Kötelékek - 8. fejezet

8. fejezet

Jenna

(Jenna szemszöge)

Még mindig nem tudtam, hogy higgyek-e Emmettnek, vagy sem. Amit Carlisle, Edward és Esme életéről mesélt eddig, az határozottan tetszett. Valójában sokkal, de sokkal szebben láttam már őket, mint eddig. Bár Esme és Carlisle ellen eddig sem volt semmi kifogásom, és ellenük végül is Maria sem tudott túlságosan sok dolgot felhozni, de Edward még mindig idegesítő a bosszantó képességével, és a tudálékosságával együtt.

-          Hahó, figyeled még a sztorit, vagy most már nem érdekel? – lengette meg előttem a kezét Emmett.

-          Hát persze, hogy figyelem, és érdekel – tértem vissza a gondolataimból.

-          Oké, akkor kiről volt szó? – kérdezte kíváncsian.

-          Edwardról – vágtam rá azonnal.

-          Na látod, hogy nem figyeltél – vigyorodott el Emmett. – Már az én kis asszonykámról volt szó, Rose-ról, bár azt hiszem, hogy jó is, hogy az elejéről lemaradtál. Rose úgysem örült volna, hogyha megtudod az átváltozása körülményeit.

-          Miért is? – kérdeztem vissza kíváncsian.

-          A lényeg, hogy talán butaság volt egyáltalán belekezdenem is – mondta elhúzott szájjal. – Nem nagyon szereti, hogyha a körülményeket emlegeti bárki is.

-          Így viszont már egyre inkább érdekel a dolog – válaszoltam azonnal.

-          Maradjunk annyiban, hogy inkább nem ecsetelem, inkább visszatérek saját magamra. Szóval negyediknek Rose került a családba, méghozzá azért, mert Carlisle remélte, hogy Edward és Rosalie egy pár lesznek. Nos, mint azt tudod, ez momentán nem jött össze, az én legnagyobb szerencsémre, mert így Rose baby most már csak az enyém. Szóval, térjünk vissza a család legérdekesebb tagjához.

-          Na és ki lenne az? – kérdeztem kíváncsian.

-          Hát természetesen én vagyok – vágta rá egyértelműen. Amin muszáj volt felnevetnem. Egyszerűen hihetetlen ez az alak, de tény, hogy nagyon szórakoztató.

-          Na és, halljuk, hogy mitől vagy te a legérdekesebb családtag? – néztem rá kérdőn. Bár nehezen hiszem, hogy még annál is izgalmasabb története lehet, mint amilyen Edward és Bella élete. Az egész vámpírvilágban elhíresült a történetük, és én az igazat megvallva nagyon is imádom hallgatni minden egyes pillanatát.

-          Nos, én vagyok a lehető legkülönlegesebb darab, mert éppen egy medvével hadakoztam, amikor az én kis angyalom rám talált. Olyannyira belém szeretett első látásra, hogy ha hiszed, ha nem, könnyedén megállta, hogy megegyen. Pedig több sebből véreztem. Mégis képes volt engem elvinni a házukhoz, és megkérni Carlisle-t, hogy változtasson át.

-          Szóval téged is Carlisle változtatott át – állapítottam meg. – Tehát, ha jól számolom, akkor csak Alice, Jasper, és Bella marad ki a szórásból. A többiek mind Carlisle-nak köszönhetik az öröklétet.

-          Valóban – bólintott rá azonnal. – Egyébként történetesen Jasper Mariának köszönheti az öröklétet. Ezt is tudtad?

-          Természetesen, igen – válaszoltam azonnal. – Jasper már haldoklott, és ő segített neki túlélni, méghozzá úgy, hogy átváltoztatta.

-          Öhm… Jasper nem igazán haldoklott, amikor Maria átváltoztatta – állapította meg Emmett.

-          Nos, ami ezt illeti, erősen kétlem, hiszen háború volt, és nem hihetetlen, hogy Jasper megsérült, még akkor sem, hogyha remek stratéga – mondtam határozottan.

