69.
fejezet
(Bella
szemszöge)
Már
alig vártam, hogy kinyíljon az ajtó. Szó szerint számoltam vissza a
másodperceket, majd amikor éppen a nullához értem, kattant a zár, és kinyílt a
kétszárnyú ajtó.
-
Hála az égnek – sóhajtottunk fel
egyszerre Georginával. Úgy tűnik, hogy valamiben mégiscsak egyetértünk.
-
Nos, képesek vagytok egymás mellett élni
legalább egy kis ideig? – kérdezte Marcus, amint belépett az ajtón.
-
Igen, Mester – vágtuk rá egyszerre. Igazából
bármire képes lennék, csak hadd menjek már ki ebből az unalmas szobából.
Komolyan mondom, hogy még azt is jobban élvezem, amikor csak állok egész nap és
fenntartom a pajzsomat.
-
Helyes, ez esetben, Georgina, neked
kezdődik a szolgálat – nézett rá komolyan. – Bella, te pedig mehetsz Edwarddal
a kimenőtökre, de előtte még legyél szíves, és menj oda Alec és Heather
szobájához, mert senki sem képes Heather kicsábítani onnan. Még én sem, pedig
kezdtem elég komolyan fenyegetőzni, de lepereg róla. Valami női lelki gond
lehet, amihez mi nem értünk, mert az biztos, hogy nem a kapcsolata szakadt meg
Alec-kel. Talán az még erősebb, mint valaha. Én már csak tudom – mondta
mosolyogva. Jé, tud mosolyogni? Ez egészen izgalmas egy Volturi vezetőtől.
Mindenesetre Heathernek a jelek szerint most barátra van szüksége, és amennyire
tudom még mindig én vagyok a legnagyobb bizalmasa itt Volterrában.
-
Azonnal odamegyek – indultam meg azonnal
a kijárat felé.
-
Helyes, ha Heather kidugta az orrát,
akkor mondd meg neki, hogy három napra elutazik Alec-kel, hogy eldöntsék, hogy
itt folytatják az életüket, vagy visszatérnek Forksba – mondta határozottan.
-
Rendben van, értettem – vágtam rá. Majd
siettem is tovább. Edwardnak adtam egy gyors szájrapuszit, azután pedig már
rohantam is Heather felé. Az ajtón pedig azonnal be is kopogtattam.
-
Alec, kérlek, adj még egy kis időt –
nyögte azonnal.
-
Bella vagyok – vágtam rá azonnal. – Nem
szeretnél beszélgetni? – kérdeztem lágyan.
-
Egyedül vagy? – kérdezte gyanakvóan.
-
Igen, egyedül vagyok – mondtam
határozottan.
-
Akkor jó – nyitotta ki az ajtót. Majd
egy szempillantás alatt szó szerint berántott az ajtón, és visszazárta.
-
Miért zárkóztál be? – kérdeztem
kíváncsian. Jobb, ha rögtön a tárgyra térünk.
-
Furcsa dolgok történnek velem – mondta
idegesen.
-
Milyen furcsa dolgok? – kérdeztem
felhúzott szemöldökkel.
-
Fáj a hasam, és nézd meg ezt – mutatott
az ágyra. Ahol egy vörös folt volt.
-
Oh – lepődtem meg.
-
Talán orvoshoz kellene mennem – harapott
az ajkába. – Viszont nem akarom, hogy Alec aggódjon, de azt sem szeretném,
hogyha titkolóznom kellene előtte hosszú távon. Mi a baj velem? – nézett rám
idegesen.
-
Nos, ami azt illeti, azt hiszem, hogy
nincs veled semmi baj – mosolyogtam rá.
-
De hát, ez nem lehet normális – kezdett
el hisztérikussá válni.
-
Drágám, mikor kezdődtek a tüneteid? –
kérdeztem finoman. – Akkor, amikor kizártad Alecet?
-
Igen – vágta rá. – Este minden
csodálatos volt, éppen elhatároztam, hogy megléphetjük másnap a következő
lépést a kapcsolatunkban. Azután elaludtam. Az éjszaka közepén tértem magamhoz.
