La Push vámpírja II. Új Nemzedék - 84. fejezet

84. fejezet

(Jacob szemszöge)

Istenem, mióta várok már erre a pillanatra? Bár nem egészen így képzeltem el a dolgot, mármint, örültem volna, hogyha a szüleim is itt vannak mellettem, de mégis úgy éreztem, hogy ez most a tökéletes hely, és idő. Gabriella a világ legcsodálatosabb nője, aki már kétszer is életed adott a csodálatos gyermekeinknek. Mást nem is kívánhatnék az élettől, mint azt, hogy végre minden módon magamhoz köthessem őt, ahogy csak emberileg lehetséges.

-          Na mi a helyzet? Izgulsz már, öcskös? – lépett be hirtelen Billy az ajtón.

-          Nem mondhatnám – ráztam meg a fejem. – Pontosan tudom, hogy őt akarom, úgyhogy nincs miért izgulni.

-          Mázlista, én bizony még akkor is féltem egy kicsit, amikor Johanna már az oltár felé sétált Carlisle oldalán – mondta nevetve.

-          Na és mitől féltél? – kérdeztem kíváncsian.

-          Egyszerű – kuncogott fel. – Johanna nem volt híve az elkötelezettségnek, így félő volt, hogy még akár az oltárnál is faképnél hagyhat – húzta el a száját Billy. – Ami az illeti, egészen addig rettegtem, hogy igent fog-e mondani, amíg ki nem mondta, de akkor viszont én lettem a világ legboldogabb embere.

-          Nekem nincs okom attól tartani, hogy Gabriella nem mond igent – mondtam határozottan. – Ő a tökéletes nő.

-          Tudom, de azért az esküvő előtt illik izgulni – vágott hátba Anthony. – Én is ideges voltam – fűzte még hozzá. – Pedig tudtam, hogy mit akarok én, és mit akar Nath. Bár így visszagondolva, még mindig egyszerűbb volt a helyzet, mint most, hogy várandós.

-          Na mesélj – néztünk rá kíváncsian.

-          Tombolnak a hormonjai – mondta bátyám keserűen. – Az egyik pillanatban még cukrot akar, azután leteper, aztán leszúr, hogy miért nem hoztam neki cukrot? Egyszer azt akarja, hogy lányunk legyen megint, aztán fiút akar, azután pedig kiabál velem, mert én tehetek róla, hogy most szó szerint idézem „dagad, mint egy disznó”. Én imádom a feleségemet, de néha menekülök előle.

-          A terhes nők kiszámíthatatlanok – kuncogtam fel. – Gabriellának is voltak rossz pillanatai.

-          Ez így igaz, Johanna is volt néha elviselhetetlen – legyintett Billy is.

-          Lehetséges, de Nathalie legutóbb nem volt ennyire nehéz eset terhesen, pedig akkor ikreket várt. Én imádom a feleségemet, de néha nem tudok mit tenni a hangulatváltozásaival.

-          Hamarosan elmúlik – mondtuk teljes meggyőződéssel.

-           Igen, tudom, csak az a baj, hogy gondolatolvasás ide, vagy oda, nem tudom, hogy mit szeretne, mert három másodpercenként megváltoztatja a véleményét, így pedig nem tudom őt boldoggá tenni jó férjként.

-          Én is lehetnék jobb feleséged – jelent meg hirtelen Nath az ajtóban. Majd eltűnt.

-          Basszus – kapott a fejéhez bátyám, majd eltűnt a felesége után.

-          Ajaj – mondtam felvont szemöldökkel.

-          Minden esküvőre kell dráma – legyintett Billy. – Úgysem tudnak három másodpercen túl haragudni egymásra – fűzte még hozzá.

-          Ez mondjuk igaz – biccentettem. Majd egy kicsit hallgatózni kezdtem. Néhány pillanattal később pedig már csak egy puffanás, és Nathalie jóleső sóhaja hallatszott.

-          Na látod, kibékültek – kuncogott Billy. – Csak a lagzidat ne késsék le.

-          Olyat sosem tennének – legyintettem. – Remélem, hogy Gaby már nem ideges.

-          Miért lenne az?

-          Nem tudom, egy hete mindig idegesen a száját rágcsálja, miközben gondolkodik. Szerintem a lagzi körül forogtak a gondolatai.

