La Push vámpírja - 73. fejezet

73. fejezet




(Nathalie szemszöge)



Miután megreggeliztünk a Cullen házban, és Gabriella bejelentette Jacobbal, hogy kisbabájuk lesz hazamentünk hozzánk Anthonyval. Anya, természetesen süteménnyel várt minket, mint mindig. Hiszen azt az elvet vallotta, hogy ha farkasok élnek a közelében, akkor sosincs otthon elég rántotta és muffin. Na jó, ebben volt valami. Én is azonnal megértettem, ahogy átváltoztam. Azóta egyszerűen nem tudok eleget enni.

- Milyen volt az este? – kérdezte anya, miután leültünk az asztalhoz. Nekem pedig torkomon akadt a sütemény, és azt hiszem, hogy el is pirultam. Legalábbis égni kezdett az arcom az biztos.

- Csodálatos volt a bál, és a sátorozás is – válaszolt helyettem Anthony.

- Hm… - nézett rám anya gyanakvó tekintettel. Mire én lesütöttem a pillantásomat. Azt hiszem lebuktam, pedig nem állt szándékomban. Még jó, hogy apa nincs itthon, különben most hatalmas nagy bajban lennénk.

- Khm… köszönöm a süteményt, fantasztikus volt, de azt hiszem, hogy ideje hazamennem, mert Jacob már vár, hogy elvigyem felpróbálni az öltönyeinket – mondta Anthony mosolyogva. Majd fel akart állni, de én belecsimpaszkodtam. Nem hagyhat itt egyedül az anyámmal. Most nem. Még nem vagyok kész erre a nagyon kínos beszélgetésre. – Kikísérsz, édesem? – nézett vissza rám mosolyogva. Ezt még megkeserülöd Anthony Black. Sugalltam felé gondolatban, mire megint elvigyorodott. Este rá fog fagyni a mosoly az arcodra, mert ezért határozottan kemény lesz a büntetés.

- Nincs mit, Anthony. Akkor holnap találkozunk, igaz? – kérdezte anya.

- Hát persze, asszonyom – csókolta meg édesanyám kezét a vőlegényem. Majd elindult kifelé magával húzva engem is.

- Nem mehetsz el, nem hagyhatsz itt. Apa ma nem jön haza, mert horgászni ment egy barátjával, és anya mindjárt le fog támadni, ahogy visszamegyek. Maradj, légy szíves – néztem rá könyörgő szemekkel.

- Hé, nyugi – simogatta meg az arcomat. – Az anyukád leginkább arra kíváncsi, hogy rendesen bántam-e veled, úgyhogy itt csak nekem van okom félni – kuncogott fel. – Hogyha bármi rosszat mondasz neki rólam, akkor idézem, „Hogyha csak egy mozdulattal is megbántotta a lányomat, akkor nem marad alibije, ami miatt férfinak nevezheti magát.”

- Ilyet nem gondolna az anyukám. Ne hülyéskedj – kerekedtek el a szemeim.

- Hidd el, hogy egy anya igazi tigrissé változik, hogyha valaki bántani meri a lányát. Úgyhogy az életem, és a férfiúi tekintélyem csakis rajtad múlik – nyomott gyors csókot a számra. – Este érted jövök, és megmentelek – ölelt magához, én pedig azonnal belé csimpaszkodtam.

- Na jó, legyen, de ezt még akkor is visszakapod – intettem szigorúan.

- Olyan büntetést szabsz ki rám, amilyet csak akarsz – adta meg magát.

- Szavadon foglak – vigyorodtam el. Bár arról fogalmam sem volt, hogy hogyan is fogom megbüntetni, de kitalálok valamit, az biztos.

- Tényleg megyek, mert Jake vár, este találkozunk – mondta, majd kaptam még egy olyan szenvedélyes csókot, hogy azt hittem menten elájulok.

Ezután szerelmem elengedett, és elindult hazafelé. Én pedig már előre félve az elkövetkezendő óráktól visszamentem a házba, ahol anya már az ágyamon ülve várt rám a szobámban, két csésze, gőzölgő teával, és egy nagy tábla csokival. Hajaj, anya-lánya beszélgetés következik, mégpedig hosszadalmas, csak azok kezdődnek így. Általában imádom az ilyen pillanatainkat, de most valahogy feszélyez a gondolat, hogy anyával beszéljem ki a szexuális életemet. Na jó, a szexuális élet elég nagyképű kijelentés. Egyelőre mondjuk úgy, hogy az első élményeimet.

