Kötelékek - 4. fejezet

4. fejezet

(Jenna szemszöge)

Nem túlságosan meglepő módon Jasper és Edward egyszer csak megjelentek mellettem. Már alig vártam, hogy egy kicsit jobban bízzanak bennem, de a jelek szerint ezért még nagyon-nagyon sokat kell majd dolgoznom, ugyanis jóval gyanakvóbbak, mint gondoltam. Márpedig én be akarok illeszkedni a családba minél gyorsabban.

-          Hogyha tényleg nincs semmi rejtegetnivalód, akkor nagyon gyorsan be fogsz illeszkedni a családunkba – mondta Edward határozottan.

-          Azt hiszem, hogy ezzel kész vagyok – válaszoltam figyelembe sem véve azt, amit mondott. – Mit segíthetek még?

-          Szerintem most egyenlőre ennyi, Alice nem mondott mást – válaszolta Jasper. – Ha gondolod, akkor rendezkedj be a szobádban.

-          Ez nem rossz ötlet – bólintottam rá azonnal. – Gyönyörű az a szoba, és nagyon szívesen eltöltenék benne egy kis időt – mondtam határozottan.

-          Akkor csak rajta, vesd magad bele az új otthonodba – vágta rá bátyám lelkesen. Na, ez legalább már egy kicsit lelkes volt, nagyszerű. Lassan haladunk a cél felé, de legalább haladunk.

-          Hogyha tényleg be szeretnél közénk illeszkedni, akkor nem lesz semmi gond, ne aggódj, csak egy kicsit gyanakvó vagyok a Volturival történt incidens óta.

-          Ez végül is érthető – bólintottam rá. – Azt hiszem, hogyha én is olyan sok mindenen mentem volna keresztül, mint te, akkor én is biztosan gyanakvó lennék.

-          Hogy érted ezt? – vonta fel a szemöldökét bátyám.

-          Hát… remélem, hogy nem haragszol, de Esme mesélt egy-két dolgot a múltadról. Olyan dolgokat, amikről nekem fogalmam sem volt – kezdtem bele. – Beszélt nekem egy bizonyos Maria nevű nőről, aki átváltoztatott téged, és kihasznált. Azt mondta, hogy csak bábként használt téged, és szörnyű dolgokat kellett megtenned érte. Ez igaz? – kérdeztem bátyámtól kíváncsian.

-          Nos, mint mondhatnék, azért az sem könnyű helyzet, ami veled történt, de igen, tény, hogy Maria változtatott át, és csak a céljai elérése érdekében volt rám szüksége. Egyszerűen iszonyú volt. Én őszintén szerettem őt. Úgy éreztem, hogy szükségünk van egymásra, és soha nem akartam elengedni. Nagyon sokáig képes is volt fenntartani ezt a látszatott. Behízelgő volt, és amint gyanút fogtam, hogy csak egy közönséges kis játékszer vagyok a számára, mindig hirtelen nagyon szenvedélyes lett, és bármi áron meg akart győzni engem a tényről, hogy szeret. Évtizedeken keresztül képes is volt rá, hogy megtévesszen, de bennem a sok fájdalom, és rettegés, amit okoztam egyre jobban elvadított engem tőle. Többször is kértem, hogy ne én legyek az, aki megöli a már feleslegessé váló katonákat, de mindig azt mondta, hogy csak bennem bízik meg. Hiába voltam és hűséges és szerető kedvese, sosem érdekelték igazán az érzéseim. Egyáltalán nem zavarta, hogy mennyi fájdalmat, és szenvedést okoz nekem a tetteivel. Még olyan is gyakran előfordult, hogy megcsalt engem, pedig sosem adtam rá okot. Még soha életemben nem volt dolgom olyan kétszínű nőszeméllyel, mint amilyen ő. Még azon is elgondolkodtam, hogy egyszer őt öljem meg, de rájöttem, hogy akkor én sem lennék jobb nála. Így inkább megmentettem a barátaimat Petert és Charlotte-t, és én magam is elindultam új életet keresni magamnak. Akkor találkoztam Alice-szel. Ő már látta, hogy jövök, és várt rám. Ő látta azt is, hogy a Cullen családdal fogunk élni, és boldogok leszünk. Az életem azóta gyökeresen megváltozott. Most már boldogan élek a családunkkal, és te is része lehetsz egy ilyen fantasztikus klánnak, akik őszintén törődnek egymással – mesélte bátyám, én pedig alig akartam hinni a fülemnek. Minden egyes szava sokkoló volt a számomra.

