6.
fejezet
(Jenna
szemszöge)
Nagyon
dühös voltam, amikor bezártak a pincébe, ráadásul pedig elvették tőlem a
telefonomat is, így még csak segítséget sem tudok kérni a nővéremtől. Ráadásul
pont ma írtam neki, hogy minden rendben, úgyhogy egy ideig biztosan nem fog
keresni. Legalább öt-hat napot nyertek ezzel velem a Cullenek. Bár szerencsére
felkészültünk erre a lehetőségre is. Hiszen, beszéltünk arról a testvéremmel,
hogy előfordulhat a lebukásom, mert van, aki nagyon rafinált a családban.
Viszont nincs ezzel semmi gond, mert belőlem soha nem fognak kiszedni semmit,
és úgysem fogok elhinni semmiféle butaságot.
-
Szia, Jenna – jelent meg hirtelen Alice.
-
Hát te meg mit akarsz itt? – forgattam
meg a szemeit.
-
Gondoltam, beszélgethetnénk – vágta rá
Alice azonnal. – Attól tartok, hogy hatalmas tévedésben élted eddig az életed,
és szeretnék segíteni rajtad – ajánlotta mosolyogva. – Oh, és a jelenlegi
körülményekért elnézést kérek, nemsokára megérkezik Nessie és Jacob az
ágyaddal. Természetesen nem akarjuk, hogy egy pokrócon keljen kuporognod.
-
Nem igazán érdekel a kényelem, ugyanis,
ha nem tudnád, vámpír vagyok – vágtam vissza azonnal. – Nem alszom.
-
Az ágy nem is csak arra jó – vágott
vissza Alice. – Tudod mit? Hogyha ilyen ellenséges vagy, akkor nem is erőltetem
egyelőre a dolgot, mert nincs értelme így beszélgetnünk – sóhajtott fel Alice.
-
Miért mentettél meg? – szóltam utána
kíváncsian.
-
Tessék? – fordult vissza felém.
-
Miért nem hagytad, hogy a bátyám
egyszerűen letépje a fejem? – néztem rá kérdőn. – Én nem kíméltelek volna meg
téged, ha nem akadályoznak meg a céljaim beteljesítésében.
-
Azért nem hagytam, mert szeretem
Jaspert, és tudom, hogy egyszer megbánta volna a tettét, hogyha megtörténik –
magyarázta halkan. – Jasper nem gyilkos, soha nem is volt az, csakis akkor ölt,
amikor Maria ezt akarta tőle.
-
Talán Maria halállal fenyegette? –
kérdeztem vissza cinikusan.
-
Természetesen nem, de hazudott neki,
hiszen csakis azért tartotta Jaspert maga mellett, mert tehetséges volt abban,
amire Mariának szüksége volt – mondta Alice határozottan. – Téged szerinted
miért változtatott át? Pusztán csak jótékonyságból?
-
Nem, azért változtatott át, mert
megsajnált, és én ezzel tökéletesen tisztában van is vagyok. Szüksége volt egy
bizalmasra, egy testvérre, akiben megbízhat, és aki helyettesíteni tudja őt,
hogyha a helyzet megkívánja. Ezzel mindketten tisztában voltunk már a
kezdetektől. Én pedig az ő kérésére kitanultam mindent, amit csak kellett, hogy
tökéletes segítsége lehessek. Boldogok vagyunk mind a ketten, és én találtam
egy nővért. Maria pedig minden nap mesélt nekem egy férfiról, akiért majd
megőrül. Csak évtizedekkel később derült ki számomra, hogy az a férfi, akire
ennyire vágyik, az a tulajdon bátyám. Tehát egyértelmű véletlen az, hogy
találkoztunk.
-
Jenna, te olyan korban éltél, ahol a
kisasszonyok még nagyon naivak voltak, és hittek benne, hogy mindenki
eredendően jó. Nem akarlak elkeseríteni, Jenna, de ez nem is volt, és soha nem
is lesz így – mondta határozottan. – Maradjunk annyiban, hogy téged Maria
nagyon csúnyán átvert, és valószínűleg minden egyes pillanatát nagyon is
élvezte.
