Liz Volturi - 28. fejezet

28. fejezet

(Liz szemszöge)

Nem tudtam, hogy mennyi ideig aludhattam, de egyszer csak kipattantak a szemeim. Nagyon kellett mosdóba mennem, és nagyon éhes és szomjas is voltam. Ráadásul a hálótársam is eltűnt a hátam mögül, úgyhogy valószínűleg nem győzte kivárni, hogy magamhoz térjek.

-          Baj van, kicsim? – jelent meg előttem azonnal Alec. – Rosszat álmodtál?

-          Nem, azt hiszem, hogy csak az a sok emberi szükségletem térített magamhoz hirtelen – kezdtem el kicsomagolni magam a takarók alól.

-          Éhes vagy? – kérdezte mosolyogva.

-          Éhes vagyok, és szomjas is, de mindenekelőtt felkeresem a mellékhelyiséget abban a közeli bokorban – siettem el abba az irányba.

-          Oh, értem, addig én készítek neked szendvicset – kuncogott Alec, de én már nem is válaszoltam, csak azzal voltam elfoglalva, hogy könnyítsek magamon. Olyan gyorsan végeztem, ahogy csak tudtam, és már igazgattam is magamon a ruhát. Ez mondjuk rendben is van, de hol fogom a kezem megmosni?

-          Van egy kis patak nem messze, ott friss víz is van, és meg is tudsz mosakodni – jelent meg hirtelen Esme mellettem mosolyogva.

-          Honnan tudtad, hogy…

-          Lányok vagyunk, szívem, amíg nekem is voltak emberi szükségleteim egyszerűen megőrültem volna, hogyha nem tudok rendesen tisztálkodni – legyintett.

-          Köszönöm – mosolyogtam rá hálásan, majd követtem őt. Nem sokkal később pedig meg is találtuk a kis patakot, ahogy tisztálkodhattam, és felfrissíthettem magam.

-          Jobb már? – simított végig gyengéden a karomon.

-          Igen, sokkal jobb – bólintottam rá azonnal.

-          Kérdezhetek valamit, Liz? – nézett rám bizonytalanul.

-          Természetesen – bólintottam rá azonnal.

-          Az apád, ugye jól bánt veled? – kérdezte visszafojtott lélegzettel. – Nem bántott téged?

-          Nem, Esme. Apa sosem bántalmazott fizikailag, és nem is hiszem, hogy valaha is megtette volna, bármit is követtem el.

-          Akkor jó – sóhajtott fel megkönnyebbülten. – Na és lelkileg? – faggatózott tovább Esme.

-          Lelkileg sem, Esme. Szigorú volt hozzám mindig is, de azt hiszem, hogy a maga módján nagyon is szeret. Mindent megadott nekem, amire csak szükségem lehetett. Nem lehet, hogy mégsem ő a te volt férjed? Sosem láttam őt durvának, vagy udvariatlannak – néztem rá kíváncsian.

-          Oh, drágám, a világ sosem látta őt olyannak, mint én. Ez a viselkedése csak és kizárólag nekem szólt – sóhajtott fel szomorúan. – Sosem tartott engem méltó feleségének. Számára csak az voltam, akivel megőrizhette a jó hírét. Arra viszont mindig ügyelt, hogy a sérüléseimet a ruhámmal el tudjam takarni.

-          Esme, én nem hiszem, hogy az apám…

-          Meglátjuk, kincsem, nagyon remélem, hogy neked lesz igazad – rázta meg a fejét Esme hirtelen. Biztosan eszébe jutott egy régi rossz emlék.

-          Sajnálom, ami veled és a kisbabáddal történt – szorítottam meg a kezét óvatosan.

-          A kisbabámat én is nagyon sajnálom, de az új férjem egy igazi ajándék – mosolyodott el. Végszóra pedig megjelent Carlisle és gyengéden magához húzta a feleségét.

-          Te sokkal nagyobb ajándék vagy, kedvesem – nyomott gyengéd puszit a homlokára. Öröm volt rájuk nézni. Csak úgy sütött róluk a szerelem, és a törődés.

-          Egyezzünk ki döntetlenben – kuncogott fel Esme.

-          Tudod, hogy mi erről a véleményem – forgatta meg a szemeit egy kicsit Carlisle.

-          Micsoda viselkedés ez, Carlisle – rótta meg Esme finoman a szemforgatás miatt.

-          Elnézést – kuncogott fel a büszke férj, majd rám kacsintott.