-          Már megint kezdődik a „mit mondott nekem, Maria” korszak – forgatta meg a szemeit Emmett. – Evezzünk akkor innen is tovább, mert így csak felidegesítjük egymást. Szóval, térjünk rá most Alice-re, akit nem is tudom pontosan, hogy miért nem kedvelsz, azon kívül, hogy a testvéred felesége.

-          Maria volt a párja – vágtam rá határozottan.

-          Na, szóval, kíváncsi vagy az igazi történetre, vagy sem? – szusszantott Emmett.

-          Azt hiszem, hogy úgy is elmeséled, úgyhogy vágjunk bele – dőltem hátra az ágyon. Hm… egész kényelmes, végül is, elég régen feküdtem már ágyon, leginkább azért, mert mi nem alszunk.

-          Tényleg valóban elmesélem – bólintott rá. – Tehát, Alice. Már emberként is voltak látomásai, és ezért egyszerűen bedugták egy elmegyógyintézetbe, mert mindenki azt hitte, hogy őrült.

-          Tessék? – hökkentem meg most először őszintén. Hiszen én úgy tudtam, hogy egy elkényeztetett kis csitri volt, aki mindig mindent megkapott, amit csak akart, és ezért szerezte meg magának a bátyámat is.

-          Jól hallottad, ha tetszik, ha nem, Alice-nek igazán nehéz élete volt emberként. Az emlékeit elvesztette a sokktól, amit okoztak neki naponta többször is. Valószínűsíthetően egy Carlisle-hoz hasonló orvos vámpír indította el az átváltozását, és meghalt, miután ezt megtette – mesélte lelkesen.

-          Egész jó a fantáziád – vontam össze a szemöldököm.

-          Nos, lehet, hogy jó a fantáziám, de momentán most éppen semmit sem kamuzok, ugyanis az itt elhangzott történetek mind igaz történetek – mondta ellentmondást nem tűrve.

-          Ezek szerint Alice nem elkényeztetett csitri volt, aki apuci kislánya? – kérdeztem kíváncsian.

-          Nos, ezt a legkevésbé sem lehet mondani rá, ugyanis egyáltalán nem volt elkényeztetett. Sőt, mi több, az édesanyja furcsának, és félelmetesnek tartotta őt - mondta komolyan Emmett. Igazán őszintének tűnt, de akkor Maria miért mondta azt Alice-ről, hogy csak egy elkényeztetett csitri, aki örömét leli mások bánatában?

-          Nocsak-nocsak – vigyorodott el Emmett. – Most ha jól gondolom, akkor talán most először elgondolkodtál – mondta elégedetten. – Tehát, térjünk vissza Alice-re. Te hogyan tudod? Hogy találkozott a bátyáddal? – kérdezte kíváncsian.

-          Együtt szolgáltak Maria és Jasper seregében. Alice elbűvölte az ártatlanságával Jaspert, azután pedig elcsábította őt Maria mellől. Azután pedig egy szempillantás alatt eltűntek – meséltem el a történetet úgy, ahogy én tudom.

-          Nos, ez nagyszerűen hangzik, legalábbis Maria szempontjából, de ha tetszik, ha nem tetszik, akkor is hazugság az a történet, amit elmondott neked az állítólagos nővérkéd, ugyanis Alice soha életében nem járt ott, ahol Maria és Jasper régen élt. Szóval, te magad is elismerheted, hogy Maria története hibádzik néhány ponton, és ezt valós, régi adatbázisokkal is alá tudom támasztani. Történetesen lehozhatom a laptopomat, és meg tudom neked mutatni, hogy Alice mikor volt elmegyógyintézetben, és nagyjából mikor égett le az intézmény. Szóval, érdekelnek az információk?

-          Nem is tudom – ráztam meg a fejem. – Azt hiszem, hogy ezt a dolgot még egy kicsit emésztenem kellene. Túl sok információ volt ez így mára.

-          Hm… szóval Bella és Edward szerelmi történetével már ne is szórakoztassalak? – kérdezte kissé csalódottan.

-          Ami azt illeti, az ő történetüket azt hiszem, hogy nincs olyan vámpír, aki ne ismerné – állapítottam meg.

