La Push vámpírja - 81. fejezet

81. fejezet




(Nathalie szemszöge)



Alig tudtam elaludni az éjjel olyan izgatott voltam a mai nap miatt, de aztán csak sikerült álomba szenderülnöm olyan hajnali négy felé, de már megint ébren vagyok. Még szerencse, hogy az esküvő csak délután négykor kezdődik, így lesz időm aludni, és elkészülni is. Vajon tetszeni fogok Anthony-nak a ruhámban? Nem igazán illet a farkas tetoválásom a ruhámhoz. Bár elég kicsi, és a lapockámon van, amit nagyjából eltakar majd a csipkepántom. A cipő, amit Alice-szel vettem a ruhámhoz viszont nagyon magas. Túl magas, el fogok benne esni. Nem, az nem történhet meg. Nem lehetek annyira béna, hogy elesem.

- Kicsim, még csak reggel hét óra van, miért nem alszol? – csúszott be mellém anya a hálózsákba.

- Nem tudok – pislogtam rá félve. – Annyira ideges vagyok.

- Édesem, nincs mitől félned. Tökéletes lesz minden. Én is rettegtem az esküvőm előtt. Gondolhatod, hogy én is tökéletes akartam lenni, és végül is az is voltam. Én is, és az apád is. Minden csodálatos volt. Na és persze a nászéjszakánk. Még sosem meséltem neked, de akkor fogantál, ez egészen biztos. Úgyhogy ne izgulj semmi miatt, és aludj még egy kicsit, szükséged lesz ma minden erődre, mert a farkasok, és a vámpírok kifulladásig fognak táncoltatni, ez egészen biztos. Na meg persze Justin is, aki még nem tartozik egyik kategóriába se.

- Még? – húztam fel a szemöldököm.

- Drágám, egy vámpír a szerelme, gondolj csak bele. Ha Tanya egy napon megteheti, akkor Justin is az lesz, hogy örökké együtt lehessenek. Ez tökéletesen természetes. Hiszen apád is azért választotta mostantól a halandó életet, hogy velem öregedjen meg. Ma változott át utoljára, hogy elmehessen a legénybúcsúra, és még ezt is alaposan megbeszélte velem, hogy megteheti-e. Soha többé nem lesz farkas, hogy velem jöhessen, ha majd eljön az időm. Ez az élet rendje. Legyen mindenki a párjával – simogatta meg az arcomat.

- Végül is, azt hiszem, hogy igazad van – bújtam a mellkasához, mint kislány koromban. Majd nem sokkal később megint elnyomott az álom. Legközelebb, már arra eszméltem, hogy valaki az orromat piszkálja, valószínűleg valami tollpihével.

- Ébresztő, menyasszony – hallottam meg anya hangját.

- Csak még egy kicsit – fúrtam a fejem a párnámba.

- Nincs már sok idő, mert többen is lefogják Alice-t, aki rád akar támadni, mert szerinte már nagyon el vagyunk késve, de ez nem igaz, úgyhogy ne aggódj – nevetett fel anya. – Azt hiszem, hogy kis barátnődet az esküvők túlpörgetik.

- Azt hiszem, hogy Alice-t bármilyen parti túlpörgeti, de ettől ilyen kis imádnivaló buzgó mócsing – legyintettem. – Még mindig nagyon ideges vagyok – ültem fel. Azután pedig éreztem, hogy le is sápadok. Mindenki engem fog nézni. Életemben egyszer próbáltam meg szerepet vállalni az iskolai színdarabban, és akkor is a mosdónak adtam a vacsorámat, pedig csak egy mondatot kellett volna elmondanom, de az sem sikerült. Nem akarom, hogy nézzenek. Kis esküvőt kellett volna tartanunk. – Anya, azt hiszem, hogy rosszul vagyok – kaptam a szám elé a kezem.

- Nathalie, nyugalom, ez a te napod. Senki nem vár el tőled mást, csak azt, hogy szép legyél, és az oltárnál a jó szót mondd. Nyugodj meg, és vegyél mély levegőket. Természetes, hogy ideges vagy – simogatta meg anya a hátamat. – Gyerünk, mély levegő. Beszív… kifúj – diktálta anya a ritmust, én pedig kezdtem egy kicsit megnyugodni. Bár még mindig émelyegtem egy kicsit. Nem attól féltem, hogy Anthony felesége leszek, hanem a tömegtől. – Jobban vagy, kicsim? – kérdezte meg néhány perc múlva.

- Igen, azt hiszem – sóhajtottam mélyeket.

- Nathalie, gyerünk, nincs több idő a lustálkodásra – rontott be Alice az ajtón.

- Bocsi, de nem lehetett tovább visszatartani – nézett ránk Bella bűnbánóan.

