La Push vámpírja - 80. fejezet

80. fejezet



Sziasztok! Úgy tűnik, hogy Nathalie szüleit illetően általános a félreértés. Tehát Nath szülei Sam, és Jules Uley. Sam az idősebbik Sam, és Emily fia. Egy generácóval odébb járunk. Aki nem hiszi, az zarándokoljon el a 17. fejimhez :) Puszi, Drusilla


(Nathalie szemszöge)



Már alig vártam, hogy odaérjünk a határhoz, és onnan a Cullen házba, hogy kiélvezhessen a lánybúcsúmat. Nagyon kíváncsi voltam már rá, hogy milyen lesz, mert Alice és a többiek is titkolóztak előttem. Még anya sem volt hajlandó semmit sem elárulni, úgyhogy már tűkön ültem az izgalomtól. Apa csak vigyorogva csóválta a fejét minden egyes alkalommal, amikor információt próbáltam kicsikarni az emberekből, de úgyis tudta, hogy nem fog sikerülni.

- Megérkeztünk, édeseim – állt meg apa nem messze Gaby kocsijától.

- Biztos vagy benne, kicsim, hogy akarod, hogy én is veled menjek? Mégis csak a te leánybúcsúd, nem akarok zavarni. Hiszen az édesanyád vagyok. Nem akarom, hogy feszélyezve érezd magad miattam.

- Ne butáskodj már, anya. Szeretném, hogyha velem jönnél – mondtam neki komolyan.

- Biztos? Nem csak azért akarod, hogy ott legyek, mert nem akartok apáddal egyedül hagyni? – nézett rám gyanakvóan.

- Na de, anya. Hogy gondolhatsz ilyesmit rólam? Én tényleg nagyon szeretném, hogyha velem jönnél – mondtam kicsit durcásan. – De persze, hogyha nem akarsz, akkor nem muszáj – fűztem még hozzá. Jézusom, mit mondtam? Ezt nem én nem is akartam mondani.

- Nathalie – rivallt rám apa.

- Bocsánat – kaptam a szám elé a kezemet. – Nem akartam. Nekem csak kicsúszott.

- Semmi baj, kicsim. Azt hiszem, hogy én is túlzásba estem – fogta meg anya a kezemet. – Nos, mivel ennyire szeretnéd, szívesen veled tartok.

- Az jó – mosolyodtam el. Anya pedig elengedett és kiszállt az autóból. Követni akartam, de apa hirtelen elkapta a kezemet. – Tényleg sajnálom, amit mondtam – néztem rá bűnbánóan.

- Rendben – biccentett apa, de még mindig tartotta a kezemet.

- Baj van? – kérdeztem döbbenten.

- Nem tudom, te mondd meg – fürkészte az arcomat. – Nem muszáj hozzád menned, ha még nem akarod – állapította meg.

- Már hogyne akarnék hozzámenni? – kérdeztem döbbenten.

- Nem tudom, kicsit feszült vagy mostanában, és azt hittem, hogy… - magyarázkodott, de félbeszakítottam.

- Semmi baj, apu, csak kicsit ideges vagyok. Ez egy hatalmas lépés az életemben – válaszoltam határozottan.

- Értem, ez esetben, rendben van – mosolyodott el apa. – Gyere, szálljunk ki – mondta. Majd már el is tűnt az autóból, és néhány pillanat múlva már ki is nyitotta nekem az ajtót.

- Kisasszony – segített ki a kocsiból.

- Köszönöm, apu – fogadtam el a kezét. Majd kipattantam az autóból. Gabriella is kiszállt már a kocsiból, és odasétált hozzánk.

- Huh, szép pocak – néztem rá boldogan.

- Köszönöm, nagyon igyekszem szépen növesztgetni – fordult körbe vigyorogva.

- Akkor én megyek is, hölgyeim – húzta magához apa még egy csókra anyát. Nekem is nyomott egy puszit a homlokomra, azután pedig bepattant az autóba és eltűnt.

- Tényleg, na haragudj, az előbbiért, anyu – bújtam hozzá.

