KAMPÁNY!

KAMPÁNY!

2013. július 29., hétfő

Kötelékek - 4. fejezet



4. fejezet

(Jenna szemszöge)

Nem túlságosan meglepő módon Jasper és Edward egyszer csak megjelentek mellettem. Már alig vártam, hogy egy kicsit jobban bízzanak bennem, de a jelek szerint ezért még nagyon-nagyon sokat kell majd dolgoznom, ugyanis jóval gyanakvóbbak, mint gondoltam. Márpedig én be akarok illeszkedni a családba minél gyorsabban.
-          Hogyha tényleg nincs semmi rejtegetnivalód, akkor nagyon gyorsan be fogsz illeszkedni a családunkba – mondta Edward határozottan.
-          Azt hiszem, hogy ezzel kész vagyok – válaszoltam figyelembe sem véve azt, amit mondott. – Mit segíthetek még?
-          Szerintem most egyenlőre ennyi, Alice nem mondott mást – válaszolta Jasper. – Ha gondolod, akkor rendezkedj be a szobádban.
-          Ez nem rossz ötlet – bólintottam rá azonnal. – Gyönyörű az a szoba, és nagyon szívesen eltöltenék benne egy kis időt – mondtam határozottan.
-          Akkor csak rajta, vesd magad bele az új otthonodba – vágta rá bátyám lelkesen. Na, ez legalább már egy kicsit lelkes volt, nagyszerű. Lassan haladunk a cél felé, de legalább haladunk.
-          Hogyha tényleg be szeretnél közénk illeszkedni, akkor nem lesz semmi gond, ne aggódj, csak egy kicsit gyanakvó vagyok a Volturival történt incidens óta.
-          Ez végül is érthető – bólintottam rá. – Azt hiszem, hogyha én is olyan sok mindenen mentem volna keresztül, mint te, akkor én is biztosan gyanakvó lennék.
-          Hogy érted ezt? – vonta fel a szemöldökét bátyám.
-          Hát… remélem, hogy nem haragszol, de Esme mesélt egy-két dolgot a múltadról. Olyan dolgokat, amikről nekem fogalmam sem volt – kezdtem bele. – Beszélt nekem egy bizonyos Maria nevű nőről, aki átváltoztatott téged, és kihasznált. Azt mondta, hogy csak bábként használt téged, és szörnyű dolgokat kellett megtenned érte. Ez igaz? – kérdeztem bátyámtól kíváncsian.
-          Nos, mint mondhatnék, azért az sem könnyű helyzet, ami veled történt, de igen, tény, hogy Maria változtatott át, és csak a céljai elérése érdekében volt rám szüksége. Egyszerűen iszonyú volt. Én őszintén szerettem őt. Úgy éreztem, hogy szükségünk van egymásra, és soha nem akartam elengedni. Nagyon sokáig képes is volt fenntartani ezt a látszatott. Behízelgő volt, és amint gyanút fogtam, hogy csak egy közönséges kis játékszer vagyok a számára, mindig hirtelen nagyon szenvedélyes lett, és bármi áron meg akart győzni engem a tényről, hogy szeret. Évtizedeken keresztül képes is volt rá, hogy megtévesszen, de bennem a sok fájdalom, és rettegés, amit okoztam egyre jobban elvadított engem tőle. Többször is kértem, hogy ne én legyek az, aki megöli a már feleslegessé váló katonákat, de mindig azt mondta, hogy csak bennem bízik meg. Hiába voltam és hűséges és szerető kedvese, sosem érdekelték igazán az érzéseim. Egyáltalán nem zavarta, hogy mennyi fájdalmat, és szenvedést okoz nekem a tetteivel. Még olyan