74. fejezet
(Jacob szemszöge)
Gaby elméletileg lassan egy hónapja lesz terhes. A pocakján még semmi sem látszik, de már a tudat, hogy ott van bent a kisbabánk arra késztet, hogy egyfolytában hozzáérjek, simogassam, vagy megpusziljam a hasát. Azt mondják, hogy nem tudod mi a szerelem, amíg be nem vésődtél, de azt nem teszik hozzá, hogy a föld felett lebegsz egy méterrel, hogyha megtudod, hogy a szeretett nő a gyermekedet hordja a szíve alatt. A gyermeketeket. Annyira gyönyörű lett Gabriella is. Mintha még jobban kivirult volna a tudattól, hogy kisbabája fog születni. Az én gyönyörű szerelmem. Akit szeretnék minél előbb feleségül is kérni. Arra gondoltam eredetileg, hogy majd jövőre lesz az esküvő, de most, hogy így alakultak a dolgok, talán jobban örülne, hogyha még néhány hónapon belül összeházasodnánk. Hamarosan megkérem a kezét. A gyűrű már megvan, hiszen amikor Anthonyval öltönyt próbálni voltam, megtaláltam a tökéleteset, ami kifogástalanul illik szerelmemhez. Egy apró smaragd virág díszíti a fehérarany gyűrűt. Pici, és vékony. Diszkrét ékszer, amilyeneket Gaby szeret.
Megbűvölve néztem őt, ahogy alszik. Egyenletesen szuszogott, miközben néha egy-egy sóhaj is elhagyta a száját. Tökéletes, és szépséges. Nem is értem, hogy hogyan érdemeltem ki. Egyértelműen nem dolgozhat mostantól. Semmi munka. Sok pihenés, és nyugalom. Nem fogom hagyni, hogy stresszes legyen, vagy kimerült. Egyébként is jobb, hogyha nem nagyon megy el itthonról mostanság, mert fogalmunk sincs, hogy a kicsi hogyan fog fejlődni két ilyen szülővel. Hiszen Gaby részben vámpír, én pedig alakváltó. Túl sok még a kérdés, de Carlisle biztosan megoldja.
Gondolataimból Gabriella hirtelen nyögése, majd ideges felpattanása szakított ki. Nem értettem, hogy mi lehet a baj, de azonnal leesett, amikor szerelmem a fürdő felé kezdett el rohanni. Biztosan reggeli rosszullét. Azt hiszem, hogy jobb lesz, hogyha készítek neki egy pezsgőtablettát, amit még Carlisle írt fel neki az ilyen esetekre. Remélem, hogy egy kicsit jobban lesz tőle. Gyorsan lefutottam a konyhába, majd már a pohárral a kezemben tértem vissza. Kedvesem éppen ekkor vánszorgott ki a fürdőszobából falfehéren. A poharat gyorsan letettem az éjjeliszekrényre, azután pedig karomba kaptam szerelmemet, és gyorsan bebújtattam az ágyba, azután pedig be is takartam.
- Jobban vagy, kicsim? – nyújtottam felé a poharat.
- Igen, köszi – mosolyodott el halványan. Majd elvette az italát.
- Perverz módon émelygek, és éhes vagyok egyszerre – hajtotta le a fejét szégyenlősen.
- Kitalálom, tükörtojás és bacon, ráadásnak pedig muffin – vigyorodtam el.
- Igen – bólintott az ajkát beharapva. – Tudom, hogy nagyon sokat eszem. Biztosan visszataszítóan kövér leszek egy-két hónap múlva, és kiábrándulsz belőlem – hullott le egy könnycsepp a szeme sarkából.
- Jaj, ne. Ne sírj. Ezt most csak a hormonjaid hitetik el veled. Gyönyörű vagy, és mindig is az leszel, mindegy, hogy hány kilót nyomsz. Nincs nálad szebb a világon – húztam magamhoz. – Mindjárt készítek neked reggelit, azután pedig nézünk egy filmet. Kaptam néhány hét szabadságot a farkasság alól, ameddig nem lesz vége a rosszulléteidnek. Csak vészhelyzet esetén kell járőröznöm – mondtam boldogan. Reméltem, hogy ő is örülni fog neki.
- Komolyan? – húzódott el szipogva, hogy a szemembe nézhessen.
- Igen, komolyan – mosolyogtam rá.
- Ez nagyszerű – mosolyodott el ő is. Végre, nem szeretem, amikor a hormonjai sírásra késztetik. – Viszont ne üljünk itthon egész nap. Kérlek – nézett rám könyörgő szemekkel. – Nem bírok mindig csak feküdni. Csinálhatnánk valami nem túl megerőltetőt, és jól is érezhetnénk magunkat, mondjuk a városban. Port Angeles annyira messze sem lenne – pislogott rám ártatlanul.
- Rendben, de csak akkor, hogyha rendesen megreggeliztél, és tényleg nem vagy rosszul.
- Jake, te is tudod, hogy csak ébredéskor vagyok rosszul. Az evésnek pedig nálam sosincs akadálya – vigyorodott el.
- Ez tény, és ennek nagyon is örülök. Szükséged van az energiára. Egyébként is, de most főleg – mondtam határozottan. – Megyek, készítek neked reggelit.
- Én is meg tudom csinálni, az állapotom nem betegség, sokkal inkább egy kis csoda – kezdett el kimászni az ágyból.
- Tudom, hogy nem betegség, de ha ma szeretnél kimozdulni, akkor most még pihenni fogsz. Nincs apelláta. Megegyeztünk? – kérdeztem győztes mosollyal az arcomon.
- Rendben, de csak ma reggel. Holnap én készítek reggelit – nézett rám kicsit morcosan. – Nem szép dolog megzsarolni – fűzte még hozzá.
- Makacs vagy, és nekem még nincs jobb módszerem ellene – kacsintottam rá.
- Jól van, de akkor menj, és készíts reggelit mielőtt még éhen halunk – mondta korgó gyomorral.
- Néhány perc és itt vagyok – nyomtam gyors csókot a szájára.
Majd lerohantam a lépcsőn, és semmi perc alatt összeállítottam a reggelijét. A tükörtojások mellé bacont sütöttem, azután pedig vágtam fel friss kenyeret, és a tálcára helyeztem még néhány muffint, meg egy üveg narancslevet. Az utóbbi néhány napban rengeteg gyümölcslevet iszik kedvesem, ami egyáltalán nem baj. Egy kis vitamin sosem árthat neki. Bár gondosan szedi a Carlisle által felírt kismama vitamint is. Miután elkészültem a kiadós reggelivel, azonnal felmentem szerelmemhez, és az ölébe helyeztem a tálcát.
- Köszönöm – csillant fel a szeme. Majd azonnal enni kezdett. – Ebből ugye te is eszel? – kérdezte mosolyogva, miután lenyelte a falatot.
- Ezt neked készítettem, nem akarom, hogy éhesek legyetek – mondtam komolyan. - Majd eszek egy szendvicset gyorsan.
- Jake, ez legalább egy tucat tojás. Nem gondoltad komolyan, hogy ezt mind meg fogom enni – kerekedtek el a szemei.
- Édesem, tegnap hét tojásból kaptál rántottát, hagymával, gombával és sajttal – csóváltam meg a fejem.
- Az nem lehet – rázta meg a fejét idegesen.
- Nyugalom szerelmem, amilyen izgága vagy semmi pillanat alatt ledolgozod a kalóriákat – legyintettem. – A minap sem tudtalak féken tartani, elég volt egy pillanatra szem elől tévesztenem, és te már kint voltál a házból, mint valami duracell nyuszi.
- Tudod a tiltott gyümölcs mindig édesebb – pirult el. – Hogyha megtiltod, hogy kimenjek, akkor sokkal jobban ki szeretnék jutni a házból. Nem kell ennyire aggódnod miattunk. Úgysem mennék el messzire, csak kell egy kis friss levegő. Ennyi.
- Jól van, ha te szólsz, hogy hová mész, és veled mehetek, akkor én is engedékenyebb leszek – ajánlottam a lehetőséget. – Csak nem szeretném, hogyha bármiféle veszélybe is keverednél.
- Rendben, ezt az ajánlatott el tudom fogadni – bólintott rá. – A munkámmal mi lesz? Az étteremben szükség van rám. Én vagyok az egyetlen tapasztalt pincérnő.
- Betegszabadságon vagy a következő két hétben, már telefonáltam, és a főnököd is elengedett – mondtam halkan. Lehet, hogy ezzel most feldühítettem.
- Oké, annyi idő múlva már nem lesznek rosszulléteim. Carlisle szerint néhány hét alatt el fognak múlni – bólintott rá.
- Vissza akarsz menni dolgozni, amikor állapotos vagy? – néztem rá rosszallóan.
- Miért ne? Csak egy kicsit lassabb leszek, viszont a pocakomon is elfér majd egy tálca – kuncogott fel.
- Ez nem vicces – fintorodtam el.
- Ugyan már, drágám. Nem fogom magam túlvállalni – simogatta meg az arcomat. – Ne félj, csak félnapokat fogok vállalni, és azt is csak nagyjából egy hónapig, amíg betanítom az utódomat. Így megfelel? – kérdezte miközben végigsimított a mellkasomon.
- Nem fogsz megpuhítani – fontam keresztbe a karjaimat a mellkasom előtt.
- Biztos? – kérdezte kicsit csalódottan.
- Igen, ezúttal nem hagyom magam – mondtam határozottan.
- Akkor együk meg ezt a reggelit, és utána majd meglátjuk – kacsintott rám kacéran.
Majd a számhoz emelt egy falat ételt, én pedig engedelmesen bekaptam azt. Azután pedig a saját szájába is tett egy nagy adagot. Néhány perc alatt eltüntettünk mindent, ami a tálcán volt. Szerelmem pedig letette az üres tálcát az éjjeliszekrényre, majd egy szempillantás alatt az ölembe pattant, és ledöntött az ágyra.
- Hm… ezek szerint igaz az állítás, miszerint a kismamák nem csak az ételekre lesznek kívánósak? – simítottam végig a combján.
- Ami azt illeti, a jelek szerint igaz – simult hozzám szorosan. – Mit szólnál, hogyha még néhány órát itthon töltenénk, azután elmennénk ebédelni Port Angelesben, megnéznénk egy mozit, útba ejtenénk egy cukrászdát, és hazajönnénk? – kérdezte csillogó szemekkel.
- Ez egy nagyon kellemes napirendnek tűnik – egyeztem bele azonnal.
- Nekem is nagyon tetszik ez a terv – harapta be az alsó ajkát.
Majd a szemeimbe nézett. Én pedig azonnal az ajkai után kaptam, ami ellen egyáltalán nem volt kifogása. Olyan hevesen csókolt vissza, hogy alig kaptam levegőt, és kezei azonnal érzékeny helyekre kalandoztak.
- Nem kell sietnünk sehová, édesem – kuncogtam fel.
- Tudom, de nem tudok leállni, és nem is akarok – kezdte el harapdálni a nyakamat.
Az ingem pedig néhány pillanat alatt megadta magát kedvesem határozottságának. Vadabb, és hevesebb volt, mint valaha, de egyáltalán nem bántam. Hosszan és gyengéden szeretkezni vele a legcsodálatosabb dolog a világon. Viszont ebben a féktelen szenvedélyben is van valami elsöprő, ami fantasztikussá teszi ezt a felhevült állapotot. Miután eltűnt a néhány pillanatig tartó megilletődöttségem magam alá fordítottam szerelmemet, és kényeztetni kezdtem, ahol csak értem. Legnagyobb örömömre nagyon is élvezte, amit tettem vele, mert elégedetten sóhajtozott. Ráadásul hangosabban, és hevesebben reagált a gesztusaimra, mint valaha. Gyengéden szabadítottam meg Gabriellát a ruháitól, és mire lefejtettem róla mindent az én ruháim már darabokban hevertek a földön.
- Jake – sikoltott fel, amikor magamévá tettem. Majd a következő pillanatban már el is élvezett. Szinte önkívületben vonaglott meg alattam. – Ne hagyd abba – kulcsolta a lábait a derekam köré.
Egy pillanatra elmosolyodtam a telhetetlenségén, majd lágy mozgásba kezdtem, miközben szenvedélyesen megcsókoltam. Nem telt sok időbe, és szerelmem megint elérte a beteljesülést, ahogy én is. Fáradtan hanyatlottam szerelmemre, de csak néhány másodpercre engedtem meg magamnak, hogy így hozzásimuljak, nehogy kárt tegyek a kis csöppségben. Inkább magamhoz öleltem és átfordultam a hátamra, hogy Gaby legyen felül. Ezután pedig a takarót is magunkra húztam, és simogatni kezdtem kedvesem hátát.
- Szeretlek – pusziltam meg a feje búbját.
- Én is szeretlek – pislogott fel rám leragadó szemekkel.
- Pihenj nyugodtan, kicsim – mormoltam lágyan.
- Nem, nem akarod aludni – nyomott el egy ásítást. – Így is rengeteget alszom az utóbbi néhány napban.
- Nem baj, kedves. Szükséged van a pihenésre. Port Angelesbe bármikor bemehetünk. Akár csak egy esti mozira is.
- Én ma szeretnék bemenni – mondta határozottan. – Tartsuk az ütemtervet. A kocsiban is szundíthatok még egyet odáig – kelt fel lassan. – Elmegyek letusolni, velem tartasz? – fogta meg a kezemet.
- Örömmel – csillantak fel a szemeim. Majd felpattantam, és a karjaimba kaptam kedvesemet. Egy szempillantás alatt beértem vele a fürdőbe. Megnyitottam a vizet, és becsusszantam a zuhany alá szerelmemmel a karomban. Gyengéden a lábaira állítottam, azután pedig tettem a kezembe a kedvenc gyümölcsillatú tusfürdőjéből, és lágyan mosdatni kezdtem a selymes, puha bőrét. Már a hátánál jártam, amikor fészkelődni kezdett.
- Egy kicsit balra, és feljebb – dörgölőzött a kezemhez. Amikor pedig elértem azt a pontot, amire gondolt még erősebben feszült nekem.
- Elzsibbadtál? – kérdeztem halkan.
- Egy kicsit, néha előfordul velem, hiszen tudod, ez már nem az első eset. Azt hiszem, hogy egy kis masszázs segítene rajtam – dorombolt, mint egy kiscica. – Csak egy kicsit – fordult felém rebegő pillákkal.
- Rendben, kapsz egy lazító masszázst miután megtörölköztünk, és utána indulhatunk a városba. Így jó lesz? – kérdeztem vigyorogva.
A lényeg, hogy boldog legyen. Hogyha ő elégedett, akkor és is az vagyok. Miután megmosdattuk egymást belebújtunk a köntöseinkbe, és visszasétáltunk a szobánkba. Egy pillanat alatt lehúztam a köntöst gyönyörű szerelmemről, majd miután engedelmesen a hasára feküdt, mellé helyezkedtem, és masszírozni kezdtem a hátát. Talán még tíz perc sem telt el, és szerelmem már elégedetten sóhajtott fel.
- Köszönöm, így sokkal jobb- mondta megkönnyebbülten.
- Igazán nincs mit – nyomtam puszit a megmasszírozott felületre. Mire kedvesem megint megborzongott.
- Azt hiszem, hogy felöltözöm – mászott le az ágyról.
- Oké, én is elkészülök, és hogyha rendbe hoztad magad már indulhatunk is – pattantam fel én is. Majd néhány perc alatt elkészültem, ahogy Gabriella is.
A biztonság kedvéért Gaby táskájába csúsztattunk egy szelet csokoládét, nehogy idő előtt éhezzen meg, és egy üveg gyümölcslevet is vittem már ki a kocsiba, hogy tudjon inni út közben is. Tudom, hogy Port Angeles nincs messze, de akkor sem akarom, hogy bármiben hiányt szenvedjen.
Kisétáltunk a házból, és beszálltunk a kocsiba. Azonnal beindítottam a motort és már hajtottam is a célunk felé. Először megebédelünk Gabriella kedvenc éttermében, azután pedig megnézünk egy jó kis filmet. A többit pedig majd meglátjuk. Attól függ, hogy szerelmem mennyire lesz kimerülve.
- Hova mész? Azt hittem, hogy a plázába megyünk, a mozi ott van – kérdezte döbbenten, mikor rájött, hogy rossz irányba tartok.
- Mindjárt meglátod, édes – mosolyogtam rá. Mire ő elkezdte tanulmányozni az útvonalunkat, majd a gyomra hangosan korgott egyet. – Úgy látom, hogy most már kezded érteni, hogy merre tartunk – kuncogtam fel.
- Komolyan a Shalimarba viszel? – villantak meg a szemei. – Hiszen ide legalább két hétre előre kell lefoglalni az asztalt.
- Ez így igaz – bólintottam rá.
- De hiszen nem is akartál bejönni a városba, és egyébként is, mi lett volna az alkalom? – kíváncsiskodott.
- Hamarosan megtudod, édesem. Addig is gondolkozz el, hogy mit szeretnél enni. Bár úgy sejtem, hogy kérsz egy hagyományos naant, és egy közepesen csípős csirke curryt rengeteg joghurttal.
- Igen, és egy hatalmas mangó lassit. Lehet, hogy rögtön kettőt – nyalta meg a szája szélét.
- Rendben, amit csak szeretnél – simogattam meg a kezét.
Miután leparkoltunk segítettem kiszállni szerelmemnek, majd kézen fogva indultunk el az étterem bejárata felé.
- Oh, kisasszony, már lassan két hónapja nem is láttuk. Már kezdtünk aggódni önért – mosolygott rá az egyik pincér Gabyra.
- Én is örülök önnek Tim – mosolyodott el életem értelme. - Nagyon sok minden történt mostanában, és nem volt túl sok időm bejönni a városba. Forksba költöztem a barátomhoz. Ő itt Jacob Black – mutatott be az idős úrnak szerelmem.
- Nagyon örvendek, és gratulálok önöknek – biccentett a pincér. - Az úr foglalt egy kétszemélyes asztalt. Kérem, kövessenek. Már előkészítettük. A szokásos italát kéri, Gabriella? – kérdezte miután leültünk.
- Igen, ha lehet, rögtön a legnagyobb pohárba kérném – pirult el szerelmem.
- Természetesen, akkor egy fél liter lassi lesz. Önnek pedig, mit szabad? – fordult most felém.
- Én is szívesen megkóstolnám, amit a hölgy iszik – mondtam határozottan.
- Rendben, máris hozom – hajolt meg a pincér. Majd egy szempillantás alatt eltűnt.
- Mi is ez tulajdonképpen? – kérdeztem suttogva szerelmemet.
- Ez egy nagyon finom, indiai frissítő. Mangó, tej, natúr joghurt, és egy kis méz van benne. Isteni, majd meglátod.
- Jól hangzik – bólintottam rá. Majd néhány pillanattal később már meg is kaptuk az italunkat. A pincér pedig fel akarta venni a rendelést, de én bizonytalanul méregettem az étlapot.
- Kérünk szépen, két chicken curryt közepesen erősen, két adag chicken tikka masala-t, azután pedig két adag báránykormát. Oh, és nyolc naan is lesz. Egy adag ánizsos csatnival. Köszönjük – mosolygott rá szerelmem a pincérre.
- Huh, ennyire éhes, kisasszony? – mosolyodott el a pincér.
- Ami azt illeti – kuncogott fel Gaby. – A páromat nézze majd meg. Versenyt fogunk enni. Lehet, hogy még ennyi étel sem lesz elég kettőnknek.
- Ez esetben nagy adagokat hozok önöknek – sietett el a pincér.
- Édesem, egy szót sem értettem abból, amit rendeltél, csak azt, hogy két valami csirkéből vagy, egy valami pedig bárányból.
- Ne félj, tetszeni fog, hogyha megkóstolod – csúszott hozzám közelebb, és a karjaimba bújt.
- Rendben, én bízom benned – egyeztem bele. Végül is, ha mindenben van hús, akkor nem lehet annyira rossz.
Egy bő fél órás várakozás után meg is kaptuk az ételt, amit Gaby rendelt. Hát meg kell mondanom tényleg tisztességes adag volt, de azért azt nem jelenteném ki, hogy nem fogjuk tudni megenni. A sejtésem be is igazolódott, amikor végignéztem az üres tálakon. Egy falat sem maradt semmiből, és elpusztítottunk fejenként két pohár lassi-t is.
- Elégedettek voltak az étellel? – kérdezte Tim kedvesen.
- Mint mindig, most is nagyszerű volt minden – mondta Gabriella elégedetten.
- Örülök, hogy újra láttam, kisasszony. Önnek is örültem, uram. Remélem, hogy még találkozunk – mondta a pincér, majd távozott a kiegyenlített számlával együtt.
- Viszlát – szóltunk utána, és kisétáltunk az étteremből.
- Na, hogy ízlett? – kérdezte Gaby izgatottan.
- Nagyszerű volt – válaszoltam mosolyogva.
- Jaj, de jó, akkor néha eljössz velem? Eddig mindig egyedül jártam itt – kérdezte csillogó szemekkel.
- Hát persze, szívesen eljövök veled néha – bólintottam rá azonnal.
- Köszönöm – ugrott a nyakamba.
- Nincs mit. Most pedig, irány a mozi – öleltem át a derekát.
Majd beültettem a kocsiba, és a pláza felé vettem az irányt. Miután leparkoltunk, felsétáltunk a mozihoz, és alaposan tanulmányoztuk a műsort. A választásunk végül egy romantikus vígjátékra a Hétmérföldes szerelemre esett. Megvettem a jegyeket, míg Gaby kiszaladt a mosdóba. Majd a büféhez siettem, hogy vegyek nekünk üdítőt, és kukoricát. Úgyis tudtam, hogy kedvesem nem bírja ki kellő mennyiségű nasi nélkül sokáig.
- Itt vagyok – simult a hátamhoz hirtelen.
- Vajas, vagy sós legyen a popcorn? – húztam magam mellé.
- Vegyes – nézett rám ártatlanul.
- Megoldható? – fordultam vissza a pultos srác felé.
- Hát, végül is egy árban van – rántotta meg a vállát. Majd mindkét fajtából szedte tele a zacskót.
Miután megkaptuk a nasinkat, beültünk a filmre. Elég hűvös volt a teremben, és láttam, hogy Gabriella meg is borzongott. Magamban már morgolódtam, hogy hogyan nem jutott eszembe hozni neki egy pulóvert, de kedvesem megoldotta a helyzetet. Felnyitotta a székünk között lévő karfát, majd szorosan hozzám bújt. Egy néhány pillanat alatt átmelegedett. Mondanom sem kell, hogy így még a film is sokkal jobb volt, mint egyébként. Hiszen mi lehetne jobb, mintha a szeretet nő hozzám bújik. Majd megjegyzem, elalszik a film közben a karjaimban. Sejtettem, hogy eléggé kifárasztottam, de azt hittem, hogy még kibír egy mozit, hiszen annyira szerette volna, ha beülünk.