- Szóval, milyen volt az este? – paskolta meg az ágyat maga mellett anya.

- Csodálatos – mondtam mosolyogva. Reméltem, hogy ennyivel lezártnak tekinthetjük a témát.

- Kicsit bővebben fejtsük ezt ki – mosolyodott el anya. - Rendesen viselkedett veled? Ugye nem támadott le? Remélem, hogy te is akartad, és nem csak a bevésődés miatt voltál vele már most. Ne félj, apádnak nem fogom elárulni, hogy mi történt. Hadd higgye csak, hogy a kislánya ártatlanul megy férjhez. Nem hiányzik, hogy apád végigkergesse La Push határain belül puskával, bár nem sok baja esne a vőlegényednek, de menjünk biztosra – záporoztak anyából a szavak.

- Anya, te most zavarban vagy? – mosolyodtam el hirtelen. – Csak akkor kezdesz el levegővétel nélkül, idegesen beszélni, hogyha zavarban vagy.

- Már hogyne lennék zavarban – emelte égnek a szemeit. – Nem szívesen turkálok a szexuális életedben, mert én is utáltam, amikor anya ehhez folyamodott, de tudnom kell, hogy olyan különleges volt-e számodra az első alkalom, ahogy azt egy anya kívánja a lányának. Majd hogyha neked is lányod lesz, akkor meg fogod érteni a helyzetemet.

- Nyugodj meg, anya. Én akartam, és nem Anthony kezdeményezte – pirultam el.

- Te, akartad? – kerekedtek el a szemei. – Hű, már megbocsáss, de ez döbbenetes. Úgy értem, hogy én olyan kis félős, nyámnyila voltam, amikor apáddal megismerkedtem, hogy szegénykén három évig hősiesen várt rám, mire eljutottam odáig, hogy biztos legyek magamban – mesélte lesütött szemekkel. – Azt hiszem, hogy jobban hasonlítasz apádra, mint hittem. Sokkal bátrabbak vagytok nálam.

- Nem vagyok én olyan bátor – ültem le anya mellé. Aki rögtön átnyújtotta nekem az egyik bögrét. Jóízűen kortyoltam bele a teába, de a szemeim azonnal el is kerekedtek.

- Semmi baj, drágám. Csak egy kis kupica rummal gondoltam rásegítek, hogy ne legyünk annyira feszélyezettek. Tudom, hogy nem szoktunk inni, de egy korty feszültségoldó még nem a világ vége. Most az egyszer megengedhetünk ennyit magunknak – simogatta meg a karomat.

- Csak meglepődtem – nyögtem miután lenyeltem a kortyot. – Még soha nem ittam ilyen erőset.

- Nem olyan erős ez, ennyitől semmi bajod nem lesz. Tény, hogy nem pezsgő, de egy hideg téli estén kifejezetten felemelő ezt kortyolgatni, de csajos beszélgetéshez is kiváló.

- Akkor te miért nem rumos teát kortyolgatsz? – húztam fel a szemöldököm. – Tudod, érzem, hogy a tiédnek más illata van.

- Na most, megfogtál – sütötte le ezúttal anya a szemeit. – Úgy tűnik, hogy egy farkast nem lehet becsapni. Még apád sem tudja, de tegnap voltam orvosnál, és nagyon úgy néz ki, hogy kistestvéred lesz – mondta anya boldog mosollyal az arcán.

- Te jó ég – sikkantottam fel boldogan. Még egy Uley, a kisöcsém, vagy a kishúgom. – Ez fantasztikus – öleltem át anyát.

- Köszönöm, kincsem. Bár lehet, hogy kicsit furcsa lesz, hogy az öcséd, vagy húgod nem sokkal idősebb, mint a saját kisbabád – mondta anya pironkodva. – Legalábbis remélem, hogy nem lesz sokkal idősebb nála.

- A koruk egyáltalán nem számít, csak az, hogy lesznek – mondtam boldogan. – Apa miért nem tudja még? – kérdeztem kíváncsian.