- Nem haragszom, drágám – simogatta meg a hátamat. – Na, indulás, bulizzunk – kiáltott fel anya. Gaby pedig helyeslően sikkantott fel. Én pedig csak nevettem rajtuk, de engedelmesen beszálltam a kocsiba, és hagytam, hogy a leánybúcsúm színhelyére vigyenek.

Még messze jártunk a háztól, de már most hihetetlen látvány fogadott. A fákon gyönyörű, színes lampionok voltak, amik elképesztően szép látványt nyújtottak. A földön pedig apró sárga színű kövek mutatták az utat a ház felé. Megbabonázva néztem a csodálatos elődíszítést, majd amint megálltunk a ház előtt egy óriási transzparens hirdette, hogy a ma éjjel csak az enyém. Amint megállt az autó és kiszálltam belőle, kirobbant az ajtó, és Alice rohant felém hatalmas hévvel, hogy megölelgessen. A lendületétől még hátra is csapódtam az autó ajtajának.

- Szia – sikongatta kis barátnőm. Majd eleresztett, és az anyukámhoz fordult. – Jó estét, Jules. Én vagyok, Alice, már beszéltünk. Nagyon örülök, hogy eljött – szorította óvatosan magához anyukámat is.

- Szia, Alice. Én is örülök, és tegezz nyugodtan – paskolta meg anya a hátát óvatosan. Szegény anyukám nem számított ilyen heves támadásra.

- Gyertek be – kezdett el húzni minket a ház felé, miután elváltak anyuval. Gaby már eltűnt, úgyhogy biztosan bement, miközben Alice ránk támadt.

Ahogy beléptünk a házba mindenki körénk gyűlt, és bemutatkoztak anyának. Persze Bellával már jól ismerték egymást, de a többieket még nem ismerte Gabriellán kívül. Johannáról is még csak hallott. Minden felszabadult volt, és boldog, ami engem is csak még jobb kedvre derített.

- Szóval – állt ki Alice a nappali közepére, egy mikrofonnal. – Én, mint főszervező szeretném ismertetni a lánybúcsú menetét. Először is jön egy finom vacsora, az emberi lényeknek – mondta mosolyogva. Mire mindenki felnevetett. – Azután pedig jöhet a karaoke, és a szokásos házasulandóra kirótt feladatok, végezetül pedig jöhetnek a meglepetések. A lánybúcsú ezennel kezdetét veszi – sikkantott fel Alice boldogan. A lányok pedig felnevettek és tapsviharban törtek ki. Alice elegánsan pukedlizett egyet. Majd eltűnt, és egy hatalmas tálcával a kezében tért vissza, ami tele volt mindenféle finomsággal. – Az első tálcát a kismamáknak – nyújtotta barátnőm anya, és Gaby felé, akik boldogan vették el tőle az ételt.

Ezután még számos tálca került elő a többi lány számára, és a számomra is. Jóízűen falatoztunk, miközben Alice, Rosalie és Esme mókás kis koncertet tartott nekünk, mindenféle paródiából válogattak, mi pedig majd meg szakadtunk a nevetéstől. Az utolsó számnál még Bella is csatlakozott hozzájuk, pedig Anthony anyukájából nem is nagyon néztem volna ki, hogy táncra perdül, és énekelni fog a többiekkel. Egyszerűen fantasztikusak voltak.

- Remélem, mindenki jóllakott – ragadta Alice ismét magához a szót. – Az első feladatunk a menyasszony számára, hogy elénekeljen egy klasszikus számot. Segítőtársakat választhat, de a fő szólamot neki kell vinnie – mondta Alice szigorúan. – A dal pedig nem más, mint a… Like a virgin – vigyorodott el gonoszan barátnőm. – Van egy olyan sejtésem, hogy a dal bizonyos szavai már nem aktuálisak, de ez amolyan hagyomány nálunk, úgyhogy te sem úszod meg – kacagott fel a kis kobold, és a többiek is vele nevettek.

- Aktuális volt valaha is ez a szó a lánybúcsúkon, amiket rendeztünk? – nevetett fel Rose hangosan.

- Mindenki magából indul ki nővérkém – kontrázott rá Alice. – Viszont elég a szóból, tehát követezzen Nathalie, és a Like a virgin – termett mellettem, majd a kezembe nyomta a mikrofont, és elindította a gépet.