is gyakran előfordult, hogy megcsalt engem, pedig sosem adtam rá okot. Még soha életemben nem volt dolgom olyan kétszínű nőszeméllyel, mint amilyen ő. Még azon is elgondolkodtam, hogy egyszer őt öljem meg, de rájöttem, hogy akkor én sem lennék jobb nála. Így inkább megmentettem a barátaimat Petert és Charlotte-t, és én magam is elindultam új életet keresni magamnak. Akkor találkoztam Alice-szel. Ő már látta, hogy jövök, és várt rám. Ő látta azt is, hogy a Cullen családdal fogunk élni, és boldogok leszünk. Az életem azóta gyökeresen megváltozott. Most már boldogan élek a családunkkal, és te is része lehetsz egy ilyen fantasztikus klánnak, akik őszintén törődnek egymással – mesélte bátyám, én pedig alig akartam hinni a fülemnek. Minden egyes szava sokkoló volt a számomra.
-          Hogyan tudott átverni téged, amikor te minden érzelmet érzel? – kérdeztem kíváncsian. Valami hibázott a történetben.
-          Nem mindig voltam tökéletesen ura a képességemnek – vágta rá azonnal.
-          Hogyhogy? Hiszen anya mindig azt mesélte rólad, hogy mindig meg tudtad nyugtatni egy-két szavaddal. Ebből arra következtettem, hogy már emberként is megvolt a képességed – néztem rá kíváncsian.
-          Megvolt bennem a lehetőség, de mivel nem tudtam róla, és sokáig nem is fejlesztettem túlzottan, így szükségem volt némi időre, amíg megtanultam úgy használni, ahogy most már tudom – magyarázta a helyzetet. – Viszont ha már a képességeknél tartunk, akkor kérlek, áruld el, hogy neked is van-e valami képességed – nézett rám kíváncsian.
-          Nem igazán – ráztam meg a fejem azonnal.
-          Nem igazán? Ez pontosan mit jelent? – kérdezett vissza értetlenül.
-          Amikor átváltoztam, akkor azt hittem, hogy bennem is megvan a tehetség, ami benned, de rá kellett jönnöm, hogy az ég világon semmi tehetségem nincs – húztam el a számat.
-          Na és miből gondoltad, hogy van?
-          Mert nagyon jó volt a beszélőkém, és az emberek gyakran megnyugodtak tőle – válaszoltam azonnal. – Azt hittem, hogy hasonlítok rád, és boldog voltam, hogy van valami közös bennünk, ami azt illeti, nagyon csalódott voltam, amikor kiderült, hogy mégsem vagyok olyan különleges, mint amilyennek hittem magam.
-          Jenna, attól, hogy nincs ugyanolyan képességed, mint nekem még ugyanúgy különleges vagy – mondta Jasper határozottan.
-          Mi lenne bennem különleges? – sóhajtottam fel a fejemet rázva.
-          Már önmagában attól nagyon különleges vagy, hogy te vagy a húgom. Hidd el, nekem nincs szükségem ennél különlegesebb dologra az életben.
-          Ez most teljesen úgy hangzott, mintha tényleg a húgod lennék – vigyorodtam el.
-          Hiszen a húgom vagy, Jenna – vágta rá Jasper határozottan.
-          Na és most már annak is tekintesz? Vagy még egy ideig kémkedsz utánam? – kérdeztem kíváncsian.