Alec nem volt itt. Csak egy furcsa görcsöt éreztem, ami fel is ébresztett
teljesen, majd pedig azt, hogy vért érzek. Lerántottam magamról a takarót, és
ezt találtam. Talán itt a vége? Meg
fogok halni?
-
Nyugodj meg, édesem. Valami furcsa dolog
történik, mert ilyenről még nem hallottam, bár nekem csak félvér fiam van,
lányom még nem volt, de amikor ember voltam az én életemben is eljött ez a nap
– fogtam meg a kezét. – Gyere, üljünk le egy kicsit.
-
Tehát nem súlyos az állapotom? –
csillantak fel a szemei.
-
Egyáltalán nem – vágtam rá határozottan.
-
Akkor mégis mi ez? – kérdezte idegesen.
-
Gondolom édesapád sosem beszélt neked
női dolgokról – mosolyogtam rá.
-
Nem igazán – harapott az ajkába. – Amit
tudok a nőkről, azt könyvekből tudom. A madarak és méhecskék típusú meséi nem
igazán voltak hitelesek az édesapámnak – húzta el a száját. – Bár tény, hogy
aranyos kísérlet volt.
-
Tudsz valamit a menzeszről? – kérdeztem
mosolyogva.
-
Öhm… nem rémlik, hogy ismerném a szót –
pirult el.
-
Értem, semmi baj – ültettem le az ágyra.
Majd mesélni kezdtem neki, hogy mi történik vele, és mi történik a testével.
Szegénykém csak kikerekedett szemekkel meredt rám, és itta a szavaimat.
-
Tehát nem fogok meghalni – mosolyodott el
boldogan.
-
Ezt garantálni is tudom – simítottam
végig az arcán. – Most menj, és tusolj le, addig én kiszaladok, és hozok neked
„női kellékeket” – mondtam idézőjeleket mutatva a kezeimmel. – Hamarosan jövök,
de addig is, kérlek, tedd rendbe az érzéseidet, és ne kínozd tovább Alecet,
nagyon, de nagyon aggódik érted – néztem rá komolyan.
-
Rendben van, megígérem, csak előtte
áthúzom az ágyat, és ezt az ágyneműt bedobom a mosógépbe – rágcsálta a szája
szélét.
-
Helyes, akkor mindjárt jövök – siettem
ki az ajtón. Elvileg innen öt percnyire van egy kis közért, ami tökéletesen
megfelel a jelenlegi célnak.
-
Bella? Hogy van Heather? – kérdezte
Edward, amikor elviharzottam a lift felé. – Valami baj van?
-
Nem, nincs semmi baj, de most megyek, és
veszek nemi néhány emberi dolgot, mert emberi percei vannak – mondtam halkan.
-
Oh, úgy érted, hogy mint anno neked? –
lepődött meg Edward.
-
Igen, és emiatt volt minden. Most már
nem lesz semmi baja – nyomtam még egy gyors puszit az arcára.
Majd
hívtam a liftet, és már igyekeztem is fel a felszínre. A boltot megközelítettem
az árnyékos helyeken át, és gyorsan leszedtem a polcról minden lehetséges
dolgot, ami jó lehet Heather számára. Majd kitapasztalja, hogy mi válik be
neki. Az eladó ugyan kicsit furcsán nézett rám, hogy egy szatyorni dolgot
vettem a témában, de nem igazán érdekelt a dolog. Fizettem, még hagytam neki egy
szép nagy adag jattot is. Amit igencsak hálásan fogadott, mert ajándékba kaptam
egy nagy tábla csokit is a „helyzetemre való tekintettel”, ahogy fogalmazott.
Nos, azt hiszem, hogy Heather is értékelni fogja most az édességet. Legalábbis
én, amikor ember voltam imádtam ilyenkor a csokoládét, na de melyik nő nem?
-
Heather, minden rendben? – siettem be
hozzá.