Idegesen álltam ki a nappali közepére, és lesütöttem a tekintetemet, hogy ne is lássam a rám vigyorgó arcokat. Sosem szerettem a nyilvánosság előtt szerepelni, úgyhogy most sem nagyon lelkesedtem a gondolatért, bár tény, hogy eddig nagyon tetszik a leánybúcsúm. Egy dalt csak kibírok, még akkor is, hogyha borzalmas énekhangom van. A szám elindult, én pedig nagyot sóhajtottam, és elkezdtem énekelni.

„I made it through the wilderness

Somehow I made it through

Didn't know how lost I was

Until I found you

I was beat incomplete

I'd been had, I was sad and blue

But you made me feel

Yeah, you made me feel

Shiny and new

Like a virgin

Touched for the very first time

Like a virgin

When your heart beats

Next to mine

Gonna give you all my love, boy

My fear is fading fast

Been saving it all for you

'Cause only love can last

You're so fine and you're mine

Make me strong, yeah you make me bold

Oh your love thawed out

Yeah, your love thawed out

What was scared and cold

Like a virgin

Touched for the very first time

Like a virgin

With your heartbeat

Next to mine

Oooh, oooh, oooh

You're so fine and you're mine

I'll be yours 'till the end of time

'Cause you made me feel

Yeah, you made me feel

I've nothing to hide

Like a virgin

Touched for the very first time

Like a virgin

With your heartbeat

Next to mine

Like a virgin, ooh, ooh

Like a virgin

Feels so good inside

When you hold me, and your heart beats, and you love me

Oh, oh, oh, oh, oh, oh, oh, oh, oh

Ooh, baby

Can't you hear my heart beat

For the very first time?”

Amikor az utolsó hangok elhaltak idegesen haraptam az ajkamba, és vártam, hogy nyíltan kinevethessenek, de nem történt ilyesmi. Sőt, mindenki hangos tapsviharban tört ki, és még hangosan sikítoztak is. Barátnőm mellettem termett, és kikapta a kezemből a mikrofont. Én pedig amilyen gyorsan csak tudtam a helyemre szaladtam a kanapéra.

- Ez gyönyörű volt, Nathalie – mondta elismerően. – Hölgyeim, megérdemli az első ajándékot a teljesítményéért? – kérdezte a többiektől, mire csak egy hangos „igen” felkiáltást kapott válaszul. – Ez esetben Nath most felállhat, és kiválaszthat magának egy csomagot, amit kibonthat - mondta Alice. Izgatottan pattantam fel, és választottam ki az egyik csomagot. Azután pedig kíméletlenül széttéptem a gyönyörű csomagolópapírt. Ami a szemem elé tárult attól rögtön elpirultam. Egy szexi, fekete fehérnemű szett volt benne.

- Ez gyönyörű, lányok – haraptam az ajkamba.

- Úgysem lesz hosszú életű – legyintettek a csajok. – A férfiak mifelénk elég komoly vérmérséklettel rendelkeznek – kacsintottak rám.

- Anthony nem is… - csúszott ki a számon, de inkább nem fejeztem be a mondatot.

- Na, mik derülnek itt ki – villant meg a lányok szeme.

- Nem, eszetekbe se jusson. Nem fogom kibeszélni a szexuális életünket – ráztam meg makacsul a fejem.

- Egyetértek – állt mellém azonnal Bella. Hála az égnek, legalább ő nem akar hallani a fia, hogy is mondjam stílusáról, és teljesítményéről.

- Ünneprontók, pedig micsoda lányos pletyi volt kibontakozóban – biggyesztette le az ajkát Alice. – Egyébként megsúgom, hogy Jasper sem olyan – fűzte még hozzá.

- Emmett viszont igen – villant meg Rose szeme.

- Azt hiszem, hogy ezt sejtettük – forgatta meg a szemeit Alice. – Bella? Mit gondolsz Edwardról?

- Én… nem nyilatkozom – sütötte le a szemeit halványan mosolyogva.

- Szerintem koncentráljunk a következő feladatra – mentette meg anya a helyzetet, mire én hálásan pislantottam felé.