- Édesem – kezdtem el simogatni, amikor már a vége főcím ment.
- Nem alszom – motyogta a mellkasomba.
- Rendben – mosolyodtam el.
Majd óvatosan az ölembe húztam, és elindultam a kijárat felé, vele a kezemben. Észre sem vette, hogy végigsétáltam vele a plázán, és a parkolón, majd befektettem a hátsó ülésre, és betakartam egy pokróccal, ami a kocsiban volt. Annyira mélyen aludt, hogy észre sem vette, hogy már otthon vagyunk. Felvittem az ágyunkba, majd óvatosan levetkőztettem, hogy nehogy felébredjen.
- Jake? – motyogta halkan.
- Igen? – kérdeztem vissza.
- Elaludtam, már megint, igaz? – suttogta a párnába.
- Elaludtál, de nem baj, majd bepótoljuk – simítottam végig a haján.
Majd csókot leheltem a szájára. Ezután gyorsan levetkőztem én is, bebújtam kedvesem mellé az ágyba. Gabriella pedig automatikus a mellkasomra mászott, és egyik lábát átvetette az én lábaimon, és azonnal visszaaludt. Imádtam, amikor így hozzám bújt, mint egy cica. Olyan kis ártatlan és törékeny. Remélem, hogy ma kialussza magát, mert holnap reggel kénytelek leszek felkelteni, mivel Carlisle időre rendelt be minket a kórház rendelőjébe. Szeretne elvégezni néhány laborvizsgálatot, amit a Cullen házban nem tud, még mielőtt bárki beérne dolgozni a kórházba, mert nem tudja, hogy milyen eltérések lehetnek kedvesemnél egy hagyományos terhességhez képest.
Aki szeretné házilag elkészíteni és megkóstolni a mangó lassit, annak csak ajánlani tudom. Egyszerű, de fenséges, frissítő télen-nyáron. Egy nagy mangót hámozzatok meg, és tegyetek turmixba, adjatok hozzá 150 ml tejet, és 175 ml (gyakorlatilag egy pohár) natúr joghurtot, ízlés szerint egy kis cukrot, vagy mézet, és alaposan keverjétek ki a turmix segítségével. Hogyha kész van, mehet a pohárba, és tegyetek bele egy-két jégkockát. :D (Egyébként bármilyen gyümölcsből nagyon finom. A mangót fel is lehet cserélni másra )
2010. szeptember 27., hétfő
2010. szeptember 20., hétfő
La Push vámpírja - 73. fejezet
73. fejezet
(Nathalie szemszöge)
Miután megreggeliztünk a Cullen házban, és Gabriella bejelentette Jacobbal, hogy kisbabájuk lesz hazamentünk hozzánk Anthonyval. Anya, természetesen süteménnyel várt minket, mint mindig. Hiszen azt az elvet vallotta, hogy ha farkasok élnek a közelében, akkor sosincs otthon elég rántotta és muffin. Na jó, ebben volt valami. Én is azonnal megértettem, ahogy átváltoztam. Azóta egyszerűen nem tudok eleget enni.
- Milyen volt az este? – kérdezte anya, miután leültünk az asztalhoz. Nekem pedig torkomon akadt a sütemény, és azt hiszem, hogy el is pirultam. Legalábbis égni kezdett az arcom az biztos.
- Csodálatos volt a bál, és a sátorozás is – válaszolt helyettem Anthony.
- Hm… - nézett rám anya gyanakvó tekintettel. Mire én lesütöttem a pillantásomat. Azt hiszem lebuktam, pedig nem állt szándékomban. Még jó, hogy apa nincs itthon, különben most hatalmas nagy bajban lennénk.
- Khm… köszönöm a süteményt, fantasztikus volt, de azt hiszem, hogy ideje hazamennem, mert Jacob már vár, hogy elvigyem felpróbálni az öltönyeinket – mondta Anthony mosolyogva. Majd fel akart állni, de én belecsimpaszkodtam. Nem hagyhat itt egyedül az anyámmal. Most nem. Még nem vagyok kész erre a nagyon kínos beszélgetésre. – Kikísérsz, édesem? – nézett vissza rám mosolyogva. Ezt még megkeserülöd Anthony Black. Sugalltam felé gondolatban, mire megint elvigyorodott. Este rá fog fagyni a mosoly az arcodra, mert ezért határozottan kemény lesz a büntetés.
- Nincs mit, Anthony. Akkor holnap találkozunk, igaz? – kérdezte anya.
- Hát persze, asszonyom – csókolta meg édesanyám kezét a vőlegényem. Majd elindult kifelé magával húzva engem is.
- Nem mehetsz el, nem hagyhatsz itt. Apa ma nem jön haza, mert horgászni ment egy barátjával, és anya mindjárt le fog támadni, ahogy visszamegyek. Maradj, légy szíves – néztem rá könyörgő szemekkel.
- Hé, nyugi – simogatta meg az arcomat. – Az anyukád leginkább arra kíváncsi, hogy rendesen bántam-e veled, úgyhogy itt csak nekem van okom félni – kuncogott fel. – Hogyha bármi rosszat mondasz neki rólam, akkor idézem, „Hogyha csak egy mozdulattal is megbántotta a lányomat, akkor nem marad alibije, ami miatt férfinak nevezheti magát.”
- Ilyet nem gondolna az anyukám. Ne hülyéskedj – kerekedtek el a szemeim.
- Hidd el, hogy egy anya igazi tigrissé változik, hogyha valaki bántani meri a lányát. Úgyhogy az életem, és a férfiúi tekintélyem csakis rajtad múlik – nyomott gyors csókot a számra. – Este érted jövök, és megmentelek – ölelt magához, én pedig azonnal belé csimpaszkodtam.
- Na jó, legyen, de ezt még akkor is visszakapod – intettem szigorúan.
- Olyan büntetést szabsz ki rám, amilyet csak akarsz – adta meg magát.
- Szavadon foglak – vigyorodtam el. Bár arról fogalmam sem volt, hogy hogyan is fogom megbüntetni, de kitalálok valamit, az biztos.
- Tényleg megyek, mert Jake vár, este találkozunk – mondta, majd kaptam még egy olyan szenvedélyes csókot, hogy azt hittem menten elájulok.
Ezután szerelmem elengedett, és elindult hazafelé. Én pedig már előre félve az elkövetkezendő óráktól visszamentem a házba, ahol anya már az ágyamon ülve várt rám a szobámban, két csésze, gőzölgő teával, és egy nagy tábla csokival. Hajaj, anya-lánya beszélgetés következik, mégpedig hosszadalmas, csak azok kezdődnek így. Általában imádom az ilyen pillanatainkat, de most valahogy feszélyez a gondolat, hogy anyával beszéljem ki a szexuális életemet. Na jó, a szexuális élet elég nagyképű kijelentés. Egyelőre mondjuk úgy, hogy az első élményeimet.
- Szóval, milyen volt az este? – paskolta meg az ágyat maga mellett anya.
- Csodálatos – mondtam mosolyogva. Reméltem, hogy ennyivel lezártnak tekinthetjük a témát.
- Kicsit bővebben fejtsük ezt ki – mosolyodott el anya. - Rendesen viselkedett veled? Ugye nem támadott le? Remélem, hogy te is akartad, és nem csak a bevésődés miatt voltál vele már most. Ne félj, apádnak nem fogom elárulni, hogy mi történt. Hadd higgye csak, hogy a kislánya ártatlanul megy férjhez. Nem hiányzik, hogy apád végigkergesse La Push határain belül puskával, bár nem sok baja esne a vőlegényednek, de menjünk biztosra – záporoztak anyából a szavak.
- Anya, te most zavarban vagy? – mosolyodtam el hirtelen. – Csak akkor kezdesz el levegővétel nélkül, idegesen beszélni, hogyha zavarban vagy.
- Már hogyne lennék zavarban – emelte égnek a szemeit. – Nem szívesen turkálok a szexuális életedben, mert én is utáltam, amikor anya ehhez folyamodott, de tudnom kell, hogy olyan különleges volt-e számodra az első alkalom, ahogy azt egy anya kívánja a lányának. Majd hogyha neked is lányod lesz, akkor meg fogod érteni a helyzetemet.
- Nyugodj meg, anya. Én akartam, és nem Anthony kezdeményezte – pirultam el.
- Te, akartad? – kerekedtek el a szemei. – Hű, már megbocsáss, de ez döbbenetes. Úgy értem, hogy én olyan kis félős, nyámnyila voltam, amikor apáddal megismerkedtem, hogy szegénykén három évig hősiesen várt rám, mire eljutottam odáig, hogy biztos legyek magamban – mesélte lesütött szemekkel. – Azt hiszem, hogy jobban hasonlítasz apádra, mint hittem. Sokkal bátrabbak vagytok nálam.
- Nem vagyok én olyan bátor – ültem le anya mellé. Aki rögtön átnyújtotta nekem az egyik bögrét. Jóízűen kortyoltam bele a teába, de a szemeim azonnal el is kerekedtek.
- Semmi baj, drágám. Csak egy kis kupica rummal gondoltam rásegítek, hogy ne legyünk annyira feszélyezettek. Tudom, hogy nem szoktunk inni, de egy korty feszültségoldó még nem a világ vége. Most az egyszer megengedhetünk ennyit magunknak – simogatta meg a karomat.
- Csak meglepődtem – nyögtem miután lenyeltem a kortyot. – Még soha nem ittam ilyen erőset.
- Nem olyan erős ez, ennyitől semmi bajod nem lesz. Tény, hogy nem pezsgő, de egy hideg téli estén kifejezetten felemelő ezt kortyolgatni, de csajos beszélgetéshez is kiváló.
- Akkor te miért nem rumos teát kortyolgatsz? – húztam fel a szemöldököm. – Tudod, érzem, hogy a tiédnek más illata van.
- Na most, megfogtál – sütötte le ezúttal anya a szemeit. – Úgy tűnik, hogy egy farkast nem lehet becsapni. Még apád sem tudja, de tegnap voltam orvosnál, és nagyon úgy néz ki, hogy kistestvéred lesz – mondta anya boldog mosollyal az arcán.
- Te jó ég – sikkantottam fel boldogan. Még egy Uley, a kisöcsém, vagy a kishúgom. – Ez fantasztikus – öleltem át anyát.
- Köszönöm, kincsem. Bár lehet, hogy kicsit furcsa lesz, hogy az öcséd, vagy húgod nem sokkal idősebb, mint a saját kisbabád – mondta anya pironkodva. – Legalábbis remélem, hogy nem lesz sokkal idősebb nála.
- A koruk egyáltalán nem számít, csak az, hogy lesznek – mondtam boldogan. – Apa miért nem tudja még? – kérdeztem kíváncsian.
- Mert romantikus hétvégét tervezünk, mint már meséltem is, és a szállodában szeretném neki elmondani, egy szép este után – pirult el anya.
- Stílusos – haraptam be az ajkam. Hé, nem is zavar már a téma. Hm… a rum jó hatással van rám.
- Igen, szerintem is, de most beszéljünk inkább rólad. Csak annyit szeretnék tudni, hogy minden rendben volt-e, és jó volt-e. Nem kell részleteket is elmondanod, de nagyon fontos, hogy megnyugtass. Bár valószínűleg határozottan szép estétek volt, mert el sem tudtátok engedni egymást, de ettől függetlenül kérlek, segíts, hogy lehiggadjak. Az egyetlen kislányom vagy, és ez nagyon nagy dolog.
- Minden tökéletes volt, anya, még soha nem éreztem olyat, mint amit Anthony karjaiban – motyogtam halkan, fülig pirulva.
- Csak ezt szerettem volna hallani – mosolyodott el az anyukám. Majd felsóhajtott, és eldőlt az ágyamon.
- Jól vagy? – kaptam utána azonnal.
- Persze, csak egy kis szédülés, ez ilyenkor normális. Mindjárt összeszedem magam – simította a hasára a kezét.
- Ne, inkább pihenj – takartam be gyorsan. – Hozzak neked valamit? Milyen idős a kistesó, kívánós vagy már? Szerzek neked bármit – ajánlottam mosolyogva.
- Biztos vagy benne? – harapta be az alsó ajkát. Tehát kívánós, de magától sosem mondta volna meg.
- Igen, teljesen. Szóval, mit szeretnél? – kérdeztem lelkesen.
- Csirkeburgert, egy hatalmas csirkeburgert, majonézzel, salátával, és paradicsommal, és egy üveg ecetes uborkát.
- Ez nem lesz nehéz, van itthon hozzá minden. Ne mozdulj, tíz perc, és hozom – siettem ki a konyhába.
Majd gyorsan feltettem egy kis olajat, hogy meg tudjam sütni a csirkekorongokat. Közben átsütöttem a zsemléket, és összevágtam a paradicsomot, meg a salátát. Tíz perccel később már készen is voltak a hamburgerek, amiket tálcára pakoltam, az uborkával együtt, és azonnal besiettem vele anyához, akinek rögtön felcsillantak a szemei. Amint leültem mellé az ágyra azonnal az egyik szendvics után nyúlt, és mire feleszméltem már a felét eltüntette.
- Bocsi – hajtotta le a fejét szégyenlősen. – Ilyenkor nem könnyű kontrollálni magam.
- Semmi gond, örülök, hogy ízlik – kuncogtam fel.
Ezután én is elvettem egy szendvicset és jóízűen beleharaptam. A másik négyet meghagytam anyának, mert minden jel szerint nagyon is kívánta ezt az ételt. Miután mindent elpusztítottunk kivittem a tálcát, és mire visszaértem, anya már aludt is. Nem szerettem volna most egyedül hagyni a házban, amikor apa nincs itthon, de Anthonyt sem akartam magára hagyni. Tanácstalan voltam, de ekkor kezdett el csipogni a telefonom. Azonnal felkaptam, és megnéztem, hogy ki küldött üzenetet.
„Gratulálok a kistestvérhez, Nath. Van egy olyan érzésem, hogy szeretnéd kihasználni az idődet most az anyukáddal, úgyhogy holnap reggel megyek csak érted. Addig elmegyek vadászni. Szép estét, Nektek. Szeretlek.
Anthony”
Hm… hát ezért menekült el ilyen gyorsan. Én meg azt hittem, hogy csak amiatt, mert kínos lesz a téma. Na jó, holnap nem büntetést kap, hanem sokkal inkább jutalmat. Gyorsan visszaírtam neki. Majd felvettem a pizsamámat, és bebújtam anya mellé az ágyba. Szorosan hozzábújtam, és simogatni kezdtem a pocakját. Kíváncsi voltam, hogy milyen érzés lehet, ahogy egy apró élet növekszik benned. Vajon érzi, hogyha itt kint valaki az anyukája pocakját simogatja?
- Mit csinálsz, kincsem? – hallottam meg anya hangját.
- Bocsi, nem akartalak felébreszteni – kaptam el a kezem.
- Nem baj, nyugodtan simogathatod őt, de még túl pici, hogy reagáljon rá. Nem tud rugdalózni, hogy te is érezd őt – simogatta meg anya a hajamat. – Apád is folyton cirógatott téged, amikor megtudtuk, hogy leszel. Minden éjjel arra eszméltem, hogy puszilgatja, vagy cirógatja a hasamat, és közben beszélt hozzád. Nem tudott betelni veled.
- Tényleg? – csillantak fel a szemeim. – Ezt sosem meséltétek nekem.
- Ez olyan apa-lánya dolog, még csak a méhemben voltál, de apád már ismert téged minden rezdülésedből. A hallásának köszönhetően a szívdobogásodat egy idő után már mindenféle kütyü nélkül is hallotta. A pici szíved ritmusára aludt el az utolsó néhány hónapban, amikor vártunk téged. Azt hiszem, hogy ez most sem lesz másképpen. Mindig is szerettünk volna neked egy kistestvért, de valamiért csak most sikeredett. Pedig, hogy is mondjam, próbálkozásban nem volt hiány.
- Anya… - nyafogtam.
- Oké, bocsi, vedd úgy, hogy nem szóltam semmit. Egyébként az nem árt, ha tudod, hogy a kismamák eléggé kívánósak a házasélet területén is – kacsintott rám.
- Akkor jobb is, hogy elutaztok a hétvégére – motyogtam kissé zavarban.
- Azért sem hátrány, mert így dolgozhattok itthon a pároddal a technikai kivitelezésen – nevetett fel anya.
- Ezt ne… komolyan, inkább csak hanyagoljuk a témát – fintorodtam el.
- Édesem, mit gondolsz, te hogyan lettél? Lehet, hogy kínos velem erről beszélned, de én pont olyan nő vagyok, mint amilyen te, csak kicsit idősebb kiadásban – magyarázta komolyan.
- Tudom – sóhajtottam fel. Igaza van, csak nem akarom ezeket a dolgokat az anyukámmal kivesézni. Ez olyan, nem normális dolog.
- Hm… mogyorókrém, és keksz – sóhajtott fel vágyakozva.
- Az éjszaka közepén? – néztem rá döbbenten.
- Palacsinta juharsziruppal – folytatta az álmodozást.
- Mogyorókrémes, kekszes tejcsoki? – húztam ki a fiókomat. Még van egy tábla az éjjeliszekrényemben.
- Tökéletes – vette el tőlem anya a finomságot.
Majd az egészet befalta, azon az egy gerezden kívül, amit az én számba tömött, azzal a felszólalással, hogy ne csak ő egyen az éjszaka közepén. Te jóságos ég. Vajon velem is ennyit evett?
- Tudom, hogy sokat eszem, és igen, veled is nagyon kívánós voltam, de ez nem tart olyan sok ideig. Hogyha vége a kívánós időszakomnak, akkor már sokkal kevesebbet fogok enni, de addig reszkessen a hűtő – kuncogott fel anya. – Kíváncsi vagyok, hogy te milyen kismama leszel.
- Remélem olyan, mint te, és én is jól fogom viselni ezeket a kis furcsaságokat a testemben – öleltem át a vállát, és visszafeküdtem, mert nagyon álmos voltam.
- Aludj csak, kicsim – kezdte el simogatni anya a hajamat. Majd egy régi, számomra nagyon kedves dalt is dúdolni kezdett nekünk. Engem pedig néhány perc alatt elnyomott az álom.
Fogalmam sem volt, hogy hány óra lehet, amikor felébredtem. Tekintetemmel azonnal anyát kezdtem keresni, de ő már nem volt mellettem. Viszont a konyhából fantasztikus illatok szálltak felém. Anyu biztos megéhezett, és nem tudta kivárni, amíg felébredek.
- Jó reggelt – léptem ki a szobámból, de meglepő látvány fogadott. Anya az egyik széken ült, miközben Anthony valamit sütött. Illetve több mindent is. Éreztem a frissen sülő csokoládés sütemény illatát, valamint a baconos-hagymás rántottát is.
- Szia, kicsim, még időben jöttél, mert így valószínűleg tudsz szerezni magadnak egy kis reggelit – mondta anyukám vigyorogva.
- Jó reggelt, édes. Rántotta, vagy tükörtojás? – fordult felém Anthony.
- Rántotta – vágtam rá mosolyogva.
- Rendben – biccentett felém ma reggeli főszakácsunk. Én pedig mellé léptem, és gyors csókot nyomtam az ajkaira.
Miután elkészült a rántotta, és a csokis süti, mindent rápakoltam a tálakra, és leültünk anyához reggelizni. Illetve, főleg csak anya evett, de ő annyit, amennyi nekünk is bőven elég lett volna. Na jó, azért természetesen mi is csipegettünk, de ezúttal eltörpültem az édesanyám mellett. Éppen végeztünk volna a reggelivel, amikor hirtelen betoppant apa.
- Sziasztok! Hagytatok nekem valamit? – kérdezte korgó gyomorral. – Fantasztikus illatok szállnak – fűzte még hozzá.
- Van még rántotta is, és csokis süti is. Melyiket szeretnéd? – kérdeztem mosolyogva.
- Mondjuk mindkettőből a maradékot – korgott fel újra apa gyomra.
- Rendben, ülj le – nevettünk fel. Majd egy szempillantás alatt megpakoltam neki a tányért mindenféle finomsággal, és elé helyeztem.
- Köszönöm, kincsem – nyomott egy puszit a kezemre.
- Nincs mit, nagyon szívesen – vágtam rá azonnal.
Kellemesen elbeszélgettük az időt, amíg apa is megreggelizett. Közben én megpucoltam a halakat Anthonyval. Egészen jó kapása volt most apának. Nem mindig hoz haza ennyi halat. Legalább hatkilónyi. A nagy részét beraktam a fagyasztóba, de egy adagot kint hagytam, hogy megegyük ebédre. Be is fűszereztem, és betettem a sütőbe, anyáék pedig elmentek csomagolni, mert hamarosan indulnak a romantikus napjaikra. Remélem, hogy apa is örülni fog az új családtagnak, bár efelől nincs kétségem. Hátha kisöcsém lesz, apa biztosan szeretne fiú örököst, aki tovább viszi az Uley nevet.
- Akkor mi most elmegyünk, drágám – jött ki anya a szobából. – Csak két napig leszünk távol, de ha bármi gond van, akkor tudod a számunkat.
- Hát persze, de nem lesz semmi gond. Élvezzétek a kiruccanást – ölelgettem meg óvatosan.
- Jó legyél, édesem – lépett ki apa is a szobájukból a bőrönddel. – Ne járőrözz túl sokat. Anthony, te pedig nagyon vigyázz rá. Jobban örülnék, hogyha te is itt aludtál ezen a két éjszakán.
- Természetesen, uram – egyezett bele Anthony azonnal.
Még segítettünk bepakolni a szüleimnek a kocsiba, és elbúcsúztunk tőlük, ők pedig elindultak a kis kiruccanásukra. Nem is emlékszem már, hogy mikor voltak utoljára kettesben bárhol is. Azt hiszem, hogy ez már nagyon rájuk fér.
- Mi a programunk a szabadidőnkben? – kapott fel Antony, majd egy szempillantás alatt az ágyamon találtam magam.
- Első körben, nem kéne odaégetni az ebédet – nyögtem fel, ahogy végigsimított a nyakamon.
- Ez eddig még nem kielégítő projekt – kuncogott a kulcscsontomba. – Anyukád szerint a távollétükben felfejleszthetjük a „manőverezést”, ahogy ő fogalmazott – nevetett most már nyíltan. – Egyre inkább érdekel, hogy miről beszélgetettetek tegnap este.
- Szeretnéd tudni, mi? – húzódott pimasz vigyorra a szám.
- Úgy látom, hogy nem igazán akarod elárulni, pedig én kíváncsi vagyok – kezdte el kigombolni az ingemet.
