképpen egyáltalán nem zavart. Sőt, jó érzéssel töltött el, ahogy rám néztek. Őszinte mosollyal az arcomon indultam tovább apu oldalán, nem sokkal később pedig megláttam Anthonyt, aki amikor meglátott gyorsabban kezdte szedni a levegőt, és a szemében igazi boldogság csillogott, ahogy nekem is. Egyszerűen alig vártam, hogy a felesége legyek ennek a tökéletes férfinak, aki minden pillanatban úgy néz rám, mint a világ legdrágább kincsére. A másik felére. Pontosan úgy érez irántam, ahogy én érzek iránta, és ezt mindketten tudjuk is a másikról. Legszívesebb odarohantam volna hozzá, de szerettem volna, hogyha ma minden tökéletes, ezért türtőztettem magam, és továbbra is ugyanolyan lassan lépkedtem az édesapám mellett, ahogy eddig, egészen addig, amíg oda nem értünk a vőlegényem elé. Apa megfogta a jobbomat, majd gyors csókot lehelt a kezemre, és ujjaimat Anthony ujjaiba fűzte.
- Vigyázz rá, ő a legdrágább kincsünk – paskolta meg Anthony vállát. Majd anya mellé lépett, és elfoglalta a helyét az első sorban.
- Sosem esik mellettem bántódása, Sam – mondta szerelmem apámnak, majd felém fordult. - Gyönyörű vagy, édesem – hadarta el halkan, és gyorsan Anthony, hogy ne zavarja meg a szertartás menetét. Én pedig éreztem, ahogy elpirulok.
A „pap”, akit most Carlisle képviselt elmosolyodott, majd elkezdte a szertartást. Csodálatos tizenhetedik századi katolikus szertartást tartott nekünk, amitől kis híján még a könnyem is kicsordult. Majd elérkeztünk a nagy kérdéshez is, amire nem szabad rosszul válaszolnom, ahogy anya fogalmazott. Nem mintha tudnék arra a kérdésre, hogy akarom-e az egész örökkévalóságomat Anthonyval tölteni mondhatnék már is, mint egy határozott igent.
- Anthony Cullen Black, akarod-e az itt megjelent Nathalie Uley-t hites feleségedül? – fordult Carlisle szerelmem felé.
- Igen – zengett a határozott válasz.
- Nathalie Uley, akarod-e az itt megjelent Anthony Cullen Black-et hites férjedül? – kérdezte meg tőlem is Carlisle.
- Igen – válaszoltam határozottan. Na és talán kicsit túl hangosan is, mert a teremben lévők felkuncogtak, és Anthony is elvigyorodott.
- Akkor Isten, és minden jelenlévő színe előtt házastársakká nyilvánítalak benneteket – mondta Carlisle boldogan. – Megcsókolhatod a menyasszonyt – fűzte még hozzá.
A következő pillanatban pedig férjem már le is csapott az ajkaimra. Hm… férjem. Milyen nagyszerűen hangzik. Mrs. Cullen Black. A csókunk egyre elmélyültebb lett, de nem tehettem róla, egyáltalán nem akartam abbahagyni, pedig tudtam, hogy nagyjából egész La Push, a Cullenek, és a Denalik is néznek. Megpróbáltam kizárni a hangos tapsvihart, és valószínűleg Emmett kurjongatását. Anthony tért először észhez, és lassan elszakadt az ajkaimtól, majd egy utolsó apró puszi után végleg elszakadt tőlem, én pedig a következő pillanatban már apa és anya karjában voltam. Akik boldogan gratuláltak a házasságunkhoz. Először nekem, utána pedig a férjemnek is. A szüleim után rögtön Edward és Bella termett előttünk, és ők is gratuláltak nekünk, azután pedig sorban jött oda hozzánk mindenki. Egyszerűen csodálatos volt a szertartás, és az egész esküvő is. Minden olyan, amilyennek nagyjából elképzeltem hatéves kislány koromban. Mindig is azt hittem, hogy ezek csak gyermekes álmok, de a jelek szerint mégsem voltak azok.
- Hölgyeim és uraim, most az esküvői vacsorával folytatódik a program, azután pedig az ifjú házaspár megnyitja a táncot egy gyönyörű, bécsi keringővel – ragadta megint magához a mikrofont Alice.
Szerelmem azonnal a karját nyújtotta, és az asztalhoz vezetett, majd kihúzta előttem a széket, azután pedig udvariasan segített helyet foglalni, és ő is leült mellém. Miután mi már a helyünkön voltunk mindenki más is leült, hogy elkezdjük a vacsorát. A családunk vámpír fele pedig elvállalta a felszolgálást, mivel ők egyébként sem ettek. Az étel fantasztikus volt. Esme, anya és a lányok igazán kitettek magukért. A vacsora végeztével Alice ismét magához ragadta az irányítást.
- Most pedig megkérjük a kedves párt, hogy fáradjanak a parkett közepére, és nyissák meg a táncot – mondta barátnőm határozottan.
Mi pedig engedelmesen odasétáltunk, és vártuk, hogy elkezdődjön a keringő dallama, ami nem is váratott magára sokáig. Anthony egyik kezét a derekamra helyezte, a másik keze ujjait pedig az enyémekbe fűzte, és a következő pillanatban már keringtünk is a zene lágy ritmusára. Még csak a szám közepénél jártunk, amikor apa termett mellettünk.
- Megengeded? – kérdezte Anthonyt, aki mosolyogva adott át apunak. Míg mellette Bella jelent meg, hogy felkérje a fiát egy táncra.
Miután a szám véget ért Emmett vigyorgó arcával találtam szembe magam. Aki szélesre tárta szét a hatalmas karjait. Én pedig nevetve bújtam a mellkasához, és hagytam, hogy úgy vezessen, ahogy csak akar. Boldogan táncoltam vele körbe a termet, és hangosan felnevettem, amikor felkapott, és úgy pörgetett meg. Emmett után Edward jött oda hozzám, majd Carlisle, Jasper, és sorban az összes férfi, aki csak eljött az esküvőre, míg Anthony megtáncoltatott minden egyes lányt. Már azt hittem, hogy soha nem kapom vissza férjemet, amikor újra a karjaiban találtam magam.
- Hiányoztál – bújtam hozzá szorosan. Alice pedig cinkosan rám kacsintott, majd elindított egy lassú, romantikus számot, hogy így is maradhassak a kedvesemmel néhány perc erejéig.
- Te is nekem, kicsim – simított végig a gerincemen. Mire rajtam azonnal úrrá lett az a kellemes bizsergés, ami mindig, amikor így ér hozzám.
- Ezt ne csináld, hogyha nem akarod, hogy itt helyben essek neked – suttogtam a fülébe a lehető leghalkabban, hogy ne halljon minket más.
- Drágám, hiszen csak egyetlen éjszakát kellett nélkülöznünk egymást – kuncogott fel Anthony. – Bár nem tagadom, hogy nekem is csak te jártál a fejemben egész éjjel. Ha tudnád, hogy miket álmodtam rólunk – csillantak fel a szemei.
- Ezt majd éjszaka azért ecsetelhetnéd nekem egy kicsit bővebben is – búgtam halkan.
- Ejnye fiatalok, itt mindenki előtt? – kurjantott fel Emmett. Mire mi rajtakapottan rebbentünk szét egy kicsit.
- Most pedig következzen a menyasszonyi torta, utána pedig a játékok – mondta Alice boldogan. Majd Esme betolt egy tálalóasztalon egy hat emeletes, hatalmas, hófehér tortát.
Anthony és én odamentünk a tortánkhoz, majd megfogtam a hatalmas kést, kedvesem pedig a kezemet fogta meg, és együtt ejtettük az első vágást a tortán. Az első szeletet pedig falatonként tömtük egymás szájába, amit Alice lelkesen fotózott, a többiek pedig halkan kuncogtak a teljesen maszatos kezünkön, és arcunkon. Az élmény leírhatatlan volt, és nem csak a torta fantasztikus íze miatt, hanem főleg amiatt, hogy Anthony volt az, akivel átélhettem ezeket a pillanatokat. Miután tradicionálisan felfaltuk az első szeletet, mindenkinek vágtunk a tortából, aki csak kért. Alice pedig megint a parkett közepére parancsolt minket. Anthonyt egy székre állította, míg az én kezembe adott egy tojást. Mindketten értetlenül pislogtunk rá, de kedvesem hirtelen felkuncogott.
- Ez nagyon gonosz feladat – csóválta meg a fejét.
- Szóval, Nath a feladatod az, hogy ezt a tojást vezesd át szépen Anthony nadrágjának mindkét szárán. A tojás nem törhet el, különben büntető feladatot kaptok.
- Hogy mit csináljak? – kerekedtek el a szemeim.
- Hajrá, Nathalie – kiabálta Emmett.
Én pedig zavartam haraptam az ajkamba, majd óvatosan végigvezettem a nadrágja egyik szárán a tojást, majd lassan átcsúsztattam a másik nadrágszárába, és óvatosan leengedtem. Boldogan sóhajtottam fel, amikor sikeresen felemeltem a még mindig ép tojást a tömeg előtt.
- Gratulálunk – tapsikolt Alice is. – A következő feladat az lesz, hogy Anthonynak meg kell találnia a menyasszonyt – nevetett fel barátnőm.
A következő pillanatban pedig valaki felkapott, és egy szempillantás alatt kirohant velem a házból. Hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok, de aztán rá kellett jönnöm, hogy Jasper menekül velem éppen Anthony elől. Jasper? Mióta lett ilyen kis összeesküvő?
- Jasper? Nem lehetne, hogy egy kicsit lassabban menjünk, vagy kevésbé hepehupásan? Most ettem egy csomó tortát, és ez a fajta rohanás eléggé felkavarja a gyomromat – szorítottam a szám elé a kezem. Nem szeretek tele hassal száguldani.
- Oh, rosszul lettél? Bocsánat – lassított le velem egy kicsit. – Nem volt szándékos, de stratégiailag először messzire kellett kerülnünk Anthonytól – magyarázta. – Nem lenne jó, hogyha túl gyorsan megtalálna, mert akkor mi lenne az izgalom a játékban?
- Így sem jutottál vele messzire – nevetett fel kedvesem. Majd egy szempillantás alatt kikapott Jasper karjai közül, és hazafelé indult velem.
- Ügyes volt, pedig már előzőleg téves nyomokat hagytam az erdőben – követett minket Jasper.
- Igen, éreztem őket, de a feleségem sosem parfümözi magát, a lányok viszont mára befújták, így enyhén más lett az aromája, úgyhogy nem volt nehéz lekövetni titeket. Egyébként zseniális volt a gondolatmenet.
- Lenyűgöző nyomkövetés – biccentett kedvesem nagybátyja.
- Köszönöm – mosolyodott el Anthony.
Néhány perccel később pedig már vissza is értünk a házhoz. Ahol ismét egy szék volt kitéve a parkett közepére, és természetesen Alice állt mellette.
- Ismét egy hagyományos feladattal készülünk. Méghozzá Anthonynak el kell csennie a felesége combfixét. A feladatra kaptok három percet – húzott minket Alice a parkett közepére.
Anthony letérdelt elém, majd a jobb lábamat feltette a székre, a szoknyámat pedig lassan felcsúsztatta egészen a combtövemig, amibe én rögvest bele is pirultam. Majd fogai közé csippentette az apró kis anyagot, és szemöldökét húzogatva nézett fel rám, miközben lecsúsztatta a lábamról az apró ruhadarabot. Miközben lassan kezeivel is végigsimította a lábamat, azután pedig visszacsúsztatta rá a szoknyámat. Felállt előttem, majd meglengette a csipkecsodát, és eldobta a válla fölött. Mindenki legnagyobb örömére Jacob kapta el. Aki végül is az esküvő utánra tűzte ki az időpontot, hogy megkérje Gabriella kezét. Szerintem nagyon szép, és romantikus az időzítés.
A játékok végeztével kifulladásig tartó táncmulatság kezdődött, ami igazán fantasztikusra sikeredett, de sajnos az emberi lények lassanként elfáradtak, és álomba szenderültek. Már én is az alvás határán jártam, amikor kedvesem a karjaiba vett, és elindult velem kifelé a házból, amit hangos kiabálás, és ujjongás kísért. A nászéjszakánkat a határon épült házban fogjuk eltölteni.
- Anya, apa? – emeltem fel a fejem kedvesem mellkasáról.
- Holnap találkozunk, édesem – nyomott anya puszit a homlokomra.
- Szeretlek, kicsim – puszilt meg apa is. – Nagyon vigyázz rá – nézett komolyan a férjemre.
- Úgy lesz, uram, ígérem – biccentett illemtudóan szerelmem.
Majd tovább indult velem a ház felé. Csupán néhány percbe telt, amíg futva elérte velem a házat, és én még megmoccanni is lusta voltam. A lábaim sajogtak, és úgy éreztem, hogy a szememre ólomsúly szakadt, de mindent elkövettem azért, hogy ébren maradjak. Nem aludhatom el a nászéjszakánkat. Hogy venné ki magát, hogyha a menyasszony elaludna, ahelyett, hogy elhálná a nászt a szerelmével.
- Aludj csak, kicsim – fektetett le az ágyra szerelmem. Majd éreztem, ahogy lecsúsztatja a cipőimet a lábamról.
- Nem, ez a nászéjszakánk. Mindjárt magamhoz térek – fordultam a hasamra, és magam alá gyűrtem egy párnát. – Csak egy perc – ásítottam a párnába.
- A szabály szerint a nászt huszonnégy órán belül szokták elhálni, csak ezt az időtávot nem kéne túllépnünk. Még reggel sem leszünk elkésve. Én is fáradt vagyok, és nem szeretném, hogyha a nászéjszakánkra úgy emlékeznél vissza, hogy félig aludtál közben. Pihenjünk egy kicsit, és ne aggódj, amint reggel felébredünk, azonnal bepótoljuk a lemaradást, akár többszörösen is – suttogta a fülembe.
- Ez egy határozottan csábító ajánlat, de biztosan nem baj? – emeltem fel a fejem a párnából nagy nehezen.