- Mert romantikus hétvégét tervezünk, mint már meséltem is, és a szállodában szeretném neki elmondani, egy szép este után – pirult el anya.

- Stílusos – haraptam be az ajkam. Hé, nem is zavar már a téma. Hm… a rum jó hatással van rám.

- Igen, szerintem is, de most beszéljünk inkább rólad. Csak annyit szeretnék tudni, hogy minden rendben volt-e, és jó volt-e. Nem kell részleteket is elmondanod, de nagyon fontos, hogy megnyugtass. Bár valószínűleg határozottan szép estétek volt, mert el sem tudtátok engedni egymást, de ettől függetlenül kérlek, segíts, hogy lehiggadjak. Az egyetlen kislányom vagy, és ez nagyon nagy dolog.

- Minden tökéletes volt, anya, még soha nem éreztem olyat, mint amit Anthony karjaiban – motyogtam halkan, fülig pirulva.

- Csak ezt szerettem volna hallani – mosolyodott el az anyukám. Majd felsóhajtott, és eldőlt az ágyamon.

- Jól vagy? – kaptam utána azonnal.

- Persze, csak egy kis szédülés, ez ilyenkor normális. Mindjárt összeszedem magam – simította a hasára a kezét.

- Ne, inkább pihenj – takartam be gyorsan. – Hozzak neked valamit? Milyen idős a kistesó, kívánós vagy már? Szerzek neked bármit – ajánlottam mosolyogva.

- Biztos vagy benne? – harapta be az alsó ajkát. Tehát kívánós, de magától sosem mondta volna meg.

- Igen, teljesen. Szóval, mit szeretnél? – kérdeztem lelkesen.

- Csirkeburgert, egy hatalmas csirkeburgert, majonézzel, salátával, és paradicsommal, és egy üveg ecetes uborkát.

- Ez nem lesz nehéz, van itthon hozzá minden. Ne mozdulj, tíz perc, és hozom – siettem ki a konyhába.

Majd gyorsan feltettem egy kis olajat, hogy meg tudjam sütni a csirkekorongokat. Közben átsütöttem a zsemléket, és összevágtam a paradicsomot, meg a salátát. Tíz perccel később már készen is voltak a hamburgerek, amiket tálcára pakoltam, az uborkával együtt, és azonnal besiettem vele anyához, akinek rögtön felcsillantak a szemei. Amint leültem mellé az ágyra azonnal az egyik szendvics után nyúlt, és mire feleszméltem már a felét eltüntette.

- Bocsi – hajtotta le a fejét szégyenlősen. – Ilyenkor nem könnyű kontrollálni magam.

- Semmi gond, örülök, hogy ízlik – kuncogtam fel.

Ezután én is elvettem egy szendvicset és jóízűen beleharaptam. A másik négyet meghagytam anyának, mert minden jel szerint nagyon is kívánta ezt az ételt. Miután mindent elpusztítottunk kivittem a tálcát, és mire visszaértem, anya már aludt is. Nem szerettem volna most egyedül hagyni a házban, amikor apa nincs itthon, de Anthonyt sem akartam magára hagyni. Tanácstalan voltam, de ekkor kezdett el csipogni a telefonom. Azonnal felkaptam, és megnéztem, hogy ki küldött üzenetet.



„Gratulálok a kistestvérhez, Nath. Van egy olyan érzésem, hogy szeretnéd kihasználni az idődet most az anyukáddal, úgyhogy holnap reggel megyek csak érted. Addig elmegyek vadászni. Szép estét, Nektek. Szeretlek.

Anthony”



Hm… hát ezért menekült el ilyen gyorsan. Én meg azt hittem, hogy csak amiatt, mert kínos lesz a téma. Na jó, holnap nem büntetést kap, hanem sokkal inkább jutalmat. Gyorsan visszaírtam neki. Majd felvettem a pizsamámat, és bebújtam anya mellé az ágyba. Szorosan hozzábújtam, és simogatni kezdtem a pocakját. Kíváncsi voltam, hogy milyen érzés lehet, ahogy egy apró élet növekszik benned. Vajon érzi, hogyha itt kint valaki az anyukája pocakját simogatja?

- Mit csinálsz, kincsem? – hallottam meg anya hangját.

