Kötelékek - 10. fejezet

10. fejezet

(Nessie szemszöge)

Már tűkön ültem, amikor ráfordultunk a kis földútra, ami a házunkhoz vezetett. Te jó ég, már alig vártam, hogy lássam, mi lehet a meglepetés, amiért anyáék csak úgy otthagytak minket Jacobbal. Biztosan szuper kis buli lesz, sőt, talán most még jobb lesz, hiszen a család azt hiszem, hogy megnyugodott most már.

-          Nessie, kicsit túlpörögtek a vágyaid, ezt leginkább azért mondom, mert ahogy fogod a kezem számtalan képet vetítesz elém, és bár mindegyik izgalmas, de ennyi variációra még a családod sem képes egy nap alatt – mondta kedvesem nevetve.

-          Nem is kell mindegyiknek teljesülnie egyszerre – forgattam meg a szemeimet. – Bőven elég, hogyha az egyik lehetséges alternatíva teljesül, és az egyik biztosan fog.

-          Nos, az egészen biztos, hogy az egyik meglepetésben részed lesz – bólintott rá Jake azonnal.

-          A túlpörgés jó dolog, azt jelenti, hogy nagyon izgatott a hölgy – kuncogott fel Seth a volán mögött. – Mindenesetre már meg is érkeztünk – állította meg az autót a ház előtt.

-          Hm… egyenlőre semmiféle különös dolgot nem látok – húztam el a számat. – Bár az is lehet, hogy csak nagyon meg akarnak lepni – ragadtam kézen Jacobot, és magam után húztam a ház felé. Majd izgatottan léptem be, de ott sem találtam senkit és semmit. – Öhm… oké, kezdek megijedni – haraptam az ajkamba. – Ugye még véletlenül sem eshetett bajuk? – néztem Jake-re kétségbeesetten.

-          Biztosan nem – rázta meg a fejét Jacob azonnal. Majd hirtelen neszt hallottam a hátsókertből.

-          Valaki van odakint – indultam el azonnal a hang irányába.

-          Nessie, várj, inkább majd én megyek előre – húzott a háta mögé Jacob. Azután pedig kiment a kertbe, én pedig követtem. Tudom, hogy nem fog neki tetszeni, de azt hiszem, hogy jogom van hozzá, hogy tudjam, mi történik itt. – Isten éltessen, Nessie! – kiáltotta el magát egy kisebb tömeg, amikor megláttak engem, és én is megláttam őket.

-          Jézusom – sikkantottam fel. – Ez egyszerűen elképesztő – mondtam elámulva. Még soha életemben nem láttam ilyen csodálatosan előkészített partit. Na de mikor tudták mindezt előkészíteni? Hiszen nem is beszéltek róla soha, hacsak nem akkor, amikor én aludtam. Mindenesetre nem gondolkodtam tovább ezen, hanem egyszerűen csak apa és anya nyakába vetettem magam, azután pedig a többiek is mind megölelgettek. – Hát ezt meg hogy találtátok ki? Mikor időtök mindezt összehozni? Ez fantasztikus – mondtam boldogan.

-          Nos, bármilyen hihetetlen ezt mondani, de mindezt Emmett intézte, persze egy kis Alice segítséggel – mondta anya vigyorogva. – Sajnálom, hogy ilyen sokáig elhúzódott a partid, kincsem.

-          Ugyan már, semmi baj – legyintettem. – Ez a parti itt és most tökéletes. Már csak az a kérdés, hogy mikor van esélyem felvágni a tortámat? – kérdeztem vigyorogva. – Ha jól láttam a díszítést, akkor történetesen a kedvenc tortám van terítéken. Szóval?

-          Előbb egyél egy kis rendes ételt a svédasztalról, és utána már fel is vághatod a tortádat, ígérem – mondta anya komolyan. – Oh, és a süti nem normális étel, úgyhogy valami salátát és sültet tessék enni.

-          Jól van, felfogtam – forgattam meg a szemeimet. Azután pedig semmi pillanat alatt szedtem magamnak egy nagy adag sült húst, és görög salátát. Már úgy is elég éhes vagyok, hiszen a nasik nem tartanak ki nálam sokáig kalóriában. Egy fél órával nassolás után megint éhes szoktam lenni, mindig.

