65. fejezet
SZIASZTOK! NYARALNI LESZEK HOLNAPTÓL, ÚGYHOGY JÖVŐ HÉTEN NEM LESZ FRISS DRÁGÁIM, DE REMÉLEM, HOGY A MA CSAKIS NEKTEK MEGÍRT FEJEZETEMMEL NÉMILEG KÁRPÓTOLLAK TITEKET. EGY HÉTIG OLASZORSZÁGBAN LESZEK, ÉS AZ ELSŐ UTICÉLOM VOLTERRA, ÚGYHOGY HOZOK MAJD NEKTEK ÉLMÉNYBESZÁMOLÓT :D PUSZI, DRUSILLA
(Nathalie szemszöge)
Ez volt eddigi életem legcsodálatosabb estélye. Még soha nem voltam bálon ezelőtt. Az első bálom az iskolában éppen akkor lett volna, amikor elkezdődött az átváltozásom, így kénytelen voltam lemondani erről az élményről, de ez az este tökéletesen kárpótolt engem mindenért. Csodálatosan éreztem magam. Kellemes zenék, finom ételek és italok, és ami a legfontosabb, csodálatos társaság. Nagyon megszerettem Anthony családját is, és természetesen Johannáék, és Gaby is azonnal belopták magukat a szívembe. A Denali családdal sem volt különösebb problémám, de azért tőlük még megtartottam a két lépés távolságot. Sosem voltam az a könnyen ismerkedős fajta. Ezt a szüleim mindig az önbizalomhiánynak, és a szégyenlősségnek tudták be. Tény, hogy félénkebb vagyok, mint egy átlagos farkas, bár ebben nincs semmi meglepő szerintem. Igen kínos megosztani minden gondolatomat egy regiment férfival.
- Indulhatunk? Már majdnem mindenki a sátra felé tart – suttogta Anthony a fülembe. Fel sem tűnt, hogy az emberek közben eltűntek a környezetünkből. Annyira jó volt összebújva táncolni a szerelmemmel, hogy nem is figyeltem a házba zajló eseményeket.
- Igen, ha véget ért a szám, akkor mehetünk – mosolyogtam fel rá. Mire Anthony is rám mosolygott, majd hirtelen villanás szakította félbe a meghitt pillanatot.
- Annyira szépek vagytok – lelkesedett Alice.
Majd egy szempillantás alatt átszökdelt egy másik szögbe, és újra lecsapott ránk a fényképezőgépével. Azután pedig Bella és Edward volt a következő áldozat. Ők még itt voltak, és ugyanolyan meghitten táncoltak, mint Anthony és én. Annyira szép pár voltak, és annyi nehézségen túljutva találtak újra egymásra. Micsoda szerelem. Mindent elsöprő, tökéletes, őszinte. Én is mindig erre vágytam. Vajon Anthony és én is ilyen tökéletes párt alkotunk majd az idők végezetéig? Annyira jó lenne ilyen meghittségben eltölteni a napokat, és az éjjeleket. Na igen, az éjjeleket, emiatt már régen elég ideges vagyok. Mostanában sokat böngésztem női oldalakat, főleg fórumokat, és kíváncsian olvasgattam a tapasztalatokat. Mindig úgy képzeltem el, hogy a nászéjszakán fogom elveszíteni az ártatlanságomat, de most már nem vagyok biztos benne, hogy ez olyan jó ötlet. Hiszen az nagyon kellemetlen, hogyha ott sül el valami rosszul, milyen lesz a házasságom, hogyha nem tudom boldoggá tenni a férjemet életünk legfontosabb éjjelén?
- Ne gondolj butaságokra, édesem – simított végig a hátamon Anthony. – Főleg ne olyankor, amikor kettő gondolatolvasó van a teremben – súgta a fülembe.
A fenébe, kaptam észbe. Most mit gondolhat rólam Anthony apja? Könnyűvérű nőnek tart egészen biztosan. Zavaromban inkább elbújtam szerelmem mellkasában, és éreztem, ahogy fülig pirulok. Nem elég, hogy a kedvesem kihallgatott, még az édesapja is hallotta, hogy milyen gondolataim vannak.
- A legszívesebb elsüllyednék – motyogtam a mellkasába.
- Ugyan, nem történt semmi. Hízelgőek a gondolataid, de biztos lehetsz benne, hogy én mindig boldog leszek melletted – csókolt bele a nyakamba. – Úgyhogy csak lazíts, majd minden kialakul. Túl sokat elmélkedsz olyasmiken, amik maguktól megoldódnak. Nem sietünk sehová.
- Tudom, de neked sokkal könnyebb, te ismered a gondolataimat, míg én csak találgatok – néztem fel rá felháborodva.
- Drágám, én mindig csak az igazat mondom neked, és esküszöm, hogy ez így is marad. Hogyha pedig bármi kérdésed van, akkor ne habozz kérdezni. Ilyen egyszerű a dolog. Mindenre választ kaphatsz. Szóval, hallgatlak – emelte fel az államat, hogy ránézzek.
- Ezeket a kérdéseket inkább négyszemközt tenném fel, na meg persze négy fül közt is – pirultam el.
- Oh, hát legyen, ahogy akarod – engedett el, amikor vége lett a számnak. – Mehetünk? A sátorban négyszemközt leszünk, nem lesz ott senki, aki megzavarhatja a beszélgetést – ajánlotta fel a karját.
- Ez egy remek ötlet – bólintottam rá azonnal. Majd belekaroltam szerelmembe. Aki azonnal elindult velem a szülei felé, hogy elköszönjön tőlük.
- Jó éjt anya, Edward – ölelte meg őket.
- Sajnálom az előbbi, hogy is mondjam, gondolati kitörésemet – haraptam be az alsó ajkam. Ez nagyon kínos.
- Semmi gond – ölelt át Edward. – Sehol nem vagy Rose-hoz és Emmetthez képest. Sőt a te gondolataid kifejezetten aranyosak voltak – kacsintott rám.
- Jó éjt, drágám – ölelt át Bella is. – Mindent előkészítettem – súgta még a fülembe úgy, hogy csak én halljam. Nekem pedig azonnal gombóc nőtt a torkomban.
- Köszönöm – suttogtam én is.
- Ugyan már, boldogan tettem – engedett el végül. – Remélem, hogy gyönyörű éjszakátok lesz – nyomott egy puszit az arcomra.
- Ebben egészen biztos vagyok – pirultam el.
- Miről beszéltek? – kérdezte Anthony kíváncsian.
- Nem kell mindig mindenről tudnod, fiam – intette Bella játékosan. – Még a végén olyan leszel, mint apád – forgatta meg a szemeit.
- Hé, én is itt vagyok – mondta felháborodva. – Ezért még számolunk, hölgyem – mondta tettetett felháborodással, majd belemarkolt Bella hátsójába. Én pedig gyorsan elfordítottam a fejemet, nem lett volna illendő megbámulnom a nos, hát nem is tudom. Szenvedélyes pillanatot? Valami ilyesminek mondanám.
- Akkor mi megyünk is – hallottam meg mellettem Anthony hangját. Aki kézen fogott és a kijárat felé kezdett húzni. – Legalább a fiatok jelenlétében mellőzhetnétek ezt a fajta, hm… testi kontaktust – szólt még hátra a szüleinek. Majd kilépett velem az ajtón, és felkapott.