- Dehogy, nem kell sietnünk sehová, de ezt azért leveszem, hogy kényelmesebb legyen aludnod – kezdte el kibontogatni a fűzőmet. A ruhám pedig néhány pillanat múlva már nem volt rajtam, csak a fehérnemű. – Gyönyörű vagy, életem – simított végig a testemen. Majd ő is levette a ruháit az alsóján kívül, és bebújt mellém a takaró alá, hogy magához öleljen, én pedig boldogan bújtam a mellkasához. – Jó éjt, Mrs Cullen Black.
- Magának is Mr. Cullen Black – mosolyodtam el.
Azután pedig elnyomott az álom. Nekem volt a világon a legcsodálatosabb esküvőm, amit soha nem fogok elfelejteni, és nekem van a világon a legtökéletesebb férjem is. Holnap délután pedig elindulunk a két hetes luxus kiruccanásunkra a méltán híres Esme szigetre. Már alig várom, hogy egy kis ideig Anthony csakis az enyém legyen, és én is csak az övé lehessek. Mindig együtt.
Reggel, vagy ki tudja, hogy mikor lágy simogatásra, és apró csókokra ébredtem. Ezek szerint férjem már ébren van, és szeretné behajtani a nászéjszakánkat, ami ellen egyáltalán nincs kifogásom.
- Jó reggelt – fordultam felé.
- Szia – mosolygott rám. Majd lecsapott az ajkaimra. Egészen addig csókolt, amíg teljesen ki nem fulladtam, és őrülten zihálni nem kezdtem alatta. – El sem tudod képzelni, hogy micsoda önuralom volt eddig nem felébreszteni. Ez a fehérnemű, és ez a combfix egyszerűen hihetetlen – kezdte el ostromolni a dekoltázsomat is. Én pedig egy határozott mozdulattal megszabadítottam az alsójától, majd egy szempillantás alatt felette termettem. Én sem értettem magam abban a pillanatban, csak azt tudtam, hogy mindennél jobban akarom most Anthonyt. – Milyen hevesek vagyunk ma reggel – kuncogott fel szerelmem.
Majd kibújtatott a bodymból, amiben én boldogan segítettem neki. A tangám már nem kapott ilyen finom elbánást, hanem áldozatul esett férjem erős kezének. Még sosem voltunk ilyen hevesek, de határozottan tetszett, amit csináltunk. Már éppen eggyé akartam válni szerelmemmel, amikor visszadöntött az ágyra és mellém helyezkedett.
- Nem sietünk, édes – csúsztatta egyik kezét a belső combomra, és simogatni kezdte, miközben gyengéden megcsókolt. Próbáltam úgy mocorogni, hogy az ujjai elérjék a célt, de ő csak belemosolygott a csókunkba, és rám nézett. – Mi van veled, kicsim? A nászéjszakát te sem akartad elsietni, ráérünk.
- Tudom, de neked nem olyan könnyű ellenállni – motyogtam pirulva.
- Ez igazán hízelgő a számomra – mosolyodott el. – Az igazat megvallva neked sem éppen könnyű ellenállni, de ettől függetlenül nem fogunk elsietni semmit. Mégis csak egyszer van nászéjszakánk, vagy reggelünk. Csak engedd el magad – búgta az egyik keblemnek.
Majd birtokba is vette a szájával, míg a másikat a kezével kényeztette, én pedig beletúrtam a hajába egyik kezemmel, míg a másikkal a hátát simogattam. Kedvesem egyre lejjebb haladt rajtam a csókjaival, egészen a köldökömig, ahol megállt, és apró köröket kezdett el rajzolni a nyelvével. Amitől muszáj volt felnevetnem, de azért egy jóleső sóhaj is elhagyta a számat. Már önkívületi állapotban vonaglottam kedvesem alatt, amikor finoman szétnyitotta a lábaimat. Én pedig már alig vártam, hogy fölém helyezkedjen és eggyé váljunk. Legnagyobb örömömre nem is kellett várnom. Férjem gyengéden rám nehezedett, majd megcsókolt, és végre egybeforrasztotta a testünket, amitől jóleső sikoly tört fel belőlem.
- Jól vagy? – nézett a szemembe kedvesen.
- Igen, több is, mint jól, ne hagyd abba – szorítottam magamhoz, majd megmozdítottam a csípőmet, hogy őt is mozgásra ösztönözzem. Azonnal értette a néma kérést, és lassan felvette velem a ritmust. Hosszú percekkel később, pedig életem talán leghatalmasabb sikolyát csalta az ajkaimra a beteljesülés, ahová szerelmem is követett engem.
- Szeretlek, Nathalie – gördült mellém szerelmem, majd a mellkasára húzott.
- Én is szeretlek, Anthony – bújtam hozzá szorosan. – Már megint álmos vagyok – ásítottam fel néhány perccel később.
- Nem csoda, mert nem hagytalak sokáig aludni – motyogta bűnbánóan. – Még csak reggel nyolc óra van. Aludhatunk még néhány órát, hogyha szeretnél.
- Azt hiszem, hogy szeretnék – rántottam magunkra a takarót. Azután pedig ismét eluralkodott rajtam az álmosság, ahogy Anthonyn is, mert éreztem, hogy a légzése egyenletessé vált, és a keze simogatása is megállt a hátamon. Néhány pillanattal később pedig engem is elnyomott az álom.
(Nathalie szemszöge)
Alig tudtam elaludni az éjjel olyan izgatott voltam a mai nap miatt, de aztán csak sikerült álomba szenderülnöm olyan hajnali négy felé, de már megint ébren vagyok. Még szerencse, hogy az esküvő csak délután négykor kezdődik, így lesz időm aludni, és elkészülni is. Vajon tetszeni fogok Anthony-nak a ruhámban? Nem igazán illet a farkas tetoválásom a ruhámhoz. Bár elég kicsi, és a lapockámon van, amit nagyjából eltakar majd a csipkepántom. A cipő, amit Alice-szel vettem a ruhámhoz viszont nagyon magas. Túl magas, el fogok benne esni. Nem, az nem történhet meg. Nem lehetek annyira béna, hogy elesem.
- Kicsim, még csak reggel hét óra van, miért nem alszol? – csúszott be mellém anya a hálózsákba.
- Nem tudok – pislogtam rá félve. – Annyira ideges vagyok.
- Édesem, nincs mitől félned. Tökéletes lesz minden. Én is rettegtem az esküvőm előtt. Gondolhatod, hogy én is tökéletes akartam lenni, és végül is az is voltam. Én is, és az apád is. Minden csodálatos volt. Na és persze a nászéjszakánk. Még sosem meséltem neked, de akkor fogantál, ez egészen biztos. Úgyhogy ne izgulj semmi miatt, és aludj még egy kicsit, szükséged lesz ma minden erődre, mert a farkasok, és a vámpírok kifulladásig fognak táncoltatni, ez egészen biztos. Na meg persze Justin is, aki még nem tartozik egyik kategóriába se.
- Még? – húztam fel a szemöldököm.
- Drágám, egy vámpír a szerelme, gondolj csak bele. Ha Tanya egy napon megteheti, akkor Justin is az lesz, hogy örökké együtt lehessenek. Ez tökéletesen természetes. Hiszen apád is azért választotta mostantól a halandó életet, hogy velem öregedjen meg. Ma változott át utoljára, hogy elmehessen a legénybúcsúra, és még ezt is alaposan megbeszélte velem, hogy megteheti-e. Soha többé nem lesz farkas, hogy velem jöhessen, ha majd eljön az időm. Ez az élet rendje. Legyen mindenki a párjával – simogatta meg az arcomat.
- Végül is, azt hiszem, hogy igazad van – bújtam a mellkasához, mint kislány koromban. Majd nem sokkal később megint elnyomott az álom. Legközelebb, már arra eszméltem, hogy valaki az orromat piszkálja, valószínűleg valami tollpihével.
- Ébresztő, menyasszony – hallottam meg anya hangját.
- Csak még egy kicsit – fúrtam a fejem a párnámba.
- Nincs már sok idő, mert többen is lefogják Alice-t, aki rád akar támadni, mert szerinte már nagyon el vagyunk késve, de ez nem igaz, úgyhogy ne aggódj – nevetett fel anya. – Azt hiszem, hogy kis barátnődet az esküvők túlpörgetik.
- Azt hiszem, hogy Alice-t bármilyen parti túlpörgeti, de ettől ilyen kis imádnivaló buzgó mócsing – legyintettem. – Még mindig nagyon ideges vagyok – ültem fel. Azután pedig éreztem, hogy le is sápadok. Mindenki engem fog nézni. Életemben egyszer próbáltam meg szerepet vállalni az iskolai színdarabban, és akkor is a mosdónak adtam a vacsorámat, pedig csak egy mondatot kellett volna elmondanom, de az sem sikerült. Nem akarom, hogy nézzenek. Kis esküvőt kellett volna tartanunk. – Anya, azt hiszem, hogy rosszul vagyok – kaptam a szám elé a kezem.
- Nathalie, nyugalom, ez a te napod. Senki nem vár el tőled mást, csak azt, hogy szép legyél, és az oltárnál a jó szót mondd. Nyugodj meg, és vegyél mély levegőket. Természetes, hogy ideges vagy – simogatta meg anya a hátamat. – Gyerünk, mély levegő. Beszív… kifúj – diktálta anya a ritmust, én pedig kezdtem egy kicsit megnyugodni. Bár még mindig émelyegtem egy kicsit. Nem attól féltem, hogy Anthony felesége leszek, hanem a tömegtől. – Jobban vagy, kicsim? – kérdezte meg néhány perc múlva.
- Igen, azt hiszem – sóhajtottam mélyeket.
- Nathalie, gyerünk, nincs több idő a lustálkodásra – rontott be Alice az ajtón.
- Bocsi, de nem lehetett tovább visszatartani – nézett ránk Bella bűnbánóan.
- Semmi baj – mosolyodtam el halványan. – Szerintem is itt az ideje, hogy elkezdjek készülődni. Talán kezdhetnék egy forró fürdővel – ajánlottam a lehetőséget. Egyrészt megnyugtatna, másrészt jól is esne egy hosszú, forró fürdőzés.
- Igen, ez lesz az első lépés – bólintott rá Alice. – A fürdőszobámban már tele is engedtem neked a kádat forró vízzel.
- Nagyszerű, köszönöm – pattantam fel a hálózsákomból, és már szaladtam is Alice szobája felé.
Amikor benyitottam a fürdőbe, mindent gőz borított, és csodálatos levendula illat áradt. Azonnal lekapkodtam a ruháimat, és lassan beleereszkedtem a finom fürdőmbe. Elégedetten sóhajtottam fel, ahogy a testemet körülölelte a nyugtató habfürdő. Mélyeket lélegeztem a levendula illatból, és boldogan álmodoztam a leendő esküvőmről, mintha a fürdő hatására egészen máshogy láttam volna a mai napot. Már nem is voltam annyira ideges, mint nem sokkal ezelőtt. Nem is tudom, hogy mi ütött belém. Talán csak egy kis esküvői pánik. Olvastam ilyesmiről már néhány magazinban. Gyorsan jönnek, és még gyorsabban távoznak is a menyasszony életéből. Úgyhogy most már minden rendben lesz, ezen is túl vagyunk. A pániknak vége. Most már jól vagyok.
- Hahó, minden rendben odabent? – kopogtatott be Alice az ajtón. – Bejöhetek?
- Persze, minden rendben van, és nyugodtan be is jöhetsz – válaszoltam mosolyogva.
- Nagyszerű, viszont lassan ki kellene szállnod – sétált a kád mellé. – Anyukád azt mondta, hogy ébredés után rosszul lettél. Ne aggódj, ez csak egy szimpla kis esküvő előtti pánik lehetett, semmi különös. Kérsz egy kupica szíverősítőt? Az emberi nőknek néha jót szokott tenni – ajánlotta kedvesen.
- Nem, már rendben vagyok, csak egy kicsit megijesztett a gondolat, hogy ma mindenki engem fog nézni – vallottam be halkan.
- Ez nem olyasmi, amitől meg kell ijedned. Mire elkészülsz mindenki csak ámulni fog, ha meglát. Nincs mitől félned – szorította meg a kezem Alice. – Most viszont ki a vízből, és bújj bele a köntösödbe, hogy megcsinálhassuk a hajadat, azután pedig felöltöztetünk, és kisminkelünk. Kapsz még tíz percet – szaladt ki a fürdőszobából.
Még hagytam magamnak öt perc lazítási időt, azután pedig kiszálltam a kádból, és belebújtam a puha, meleg köntösbe, amit kaptam. A következő pillanatban pedig már egy székben ültem, Alice és Rose pedig egyszerre sündörgött körülöttem, és azon tanakodtak, hogy loknisan szabadon hagyják a hajamat, vagy az egészet kontyba tűzzék-e. Igazából még én sem tudtam, hogy mit is szeretnék.
- Szerintem legyen konty, mert akkor a tiarát szépen bele tudjátok dolgozni stabilan a hajába – lépett be anya is a szobába.
- Remek ötlet, Jules – mosolyodott el Alice. – Életem legnehezebb, és legizgalmasabb szervezési folyamata volt a ti esküvőtök. Mindketten blokkoltátok a képességemet, így semmit nem láttam előre. Igazi kihívás volt az egész, de ne félj, ettől függetlenül tökéletes lesz minden – mondta barátnőm izgatottan. – Hiszen a lánybúcsúztatód is szuper volt, vagyis remélem, hogy tetszett, és azt sem láttam előre – ugrándozott izgatottan.
- Biztosan fantasztikus lesz minden, Alice – bólintottam rá azonnal. – Nálad jobb szervezőt keresve sem találhattam volna, hogy megszervezze nekem életem legfontosabb napját – fűztem még hozzá.
Mire a kis manó büszkén kihúzta magát, és elégedetten sertepertélt körülöttem. A többiek pedig csak mosolyogtak rajta. A lányok minden egyes tincsemet milliméteres pontossággal helyezték el, hogy egy esetlegesen gyorsabb ritmusú számnál se tudjam elhagyni a tiarámat. Majd a kezembe adták a fehérneműt, amit ma viselni fogok. Egyszerűen káprázatos volt. Egy pántnélküli body, aminek a mell részét strasszok díszítették. Egyszerűen csodálatos volt, hozzá pedig hófehér combfix, és szatén tanga járt. Nem igazán volt erős oldalam az ilyen pici alsónemű, de a férjemnek már igazán felvehetek ilyeneket is.