-          Hm… így már kicsit elcsépelt lenne elmesélnem, nem igaz? – sóhajtott fel Emmett. – Egyébként Bellának meglepő módon a bögyében vagy, pedig ő közöttünk Esme után a legkedvesebb vámpír. Szóval, ha hiszel nekem, ha nem, akkor is bajban vagy.

-          Na és miért érdekelne most ez engem? Hiszen majd lehiggad, ha megvolt a kislánya szülinapi partija – mondtam határozottan. – Tényleg, mikor is lesz megtartva, most, hogy apuci három napig csak velem foglalkozott?

-          Basszus, akkor megvan, hogy miért vagy ennyire Bella bögyében. A fenébe is. Mindent előkészítettünk, és most, hogy mondod, tényleg nem tartottuk meg. Túl sok minden történt mostanában, hála neked – csapott a fejéhez Emmett. – Viszont ez nem marad így, itt az ideje az elmaradt buli megtartásának – pattant fel. Majd egy szempillantás alatt eltűnt.

-          Öhm… te menj csak előre, én majd itt várok – forgattam meg a szemeimet, majd kényelmesen elnyúltam az ágyon. Most legalább egy napra leráztam magamról minden családtagot, mert úgysem fognak most foglalkozni velem. Addig is van időm gondolkodni, hogy hogyan jutok ki innen. Bár azt hiszem, hogy mindenesetre Alice és Maria közös múltjának utána kell néznem, mert vámpírt nem láttam még ilyen őszintének, mint Emmettet, amikor elmesélte az ő verzióját…

(Nessie szemszöge)

Tudtam, hogy nem kéne csalódottnak lennem, amiért elmaradt a partim, mert mindenki túlságosan feszült volt hozzá Jenna miatt, de én valamilyen szinten mégis azt éreztem, hogy egy kicsit mindenki elfelejtkezett rólam. Kivéve persze anyát, nagyapát, nagymamát és Jacobot, akik csodás apró ajándékokkal leptek meg engem. Alice persze tovább szépítgette a parti színhelyét, de én nem akartam, hogy megtartsuk a bulit, amíg le nem higgadnak a kedélyek. Nem lenne az igazi, hogyha nem érezné magát mindenki felhőtlenül jól. Ráadásul nem akartam apa nélkül szórakozni.

-          Kicsim, szóval melyik film legyen? A vígjáték, vagy inkább a kalandfilm? Ma te választasz, hiszen nagyon sok jóvátenni valóm van – mondta apa gyengéden.

-          Te kihallgattad a gondolataimat? – néztem rá rosszallóan.

-          Drágám, anyádtól is megkaptam a magamét, és teljesen jogosan – vágta rá apa. – Tudtam, hogy a szülinapi partid készül, és tudhattam volna, hogy nem gondolod komolyan, amikor azt mondod, hogy nem számít a bulid most. Igenis számít, és ezzel én is tisztában vagyok – ölelt magához gyengéden.

-          Akkor ma büntetésből degeszre kell etetned engem fagyival, pattogatott kukoricával, és sült krumplival, meg hamburgerrel – mondtam vigyorogva.

-          Nem lesz az sok? – kérdezte apa döbbenten.

-          Hé, minden ennivalóm felét úgyis elcseni Jake, úgyhogy ez nem is olyan sok – tártam szét a karom nevetve.

-          Aha, szóval szerinted sokat eszem – vonta fel a szemöldökét Jacob. – Talán zavar?

-          Amíg ilyen öröm rád nézni, addig felőlem annyit eszel, amennyit csak akarsz – kacsintottam rá kedvesemre. Igen, mostanában már kedvesemként tekintek Jacobra, bár még nem tervezek semmiféle nagy lépést. Jobb nekünk egyenlőre így, ahogy vagyunk. Ez így olyan boldog és békés.

-          Kérhetném, hogy ezt ne előttünk? – húzta el a száját apa. – Ez nekem még túlságosan is korai. Mármint, még nem készültem fel rá, hogy a kislányom, nagylány legyen.

-          Ne aggódj, apa, arra még egy ideig nem fog sor kerülni – bújtam hozzá boldogan. – Oh, és legyen a kalandfilm. Legutóbb vígjátékot néztünk, most jó lenne valami más.

