La Push vámpírja II. Új Nemzedék - 88. fejezet

88. fejezet

KEDVES OLVASÓIM! EZZEL A FEJEZETTEL SZERETNÉK MINDENKINEK SIKEREKBEN ÉS EREDMÉNYEKBEN GAZDAG, BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNNI. PUSZI, DRUSILLA

(Gabriella szemszöge)

A nászutunk egyszerűen csodálatos volt. Hiszen mit is mondhatnék, a lakosztály, amit Rose és Emmett ajándékba foglalt nekünk, pontosabban nem is lakosztály, hanem kisház, egyszerűen csodálatos. Na és persze Jacob is csodálatos. Hiszen tényleg mindent megkapok, amire valaha is vágyhattam, de én mégis szeretnék visszamenni dolgozni. Most már itt az ideje, hiszen elég sokat kihagytam, és ezt Jake-nek is el kell fogadnia. Igen, a nászút után visszamegyek. Eldöntöttem.

-          Min gondolkozol, kicsim? – ölelt magához Jake, amikor meglátta, hogy felébredtem.

-          Szeretnék már a jövő héten visszamenni dolgozni – vágtam rá.

-          Na és Phoebe? – lepődött meg. – Szerintem még egy picit várnod kéne vele.

-          Drágám, szerinted soha nem kéne visszamennem – forgattam meg a szemeimet.

-          Oké, nálunk a feleségek nem szoktak dolgozni – sóhajtott fel Jacob.

-          Ebben az évszázadban már nem igazán szokás a férfiaknak keresni a pénzt csak és kizárólag.

-          Akkor adok egy másik lehetőséget – puszilt a nyakamba.

-          Hallgatlak – fordultam felé kíváncsian.

-          Emlékszel még, hogy kaptunk egy szórakozó helyiséget a testvéreimmel? – nézett rám kíváncsian.

-          Hát persze, hogy emlékszem, de azóta sem nyitott ki – bólintottam rá. – Hiszen semmi időtök nem volt rá, hogy felújítsátok.

-          Esetleg elvállalhatnád a dolgot – ajánlotta a lehetőséget. – Hogyha felújítod, akkor te lehetnél a vezetője, és megkapnád az én részem a bevételből, ráadásul én is jobban örülnék, ha rugalmas munkaidőben dolgoznál. Így nem lenne gond Phoebe felügyelete és tanítása sem. Én őszintén hiszem, hogy még szüksége lenne rád.

-          Hm… nem is tudom, nem rossz ajánlat, de csak akkor fogadom el, hogyha felezzük a te részedet – mondtam határozottan.

-          Részemről a szerencse – nyújtottam a kezemet, amit Jake rögtön el is fogadott. – Na és kezdhetek a jövő héten? – néztem rá felhúzott szemöldökkel.

-          Igen, kezdhetsz a jövő héten, és szerintem Billy és Anthony is rád fogja bízni a döntéseket a hellyel kapcsolatban. A lényeg, hogy szép legyen. Bár ha magunkból indulok ki, akkor vagy a házias ízek lennének a jók, vagy egy pizzéria – ajánlotta a lehetőségeket szerelmem.

-          Nos, azt hiszem, hogy a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást – mondtam határozottan. – Lehetnek házias ízek, és az étlapon ettől függetlenül szerepelhet némi pizza is. Na és van egy ismerősöm, akitől vehetnénk kimért minőségi bort is, ráadásul nem is drágán. A zöldségeket beszerezhetjük a piacról, ahogy a húst is. Viszont a legfontosabb, hogy először engedélyeztessük az éttermet. Szükségünk lesz hivatásos szakácsra, és jó lenne, hogyha találnánk néhány megbízható pincért is. Na és szükségem lesz valakire, aki segít a vezetésben, hogyha valamiért mégsem érek be időben…

-          Hé-hé – fogta be a számat hirtelen. – Azt hiszem, hogy nem kell egy nap alatt megoldanod minden kérdést az étteremmel kapcsolatban.

-          Tudom, de annyira izgatott lettem – motyogtam az ujján keresztül.

-          Helyes, de én azt szeretném, hogyha most mástól lennél izgatott – simított végig a fenekemen.