-          A húgomnak tekintelek, hiszen az vagy, ez most már bizonyított tény – bólintott fivérem. – Viszont nehezen nyílok meg, az ismert okok miatt idegenek előtt, úgyhogy megkérlek rá, hogy légy velem egy kicsit türelmes. Hidd el, hogy meg fogok nyílni, csak szükségem van egy kis időre – ölelt magához gyengéden. Egyszerűen csodálatos élmény volt, ahogy őszintén körbeölelt izmos karjaival. Ennél többet soha nem is kívánhatnék a bátyámtól.
-          Köszönöm – haraptam az ajkamba, amikor elengedett.
-          Mit? – lepődött meg hirtelen.
-          Ezt az ölelést, és az őszinteségedet – válaszoltam boldogan.
-          Bármikor – biccentett mosolyogva. – Most viszont menj és rendezd be a szobádat, Alice biztosan el szeretne majd elvinni vásárolni, hogyha már tudod, hogy mire lenne még szükséged a szobádba.
-          Mire lenne még szükségem? Hiszen ágy és szekrény van benne – tártam szét a karomat. – Esetleg egy-két könyv, és újság, de másom soha nem is volt.
-          Azért manapság a hölgyek más sokkal többre vágynak, mint a mi emberi időnkben – vigyorodott el Jasper. – Viszont a lányok boldogan beavatnak majd a dologba, emiatt ne aggódj.
-          Nem vagyok buta csitri, ne kezelj úgy – vágtam rá morcosan.
-          Tessék? – hökkent meg Jasper.
-          Az én szeretetemet nem lehet megvásárolni csecsebecsékkel, és az élethez szükségtelen árucikkekkel – mondtam határozottan.
-          Jenna, mi a baj valójában? Nem hiszem, hogy egy hölgy bármikor is kiakadt volna, hogyha jólétet és ajándékokat ajánlanak neki – vonta fel bátyám a szemöldökét.
-          Nincs semmi gond, csak egy kicsit furcsán érzem magam. Mindenki annyira kedves, és ezzel a helyzettel nem nagyon tudok mit kezdeni – magyaráztam azonnal a helyzetet. – Ez az igazság, egyszerűen nem tudok mit tenni a helyzettel.
-          Értem, hát ehhez kénytelen leszel hozzászokni, mert a mi családunk nagyon is szeret törődni a családtagokkal. Kérlek, ne bántsd meg őket, hidd el, hogy csak jót akarnak neked, hogy boldog légy.  
-          Rendben, megígérem, hogy megpróbálom megszokni a törődést – egyeztem bele.
-          Hidd el, hogy könnyebb lesz, mint gondolnád – mosolygott rám kedvesen. – Most viszont menj nyugodtan, és rendezkedj be a szobádban. Később felmegyek hozzád, ha nem gond, és akkor beszélgethetünk még. Természetesen csak akkor, hogyha te is szeretnéd.
-          Nagyon is szeretném – bólintottam rá azonnal lelkesen. – Köszi – bújtam hozzá hirtelen. Jó érzés volt a karjaiban lenni, és nagyon szerettem volna, hogyha ezt minél többször átélhetem.
-          Nincs mit, Jenna – suttogta a hajamba, és éreztem, ahogy elmosolyodik. – Menj csak – bólintott rá. - Oh, és ha esetleg Alice, a feleségem kedvében szeretnél járni, akkor kérj tőle valamit a közel jövőben, ami vásárolhat, hidd el, utána már könnyen fog menni a beszélgetés a többi lánnyal is - fűzte még hozzá. Én pedig egy szempillantás alatt felsiettem a szobámba. Ahol a legnagyobb titokban elő tudom venni a telefonom és írni tudok a nővéremnek, természetesen csak fontos dolgokról.

