La Push vámpírja II. Új Nemzedék - 42. fejezet

42. fejezet

(Alice szemszöge)

Már annyira izgatott voltam a duplaesküvő miatt. Még rengeteg dolgunk van addig, de a legfontosabb dolog, hogy a ruhák, és a menü már megvannak. Már csak az esküvői torták vannak hátra. Bár ez Tanya szempontjából természetesen nem túl érdekes, de Johanna és a farkas családunk részéről számíthat, hogy milyen ízű lesz. Mindenesetre most megyek és felveszem Johannát és Tanyát, hiszen attól, hogy mi nem fogunk enni Tanya számára is fontos lehet, hogy milyen a torta. Főleg, hogy Justin fog enni belőle, úgyhogy biztosan akar majd ő is valami extra finomságot.

-         Alice, eljössz velem a hegyekbe ma? – kérdezte szerelmem miközben hátulról átölelt.

-         Ma megyünk a cukrászdába, úgyhogy napközben sajnos nem jó, de este, ha visszaértem, akkor szívesen veled tartok – ajánlottam a lehetőséget.

-         Rendben van, akkor, amíg vissza nem jössz, addig én előkészülök a kis kiruccanásunkhoz.

-         Ez remek ötlet – mosolyogtam rá.

-         Nem ér a jövőt kémlelni, mert meglepetést tervezek – mondta komolyan.

-         Jól van, úgyis most Johanna és Tanya jövőjét kémlelem, hogy megtudjam, hogy pontosan mit szeretnének, úgyhogy ígérem, nem fogok leskelődni – emeltem esküre a kezemet.

-         Helyes – mosolyodott el Jasper. Majd gyengéd csókot nyomott a számra. – Na, menj, már biztosan nagyon várnak. Szerintem vidd el Prue-t is. Az almás pite is újdonság volt neki néhány napja, talán tortát még nem is nagyon látott.

-         Jó ötlet, Prue egyébként is rajong a vásárlásért – csillantak fel a szemeim. – Akkor este – nyomtam még egy puszit Jazz szájára. Majd egy szempillantás alatt Prue szobája előtt termettem, és bekopogtattam.

-         Igen? – nyitotta ki azonnal az ajtót.

-         Van kedved eljönni velem és a lányokkal esküvői torta kóstolóra? – kérdeztem lelkesen.

-         Hm… jól hangzik – lelkesedett ő is. – Várj, nem leszek én ott útban? Mármint, a lányoknak kell tortát választani, nem nekem.

-         Szerintem egyikük sem fogja bánni, hogyha te is ott leszel és segítesz a döntésben. Egyébként is, szükség lesz néhány kisebb tortára is, és azoknak az ízét is ki kell választani, úgyhogy határozottan szükség van rád – mondtam ellentmondást nem tűrve.

-         Akkor gyorsan felkapok egy farmert, és már mehetünk is – szalad el a gardróbja felé. – Addig gyere be nyugodtan – fűzte még hozzá.

-         Hűha, nagyon szép lett a szobád – csillantak fel a szemeim.

Tényleg fantasztikusak lettek a falak, a színek a díszítések. Prue tehetséges művész volt. Kár, hogy nem fogja tudni kamatoztatni az életben ezt a tehetségét, hiszen mivel nem öregszik, nem adhatja majd el a képeit, pedig gyönyörűek lesznek.

-         Köszönöm – kukkantott ki a gardróbjából. – Imádok festeni, mindig is szerettem a művészeteket. Már amikor volt alkalmam látni valami szépet. Na, kész is vagyok – lépett ki a gardróbból.

-         Hűha, gyönyörű vagy. Magam sem állíthattam volna össze tökéletesebb kombinációt – mondtam elismerően.

Prue-nak vitathatatlanul csodás ízlése volt. A piros farmerszoknya fantasztikusan mutatott a fekete felsővel, a piros farmerdzsekivel, fekete harisnyával, és piros bokacsizmával. Ha nem tudnám, hogy már foglalt a szíve, akkor azt hinném, hogy hatalmas hódításra készül.

