La Push vámmpírja II. Új Nemzedék - 90. fejezet

90. fejezet

(Alice szemszöge)

A parti egyszerűen fantasztikusan sikerült. Örültem, hogy Heather is révbe ért, bár szerintem Alec elég érdekes választás a számára, hiszen nem jellemző, hogy egy vegetáriánus lány egy Volturi testőrbe szeret bele.

-          Mind gondolkozol, kicsim? – kérdezte Jasper kedvesen.

-          Csak Heather választásán gondolkodtam – állapítottam meg.

-          A szerelem nem válogat, erre a mi családunk az egyik legjobb példa – mondta kedvesem határozottan.

-          Ez is igaz – bólintottam rá azonnal. A szerelem tényleg nem válogat, hiszen én is csak azon kaptam magam egyszer, hogy látomásom volt, azután pedig már csak Jasperre tudtam gondolni. – Remélem, hogy ők is legalább olyan boldogok lesznek, mint mi.

-          Ebben biztos vagyok – vágta rá Jasper. – Olyan érzelemhullámok áradnak egymás felé kettejük között, ami nem hagy kétséget a felöl, hogy hogyan éreznek. Ráadásul Heather ötpercenként telefonál, hogy mikor érkezzen ki értünk a reptérre, úgyhogy légy szíves hívd vissza, mert nagyon izgatott.

-          Csakugyan? – kuncogtam fel. – Mindjárt készen vagyok – húztam be a bőrönd cipzárját. – Elérjük a következő járatot, ami azt jelenti, hogy este nyolc körül már ott is lehetünk. Mindjárt visszahívom.

-          Nagyszerű, a lényeg, hogy hívd vissza – mondta szerelmem. – Már mindenki odalent vár minket, hogy elbúcsúzhassunk, Edward pedig vállalta, hogy kivisz a reptérre.

-          Rendben, öt perc és lent vagyok – vágtam rá azonnal.

-          Oké – biccentett rá azonnal. Majd megfogta a két nagy bőröndöt, és már el is tűnt a szobából. Én pedig tárcsáztam Heather számát.

-          Na végre, egész nap nem tudtalak elérni – szólt bele azonnal a telefonba.

-          Öhm… hajnali három óra van, ezt tudtad? – kérdeztem nevetve.

-          Na jó, talán egy kicsit izgatott vagyok – vallotta be.

-          Az természetes egy menyasszony esetében, de ne aggódj, hamarosan ott leszek, és mindent megoldunk együtt.

-          Ebben egészen biztos vagyok – kuncogott fel.

-          Helyes, addig aludj egyet, mert feltételezem, hogy már Alec idegeire mentél – nevettem fel most én.

-          Hát, ami azt illeti – hallottam meg Alec panaszos hangját. – Aludnia kellene, de egyszerűen nem hajlandó. Pedig már majd leesik a feje a fotelben.

-          Hallod ezt, Heather – mondtam rosszallóan. – Most menj, és vegyél egy jó forró fürdőt, azután pedig irány az ágy, mire felébredsz, már ott is leszek – ígértem meg.

-          Jól van, jól van – sóhajtott fel Heather.

-          Már készítem is a fürdőt – vágta rá Alec.

-          Helyes, akkor hamarosan – mondtam, majd letettem a telefont. Majd felkaptam a kistáskám, és már siettem is le a nappaliba.

-          Mindenképpen hívjatok, ha megérkeztetek – ölelt magához Esme óvón.

-          Természetesen – vágtam rá azonnal.

-          Hiányozni fogtok – sóhajtotta Bella, és Rose. Azután pedig a többi lány is. Ez igazán jól esett a szívemnek. Nekem is hiányozni fognak, de hamarosan újra találkozunk majd.

-          Aztán csak kíméletesen, Marcus még nem készült fel a divatrobbanásra – heherészett Emmett, amikor elindultunk.

-          Oh, dehogynem, csak még nem tud róla – kiáltottam vissza a lökött bátyámnak.

-          Én azt hallottam Marcustól, hogy nagyon is szeretné megismerni az aktuális divatot – mondta Edward vigyorogva.

-          Csakugyan? – vontam fel a szemöldököm.

-          Igen, efelől kétségem sincs – vágta rá Edward.