- Inkább sétáljunk – néztem rá kérlelőn. Nekem még egy kis időre van szükségem mielőtt odaérünk.
- Mi a baj, kicsim? – nézett rám kérdőn.
- Semmi – vágtam rá a kelleténél gyorsabban.
- Dehogynem, tudom, hogy valami van, nagyon feszült vagy – kötötte az ebet a karóhoz. – Egész este furcsa voltál, csak azt nem tudom, hogy miért. Kivételesen nagyon jól titkolsz valamit, csak azt nem tudom még, hogy mit.
- Hamarosan kiderül – nyeltem egy nagyot.
- Nem akarsz beszélgetni róla? – kérdezte kedvesen.
- Még nem, majd ha odaértünk a sátorhoz, itt még a falnak is füle van – mondtam határozottan.
- Rendben, akkor haladjunk – kapott fel hirtelen.
Majd egy szempillantás a sátorhoz értünk. Pontosabban a réthez, amin a sátor állt. Mindent színes rózsaszirmok borítottak, ahogy megkértem Bellát, és Alice-t. A sátorban pedig egy elemmel működő vörös fényű lámpás teremtette meg a hangulatot, és a romantikus fényt. A szintén nem árammal működő lejátszóból pedig lágy zongoradallamok csendültek fel. Az ágynemű selyem volt, és bíbor színben pompázott. Pontosan elterveztem, hogy milyen lesz a mi tökéletes első éjszakánk, de ahogy közeledtünk az elérkezéséhez én egyre idegesebb lettem. Még csak tizenhét éves vagyok, és nemsokára férjhez megyek, talán még gyermeket is várni fogok hamarosan. Semmi tapasztalatom nincs a férfiakhoz, és bár Anthony egyáltalán nem sürget, de félek várni a nászéjszakáig. Mi lesz, hogyha elrontok valamit, vagy hogyha egyszerűen csak nem lesz jó? Nem sokat tudok még erről az egészről, de azt tudom, hogy akarom, csak félek tőle. Valószínűleg minden lány így van ezzel az első alkalom előtt, de most kivételesen jó lenne, hogyha ismerném Anthony érzéseit, és gondolatait is ezzel kapcsolatban. Nem tudhatom, hogy ő hogyan képzelte el ezt az egészet. Nem beszéltünk róla nyíltan sem.
- Kicsim, miért nem mondtad el eddig, hogy mi a baj? – szorított magához Anthony. Majd simogatni kezdte a hátamat. – Nincs mitől félned, minden rendben lesz. Csak megijedtél, mert sok minden történt hirtelen. Ha szeretnéd, lassíthatunk, majd megkérem Alice-t, hogy toljuk el az esküvőt még néhány hónappal, hogy megemészd a gondolatot, hogy feleség, és idővel majd anya leszel – ajánlotta kedvesen.
- Nem, én nem akarom elhalasztani. Hozzád akarok tartozni, csak nem akarom megvárni ezzel a nászéjszakát – magyarázkodtam.
- Ezzel? – mosolyodott el Anthony. – Édesem, még beszélni sem vagy képes róla, szerintem még nem készültél fel rá.
- Én igenis kész vagyok rá – háborodtam fel. Már csak tudom, hogy mit akarok. Legalábbis azt hiszem.
- Rendben, akkor készen állsz rá – rázta meg a fejét. – Ezért beszélünk a szexről már percek óta virágnyelven – nézett rám mosolyogva. Mire én megint elpirultam. – Már megint elpirultál, még nem akarod, hidd el, hogyha készen állnál rá, akkor ennyire nem lennél feszült. Biztosan ideges lennél, de ennyire nem – simított végig az arcomon.
- Te most akkor visszautasítasz? – kérdeztem döbbenten.
Azt nem vettem számításba, hogy kaphatok nemleges választ is. Hiszen egy férfinak szüksége van a testi vágyai kielégítésére is. Nem olyanok, mint a nők. Én, nem is tudom, hogy erre most mit kéne reagálnom. Ez egy kicsit megalázó.
- Ezt egy szóval sem mondtam, Nath. Csupán azt mondom, hogy talán erőltetni próbálod az első szeretkezésünket, pedig erre semmi szükség. Én tudok várni. Majd megtörténik, amikor megtörténik, nem kell siettetni a dolgok alakulását – emelt a karjaiba. Majd szó nélkül bevitt a sátorba, és lefektetett a puha takarókra. – Már attól is a világ legboldogabb férfija vagyok, hogy melletted aludhatok, nem kell erőltetned semmit, amit még nem akarsz.
- De én akarom, csak… - kezdtem bele, de elakadt a szavam.
- Csak?
- Valami baj van velem – vallottam be szégyenkezve.
- Baj? Már mi baj lenne veled? – kérdezte Anthony döbbenten.
- Én… mindenki azt mondja, hogy a szeretkezés, a testi vágy ösztönös – kezdtem bele.
- Igen, ezt szokták mondani – bólintott rá kedvesem.
- Nem tudom, az ösztöneim nem súgják meg nekem, hogy mit kéne tennem éppen. Mármint én honnan fogom tudni, hogy jól csinálok-e valamit, vagy te máshogy szeretnéd. Neked sokkal egyszerűbb lesz a dolgod, hiszen hallod a gondolataimat, hogy esetleg mit szeretnék, de én honnan fogom tudni, hogy valamit máshogyan kéne tennem? – kérdeztem pironkodva.
Erre a kérdésemre viszont nem válaszolt, hanem egy határozott mozdulattal magához rántott, és szenvedélyesen megcsókolt. A karjaim reflexszerűen simultak a nyakára, a kezeim pedig a tincseivel kezdtek játszadozni, miközben nyelvünk igéző táncot járt, amitől felforrt a vérem. Már percek óta csókolóztunk, amikor szerelmem elvált tőlem.
- Látod, ez is bizonyítja, hogy ösztönös lesz. Ahogy megcsókoltalak azonnal hozzám simultál egész testeddel, a karjaid a nyakam köré fontad, és beletúrtál a hajamba. Ez nekem mind fantasztikus érzés volt. A tested tudja, hogy mit kell tennie, csak hagyd, hogy magával ragadjon az érzés, ami az előbb átjárt. Ez a lényeg.
- Rendben, tény, hogy csókolózásnál működik a dolog, de a szeretkezés sokkal intenzívebb, egészen más helyzet. Eggyé válunk, és ez egy nagyon komoly dolog. Szeretném, hogyha jó lenne neked, de mivel nincs tapasztalatom, ezért nem tudom, hogy hogyan lenne neked jó – magyarázkodtam tovább.