-          Ez egy fergeteges parti, Nessie – jelent meg mellettem Jake. Aki egy komplett tálcát vett maga elé.

-          Hé, így hogy fog férni beléd a tortámból? – kérdeztem nevetve.

-          Nos, ami azt illeti, ezután a tálca étel után még legalább három-négy szelet tortával elbírok – mondta határozottan.

-          Hiszem, ha látom – válaszoltam mosolyogva. – Kössünk fogadást – ajánlottam vigyorogva.

-          Mi lenne a fogadás tárgya? – kérdezte kíváncsian.

-          Te azután a tálca étel után még megeszel négy szelet tortát, én pedig ezután a szép nagy tányér után megeszek még két szelet tortát.

-          Na és, ha nem sikerül? – kérdezte kíváncsian.

-          Ha nem sikerül, akkor majd kitalálunk valamit – rántottam meg a vállam. Nem vagyok a legtökéletesebb fogadó a világon, de Emmett bácsi biztos, hogy boldogan segít nekünk megoldani ezt a kérdést.

-          Isten ments, egészen biztos, hogy nem akarok semmi olyasmit, amit Emmett találna ki – állapította meg Jake.

-          Mit kéne kitalálnom? – jelent meg az említett elégedett vigyorral az arcán.

-          Emmett bácsi, ez a parti egyszerűen fantasztikus – mondtam boldogan, és hozzá bújtam. – Hihetetlen, hogy egyedül dobtad össze.

-          Miért, talán én nem lehetek tehetséges? – kérdezte morcosan.

-          Dehogynem, csak nem igazán láttalak még partit szervezni – állapítottam meg. – Mindenesetre megtiszteltetés, hogy ilyen kedves voltál, és az első partit, amit szerveztél nekem szervezted – mondtam büszkén. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer valamelyik nagybátyám csinál nekem partit.

-          Hát, ami azt illeti, azt hiszem, hogy kiengesztelhetsz miután ettél – ajánlotta a lehetőséget.

-          Na és mi lenne az? – kérdeztem kíváncsian.

-          Nagyon egyszerű, ha megetted, akkor enyém lesz a következő tánc – kacsintott rám. – Benne vagy, kiscsajszi?

-          Miért ne lennék? – kuncogtam fel.

-          Helyes, akkor már keresem is a nekünk való zenét – mondta elégedetten. Majd eltűnt a lejátszó mögött.

-          Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? Emmett ötletei mindig veszélyesek – állapítottam meg.

-          Szerintem ez csak egy rocki lesz – legyintettem. – Emmett imádja – nevettem fel. – Ahogy Jasper is, hiszen még emlékszem, amikor Jasper egyszerűen csak elkapott egy táncra, amikor még kicsi voltam, és bár alig tudtam ugrálni utána a ritmusra, akkor is az egyik legszebb emlékem volt, ahogy megpörgetett. Az volt az egyik legjobb estém. Jasperrel kicsit nehezen indult a kapcsolatom, mert saját magától is féltett egy kicsit.

-          Igen, emlékszem rá – nevetett fel Jake is. – Na gyere, együnk, aztán táncolj a többiekkel, de az utolsó táncot, kérlek, hagyd meg nekem.

-          Természetesen, ez eddig sem volt kérdés – bólintottam rá azonnal.

-          Helyes, akkor most jó étvágyat – húzta ki nekem a széket, én pedig kényelmesen elhelyezkedtem a széken, és falatozni kezdtem. Az igazság azt, hogy éhesebb voltam, mint gondoltam, mert szednem kellett még egy tányér ennivalót magamnak.

-          Jól laktam, Emmett – siettem bácsikámhoz, miután jól laktam.

-          Már éppen itt volt az ideje – kapott el azonnal, Jasper pedig elindította a zenét, amit Emmett választott. Nos, a gyanúm rögtön beigazolódott, mert egy jó kis, pörgős dal vette a kezdetét, amit nagyon is élveztem, ahogy elkezdtünk táncolni. Emmett nagyszerűen táncolt, mint mindig. A szám közepén pedig még apa is lekért, hogy megpörgessen.