- Aki kíváncsi hamar megöregszik – mosolyodtam el gonoszan. Majd felpattantam az ágyról, hogy megmentsem az ebédemet. Lehet, hogy Anthony most vadászott, de ettől én még éhes leszek.
- Hé, mióta lettél te ilyen kis pimasz? – vetette utánam magát Anthony. – Ha megebédeltél, ennek még lesznek következményei – húzta össze a szemöldökét.
- Talán megbüntetsz? – simultam hozzá ártatlan szemekkel.
- Nem is akárhogy – paskolta meg a hátsómat. – Most viszont hagylak enni, mert úgy hallom, hogy éhes vagy.
- Jaj, nagyon, és olyan régen ettem már frissen fogott halat. A hűtőből kivett hal már nem ennyire finom – néztem végig elégedetten az alkotásomon. Majd kivettem két tányért és az asztalra tettem.
- Én nem kérek, köszi. Vadászat után egy ideig jó nekem így, emberi étel nélkül – hozta az asztalhoz a tálat.
- Oké, akkor sietek – bólintottam rá. Nem akartam, hogy sokáig várnia kelljen miattam.
- Nem kell sietned, hiszen miénk az örökkévalóság, na meg persze ez a kettesben töltött két nap – simított végig a combomon.
- Hé, így nem tudok az evésre koncentrálni – mondtam panaszosan, ahogy simogatni kezdett. Hogy figyeljek a tányéromra, hogyha a szerelmem a combomon körözget? Ez igencsak más irányba tereli gondolataimat.
- Bocsi – kapta el a kezét. – Jaj, hoztam neked valamit – mosolyodott el szerelmem. – Nem fogod kitalálni, hogy mit találtam neked ma reggel.
- Amarettinit? - csillantak fel a szemeim.
- Honnan tudtad? – kérdezte kikerekedett szemekkel.
- Mert az a kedvencem, de csak évente egyszer jó, ha hozzájutok, mert nem sokszor rendelnek ide a boltba, és akkor is csak egy-két zacskóval – biggyesztettem le az ajkam.
- Akkor most egy ideig el leszel látva, mert ezt az Alice féle bolt rendelte, és hozatta ide. Két kartonnal.
- Uramisten, és te behoztad az oroszlán barlangjába szegény édességet? Inkább dugd el, és mindig csak egy zacsival adj belőle, különben jaj lesz neki egy nap alatt – nyeltem egy nagyot. Nem szabad nekem ilyenekből ennyit hozni, mert akkora leszek, mint egy bálna.
- Te a legkevésbé sem vagy bálna, te lökött – nevetett fel Anthony.
- Még nem, de az leszek, hogyha ennyi finomsággal etettek. Még a végén kiszeretsz belőlem – fintorodtam el.
- Ez elég valószínűtlen, de legyen, ahogy akarod, adagolni fogom neked a sütit – egyezett bele.
- Köszi – sóhajtottam fel. Majd, megettem a maradék halamat is paradicsomsalátával.
- Hol is tartottunk az előbb? – kapott fel ismét Anthony, és az ágyamra fektetett.
- Valami manőverezésről beszéltél – tekertem köré a karjaimat, és a lábaimat is. Majd egy határozott mozdulattal magam alá gyűrtem.
- Hm… úgy látom, hogy ezzel a kérdéssel nem lesz gond – vigyorgott rám. A következő pillanatban pedig már a hasamon feküdtem, Anthony pedig rajtam.
- Ezt meg, hogy csináltad? – kerekedtek el a szemeim.
- Egyszerűen, és gyorsan – mondta elégedetten. Majd újra a hátamon találtam magam. – Talán élesben is tesztelnünk kéne ezt a dolgot.
- Gondolod? – kérdeztem kissé zavarban.
- Határozottan. Szerintem nagyon is jó dolgok sülhetnek ki ebből a délutáni kis gyakorlásból – csapott le az ajkaimra. – Mit gondolsz? Győzködnöm kéne még egy kicsit? – simított végig az oldalamon.
- Jó úton haladsz, de talán zárjuk be a házat, mielőtt jobban belebonyolódunk a gyakorlásba – hebegtem. Anthony egy szempillantás alatt eltűnt, majd hallottam az ajtók zárjainak kattanását. Azután pedig ismét felettem volt.
- Így jó lesz? – kérdezte mosolyogva.
- Tökéletes – bólintottam rá. Majd megint köré tekeredtem, amennyire csak tudtam. – Most aztán nem menekülsz – bújtam hozzá szorosan.
- Úgy nézek ki, mint aki menekülni akar? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Hát nem éppen – kuncogtam fel.
Majd a következő pillanatban felnyögtem, ahogy Anthony elkezdte harapdálni a nyakamat. Nagyon óvatos, és gyengéd volt, és elképesztően jó érzés is. Ahogy a fogai lágyan karcolgatták a nyakam vékony bőrét, majd szívogatni kezdte az artériám feletti felületet. Az apró szúrás, amit éreztem eltörpült a gyönyör mellett, amit a mozdulatai okoztak. Én is viszonozni akartam a szeretet, és a gyengédséget, amit Anthony adott nekem. Úgyhogy egy gyors mozdulattal fordítottam rajtunk, de azt nem mértem fel, hogy az ágyam egy kicsivel kisebb, mint egy normál francia ágy, úgyhogy azzal a lendülettel lezuhantunk. Nem elég, hogy miattam leestünk, még rá is estem szerelmemre. Éreztem, ahogy arcom pipacsvörössé válik, de Anthony csak jóízűen nevetett az egészen, így végül nekem is mosolyra húzódott a szám.
- Kis vadmacska – csípett bele a combomba.
- Nem volt szándékos – sütöttem le a szemeim, és megint elvörösödtem.
- Tudom, de ettől függetlenül vicces volt – kuncogott még mindig.
- Könnyű nevetni a kisebben, vénember – morogtam.
- Egy kis tiszteletet, te csitri – csapott a hátsómra.
- Hé, elmúltam tizenhét – kértem ki magamnak a dolgot.
- Én meg elmúltam ötven – mondta büszkén. – De hagyjuk ezt. Mit szólnál egy kis újításhoz? – kérdezte vigyorogva, majd egy szempillantás alatt leszedett az ágyról egy párnát, és egy takarót. – Kipróbálhatnánk a földön – kacsintott rám.
- Végül is, miért ne – egyeztem bele. – Azért a nászéjszakát legalább töltsük ágyban – fűztem még hozzá.
- Ezt megígérhetem – bólogatott hevesen.
- Mit tudsz, amit én nem? – lettem kíváncsi.
- Az meglepetés – csóválta meg a fejét.
- Ne legyél ilyen, tudod, hogy milyen kíváncsi természetem van – rebegtettem meg a pilláimat.
- Nem fogsz elkápráztatni, mert nem hagyom – mondta gonoszan.
- Akkor megvonom az együttléteket – mondtam ördögi arckifejezéssel.
- Biztos? – csúsztatta a kezét a lábaim közé.
- Ez nem fair – nyögtem fel.
- Te sem játszol tisztességesen. Szóval, mostantól nem leszel velem a nászutunkig? – húzta fel az egyik szemöldökét. Majd simogatni kezdett.
- Áruld el, hogy hova fogunk menni – búgtam a fülébe.
- Nem fogom – mondta határozottan. – Szóval, abbahagyjam? – állt meg a keze egy pillanatra.
- Nem, ne hagyd abba – suttogtam a fülébe.
- Én is így gondoltam – mondta elégedetten. – Tudtam, hogy én győzök.
- A csatát megnyerted, de a háborút nem – haraptam bele a nyakába.
- Tegnap óta igencsak felvágták a nyelved, ez tetszik – suttogta a fülembe. Majd éreztem, hogy néhány határozott rántással megszabadít az összes felesleges ruhadarabtól.
- Tudod, a farkasság igencsak megszabta a ruhatáramat. Hogyha mindenem így veszed le, akkor nem marad majd nekem semmi, amit felvegyek, és meztelenül fogok szaladgálni – doromboltam a fülébe.
- Az veszélyes lenne a környék férfi tagjaira nézve – nyögött fel. – Bár tény, hogy nekem tetszene a látvány.
- Miért lenne veszélyes? – kérdeztem kihívóan.
- Mert téged csak én láthatlak így – ölelt át birtoklóan.
- A tulajdonodnak tekintesz? – vágtam sértődött arcot.
- Nem, a menyasszonyomnak, és nemsokára a feleségemnek. Az én asszonyomat, pedig csak nekem van jogom csodálni – mondta komolyan.
- Helyes válasz – téptem ketté az ingjét. – Hm… én is elég erős vagyok egy ilyen attrakcióhoz – néztem végig elégedetten az alkotásomon.
- Még jó, hogy sok ruhát hoztam erre a két napra – mondta, miközben megszabadítottam a nadrágjától is.
Majd a tegnapi együttlétünkön felbátorodva kezembe vettem férfiasságát, és óvatosan simogatni kezdtem, ezzel elégedett morgásokat kiváltva belőle. A bőre itt sokkal forróbb volt, mint a teste többi pontja, pedig eleve elég magas volt a testhőmérséklete. A bőre pedig még puhább, és selymesebb. Egy kicsit furcsa érzés volt, de nagyon jó volt hozzáérni. Alaposan megfigyeltem minden egyes reakcióját, hogy mikor akad el a lélegzete, hogy mikor morog fel intenzívebben. Kezdtem tudni, hogy mikor jó, mikor jobb, és mikor a legjobb a számára a mozdulatsor. Boldogan figyeltem az arcát, amin élvezet és elragadottság tükröződött, amit én váltottam ki belőle.
- Állj – kapta el a kezemet zihálva.
- Valamit elrontottam? – dermedtem meg ijedten.
- Nem, sőt, pont azért álltunk meg. Még egy perc, és nekem végem – vett mély levegőket.
- Ez lett volna a cél – sütöttem le a szemeimet szégyenlősen.
- Tudom, de én inkább veled szeretnék lenni, nem csak élvezni, amit adsz, hanem élvezetet is nyújtani.
- Én élveztem, ahogy simogattalak – jelentettem ki komolyan.
- Tudom, de most én is szeretném látni az elragadottságot az arcodon, ami átjár, amikor eggyé válunk. Ráadásul külön élvezet lesz a számomra, hogy te leszel felül – simította a kezeit a melleimre.
- Kéjenc – rántottam magam köré a takarót. – Zavarba ejtő, hogyha így nézel engem.
- Még mindig szégyenlős vagy? – mosolyodott el halványan.
- Talán egy kicsit – haraptam be az alsó ajkam. – Bár csak ilyenkor, amikor így nézel rám. Szinte felfalsz a tekinteteddel, pedig nem vagyok tökéletes.
- Oh, dehogyisnem – nyalta meg a szája szélét. Majd hirtelen felült és magához ölelt. Azután pedig megmozdította a csípőjét. Azonnal a nyaka köré fontam a karjaimat, mire lerántotta rólam a takarót. – Csukd be a szemed – búgta.
- Miért? Ha én nem látlak téged, akkor te sem látsz engem? – mosolyodtam el behunyt szemmel.
- Nem, hogyha nem látod, hogy nézlek, akkor nem vagy ilyen zavarban, azután pedig majd hozzászoksz – magyarázkodott. – Bár a te verziód is aranyos. Egyébként halkan megjegyzem, hogy tegnap a félhomályban is tökéletesen láttalak, és gyönyörű vagy, nekem elhiheted. Még sosem láttam hozzád fogható nőt – mondta, és folyamatosan csak bókolt minden mozdulatnál.
Én pedig lassan felbátorodtam, és kinyitottam a szemeimet. Ő ezen csak jót mosolygott, majd ahogy a kezeimet a mellkasának támasztottam, és visszadöntöttem a párnára, engedelmesen hagyta magát. Én pedig csak pirultam a tekintetétől, de valahogy más is lettem tőle. Már nem egy szép kislány voltam, ahogy anya mindig fogalmazott. Hanem egy szexis, felnőtt nő, aki bátran megmutathatja az igazi énét, és minden porcikáját a szerelme előtt. Valami megváltozott bennem, de egyértelműen jó értelemben.
- Szeretlek – nyögött fel szerelmem. Majd egy gyors mozdulattal maga alá fordított, és gyorsított a tempón. Néhány pillanat múlva pedig egyszerre léptük át a gyönyör kapuját.
- Én is szeretlek, örökké – pusziltam bele a nyakába.
Majd elmosolyodtam egy hirtelen rám törő gondolattól. Ahhoz képest, hogy az átváltozásom után gyűlöltem a farkas létet, most hálát adok érte, mert így a szerelmünk tényleg örökké tarthat.
(Nathalie szemszöge)
Miután megreggeliztünk a Cullen házban, és Gabriella bejelentette Jacobbal, hogy kisbabájuk lesz hazamentünk hozzánk Anthonyval. Anya, természetesen süteménnyel várt minket, mint mindig. Hiszen azt az elvet vallotta, hogy ha farkasok élnek a közelében, akkor sosincs otthon elég rántotta és muffin. Na jó, ebben volt valami. Én is azonnal megértettem, ahogy átváltoztam. Azóta egyszerűen nem tudok eleget enni.
- Milyen volt az este? – kérdezte anya, miután leültünk az asztalhoz. Nekem pedig torkomon akadt a sütemény, és azt hiszem, hogy el is pirultam. Legalábbis égni kezdett az arcom az biztos.
- Csodálatos volt a bál, és a sátorozás is – válaszolt helyettem Anthony.
- Hm… - nézett rám anya gyanakvó tekintettel. Mire én lesütöttem a pillantásomat. Azt hiszem lebuktam, pedig nem állt szándékomban. Még jó, hogy apa nincs itthon, különben most hatalmas nagy bajban lennénk.
- Khm… köszönöm a süteményt, fantasztikus volt, de azt hiszem, hogy ideje hazamennem, mert Jacob már vár, hogy elvigyem felpróbálni az öltönyeinket – mondta Anthony mosolyogva. Majd fel akart állni, de én belecsimpaszkodtam. Nem hagyhat itt egyedül az anyámmal. Most nem. Még nem vagyok kész erre a nagyon kínos beszélgetésre. – Kikísérsz, édesem? – nézett vissza rám mosolyogva. Ezt még megkeserülöd Anthony Black. Sugalltam felé gondolatban, mire megint elvigyorodott. Este rá fog fagyni a mosoly az arcodra, mert ezért határozottan kemény lesz a büntetés.
- Nincs mit, Anthony. Akkor holnap találkozunk, igaz? – kérdezte anya.
- Hát persze, asszonyom – csókolta meg édesanyám kezét a vőlegényem. Majd elindult kifelé magával húzva engem is.
- Nem mehetsz el, nem hagyhatsz itt. Apa ma nem jön haza, mert horgászni ment egy barátjával, és anya mindjárt le fog támadni, ahogy visszamegyek. Maradj, légy szíves – néztem rá könyörgő szemekkel.
- Hé, nyugi – simogatta meg az arcomat. – Az anyukád leginkább arra kíváncsi, hogy rendesen bántam-e veled, úgyhogy itt csak nekem van okom félni – kuncogott fel. – Hogyha bármi rosszat mondasz neki rólam, akkor idézem, „Hogyha csak egy mozdulattal is megbántotta a lányomat, akkor nem marad alibije, ami miatt férfinak nevezheti magát.”
- Ilyet nem gondolna az anyukám. Ne hülyéskedj – kerekedtek el a szemeim.
- Hidd el, hogy egy anya igazi tigrissé változik, hogyha valaki bántani meri a lányát. Úgyhogy az életem, és a férfiúi tekintélyem csakis rajtad múlik – nyomott gyors csókot a számra. – Este érted jövök, és megmentelek – ölelt magához, én pedig azonnal belé csimpaszkodtam.
- Na jó, legyen, de ezt még akkor is visszakapod – intettem szigorúan.
- Olyan büntetést szabsz ki rám, amilyet csak akarsz – adta meg magát.
- Szavadon foglak – vigyorodtam el. Bár arról fogalmam sem volt, hogy hogyan is fogom megbüntetni, de kitalálok valamit, az biztos.
- Tényleg megyek, mert Jake vár, este találkozunk – mondta, majd kaptam még egy olyan szenvedélyes csókot, hogy azt hittem menten elájulok.
Ezután szerelmem elengedett, és elindult hazafelé. Én pedig már előre félve az elkövetkezendő óráktól visszamentem a házba, ahol anya már az ágyamon ülve várt rám a szobámban, két csésze, gőzölgő teával, és egy nagy tábla csokival. Hajaj, anya-lánya beszélgetés következik, mégpedig hosszadalmas, csak azok kezdődnek így. Általában imádom az ilyen pillanatainkat, de most valahogy feszélyez a gondolat, hogy anyával beszéljem ki a szexuális életemet. Na jó, a szexuális élet elég nagyképű kijelentés. Egyelőre mondjuk úgy, hogy az első élményeimet.
- Szóval, milyen volt az este? – paskolta meg az ágyat maga mellett anya.
- Csodálatos – mondtam mosolyogva. Reméltem, hogy ennyivel lezártnak tekinthetjük a témát.
- Kicsit bővebben fejtsük ezt ki – mosolyodott el anya. - Rendesen viselkedett veled? Ugye nem támadott le? Remélem, hogy te is akartad, és nem csak a bevésődés miatt voltál vele már most. Ne félj, apádnak nem fogom elárulni, hogy mi történt. Hadd higgye csak, hogy a kislánya ártatlanul megy férjhez. Nem hiányzik, hogy apád végigkergesse La Push határain belül puskával, bár nem sok baja esne a vőlegényednek, de menjünk biztosra – záporoztak anyából a szavak.
- Anya, te most zavarban vagy? – mosolyodtam el hirtelen. – Csak akkor kezdesz el levegővétel nélkül, idegesen beszélni, hogyha zavarban vagy.
- Már hogyne lennék zavarban – emelte égnek a szemeit. – Nem szívesen turkálok a szexuális életedben, mert én is utáltam, amikor anya ehhez folyamodott, de tudnom kell, hogy olyan különleges volt-e számodra az első alkalom, ahogy azt egy anya kívánja a lányának. Majd hogyha neked is lányod lesz, akkor meg fogod érteni a helyzetemet.
- Nyugodj meg, anya. Én akartam, és nem Anthony kezdeményezte – pirultam el.
- Te, akartad? – kerekedtek el a szemei. – Hű, már megbocsáss, de ez döbbenetes. Úgy értem, hogy én olyan kis félős, nyámnyila voltam, amikor apáddal megismerkedtem, hogy szegénykén három évig hősiesen várt rám, mire eljutottam odáig, hogy biztos legyek magamban – mesélte lesütött szemekkel. – Azt hiszem, hogy jobban hasonlítasz apádra, mint hittem. Sokkal bátrabbak vagytok nálam.
- Nem vagyok én olyan bátor – ültem le anya mellé. Aki rögtön átnyújtotta nekem az egyik bögrét. Jóízűen kortyoltam bele a teába, de a szemeim azonnal el is kerekedtek.
- Semmi baj, drágám. Csak egy kis kupica rummal gondoltam rásegítek, hogy ne legyünk annyira feszélyezettek. Tudom, hogy nem szoktunk inni, de egy korty feszültségoldó még nem a világ vége. Most az egyszer megengedhetünk ennyit magunknak – simogatta meg a karomat.
- Csak meglepődtem – nyögtem miután lenyeltem a kortyot. – Még soha nem ittam ilyen erőset.
- Nem olyan erős ez, ennyitől semmi bajod nem lesz. Tény, hogy nem pezsgő, de egy hideg téli estén kifejezetten felemelő ezt kortyolgatni, de csajos beszélgetéshez is kiváló.
- Akkor te miért nem rumos teát kortyolgatsz? – húztam fel a szemöldököm. – Tudod, érzem, hogy a tiédnek más illata van.
- Na most, megfogtál – sütötte le ezúttal anya a szemeit. – Úgy tűnik, hogy egy farkast nem lehet becsapni. Még apád sem tudja, de tegnap voltam orvosnál, és nagyon úgy néz ki, hogy kistestvéred lesz – mondta anya boldog mosollyal az arcán.
- Te jó ég – sikkantottam fel boldogan. Még egy Uley, a kisöcsém, vagy a kishúgom. – Ez fantasztikus – öleltem át anyát.
- Köszönöm, kincsem. Bár lehet, hogy kicsit furcsa lesz, hogy az öcséd, vagy húgod nem sokkal idősebb, mint a saját kisbabád – mondta anya pironkodva. – Legalábbis remélem, hogy nem lesz sokkal idősebb nála.
- A koruk egyáltalán nem számít, csak az, hogy lesznek – mondtam boldogan. – Apa miért nem tudja még? – kérdeztem kíváncsian.
- Mert romantikus hétvégét tervezünk, mint már meséltem is, és a szállodában szeretném neki elmondani, egy szép este után – pirult el anya.
- Stílusos – haraptam be az ajkam. Hé, nem is zavar már a téma. Hm… a rum jó hatással van rám.
- Igen, szerintem is, de most beszéljünk inkább rólad. Csak annyit szeretnék tudni, hogy minden rendben volt-e, és jó volt-e. Nem kell részleteket is elmondanod, de nagyon fontos, hogy megnyugtass. Bár valószínűleg határozottan szép estétek volt, mert el sem tudtátok engedni egymást, de ettől függetlenül kérlek, segíts, hogy lehiggadjak. Az egyetlen kislányom vagy, és ez nagyon nagy dolog.
- Minden tökéletes volt, anya, még soha nem éreztem olyat, mint amit Anthony karjaiban – motyogtam halkan, fülig pirulva.
- Csak ezt szerettem volna hallani – mosolyodott el az anyukám. Majd felsóhajtott, és eldőlt az ágyamon.
- Jól vagy? – kaptam utána azonnal.
- Persze, csak egy kis szédülés, ez ilyenkor normális. Mindjárt összeszedem magam – simította a hasára a kezét.
- Ne, inkább pihenj – takartam be gyorsan. – Hozzak neked valamit? Milyen idős a kistesó, kívánós vagy már? Szerzek neked bármit – ajánlottam mosolyogva.
- Biztos vagy benne? – harapta be az alsó ajkát. Tehát kívánós, de magától sosem mondta volna meg.
- Igen, teljesen. Szóval, mit szeretnél? – kérdeztem lelkesen.
- Csirkeburgert, egy hatalmas csirkeburgert, majonézzel, salátával, és paradicsommal, és egy üveg ecetes uborkát.
- Ez nem lesz nehéz, van itthon hozzá minden. Ne mozdulj, tíz perc, és hozom – siettem ki a konyhába.
