La Push vámpírja - 82. fejezet

82. fejezet




(Gabriella szemszöge)



Huh, be kell szüntetnem a folyamatos zabálást, mert ha így folytatom, akkor több tonnát is nyomok majd, mire a kisbabánk megszületik. Miért akar ez a baba egyáltalán ilyen sokat enni? Hiszen még csak néhány hónapos, nem lehetne ekkora a pocakom még. Bár nem hagyományos kisbaba, hiszen az apja alakváltó, én pedig valami beazonosítatlan új faj, ami valahol az ember és a vámpír között van, de nem olyan, mint Anthony, aki félig vámpír, hanem valami más. Vajon a kicsi milyen tulajdonságokat fog örökölni? Alakváltó lesz, vagy valami egészen más?

- Kicsim, miért bámulod már megint a tükörben a hasadat? – szakított ki Jake a gondolataimból. – Már számtalanszor megmondtam, hogy te egyáltalán nem vagy kövér. Helyes kis kismama pocid van, amit kifejezetten imádok. Te pedig csak úgy ragyogsz, amióta terhes vagy. Nekem van a világ legtökéletesebb asszonya – mondta büszkén. Majd letérdelt elém, és puszit nyomott a hasamra.

- Gaby, teljes szívemből szeretlek, és nagyon megtisztelnél, ha a feleségem lennél. Örökké szeretni foglak, téged is, és a leendő gyerekeinket is. Hozzám jössz? – emelt elő a zsebéből egy apró kis dobozt. Reménykedtem benne, hogy ez egyszer megtörténik, de egyáltalán nem számítottam rá, hogy éppen ma este fog bekövetkezni.

- Gabriella? – nézett rám Jake kicsit kétségbeesve.

- Igen, boldogan – mondtam határozottan, miután magamhoz tértem.

Majd azonnal odanyújtottam a kezemet szerelmemnek, hogy felhúzhassa rá az apró, csodálatos kidolgozású jegygyűrűt. Azután pedig felpattant, és szenvedélyesen megcsókolt. Percekig csak kóstolgattuk egymás ajkait, amikor hirtelen furcsa érzés kerített hatalmába. Megmozdult bennem. A mi kisbabánk rúgott egyet.

- Ez ő volt? – simított végig a hasamon szerelmem. Mire egy újabb dobbantás volt a válasz. – Téged is nagyon szeretünk, picim – kezdte el puszilgatni a hasamat.

- Hidd el, ezt ő is tudja – lett könnyes a szemem.

Milyen csodálatos nap volt ez a mai. Egy kedves barátnőm férjhez megy. Johanna ódákat zengett Billy tökéletességéről, Jake megkéri a kezemet, a babánk rugdalózik. Soha nem is kívánhatnék ennél többet.

- Hosszú napunk volt – nyomott gyengéd csókot a számra szerelmem. – Gyere, készítettem neked egy forró fürdőt, azután pedig kapsz egy masszázst, mert láttam, hogy fogtad a derekadat a táncon. Megint fájt, igaz? – kezdte el finoman nyomkodni az említett területet.

- Csak egy kicsit, de ez teljesen normális egy kismamánál. Majd elmúlik – legyintettem. – Többet is túléltem már.

- Tudom, hogy te erős vagy, és legyőzhetetlen, de azért rád fér egy kis kényeztetés. Nekem pedig, mint kispapának jogomban áll bármennyire is elkapatnom titeket – kuncogott fel.

- Na és a kispapának van kedve velünk fürdeni? – kérdeztem mosolyogva.

- Természetesen, hogyha ezt szeretnéd – bólintott rá azonnal.

- Ez esetben, már mehetünk is – ragadtam kézen szerelmemet. Majd behúztam magam után a fürdőbe, ahol fantasztikus menta és narancs illat keveredett. Nem a megszokott nyugtató illat volt, hanem egy kicsit pezsdítő, és frissítő, olyan, amitől felpörgök. – Ez csodálatos – szippantottam mélyeket az illatból.