- Igaz – bólintott rá Alice. – A következő feladat igen nehéz lesz. Bekötözzük a szemedet, és neked csukott szemmel kell megtalálnod Anthony elcsent dolgait. A mi párjaink dolgai közül. Köszönjük a segítséget Gabriellának, aki remekül tud hatni a Jacobra, és megszerezte a néhány darabot, amit kértem – kacsintottak össze a lányok.

- Gaby, ejnye – fordultam felé rosszallóan.

- Egy kismama hormonjai ellen még Jake sem tud mit tenni, és ez kapóra jött, hogy megszerezzem a holmikat, amikre Alice szerint szükség volt – pirult el barátnőm.

- Felháborító, hogy itt mindenki összeesküdött ellenem – szusszantottam bosszúsan.

- A lánybúcsúk már csak erről szólnak – sóhajtottak fel a lányok. Bár egy csepp megbánást sem fedeztem fel a hangjukban.

- Na szóval, lányok, kössétek be a hölgy szemét – adta ki az utasítást Alice. Én pedig a következő pillanatban már vakon csücsültem. – Az asztalon előtted három dolog van, ami Anthony tulajdonát képzi. Amennyit eltalálsz öt próbálkozásból, annyi ajándékot kapsz. Kezdheted – hangzott az utasítást.

Én pedig tapogatózni kezdtem az asztalon. Az első dolog, amit megfogtam valami pulóver volt, de Anthony kétszer is belefért volna. Úgyhogy félretettem, mert ez biztosan Emmett tulajdonát képzi. A második egy vaskos könyv volt. Ez vagy Carlisle, vagy szerelmem tulajdona. Mélyet szippantottam a levegőből, és megéreztem szerelmem jellegzetesen édes illatát a lapokon túl. Ez a könyv biztosan kedvesemé, úgyhogy magam mellé tettem. A következő tárgy egy táska volt, orvosi táskaszerű tapintás. Ez biztosan Carlisle táskája, ezért Emmett pulóvere mellé száműztem. A következő, amit megfogtam valami üveggolyó szerű dolog volt. Emlékszem, hogy kislányként még egyszer ezt adtam Anthony születésnapjára, mert többre nem futotta a pénzemből. Egy pici üveggolyó, amiben egy apró kis farkas volt. Á… biztosan kidobta, hiszen csak egy kislány ajándéka volt. Ráadásul már elmúlt negyven éves, amikor ilyet kapott tőlem. Komolytalan, és értéktelen ajándék volt. Bár, mi van, ha mégsem? A biztonság kedvéért magam mellé helyeztem. Már csak egy dolgot kell megtalálnom. Vajon mi lehet az? Ez egy karkötő. Amin egy apró farkas van, legalábbis a tapintásából ítélve. Ez biztosan olyan, mint Anthony karkötője, de ezt sosem venné le, úgyhogy ez biztosan átverés lesz. Ezért félretettem. A következő, amit a kezembe vettem, és baseball kesztyű volt. Ez viszont biztosan Anthony kesztyűje lesz. Jellegzetes volt a tapintása, mert már többször is javítva volt, annyit játszottak vele a srácok.

- Ezt a három tárgyat választom – mondtam határozottan.

- A többit meg sem nézed? – kérdezték kíváncsian. Na persze, most csak el akarnak bizonytalanítani, de nem fogom hagyni magam.

- Nem, biztos vagyok a döntésemben – mondtam határozottan.

- Ez esetben – kezdett bele Alice. – Választhatsz magadnak… gratulálok, három ajándékot – sikkantott fel boldogan.

Engem viszont most nem az ajándék érdekelt, hanem az, hogy ez a golyó, az a golyó-e, amit én vettem neki. Lekaptam a fejemről a kendőt, és óvatosan fogtam a kezembe az apró kis üveggolyót. Hihetetlen, hogy megtartotta. Hiszen még csak hét éves múltam, és azt hittem, hogy amint hazaér a kukába dobja ezt a is vackot. Annyira sajnáltam, hogy a legjobb barátomnak csak ennyit tudtam adni.

- Az egyik legkedvesebb ajándéka volt, amit valaha is kapott, hiszen a szívedet is beleadtad az kis pénzecskéden túl. Az éjjeliszekrény fiókjában tartja – mondta Bella mosolyogva.

