La Push vámpírja - 42. fejezet

42. fejezet


Sziasztok! Ez egy átvezető feji, a következő már izgisebb lesz :D Igyekszem a frissel, amennyire tudok. Valószínűleg heti egy friss lesz egy darabig még, de az mindig hosszú lesz :) Remélem, hogy azért tetszeni fog.
Puszi, Drusilla

(Edward szemszöge)



Miután lejárt a látogatási idő, nagy nehezen sikerült kihoznom Bellát az intenzív osztályról, de nem igazán akarta magára hagyni védtelenül a fiát, amit meg is tudtam érteni, de akkor sem hagyhatom, hogy összetűzésbe keveredjen egy egész kórházzal. Ezért szorosan magamhoz öleltem, és kitereltem a szobából.

- Edward, nem fogok elmenni innen – morogta halkan. Nyilván nem akarta, hogy mások is hallják ezt a beszélgetést, ezért lehalkította hangját.

- Nem mondtam, hogy hosszabb időre távozunk, csak azt, hogy most kimegyünk innen. Láttad a fát, ami nagyjából Billy ablaka előtt van? Diszkréten megfigyelhetjük onnan, úgy, hogy nem zavarunk senkit. Egész éjjel nem maradhatsz itt – súgtam vissza neki. – Próbálj meg ésszerűen gondolkozni. Hazamegyünk, gyorsan átöltözünk, aztán pedig vissza, és a fáról vigyázunk Billy-re – ajánlottam a lehetőséget, és nagyon reméltem, hogy igent mond.

- Az legalább negyed óra, mert észrevétleneknek kell maradnunk. Negyed óra alatt bárki megölheti most, hiszen védtelen – mondta feldúltan.

- Majd Anthony és Nath maradnak, amíg mi visszaérünk – próbálkoztam.

- Remek terv, még hagyjuk itt Jacobot is, és akkor egyszerre ölhetik meg a három fiam és a leendő menyem – mondta szarkasztikusan.

- Bella, ez már túlzás – csattantam fel. Semmi gondom az aggódással, de nem tarthatja vitrin alatt a fiúkat hátralévő életünkben.

- Mi a túlzás? Nemrég ejtették túszul az egyik fiamat, aztán a másikat kórházba jutatták, pedig elvileg mind erős, és szinte legyőzhetetlen férfiak. Nem tudok megnyugodni, sajnálom – motyogta maga elé.

- Nyugi, Bella – lépett elő Jasper a kórház árnyékából, Emmett pedig követte. – Gyere ide – tárta szét a karjait Bella felé.

- Köszi, de nem akarok megnyugodni – legyintett Bella.

- Lehet, hogy nem akarsz, de szükséged lenne egy kis nyugalomra. Edward? – fordult most felém. „Légy szíves és lökd meg egy kicsit felém. A saját érdekében” – tette hozzá gondolatban.

Én pedig gyorsan mérlegeltem a lehetőségeket. Végül is, éppen jó lenne, hogyha Bella egy picit végre megnyugodna, és a jelek szerint én kevés vagyok ehhez, úgyhogy nincs veszítenivalóm, hogyha Jasper beavatkozik. Finoman átöleltem szerelmem derekát, mintha csak támogatni akarnám, majd egy határozott mozdulattal Jasper ölelésre tárt karjaiba taszítottam. Az első reakciója természetesen az volt, hogy dühösen pillantott rám, de nem sokkal később azonnal ellazult fivérem karjaiban.

- Ez az, hagyd, hogy átjárjon – bíztatta Jasper. – Menjetek haza Edwarddal átöltözni, addig én és Emmett itt maradunk, és vigyázunk rá – mondta még nyugtatóan. Majd elengedte Bellát, aki hálásan pillantott rá.

- Köszi, Jazz, ez most tényleg jól esett – mondta Bella mosolyogva.

- Nincs mit. Örülök, hogy segíthettem – fogta meg a kezét bátyám.

- Na, tűnés fiatalok, menjetek és öltözzetek át, aztán vigyázhattok a srácra. Viszont ha felépült és hazament, akkor feltétlenül igényt tartok a magyarázta, hogy minek örült annyira Alice az erdőben. Mert a kis gonosz megtartotta magának a nyilvánvalóan szaftos infókat – mondta kajánul vigyorogva.

- Emmett, ez most nem alkalmas – csattantam fel.

