4.
fejezet
(Jenna
szemszöge)
Nem
túlságosan meglepő módon Jasper és Edward egyszer csak megjelentek mellettem.
Már alig vártam, hogy egy kicsit jobban bízzanak bennem, de a jelek szerint
ezért még nagyon-nagyon sokat kell majd dolgoznom, ugyanis jóval gyanakvóbbak,
mint gondoltam. Márpedig én be akarok illeszkedni a családba minél gyorsabban.
-
Hogyha tényleg nincs semmi
rejtegetnivalód, akkor nagyon gyorsan be fogsz illeszkedni a családunkba –
mondta Edward határozottan.
-
Azt hiszem, hogy ezzel kész vagyok –
válaszoltam figyelembe sem véve azt, amit mondott. – Mit segíthetek még?
-
Szerintem most egyenlőre ennyi, Alice
nem mondott mást – válaszolta Jasper. – Ha gondolod, akkor rendezkedj be a
szobádban.
-
Ez nem rossz ötlet – bólintottam rá
azonnal. – Gyönyörű az a szoba, és nagyon szívesen eltöltenék benne egy kis
időt – mondtam határozottan.
-
Akkor csak rajta, vesd magad bele az új
otthonodba – vágta rá bátyám lelkesen. Na, ez legalább már egy kicsit lelkes
volt, nagyszerű. Lassan haladunk a cél felé, de legalább haladunk.
-
Hogyha tényleg be szeretnél közénk
illeszkedni, akkor nem lesz semmi gond, ne aggódj, csak egy kicsit gyanakvó
vagyok a Volturival történt incidens óta.
-
Ez végül is érthető – bólintottam rá. –
Azt hiszem, hogyha én is olyan sok mindenen mentem volna keresztül, mint te,
akkor én is biztosan gyanakvó lennék.
-
Hogy érted ezt? – vonta fel a
szemöldökét bátyám.
-
Hát… remélem, hogy nem haragszol, de
Esme mesélt egy-két dolgot a múltadról. Olyan dolgokat, amikről nekem fogalmam
sem volt – kezdtem bele. – Beszélt nekem egy bizonyos Maria nevű nőről, aki
átváltoztatott téged, és kihasznált. Azt mondta, hogy csak bábként használt
téged, és szörnyű dolgokat kellett megtenned érte. Ez igaz? – kérdeztem
bátyámtól kíváncsian.
-
Nos, mint mondhatnék, azért az sem
könnyű helyzet, ami veled történt, de igen, tény, hogy Maria változtatott át,
és csak a céljai elérése érdekében volt rám szüksége. Egyszerűen iszonyú volt.
Én őszintén szerettem őt. Úgy éreztem, hogy szükségünk van egymásra, és soha
nem akartam elengedni. Nagyon sokáig képes is volt fenntartani ezt a látszatott.
Behízelgő volt, és amint gyanút fogtam, hogy csak egy közönséges kis játékszer
vagyok a számára, mindig hirtelen nagyon szenvedélyes lett, és bármi áron meg
akart győzni engem a tényről, hogy szeret. Évtizedeken keresztül képes is volt
rá, hogy megtévesszen, de bennem a sok fájdalom, és rettegés, amit okoztam
egyre jobban elvadított engem tőle. Többször is kértem, hogy ne én legyek az,
aki megöli a már feleslegessé váló katonákat, de mindig azt mondta, hogy csak
bennem bízik meg. Hiába voltam és hűséges és szerető kedvese, sosem érdekelték
igazán az érzéseim. Egyáltalán nem zavarta, hogy mennyi fájdalmat, és
szenvedést okoz nekem a tetteivel. Még olyan is gyakran előfordult, hogy
megcsalt engem, pedig sosem adtam rá okot. Még soha életemben nem volt dolgom olyan
kétszínű nőszeméllyel, mint amilyen ő. Még azon is elgondolkodtam, hogy egyszer
őt öljem meg, de rájöttem, hogy akkor én sem lennék jobb nála. Így inkább
megmentettem a barátaimat Petert és Charlotte-t, és én magam is elindultam új
életet keresni magamnak. Akkor találkoztam Alice-szel. Ő már látta, hogy jövök,
és várt rám. Ő látta azt is, hogy a Cullen családdal fogunk élni, és boldogok
leszünk. Az életem azóta gyökeresen megváltozott. Most már boldogan élek a
családunkkal, és te is része lehetsz egy ilyen fantasztikus klánnak, akik
őszintén törődnek egymással – mesélte bátyám, én pedig alig akartam hinni a
fülemnek. Minden egyes szava sokkoló volt a számomra.