- Na, hogy áll? – léptek be a lányok a fürdőbe. Én pedig azonnal magam elé kaptam a köntösömet.
- Khm… azt hiszem, hogy jól – motyogtam szégyenlősen.
- Ugyan már, hiszen mi is lányok vagyunk. Rajtunk kívül pedig csak Anthony fog látni ebben, úgyhogy ne szégyenlősködj. Le azzal a fürdőköpennyel. Gyerünk – lépett mellém Gabriella, majd elrángatta tőlem a ruhát.
- Gyönyörű vagy, kicsim – lett könnyes anya szeme. – Azt hiszem, hogy a férjecskéd egy pillanatig sem panaszkodhat majd.
- Köszi, anyu – szaladtam oda hozzá, és megölelgettem. – Szeretlek.
- Én is szeretlek – nyomtam egy puszit az arcára.
- Akkor most jöhet a ruha – lépett be Bella mosolyogva a ruhámmal. – Gyere, bújj bele. Gyönyörű leszel ebben.
Én pedig azonnal odasiettem leendő anyósomhoz, és hagytam, hogy a többiek is segítsenek felvenni a ruhámat, majd a hátamon jó erősen meghúzzák a fűzőt. Talán egy kicsit túl erősen is.
- Rose, nem kapok levegőt – pihegtem. – El fogok ájulni a szertartás alatt, ha ez így marad – kezdtem el zihálni.
- Mennyire húztad meg a zsinórt? – nézett Alice rosszallóan nővérére.
- Még meg sem húztam, csak befűztem – mondta Rose döbbenten.
- Kicsim, biztos, hogy jól vagy? – simított végig anya az arcomon.
- Persze, minden rendben – mondtam megkönnyebbülve. Már nem éreztem úgy, hogy fuldoklom. Biztosan még mindig csak az a fránya idegesség.
- Akkor jó – biccentettek a lányok.
- Megpróbáljam kicsit azért meghúzni, vagy kerítsünk egy másik ruhát villámgyorsan? – kérdezte Rosalie kedvesen.
- Nem, ez a ruha a tökéletes. Ez csak olyan menyasszony hiszti, ne is törődjetek velem – legyintettem.
- Rendben, akkor szólj, ha túlzás – kezdte el összehúzni a ruhát a hátamon. Most viszont egyáltalán nem zavart. – Oké, azt hiszem, hogy ennyi azért elég lesz.
- Miért? Még alig érzem – kérdeztem meglepetten. Ma hihetetlenül karcsúnak kell lennem.
- Lassan már az anyag is elszakad a szorításom alatt. Biztos, hogy jól vagy? – kérdezte Rose.
- Persze, csak…
- Ez már több, mint idegesség – vágott anya a szavamba, és fürkésző tekintettel nézett rám.
- Ne rontsuk el ezt a napot. Tökéletesen jól vagyok – mondtam határozottan.
- Rendben, de ha még valami történik, akkor Carlisle megnéz – mondta Esme határozottan.
- Nem fog semmi más történni – legyintettem.
- Akkor most jöhet a smink, és azért a biztonság kedvéért ezt egy picit meglazítjuk – oldotta egy picit kijjebb a hátamon a ruhát. – Gyere, ülj le – tolt a fenekem alá egy széket.
Azután pedig anya, Alice, Bella és Rose egyszerre sürögtek körülöttem. Először alapozó, azután szemhéjfesték, szemhéjtus, szempillaspirál, egy kis pír, és egy leheletnyi szájfény, hogy csillogjanak az ajkaim. Amikor mindennel elkészültek Johanna egy hatalmas tükröt vonszolva jelent meg az ajtóban.
- Nézd meg magad. Egyszerűen tökéletesen nézel ki – tartották elém az egészalakos tükröt.
Én pedig kikerekedett szemekkel néztem magam. Egyszerűen hihetetlenül néztem ki. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer még ilyen csábítóan, fogok kinézni. Ritkán jelentek ki ilyesmit, de ezúttal tényleg tetszett a látvány. A hajam gyönyörű kontyban volt, és meg-megcsillant rajta a tiara fénye. A smink szolid volt, és illet hozzám, mégis egészen más fényben tüntette fel az arcomat. A ruha pedig hihetetlen volt. Pontosan olyan, amire egész életemben vágytam. Egyszerűen hihetetlenül tökéletes ez a mai nap. Már csak egy fél óra, és a boldogító igent is kimondhatom majd, hogy örökké a szerelmemhez tartozhassak.
Húsz perccel később már idegesen toporogtam az ablak előtt. Mikor érnek már ide? Mi van, ha Anthony meggondolta magát, és mégsem jön el? Hol vannak a fiúk? Egyikük sincs még itt. Talán túl messzire elmentek vadászni, és csak késnek egy kicsit. Vagy, nem is tudom.
- Nyugodt meg, édesem. Mindjárt itt lesznek – simított végig anya a karomon. – Az apád is kis híján elkésett az esküvőnkről, de aztán mégis ott volt – mondta kuncogva.
- Na és mitől volt ilyen vicces a helyzet? – kérdeztem kíváncsian.
- Előző éjjel egy vámpír miatt muszáj volt járőröznie, és éppen a szertartás előtt értek csak vissza, úgyhogy úgy ahogy volt sáros lábbal, apró levelekkel a hajában vette fel az öltönyt, és futva ért be előttem a templomba. Az apukám fel volt háborodva, ahogy az anyukám is, hiszen ők nem tudhatták, hogy a leendő férjem egy alakváltó, aki meg akarja védeni az embereket a vámpíroktól. Úgyhogy kis híján nem lett az esküvőből semmi, de aztán sikerült lecsitítani a szüleimet, és így apa hajlandó volt az oltárhoz vezetni – mondta pirulva. – Viszont utána életem legfergetegesebb táncestje következett, és életem legszebb éjszakája, persze egy alapos zuhany után, mert az apád minősíthetetlenül nézett ki a ruha alatt. Mindent összevetve azonban csodálatos volt az esküvőnk, a viszontagságok ellenére is. A tiéd is az lesz, édesem – nyugtatgatott tovább anya. Majd hirtelen kopogás szakította félbe a mondandóját.
- Úgy hallottam, hogy a menyasszony már csak rám vár – lépett be apa a szobába. – Gyönyörű vagy, kicsim – mondtam boldog mosollyal az arcán. – Az én kicsikém, felnőtt nő lett – lépett elém, és szorosan magához ölelt. – Furcsa az illatod – nézett rám elgondolkodva, amikor elengedett.
- A lányok parfümöt fújtak rám. Nekem is kicsit furcsa így, hogy keverednek az illatok a bőrömön – válaszoltam azonnal. Nekem is feltűnt, hogy kicsit más lett az aromám miután rózsaillatot fújt rám Bella és Alice. – Nem szoktam parfümöt használni.
- Valóban nem, de tulajdonképpen nem is rossz, csak szokatlan – szippantott még egyet apa a nyakamnál. – Szóval, szabad a hölgyek karját? – nyújtotta felém a jobb karját, anya felé pedig a balt.
- Megtiszteltetés – pukedlizett anya.
- Köszönöm – nyomtam gyors puszit az arcára.
Majd elindultunk a lépcső felé. Én pedig idegesen torpantam meg a lépcsők előtt. Ha leérünk itt, akkor mindenki engem fog bámulni, és nem biztos, hogy én el tudok vonatkoztatni tőle.
- Mi a baj, drágám? – kérdezte apa meglepetten.
- Fél a tömegtől – suttogta anya a fülébe.
- Anyu, ne már – csitítottam.
- Édesem, hidd el, hogy gyönyörű vagy, és nincs mitől félned. Mély levegő, és csak egyik lábat a másik után – indult tovább apa.
Én pedig vettem egy mély levegőt és tovább indultam apa oldalán. Ahogy lefelé haladtunk még a lélegzetem is elállt. A díszítés egyszerűen csodálatos volt. Mindenfelé hófehér virágok voltak, és gyönyörű rózsaszín gyertyák, amik velem együtt rózsaillatot árasztottak. Tökéletes volt. Amikor leértünk a lépcső aljára, anya gyors puszit nyomott az arcomra, majd apa is kapott egy apró csókot a szájára. Azután pedig anya eltűnt, hogy elfoglalja a helyét. Mi pedig apával egészen addig vártunk, amíg fel nem csendült a nászinduló összetéveszthetetlen dallama. Mi pedig lassan kezdtünk el apával lépkedni a zene ritmusára. Amikor beértünk a teljesen átrendezett nappaliba, mindenki felállt a tiszteletemre, és boldogan mosolyogtak rám. Azt hittem, hogy ideges leszek, amikor majd mindenki engem néz, de tulajdonképpen egyáltalán nem zavart. Sőt, jó érzéssel töltött el, ahogy rám néztek. Őszinte mosollyal az arcomon indultam tovább apu oldalán, nem sokkal később pedig megláttam Anthonyt, aki amikor meglátott gyorsabban kezdte szedni a levegőt, és a szemében igazi boldogság csillogott, ahogy nekem is. Egyszerűen alig vártam, hogy a felesége legyek ennek a tökéletes férfinak, aki minden pillanatban úgy néz rám, mint a világ legdrágább kincsére. A másik felére. Pontosan úgy érez irántam, ahogy én érzek iránta, és ezt mindketten tudjuk is a másikról. Legszívesebb odarohantam volna hozzá, de szerettem volna, hogyha ma minden tökéletes, ezért türtőztettem magam, és továbbra is ugyanolyan lassan lépkedtem az édesapám mellett, ahogy eddig, egészen addig, amíg oda nem értünk a vőlegényem elé. Apa megfogta a jobbomat, majd gyors csókot lehelt a kezemre, és ujjaimat Anthony ujjaiba fűzte.
- Vigyázz rá, ő a legdrágább kincsünk – paskolta meg Anthony vállát. Majd anya mellé lépett, és elfoglalta a helyét az első sorban.
- Sosem esik mellettem bántódása, Sam – mondta szerelmem apámnak, majd felém fordult. - Gyönyörű vagy, édesem – hadarta el halkan, és gyorsan Anthony, hogy ne zavarja meg a szertartás menetét. Én pedig éreztem, ahogy elpirulok.
A „pap”, akit most Carlisle képviselt elmosolyodott, majd elkezdte a szertartást. Csodálatos tizenhetedik századi katolikus szertartást tartott nekünk, amitől kis híján még a könnyem is kicsordult. Majd elérkeztünk a nagy kérdéshez is, amire nem szabad rosszul válaszolnom, ahogy anya fogalmazott. Nem mintha tudnék arra a kérdésre, hogy akarom-e az egész örökkévalóságomat Anthonyval tölteni mondhatnék már is, mint egy határozott igent.
- Anthony Cullen Black, akarod-e az itt megjelent Nathalie Uley-t hites feleségedül? – fordult Carlisle szerelmem felé.
- Igen – zengett a határozott válasz.
- Nathalie Uley, akarod-e az itt megjelent Anthony Cullen Black-et hites férjedül? – kérdezte meg tőlem is Carlisle.
- Igen – válaszoltam határozottan. Na és talán kicsit túl hangosan is, mert a teremben lévők felkuncogtak, és Anthony is elvigyorodott.
- Akkor Isten, és minden jelenlévő színe előtt házastársakká nyilvánítalak benneteket – mondta Carlisle boldogan. – Megcsókolhatod a menyasszonyt – fűzte még hozzá.
A következő pillanatban pedig férjem már le is csapott az ajkaimra. Hm… férjem. Milyen nagyszerűen hangzik. Mrs. Cullen Black. A csókunk egyre elmélyültebb lett, de nem tehettem róla, egyáltalán nem akartam abbahagyni, pedig tudtam, hogy nagyjából egész La Push, a Cullenek, és a Denalik is néznek. Megpróbáltam kizárni a hangos tapsvihart, és valószínűleg Emmett kurjongatását. Anthony tért először észhez, és lassan elszakadt az ajkaimtól, majd egy utolsó apró puszi után végleg elszakadt tőlem, én pedig a következő pillanatban már apa és anya karjában voltam. Akik boldogan gratuláltak a házasságunkhoz. Először nekem, utána pedig a férjemnek is. A szüleim után rögtön Edward és Bella termett előttünk, és ők is gratuláltak nekünk, azután pedig sorban jött oda hozzánk mindenki. Egyszerűen csodálatos volt a szertartás, és az egész esküvő is. Minden olyan, amilyennek nagyjából elképzeltem hatéves kislány koromban. Mindig is azt hittem, hogy ezek csak gyermekes álmok, de a jelek szerint mégsem voltak azok.
- Hölgyeim és uraim, most az esküvői vacsorával folytatódik a program, azután pedig az ifjú házaspár megnyitja a táncot egy gyönyörű, bécsi keringővel – ragadta megint magához a mikrofont Alice.
Szerelmem azonnal a karját nyújtotta, és az asztalhoz vezetett, majd kihúzta előttem a széket, azután pedig udvariasan segített helyet foglalni, és ő is leült mellém. Miután mi már a helyünkön voltunk mindenki más is leült, hogy elkezdjük a vacsorát. A családunk vámpír fele pedig elvállalta a felszolgálást, mivel ők egyébként sem ettek. Az étel fantasztikus volt. Esme, anya és a lányok igazán kitettek magukért. A vacsora végeztével Alice ismét magához ragadta az irányítást.
- Most pedig megkérjük a kedves párt, hogy fáradjanak a parkett közepére, és nyissák meg a táncot – mondta barátnőm határozottan.
Mi pedig engedelmesen odasétáltunk, és vártuk, hogy elkezdődjön a keringő dallama, ami nem is váratott magára sokáig. Anthony egyik kezét a derekamra helyezte, a másik keze ujjait pedig az enyémekbe fűzte, és a következő pillanatban már keringtünk is a zene lágy ritmusára. Még csak a szám közepénél jártunk, amikor apa termett mellettünk.
- Megengeded? – kérdezte Anthonyt, aki mosolyogva adott át apunak. Míg mellette Bella jelent meg, hogy felkérje a fiát egy táncra.