- Nem is most kell elmondanotok, de nemsokára igen – nevetett még fel öblösen. Majd egy határozott ugrással a fán termett. – Hé, Carlisle nem is dicsekedett vele, hogy ilyen dögös kiscsaj a tanonca. Majdnem olyan jó nő, mint Rose baby, de persze csak majdnem.

- Emmett – sóhajtottunk fel mindhárman, és megforgattuk a szemünket. Nem is ő lenne, hogyha nem mondaná el mindenkiről a véleményét.

- Jól van na, csak elismertem, hogy Billy nem hiába mereszti a szemeit ennyire erre a lányra – reagált fivérünk.

- Gyere, menjünk gyorsan, addig majd Emmett és Jasper őrködik itt – fogtam meg Bella kezét és húzni kezdtem a Volvo felé.

- Jól van, menjünk, de siessünk vissza – egyezett bele Bella. Anthony, Jake és Nathalie a kocsi mellett vártak ránk. Amikor odaértünk hozzájuk Anthony és Jacob azonnal magához ölelte Bellát, ő pedig boldogan viszonozta. – Jacob maradj a falkával, kérlek. Ne kezdj magánakciókba – mondta komolyan kedvesem.

- Ne aggódj, nem fogok semmi ostobaságot tenni – bólintott rá Jake azonnal.

- Rendben, hiszek neked – mosolyodott el Bella.

- Anthony, ez rád is vonatkozik – nézett fiunkra szigorúan.

- Vigyázni fogok magamra, nem kell aggódnod. Elkapjuk őket – mosolygott rá Anthony, majd puszit nyomott az arcára. – Menj és öltözz át, én pedig hazaviszem Nathalie-t.

- Nem megyek sehová. Szükség lehet rám. Én is farkas vagyok – mondta Nath dühösen.

- Farkas vagy, de még nem heverted ki teljesen a túszejtést. Hidd el, hogy jobb, ha pihensz még néhány napot – mondta Anthony lágyan.

- Szerintem rád is rád férne még, mégsem teszed – nézett Nathalie dühösen Anthonyra.

- Nem tehetem, a falkának szüksége van rám – mondta fiunk komolyan.

- A falkának rám is szüksége lehet – mondta Nath komolyan. Hát, nem igazán tudtam vitatkozni Nathalie gondolataival, de a fiamat is meg tudtam érteni. Én sem akarnám a kedvesemet a harcvonalban látni.

- De… - kezdett bele Anthony, de a lány csak legyintett.

- Abbahagyni – szólt közbe Jake. – Nathalie, haza mész és nem hagyod el La Push határainak biztonságát, amíg én meg nem engedem – vette elő Jacob az alfa hangját.

- Ahogy parancsolod, alfa – nyögte Nath, majd dühösen Anthonyra nézett. – Sokba fog ez még kerülni neked – mondta dühösen. Majd az erdőbe masírozott. Hallani lehetett a ruhája suhogását, ahogy levette magáról. Majd néhány pillanattal később panaszos vonyítás szakította meg a csendet, és mancsok dobogása töltötte be az erdőt.

- Ezért még nagyon megkapom a magamét – sóhajtott fel Anthony.

- Engem fog utálni, mert én parancsoltam rá – rántotta meg a vállát Jacob. – Ha itt marad, akkor neked se tudnám hasznodat venni.

- Ez igaz, de én meg sem próbáltam megakadályozni a dolgot – állapította meg fiam. – Jogos a felháborodása.

- A saját érdekében tettétek, majd megbékél – bíztattam őket.

- Én megértem Nathalie-t. Emlékszem még, hogy milyen volt úgy érezni, hogy felesleges kolonc vagy. Most ő is éppen így érezheti magát – nézett utána Bella szomorúan. – Attól, hogy nő, még nem kell alábecsülnötök. Néha egy lány is sokat tehet a falka győzelméért. Leah is megmentette párszor többeket rokonát is – fűzte még hozzá Bella kicsit mérgesen, majd beszállt a kocsiba. Én pedig hangtalanul követtem. Majd beindítottam a kocsit, és néhány perc múlva már a Cullen háznál álltunk. Bella berontott az ajtón, és azonnal Alice szobájába sietett, ahol húgom már kikészített neki egy garnitúra tiszta ruhát. Amíg ő átöltözött, én is így tettem, majd a nappaliban vártam rá. Ahogy visszaért, már indultunk vissza a kórházhoz. Jasper és Emmett azonnal diszkréten távoztak, mi pedig egész éjjel őriztük Billyt, ahogy a falka is. Bátyáim pedig a nomádok keresésére indultak.