-          Ugyan, ne is törődjetek velem, én már úgyis megyek enni. Alec már biztosan tűkön ül – legyintettem, majd kettesben hagytam a turbékoló párocskánkat, akik tényleg olyan csodálatosak voltak, hogy azt szavakkal szinte ki sem lehet fejezni.

-          Merre jártál, hétalvó? – termett előttem Félix a hatalmas termetével.

-          Csak megmosakodtam. Esme megmutatta nekem, hogy hol van a patak – rántottam meg a vállam. – Aztán utánunk jött Carlisle is, én pedig visszajöttem.

-          A vén gazember, két hölgyet akart egyszerre becserkészni? – kuncogott fel Félix.

-          Félix, te javíthatatlan vagy – simított végig Renata a mellkasán, mire Félix teste azonnal reagált.

-          Nocsak – állapítottam meg vigyorogva.

-          Mi az? Azt hitted, hogy csak nektek szabad játszani? – kacsintott rám Félix. – Bár, ha szeretnél, és Renata is benne van, akkor részemről, ha átváltoztál, akkor csaphatunk bulit.

-          Kösz nem, eléggé monogám stílusú lány vagyok – ráztam meg a fejem gyorsan. Mire Félix hangosan felnevetet.

-          Kettesben is áll az ajánlat, szépségem – kacsintott rám.

-          Ez nagyon kedves, de mint mondtam, nem vagyok olyan lány – mondtam ellentmondást nem tűrve.

-          Zaklat ez az alak? – rántott magához Alec, és félreérthetetlenül birtoklóan helyezte rá a tenyerét a hátsómra. Kicsit meglepett az érintés, de határozottan tetszett.

-          Nem tudom, hogy mit akarhat tőlem – sóhajtottam fel játékosan. Nyilvánvalóan Alec is tudta, hogy Félix csak szórakoztatja magát, és minket.

-          Oh, ha azt én elregélném, kisasszony – kezdte el húzkodni a szemöldökét.

-          Még a végén féltékeny leszek – kezdett bele Renata is a játékba.

-          Nyugi pillangó, nálad nem lesz jobb soha senki – kacsintott rá Félix.

-          Hm… és mondja valaki, hogy nem hasznos tapasztalatokat szerezni – jelent meg elégedett vigyor Renata ajkán. – Csak nem tetszett az előadás? – simított végig Félix karján. Egyszerű érintés volt, a férfi lába mégis megroggyant egy pillanatra.

-          Vajon egyszer én is ilyen hatással leszek rád? – néztem Alecre kíváncsian.

-          Te már most ilyen hatással vagy rám, Liz – mosolygott rám gyengéden.

-          Csakugyan? – kérdeztem mohón. Talán nagyobb a csáberőm, mint gondolnám?

-          Igen, komolyan – bólintott rá Alec.

-          Azért én vennék néhány órát Renata barátnőmtől is, hátha még jobb leszek – vigyorodtam el gonoszul.

-          Meg akarsz ölni? – nyögött fel kedvesem.

-          Talán nem tetszettek a hálóingek?

-          Dehogynem, pont ez az. Túlságosan is tetszettek – nyelt egy nagyot.

-          Hát még látnád azokat, amiket még a szobánkba tartogatok – búgtam a fülébe. – Rövidebbek, és kihívóbbak, mint az eddigiek.

-          Liz, ne kínozz – mondta nagyot sóhajtva. – Komolyan mondom, hogy el foglak tiltani a barátnődtől, mert amit eltanulsz tőle, az valódi kínzás rám nézve.

-          Ugyan már, hiszen látom rajtad, hogy élvezed a helyzetet – kacsintottam rá kacéran. Renata pedig hangosan felkacagott. – Oh, ha még régebben ismerkedtünk volna meg, akkor Alec vámpír létére már kifeküdt volna.

-          Azt hiszem, hogy most hálát adok érte, hogy Liz még csak kezdi tanulni a csábítást, mert már így is életveszélyes. Bár tudom, hogy hogyan tudom elhallgattatni azt a nagy száját – vigyorodott el gonoszan. Majd magához rántott, és olyan csókot adott, amilyet még soha ezelőtt. A nyelve egy másodperc alatt a meglepetéstől elnyílt számba hatolt, és a szenvedéllyel vegyes gyengédségétől tényleg elvesztettem az uralmat a lábaim felett. Ha nem tartott volna olyan erősen, akkor egészen biztosan összecsuklok, úgy megremegett az egész testem. Ki gondolta volna, hogy Alec ilyen is tud lenni? Most nem finomkodott, mint általában, de nem is veszítette el a kontrollt a teste felett. Egyszerűen még csak szavakba sem tudtam önteni, hogy milyen érzés, de azt tudtam, hogy talán a csodálatos jelzővel tudnám jellemezni azt, amit történik velünk éppen.