-         Köszönöm – pirult el azonnal. – Csak felkaptam valamit – mondta aztán szemlesütve.

-         Ha ilyen, amikor csak felkapsz valamit, akkor nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen az, amikor kombinációt állítasz össze éppen – mondtam határozottan.

-         Pedig nem direkt csinálom, egyszerűen csak úgy jön. Logikus, hogy milyen ruhadarabhoz milyen kiegészítőkre van szükség – magyarázta halkan.

-         Végre valaki egyetért velem a családból. Hát ezt magyarázom nekik már több évtizede – tártam szét a karjaim.

Majd egy határozott mozdulattal Prue nyakába borultam. Annyira jó volt, hogy tudok a divatról beszélgetni valakivel Rose-on kívül. Rose mostanában nagyon el van foglalva Emmett nevelésével, és a keresztfiával, na meg a leendő keresztlányával, úgyhogy kevesebb ideje van rám mostanában, mint máskor.

-         Nos, nem tagadom, hogy én is nagyon élvezem a közös vásárlásainkat – mondta határozottan.

-         Zene füleimnek. Mit szólnál, ha jövő héten nyakunkba vennénk a plázát? – kérdeztem felpörögve.

-         Örömmel – kezdett el aprókat szökellni a boldogságtól.

Imádtam a kislányos lelkesedését. Bár ez tíz évesen még nem meglepő, de azt sem bánnám, hogyha megmaradna ilyennek a stílusa. Ha lehetne lányom, akkor biztosan ilyen lenne, mint Prue.

-         Remek, akkor ezt majd még megbeszéljük, de most induljunk – ragadtam meg a kezét, és magam után húztam a kocsihoz. Majd mind a ketten bepattantunk, és már száguldottunk is Johanna háza felé. A lányok már készenlétben vártak ránk, és amint megálltunk már ki is léptek az ajtón, és bepattantak hozzánk a kocsiba.

-         Sziasztok – köszönt nekik Prue mosolyogva.

-         Helló, már alig vártunk titeket – mondták a lányok boldogan. – Én csokitortát kérek. Lehetőség szerint valami jó étcsokisat – mondta Johanna határozottan.

-         Justin azt mondta, hogy tejszínes epertortát kér – mondta Tanya. – Emlékszem, hogy szerettem valaha az epret, de az ízét már nem igazán tudom felidézni – gondolkodott el.

-         Eper? Olyan íze van, mint a vadszamócának? – kérdezte Prue.

-         Hát, valami hasonló – vágta rá Johanna.

-         Akkor én is szeretem a tejszínes epertortát – nyalta meg a száját Prue. – Az étcsokisat is biztosan szeretem, mert a csokit is szeretem.

-         Billy azt mondta, hogy legyen benne mogyorós torta is – szólalt meg ismét Johanna.

-         Oké, tehát étcsoki, mogyoró, tejszínes-eper – bólogattam hevesen. – Prue, te mire vágysz?

-         Nem tudom, én még nem nagyon találkoztam tortával – harapott az ajkába Prue.

-         Akkor éppen itt az ideje, hogy összebarátkozzatok – mondtam. Közben pedig már le is parkoltam a cukrászda előtt. Mind a négyen hatalmas mosollyal az arcunkon léptünk be az ajtón, a cukrászda tulajdonosa pedig azonnal felénk sietett.

-         Miss. Alice, örülök, hogy már el is jöttek hozzánk – fogta meg a kezemet. Majd kedves csókot nyomott a kézfejemre. – Erre fáradjanak utánam, kérem – mutatta az utat a különterem felé, ahol már minden elő volt készítve. – A tortakóstolók azonnal itt lesznek, ha bármilyen egyéb kérésük van, akkor nyugodtan szóljanak Samanthának, ő a felelős a tortákért.

-         Rendben van, nagyon köszönjük – foglaltunk helyet mindannyian az asztal körül.