Majd gyorsan feltettem egy kis olajat, hogy meg tudjam sütni a csirkekorongokat. Közben átsütöttem a zsemléket, és összevágtam a paradicsomot, meg a salátát. Tíz perccel később már készen is voltak a hamburgerek, amiket tálcára pakoltam, az uborkával együtt, és azonnal besiettem vele anyához, akinek rögtön felcsillantak a szemei. Amint leültem mellé az ágyra azonnal az egyik szendvics után nyúlt, és mire feleszméltem már a felét eltüntette.
- Bocsi – hajtotta le a fejét szégyenlősen. – Ilyenkor nem könnyű kontrollálni magam.
- Semmi gond, örülök, hogy ízlik – kuncogtam fel.
Ezután én is elvettem egy szendvicset és jóízűen beleharaptam. A másik négyet meghagytam anyának, mert minden jel szerint nagyon is kívánta ezt az ételt. Miután mindent elpusztítottunk kivittem a tálcát, és mire visszaértem, anya már aludt is. Nem szerettem volna most egyedül hagyni a házban, amikor apa nincs itthon, de Anthonyt sem akartam magára hagyni. Tanácstalan voltam, de ekkor kezdett el csipogni a telefonom. Azonnal felkaptam, és megnéztem, hogy ki küldött üzenetet.
„Gratulálok a kistestvérhez, Nath. Van egy olyan érzésem, hogy szeretnéd kihasználni az idődet most az anyukáddal, úgyhogy holnap reggel megyek csak érted. Addig elmegyek vadászni. Szép estét, Nektek. Szeretlek.
Anthony”
Hm… hát ezért menekült el ilyen gyorsan. Én meg azt hittem, hogy csak amiatt, mert kínos lesz a téma. Na jó, holnap nem büntetést kap, hanem sokkal inkább jutalmat. Gyorsan visszaírtam neki. Majd felvettem a pizsamámat, és bebújtam anya mellé az ágyba. Szorosan hozzábújtam, és simogatni kezdtem a pocakját. Kíváncsi voltam, hogy milyen érzés lehet, ahogy egy apró élet növekszik benned. Vajon érzi, hogyha itt kint valaki az anyukája pocakját simogatja?
- Mit csinálsz, kincsem? – hallottam meg anya hangját.
- Bocsi, nem akartalak felébreszteni – kaptam el a kezem.
- Nem baj, nyugodtan simogathatod őt, de még túl pici, hogy reagáljon rá. Nem tud rugdalózni, hogy te is érezd őt – simogatta meg anya a hajamat. – Apád is folyton cirógatott téged, amikor megtudtuk, hogy leszel. Minden éjjel arra eszméltem, hogy puszilgatja, vagy cirógatja a hasamat, és közben beszélt hozzád. Nem tudott betelni veled.
- Tényleg? – csillantak fel a szemeim. – Ezt sosem meséltétek nekem.
- Ez olyan apa-lánya dolog, még csak a méhemben voltál, de apád már ismert téged minden rezdülésedből. A hallásának köszönhetően a szívdobogásodat egy idő után már mindenféle kütyü nélkül is hallotta. A pici szíved ritmusára aludt el az utolsó néhány hónapban, amikor vártunk téged. Azt hiszem, hogy ez most sem lesz másképpen. Mindig is szerettünk volna neked egy kistestvért, de valamiért csak most sikeredett. Pedig, hogy is mondjam, próbálkozásban nem volt hiány.
- Anya… - nyafogtam.
- Oké, bocsi, vedd úgy, hogy nem szóltam semmit. Egyébként az nem árt, ha tudod, hogy a kismamák eléggé kívánósak a házasélet területén is – kacsintott rám.
- Akkor jobb is, hogy elutaztok a hétvégére – motyogtam kissé zavarban.
- Azért sem hátrány, mert így dolgozhattok itthon a pároddal a technikai kivitelezésen – nevetett fel anya.
- Ezt ne… komolyan, inkább csak hanyagoljuk a témát – fintorodtam el.
- Édesem, mit gondolsz, te hogyan lettél? Lehet, hogy kínos velem erről beszélned, de én pont olyan nő vagyok, mint amilyen te, csak kicsit idősebb kiadásban – magyarázta komolyan.
- Tudom – sóhajtottam fel. Igaza van, csak nem akarom ezeket a dolgokat az anyukámmal kivesézni. Ez olyan, nem normális dolog.
- Hm… mogyorókrém, és keksz – sóhajtott fel vágyakozva.
- Az éjszaka közepén? – néztem rá döbbenten.
- Palacsinta juharsziruppal – folytatta az álmodozást.
- Mogyorókrémes, kekszes tejcsoki? – húztam ki a fiókomat. Még van egy tábla az éjjeliszekrényemben.
- Tökéletes – vette el tőlem anya a finomságot.
Majd az egészet befalta, azon az egy gerezden kívül, amit az én számba tömött, azzal a felszólalással, hogy ne csak ő egyen az éjszaka közepén. Te jóságos ég. Vajon velem is ennyit evett?
- Tudom, hogy sokat eszem, és igen, veled is nagyon kívánós voltam, de ez nem tart olyan sok ideig. Hogyha vége a kívánós időszakomnak, akkor már sokkal kevesebbet fogok enni, de addig reszkessen a hűtő – kuncogott fel anya. – Kíváncsi vagyok, hogy te milyen kismama leszel.
- Remélem olyan, mint te, és én is jól fogom viselni ezeket a kis furcsaságokat a testemben – öleltem át a vállát, és visszafeküdtem, mert nagyon álmos voltam.
- Aludj csak, kicsim – kezdte el simogatni anya a hajamat. Majd egy régi, számomra nagyon kedves dalt is dúdolni kezdett nekünk. Engem pedig néhány perc alatt elnyomott az álom.
Fogalmam sem volt, hogy hány óra lehet, amikor felébredtem. Tekintetemmel azonnal anyát kezdtem keresni, de ő már nem volt mellettem. Viszont a konyhából fantasztikus illatok szálltak felém. Anyu biztos megéhezett, és nem tudta kivárni, amíg felébredek.
- Jó reggelt – léptem ki a szobámból, de meglepő látvány fogadott. Anya az egyik széken ült, miközben Anthony valamit sütött. Illetve több mindent is. Éreztem a frissen sülő csokoládés sütemény illatát, valamint a baconos-hagymás rántottát is.
- Szia, kicsim, még időben jöttél, mert így valószínűleg tudsz szerezni magadnak egy kis reggelit – mondta anyukám vigyorogva.
- Jó reggelt, édes. Rántotta, vagy tükörtojás? – fordult felém Anthony.
- Rántotta – vágtam rá mosolyogva.
- Rendben – biccentett felém ma reggeli főszakácsunk. Én pedig mellé léptem, és gyors csókot nyomtam az ajkaira.
Miután elkészült a rántotta, és a csokis süti, mindent rápakoltam a tálakra, és leültünk anyához reggelizni. Illetve, főleg csak anya evett, de ő annyit, amennyi nekünk is bőven elég lett volna. Na jó, azért természetesen mi is csipegettünk, de ezúttal eltörpültem az édesanyám mellett. Éppen végeztünk volna a reggelivel, amikor hirtelen betoppant apa.
- Sziasztok! Hagytatok nekem valamit? – kérdezte korgó gyomorral. – Fantasztikus illatok szállnak – fűzte még hozzá.
- Van még rántotta is, és csokis süti is. Melyiket szeretnéd? – kérdeztem mosolyogva.
- Mondjuk mindkettőből a maradékot – korgott fel újra apa gyomra.
- Rendben, ülj le – nevettünk fel. Majd egy szempillantás alatt megpakoltam neki a tányért mindenféle finomsággal, és elé helyeztem.
- Köszönöm, kincsem – nyomott egy puszit a kezemre.
- Nincs mit, nagyon szívesen – vágtam rá azonnal.
Kellemesen elbeszélgettük az időt, amíg apa is megreggelizett. Közben én megpucoltam a halakat Anthonyval. Egészen jó kapása volt most apának. Nem mindig hoz haza ennyi halat. Legalább hatkilónyi. A nagy részét beraktam a fagyasztóba, de egy adagot kint hagytam, hogy megegyük ebédre. Be is fűszereztem, és betettem a sütőbe, anyáék pedig elmentek csomagolni, mert hamarosan indulnak a romantikus napjaikra. Remélem, hogy apa is örülni fog az új családtagnak, bár efelől nincs kétségem. Hátha kisöcsém lesz, apa biztosan szeretne fiú örököst, aki tovább viszi az Uley nevet.
- Akkor mi most elmegyünk, drágám – jött ki anya a szobából. – Csak két napig leszünk távol, de ha bármi gond van, akkor tudod a számunkat.
- Hát persze, de nem lesz semmi gond. Élvezzétek a kiruccanást – ölelgettem meg óvatosan.
- Jó legyél, édesem – lépett ki apa is a szobájukból a bőrönddel. – Ne járőrözz túl sokat. Anthony, te pedig nagyon vigyázz rá. Jobban örülnék, hogyha te is itt aludtál ezen a két éjszakán.
- Természetesen, uram – egyezett bele Anthony azonnal.
Még segítettünk bepakolni a szüleimnek a kocsiba, és elbúcsúztunk tőlük, ők pedig elindultak a kis kiruccanásukra. Nem is emlékszem már, hogy mikor voltak utoljára kettesben bárhol is. Azt hiszem, hogy ez már nagyon rájuk fér.
- Mi a programunk a szabadidőnkben? – kapott fel Antony, majd egy szempillantás alatt az ágyamon találtam magam.
- Első körben, nem kéne odaégetni az ebédet – nyögtem fel, ahogy végigsimított a nyakamon.
- Ez eddig még nem kielégítő projekt – kuncogott a kulcscsontomba. – Anyukád szerint a távollétükben felfejleszthetjük a „manőverezést”, ahogy ő fogalmazott – nevetett most már nyíltan. – Egyre inkább érdekel, hogy miről beszélgetettetek tegnap este.
- Szeretnéd tudni, mi? – húzódott pimasz vigyorra a szám.
- Úgy látom, hogy nem igazán akarod elárulni, pedig én kíváncsi vagyok – kezdte el kigombolni az ingemet.
- Aki kíváncsi hamar megöregszik – mosolyodtam el gonoszan. Majd felpattantam az ágyról, hogy megmentsem az ebédemet. Lehet, hogy Anthony most vadászott, de ettől én még éhes leszek.
- Hé, mióta lettél te ilyen kis pimasz? – vetette utánam magát Anthony. – Ha megebédeltél, ennek még lesznek következményei – húzta össze a szemöldökét.
- Talán megbüntetsz? – simultam hozzá ártatlan szemekkel.
- Nem is akárhogy – paskolta meg a hátsómat. – Most viszont hagylak enni, mert úgy hallom, hogy éhes vagy.
- Jaj, nagyon, és olyan régen ettem már frissen fogott halat. A hűtőből kivett hal már nem ennyire finom – néztem végig elégedetten az alkotásomon. Majd kivettem két tányért és az asztalra tettem.
- Én nem kérek, köszi. Vadászat után egy ideig jó nekem így, emberi étel nélkül – hozta az asztalhoz a tálat.
- Oké, akkor sietek – bólintottam rá. Nem akartam, hogy sokáig várnia kelljen miattam.
- Nem kell sietned, hiszen miénk az örökkévalóság, na meg persze ez a kettesben töltött két nap – simított végig a combomon.
- Hé, így nem tudok az evésre koncentrálni – mondtam panaszosan, ahogy simogatni kezdett. Hogy figyeljek a tányéromra, hogyha a szerelmem a combomon körözget? Ez igencsak más irányba tereli gondolataimat.
- Bocsi – kapta el a kezét. – Jaj, hoztam neked valamit – mosolyodott el szerelmem. – Nem fogod kitalálni, hogy mit találtam neked ma reggel.
- Amarettinit? - csillantak fel a szemeim.
- Honnan tudtad? – kérdezte kikerekedett szemekkel.
- Mert az a kedvencem, de csak évente egyszer jó, ha hozzájutok, mert nem sokszor rendelnek ide a boltba, és akkor is csak egy-két zacskóval – biggyesztettem le az ajkam.
- Akkor most egy ideig el leszel látva, mert ezt az Alice féle bolt rendelte, és hozatta ide. Két kartonnal.
- Uramisten, és te behoztad az oroszlán barlangjába szegény édességet? Inkább dugd el, és mindig csak egy zacsival adj belőle, különben jaj lesz neki egy nap alatt – nyeltem egy nagyot. Nem szabad nekem ilyenekből ennyit hozni, mert akkora leszek, mint egy bálna.
- Te a legkevésbé sem vagy bálna, te lökött – nevetett fel Anthony.
- Még nem, de az leszek, hogyha ennyi finomsággal etettek. Még a végén kiszeretsz belőlem – fintorodtam el.
- Ez elég valószínűtlen, de legyen, ahogy akarod, adagolni fogom neked a sütit – egyezett bele.
- Köszi – sóhajtottam fel. Majd, megettem a maradék halamat is paradicsomsalátával.
- Hol is tartottunk az előbb? – kapott fel ismét Anthony, és az ágyamra fektetett.
- Valami manőverezésről beszéltél – tekertem köré a karjaimat, és a lábaimat is. Majd egy határozott mozdulattal magam alá gyűrtem.
- Hm… úgy látom, hogy ezzel a kérdéssel nem lesz gond – vigyorgott rám. A következő pillanatban pedig már a hasamon feküdtem, Anthony pedig rajtam.
- Ezt meg, hogy csináltad? – kerekedtek el a szemeim.
- Egyszerűen, és gyorsan – mondta elégedetten. Majd újra a hátamon találtam magam. – Talán élesben is tesztelnünk kéne ezt a dolgot.
- Gondolod? – kérdeztem kissé zavarban.
- Határozottan. Szerintem nagyon is jó dolgok sülhetnek ki ebből a délutáni kis gyakorlásból – csapott le az ajkaimra. – Mit gondolsz? Győzködnöm kéne még egy kicsit? – simított végig az oldalamon.
- Jó úton haladsz, de talán zárjuk be a házat, mielőtt jobban belebonyolódunk a gyakorlásba – hebegtem. Anthony egy szempillantás alatt eltűnt, majd hallottam az ajtók zárjainak kattanását. Azután pedig ismét felettem volt.
- Így jó lesz? – kérdezte mosolyogva.
- Tökéletes – bólintottam rá. Majd megint köré tekeredtem, amennyire csak tudtam. – Most aztán nem menekülsz – bújtam hozzá szorosan.
- Úgy nézek ki, mint aki menekülni akar? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Hát nem éppen – kuncogtam fel.
Majd a következő pillanatban felnyögtem, ahogy Anthony elkezdte harapdálni a nyakamat. Nagyon óvatos, és gyengéd volt, és elképesztően jó érzés is. Ahogy a fogai lágyan karcolgatták a nyakam vékony bőrét, majd szívogatni kezdte az artériám feletti felületet. Az apró szúrás, amit éreztem eltörpült a gyönyör mellett, amit a mozdulatai okoztak. Én is viszonozni akartam a szeretet, és a gyengédséget, amit Anthony adott nekem. Úgyhogy egy gyors mozdulattal fordítottam rajtunk, de azt nem mértem fel, hogy az ágyam egy kicsivel kisebb, mint egy normál francia ágy, úgyhogy azzal a lendülettel lezuhantunk. Nem elég, hogy miattam leestünk, még rá is estem szerelmemre. Éreztem, ahogy arcom pipacsvörössé válik, de Anthony csak jóízűen nevetett az egészen, így végül nekem is mosolyra húzódott a szám.
- Kis vadmacska – csípett bele a combomba.
- Nem volt szándékos – sütöttem le a szemeim, és megint elvörösödtem.
- Tudom, de ettől függetlenül vicces volt – kuncogott még mindig.
- Könnyű nevetni a kisebben, vénember – morogtam.
- Egy kis tiszteletet, te csitri – csapott a hátsómra.
- Hé, elmúltam tizenhét – kértem ki magamnak a dolgot.
- Én meg elmúltam ötven – mondta büszkén. – De hagyjuk ezt. Mit szólnál egy kis újításhoz? – kérdezte vigyorogva, majd egy szempillantás alatt leszedett az ágyról egy párnát, és egy takarót. – Kipróbálhatnánk a földön – kacsintott rám.
- Végül is, miért ne – egyeztem bele. – Azért a nászéjszakát legalább töltsük ágyban – fűztem még hozzá.
- Ezt megígérhetem – bólogatott hevesen.
- Mit tudsz, amit én nem? – lettem kíváncsi.
- Az meglepetés – csóválta meg a fejét.
- Ne legyél ilyen, tudod, hogy milyen kíváncsi természetem van – rebegtettem meg a pilláimat.
- Nem fogsz elkápráztatni, mert nem hagyom – mondta gonoszan.
- Akkor megvonom az együttléteket – mondtam ördögi arckifejezéssel.
- Biztos? – csúsztatta a kezét a lábaim közé.
- Ez nem fair – nyögtem fel.
- Te sem játszol tisztességesen. Szóval, mostantól nem leszel velem a nászutunkig? – húzta fel az egyik szemöldökét. Majd simogatni kezdett.
- Áruld el, hogy hova fogunk menni – búgtam a fülébe.
- Nem fogom – mondta határozottan. – Szóval, abbahagyjam? – állt meg a keze egy pillanatra.
- Nem, ne hagyd abba – suttogtam a fülébe.
- Én is így gondoltam – mondta elégedetten. – Tudtam, hogy én győzök.
- A csatát megnyerted, de a háborút nem – haraptam bele a nyakába.
- Tegnap óta igencsak felvágták a nyelved, ez tetszik – suttogta a fülembe. Majd éreztem, hogy néhány határozott rántással megszabadít az összes felesleges ruhadarabtól.
- Tudod, a farkasság igencsak megszabta a ruhatáramat. Hogyha mindenem így veszed le, akkor nem marad majd nekem semmi, amit felvegyek, és meztelenül fogok szaladgálni – doromboltam a fülébe.
- Az veszélyes lenne a környék férfi tagjaira nézve – nyögött fel. – Bár tény, hogy nekem tetszene a látvány.
- Miért lenne veszélyes? – kérdeztem kihívóan.
- Mert téged csak én láthatlak így – ölelt át birtoklóan.
- A tulajdonodnak tekintesz? – vágtam sértődött arcot.
- Nem, a menyasszonyomnak, és nemsokára a feleségemnek. Az én asszonyomat, pedig csak nekem van jogom csodálni – mondta komolyan.
- Helyes válasz – téptem ketté az ingjét. – Hm… én is elég erős vagyok egy ilyen attrakcióhoz – néztem végig elégedetten az alkotásomon.
- Még jó, hogy sok ruhát hoztam erre a két napra – mondta, miközben megszabadítottam a nadrágjától is.
Majd a tegnapi együttlétünkön felbátorodva kezembe vettem férfiasságát, és óvatosan simogatni kezdtem, ezzel elégedett morgásokat kiváltva belőle. A bőre itt sokkal forróbb volt, mint a teste többi pontja, pedig eleve elég magas volt a testhőmérséklete. A bőre pedig még puhább, és selymesebb. Egy kicsit furcsa érzés volt, de nagyon jó volt hozzáérni. Alaposan megfigyeltem minden egyes reakcióját, hogy mikor akad el a lélegzete, hogy mikor morog fel intenzívebben. Kezdtem tudni, hogy mikor jó, mikor jobb, és mikor a legjobb a számára a mozdulatsor. Boldogan figyeltem az arcát, amin élvezet és elragadottság tükröződött, amit én váltottam ki belőle.
- Állj – kapta el a kezemet zihálva.
- Valamit elrontottam? – dermedtem meg ijedten.
- Nem, sőt, pont azért álltunk meg. Még egy perc, és nekem végem – vett mély levegőket.
- Ez lett volna a cél – sütöttem le a szemeimet szégyenlősen.
- Tudom, de én inkább veled szeretnék lenni, nem csak élvezni, amit adsz, hanem élvezetet is nyújtani.
- Én élveztem, ahogy simogattalak – jelentettem ki komolyan.
- Tudom, de most én is szeretném látni az elragadottságot az arcodon, ami átjár, amikor eggyé válunk. Ráadásul külön élvezet lesz a számomra, hogy te leszel felül – simította a kezeit a melleimre.
- Kéjenc – rántottam magam köré a takarót. – Zavarba ejtő, hogyha így nézel engem.
- Még mindig szégyenlős vagy? – mosolyodott el halványan.
- Talán egy kicsit – haraptam be az alsó ajkam. – Bár csak ilyenkor, amikor így nézel rám. Szinte felfalsz a tekinteteddel, pedig nem vagyok tökéletes.
- Oh, dehogyisnem – nyalta meg a szája szélét. Majd hirtelen felült és magához ölelt. Azután pedig megmozdította a csípőjét. Azonnal a nyaka köré fontam a karjaimat, mire lerántotta rólam a takarót. – Csukd be a szemed – búgta.
- Miért? Ha én nem látlak téged, akkor te sem látsz engem? – mosolyodtam el behunyt szemmel.
- Nem, hogyha nem látod, hogy nézlek, akkor nem vagy ilyen zavarban, azután pedig majd hozzászoksz – magyarázkodott. – Bár a te verziód is aranyos. Egyébként halkan megjegyzem, hogy tegnap a félhomályban is tökéletesen láttalak, és gyönyörű vagy, nekem elhiheted. Még sosem láttam hozzád fogható nőt – mondta, és folyamatosan csak bókolt minden mozdulatnál.
Én pedig lassan felbátorodtam, és kinyitottam a szemeimet. Ő ezen csak jót mosolygott, majd ahogy a kezeimet a mellkasának támasztottam, és visszadöntöttem a párnára, engedelmesen hagyta magát. Én pedig csak pirultam a tekintetétől, de valahogy más is lettem tőle. Már nem egy szép kislány voltam, ahogy anya mindig fogalmazott. Hanem egy szexis, felnőtt nő, aki bátran megmutathatja az igazi énét, és minden porcikáját a szerelme előtt. Valami megváltozott bennem, de egyértelműen jó értelemben.
- Szeretlek – nyögött fel szerelmem. Majd egy gyors mozdulattal maga alá fordított, és gyorsított a tempón. Néhány pillanat múlva pedig egyszerre léptük át a gyönyör kapuját.
- Én is szeretlek, örökké – pusziltam bele a nyakába.
Majd elmosolyodtam egy hirtelen rám törő gondolattól. Ahhoz képest, hogy az átváltozásom után gyűlöltem a farkas létet, most hálát adok érte, mert így a szerelmünk tényleg örökké tarthat.