-
Nem vagyok buta kislány, ahogy mindenki
képzeli közületek – vágtam rá dühösen. – Ha azzal próbáltok felmenteni engem a
tetteim alól, hogy én csak egy buta lányka vagyok, akit néhány pillanat alatt
átvertek a palánkon, akkor már el is tűnhetsz innen – vicsorogtam rá. Most már
elegen van belőle, hogy Alce mindenáron megpróbál ártatlan szerepben
tetszelegni. A nővérem természetesen erre is felkészített. A megtestesült ki
ártatlanság. Alice-t így lehet jellemezni a legjobban.
-
Azt hiszem, hogy ez egy hosszabb
folyamat lesz, mint ahogy reméltem – sóhajtott fel Alice azonnal.
-
Ez a folyamat sohasem fog véget érni, de
mivel Jasper a jelek szerint tényleg ennyire odavan érted ajánlok egy
lehetőséget – néztem rá kérdőn.
-
Vajon mit tudnál felajánlani nekem? –
vonta fel a szemöldökét.
-
Nos, ez sokkal egyszerűbb, mint hinnéd –
mosolyodott el Jenna. – Elválsz Jaspertől, és hagyod, hogy boldog legyen Maria
mellett, én pedig a szavamat adom, hogy nem esik bántódásod miattunk soha az
örökkévalóságod során.
-
Roppant vonzó ajánlat, de egyáltalán nem
tervezem, hogy valaha is elválok Jaspertől. Vallásos családból származom, és
úgy gondolom, hogy nem lenne helyénvaló elválnunk. Szeretem a férjemet, és ő is
szeret engem, úgyhogy itt nincs vita. Mariával pedig sohasem voltak házasok,
úgyhogy ez a kérdés abszolút megoldódott – tárta szét a karját Alice.
-
Nagyon bosszantó egy nő vagy te, hallod
– forgattam meg a szemeimet. – Ha nem haragszol, akkor inkább egyedül maradnék.
Egy kicsit most már unom a családod meglehetősen bosszantó stílusát.
-
Hát, bogárkám, unod, vagy nem unod, nem
kapsz mást, és sokkal könnyebb lenne az életed, hogyha nyitott lennél az
igazságra, és megpróbálnád elfogadni, hogy míg Maria számára csak egy eszköz
vagy, addig a mi számunkra családtag. Gondolkozz el ezen, ha Maria a
gondolkodás képességét még nem mosta ki az agyadból – fűzte még hozzá Alice.
Majd egy szempillantás alatt otthagyott.
-
Merőben feldühíthetted a húgomat, hogyha
ilyen sebesen és feldúltan hagyta el ezt a helyet, anélkül, hogy megkérdezte
volna, hogy hozhat-e számodra egy széket – jelent meg Edward vigyorogva.
-
Na és ezen, mi olyan vicces? – forgattam
meg a szemeimet.
-
Majd, ha megismerted Alice-t, akkor
megérted, hogy ez mitől vicces – állapította meg.
-
Hogyha te is szeretnéd elmesélni, hogy
Maria milyen szörnyűséges lény, és Alice mennyire csodálatos, és ártatlan,
akkor már távozhatsz is ezzel a lendülettel – mondtam határozottan.
-
Igen, sejtettem, hogy ezt fogod mondani,
csakhogy engem sokkal inkább érdekelne a te verziód – ült le a székre, amit
idehoztak.
-
Hát ezt meg hogy a csudába érted? –
kérdeztem felvont szemöldökkel.
-
Kérlek, meséld el, hogy hogyan változtál
át. Biztosan szörnyű élmény lehetett, és szeretném, hogyha kiadnád magadból a
fájdalmadat, akkor sokkal könnyebben megérthetnénk az érzéseidet – ajánlotta
kedvesen.