- Jaj, édesem. Már értem, hogy miért lett úrrá rajtad ez a „szeretkezési pánik” – sóhajtott fel Anthony kissé keserűen. – Az a baj, hogy a farkas éned mindent tökéletessé akar tenni a számomra. Már-már görcsösen csodát akarsz tenni a bevésődéseddel, de hidd el, kicsim, erre az egész pánikra nincs semmi szükség. Minden fantasztikus lesz, mert együtt leszünk. Ne csak engem vegyél figyelembe, hanem magadat is – simogatta meg az arcomat. – Jacob mesélte, hogy amikor Gabyval először voltak együtt, akkor úgy érezte, hogy bármi áron a legjobbat, és a legtöbbet kell adnia a kedvesének. Ő is rettenetesen félt, hogy valami nem lesz jó, de aztán csodálatos éjszakájuk volt, amikor végre megnyugodott egy kicsit. Veled is ez történik most. Próbálj meg egy kicsit lazítani, nem akarom, hogy emiatt görcsölj.
- Sajnálom, én nem szándékosan teszem… én csak… ez… - hebegtem össze-vissza. Nem is tudtam, hogy hirtelen mit mondjak. Valószínűleg igaza lehet, hiszen azóta tört rám a dolog, amióta megint rendszeresen átváltozom.
- Semmi baj, tudom, ez is ösztönös – biccentett Anthony.
- Ez elég kínos – fordítottam hátat neki.
Legszívesebb most azonnal beásnám magam a sátor alá, és soha többé elő sem jönnék. Még soha nem éreztem magam ilyen idiótának. Én akarom leteperni őt, aztán én félek az egésztől a legjobban, ráadásul most kiderült, hogy nem is én akartam ezt az egészet, hanem a farkas, aki bennem él. Bár elvileg a farkas is én vagyok, de én már végképp nem értek semmit. Hogyan hozzam egyenesbe az életem, hogyha mindig összezavar valami.
- Figyelj rám, Nathalie. Nincs semmi baj, kérlek, fordulj vissza hozzám – fogta meg Anthony a vállamat. Majd finoman maga felé fordított. - Ne beszéljünk feleslegesen ennyit. Úgysem tudlak meggyőzni, így inkább érzékeltetem, hogy én mit érzek, és én mit szeretnék – mondta. Azután pedig egy szempillantás alatt fölém gördült, és szenvedélyesen csókolni kezdte az ajkaimat. – Én pontosan ugyanannyira vágyom rád, mint te rám, nem szabad kételkedned ebben – furakodott be óvatosan a lábaim közé. – Érzed ezt? Csakis miattad élem át a szenvedély szépségét, és kínjait. Senki más nem váltotta ki ezt belőlem soha, csakis te. Akarlak téged, de addig várok, ameddig csak kell. Nem foglak elvenni, amíg rettegsz a nászéjszakától.
- Én nem a nászunk miatt vagyok ideges, hanem amiatt, hogy nem leszek elég jó neked – magyaráztam el újra. – Na jó, egy kicsit a nászéjszakától is. Mindenesetre nagyon szeretném tudni, hogy te mire vágysz.
- Ezen segíthetek – mosolyodott el szerelmem.
Majd az egyik kezét az arcomra helyezte, és én azonnal megláttam a képet, amit magában hordozott. Eddig még csak a múltat mutatta meg nekem, de most a jövőt láttam. Mi voltunk azok, ebben a sátorban szeretkeztünk. A sóhajainktól, és a kéjes nyögéseinktől volt hangos a környék, és mindketten szinte sugároztunk a boldogságtól. Csodálatos látvány volt, ráadásul tökéletesen éreztem az érzéseket is. Anthony boldog elragadottságát, és gyönyörét érzékeltem a legjobban.
- Mióta tudsz ilyet? – néztem rá kikerekedett szemekkel miután megszakadt a jelenet.
- Nos, gyakoroltam. A képességem lassan, de biztosan fejlődik. Csak türelmesnek kell lennem. Egyre több dolgot vagyok képes mutatni, és érzékeltetni is.
- Bámulatos – mondtam kikerekedett szemekkel.
- Még mindig ideges vagy, félsz? – kérdezte nyugtatóan mosolyogva.
- Nem, azt hiszem, hogy meggyőztél – könnyebbültem meg. Csodálatos lesz, biztosan az lesz.
- Ezt akartam hallani – csókolt meg lágyan.
Az eleinte lágy csókunk egyre szenvedélyesebb lett, és én úgy éreztem, hogy minden kétségem elpárolgott. Akarom, most már biztos, tudom, hogy jó lesz, tökéletes párt alkotunk, kiegészítjük egymást. Szorosan magamhoz öleltem Anthonyt, hogy el ne húzódjon, és legnagyobb örömömre eszébe sem jutott elválnia az ajkaimtól. Remegő kezekkel kezdtem el gombolgatni az ingét, de nem nagyon akart sikerülni. Bosszúsan szusszantottam fel, mire Anthony elmosolyodott, majd néhány gyors mozdulattal megszabadult az ingtől, és a zakótól is. Azután pedig megéreztem kutakodó kezét a hátamnál. Reflexszerűen emeltem meg egy kicsit a felsőtestem, hogy hozzáférjen a fűzőmhöz, amit határozott mozdulatokkal lazított meg a hátamon. Amikor sikerült kihámoznia a hatalmas anyagból azonnal megéreztem egyik kezét a melltartómon keresztül, mire kéjesen belenyögtem a csókunkba, és én is bátran kezdtem el simogatni a mellkasát. Tökéletes volt a felsőteste. Az ujjaim alatt pontosan éreztem domborodni az izmokat. A széles mellkas, és a kockás has minden egyes érintésemre megrándult, én pedig egyre bátrabb lettem a gondolattól, hogy ilyen nagy hatással vagyok rá. Elakadó lélegzettel figyeltem, ahogy a melltartómból is kihámoz, majd ajkait a mellemre helyezi. A váratlan kéjtől hangos nyögés szakadt fel a mellkasomból, és éreztem, hogy egyre inkább felhevül a testem, de én is akartam őt kényeztetni. Így egy határozott, és hirtelen mozdulattal a hátára fektettem, és lábamat szemérmetlenül átvetettem csípője fölött, majd elhelyezkedtem szerelmemen. Ezzel férfias morgásra késztetve őt. Még egyszer megcsókoltam, majd ajkaimmal a nyaka felé vettem az irányt, azután pedig folyamatosan lejjebb haladtam. Feltérképeztem ajkaimmal az izmos mellkast, és a tökéletes hasfalat, majd apró köröket írtam le a nyelvemmel a köldöke körül, amitől Anthony egyre inkább önkívületi állapotba került. Kicsit bizonytalanul kezdtem el kigombolni az övcsatját, de ezúttal legalább sikerrel jártam, nem úgy, mint az ingjénél. Egy gyors mozdulattal levettem róla a nadrágot, mivel a cipőtől és a zoknitól már megszabadította magát. Az alsónadrágjánál viszont megtorpantam. Mindent meg akartam adni neki, amit csak egy nő adni tud a szerelmének, de nem voltam biztos benne, hogy már elsőre készen állok arra, amit tenni akartam. Valamiért idegenkedtem a dologtól, hogy szájjal kényeztessem kedvesemet. Valahogy nem voltam képes természetes folyamatként kezelni ezt a fajta szexuális érintkezést. Idegesen haraptam be az ajkamat, miközben még mindig az alsónadrág szegélyén volt a szemem. Meg tudom tenni, ez nem lehet kérdés. Már éppen összeszedtem volna a bátorságomat, amikor szerelmem hirtelen magához rántott, majd átfordult velem, és maga alá gyűrt.