2010. szeptember 13., hétfő
La Push vámpírja - 72. fejezet
72. fejezet
(Bella szemszöge)
Hihetetlen, hogy nagymama leszek. Jacob és Gabriella. Ez annyira csodálatos. Eddig is biztos voltam a döntésemben, hogy itt maradok La Push területén, de ez csak még jobban megerősített ebben a hitben. Nem hagyhatom itt a fiaimat, és az unokáimat. Imádom Edwardot, és soha senki más szóba sem jöhet a társamként, de nem hagyom el a családot, akik vigyáztak rám, ameddig ők nem voltak velem. A farkasok, és Jacob miatt vagyok még életben. Hálával, és szeretettel tartozom a falkának. Nehéz lesz megint nélkülük tölteni ötven évet, de most jobb lesz a helyzet. Tudni fogom, hogy mikor hol vannak, és meg fogom látogatni őket. Nem is lesz annyira rossz. Majd folyamatosan küldök nekik képeket az unokáimról, az unokáinkról, és el is viszem őket majd látogatóba. Gondolataimból Alice morcos hangja rángatott ki.
- Bella, ezt meg kell beszélnünk – nézett rám szomorúan.
- Mit kell megbeszélnünk? – kérdeztem döbbenten. Majd rájöttem, hogy biztosan már most el akar kezdeni babaholmikat vásárolni a picinek, akit alig várunk. – Oh, hát persze, Alice. Gaby és Jake boldog lesz, hogyha megleped őket néhány ajándékkal.
- Nem ezt akarom most megbeszélni veled. A jövőnkbe néztem és azt láttam, hogy nem vagy velünk. Elárulnád, hogy mit jelentsen ez? Láttam az esküvőtöket, aminek nagyon örülök, és boldogan megszervezem. Azután tökéletes nászutatok lesz, aztán hirtelen elvágták a képet. Mi elmentünk Forksból, te pedig integettél utánunk. Integettél, érted? Meg tudod ezt magyarázni? A családhoz tartozol, te is, Anthony is, és Billyék, meg Jacobék is. Miért van az, hogy ahelyett, hogy csomagoltatok volna, és jöttök velünk, ti csak integettetek. Egy család vagyunk, együtt maradunk, bármi áron – fakadt ki Alice. Mire mindenki a nappaliba gyűlt.
- Mi a gond, lányok? – kérdezte Emmett vigyorogva. – Cicaharc lesz? Légy szíves. Ti még soha nem vesztetek össze, úgyhogy biztos izgis a téma.
- Emmett, úgy érzem, hogy ez most nem a megfelelő alkalom a poénjaidra – lépett Alice mellé Jasper. Majd átkarolt mindkettőnket, gondolom, hogy lenyugodjunk. Néhány pillanattal később pedig szerelmem lépett mellém és szorosan magához ölelt.
- Higgadjunk le és beszéljük meg, hogy miről van szó – mondta Carlisle nyugodtan. – Mindenki üljön le, és hallgatom, hogy mi történt, amitől ennyire idegesek lettetek, lányok.
- Bella el akar hagyni minket – mutatott rám Alice legörbülő szájjal.
- Bella? – fordult felém Carlisle döbbenten.
- Ez ebben a formában nem igaz – emeltem fel védekezően a kezeimet.
- Akkor milyen formában felel meg a valóságnak? – kérdezte Emmett kíváncsian. Ezúttal nyoma sem volt a komolytalanságának.
- Nem hagylak el titeket, és nem is akartam elválni tőletek. A helyzet az, hogy beszéltünk erről Edwarddal. Nem akarom elhagyni La Pusht, és a fiaimat. Ez a hely az otthonom már több, mint fél évszázada. Felneveltem itt három fiút, és az unokáim mind valamilyen szinten farkasok lesznek. Nem kívánhatom, hogy az összes potenciális alfa hagyja el a szülőföldjét, mert el kell költöznötök. Én maradhatok, és végignézhetem a szerelmek kibontakozását, az unokáim növekedését. Mindent, ami az életet jelenti sokak számára. Titeket is meg foglak látogatni, de élni továbbra is itt fogok. Sajnálom, de választanom kell, és őket választom. Gondoljátok át logikusan. A farkasok többsége általában halandóba vésődik. Billy is halandó lányba szerelmes, ami egyáltalán nem baj, hiszen ez az élet rendje, de ne várjátok tőlem, hogy itt hagyom, és kimaradok az életéből. Neki valószínűleg csak egy emberöltő adatott meg. Jó esély van rá, hogy az unokáim is csupán hosszú és boldog életet fognak élni, de egyszer távoznak az élők sorából, ahogy annak normális esetben lennie kell. Hozzátok bármikor mehetek, nem változtok, örökké a családom lesztek, de itt vannak olyanok, akik nem maradnak velem ilyen hosszú időre – magyarázkodtam. – Ti mit tennétek, hogyha lennének még élő rokonaitok? Hagynátok, hogy minden történjen, ahogy történik, és nem akarnátok tudni róla, hogy mi van a szeretteitekkel? – kérdeztem kétségbeesetten. Nem hiszem el, hogy nem bírják felfogni, hogy miért döntöttem úgy, ahogy.
- Én megértelek – sóhajtott fel Rosalie, majd Esme is bólintott.
- Én viszont nem – szusszantott fel Alice bosszúsan. – Nem értem, hogy ők miért nem jöhetnek velünk? A fiaidon és Nathalie-n kívül van még potenciális alfa a farkasok között. Senkit nem kötelez semmi, hogy örökké csak La Push határain belül élhet. A farkasok elköltözhetnek, és visszatérhetnek. Nem muszáj nekik vezetni a falkát. Sam Uley is vezetheti tovább a csapatot, hogyha úgy alakul, vagy a következő család, aki alkalmas rá, hogy alfaként tevékenykedjen. Nem olyan bonyolult a hierarchiájuk…
- Ők nem hagyják el a családjukat, ahogy én sem – sziszegtem a fogaim között.
- Értem, tehát mi már nem vagyunk a családod – mondta barátnőm keserűen.
- Én nem ezt mondtam. Ne forgasd ki a szavaimat – néztem rá dühösen. Elvileg ő a legjobb barátnőm, neki meg kellene értenie engem. Ki érezze át a helyzetemet, hogyha ő sem teszi? Edward is képes volt felfogni, hogy miért akarok maradni.
- Nem ezt mondtad, de gondoltad, ez biztos. Jogosan haragszol ránk azért, ami történt, de ez a büntetés egy kicsit erős nem gondolod? Megfosztasz minket a teljesség, a tökéletesség érzésétől. Nélküled nem teljes a család – mondta immár kedvesebben.
- Attól, hogy nem vagyok veletek minden pillanatban még nem igaz, hogy nem is érzitek, hogy szeretlek titeket. Tudni fogjátok, hogy itt vagyok, és várok rátok. Egyébként pedig meg fogunk látogatni titeket. Te vagy a legjobb szervező a világon, hogyha te nem tudom kitalálni, hogy hogyan lenne legjobb nekünk hozzátok jutni, akkor senkinek. Nem lesz olyan rossz, mint amilyennek most hiszed – mondtam határozottan.
- Nem lesz olyan rossz? Mégis mi? Az, hogy majd néha látunk, ahelyett, hogy minden nap együtt lennénk? Ne haragudj, de nem érzem át, hogy mi lehet ebben a jó – morgolódott tovább.
- Alice, ez nem ilyen egyszerű. Megértem a te indokaidat is, és Belláét is. Igazság szerint azt hiszem, hogy nem dönthetünk ebben a kérdésben Bella helyet. Mindenki elmondhatja a véleményét, de a végső döntés Belláé marad – mondta Carlisle nyugodtan.
- Nekem sem tetszik az ötlet, hogy a húgi újfent nem lesz velünk, de ha belegondolok, akkor logikus, hogy szeretné látni a porontyokat felnőni. Hogyha lehetne unokám, vagy gyermekem, akkor én is így döntenék – mondta Emmett határozottan.
- Szerintem is így van. Ha csak egy fikarcnyi kis lehetőségem nyílna egy ilyen családra, akkor egy percig sem haboznék – bólintott rá Rosalie is.
- Én sem akarnám elhagyni a gyermekeimet, ezért megértelek. Bár te is a gyermekem vagy, így téged sem lesz könnyebb elhagyni, mint bárki mást ebből a családból, de tudom, hogy jó helyen leszel, biztonságban és szeretetben – mosolygott rám Esme halványan.
- Ez a te döntésed, Bella, én szólok bele, bár örülnék, hogyha velünk jönnél, de érzem rajtad, hogy nem lennél képes elhagyni az itteni családod – elemzett ki Jasper.
- Edward? Nem mondod, hogy te ebbe csak úgy beletörődtél? – nézett Alice szerelmemre dühösen. – Hogy engedheted el megint? Már másodszor rontasz el mindent – csattant fel barátnőm. Majd elviharzott volna, de hirtelen összeesett, de szerencsére Jasper elkapta.
- Túlhergelte magát, mindenkinek jobb, hogyha egy kicsit megnyugszik. Egy perc és jövök – mondta Jasper, majd eltűnt vele a szobájuk felé.
- Jasper egy szempillantás alatt elkábított egy vámpírt? – néztem körül döbbenten a többieken.
- Akár egy várost, vagy államot is befolyása alá von – vont vállat Carlisle. – A képességek fejlődnek. Edward már képes szűrni is a gondolatokat, vagy mindent hallani. Emmett akár egy egész hegyet is odébb visz, ha arra van szükség. Esme szeretete már egy egész árvaházra is átragad. Nekem már elég kéthavonta is vadásznom, ha arról van szó, nem érzek kísértést. Rosalie szikrázóbb, mint valaha. Alice pedig már néha átlát a farkasokon is. Nem mindig, de néha akad egy-egy villanás. Az erő növekszik a koroddal, és csak egyre jobb lesz. A te pajzsod is nőni fog, mint ahogy a víz feletti hatalmad is. Egy évszázad múlva talán már tengereket vonsz a befolyásod alá – magyarázta Carlisle.
- Te jó ég – kerekedtek ki a szemeim. Ez félelmetes – mondtam döbbenten.
- Igen, az – bólintott rá fogadott apám. – Viszont, hogyha jól bánsz a tehetségeddel, akkor sokkal inkább áldás, mint teher. Azonban visszatérve a kialakult helyzethez. Nincs jogunk magunkkal hurcolni, hogyha nem akarod. Természetesen ez a te döntésed. Alice is be fogja látni, hogyha adsz neki egy kis időd. Még csak most kapott vissza téged, a legjobb barátnőjét, a nővérét, azt, akivel mindent megbeszélhetett, és az a néhány év, amit még itt tölthetünk neki csak néhány másodperc. Egyikünknek sem lesz könnyű elengedni téged megint, de a legrosszabb egészen biztosan Edwardnak és Alice-nek lesz. Hiszen Edward a társától kell, hogy távol legyen. Alice pedig a legkedvesebb személytől Jasper után. Tudod, hogy milyen érzés elveszíteni valakit, úgyhogy nem kell megmagyaráznom, hogy mit érzünk most.
- Tudom, és sajnálom, de meg kell értenetek az indokaimat. Már döntöttem – néztem rajtuk körbe bocsánatkérően. – Annyira pedig nem lesz rossz, hiszen meg foglak látogatni titeket, amilyen sűrűn csak lehet – mondtam határozottan.
- Rendben, a szavadon fogunk. Nem ígérem, hogy mi is meglátogatunk, mivel ez nem áll majd módunkban jó ideig, de boldogan látunk titeket bármikor – mondta Esme kedvesen.
- Rendben, akkor ezt megbeszéltük – fejezte be Carlisle a kis ülésünket.
- Még egy órát nem lesz magánál, de arra gondoltam, hogy ezt meg kéne beszélnetek négyszemközt – jött le Jasper a lépcsőn. – Jobb lenne, hogyha kettesben hagynánk őket egy időre. Alice megért téged, csak nehezen fogadja el a döntésed, érthető okokból, de ha megbeszélitek tudom, hogy nem lesz baj – mondta nyugtatóan.
- Köszi, Jasper – öleltem meg. Majd puszit nyomtam az arcára.
- Nincs mit – mosolyodott el halványan.
- Akkor amondó vagyok, hogy mindenki foglalja le magát mondjuk estig, a házon kívül – javasolta Carlisle. – Drágám, megnézzük a sátrunkat? – csillantak fel fogadott apám szemei. Én pedig Esmére pillantottam, aki csak szégyenlősen lehajtotta a fejét, és beharapta alsó ajkát. – Oké, hallgatás beleegyezés – fogta meg a kezét Carlisle, és eltűntek.
- Én hozok Alice-nek egy-két traumaoldót – mosolyodott el Jasper, majd eltűnt. – Lányok, három óra múlva itt legyetek a nappaliban – fűzte még hozzá.
- Bébi, mit szólnál egy bungalóhoz? – húzkodta Emmett a szemöldökét.
- Tegnap már összehordtam egy fél kunyhót, mielőtt lebuktam – vigyorodott el Rose.
- Szeretnél egyedül maradni? – nézett rám Edward kiskutya szemekkel.
- Nem, nyugodtan maradj itt velem, de majd egyedül megyek fel hozzá a szobába, amikor felébredt, hogyha lehet – ültem az ölébe.
- Persze, drágám, akkor majd magatokra hagylak – simított végig a hátamon.
- Önző vagyok? – néztem a szemébe néhány perc után.
- Ne beszélj butaságokat, életem. Sosem voltál önző, csupán meghoztál egy döntés, amit igazán meg lehet érteni. Én is rosszul reagáltam rá elsőre, hiszen ott voltál, de ha Alice is átgondolja, akkor majd rájön, hogy helyesen döntöttél. Nem lesz olyan rossz – motyogta maga elé nem túl meggyőzően.
- Te is hiányozni fogsz – fúrtam a fejemet a nyakába.
- Tudom, kicsim, de mindketten tudjuk, hogy így boldog leszel, és ez a legfontosabb. Csak ígérd meg, hogy jössz, amikor csak tudsz – kérlelt gyengéden.
- Amilyen gyakran csak módomban áll majd – ígértem.
Az elkövetkező perceket csendben, egymást ölelve töltöttük. Nem tudtam, hogy mit mondhatnék még. Tudtam, hogy Edward tökéletesen megért engem, és ennél többet még csak álmomban sem kívánhattam volna. Már csak az hiányzik a nyugalmamhoz, hogy Alice is megértse az indokaimat. Ezt mindenképpen meg kell beszélnünk. Nem mehetnek el úgy, hogy a legjobb barátnőm azt hiszi, hogy büntetni akarom őt, ez nem igaz.
- Alice ébredezik – suttogta a fülembe Edward. – Magatokra hagylak titeket. Mit szólnál, hogyha az éjszakát a határ menti házban töltenénk? Azt hiszem, hogy még van olyan szoba, ahol nem jártál – simított végig a combomon.
- Én benne vagyok – nyögtem.
- Akkor este – nyomott egy csókot a számra. – Ügyes légy, Alice kitöréseihez türelem kell.
- Oké, óvatos leszek – sóhajtottam fel.
- Hé, azért nem harap – próbálta oldani a hangulatot szerelmem.
- Tudom – haraptam be az alsó ajkam. – Most viszont tényleg megyek – csókoltam meg még egyszer, majd felrohantam Alice szobájába.
Barátnőm az ágyon feküdt, a párnát a fejére tette, és nyakig betakarózott. Megkopogtattam az ajtót, hátha csak nem vett észre.
- Nincs itthon senki – morogta ki a párna alól.
- Alice, ezt meg kell beszélnünk – pattantam fel mellé az ágyra.
- Mit kéne megbeszélnünk. Megint nélküled kell majd élnem ötven évig. Kivel beszélem majd meg, hogy milyen volt a vásárlás? Kinek mesélem el az új élményeimet, amelyekkel Jasper meglep. Ezeket egy legjobb barátnőnek kéne végighallgatnia, és velem együtt örülni, de te nem leszel ott, hogy élmény beszámoljak. Ráadásul neked is mindent el kellene mondanod nekem. Milyen volt a tegnap éjjel Edwarddal? Min vesztetek össze? Ilyesmiket nekem kéne megtudnom először. Vagy együtt kéne nevetnünk, amikor az unokád gügyögni kezd, mászni, aztán pedig rosszcsonttá válik, akit nem lehet megállítani. Semmilyen közös élményünk nem lesz, mert nem leszünk együtt – mondta szomorúan.
- Alice, nem veszítsük el egymást. Nem bújnál ki a párna alól?
- Nem, nekem jó itt – mondta határozottan.
- Oké, akkor egy pillanat – mondtam. Majd egy szempillantás alatt én is beférkőztem a párnája alá.
- Hé, ki engedett be a rejtekembe – bökte meg az orromat. Majd legnagyobb örömömre halványan elmosolyodott.
- Egy legjobb barátnőnek szabad ilyet csinálni, emlékszel? – kérdeztem mosolyogva.
- Te emlékszel arra az estére? Hiszen az már olyan régen volt, és te még ember voltál. Az emberi emlékeket elveszítjük – döbbent meg.
- Talán a nem fontosakat igen, de ami fontos, az örökké megmarad – fogtam meg a kezét.
- Édes voltál, ahogy féltél a viharban – kuncogott fel.
- Jól van, egy ember számára félelmetes, hogyha a szél fákat csavar ki, és a villámok az erdőben cikáznak, ahol történetesen a házatok van. Ráadásul Edward is vadászott – morogtam. Nem tehetek róla, hogy féltem a viharoktól. Igazából még mindig félek.
- Nekem tetszett. Jó volt veled „aludni”. Igazi, csajos este volt. Nagyon élveztem – mondtam őszinte mosollyal az arcán.
- Én is, bár közben majd halálra rémültem, de mégis szép emlék maradt – biztosítottam róla. – Látod, mindig is velem voltál. Amikor egy villám eldörrent, akkor visszaemlékeztem arra az estére. Vagy, amikor elsétáltam egy divatos bolt mellett. Mindenhol ott vagy, ahogy én is. Biztos eszedbe jutottam valamiről, amíg nem találkoztunk.
- Amikor elsétáltam egy könyvesbolt mellett, vagy amikor rémes, szakadt pólókban, és farmerekben sétáló lányokat láttam, frizura és smink nélkül – vigyorodott el Alice. – Fazonigazításért könyörgő tinédzserek, hosszú, barna hajjal.
- Te pimasz nőszemély – emeltem fel a párnát, majd fejbe csaptam vele. – Az én stílusom sportos, és nem cicababás, mint a tiéd – vágtam vissza.
- Cicababás? Nélkülem képes lettél volna egy kacatban megjelenni a bálon – vágott sértődött arcot.
- Nélkülem nem ismernéd a Thomas Jeans-t, csak a Versage-t – mosolyodtam el. – Még mindig a világ legnagyobb márkáiban vadásznál, kényelmes viselet helyett.
- Oké, elismerem, hogy néha jók a szakadt cuccaid – egyezett bele.
- Rendben, akkor én is elismerem, hogy néha egész jók a divatos ruháid – adtam meg magam.
- Hiányozni fogsz, mindig hiányoztál – szorított magához.
- Te is nekem, Alice, de ígérem, hogy meglátogatlak majd titeket, és azt is megígérem, hogy nekünk lesz a legnagyobb telefonszámlánk a világon - öleltem vissza én is.
- Hm… idilli látvány, így sokkal jobban tetszetek – szakította meg a pillanatot Jasper. – Ha megengeditek, akkor egy újabb közös élményt ajándékoznék nektek. Bár a lányok, még nem értek vissza, azért elkezdhetitek a csajos délutánt kettesben is. Gyertek – ajánlotta fel mindkét karját nekünk Jazz. Majd levezetett minket a nappaliba. Ami tele volt női magazinokkal, és könyvajánlókkal, valamint romantikus filmekkel. – Jó szórakozást, hölgyeim – hajolt meg előttünk mélyen.
- Szeretlek – sipította Alice. Majd egy szempillantás alatt már férje karjaiban is volt.
- Én is téged, szép napot, lányok. Este találkozunk – nyomott egy gyors csókot szerelme ajkaira Jasper, majd rám kacsintott, és már ott sem volt.
- Mivel kezdjük? – kérdezte izgatottan Alice. – Oh, tudom már. Választunk neked egy dögös frizurát estére, és én megcsinálom neked – lengetett meg előttem egy hajszobrászati újságot. Jaj, mibe kevert bele engem Jasper?
- Oké, legyen – adtam meg magam. A lényeg, hogy Alice boldog. – Viszont, csak akkor egyezem bele, hogyha téged is kicsinosítunk estére. A férjed biztosan értékelné, ahogy a környék is – javasoltam.
- Hm… a környék? Azt mondod, hogy segítsünk Forksnak ma éjjel, hogy jelentősen megnövekedjen a babák száma? Jasper képes megteremteni a hangulatot – villantak meg Alice szemei. – Johanna is felengedne teljesen, ha rásegítenénk egy kicsit.
- Jaj, nem, én nem így értettem. Csak ránk gondoltam. Mármint a mi párosainkra. Nyolcunkra, nem pedig az egész városra – tiltakoztam hevesen. – Nincs jogunk felhevíteni egy egész város érzelmeit. Nem lenne szép dolog.
- Szép nem lenne, de hogy mindenkinek jó lenne, az biztos. A párok boldogan töltenének egy éjszakát, gondok nélkül – mondta Alice határozottan. Ajaj, már nagyon beleélte magát a dologba.
- Alice, én nem hiszem, hogy… - kezdtem bele.
- Csak ugrattalak, te lökött. Jazz senkit nem fog érzelmileg befolyásolni, nem tartaná etikusnak, amivel teljes mértékben egyet kell értenem.
- Akkor jó – fújtam ki az eddig bent tartott levegőt.
- Te komolyan azt hitted, hogy ráuszítom a férjemet a városra? – nevetett fel Alice. – Jasper képességét csak nekem szabad igazán élveznem, na jó, ha én kiéltem magam, akkor esetleg kölcsönadom, de nem biztos – mondta nevetve.
- Oh, micsoda kegy – forgattam meg a szemeimet kuncogva. – Na, gyere, hogy meglephessük a többieket.
A következő órák vidám beszélgetéssel, és ténykedéssel teltek, miközben készültek a frizurák, a sminkek, és minden ehhez hasonló dolog, amit egy lány csak szerethet. Én pedig titokban áldottan érte Jaspert, hogy sikerült olyan megoldást találnia, ami mind kettőnknek jó, így talán könnyebb lesz mindenki számára a búcsú, amikor elérkezik az idő. Hiszen minél több szép emlékünk lesz, annál több mindenbe kapaszkodhatunk majd, ha hiányzik a másik.