- Semmi baj – mosolyodtam el halványan. – Szerintem is itt az ideje, hogy elkezdjek készülődni. Talán kezdhetnék egy forró fürdővel – ajánlottam a lehetőséget. Egyrészt megnyugtatna, másrészt jól is esne egy hosszú, forró fürdőzés.

- Igen, ez lesz az első lépés – bólintott rá Alice. – A fürdőszobámban már tele is engedtem neked a kádat forró vízzel.

- Nagyszerű, köszönöm – pattantam fel a hálózsákomból, és már szaladtam is Alice szobája felé.

Amikor benyitottam a fürdőbe, mindent gőz borított, és csodálatos levendula illat áradt. Azonnal lekapkodtam a ruháimat, és lassan beleereszkedtem a finom fürdőmbe. Elégedetten sóhajtottam fel, ahogy a testemet körülölelte a nyugtató habfürdő. Mélyeket lélegeztem a levendula illatból, és boldogan álmodoztam a leendő esküvőmről, mintha a fürdő hatására egészen máshogy láttam volna a mai napot. Már nem is voltam annyira ideges, mint nem sokkal ezelőtt. Nem is tudom, hogy mi ütött belém. Talán csak egy kis esküvői pánik. Olvastam ilyesmiről már néhány magazinban. Gyorsan jönnek, és még gyorsabban távoznak is a menyasszony életéből. Úgyhogy most már minden rendben lesz, ezen is túl vagyunk. A pániknak vége. Most már jól vagyok.

- Hahó, minden rendben odabent? – kopogtatott be Alice az ajtón. – Bejöhetek?

- Persze, minden rendben van, és nyugodtan be is jöhetsz – válaszoltam mosolyogva.

- Nagyszerű, viszont lassan ki kellene szállnod – sétált a kád mellé. – Anyukád azt mondta, hogy ébredés után rosszul lettél. Ne aggódj, ez csak egy szimpla kis esküvő előtti pánik lehetett, semmi különös. Kérsz egy kupica szíverősítőt? Az emberi nőknek néha jót szokott tenni – ajánlotta kedvesen.

- Nem, már rendben vagyok, csak egy kicsit megijesztett a gondolat, hogy ma mindenki engem fog nézni – vallottam be halkan.

- Ez nem olyasmi, amitől meg kell ijedned. Mire elkészülsz mindenki csak ámulni fog, ha meglát. Nincs mitől félned – szorította meg a kezem Alice. – Most viszont ki a vízből, és bújj bele a köntösödbe, hogy megcsinálhassuk a hajadat, azután pedig felöltöztetünk, és kisminkelünk. Kapsz még tíz percet – szaladt ki a fürdőszobából.

Még hagytam magamnak öt perc lazítási időt, azután pedig kiszálltam a kádból, és belebújtam a puha, meleg köntösbe, amit kaptam. A következő pillanatban pedig már egy székben ültem, Alice és Rose pedig egyszerre sündörgött körülöttem, és azon tanakodtak, hogy loknisan szabadon hagyják a hajamat, vagy az egészet kontyba tűzzék-e. Igazából még én sem tudtam, hogy mit is szeretnék.

- Szerintem legyen konty, mert akkor a tiarát szépen bele tudjátok dolgozni stabilan a hajába – lépett be anya is a szobába.

- Remek ötlet, Jules – mosolyodott el Alice. – Életem legnehezebb, és legizgalmasabb szervezési folyamata volt a ti esküvőtök. Mindketten blokkoltátok a képességemet, így semmit nem láttam előre. Igazi kihívás volt az egész, de ne félj, ettől függetlenül tökéletes lesz minden – mondta barátnőm izgatottan. – Hiszen a lánybúcsúztatód is szuper volt, vagyis remélem, hogy tetszett, és azt sem láttam előre – ugrándozott izgatottan.

- Biztosan fantasztikus lesz minden, Alice – bólintottam rá azonnal. – Nálad jobb szervezőt keresve sem találhattam volna, hogy megszervezze nekem életem legfontosabb napját – fűztem még hozzá.

Mire a kis manó büszkén kihúzta magát, és elégedetten sertepertélt körülöttem. A többiek pedig csak mosolyogtak rajta. A lányok minden egyes tincsemet milliméteres pontossággal helyezték el, hogy egy esetlegesen gyorsabb ritmusú számnál se tudjam elhagyni a tiarámat. Majd a kezembe adták a fehérneműt, amit ma viselni fogok. Egyszerűen káprázatos volt. Egy pántnélküli body, aminek a mell részét strasszok díszítették. Egyszerűen csodálatos volt, hozzá pedig hófehér combfix, és szatén tanga járt. Nem igazán volt erős oldalam az ilyen pici alsónemű, de a férjemnek már igazán felvehetek ilyeneket is.