-          Köszönöm a táncot, kicsim – nyomott puszit apa a homlokomra.

-          Nem, én köszönöm – vágtam rá azonnal. Egyszerűen csodálatos volt ez a nap, és csak egyre jobb, ahogy közeleg az este. A torták egyszerűen fantasztikusak voltak, mint mindig, az ajándékok pedig felejthetetlenek. A sok, kedves apróság, amit kaptam, és tánc az este végén Jacobbal, egyszerűen mámorító volt ez a nap.

-          Elfáradtál? – kérdezte Jake mosolyogva, amikor a vállára hajtottam a fejem.

-          Már alig bírom nyitva tartani a szemeimet – sóhajtottam fel.

-          Akkor ne tedd – súgta a fülembe. – Majd én felviszlek a szobádba – kapott a karjaiba hirtelen, de én már alig érzékeltem ebből bármit is, mert elnyomott az álom…

(Maria szemszöge)

Már több, mint egy napja semmi hír arról a szerencsétlen perszónáról. Ha nem képeztem volna ki arra, hogy tudja kezelni a Culleneket, akkor most aggódnék, de így csak amiatt aggódom, hogy még azelőtt megölik azt az idiótát, hogy elintézné a küldetését. Márpedig nekem kell Jasper. Majd ha már újra velem lesz, akkor történik egy kis baleset Jennával, de végül is, kinek hiányozna az a hiszékeny kis mamlasz? Egyszerűen bódítóan egyszerű volt átverni őt. Amíg a két emberem őt üldözte, addig én minden gond nélkül megöltem a szüleit, és még őt is átvertem egy pillanat alatt.

-          Maria, idehívtam a lányokat, ha gondolod, akkor azonnal el tudtok indulni – jelentette Sarah egy pillanat alatt.   

-          Nagyszerű, akkor a lányok kapják össze magukat, és indulunk, méghozzá minél előbb, mert Jennának biztosan szüksége van ránk – mondtam ellentmondást nem tűrve.

-          Nem értem, hogy mire kell még neked az a lány, hiszen már jócskán elmúlt egy éves. Ilyen hosszú ideig csak engem tartottál meg a képességem miatt, de ő teljesen felesleges, hiszen még képessége sincs. Semmi különöset nem tud felmutatni, amitől értékes lenne.

-          Maradjunk annyiban, hogy csak ő tudja visszahozni hozzám egy elvesztett, de nagyon fontos emberemet.

-          Azt hittem, hogy már túljutottunk ezen a Jasper dolgon, te is tudod, hogy nem fog visszajönni, és én is, akkor miért ez a huzavona? Tedd azt, amiben jó vagy, és foglalj magadnak területeket, ahogy már oly sokszor. Legyünk egyre többen, és olykor a jobb embereket akár meg is tarthatnád, hogy növekedjen a befolyásod. Jasper előtt is remekül boldogultunk, és utána is, akkor mire ez a nagy felhajtás?

-          Jasper jobban megítélte a helyzeteket, sokkal könnyedébben szereztük meg vele a területeket – válaszoltam azonnal.

-          Aha, szóval nem azért van rá szükséged, mert az ágyban is vele volt a legjobb? – vonta fel a szemöldökét.

-          Ne húzz fel, tudod, hogy nem okoz nagy szívfájdalmat a számomra, hogyha elveszítek egy-egy embert néha – néztem rá jelentőségteljesen.

-          Tisztában vagyok vele, hogy engem sem szeretetből tartottál meg, de gondolkozz el azon, amit mondtam, ugyanis felesleges feladni a szabadságod, és a vadságod egy olyan férfiért, aki magától hagyott el téged – mondta ellentmondást nem tűrve. – Hogy is mondtad egyszer, amikor meg akartam tartani az egyik férfi katonát magamnak? A szerelem felesleges luxus, amit nem engedhetünk meg magunknak. Te magad parancsoltad meg nekem, hogy én öljem meg a férfit, akit tudtam volna szeretni, akkor te most miért játszol macska-egér harcot egy férfiért, aki nélkül nagyon is boldogulunk?