- Reméltem, hogy tetszeni fog – húzta ki magát büszkén szerelmem. – Mostanában sokat panaszkodtál, hogy nagyon sokat alszol. Engem személy szerint nem zavart a dolog, de talán egy kis aromaterápiával segíthetünk a problémán – mondta komolyan.

- Aromaterápiával? – kerekedtek ki a szemeim. Valahogy ezt a kifejezést még nem sok férfi szájából hallottam.

- Jól van, igen, anya segített egy kicsit – vallotta be bűneit. – Elmeséltem neki, hogy mi a gond, és ő javasolta ezt a megoldást. Ez a picinek is jó, és neked is. Mivel koffeint nem vihetsz be a szervezetedbe a baba érdekében, gondoltam egy kis frissítő terápiával segítünk rajtad – kezdte el kigombolni a ruhám hátát.

- Hm… sokféle terápiát tudnál rajtam alkalmazni, amitől garantáltan fel fogok frissülni – fordultam vele szembe, és karjaimat a nyaka köré kulcsoltam.

- Ez igen csábító ajánlat, de ma este pihenni fogsz, mert szinte egész éjszaka táncoltál – mondta szigorúan. – A ma esti „frissítés” a vízből árad, és a masszázsból, amit kap a lábad, utána pedig a derekad is. Reggel pedig újratárgyaljuk a többi lehetőséget – csúsztatta le a ruhát a vállaimról.

- Még szerencse, hogy ilyen koszorúslányruhát választottam, mert így belefért a pocakom is. Nem is igazán tudom, hogy miért döntöttem a mell alatt elvágott mellett, de örülök, hogy így tettem – mondtam boldogan. Rossz lett volna, hogyha úgy veszek egy gyönyörű ruhát, hogy utána fel sem tudom venni.

- Talán tudat alatt érezted, hogy ezt kell megvenned. A lényeg, hogy igazán gyönyörű voltál ebben – tette le óvatosan a ruhát a mosógépre.

Majd elégedetten nézett végig a testemen. A melleim tény, hogy már elég nagyok voltak a tej miatt, ami bennük volt, viszont az alsóneműm lenti része meglehetősen félelmetes volt, de nem fértem már bele másba.

- Ne bámuld a nagymama bugyimat – kaptam magam elé a köntösöm.

- Én nem a bugyidat bámultam – csóválta meg a fejét nevetve. – Egyébként annyira nem is rossz. Amúgy sem nagymama, hanem kismama bugyi. Attól még, hogy kicsit magasabb a dereka, mint a klasszikus daraboknak, még lehet szexi. Például, ha így lehajtod a pocakod alá, akkor egészen izgalmasan néz ki – kuncogott fel.

- Te gúnyolódsz egy hormontúltengéses kismamával? – dobbantottam felháborodva a lábammal. – Au – húztam el a számat. Le kéne már vennem ezt a cipőt.

- Gyere, vegyük le ezt a cipőt – térdelt le előttem, majd lesegítette rólam a topánt. Ami korántsem volt olyan magas, mint amilyeneket viselni szoktam, de ekkora pocakkal már ez is megviselte a lábamat.

- Köszönöm – mosolyogtam rá hálásan. Amennyire a hatalmas hasamtól láttam csak elmosolyodott.

- Igazán nincs mit – nyomott gyors csókot a számra. Majd egy szempillantás alatt megszabadított a bugyimtól és a melltartómtól is. – Most viszont irány a kád. Nincs apelláta – kapott fel, és gyengéden a vízbe helyezett.

- Hm… ez fantasztikus – sóhajtottam fel elégedetten.

Miközben kedvesem is becsúszott mögém a kádba, hogy a szivacsot felvéve mosni kezdje a hátamat. A babánk pedig amint a vízbe kerültem lelkes szambázásba kezdett a pocakomban. Szerette, ha fürdök. Legalábbis nekem ez volt az elméletem, mert ilyenkor mindig olyan felélénkült és lelkes volt.