-          Nagyon helyes, azt hiszem, hogy rájuk is fér, hogy tanuljanak egy kicsit a mai divatról, Jasper mesélt nekem az ottlétetekről, az alapján határozottan úgy gondolom, hogy itt az ideje, hogy elvezessem Volterrát a mai világba.

-          Ebben biztos vagyok szívem, de én inkább az újak kiképzésében fogok segédkezni, ha nem baj – szólalt meg Jasper hirtelen.

-          Lemaradtam valamiről? – kérdeztem döbbenten.

-          Beszéltem Marcus-szal, és mesélte, hogy van néhány újszülöttje, akik nem tudják kontrollálni magukat, de nem akar gyilkolni, csak, hogyha muszáj, így felajánlotta nekik, hogy maradhatnak. Azok, akik nem kívántak élni a lehetőséggel sajnos meghaltak, de tíz vámpír úgy döntött, hogy megtanulja elrejteni magát a világ elől.

-          Mikor beszélted ezt meg vele?

-          Mielőtt te beszéltél Heatherrel telefonon – vágta rá szerelmem.

-          Hát jól van, ez tényleg fontosabb, mint vásárolni, elismerem – egyeztem bele. – Azért majd néha lássalak is, lehetőség szerint – fűztem még hozzá. Ismertem már Jaspert, amikor a feladatra koncentrált, akkor sokszor észre sem vette, hogy akár napokra is eltűnik.

-          Ne aggódj, kedvesem, mindenképpen közös lesz a lakosztályunk – simított végig a hátamon.

-          Az biztos, csak az a kérdés, hogy megjelensz-e ott néha – húztam el a számat. Ez az ígéret nekem még kevés volt.

-          Oké, akkor megígérem, hogy este tíz, és reggel nyolc között csak és kizárólag a tiéd vagyok – ajánlotta lelkesen.

-          Hm… ez az ajánlat már sokkal jobban tetszik – mondtam elégedetten.

-          Tudom, hogy Marcus jó vezető, de azért figyeljetek, és vigyázzatok magatokra a biztonság kedvéért – szólalt meg hirtelen Edward.

-          Milyen baj érhetne? – lepődtem meg.

-          Nos, Heather még préda lehet ezeknek az újszülötteknek, úgyhogy jobb lesz vigyázni – mondta Edward komolyan. – Figyeljetek oda Heather-re, nehogy Alec lemészárolja az újszülötteket, és bajba keveredjen az esküvő előtt.

-          Logikus gondolat – vágta rá Jasper. – Mindenképpen távol kell tartanunk őt a veszélyzónától.

-          Szerintem erre Marcus is biztosan gondolt – állapítottam meg.

-          Nos, ez igen valószínű, de azért menjünk biztosra – vágta rá Jasper. – Majd beszélek erről Marcus-szal, hogyha odaértünk.

-          Rendben van, és mi is hamarosan találkozunk – állította meg Edward a kocsit a reptéren.

-          Igen, ahogy megbeszéltük – biccentettem mosolyogva. Majd kipattantam az autóból, és megkerültem, hogy magamhoz ölelhessen a bátyámat. Igazán hiányozni fog. Ahogy a többiek is, bár azt hiszem, hogy ez teljesen érthető.

-          Te is hiányozni fogsz, hugicám – nyomott puszit az arcomra. Majd letett a lábamra, és elengedett. Mi pedig Jasperrel azonnal leadtuk a csomagjainkat, és már fel is szálltunk a gépünkre. Kényelmesen elhelyezkedtem az ülésben, és hozzábújtam kedvesemhez, hogy úgy tegyek, mintha aludnék. Elég furcsa látvány lenne, hogyha egy keveset sem „pihennénk” egy ilyen hosszú utazás alatt, így ez a legegyszerűbb módja az elvegyülésnek az emberek között.

-          Lehet, hogy nem lesz elég egy hét az újszülöttekhez – súgta a fülembe kedvesem.

-          Igen, ezt sejtettem – vágtam rá halkan. Hiszen hogyan is várhatnánk el egy fiatal vámpírtól, illetve többtől, hogy egy hét alatt megtanulja kontrollálni a vér iránti vágyát. Ez egyenlő a lehetetlennel.

-          Nem haragszol? – tette fel a következő kérdést.