- Egyezzünk meg, csak olyasmit teszünk, amit akarunk. Ne hagyd, hogy a farkas géned uralkodjon feletted, mert azt utána meg fogod bánni. Ha a szeretkezés már nem is korai a számunkra, az, amire készültél még biztosan az a számodra – mormolta lágyan a kulcscsontomba.
- Rendben, kontrollálom magam – mondtam határozottan. Csak Nathalie vagyok, nem alfa, nem farkas, csak egy lány, aki a kedvesével szeretkezik.
- Ez a beszéd – mondta szerelmem. Majd finoman a combjaim közé furakodott, és a lábaimat a dereka köré tekerte. Már bugyin keresztül is elképesztő érzés volt érezni a vágyát, milyen lesz, hogyha ténylegesen is egybeforr a testünk.
- Ne hagyd abba – nyögtem, amikor Anthony elkezdte lassan mozgatni a csípőjét.
Majd néhány mozdulattal később én is felvettem a ritmust, és kőrözni kezdtem a csípőmmel. Miután már úgy éreztem, hogy nem bírom tovább ép ésszel a kezeimet az alsónadrágja felé irányítottam, és jeleztem, hogy meg szeretnék szabadulni a zavaró tényezőtől. Anthony kérdőn nézett rám, mire én csak rámosolyogtam bizonyítva, hogy tényleg akarom. Kedvesem végül készségesen engedett a vágyaimnak, és a sajátjainak is, és megszabadított engem is, és magát is a felesleges fehérneműtől. Amikor azonban meztelen testünk egymáshoz ért, hirtelen újra belém nyílalt a félelem egy pillanatra.
- Bízz bennem, vigyázok rád – suttogta lágyan a fülembe. Majd lábaimat újra a dereka köré kulcsolta, hogy kényelmes legyen mindkettőnknek. Vártam a mozdulatot, hogy eggyé váljon a testünk, de Anthony még nem mozdult. Lehajolt az ajkaimhoz, és megint szenvedélyesen megcsókolt. Majd egy lassú, de határozott mozdulattal a magáévá tett. A fájdalom, és a feszítés váratlanul ért, még akkor is, hogyha tudtam, hogy mi fog történni most. Hirtelen felindulásból el akartam tolni magamtól, de aztán inkább csak a vállába kapaszkodtam, és könnyes szemekkel pillantottam fel rá. – Mindjárt elmúlik, kicsim, csak próbáld meg elengedni magad – csókolta le Anthony a könnyeimet az arcomról. Minden igyekezetemmel azon voltam, hogy sikerüljön ellazulnom, és ezt hála az égnek sikerült is, amikor kedvesem finoman puszilgatni kezdte a nyakamat, s néhány pillanat múlva felnyögtem a kéjtől, ami ismét átjárta a testemet, majd óvatosan megmozdítottam a csípőmet. Már egyáltalán nem fájt a mozdulat. Sőt, odabent valami elképesztően kellemes simogatást éreztem, ahogy megmozdultam. – Minden rendben? – kérdezte csendesen. Majd ajkaival megcirógatta az enyémeket.
- Igen, jól vagyok – mosolyogtam rá őszintén. Csodálatosan éreztem magam.
- Fáj még? – kérdezte néhány gyengéd mozdulat után.
- Nem, egyáltalán nem – karoltam át a nyakát boldogan.
Majd magamhoz húztam, és szenvedélyesen megcsókoltam. Hát mégis megtörtént, életem legszebb éjszakája ez a mai. Az eleinte lágy ritmusunk egyre sürgetőbbé vált, és én azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Az érzések, és az új élmények teljesen magukkal ragadtak, és már csak arra eszméltem fel, hogy a hátam ívbe feszül, a körmeim szerelmem hátába vájnak, én pedig kéjesen felsikoltok a beteljesülés mindent elsöprő pillanatában. Majd Anthony is megfeszült felettem, és hangos kiáltással adta a tudtomra, hogy neki is olyan csodálatos volt, mint amilyen nekem. Ezután pedig fáradtan hanyatlott rám, de arra vigyázott, hogy ne nyomjon össze.
- Szeretlek – mormoltam a fülébe. Majd fejemet a nyakába temettem, és apró puszikkal hintettem be a felületet.
- Én is szeretlek – karolta át a derekamat, majd magához szorított, és megfordult, hogy én feküdjek rajta. Egy picit lejjebb helyezkedtem, hogy fejemet a mellkasára tudjam hajtani, és elégedetten hallgattam a még mindig elképesztő iramot dobogó szívét. – Olyan volt, amilyennek megálmodtad? – kérdezte néhány perc csend után.
- Nem, még sokkal jobb – mosolyogtam fel rá. – Csak most jöttem rá, hogy nem az előkészítés volt a fontos, és nem is az, hogy hol történt, csakis az, hogy veled.
- Szerintem azért a hangulatot határozottan megteremtette ez a fantasztikus előkészület. Amit gondolom ezek szerint anya, és Alice néni intéztek. Na és persze a legfontosabb, biztosan te tervezted meg.
- Igen, így volt – bólogattam hevesen. Féltem, hogy ez már túl sok lesz, de ezek szerint nem csak én szeretem a romantikus pillanatokat.
- Hm… azért remélem, hogy még ezek után is hozzám jössz – szólalt meg ismét néhány perc múlva.
- Olyan bolond vagy, hát persze, hogy hozzád megyek, ezek után pláne – bújtam hozzá szorosan.
- Na szép, csak a testem kell neked, ledér nőszemély – csípett bele a fenekembe.
- Hé – kaptam el a kezét. – Én ezt egy szóval sem mondtam – tiltakoztam azonnal. – Nem csak a testedért szeretlek – rebegtettem meg a szempilláimat.
- Na, ezt már szeretem – mosolyodott el Anthony.
- A Black és a Cullen vagyonra hajtok – vigyorogtam rá pimaszul.
- Te kis bestia – nevetett fel szerelmem. Majd egy hirtelen mozdulattal megint a hátamra fektetett és fölém gördült. – Kénytelen leszek megvédeni a becsületemet – kezdett el simogatni a legérzékenyebb pontomon. – Szóval, miért is kellek neked? – kérdezte halkan. Majd egy gyors mozdulattal lefogta az éppen útra kelő kezeimet, és a fejem fölé szorította.
- Anthony – nyögtem fel.
- Nem-nem – rázta meg a fejét. – Ki fogod mondani, hogy miért kellek neked – folytatta az egyre őrjítőbb tevékenységét. – Tehát? Miért is szeretsz?
- Magadért, csakis saját magadért – sikoltottam fel, mert utolért a gyönyör.
- Ezt akartam hallani – vigyorodott el. Majd megcsókolt, és mellém feküdt, én pedig azonnal a karjaiba bújtam.
- Mostantól így fogsz büntetni? – kérdeztem kíváncsian.
- Csak, hogyha rossz kislány leszel – vágta rá.
- Ez neked nem lesz jó mulatság, mert ha ez a büntetésem, akkor sűrűn leszek rossz – haraptam be az ajkam kissé szégyenlősen. Szerintem ebbe a kijelentésbe még bele is pirultam.