- Arra gondoltam, hogy biztosan szeretnél még a baba megszületése előtt hozzám jönni, és beszéltem anyával is. Tudod nekik három hét múlva lesz az esküvőjük Edwarddal, és benne lennének egy kettős esküvőben. Bár ezt Alice még nem tudja, de ez végül is a mi nagy napunk. Viszont, hogyha nem akarod mással megosztani ezt a napot, akkor természetesen választhatunk másik időpontot is. Ahogy szeretnéd – suttogta a fülembe.

- Nem is tudom – gondolkodtam el. – Ekkora pocival nem hinném, hogy nagyot tudnánk bulizni, ráadásul a nászéjszakánk is elég érdekes lenne.

- Eddig is megoldottuk – kuncogott fel. – Vagy talán neked így nem jó? – kérdezte kétségbeesve.

- Dehogynem – vágtam rá azonnal. – Csak a nászéjszaka olyan más. Annak különlegesnek kell lennie, mert ilyen egyszer van az életben. Ha nem bánod, akkor én megvárnám, hogy a babánk megszülessen, és utána mennék hozzád. Nem kell elsietnünk. Ne érts félre, boldogan hozzád megyek, ez az, amit a világon a legjobban szeretnék, persze a kisbabánkon kívül, de nem lenne az igazi, hogyha már csak vonszolni tudnám magam az oltárhoz.

- Rendben, nekem így is tökéletes lesz, a lényeg, hogy az enyém legyél – puszilta meg a nyakamat. – Ráérünk, ameddig úgy nem érzed, hogy itt az idő.

- Akkor jó – dőltem a mellkasának. A kezeit pedig a hasamra csúsztattam, hogy együtt élvezhessük a baba mocorgását.

- Milyen kis aktív – kuncogott fel szerelmem.

- Hát, szerintem az apjától örökölte – mosolyodtam el. – Te sem bírsz sokáig a fenekeden ülni.

- Gondolkodtál már rajta, hogy mi legyen a neve? – kérdezte kíváncsian. – Szerintem kéne kitalálnunk fiú, és lánynevet is, hátha nem mutatja meg magát, hogy milyen nemű lesz. Eddig nagyon ügyesen titkolja.

- Hogyha kislány lesz, akkor szerintem lehetne Dawn. Nagyon tetszik az anyukád neve, és szerintem illene is hozzá – javasoltam. Már sokat gondolkoztam ezen a kérdésen.

- Megtiszteltetés lenne, ha így hívhatnánk, de tényleg ezt szeretnéd? Lehetne kis Gabriella is, az anyukája után – ajánlotta a lehetőséget.

- Ha kisfiú lesz, akkor te szeretnéd, hogy Jacobnak hívják? – fordultam felé.

- Nem igazán. Talán majd a második fiúnkat, de az elsőnek legyen más a neve – mondta határozottan.

- Sejtettem – bólintottam rá.

- Elnevezhetnénk az apukád után – javasolta. – Timothy Black, szerintem jól hangzik.

- Tényleg elég hangzatos, de biztosan ezt szeretnéd? Elnevezhetjük az egyik farkas őse után is.

- Nem, legyen saját egyedi neve, ő különleges – mondta határozottan szerelmem.

- Rendben, akkor Dawn, vagy Timothy – bólintottam rá. – Gyönyörű nevek.

- Szerintem is – szorított magához Jake. – Viszont lassan ideje lesz kiszállni, mert kezd kihűlni a víz – állt fel mögülem.

Majd óvatosan felsegített engem is, a következő pillanatban pedig már az ágyon találtam magam egy törölközőbe csavarva. Jacob pedig hozott nekem egyet a hatalmas pólói közül, mert szégyenszemre a pizsamáimba már nem fértem bele. Gyorsan belebújtam a rögtönzött pizsamába, azután pedig bebújtam a takaró alá. Jacob pedig leült az ágy szélére, és kitakarta a lábaimat, hogy a kezébe vegye és masszírozhassa őket.

- El fogsz kényeztetni, és akkor egyfolytában követelni fogom a masszázsokat, és addig fogok hisztizni, ameddig meg nem kapom, amit akarok – mondtam vigyorogva.

