Kötelékek - 6. fejezet

6. fejezet

(Jenna szemszöge)

Nagyon dühös voltam, amikor bezártak a pincébe, ráadásul pedig elvették tőlem a telefonomat is, így még csak segítséget sem tudok kérni a nővéremtől. Ráadásul pont ma írtam neki, hogy minden rendben, úgyhogy egy ideig biztosan nem fog keresni. Legalább öt-hat napot nyertek ezzel velem a Cullenek. Bár szerencsére felkészültünk erre a lehetőségre is. Hiszen, beszéltünk arról a testvéremmel, hogy előfordulhat a lebukásom, mert van, aki nagyon rafinált a családban. Viszont nincs ezzel semmi gond, mert belőlem soha nem fognak kiszedni semmit, és úgysem fogok elhinni semmiféle butaságot.

-          Szia, Jenna – jelent meg hirtelen Alice.

-          Hát te meg mit akarsz itt? – forgattam meg a szemeit.

-          Gondoltam, beszélgethetnénk – vágta rá Alice azonnal. – Attól tartok, hogy hatalmas tévedésben élted eddig az életed, és szeretnék segíteni rajtad – ajánlotta mosolyogva. – Oh, és a jelenlegi körülményekért elnézést kérek, nemsokára megérkezik Nessie és Jacob az ágyaddal. Természetesen nem akarjuk, hogy egy pokrócon keljen kuporognod.

-          Nem igazán érdekel a kényelem, ugyanis, ha nem tudnád, vámpír vagyok – vágtam vissza azonnal. – Nem alszom.

-          Az ágy nem is csak arra jó – vágott vissza Alice. – Tudod mit? Hogyha ilyen ellenséges vagy, akkor nem is erőltetem egyelőre a dolgot, mert nincs értelme így beszélgetnünk – sóhajtott fel Alice.

-          Miért mentettél meg? – szóltam utána kíváncsian.

-          Tessék? – fordult vissza felém.

-          Miért nem hagytad, hogy a bátyám egyszerűen letépje a fejem? – néztem rá kérdőn. – Én nem kíméltelek volna meg téged, ha nem akadályoznak meg a céljaim beteljesítésében.

-          Azért nem hagytam, mert szeretem Jaspert, és tudom, hogy egyszer megbánta volna a tettét, hogyha megtörténik – magyarázta halkan. – Jasper nem gyilkos, soha nem is volt az, csakis akkor ölt, amikor Maria ezt akarta tőle.

-          Talán Maria halállal fenyegette? – kérdeztem vissza cinikusan.

-          Természetesen nem, de hazudott neki, hiszen csakis azért tartotta Jaspert maga mellett, mert tehetséges volt abban, amire Mariának szüksége volt – mondta Alice határozottan. – Téged szerinted miért változtatott át? Pusztán csak jótékonyságból?

-          Nem, azért változtatott át, mert megsajnált, és én ezzel tökéletesen tisztában van is vagyok. Szüksége volt egy bizalmasra, egy testvérre, akiben megbízhat, és aki helyettesíteni tudja őt, hogyha a helyzet megkívánja. Ezzel mindketten tisztában voltunk már a kezdetektől. Én pedig az ő kérésére kitanultam mindent, amit csak kellett, hogy tökéletes segítsége lehessek. Boldogok vagyunk mind a ketten, és én találtam egy nővért. Maria pedig minden nap mesélt nekem egy férfiról, akiért majd megőrül. Csak évtizedekkel később derült ki számomra, hogy az a férfi, akire ennyire vágyik, az a tulajdon bátyám. Tehát egyértelmű véletlen az, hogy találkoztunk.

-          Jenna, te olyan korban éltél, ahol a kisasszonyok még nagyon naivak voltak, és hittek benne, hogy mindenki eredendően jó. Nem akarlak elkeseríteni, Jenna, de ez nem is volt, és soha nem is lesz így – mondta határozottan. – Maradjunk annyiban, hogy téged Maria nagyon csúnyán átvert, és valószínűleg minden egyes pillanatát nagyon is élvezte.

-          Nem vagyok buta kislány, ahogy mindenki képzeli közületek – vágtam rá dühösen. – Ha azzal próbáltok felmenteni engem a tetteim alól, hogy én csak egy buta lányka vagyok, akit néhány pillanat alatt átvertek a palánkon, akkor már el is tűnhetsz innen – vicsorogtam rá. Most már elegen van belőle, hogy Alce mindenáron megpróbál ártatlan szerepben tetszelegni. A nővérem természetesen erre is felkészített. A megtestesült ki ártatlanság. Alice-t így lehet jellemezni a legjobban. 