- Sosem gondoltam volna, hogy megtartotta – csóváltam meg a fejem hihetetlenül. Ebben a pillanatban csak még jobban szerettem őt. Az én tökéletes majdnem férjem, a szerelmem.

- Gyere válassz ajándékot – sürgetett meg egy kicsit Alice. Én pedig kihúztam három csomagot a kupacból. Az elsőben egy combfix volt, kék csipkéből.

- Valami kék – kacsintott rám Rose.

- Köszönöm – mosolyogtam rá. Utána pedig tovább bontogattam az ajándékokat. A második csomag apró tiarát tartalmazott, de nem is akármilyet, hanem azt, amit a nagyi, és anya is viselt a hajában az esküvőjén. Mindig is reméltem, hogy én is megkaphatom majd a nagy napra.

- Valami régi – fogta meg anya a kezemet.

- Köszönöm – bújtam hozzá.

- Ugyan – legyintett anya. – Ez mindenképpen a tiéd lett volna, édesem. Most pedig bontsd ki a harmadik ajándékodat is – mondta határozottan. Én pedig azonnal letéptem a harmadik ajándék csomagolóját is.

- Valami új – mosolygott rám Esme, amikor kiemeltem a gyönyörű nyakláncot.

- Ez tényleg csodálatos – néztem hálásan Esme felé. Aki csak mosolyogva biccentett.

- Most pedig következzen az est talán fénypontja – kapott el hirtelen Alice. A következő pillanatban pedig már egy székhez voltam kötözve, de szó szerint. A szememet pedig kendő takarta. – Egy szokásos lánybúcsúztató ajándék, ami minden nőnek kijár, mielőtt bekötik a fejét – vezette elő Alice.

- Ne, erre semmi szükség – estem pánikba. – Nem kell chippendale fiú, küldjétek haza, nem akarom – tiltakoztam hevesen.

- Ki mondta, hogy csak egyről beszélünk? – kérdezték a lányok nevetve. Te jó ég, ezt én nem akarom. Semmi szükség rá, hogy egy vadidegen férfi dörgölőzzön hozzám.

- Anya, segíts – próbáltam meg hatni az utolsó ép elméjű nőre a nappaliban.

- Ne félj, kicsim, tetszeni fog – hallottam meg anya nyugtató hangját.

Én viszont egyáltalán nem nyugodtam meg. Néhány másodperccel később pedig lekerült rólam a kendő, és azonnal elkattant egy fényképezőgép, ami a valószínűleg rémült arcomat hívatott lekapni, de nem is ez volt a legérdekesebb, hanem az, hogy egy régi kedvenc filmem, az Alul semmi kockái indultak el előttem a tévében.

- Ma este, csak neked táncol az Alul semmi stábja – sikkantotta Alice.

Én pedig vidám nevetésben törtem ki. Tényleg nem akartam valódi chippendale fiúkat magam körül. A lányok is beültek mellém, és kikötötték a kezeimet, hogy pénzköteget csúsztassanak a kezembe. Egyszerre kezdtük el a képernyőt dollárok százaival dobálni, és nevetve sikoltoztunk, és kurjongattunk a fiúknak. Fantasztikus volt. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen vicces, és szórakoztató leánybúcsúm lesz, de ez mindent megért. Alice, és a többiek igazán kitettek magukért. Miután véget ért a film, és én is minden feladatot teljesítettem, amit a lányok rám róttak, kellemes beszélgetésbe, és nassolásba kezdtünk. Kisminkeltük egymást, és divatbemutatót tartottunk. Csokit, fagyit, és sütit ettünk, miközben irulva-pirulva hallgattuk az Esme-szigetes történeteket. Főleg Rose áradozásánál lettem olyan, mint egy rák, bár ez szerintem egyáltalán nem csoda. Még anya is itt-ott belepirult a történetbe. Miután a sztorikat is kivégeztük, már hajnali egy órát mutatott az óra, de nekünk még muszáj volt néhány jó kis számra táncolnunk, és énekelnünk. Miután pedig kitomboltuk magunkat mindenki bebújt a hálózsákjába, még a vámpír lányok is, akik a kedvünkért még pizsit is húztak, majd elszenderedtünk, hogy délután kipihenten és gyönyörűen mondhassam ki a boldogító „igent”.