-          Ahogy akarod – mosolyogtak rám a többiek.

-          Állj be a sorba, kicsim, és vegyél meg magadnak mindent, amit csak szeretnél – adott oda nekem száz dollárt.

-          Öhm… apa, ez talán túlságosan is sok lesz egy mozis csemegevásárlásra – állapítottam meg.

-          Hívd meg a barátodat is, és mozi után találkoztunk itt – vigyorodtak el a többiek.

-          Tessék? – lepődtem meg. – Ti nem jöttök?

-          Úgy gondoltuk, hogy legyetek egy kicsit kettesben. Addig mi megnézzük a vígjátékot, utána pedig a vásárlás már teljesen közös élmény lesz – mondta anya kedvesen. – Érezzétek jól magatokat – fűzte még hozzá.

-          Köszönöm – ugrottam boldogan a szüleim nyakába. Ki gondolta volna, hogy ilyen hamar megbékélnek a farkasommal? Igazán büszke voltam apára. Anya mindig is sokkal könnyebb helyzetben volt ezen a téren, legalábbis azt hiszem.

-          Igazán nincs mit – nyomott apa puszit a homlokomra. – Vedd ezt egy cseppnyi kárpótlásnak az utóbbi három nap miatt.

-          Nem haragudtam rátok egy pillanatig sem, de azért örülök, hogy ilyen meglepetéssel készültetek – mondtam lelkesen. Majd kézen fogtam Jacobot, és egy magam után húztam a büfé felé…

(Bella szemszöge)

Boldogan néztem a lányunk, és Jacob után, akik boldogan siettek a büfé felé, és mérhetetlenül büszke voltam Edwardra, aki mindent kitalálta kettejüknek.

-          Ez szép volt, Edward – bújtam szerelmemhez.

-          Ez volt a minimális kárpótlás, ami járt a lányunknak. Nagyon sajnálom, hogy így elhanyagoltam őt, de jóváteszem ma ez biztos – mondtam elszántan. – Egyébként, miért is vagy ilyen ellenséges Jenna gondolatától is? Jasper azt mondja, hogy talán nála csak te vagy dühösebb arra a lányra.

-          Ami azt illeti eléggé feldühített. Én még az is lehet, hogy segítettem volna Jaspernek megölni őt – haraptam az ajkamba. Nem vagyok gyilkos természetű, de Jenna kis híján meggyilkolta a család legszeleburdibb, de legimádottabb tagját. – Hogy képzeli, hogy csak így idejön, és megpróbálja megölni őt? Gondolj csak bele, ha nincs Alice, akkor mi sem vagyunk, és Renesmee sem. Az ő szeretete és látomásai nélkül, most nem lehetnénk ilyen boldogok. Egyébként pedig ő a legjobb barátnőm, így ettől függetlenül is megvédeném bárhol, és bármikor, bármi áron – mondtam ellentmondást nem tűrve.

-          Bella a szívemből szólt – bólogatott Jasper hevesen. – Alice a család másik szíve, méghozzá Esme után közvetlenül.

-          Ha még sokáig dicsértek, akkor még a végén elpirulok – szégyenlősködött Alice.

-          Ezek tények, húgi, igazuk van – szorította magához Edward. Majd játékosan összeborzolta a haját.

-          Ez még megkeserülöd, Edward Cullen – mondta a kis kobold nevetve.

-          Már előre félek – kuncogott Edward is.

-          Na jól van, menjünk, és nézzük meg azt a vígjátékot – ajánlottam a lehetőséget. Alice mobilja azonban hirtelen megszólalt.

-          Emmett az – nézett ránk mosolyogva. Majd fel is kapta a telefonját. – Hát ez egyszerűen zseniális ötlet, mindjárt intézem – sikkantott fel Alice lelkesen. majd le is tette a telefonját…

Kötelékek - 7. fejezet

7. fejezet

(Bella szemszöge)

Azt hiszem, hogy nagyon türelmesen várakoztam eddig, de eltelt három nap, amióta már lement a pincébe, és azóta fel sem jött. Most már kezd ez a Jenna nekem is a bögyömben lenni. Az egy dolog, hogy ki akarjuk deríteni, hogy mit hisz pontosan, de azért van egy határ.