-
Hogyan tudott átverni téged, amikor te
minden érzelmet érzel? – kérdeztem kíváncsian. Valami hibázott a történetben.
-
Nem mindig voltam tökéletesen ura a
képességemnek – vágta rá azonnal.
-
Hogyhogy? Hiszen anya mindig azt mesélte
rólad, hogy mindig meg tudtad nyugtatni egy-két szavaddal. Ebből arra
következtettem, hogy már emberként is megvolt a képességed – néztem rá
kíváncsian.
-
Megvolt bennem a lehetőség, de mivel nem
tudtam róla, és sokáig nem is fejlesztettem túlzottan, így szükségem volt némi
időre, amíg megtanultam úgy használni, ahogy most már tudom – magyarázta a
helyzetet. – Viszont ha már a képességeknél tartunk, akkor kérlek, áruld el,
hogy neked is van-e valami képességed – nézett rám kíváncsian.
-
Nem igazán – ráztam meg a fejem azonnal.
-
Nem igazán? Ez pontosan mit jelent? –
kérdezett vissza értetlenül.
-
Amikor átváltoztam, akkor azt hittem,
hogy bennem is megvan a tehetség, ami benned, de rá kellett jönnöm, hogy az ég
világon semmi tehetségem nincs – húztam el a számat.
-
Na és miből gondoltad, hogy van?
-
Mert nagyon jó volt a beszélőkém, és az
emberek gyakran megnyugodtak tőle – válaszoltam azonnal. – Azt hittem, hogy
hasonlítok rád, és boldog voltam, hogy van valami közös bennünk, ami azt
illeti, nagyon csalódott voltam, amikor kiderült, hogy mégsem vagyok olyan
különleges, mint amilyennek hittem magam.
-
Jenna, attól, hogy nincs ugyanolyan
képességed, mint nekem még ugyanúgy különleges vagy – mondta Jasper
határozottan.
-
Mi lenne bennem különleges? –
sóhajtottam fel a fejemet rázva.
-
Már önmagában attól nagyon különleges
vagy, hogy te vagy a húgom. Hidd el, nekem nincs szükségem ennél különlegesebb
dologra az életben.
-
Ez most teljesen úgy hangzott, mintha
tényleg a húgod lennék – vigyorodtam el.
-
Hiszen a húgom vagy, Jenna – vágta rá
Jasper határozottan.
-
Na és most már annak is tekintesz? Vagy
még egy ideig kémkedsz utánam? – kérdeztem kíváncsian.
-
A húgomnak tekintelek, hiszen az vagy,
ez most már bizonyított tény – bólintott fivérem. – Viszont nehezen nyílok meg,
az ismert okok miatt idegenek előtt, úgyhogy megkérlek rá, hogy légy velem egy
kicsit türelmes. Hidd el, hogy meg fogok nyílni, csak szükségem van egy kis
időre – ölelt magához gyengéden. Egyszerűen csodálatos élmény volt, ahogy
őszintén körbeölelt izmos karjaival. Ennél többet soha nem is kívánhatnék a
bátyámtól.
-
Köszönöm – haraptam az ajkamba, amikor
elengedett.
-
Mit? – lepődött meg hirtelen.
-
Ezt az ölelést, és az őszinteségedet –
válaszoltam boldogan.
-
Bármikor – biccentett mosolyogva. – Most
viszont menj és rendezd be a szobádat, Alice biztosan el szeretne majd elvinni
vásárolni, hogyha már tudod, hogy mire lenne még szükséged a szobádba.