(Anthony szemszöge)



Már alig vártam, hogy a Kecske-sziklához érjünk. Imádtam azt a helyet, és valószínűleg Simba is arrafelé ólálkodik ilyenkor. Fantasztikus volt, ahogy rohantunk. Edward futott az egyik oldalamon, míg a másikon Sam. Mögöttünk pedig Emmett, Jasper, Carlisle, Billy a hátán Justinnal, és Jake. Justin és Billy lemaradnak mögöttünk, amíg családom vámpír tagjai jól laknak, és csak utána csatlakoznak, nehogy baj legyen. Hiszen egy vámpír, akármennyire is jámbor fajta kiszámíthatatlan, amíg vadászik. Emmett azonnal leszakadt rólunk, ahogy meglátott egy jól megtermett hím grizzlyt. Azután pedig Carlisle indult meg egy szarvas felé, míg Jasper szintén egy medvét célzott meg. Edward és én pedig egy-egy oroszlán után vetettük magunkat. Apa udvariasan átengedte nekem a nagyobbik hímet, ő ment a kisebbre. Apa? Igen, végül is miért ne, hiszen kiérdemelte a megnevezést már ő is. Lehet két apukám is. Az amelyik már odafentről figyel engem, nem hiszem, hogy megharagudna rám ezért.

- Eleget ittál, fiam? – kérdezte miután ő is végzett.

- Igen, apa – válaszoltam halványan elmosolyodva. Edward arcára pedig kiült a döbbenet, amit egy pillanattal később felváltott a boldogság, és a szeretet. Egy szempillantás alatt előttem termett, és magához rántott egy rövid, de sokatmondó ölelésre.

- Azt hittem, hogy ezt sohasem fogom hallani a szádból – mondta meghatottan. – Köszönöm, fiam.

- Nincs mit, azt hiszem – bokszoltam a vállába. Ő pedig egy hirtelen mozdulattal nevetve borzolta össze a hajamat.

- Na, de fiúk, még a végén elpirulok – bazsalygott mellettünk Emmett. Észre sem vettem, hogy közben a többiek is körénk gyűltek. – Most pedig, hogy ilyen szépen egybegyűltünk, kezdődjön el az igazi legénybúcsú – csapta össze a tenyerét a nagy mackó. A következő pillanatban pedig Irina termett előttem, igen hiányos öltözetben.

- Emmett, azt ígérted, hogy nem csinálod – csattant fel apa kissé mérgesen.

- Kijátszottalak, bocsi, öcsisajt, de a fiadnak ma van az utolsó estélye, hogy másik popsit markolásszon – kacsintott rám Emmett. Irina pedig énekelni és táncolni kezdett, miközben egy kidőlt rönkhöz vezetett és leültetett rá. Majd az ölembe ült.

- Irina, ne vedd sértésnek, de én nem hiszem, hogy ez jó ötlet – mondtam halkan.

- Nyugi, nagyfiú, ez csak egy tánc, amit a házasulandó férfiak mindegyike megkap. Csak egy kis poén. Lazíts, és élvezd – simított végig az arcomon. Majd megfordult, és csábosan ringatni kezdte a csípőjét kifejezetten érzékeny helyeken. Úgyhogy hirtelen megragadtam őt, és kicsit eltávolítottam a kényes részeimtől.

- Hűséges a szépfiú – ejtette le a válláról az egyik apró pántot Irina, majd ismét felém fordult. – Halljuk, mitől olyan különleges az angyalkád – kérdezte csábítóan pislogva. – Esélyem sincs, hogy elhódítsalak? – vonaglott tovább felettem.

- Egyáltalán nincs – ráztam meg a fejem komolyan. – Nathalie különleges, nincs nála szebb és odaadóbb nő a világon. Előre tudja a gondolataimat, holott én vagyok a gondolatolvasó. A legapróbb gesztusa is olyan személyes volt egész életemben, mint senki másé. Olyan, mintha két testben lennénk egy lélek – magyaráztam Irinának határozottan.