Miután a szám véget ért Emmett vigyorgó arcával találtam szembe magam. Aki szélesre tárta szét a hatalmas karjait. Én pedig nevetve bújtam a mellkasához, és hagytam, hogy úgy vezessen, ahogy csak akar. Boldogan táncoltam vele körbe a termet, és hangosan felnevettem, amikor felkapott, és úgy pörgetett meg. Emmett után Edward jött oda hozzám, majd Carlisle, Jasper, és sorban az összes férfi, aki csak eljött az esküvőre, míg Anthony megtáncoltatott minden egyes lányt. Már azt hittem, hogy soha nem kapom vissza férjemet, amikor újra a karjaiban találtam magam.
- Hiányoztál – bújtam hozzá szorosan. Alice pedig cinkosan rám kacsintott, majd elindított egy lassú, romantikus számot, hogy így is maradhassak a kedvesemmel néhány perc erejéig.
- Te is nekem, kicsim – simított végig a gerincemen. Mire rajtam azonnal úrrá lett az a kellemes bizsergés, ami mindig, amikor így ér hozzám.
- Ezt ne csináld, hogyha nem akarod, hogy itt helyben essek neked – suttogtam a fülébe a lehető leghalkabban, hogy ne halljon minket más.
- Drágám, hiszen csak egyetlen éjszakát kellett nélkülöznünk egymást – kuncogott fel Anthony. – Bár nem tagadom, hogy nekem is csak te jártál a fejemben egész éjjel. Ha tudnád, hogy miket álmodtam rólunk – csillantak fel a szemei.
- Ezt majd éjszaka azért ecsetelhetnéd nekem egy kicsit bővebben is – búgtam halkan.
- Ejnye fiatalok, itt mindenki előtt? – kurjantott fel Emmett. Mire mi rajtakapottan rebbentünk szét egy kicsit.
- Most pedig következzen a menyasszonyi torta, utána pedig a játékok – mondta Alice boldogan. Majd Esme betolt egy tálalóasztalon egy hat emeletes, hatalmas, hófehér tortát.
Anthony és én odamentünk a tortánkhoz, majd megfogtam a hatalmas kést, kedvesem pedig a kezemet fogta meg, és együtt ejtettük az első vágást a tortán. Az első szeletet pedig falatonként tömtük egymás szájába, amit Alice lelkesen fotózott, a többiek pedig halkan kuncogtak a teljesen maszatos kezünkön, és arcunkon. Az élmény leírhatatlan volt, és nem csak a torta fantasztikus íze miatt, hanem főleg amiatt, hogy Anthony volt az, akivel átélhettem ezeket a pillanatokat. Miután tradicionálisan felfaltuk az első szeletet, mindenkinek vágtunk a tortából, aki csak kért. Alice pedig megint a parkett közepére parancsolt minket. Anthonyt egy székre állította, míg az én kezembe adott egy tojást. Mindketten értetlenül pislogtunk rá, de kedvesem hirtelen felkuncogott.
- Ez nagyon gonosz feladat – csóválta meg a fejét.
- Szóval, Nath a feladatod az, hogy ezt a tojást vezesd át szépen Anthony nadrágjának mindkét szárán. A tojás nem törhet el, különben büntető feladatot kaptok.
- Hogy mit csináljak? – kerekedtek el a szemeim.
- Hajrá, Nathalie – kiabálta Emmett.
Én pedig zavartam haraptam az ajkamba, majd óvatosan végigvezettem a nadrágja egyik szárán a tojást, majd lassan átcsúsztattam a másik nadrágszárába, és óvatosan leengedtem. Boldogan sóhajtottam fel, amikor sikeresen felemeltem a még mindig ép tojást a tömeg előtt.
- Gratulálunk – tapsikolt Alice is. – A következő feladat az lesz, hogy Anthonynak meg kell találnia a menyasszonyt – nevetett fel barátnőm.
A következő pillanatban pedig valaki felkapott, és egy szempillantás alatt kirohant velem a házból. Hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok, de aztán rá kellett jönnöm, hogy Jasper menekül velem éppen Anthony elől. Jasper? Mióta lett ilyen kis összeesküvő?
- Jasper? Nem lehetne, hogy egy kicsit lassabban menjünk, vagy kevésbé hepehupásan? Most ettem egy csomó tortát, és ez a fajta rohanás eléggé felkavarja a gyomromat – szorítottam a szám elé a kezem. Nem szeretek tele hassal száguldani.
- Oh, rosszul lettél? Bocsánat – lassított le velem egy kicsit. – Nem volt szándékos, de stratégiailag először messzire kellett kerülnünk Anthonytól – magyarázta. – Nem lenne jó, hogyha túl gyorsan megtalálna, mert akkor mi lenne az izgalom a játékban?
- Így sem jutottál vele messzire – nevetett fel kedvesem. Majd egy szempillantás alatt kikapott Jasper karjai közül, és hazafelé indult velem.
- Ügyes volt, pedig már előzőleg téves nyomokat hagytam az erdőben – követett minket Jasper.
- Igen, éreztem őket, de a feleségem sosem parfümözi magát, a lányok viszont mára befújták, így enyhén más lett az aromája, úgyhogy nem volt nehéz lekövetni titeket. Egyébként zseniális volt a gondolatmenet.
- Lenyűgöző nyomkövetés – biccentett kedvesem nagybátyja.
- Köszönöm – mosolyodott el Anthony.
Néhány perccel később pedig már vissza is értünk a házhoz. Ahol ismét egy szék volt kitéve a parkett közepére, és természetesen Alice állt mellette.
- Ismét egy hagyományos feladattal készülünk. Méghozzá Anthonynak el kell csennie a felesége combfixét. A feladatra kaptok három percet – húzott minket Alice a parkett közepére.
Anthony letérdelt elém, majd a jobb lábamat feltette a székre, a szoknyámat pedig lassan felcsúsztatta egészen a combtövemig, amibe én rögvest bele is pirultam. Majd fogai közé csippentette az apró kis anyagot, és szemöldökét húzogatva nézett fel rám, miközben lecsúsztatta a lábamról az apró ruhadarabot. Miközben lassan kezeivel is végigsimította a lábamat, azután pedig visszacsúsztatta rá a szoknyámat. Felállt előttem, majd meglengette a csipkecsodát, és eldobta a válla fölött. Mindenki legnagyobb örömére Jacob kapta el. Aki végül is az esküvő utánra tűzte ki az időpontot, hogy megkérje Gabriella kezét. Szerintem nagyon szép, és romantikus az időzítés.
A játékok végeztével kifulladásig tartó táncmulatság kezdődött, ami igazán fantasztikusra sikeredett, de sajnos az emberi lények lassanként elfáradtak, és álomba szenderültek. Már én is az alvás határán jártam, amikor kedvesem a karjaiba vett, és elindult velem kifelé a házból, amit hangos kiabálás, és ujjongás kísért. A nászéjszakánkat a határon épült házban fogjuk eltölteni.
- Anya, apa? – emeltem fel a fejem kedvesem mellkasáról.
- Holnap találkozunk, édesem – nyomott anya puszit a homlokomra.
- Szeretlek, kicsim – puszilt meg apa is. – Nagyon vigyázz rá – nézett komolyan a férjemre.
- Úgy lesz, uram, ígérem – biccentett illemtudóan szerelmem.
Majd tovább indult velem a ház felé. Csupán néhány percbe telt, amíg futva elérte velem a házat, és én még megmoccanni is lusta voltam. A lábaim sajogtak, és úgy éreztem, hogy a szememre ólomsúly szakadt, de mindent elkövettem azért, hogy ébren maradjak. Nem aludhatom el a nászéjszakánkat. Hogy venné ki magát, hogyha a menyasszony elaludna, ahelyett, hogy elhálná a nászt a szerelmével.
- Aludj csak, kicsim – fektetett le az ágyra szerelmem. Majd éreztem, ahogy lecsúsztatja a cipőimet a lábamról.
- Nem, ez a nászéjszakánk. Mindjárt magamhoz térek – fordultam a hasamra, és magam alá gyűrtem egy párnát. – Csak egy perc – ásítottam a párnába.
- A szabály szerint a nászt huszonnégy órán belül szokták elhálni, csak ezt az időtávot nem kéne túllépnünk. Még reggel sem leszünk elkésve. Én is fáradt vagyok, és nem szeretném, hogyha a nászéjszakánkra úgy emlékeznél vissza, hogy félig aludtál közben. Pihenjünk egy kicsit, és ne aggódj, amint reggel felébredünk, azonnal bepótoljuk a lemaradást, akár többszörösen is – suttogta a fülembe.
- Ez egy határozottan csábító ajánlat, de biztosan nem baj? – emeltem fel a fejem a párnából nagy nehezen.
- Dehogy, nem kell sietnünk sehová, de ezt azért leveszem, hogy kényelmesebb legyen aludnod – kezdte el kibontogatni a fűzőmet. A ruhám pedig néhány pillanat múlva már nem volt rajtam, csak a fehérnemű. – Gyönyörű vagy, életem – simított végig a testemen. Majd ő is levette a ruháit az alsóján kívül, és bebújt mellém a takaró alá, hogy magához öleljen, én pedig boldogan bújtam a mellkasához. – Jó éjt, Mrs Cullen Black.
- Magának is Mr. Cullen Black – mosolyodtam el.
Azután pedig elnyomott az álom. Nekem volt a világon a legcsodálatosabb esküvőm, amit soha nem fogok elfelejteni, és nekem van a világon a legtökéletesebb férjem is. Holnap délután pedig elindulunk a két hetes luxus kiruccanásunkra a méltán híres Esme szigetre. Már alig várom, hogy egy kis ideig Anthony csakis az enyém legyen, és én is csak az övé lehessek. Mindig együtt.
Reggel, vagy ki tudja, hogy mikor lágy simogatásra, és apró csókokra ébredtem. Ezek szerint férjem már ébren van, és szeretné behajtani a nászéjszakánkat, ami ellen egyáltalán nincs kifogásom.
- Jó reggelt – fordultam felé.
- Szia – mosolygott rám. Majd lecsapott az ajkaimra. Egészen addig csókolt, amíg teljesen ki nem fulladtam, és őrülten zihálni nem kezdtem alatta. – El sem tudod képzelni, hogy micsoda önuralom volt eddig nem felébreszteni. Ez a fehérnemű, és ez a combfix egyszerűen hihetetlen – kezdte el ostromolni a dekoltázsomat is. Én pedig egy határozott mozdulattal megszabadítottam az alsójától, majd egy szempillantás alatt felette termettem. Én sem értettem magam abban a pillanatban, csak azt tudtam, hogy mindennél jobban akarom most Anthonyt. – Milyen hevesek vagyunk ma reggel – kuncogott fel szerelmem.
Majd kibújtatott a bodymból, amiben én boldogan segítettem neki. A tangám már nem kapott ilyen finom elbánást, hanem áldozatul esett férjem erős kezének. Még sosem voltunk ilyen hevesek, de határozottan tetszett, amit csináltunk. Már éppen eggyé akartam válni szerelmemmel, amikor visszadöntött az ágyra és mellém helyezkedett.
- Nem sietünk, édes – csúsztatta egyik kezét a belső combomra, és simogatni kezdte, miközben gyengéden megcsókolt. Próbáltam úgy mocorogni, hogy az ujjai elérjék a célt, de ő csak belemosolygott a csókunkba, és rám nézett. – Mi van veled, kicsim? A nászéjszakát te sem akartad elsietni, ráérünk.
- Tudom, de neked nem olyan könnyű ellenállni – motyogtam pirulva.
- Ez igazán hízelgő a számomra – mosolyodott el. – Az igazat megvallva neked sem éppen könnyű ellenállni, de ettől függetlenül nem fogunk elsietni semmit. Mégis csak egyszer van nászéjszakánk, vagy reggelünk. Csak engedd el magad – búgta az egyik keblemnek.
Majd birtokba is vette a szájával, míg a másikat a kezével kényeztette, én pedig beletúrtam a hajába egyik kezemmel, míg a másikkal a hátát simogattam. Kedvesem egyre lejjebb haladt rajtam a csókjaival, egészen a köldökömig, ahol megállt, és apró köröket kezdett el rajzolni a nyelvével. Amitől muszáj volt felnevetnem, de azért egy jóleső sóhaj is elhagyta a számat. Már önkívületi állapotban vonaglottam kedvesem alatt, amikor finoman szétnyitotta a lábaimat. Én pedig már alig vártam, hogy fölém helyezkedjen és eggyé váljunk. Legnagyobb örömömre nem is kellett várnom. Férjem gyengéden rám nehezedett, majd megcsókolt, és végre egybeforrasztotta a testünket, amitől jóleső sikoly tört fel belőlem.
- Jól vagy? – nézett a szemembe kedvesen.
- Igen, több is, mint jól, ne hagyd abba – szorítottam magamhoz, majd megmozdítottam a csípőmet, hogy őt is mozgásra ösztönözzem. Azonnal értette a néma kérést, és lassan felvette velem a ritmust. Hosszú percekkel később, pedig életem talán leghatalmasabb sikolyát csalta az ajkaimra a beteljesülés, ahová szerelmem is követett engem.
- Szeretlek, Nathalie – gördült mellém szerelmem, majd a mellkasára húzott.
- Én is szeretlek, Anthony – bújtam hozzá szorosan. – Már megint álmos vagyok – ásítottam fel néhány perccel később.
- Nem csoda, mert nem hagytalak sokáig aludni – motyogta bűnbánóan. – Még csak reggel nyolc óra van. Aludhatunk még néhány órát, hogyha szeretnél.
- Azt hiszem, hogy szeretnék – rántottam magunkra a takarót. Azután pedig ismét eluralkodott rajtam az álmosság, ahogy Anthonyn is, mert éreztem, hogy a légzése egyenletessé vált, és a keze simogatása is megállt a hátamon. Néhány pillanattal később pedig engem is elnyomott az álom.