-
Mire lenne még szükségem? Hiszen ágy és
szekrény van benne – tártam szét a karomat. – Esetleg egy-két könyv, és újság,
de másom soha nem is volt.
-
Azért manapság a hölgyek más sokkal
többre vágynak, mint a mi emberi időnkben – vigyorodott el Jasper. – Viszont a
lányok boldogan beavatnak majd a dologba, emiatt ne aggódj.
-
Nem vagyok buta csitri, ne kezelj úgy –
vágtam rá morcosan.
-
Tessék? – hökkent meg Jasper.
-
Az én szeretetemet nem lehet
megvásárolni csecsebecsékkel, és az élethez szükségtelen árucikkekkel – mondtam
határozottan.
-
Jenna, mi a baj valójában? Nem hiszem,
hogy egy hölgy bármikor is kiakadt volna, hogyha jólétet és ajándékokat
ajánlanak neki – vonta fel bátyám a szemöldökét.
-
Nincs semmi gond, csak egy kicsit
furcsán érzem magam. Mindenki annyira kedves, és ezzel a helyzettel nem nagyon
tudok mit kezdeni – magyaráztam azonnal a helyzetet. – Ez az igazság,
egyszerűen nem tudok mit tenni a helyzettel.
-
Értem, hát ehhez kénytelen leszel
hozzászokni, mert a mi családunk nagyon is szeret törődni a családtagokkal.
Kérlek, ne bántsd meg őket, hidd el, hogy csak jót akarnak neked, hogy boldog
légy.
-
Rendben, megígérem, hogy megpróbálom
megszokni a törődést – egyeztem bele.
-
Hidd el, hogy könnyebb lesz, mint
gondolnád – mosolygott rám kedvesen. – Most viszont menj nyugodtan, és
rendezkedj be a szobádban. Később felmegyek hozzád, ha nem gond, és akkor
beszélgethetünk még. Természetesen csak akkor, hogyha te is szeretnéd.
-
Nagyon is szeretném – bólintottam rá
azonnal lelkesen. – Köszi – bújtam hozzá hirtelen. Jó érzés volt a karjaiban
lenni, és nagyon szerettem volna, hogyha ezt minél többször átélhetem.
-
Nincs mit, Jenna – suttogta a hajamba,
és éreztem, ahogy elmosolyodik. – Menj csak – bólintott rá. - Oh, és ha esetleg Alice, a feleségem kedvében szeretnél járni, akkor kérj tőle valamit a közel jövőben, ami vásárolhat, hidd el, utána már könnyen fog menni a beszélgetés a többi lánnyal is - fűzte még hozzá. Én pedig egy
szempillantás alatt felsiettem a szobámba. Ahol a legnagyobb titokban elő tudom
venni a telefonom és írni tudok a nővéremnek, természetesen csak fontos dolgokról.
„Kedves Alice,
Szeretnélek megkérni, hogy hozzatok
nekem a városból egy pár edzőcipőt, mert az enyém már eléggé elrongyolódott.
Bocsánat, hogy téged zavarlak ezzel, de Jasper azt mondta, hogy nyugodtan
kérhetek tőled bármit. Oh, a telefonszámodat pedig elnézést, de elcsentem Esme
telefonjából. Előre is, köszi.
Jenna”
-
Na, ezzel meg is volnánk – vigyorodtam
el. Edward egy kicsit frusztráló, amikor az embert a faágról figyelik, és
elcsenik a bizalmas gondolatait.
-
Bocsánat, csak kíváncsi voltam, hogy minden
megvan-e a kényelmedhez – állapította meg.
-
Tudod, van a szobámon az a remek
találmány, amit ajtónak hívnak. Bekopogsz rajta, azután pedig bejössz, és
megkérdezheted, hogy minden rendben van-e velem – sétáltam mosolyogva az
ajtóhoz. Majd kinyitottam az ablakot neki. – Fáradj be, ha gondolod –
ajánlottam a lehetőséget.
-
Köszönöm – biccentett, majd egy
szempillantás alatt beugrott a szobámba. – Illik hozzád ez a lila tulipános
tapéta – állapította meg.
-
Ezt meg honnan veszed? – lepődtem meg.