- Annyit foglak masszírozni, hogy meg fogod unni a végére, és feladod. Soha többé nem fogsz követelőzni – mosolygott rám gyengéden.

- Magadra vess, ha mégsem fogom megunni – sóhajtottam fel elégedetten. A fájó talpaimnak kifejezetten jól estek a mozdulatok, amelyekkel Jake kényeztetett engem. – Most a hátamat is, kérlek – pislogtam rá ártatlanul úgy negyed óra múlva.

Majd az oldalamra gördültem, hogy szerelmem hozzám férjen. Úgy lett volna az igazi, hogyha a hasamra tudok fordulni, de ez jelen állapotomban nem volt lehetséges. Szerelmemnek mennyei keze volt a masszírozáshoz, de nem akartam teljesen kifárasztani, hiszen neki is olyan hosszú napja volt, mint nekem.

- Jacob? – kérdeztem ártatlanul.

- Igen, édes? – kérdezett vissza kíváncsian.

- Nem érzed úgy, hogy túlságosan kihasználom, hogy hozzám kötődtél? Mármint a bevésődés miatt nem mondasz nekem soha ellent, és azt hozol nekem, amit kívánok, akkor masszírozol, amikor akarom, állandóan ajándékokkal halmozol el…

- Drágám, ez nem azért van, mert erre kényszerít a bevésődés – nevetett fel fejcsóválva. – Az csak megmutatja, hogy te vagy számomra az igaz szerelem. Az, hogy ezen belül mit teszünk, már tökéletes szabad akarat – nyomott csókot a homlokomra. – Egyébként te pedig állandóan a konyhában sürögsz, és sütsz, meg főzöl az egész farkas falkára. Te kötelességtudatból teszed mindezt, vagy azért, mert ezt szeretnéd? – kérdezte lágyan.

- Mert ezt szeretném – vágtam rá gondolkodás nélkül.

- Na látod, ez nagyjából ugyanaz – nyomott egy puszit az ajkaimra. – Most viszont aludjunk, mert mindketten fáradtak vagyunk – bújt be mellém a takaró alá.

- Jó éjszakát – ásítottam egy nagyot.

- Neked is, kicsim – nyomott gyors csókot a számra. Aztán magához ölelt, engem pedig elnyomott az álom.



(Bella szemszöge)



Annyira csodálatos esküvő volt. Igazán Anthony-hoz, és Nath-hoz illő volt az egész. Hihetetlen, hogy a legnagyobb fiamnak már felesége van. Hiszen olyan pici kisbaba volt nemrég. Na jó, régen, de nekem olyan, mintha csak tegnap lett volna először a karjaimban, az én pici babám. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer tényleg kirepül a családi fészekből, és saját otthont alapít. Mindig is féltem attól, hogy egyedül marad az egyedisége, és különlegessége miatt, de szerencsére nem így lett.

- Elég szokatlan, hogy előbb a gyermek házasodik ki a családból, és csak utána házasodnak össze a szülei – ölelt át Edward vigyorogva.

- A sorrend nem fontos, csak az, hogy mindenki boldog legyen – legyintettem.

- Na és most mindenki boldog? – puszilt a nyakamba.

- Te mondd meg – fordultam szembe vele. – Te boldog vagy?

- Én még soha nem voltam ennyire boldog – nyomott csókot a számra.

- Akkor mindenki boldog – bújtam hozzá szorosan. – Reméljük, hogy ez most már így is marad, örökké – motyogtam a nyakába.

- Ha rajtam múlik, akkor mindenképpen. Főleg, hogy hamarosan te leszel az én Mrs. Cullenem.

- Pontosabban a te, Swan Black Cullened – pontosítottam vigyorogva.

- Huh, hát mire minden papírra leírod, hogy Isabella Marie Swan Black Cullen az eltart majd egy darabig - kuncogott fel pimaszul.