- Hű – kerekedtek el Irina szemei, és megállt a mozdulat közben. – Ti aztán rendesen egymásba gabalyodtatok – maradt tátva a lány szája. – Csak gratulálni tudok, szépfiú – simított végig az arcomon. Majd a fiúk kurjongatásával, és tapsviharával kísérve eltűnt a fák között.

- Köszi, Irina – kiáltottam utána. Biztosan illik az ilyesmit megköszönni, gondolom. Végül is csak miattam jött el idáig.

- Nincs mit, szépségem – termett előttem. Majd gyors puszit nyomott az arcomra, és végleg eltűnt.

- Ugye, hogy azért jó volt – kezdte el Emmett húzogatni a szemöldökét.

- Szerintem kicsi a rakás – kiáltott fel Jasper, majd Emmettnek rontott nevetve. Apa pedig követte, Billyvel és Jacobbal együtt. Még Carlisle is rájuk vetette magát, így én sem türtőztettem magam, és Justint magammal rántva a rakás tetejére vettetem magam.

- Oké, sajnálom, engedjetek el, légy szíves – adta fel Emmett egy bő fél óra sikertelen próbálkozás után. Mire mi megkegyelmeztünk és elengedtük.

- Azért valld be, hogy tetszett – nézett rám kajánul.

- Oké, tetszett – mondtam a szemeimet forgatva.

- Tudtam – emelte pacsira a kezét. – Az én uncsi öcsim – csaptuk össze a kezeinket. Sam viszont felmorgott Emmett mellett, és letépett egy darabot a nadrágjából. „Mondd meg neki, hogy ha még egyszer el akar csábítatni valakivel a lányomtól, akkor valami mást is letépek. Persze csak viccelek, és nem haragszom, de azért kötelességem felháborodni.” Üzente gondolatban Nath apukája. – Hé… nyughass kutyuli – emelte fel Em az ujját, mire Sam újra felmorgott, és újabb darabot tépett le a ruhájából.

- Sam azt üzeni, hogy ha még egyszer megpróbálsz elcsábítatni a lánya mellől, akkor fontos testrészeiddel fogja ezt tenni, és ne kutyulizd, mert pórul jársz – adtam át az üzenetet. – Egyébként az első része a dolognak csak vicc volt, de a kutyuliért letépi a …, az ő kérése nem mondom ki, gondold oda, hogy micsodát – mondtam kuncogva. Mire mindenki felnevetett körülöttünk, még Emmett is.

- Bocsi, kedves apuka. A lánya egy igazi bombázó – mondta komolyan. – A szokás viszont megkívánt egy táncot a kiscsávónak mielőtt bekötik a fejét – magyarázkodott. Sam pedig felemelte a mellső mancsát, amibe Emmett azonnal bele is csapott.

- Oké, szent a béke – biccentettem.

- Szuper, akkor a farkasok faraghatnának magukból megint embert, hogy tudjunk dumálni közvetítő nélkül is – ajánlotta idióta nagybátyám.

- Mindjárt visszajönnek – mondtam miután a fák közé vetették magukat.

Nem sokkal később pedig valóban visszatértek testvéreim, és apósom immáron emberként. Közben mi gyorsan felépítettük a sátrakat, amiket magunkkal hoztunk, és betoppant Simba is. Aki kíváncsian méregette a velem érkezőket, majd jobbnak látta, hogyha távozik, mert túl sokan voltunk, akik veszélyt jelenthettünk a számára.

Sokáig beszélgettünk a tábortűz körül, és jókat nevettünk Emmett sokszor fárasztó és perverz viccén, de mindenképpen jók voltak a poénjai, csak néha fárasztóak. Mindenesetre nagyszerűen éreztük magunkat, és úgy tűnt, hogy a Cullenek és farkasok közötti származásból adódó ellentétnek szinte nyoma sem maradt mára már. A kedvemért, illetve Nath, anya és az én kedvemért, tökéletesen normalizálódott az állapot a két törzs között, ami hatalmas boldogsággal töltött el. Örömömet pedig csak az tetézte, hogy holnap feleségül vehetem a számomra legfontosabb lényt a földön. Nathalie végre a feleségem lesz. Nem is kívánhatnék többet az élettől. Szerelem, család, boldogság… és hamarosan remélem, hogy egy kisbaba is. Másra nincs is szükségem. Az életem egyszerűen tökéletes.