Kedves Alice,
Szeretnélek megkérni, hogy hozzatok nekem a városból egy pár edzőcipőt, mert az enyém már eléggé elrongyolódott. Bocsánat, hogy téged zavarlak ezzel, de Jasper azt mondta, hogy nyugodtan kérhetek tőled bármit. Oh, a telefonszámodat pedig elnézést, de elcsentem Esme telefonjából. Előre is, köszi.
Jenna”

-          Na, ezzel meg is volnánk – vigyorodtam el. Edward egy kicsit frusztráló, amikor az embert a faágról figyelik, és elcsenik a bizalmas gondolatait.
-          Bocsánat, csak kíváncsi voltam, hogy minden megvan-e a kényelmedhez – állapította meg.
-          Tudod, van a szobámon az a remek találmány, amit ajtónak hívnak. Bekopogsz rajta, azután pedig bejössz, és megkérdezheted, hogy minden rendben van-e velem – sétáltam mosolyogva az ajtóhoz. Majd kinyitottam az ablakot neki. – Fáradj be, ha gondolod – ajánlottam a lehetőséget.
-          Köszönöm – biccentett, majd egy szempillantás alatt beugrott a szobámba. – Illik hozzád ez a lila tulipános tapéta – állapította meg.
-          Ezt meg honnan veszed? – lepődtem meg.
-          Ne haragudj meg érte, de láttam, amikor kivillant a vállad és rajta a lila színű, tulipán tetoválást – mutatott a bal vállam felé.
-          Oh, akkor lehet, hogy Esme is látta?
-          Előfordulhat – bólintott rá. – Bár ő egyébként ösztönösen tudja, hogy kinek milyen szobát kell berendeznie – fűzte még hozzá.
-          Igen, ő nagyon kedves, ahogy a többi lány is, viszont a férfiak errefelé igencsak gyanakvóak. Legalábbis te és a bátyám. Carlisle és Emmett már más kérdés. Ők nem hitték azt, hogy kémkedni jöttem. Biztosan most is kihallgattál.
-          Nem hallgattalak ki – vetett ellent azonnal.
-          Oké, akkor, ha nem haragszol még gyorsan megírom Alice-nek, hogy milyen színű papucsot szeretnék, és beszélgethetünk is tovább – mondtam lazán.
-          Mármint cipőt – javított ki reflexből.
-          Még szerencse, hogy nem kémkedsz utánam – húztam el a számat.
-          Jól van, tartozom egy bocsánatkéréssel – adta be a derekát Edward.
-          Elfogadva, hogyha most hagysz rendesen körbenézni a szobámban – ajánlottam a lehetőséget. – Oh, és szeretnék majd Alice-től kérni bizonyos dolgokat, ami nem tartozna férfiakra, úgyhogy lehetőség szerint a következő tíz perc legyen csak az enyém – néztem rá kérlelőn.
-          Rendben van, megígérem, hogy nem kémkedek utánad – ígérte azonnal.
-          Köszönöm – nyomtam puszit az arcára, majd kinyitottam a szobám ajtaját. Ő pedig azonnal értve a célzást ki is sétált az ajtón. Én pedig ismét felvettem a telefonomat, és írni kezdtem, de a gondolataim közben Alice körül forogtak, hogy ne keltsek gyanút továbbra sem.

„Kedves Nővérem,
Érdekes dolgokat mesélnek itt nekem. Tényleg alaposan megtéveszthették Jasper emlékeit rólad, mert egyáltalán nem tüntetett fel téged senki jó fényben. Hihetetlen, hogy az ártatlan külső mögött mindannyian mennyire romlottak. A tervünk azt hiszem, hogy most már rendben lesz. Még gyanakszanak rám, de már nem sokáig. Majd még jelentkezem, most viszont írnom kell még Alice-nek, hogy milyen fehérneműt, és hálóinget vegyen, mert Edward folyamatosan figyel, és el kell terelnem a gyanúját.
Szeretlek, és hamarosan találkozunk,
Jenna”

„Alice,
Kérlek, ne haragudj rám, amiért megint zavarlak, de ha tudnál hozni nekem egy-két kényelmes fehérneműt, és hálóinget, vagy pizsamát még, akkor nagyon hálás lennék.
Köszönettel,
Jenna”

Miután végeztem az üzenetek megírásával, egy kicsit tüzetesebben is átvizsgáltam a szobámat, és egyszerűen fantasztikus volt. Csakis ennyit tudtam rá mondani. Pontosan olyan volt az egész szoba, amilyet mindig is elképzeltem volna magamnak. Ráadásul pedig tényleg úgy tűnt, hogy kényeztetni akarnak. Csak úgy, egyszerűen, maguktól. Ez több volt, mint furcsa, hiszen az életben minden egyes kedves szóért meg kell dolgozni. Legalábbis én így tudtam eddig.
-          Jenna, gyere le, megjöttünk – hallottam meg egy lelkes sikkantást a földszintről. Ez csakis Alice lehet. – Vagy várj, inkább én megyek fel, hiszen olyasmit is hoztam neked, amit a fiúknak nem kellene látni.
-          Gyere csak fel, Alice, már alig vártam, hogy megérkezzetek – válaszoltam vidáman. Remélhetőleg egyedül jön fel a sok hálóinggel, és fehérneművel. Végül is, az lenne a cél, hogy tartsunk egy csajos ruhapróbát, és akkor már nem is kell sokáig itt lennünk a bátyámmal, csak néhány pillanat kell…

2013. július 22., hétfő

Kötelékek - 3. fejezet



3. fejezet

(Jasper szemszöge)