-          Minden lány ideges ilyenkor szerintem, ahogy a férjjelöltek is – fűzte még hozzá.

-          Én inkább boldog vagyok – mondtam teljes meggyőződéssel. Bármennyire is hihetetlen már alig várom, hogy az oltárhoz mehessek.

-          Nos, te mindig is másmilyen voltál, mint mi, Jake – veregetett hátba Billy.

-          Indulnunk kell – lépett be Anthony kócosabban, mint az normális volt tőle.

-          Örülök, hogy megbeszéltétek Nathalie-val a nézeteltérést – vigyorogtam rá.

-          Van, ami idővel csak jobb és jobb lesz – mondta kuncogva.

-          Szóval, itt az idő? – vettem fel a zakómat.

-          Bizony, itt az idő – vágta rá mindkét bátyám.

-          Akkor indulás – siettem az ajtó felé, majd beszálltam a kocsiba, Billy és Anthony pedig azonnal ott termett, ahogy Nath is.

Néhány pillanattal később pedig már indították is az autót. Anthony hihetetlenül óvatosan vezetett, nyilván azért, mert Nath és a leendő kisbabájuk is a kocsiban volt, de a lényeg, hogy időben odaértünk. Boldogan pattantam ki, és mentem a helyemre, az oltár elé. Ahová bátyáim is követtek engem. Már a családunk és a barátaink is elfoglalták a helyüket, amikor felcsendült a nászinduló és megjelent kedvesem is. Akit legnagyobb meglepetésemre, és örömömre anya kísért az oltár felé. Gabriella egyszerűen káprázatosan festett. Ismeretségünk minden pillanatában gyönyörű nő volt, de most még magát is messze túlszárnyalta. Egy pillanatra attól féltem, hogy ez csak egy csodálatos káprázat, de amikor rám mosolygott, és mélyen a szemembe nézett, már tudtam, hogy ez a valóság.

-          Vigyázz a lányomra, fiam – nyújtotta át Gaby kezét anya az enyémbe.

-          Úgy lesz – nyomtam puszit az arcára.

Majd mindketten a tiszteletes felé fordultunk, hogy végre elkezdődhessen a szertartás. Az idő szinte repült, amint gyönyörű hitvesem szemébe nézve mondtam a szövegemet a pap után. Életem egyik legboldogabb pillanata volt, amikor kimondtuk egymásnak az „igent”, és felhúztuk egymás ujjára a gyűrűt. Ezután a pap kijelentette, hogy férj és feleség vagyunk, és megcsókolhatom a menyasszonyt. Nem tétlenkedtem, azonnal a karjaimba kaptam szerelmemet, és szenvedélyesen megcsókoltam, mire a vendégek éljenezni kezdtek.

-          A többit majd inkább a nászéjszakán, fiatalok – mondta Emmett hahotázva. – Addig még lennie kéne itt egy táncmulatságszerű dolognak.

-          Csak azt ne próbáld bebeszélni nekem Emmett Cullen, hogy te nem voltál boldog, amikor először feleségedként szoríthattad magadhoz a szerelmedet, és így csókolhattad meg – néztem Emmettre kérdőn, miután elengedtem gyönyörű feleségemet.

-          Nálam más a helyzet – legyintett Emmett.

-          Na és mégis miben más? – kérdeztem kíváncsian.

-          Én perverz vagyok, és ezt mindenki tudja is rólam, de hogy a szende kis Gabriella és Jacob így egymásnak esik nyilvánosság előtt, azt több, mint szórakoztató – állapította meg.

-          Inkább nem fejtem ki, hogy mi mindenre vagyunk képesek együtt – kacsintott Gabriella Emmettre, mire mindenki nevetni kezdett.

-          Na szép, kettő az egy ellen, már megint a kisebbet bántják – fonta karba a karjait maga előtt Emmett. Rose pedig, mint mindig most is kupán vágta. Amin megint csak jó nevetett mindenki.

-          Szerintem itt az ideje a gratulációknak – sietett oda hozzánk anya, és Edward. – Úgy örülök nektek – szorított magához mindkettőnket.

-          Köszi, anya – nyomtam puszit az arcára. Ezután sorban jöttek a többiek is. Mindenki kifejezte jókívánságait, és én úsztam a boldogságban, hiszen mi mást kívánhatnék még ezen kívül. Itt van velem minden, és mindenki, amire egész létezésem során szükségem lehet.