-          Ne butáskodj, már miért haragudnék? Egyáltalán nem haragszom – suttogtam halkan. – Egyébként nekem sem lesz elég egy hét ahhoz, hogy megszervezzek mindent Heathernek. Egy esküvő eleve nem kis dolog, és nem hiszem, hogy köpenyen kívül sok dolgot fel tudna mutatni nekem Marcus és a többi Volturi tag. Nem éppen hívek a divathoz.

-          Kicsim, honnan tudod, hogy mi van a köpeny alatt?

-          Hát nem nyilvánvaló? Szerintem hányszor mentek két küldetés között vásárolni? – forgattam meg a szemeimet.

-          Jogos – kuncogott fel Jasper. – Néha tényleg félelmetes vagy, kicsim.

-          Helyes, csak féljenek is, mert nem fogom kímélni őket, az egyszer biztos – vágtam rá elégedetten. Most átalakítom a viseletet az egész várban, ez ezer százalék.

-          Azért csak finoman, hirtelen változás lesz ez – nevetett fel hangosan. Mire azonnal megjelent egy idegesítő légi kísérő.

-          Látom, felébredt – mosolygott szerelmemre csábosan. – Tehetek Önért valamit? – kérdezte nyájasan. Na gondolom, hogy mit szeretne érte tenni. Vagyis, ami még rosszabb, hogy látom is, ugyanis elhatározta a mocskos nőszemély, hogy eljut a férjemmel a mosdóig. Csakhogy azt nem vette számításba, hogy én is hirtelen felébredek.

-          Egy kávét kérnék, köszönöm – néztem a lányra mosolyogva.

-          Azonnal, kisasszony – vágta rá tetetett mosollyal.

-          Asszony – vágtam rá Jasperbe karolva. – Nászúton vagyunk – fűztem még hozzá.

-          Oh, gratulálok – hebegte a lány. – Hozhatok valamit, uram? – fordult vissza Jasper felé.

-          Nem, köszönöm – mosolygott rá Jasper egy pillanatra. Mire egy kicsit erősebben szorítottam meg a combját.

-          Ez meg mi volt? – húztam fel a szemöldököm, amikor a perszóna eltűnt.

-          Csak élveztem egy kicsit a féltékenységi jeleneted. Aranyos voltál – kacsintott rám.

-          Na szép – mondtam sértetten. – Tehát én itt védeni próbálom az erényedet, te pedig csak jól szórakozol ezen a tényen.

-          Nem szíven, én kifejezetten élvezem, ahogy véded a területed – simított végig a combom belső felén.

-          Nagyon helyes, mert nem szándékozom átadni téged soha senkinek. Ehhez tartsa magát, uram, különben nagyon nagy bajba kerül – mondtam játékosan.

-          Értettem, asszonyom – nyomott gyengéd csókot a számra.

-          A kávéja, asszonyom – jelent meg a lány egy csésze kávával, amit rögtön el is vettem tőle.

-          Köszönöm – biccentettem.

-          Nagyon szívesen, ha bármi mást tehetek Önökért, akkor kérem, csak szóljanak – mondta felcsillanó szemekkel.

-          Rendben – vágtuk rá kedvesemmel. Miután a perszóna végre fülét-farkát behúzva távozott. Már éppen ideje volt, mert már nagyon idegesített ez a kis liba.

-          Elégedett vagy? Szépen leszereltem a hölgyet? – kérdezte szerelmem halkan.

-          Igen, ami azt illeti, ez most határozottan jól esett – bújtam hozzá elégedetten. – Túl sok nő feni rád a fogát.

-          Ez ebben a formában elég viccesen hangzik – állapította meg.

-          Ez nézőpont kérdése – kuncogtam fel. – Mindenesetre a lényeg, hogy jól leráztad a lányt, úgyhogy ezt most megúsztad egy vásárlással, azt hiszem.

-          Nos, az egy még nem olyan vészes, áll az alku – mondta Jasper határozottan. – Most viszont tegyünk úgy, mintha aludnánk, különben még visszatér a hölgyemény – bökött a fejével a zizegő stewardess felé.

-          Rendben, már meg is vagyok győzve – ásítottam egy nagyot. Majd megint úgy tettem, mintha aludnék. Oh, a kávé, a fenébe. Gyanús lesz, hogyha mégsem iszom meg. Egy pillanatra kinyitottam a szemeimet, és szenvedte felhajtottam a kávét. Majd visszatettem a csészémet, és ismét behunytam a szemeimet.