2010. november 7., vasárnap
La Push vámpírja - 80. fejezet
80. fejezet
Sziasztok! Úgy tűnik, hogy Nathalie szüleit illetően általános a félreértés. Tehát Nath szülei Sam, és Jules Uley. Sam az idősebbik Sam, és Emily fia. Egy generácóval odébb járunk. Aki nem hiszi, az zarándokoljon el a 17. fejimhez :) Puszi, Drusilla
(Nathalie szemszöge)
Már alig vártam, hogy odaérjünk a határhoz, és onnan a Cullen házba, hogy kiélvezhessen a lánybúcsúmat. Nagyon kíváncsi voltam már rá, hogy milyen lesz, mert Alice és a többiek is titkolóztak előttem. Még anya sem volt hajlandó semmit sem elárulni, úgyhogy már tűkön ültem az izgalomtól. Apa csak vigyorogva csóválta a fejét minden egyes alkalommal, amikor információt próbáltam kicsikarni az emberekből, de úgyis tudta, hogy nem fog sikerülni.
- Megérkeztünk, édeseim – állt meg apa nem messze Gaby kocsijától.
- Biztos vagy benne, kicsim, hogy akarod, hogy én is veled menjek? Mégis csak a te leánybúcsúd, nem akarok zavarni. Hiszen az édesanyád vagyok. Nem akarom, hogy feszélyezve érezd magad miattam.
- Ne butáskodj már, anya. Szeretném, hogyha velem jönnél – mondtam neki komolyan.
- Biztos? Nem csak azért akarod, hogy ott legyek, mert nem akartok apáddal egyedül hagyni? – nézett rám gyanakvóan.
- Na de, anya. Hogy gondolhatsz ilyesmit rólam? Én tényleg nagyon szeretném, hogyha velem jönnél – mondtam kicsit durcásan. – De persze, hogyha nem akarsz, akkor nem muszáj – fűztem még hozzá. Jézusom, mit mondtam? Ezt nem én nem is akartam mondani.
- Nathalie – rivallt rám apa.
- Bocsánat – kaptam a szám elé a kezemet. – Nem akartam. Nekem csak kicsúszott.
- Semmi baj, kicsim. Azt hiszem, hogy én is túlzásba estem – fogta meg anya a kezemet. – Nos, mivel ennyire szeretnéd, szívesen veled tartok.
- Az jó – mosolyodtam el. Anya pedig elengedett és kiszállt az autóból. Követni akartam, de apa hirtelen elkapta a kezemet. – Tényleg sajnálom, amit mondtam – néztem rá bűnbánóan.
- Rendben – biccentett apa, de még mindig tartotta a kezemet.
- Baj van? – kérdeztem döbbenten.
- Nem tudom, te mondd meg – fürkészte az arcomat. – Nem muszáj hozzád menned, ha még nem akarod – állapította meg.
- Már hogyne akarnék hozzámenni? – kérdeztem döbbenten.
- Nem tudom, kicsit feszült vagy mostanában, és azt hittem, hogy… - magyarázkodott, de félbeszakítottam.
- Semmi baj, apu, csak kicsit ideges vagyok. Ez egy hatalmas lépés az életemben – válaszoltam határozottan.
- Értem, ez esetben, rendben van – mosolyodott el apa. – Gyere, szálljunk ki – mondta. Majd már el is tűnt az autóból, és néhány pillanat múlva már ki is nyitotta nekem az ajtót.
- Kisasszony – segített ki a kocsiból.
- Köszönöm, apu – fogadtam el a kezét. Majd kipattantam az autóból. Gabriella is kiszállt már a kocsiból, és odasétált hozzánk.
- Huh, szép pocak – néztem rá boldogan.
- Köszönöm, nagyon igyekszem szépen növesztgetni – fordult körbe vigyorogva.
- Akkor én megyek is, hölgyeim – húzta magához apa még egy csókra anyát. Nekem is nyomott egy puszit a homlokomra, azután pedig bepattant az autóba és eltűnt.
- Tényleg, na haragudj, az előbbiért, anyu – bújtam hozzá.
- Nem haragszom, drágám – simogatta meg a hátamat. – Na, indulás, bulizzunk – kiáltott fel anya. Gaby pedig helyeslően sikkantott fel. Én pedig csak nevettem rajtuk, de engedelmesen beszálltam a kocsiba, és hagytam, hogy a leánybúcsúm színhelyére vigyenek.
Még messze jártunk a háztól, de már most hihetetlen látvány fogadott. A fákon gyönyörű, színes lampionok voltak, amik elképesztően szép látványt nyújtottak. A földön pedig apró sárga színű kövek mutatták az utat a ház felé. Megbabonázva néztem a csodálatos elődíszítést, majd amint megálltunk a ház előtt egy óriási transzparens hirdette, hogy a ma éjjel csak az enyém. Amint megállt az autó és kiszálltam belőle, kirobbant az ajtó, és Alice rohant felém hatalmas hévvel, hogy megölelgessen. A lendületétől még hátra is csapódtam az autó ajtajának.
- Szia – sikongatta kis barátnőm. Majd eleresztett, és az anyukámhoz fordult. – Jó estét, Jules. Én vagyok, Alice, már beszéltünk. Nagyon örülök, hogy eljött – szorította óvatosan magához anyukámat is.
- Szia, Alice. Én is örülök, és tegezz nyugodtan – paskolta meg anya a hátát óvatosan. Szegény anyukám nem számított ilyen heves támadásra.
- Gyertek be – kezdett el húzni minket a ház felé, miután elváltak anyuval. Gaby már eltűnt, úgyhogy biztosan bement, miközben Alice ránk támadt.
Ahogy beléptünk a házba mindenki körénk gyűlt, és bemutatkoztak anyának. Persze Bellával már jól ismerték egymást, de a többieket még nem ismerte Gabriellán kívül. Johannáról is még csak hallott. Minden felszabadult volt, és boldog, ami engem is csak még jobb kedvre derített.
- Szóval – állt ki Alice a nappali közepére, egy mikrofonnal. – Én, mint főszervező szeretném ismertetni a lánybúcsú menetét. Először is jön egy finom vacsora, az emberi lényeknek – mondta mosolyogva. Mire mindenki felnevetett. – Azután pedig jöhet a karaoke, és a szokásos házasulandóra kirótt feladatok, végezetül pedig jöhetnek a meglepetések. A lánybúcsú ezennel kezdetét veszi – sikkantott fel Alice boldogan. A lányok pedig felnevettek és tapsviharban törtek ki. Alice elegánsan pukedlizett egyet. Majd eltűnt, és egy hatalmas tálcával a kezében tért vissza, ami tele volt mindenféle finomsággal. – Az első tálcát a kismamáknak – nyújtotta barátnőm anya, és Gaby felé, akik boldogan vették el tőle az ételt.
Ezután még számos tálca került elő a többi lány számára, és a számomra is. Jóízűen falatoztunk, miközben Alice, Rosalie és Esme mókás kis koncertet tartott nekünk, mindenféle paródiából válogattak, mi pedig majd meg szakadtunk a nevetéstől. Az utolsó számnál még Bella is csatlakozott hozzájuk, pedig Anthony anyukájából nem is nagyon néztem volna ki, hogy táncra perdül, és énekelni fog a többiekkel. Egyszerűen fantasztikusak voltak.
- Remélem, mindenki jóllakott – ragadta Alice ismét magához a szót. – Az első feladatunk a menyasszony számára, hogy elénekeljen egy klasszikus számot. Segítőtársakat választhat, de a fő szólamot neki kell vinnie – mondta Alice szigorúan. – A dal pedig nem más, mint a… Like a virgin – vigyorodott el gonoszan barátnőm. – Van egy olyan sejtésem, hogy a dal bizonyos szavai már nem aktuálisak, de ez amolyan hagyomány nálunk, úgyhogy te sem úszod meg – kacagott fel a kis kobold, és a többiek is vele nevettek.
- Aktuális volt valaha is ez a szó a lánybúcsúkon, amiket rendeztünk? – nevetett fel Rose hangosan.
- Mindenki magából indul ki nővérkém – kontrázott rá Alice. – Viszont elég a szóból, tehát követezzen Nathalie, és a Like a virgin – termett mellettem, majd a kezembe nyomta a mikrofont, és elindította a gépet.
Idegesen álltam ki a nappali közepére, és lesütöttem a tekintetemet, hogy ne is lássam a rám vigyorgó arcokat. Sosem szerettem a nyilvánosság előtt szerepelni, úgyhogy most sem nagyon lelkesedtem a gondolatért, bár tény, hogy eddig nagyon tetszik a leánybúcsúm. Egy dalt csak kibírok, még akkor is, hogyha borzalmas énekhangom van. A szám elindult, én pedig nagyot sóhajtottam, és elkezdtem énekelni.
„I made it through the wilderness
Somehow I made it through
Didn't know how lost I was
Until I found you
I was beat incomplete
I'd been had, I was sad and blue
But you made me feel
Yeah, you made me feel
Shiny and new
Like a virgin
Touched for the very first time
Like a virgin
When your heart beats
Next to mine
Gonna give you all my love, boy
My fear is fading fast
Been saving it all for you
'Cause only love can last
You're so fine and you're mine
Make me strong, yeah you make me bold
Oh your love thawed out
Yeah, your love thawed out
What was scared and cold
Like a virgin
Touched for the very first time
Like a virgin
With your heartbeat
Next to mine
Oooh, oooh, oooh
You're so fine and you're mine
I'll be yours 'till the end of time
'Cause you made me feel
Yeah, you made me feel
I've nothing to hide
Like a virgin
Touched for the very first time
Like a virgin
With your heartbeat
Next to mine
Like a virgin, ooh, ooh
Like a virgin
Feels so good inside
When you hold me, and your heart beats, and you love me
Oh, oh, oh, oh, oh, oh, oh, oh, oh
Ooh, baby
Can't you hear my heart beat
For the very first time?”
Amikor az utolsó hangok elhaltak idegesen haraptam az ajkamba, és vártam, hogy nyíltan kinevethessenek, de nem történt ilyesmi. Sőt, mindenki hangos tapsviharban tört ki, és még hangosan sikítoztak is. Barátnőm mellettem termett, és kikapta a kezemből a mikrofont. Én pedig amilyen gyorsan csak tudtam a helyemre szaladtam a kanapéra.
- Ez gyönyörű volt, Nathalie – mondta elismerően. – Hölgyeim, megérdemli az első ajándékot a teljesítményéért? – kérdezte a többiektől, mire csak egy hangos „igen” felkiáltást kapott válaszul. – Ez esetben Nath most felállhat, és kiválaszthat magának egy csomagot, amit kibonthat - mondta Alice. Izgatottan pattantam fel, és választottam ki az egyik csomagot. Azután pedig kíméletlenül széttéptem a gyönyörű csomagolópapírt. Ami a szemem elé tárult attól rögtön elpirultam. Egy szexi, fekete fehérnemű szett volt benne.
- Ez gyönyörű, lányok – haraptam az ajkamba.
- Úgysem lesz hosszú életű – legyintettek a csajok. – A férfiak mifelénk elég komoly vérmérséklettel rendelkeznek – kacsintottak rám.
- Anthony nem is… - csúszott ki a számon, de inkább nem fejeztem be a mondatot.
- Na, mik derülnek itt ki – villant meg a lányok szeme.
- Nem, eszetekbe se jusson. Nem fogom kibeszélni a szexuális életünket – ráztam meg makacsul a fejem.
- Egyetértek – állt mellém azonnal Bella. Hála az égnek, legalább ő nem akar hallani a fia, hogy is mondjam stílusáról, és teljesítményéről.
- Ünneprontók, pedig micsoda lányos pletyi volt kibontakozóban – biggyesztette le az ajkát Alice. – Egyébként megsúgom, hogy Jasper sem olyan – fűzte még hozzá.
- Emmett viszont igen – villant meg Rose szeme.
- Azt hiszem, hogy ezt sejtettük – forgatta meg a szemeit Alice. – Bella? Mit gondolsz Edwardról?
- Én… nem nyilatkozom – sütötte le a szemeit halványan mosolyogva.
- Szerintem koncentráljunk a következő feladatra – mentette meg anya a helyzetet, mire én hálásan pislantottam felé.
- Igaz – bólintott rá Alice. – A következő feladat igen nehéz lesz. Bekötözzük a szemedet, és neked csukott szemmel kell megtalálnod Anthony elcsent dolgait. A mi párjaink dolgai közül. Köszönjük a segítséget Gabriellának, aki remekül tud hatni a Jacobra, és megszerezte a néhány darabot, amit kértem – kacsintottak össze a lányok.
- Gaby, ejnye – fordultam felé rosszallóan.
- Egy kismama hormonjai ellen még Jake sem tud mit tenni, és ez kapóra jött, hogy megszerezzem a holmikat, amikre Alice szerint szükség volt – pirult el barátnőm.
- Felháborító, hogy itt mindenki összeesküdött ellenem – szusszantottam bosszúsan.
- A lánybúcsúk már csak erről szólnak – sóhajtottak fel a lányok. Bár egy csepp megbánást sem fedeztem fel a hangjukban.
- Na szóval, lányok, kössétek be a hölgy szemét – adta ki az utasítást Alice. Én pedig a következő pillanatban már vakon csücsültem. – Az asztalon előtted három dolog van, ami Anthony tulajdonát képzi. Amennyit eltalálsz öt próbálkozásból, annyi ajándékot kapsz. Kezdheted – hangzott az utasítást.
Én pedig tapogatózni kezdtem az asztalon. Az első dolog, amit megfogtam valami pulóver volt, de Anthony kétszer is belefért volna. Úgyhogy félretettem, mert ez biztosan Emmett tulajdonát képzi. A második egy vaskos könyv volt. Ez vagy Carlisle, vagy szerelmem tulajdona. Mélyet szippantottam a levegőből, és megéreztem szerelmem jellegzetesen édes illatát a lapokon túl. Ez a könyv biztosan kedvesemé, úgyhogy magam mellé tettem. A következő tárgy egy táska volt, orvosi táskaszerű tapintás. Ez biztosan Carlisle táskája, ezért Emmett pulóvere mellé száműztem. A következő, amit megfogtam valami üveggolyó szerű dolog volt. Emlékszem, hogy kislányként még egyszer ezt adtam Anthony születésnapjára, mert többre nem futotta a pénzemből. Egy pici üveggolyó, amiben egy apró kis farkas volt. Á… biztosan kidobta, hiszen csak egy kislány ajándéka volt. Ráadásul már elmúlt negyven éves, amikor ilyet kapott tőlem. Komolytalan, és értéktelen ajándék volt. Bár, mi van, ha mégsem? A biztonság kedvéért magam mellé helyeztem. Már csak egy dolgot kell megtalálnom. Vajon mi lehet az? Ez egy karkötő. Amin egy apró farkas van, legalábbis a tapintásából ítélve. Ez biztosan olyan, mint Anthony karkötője, de ezt sosem venné le, úgyhogy ez biztosan átverés lesz. Ezért félretettem. A következő, amit a kezembe vettem, és baseball kesztyű volt. Ez viszont biztosan Anthony kesztyűje lesz. Jellegzetes volt a tapintása, mert már többször is javítva volt, annyit játszottak vele a srácok.