-
Ne haragudj meg érte, de láttam, amikor
kivillant a vállad és rajta a lila színű, tulipán tetoválást – mutatott a bal
vállam felé.
-
Oh, akkor lehet, hogy Esme is látta?
-
Előfordulhat – bólintott rá. – Bár ő
egyébként ösztönösen tudja, hogy kinek milyen szobát kell berendeznie – fűzte
még hozzá.
-
Igen, ő nagyon kedves, ahogy a többi
lány is, viszont a férfiak errefelé igencsak gyanakvóak. Legalábbis te és a
bátyám. Carlisle és Emmett már más kérdés. Ők nem hitték azt, hogy kémkedni
jöttem. Biztosan most is kihallgattál.
-
Nem hallgattalak ki – vetett ellent
azonnal.
-
Oké, akkor, ha nem haragszol még gyorsan
megírom Alice-nek, hogy milyen színű papucsot szeretnék, és beszélgethetünk is
tovább – mondtam lazán.
-
Mármint cipőt – javított ki reflexből.
-
Még szerencse, hogy nem kémkedsz utánam
– húztam el a számat.
-
Jól van, tartozom egy bocsánatkéréssel –
adta be a derekát Edward.
-
Elfogadva, hogyha most hagysz rendesen
körbenézni a szobámban – ajánlottam a lehetőséget. – Oh, és szeretnék majd
Alice-től kérni bizonyos dolgokat, ami nem tartozna férfiakra, úgyhogy
lehetőség szerint a következő tíz perc legyen csak az enyém – néztem rá
kérlelőn.
-
Rendben van, megígérem, hogy nem
kémkedek utánad – ígérte azonnal.
-
Köszönöm – nyomtam puszit az arcára,
majd kinyitottam a szobám ajtaját. Ő pedig azonnal értve a célzást ki is sétált
az ajtón. Én pedig ismét felvettem a telefonomat, és írni kezdtem, de a
gondolataim közben Alice körül forogtak, hogy ne keltsek gyanút továbbra sem.
„Kedves Nővérem,
Érdekes dolgokat
mesélnek itt nekem. Tényleg alaposan megtéveszthették Jasper emlékeit rólad,
mert egyáltalán nem tüntetett fel téged senki jó fényben. Hihetetlen, hogy az
ártatlan külső mögött mindannyian mennyire romlottak. A tervünk azt hiszem,
hogy most már rendben lesz. Még gyanakszanak rám, de már nem sokáig. Majd még
jelentkezem, most viszont írnom kell még Alice-nek, hogy milyen fehérneműt, és
hálóinget vegyen, mert Edward folyamatosan figyel, és el kell terelnem a gyanúját.
Szeretlek, és
hamarosan találkozunk,
Jenna”
„Alice,
Kérlek, ne haragudj
rám, amiért megint zavarlak, de ha tudnál hozni nekem egy-két kényelmes
fehérneműt, és hálóinget, vagy pizsamát még, akkor nagyon hálás lennék.
Köszönettel,
Jenna”
Miután
végeztem az üzenetek megírásával, egy kicsit tüzetesebben is átvizsgáltam a
szobámat, és egyszerűen fantasztikus volt. Csakis ennyit tudtam rá mondani.
Pontosan olyan volt az egész szoba, amilyet mindig is elképzeltem volna
magamnak. Ráadásul pedig tényleg úgy tűnt, hogy kényeztetni akarnak. Csak úgy,
egyszerűen, maguktól. Ez több volt, mint furcsa, hiszen az életben minden egyes
kedves szóért meg kell dolgozni. Legalábbis én így tudtam eddig.
-
Jenna, gyere le, megjöttünk – hallottam
meg egy lelkes sikkantást a földszintről. Ez csakis Alice lehet. – Vagy várj,
inkább én megyek fel, hiszen olyasmit is hoztam neked, amit a fiúknak nem
kellene látni.