-          Hősies – simított végig az arcomon szerelmem. Majd a fejét az én fejemhez hajtotta, és így fektettük el az üléseinket. Az idő szerencsére gyorsan telt, mert mindig is nagyon szerettem így pihenni. Egyszer pedig már csak azon kaptam magam, hogy leszálláshoz készülődünk. Amint a gép megállt a helyén mindketten felpattantunk, hogy minél előbb odaérhessünk Heatherhez.

-          Sziasztok – sikkantott fel Heather, amikor meglátott bennünket, és még Alec is elmosolyodott, ami igazán nagy szó, mert őt nem igazán láttam még vidámnak. Habár, amióta ő és Heather egy pár, azóta határozottan boldognak tűnik.

-          Sziasztok – integettem vissza én is, míg Jasper a csomagokat hozta utánam. Amint eléjük értem Heather rögtön a nyakamba ugrott.

-          Már annyira vártam, hogy ideérj, mindenféle idióta kérdéssel bombáznak, amikre nem tudok válaszolni – kezdett mesélésbe Heather.

-          Na és mik azok az idióta kérdések?

-          Például, hogy milyen legyen a torta, hogy milyen színű legyen a díszítés, hogy hány koszorúslányt szeretnék, hogy ki kísér az oltárhoz. Talán jobb lenne egy gyors igen Vegasban – mondta idegesen.

-          Na-na, azt már nem. Ezt most azonnal verd ki a fejedből – róttam meg kissé mérgesen. Még hogy Vegas? Miért a mániája mindenkinek ez a Vegas dolog? Semmi romantika nincs abban az elképzelésben.

-          Oké, úgysem gondoltam komolyan, bocsánat – fújta ki magát végre.

-          Nos, a tortákat majd holnap megkóstolod, és eldöntöd, hogy milyet szeretnél – kezdtem el szép sorban. – Mi a kedvenc színed?

-          A smaragdzöld – vágta rá gondolkodás nélkül.

-          Remek, akkor a díszítés fő vonala a smaragdzöld lesz, amit remekül lehet variálni bordóval, vagy fehérrel is – bólintottam rá. – Hány koszorúslány? Nos ezt a lányok azért kérdezik mert valószínűleg szeretnének részt venni a megtiszteltetésben. Én azt javaslom, hogy válassz közülük, mondjuk tízet – ajánlottam a lehetőséget. – Azt, hogy ki kísér az oltárhoz neked kell eldöntened, mert az egyértelmű jelölt nincs a köreinkben, de elég logikus választás lenne a bátyád.

-          Te jó ég, egy pillanat alatt megoldottad az összes problémámat – sikkantott fel Heather. – Te egy főnyeremény van, komolyan mondom.

-          Ezt a mondatod most fel kellett volna vennem kamerára. Végre valaki értékeli a képességeimet – húztam ki magam büszkén.

-          Hidd el, hogy én még talán jobban örülök, hogy megérkeztetek, mint maga a menyasszony – motyogta Alec halkan.

-          Hé, azért ennyire nem vagyok elviselhetetlen – mondta Heather morcosan.

-          Elviselhetetlen nem vagy, drágám, természetesen, de valljuk be, hogy Alice-szel jobban meg tudod beszélni ezeket a dolgokat, mint velem, mert nekem nagyjából annyi tapasztalatom van az esküvőkkel kapcsolatban, mint neked.

-          Na jó, ezzel a ténnyel nem tudok vitatkozni – sóhajtott fel Heather. – Ne haragudj, igazad van – bújt hozzá kedveséhez, amitől Alec persze azonnal ellágyult. Pedig nem használta rajta Heather a képességét, ez egyértelmű volt.

-          Jól van, majd folytatjátok a szervezkedést, ha odaértünk, lányok. Viszont most irány a kocsi, ha engem kérdeztek – mondta szerelmem határozottan. – Marcus már biztosan vár bennünket.

-          Ez igaz – vágta rá Alec. – Én leszek a segítőd, vagyis az egyik, ha megfelel.

-          Tökéletes – biccentett szerelmem. Majd mindannyian beszálltunk a kocsiba, és már mentünk is Volterra vára felé, hogy mindketten elvégezzük a feladatot, amiért jöttünk…