-          Akkor most lássuk az első táncot – sietett Alice a lejátszóhoz. Mi pedig Gabriellával besétáltunk a parkett közepére és hivatalosan is megnyitottunk a lagzit. A táncunk után pedig mindenki a parkettre gyülekezett és elkezdődött a közös mulatság is végre.

-          Boldog vagy? – öleltem magam kedvesemet a következő lassú számnál.

-          Azt szavakkal le sem lehetne írni – mosolygott rám angyalian.

-          Nos, ez határozottan jól hangzik – nyomtam gyors csókot a szájára.

-          Lekérhetem a hölgyet? – jelent meg mellettünk fiunk.

-          Természetesen – bólintottam rá azonnal. Majd magamhoz húztam Marie-t, aki a fiam mellett állt mosolyogva. – Szabad, kisasszony?

-          Örömmel – bólintott rá azonnal, majd készségesen hozzám simult.

-          Hogy vagytok mostanában Timmel? – kérdeztem kíváncsian.

-          Öhm… jól megvagyunk – mondta elpirulva. – Több, mint jól – harapott az ajkába. – Legalábbis azt hiszem.

-          Miért érzem úgy, hogy nem vagy biztos a válaszban? – húztam fel a szemöldököm.

-          Ne értsd félre. Minden rendben van velünk – mosolygott rám. – Csak én változom, azt hiszem. Kicsit gyors az, ahogy növekedek, ha érted mire gondolok. Tim és Emily sokkal, de sokkal jobban lépést tudnak tartani a testükkel, mint én.

-          Ez nem feltétlenül rossz dolog – állapítottam meg. – Te tovább élvezheted a gyermeki lét szépségét.

-          Igen, tudom, de eközben kíváncsi vagyok a felnőttkori élményekre is, amiket ők már tökéletesen megértenek – pirult el. – Én még csak most kezdem kapizsgálni.

-          Ez sem hiszem, hogy gondot jelentene – néztem rá értetlenül. – Tudod, hogy Timnek csak az a fontos, hogy veled lehessen, a többi dolog nem számít.

-          Igen, tudom, de azért én is változom, még akkor is, hogyha lassabban, mint a testvérem, és Tim.

-          Ez így is van rendjén – bólintottam rá. – Csak arra próbálok rávilágítani, hogy nem kell sietnetek semmivel sem, és neked sem kell lépést tartani a testvéreddel és Timmel csak azért, mert nem tudod kivárni, amíg veled is egyszerűen megtörténik.

-          Igen, értem, hogy mire gondolsz, és hidd el, hogy semmiképpen sem szeretnék elsietni semmit sem, én csak éppen rádöbbenek mostanában bizonyos dolgokra.

-          Lányosan titokzatos vagy – kuncogtam fel.

-          Nos, erre csak annyit tudok mondani, hogy lány vagyok – mosolygott rám őszintén. – Mindenesetre maradjunk annyiban, hogy én mindig is én leszek, és nem akarok elsietni semmit. Viszont most inkább csak táncoljunk – mondta egy kissé zavarban. – Végül is ez a ti napotok. A tiéd és Gabrielláé.

-          Igen, ez is igaz – nyomtam puszit az arcára.

-          Lekérhetem a hölgyet? – termett mellettünk hirtelen Anthony.

-          Hát persze – nyújtottam át neki a lányát azonnal.

-          Van kedved táncolni egy óriási pocakkal és velem? – kérdezte Nath vigyorogva.

-          Már hogyne lenne – öleltem magamhoz nevetve. Már amennyire ez a pocakjától lehetséges volt. – Hogy vagy, Nathalie? – kérdeztem kíváncsian.

-          Furcsa, hogy megint nem változhatok át egy ideig, de boldog vagyok, hogy újra lesz kisbabánk – válaszolta őszintén. – Ami azt illeti, tudom, hogy mostanában nehéz velem, amiért elnézést kérek, de annyi biztos, hogy nagyon, de nagyon boldog vagyok.

-          Ebben sosem kételkedett egyikünk sem – mondtam határozottan. Majd felnevettem, amikor megéreztem a határozott és erőteljes kis rúgást. – A kis vasgyúró.