-          Jasper már, mint a többi férfi. A képességére van szükségem, méghozzá minél előbb – mondtam határozottan. – Bár nem hiszem, hogy magyarázkodnom kellene neked, ugyanis te is csak egy katona vagy a tömegből. Pontosan tudod, hogy a képességeden kívül abszolút nem érdekelsz engem.

-          Miért ne tudnám? Viszont csak, hogy elgondolkozz egy kicsit azon, amiket hozzám vágsz, mert elárulom, hogy a katonák egy része hozzám hűséges, és nem hozzád – vigyorgott rám. – Úgyhogy egy lehetőséged van visszahozni azt férfi, és a kis perszónát, hogyha nem sikerül, és utána sem nyugszol, akkor még veled is történhet baleset.

-          Mi a fenét képzelsz magadról, te utolsó kis szajha? Hogyha én nem hozlak ki abból a bordélyból, akkor belepusztultál volna valamelyik nyavalyába, amit elkaptál a férfiaktól – kiabáltam rá.

-          Elég jól elvoltam abban a bordélyban, amíg nem fosztottátok ki az embereiddel, úgyhogy eléldegéltem volna ott még pár évtizedet boldogan.

-          Na persze – forgattam meg a szemeimet azonnal. – Négy-öt éved, ha hátralett volna még – állapítottam meg.

-          Az teljesen mindegy, meghalhattam volna emberként is, de meghalhatok most vámpírként is. Mi a különbség? – kérdezte a szemeit forgatva.

-          Nem igazán értékeled az életet, amit kaptál tőlem, ráadásul elég hosszú életet – morogtam rá.

-          Értékelem, egészen addig, amíg nem gyengülsz el. A szerelem, és a szeretet gyengeség még mindig, mégis úgy futsz Jasper után, mint valami pincsi. Nekem ne próbáld bemesélni, hogy nincs igazam, mert átlátok rajtad. Elég ideje vagyok már melletted, hogy tudjam. A gyengékkel pedig mindketten pontosan tudjuk, hogy mi történik – fűzte még hozzá jelentőségteljesen.

-          Te csak ne aggódj az én szívem miatt, az sosem volt – vigyorodtam el. – Jasper csupán tehetséges, és nagyon jó szórakozás, mert nem csak a harcmezőn tehetséges, hanem máshol is. A kis hugicája pedig úgyis eltűnik majd egyszer – rántottam meg a vállam. – Az, hogy milyen formában, azt már teljesen másodlagos.

-          Ezt már hallottam tőled nem is egyszer, mégsem voltál rá képes, hogy megöld – legyintett „barátnőm” már, hogyha annak lehet nevezni bárkit is az én világomban.

-          Azért nem öltem meg eddig, mert szükségem volt rá – vágtam rá egyértelműen. – Viszont, hogyha túlvagyunk ezen a küldetésen, akkor már nem lesz rá szükségem. Habár még néhány év neveléssel lehet, hogy végre kiűzném belőle ezt a nevetséges szeretetéhséget, és egészen jó kis vámpír válna belőle – gondolkodtam el. Lehet, hogy több esélyem van Jaspert magamhoz láncolni, hogyha Jenna is velünk van.

-          Indulásra készen állunk – léptek be végre a lányok. Már nem sok kedvem volt sokáig folytatni ezt a beszélgetést. Két lehetséges végkimenetele lehetett volna ennek a beszélgetésnek. Az egyik az, hogy kivégzem itt a lakosztályomban, a másik lehetőség pedig, hogy talán elgondolkodok azokon a dolgokon, amiket mond. Bár nem tudom, hogy érdemes-e ezen gondolkodni, hiszen miért is éreznék egy hangyányival is többet bárki iránt, mint eddig egész életem során? Ez abszolút hülyeség. Én nem fogom hagyni, hogy mindenféle gyengéd érzelmek irányítsák az életemet, ahhoz már túlságosan is sok mindent elértem a hosszú időm során.

-          Nagyszerű, tehát, ha odaértünk, akkor lesz ott egy félvér, akiről mindenki beszél – kezdtem bele. – Azt a lányt, akit Nessie-nek hívnak, mindennél és mindenkinél jobban féltik, úgyhogy első körben őt kell elkapnunk, ha ez megvan, akkor bármit meg fognak tenni nekünk, méghozzá első szóra…