-
Oké, hol van az úgynevezett „rossz
zsaru”? – kérdeztem nevetve. – Oh, tudom már, Carlisle lesz az, vagy Esme –
mondtam határozottan.
-
Szerintem ebbe Esmét ne keverd bele,
ugyanis ha valaki még mindig hisz benned, akkor az ő – vágta rá dühösen. –
Hogyha nem lenne Alice, Esme és Carlisle, akkor te már nem léteznél. Hogyha
pedig egy pillanatig is veszélyezteted a nehezen megszerzett békénket, akkor
gondolkodás nélkül megöllek. A lányomat elég sokk érte már egy életre.
-
Ugyan már, a kis Renesmee el van
kényeztetve – legyintettem azonnal.
-
Elkényeztetve? – vonta fel a szemöldökét
Edward. – Elkényeztetve inkább te vagy – mondta határozottan. – Az én lányom
tudja, hogy mi az a család, a becsület, és a szeretet. Te birtokában vagy
ezeknek az erényeknek?
-
Mire jók ezek az erények? – kérdeztem
vissza dühösen. – Talán ezek az erények megmentették édesanyámat, és
édesapámat? Volt egy cseppnyi értelme is, hogy ennyire vallásosak, szerények,
és őszinték voltak? Egy szempillantás alatt kivégezték őket, hiába könyörgött
apa az életünkért, egyszerűen megölték, azután pedig anyámat is, és engem is
kis híján. Mi értelme az etikettnek, és a tökéletes önkontrollnak? A nővérem
megtanított rá, hogy hogyan kell túllépni az ostoba halandó érzelmeken.
-
Hogyha ezek csupán ostoba halandó
érzelmek, akkor miért van az, hogy a nővéred hisz a szerelemben? – kérdezte
Edward hirtelen. – Az nem ugyanúgy egy ostoba halandó érzelem?
-
A szerelem más, mint a többi érzés – vágtam
rá azonnal.
-
Miért lenne más? – kérdezte kíváncsian.
– Hogyha szeretsz valakit, akkor azt tiszteled és becsülöd is. Soha nem akarod
őt szomorúnak látni, és bármit megtennél érte. A szerelem nem egy érzelem, és
nem is kémia, ahogy manapság mindenki állítja, hanem mély érzések egész
sorozata, amelyek csak és kizárólag benned lakoznak. Akkor hát mond, nem
ugyanúgy ostoba halandó érzelem, mint a többi? Voltál már szerelmes?
-
Természetesen nem, akkor lenne társam,
hiszen a vámpírok csak egy társat választanak életük során – válaszoltam
azonnal.
-
Akkor honnan tudhatnád, hogy mit érzel,
amikor szeretsz? Oh, és ha már itt tartunk, akkor hogyan szeretheted a
bátyádat, vagy az úgynevezett nővéredet? Hiszen a szeretet is csak ostoba,
halandó érzelem – vágott vissza Edward. Nekem pedig el kellett gondolkodnom
ezen a dolgon. Hogyha a mély érzések ilyen szinten összefüggnek, akkor lehet,
hogy tévedek? Ki kellene tapasztalnom az érzéseimet egy kicsit komolyabban.
-
Nocsak, talán elértem valamit? – mondta
Edward elégedetten.
-
Ne vegyél semmit készpénznek – vágtam rá
azonnal.
-
Sosem szoktam – biccentett Edward. Miért
ilyen bosszantó.
-
Nézd, hogyha olyan fene fontosak ezek a
nagy, családi érzelmek, akkor kérlek, áruld el, hogy miért nem a családodat
boldogítod?
-
Azért, mert Bella éppen Alice-t próbálja
megnyugtatni, a lányom pedig neked hoz ágyat a párjával. Tehát gyakorlatilag ez
a te hibád, így gondoltam, hogy akkor már veled töltöm a felszabadult időmet,
és megpróbálom kideríteni, hogy milyen érzések vezérelnek téged a leginkább.
Egyelőre ugyanis fogalmam sincs, hogy miért nem akarod, hogy szeressünk téged.