Nem sokkal később pedig valóban megjelentek az itt dolgozók, méghozzá rengeteg mini tortacsodával. A lányok pedig azonnal lelkesen vetették rá magukat a szebbnél szebb tortakölteményekre.

-         Én ezt imádom, ez micsoda? – csillant fel Prue szeme a negyedik kóstolás után.

-         Az oroszkrém torta, kisasszony – válaszolta Samantha.

-         Lehetne egy ilyen torta is? – nézett rám Prue kérdőn.

-         Természetesen – mosolyogtam rá. – Legyen szíves felírni egy harmincszeletes oroszkrém tortát is, és el is vinnénk két szeletet most belőle majd, ha végeztünk.

-         Igenis, hölgyem – biccentett Samantha.

-         Nekem ez ízlett a legjobban – mutatott rá Johanna az egyik csokitortára. – Justin kedvence pedig kétségkívül ez lenne, ha megengedsz egy tanácsot Tanya.

-         Igen, bízom benned – mondta Tanya azonnal.

-         Rendben, akkor ez a két íz lesz a torták fő vonulata. Johanna találtál valami mogyorós tortát, ami jó lehet Billynek? – tettem fel a következő kérdést.

-         Igen, ez a mogyorós grillázs azt hiszem, hogy tökéletes lesz a számára – vágta rá Johanna azonnal.

-         Oké, akkor azt hiszem, hogy itt végeztünk is – biccentettem elégedetten. – Akkor csomagoltassunk két adat süteményt, és mehetünk is haza. A többit már majd én elintézem telefonon.

-         Rendben, egy kicsit úgyis fáj a derekam – kecmergett ki Johanna a székből. – Egy kicsit kezd nehéz lenni a pocakom.

-         Ez természetes Carlisle szerint, úgyhogy nem lesz semmi baj – legyintettem.

-         Igen, tudom, hogy így van, hiszen én is orvos vagyok, csak már nem vagyok olyan virgonc, mint eddig – válaszolta azonnal.

-         Carlisle és Esme nem most fognak indulni? – kérdezte Prue hirtelen.

-         De igen, viszont nincs miért aggódni, mert azt ígérték, hogy megvárnak minket, és csak azután indulnak el, miután mindenkitől elköszönnek – vágtam rá azonnal.

-         Oh, akkor jó – mosolyodott el Prue azonnal.

-         Akkor menjünk, ne várassuk meg Carlisle-t és Esmét – mondta Johanna határozottan.

-         Rendben, már indulhatunk is – vágtam rá.

Majd kint még összeválogattunk némi süteményt elvitelre, és leegyeztettük a tortarendelést. Azután pedig már be is pattantunk a kocsiba, és már száguldottunk is a Cullen villa felé. Esme és Carlisle már a nappaliban voltak, és türelmesen vártak minket a többiekkel együtt.

-         Hiányozni fogtok nekünk – ölelgetett meg minket Esme. – Mindenesetre az esküvőre mindenképpen hazalátogatunk, nem hagynánk ki a világ minden kincséért sem.

-         Helyes, ezt el is várom – vágtam rá azonnal.

-         Ha bármi baj van, akkor szóljatok és jövünk – nézett Carlisle Johannára és Gabyra határozottan. – Edward le tudja vezetni a szüléseket, de ha szükség van rám, akkor ne habozzatok hívni minket.

-         Úgy lesz – vágta rá Johanna azonnal. – Bár valószínűleg meg fogjuk oldani Edwarddal, ha szükséges – fűzte még hozzá.

-         A legjobb tanítványom vagy, Johanna, Edwarddal együtt, úgyhogy eszem ágában sincs kételkedni bennetek.

-         Köszönjük – biccentett Edward.

Miután Esme és Carlisle mindenkitől elbúcsúzott beszálltak az autóba, és útnak is indultak, hogy egy kicsit kikapcsolódjanak. Folyamatosan figyeltem a jövőjüket eddig is, és ezután is azt fogom tenni, de Anthony hiedelmével ellentétben semmi bajt nem láttok a jövőjükben. Úgyhogy biztos vagyok benne, hogy nem lesz itt semmi gond.