(Anthony szemszöge)



Nem akartam megbántani Nathalie-t, de tényleg sokkal jobban éreztem magam, miután Jake biztonságba parancsolta szerelmemet. Valahogy azonban muszáj lesz megbékítenem. Talán, hogyha most elmondanám neki, hogy mit szeretnék. Carlisle talán lekötné a vizsgálatokkal, amíg elintézzük a nomád vámpírokat, és akkor minden rendben lenne. Igen, ez lesz a megfelelő időszak a vizsgálatokra. Így Nath biztonságban lesz, hiszen egy vámpírokkal teli házban fog tartózkodni, és talán rám sem fog haragudni, hiszen a jövőnk miatt vizsgáltatjuk ki magunkat nagyapával.

- Jake, tudnál nélkülözni, egy kis ideig? – kérdeztem fivéremet.

- Hát persze, menj utána. Biztosan nagyon megsértődött, de minden rendben lesz – mosolygott rám nyugtatóan. – A bevésődése vagy, úgyhogy esélye sincs, hogy ne imádjon téged.

- Tudom, de talán anyának igaza van, és túlságosan is óvni akarjuk.

- Ez is egy lehetőség, de Nath-nak még nincs harci tapasztalata, úgyhogy jobb, ha ebből kimarad. Ezek a vámpírok nem ma kezdték, hogyha Billyt le tudták teríteni, és téged is még anno – mondta Jacob komolyan.

- Tudom, hogy igazad van, de Nathalie félreérti mindig az ilyen aggódást. Azt hiszi, hogy azért kezeljük így, mert nő – magyaráztam Jake-nek.

- Aha, és ha már itt tartunk, talán nem ezért védelmezed folyamatosan, mert nő, holott a bevésődés értelmében ennek éppen fordítva kéne történnie? – húzta fel testvérem a szemöldökét.

- Nem azért, mert nő, hanem mert olyan sok mindenen kellett keresztülmennie az utóbbi időben. Annyira lágy, tiszta és ártatlan. Eleget szenvedett az átváltozás, és a teste megváltozása miatt, nem hiszem, hogy még rá kéne tenni egy lapáttal. Még nem áll készen rá, hogy a harcmezőn álljon – magyarázkodtam.

- Értem, tehát röviden összefoglalva, de igen, azért védelmezed állandóan, mert nő. Nem akarod, hogy felboruljon a világ örök rendje. Bántaná a férfiúi hiúságodat, hogyha ő vigyázna rád, és nem fordítva – mondta fivérem komolyan. Utáltam, amikor igaza volt.

- Sosem bocsátanám meg magamnak, hogyha baja esne. Nevezheted férfiúi hiúságnak is, de én csak szerelemnek mondanám. Nem fogom hagyni, hogy bármi baja is történjen. Örökké hozzám fog tartozni, és egy karcolás sem eshet rajta – mondtam ellentmondást nem tűrve.

- Ezt magyarázd el neki is, és nyert ügyed lesz – veregetett vállon fivérem. – Na, sok sikert, aztán iparkodj vissza.

- Rendben, igyekezni fogok – mosolyogtam rá.

Majd a következő pillanatban már be is vetettem magam az erdőbe, és Nathalie után vettem az irányt. Nem telt bele néhány percbe és már át is léptem a határt. Nath illata még nagyon is intenzív volt a levegőben. Egyenesen a házuk felé futott, tehát már valószínűleg otthon van. Sam nincs otthon, hiszen ő is ott volt velünk a kórháznál, úgyhogy minden jel szerint csak az édesanyja lesz vele. Amint odaértem, lefékeztem a ház előtt, majd bekopogtattam. Nem tévedtem. Nathalie anyukája nyitott nekem ajtót.

- Jó estét, asszonyom – biccentettem. – Nathalie-hoz jöttem – fűztem még hozzá. Bár ezt minden bizonnyal sejtette.

- Szia, Anthony – mosolygott rám kedvesen. – Nincs jó passzban – folytatta suttogva. – Azt mondta, hogy a falka kiközösíti, és úgy kezeli, mint egy gyereket. Ráadásul még te is cserbenhagytad – magyarázta nekem hevesen. – Mi történt? Nathalie nem szokott ok nélkül kiborulni.