-          Hogyan tudott átverni téged, amikor te minden érzelmet érzel? – kérdeztem kíváncsian. Valami hibázott a történetben.

-          Nem mindig voltam tökéletesen ura a képességemnek – vágta rá azonnal.

-          Hogyhogy? Hiszen anya mindig azt mesélte rólad, hogy mindig meg tudtad nyugtatni egy-két szavaddal. Ebből arra következtettem, hogy már emberként is megvolt a képességed – néztem rá kíváncsian.

-          Megvolt bennem a lehetőség, de mivel nem tudtam róla, és sokáig nem is fejlesztettem túlzottan, így szükségem volt némi időre, amíg megtanultam úgy használni, ahogy most már tudom – magyarázta a helyzetet. – Viszont ha már a képességeknél tartunk, akkor kérlek, áruld el, hogy neked is van-e valami képességed – nézett rám kíváncsian.

-          Nem igazán – ráztam meg a fejem azonnal.

-          Nem igazán? Ez pontosan mit jelent? – kérdezett vissza értetlenül.

-          Amikor átváltoztam, akkor azt hittem, hogy bennem is megvan a tehetség, ami benned, de rá kellett jönnöm, hogy az ég világon semmi tehetségem nincs – húztam el a számat.

-          Na és miből gondoltad, hogy van?

-          Mert nagyon jó volt a beszélőkém, és az emberek gyakran megnyugodtak tőle – válaszoltam azonnal. – Azt hittem, hogy hasonlítok rád, és boldog voltam, hogy van valami közös bennünk, ami azt illeti, nagyon csalódott voltam, amikor kiderült, hogy mégsem vagyok olyan különleges, mint amilyennek hittem magam.

-          Jenna, attól, hogy nincs ugyanolyan képességed, mint nekem még ugyanúgy különleges vagy – mondta Jasper határozottan.

-          Mi lenne bennem különleges? – sóhajtottam fel a fejemet rázva.

-          Már önmagában attól nagyon különleges vagy, hogy te vagy a húgom. Hidd el, nekem nincs szükségem ennél különlegesebb dologra az életben.

-          Ez most teljesen úgy hangzott, mintha tényleg a húgod lennék – vigyorodtam el.

-          Hiszen a húgom vagy, Jenna – vágta rá Jasper határozottan.

-          Na és most már annak is tekintesz? Vagy még egy ideig kémkedsz utánam? – kérdeztem kíváncsian.

-          A húgomnak tekintelek, hiszen az vagy, ez most már bizonyított tény – bólintott fivérem. – Viszont nehezen nyílok meg, az ismert okok miatt idegenek előtt, úgyhogy megkérlek rá, hogy légy velem egy kicsit türelmes. Hidd el, hogy meg fogok nyílni, csak szükségem van egy kis időre – ölelt magához gyengéden. Egyszerűen csodálatos élmény volt, ahogy őszintén körbeölelt izmos karjaival. Ennél többet soha nem is kívánhatnék a bátyámtól.

-          Köszönöm – haraptam az ajkamba, amikor elengedett.

-          Mit? – lepődött meg hirtelen.

-          Ezt az ölelést, és az őszinteségedet – válaszoltam boldogan.

-          Bármikor – biccentett mosolyogva. – Most viszont menj és rendezd be a szobádat, Alice biztosan el szeretne majd elvinni vásárolni, hogyha már tudod, hogy mire lenne még szükséged a szobádba.

-          Mire lenne még szükségem? Hiszen ágy és szekrény van benne – tártam szét a karomat. – Esetleg egy-két könyv, és újság, de másom soha nem is volt.