- Sebaj, szeretem, hogyha meg kell zaboláznom téged – kacsintott rám.
- Olyan lökött vagy – böktem mellkason.
- Lehet, de ezért szeretsz – puszilta meg a homlokomat.
- Igen, ezért is – bólintottam rá.
Ezen mindketten jót nevettünk, majd Anthony betakart minket egy pokróccal, és cirógatni kezdte a hátamat, míg én a mellkasára rajzolgattam mindenféle mintákat, majd lassan elnyomott az álom. Gyönyörű éjszaka volt.
2010. július 24., szombat
2010. július 20., kedd
La Push vámpírja - 64. fejezet
64. fejezet
MAJDNEM ELFELEJTETTEM KIÍRNI. :S a FEJIT ORSI BARÁTNŐMNEK AJÁNLOM, AKI MÁR KÉT HETE KAMPÁNYOL ÉRTE :D PUSZI, DRUSILLA
(Tanya szemszöge)
Fantasztikusan éreztem magam Justinnal. Amikor először találkoztunk úgy voltam vele, hogy itt ez a helyes srác, aki szeretne velem tölteni egy éjszakát, mint az összes többi előtte. Úgy voltam vele, hogy végül is miért ne? Jóképű, és fiatal. Biztosan jó a teljesítménye a fizikumát ítélve, bár emberférfi még nem volt képes maradéktalanul elkápráztatni, de voltak már, akik közel álltak hozzá. Na jó, én sem vagyok egy szent, de azért rosszul tud esni még nekem is, hogyha azt mondják, hogy „jó voltál kislány, viszlát”. Oké, általában én szoktam kiadni az útján a férfiaknak, és meglépni reggelig, de volt már olyan, hogy szerettem volna maradni, mert úgy éreztem, hogy most jó valakivel, de azoknak a férfiaknak sem kellettem. Senkinek sem kelletem eddig. Összességében, lényeg a lényeg, a Justinhoz hasonló jóképű ficsúrok általában csak egy menetre vágytak, nekem meg nem volt senkim, és egyik eddigi partnerem sem volt olyan, akire azt mondtam, hogy na, őt tudnám szeretni, és ezért átváltoztatom, hogy örökké velem maradhasson. Ez a fiú viszont más. Már számtalanszor lett volna rá lehetősége, hogy elvegye, amit akar, és aztán tovább álljon, de nem tette. Nem egy darab csinos húsként kezelt, hanem igazi hölgyként. Nem szoktam hozzá ehhez a bánásmódhoz. Kinyitja előttem az ajtót, a karját nyújtja, ha megyünk valahová, vagy csak megfogja a kezem. Még csak csókot sem lopott tőlem, és ez megőrjít. Vagy meggyőzték a többiek, hogy nem akar velem lenni, vagy egyszerűen csak fontosabb vagyok neki, mint az eddigi férfiaknak az életemben. Ma éjjel minden ki fog derülni. Ma éjjel nem vagyok az a szukkubus, akit a Cullenek megvetnek. Tudom, hogy rossz a véleményük rólam, és a nővéreimről, de sajnos nem olyan egyszerű vega vámpírférfit találni, mint hiszik. Bár pontosan tudhatnák, hogy Eleazar, Carlisle, Emmett, Jasper, és Edward az összes férfi vámpír, aki állatokkal táplálkozik. Egyszer megpróbálkoztam együtt lenni egy nomád vámpírral, de nem voltam képes elviselni, amit tett, ő pedig büdösnek tartott engem, mivel nem a normál életmódot folytattam. Összejöttünk néhány körre, aztán megegyeztünk, hogy ebből bőven elég volt ennyi is. Vajon Justin lenne az a férfi, akire már olyan régóta várok? Edward is egy ember társaságában találta meg a szerelmet és a boldogságot. Ki tudja, hogy a sors mit tartogat még a számunkra. Mindenesetre ezt a kapcsolatot, ami most talán alakul közöttünk nem akarom elrontani. Szeretném, hogyha megoszthatnám valakivel az életemet, vagyis inkább a létemet. Rossz minden éjjel magányosan ülni a szobámban, amikor egy nő ölelő karokra vágyik, és néhány szerelmes szóra. Talán egy időben túlzásba vittem a szexuális étvágyamat, és ezért gyűlöl Edward, de az az időszak csak elkeseredettségemben tört rám. A lelkem egyedül van már régóta, legalább a testemnek nem akartam megálljt parancsolni.
- Min gondolkozol ennyire? – kérdezte hirtelen Justin.
Már a sátrunk felé sétáltunk. Hamarosan eljön az igazság pillanata. Hogyha csak meg akar dönteni, akkor nem ő az a férfi, akire várok. Hogyha viszont össze akar velem bújni, akkor bizony ő lesz az. Istenem, csak ő legyen az, könyörgöm. Azt akarom, hogy engem akarjon, ne csak a testemet, hanem a nőt, aki szerelemre vágyik.
- Semmi különösön. Csak kíváncsi vagyok már, hogy milyen a sátrunk – mondtam mosolyogva.
Szándékosan rendeztem be a sátrat elképesztően romantikusan. Hogyha vissza tudja fogni magát, akkor biztosan többet akar tőlem, mint testi vágyai kielégítését.
- Na látod, erre én is nagyon kíváncsi vagyok – karolta át a derekamat.
Én pedig megborzongtam a gyengéd érintéstől. Hogyha így folytatja, akkor dugába fog dőlni a tervem, miszerint ma nem történik közöttünk semmi olyasmi, mert én fogom letépni az ő ruháit. Hogy tud engem ilyen finoman megérinteni? Eddig még senki nem volt ilyen gyengéd hozzám.
- Oh, fázol, ne haragudj, megfeledkeztem róla, hogy csak ez a kis boleró van rajtad a ruha fölött – mondta szinte rémülten. Majd azonnal lekapta magáról a zakóját, és a vállamra terítette.
- Nem fázom, vedd vissza nyugodtan, hideg az éjjel – akartam levenni magamról a felsőt.
- Igen, hideg az éjjel, éppen ezért fogod magadon tartani ezt a zakót. Nem akarom, hogy fázz, az előbb megborzongtál – mondta határozottan. Majd visszaterítette a vállamra a zakóját, és a karjával továbbra is átkarolta a vállamat. Amit finoman dörzsölgetni kezdett. – Jobb már?
- Igen, köszönöm – mosolyogtam rá. Majd minden igyekezetemmel hozzá bújtam. Olyan édes, mindig is arra vágytam, hogy udvaroljon nekem valaki.
Ezután csendben sétáltunk, amikor végre a szemünk elé tárult a csodálatos látvány. A sátrunk egyszerűen elképesztő volt, és a hely is, amit Alice választott nekünk.
- Hű – kerekedtek el Justin szemei. – Ez már valami.
- Igen, szerintem is csodálatos – bólintottam rá. Valóban gyönyörű volt a látvány.
- Szeretnéd, hogy rakjak egy kis tüzet? Nem akarom, hogy dideregj egész éjjel – ajánlkozott kedvesen.
- Annyira biztosan nem lesz hideg. Inkább pihenjünk, te is fáradt lehetsz már – mondtam gyorsan.