-          Na és mitől legyek az? – kérdeztem vissza vigyorogva.

-          Mondjuk tőlem? – gördült fölém lágyan.

-          Jó ajánlatnak tűnik ez is – haraptam az ajkamba.

-          Nos, igyekszem megnyerő ajánlattal előállni – nyomta nekem a csípőjét, ahol már igencsak domborodott a vágya.

-          Jake, hát megint? – sütöttem le a szemeimet. Mostanában az átlagnál is jobban kíván valamiért, ami nekem nagyon is tetszik. Bár lehet, hogy ez a nászutunknak betudható. Na nem, mintha én nem kívánnám minden egyes pillanatban.

-          Talán kifogása van, asszonyom? – nézett rám megjátszott rosszallással.

-          Kifogásom? Nekem? Ellened? Soha – nyomtam meg minden egyes szót.

-          Helyes – vigyorodott el. – Szeretem, amikor ilyen könnyen vetkőztethető vagy – emelte meg a takarót egy pillanatra.

-          Ennél könnyebb dolgod már nem is lehetne – forgattam meg a szemeimet mosolyogva. – Egyébként a te hibád – fűztem még hozzá.

-          Az enyém? – nézett rám döbbenten. – Nem rémlik, hogy letéptem volna rólad a hálóinget.

-          Nem is, de annyira kifárasztottál, hogy nem volt erőm felkelni és felöltözni – mondtam felháborodva.

-          Most őszintén? Tényleg zavar a dolog? – simított végig a belső combomon.

-          Dehogyis – nyögtem halkan. – Csak hagyd már abba az incselkedést – rántottam magamhoz a fejét.

-          Milyen heves valaki – kuncogott fel szerelmem, de végre abbahagyta a kínzásomat. Na nem, mintha rossz lenne ez a kínzás.

-          Ez is a te hibád – mondtam határozottan.

-          Nocsak, ma reggel minden az én felelősségem – húzta fel a szemöldökét.

-          Még szép, hogy a tiéd – vágtam rá. – Az is a te hibád lesz, ha lemaradok a mogyoróvajas palacsintáról, mert elfogy, mire eljutunk reggelizni.

-          Na és mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám, hogy rendeltem egy dupla adagot méghozzá pontosan ebédidőre? – nézett rám elégedetten.

-          Te egyszerűen fantasztikus vagy – kerekedtek ki a szemeim. – Ez egyszerűen elképesztő.

-          Hé, azért glóriát még nem kérek azért, mert rendeltem neked egy nagy adag palacsintát – legyintett szerelmem.

-          Én is rendeltem neked valami meglepetést ebédre – vigyorodtam el elégedetten.

-          Na és mi lenne az? – nézett rám csillogó szemekkel.

-          Három adag steak sült krumplival – kacsintottam rá.

-          Nos, azt hiszem, hogy én is csak annyit mondhatok, hogy te vagy a csúcs – kuncogott fel.

-          Igyekszem – mondtam kacéran. – Viszont még valamit be kellene fejeznünk ebéd, illetve reggeli előtt.

-          Ez így igaz – tekerte a lábaimat a csípője köré, én pedig még közelebb húztam magamhoz, már, ha ez egyáltalán lehetséges volt. Majd átadtam magam az élvezetnek, amit Jake gyengéd mégis határozott mozgása keltett bennem. Nem sokkal később pedig együtt értük el a beteljesülést, ahogy már annyiszor. Egyszerűen imádtam a férjemet, és a családomat, és tudom, hogy ez így lesz, amíg világ a világ…

(Marie szemszöge)

Az életünk egyszerűen tökéletes volt mostanában. Tim egyszerűen elképesztő, mint mindig, és végre apu is elfogadta, hogy a saját tempómban haladhassunk. A sütés pedig, ami a szenvedélyemmé vált egyre jobban megy. Sőt, az nem is kifejezés, már díszítőelemeket is egészen jól el tudom készíteni.

-          Helló, hugi, bejöhetek? – kopogott be az ajtómon Emily.