-          Azért manapság a hölgyek más sokkal többre vágynak, mint a mi emberi időnkben – vigyorodott el Jasper. – Viszont a lányok boldogan beavatnak majd a dologba, emiatt ne aggódj.

-          Nem vagyok buta csitri, ne kezelj úgy – vágtam rá morcosan.

-          Tessék? – hökkent meg Jasper.

-          Az én szeretetemet nem lehet megvásárolni csecsebecsékkel, és az élethez szükségtelen árucikkekkel – mondtam határozottan.

-          Jenna, mi a baj valójában? Nem hiszem, hogy egy hölgy bármikor is kiakadt volna, hogyha jólétet és ajándékokat ajánlanak neki – vonta fel bátyám a szemöldökét.

-          Nincs semmi gond, csak egy kicsit furcsán érzem magam. Mindenki annyira kedves, és ezzel a helyzettel nem nagyon tudok mit kezdeni – magyaráztam azonnal a helyzetet. – Ez az igazság, egyszerűen nem tudok mit tenni a helyzettel.

-          Értem, hát ehhez kénytelen leszel hozzászokni, mert a mi családunk nagyon is szeret törődni a családtagokkal. Kérlek, ne bántsd meg őket, hidd el, hogy csak jót akarnak neked, hogy boldog légy.  

-          Rendben, megígérem, hogy megpróbálom megszokni a törődést – egyeztem bele.

-          Hidd el, hogy könnyebb lesz, mint gondolnád – mosolygott rám kedvesen. – Most viszont menj nyugodtan, és rendezkedj be a szobádban. Később felmegyek hozzád, ha nem gond, és akkor beszélgethetünk még. Természetesen csak akkor, hogyha te is szeretnéd.

-          Nagyon is szeretném – bólintottam rá azonnal lelkesen. – Köszi – bújtam hozzá hirtelen. Jó érzés volt a karjaiban lenni, és nagyon szerettem volna, hogyha ezt minél többször átélhetem.

-          Nincs mit, Jenna – suttogta a hajamba, és éreztem, ahogy elmosolyodik. – Menj csak – bólintott rá. - Oh, és ha esetleg Alice, a feleségem kedvében szeretnél járni, akkor kérj tőle valamit a közel jövőben, ami vásárolhat, hidd el, utána már könnyen fog menni a beszélgetés a többi lánnyal is - fűzte még hozzá. Én pedig egy szempillantás alatt felsiettem a szobámba. Ahol a legnagyobb titokban elő tudom venni a telefonom és írni tudok a nővéremnek, természetesen csak fontos dolgokról.

„Kedves Alice,

Szeretnélek megkérni, hogy hozzatok nekem a városból egy pár edzőcipőt, mert az enyém már eléggé elrongyolódott. Bocsánat, hogy téged zavarlak ezzel, de Jasper azt mondta, hogy nyugodtan kérhetek tőled bármit. Oh, a telefonszámodat pedig elnézést, de elcsentem Esme telefonjából. Előre is, köszi.

Jenna”

-          Na, ezzel meg is volnánk – vigyorodtam el. Edward egy kicsit frusztráló, amikor az embert a faágról figyelik, és elcsenik a bizalmas gondolatait.

-          Bocsánat, csak kíváncsi voltam, hogy minden megvan-e a kényelmedhez – állapította meg.

-          Tudod, van a szobámon az a remek találmány, amit ajtónak hívnak. Bekopogsz rajta, azután pedig bejössz, és megkérdezheted, hogy minden rendben van-e velem – sétáltam mosolyogva az ajtóhoz. Majd kinyitottam az ablakot neki. – Fáradj be, ha gondolod – ajánlottam a lehetőséget.

-          Köszönöm – biccentett, majd egy szempillantás alatt beugrott a szobámba. – Illik hozzád ez a lila tulipános tapéta – állapította meg.

-          Ezt meg honnan veszed? – lepődtem meg.

-          Ne haragudj meg érte, de láttam, amikor kivillant a vállad és rajta a lila színű, tulipán tetoválást – mutatott a bal vállam felé.