- Na, hogy áll? – léptek be a lányok a fürdőbe. Én pedig azonnal magam elé kaptam a köntösömet.

- Khm… azt hiszem, hogy jól – motyogtam szégyenlősen.

- Ugyan már, hiszen mi is lányok vagyunk. Rajtunk kívül pedig csak Anthony fog látni ebben, úgyhogy ne szégyenlősködj. Le azzal a fürdőköpennyel. Gyerünk – lépett mellém Gabriella, majd elrángatta tőlem a ruhát.

- Gyönyörű vagy, kicsim – lett könnyes anya szeme. – Azt hiszem, hogy a férjecskéd egy pillanatig sem panaszkodhat majd.

- Köszi, anyu – szaladtam oda hozzá, és megölelgettem. – Szeretlek.

- Én is szeretlek – nyomtam egy puszit az arcára.

- Akkor most jöhet a ruha – lépett be Bella mosolyogva a ruhámmal. – Gyere, bújj bele. Gyönyörű leszel ebben.

Én pedig azonnal odasiettem leendő anyósomhoz, és hagytam, hogy a többiek is segítsenek felvenni a ruhámat, majd a hátamon jó erősen meghúzzák a fűzőt. Talán egy kicsit túl erősen is.

- Rose, nem kapok levegőt – pihegtem. – El fogok ájulni a szertartás alatt, ha ez így marad – kezdtem el zihálni.

- Mennyire húztad meg a zsinórt? – nézett Alice rosszallóan nővérére.

- Még meg sem húztam, csak befűztem – mondta Rose döbbenten.

- Kicsim, biztos, hogy jól vagy? – simított végig anya az arcomon.

- Persze, minden rendben – mondtam megkönnyebbülve. Már nem éreztem úgy, hogy fuldoklom. Biztosan még mindig csak az a fránya idegesség.

- Akkor jó – biccentettek a lányok.

- Megpróbáljam kicsit azért meghúzni, vagy kerítsünk egy másik ruhát villámgyorsan? – kérdezte Rosalie kedvesen.

- Nem, ez a ruha a tökéletes. Ez csak olyan menyasszony hiszti, ne is törődjetek velem – legyintettem.

- Rendben, akkor szólj, ha túlzás – kezdte el összehúzni a ruhát a hátamon. Most viszont egyáltalán nem zavart. – Oké, azt hiszem, hogy ennyi azért elég lesz.

- Miért? Még alig érzem – kérdeztem meglepetten. Ma hihetetlenül karcsúnak kell lennem.

- Lassan már az anyag is elszakad a szorításom alatt. Biztos, hogy jól vagy? – kérdezte Rose.

- Persze, csak…

- Ez már több, mint idegesség – vágott anya a szavamba, és fürkésző tekintettel nézett rám.

- Ne rontsuk el ezt a napot. Tökéletesen jól vagyok – mondtam határozottan.

- Rendben, de ha még valami történik, akkor Carlisle megnéz – mondta Esme határozottan.

- Nem fog semmi más történni – legyintettem.

- Akkor most jöhet a smink, és azért a biztonság kedvéért ezt egy picit meglazítjuk – oldotta egy picit kijjebb a hátamon a ruhát. – Gyere, ülj le – tolt a fenekem alá egy széket.

Azután pedig anya, Alice, Bella és Rose egyszerre sürögtek körülöttem. Először alapozó, azután szemhéjfesték, szemhéjtus, szempillaspirál, egy kis pír, és egy leheletnyi szájfény, hogy csillogjanak az ajkaim. Amikor mindennel elkészültek Johanna egy hatalmas tükröt vonszolva jelent meg az ajtóban.

- Nézd meg magad. Egyszerűen tökéletesen nézel ki – tartották elém az egészalakos tükröt.

Én pedig kikerekedett szemekkel néztem magam. Egyszerűen hihetetlenül néztem ki. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer még ilyen csábítóan, fogok kinézni. Ritkán jelentek ki ilyesmit, de ezúttal tényleg tetszett a látvány. A hajam gyönyörű kontyban volt, és meg-megcsillant rajta a tiara fénye. A smink szolid volt, és illet hozzám, mégis egészen más fényben tüntette fel az arcomat. A ruha pedig hihetetlen volt. Pontosan olyan, amire egész életemben vágytam. Egyszerűen hihetetlenül tökéletes ez a mai nap. Már csak egy fél óra, és a boldogító igent is kimondhatom majd, hogy örökké a szerelmemhez tartozhassak.

Húsz perccel később már idegesen toporogtam az ablak előtt. Mikor érnek már ide? Mi van, ha Anthony meggondolta magát, és mégsem jön el? Hol vannak a fiúk? Egyikük sincs még itt. Talán túl messzire elmentek vadászni, és csak késnek egy kicsit. Vagy, nem is tudom.