-          Alec, a kicsikédnek még levegőre is szüksége van – hahotázott Félix. – Bár azt el kell ismernem, hogy a módszered igencsak hatásosnak bizonyult, mert az tuti, hogy már nincs öntudatánál – fűzte még hozzá. Mire Alec egy utolsó gyengéd puszi után elvált az ajkaimtól, én pedig valóban éreztem, hogy milyen kótyagos lett a fejem, és a gondolataim pedig nagyon kuszák. Talán egy pillanatra tényleg elájultam?

-          Jól vagy? – állított a talpamra gyengéden. Mikor döntött így hátra csók közben?

-          Tessék? – néztem rá kábultan.

-          Minden rendben, Liz? – simított végig a kipirult arcomon.

-          Persze, a legnagyobb rendben – vigyorogtam rá bambán. Most biztosan lököttnek néz, de én esküszöm, hogy minden rózsaszín lett a világban ezalatt a rövid idő alatt.

-          Ezt nevezem, Alec – kuncogott barátnőm. – Ki se néznék belőled ekkora szenvedélyt, mindig olyan karót nyelt vagy – fűzte hozzá komolyan.

-          Még nem tudom, hogy ezt sértésnek, vagy inkább bóknak vegyem, Renata – húzta el a száját Alec.

-          Szerintem ezt mindenképpen bóknak szánta – állapítottam meg.

-          Valószínűsíthető – bólintott rá Félix is.

-          Naná, hogy bók volt. Nekem csak tetszik, hogy változol végre ilyen hosszú idő után – mondta vigyorogva. – Talán így még a hugicád számára is van remény. Ne haragudj meg a megállapításért, de már igencsak ideje lenne, hogy valaki kimozgassa belőle a feszültséget, hogy úgy mondjam – vigyorodott el gonoszan. – Tudod, ha valaki nem törődik a szükségleteivel, akkor nem csoda, hogy állandóan ilyen morcos. Mi élvezetet lelné az életben, ha nem is akar élni.

-          Jane nem bízik senkiben, ezért olyan, amilyen – kelt húga védelmére azonnal Alec.

-          Adjatok időt neki, már elkezdett megnyílni felém, és én nagyon örülök ennek. Talán, ha engem beenged az életébe Alec kedvéért, akkor szép lassan elkezd feloldódni, és beilleszkedik a társai közé – mondtam lágyan. Tényleg nagyon szeretném, hogyha jóban lehetnék Alec testvérével. Nekem egyelőre az is elég, hogyha hajlandó velem normálisan viselkedni. Nem is gondolnám, hogy azonnal legjobb barátnők leszünk, de idővel biztosan képes lesz rám úgy tekinteni, mint családtagra. Hiszen most is megvédett engem, hiszen nem kínzott meg parancsszóra. Sőt, miattam ellentmondott az egyik Mesternek. Ez már valami.

-          Gyere, Liz, nehogy tönkremenjen a reggelid – mutatott Alec a sátor felé. Én pedig rögtön arra kapta ma pillantásom. Voltak ott nagyon guszta szendvicsek, és valami gőzölgő ital is. Ha jól érzem, akkor tea. Mikor főzött nekem Alec teát, és hol? Egyáltalán, ők nem félnek a tűztől?

-          Micsoda kiszolgálás – mosolyogtam rá. Majd azonnal odasiettem a sátorba, és falatozni kezdtem. A szendvics egyszerűen fantasztikus volt, pontosan olyan, amilyennek lennie kell. A tea viszont borzalmasan keserű. Attól tartok, hogy benne hagyták a teafüvet. Gyorsan kinyitottam az ital fedelét teljesen, és már láttam is a problémát. Ez a mennyiség nem egy kannába kellett volna, hanem nagyjából egy hordóba, de nem akartam megbántani Alec érzéseit, úgyhogy hatalmas önuralommal a szám elhúzása nélkül ittam belőle néhány kortyot.

-          Oké, úgy látom, hogy a tea nem lett túl jó – állapította meg miután befejeztem a reggelit. A francba, lebuktam, de hogyan?