-          Oh, akkor lehet, hogy Esme is látta?

-          Előfordulhat – bólintott rá. – Bár ő egyébként ösztönösen tudja, hogy kinek milyen szobát kell berendeznie – fűzte még hozzá.

-          Igen, ő nagyon kedves, ahogy a többi lány is, viszont a férfiak errefelé igencsak gyanakvóak. Legalábbis te és a bátyám. Carlisle és Emmett már más kérdés. Ők nem hitték azt, hogy kémkedni jöttem. Biztosan most is kihallgattál.

-          Nem hallgattalak ki – vetett ellent azonnal.

-          Oké, akkor, ha nem haragszol még gyorsan megírom Alice-nek, hogy milyen színű papucsot szeretnék, és beszélgethetünk is tovább – mondtam lazán.

-          Mármint cipőt – javított ki reflexből.

-          Még szerencse, hogy nem kémkedsz utánam – húztam el a számat.

-          Jól van, tartozom egy bocsánatkéréssel – adta be a derekát Edward.

-          Elfogadva, hogyha most hagysz rendesen körbenézni a szobámban – ajánlottam a lehetőséget. – Oh, és szeretnék majd Alice-től kérni bizonyos dolgokat, ami nem tartozna férfiakra, úgyhogy lehetőség szerint a következő tíz perc legyen csak az enyém – néztem rá kérlelőn.

-          Rendben van, megígérem, hogy nem kémkedek utánad – ígérte azonnal.

-          Köszönöm – nyomtam puszit az arcára, majd kinyitottam a szobám ajtaját. Ő pedig azonnal értve a célzást ki is sétált az ajtón. Én pedig ismét felvettem a telefonomat, és írni kezdtem, de a gondolataim közben Alice körül forogtak, hogy ne keltsek gyanút továbbra sem.

„Kedves Nővérem,

Érdekes dolgokat mesélnek itt nekem. Tényleg alaposan megtéveszthették Jasper emlékeit rólad, mert egyáltalán nem tüntetett fel téged senki jó fényben. Hihetetlen, hogy az ártatlan külső mögött mindannyian mennyire romlottak. A tervünk azt hiszem, hogy most már rendben lesz. Még gyanakszanak rám, de már nem sokáig. Majd még jelentkezem, most viszont írnom kell még Alice-nek, hogy milyen fehérneműt, és hálóinget vegyen, mert Edward folyamatosan figyel, és el kell terelnem a gyanúját.

Szeretlek, és hamarosan találkozunk,

Jenna”

„Alice,

Kérlek, ne haragudj rám, amiért megint zavarlak, de ha tudnál hozni nekem egy-két kényelmes fehérneműt, és hálóinget, vagy pizsamát még, akkor nagyon hálás lennék.

Köszönettel,

Jenna”

Miután végeztem az üzenetek megírásával, egy kicsit tüzetesebben is átvizsgáltam a szobámat, és egyszerűen fantasztikus volt. Csakis ennyit tudtam rá mondani. Pontosan olyan volt az egész szoba, amilyet mindig is elképzeltem volna magamnak. Ráadásul pedig tényleg úgy tűnt, hogy kényeztetni akarnak. Csak úgy, egyszerűen, maguktól. Ez több volt, mint furcsa, hiszen az életben minden egyes kedves szóért meg kell dolgozni. Legalábbis én így tudtam eddig.

-          Jenna, gyere le, megjöttünk – hallottam meg egy lelkes sikkantást a földszintről. Ez csakis Alice lehet. – Vagy várj, inkább én megyek fel, hiszen olyasmit is hoztam neked, amit a fiúknak nem kellene látni.

-          Gyere csak fel, Alice, már alig vártam, hogy megérkezzetek – válaszoltam vidáman. Remélhetőleg egyedül jön fel a sok hálóinggel, és fehérneművel. Végül is, az lenne a cél, hogy tartsunk egy csajos ruhapróbát, és akkor már nem is kell sokáig itt lennünk a bátyámmal, csak néhány pillanat kell…