-          Hát persze – vágtam rá azonnal. – Láttál valami érdekeset? – kérdeztem mohón azonnal. Nagyon tetszett a képessége, és azt is élveztem, amikor néha beavatott egy-két részletbe, amit fontosnak tartott.

-          Nem – kuncogott azonnal. – Azt hiszed, hogy csak olyankor látogatlak meg, amikor látok valami izgalmasat a jövődben?

-          Nem, csak kíváncsi természetem van – rántottam meg a vállam.

-          Igen, ezt tudom – mosolygott rám kedvesen.

-          Egyébként csak meg akartam kérdezni, hogy mi a helyzet. Mostanában nem sűrűn látjuk egymást – nézett rám érdeklődően. – Nem történt semmi olyasmi, ami mesélésre érdemes?

-          Öhm… azon kívül, hogy megalkottam a tökéletes eperkrémet? – gondolkodtam el.

-          Nahát, ez remek – mondta nővérem elismerően.

-          Köszi, de nem hiszem, hogy erre voltál kíváncsi – állapítottam meg.

-          Nos, valóban nem – sóhajtott fel. – Egy kicsit irigykedem – húzta el a száját.

-          Miért is? – kérdeztem döbbenten.

-          Mert Tim és te egyszerre nőtettek fel, míg én még éveket várhatok, mire összebújhatok Will-lel. Ne érts félre, a bevésődés természetesen rám is úgy hat, mint mindenki másra. Most a nővére vagyok, mert így érez, aztán majd nyilván a barátja leszek, és utána a szerelme, de addig még olyan sokat kell várnom, és látlak téged, ahogy boldogan Timhez bújsz, ahogy rád néz, és nem is tudom. Tudom, hogy nem lenne szabad így éreznem, de akkor is irigykedem, na – öntötte ki a lelkét.

-          Oh, gyere ide, édes – öleltem magamhoz szorosan.

-          Ne haragudj, nem akarom ezt érezni, és örülök nektek, hidd el, csak én is szeretnék olyan dolgokat csinálni, amilyeneket ti. Elmenni sátorozni, együtt hétvégézni, romantikázni.

-          Ne beszélj már butaságokat – forgattam meg a szemeimet. – Egyáltalán nem haragszom. Biztosan én is ezt érezném, hogyha a helyzet fordítva lenne.

-          Azt nem hiszem – legyintett Emily szomorúan. – Mindig is én voltam az kettőnk közül, aki egy kicsit máshogy gondolkodott.

-          Hogy érted? – kérdeztem kíváncsian. – Felnőttesebben?

-          Igen, azt hiszem, hogy ez a jó szó – kuncogott fel Emily. – Ilyenkor olyan édes vagy – fűzte még hozzá.

-          Milyenkor? Amikor kislányosan fogalmazom? – kérdeztem vissza felhúzott szemöldökkel.

-          Igen – bólintott rá azonnal.

-          Hát, van, ami nem változik – állapítottam meg.

-          Igen, van, ami sosem fog változni – húzott elő a táskájából egy nagy zacskó kekszet, és egy hatalmas üveg nutellát. – Öhm… úgy tudom, hogy Timothy délután be van osztva járőrözni, és ha van kedved, akkor lehetne egy mozi délutánunk.

-          Mozi délután? Ez remekül hangzik – lelkesedtem fel azonnal. – Imádom a közös délutánjainkat.

-          Ahogy én is – vágta rá nővérem azonnal. – Válassz filmet, én addig hozok fel chipset is – süvített le a lépcsőn. Én pedig odasétáltam a polchoz. Mit is nézhetnénk, ami vicces, és eltereli Emily buta gondolatait a bűntudatáról. Ez az, Spinédzserek. Ez egy igazi klasszikus, és nagyon szórakoztató. – Na, mit választottál? – kérdezte kíváncsian testvérem, amikor visszajött.

-          Spinédzserek? – néztem rá vigyorogva.

-          Azt imádom – sikkantott fel Emily.

-          Igen, nekem is az egyik kedvenc filmem – vágtam rá nevetve. Úgy látszik, hogy azért van, amiben egyetértünk. Na jó, azért tulajdonképpen sok dologban. Kivéve az édes és sós ízeket, mert én édességmániás vagyok, ami szerencsére az alkatomon nem látszik, Emily viszont odavan minden sós rágcsáért.