-          Miből gondolod ezt? – kérdeztem értetlenül.

-          Liz, máskor megiszol legalább egy nagy kancsóval, most meg egy bögrével nem voltál képes elpusztítani – sóhajtott fel Alec.

-          Ez azért van, mert ittam a patakból. Már nagyon szomjas voltam – mondtam komolyan.

-          Értem, tehát, ha holnap, amikor felébredsz egy kancsó teával, és néhány szendviccsel ébresztelek, akkor biztosan annyit fogsz inni, amennyit szoktál – nézett rám kérdőn. A fenébe, nem fog leszállni a témáról, úgy látom lebuktam.

-          Ne haragudj, de nem fogom meginni – néztem rá bűnbánó tekintettel.

-          Oké, sejtettem – bólintott rá. – Gyere – kapott fel hirtelen, majd a kancsóval és egy táskával együtt elindult velem a patak felé.

-          Hová megyünk? – kérdeztem értetlenül.

-          Megtanítasz teát főzni, most – mondta mintha ez tökéletesen egyértelmű lett volna mindenki számára.

-          Akkor kéne némi forró víz – állapítottam meg.

-          Pontosan ezért megyünk most a patakhoz, aztán rakunk egy kis tüzet, és főzünk egy adagot. Nem mellékesen, amíg nem indulunk tovább, addig eltölthetnénk egy kis időt kettesben – ajánlotta a lehetőséget.

-          Ez egy remek ötlet – bólintottam rá azonnal lelkesen. – Mennyi időnk van indulásig?

-          Úgy két óránk – mosolygott rám kedvesen.

-          Az egészen hosszú idő – csillantak fel a szemeim.

-          Igen, szerintem is, bár belőled sosem elég, úgyhogy ez az idő sem lesz elég semmire, de azért jó, hogy egy kicsit elbújhatunk a többiek elől, ha már elmaradt a második randink – állapította meg.

-          Ugyan már, Alec, ez lesz a második randink. Legalább változatosak a helyszínek – mondtam komolyan. – Ha együtt vagyunk, akkor mindegy, hogy hol vagyunk – néztem mélyen a szemébe.

-          Ajaj, félek, hogy elvakítja a szerelem, kisasszony – mondta játékosan.

-          Nem baj, ha a partnerem is így gondolja – vágtam rá azonnal.

-          Hogy is gondolhatnám máshogy, Liz? – nyomott gyengéd csókot a számra. Majd futásnak eredt velem, de fogalmam sincs, hogy hová. Néhány perccel később azonban már egy forrásnál voltunk. Ámulva néztem körbe, amikor a lábaimra állított.

-          Ez egyszerűen csodálatos – néztem rá mosolyogva. Majd megpillantottam a forrás mellé készített hatalmas, minden bizonnyal kényelmes, és meleg plédet, és másik kancsó teát.

-          Azt hiszem, hogy ez a tea már jobban el fogja nyerni a tetszésedet – nézett rám bocsánatkérően.

-          Te direkt rontottad el a másik adag teát? – néztem rá gyanakvóan.

-          Ami azt illeti, meg akartalak lepni, de eszembe se jutott, hogy megpróbálod a kedvemért leerőszakolni akár egy kortyát is annak a teának – mondta kisfiús mosollyal az arcán.

-          Te kis gonosz – csóváltam meg a fejem.

-          Nincs kedved megmártózni a forrás vizében? Kellemesen meleg a víz, és tudom, hogy megőrülsz, ha nem tudsz fürdeni naponta legalább egyszer, de inkább kétszer – nézett rám gyengéden.

-          Sajnos nem hoztam magammal semmit, amit felvehetnék a fürdéshez – ráztam meg a fejem csalódottan.

-          Renata hozott neked néhány sötét színű hálóinget, de út közben úgysem fogod felvenni őket, úgyhogy esetleg az egyik alkalmas lenne, és én is készültem, hogyha nem zavarlak, akkor esetleg bemennék veled én is – ajánlotta kisfiús lelkesedéssel.

-          Na, de az illatom? – néztem rá csodálkozva.

-          Tudom kezelni – mondta komolyan.

-          Ez esetben ide azzal a hálóinggel – mondtam boldogan. Majd miután megkaptam besiettem egy fa mögé, hogy gyorsan magamra kapjam, addig pedig Alec is át tud öltözni, hogy fürödjünk egyet…