Nem akartam, hogy szegény miattam fáradjon, amikor teljesen felesleges. Bár azt őszintén remélem, hogy ő sem fog fázni. Bár idehoztam délután néhány jó meleg pulóvert, és takarót, és még melegítő alsót is, hogy kellőképpen kellemessé tehessem számunkra, ezt az éjjelt. Úgy talán nem leszek neki túl hideg, hogyha hozzá bújok. Két pulóveren már nem süt át a testem hidege.
- Ez fantasztikus – húzott be a sátorba. – Ez egy igazi luxus sátor. Még sosem voltam ilyenben. Selyemtakarók és párnák, vastag, meleg pulóverek, és takarók. Csodálatos. A barátaitok gyakran rendeznek ehhez hasonló bulikat? Mert ez azért nem semmi – mondta áhítattal.
- Nos, annyira gyakran nem, de előfordul – mosolyogtam rá. Majd leültem az egyik meleg takaróra, és kihívóan néztem rá. Vártam a következő reakcióját, és egy kissé idegessé is váltam, amikor leült velem szemben, és kíváncsi tekintettel kezdett el fürkészni. – Miért nézel így rám? – kérdeztem és az arcom bizseregni kezdett. A tekintete túlságosan is átható volt.
- Ez itt pont olyan, mint egy bűnös szerelmi fészek – vigyorodott el. Na, ennyit a nagy szerelemről. Szontyolodtam el, neki is csak egy körre kellek. – Alice biztosan azt hitte, hogy te meg én már ott tartunk, ami elég vicces, hogyha azt veszed alapul, hogy még csak néhány napja engedtek ki a kórházból. Hiszen mikor is jöhettünk volna össze?
- Nem jöttünk össze? – kérdeztem kíváncsian.
- Nem tudom? Szerinted összejöttünk? Mármint tekinthetlek már a barátnőmnek? Hiszen te annyira gyönyörű vagy, vicces, ráadásul még okos is, és hatalmas boldogsággal tölt el a tudat, hogy eljöttél velem a bálba, és sok időt tölthetek veled együtt, de egy ilyen csodálatos nőnek biztosan van valakije – mondta komolyan. – Nem hiszem, hogy magányosan tengeted a napjaidat. Biztosan egy nagy rakás férfi könyörög a kegyeidért. Már csak az a kérdés, hogy én miért vagyok neked szimpatikus. Elárulod? – kérdezte kíváncsian.
- Nem kérdeztek tőlem még ilyesmit – kezdtem el harapdálni az ajkam. – Ez egy kicsit kínos. Mármint, hogyan is kéne kifejeznem a miérteket?
- Nos, ha engem kérdezel, akkor nagyon egyszerűen fog menni. Csak válaszolsz a kérdésekre, beszélgetünk, bevett emberi szokás – fogta meg a kezem. Aha, emberi szokás, csakhogy én nem sűrűn alkalmazom ezt a szokást. Nem sűrűn szoktam férfiakkal beszélgetni. Általában nem a nézőpontom érdekli őket. – Szóval, első kérdés, hány barátod volt már? – kérdezte mosolyogva. Huh, ha tudná. Bár szigorú értelemben véve barátom egy sem volt, csak férfiak, akik, hogy is mondjam, átutaztak rajtam.
- Igazi barátom még sosem volt – hajtottam le a fejem. Hogyha megkérdezi, hogy nem igazi barátom mennyi volt, arra mit fogok mondani? Azt, hogy hát párszáz biztos, de egy idő után már felhagytam a számolással. Ez elég hülyén hangzana.
- Értem – bólintott rá Justin.
- Mit értesz? – kérdeztem vissza döbbenten.
- Téged kihasználtak a férfiak, főleg a szépséged miatt, igaz? – kérdezte kíváncsian. Hát most mit mondhatnék erre? Sokszor volt, hogy kihasználtak engem, de előfordult olyan is, amikor én használtam ki őket.
- Én sem vagyok egy szent – vallottam be az igazat. Megpróbálok tiszta lappal kezdeni Justinnál, már amennyire elmondhatom neki a teljes igazságot.
- Nem a te hibád, hogy sok férfinek csak arra kell egy nő. Hidd el, hogy sok dolgot hallottam tíz év alatt a kórházi viszonyokról. Mennyi nővért használt ki néhány orvos. Jó tudom, ez most nem klasszikus példa, de hasonló a helyzet. Voltak kedves, naiv nővérek a kórházban, akik mosdattak, és vigyáztak rám. Néhányan még beszéltek is hozzám, mintha tudták volna, hogy hallom őket. Sokáig Janet volt a kedvenc kórházi dolgozóm, mert mindig felolvasta nekem az újságot, vagy idézet a könyvből, amit éppen olvasott, de ő is az egyik orvos áldozatává vált, és elhagyta a kórházat. Szóval, ezért nem kell szégyellned magad – mondta határozottan. – Az pedig, hogy te is hibáztál, azt hiszem természetes. Ki nem hibázik? Következő kérdés. Voltál már szerelmes? – kérdezte, én pedig ledöbbenten.
Na most erre tényleg mit kéne válaszolnom. Sokáig azt hittem, hogy szeretem Edwardot, de most már nem vagyok biztos benne, hogy szerelem volt. Sokkal inkább csak a szerelem gondolatába voltam szerelmes, és ő volt az egyetlen férfi, aki szabad volt, és vega vámpír. Azt hiszem, hogy inkább azért vonzódtam hozzá, mert bele tudtam volna szeretni, hogyha ő is akarja. Na jó, csak az igazat. Ez egy őszinte beszélgetés.
- Nem voltam még szerelmes – néztem mélyen a szemébe. – Nem volt rá alkalmam, hogy az legyek. Na, és te? Ki volt az első barátnőd? Milyen volt? – faggatóztam én is.
- Hát mivel még nagyon fiatal voltam, amikor balesetet szenvednem nem igazán volt komoly barátnőm. Általános hetedikben megcsókoltam egy nagyon kedves, és szép lányt, Georgina volt a neve. Szerettem volna arra kérni, hogy legyen a barátnőm, miután hazaértünk a családdal a sátorozásból, de ez már nem történhetett meg. Úgyhogy ez volt a leghosszabb kapcsolatom életemben. Eltartott vagy tíz másodpercig – mondta mosolyogva. – Azt hiszem, hogy életem egyik legszebb tíz másodperce volt. Bár azóta történt már sok jó dolog is velem.
- Ez aranyos – kuncogtam fel. Nem akartam rajta nevetni, de tényleg nagyon helyes volt, ahogy értékelte ezt az icipici kis darabot az életből.
- Ez nem aranyos, ez egy kemény, és férfias döntés volt. A suli legjobb csaját csókoltam meg. Ez azért nem semmi. Tudod te, hogy milyen nehéz kezdeményezni? Hogy micsoda ideg van bennünk, hogy a lány, akit választunk visszautasít minket? Félelmetesek vagytok – mutatott végig rajtam. Amin megint csak nevetnem kellett. Félelmetes nők, ezt még senki nem mondta rám.
- Értem, elnézést Mr. Kemény és Férfias – vágtam hozzá egy párnát.