Kíváncsi vagyok, hogy miért ne lehetnénk mi a családod? Hiszen Jasper a bátyád,
és ő a mi családunk tagja. Tehát, ha tetszik, ha nem, gyakorlatilag sokkal
inkább hozzánk tartozol, mint Mariához.
-
Nézd, én nagyon hálás vagyok a lelki
halandzsáért, de maradjunk annyiban, hogy hiába tanultál már pszichológiát,
rólam lepereg az effajta lelki terror.
-
Lelki terror? Te még sosem láttál olyan
filmet, amiben igazi lelki terror van, jól mondom? – csóválta meg a fejét
Edward. – Azt hiszem, hogy itt az ideje annak, hogy Emmett vegyen téged
kezelésbe, mert ha valaki, akkor ő aztán ért a lelki terrorhoz.
-
Emmett sokkal inkább nem normális
szerintem – forgattam meg a szemeimet. – Bár tetszett, ahogy rögtön befogadott
és megbízott bennem. Ha Alice és ő ketten lettek volna itthon, akkor már régen
mehetnék hazafelé dolgom végeztével, minthogy itt kuksoljak ebben a béna kis
tömlöcben, amit összedobtatok.
-
Hogyha azt hiszed, hogy a legjobb
védekezés a támadás, akkor már most elárulom, hogy ez nálunk nem fog bejönni –
állapította meg Edward. – Most viszont beszélgessünk értelmesebb dolgokról.
Tehát, hogyan is változtál át? - kérdezte.
Nekem
pedig azonnal eszembe jutott az a szörnyű éjjel. Már lefeküdtem aludni, és
hatalmas csattanás ébresztett fel. Azonnal felvettem a köntösömet, és
lesiettem, hogy kiterítsem mi történhetett, de apa azonnal visszazavart a
szobámba, és utasított, hogy zárkózzak be alaposan. Azonnal be is zártam az
ajtómat, és bebújtam az ágyam alá. Lent lövések gördültek, aztán az édesanyám
sikoltott. Nagyon reméltem, hogy nem történt semmi apával, és anyával sem.
Hirtelen csend lett anya sikoltása után. Én pedig néhány perccel később
kimerészkedtem az ágy alól. Halk léptekkel az ajtómhoz siettem, és kimentem
rajta. Rögtön a földszint felé vettem az irányt, hogy kiderítsem mi történt.
Amit viszont ott láttam az belevésődött az elmémbe örökre. Anya és apa ott
feküdtek egymás karjaiban vérbe fagyva. A testükön több apró szúrásnyom, mintha
rengeteg harapást kaptak volna egyszerre. A következő emlékem, hogy egy árny
suhan át a szobán, és egyenesen felém tart. Én futni kezdek a hátsó ajtó felé.
Valaki elkapja a karomat, és durván megrántja. Az nagy reccsenés, és fájdalom.