-          Te melyik lány szeretnél lenni? – kérdezte nővérem kíváncsian.

-          Természetesen Cher – vágtam rá azonnal. – Igazi divatdiktátor, és sokat jár szórakozni. Na és te?

-          Azt hiszem, hogy hozzám Tai illene a leginkább – mondta vigyorogva.

-          Tai? Te nem is vagy irányítható és lázadó típus – néztem rá döbbenten.

-          Hé, ez most csak egy játék, és mindketten tudjuk, hogy hozzám egyik karakter sem illik igazán, de te tényleg lehetnél Cher – kuncogott fel.

-          Hékás, te gúnyolódsz velem? – böktem oldalba.

-          Hogy is mernék gúnyolódni veled hugicám? – harapott az ajkába.

-          Márpedig te most gúnyolódsz – tettem le a kezemből a kekszet és a nutellát, majd azonnal csiklandozni kezdtem. Pontosan tudtam, hogy hol vannak a gyenge pontjai.

-          Okéééé… visszavonom, csak hagyd már abba – visította nevetve, mikor már vagy öt perce csikiztem.

-          Na végre, már éppen ideje volt – mondtam elégedetten.

-          Ezt mindjárt vissza is kapod – ugrott rám ezúttal ő. Majd csikizni kezdett. – Ne pimaszkodj a nővéreddel, mert megjárod.

-          Azért az a két perc nem számít annyira nagy korkülönbségnek – nevettem fel hangosan. Eddig egész jól tartottam magam ahhoz képest, hogy csiklandoz.

-          Dehogynem, az a két perc, pontosan kettő perc, amivel előbb jöttem a világra.

-          Mert már odabent is tolakodtál – fontam karba a kezeimet sértetten.

-          Nem tudom, hogy ki gondolta, hogy jó még odabent egy ideig – forgatta meg a szemeit.

-          Kettőnk közül mindig is én voltam a nyugodtabb – mondtam határozottan.

-          Ez tény, de én vagyok a szebb – dobta hátra a haját a válla mögé.

-          Nocsak, te mióta érdeklődsz a divat iránt? – húztam fel a szemöldököm, amikor kivillant a topja a kockás ing alól, amit mindig magára aggat.

-          Ugyan már, ez csak egy felső – legyintett.

-          Igen, egy Versace felső – ámultam el. – Ki vagy te, és mit csináltál a nővéremmel? – vontam fel a szemöldököm.

-          Most miért? Megtetszett, és megvettem, ennyi. Ettől még nem leszek egy vásárlóguru – emelte égnek a tekintetét.

-          Most lebuktál – vigyorodtam el. – Te tulajdonképpen nagyon is szeretsz vásárolni, még akkor is, hogyha nem mindig van kedved.

-          Sosem mondtam, hogy nem szeretek – rántotta meg a vállát. – Csak tanuló vérfarkasként fontosabbnak tartom a gyakorlást, és a falka, valamint a hegyek kiismerését.

-          Tehát csakis az idő szűke miatt nem voltál velem mostanában, és azért szoktál rá ezekre a régi ingekre? – kérdeztem meglepetten.

-          Hát tulajdonképpen ez is benne van, igen – adta meg magát végre.

-          Akkor irány a pláza – kiáltottam fel. – Ma úgysem vagy beosztva.

-          Timothy hamarosan visszaér – rázta meg a fejét Emily azonnal. – Szerintem örülne, ha itt találna téged.

-          Tim amint hazaért megeszik egy hadseregnek való kaját, aztán pedig alszik, legalább négy órán át – vetettem ellent. – Nincs apelláta, megyünk Alice és Rose nénihez, és már itt sem vagyunk, majd hagyok egy üzenetet Timnek – kapcsoltam ki a tévét. Majd karon ragadtam, és már húztam is lefelé. Végre egy délután, amit együtt töltünk, és csajos napot tartunk. Ez már azért nagyon hiányzott, mostantól majd gyakrabban elcsábítom a nővérkémet vásárolni…