La Push vámpírja II. Új Nemzedék - 85. fejezet

85. fejezet

(Bella szemszöge)

Mosolyogva integetett az egész család Gabriella és Jacob után, amikor elindultak a nászútjukra. Rosalie és Emmett már meg is beszélték a gyerekekkel, hogy a határ menti házban lesznek, ameddig a szüleik meg nem érkeznek a nászútról. Edwarddal úgy döntöttünk, hogy mi is itt maradunk velük. Vagyis ez nem egészen igaz, egy kicsit bonyolultabb a dolog. Marie természetesen szeretne Tim mellett maradni, de Anthony titokban aggódik, hogy nehogy elsiessenek valamit Timmel, úgyhogy felajánlottam, hogy figyelek rájuk. Bár, ami azt illeti, nem igazán tartom jó ötletnek, hogy bármiben is megakadályozzuk a gyerekeket, mert ez egy természetes folyamat. Mindenesetre úgy döntöttem, hogy segítek, hogy a fiam megnyugodjon, bár szerintem semmiféle gondom nem lesz a gyerekekkel.

-          Bella, biztos, hogy ez jó ötlet? – kérdezte szerelmem kíváncsian.

-          Nem, egyáltalán nem biztos, hogy ez jó ötlet, de diszkrétek leszünk, és senki sem fogja megtudni soha – válaszoltam azonnal.

-          Oké, de ti magatok mondtátok, hogy a bevésődés szent dolog, és tilos akadályozni, vagy ellenezni – állapította meg.

-          Valóban, de megfigyelni nem tilos – vágtam rá. – Azt pedig te is tudod, hogy Marie még nem készen rá, hogy komolyabbra forduljanak a dolgok.

-          Talán ezt neki kéne eldönteni – állapította meg Edward.

-          Anthony csak annyit kért, hogy vigyázzunk rá, azt nem mondta, hogy bármit is tegyünk, gyakorlatilag. Csak aggódik a lányáért – mondtam ellentmondást nem tűrve. – Elsőlányos apuka, illetve első ikerlányos apuka. Mit vársz tőle? Hogy csak úgy nyugodtan nézze, hogy a lánya felnőtt lesz?

-          Nem igazán lesz más választása – mondta Edward határozottan.

-          Igen, tudom, hogy nem nagyon lesz más választása, de a lányok olyan gyorsan felnőttek, hogy Anthony még nem tudja elfogadni a helyzetet.

-          Na és Timothy? Miért nem bízunk meg benne?

-          Timothy-ban tökéletes megbízik Anthony, ő Marie gondolataitól fél – vágtam rá.

-          Ezt hogy érted? – kérdezte értetlenül.

-          Anthony hallotta a lagzin Marie gondolatait. Többször is arra gondolt, hogy talán egy kicsit gyorsítania kéne az ütemen, nehogy Tim úgy érezze, hogy valami baj van, vagy, hogy ő nem vágyik rá, és esetleg elhagyja – mondtam az ajkamba harapva.

-          De hát ő egy bevésődés, ha kell, akkor Tim akár élete végéig boldogan lesz egyszerűen csak a barátja, vagy a bátyja, amit csak Marie akar – döbbent meg szerelmem.

-          Nos, mint tudjuk, ez így is van – bólintottam rá. – Csakhogy Marie szeretne mindent megadni Timnek, és próbálja meggyőzni magát, hogy már itt az idő, de belül még vívódik.

-          Szerintem Tim pontosan tudja, hogy mit érez Marie – legyintett Edward.

-          Honnan tudod? – húztam fel a szemöldököm.

-          Egyszerű – vágta rá. – Szoktam beszélgetni a másik unokámmal is, aki történetesen Timothy, és ő maga mondta, hogy nem fogja hagyni Marie-nak, hogy bármit is elhamarkodjon. Ő még akár évekig, vagy évtizedekig is boldogan vár ár, ha ez kell a tökéletes boldogsághoz.

-          Oh – lepődtem meg. – Na és erről Anthony miért nem tud? – húztam fel a szemöldököm.