-         Furcsa lesz itthon Esme és Carlisle nélkül, nem? – kérdezte Emmett hirtelen. – Mármint, egész életünkben, talán néhány hétre hagytak minket magunkra. Már úgy megszoktam a jelenlétüket.

-         Igen, fura már most is – bólintott rá Edward. – De legalább kikapcsolódnak egy kicsit – fűzte még hozzá. – Már rájuk fér egy kis szórakozás.

-         Az már biztos – vágta rá Rose. – Szórakozásról jut eszembe, azt ígértem Timnek, hogy elviszem moziba, van kedve még valakinek velünk tartani.

-         Majd én megyek veletek – szaladt hozzájuk Marie azonnal. – Anyu, apu, ugye elengedtek? – nézett kérdőn a szüleire.

-         Hát persze, kicsim, menj csak – vágta rá azonnal Nathalie.

-         Jah, anyu meg apu addig majd Monopolyzik – röhögött fel Emmett azonnal.

-         Az jó játék, én is szeretem – rántotta meg a vállát Marie. – Emily, te is jössz velünk?

-         Nem, én Emmett bácsival elmegyek kempingezni ma éjjel – vágta rá Emily azonnal.

-         Felmegyünk és megnézzük a hegyekben a patakokat – biccentett Emmett.

-         Akkor jó, mindenki mehet a dolgára – mondtam határozottan.

-         Mi is mehetünk a dolgunkra? – jelent meg szerelmem egy nagy hátizsákkal a kezében.

-         Ami azt illeti, igen, mi is mehetünk a dolgunkra – vigyorodtam el. Régen voltunk már Jasperrel egy kicsit kimozdulni. Már éppen itt van az ideje, hogy egy kicsit kettesben legyünk.

-         Helyes, akkor, sziasztok – intett Jasper a többieknek. – Holnap jövünk – fűzte még hozzá, majd egy szempillantás alatt kisietett az ajtón.

-         Sziasztok – kuncogtam fel. Majd én is követtem szerelmemet.

-         Hé, Jasper, hol vagy? – fordultam körbe hirtelen. A talaj azonban hirtelen eltűnt a lábam alól. A következő pillanatban pedig Jazz már száguldott is velem együtt valamerre. – Hát ezt meg, hogy csináltad? Kijátszottad a képességemet – néztem rá döbbenten.

-         Nem döntöttem el semmit, így nem is láthattál semmit – mondta büszkén. – Kezdek ráérezni, hogy hogyan lepjelek meg téged néha.

-         Az már biztos – bólintottam rá. – Bár be kell vallanom, hogy tetszik nekem ez a dolog – mondtam komolyan.

-         Ennek örülök, majd hozzászoksz, hogy néha füllentek, hogy meglephesselek – válaszolta kedvesem.

-         Az egyszer biztos. A lányok szeretik a meglepetéseket – búgtam a fülébe.

-         Ez nagyon jó hír, ugyanis készültem még mára néhány meglepetéssel – mondta lelkesen.

-         Állok elébe – kuncogtam fel.

-         Tényleg nem lestél? – nézett rám fürkészően.

-         Nem – vágtam rá azonnal. – Szándékosan nem figyeltem rád, mert erre kértél.

-         Ez az én feleségem – mosolyodott el Jazz hálásan.

-         Mikor érünk oda? – kérdeztem izgatottan néhány pillanattal később.

-         Mindjárt ott leszünk – válaszolta azonnal. – A tisztás már csak néhány mérföldre van – mondta. A következő pillanatban azonban már meg is álltunk. A tisztás tele volt szórva virágszirmokkal, a közepén pedig már ott állt az apró, kétszemélyes sátor.

-         Ez fantasztikus – mondtam elámulva.

-         Gondoltam, már régen volt alkalmunk ilyesmire. Éppen itt volt az ideje, hogy kikapcsolódjunk mi is egy kicsit – mondta határozottan.