-          Szerintem, hogyha ennyire nem akar meghallgatni minket, akkor engedjük útjára, és majd a saját kárán megtanulja a dolgokat – fakadtam ki.

-          Mégis csak Jasper húga – vetett ellent rögtön Alice.

-          A húga, aki majdnem megölt téged – fűztem még hozzá.

-          Egyetértek – állt mellém Rosalie.

-          Gyerekek, biztos vagyok benne, hogy Jenna is egy áldozat – csitított minket Esme azonnal.

-          Esme, te túlságosan is jó lélek vagy néha – sóhajtottam fel.

-          Csak hiszem, hogy Jasper húga is közénk tartozik – mondta határozottan. – Meg tudjuk őt menteni Maria üzelmeitől, de ahhoz előbb kapnunk kell egy kiindulási pontot, amit csakis Edward tud nekünk megadni. Elég, ha csak egy pillanatig gondol a múltjának azon részére, és akkor nyert ügyünk lesz.

-          Talán Bellának igaza van, és jobb lenne, hogyha egyszerűen szabadon engednénk – sétált le Jasper a szobából.

-          Tessék? – lepődött meg Alice.

-          Gondoljatok csak bele, ha Jenna visszamegy Mariához, akkor egy szempillantás alatt kiderül, hogy milyen is az a nő valójában. Engem is sokáig behálózva tartott maga mellett, aztán egy pillanat alatt sikerült lelepleződnie. Maria, hogyha azt hiszi, hogy nyert ügye van, akkor már nem foglalkozik a színjátékkal, és hogyha Jenna meglátja az igazi énjét, akkor a húgom magától észhez fog térni – javasolta Jasper komolyan. – Biztos vagyok benne, hogy ez a megoldás beválhat. Csak kell hozzá egy kis színjáték. A baj csak az, hogy ehhez egy tehetséges vámpír segítségére is szükségünk lesz.

-          Tehetséges vámpír segítségére? Mire gondolsz? – kérdeztük kíváncsian.

-          Már értesítettem is, a hölgyet – mosolyodott el. – Vagyis hölgyeket. Rendezünk egy kis színjátékot, mint mondtam, aminek Alice lesz a főszereplője, természetesen. Bella, neked pedig segédkezned kellene.

-          Oké, most már avass be a tervbe minket is – néztem rá kíváncsian.

-          Zafrina segítségével megrendezzük Alice halálát. Bella fogja alakítani Mariát. Zafrina elhiteti Jennával, hogy Alice-t Maria megölte, azután pedig kiszabadítja Jennát. Ezután csak annyi a teendő, hogy kövessünk téged, és Jennát Maria rejtekhelyére, és kész.

-          Zseniális – ismertem el. Ez azért nem semmi. Jasper mindig is remek stratéga volt, de néha még mindig meg tud lepni egy-egy ötletével.

-          Biztos, hogy ez jó ötlet? Hogyha mi is átverjük őt, ahogy Maria, akkor talán még jobban bezárkózik, mint ahogy most be van zárkózva előttünk – aggódott Alice azonnal. – Hogyha mi is lóvá tesszük egy ilyen trükkel, akkor azt fogja hinni, hogy másban is befolyásoltuk az elméjét, és akkor megint csak Maria kezére adjuk őt.

-          Alice véleményében is van valami – gondolkodott el Emmett.

-          Viszont támadt egy ötletem, ami talán segíthet rajtunk – jutott eszembe hirtelen egy kósza gondolat.

-          Na és velünk is megosztanád? – kérdezte Jasper kíváncsian.

-          Ha már idehívtad Zafrinát, akkor a segítségünkre lehet. Kivetíthetjük neki azt az éjszakát, amit Edward már látott, és talán akkor több minden eszébe jut majd az újabb sokkhatástól. Azt olvastam, hogy az ember a túl nagy sokkot kitörölheti a saját emlékezetéből. Mi van, hogyha Jenna tudja, hogy mi történt valójában, csak egyszerűen elfelejtette, amikor olyan sok félelem érte. Vagy akár így Edward is többet megtudhat, hogyha Jenna teljesen megnyitja az elméjét.