-          Ez is egyszerű, Tim egy kicsit neheztelt, amiért Anthony láthatóan furcsán viselkedett vele az esküvőn – mondta kuncogva.

-          Oké, ez valamilyen szinten azt hiszem, hogy jogos – mosolyodtam el én is.

-          Na látod, te sem örültél volna neki, hogyha az apukád anno nem bízott volna benned – biccentett, mire én lemerevedtem. Charlie, igen, ő mindig is bízott bennem. Még akkor sem gondolta, hogy én vagyok a hibás, amikor meghalt értem, anyával együtt. – Oh, kicsim, annyira hülye vagyok, kérlek, bocsáss meg – szorított magához hirtelen.

-          Nem, semmi baj, csak eszembe jutott – legyintettem. Még fáj, de korántsem annyira, mint régen. Azt hiszem, hogy szép lassan összeforrtak a múlt fájdalmai, és ma már tényleg csak rossz emlékek.

-          Többet nem fordul elő, hogy felhozom a dolgot – vágta rá azonnal.

-          Hidd el, hogy nem tettél semmi rosszat, Edward – mondtam ellentmondást nem tűrve. – Na és persze annak is örülök, hogy beszéltél Timmel, így már Anthony aggodalma is tökéletesen alaptalan.

-          Ez azért eddig is elég egyértelmű volt számomra, de örülök, hogy egyetértesz velem. Na és mielőtt még mélyen elgondolkoznál a helyzeten. Nem, Timothy egyáltalán nem neheztel egy kicsit sem Anthonyra, bár meglepődött, hogy a fiúnk így aggódik a lányáért, de megérti az álláspontját. Azt mondta, hogy nyilván ő is nagyon ideges lesz, ha lánya születik és elkezd érdeklődni a férfiak iránt.

-          Hát igen, Timtől nem is vártam mást – mondtam boldogan. Az unokánk egy igazi, hamisítatlan úriember.

-          Akkor most már hajlandó vagy békén hagyni az unokáinkat, hogy élvezhessék az együtt töltött időt? Addig mi elmehetnénk vadászni.

-          Nem lehet, megígértem a fiúnknak, hogy vigyázok a gyerekekre – mondtam határozottan.

-          Jól van, tudom, hogy úgysem tudlak meggyőzni – adta meg magát szerelmem. – Na és mit szólsz egy masszázshoz, amíg hallgatózol? – lökött az ágyra, majd a hasamra fordított, és kettészakította a felsőmet.

-          Öhm… tudod a ruhákban az a jó, hogy le is veheted őket – állapítottam meg. – Kedveltem ezt a felsőt – fűztem még hozzá.

-          Kárpótollak érte – mondta nevetve, majd éreztem, ahogy a melltartóm is megadja magát a határozott mozdulatának.

-          Sokba fog ez neked kerülni Edward Cullen – mondtam morcosan.

-          Nos, ezt majd megbeszéljük a masszázs után – mondta mosolygós hangon.

-          Rendben van, adok egy esélyt, de mindent adj bele, különben hatalmas nagy bajban leszel – fordítottam felé egy pillanatra a fejem.

-          Jól van, mint mondtam, a masszázs után megbeszéljük – kezdte el masszírozni a hátam, én pedig jólesően engedtem el magam a kényeztetéstől.

-          Most nagyon hosszú időre lekötötted magad, azt ugye tudod? – kérdeztem vigyorogva.

-          Ugyan már, néhány óra múlva úgyis megunod – nevetett fel. – Bár ezt persze attól is függ, hogy hol masszírozlak – csúsztak lejjebb a kezei a fenekemre.

-          Hát igen, az is számít, az egyszer biztos – nyögtem fel. Néhány pillanattal később pedig a nadrágom is darabokban hevert az ágy mellett. – Mégis mit művelsz?

-          Teljes körű szolgáltatást nyújtok – csippentette el a bugyimat is a fogaival. Én pedig azonnal megfordultam alatta.

-          Nos, remélem, hogy komolyan gondolod, mert alaposan meg foglak dolgoztatni – állapítottam meg.