- Hohó, ez bizony bosszúért kiált – kapta el a lábam. Majd váratlanul rántott rajta egy nagyot, amitől eldőltem a takarón. Majd csiklandozni kezdett. Kevés dolog volt, amivel le lehetett engem győzni, de megtalálta a gyenge pontomat. Természetesen az erőmet nem használhattam, így emberi módon próbáltam meg lefejteni magamról Justin kezeit, de természetesen nem sikerült, mert nagyon technikásan állt ellen az akciómnak.
- Kér…lek, elég… nem… bírom… tovább – nevettem. Miközben én is gyengepontot kerestem Justinon, de nem találtam.
- Ha belém kötsz, akkor viselned kell a következményeket is – vigyorodott el, majd még jobban csiklandozni kezdett.
- Jó leszek, ígérem – esküdöztem. Nagyon reméltem, hogy abbahagyja, amit csinál, mert már nem sokáig vagyok képes türtőztetni magam. Annyira jóképű, kedves, tökéletes. Akarom őt, örökké.
- Na jó, mivel feladtad, ezért kegyelmet gyakorlok – mondta nevetve. Majd mellém dőlt, és magához húzott. – Jól érezted magad ma éjjel? – kérdezte kíváncsian.
- Igen, csodálatos este volt, életem legszebb estélye – mondtam őszintén.
Tényleg így éreztem. Annyira más volt minden, mint ahogy hozzá voltam szokva, de határozottan tetszett. Sőt, még soha nem voltam ennyire boldog létezésem során. Most már biztos, hogy Justinra van szükségem az örökkévalóság hátralevő részében. Csak egy apró harapás, és minden megoldódik. Egy pici szúrás, és három nap múlva Justin az én párom, amíg világ a világ. Boldoggá tudom tenni, boldoggá akarom tenni. Lassan indultam el a csábító nyaki artériája felé, hogy mérget juttassak a szervezetébe, de amikor az ajkaimat már éppen rátapasztottam a nyakára megtorpantam. Mi a fenét csinálok? Nincs jogom eldönteni, hogy ő mit akar. Össze kell szednem a bátorságomat, és elmondani neki, hogy mit érzek, hogy mi vagyok, és, hogy mit szeretnék. Ez az egyetlen járható út. Azonnal reflexből elhátráltam a sátor legtávolabbi sarkába, és felhúztam a lábaimat egészen a mellkasomhoz.
- Mi a baj? – kérdezte Justin aggódva. – Jól érzed magad? – simított végig a karomon.
- Igen, minden rendben – bólintottam rá.
Egy fenét, majdnem megtámadtam egy embert. Ez felháborító. Minden vágyam az volt, hogy egyetlen harapással magamhoz láncoljam, pedig lehet, hogy nem is akar hozzám tartozni, vagy ha hozzám is akar tartozni, akkor sem biztos, hogy át akar változni. Ráadásul ezzel a tettemmel most aláírhattam volna mindkettőnk halálos ítéletét. Milyen ostoba csitri vagyok? Mindig azt hiszem, hogy nekem bármihez jogom van, ha akarom, elveszem. Mindig is így működtem, eddig.
- Meg akartál harapni? – kérdezte kíváncsian.
- Hogy mondtad? – kerekedtek ki a szemeim.
- Nem vagyok hülye – húzta ki magát büszkén. – Na jó, kaptam egy kis segítséget. Billy adott egy érdekes könyvet nemrégen, néhány törzs legendái voltak benne. Véletlenül pont azután jutott eszébe, hogy odaadja, hogy megismerkedtünk. Természetesen szintén véletlenül kifejezetten az ő törzse ellenségeiről volt szó benne. Miután megtudtam az alapokat a „hidegekről”, már nem volt nehéz kikövetkeztetni, hogy a Cullen és Denali család is vámpírokból áll. Bár Anthony valami más, nem vámpír, de hogyha közöttetek van, akkor nem is ember, legalábbis gondolom. Lényeg a lényeg, hogy nem kell elrejtened előlem az igazi énedet. Gondolom Billy azért adta a könyvet, hogy elrémítsen tőled, de egyáltalán nem tűntök veszélyesnek. Ráadásul Dr. Cullen orvos, a húgom pedig már szinte apjaként tekint rá. Arról nem is beszélve, hogyha veszélyesek lennétek, akkor a törzs már tett volna valamit ellenetek.
- Hű – csak ennyit bírtam kinyögni. Egyszer már Bellánál célozgattak a Black-ek a hidegek létezésére, és akkor is lebuktattak minket. Ez már a második eset. Az alfák azt hiszik, hogy nekik mindent szabad? Vajon Edward tudta ezt? Justin gondolt arra ma este, hogy vámpírok vagyunk? Nem hiszem, mert akkor az Edward reakcióiból észrevettük volna.
- Szóval, válaszolj, légy szíves. Meg akartál harapni? – tette fel újra a kérdést.
- Igen – hajtottam le a fejem. - Sajnálom.
- Miért sajnálod? Nem tetted meg – kérdezte értetlenül.
- Azért nem tettem meg, mert rájöttem, hogy nem dönthetek helyetted – néztem újra a szemébe.
- Meg szoktad kérdezni az áldozataidat, hogy megeheted-e? – húzta fel a szemöldökét.
- Én nem eszek embereket – mondtam felháborodva. Még, hogy megenni. – Állatok vérével táplálkozom csak és kizárólag – mondtam komolyan.
- Akkor, miért akartál megharapni? – kérdezte értetlenül.
- Azért, hogy olyan legyél, mint én, és akkor örökké együtt maradhatnál velem, de rájöttem, hogy én nem dönthetek helyetted. Hiszen, még csak most kapod vissza az életedet. Nem biztos, hogy ezt akarod, sőt, nem hiszem, hogy ezt akarod – magyarázkodtam.
- Kedvesem, azt, hogy mit akarok, azt hiszem, hogy már eléggé nagy vagyok eldönteni – forgatta meg a szemeit.
- De még nem is éltél, mármint volt gyermekkorod, de még csak most épültél fel egy súlyos balesetből, nincs jogom megszakítani az életedet megint. Sajnálom, hogy majdnem felelőtlen voltam, de olyan egyszerű lett volna elintézni egy kis harapással a dolgot. Hogyha a mérgem átjárja a testedet, azután olyan leszel, mint én, és örökké élhetünk boldogan. Talán, majd egyszer. Ha pedig nem akarod, akkor leélem veled az életedet. Addig veled maradok, amíg nem távozol az élők sorából. Így helyes. Neked kell eldöntened, hogy mit akarsz – tört ki belőlem minden gondolatom.
- Feltétlenül most kell ezt eldöntenem? – sóhajtott fel. – Egyelőre csak próbáljuk meg, hogy milyen együtt. Szeretlek, de nem akarom most rögtön azt mondani, hogy örökké akarok élni. Ígérem, hogy záros határidőn belül el fogom dönteni, el fogjuk dönteni, hogy mit akarunk, de adj egy kis időt. Így jó lesz?
- Igen, ez egy nagyon jó ajánlat – mosolyodtam el. Még szerencse, hogy rájöttem, mire készülök, mielőtt még ostobaságot tettem volna. Még nem akarta volna.