- Azért te sem panaszkodhatsz Edward Anthony Masen Cullen. Nagyjából ugyanolyan hosszú a te neved is, mint az enyém – simítottam végig a mellkasán kihívóan.

- Oké, ezt kénytelen vagyok beismerni – nevetett fel ő is. – Szóval, mélyen tisztelt, és imádott menyasszonyom, lenne kedved velem tölteni a hajnalt? – nyújtotta a kezét Edward.

- Ezer örömmel, szeretett vőlegényem – csúsztattam a tenyerébe a kezemet. Mire ő hirtelen magához rántott, felkapott az ölébe, és futni kezdett velem. – Hova viszel? – kérdeztem döbbenten.

- Majd meglátod, meglepetés – válaszolta boldogan.

- Hát jó, ez esetben hagyom magam elrabolni – bújtam a nyakához.

Percekig csak rohant velem, egészen fel a Kecske-sziklához. Majd egy hatalmas ugrással egy barlangban termett velem. Nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna ezt a helyet, de csodálatos volt. Edward egészen egy kis beltéri patakig vitt, aminek a partján egy vastag pokróc, és legalább tíz párna volt előkészítve.

- Le akar venni a lábamról, Mr. Cullen? – kérdeztem mosolyogva, miután letett.

- Ami azt illeti megfordult a fejemben – bólintott rám. – Mit gondol, hölgyem. Van esélyem rá, hogy elcsábítsam?

- Ami azt illeti nagyon jó úton halad, hogy megtegye – léptem ki a cipőimből.

Majd lecsúsztattam a vállamon a ruháim pántját, és hagytam, hogy a gyönyörű estélyim, amit az esküvőn viseltem tehetetlenül puffanjon a talajon. A ruha alatt csak egy falatnyi melltartót viseltem, egy francia bugyival, és combfix takarta lábaim egy részét.

- Azt hiszem tévedtem – nyelt egy nagyot. – Eddig azt hittem, hogy most én leszek a gaz csábító, de a jelek szerint mégsem, mert máris levettél a lábamról – lépdelt egyre közelebb, de én mosolyogva hátráltam néhány lépést. Egyre közelebb érve ezzel a kis patakhoz. – Megint játszol velem, kicsim? – vonta fel a szemöldökét.

- Nem tudom, hogy te mit értesz játék alatt – adtam az ártatlant. Majd egy határozott elrugaszkodással a vízbe vetettem magam. Ám még mielőtt a felszínre értem volna, Edward már elkapott. Én pedig boldogan tekertem a lábaimat a dereka köré, és hagytam, hogy felússzon velem a felszínre.

- Megvagy – nyomott csókot a számra, amikor felértünk.

- Csak azért kaptál el, mert én is így akartam – kacsintottam rá.

- Igen, ezzel teljes mértékben tisztában vagyok – bólogatott komolyan. – Ellenben egy könnyen nem szabadulsz ki a karjaim közül, úgyhogy remélem nem terveztél semmit mára – simított végig édes nyelvével a torkomon.

- Ha ilyen az elbánás, akkor nem is akarok kiszabadulni innen – férkőztem hozzá még közelebb. Fejemet pedig hátravetettem, hogy jobban hozzáférjen az előbb érintett felülethez.

- Az elbánás mindig ilyen lesz, amíg csak velem vagy – válaszolta, majd újra birtokba vette a nyakamat. Mire jóleső sóhaj szakadt fel belőlem.

Még terveztem néhány csípős megjegyzést, de olyan meggyőzően kényeztetett szerelmem, hogy el is felejtettem, hogy mit akartam mondani. A lényeg az volt, hogy soha ne engedjen el. A nyakamtól egyre lejjebb haladva elérte a dekoltázsom vonalát is, amit olyan lágyan csókolt végig, hogy azt hittem eszemet vesztem. Majd melltartóm pántjait finoman lecsúsztatva a vállamon akadálytalanul vette birtokba kebleimet is, amivel halk sikkantást csalt ki belőlem. Még mindig alig hittem el, hogy újra Edwarddal vagyok, és hogy hamarosan össze fogunk házasodni.