- Nyugodt meg, édesem. Mindjárt itt lesznek – simított végig anya a karomon. – Az apád is kis híján elkésett az esküvőnkről, de aztán mégis ott volt – mondta kuncogva.

- Na és mitől volt ilyen vicces a helyzet? – kérdeztem kíváncsian.

- Előző éjjel egy vámpír miatt muszáj volt járőröznie, és éppen a szertartás előtt értek csak vissza, úgyhogy úgy ahogy volt sáros lábbal, apró levelekkel a hajában vette fel az öltönyt, és futva ért be előttem a templomba. Az apukám fel volt háborodva, ahogy az anyukám is, hiszen ők nem tudhatták, hogy a leendő férjem egy alakváltó, aki meg akarja védeni az embereket a vámpíroktól. Úgyhogy kis híján nem lett az esküvőből semmi, de aztán sikerült lecsitítani a szüleimet, és így apa hajlandó volt az oltárhoz vezetni – mondta pirulva. – Viszont utána életem legfergetegesebb táncestje következett, és életem legszebb éjszakája, persze egy alapos zuhany után, mert az apád minősíthetetlenül nézett ki a ruha alatt. Mindent összevetve azonban csodálatos volt az esküvőnk, a viszontagságok ellenére is. A tiéd is az lesz, édesem – nyugtatgatott tovább anya. Majd hirtelen kopogás szakította félbe a mondandóját.

- Úgy hallottam, hogy a menyasszony már csak rám vár – lépett be apa a szobába. – Gyönyörű vagy, kicsim – mondtam boldog mosollyal az arcán. – Az én kicsikém, felnőtt nő lett – lépett elém, és szorosan magához ölelt. – Furcsa az illatod – nézett rám elgondolkodva, amikor elengedett.

- A lányok parfümöt fújtak rám. Nekem is kicsit furcsa így, hogy keverednek az illatok a bőrömön – válaszoltam azonnal. Nekem is feltűnt, hogy kicsit más lett az aromám miután rózsaillatot fújt rám Bella és Alice. – Nem szoktam parfümöt használni.

- Valóban nem, de tulajdonképpen nem is rossz, csak szokatlan – szippantott még egyet apa a nyakamnál. – Szóval, szabad a hölgyek karját? – nyújtotta felém a jobb karját, anya felé pedig a balt.

- Megtiszteltetés – pukedlizett anya.

- Köszönöm – nyomtam gyors puszit az arcára.

Majd elindultunk a lépcső felé. Én pedig idegesen torpantam meg a lépcsők előtt. Ha leérünk itt, akkor mindenki engem fog bámulni, és nem biztos, hogy én el tudok vonatkoztatni tőle.

- Mi a baj, drágám? – kérdezte apa meglepetten.

- Fél a tömegtől – suttogta anya a fülébe.

- Anyu, ne már – csitítottam.

- Édesem, hidd el, hogy gyönyörű vagy, és nincs mitől félned. Mély levegő, és csak egyik lábat a másik után – indult tovább apa.

Én pedig vettem egy mély levegőt és tovább indultam apa oldalán. Ahogy lefelé haladtunk még a lélegzetem is elállt. A díszítés egyszerűen csodálatos volt. Mindenfelé hófehér virágok voltak, és gyönyörű rózsaszín gyertyák, amik velem együtt rózsaillatot árasztottak. Tökéletes volt. Amikor leértünk a lépcső aljára, anya gyors puszit nyomott az arcomra, majd apa is kapott egy apró csókot a szájára. Azután pedig anya eltűnt, hogy elfoglalja a helyét. Mi pedig apával egészen addig vártunk, amíg fel nem csendült a nászinduló összetéveszthetetlen dallama. Mi pedig lassan kezdtünk el apával lépkedni a zene ritmusára. Amikor beértünk a teljesen átrendezett nappaliba, mindenki felállt a tiszteletemre, és boldogan mosolyogtak rám. Azt hittem, hogy ideges leszek, amikor majd mindenki engem néz, de tulajdonképpen egyáltalán nem zavart. Sőt, jó érzéssel töltött el, ahogy rám néztek. Őszinte mosollyal az arcomon indultam tovább apu oldalán, nem sokkal később pedig megláttam Anthonyt, aki amikor meglátott gyorsabban kezdte szedni a levegőt, és a szemében igazi boldogság csillogott, ahogy nekem is. Egyszerűen alig vártam, hogy a felesége legyek ennek a tökéletes férfinak, aki minden pillanatban úgy néz rám, mint a világ legdrágább kincsére. A másik felére. Pontosan úgy érez irántam, ahogy én érzek iránta, és ezt mindketten tudjuk is a másikról. Legszívesebb odarohantam volna hozzá, de szerettem volna, hogyha ma minden tökéletes, ezért türtőztettem magam, és továbbra is ugyanolyan lassan lépkedtem az édesapám mellett, ahogy eddig, egészen addig, amíg oda nem értünk a vőlegényem elé. Apa megfogta a jobbomat, majd gyors csókot lehelt a kezemre, és ujjaimat Anthony ujjaiba fűzte.