- Ezt a három tárgyat választom – mondtam határozottan.
- A többit meg sem nézed? – kérdezték kíváncsian. Na persze, most csak el akarnak bizonytalanítani, de nem fogom hagyni magam.
- Nem, biztos vagyok a döntésemben – mondtam határozottan.
- Ez esetben – kezdett bele Alice. – Választhatsz magadnak… gratulálok, három ajándékot – sikkantott fel boldogan.
Engem viszont most nem az ajándék érdekelt, hanem az, hogy ez a golyó, az a golyó-e, amit én vettem neki. Lekaptam a fejemről a kendőt, és óvatosan fogtam a kezembe az apró kis üveggolyót. Hihetetlen, hogy megtartotta. Hiszen még csak hét éves múltam, és azt hittem, hogy amint hazaér a kukába dobja ezt a is vackot. Annyira sajnáltam, hogy a legjobb barátomnak csak ennyit tudtam adni.
- Az egyik legkedvesebb ajándéka volt, amit valaha is kapott, hiszen a szívedet is beleadtad az kis pénzecskéden túl. Az éjjeliszekrény fiókjában tartja – mondta Bella mosolyogva.
- Sosem gondoltam volna, hogy megtartotta – csóváltam meg a fejem hihetetlenül. Ebben a pillanatban csak még jobban szerettem őt. Az én tökéletes majdnem férjem, a szerelmem.
- Gyere válassz ajándékot – sürgetett meg egy kicsit Alice. Én pedig kihúztam három csomagot a kupacból. Az elsőben egy combfix volt, kék csipkéből.
- Valami kék – kacsintott rám Rose.
- Köszönöm – mosolyogtam rá. Utána pedig tovább bontogattam az ajándékokat. A második csomag apró tiarát tartalmazott, de nem is akármilyet, hanem azt, amit a nagyi, és anya is viselt a hajában az esküvőjén. Mindig is reméltem, hogy én is megkaphatom majd a nagy napra.
- Valami régi – fogta meg anya a kezemet.
- Köszönöm – bújtam hozzá.
- Ugyan – legyintett anya. – Ez mindenképpen a tiéd lett volna, édesem. Most pedig bontsd ki a harmadik ajándékodat is – mondta határozottan. Én pedig azonnal letéptem a harmadik ajándék csomagolóját is.
- Valami új – mosolygott rám Esme, amikor kiemeltem a gyönyörű nyakláncot.
- Ez tényleg csodálatos – néztem hálásan Esme felé. Aki csak mosolyogva biccentett.
- Most pedig következzen az est talán fénypontja – kapott el hirtelen Alice. A következő pillanatban pedig már egy székhez voltam kötözve, de szó szerint. A szememet pedig kendő takarta. – Egy szokásos lánybúcsúztató ajándék, ami minden nőnek kijár, mielőtt bekötik a fejét – vezette elő Alice.
- Ne, erre semmi szükség – estem pánikba. – Nem kell chippendale fiú, küldjétek haza, nem akarom – tiltakoztam hevesen.
- Ki mondta, hogy csak egyről beszélünk? – kérdezték a lányok nevetve. Te jó ég, ezt én nem akarom. Semmi szükség rá, hogy egy vadidegen férfi dörgölőzzön hozzám.
- Anya, segíts – próbáltam meg hatni az utolsó ép elméjű nőre a nappaliban.
- Ne félj, kicsim, tetszeni fog – hallottam meg anya nyugtató hangját.
Én viszont egyáltalán nem nyugodtam meg. Néhány másodperccel később pedig lekerült rólam a kendő, és azonnal elkattant egy fényképezőgép, ami a valószínűleg rémült arcomat hívatott lekapni, de nem is ez volt a legérdekesebb, hanem az, hogy egy régi kedvenc filmem, az Alul semmi kockái indultak el előttem a tévében.
- Ma este, csak neked táncol az Alul semmi stábja – sikkantotta Alice.
Én pedig vidám nevetésben törtem ki. Tényleg nem akartam valódi chippendale fiúkat magam körül. A lányok is beültek mellém, és kikötötték a kezeimet, hogy pénzköteget csúsztassanak a kezembe. Egyszerre kezdtük el a képernyőt dollárok százaival dobálni, és nevetve sikoltoztunk, és kurjongattunk a fiúknak. Fantasztikus volt. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen vicces, és szórakoztató leánybúcsúm lesz, de ez mindent megért. Alice, és a többiek igazán kitettek magukért. Miután véget ért a film, és én is minden feladatot teljesítettem, amit a lányok rám róttak, kellemes beszélgetésbe, és nassolásba kezdtünk. Kisminkeltük egymást, és divatbemutatót tartottunk. Csokit, fagyit, és sütit ettünk, miközben irulva-pirulva hallgattuk az Esme-szigetes történeteket. Főleg Rose áradozásánál lettem olyan, mint egy rák, bár ez szerintem egyáltalán nem csoda. Még anya is itt-ott belepirult a történetbe. Miután a sztorikat is kivégeztük, már hajnali egy órát mutatott az óra, de nekünk még muszáj volt néhány jó kis számra táncolnunk, és énekelnünk. Miután pedig kitomboltuk magunkat mindenki bebújt a hálózsákjába, még a vámpír lányok is, akik a kedvünkért még pizsit is húztak, majd elszenderedtünk, hogy délután kipihenten és gyönyörűen mondhassam ki a boldogító „igent”.
(Anthony szemszöge)
Már alig vártam, hogy a Kecske-sziklához érjünk. Imádtam azt a helyet, és valószínűleg Simba is arrafelé ólálkodik ilyenkor. Fantasztikus volt, ahogy rohantunk. Edward futott az egyik oldalamon, míg a másikon Sam. Mögöttünk pedig Emmett, Jasper, Carlisle, Billy a hátán Justinnal, és Jake. Justin és Billy lemaradnak mögöttünk, amíg családom vámpír tagjai jól laknak, és csak utána csatlakoznak, nehogy baj legyen. Hiszen egy vámpír, akármennyire is jámbor fajta kiszámíthatatlan, amíg vadászik. Emmett azonnal leszakadt rólunk, ahogy meglátott egy jól megtermett hím grizzlyt. Azután pedig Carlisle indult meg egy szarvas felé, míg Jasper szintén egy medvét célzott meg. Edward és én pedig egy-egy oroszlán után vetettük magunkat. Apa udvariasan átengedte nekem a nagyobbik hímet, ő ment a kisebbre. Apa? Igen, végül is miért ne, hiszen kiérdemelte a megnevezést már ő is. Lehet két apukám is. Az amelyik már odafentről figyel engem, nem hiszem, hogy megharagudna rám ezért.
- Eleget ittál, fiam? – kérdezte miután ő is végzett.
- Igen, apa – válaszoltam halványan elmosolyodva. Edward arcára pedig kiült a döbbenet, amit egy pillanattal később felváltott a boldogság, és a szeretet. Egy szempillantás alatt előttem termett, és magához rántott egy rövid, de sokatmondó ölelésre.
- Azt hittem, hogy ezt sohasem fogom hallani a szádból – mondta meghatottan. – Köszönöm, fiam.
- Nincs mit, azt hiszem – bokszoltam a vállába. Ő pedig egy hirtelen mozdulattal nevetve borzolta össze a hajamat.
- Na, de fiúk, még a végén elpirulok – bazsalygott mellettünk Emmett. Észre sem vettem, hogy közben a többiek is körénk gyűltek. – Most pedig, hogy ilyen szépen egybegyűltünk, kezdődjön el az igazi legénybúcsú – csapta össze a tenyerét a nagy mackó. A következő pillanatban pedig Irina termett előttem, igen hiányos öltözetben.
- Emmett, azt ígérted, hogy nem csinálod – csattant fel apa kissé mérgesen.
- Kijátszottalak, bocsi, öcsisajt, de a fiadnak ma van az utolsó estélye, hogy másik popsit markolásszon – kacsintott rám Emmett. Irina pedig énekelni és táncolni kezdett, miközben egy kidőlt rönkhöz vezetett és leültetett rá. Majd az ölembe ült.
- Irina, ne vedd sértésnek, de én nem hiszem, hogy ez jó ötlet – mondtam halkan.
- Nyugi, nagyfiú, ez csak egy tánc, amit a házasulandó férfiak mindegyike megkap. Csak egy kis poén. Lazíts, és élvezd – simított végig az arcomon. Majd megfordult, és csábosan ringatni kezdte a csípőjét kifejezetten érzékeny helyeken. Úgyhogy hirtelen megragadtam őt, és kicsit eltávolítottam a kényes részeimtől.
- Hűséges a szépfiú – ejtette le a válláról az egyik apró pántot Irina, majd ismét felém fordult. – Halljuk, mitől olyan különleges az angyalkád – kérdezte csábítóan pislogva. – Esélyem sincs, hogy elhódítsalak? – vonaglott tovább felettem.
- Egyáltalán nincs – ráztam meg a fejem komolyan. – Nathalie különleges, nincs nála szebb és odaadóbb nő a világon. Előre tudja a gondolataimat, holott én vagyok a gondolatolvasó. A legapróbb gesztusa is olyan személyes volt egész életemben, mint senki másé. Olyan, mintha két testben lennénk egy lélek – magyaráztam Irinának határozottan.
- Hű – kerekedtek el Irina szemei, és megállt a mozdulat közben. – Ti aztán rendesen egymásba gabalyodtatok – maradt tátva a lány szája. – Csak gratulálni tudok, szépfiú – simított végig az arcomon. Majd a fiúk kurjongatásával, és tapsviharával kísérve eltűnt a fák között.
- Köszi, Irina – kiáltottam utána. Biztosan illik az ilyesmit megköszönni, gondolom. Végül is csak miattam jött el idáig.
- Nincs mit, szépségem – termett előttem. Majd gyors puszit nyomott az arcomra, és végleg eltűnt.
- Ugye, hogy azért jó volt – kezdte el Emmett húzogatni a szemöldökét.
- Szerintem kicsi a rakás – kiáltott fel Jasper, majd Emmettnek rontott nevetve. Apa pedig követte, Billyvel és Jacobbal együtt. Még Carlisle is rájuk vetette magát, így én sem türtőztettem magam, és Justint magammal rántva a rakás tetejére vettetem magam.
- Oké, sajnálom, engedjetek el, légy szíves – adta fel Emmett egy bő fél óra sikertelen próbálkozás után. Mire mi megkegyelmeztünk és elengedtük.
- Azért valld be, hogy tetszett – nézett rám kajánul.
- Oké, tetszett – mondtam a szemeimet forgatva.
- Tudtam – emelte pacsira a kezét. – Az én uncsi öcsim – csaptuk össze a kezeinket. Sam viszont felmorgott Emmett mellett, és letépett egy darabot a nadrágjából. „Mondd meg neki, hogy ha még egyszer el akar csábítatni valakivel a lányomtól, akkor valami mást is letépek. Persze csak viccelek, és nem haragszom, de azért kötelességem felháborodni.” Üzente gondolatban Nath apukája. – Hé… nyughass kutyuli – emelte fel Em az ujját, mire Sam újra felmorgott, és újabb darabot tépett le a ruhájából.
- Sam azt üzeni, hogy ha még egyszer megpróbálsz elcsábítatni a lánya mellől, akkor fontos testrészeiddel fogja ezt tenni, és ne kutyulizd, mert pórul jársz – adtam át az üzenetet. – Egyébként az első része a dolognak csak vicc volt, de a kutyuliért letépi a …, az ő kérése nem mondom ki, gondold oda, hogy micsodát – mondtam kuncogva. Mire mindenki felnevetett körülöttünk, még Emmett is.
- Bocsi, kedves apuka. A lánya egy igazi bombázó – mondta komolyan. – A szokás viszont megkívánt egy táncot a kiscsávónak mielőtt bekötik a fejét – magyarázkodott. Sam pedig felemelte a mellső mancsát, amibe Emmett azonnal bele is csapott.
- Oké, szent a béke – biccentettem.
- Szuper, akkor a farkasok faraghatnának magukból megint embert, hogy tudjunk dumálni közvetítő nélkül is – ajánlotta idióta nagybátyám.
- Mindjárt visszajönnek – mondtam miután a fák közé vetették magukat.
Nem sokkal később pedig valóban visszatértek testvéreim, és apósom immáron emberként. Közben mi gyorsan felépítettük a sátrakat, amiket magunkkal hoztunk, és betoppant Simba is. Aki kíváncsian méregette a velem érkezőket, majd jobbnak látta, hogyha távozik, mert túl sokan voltunk, akik veszélyt jelenthettünk a számára.
Sokáig beszélgettünk a tábortűz körül, és jókat nevettünk Emmett sokszor fárasztó és perverz viccén, de mindenképpen jók voltak a poénjai, csak néha fárasztóak. Mindenesetre nagyszerűen éreztük magunkat, és úgy tűnt, hogy a Cullenek és farkasok közötti származásból adódó ellentétnek szinte nyoma sem maradt mára már. A kedvemért, illetve Nath, anya és az én kedvemért, tökéletesen normalizálódott az állapot a két törzs között, ami hatalmas boldogsággal töltött el. Örömömet pedig csak az tetézte, hogy holnap feleségül vehetem a számomra legfontosabb lényt a földön. Nathalie végre a feleségem lesz. Nem is kívánhatnék többet az élettől. Szerelem, család, boldogság… és hamarosan remélem, hogy egy kisbaba is. Másra nincs is szükségem. Az életem egyszerűen tökéletes.