(Bella szemszöge)
Hihetetlen, hogy nagymama leszek. Jacob és Gabriella. Ez annyira csodálatos. Eddig is biztos voltam a döntésemben, hogy itt maradok La Push területén, de ez csak még jobban megerősített ebben a hitben. Nem hagyhatom itt a fiaimat, és az unokáimat. Imádom Edwardot, és soha senki más szóba sem jöhet a társamként, de nem hagyom el a családot, akik vigyáztak rám, ameddig ők nem voltak velem. A farkasok, és Jacob miatt vagyok még életben. Hálával, és szeretettel tartozom a falkának. Nehéz lesz megint nélkülük tölteni ötven évet, de most jobb lesz a helyzet. Tudni fogom, hogy mikor hol vannak, és meg fogom látogatni őket. Nem is lesz annyira rossz. Majd folyamatosan küldök nekik képeket az unokáimról, az unokáinkról, és el is viszem őket majd látogatóba. Gondolataimból Alice morcos hangja rángatott ki.
- Bella, ezt meg kell beszélnünk – nézett rám szomorúan.
- Mit kell megbeszélnünk? – kérdeztem döbbenten. Majd rájöttem, hogy biztosan már most el akar kezdeni babaholmikat vásárolni a picinek, akit alig várunk. – Oh, hát persze, Alice. Gaby és Jake boldog lesz, hogyha megleped őket néhány ajándékkal.
- Nem ezt akarom most megbeszélni veled. A jövőnkbe néztem és azt láttam, hogy nem vagy velünk. Elárulnád, hogy mit jelentsen ez? Láttam az esküvőtöket, aminek nagyon örülök, és boldogan megszervezem. Azután tökéletes nászutatok lesz, aztán hirtelen elvágták a képet. Mi elmentünk Forksból, te pedig integettél utánunk. Integettél, érted? Meg tudod ezt magyarázni? A családhoz tartozol, te is, Anthony is, és Billyék, meg Jacobék is. Miért van az, hogy ahelyett, hogy csomagoltatok volna, és jöttök velünk, ti csak integettetek. Egy család vagyunk, együtt maradunk, bármi áron – fakadt ki Alice. Mire mindenki a nappaliba gyűlt.
- Mi a gond, lányok? – kérdezte Emmett vigyorogva. – Cicaharc lesz? Légy szíves. Ti még soha nem vesztetek össze, úgyhogy biztos izgis a téma.
- Emmett, úgy érzem, hogy ez most nem a megfelelő alkalom a poénjaidra – lépett Alice mellé Jasper. Majd átkarolt mindkettőnket, gondolom, hogy lenyugodjunk. Néhány pillanattal később pedig szerelmem lépett mellém és szorosan magához ölelt.
- Higgadjunk le és beszéljük meg, hogy miről van szó – mondta Carlisle nyugodtan. – Mindenki üljön le, és hallgatom, hogy mi történt, amitől ennyire idegesek lettetek, lányok.
- Bella el akar hagyni minket – mutatott rám Alice legörbülő szájjal.
- Bella? – fordult felém Carlisle döbbenten.
- Ez ebben a formában nem igaz – emeltem fel védekezően a kezeimet.
- Akkor milyen formában felel meg a valóságnak? – kérdezte Emmett kíváncsian. Ezúttal nyoma sem volt a komolytalanságának.
- Nem hagylak el titeket, és nem is akartam elválni tőletek. A helyzet az, hogy beszéltünk erről Edwarddal. Nem akarom elhagyni La Pusht, és a fiaimat. Ez a hely az otthonom már több, mint fél évszázada. Felneveltem itt három fiút, és az unokáim mind valamilyen szinten farkasok lesznek. Nem kívánhatom, hogy az összes potenciális alfa hagyja el a szülőföldjét, mert el kell költöznötök. Én maradhatok, és végignézhetem a szerelmek kibontakozását, az unokáim növekedését. Mindent, ami az életet jelenti sokak számára. Titeket is meg foglak látogatni, de élni továbbra is itt fogok. Sajnálom, de választanom kell, és őket választom. Gondoljátok át logikusan. A farkasok többsége általában halandóba vésődik. Billy is halandó lányba szerelmes, ami egyáltalán nem baj, hiszen ez az élet rendje, de ne várjátok tőlem, hogy itt hagyom, és kimaradok az életéből. Neki valószínűleg csak egy emberöltő adatott meg. Jó esély van rá, hogy az unokáim is csupán hosszú és boldog életet fognak élni, de egyszer távoznak az élők sorából, ahogy annak normális esetben lennie kell. Hozzátok bármikor mehetek, nem változtok, örökké a családom lesztek, de itt vannak olyanok, akik nem maradnak velem ilyen hosszú időre – magyarázkodtam. – Ti mit tennétek, hogyha lennének még élő rokonaitok? Hagynátok, hogy minden történjen, ahogy történik, és nem akarnátok tudni róla, hogy mi van a szeretteitekkel? – kérdeztem kétségbeesetten. Nem hiszem el, hogy nem bírják felfogni, hogy miért döntöttem úgy, ahogy.
- Én megértelek – sóhajtott fel Rosalie, majd Esme is bólintott.
- Én viszont nem – szusszantott fel Alice bosszúsan. – Nem értem, hogy ők miért nem jöhetnek velünk? A fiaidon és Nathalie-n kívül van még potenciális alfa a farkasok között. Senkit nem kötelez semmi, hogy örökké csak La Push határain belül élhet. A farkasok elköltözhetnek, és visszatérhetnek. Nem muszáj nekik vezetni a falkát. Sam Uley is vezetheti tovább a csapatot, hogyha úgy alakul, vagy a következő család, aki alkalmas rá, hogy alfaként tevékenykedjen. Nem olyan bonyolult a hierarchiájuk…
- Ők nem hagyják el a családjukat, ahogy én sem – sziszegtem a fogaim között.
- Értem, tehát mi már nem vagyunk a családod – mondta barátnőm keserűen.
- Én nem ezt mondtam. Ne forgasd ki a szavaimat – néztem rá dühösen. Elvileg ő a legjobb barátnőm, neki meg kellene értenie engem. Ki érezze át a helyzetemet, hogyha ő sem teszi? Edward is képes volt felfogni, hogy miért akarok maradni.
- Nem ezt mondtad, de gondoltad, ez biztos. Jogosan haragszol ránk azért, ami történt, de ez a büntetés egy kicsit erős nem gondolod? Megfosztasz minket a teljesség, a tökéletesség érzésétől. Nélküled nem teljes a család – mondta immár kedvesebben.
- Attól, hogy nem vagyok veletek minden pillanatban még nem igaz, hogy nem is érzitek, hogy szeretlek titeket. Tudni fogjátok, hogy itt vagyok, és várok rátok. Egyébként pedig meg fogunk látogatni titeket. Te vagy a legjobb szervező a világon, hogyha te nem tudom kitalálni, hogy hogyan lenne legjobb nekünk hozzátok jutni, akkor senkinek. Nem lesz olyan rossz, mint amilyennek most hiszed – mondtam határozottan.
- Nem lesz olyan rossz? Mégis mi? Az, hogy majd néha látunk, ahelyett, hogy minden nap együtt lennénk? Ne haragudj, de nem érzem át, hogy mi lehet ebben a jó – morgolódott tovább.
- Alice, ez nem ilyen egyszerű. Megértem a te indokaidat is, és Belláét is. Igazság szerint azt hiszem, hogy nem dönthetünk ebben a kérdésben Bella helyet. Mindenki elmondhatja a véleményét, de a végső döntés Belláé marad – mondta Carlisle nyugodtan.
- Nekem sem tetszik az ötlet, hogy a húgi újfent nem lesz velünk, de ha belegondolok, akkor logikus, hogy szeretné látni a porontyokat felnőni. Hogyha lehetne unokám, vagy gyermekem, akkor én is így döntenék – mondta Emmett határozottan.
- Szerintem is így van. Ha csak egy fikarcnyi kis lehetőségem nyílna egy ilyen családra, akkor egy percig sem haboznék – bólintott rá Rosalie is.
- Én sem akarnám elhagyni a gyermekeimet, ezért megértelek. Bár te is a gyermekem vagy, így téged sem lesz könnyebb elhagyni, mint bárki mást ebből a családból, de tudom, hogy jó helyen leszel, biztonságban és szeretetben – mosolygott rám Esme halványan.
- Ez a te döntésed, Bella, én szólok bele, bár örülnék, hogyha velünk jönnél, de érzem rajtad, hogy nem lennél képes elhagyni az itteni családod – elemzett ki Jasper.
- Edward? Nem mondod, hogy te ebbe csak úgy beletörődtél? – nézett Alice szerelmemre dühösen. – Hogy engedheted el megint? Már másodszor rontasz el mindent – csattant fel barátnőm. Majd elviharzott volna, de hirtelen összeesett, de szerencsére Jasper elkapta.
- Túlhergelte magát, mindenkinek jobb, hogyha egy kicsit megnyugszik. Egy perc és jövök – mondta Jasper, majd eltűnt vele a szobájuk felé.
- Jasper egy szempillantás alatt elkábított egy vámpírt? – néztem körül döbbenten a többieken.
- Akár egy várost, vagy államot is befolyása alá von – vont vállat Carlisle. – A képességek fejlődnek. Edward már képes szűrni is a gondolatokat, vagy mindent hallani. Emmett akár egy egész hegyet is odébb visz, ha arra van szükség. Esme szeretete már egy egész árvaházra is átragad. Nekem már elég kéthavonta is vadásznom, ha arról van szó, nem érzek kísértést. Rosalie szikrázóbb, mint valaha. Alice pedig már néha átlát a farkasokon is. Nem mindig, de néha akad egy-egy villanás. Az erő növekszik a koroddal, és csak egyre jobb lesz. A te pajzsod is nőni fog, mint ahogy a víz feletti hatalmad is. Egy évszázad múlva talán már tengereket vonsz a befolyásod alá – magyarázta Carlisle.
- Te jó ég – kerekedtek ki a szemeim. Ez félelmetes – mondtam döbbenten.
- Igen, az – bólintott rá fogadott apám. – Viszont, hogyha jól bánsz a tehetségeddel, akkor sokkal inkább áldás, mint teher. Azonban visszatérve a kialakult helyzethez. Nincs jogunk magunkkal hurcolni, hogyha nem akarod. Természetesen ez a te döntésed. Alice is be fogja látni, hogyha adsz neki egy kis időd. Még csak most kapott vissza téged, a legjobb barátnőjét, a nővérét, azt, akivel mindent megbeszélhetett, és az a néhány év, amit még itt tölthetünk neki csak néhány másodperc. Egyikünknek sem lesz könnyű elengedni téged megint, de a legrosszabb egészen biztosan Edwardnak és Alice-nek lesz. Hiszen Edward a társától kell, hogy távol legyen. Alice pedig a legkedvesebb személytől Jasper után. Tudod, hogy milyen érzés elveszíteni valakit, úgyhogy nem kell megmagyaráznom, hogy mit érzünk most.
- Tudom, és sajnálom, de meg kell értenetek az indokaimat. Már döntöttem – néztem rajtuk körbe bocsánatkérően. – Annyira pedig nem lesz rossz, hiszen meg foglak látogatni titeket, amilyen sűrűn csak lehet – mondtam határozottan.
- Rendben, a szavadon fogunk. Nem ígérem, hogy mi is meglátogatunk, mivel ez nem áll majd módunkban jó ideig, de boldogan látunk titeket bármikor – mondta Esme kedvesen.
- Rendben, akkor ezt megbeszéltük – fejezte be Carlisle a kis ülésünket.
- Még egy órát nem lesz magánál, de arra gondoltam, hogy ezt meg kéne beszélnetek négyszemközt – jött le Jasper a lépcsőn. – Jobb lenne, hogyha kettesben hagynánk őket egy időre. Alice megért téged, csak nehezen fogadja el a döntésed, érthető okokból, de ha megbeszélitek tudom, hogy nem lesz baj – mondta nyugtatóan.
- Köszi, Jasper – öleltem meg. Majd puszit nyomtam az arcára.
- Nincs mit – mosolyodott el halványan.
- Akkor amondó vagyok, hogy mindenki foglalja le magát mondjuk estig, a házon kívül – javasolta Carlisle. – Drágám, megnézzük a sátrunkat? – csillantak fel fogadott apám szemei. Én pedig Esmére pillantottam, aki csak szégyenlősen lehajtotta a fejét, és beharapta alsó ajkát. – Oké, hallgatás beleegyezés – fogta meg a kezét Carlisle, és eltűntek.
- Én hozok Alice-nek egy-két traumaoldót – mosolyodott el Jasper, majd eltűnt. – Lányok, három óra múlva itt legyetek a nappaliban – fűzte még hozzá.
- Bébi, mit szólnál egy bungalóhoz? – húzkodta Emmett a szemöldökét.
- Tegnap már összehordtam egy fél kunyhót, mielőtt lebuktam – vigyorodott el Rose.
- Szeretnél egyedül maradni? – nézett rám Edward kiskutya szemekkel.
- Nem, nyugodtan maradj itt velem, de majd egyedül megyek fel hozzá a szobába, amikor felébredt, hogyha lehet – ültem az ölébe.
- Persze, drágám, akkor majd magatokra hagylak – simított végig a hátamon.
- Önző vagyok? – néztem a szemébe néhány perc után.
- Ne beszélj butaságokat, életem. Sosem voltál önző, csupán meghoztál egy döntés, amit igazán meg lehet érteni. Én is rosszul reagáltam rá elsőre, hiszen ott voltál, de ha Alice is átgondolja, akkor majd rájön, hogy helyesen döntöttél. Nem lesz olyan rossz – motyogta maga elé nem túl meggyőzően.
- Te is hiányozni fogsz – fúrtam a fejemet a nyakába.
- Tudom, kicsim, de mindketten tudjuk, hogy így boldog leszel, és ez a legfontosabb. Csak ígérd meg, hogy jössz, amikor csak tudsz – kérlelt gyengéden.
- Amilyen gyakran csak módomban áll majd – ígértem.
Az elkövetkező perceket csendben, egymást ölelve töltöttük. Nem tudtam, hogy mit mondhatnék még. Tudtam, hogy Edward tökéletesen megért engem, és ennél többet még csak álmomban sem kívánhattam volna. Már csak az hiányzik a nyugalmamhoz, hogy Alice is megértse az indokaimat. Ezt mindenképpen meg kell beszélnünk. Nem mehetnek el úgy, hogy a legjobb barátnőm azt hiszi, hogy büntetni akarom őt, ez nem igaz.
- Alice ébredezik – suttogta a fülembe Edward. – Magatokra hagylak titeket. Mit szólnál, hogyha az éjszakát a határ menti házban töltenénk? Azt hiszem, hogy még van olyan szoba, ahol nem jártál – simított végig a combomon.
- Én benne vagyok – nyögtem.
- Akkor este – nyomott egy csókot a számra. – Ügyes légy, Alice kitöréseihez türelem kell.
- Oké, óvatos leszek – sóhajtottam fel.
- Hé, azért nem harap – próbálta oldani a hangulatot szerelmem.
- Tudom – haraptam be az alsó ajkam. – Most viszont tényleg megyek – csókoltam meg még egyszer, majd felrohantam Alice szobájába.
Barátnőm az ágyon feküdt, a párnát a fejére tette, és nyakig betakarózott. Megkopogtattam az ajtót, hátha csak nem vett észre.
- Nincs itthon senki – morogta ki a párna alól.
- Alice, ezt meg kell beszélnünk – pattantam fel mellé az ágyra.
- Mit kéne megbeszélnünk. Megint nélküled kell majd élnem ötven évig. Kivel beszélem majd meg, hogy milyen volt a vásárlás? Kinek mesélem el az új élményeimet, amelyekkel Jasper meglep. Ezeket egy legjobb barátnőnek kéne végighallgatnia, és velem együtt örülni, de te nem leszel ott, hogy élmény beszámoljak. Ráadásul neked is mindent el kellene mondanod nekem. Milyen volt a tegnap éjjel Edwarddal? Min vesztetek össze? Ilyesmiket nekem kéne megtudnom először. Vagy együtt kéne nevetnünk, amikor az unokád gügyögni kezd, mászni, aztán pedig rosszcsonttá válik, akit nem lehet megállítani. Semmilyen közös élményünk nem lesz, mert nem leszünk együtt – mondta szomorúan.
- Alice, nem veszítsük el egymást. Nem bújnál ki a párna alól?
- Nem, nekem jó itt – mondta határozottan.
- Oké, akkor egy pillanat – mondtam. Majd egy szempillantás alatt én is beférkőztem a párnája alá.
- Hé, ki engedett be a rejtekembe – bökte meg az orromat. Majd legnagyobb örömömre halványan elmosolyodott.
- Egy legjobb barátnőnek szabad ilyet csinálni, emlékszel? – kérdeztem mosolyogva.
- Te emlékszel arra az estére? Hiszen az már olyan régen volt, és te még ember voltál. Az emberi emlékeket elveszítjük – döbbent meg.
- Talán a nem fontosakat igen, de ami fontos, az örökké megmarad – fogtam meg a kezét.
- Édes voltál, ahogy féltél a viharban – kuncogott fel.
- Jól van, egy ember számára félelmetes, hogyha a szél fákat csavar ki, és a villámok az erdőben cikáznak, ahol történetesen a házatok van. Ráadásul Edward is vadászott – morogtam. Nem tehetek róla, hogy féltem a viharoktól. Igazából még mindig félek.
- Nekem tetszett. Jó volt veled „aludni”. Igazi, csajos este volt. Nagyon élveztem – mondtam őszinte mosollyal az arcán.
- Én is, bár közben majd halálra rémültem, de mégis szép emlék maradt – biztosítottam róla. – Látod, mindig is velem voltál. Amikor egy villám eldörrent, akkor visszaemlékeztem arra az estére. Vagy, amikor elsétáltam egy divatos bolt mellett. Mindenhol ott vagy, ahogy én is. Biztos eszedbe jutottam valamiről, amíg nem találkoztunk.
- Amikor elsétáltam egy könyvesbolt mellett, vagy amikor rémes, szakadt pólókban, és farmerekben sétáló lányokat láttam, frizura és smink nélkül – vigyorodott el Alice. – Fazonigazításért könyörgő tinédzserek, hosszú, barna hajjal.
- Te pimasz nőszemély – emeltem fel a párnát, majd fejbe csaptam vele. – Az én stílusom sportos, és nem cicababás, mint a tiéd – vágtam vissza.
- Cicababás? Nélkülem képes lettél volna egy kacatban megjelenni a bálon – vágott sértődött arcot.
- Nélkülem nem ismernéd a Thomas Jeans-t, csak a Versage-t – mosolyodtam el. – Még mindig a világ legnagyobb márkáiban vadásznál, kényelmes viselet helyett.
- Oké, elismerem, hogy néha jók a szakadt cuccaid – egyezett bele.
- Rendben, akkor én is elismerem, hogy néha egész jók a divatos ruháid – adtam meg magam.
- Hiányozni fogsz, mindig hiányoztál – szorított magához.
- Te is nekem, Alice, de ígérem, hogy meglátogatlak majd titeket, és azt is megígérem, hogy nekünk lesz a legnagyobb telefonszámlánk a világon - öleltem vissza én is.
- Hm… idilli látvány, így sokkal jobban tetszetek – szakította meg a pillanatot Jasper. – Ha megengeditek, akkor egy újabb közös élményt ajándékoznék nektek. Bár a lányok, még nem értek vissza, azért elkezdhetitek a csajos délutánt kettesben is. Gyertek – ajánlotta fel mindkét karját nekünk Jazz. Majd levezetett minket a nappaliba. Ami tele volt női magazinokkal, és könyvajánlókkal, valamint romantikus filmekkel. – Jó szórakozást, hölgyeim – hajolt meg előttünk mélyen.
- Szeretlek – sipította Alice. Majd egy szempillantás alatt már férje karjaiban is volt.
- Én is téged, szép napot, lányok. Este találkozunk – nyomott egy gyors csókot szerelme ajkaira Jasper, majd rám kacsintott, és már ott sem volt.
- Mivel kezdjük? – kérdezte izgatottan Alice. – Oh, tudom már. Választunk neked egy dögös frizurát estére, és én megcsinálom neked – lengetett meg előttem egy hajszobrászati újságot. Jaj, mibe kevert bele engem Jasper?
- Oké, legyen – adtam meg magam. A lényeg, hogy Alice boldog. – Viszont, csak akkor egyezem bele, hogyha téged is kicsinosítunk estére. A férjed biztosan értékelné, ahogy a környék is – javasoltam.
- Hm… a környék? Azt mondod, hogy segítsünk Forksnak ma éjjel, hogy jelentősen megnövekedjen a babák száma? Jasper képes megteremteni a hangulatot – villantak meg Alice szemei. – Johanna is felengedne teljesen, ha rásegítenénk egy kicsit.
- Jaj, nem, én nem így értettem. Csak ránk gondoltam. Mármint a mi párosainkra. Nyolcunkra, nem pedig az egész városra – tiltakoztam hevesen. – Nincs jogunk felhevíteni egy egész város érzelmeit. Nem lenne szép dolog.
- Szép nem lenne, de hogy mindenkinek jó lenne, az biztos. A párok boldogan töltenének egy éjszakát, gondok nélkül – mondta Alice határozottan. Ajaj, már nagyon beleélte magát a dologba.
- Alice, én nem hiszem, hogy… - kezdtem bele.
- Csak ugrattalak, te lökött. Jazz senkit nem fog érzelmileg befolyásolni, nem tartaná etikusnak, amivel teljes mértékben egyet kell értenem.
- Akkor jó – fújtam ki az eddig bent tartott levegőt.
- Te komolyan azt hitted, hogy ráuszítom a férjemet a városra? – nevetett fel Alice. – Jasper képességét csak nekem szabad igazán élveznem, na jó, ha én kiéltem magam, akkor esetleg kölcsönadom, de nem biztos – mondta nevetve.
- Oh, micsoda kegy – forgattam meg a szemeimet kuncogva. – Na, gyere, hogy meglephessük a többieket.
A következő órák vidám beszélgetéssel, és ténykedéssel teltek, miközben készültek a frizurák, a sminkek, és minden ehhez hasonló dolog, amit egy lány csak szerethet. Én pedig titokban áldottan érte Jaspert, hogy sikerült olyan megoldást találnia, ami mind kettőnknek jó, így talán könnyebb lesz mindenki számára a búcsú, amikor elérkezik az idő. Hiszen minél több szép emlékünk lesz, annál több mindenbe kapaszkodhatunk majd, ha hiányzik a másik.