- Vigyázz rá, ő a legdrágább kincsünk – paskolta meg Anthony vállát. Majd anya mellé lépett, és elfoglalta a helyét az első sorban.

- Sosem esik mellettem bántódása, Sam – mondta szerelmem apámnak, majd felém fordult. - Gyönyörű vagy, édesem – hadarta el halkan, és gyorsan Anthony, hogy ne zavarja meg a szertartás menetét. Én pedig éreztem, ahogy elpirulok.

A „pap”, akit most Carlisle képviselt elmosolyodott, majd elkezdte a szertartást. Csodálatos tizenhetedik századi katolikus szertartást tartott nekünk, amitől kis híján még a könnyem is kicsordult. Majd elérkeztünk a nagy kérdéshez is, amire nem szabad rosszul válaszolnom, ahogy anya fogalmazott. Nem mintha tudnék arra a kérdésre, hogy akarom-e az egész örökkévalóságomat Anthonyval tölteni mondhatnék már is, mint egy határozott igent.

- Anthony Cullen Black, akarod-e az itt megjelent Nathalie Uley-t hites feleségedül? – fordult Carlisle szerelmem felé.

- Igen – zengett a határozott válasz.

- Nathalie Uley, akarod-e az itt megjelent Anthony Cullen Black-et hites férjedül? – kérdezte meg tőlem is Carlisle.

- Igen – válaszoltam határozottan. Na és talán kicsit túl hangosan is, mert a teremben lévők felkuncogtak, és Anthony is elvigyorodott.

- Akkor Isten, és minden jelenlévő színe előtt házastársakká nyilvánítalak benneteket – mondta Carlisle boldogan. – Megcsókolhatod a menyasszonyt – fűzte még hozzá.

A következő pillanatban pedig férjem már le is csapott az ajkaimra. Hm… férjem. Milyen nagyszerűen hangzik. Mrs. Cullen Black. A csókunk egyre elmélyültebb lett, de nem tehettem róla, egyáltalán nem akartam abbahagyni, pedig tudtam, hogy nagyjából egész La Push, a Cullenek, és a Denalik is néznek. Megpróbáltam kizárni a hangos tapsvihart, és valószínűleg Emmett kurjongatását. Anthony tért először észhez, és lassan elszakadt az ajkaimtól, majd egy utolsó apró puszi után végleg elszakadt tőlem, én pedig a következő pillanatban már apa és anya karjában voltam. Akik boldogan gratuláltak a házasságunkhoz. Először nekem, utána pedig a férjemnek is. A szüleim után rögtön Edward és Bella termett előttünk, és ők is gratuláltak nekünk, azután pedig sorban jött oda hozzánk mindenki. Egyszerűen csodálatos volt a szertartás, és az egész esküvő is. Minden olyan, amilyennek nagyjából elképzeltem hatéves kislány koromban. Mindig is azt hittem, hogy ezek csak gyermekes álmok, de a jelek szerint mégsem voltak azok.

- Hölgyeim és uraim, most az esküvői vacsorával folytatódik a program, azután pedig az ifjú házaspár megnyitja a táncot egy gyönyörű, bécsi keringővel – ragadta megint magához a mikrofont Alice.

Szerelmem azonnal a karját nyújtotta, és az asztalhoz vezetett, majd kihúzta előttem a széket, azután pedig udvariasan segített helyet foglalni, és ő is leült mellém. Miután mi már a helyünkön voltunk mindenki más is leült, hogy elkezdjük a vacsorát. A családunk vámpír fele pedig elvállalta a felszolgálást, mivel ők egyébként sem ettek. Az étel fantasztikus volt. Esme, anya és a lányok igazán kitettek magukért. A vacsora végeztével Alice ismét magához ragadta az irányítást.

- Most pedig megkérjük a kedves párt, hogy fáradjanak a parkett közepére, és nyissák meg a táncot – mondta barátnőm határozottan.

Mi pedig engedelmesen odasétáltunk, és vártuk, hogy elkezdődjön a keringő dallama, ami nem is váratott magára sokáig. Anthony egyik kezét a derekamra helyezte, a másik keze ujjait pedig az enyémekbe fűzte, és a következő pillanatban már keringtünk is a zene lágy ritmusára. Még csak a szám közepénél jártunk, amikor apa termett mellettünk.

- Megengeded? – kérdezte Anthonyt, aki mosolyogva adott át apunak. Míg mellette Bella jelent meg, hogy felkérje a fiát egy táncra.