-          Lehetséges megoldás ez is, és nem is hangzik rosszul – mondta Alice lelkesen. – Nekem tetszik az ötlet.

-          Én is támogatom – vágta rá azonnal Emmett.

-          Ha beleszólhatok a beszélgetésbe, akkor ez szerintem is határozottan jó terv – mondta Carlisle, amikor hazaért. – Elnézést, nem hallgatóztam, csupán csak meghallottam a tervet, és nekem határozottan tetszik. Jobb megoldás, mint az, hogy Edward kérdezgeti és arra várunk, hogy mikor nem figyel oda egy pillanatra magára, és végre elárulja, amit tudni akarunk.

-          Akkor legyen úgy, ahogy ti gondoljátok – egyezett bele Jasper.

-          Akkor felhozzam végre apát tőle? – kérdezte Nessie lelkesen. – Most már eléggé hiányolom én is. Három éjszaka telt el azóta, hogy nem dúdolta az altatómat, mert egyfolytában Jennát figyeli.

-          Igen, kincsem, felhozhatod – bólintottam rá azonnal. – Hiszen őt is be kell avatnunk a tervbe.

-          Várj, Renesmee, majd én – állította meg Emmett. – Amíg ti fent vagytok, addig én is próbálkozom egy kicsit. Hátha mégis megnyílik a csajszi.

-          Hát jól van, akkor menj te – huppant vissza Nessie a fotelbe.

-          Azért ne haragudjatok Edwardra, csak elszánt – nézett ránk Alice kérlelőn.

-          Egyáltalán nem haragszunk rá, csak már hiányzik, ennyi az egész. Viszont ezt ne mondjátok neki, mert nincs szükség most még az ő bűntudatára is – mondtam határozottan.

-          Rendben van, természetesen nem mondjuk el – egyeztek bele a többiek azonnal.

-          Mit nem mondotok el? – kérdezte szerelmem kíváncsian.

-          Jennának nem mondjuk el a tervet semmiképpen sem – vágtam rá azonnal.

-          Miféle tervet? – kérdezett vissza kíváncsian.

-          Jaspernek volt egy remek alapötlete, amit kicsit átalakítottunk, és így egészen jó kis terv lett belőle – kezdtem bele. – A lényeg, hogy megpróbáljuk Jenna emlékeit a felszínre hozni, mert elég nyilvánvaló, hogy Maria ölte meg a szüleit, hogy utána a maga kis katonájának formálhassa Jennát kedvére.

-          Zafrina? Hogy miért nem nekem jutott előbb eszembe – mosolyodott el szerelmem.

-          Nos, ami azt illeti, mindig is Jasper volt a legjobb stratéga, úgyhogy nem is annyira nagy csoda, hogy neki jutott eszébe – mondta Carlisle elismerően.

-          Akkor maradjunk annyiban, hogy hamarosan megtudjuk, hogy hogyan is történt a szüleitek halála valójában – ölelte magához Jaspert Alice.

-          Addig is azt hiszem, hogy tartozom egy bocsánatkéréssel, lányok – nézett rám és Nessie-re Edward.

-          Talán, ha ma este végre eldúdolod nekem megint a dalomat, akkor megbocsátok – ajánlotta Nessie.

-          Én pedig megbeszélem veled este, hogy mely esetben bocsátok meg – vigyorodtam el.

-          Mindkettőtök kérése, számomra parancs – bólintott rá azonnal. Na persze, a kis kéjenc rögtön tudja, hogy miről is beszélek. Állapítottam meg magamban.

-          Azt el is várjuk – bólintott rá Nessie.

-          Valóban, ez a minimum három nap után – biccentettem én is. – Egyébként megtudtál még valamit azóta, hogy láttál néhány emléket? – kérdeztem kíváncsian.

-          Sajnos nem igazán. Nagyon odafigyel a gondolataira azóta, amióta láttam egyet, s mást – húzta el a száját szerelmem.

-          Sebaj, már úton van a segítség – legyintettem.

-          Ez így igaz – vágta rá Alice is. – Hála Jazznek – fűzte még hozzá.