-          Azt hiszem, hogy ez egy hosszabb folyamat lesz, mint ahogy reméltem – sóhajtott fel Alice azonnal.

-          Ez a folyamat sohasem fog véget érni, de mivel Jasper a jelek szerint tényleg ennyire odavan érted ajánlok egy lehetőséget – néztem rá kérdőn.

-          Vajon mit tudnál felajánlani nekem? – vonta fel a szemöldökét.

-          Nos, ez sokkal egyszerűbb, mint hinnéd – mosolyodott el Jenna. – Elválsz Jaspertől, és hagyod, hogy boldog legyen Maria mellett, én pedig a szavamat adom, hogy nem esik bántódásod miattunk soha az örökkévalóságod során.

-          Roppant vonzó ajánlat, de egyáltalán nem tervezem, hogy valaha is elválok Jaspertől. Vallásos családból származom, és úgy gondolom, hogy nem lenne helyénvaló elválnunk. Szeretem a férjemet, és ő is szeret engem, úgyhogy itt nincs vita. Mariával pedig sohasem voltak házasok, úgyhogy ez a kérdés abszolút megoldódott – tárta szét a karját Alice.

-          Nagyon bosszantó egy nő vagy te, hallod – forgattam meg a szemeimet. – Ha nem haragszol, akkor inkább egyedül maradnék. Egy kicsit most már unom a családod meglehetősen bosszantó stílusát.

-          Hát, bogárkám, unod, vagy nem unod, nem kapsz mást, és sokkal könnyebb lenne az életed, hogyha nyitott lennél az igazságra, és megpróbálnád elfogadni, hogy míg Maria számára csak egy eszköz vagy, addig a mi számunkra családtag. Gondolkozz el ezen, ha Maria a gondolkodás képességét még nem mosta ki az agyadból – fűzte még hozzá Alice. Majd egy szempillantás alatt otthagyott.

-          Merőben feldühíthetted a húgomat, hogyha ilyen sebesen és feldúltan hagyta el ezt a helyet, anélkül, hogy megkérdezte volna, hogy hozhat-e számodra egy széket – jelent meg Edward vigyorogva.

-          Na és ezen, mi olyan vicces? – forgattam meg a szemeimet.

-          Majd, ha megismerted Alice-t, akkor megérted, hogy ez mitől vicces – állapította meg.

-          Hogyha te is szeretnéd elmesélni, hogy Maria milyen szörnyűséges lény, és Alice mennyire csodálatos, és ártatlan, akkor már távozhatsz is ezzel a lendülettel – mondtam határozottan.

-          Igen, sejtettem, hogy ezt fogod mondani, csakhogy engem sokkal inkább érdekelne a te verziód – ült le a székre, amit idehoztak.

-          Hát ezt meg hogy a csudába érted? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

-          Kérlek, meséld el, hogy hogyan változtál át. Biztosan szörnyű élmény lehetett, és szeretném, hogyha kiadnád magadból a fájdalmadat, akkor sokkal könnyebben megérthetnénk az érzéseidet – ajánlotta kedvesen.

-          Oké, hol van az úgynevezett „rossz zsaru”? – kérdeztem nevetve. – Oh, tudom már, Carlisle lesz az, vagy Esme – mondtam határozottan.

-          Szerintem ebbe Esmét ne keverd bele, ugyanis ha valaki még mindig hisz benned, akkor az ő – vágta rá dühösen. – Hogyha nem lenne Alice, Esme és Carlisle, akkor te már nem léteznél. Hogyha pedig egy pillanatig is veszélyezteted a nehezen megszerzett békénket, akkor gondolkodás nélkül megöllek. A lányomat elég sokk érte már egy életre.

-          Ugyan már, a kis Renesmee el van kényeztetve – legyintettem azonnal.

-          Elkényeztetve? – vonta fel a szemöldökét Edward. – Elkényeztetve inkább te vagy – mondta határozottan. – Az én lányom tudja, hogy mi az a család, a becsület, és a szeretet. Te birtokában vagy ezeknek az erényeknek?

-          Mire jók ezek az erények? – kérdeztem vissza dühösen. – Talán ezek az erények megmentették édesanyámat, és édesapámat? Volt egy cseppnyi értelme is, hogy ennyire vallásosak, szerények, és őszinték voltak? Egy szempillantás alatt kivégezték őket, hiába könyörgött apa az életünkért, egyszerűen megölték, azután pedig anyámat is, és engem is kis híján. Mi értelme az etikettnek, és a tökéletes önkontrollnak? A nővérem megtanított rá, hogy hogyan kell túllépni az ostoba halandó érzelmeken.