- Bocsi, nem akartalak felébreszteni – kaptam el a kezem.

- Nem baj, nyugodtan simogathatod őt, de még túl pici, hogy reagáljon rá. Nem tud rugdalózni, hogy te is érezd őt – simogatta meg anya a hajamat. – Apád is folyton cirógatott téged, amikor megtudtuk, hogy leszel. Minden éjjel arra eszméltem, hogy puszilgatja, vagy cirógatja a hasamat, és közben beszélt hozzád. Nem tudott betelni veled.

- Tényleg? – csillantak fel a szemeim. – Ezt sosem meséltétek nekem.

- Ez olyan apa-lánya dolog, még csak a méhemben voltál, de apád már ismert téged minden rezdülésedből. A hallásának köszönhetően a szívdobogásodat egy idő után már mindenféle kütyü nélkül is hallotta. A pici szíved ritmusára aludt el az utolsó néhány hónapban, amikor vártunk téged. Azt hiszem, hogy ez most sem lesz másképpen. Mindig is szerettünk volna neked egy kistestvért, de valamiért csak most sikeredett. Pedig, hogy is mondjam, próbálkozásban nem volt hiány.

- Anya… - nyafogtam.

- Oké, bocsi, vedd úgy, hogy nem szóltam semmit. Egyébként az nem árt, ha tudod, hogy a kismamák eléggé kívánósak a házasélet területén is – kacsintott rám.

- Akkor jobb is, hogy elutaztok a hétvégére – motyogtam kissé zavarban.

- Azért sem hátrány, mert így dolgozhattok itthon a pároddal a technikai kivitelezésen – nevetett fel anya.

- Ezt ne… komolyan, inkább csak hanyagoljuk a témát – fintorodtam el.

- Édesem, mit gondolsz, te hogyan lettél? Lehet, hogy kínos velem erről beszélned, de én pont olyan nő vagyok, mint amilyen te, csak kicsit idősebb kiadásban – magyarázta komolyan.

- Tudom – sóhajtottam fel. Igaza van, csak nem akarom ezeket a dolgokat az anyukámmal kivesézni. Ez olyan, nem normális dolog.

- Hm… mogyorókrém, és keksz – sóhajtott fel vágyakozva.

- Az éjszaka közepén? – néztem rá döbbenten.

- Palacsinta juharsziruppal – folytatta az álmodozást.

- Mogyorókrémes, kekszes tejcsoki? – húztam ki a fiókomat. Még van egy tábla az éjjeliszekrényemben.

- Tökéletes – vette el tőlem anya a finomságot.

Majd az egészet befalta, azon az egy gerezden kívül, amit az én számba tömött, azzal a felszólalással, hogy ne csak ő egyen az éjszaka közepén. Te jóságos ég. Vajon velem is ennyit evett?

- Tudom, hogy sokat eszem, és igen, veled is nagyon kívánós voltam, de ez nem tart olyan sok ideig. Hogyha vége a kívánós időszakomnak, akkor már sokkal kevesebbet fogok enni, de addig reszkessen a hűtő – kuncogott fel anya. – Kíváncsi vagyok, hogy te milyen kismama leszel.

- Remélem olyan, mint te, és én is jól fogom viselni ezeket a kis furcsaságokat a testemben – öleltem át a vállát, és visszafeküdtem, mert nagyon álmos voltam.

- Aludj csak, kicsim – kezdte el simogatni anya a hajamat. Majd egy régi, számomra nagyon kedves dalt is dúdolni kezdett nekünk. Engem pedig néhány perc alatt elnyomott az álom.

Fogalmam sem volt, hogy hány óra lehet, amikor felébredtem. Tekintetemmel azonnal anyát kezdtem keresni, de ő már nem volt mellettem. Viszont a konyhából fantasztikus illatok szálltak felém. Anyu biztos megéhezett, és nem tudta kivárni, amíg felébredek.

- Jó reggelt – léptem ki a szobámból, de meglepő látvány fogadott. Anya az egyik széken ült, miközben Anthony valamit sütött. Illetve több mindent is. Éreztem a frissen sülő csokoládés sütemény illatát, valamint a baconos-hagymás rántottát is.