-         Egyetértek – bólintottam rá.

-         Mit gondolsz? Segítsünk a város lakóinak egymásra találni, vagy türtőztessem magam? – kérdezte Jasper miközben magához húzott.

-         Hát, nem is tudom – gondolkodtam el. – Ami azt illeti, egyáltalán nem bánnám, hogyha kiengednéd minden érzékedet, még akkor sem, hogyha ez kihat az egész városra, és mindenkire a környéken.

-         Nos, reméltem, hogy azt fogod mondani, hogy nem zavar téged a dolog – fektetett le gyengéden a pokrócokra. Majd egy szempillantás alatt felém gördült. Én pedig máris úgy éreztem magam, mintha már kitudja, mióta feküdnénk itt, és szeretnénk egymást.

-         Jasper? – nyögtem fel halkan.

-         Igen? – nézett le rám csillogó szemekkel.

-         Te még tovább fejlődtél? – kérdeztem halkan.

-         Ami azt illeti, most minden erőmmel csak rád koncentrálok, azért érzel mindent ilyen intenzíven. Talán nem tetszik? – kérdezte a szemeimbe nézve.

-         Dehogynem tetszik, sőt, erre már szavak sincsenek – hajtottam hátra a fejem jólesően.

-         Pedig még tudom fokozni – csókolt bele a nyakamba.

Én pedig néhány pillanattal később felsikoltottam a gyönyörtől. Életem eddigi legintenzívebb beteljesülése hullámokban tört rám, és olyan volt, mintha soha nem akarna véget érni. Jasper jóformán még hozzám sem ért, de én már teljesen kikészültem tőle. Ez a képesség csak egyre jobb és jobb lesz az idő múlásával, ebben egészen biztos vagyok.

-         Jasper, nem bírom tovább – ziháltam egy idő után. Nem tudom, hogy mennyi idő telhetett el, de úgy éreztem, hogyha ez így folytatódik, akkor ki fogok szállni a testemből.

-         Már én se bírtam volna sokáig – mosolygott rám ziháltan. – Elég nagy koncentrációt igényel egy lényre összpontosítani minden erőmet. Nagyjából két-három óráig sikerül ezt kiviteleznem.

-         Két-három óráig? – kérdeztem döbbenten. – Annyi ideje vagyunk már itt? – kerekedtek ki a szemeim.

-         Ami azt illeti, igen, már ennyi ideje vagyunk itt – kacsintott rám.

-         Ez igazán nem volt semmi – ziháltam halkan.

-         Nos, ez lett volna a cél, örülök, hogy tetszett – mondta elégedetten.

-         Az, hogy tetszett, nem kifejezés arra, amit érzek – húztam magamhoz. – Viszont örömmel kipróbálnám most a hagyományos módszereket is – gördítettem magam alá kedvesemet egy határozott mozdulattal.

-         Nos, ami azt illeti, egyáltalán nincs ellenvetésem – húzott magához Jazz egy szenvedélyes csókra

-         Nagyon helyes, el is várom, hogy ne tiltakozz – mondtam ellentmondást nem tűrve.

-         Ki tudna neked ellenállni? – kérdezte miközben a kezei már a fenekemen kalandoztak.

-         Na, te sem panaszkodhatsz a sármodra, kedvesem – vágtam rá azonnal.

-         Az én sármom csak neked szól – húzta végig a kezét a nyakam vonalán.

-         Az én ellenállhatatlanságom pedig csakis a tiéd – kezdtem el kigombolni az ingét.

-         Ezt örömmel hallom – villantak meg a szemei.

-         Azt hiszem, hogy most már beszélgettünk eleget – hallgattattam el egy csókkal szerelmemet. Neki pedig esze ágában sem volt tiltakozni ellene. Sőt, olyan hévvel húzott magához, amilyennel már régóta nem, és ez határtalan boldogsággal töltötte el a testemet és a lelkemet egyaránt…