A súly eltűnik a karomról, és gonosz nevetés töri meg a csendet. Megint
megpróbálok elmenekülni, de nem jutok messzire, kint a kertben megint elkap, és
eltöri a lábamat is. Majd egy határozott rántással letép a köntösömet. A szemei
vörösen csillognak, és elégedetten vigyorog, aztán a csuklómba mélyeszti a
fogait és inni kezd. Azután abbahagyja és fájdalom hasít az egész testembe,
égek. Néhány pillanattal később megint inni kezd, és az égés enyhül, de én
egyre gyengébb vagyok. A harmadik ilyen játéka után megkérdezte, hogy mit
akarok, emberként meghalni miután kellemesen eljátszott velem, vagy vele menni,
és élvezni a féktelenséget. Természetesen a halált akartam, hiszen hogyan is
lettem volna képes vele menni, amikor meggyilkolta a szüleimet barátaival, akik
időközben megjelentek, és nagyon jól szórakoztak rajtam. Már éppen a fehérneműt
készült letépni rólam, amikor hirtelen megjelent Maria. Megpróbálta elkapni a
vámpírt, de amikor elszaladt a többivel együtt a nővérem inkább hozzám sietett,
és megharapott, hogy átváltozzak. Azt mondta, hogy nem lesz semmi baj, csak
éljem túl a fájdalmat, és utána erős leszek. Elég erős leszek hozzá, hogy egy
napon bosszút állhassak a szüleim haláláért. Az átváltozásom után Maria
megtanított mindenre. Bevezetett a vámpírok törvényeibe, a harc szabályaiba, és
fortélyaiba, a megtévesztés és a gyilkolás mesterévé nevelt engem. Így ment ez
hosszú évtizedekig, amikor azt mondta, hogy készen állok. A szüleim gyilkosait
azonban folyamatosan kerestem, de a mai napig nem találtam meg. Aztán röppent
fel a hír a vámpírvilágban a Cullen családról, és a különleges gyermekről, és
így értesültünk Jasperről is. Ha tudtam volna, hogy a bátyámat is Maria
változtatta át, hogy megmentse, akkor már rögtön az átváltozásom után
megkerestem volna őt, hogy együtt találjuk meg a szüleink gyilkosait.
-
Most meg mit bámulsz rám? – kérdeztem
dühösen Edwardtól.
-
Én csak próbálom elemezni a látottakat –
mondta elgondolkodva. – Nagyon sajnálom, hogy ilyen szörnyű dolgokon kellett
keresztülmenned.
-
Neked ehhez az égvilágon semmi közöd.
Nem volt jogod ezt látni. Azért, mert egy pillanatra megfeledkeztem magamról,
még nincs jogod hozzá, hogy turkálj a fejemben – morogtam rá. Majd nekimentem a
rácsnak, mert azt hittem, hogy elég rozoga tákolmányt hoztak össze, de úgy
visszapattantam, hogy szó szerint a fal adta a másikat.
-
Szerintem higgadj le – állapította meg
Edward. – Ha szükséges, akkor még meg is kötözhetünk. Eléggé a bögyében vagy a
bátyádnak, és a családunknak is.
-
Ti is eléggé a bögyömben vagytok, hiszen
hülyét csináltatok a bátyámból – vágtam vissza.
-
Hm… kezd a beszélgetés érdekes
fordulatot venni – állapította meg Edward. – Miért is csináltuk hülyét a
bátyádból? Mit mondott rólunk Maria? Már csak kíváncsiságból.
-
Sok mindent, de nektek semmi közötök
hozzá – válaszoltam dühösen.
-
Azt majd meglátjuk, időm, mint a tenger,
és úgyis megtudom, amit akarok – dőlt hátra kényelmesen a székben, majd várakozóan
tekintett rám.
-
Úgysem fogsz semmit kiszedni belőlem,
soha többé – rántottam meg a vállam. Majd én is helyet foglaltam a pokrócon,
amit beadtak nekem a rögtönzött cellámba…
Szia.
VálaszTörlésEz de jó volt. Nagyon jó volt. Szegény Jenna. És hány fejezet lesz még? Csak kíváncsiságból kérdem.
Illetve egy tanács. Mielőtt felrakod a fejezetet, kérlek szépen, nézd át. Most is volt benne egy pár helyesírási hiba. És nem ez az első eset. Nem bántásból mondom, csak hát én nem nagyon szeretem az ilyesmit, pedig láttam egy s mást. Na mindegy. A lényeg, hogy valamikor legyen kijavítva.
A fejezettel nem volt semmi bajom. Csak így tovább!
Puszi Abby!
Szia!
TörlésLenne egy kérdésem. Megpróbálom úgy elmagyarázni a szitut, hogy értsed is a dolgot, rendben? Na szóval, van egy férfi és egy lány, akinek épp meg van/lesz a menzesze. A férfi pedig nem tudja, hogy mi a menzesz. Hogyan magyaráznád el neki? Erre szeretnék választ kapni. Igazából most épp egy történeten dolgozom, és ezen a ponton megakadtam. Már több mindent megpróbáltam, de egyik se jött be. Úgy gondoltam, hátha te tudsz segíteni. A választ előre köszönöm.