- Szia, kicsim, még időben jöttél, mert így valószínűleg tudsz szerezni magadnak egy kis reggelit – mondta anyukám vigyorogva.

- Jó reggelt, édes. Rántotta, vagy tükörtojás? – fordult felém Anthony.

- Rántotta – vágtam rá mosolyogva.

- Rendben – biccentett felém ma reggeli főszakácsunk. Én pedig mellé léptem, és gyors csókot nyomtam az ajkaira.

Miután elkészült a rántotta, és a csokis süti, mindent rápakoltam a tálakra, és leültünk anyához reggelizni. Illetve, főleg csak anya evett, de ő annyit, amennyi nekünk is bőven elég lett volna. Na jó, azért természetesen mi is csipegettünk, de ezúttal eltörpültem az édesanyám mellett. Éppen végeztünk volna a reggelivel, amikor hirtelen betoppant apa.

- Sziasztok! Hagytatok nekem valamit? – kérdezte korgó gyomorral. – Fantasztikus illatok szállnak – fűzte még hozzá.

- Van még rántotta is, és csokis süti is. Melyiket szeretnéd? – kérdeztem mosolyogva.

- Mondjuk mindkettőből a maradékot – korgott fel újra apa gyomra.

- Rendben, ülj le – nevettünk fel. Majd egy szempillantás alatt megpakoltam neki a tányért mindenféle finomsággal, és elé helyeztem.

- Köszönöm, kincsem – nyomott egy puszit a kezemre.

- Nincs mit, nagyon szívesen – vágtam rá azonnal.

Kellemesen elbeszélgettük az időt, amíg apa is megreggelizett. Közben én megpucoltam a halakat Anthonyval. Egészen jó kapása volt most apának. Nem mindig hoz haza ennyi halat. Legalább hatkilónyi. A nagy részét beraktam a fagyasztóba, de egy adagot kint hagytam, hogy megegyük ebédre. Be is fűszereztem, és betettem a sütőbe, anyáék pedig elmentek csomagolni, mert hamarosan indulnak a romantikus napjaikra. Remélem, hogy apa is örülni fog az új családtagnak, bár efelől nincs kétségem. Hátha kisöcsém lesz, apa biztosan szeretne fiú örököst, aki tovább viszi az Uley nevet.

- Akkor mi most elmegyünk, drágám – jött ki anya a szobából. – Csak két napig leszünk távol, de ha bármi gond van, akkor tudod a számunkat.

- Hát persze, de nem lesz semmi gond. Élvezzétek a kiruccanást – ölelgettem meg óvatosan.

- Jó legyél, édesem – lépett ki apa is a szobájukból a bőrönddel. – Ne járőrözz túl sokat. Anthony, te pedig nagyon vigyázz rá. Jobban örülnék, hogyha te is itt aludtál ezen a két éjszakán.

- Természetesen, uram – egyezett bele Anthony azonnal.

Még segítettünk bepakolni a szüleimnek a kocsiba, és elbúcsúztunk tőlük, ők pedig elindultak a kis kiruccanásukra. Nem is emlékszem már, hogy mikor voltak utoljára kettesben bárhol is. Azt hiszem, hogy ez már nagyon rájuk fér.

- Mi a programunk a szabadidőnkben? – kapott fel Antony, majd egy szempillantás alatt az ágyamon találtam magam.

- Első körben, nem kéne odaégetni az ebédet – nyögtem fel, ahogy végigsimított a nyakamon.

- Ez eddig még nem kielégítő projekt – kuncogott a kulcscsontomba. – Anyukád szerint a távollétükben felfejleszthetjük a „manőverezést”, ahogy ő fogalmazott – nevetett most már nyíltan. – Egyre inkább érdekel, hogy miről beszélgetettetek tegnap este.

- Szeretnéd tudni, mi? – húzódott pimasz vigyorra a szám.

- Úgy látom, hogy nem igazán akarod elárulni, pedig én kíváncsi vagyok – kezdte el kigombolni az ingemet.

- Aki kíváncsi hamar megöregszik – mosolyodtam el gonoszan. Majd felpattantam az ágyról, hogy megmentsem az ebédemet. Lehet, hogy Anthony most vadászott, de ettől én még éhes leszek.