-
Leszámítva a még mindig tartó görcsöt,
ami miatt inkább ledőltem egy kicsit – nézett rám nyakik betakarózva.
-
Pedig még egy picit fel kell kelned –
lengettem meg a szatyrot előtte.
-
Jól van, gyorsan kimegyek, és elintézem
– kapta el a szatyromat, majd egy szempillantás alatt eltűnt, azután pedig
vissza is jött. – Uh, ez így jó lesz, végre nem fogok mindent összepiszkítani.
Köszönöm – mosolygott rám hálásan.
-
Hoztam még valamit – kacsintottam rá. Majd
előhúztam a csokit.
-
Oh, ez egy remek ötlet volt – kapta ki a
kezemből az édességet. Majd egy szempillantás alatt széttépte a papírját, és
már tömte is magába.
-
Sejtettem, hogy ez tetszeni fog –
kuncogtam fel.
-
Tulajdonképpen furcsa, mert napok óta
azt sem tudtam, hogy erre vágyom, de most, hogy itt van előttem, majd megőrülök
érte. Pedig normál esetben a sütit jobban szeretem, mint a csokit.
-
Bejöhetek? – dugta be a fejét Alec az
ajtó nyílásán. Mire Heather azonnal az ajkába harapott idegesen.
-
Mennyire haragszol? – kérdezte félve.
-
Egyáltalán nem haragszom, de annak azért
örülnék, ha végre megtudhatnám, hogy miért kellett száműzetésben élnem eddig –
nézett kérdőn szerelmére.
-
Azt hiszem, hogy én inkább magatokra
hagylak titeket – mosolyodtam el. Majd kisétáltam a szobából, hogy
megbeszélhessék a dolgot. Ez egyébként érdekes, majd megkérdezem Carlisle-t,
hogy mit gondol Heather helyzetéről biológiailag. Mindenesetre az Edwarddal
közös utunk után mindenképpen ki fogom deríteni, hogy ki volt az, aki
tönkretette a családi képeinket…
(Anthony
szemszöge)
Ahogy
ígértem este már vártam a lányokat a határnál. Ma Marie és Emily is végre
itthon lesz. Már egy ideje élvezték La Push vendégszeretetét, de örülök, hogy
most már egy kicsit itthon is lesznek. Már határozottan itt az ideje, hogy egy
kis időt velem is eltöltsenek a kishölgyek. Már majdnem tinédzserek. Látni
akarom a fejlődésüknek legalább egy részét. Tudom, hogy mennyire leköti őket a
bevésődésük, de azért még az apukájuk vagyok, úgyhogy kivételesen ezt a
hétvégét együtt fogjuk tölteni.
-
Drágám – integetett nekem szerelmem.
Miközben Prue-val az oldalán sietett a határ felé.
-
Azonnal állj meg – futottam eléjük.
-
Miért? – hökkent meg Nathalie. – Érzel
valamit, amit én nem? – kérdezte Nath döbbenten.
-
Nem, csak látok valamit – húztam el a
számat.
-
Na és mit látsz, amit én nem? – kérdezte
kíváncsian.
-
Azt látom, hogy megerőlteted magad. Hogy
gondolod, hogy futsz a te állapotodban? – kérdeztem rosszallóan.
-
Állapotos vagyok, Anthony, nem pedig
beteg – vágta rá határozottan.
-
Attól még nem ártana vigyázni –
simítottam végig a pocakján. – Szépen kérlek, hogy ne fuss ebben az állapotban
– néztem rá kérlelőn.
-
Rendben van, ígérem – sóhajtott fel
kedvesem megadóan.
-
Köszönöm – nyomtam gyors puszit a
szájára. – Szia, hugi, jól eltűntél – húztam magamhoz Prue-t is.
-
Te is átjöhettél volna – kuncogott fel
halkan, de azért hozzámbújt.
-
Valóban, de tudtommal neked még nálunk
van szobát – vágtam vissza finoman.
-
Igen, tudom, hogy van szobám, de el
voltam foglalva – mondta elpirulva.