-          Eddig is éppen ezt a mondatot próbáltam kicsikarni belőled – kezdte el letépkedni a ruháit, majd azonnal rám vetette magát, bár az igazat megvallva egyáltalán nem volt ellene kifogásom. Sőt, kifejezetten élveztem, hogy ilyen heves érzelmi kitörést tudtam belőle kihozni, mert ez egyértelműen azt jelenti, hogy az én vad oldalam pontosan annyira hiányzott már neki, mint ahogy az övé hiányzott már nekem…

(Gabriella szemszöge)

Egy kicsit izgultam amiatt, hogy a gyerekekkel minden rendben lesz-e, hiszen Phoebe-t még nem hagytuk magára hosszabb időre, főleg nem mind a ketten. Bár úgy láttam, hogy megértette, hogy két hét múlva hazamegyünk, és addig jól fognak szórakozni Rose-zal és Emmett-tel.

-          Kicsim, megérkeztünk – simított végig szerelmem az arcomon. – Min gondolkodtál ennyire?

-          Csak a gyerekek miatt aggódom egy picit – vallottam be őszintén.

-          Szerintem nincs miért, édesem – vágta rá azonnal. – Timothy és Phoebe is imádja Rosalie-t és persze Emmettet is. Jól fogják érezni magukat.

-          Igen, igazad lehet – bólintottam rá.

-          Nos, akkor kezdődhet a nászút, Mrs. Black? – kérdezte boldogan.

-          Semmi másra nem vágyom, Mr. Black – fogadtam el a felém nyújtott kezet mosolyogva.

-          Akkor induljunk – vette le a tárolóból a kézitáskáinkat. – Itt az ideje, hogy kellemesen meleg tengervízben is megfürödhess.

-          Veled a hideg tengervíz is melegnek hat – pirultam el.

-          Ez igazán hízelgő rám nézve – mondta vigyorogva. – Bár szerintem így még jobban fogod élvezni a helyzetet.

-          Nos, ez könnyen lehet – bólintottam rá. – Akkor, vezessen be hawaii világába, uram – kacsintottam rá.

-          Oh, abban nem lesz hiba – húzott maga után, hogy végre leszálljunk a gépről. Amint kiléptünk azonnal megcsapott a kellemesen meleg napfény, ami korántsem volt jellemző Forksban.

-          Ez mennyei – hunytam le a szemeimet egy pillanatra, és csak élveztem a meleget, ami szétáradt bennem.

-          Igen, Rosalie sejtette, hogy nagyon fog tetszeni neked a meleg és a napfény – biccentett szerelmem. – Azt mondta, hogy sokat álmodoztál egy ilyen nyaralásról.

-          Nem tagadom, hogy így volt, de nem azért meséltem el neki a vágyaimat, hogy meg is valósítsa. Bár hálás vagyok érte, hogy megtette – haraptam az ajkamba.

-          Nos, én is hálás vagyok neki ezért a két csodálatos hétért, ami előttünk áll – vágta rá szerelmem. – Rengeteg tervem van veled.

-          Ezt örömmel hallom. Irány a szálloda, most rögtön – kaptam el a kezét, és már húztam is magam után.

-          Úgy látom, hogy hasonló terveink vannak – állapította meg nevetve.

-          Igen, én is azt hiszem – pirultam el.

Na nem mintha ez lett volna az első ilyen gondolatom, de azért egy kis ideje már nem sikerült kiélveznünk egymás társaságát ennyire kötetlenül.  Nincs itt rajtunk kívül senki, úgyhogy itt az ideje egy igazi, romantikus együttlétnek. Vagyis két hét alatt rengeteg ilyen együttlétnek. Hiszen mézesheteken vagyunk, és mi más gondolatunk lehetne, mint minél többet kettesben lenni?

-          Ne legyél zavarban, édesem. Számomra nagyon is hízelgő, amikor így viselkedsz – nyomott gyors csókot Jake a számra. Majd betette az időközben megszerzett csomagjainkat a bérelt autóba, és már indultunk is a szállodánk felé. Az út egyáltalán nem volt hosszú a repülőtértől, a látvány pedig, ami ott fogadott, egyszerűen letaglózott. Ez nem is szálloda volt, hanem maga a paradicsom. Még soha életemben nem láttam ekkora épületet.