- Hé, mióta lettél te ilyen kis pimasz? – vetette utánam magát Anthony. – Ha megebédeltél, ennek még lesznek következményei – húzta össze a szemöldökét.

- Talán megbüntetsz? – simultam hozzá ártatlan szemekkel.

- Nem is akárhogy – paskolta meg a hátsómat. – Most viszont hagylak enni, mert úgy hallom, hogy éhes vagy.

- Jaj, nagyon, és olyan régen ettem már frissen fogott halat. A hűtőből kivett hal már nem ennyire finom – néztem végig elégedetten az alkotásomon. Majd kivettem két tányért és az asztalra tettem.

- Én nem kérek, köszi. Vadászat után egy ideig jó nekem így, emberi étel nélkül – hozta az asztalhoz a tálat.

- Oké, akkor sietek – bólintottam rá. Nem akartam, hogy sokáig várnia kelljen miattam.

- Nem kell sietned, hiszen miénk az örökkévalóság, na meg persze ez a kettesben töltött két nap – simított végig a combomon.

- Hé, így nem tudok az evésre koncentrálni – mondtam panaszosan, ahogy simogatni kezdett. Hogy figyeljek a tányéromra, hogyha a szerelmem a combomon körözget? Ez igencsak más irányba tereli gondolataimat.

- Bocsi – kapta el a kezét. – Jaj, hoztam neked valamit – mosolyodott el szerelmem. – Nem fogod kitalálni, hogy mit találtam neked ma reggel.

- Amarettinit? - csillantak fel a szemeim.

- Honnan tudtad? – kérdezte kikerekedett szemekkel.

- Mert az a kedvencem, de csak évente egyszer jó, ha hozzájutok, mert nem sokszor rendelnek ide a boltba, és akkor is csak egy-két zacskóval – biggyesztettem le az ajkam.

- Akkor most egy ideig el leszel látva, mert ezt az Alice féle bolt rendelte, és hozatta ide. Két kartonnal.

- Uramisten, és te behoztad az oroszlán barlangjába szegény édességet? Inkább dugd el, és mindig csak egy zacsival adj belőle, különben jaj lesz neki egy nap alatt – nyeltem egy nagyot. Nem szabad nekem ilyenekből ennyit hozni, mert akkora leszek, mint egy bálna.

- Te a legkevésbé sem vagy bálna, te lökött – nevetett fel Anthony.

- Még nem, de az leszek, hogyha ennyi finomsággal etettek. Még a végén kiszeretsz belőlem – fintorodtam el.

- Ez elég valószínűtlen, de legyen, ahogy akarod, adagolni fogom neked a sütit – egyezett bele.

- Köszi – sóhajtottam fel. Majd, megettem a maradék halamat is paradicsomsalátával.

- Hol is tartottunk az előbb? – kapott fel ismét Anthony, és az ágyamra fektetett.

- Valami manőverezésről beszéltél – tekertem köré a karjaimat, és a lábaimat is. Majd egy határozott mozdulattal magam alá gyűrtem.

- Hm… úgy látom, hogy ezzel a kérdéssel nem lesz gond – vigyorgott rám. A következő pillanatban pedig már a hasamon feküdtem, Anthony pedig rajtam.

- Ezt meg, hogy csináltad? – kerekedtek el a szemeim.

- Egyszerűen, és gyorsan – mondta elégedetten. Majd újra a hátamon találtam magam. – Talán élesben is tesztelnünk kéne ezt a dolgot.

- Gondolod? – kérdeztem kissé zavarban.

- Határozottan. Szerintem nagyon is jó dolgok sülhetnek ki ebből a délutáni kis gyakorlásból – csapott le az ajkaimra. – Mit gondolsz? Győzködnöm kéne még egy kicsit? – simított végig az oldalamon.

- Jó úton haladsz, de talán zárjuk be a házat, mielőtt jobban belebonyolódunk a gyakorlásba – hebegtem. Anthony egy szempillantás alatt eltűnt, majd hallottam az ajtók zárjainak kattanását. Azután pedig ismét felettem volt.

- Így jó lesz? – kérdezte mosolyogva.

- Tökéletes – bólintottam rá. Majd megint köré tekeredtem, amennyire csak tudtam. – Most aztán nem menekülsz – bújtam hozzá szorosan.