-
Azt gondolom – kuncogtam fel. – Sam
biztosan minden percedet igénybe veszi.
-
Igen, így van, de nagyon élvezem – vágta
rá azonnal.
-
Az a lényeg – nyomtam puszit hugom
arcára. – Na, menjünk haza – kaptam a karjaimba kedvesemet.
-
Várj, a lányok? – nézett rám feleségem
kérdőn.
-
Billy most üzent, hogy három perc múlva
ideérnek – vágtam rá azonnal.
-
Akkor miért nem várjuk meg őket? –
kérdezte döbbenten.
-
Azért, mert szívesen elhozzák őket a
házig. Billyre ráfér egy kis mozgás, és a lányok is futni szeretnének még.
-
Nah, persze, mindenkinek szabad futni,
csak nekem nem – kezdett el duzzogni Nathalie.
-
Majd kárpótollak téged a dolog miatt –
nyomtam puszit a feje búbjára.
-
Azt ajánlom is, mert, hogy ez sokba fog
kerülni neked az egészen biztos – mondta morcosan, de azért hozzám bújt, és
puszit nyomott a nyakamra.
-
Öhm… akkor most indulunk, vagy nem? –
kérdezte Prue kissé zavarban.
-
Hát persze, hogy indulunk – kezdtem el
futni a ház felé. Prue pedig természetesen követett.
-
Anyáék átjönnek holnap – nézett fel rám
Nath.
-
Ez remek hír, már régen találkoztam
velük – mondtam lelkesen. Mindig is kedveltem Sam-et és Jules-t, bár Sam
eleinte nem nagyon lelkesedett irántam, de a lényeg, hogy megbékélt velem, és
elfogadott, mint a lánya párját.
-
Igen, ők is hiányolják már a
társaságunkat – biccentett Nath. – Készítek nekik egy finom ebédet,
természetesen az egész családnak elegendőt – mesélte lelkesen.
-
Én pedig segítek, hogyha szabad –
ajánlkozott rögtön Prue.
-
Jól hangzik, addig majd én lefoglalom a
lányokat. Holnap elvinném őket a közeli barlangba, hogy megmutassam a forrást,
amiben tudnak fürdeni is – mondtam lelkesen.
-
Délutánra visszaértek? – kérdezte
feleségem szigorúan.
-
Igen, mindenképpen visszaérünk még
időben – ígértem meg azonnal.
-
Helyes, akkor mehettek – bólintott rá
végre.
-
Köszönjük előre is – vigyorodtam el. A
lányok imádni fogják, ez egészen biztos. Mindig is rajongtak a vízért, úgyhogy
ezzel a kis kirándulással nem tévedhetek.
-
Oh – kapott a hasához szerelmem.
-
Mi a baj? – torpantam meg azonnal.
-
Azt hiszem, hogy már megint éhes vagyok,
nem is kicsit – pirult el.
-
Akkor egy kicsit gyorsítunk a tempón.
Esme spagettivel és rántott hússal vár minket, na és persze készített tortát
is, nehogy édesség nélkül maradjunk akár egy estére is.
-
Hm… remekül hangzik, akkor siessünk,
mert éhen halok – nyalta meg a száját gyönyörű feleségem.
-
Ahogy kívánod – kacsintottam rá. Majd
még gyorsabb ütemre kapcsoltam, de arra azért figyeltem, hogy Prue is tudja
tartani velem a tempót. Így természetesen egy perc sem kellett, hogy odaérjünk
a házhoz. Esme már a tornácon várt minket, és mosolyogva figyelte a
hármasunkat.
-
Éppen időben, remélem, hogy éhesek
vagytok – mondta gyengéden. – Nathalie, Carlisle holnap szeretne megint vért
venni tőled, ha neked is megfelel – fűzte még hozzá.
-
Igen, természetesen, már beszéltünk róla
– bólintott rá Nathalie azonnal.
-
De hát most vizsgálta meg – állapítottam
meg meglepetten. – Csak nincs valami baj?