-          Akkor, ha nem haragszotok, én most előkészítek két szobát a vendégeinknek – állt fel Esme. – Hogyha Zafrina jön, akkor nyilván Senna is itt lesz.

-          Igen, ez több, mint valószínű – állapítottuk meg azonnal. Hiszen Senna és Zafrina mindig együtt vannak, és miért is hagynák el egymást, hogyha nem muszáj.

-          Elvihetem a hölgyeket moziba, amíg várakozunk? – fordult felénk Edward kedvesen.

-          Öhm… Jake nemsokára itt lesz – harapott az ajkába Nessie, bár láttam, hogy nagyon szeretne elmenni moziba az apjával.

-          Akkor várjuk meg, és gyertek el ketten velünk – ajánlotta Edward azonnal.

-          Komolyan? – kérdezte Nessie döbbenten az apját.

-          Igen, teljesen komolyan – vágta rá azonnal kedvesem.

-          Nekem is tetszik az ötlet – bólintottam rá. Nagyon büszke voltam Edwardra, amiért egyre jobban elfogadta a lányunkat és Jacobot egymás mellett. Hiszen, ha tetszik, ha nem, tény, hogy gyönyörű párt alkotnak. Senki nem mondhatja, hogy nem tökéletesek együtt.

-          Akkor máris felhívom, hogy csipkedje magát – kapta elő a zsebéből a mobilt, és néhány másodperccel később már izgatottan ecsetelte, hogy mi lesz az esti programjuk. – Igent mondott, és tíz percen belül itt lesz, addig felmegyek és átöltözöm valami csinosabba – hadarta izgatottan. Majd felsüvített a lépcsőn. Egy perccel később azonban kicsapódott az ajtaja és lekiabált. – Rose néni, Alice néni, tudnátok segíteni egy kicsit?

-          Hát persze, kincsem – pattant fel mindkét nagynénje, és a lányunk szobájába sietett.

-          Azt hiszem, hogy most nagyon szép ajándékkal engeszteled ki a lányunkat – bújtam kedvesemhez mosolyogva.

-          Mennyire zavarnánk Alice és én, hogyha veletek tartanánk? – kérdezte hirtelen Jasper. – Egy mozi, és egy kis vásárlás biztosan felvidítaná a húgom nem túl kedves viselkedése után.

-          Egyáltalán nem zavartok, sőt, szerintem nagyszerű kis tripla randi lesz – mondta Edward mosolyogva. – Persze csak, ha neked sem gond, Bella – fordult felém kíváncsian.

-          Természetesen nem gond, sőt örülnék nektek – mondtam határozottan.

-          Akkor mindjárt szólok Alice-nek is, hogy készüljön – indult el felfelé Jasper is. Azt hiszem, hogy ránk is fog férni egy kis kikapcsolódás ezután a sok esemény után, ami mostanában történt velünk…

(Emmett szemszöge)

Nem voltam biztos benne, hogy pontosan mit is kéne mondanom Jennának, amitől esetleg megnyílna előttem, de azért megpróbálkozom vele.

-          Szia, csajszi – huppantam le a székbe kényelmesen miután Edward végre felment.

-          Hagyjál békén, vagy engedj szabadon – vágta rá nagyon frappánsan.

-          Nos, nem hagylak békén, és nem engedlek szabadon. Úgyhogy találjunk ki valami mást unaloműzés céljából. Mondjuk, mit szólnál, egy kis kérdezz felelekhez? – kérdeztem lelkesen.

-          Mit szólnál, egy kis dugulj elhez? – morgott rám.

-          Tudod, azt mondják, hogy a harag rossz tanácsadó – állapítottam meg. – Elhiszem, hogy nem tetszik neked, hogy bezártunk ide, de igazság szerint a családunknak sem tetszett, hogy hirtelen felbukkantál, és meg akartad ölni a családunk egyik tagját. Nos, a helyzet a következő. Valami hihetetlen oknál fogva Esme még mindig kedvel téged, ahogy Carlisle is. Alice pedig szeretne megérteni téged a bátyáddal, és velünk együtt. Szóval szerintem a hagyod magad, akkor előbb szabadulsz – állapítottam meg.