2010. szeptember 6., hétfő
La Push vámpírja - 71. fejezet
71. fejezet
SZIASZTOK! EZ EGY KÖNNYED KIS ÁTVEZETŐ FEJI, DE REMÉLEM, HOGY AZÉRT TETSZENI FOG :D AZ ESETLEGES HIBÁKÉRT BOCSI, DE ÍGY FÉL KETTŐ TÁJBAN MÁR NEM VAGYOK MINDIG ELÉG FIGYELMES. PUSZI: DRUSILLA
(Johanna szemszöge)
Reggel madárcsicsergésre ébredtem. Álmosan pislogtam fel, és csak ekkor tudatosult bennem, hogy még mindig szorosan Billyhez bújva fekszem, aki még itt szuszog alattam. Elmosolyodtam, ahogy visszagondoltam az éjszakára. Az első csókunkra, és erre a kis összebújásunkra, na meg persze az álomba simogatásra. Billy rettenthetetlenül cirógatta a hátamat szinte egész éjszaka. Legalábbis így tippelem, mert akárhányszor felébredtem a keze elindult a hátamon, és biztosított róla, hogy nem kell félnem, mert nem vagyok egyedül, aludjak nyugodtan, mert ő vigyáz rám. Valahogy hittem is neki, hogy hősiesen őrzi az álmaimat. Miután hálótársam még az igazak álmát aludta, úgy döntöttem, hogy inkább én is visszaalszom még egy kicsit. Mélyet szippantottam Billy megnyugtató illatából, majd behunytam a szemem, de nem jött már álom rá, akármennyire is szerettem volna. Lehet, hogy már túlságosan is el voltam szokva a túlzott lazítástól, mivel nagyjából két-három órákat van ideje aludni egy hozzám hasonló rezidensnek. Mindenesetre a forróság, amit Billy árasztott, és a kellemes illat mindennél megnyugtatóbb volt a számomra. Még soha nem éreztem magam ennyire biztonságban és szeretetben. Mintha valami különös kapocs lenne közöttünk, de hiszen ez képtelenség. Nincsenek ilyen nagy összekötő kapcsok. A szerelem is csak kémia, hiszen hogyha két megfelelő pólus megtalálja egymást, akkor minden rendben van ideig-óráig, de nem örökké ez biztos. Hogyan lehetne bárki is boldog egy emberöltönyi időre, amikor a sok munkától kis sem látnak az emberek, és esténként már csak feszült társalgásra futja az energiájukból.
- Ne agyalj annyit, szépségem – sóhajtott fel Billy.
- Honnan veszed, hogy bármin is agyalnék? – kérdeztem ártatlanul felpislogva rá.
- Onnan, hogy a hozzád hasonló okos, és gyönyörű nők nem szoktak céltalanul bolyongani a gondolatok tengerében. Magyarán, hogyha nem gondolkodnál nagyon valamin, akkor most nem ráncolnád így a szemöldököd – simított végig a homlokomon. – Szóval, min gondolkodtál?
- Szerintem be vagy lázasodva – tereltem el a témát. Még mindig nagyon forró volt a bőre.
- Ez nem így van, csak magasabb a testhőmérsékletem, mint az átlag, mivel volt, aki egész éjjel kellőképpen melegen tartott – nevetett fel. Majd az állam alá nyúlva magához fordított, és lágyan megcsókolt.
- Ez nem játék, Billy. Veszélyes is lehet a dolog rád nézve – mondtam komolyan.
- Bízz bennem, semmi bajom – simított végig a hátamon. – Amint nem stimmel valami, azonnal szólok. Ne félj, ki fogom használni, hogy privát doktor nénim van.
- Rendben, hiszek neked – egyeztem bele kuncogva. Végül is attól is lehet, hogy egész éjjel rajta feküdtem. Legalábbis félig rajta lógtam az biztos.
- Helyes – mosolyodott el. – Hogy aludtál? Remélem, hogy nem fáztál, és nem is féltél idekint.
- Elég furcsa volt a szabadban aludni, de összességében tetszett. Nagyon is jól aludtam, köszönöm – nyomtam egy hatalmas puszit az arcára. – Na és te?
- Életem legcsodálatosabb éjszakája volt – húzott teljesen a mellkasára. A lábaimat pedig a dereka mellé igazította.
Nocsak, milyen felszabadultak vagyunk ma reggel. Ez fura, de jó. Élvezem a közelségét, és nem akarok elhúzódni tőle, de valami miatt tartok is még mindig ettől a kapcsolattól. Nem akarok túl gyors tempóra váltani. Inkább csak szépen lassan, hogyha már igazán ismerem őt. Diszkréten elhúzódtam, és visszafeküdtem mellé úgy, hogy fejem a mellkasán pihenjen.
- Lassítsak, oké, értem – simogatta meg a hajamat.
- Sajnálom – haraptam be az alsó ajkam.
- Semmi baj, csak ne zárkózz újra be, ráérünk mindenre – mondta őszintén.
- Köszi – néztem fel rá, majd puszit nyomtam a szájára.
- Hm… szóval ezt szabad – húzott vissza magához.
Majd szenvedélyesen megcsókolt, és a hátamra gördített, de közben mellettem maradt, nem nehezedett rám, és nem gördült fölém. Hagyott nekem szabad teret, és így én is csodálatosan éreztem magam a karjaiban.
- Igen, ezt szabad, azt hiszem – pihegtem, miután elengedett.
Még egy jó fél órát pihengettünk a hálózsákban, és nekem nem nagyon akaródzott felkelnem, de amikor megláttam, hogy már tíz óra is elmúlt úgy döntöttem, hogy ideje lenne mennünk, hiszen a többiek is már biztosan ébredeznek, és indulnak vissza a házhoz. Jesszusom, a ház. Hogyan fogunk visszatalálni a Cullen házhoz, amikor bekötött szemmel hoztak ide mindkettőnket?
- Mi a baj? – fordított Billy megint maga felé.
- Hogyan fogunk visszatalálni a házhoz, amikor azt sem tudjuk, hogy merre kell menni? – kérdeztem kissé félve.
- Hajnalban erre járt Esme egy térképpel, hogy vissza tudjunk majd menni. Azt is üzente, hogy palacsintával és rántottával vár mindenkit – mondta Billy vigyorogva.
- Nem mondod, hogy megint éhes vagy? – nevettem fel. – Hiszen behabzsoltunk egy egész tortát az éjszaka közepén. Ennyit nem is lehet enni.
- Oh, dehogynem. Hidd el, hogy ennél még sokkal többet is lehet enni – csillantak fel Billy szemei. – Majd rájössz, hogy ruházni sokkal könnyebb engem, mint etetni. Kérdezz csak meg bárkit.
- Na látod, ezt valamiért elhiszem – kacagtam fel. – Azért annyira csak nem vészes a helyzet.
- Hát, ha szeretnéd, akkor megtudhatod – kezdett bele bizonytalanul. – Lenne kedved holnap este velem vacsorázni? Úgy hallottam Justintól, hogy eléggé szereted a pizzát.
- Hát mi tagadás, tényleg nem mondom azt egy pizzára, hogy nem kérem – csillantak fel a szemeim. – De pizzát házhoz is rendelhetünk. Filmnézős este nálam? Te hozod a kaját, én pedig a filmeket, meg az üdítőt.
- Ez nagyon jól hangzik – bólogatott hevesen.
- Oké, milyen filmeket szeretsz? – kérdeztem kíváncsian.
- Hát, tulajdonképpen, nagyon bírom az akciót, a vígjátékot, horrort, történelmit, kalandot, de megnézem a romantikus vígjátékokat is, hogyha arról van szó. Elég sokféle filmet szeretek – gondolkozott el.
- Remek, akkor legyenek vígjátékok – mondtam boldogan. Én is imádom a vicces filmeket.
- Akkor ezt meg is beszéltük. Mondjuk nyolckor?
- Nekem tökéletes, hétkor végzek, úgyhogy nyolcra kényelmesen elkészülök mindennel – bólintottam rá. – Lassan vissza kéne mennünk. Egyrészt mert nem akarom megváratni a többieket, másrészt pedig, mert mindjárt éhen halsz – kuncogtam fel. – Hihetetlen, hogy már megint éhes vagy. Hiszen nem is olyan régen ettél egy csomót. Bélpoklos – böktem meg a hasát. Mire az megint korogni kezdett, de most az enyém is beszállt mellé, és hangosan követelte a reggelit.
- Bagoly mondja… - bökdöste meg a hasamat Billy is.
- Csak jó az anyagcserém – rántottam meg a vállam.
- Az enyém is – emelte fel dacosan az állát. – Na gyere, kimegyek amíg átöltözöl. Van itt egy melegítő, és egy sportcipő is a számodra – húzta ki a hálózsák zipzárját Billy.
- Hát ez, hogy került ide? – kérdeztem döbbenten.
- Esme hozta ezt is, mert így kényelmesebb visszamenni, mint báli ruhában és tűsarokban.
- Ez igaz – mosolyodtam el. – Majd megköszönöm Esmének, hogyha visszaértünk a házhoz.
- Akkor én most megyek is, hogy el tudj készülni – simított végig a hátamon, majd egy szempillantás alatt elhagyta a sátrat. Én pedig gyorsan belebújtam a jó meleg melegítőbe, a zokniba, és az edzőcipőbe. Hát, nem bántam volna, hogyha Alice ilyen éjszakai viseletet készített volna össze nekem. Bár így sem fáztam.
- Készen vagyok – szóltam ki Billynek. Majd kiléptem a sátorból, hogy ő is bemehessen átöltözni.
- Egy perc, és itt vagyok – sietett be a sátorba. Én pedig lesétáltam a folyópartra, és kényelmesen elhelyezkedtem egy kövön, és néztem a vizet. Még alig gyönyörködtem ki magam, amikor már éreztem is, hogy két tűzforró kar von az ölelésébe. – Ha szeretnéd, akkor indulhatunk – súgta a fülembe.
- Részemről, rendben – simultam hozzá. – Kár, hogy csak egy éjszakára maradtunk itt – sóhajtottam fel. Még sosem volt ennyire tökéletes estém.
- Hát, ha ennyire tetszett, akkor bármikor boldogan sátorozok veled. Ismerem a környék legszebb camping vidékeit – mondta büszkén.
- Vigyázz, mert még a végén, szavadon foglak – kacsintottam fel rá.
- Boldogan állok elébe – puszilt bele a nyakamba.
- Induljunk – köszörültem meg a torkom.
Ez az előző érintés nem csak, hogy jó volt, de furcsa bizsergés futott tőle végig az egész testemben. Még libabőrös is lettem tőle tetőtől-talpig.
- Oké, akkor irány a reggeli – húzott fel a szikláról. Majd az ölébe kapott, és futni kezdett velem.
- Megőrültél? Tudom, hogy nem vagyok túl nehéz, de azért engem is cipelve végigfutni az erdőt. Ez azért már túlzás lenne. Egy ember sem bír ki ennyi megerőltetést.
- Csak engedd el magad és élvezd az utazást. Sokkal izgalmasabb minden, hogyha még a szemedet is lehunyod, és csak a zajokra, na meg persze a hűs szellőre figyelsz.
- Te tisztára lökött vagy. Össze fogsz esni alattam – tiltakoztam hevesen. Majd megpróbáltam magam eltolni a mellkasától.
- Oké, akkor fogadjunk egy vödör békás gumicukorban, hogy nem esem össze alattad – nézett rám komolyan.
- Hm… egy vödör, tökéletesen egészségtelen, és színezőanyagot jócskán tartalmazó édes békáról beszélünk? – kérdeztem vissza a szám szélét is megnyalva.
- Igen, pontosan olyan békákról beszélek én is – bólogatott elégedetten. Gondolom tetszett neki, hogy ennyire imádok enni, hiszen ő sem panaszkodhat.
- Oké, állom a fogadást, de készülj fel rá, hogy veszíteni fogsz – mondtam boldogan. Ezt a fogadást nem nyerheti meg egy férfi sem. Túl megerőltető ez egy emberi szervezetnek.
- Nem eszik azt olyan forrón…. Egyébként is, nagyon jó vagyok buli szervezésben, és házhozszállításban is.
Az út hátralévő részében engedelmesen csendben maradtam, és csak élveztem, ahogy Billy bőre melegíti a testemet és a lelkemet is. El kellett ismernem, hogy nagyon jó érzés a karjaiban lenni. Minden körülmények között.
Nem telt bele öt percbe, és már fel is bukkant a Cullen villa a látóhatáron belül. Az illatok már tíz méterről is megcsapták az orromat. Friss sütemény, és fahéj illat, ezen felül pedig bacon, hagyma, és gomba sül olajon. Tényleg valóságos lakoma. Milyen érzés lehet, hogyha mindezt te készíted a családodnak? Amikor a férjed még alszik a fárasztó munka után, a gyermeked pedig élvezi a hétvégi pihenést, te pedig korán felkelsz, hogy alaposan meglephesd őket. Milyen csodálatos élete lehet Esmének. Remélem, hogy egyszer nekem is lesz rá lehetőségem, hogy ilyen tökéletes családban éljek, és minden nap gondoskodhassak róluk.
- Na, turbékolnak már a gerlék? – szakított ki Emmett az idilli gondolatokból. – Most nem azért Jo cica, de szegény Billyt már rendesen megkínoztad, úgyhogy ideje lenne, hogy engedj egy kicsit. Jöhet a nagy összebújás, amire már régóta vágyakozik, na meg persze egy kis etyepetye – kacsintott ránk szemérmetlenül.
- Emmett, viselkedj – lépett ki Rose a fák közül, és fejbe kólintotta. – Tudom, hogy most van kit cukkolni, de ha nem viselkedsz, akkor büntetésben leszel egy hónapig. Bírd ki reggeli utánig – mondta komolyan barátnőm.
- Nem kérek reggelit – kezdett el grimaszolni Emmett. – Inkább kezdjük a desszerttel. Mi lenne, hogyha még eltűnnénk egy kicsit – simított végig Rose fenekén. Én pedig zavartan fordítottam el a pillantásom. Nem lenne illendő kilesni egy ilyen pillanatot.
- Csábító ajánlat, de most be kell mennünk. Anthony és Nathalie esküvőjéről lesz szó ma reggel, és csak nem akarnál lemaradni ilyen fontos információkról, ugye? – vezette barátja kezét Rosalie a derekára.
- Na jó, de csak mert bírom a kiscsávót – sóhajtott fel Emmett.
- Mi is menjünk be, biztosan érdekes dolgokat fogunk megtudni – néztem fel Billyre, aki bólintott. Majd ismét felkapott. Már majdnem átléptük a küszöböt, amikor megbotlott, és térdre esett.
- Azt hiszem, hogy tiéd a vödör béka – sóhajtott fel látszólag csalódottan.
- Tudom, hogy nem véletlenül estél el, de azért elfogadom az ajándékodat – nyomtam puszit az arcára. – Értékelem, hogyha el akarsz kényeztetni, csak hazudni, ne hazudj nekem soha. Szeretem az ajándékokat, főleg, hogyha tőled kapom, úgyhogy hagyni fogom, hogy néha meglepj valamivel, hogyha szeretnél. Bár nekem az is bőven elég, hogyha apró gesztusokkal fejezed ki az érzéseidet. Nem várom el, hogy költs rám. Egy szál vadvirág néha többet mondd minden szónál, vagy egy tábla csoki – ajánlottam a lehetőségeket.
- Rendben, ez menni fog – ölelte át a derekamat.
Majd beléptünk a nappaliba, ahol meglepő látvány fogadott minket. Eltűnt a kanapé, pedig, amikor elmentünk, akkor még itt volt. Vajon miért vitték el innen? Hiszen olyan szép és kényelmes is.
- Mi történt a kanapéval? – kérdeztem kíváncsian.
- Egy kis baleset. Fáradt voltam, és véletlenül leöntöttem egy adag vörösborral, úgyhogy a fiúk elintézték, hogy kitisztítsák, vagy hogyha nem lehet, akkor hoznak nekünk egy ugyanilyet – magyarázta Esme lehajtott fejjel. Szegény, hogy bánja, hogy leöntötte a huzatot, pedig ilyesmi bárkivel előfordulhat.
- Értem, sajnálom – mondtam őszintén. Tudtam, hogy mennyire büszke volt a nappalira, hiszen az egészet ő rendezte be.
- Szegény, szegény kanapé – vigyorgott Emmett az egyik fotelből.
- Ne legyél már ilyen gonosz. Nem látod, hogy milyen rosszul érzi magát Esme miatta? – szóltam rá szigorúan.
- Ugyan, Emmett csak viccel – lépett mellém Bella. Bár azért ő is lövellt egy dühös pillantást a fogadott fivére felé. – Inkább gyertek reggelizni, mert fantasztikus lett az étel – fogta meg a kezünket. Majd behúzott a konyhába, ahol az asztal roskadozott a gusztusosabbnál gusztusosabb ételek alatt. A hasam reflexszerűen korgott fel ismét, ahogy Billynek is. – Na ugye, hogy éhesek vagytok. Essetek neki. Gaby és Jake is itt lesznek hamarosan, és majd esznek veletek.
- Köszönjük – mosolyogtam rá Bellára.
- Nincs mit – surrant ki az ajtón. Igazán megkedveltem ezt a lányt. Ahhoz képest, hogy milyen nehezen indult a kapcsolatunk, most már szinte a legjobb barátnőm.
- Sziasztok – lépett be a konyhába Nath és Anthony.
Szorosan egymáshoz simultak, mintha csak össze lennének nőve, Nathalie arcán pedig enyhe pír jelent meg, ahogy az összefonódott párosukra mosolyogtunk. Itt bizony sok minden történt az éjszaka, persze csak jó értelemben, ahogy látom. Milyen édesek így együtt. Örülök, hogy ennyire boldogok, bár szerintem fiatalok még a házassághoz, bár ki tudja. Lehet, hogy én tévedek. Talán csak az én mániám ez a várjunk, hiszen ráérünk még arra. Mindenesetre tartanunk kell egy csajos délutánt a tegnap éjjel kapcsán. Ez biztos.
- Mit szeretnél enni? – kérdezte Billy kedvesen. Majd letette az ő már megszedett tányérját mellém.
- Azt hiszem, hogy azt, amit meghagytál – kuncogtam fel.
- Hé, ne csipkelődj az étvágyamon, mert megkapod a magadét, kisasszony – nézett rám morcosan. – Egyébként nem is tudom, hogy ki tömte tegnap a sütit, ahogy csak bírta.
- Ezért lesz ma elég a morzsa, ami leesik a tányérodról – fészkeltem be magam az ölébe hirtelen ötlettől vezérelve. Majd elcsentem egy falat rántottát.
- Oké, nekem így a legjobb – mosolyodott el, amikor felé nyújtottam egy villányit a tojásból.
Anthony és Nath is egy székre ült, ahogy mi, és egy tányérból csipegettek. Miközben a konyhába betérők csak boldogan mosolyogtak ránk. Csak Justin és Tanya nem került elő, de Edward szólt, hogy megüzenték, hogy még egy kicsit a hegyekben maradnak, úgyhogy nem aggódtam. Már ötletem sem volt viszont, hogy hová tűnt el Gabriella és Jake, amikor csak befutottak végre. Már kezdtem aggódni miattuk, hiszen már mindenki itt volt legalább egy órája.
- Sziasztok – léptek be sugárzó boldogsággal az arcukon. Jacob Gabyt az ölében hozta, majd óvatosan leültette egy székre, és azonnal megpakolt neki egy tányért alaposan. Azután pedig töltött neki egy hatalmas pohár tejet is. Tökéletesen körbeugrálta a szerelmét.
- Jake, ülj le te is, ez már túlzás – csóválta meg Gabriella a fejét mosolyogva.
- Jól van, jövök már – termett mellette Jake. – Biztos, hogy ez így jó lesz? Kérsz esetleg egy kis gyümölcsöt, vagy gabonapelyhet, vagy tejbegrízt.
- Csak tojást, drágám, sok tojást, és tejet. Tényleg nem kérek mást – húzta le maga mellé a szerelmét Gaby. – Meg azt, hogy te is reggelizz meg tisztességesen.
Miután sikerült meggyőzni Jacobot, hogy nem kell lehoznia a csillagot is az égről Gabriella kedvéért, tökéletesen telt a délelőtt. Kielemeztük a tegnap történteket, és mindenki gondolom, hogy cenzúrázva elmesélte az élményeit a sátoros éjszakáról. Majd Gaby és Jake hirtelen kiállt a nappali közepére, és mosolyogva néztek ránk. Ha jól láttam, akkor Carlisle szeme felcsillant a felismeréstől. Csak nem? Te jó ég! Azonnal rádöbbentem, hogy miről van szó.
- Gabriellával szeretnénk bejelenteni valamit – ölelte át Jake szerelmét.
- Juj, megszervezem, én boldogan. Összeházasodtok, ugye? – lett izgatott Alice. Jaspernek úgy kellett visszafognia.
- Nos, ez is be fog következni egyszer – sütötte le a szemeit barátnőnk.
- Akkor? Majd kifúrja az oldalam a kíváncsiság, mondjátok már – sürgette őket Emmett. Hát igen, ő tényleg egy nagyra nőtt gyerek, de így imádjuk. Őt nem lehet nem szeretni, még akkor sem, hogyha igyekszik mindig felbosszantani mindenkit.
- Kisbabánk lesz – mondták boldogan.
- Gratulálunk – hangzott a kiáltás, mintha csak gyakoroltuk volna. Majd mindenki egyesével megölelgette a boldog párt. Legelőször Bella ért oda, pedig ő állt a legmesszebb, ezt furcsálltam is egy pillanatra, de végül nem tulajdonítottam neki jelentőséget.
- Belevaló kiscsávót kérünk, akit meg lehet tanítani tisztességesen bunyózni – mondta Emmett, amikor odaért hozzájuk. Majd Gaby hasára simította a hatalmas tenyerét. – Rúgj szépen egyet Emmett bácsikádnak – gügyögte Gabriella hasának.
- Ahhoz még nem elég nagy, Emmett, de ígérem, hogy te leszel az első Jacob után, akinek szólok, hogyha már megmozdult – simogatta meg a hasát.
- Oké, de szavadon foglak. Még a méhedben el kell kezdenem megtanítani az élet dolgaira – mondta Em komolyan. Mire a legtöbbet csak az égre emelték a tekintetüket, mintha fohászkodnának, hogy egyszer fogja már be. Tény, hogy Emmett gyakran bosszantó, de azért imádom a szövegét, meg a stílusát. Feldobja az embert, még akkor is, hogyha rossz napom van.
Az egész napot a Cullen házban töltöttük ismét, és tényleg, igazán nagyszerűen éreztem magam, úgy, mintha csak a második otthonom lenne az a hely. Billy természetesen hazakísért, és az ajtóban váltott gyengéd csók után, megköszönte a gyönyörű estét, majd eltűnt a messzeségben. Én pedig kényelmesen befészkeltem magam az ágyamba, és szinte azonnal elszenderedtem.