-          Igen, nagyot tud rúgni, az egyszer biztos – nevetett fel ő is. – A lényeg, hogy egészséges. Na és, te meg Gabriella? Tervezitek az újabb trónörököst?

-          Ami azt illeti, most egy kicsit várunk vele, mert Phoebe leköti a legtöbb időnket. Ne értsd félre, ez természetesen nem teher. Csak a sokszínű képessége miatt több odafigyelést és gyakorlást igényel, így most szeretnénk minden figyelmünket rá összpontosítani, és persze Timothy-ra is.

-          Ez érthető – biccentett Nathalie. – Phoebe nagyon különleges kislány.

-          Az egyszer biztos – húztam ki magam büszkén. Mindkét gyermekünk egyszerűen csodálatos, és remélem, hogy még sokszor átélhetjük a babavárás, és gyermeknevelés csodáját.

-          Visszakaphatom a férjemet? – jelent meg a szám végén mellettünk Gaby.

-          Hát persze – vágta rá Nath azonnal.

-          Helyes, már régóta hajtok rád, kiscsaj – kapta el Emmett hirtelen Nathalie-t. – Én még meg sem pörgettelek ma.

-          Akkor itt a lehetőség – kuncogott fel Nath.

-          Jó, hogy végre visszakaptalak – húztam magamhoz szerelmemet.

-          Igen, már te is hiányoztál nekem – bújt hozzám azonnal.

-          Mindenki legyen szíves, és foglaljon helyet – szerezte meg Alice ismét a mikrofont. – Elérkezett az ideje, hogy az ifjú pár megkapja a tortáját – mondta lelkesen. Majd a fiúk egy hatalmas ötemeletes menyasszonytortát toltak be egy hatalmas asztalon.

-          Ez káprázatos – ámult el szerelmem.

-          Hát nem együtt választottatok? – lepődtem meg.

-          Én háromemeletest kértem, de úgy tűnik, hogy Alice észrevette, hogy másik két torta ízébe is beleszerettem. Ez nagyon kedves tőle – mondta Gaby meghatottan. Én pedig magamhoz ragadtam a mikrofont egy hirtelen ötlettől vezérelve.

-          Kedves vendégek, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy kedves családunk – kezdtem bele. – Nem készültem igazán beszéddel, de szeretném megköszönni mindenkinek, hogy a kezdetektől velünk vannak. Külön kifejezném hálámat Rose-nak és Alice-nek, amiért olyan bátran és önzetlenül megmentették kedvesemet attól a vámpírtól, aki megtámadta, és a többi Cullennek is köszönöm, hogy befogadták kedvesemet, és azonnal értesítettek minket, nélkülük ez a nap soha nem jöhetett volna létre, és nem lehetne két ilyen csodálatos gyermekünk – fordultam először a Cullen család felé. – Anya, neked köszönöm, hogy volt bátorságod utánam szaladni a lebukás veszélyének ellenére félrelökni minket a száguldó autó elöl. A falkának és párjaiknak pedig köszönöm, vigyáznak ránk, ahogy mi is vigyázunk egymásra, és hogy ők a második családunk. Nem tudom eléggé meghálálni, hogy vagytok nekünk. Azt hiszem, hogy ennyit szerettem volna mondani – tettem le a mikrofont végül.

-          Ahhoz képest, hogy nem készültél beszéddel, egészen jól sikerült – állapította meg Emmett. Hát persze, neki muszáj volt megszólalnia. Bár ezúttal nem volt benne semmi vicces megjegyzés, vagy kötekedés, inkább csak a tények.

-          Nos, van, aki született beszélő tehetség, de most inkább felvágjuk a tortát, a szó szaporítása helyett – fogtam meg kedvesem kezét, aki már a kést szorongatta, hogy felvághassa ezt a hatalmas tortát.

-          Mindenki soroljon ide egy tányérral – mondta Gaby lelkesen. – Már persze azok, akik szeretnének enni belőle. Nem kötelező mindenkinek érthető okok miatt – kuncogott fel.

-          Na látod ezért hálásak vagyunk – állapította meg természetesen Emmett.

-          Ha így folytatod, akkor neked külön elteszek egy szeletet – vágott vissza Gabriella.

-          Már be is fogtam a számat – emelte fel a kezét Emmett védekezően. Amin mindenki jót mosolygott. A torta után pedig folytatódott a mulatság, egészen hajnalig…