- Úgy nézek ki, mint aki menekülni akar? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Hát nem éppen – kuncogtam fel.

Majd a következő pillanatban felnyögtem, ahogy Anthony elkezdte harapdálni a nyakamat. Nagyon óvatos, és gyengéd volt, és elképesztően jó érzés is. Ahogy a fogai lágyan karcolgatták a nyakam vékony bőrét, majd szívogatni kezdte az artériám feletti felületet. Az apró szúrás, amit éreztem eltörpült a gyönyör mellett, amit a mozdulatai okoztak. Én is viszonozni akartam a szeretet, és a gyengédséget, amit Anthony adott nekem. Úgyhogy egy gyors mozdulattal fordítottam rajtunk, de azt nem mértem fel, hogy az ágyam egy kicsivel kisebb, mint egy normál francia ágy, úgyhogy azzal a lendülettel lezuhantunk. Nem elég, hogy miattam leestünk, még rá is estem szerelmemre. Éreztem, ahogy arcom pipacsvörössé válik, de Anthony csak jóízűen nevetett az egészen, így végül nekem is mosolyra húzódott a szám.

- Kis vadmacska – csípett bele a combomba.

- Nem volt szándékos – sütöttem le a szemeim, és megint elvörösödtem.

- Tudom, de ettől függetlenül vicces volt – kuncogott még mindig.

- Könnyű nevetni a kisebben, vénember – morogtam.

- Egy kis tiszteletet, te csitri – csapott a hátsómra.

- Hé, elmúltam tizenhét – kértem ki magamnak a dolgot.

- Én meg elmúltam ötven – mondta büszkén. – De hagyjuk ezt. Mit szólnál egy kis újításhoz? – kérdezte vigyorogva, majd egy szempillantás alatt leszedett az ágyról egy párnát, és egy takarót. – Kipróbálhatnánk a földön – kacsintott rám.

- Végül is, miért ne – egyeztem bele. – Azért a nászéjszakát legalább töltsük ágyban – fűztem még hozzá.

- Ezt megígérhetem – bólogatott hevesen.

- Mit tudsz, amit én nem? – lettem kíváncsi.

- Az meglepetés – csóválta meg a fejét.

- Ne legyél ilyen, tudod, hogy milyen kíváncsi természetem van – rebegtettem meg a pilláimat.

- Nem fogsz elkápráztatni, mert nem hagyom – mondta gonoszan.

- Akkor megvonom az együttléteket – mondtam ördögi arckifejezéssel.

- Biztos? – csúsztatta a kezét a lábaim közé.

- Ez nem fair – nyögtem fel.

- Te sem játszol tisztességesen. Szóval, mostantól nem leszel velem a nászutunkig? – húzta fel az egyik szemöldökét. Majd simogatni kezdett.

- Áruld el, hogy hova fogunk menni – búgtam a fülébe.

- Nem fogom – mondta határozottan. – Szóval, abbahagyjam? – állt meg a keze egy pillanatra.

- Nem, ne hagyd abba – suttogtam a fülébe.

- Én is így gondoltam – mondta elégedetten. – Tudtam, hogy én győzök.

- A csatát megnyerted, de a háborút nem – haraptam bele a nyakába.

- Tegnap óta igencsak felvágták a nyelved, ez tetszik – suttogta a fülembe. Majd éreztem, hogy néhány határozott rántással megszabadít az összes felesleges ruhadarabtól.

- Tudod, a farkasság igencsak megszabta a ruhatáramat. Hogyha mindenem így veszed le, akkor nem marad majd nekem semmi, amit felvegyek, és meztelenül fogok szaladgálni – doromboltam a fülébe.

- Az veszélyes lenne a környék férfi tagjaira nézve – nyögött fel. – Bár tény, hogy nekem tetszene a látvány.

- Miért lenne veszélyes? – kérdeztem kihívóan.

- Mert téged csak én láthatlak így – ölelt át birtoklóan.

- A tulajdonodnak tekintesz? – vágtam sértődött arcot.

- Nem, a menyasszonyomnak, és nemsokára a feleségemnek. Az én asszonyomat, pedig csak nekem van jogom csodálni – mondta komolyan.