- Nem akarjuk, hogy Nath közelébe kerüljenek azok a nomád vámpírok, akiknek sikerült elrabolnia minket. Nathalie segíteni szeretett volna nekünk a keresésben, de Jacob hazaküldte, és azt mondta, hogy ne hagyja el La Push területét – foglaltam össze a lényeget pár mondatban.

- Értem, akkor ezért volt ennyire feldúlt – bólintott rá Nath anyukája. – A lányom olyan makacs, mint a többi farkas, de jobban sérti a büszkeségét az alfai parancs, mivel úgy érzi, hogy egyedül van, hiába körülötte a falka, a gondolataik nagyon különböznek, hiszen mindenki felnőtt férfi, ő pedig csak egy riadt kislány, aki a szárnyait próbálgatja – magyarázta az édesanyja. – Nagyon meg akar felelni, de eddig nem igazán volt rá alkalma, mert mindig hazaküldik.

- Nagyon sajnálom, de mi úgy gondoljuk, hogy ez az ő érdeke.

- Efelől nincs is kétségem, fiam, de ezt egy fiatal lány nem fogja elfogadni – mondta kedvesen. – Mindenesetre gyere be, a szobájában van – tárta szélesre előttem az ajtót.

- Köszönöm – pillantottam rá hálásan.

Majd azonnal beléptem a házba, azután pedig egyenesen Nathalie szobája felé vettem az irányt. Halkan bekopogtattam, de mivel válasz nem érkezett így úgy határoztam, hogy benyitok. Nath az ágyán feküdt, nyakig betakarózott és a párnáját is a fejére húzta.

- Nathalie – szólítottam meg halkan.

- Hagyj békén – dörrent rám. – Megígérted, hogy többé nem fordulsz ellenem, mégis megtetted – fűzte még hozzá keserűen.

- Nem fordultam ellened, édesem. Sosem tennék ilyet – léptem hozzá közelebb.

- Mégsem tettél semmit, amikor Jacob hazaparancsolt. Eddig az volt a bajotok, hogy nem viselkedem úgy, mint egy farkas, most meg az a bajotok, hogy végre megbékéltem a sorsommal. Mit csináljak, hogy végre megfelelhessek minden egyes elvárásotoknak? – kérdezte szipogva.

- Kicsim, te így vagy tökéletes, ahogy vagy. A férfiak pedig mindig is bizonytalanok voltak – kuncogtam fel idegesen. – Örülök, hogy megbékéltél a sorsoddal, és hidd el, hogy nagyon is sokat segítesz nekünk akkor is, hogyha itt maradsz. Gondolj csak bele, egyszer már bejutottak La Push határain belülre. Ha legközelebb jönnek, és a falka éppen nincs itt, te itt leszel, és képes leszel megvédeni az embereket – mondtam büszkén. Biztos voltam benne, hogy Nath képes lenne rá, bár soha nem fognak ide jutni, mert errefelé kettőzött az őrség, de Nathalie-nak ezt nem kell tudni.

- Ezt komolyan mondod? – fordította végre felém a tekintetét.

- Teljes mértékben – mondtam őszintén. Mire Nathalie szeméből kibuggyant az első könnycsepp.

Azonnal mellé feküdtem az ágyba, és szorosan magamhoz öleltem, majd simogatni kezdtem a haját és a hátát. Türelmesen vártam, míg a kitörése alábbhagyott. Mikor végre megnyugodott felnézett rám, és megszólalt.

- Ezek szerint mégsem vagyok felesleges? – kérdezte kicsit bizonytalanul.

- Te sosem leszel felesleges, Nath – nyomtam gyors csókot az ajkaira. – Ezt most és mindökörré jegyezd meg – fűztem hozzá komolyan. – Érted?

- Igen, értem – bólintott rá.

- Akkor szent a béke? – tettem fel a következő kérdésemet.

- Igen, sajnálom, hogy megint kiborultam – mondta bűntudatosan.

- Semmi baj, megértelek – legyintettem. – Viszont másról is beszélnünk kell – sóhajtottam fel. Most vagy soha. Minél előbb beszélünk a jövőnkről, annál jobb.

- Miről? – nézett rám Nathalie kíváncsian.

- A jövőnkről – vágtam rá azonnal.

- Valami baj van? – kérdezte oldalra biccentett fejjel. – Azt hittem, hogy majd minden kialakul.