SZIASZTOK! EZ EGY KÖNNYED KIS ÁTVEZETŐ FEJI, DE REMÉLEM, HOGY AZÉRT TETSZENI FOG :D AZ ESETLEGES HIBÁKÉRT BOCSI, DE ÍGY FÉL KETTŐ TÁJBAN MÁR NEM VAGYOK MINDIG ELÉG FIGYELMES. PUSZI: DRUSILLA
(Johanna szemszöge)
Reggel madárcsicsergésre ébredtem. Álmosan pislogtam fel, és csak ekkor tudatosult bennem, hogy még mindig szorosan Billyhez bújva fekszem, aki még itt szuszog alattam. Elmosolyodtam, ahogy visszagondoltam az éjszakára. Az első csókunkra, és erre a kis összebújásunkra, na meg persze az álomba simogatásra. Billy rettenthetetlenül cirógatta a hátamat szinte egész éjszaka. Legalábbis így tippelem, mert akárhányszor felébredtem a keze elindult a hátamon, és biztosított róla, hogy nem kell félnem, mert nem vagyok egyedül, aludjak nyugodtan, mert ő vigyáz rám. Valahogy hittem is neki, hogy hősiesen őrzi az álmaimat. Miután hálótársam még az igazak álmát aludta, úgy döntöttem, hogy inkább én is visszaalszom még egy kicsit. Mélyet szippantottam Billy megnyugtató illatából, majd behunytam a szemem, de nem jött már álom rá, akármennyire is szerettem volna. Lehet, hogy már túlságosan is el voltam szokva a túlzott lazítástól, mivel nagyjából két-három órákat van ideje aludni egy hozzám hasonló rezidensnek. Mindenesetre a forróság, amit Billy árasztott, és a kellemes illat mindennél megnyugtatóbb volt a számomra. Még soha nem éreztem magam ennyire biztonságban és szeretetben. Mintha valami különös kapocs lenne közöttünk, de hiszen ez képtelenség. Nincsenek ilyen nagy összekötő kapcsok. A szerelem is csak kémia, hiszen hogyha két megfelelő pólus megtalálja egymást, akkor minden rendben van ideig-óráig, de nem örökké ez biztos. Hogyan lehetne bárki is boldog egy emberöltönyi időre, amikor a sok munkától kis sem látnak az emberek, és esténként már csak feszült társalgásra futja az energiájukból.
- Ne agyalj annyit, szépségem – sóhajtott fel Billy.
- Honnan veszed, hogy bármin is agyalnék? – kérdeztem ártatlanul felpislogva rá.
- Onnan, hogy a hozzád hasonló okos, és gyönyörű nők nem szoktak céltalanul bolyongani a gondolatok tengerében. Magyarán, hogyha nem gondolkodnál nagyon valamin, akkor most nem ráncolnád így a szemöldököd – simított végig a homlokomon. – Szóval, min gondolkodtál?
- Szerintem be vagy lázasodva – tereltem el a témát. Még mindig nagyon forró volt a bőre.
- Ez nem így van, csak magasabb a testhőmérsékletem, mint az átlag, mivel volt, aki egész éjjel kellőképpen melegen tartott – nevetett fel. Majd az állam alá nyúlva magához fordított, és lágyan megcsókolt.
- Ez nem játék, Billy. Veszélyes is lehet a dolog rád nézve – mondtam komolyan.
- Bízz bennem, semmi bajom – simított végig a hátamon. – Amint nem stimmel valami, azonnal szólok. Ne félj, ki fogom használni, hogy privát doktor nénim van.
- Rendben, hiszek neked – egyeztem bele kuncogva. Végül is attól is lehet, hogy egész éjjel rajta feküdtem. Legalábbis félig rajta lógtam az biztos.
- Helyes – mosolyodott el. – Hogy aludtál? Remélem, hogy nem fáztál, és nem is féltél idekint.
- Elég furcsa volt a szabadban aludni, de összességében tetszett. Nagyon is jól aludtam, köszönöm – nyomtam egy hatalmas puszit az arcára. – Na és te?
- Életem legcsodálatosabb éjszakája volt – húzott teljesen a mellkasára. A lábaimat pedig a dereka mellé igazította.
Nocsak, milyen felszabadultak vagyunk ma reggel. Ez fura, de jó. Élvezem a közelségét, és nem akarok elhúzódni tőle, de valami miatt tartok is még mindig ettől a kapcsolattól. Nem akarok túl gyors tempóra váltani. Inkább csak szépen lassan, hogyha már igazán ismerem őt. Diszkréten elhúzódtam, és visszafeküdtem mellé úgy, hogy fejem a mellkasán pihenjen.
- Lassítsak, oké, értem – simogatta meg a hajamat.
- Sajnálom – haraptam be az alsó ajkam.
- Semmi baj, csak ne zárkózz újra be, ráérünk mindenre – mondta őszintén.
- Köszi – néztem fel rá, majd puszit nyomtam a szájára.
- Hm… szóval ezt szabad – húzott vissza magához.
Majd szenvedélyesen megcsókolt, és a hátamra gördített, de közben mellettem maradt, nem nehezedett rám, és nem gördült fölém. Hagyott nekem szabad teret, és így én is csodálatosan éreztem magam a karjaiban.
- Igen, ezt szabad, azt hiszem – pihegtem, miután elengedett.
Még egy jó fél órát pihengettünk a hálózsákban, és nekem nem nagyon akaródzott felkelnem, de amikor megláttam, hogy már tíz óra is elmúlt úgy döntöttem, hogy ideje lenne mennünk, hiszen a többiek is már biztosan ébredeznek, és indulnak vissza a házhoz. Jesszusom, a ház. Hogyan fogunk visszatalálni a Cullen házhoz, amikor bekötött szemmel hoztak ide mindkettőnket?
- Mi a baj? – fordított Billy megint maga felé.
- Hogyan fogunk visszatalálni a házhoz, amikor azt sem tudjuk, hogy merre kell menni? – kérdeztem kissé félve.
- Hajnalban erre járt Esme egy térképpel, hogy vissza tudjunk majd menni. Azt is üzente, hogy palacsintával és rántottával vár mindenkit – mondta Billy vigyorogva.
- Nem mondod, hogy megint éhes vagy? – nevettem fel. – Hiszen behabzsoltunk egy egész tortát az éjszaka közepén. Ennyit nem is lehet enni.
- Oh, dehogynem. Hidd el, hogy ennél még sokkal többet is lehet enni – csillantak fel Billy szemei. – Majd rájössz, hogy ruházni sokkal könnyebb engem, mint etetni. Kérdezz csak meg bárkit.
- Na látod, ezt valamiért elhiszem – kacagtam fel. – Azért annyira csak nem vészes a helyzet.
- Hát, ha szeretnéd, akkor megtudhatod – kezdett bele bizonytalanul. – Lenne kedved holnap este velem vacsorázni? Úgy hallottam Justintól, hogy eléggé szereted a pizzát.
- Hát mi tagadás, tényleg nem mondom azt egy pizzára, hogy nem kérem – csillantak fel a szemeim. – De pizzát házhoz is rendelhetünk. Filmnézős este nálam? Te hozod a kaját, én pedig a filmeket, meg az üdítőt.
- Ez nagyon jól hangzik – bólogatott hevesen.
- Oké, milyen filmeket szeretsz? – kérdeztem kíváncsian.
- Hát, tulajdonképpen, nagyon bírom az akciót, a vígjátékot, horrort, történelmit, kalandot, de megnézem a romantikus vígjátékokat is, hogyha arról van szó. Elég sokféle filmet szeretek – gondolkozott el.
- Remek, akkor legyenek vígjátékok – mondtam boldogan. Én is imádom a vicces filmeket.
- Akkor ezt meg is beszéltük. Mondjuk nyolckor?
- Nekem tökéletes, hétkor végzek, úgyhogy nyolcra kényelmesen elkészülök mindennel – bólintottam rá. – Lassan vissza kéne mennünk. Egyrészt mert nem akarom megváratni a többieket, másrészt pedig, mert mindjárt éhen halsz – kuncogtam fel. – Hihetetlen, hogy már megint éhes vagy. Hiszen nem is olyan régen ettél egy csomót. Bélpoklos – böktem meg a hasát. Mire az megint korogni kezdett, de most az enyém is beszállt mellé, és hangosan követelte a reggelit.
- Bagoly mondja… - bökdöste meg a hasamat Billy is.
- Csak jó az anyagcserém – rántottam meg a vállam.
- Az enyém is – emelte fel dacosan az állát. – Na gyere, kimegyek amíg átöltözöl. Van itt egy melegítő, és egy sportcipő is a számodra – húzta ki a hálózsák zipzárját Billy.
- Hát ez, hogy került ide? – kérdeztem döbbenten.
- Esme hozta ezt is, mert így kényelmesebb visszamenni, mint báli ruhában és tűsarokban.
- Ez igaz – mosolyodtam el. – Majd megköszönöm Esmének, hogyha visszaértünk a házhoz.
- Akkor én most megyek is, hogy el tudj készülni – simított végig a hátamon, majd egy szempillantás alatt elhagyta a sátrat. Én pedig gyorsan belebújtam a jó meleg melegítőbe, a zokniba, és az edzőcipőbe. Hát, nem bántam volna, hogyha Alice ilyen éjszakai viseletet készített volna össze nekem. Bár így sem fáztam.
- Készen vagyok – szóltam ki Billynek. Majd kiléptem a sátorból, hogy ő is bemehessen átöltözni.
- Egy perc, és itt vagyok – sietett be a sátorba. Én pedig lesétáltam a folyópartra, és kényelmesen elhelyezkedtem egy kövön, és néztem a vizet. Még alig gyönyörködtem ki magam, amikor már éreztem is, hogy két tűzforró kar von az ölelésébe. – Ha szeretnéd, akkor indulhatunk – súgta a fülembe.
- Részemről, rendben – simultam hozzá. – Kár, hogy csak egy éjszakára maradtunk itt – sóhajtottam fel. Még sosem volt ennyire tökéletes estém.
- Hát, ha ennyire tetszett, akkor bármikor boldogan sátorozok veled. Ismerem a környék legszebb camping vidékeit – mondta büszkén.
- Vigyázz, mert még a végén, szavadon foglak – kacsintottam fel rá.
- Boldogan állok elébe – puszilt bele a nyakamba.
- Induljunk – köszörültem meg a torkom.
Ez az előző érintés nem csak, hogy jó volt, de furcsa bizsergés futott tőle végig az egész testemben. Még libabőrös is lettem tőle tetőtől-talpig.
- Oké, akkor irány a reggeli – húzott fel a szikláról. Majd az ölébe kapott, és futni kezdett velem.
- Megőrültél? Tudom, hogy nem vagyok túl nehéz, de azért engem is cipelve végigfutni az erdőt. Ez azért már túlzás lenne. Egy ember sem bír ki ennyi megerőltetést.
- Csak engedd el magad és élvezd az utazást. Sokkal izgalmasabb minden, hogyha még a szemedet is lehunyod, és csak a zajokra, na meg persze a hűs szellőre figyelsz.
- Te tisztára lökött vagy. Össze fogsz esni alattam – tiltakoztam hevesen. Majd megpróbáltam magam eltolni a mellkasától.
- Oké, akkor fogadjunk egy vödör békás gumicukorban, hogy nem esem össze alattad – nézett rám komolyan.
- Hm… egy vödör, tökéletesen egészségtelen, és színezőanyagot jócskán tartalmazó édes békáról beszélünk? – kérdeztem vissza a szám szélét is megnyalva.
- Igen, pontosan olyan békákról beszélek én is – bólogatott elégedetten. Gondolom tetszett neki, hogy ennyire imádok enni, hiszen ő sem panaszkodhat.
- Oké, állom a fogadást, de készülj fel rá, hogy veszíteni fogsz – mondtam boldogan. Ezt a fogadást nem nyerheti meg egy férfi sem. Túl megerőltető ez egy emberi szervezetnek.
- Nem eszik azt olyan forrón…. Egyébként is, nagyon jó vagyok buli szervezésben, és házhozszállításban is.
Az út hátralévő részében engedelmesen csendben maradtam, és csak élveztem, ahogy Billy bőre melegíti a testemet és a lelkemet is. El kellett ismernem, hogy nagyon jó érzés a karjaiban lenni. Minden körülmények között.
Nem telt bele öt percbe, és már fel is bukkant a Cullen villa a látóhatáron belül. Az illatok már tíz méterről is megcsapták az orromat. Friss sütemény, és fahéj illat, ezen felül pedig bacon, hagyma, és gomba sül olajon. Tényleg valóságos lakoma. Milyen érzés lehet, hogyha mindezt te készíted a családodnak? Amikor a férjed még alszik a fárasztó munka után, a gyermeked pedig élvezi a hétvégi pihenést, te pedig korán felkelsz, hogy alaposan meglephesd őket. Milyen csodálatos élete lehet Esmének. Remélem, hogy egyszer nekem is lesz rá lehetőségem, hogy ilyen tökéletes családban éljek, és minden nap gondoskodhassak róluk.
- Na, turbékolnak már a gerlék? – szakított ki Emmett az idilli gondolatokból. – Most nem azért Jo cica, de szegény Billyt már rendesen megkínoztad, úgyhogy ideje lenne, hogy engedj egy kicsit. Jöhet a nagy összebújás, amire már régóta vágyakozik, na meg persze egy kis etyepetye – kacsintott ránk szemérmetlenül.
- Emmett, viselkedj – lépett ki Rose a fák közül, és fejbe kólintotta. – Tudom, hogy most van kit cukkolni, de ha nem viselkedsz, akkor büntetésben leszel egy hónapig. Bírd ki reggeli utánig – mondta komolyan barátnőm.
- Nem kérek reggelit – kezdett el grimaszolni Emmett. – Inkább kezdjük a desszerttel. Mi lenne, hogyha még eltűnnénk egy kicsit – simított végig Rose fenekén. Én pedig zavartan fordítottam el a pillantásom. Nem lenne illendő kilesni egy ilyen pillanatot.
- Csábító ajánlat, de most be kell mennünk. Anthony és Nathalie esküvőjéről lesz szó ma reggel, és csak nem akarnál lemaradni ilyen fontos információkról, ugye? – vezette barátja kezét Rosalie a derekára.
- Na jó, de csak mert bírom a kiscsávót – sóhajtott fel Emmett.
- Mi is menjünk be, biztosan érdekes dolgokat fogunk megtudni – néztem fel Billyre, aki bólintott. Majd ismét felkapott. Már majdnem átléptük a küszöböt, amikor megbotlott, és térdre esett.
- Azt hiszem, hogy tiéd a vödör béka – sóhajtott fel látszólag csalódottan.
- Tudom, hogy nem véletlenül estél el, de azért elfogadom az ajándékodat – nyomtam puszit az arcára. – Értékelem, hogyha el akarsz kényeztetni, csak hazudni, ne hazudj nekem soha. Szeretem az ajándékokat, főleg, hogyha tőled kapom, úgyhogy hagyni fogom, hogy néha meglepj valamivel, hogyha szeretnél. Bár nekem az is bőven elég, hogyha apró gesztusokkal fejezed ki az érzéseidet. Nem várom el, hogy költs rám. Egy szál vadvirág néha többet mondd minden szónál, vagy egy tábla csoki – ajánlottam a lehetőségeket.
- Rendben, ez menni fog – ölelte át a derekamat.
Majd beléptünk a nappaliba, ahol meglepő látvány fogadott minket. Eltűnt a kanapé, pedig, amikor elmentünk, akkor még itt volt. Vajon miért vitték el innen? Hiszen olyan szép és kényelmes is.
- Mi történt a kanapéval? – kérdeztem kíváncsian.
- Egy kis baleset. Fáradt voltam, és véletlenül leöntöttem egy adag vörösborral, úgyhogy a fiúk elintézték, hogy kitisztítsák, vagy hogyha nem lehet, akkor hoznak nekünk egy ugyanilyet – magyarázta Esme lehajtott fejjel. Szegény, hogy bánja, hogy leöntötte a huzatot, pedig ilyesmi bárkivel előfordulhat.
- Értem, sajnálom – mondtam őszintén. Tudtam, hogy mennyire büszke volt a nappalira, hiszen az egészet ő rendezte be.
- Szegény, szegény kanapé – vigyorgott Emmett az egyik fotelből.
- Ne legyél már ilyen gonosz. Nem látod, hogy milyen rosszul érzi magát Esme miatta? – szóltam rá szigorúan.
- Ugyan, Emmett csak viccel – lépett mellém Bella. Bár azért ő is lövellt egy dühös pillantást a fogadott fivére felé. – Inkább gyertek reggelizni, mert fantasztikus lett az étel – fogta meg a kezünket. Majd behúzott a konyhába, ahol az asztal roskadozott a gusztusosabbnál gusztusosabb ételek alatt. A hasam reflexszerűen korgott fel ismét, ahogy Billynek is. – Na ugye, hogy éhesek vagytok. Essetek neki. Gaby és Jake is itt lesznek hamarosan, és majd esznek veletek.
- Köszönjük – mosolyogtam rá Bellára.
- Nincs mit – surrant ki az ajtón. Igazán megkedveltem ezt a lányt. Ahhoz képest, hogy milyen nehezen indult a kapcsolatunk, most már szinte a legjobb barátnőm.
- Sziasztok – lépett be a konyhába Nath és Anthony.
Szorosan egymáshoz simultak, mintha csak össze lennének nőve, Nathalie arcán pedig enyhe pír jelent meg, ahogy az összefonódott párosukra mosolyogtunk. Itt bizony sok minden történt az éjszaka, persze csak jó értelemben, ahogy látom. Milyen édesek így együtt. Örülök, hogy ennyire boldogok, bár szerintem fiatalok még a házassághoz, bár ki tudja. Lehet, hogy én tévedek. Talán csak az én mániám ez a várjunk, hiszen ráérünk még arra. Mindenesetre tartanunk kell egy csajos délutánt a tegnap éjjel kapcsán. Ez biztos.
- Mit szeretnél enni? – kérdezte Billy kedvesen. Majd letette az ő már megszedett tányérját mellém.
- Azt hiszem, hogy azt, amit meghagytál – kuncogtam fel.
- Hé, ne csipkelődj az étvágyamon, mert megkapod a magadét, kisasszony – nézett rám morcosan. – Egyébként nem is tudom, hogy ki tömte tegnap a sütit, ahogy csak bírta.
- Ezért lesz ma elég a morzsa, ami leesik a tányérodról – fészkeltem be magam az ölébe hirtelen ötlettől vezérelve. Majd elcsentem egy falat rántottát.
- Oké, nekem így a legjobb – mosolyodott el, amikor felé nyújtottam egy villányit a tojásból.
Anthony és Nath is egy székre ült, ahogy mi, és egy tányérból csipegettek. Miközben a konyhába betérők csak boldogan mosolyogtak ránk. Csak Justin és Tanya nem került elő, de Edward szólt, hogy megüzenték, hogy még egy kicsit a hegyekben maradnak, úgyhogy nem aggódtam. Már ötletem sem volt viszont, hogy hová tűnt el Gabriella és Jake, amikor csak befutottak végre. Már kezdtem aggódni miattuk, hiszen már mindenki itt volt legalább egy órája.
- Sziasztok – léptek be sugárzó boldogsággal az arcukon. Jacob Gabyt az ölében hozta, majd óvatosan leültette egy székre, és azonnal megpakolt neki egy tányért alaposan. Azután pedig töltött neki egy hatalmas pohár tejet is. Tökéletesen körbeugrálta a szerelmét.
- Jake, ülj le te is, ez már túlzás – csóválta meg Gabriella a fejét mosolyogva.
- Jól van, jövök már – termett mellette Jake. – Biztos, hogy ez így jó lesz? Kérsz esetleg egy kis gyümölcsöt, vagy gabonapelyhet, vagy tejbegrízt.
- Csak tojást, drágám, sok tojást, és tejet. Tényleg nem kérek mást – húzta le maga mellé a szerelmét Gaby. – Meg azt, hogy te is reggelizz meg tisztességesen.
Miután sikerült meggyőzni Jacobot, hogy nem kell lehoznia a csillagot is az égről Gabriella kedvéért, tökéletesen telt a délelőtt. Kielemeztük a tegnap történteket, és mindenki gondolom, hogy cenzúrázva elmesélte az élményeit a sátoros éjszakáról. Majd Gaby és Jake hirtelen kiállt a nappali közepére, és mosolyogva néztek ránk. Ha jól láttam, akkor Carlisle szeme felcsillant a felismeréstől. Csak nem? Te jó ég! Azonnal rádöbbentem, hogy miről van szó.
- Gabriellával szeretnénk bejelenteni valamit – ölelte át Jake szerelmét.
- Juj, megszervezem, én boldogan. Összeházasodtok, ugye? – lett izgatott Alice. Jaspernek úgy kellett visszafognia.
- Nos, ez is be fog következni egyszer – sütötte le a szemeit barátnőnk.
- Akkor? Majd kifúrja az oldalam a kíváncsiság, mondjátok már – sürgette őket Emmett. Hát igen, ő tényleg egy nagyra nőtt gyerek, de így imádjuk. Őt nem lehet nem szeretni, még akkor sem, hogyha igyekszik mindig felbosszantani mindenkit.
- Kisbabánk lesz – mondták boldogan.
- Gratulálunk – hangzott a kiáltás, mintha csak gyakoroltuk volna. Majd mindenki egyesével megölelgette a boldog párt. Legelőször Bella ért oda, pedig ő állt a legmesszebb, ezt furcsálltam is egy pillanatra, de végül nem tulajdonítottam neki jelentőséget.
- Belevaló kiscsávót kérünk, akit meg lehet tanítani tisztességesen bunyózni – mondta Emmett, amikor odaért hozzájuk. Majd Gaby hasára simította a hatalmas tenyerét. – Rúgj szépen egyet Emmett bácsikádnak – gügyögte Gabriella hasának.
- Ahhoz még nem elég nagy, Emmett, de ígérem, hogy te leszel az első Jacob után, akinek szólok, hogyha már megmozdult – simogatta meg a hasát.
- Oké, de szavadon foglak. Még a méhedben el kell kezdenem megtanítani az élet dolgaira – mondta Em komolyan. Mire a legtöbbet csak az égre emelték a tekintetüket, mintha fohászkodnának, hogy egyszer fogja már be. Tény, hogy Emmett gyakran bosszantó, de azért imádom a szövegét, meg a stílusát. Feldobja az embert, még akkor is, hogyha rossz napom van.
Az egész napot a Cullen házban töltöttük ismét, és tényleg, igazán nagyszerűen éreztem magam, úgy, mintha csak a második otthonom lenne az a hely. Billy természetesen hazakísért, és az ajtóban váltott gyengéd csók után, megköszönte a gyönyörű estét, majd eltűnt a messzeségben. Én pedig kényelmesen befészkeltem magam az ágyamba, és szinte azonnal elszenderedtem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