Miután a szám véget ért Emmett vigyorgó arcával találtam szembe magam. Aki szélesre tárta szét a hatalmas karjait. Én pedig nevetve bújtam a mellkasához, és hagytam, hogy úgy vezessen, ahogy csak akar. Boldogan táncoltam vele körbe a termet, és hangosan felnevettem, amikor felkapott, és úgy pörgetett meg. Emmett után Edward jött oda hozzám, majd Carlisle, Jasper, és sorban az összes férfi, aki csak eljött az esküvőre, míg Anthony megtáncoltatott minden egyes lányt. Már azt hittem, hogy soha nem kapom vissza férjemet, amikor újra a karjaiban találtam magam.

- Hiányoztál – bújtam hozzá szorosan. Alice pedig cinkosan rám kacsintott, majd elindított egy lassú, romantikus számot, hogy így is maradhassak a kedvesemmel néhány perc erejéig.

- Te is nekem, kicsim – simított végig a gerincemen. Mire rajtam azonnal úrrá lett az a kellemes bizsergés, ami mindig, amikor így ér hozzám.

- Ezt ne csináld, hogyha nem akarod, hogy itt helyben essek neked – suttogtam a fülébe a lehető leghalkabban, hogy ne halljon minket más.

- Drágám, hiszen csak egyetlen éjszakát kellett nélkülöznünk egymást – kuncogott fel Anthony. – Bár nem tagadom, hogy nekem is csak te jártál a fejemben egész éjjel. Ha tudnád, hogy miket álmodtam rólunk – csillantak fel a szemei.

- Ezt majd éjszaka azért ecsetelhetnéd nekem egy kicsit bővebben is – búgtam halkan.

- Ejnye fiatalok, itt mindenki előtt? – kurjantott fel Emmett. Mire mi rajtakapottan rebbentünk szét egy kicsit.

- Most pedig következzen a menyasszonyi torta, utána pedig a játékok – mondta Alice boldogan. Majd Esme betolt egy tálalóasztalon egy hat emeletes, hatalmas, hófehér tortát.

Anthony és én odamentünk a tortánkhoz, majd megfogtam a hatalmas kést, kedvesem pedig a kezemet fogta meg, és együtt ejtettük az első vágást a tortán. Az első szeletet pedig falatonként tömtük egymás szájába, amit Alice lelkesen fotózott, a többiek pedig halkan kuncogtak a teljesen maszatos kezünkön, és arcunkon. Az élmény leírhatatlan volt, és nem csak a torta fantasztikus íze miatt, hanem főleg amiatt, hogy Anthony volt az, akivel átélhettem ezeket a pillanatokat. Miután tradicionálisan felfaltuk az első szeletet, mindenkinek vágtunk a tortából, aki csak kért. Alice pedig megint a parkett közepére parancsolt minket. Anthonyt egy székre állította, míg az én kezembe adott egy tojást. Mindketten értetlenül pislogtunk rá, de kedvesem hirtelen felkuncogott.

- Ez nagyon gonosz feladat – csóválta meg a fejét.

- Szóval, Nath a feladatod az, hogy ezt a tojást vezesd át szépen Anthony nadrágjának mindkét szárán. A tojás nem törhet el, különben büntető feladatot kaptok.

- Hogy mit csináljak? – kerekedtek el a szemeim.

- Hajrá, Nathalie – kiabálta Emmett.

Én pedig zavartam haraptam az ajkamba, majd óvatosan végigvezettem a nadrágja egyik szárán a tojást, majd lassan átcsúsztattam a másik nadrágszárába, és óvatosan leengedtem. Boldogan sóhajtottam fel, amikor sikeresen felemeltem a még mindig ép tojást a tömeg előtt.

- Gratulálunk – tapsikolt Alice is. – A következő feladat az lesz, hogy Anthonynak meg kell találnia a menyasszonyt – nevetett fel barátnőm.

A következő pillanatban pedig valaki felkapott, és egy szempillantás alatt kirohant velem a házból. Hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok, de aztán rá kellett jönnöm, hogy Jasper menekül velem éppen Anthony elől. Jasper? Mióta lett ilyen kis összeesküvő?

- Jasper? Nem lehetne, hogy egy kicsit lassabban menjünk, vagy kevésbé hepehupásan? Most ettem egy csomó tortát, és ez a fajta rohanás eléggé felkavarja a gyomromat – szorítottam a szám elé a kezem. Nem szeretek tele hassal száguldani.

- Oh, rosszul lettél? Bocsánat – lassított le velem egy kicsit. – Nem volt szándékos, de stratégiailag először messzire kellett kerülnünk Anthonytól – magyarázta. – Nem lenne jó, hogyha túl gyorsan megtalálna, mert akkor mi lenne az izgalom a játékban?