-          Szerintem pedig teljesen felesleges ez az egész. Egyszerűen hagyjatok hazamenni a nővéremhez, és hagyjuk békén egymást. Egyáltalán nem akarom köztetek leélni az életemet.

-          Most már komolyan érdekel, hogy mit hazudhatott rólunk az a nőszemély – szusszantottam dühösen.

-          Miért hazudott volna? – kérdezett vissza Jenna.

-          Miért ne hazudott volna? Szerinted miért változtatott át téged? – kérdeztem kíváncsian. – Ő soha, semmit nem tesz ok nélkül – mondtam határozottan.

-          Egyszerűen csak megsajnált, legalábbis eleinte, azután pedig egyszerűen megszeretett, ahogy én is őt. Mivel az emberei igen sűrűn elhagyják őt, szüksége volt valakire, aki biztos pont az életében, ahogy Jasper is volt.

-          Álljunk csak meg, az emberei sűrűn elhagyják őt? – kérdeztem döbbenten. – Az embereit évente lemészároltatja, amikor elvesztik a lehető legnagyobb erőt, amit képviselhetnek létezésük során.

-          Hogyan? – kerekedtek ki Jenna szemei. – Maria soha, de soha nem tenne ilyet, hiszen ő az anyánk.

-          Attól tartok, hogy elég sok dolgot nem tudsz még az „anyukádról” – mutattam idézőjeleket. – Akarod tudni róla az igazságot? Mert a jelek szerint nagyon sok dologról fogalmad sincs, amit a te drága Mariád elkövet a vámpírtársai ellen.

-          Miért mondanál most igazat? Talán csak el akarsz csábítani tőle – mondta ellentmondást nem tűrő hangon.

-          Téged aztán alaposan bepalizott – csóváltam meg a fejem. – Mindenesetre csak annyit mondanék, hogy aki igazán és őszintén szeret téged, az már akkor is aggódik, hogyha egy napig nem hall rólad semmit. Ezzel szemben Maria nem igazán érdeklődik irántad. Legalábbis még nem láttunk aggódó üzeneteket a telefonodon, és nem tűnt úgy, hogy őrülten keresi szegény eltűnt húgát.

-          Maria tudja, hogy tudok magamra vigyázni – vágta rá azonnal.

-          Nos, akkor Maria ebben tévedett, ugyanis Jasper elég könnyen lefülelt és elkapott. Az életedet pedig csakis annak köszönheted, akit meg akartál ölni. Akkor kérdem én, hogy miért is olyan rossz vámpír Alice? Miért is gondolod azt, hogy kegyetlen és gonosz? Hogyha olyan lenne, amilyennek Maria beállította előtted, akkor egy pillanatig is habozott volna a haláloddal kapcsolatban?

-          Túl sok a kérdésed, nekem pedig kevés a válaszom, de azt tudom, hogy Maria szeret engem – mondta határozottan.

-          Ha kevés a válaszod, akkor talán tényleg nem ismered eléggé a nővéredet – állapítottam meg.

-          Te most mindenáron ki akarod forgatnia szavaimat?

-          Nem, én csupán próbálok rávilágítani a tényekre, amik fennállnak, de hogyha te ilyen szemellenzővel akarod leélni az életedet, akkor csak rajta. Engem személy szerint nem izgat fel különösebben a naivitás. Láttam már eleget a jó néhány évtizedem alatt.

-          Miért akartok ennyire meggyőzni? – kérdezte sóhajtva.

-          Azért, mert családtag vagy, hiszen Jasper húga vagy, így mindenki szeret téged, még akkor is, hogyha te nem szeretnéd – válaszoltam őszintén.

-          Kezdek összezavarodni – temette a kezei közé az arcát.

-          Akkor talán tedd fel a kérdéseidet, és akkor tudunk válaszolni rá neked – ajánlottam a lehetőséget. – Vagy inkább mesélek neked egy kicsit a családunk igaz történetéről – gondolkodtam el.

-          Miért is ne? – foglalt helyet az ágyán. Majd kíváncsian nézett rám.

-          Nos akkor, hol is kezdjem? – kérdeztem mosolyogva, majd belekezdtem a történetünkbe az elejétől…