Sziasztok! Úgy tűnik, hogy Nathalie szüleit illetően általános a félreértés. Tehát Nath szülei Sam, és Jules Uley. Sam az idősebbik Sam, és Emily fia. Egy generácóval odébb járunk. Aki nem hiszi, az zarándokoljon el a 17. fejimhez :) Puszi, Drusilla
(Nathalie szemszöge)
Már alig vártam, hogy odaérjünk a határhoz, és onnan a Cullen házba, hogy kiélvezhessen a lánybúcsúmat. Nagyon kíváncsi voltam már rá, hogy milyen lesz, mert Alice és a többiek is titkolóztak előttem. Még anya sem volt hajlandó semmit sem elárulni, úgyhogy már tűkön ültem az izgalomtól. Apa csak vigyorogva csóválta a fejét minden egyes alkalommal, amikor információt próbáltam kicsikarni az emberekből, de úgyis tudta, hogy nem fog sikerülni.
- Megérkeztünk, édeseim – állt meg apa nem messze Gaby kocsijától.
- Biztos vagy benne, kicsim, hogy akarod, hogy én is veled menjek? Mégis csak a te leánybúcsúd, nem akarok zavarni. Hiszen az édesanyád vagyok. Nem akarom, hogy feszélyezve érezd magad miattam.
- Ne butáskodj már, anya. Szeretném, hogyha velem jönnél – mondtam neki komolyan.
- Biztos? Nem csak azért akarod, hogy ott legyek, mert nem akartok apáddal egyedül hagyni? – nézett rám gyanakvóan.
- Na de, anya. Hogy gondolhatsz ilyesmit rólam? Én tényleg nagyon szeretném, hogyha velem jönnél – mondtam kicsit durcásan. – De persze, hogyha nem akarsz, akkor nem muszáj – fűztem még hozzá. Jézusom, mit mondtam? Ezt nem én nem is akartam mondani.
- Nathalie – rivallt rám apa.
- Bocsánat – kaptam a szám elé a kezemet. – Nem akartam. Nekem csak kicsúszott.
- Semmi baj, kicsim. Azt hiszem, hogy én is túlzásba estem – fogta meg anya a kezemet. – Nos, mivel ennyire szeretnéd, szívesen veled tartok.
- Az jó – mosolyodtam el. Anya pedig elengedett és kiszállt az autóból. Követni akartam, de apa hirtelen elkapta a kezemet. – Tényleg sajnálom, amit mondtam – néztem rá bűnbánóan.
- Rendben – biccentett apa, de még mindig tartotta a kezemet.
- Baj van? – kérdeztem döbbenten.
- Nem tudom, te mondd meg – fürkészte az arcomat. – Nem muszáj hozzád menned, ha még nem akarod – állapította meg.
- Már hogyne akarnék hozzámenni? – kérdeztem döbbenten.
- Nem tudom, kicsit feszült vagy mostanában, és azt hittem, hogy… - magyarázkodott, de félbeszakítottam.
- Semmi baj, apu, csak kicsit ideges vagyok. Ez egy hatalmas lépés az életemben – válaszoltam határozottan.
- Értem, ez esetben, rendben van – mosolyodott el apa. – Gyere, szálljunk ki – mondta. Majd már el is tűnt az autóból, és néhány pillanat múlva már ki is nyitotta nekem az ajtót.
- Kisasszony – segített ki a kocsiból.
- Köszönöm, apu – fogadtam el a kezét. Majd kipattantam az autóból. Gabriella is kiszállt már a kocsiból, és odasétált hozzánk.
- Huh, szép pocak – néztem rá boldogan.
- Köszönöm, nagyon igyekszem szépen növesztgetni – fordult körbe vigyorogva.
- Akkor én megyek is, hölgyeim – húzta magához apa még egy csókra anyát. Nekem is nyomott egy puszit a homlokomra, azután pedig bepattant az autóba és eltűnt.
- Tényleg, na haragudj, az előbbiért, anyu – bújtam hozzá.
- Nem haragszom, drágám – simogatta meg a hátamat. – Na, indulás, bulizzunk – kiáltott fel anya. Gaby pedig helyeslően sikkantott fel. Én pedig csak nevettem rajtuk, de engedelmesen beszálltam a kocsiba, és hagytam, hogy a leánybúcsúm színhelyére vigyenek.
Még messze jártunk a háztól, de már most hihetetlen látvány fogadott. A fákon gyönyörű, színes lampionok voltak, amik elképesztően szép látványt nyújtottak. A földön pedig apró sárga színű kövek mutatták az utat a ház felé. Megbabonázva néztem a csodálatos elődíszítést, majd amint megálltunk a ház előtt egy óriási transzparens hirdette, hogy a ma éjjel csak az enyém. Amint megállt az autó és kiszálltam belőle, kirobbant az ajtó, és Alice rohant felém hatalmas hévvel, hogy megölelgessen. A lendületétől még hátra is csapódtam az autó ajtajának.
- Szia – sikongatta kis barátnőm. Majd eleresztett, és az anyukámhoz fordult. – Jó estét, Jules. Én vagyok, Alice, már beszéltünk. Nagyon örülök, hogy eljött – szorította óvatosan magához anyukámat is.
- Szia, Alice. Én is örülök, és tegezz nyugodtan – paskolta meg anya a hátát óvatosan. Szegény anyukám nem számított ilyen heves támadásra.
- Gyertek be – kezdett el húzni minket a ház felé, miután elváltak anyuval. Gaby már eltűnt, úgyhogy biztosan bement, miközben Alice ránk támadt.
Ahogy beléptünk a házba mindenki körénk gyűlt, és bemutatkoztak anyának. Persze Bellával már jól ismerték egymást, de a többieket még nem ismerte Gabriellán kívül. Johannáról is még csak hallott. Minden felszabadult volt, és boldog, ami engem is csak még jobb kedvre derített.
- Szóval – állt ki Alice a nappali közepére, egy mikrofonnal. – Én, mint főszervező szeretném ismertetni a lánybúcsú menetét. Először is jön egy finom vacsora, az emberi lényeknek – mondta mosolyogva. Mire mindenki felnevetett. – Azután pedig jöhet a karaoke, és a szokásos házasulandóra kirótt feladatok, végezetül pedig jöhetnek a meglepetések. A lánybúcsú ezennel kezdetét veszi – sikkantott fel Alice boldogan. A lányok pedig felnevettek és tapsviharban törtek ki. Alice elegánsan pukedlizett egyet. Majd eltűnt, és egy hatalmas tálcával a kezében tért vissza, ami tele volt mindenféle finomsággal. – Az első tálcát a kismamáknak – nyújtotta barátnőm anya, és Gaby felé, akik boldogan vették el tőle az ételt.
Ezután még számos tálca került elő a többi lány számára, és a számomra is. Jóízűen falatoztunk, miközben Alice, Rosalie és Esme mókás kis koncertet tartott nekünk, mindenféle paródiából válogattak, mi pedig majd meg szakadtunk a nevetéstől. Az utolsó számnál még Bella is csatlakozott hozzájuk, pedig Anthony anyukájából nem is nagyon néztem volna ki, hogy táncra perdül, és énekelni fog a többiekkel. Egyszerűen fantasztikusak voltak.
- Remélem, mindenki jóllakott – ragadta Alice ismét magához a szót. – Az első feladatunk a menyasszony számára, hogy elénekeljen egy klasszikus számot. Segítőtársakat választhat, de a fő szólamot neki kell vinnie – mondta Alice szigorúan. – A dal pedig nem más, mint a… Like a virgin – vigyorodott el gonoszan barátnőm. – Van egy olyan sejtésem, hogy a dal bizonyos szavai már nem aktuálisak, de ez amolyan hagyomány nálunk, úgyhogy te sem úszod meg – kacagott fel a kis kobold, és a többiek is vele nevettek.
- Aktuális volt valaha is ez a szó a lánybúcsúkon, amiket rendeztünk? – nevetett fel Rose hangosan.
- Mindenki magából indul ki nővérkém – kontrázott rá Alice. – Viszont elég a szóból, tehát követezzen Nathalie, és a Like a virgin – termett mellettem, majd a kezembe nyomta a mikrofont, és elindította a gépet.
Idegesen álltam ki a nappali közepére, és lesütöttem a tekintetemet, hogy ne is lássam a rám vigyorgó arcokat. Sosem szerettem a nyilvánosság előtt szerepelni, úgyhogy most sem nagyon lelkesedtem a gondolatért, bár tény, hogy eddig nagyon tetszik a leánybúcsúm. Egy dalt csak kibírok, még akkor is, hogyha borzalmas énekhangom van. A szám elindult, én pedig nagyot sóhajtottam, és elkezdtem énekelni.
„I made it through the wilderness
Somehow I made it through
Didn't know how lost I was
Until I found you
I was beat incomplete
I'd been had, I was sad and blue
But you made me feel
Yeah, you made me feel
Shiny and new
Like a virgin
Touched for the very first time
Like a virgin
When your heart beats
Next to mine
Gonna give you all my love, boy
My fear is fading fast
Been saving it all for you
'Cause only love can last
You're so fine and you're mine
Make me strong, yeah you make me bold
Oh your love thawed out
Yeah, your love thawed out
What was scared and cold
Like a virgin
Touched for the very first time
Like a virgin
With your heartbeat
Next to mine
Oooh, oooh, oooh
You're so fine and you're mine
I'll be yours 'till the end of time
'Cause you made me feel
Yeah, you made me feel
I've nothing to hide
Like a virgin
Touched for the very first time
Like a virgin
With your heartbeat
Next to mine
Like a virgin, ooh, ooh
Like a virgin
Feels so good inside
When you hold me, and your heart beats, and you love me
Oh, oh, oh, oh, oh, oh, oh, oh, oh
Ooh, baby
Can't you hear my heart beat
For the very first time?”
Amikor az utolsó hangok elhaltak idegesen haraptam az ajkamba, és vártam, hogy nyíltan kinevethessenek, de nem történt ilyesmi. Sőt, mindenki hangos tapsviharban tört ki, és még hangosan sikítoztak is. Barátnőm mellettem termett, és kikapta a kezemből a mikrofont. Én pedig amilyen gyorsan csak tudtam a helyemre szaladtam a kanapéra.
- Ez gyönyörű volt, Nathalie – mondta elismerően. – Hölgyeim, megérdemli az első ajándékot a teljesítményéért? – kérdezte a többiektől, mire csak egy hangos „igen” felkiáltást kapott válaszul. – Ez esetben Nath most felállhat, és kiválaszthat magának egy csomagot, amit kibonthat - mondta Alice. Izgatottan pattantam fel, és választottam ki az egyik csomagot. Azután pedig kíméletlenül széttéptem a gyönyörű csomagolópapírt. Ami a szemem elé tárult attól rögtön elpirultam. Egy szexi, fekete fehérnemű szett volt benne.
- Ez gyönyörű, lányok – haraptam az ajkamba.
- Úgysem lesz hosszú életű – legyintettek a csajok. – A férfiak mifelénk elég komoly vérmérséklettel rendelkeznek – kacsintottak rám.
- Anthony nem is… - csúszott ki a számon, de inkább nem fejeztem be a mondatot.
- Na, mik derülnek itt ki – villant meg a lányok szeme.
- Nem, eszetekbe se jusson. Nem fogom kibeszélni a szexuális életünket – ráztam meg makacsul a fejem.
- Egyetértek – állt mellém azonnal Bella. Hála az égnek, legalább ő nem akar hallani a fia, hogy is mondjam stílusáról, és teljesítményéről.
- Ünneprontók, pedig micsoda lányos pletyi volt kibontakozóban – biggyesztette le az ajkát Alice. – Egyébként megsúgom, hogy Jasper sem olyan – fűzte még hozzá.
- Emmett viszont igen – villant meg Rose szeme.
- Azt hiszem, hogy ezt sejtettük – forgatta meg a szemeit Alice. – Bella? Mit gondolsz Edwardról?
- Én… nem nyilatkozom – sütötte le a szemeit halványan mosolyogva.
- Szerintem koncentráljunk a következő feladatra – mentette meg anya a helyzetet, mire én hálásan pislantottam felé.
- Igaz – bólintott rá Alice. – A következő feladat igen nehéz lesz. Bekötözzük a szemedet, és neked csukott szemmel kell megtalálnod Anthony elcsent dolgait. A mi párjaink dolgai közül. Köszönjük a segítséget Gabriellának, aki remekül tud hatni a Jacobra, és megszerezte a néhány darabot, amit kértem – kacsintottak össze a lányok.
- Gaby, ejnye – fordultam felé rosszallóan.
- Egy kismama hormonjai ellen még Jake sem tud mit tenni, és ez kapóra jött, hogy megszerezzem a holmikat, amikre Alice szerint szükség volt – pirult el barátnőm.
- Felháborító, hogy itt mindenki összeesküdött ellenem – szusszantottam bosszúsan.
- A lánybúcsúk már csak erről szólnak – sóhajtottak fel a lányok. Bár egy csepp megbánást sem fedeztem fel a hangjukban.
- Na szóval, lányok, kössétek be a hölgy szemét – adta ki az utasítást Alice. Én pedig a következő pillanatban már vakon csücsültem. – Az asztalon előtted három dolog van, ami Anthony tulajdonát képzi. Amennyit eltalálsz öt próbálkozásból, annyi ajándékot kapsz. Kezdheted – hangzott az utasítást.
Én pedig tapogatózni kezdtem az asztalon. Az első dolog, amit megfogtam valami pulóver volt, de Anthony kétszer is belefért volna. Úgyhogy félretettem, mert ez biztosan Emmett tulajdonát képzi. A második egy vaskos könyv volt. Ez vagy Carlisle, vagy szerelmem tulajdona. Mélyet szippantottam a levegőből, és megéreztem szerelmem jellegzetesen édes illatát a lapokon túl. Ez a könyv biztosan kedvesemé, úgyhogy magam mellé tettem. A következő tárgy egy táska volt, orvosi táskaszerű tapintás. Ez biztosan Carlisle táskája, ezért Emmett pulóvere mellé száműztem. A következő, amit megfogtam valami üveggolyó szerű dolog volt. Emlékszem, hogy kislányként még egyszer ezt adtam Anthony születésnapjára, mert többre nem futotta a pénzemből. Egy pici üveggolyó, amiben egy apró kis farkas volt. Á… biztosan kidobta, hiszen csak egy kislány ajándéka volt. Ráadásul már elmúlt negyven éves, amikor ilyet kapott tőlem. Komolytalan, és értéktelen ajándék volt. Bár, mi van, ha mégsem? A biztonság kedvéért magam mellé helyeztem. Már csak egy dolgot kell megtalálnom. Vajon mi lehet az? Ez egy karkötő. Amin egy apró farkas van, legalábbis a tapintásából ítélve. Ez biztosan olyan, mint Anthony karkötője, de ezt sosem venné le, úgyhogy ez biztosan átverés lesz. Ezért félretettem. A következő, amit a kezembe vettem, és baseball kesztyű volt. Ez viszont biztosan Anthony kesztyűje lesz. Jellegzetes volt a tapintása, mert már többször is javítva volt, annyit játszottak vele a srácok.