Még mindig nem találtunk semmit, pedig már órák óta olvastuk a rendőrségi jelentéseket, és én már egyre inkább feladtam, és abbahagytam volna ezt az egészet, de Alice egyszerűen megszállott volt. Ő tényleg, őszintén hitt benne, hogy Jenna az én igazi húgom.
-          Itt van – sikkantott fel. – Nézd, ez egy fotó a családodról, amin rajta van Jenna is – csapta össze a tenyereit. – Tudtam, hogy képesek leszünk megtalálni. Most már minden csodálatos lesz. Majd meglátod. Gyorsan be fog illeszkedni, hogyha kap esélyt.
-          Mikori a felvétel? Nem hamisítvány? – kérdeztem kíváncsian.
-          Természetesen ellenőriztem, és nem, nem hamisítvány. Ez a fotó valódi, és eszerint Jenna tényleg a testvéred – mondta Alice boldogan.
-          Ügyes vagy, kedvesem – nyomtam puszit az arcára. – Ez egyszerűen elképesztő, hogy csinálod, hogy mindig mindenkit megtalálsz?
-          Tapasztalat, drágám. Végül is, a lehető legtöbbször én intézem a kutatást az interneten, nem igaz? – kacsintott rám.
-          Dehogynem, hiszen te vagy legjobb – vettem ki a kezéből a laptopot, és az éjjeliszekrényre tettem. Majd végigdöntöttem az ágyon.
-          Hé, azt hittem, hogy most mész, és magamhoz öleled végre a húgodat – nézett rám meglepetten, de közben kacér fény villant a szemében.
-          A húgom most éppen vadászik, úgyhogy amíg visszaér, addig koncentrálhatok csak a feleségemre – vigyorodtam el. – Momentán tudom, hogy ez a felső szényen szemre másodszor van rajtad – fogtam meg a könnyű anyagot.
-          Igen, mert ez nagyon különleges darab, egy nagyon jó tervezőtől – mondtam nevetve.
-          Csak nem meg akarod tartani még egy felvétel erejéig? – lepődtem meg.
-          Azt azért nem mondtam – tette rá a másik kezemet is a felsője aljára.
-          Biztos? – villantak meg a szemeim.
-          Igen, biztos – bólintottam rá.
-          Helyes, ezt a választ szerettem volna hallani – válaszoltam elégedetten. Majd egy szempillantás alatt leszedtem róla a felsőjét.
-          Ajaj, ezt attól tartok később kell folytatnunk – állított meg, amikor a nadrágjától akartam megszabadítani.
-          Miért? – húztam el a számat.
-          Végeztek a vadászattal, és itthon lesznek tizenöt percen belül – mondta szerelmem kissé csalódottan. – Így viszont legalább előbb találkozhatsz a húgoddal, és beszélgethettek. Azt hiszem, hogy itt az ideje, hogy közelebbről is megismerjétek egymást végre.
-          Azért még egy órácskát elmaradhattak volna – állapítottam meg.
-          Jasper, milyen aggályod van még, kedvesem? – kérdezte szerelmem a szemeit forgatva.
-          Nem is tudom. Tudod, hogy nem vagyok egy túlságosan barátkozós típus – állapítottam meg.
-          Jasper, te nagyon is barátkozó típus vagy, csak valamiért még nem szimpatizáltál össze a húgoddal – gondolkodott el szerelmem.
-          Valamiért nem tetszik, ahogy rád nézett, amikor a közös vadászatot említetted – mondtam el őszintén az aggályaimat.
-          Ugyan már, legfeljebb csak meg akart ismerni engem közelebbről, hiszen mégiscsak a bátyja felesége vagyok. Vagy az is lehet, hogy egy kicsit féltékeny volt rám, amiért én eddig is veled lehettem – legyintett Alice. – Nyugi, nem fogja leharapni a fejem – fűzte még hozzá.
-          Majd meglátjuk, szerintem most a többiek azért figyeltek rá – mondtam határozottan. Azt hiszem, hogy az lesz a legjobb, hogyha konzultálok Edwarddal. Azt hiszem, hogy ő tökéletesen tárgyilagos tud lenni ebben a helyzetben. Legalábbis nekem így tűnt, amikor elindultak vadászni.