-          Hogyha ezek csupán ostoba halandó érzelmek, akkor miért van az, hogy a nővéred hisz a szerelemben? – kérdezte Edward hirtelen. – Az nem ugyanúgy egy ostoba halandó érzelem?

-          A szerelem más, mint a többi érzés – vágtam rá azonnal.

-          Miért lenne más? – kérdezte kíváncsian. – Hogyha szeretsz valakit, akkor azt tiszteled és becsülöd is. Soha nem akarod őt szomorúnak látni, és bármit megtennél érte. A szerelem nem egy érzelem, és nem is kémia, ahogy manapság mindenki állítja, hanem mély érzések egész sorozata, amelyek csak és kizárólag benned lakoznak. Akkor hát mond, nem ugyanúgy ostoba halandó érzelem, mint a többi? Voltál már szerelmes?

-          Természetesen nem, akkor lenne társam, hiszen a vámpírok csak egy társat választanak életük során – válaszoltam azonnal.

-          Akkor honnan tudhatnád, hogy mit érzel, amikor szeretsz? Oh, és ha már itt tartunk, akkor hogyan szeretheted a bátyádat, vagy az úgynevezett nővéredet? Hiszen a szeretet is csak ostoba, halandó érzelem – vágott vissza Edward. Nekem pedig el kellett gondolkodnom ezen a dolgon. Hogyha a mély érzések ilyen szinten összefüggnek, akkor lehet, hogy tévedek? Ki kellene tapasztalnom az érzéseimet egy kicsit komolyabban.

-          Nocsak, talán elértem valamit? – mondta Edward elégedetten.

-          Ne vegyél semmit készpénznek – vágtam rá azonnal.

-          Sosem szoktam – biccentett Edward. Miért ilyen bosszantó.

-          Nézd, hogyha olyan fene fontosak ezek a nagy, családi érzelmek, akkor kérlek, áruld el, hogy miért nem a családodat boldogítod?

-          Azért, mert Bella éppen Alice-t próbálja megnyugtatni, a lányom pedig neked hoz ágyat a párjával. Tehát gyakorlatilag ez a te hibád, így gondoltam, hogy akkor már veled töltöm a felszabadult időmet, és megpróbálom kideríteni, hogy milyen érzések vezérelnek téged a leginkább. Egyelőre ugyanis fogalmam sincs, hogy miért nem akarod, hogy szeressünk téged. Kíváncsi vagyok, hogy miért ne lehetnénk mi a családod? Hiszen Jasper a bátyád, és ő a mi családunk tagja. Tehát, ha tetszik, ha nem, gyakorlatilag sokkal inkább hozzánk tartozol, mint Mariához.

-          Nézd, én nagyon hálás vagyok a lelki halandzsáért, de maradjunk annyiban, hogy hiába tanultál már pszichológiát, rólam lepereg az effajta lelki terror.

-          Lelki terror? Te még sosem láttál olyan filmet, amiben igazi lelki terror van, jól mondom? – csóválta meg a fejét Edward. – Azt hiszem, hogy itt az ideje annak, hogy Emmett vegyen téged kezelésbe, mert ha valaki, akkor ő aztán ért a lelki terrorhoz.

-          Emmett sokkal inkább nem normális szerintem – forgattam meg a szemeimet. – Bár tetszett, ahogy rögtön befogadott és megbízott bennem. Ha Alice és ő ketten lettek volna itthon, akkor már régen mehetnék hazafelé dolgom végeztével, minthogy itt kuksoljak ebben a béna kis tömlöcben, amit összedobtatok.

-          Hogyha azt hiszed, hogy a legjobb védekezés a támadás, akkor már most elárulom, hogy ez nálunk nem fog bejönni – állapította meg Edward. – Most viszont beszélgessünk értelmesebb dolgokról. Tehát, hogyan is változtál át? - kérdezte.