- Ezt a három tárgyat választom – mondtam határozottan.
- A többit meg sem nézed? – kérdezték kíváncsian. Na persze, most csak el akarnak bizonytalanítani, de nem fogom hagyni magam.
- Nem, biztos vagyok a döntésemben – mondtam határozottan.
- Ez esetben – kezdett bele Alice. – Választhatsz magadnak… gratulálok, három ajándékot – sikkantott fel boldogan.
Engem viszont most nem az ajándék érdekelt, hanem az, hogy ez a golyó, az a golyó-e, amit én vettem neki. Lekaptam a fejemről a kendőt, és óvatosan fogtam a kezembe az apró kis üveggolyót. Hihetetlen, hogy megtartotta. Hiszen még csak hét éves múltam, és azt hittem, hogy amint hazaér a kukába dobja ezt a is vackot. Annyira sajnáltam, hogy a legjobb barátomnak csak ennyit tudtam adni.
- Az egyik legkedvesebb ajándéka volt, amit valaha is kapott, hiszen a szívedet is beleadtad az kis pénzecskéden túl. Az éjjeliszekrény fiókjában tartja – mondta Bella mosolyogva.
- Sosem gondoltam volna, hogy megtartotta – csóváltam meg a fejem hihetetlenül. Ebben a pillanatban csak még jobban szerettem őt. Az én tökéletes majdnem férjem, a szerelmem.
- Gyere válassz ajándékot – sürgetett meg egy kicsit Alice. Én pedig kihúztam három csomagot a kupacból. Az elsőben egy combfix volt, kék csipkéből.
- Valami kék – kacsintott rám Rose.
- Köszönöm – mosolyogtam rá. Utána pedig tovább bontogattam az ajándékokat. A második csomag apró tiarát tartalmazott, de nem is akármilyet, hanem azt, amit a nagyi, és anya is viselt a hajában az esküvőjén. Mindig is reméltem, hogy én is megkaphatom majd a nagy napra.
- Valami régi – fogta meg anya a kezemet.
- Köszönöm – bújtam hozzá.
- Ugyan – legyintett anya. – Ez mindenképpen a tiéd lett volna, édesem. Most pedig bontsd ki a harmadik ajándékodat is – mondta határozottan. Én pedig azonnal letéptem a harmadik ajándék csomagolóját is.
- Valami új – mosolygott rám Esme, amikor kiemeltem a gyönyörű nyakláncot.
- Ez tényleg csodálatos – néztem hálásan Esme felé. Aki csak mosolyogva biccentett.
- Most pedig következzen az est talán fénypontja – kapott el hirtelen Alice. A következő pillanatban pedig már egy székhez voltam kötözve, de szó szerint. A szememet pedig kendő takarta. – Egy szokásos lánybúcsúztató ajándék, ami minden nőnek kijár, mielőtt bekötik a fejét – vezette elő Alice.
- Ne, erre semmi szükség – estem pánikba. – Nem kell chippendale fiú, küldjétek haza, nem akarom – tiltakoztam hevesen.
- Ki mondta, hogy csak egyről beszélünk? – kérdezték a lányok nevetve. Te jó ég, ezt én nem akarom. Semmi szükség rá, hogy egy vadidegen férfi dörgölőzzön hozzám.
- Anya, segíts – próbáltam meg hatni az utolsó ép elméjű nőre a nappaliban.
- Ne félj, kicsim, tetszeni fog – hallottam meg anya nyugtató hangját.
Én viszont egyáltalán nem nyugodtam meg. Néhány másodperccel később pedig lekerült rólam a kendő, és azonnal elkattant egy fényképezőgép, ami a valószínűleg rémült arcomat hívatott lekapni, de nem is ez volt a legérdekesebb, hanem az, hogy egy régi kedvenc filmem, az Alul semmi kockái indultak el előttem a tévében.
- Ma este, csak neked táncol az Alul semmi stábja – sikkantotta Alice.
Én pedig vidám nevetésben törtem ki. Tényleg nem akartam valódi chippendale fiúkat magam körül. A lányok is beültek mellém, és kikötötték a kezeimet, hogy pénzköteget csúsztassanak a kezembe. Egyszerre kezdtük el a képernyőt dollárok százaival dobálni, és nevetve sikoltoztunk, és kurjongattunk a fiúknak. Fantasztikus volt. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen vicces, és szórakoztató leánybúcsúm lesz, de ez mindent megért. Alice, és a többiek igazán kitettek magukért. Miután véget ért a film, és én is minden feladatot teljesítettem, amit a lányok rám róttak, kellemes beszélgetésbe, és nassolásba kezdtünk. Kisminkeltük egymást, és divatbemutatót tartottunk. Csokit, fagyit, és sütit ettünk, miközben irulva-pirulva hallgattuk az Esme-szigetes történeteket. Főleg Rose áradozásánál lettem olyan, mint egy rák, bár ez szerintem egyáltalán nem csoda. Még anya is itt-ott belepirult a történetbe. Miután a sztorikat is kivégeztük, már hajnali egy órát mutatott az óra, de nekünk még muszáj volt néhány jó kis számra táncolnunk, és énekelnünk. Miután pedig kitomboltuk magunkat mindenki bebújt a hálózsákjába, még a vámpír lányok is, akik a kedvünkért még pizsit is húztak, majd elszenderedtünk, hogy délután kipihenten és gyönyörűen mondhassam ki a boldogító „igent”.
(Anthony szemszöge)
Már alig vártam, hogy a Kecske-sziklához érjünk. Imádtam azt a helyet, és valószínűleg Simba is arrafelé ólálkodik ilyenkor. Fantasztikus volt, ahogy rohantunk. Edward futott az egyik oldalamon, míg a másikon Sam. Mögöttünk pedig Emmett, Jasper, Carlisle, Billy a hátán Justinnal, és Jake. Justin és Billy lemaradnak mögöttünk, amíg családom vámpír tagjai jól laknak, és csak utána csatlakoznak, nehogy baj legyen. Hiszen egy vámpír, akármennyire is jámbor fajta kiszámíthatatlan, amíg vadászik. Emmett azonnal leszakadt rólunk, ahogy meglátott egy jól megtermett hím grizzlyt. Azután pedig Carlisle indult meg egy szarvas felé, míg Jasper szintén egy medvét célzott meg. Edward és én pedig egy-egy oroszlán után vetettük magunkat. Apa udvariasan átengedte nekem a nagyobbik hímet, ő ment a kisebbre. Apa? Igen, végül is miért ne, hiszen kiérdemelte a megnevezést már ő is. Lehet két apukám is. Az amelyik már odafentről figyel engem, nem hiszem, hogy megharagudna rám ezért.
- Eleget ittál, fiam? – kérdezte miután ő is végzett.
- Igen, apa – válaszoltam halványan elmosolyodva. Edward arcára pedig kiült a döbbenet, amit egy pillanattal később felváltott a boldogság, és a szeretet. Egy szempillantás alatt előttem termett, és magához rántott egy rövid, de sokatmondó ölelésre.
- Azt hittem, hogy ezt sohasem fogom hallani a szádból – mondta meghatottan. – Köszönöm, fiam.
- Nincs mit, azt hiszem – bokszoltam a vállába. Ő pedig egy hirtelen mozdulattal nevetve borzolta össze a hajamat.
- Na, de fiúk, még a végén elpirulok – bazsalygott mellettünk Emmett. Észre sem vettem, hogy közben a többiek is körénk gyűltek. – Most pedig, hogy ilyen szépen egybegyűltünk, kezdődjön el az igazi legénybúcsú – csapta össze a tenyerét a nagy mackó. A következő pillanatban pedig Irina termett előttem, igen hiányos öltözetben.
- Emmett, azt ígérted, hogy nem csinálod – csattant fel apa kissé mérgesen.
- Kijátszottalak, bocsi, öcsisajt, de a fiadnak ma van az utolsó estélye, hogy másik popsit markolásszon – kacsintott rám Emmett. Irina pedig énekelni és táncolni kezdett, miközben egy kidőlt rönkhöz vezetett és leültetett rá. Majd az ölembe ült.
- Irina, ne vedd sértésnek, de én nem hiszem, hogy ez jó ötlet – mondtam halkan.
- Nyugi, nagyfiú, ez csak egy tánc, amit a házasulandó férfiak mindegyike megkap. Csak egy kis poén. Lazíts, és élvezd – simított végig az arcomon. Majd megfordult, és csábosan ringatni kezdte a csípőjét kifejezetten érzékeny helyeken. Úgyhogy hirtelen megragadtam őt, és kicsit eltávolítottam a kényes részeimtől.
- Hűséges a szépfiú – ejtette le a válláról az egyik apró pántot Irina, majd ismét felém fordult. – Halljuk, mitől olyan különleges az angyalkád – kérdezte csábítóan pislogva. – Esélyem sincs, hogy elhódítsalak? – vonaglott tovább felettem.
- Egyáltalán nincs – ráztam meg a fejem komolyan. – Nathalie különleges, nincs nála szebb és odaadóbb nő a világon. Előre tudja a gondolataimat, holott én vagyok a gondolatolvasó. A legapróbb gesztusa is olyan személyes volt egész életemben, mint senki másé. Olyan, mintha két testben lennénk egy lélek – magyaráztam Irinának határozottan.
- Hű – kerekedtek el Irina szemei, és megállt a mozdulat közben. – Ti aztán rendesen egymásba gabalyodtatok – maradt tátva a lány szája. – Csak gratulálni tudok, szépfiú – simított végig az arcomon. Majd a fiúk kurjongatásával, és tapsviharával kísérve eltűnt a fák között.
- Köszi, Irina – kiáltottam utána. Biztosan illik az ilyesmit megköszönni, gondolom. Végül is csak miattam jött el idáig.
- Nincs mit, szépségem – termett előttem. Majd gyors puszit nyomott az arcomra, és végleg eltűnt.
- Ugye, hogy azért jó volt – kezdte el Emmett húzogatni a szemöldökét.
- Szerintem kicsi a rakás – kiáltott fel Jasper, majd Emmettnek rontott nevetve. Apa pedig követte, Billyvel és Jacobbal együtt. Még Carlisle is rájuk vetette magát, így én sem türtőztettem magam, és Justint magammal rántva a rakás tetejére vettetem magam.
- Oké, sajnálom, engedjetek el, légy szíves – adta fel Emmett egy bő fél óra sikertelen próbálkozás után. Mire mi megkegyelmeztünk és elengedtük.
- Azért valld be, hogy tetszett – nézett rám kajánul.
- Oké, tetszett – mondtam a szemeimet forgatva.
- Tudtam – emelte pacsira a kezét. – Az én uncsi öcsim – csaptuk össze a kezeinket. Sam viszont felmorgott Emmett mellett, és letépett egy darabot a nadrágjából. „Mondd meg neki, hogy ha még egyszer el akar csábítatni valakivel a lányomtól, akkor valami mást is letépek. Persze csak viccelek, és nem haragszom, de azért kötelességem felháborodni.” Üzente gondolatban Nath apukája. – Hé… nyughass kutyuli – emelte fel Em az ujját, mire Sam újra felmorgott, és újabb darabot tépett le a ruhájából.
- Sam azt üzeni, hogy ha még egyszer megpróbálsz elcsábítatni a lánya mellől, akkor fontos testrészeiddel fogja ezt tenni, és ne kutyulizd, mert pórul jársz – adtam át az üzenetet. – Egyébként az első része a dolognak csak vicc volt, de a kutyuliért letépi a …, az ő kérése nem mondom ki, gondold oda, hogy micsodát – mondtam kuncogva. Mire mindenki felnevetett körülöttünk, még Emmett is.
- Bocsi, kedves apuka. A lánya egy igazi bombázó – mondta komolyan. – A szokás viszont megkívánt egy táncot a kiscsávónak mielőtt bekötik a fejét – magyarázkodott. Sam pedig felemelte a mellső mancsát, amibe Emmett azonnal bele is csapott.
- Oké, szent a béke – biccentettem.
- Szuper, akkor a farkasok faraghatnának magukból megint embert, hogy tudjunk dumálni közvetítő nélkül is – ajánlotta idióta nagybátyám.
- Mindjárt visszajönnek – mondtam miután a fák közé vetették magukat.
Nem sokkal később pedig valóban visszatértek testvéreim, és apósom immáron emberként. Közben mi gyorsan felépítettük a sátrakat, amiket magunkkal hoztunk, és betoppant Simba is. Aki kíváncsian méregette a velem érkezőket, majd jobbnak látta, hogyha távozik, mert túl sokan voltunk, akik veszélyt jelenthettünk a számára.
Sokáig beszélgettünk a tábortűz körül, és jókat nevettünk Emmett sokszor fárasztó és perverz viccén, de mindenképpen jók voltak a poénjai, csak néha fárasztóak. Mindenesetre nagyszerűen éreztük magunkat, és úgy tűnt, hogy a Cullenek és farkasok közötti származásból adódó ellentétnek szinte nyoma sem maradt mára már. A kedvemért, illetve Nath, anya és az én kedvemért, tökéletesen normalizálódott az állapot a két törzs között, ami hatalmas boldogsággal töltött el. Örömömet pedig csak az tetézte, hogy holnap feleségül vehetem a számomra legfontosabb lényt a földön. Nathalie végre a feleségem lesz. Nem is kívánhatnék többet az élettől. Szerelem, család, boldogság… és hamarosan remélem, hogy egy kisbaba is. Másra nincs is szükségem. Az életem egyszerűen tökéletes.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