-          Jasper, kérlek, ne taszítsd el magadtól, mielőtt még megismernéd – mondta kedvesem határozottan.
-          Alice – sóhajtottam fel.
-          Csak ígérd meg – nézett rám hatalmas boci szemekkel.
-          Rendben van, adok neki esélyt – bólintottam rá.
-          Köszönöm, pontosan ezt szerettem volna hallani – nyomott gyengéd csókot a számra.
-          Szívesen, végül is, én is nagyon szeretném, hogyha visszakapnék egy kis darabot a családomból – sóhajtottam fel. Tényleg jó lenne, hogyha tényleg minden hátsószándék nélkül jött volna el hozzánk.
-          Vissza is fogsz kapni egy darabot, majd meglátod – mondta határozottan az én csupaszív feleségem. Semmi gyanakvás, csak színtiszta szeretet, ez az én kedvesem.
-          Hahó, mindenki kapjon fel magára ruhát gyerekek, mert megjöttünk – kiáltotta el magát Emmett. – Hogy ment a kutatás? A dolgok mélyére hatoltál, Jasper?
-          Hát persze, többször is – forgattam meg a szemeimet.
-          Akkor jó, ennek igazán örülök, de most már indulás lefelé gerlicéim, és meséljétek el, hogy mit találtatok egymáson kívül – mondta Emmett a maga perverz stílusában.
-          Öhm… most miről beszél? – kérdezte Jenna döbbenten.
-          Huhú, a kicsike még ártatlan, ha jól veszem a szitut – nevetett fel idióta bátyám.
-          Azt hiszem, hogy ez határozottan az én szerencsém – vágta rá Jenna azonnal.
-          Úgy bizony – egyezett bele Rose azonnal.
-          Szerintem menjünk le – állapította meg szerelmem.
-          Igen, én is úgy gondolom, hogy ez lenne a legjobb jelen helyzetben – bólintottam rá. Majd miután kedvesem pedig felkapott egy másik felsőt már süvítettünk is lefelé.
-          Na mit tudtatok meg, gerlicéim? – kérdezte Emmett azonnal.
-          Bebizonyítottuk, hogy Jenna valóban a húgom – válaszoltam komolyan.
-          Na végre – forgatta meg a szemeit Jenna. – Ezek szerint már nem csak Esme és Edward hisz nekem, hanem ti is – fűzte még hozzá.
-          Ha meggyőzted Edwardot az nagyon jó jel – állapítottam meg. Majd kíváncsian sandítottam fogadott bátyám felé. Mit gondolsz, megbízható? – kérdeztem gondolatban.
-          Tudsz majd segíteni a buli előkészületeiben egy kicsit, hogyha megbeszéltél mindent a húgoddal? – kérdezte Edward komolyan.
-          Természetesen – vágtam rá. Ezt úgy veszem, hogy még valami neked is gyanús.
-          Akkor ezt megbeszéltük – bólintott rá Edward azonnal.
-          Most pedig, ha lehet, akkor szeretnék veled beszélgetni egy kicsit, Jenna – néztem kíváncsian a húgom felé. Furcsa volt, hogy van egy húgom, de a szívem mélyén még nem voltam rá képes, hogy őszintén örüljek neki, mert nem tudtam, hogy tényleg miattam van-e itt.
-          Örömmel – nézett rám csillogó szemekkel. – Már alig vártam, hogy végre beszélgess velem – mondta boldogan. Majd hirtelen hozzám bújt, akár egy kiscica. Én pedig hirtelen nem tudtam, hogy mi tegyek, de Alice persze rögtön elmutogatta nekem, hogy egyszerűen csak öleljem őt vissza, így hát megtettem.
-          Jenna, kedves… - sétált le Esme az emeletről. – Oh, bocsánat, nem akartam megzavarni semmit – mosolygott ránk gyengéden.
-          Semmi gond, anya, mit szeretnél – engedtem el húgomat. Hm… furcsa érzés ezt akár csak gondolatban is kimondani, de tulajdonképpen nem is rossz.  
-          Előkészítettem a vendégszobát Jennának. Egy kis átalakítással otthonossá teheti majd – mondta kedvesen.