- Helyes válasz – téptem ketté az ingjét. – Hm… én is elég erős vagyok egy ilyen attrakcióhoz – néztem végig elégedetten az alkotásomon.

- Még jó, hogy sok ruhát hoztam erre a két napra – mondta, miközben megszabadítottam a nadrágjától is.

Majd a tegnapi együttlétünkön felbátorodva kezembe vettem férfiasságát, és óvatosan simogatni kezdtem, ezzel elégedett morgásokat kiváltva belőle. A bőre itt sokkal forróbb volt, mint a teste többi pontja, pedig eleve elég magas volt a testhőmérséklete. A bőre pedig még puhább, és selymesebb. Egy kicsit furcsa érzés volt, de nagyon jó volt hozzáérni. Alaposan megfigyeltem minden egyes reakcióját, hogy mikor akad el a lélegzete, hogy mikor morog fel intenzívebben. Kezdtem tudni, hogy mikor jó, mikor jobb, és mikor a legjobb a számára a mozdulatsor. Boldogan figyeltem az arcát, amin élvezet és elragadottság tükröződött, amit én váltottam ki belőle.

- Állj – kapta el a kezemet zihálva.

- Valamit elrontottam? – dermedtem meg ijedten.

- Nem, sőt, pont azért álltunk meg. Még egy perc, és nekem végem – vett mély levegőket.

- Ez lett volna a cél – sütöttem le a szemeimet szégyenlősen.

- Tudom, de én inkább veled szeretnék lenni, nem csak élvezni, amit adsz, hanem élvezetet is nyújtani.

- Én élveztem, ahogy simogattalak – jelentettem ki komolyan.

- Tudom, de most én is szeretném látni az elragadottságot az arcodon, ami átjár, amikor eggyé válunk. Ráadásul külön élvezet lesz a számomra, hogy te leszel felül – simította a kezeit a melleimre.

- Kéjenc – rántottam magam köré a takarót. – Zavarba ejtő, hogyha így nézel engem.

- Még mindig szégyenlős vagy? – mosolyodott el halványan.

- Talán egy kicsit – haraptam be az alsó ajkam. – Bár csak ilyenkor, amikor így nézel rám. Szinte felfalsz a tekinteteddel, pedig nem vagyok tökéletes.

- Oh, dehogyisnem – nyalta meg a szája szélét. Majd hirtelen felült és magához ölelt. Azután pedig megmozdította a csípőjét. Azonnal a nyaka köré fontam a karjaimat, mire lerántotta rólam a takarót. – Csukd be a szemed – búgta.

- Miért? Ha én nem látlak téged, akkor te sem látsz engem? – mosolyodtam el behunyt szemmel.

- Nem, hogyha nem látod, hogy nézlek, akkor nem vagy ilyen zavarban, azután pedig majd hozzászoksz – magyarázkodott. – Bár a te verziód is aranyos. Egyébként halkan megjegyzem, hogy tegnap a félhomályban is tökéletesen láttalak, és gyönyörű vagy, nekem elhiheted. Még sosem láttam hozzád fogható nőt – mondta, és folyamatosan csak bókolt minden mozdulatnál.

Én pedig lassan felbátorodtam, és kinyitottam a szemeimet. Ő ezen csak jót mosolygott, majd ahogy a kezeimet a mellkasának támasztottam, és visszadöntöttem a párnára, engedelmesen hagyta magát. Én pedig csak pirultam a tekintetétől, de valahogy más is lettem tőle. Már nem egy szép kislány voltam, ahogy anya mindig fogalmazott. Hanem egy szexis, felnőtt nő, aki bátran megmutathatja az igazi énét, és minden porcikáját a szerelme előtt. Valami megváltozott bennem, de egyértelműen jó értelemben.

- Szeretlek – nyögött fel szerelmem. Majd egy gyors mozdulattal maga alá fordított, és gyorsított a tempón. Néhány pillanat múlva pedig egyszerre léptük át a gyönyör kapuját.

- Én is szeretlek, örökké – pusziltam bele a nyakába.

Majd elmosolyodtam egy hirtelen rám törő gondolattól. Ahhoz képest, hogy az átváltozásom után gyűlöltem a farkas létet, most hálát adok érte, mert így a szerelmünk tényleg örökké tarthat.