Puszi Abby!
Szia!
VálaszTörlésJó volt Jenna szemszögéből látni.... azért most még mindig ellenszenves nekem, bár már kezdem egy nagyon kicsit sajnálni... :D
Már nagyon érdekel, hogy vajon mit mondhatott Maria neki amiért ennyire ellenséges velük... Az a cella... :D Kicsit szürreális pont a Cullen házban és még így elképzelve is megmosolyogtat :D
Nagyon jó volt ez a rész is! :) Várom a következőt!
Üdv.Allstars
Szia.
VálaszTörlésOhh mi lesz még ebből =)
Kíváncsi leszek, hogy Bella mikor fog közbelépni.
Vajon hogy csinálta meg Maria, hogy "megmentette" Jennát, mikor ő gyilkolta meg a szüleit?
Már várom a folytatást.
Puszi
Detti
Szia!
VálaszTörlésÉrdekes és izgalmas fejezet volt, tetszett, ahogy van, sok érdekesség lesz még benne, azt hiszem hogy kicsit többet ért el Edward mint Alice Jennánál,és ki lehet Jenna szüleinek a gyilkosa?
Már várom a folytatást,
Melinda
Szia!
VálaszTörlésNagyon jó lett!Jó kis beszélgetés volt Edwardal de mondjunk ez még eltart egy ideig.Ajj szegény Alice.Egyébként a könyv címe rubinvörös de van folytatása és film is.Siess a kövivel!
Puszi
Szia Abby!
VálaszTörlésKöszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet :) Igen, ebben igazad lehet, az esetek többségében igyekszem átolvasni a fejezeteket, de valamikor nincs rá időm, és akkor csak felteszem, de később javítom a hibákat. Ezért elnézést kérek, és igyekszem majd mindig átolvasni a fejezeteket. Nem tudom pontosan, hogy hány fejezetes lesz, de szerintem 15 körül. :)
Hm... hát, nehéz kérdés egy férfinek elmagyarázni a menzeszt. Én úgy fogalmaztam a páromnak, amikor először feljött hozzám, hogy "nem leszek szalonképes állapotban", na ezt nem értette, úgyhogy ezt nem tudom őszintén javasolni neked. Hogy hogyan hallottam már a férfiaktól, amit megértenek? Az többféle variáció lehet. "Megjött a Mikulás", "Piros betűs ünnepek vannak", "Ketchupos hétvége következik", "Most nagylány vagy". A férfiak így szokták mondani, de nem hiszem, hogy konkrétan erre gondoltál. Tehát, hogy én hogyan magyaráznám el? "Hamarosan rosszalkodás mentes napok jönnek, mert újra eltelt egy hónap." Nem tudom, hogy segítettem-e bármelyik megfogalmazással, de majd még gondolkodom rajta, és mindenképpen megírom, ha eszembe jut valami jó :)
Puszi
Szia Allstars!
Köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet :D Hát igen, Maria nem mondott semmi szépen Jennának, és hamarosan ki is fog derülni, hogy pontosan milyen hazugságokat hallott szegény lány. :) Igen, nem nagyon illik a cella a Cullen házba, de most nem volt jobb ötletük :)
Puszi
Szia Detti!
Köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszett. Hát Bella hamarosan elmondja a véleményét, és nem sokkal azután újabb rejtélyre derül fény :)
Puszi
Szia Melinda!
Köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet :D Igen, Edward egy kicsit többet ért el, mint Alice. Hamarosan hozom a folytatást, ahol újabb fordulat lesz, és Jenna is kezd felengedni egy kicsit. :D
Puszi
Szia Beky!
Köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet :D Oh, hallottam már a Rubinvörös című könyvről. Majd ha lesz egy kis időm, akkor elolvasom, hogyha tényleg ilyen jó :)
Puszi