-          Igazán köszönöm, Esme, ez csodálatos – mondta Jenna boldogan, és most igazán őszintének tűnt.
-          Nagyon szívesen, Jenna, ez már csak természetes – vágta rá Esme boldogan. – Most viszont megyek, mert a gyerekek már várnak. Addig ismerkedjetek egy kicsit.
-          Miféle gyerekek? – kérdezte húgom döbbenten.
-          Esme az árvaházban szokott segíteni minden héten kétszer – magyaráztam el a dolgot húgomnak. – Segít nekik mindenben, amiben csak tud.
-          Ez gyönyörű dolog – ámult el Jenna azonnal.
-          Igen, szerintünk is – bólintott rá szerelmem. – Ha nem gond, akkor én most megyek a dolgomra. Még sok mindent el kell intéznünk Nessie bulijáig.
-          Hová mész? – kérdezte húgom kíváncsian.
-          Veled mehetek? – mosolygott rá Jenna. – Jó lenne egy kicsit ismerkedni.
-          Szerintem ez még most nem jó ötlet – válaszoltam azonnal. – Még csak most kísérletezel a vega életmóddal, és egyenlőre a szemeid is vörösek – érveltem, amikor Alice tiltakozni akart. – Bízz bennem, én is átéltem ezt egyszer. Talán pár hét múlva már megpróbálhatod, de most még csak csalódás érne. Hidd el, csak meg akarlak védeni – mondtam neki lágyan. Nem mellékesen pedig még mindig nem tetszik, ahogy Alice-t figyeli, de ezt inkább még megtartom magamnak.
-          Hát persze, Jasper, neked nyilván több tapasztalatod van, mint nekem – bólintott rá Jenna mosolyogva. Bár ez a mosoly korántsem volt őszinte. – Akkor esetleg segíthetek valamiben itt a ház körül? – fordult vissza Alice felé.
-          Hát persze, gyere velem, mindjárt megmutatom, hogy mit kéne még elpakolni odakint – fogta meg a kezem, és maga után húzott.
-          Gondolom te is jössz – nézett rám Jenna csalódott szemekkel.
-          Nem, még van egy kis dolgom, menjetek csak – válaszoltam azonnal. Úgyis megbeszélnivalóm van Edwarddal, és ilyen távolságból nagyszerűen hallok mindent, úgyhogy nincs miért aggódni. Egy másodperc alatt odaérek Alice mellé, ha valami történik.
-          Na gyere, sok dolgunk van – sietett ki Alice maga után húzva Jennát.
-          Na most már beszélhetünk? – rontottam be Edward szobájába.
-          Igen, már megkértem Emmett-et, hogy menjen ki a lányokhoz, úgyhogy nyugodtan tudunk beszélgetni, úgy, hogy közben a kisasszony megfigyelés alatt áll.
-          Köszönöm – villantottam rá egy hálás mosolyt.
-          Nincs mit, Alice nekem is nagyon fontos – biccentett Edward.
-          Tehát, mit tudtál meg? – kérdeztem kíváncsian.
-          Nem vagyok benne biztos, de szerintem még van olyan dolog, amiben a kisasszony hazudik – kezdett bele Edward. – A nővéreként emlegeti a vámpírt, aki megharapta, holott elvileg nem is ismeri, mert otthagyta mielőtt még véget ért volna az átváltozása. A lány arcát pedig szigorúan elrejti előlem. Tény, hogy a vérszerinti húgod, ebben most már tökéletesen biztos vagyok, de az is tény, hogy nem azért jött ide, mert most hallott rólunk először. Szerintem valami célja van azzal, hogy megjelent, és nem hiszem, hogy magától jött.
-          Én is ilyesmire gondolok – bólintottam rá azonnal. – Szerinted miért jött? Nekem van egy sejtésem, de nem akarom elhinni.
-          Maradjunk annyiban, hogy én a helyedben nem nagyon hagynám Alice-t egyedül vele – mondta ki Edward a gondolataimat helyettem.
-          Na és mi van, ha tényleg csak túlságosan gyanakvó vagyok? – kérdeztem elhúzva a számat.