- Ez így is van, csak arra gondoltam, hogy tehetnénk néhány előkészületet arra az esetre, hogyha esetleg egyszer majd kisbabát szeretnénk – mondtam kissé idegesen. Fogalmam sem volt róla, hogy hogyan fog reagálni erre Nathalie. Hiszen ő még csak tizenhét éves múlt. Lehet, hogy még nem is gondolkodott ilyesmin.

- Tessék? – kerekedtek el a szemei. Ajaj, tényleg korai voltam még. – Anthony, amíg farkas vagyok, addig nekem nem lehet… és farkas maradok, hogy veled lehessek, és akkor meg végképp. Én… gondoltam rá, de nekünk nem lehet… - makogott össze-vissza idegesen. „Nagyon szeretnék kisbabát majd egyszer, és ezek szerint Anthony is, de én nem tudom megadni neki ezt az ajándékot.” Gondolta szomorúan.

- Gondolkodtunk már ezen, és az jutott eszünkbe, hogy a nagyapám végezhetne vizsgálatokat, hogy nem-e vagyok veszélyes rád nézve, hogyha állapotos leszel tőlem, valamint arra is gondoltunk, hogy mikért eshetnél teherbe – magyaráztam a helyzetet. Talán így, hogy ő is tényleg akarja, nem lesz olyan nehéz meggyőzni róla, hogy végezzük el azokat a teszteket, amiket nagyapa előkészít.

- Megtudhatnám, hogy kivel beszéltél ilyenekről? – nézett rám rémülten.

- Billyvel gondolkodtunk el, és én beszéltem orvosilag a nagyapámmal – válaszoltam őszintén.

- Ezt sutyorogtátok a hátam mögött nem olyan régen? – kérdezte ijedten.

- Igen, ezt – bólintottam rá.

- Nem gondolod, hogy ezt nem kellene az alfámmal kitárgyalnod? Ez mégis csak kínos. Mit gondolhat most? – fakadt ki Nath.

- Azt gondolja, hogy előrelátóak vagyunk – vágtam rá. – Egyébként nem csak az alfád, hanem nekem a testvérem, ezért is beszéltem vele erről. A testvérek megbeszélik a gondjaikat.

- Tudom, hogy a fivéred, de ez olyan kínos – sütötte le a szemeit. – Mindenki tudni foglya a falkában, hogy mi történik a testemmel. Az apám is – húzta a fejére megint a párnát. – Soha többé nem jövök ki innen – morogta az orra alá.

- Ne érezd magad feszélyezve, mi csak szeretnénk, hogyha lehetne talán gyermekem. Hogyha lehetne gyermekünk – fogtam meg a kezét. – Megpróbálnád azt, amit kitaláltunk? – kérdeztem lágyan.

- Mi is az pontosan? – kérdezte kíváncsian, de nem bújt elő.

- Először is, Carlisle elvégezne vizsgálatokat, hogy nem vagyunk-e károsak egymásra, és így egy leendő gyermek számára is – kezdtem bele. – Másodszor pedig, hogyha nagyapa mindent rendben talál, akkor Billy alfai parancsba adná, hogy ne változhass át úgy másfél-két évig. Annak elégnek kellene lennie, hogy a babánk megfoganjon, és megszülessen, de ha mégsem, akkor az időpontot Billy tudja változtatni. Így csak néhány évvel lennél idősebb. Legfeljebb tizenkilenc-húsznak néznél ki, ami még igencsak fiatal, ráadásul családunk is lehetne – magyaráztam az elméletemet.

- Ez nagyon jól hangzik – kukkantott ki Nathalie a párna alól. – Nagyon boldog lennék, hogyha lehetne kisbabánk.

- Én is, Nath, hidd el, nekem sincs ennél nagyobb vágyam – pusziltam meg a feje búbját. – Most viszont vissza kell mennem – sóhajtottam fel. – Holnap este megtennéd, hogy átmész Carlisle-hoz, hogy nekiállhasson a vizsgálatoknak? Addigra megoldom, hogy Jake feloldja rólad a határ elhagyására vonatkozó tiltást.

- Rendben, úgy jó lesz – mosolygott rám, majd lágyan megcsókolt. – Vigyázz magadra – mondta miután elváltunk, és elengedett. Majd fejét a párnájára hajtotta, én pedig betakargattam. Azután lehajoltam, és még egy búcsúcsókot nyomtam ajkaira.

- Te is vigyázz magadra, holnap találkozunk – mondtam még szerelmemnek, majd kimentem a szobából. Elköszöntem Mrs. Uley-tól, és rohantam vissza a kórházhoz, amilyen gyorsan csak tudtam.