-
Nem, nincs egyáltalán semmi baj – rázta
meg a fejét Nath. - A nagyapád csupán kellőképpen alapos velem kapcsolatban.
Talán néha kicsit túlságosan is.
-
Az sosem lehet baj – vágtam rá
megnyugodva.
-
De az holnap lesz, most gyertek, mert
kihűl az étel – nyitotta ki az ajtót előttünk. – Prue, örülök, hogy látlak,
kedvesem – ölelte magához fogadott unokáját, amit Prue boldogan viszonzott.
-
Én is örülök neked, nagyi – mondta
pirulva Prue. Mire Esme, ha lehetséges, akkor még jobban felragyogott. Mi pedig
csak mosolyogtunk ezen a tényen. Majd bementünk a házba, ahová néhány perccel
később a lányok is megérkeztek…
Ha jól látom első kommentelő :D
VálaszTörlésNagyon aranyos fejezet volt:) Imádtam:)
Jó, hogy végre Bella kiszabadult a "börtönből" :)
Heather annyira aranyos volt, ahogy azt hitte, hogy meg fog halni:) Bellától pedig szintén kedves volt, hogy elment neki vásárolni, bár azt hiszem, hogy tőle ez egyértelmű :D
Már én is kíváncsi vagyok, hogy mennyit változott Emily és Marie, na és persze Tim, Will és a többiek is :D
Izgatottan várom a folytatást:)
Puszi:
Ada
szia ez isteni remélem minden jólesz a kis barlangi kirándulással és alec se nagyon mérges
VálaszTörléspuszy
Szia!
VálaszTörlésNagyon nagyon jó volt.Szegény Heather megijedt de Bella tudta h mit kell tenni, és most már megnyugodhatnak a kedélyek azt hiszem!:)
Kíváncsi vagyok hogy ki volt az aki tönkretette a képeket....., vmi nem stimmel vagy tán Marcus volt vmilyen okból kifolyólag?
Prue ismét hazatért ami jó dolog. Már várom h mi lesz
Melinda
Szia!
VálaszTörlésegyszerűen fantasztikusan írsz,remek ötleteid vannak és a megvalósításuk is példátlan! gratulálok!!:)
a fejezetről: örülök h kiszabadultak a kényszerfogságból Belláék,és h elmehetnek mégis pihenni,nagyon izgatott vagyok h ki tette tönkre a fényképeket, Heather nagyon aranyos volt kicsit sajnáltam Alecet, de Marcus ezt is megoldotta egy csodás ajánlattal, nekem nagyon tetszik a stílusa! Ez az végre mindenki otthon van Anthonyéknál,nagyszerű! tetszik a barlangos kirándulás ötlete,és ahogy Anthony félti Nathaliet, Prue is itthon van és Samék is átjönnek fantasztikus!!
Ui.:kapunk képeket a tini lányokról?
és kérhetek egy Jasper szemszögöt? rég volt(első évad 8.fejezet)
puszi Bia
VálaszTörlésSzia Ada!
Köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet :D Igyekszem a folytatással.Hamarosan teszek fel képeket is a tini lányokról, a tini Timről, és mindenkiről, aki még kimaradt.
Puszi
Szia Aileen!
Köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet :D Igyekszem a folytatással.
Puszi
Szia Melinda!
Köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet :D Hamarosan kiderül az is, hogy ki tette tönkre a képeket. Igyekszem a folytatással.
Puszi
Szia Bia!
Köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet :D Igyekszem a folytatással. Hamarosan, szerintem még a hét folyamán teszek fel képet a tini lányokról, és Timről is. A Jasper szemszögös kérést pedig nem felejtettem el, hanem még nem jött el az ideje, viszont hamarosan be lesz építve a történetbe. Valószínűleg egy-két héten belül.
Puszi
Szia! Aranyos fejezet volt, Heather olyan kis aranyos. Még mindig kíváncsi vagyok hogy ki tépte szét a képeket. A második fele is tetszett, bírom Pruet.
VálaszTörlés