-          Mr. és Mrs. Black? – lépett elénk egy kedves mosolyú lány egy tálcával.

-          Igen – viszonoztam a mosolyát.

-          Üdvözlöm Önöket a szállodánkban, az én nevem Samantha. Ezt pedig a barátaik rendelték Önöknek – nyújtotta felénk a két hatalmas koktélt, ami kókuszdióban volt felszolgálva.

-          Köszönjük – vettem el a kókuszokat lelkesen.

-          Nagyon szívesen, Mrs. Black – mondta boldogan. – Elkísérem Önöket a parti házukhoz – fűzte még hozzá.

-          Parti ház? – lepődtem meg.

-          Igen, az egyik parti különálló házat bérelték ki Önöknek – vágta rá a kedves lány. – Közvetlenül a part mellett van, dagálykor a víz mindössze tíz méterre lesz Önöktől. Ráadásul a keleti oldalon van, úgyhogy minden napfelkeltét gyönyörűen látni – mesélte miközben már a házikó felé vezetett bennünket. Néhány pillanattal később pedig megláttam a gyönyörű kunyhót, ami tényleg nagyon közel volt a vízhez. – Természetesen itt kint is luxuskörülmények között fogják eltölteni a nászutat – mondta nagyot sóhajtva. – Be van vezetve a víz, van konyhájuk, de mivel tökéletesen teljes körű ellátást kapnak nem igen lesz szükség rá, hogy igénybe vegyék. A borhűtő és a hűtő is fel van töltve a barátaik kérése alapján, és minden második nap friss gyümölcskosár is érkezni fog.

-          Oh, miattunk igazán nem szükséges ennyit fáradni – mondtam kissé zavarban.

-          Ez nem fáradtság, asszonyom – legyintett a lány. – Ez a minimum, amit egy nászutas párnak nyújtanunk kell. Ez a két hét most csakis Önökről szól – adta át a lány kulcsot. Majd el is sietett.

-          Kedves lány ez a Samantha – állapítottam meg utána nézve.

-          Igen, nagyon lelkiismeretesnek tűnik – bólintott rá szerelmem is. – Na, megnézzük ezt a váratlan lakosztályt?

-          Még szép, hogy megnézzük – siettem előre, majd kitártam az ajtót, de mielőtt még bemehettem volna Jacob elkapott, és felemelt engem.

-          Hát te meg mit csinálsz? Otthon már átemeltél a küszöbön – kuncogtam fel.

-          Ez a nászutunk, itt is illik átemelnem téged a küszöbön – vágta rá azonnal.

-          Te hős lovag – kuncogtam fel.

-          Ki legyen a lovagod, ha nem én? – kérdezte, majd gyengéden megcsókolt. Miközben átlépte a küszöböt, és gyengéden letett a lábamra, hogy lassan eleresszük egymást és végre körbenézzünk a kedves kis hajlékban, amit kaptunk. Bár, ahogy körbenéztem a „kis hajlék” kifejezés azonnal értelmét veszítette, mert elképesztően tágas volt ez a hely.

-          Ez egyszerűen csodálatos – mondtam elképedve. Ez a hely maga volt a paradicsom. Az első utam a konyhába vezetett, mert az út alatt egy kicsit megéheztem. A konyhapulton azonban nem várt meglepetést találtam. Egy apró papírlapon egy üzenet, méghozzá Rose-tól és Emmett-től.

Kedves Gabriella és Jacob,

Reméljük, hogy tetszik a házikó, amit nektek béreltünk. Tudom, hogy egyszerű szobát ígértünk nektek, de nem tudtam megállni, hogy ne ezt a falatnyi paradicsomot válasszam a számotokra, hiszen csak egyszer mentek nászútra, és akkor az már legyen igazán különleges. Érezzétek magatokat nagyon jól, és a gyerekek miatt ne aggódjatok.

Szeretettel:

Rosalie és Emmett