-          Jasper, neked az esetek kilencven százalékában tökéletesen helytállóak a megérzéseid – mondta határozottan. – Most viszont mindkettőnknek azonos a megérzése Jennával kapcsolatban. Ez már csak jelent valamit.
-          Attól tartok, hogy egyet kell értenem veled – biccentettem.
-          Akkor dolgozzuk ki a stratégiát a lány megfigyelésére, de feltűnés nélkül, arra az esetre, hogyha valami hihetetlen félreértés miatt mégiscsak tévednénk – ajánlotta Edward a lehetőséget.
-          Ez nagyon jól hangzik – egyeztem bele azonnal.
-          Akkor tégy úgy, mintha egyre jobban örülnél neki, hogy itt van. Képes leszel elhitetni vele, hogy a világon semmiféle gyanakvás nincs benned az irányába?
-          Természetesen, elég sokat tanultam ezt a múltam során. Remekül tudok úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Máshogyan nem tudtam volna az áldozataimat elcsalni a többiektől – mondtam magabiztosan.
-          Helyes, akkor már kezdheted is a projekt megvalósítását. Menjünk le hozzájuk, nehogy gyanút fogjon Jenna.
-          Edward, várj – szóltam utána hirtelen.
-          Igen? – nézett rám kérdőn.
-          Ha nem tévedünk, akkor szerinted még megmenthetjük a húgomat, bármiért is fogalmazódott meg benne ez a sötét terv? – kérdeztem idegesen. Nem vagyok benne biztos, hogy képes lennék elküldeni, vagy bántani ezt a lányt, hiszen a saját vérem.
-          Egészen biztos vagyok benne, hogy meg tudjuk menteni őt a családunknak – mondta Edward elszántan.
-          Köszönöm – válaszoltam hálásan.
-          Igazán nincs mit, a mi érdekünk is, hogy visszakapd a testvéredet – mondta ellentmondást nem tűrve.
-          Ez most majdnem olyan volt, mintha Carlisle mondta volna – állapítottam meg. Tényleg úgy hangzott ez a kijelentés, mintha ő mondta volna.
-          Apa – jelent meg hirtelen Nessie. – Oh bocsi, megzavartam egy beszélgetést? – kukkantott be az ajtón kíváncsian.
-          Dehogy, kicsim – vágtuk rá egyszerre, amin Nessie felkuncogott.
-          Mit szeretnél? – kérdezte Edward kíváncsian.
-          Bemehetek a városba anyával, meg Alice és Rose nénivel?
-          Hát persze – vágtam rá azonnal.
-          Köszi – nyomott gyors puszit apja arcára. – Ha közben Jake megérkezik, akkor ne engedd meglépni – fűzte még hozzá, de közben már rohant lefelé a lépcsőn.
-          Dehogyis, ha kell, akkor a székhez fogom kötözni – kiáltott Edward a lánya után nevetve. – Kezd kamaszodni – fűzte még hozzá.
-          Igen, én is úgy látom – bólintottam rá mosolyogva. – Nyugodtabban fogadod, mint hittem, hogy fogod – állapítottam meg.
-          Nos, a lányom jó nevelést kapott az egész családtól, tudom, hogy bízhatok benne, és nem fog semmit sem elsietni Jacobbal – mondta határozottan.
-          Na és Jake? Benne is feltétel nélkül megbízol? – kérdeztem kíváncsian.
-          Jacob úgy működik, hogy mindig azt vegye figyelembe, ami Nessie számára a legjobb, tehát nincs mitől tartanom. Jake üteme pontosan ugyanaz, mint a lányom üteme.
-          Tulajdonképpen ez a bevésődés dolog nem is rossz – állapítottam meg vigyorogva. Ha lányom lenne, akkor én is örülnék, hogyha ilyen nyugodtan engedhetném el a lányomat a férfival, akit szeret.
-          Igen, én is kezdem átérezni, hogy nem is rossz dolog, hogy farkasba vésődött bele – bólintott rá fogadott testvérem. – Most viszont menjünk le, és ismerkedjünk még a húgoddal, hátha megtudunk valamit.
-          Jó ötlet – vágtam rá. A következő pillanatban pedig már mindketten az udvaron voltunk a többiek társaságában…