-
Gyere csak fel, Alice, már alig vártam,
hogy megérkezzetek – válaszoltam vidáman. Remélhetőleg egyedül jön fel a sok
hálóinggel, és fehérneművel. Végül is, az lenne a cél, hogy tartsunk egy csajos
ruhapróbát, és akkor már nem is kell sokáig itt lennünk a bátyámmal, csak néhány pillanat kell…
Jújjj olyan jó anyira tetszik.. még engem is kiváncsivá tettél:)
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésNa nee!! Mit akar csinálni Aliceszel? :o
Hogy Esmét mennyire kihasználja...Egyre jobban ellenszeves lesz nekem ez a Jenna...
Azt nem nagyon értem, hogy Edward hogyan nem hallja Jenna gondolataiban pl:Maria üzenetét?
Összegezve ez is egy nagyon jó, érdekes fejezet volt :)
Üdv.Allstars
Szia.
VálaszTörlésNagyon izgi lett a fejezet, alig várom, hogy folytasd.
Kíváncsi leszek, hogy Maria mit adott be Jennának, és hogy fog a Cullenekkel marad e utána =)
Puszi
Detti
Szia!
VálaszTörlésRühellem ezt a nőszemélyt!! Mit akar szegény Alicel csinálni? És Esme csupa szív anya és mekkora csalódás lesz neki ez a lány Carlisle is olyan hiszékeny. És Emmett ő Bellának sem örült annyira az elején és most csak mert az a Jenna vámpír ilyen lazán befogadja ne már! :/ És az örökké tomboló Rose ugye ő is gyanakszik a csajra?! Még is miket hazudhatott Maria Jennának a Cullen családról azt is megírod? Hihetetlen mennyire tökéletesen csavarod a szálakat imádlak Drusilla mindig bearanyozod a Hétfőimet ezzel a történettel :D Csak így tovább sok sok történetet tőled nekünk olvasóknak és sok ihletet kívánok!! :)
Üdv: Solya :)
Szia!
VálaszTörlésNagyon jó lett ez a fejezet is. Már nagyon várom a következőt.
Puszi Abby!
Szia!
VálaszTörlésEz miért jó Jennának?Azt hiszi, hogy Jasper hazudik, hogy agymosása volt, hát bolond ez a lány, pedig már kezdtem reménykedni,h észbe kap az ifjú nőszemély, de nem, remélem, hogy jól rá fog cseszni, mert elég szemét dolog amit csinál...Az ember reménykedik,hogy na talán most észbe kap, és bumm semmi nincs
Izgalmas, fondorlatos lett,
Melinda
Szia!
VálaszTörlésMint mindig most is nagyon jó lett!Hát Jenna nem hitte el de majd észhez tér!Alice az meg már csak Alice.Nem azért hogy védjem Jennát de Edward túlságosan is sokat figyeli ahelyett hogy Bellával lenne.Várom a kövit!
Puszi Beky!
Szia ismét.
VálaszTörlésFogsz kitenni képeket? Vagy Jennáról teszel fel?
Annyira érdekel, hogy hogy képzeled el őt.
Puszi
Detti
Szia Ivett!
VálaszTörlésKöszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszik a történet :D Bár az alapja természetesen a te érdemed. :D
Puszi
Szia Allstars!
Köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet :D Jenna ügyesen titkolja ezeket a dolgokat. Most azért nem hallotta Edward ezeket a gondolatokat, mert miközben írta az sms-t végig Alice-re gondolt, így nem vette észre Edward, hogy mi történik.
Puszi
Szia Detti!
Köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet :D Jennához is kerestem képet, este fel is teszem :D
Puszi
Szia Solya!
Köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet :D Hamarosan hozom a folytatást. Rose is gyanakszik természetesen. :D A következő fejezetben pedig be is igazolódik a gyanúja egy-két emberkének :D
Puszi
Szia Abby!
Köszönöm szépen. Örülök, hogy tetszett :D
Puszi
Szia Melinda!
Köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet :D Nem jó ez Jennának, de hát elhitettek vele valamit. Ez nem az ő hibája. Hamarosan jön a folyti :D
Puszi
Szia Beky!
Köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet :D Hát, Edward gyanakvó kis karakter ebben a kis történetben :D Hamarosan hozom a folytit.
Puszi