- Szeretlek – mormolta kedvesem a fülembe. Utána pedig egy óvatos, de határozott mozdulattal lecsúsztatta rólam a bugyimat is. Én pedig megszabadítottam az alsójától.

- Én is szeretlek – simítottam végig az arcán. Majd szenvedélyesen megcsókoltam.

- Vigyelek a plédre, a párnák közé? – kérdezte miután elváltunk.

- Nem, még sohasem voltunk együtt vízben. Kipróbálhatnánk, hogy milyen érzés. Olvastam már ilyesmiről – haraptam a fülcimpájába.

- Csábító ajánlat – döntötte a hátamat egy sziklának. – Biztosan ezt szeretnéd? – csúsztatta egyik kezét a fenekem alá, míg a másikkal megtámaszkodott mögöttem.

- Igen, határozottan – vettem birtokba ajkait.

Hosszú percekig csak csókolóztunk. Egészen addig, míg szerelmem el nem húzódott tőlem egy picit, majd egy szempillantás alatt eltűnt a víz alatt. Amin muszáj volt elmosolyodnom. Már éppen készültem utánamenni, hogy elcsípjem, amikor hirtelen megéreztem az ajkait a belső combomon. Egy pillanatra még meg is merevedtem a döbbenettől, majd hangos nyögés hagyta el a számat, amikor ajkaival elérte célját. Még soha életemben nem éreztem, még csak ehhez hasonlót sem. Kezeimmel a sziklákba markoltam, és szemérmetlenül adtam hangot tetszésemnek. A testem lángokban állt a hűvös víz ellenére is, és az, amit Edward éppen velem tett annyira elsöprő, és váratlan volt, hogy csak alig bírtam magammal. A testem pedig nem sokkal később megfeszült, és hangos sikoltással adtam szerelmem tudtára, hogy milyen csodálatos élményben részesített engem. Csukott szemmel pihegtem, amikor magamhoz térített egy lágy simítás az arcomon, és kedvesem elégedetten csillogó szemeivel találtam szembe magam. Aki újra betakart egész testével, és egyértelmű vágyát a legérzékenyebb pontomhoz érintette. Én pedig azonnal a dereka köré kulcsoltam lábaimat, ezzel is ösztönözve, hogy ne habozzon ismét a magáévá tenni. Edward lágy csókot nyomott az ajkamra. Majd egyetlen határozott mozdulattal egybeforrasztotta a testünket, és lágy mozgásba kezdett. Hevesen faltuk egymást, talán úgy, ahogy még soha, és azt kívántam, hogy ez a pillanat örökké tartson. Hirtelen tört rám az újabb beteljesülés, amit ezúttal Edward is velem együtt élt át. Vámpír létemre erőtlenül dőltem a mellkasának, és arcomat vállgödrébe temetve pihegtem. Egészen addig, amíg szerelmem ki nem surrant velem a patakból, és le nem tett a plédre a párnák közé, majd szorosan magához ölelt, és cirógatni kezdte a hátamat.

- Ez csodálatos volt – nyomtam lágy puszit Edward nyakára.

- Én is így gondolom – simította végig a hajamat, egészen a hátam közepéig. Majd arcomat maga felé fordítva újabb gyengéd csókkal ajándékozott meg. – Mostantól az esküvőnkig Alice állandóan el fog rabolni tőlem, úgyhogy lelkiekben készülj fel maratoni vásárlásokra és ruhapróbákra – szólalt meg néhány perc csend után.

- Ennyi áldozatot hozhatunk azért, hogy tökéletes legyen a mi nagy napunk – bújtam hozzá szorosan. – Egyébként is, az éjszakák csak a tieid lesznek addig is. Talán egy-kettő nem, mert a fiaimmal is foglalkoznom kell, de a többi mindenképpen – mondtam határozottan.

- Szavadon foglak – gördített újra maga alá.

- Nyugodtan be is hajthatod az ígéretem – mosolyogtam rá, majd behunytam a szemem, hogy átadjam magam kedvesem újabb csókjának…