- Így sem jutottál vele messzire – nevetett fel kedvesem. Majd egy szempillantás alatt kikapott Jasper karjai közül, és hazafelé indult velem.

- Ügyes volt, pedig már előzőleg téves nyomokat hagytam az erdőben – követett minket Jasper.

- Igen, éreztem őket, de a feleségem sosem parfümözi magát, a lányok viszont mára befújták, így enyhén más lett az aromája, úgyhogy nem volt nehéz lekövetni titeket. Egyébként zseniális volt a gondolatmenet.

- Lenyűgöző nyomkövetés – biccentett kedvesem nagybátyja.

- Köszönöm – mosolyodott el Anthony.

Néhány perccel később pedig már vissza is értünk a házhoz. Ahol ismét egy szék volt kitéve a parkett közepére, és természetesen Alice állt mellette.

- Ismét egy hagyományos feladattal készülünk. Méghozzá Anthonynak el kell csennie a felesége combfixét. A feladatra kaptok három percet – húzott minket Alice a parkett közepére.

Anthony letérdelt elém, majd a jobb lábamat feltette a székre, a szoknyámat pedig lassan felcsúsztatta egészen a combtövemig, amibe én rögvest bele is pirultam. Majd fogai közé csippentette az apró kis anyagot, és szemöldökét húzogatva nézett fel rám, miközben lecsúsztatta a lábamról az apró ruhadarabot. Miközben lassan kezeivel is végigsimította a lábamat, azután pedig visszacsúsztatta rá a szoknyámat. Felállt előttem, majd meglengette a csipkecsodát, és eldobta a válla fölött. Mindenki legnagyobb örömére Jacob kapta el. Aki végül is az esküvő utánra tűzte ki az időpontot, hogy megkérje Gabriella kezét. Szerintem nagyon szép, és romantikus az időzítés.

A játékok végeztével kifulladásig tartó táncmulatság kezdődött, ami igazán fantasztikusra sikeredett, de sajnos az emberi lények lassanként elfáradtak, és álomba szenderültek. Már én is az alvás határán jártam, amikor kedvesem a karjaiba vett, és elindult velem kifelé a házból, amit hangos kiabálás, és ujjongás kísért. A nászéjszakánkat a határon épült házban fogjuk eltölteni.

- Anya, apa? – emeltem fel a fejem kedvesem mellkasáról.

- Holnap találkozunk, édesem – nyomott anya puszit a homlokomra.

- Szeretlek, kicsim – puszilt meg apa is. – Nagyon vigyázz rá – nézett komolyan a férjemre.

- Úgy lesz, uram, ígérem – biccentett illemtudóan szerelmem.

Majd tovább indult velem a ház felé. Csupán néhány percbe telt, amíg futva elérte velem a házat, és én még megmoccanni is lusta voltam. A lábaim sajogtak, és úgy éreztem, hogy a szememre ólomsúly szakadt, de mindent elkövettem azért, hogy ébren maradjak. Nem aludhatom el a nászéjszakánkat. Hogy venné ki magát, hogyha a menyasszony elaludna, ahelyett, hogy elhálná a nászt a szerelmével.

- Aludj csak, kicsim – fektetett le az ágyra szerelmem. Majd éreztem, ahogy lecsúsztatja a cipőimet a lábamról.

- Nem, ez a nászéjszakánk. Mindjárt magamhoz térek – fordultam a hasamra, és magam alá gyűrtem egy párnát. – Csak egy perc – ásítottam a párnába.

- A szabály szerint a nászt huszonnégy órán belül szokták elhálni, csak ezt az időtávot nem kéne túllépnünk. Még reggel sem leszünk elkésve. Én is fáradt vagyok, és nem szeretném, hogyha a nászéjszakánkra úgy emlékeznél vissza, hogy félig aludtál közben. Pihenjünk egy kicsit, és ne aggódj, amint reggel felébredünk, azonnal bepótoljuk a lemaradást, akár többszörösen is – suttogta a fülembe.

- Ez egy határozottan csábító ajánlat, de biztosan nem baj? – emeltem fel a fejem a párnából nagy nehezen.

- Dehogy, nem kell sietnünk sehová, de ezt azért leveszem, hogy kényelmesebb legyen aludnod – kezdte el kibontogatni a fűzőmet. A ruhám pedig néhány pillanat múlva már nem volt rajtam, csak a fehérnemű. – Gyönyörű vagy, életem – simított végig a testemen. Majd ő is levette a ruháit az alsóján kívül, és bebújt mellém a takaró alá, hogy magához öleljen, én pedig boldogan bújtam a mellkasához. – Jó éjt, Mrs Cullen Black.

- Magának is Mr. Cullen Black – mosolyodtam el.