Nekem pedig azonnal eszembe jutott az a szörnyű éjjel. Már lefeküdtem aludni, és hatalmas csattanás ébresztett fel. Azonnal felvettem a köntösömet, és lesiettem, hogy kiterítsem mi történhetett, de apa azonnal visszazavart a szobámba, és utasított, hogy zárkózzak be alaposan. Azonnal be is zártam az ajtómat, és bebújtam az ágyam alá. Lent lövések gördültek, aztán az édesanyám sikoltott. Nagyon reméltem, hogy nem történt semmi apával, és anyával sem. Hirtelen csend lett anya sikoltása után. Én pedig néhány perccel később kimerészkedtem az ágy alól. Halk léptekkel az ajtómhoz siettem, és kimentem rajta. Rögtön a földszint felé vettem az irányt, hogy kiderítsem mi történt. Amit viszont ott láttam az belevésődött az elmémbe örökre. Anya és apa ott feküdtek egymás karjaiban vérbe fagyva. A testükön több apró szúrásnyom, mintha rengeteg harapást kaptak volna egyszerre. A következő emlékem, hogy egy árny suhan át a szobán, és egyenesen felém tart. Én futni kezdek a hátsó ajtó felé. Valaki elkapja a karomat, és durván megrántja. Az nagy reccsenés, és fájdalom. A súly eltűnik a karomról, és gonosz nevetés töri meg a csendet. Megint megpróbálok elmenekülni, de nem jutok messzire, kint a kertben megint elkap, és eltöri a lábamat is. Majd egy határozott rántással letép a köntösömet. A szemei vörösen csillognak, és elégedetten vigyorog, aztán a csuklómba mélyeszti a fogait és inni kezd. Azután abbahagyja és fájdalom hasít az egész testembe, égek. Néhány pillanattal később megint inni kezd, és az égés enyhül, de én egyre gyengébb vagyok. A harmadik ilyen játéka után megkérdezte, hogy mit akarok, emberként meghalni miután kellemesen eljátszott velem, vagy vele menni, és élvezni a féktelenséget. Természetesen a halált akartam, hiszen hogyan is lettem volna képes vele menni, amikor meggyilkolta a szüleimet barátaival, akik időközben megjelentek, és nagyon jól szórakoztak rajtam. Már éppen a fehérneműt készült letépni rólam, amikor hirtelen megjelent Maria. Megpróbálta elkapni a vámpírt, de amikor elszaladt a többivel együtt a nővérem inkább hozzám sietett, és megharapott, hogy átváltozzak. Azt mondta, hogy nem lesz semmi baj, csak éljem túl a fájdalmat, és utána erős leszek. Elég erős leszek hozzá, hogy egy napon bosszút állhassak a szüleim haláláért. Az átváltozásom után Maria megtanított mindenre. Bevezetett a vámpírok törvényeibe, a harc szabályaiba, és fortélyaiba, a megtévesztés és a gyilkolás mesterévé nevelt engem. Így ment ez hosszú évtizedekig, amikor azt mondta, hogy készen állok. A szüleim gyilkosait azonban folyamatosan kerestem, de a mai napig nem találtam meg. Aztán röppent fel a hír a vámpírvilágban a Cullen családról, és a különleges gyermekről, és így értesültünk Jasperről is. Ha tudtam volna, hogy a bátyámat is Maria változtatta át, hogy megmentse, akkor már rögtön az átváltozásom után megkerestem volna őt, hogy együtt találjuk meg a szüleink gyilkosait.

-          Most meg mit bámulsz rám? – kérdeztem dühösen Edwardtól.

-          Én csak próbálom elemezni a látottakat – mondta elgondolkodva. – Nagyon sajnálom, hogy ilyen szörnyű dolgokon kellett keresztülmenned.

-          Neked ehhez az égvilágon semmi közöd. Nem volt jogod ezt látni. Azért, mert egy pillanatra megfeledkeztem magamról, még nincs jogod hozzá, hogy turkálj a fejemben – morogtam rá. Majd nekimentem a rácsnak, mert azt hittem, hogy elég rozoga tákolmányt hoztak össze, de úgy visszapattantam, hogy szó szerint a fal adta a másikat.

-          Szerintem higgadj le – állapította meg Edward. – Ha szükséges, akkor még meg is kötözhetünk. Eléggé a bögyében vagy a bátyádnak, és a családunknak is.

-          Ti is eléggé a bögyömben vagytok, hiszen hülyét csináltatok a bátyámból – vágtam vissza.

-          Hm… kezd a beszélgetés érdekes fordulatot venni – állapította meg Edward. – Miért is csináltuk hülyét a bátyádból? Mit mondott rólunk Maria? Már csak kíváncsiságból.

-          Sok mindent, de nektek semmi közötök hozzá – válaszoltam dühösen.

-          Azt majd meglátjuk, időm, mint a tenger, és úgyis megtudom, amit akarok – dőlt hátra kényelmesen a székben, majd várakozóan tekintett rám.

-          Úgysem fogsz semmit kiszedni belőlem, soha többé – rántottam meg a vállam. Majd én is helyet foglaltam a pokrócon, amit beadtak nekem a rögtönzött cellámba…