Azután pedig elnyomott az álom. Nekem volt a világon a legcsodálatosabb esküvőm, amit soha nem fogok elfelejteni, és nekem van a világon a legtökéletesebb férjem is. Holnap délután pedig elindulunk a két hetes luxus kiruccanásunkra a méltán híres Esme szigetre. Már alig várom, hogy egy kis ideig Anthony csakis az enyém legyen, és én is csak az övé lehessek. Mindig együtt.

Reggel, vagy ki tudja, hogy mikor lágy simogatásra, és apró csókokra ébredtem. Ezek szerint férjem már ébren van, és szeretné behajtani a nászéjszakánkat, ami ellen egyáltalán nincs kifogásom.

- Jó reggelt – fordultam felé.

- Szia – mosolygott rám. Majd lecsapott az ajkaimra. Egészen addig csókolt, amíg teljesen ki nem fulladtam, és őrülten zihálni nem kezdtem alatta. – El sem tudod képzelni, hogy micsoda önuralom volt eddig nem felébreszteni. Ez a fehérnemű, és ez a combfix egyszerűen hihetetlen – kezdte el ostromolni a dekoltázsomat is. Én pedig egy határozott mozdulattal megszabadítottam az alsójától, majd egy szempillantás alatt felette termettem. Én sem értettem magam abban a pillanatban, csak azt tudtam, hogy mindennél jobban akarom most Anthonyt. – Milyen hevesek vagyunk ma reggel – kuncogott fel szerelmem.

Majd kibújtatott a bodymból, amiben én boldogan segítettem neki. A tangám már nem kapott ilyen finom elbánást, hanem áldozatul esett férjem erős kezének. Még sosem voltunk ilyen hevesek, de határozottan tetszett, amit csináltunk. Már éppen eggyé akartam válni szerelmemmel, amikor visszadöntött az ágyra és mellém helyezkedett.

- Nem sietünk, édes – csúsztatta egyik kezét a belső combomra, és simogatni kezdte, miközben gyengéden megcsókolt. Próbáltam úgy mocorogni, hogy az ujjai elérjék a célt, de ő csak belemosolygott a csókunkba, és rám nézett. – Mi van veled, kicsim? A nászéjszakát te sem akartad elsietni, ráérünk.

- Tudom, de neked nem olyan könnyű ellenállni – motyogtam pirulva.

- Ez igazán hízelgő a számomra – mosolyodott el. – Az igazat megvallva neked sem éppen könnyű ellenállni, de ettől függetlenül nem fogunk elsietni semmit. Mégis csak egyszer van nászéjszakánk, vagy reggelünk. Csak engedd el magad – búgta az egyik keblemnek.

Majd birtokba is vette a szájával, míg a másikat a kezével kényeztette, én pedig beletúrtam a hajába egyik kezemmel, míg a másikkal a hátát simogattam. Kedvesem egyre lejjebb haladt rajtam a csókjaival, egészen a köldökömig, ahol megállt, és apró köröket kezdett el rajzolni a nyelvével. Amitől muszáj volt felnevetnem, de azért egy jóleső sóhaj is elhagyta a számat. Már önkívületi állapotban vonaglottam kedvesem alatt, amikor finoman szétnyitotta a lábaimat. Én pedig már alig vártam, hogy fölém helyezkedjen és eggyé váljunk. Legnagyobb örömömre nem is kellett várnom. Férjem gyengéden rám nehezedett, majd megcsókolt, és végre egybeforrasztotta a testünket, amitől jóleső sikoly tört fel belőlem.

- Jól vagy? – nézett a szemembe kedvesen.

- Igen, több is, mint jól, ne hagyd abba – szorítottam magamhoz, majd megmozdítottam a csípőmet, hogy őt is mozgásra ösztönözzem. Azonnal értette a néma kérést, és lassan felvette velem a ritmust. Hosszú percekkel később, pedig életem talán leghatalmasabb sikolyát csalta az ajkaimra a beteljesülés, ahová szerelmem is követett engem.

- Szeretlek, Nathalie – gördült mellém szerelmem, majd a mellkasára húzott.

- Én is szeretlek, Anthony – bújtam hozzá szorosan. – Már megint álmos vagyok – ásítottam fel néhány perccel később.

- Nem csoda, mert nem hagytalak sokáig aludni – motyogta bűnbánóan. – Még csak reggel nyolc óra van. Aludhatunk még néhány órát, hogyha szeretnél.

- Azt hiszem, hogy szeretnék – rántottam magunkra a takarót. Azután pedig ismét eluralkodott rajtam az álmosság, ahogy Anthonyn is, mert éreztem, hogy a légzése egyenletessé vált, és a keze simogatása is megállt a hátamon. Néhány pillanattal később pedig engem is elnyomott az álom.