- Oké, akkor most témaváltás, mit szeretsz csinálni? Mik a kedvenc helyeid? Szeretsz síelni? Én régen imádtam a snowboardot, de nem tudom, hogy megy-e még – gondolkozott el.
- Igen, nagyon szeretek síelni. Az első sílécem még fából volt, olyan hagyományos fajta. Sokkal lassabban csúszott, de azért jól el lehetett vele szórakozni a havon. Igazság szerint a kedvenc sportom. Ráadásul nagyon szeretem a havas tájat. Akár ha van kedved meg is látogathatnál Alaszkában. Tudok néhány jó helyet, ahol feleleveníthetnéd a tudásodat. Talán a jövő héten, amikor hazamegyünk a családommal, esetleg velem jöhetnél egy kis időre. Ígérem, hogy viselkedni fogok, és nem kell félned tőle, hogy megharaplak. Tudok uralkodni magamon – biztosítottam. Ki tudja, hogy a kis akcióm után képes-e még bízni bennem.
- Eddig is tudnál uralkodni magadon. Gondolom, hogy csak hirtelen ötlet vezérelt arra, hogy esetleg megharapj. Tekintve, hogy az eddigi férfiak nem voltak hozzád túl eszményiek nem is csodálkozom, hogy elgondolkodtál rajta. Ráadásul én végtelenül megértő, jóképű, és tökéletes vagyok. Egyértelmű, hogy bármelyik nő az én kegyeimre vágyna egy örökkévalóságon át – mondta teljes meggyőződéssel. Nekem pedig muszáj volt elnevetnem magam.
- Félek, hogy ennyi önbizalom nem fér el egy kapcsolatban – kuncogtam tovább. Én sem vagyok az a szerény fajta, de a jelek szerint Justin magasan túltesz rajtam.
- Majd kiszélesítjük a szobánkat – kacsintott rám.
- Idióta – böktem oldalba.
- Hegyeske – vigyorgott rám.
- Hogy mi? – kérdeztem döbbenten.
- Így foglak hívni, ha mérges vagyok rád. Te leszel „Hegyeske”. Kell valami becenév – rántotta meg a vállát.
- Most komolyan ilyen becenevet akarsz nekem adni? – nyögtem fel. – Én minek nevezzelek téged? „Hambinak”? Vagy mit szeretsz még enni? Zöldsaláta mégsem lehetsz.
- Mh… a „Hambi” tulajdonképpen nem is rossz – mosolygott rám. – „Hambi és Hegyeske”. Olyan, mint „Bonnie és Clyde”. Egész jól hangzik.
- Miért nem „Hegyeske és Hambi”? Én vagyok a lány – kérdeztem kíváncsian.
- Valóban, de mondogasd, abc sorrendben jobban hangzik – vigyorodott el megint.
- Tényleg – kerekedtek ki a szemeim, miután néhányszor elmondtam magamban.
- Na látod, akkor maradjunk az eredetinél – kacsintott rám.
- Na jó, most sikerült meggyőznöd – egyeztem bele.
- Nekem bármikor sikerülne – legyintett.
- Óh, hogyha akarnálak, akkor bármikor el tudnálak kápráztatni – mondtam határozottan.
- Tényleg? Nem hiszem. Bizonyítsd – mondta kihívósan.
- Te akartad – mosolyodtam el.
Majd bevetettem a legangyalibb arcomat, miközben a hátára döntöttem, és fölé helyezkedtem. Nem szakítottam meg a szemkontaktust egy pillanatra sem, de egyre közelebb hajoltam, hogy ne csak a szemeim, hanem az illatom is megbabonázza őt. A tekintete egyre üvegesebbé vált, én pedig elégedetten mosolyodtam el. Már éppen azon gondolkoztam, hogy egész éjjelre elkápráztatom, amikor hirtelen megfogta az arcomat, és magához rántott, hogy éhesen rátapadjon az ajkaimra. Eléggé váratlanul ért ez a dolog. Hiszen azt hittem, hogy tökéletesen a hatásom alá került, de jelek szerint tévedtem, vagy csak nagyon jó csellel átvert engem. Nem sok időm volt ezen gondolkozni, mert ahogy a nyelvével befurakodott az ajkaim közé az ösztöneim eluralkodtak rajtam. Hangos reccsenés jelezte, hogy az inge és a nyakkendője is feladta a szorításom ellen vívott harcot. Még soha nem kaptam ennyire szenvedélyes csókot. Egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ne simítsak végig a tökéletes mellkasán.
- Azt hiszem, hogy jössz nekem egy új inggel – szakadt el egy pillanatra az ajkaimról.
- Kárpótollak érte, esküszöm – mosolyogtam rá. – Így viszont a nadrágodra sem lesz többet szükséged – téptem el azt a ruhadarabot is.
- Azt hittem, hogy ez még korai – kezdte el a nyakamat csókolgatni. – Vagy most már tekinthetlek a barátnőmnek? – fordított hirtelen a hátamra.
- Azt hiszem, hogy most már a barátnőd vagyok, valóban – suttogtam a fülébe. Majd újra az ajkaira vetettem magam. Fene abba a hülye gondolatmenetbe, hogy ma éjjel nem tesszük meg. Miért ne tennénk, hogyha egyszer ilyen jó minél közelebb lenni hozzá.
- Várj – fogta le a kezemet, ami már erősen dél felé kalandozott.
- Mi a baj? - néztem fel rá. – Azt hittem, hogy te is akarod.
- Már hogy ne akarnék veled lenni, de azt hiszem, hogy te néhány fokkal tapasztaltabb férfiakhoz vagy szokva – mondta kissé zavarban. Oh, oh te jó ég. Még gyerek volt, amikor a baleset történt. Még szűz, döbbentem rá. Ez a tény valamiért még jobban felizgatott. Simogatta a lelkemet is, és a bennem élő vámpír birtoklási vágyát is.
- Lehet, hogy máshoz szoktam, de te pont ezért vagy ennyire különleges – mondtam neki mosolyogva.
Majd kicsit lassítottam a heves tempómon. Azt hiszem, hogy szegényt nem kéne elsőre rögtön megerőszakolnom, még akkor sem, ha garantáltan élvezné a dolgot. A lassú tempó, amit diktáltam nekem is határozottan jól esett. Általában gyors, és heves szoktam lenni, de Justinnál kifejezetten kívántam az elnyújtott, gyengéd szeretkezést. Mindenhol végig csókoltam a testét, és azután hagytam, hogy ő is megtehesse velem ugyanezt. Szegény báli ruhám csúnya véget ért, de hát még soha nem volt ennyire természetes senki karjaiban sem, legkevésbé sem a ruhám érdekelt ebben a pillanatban. Mikor már nem bírtam tovább a kényeztetést, úgy döntöttem, hogy majd én kezdeményezem az összeforrásunkat, mivel Justin még elég bizonytalan volt a kérdésben. Annyira aranyos volt, amikor kikerekedett szemekkel nézett rám, ahogyan a kincse fölé kerekedtem, és magamba vezettem. Hangos nyögés szakadt fel a mellkasából, és én is megengedtem magamnak egy jóleső sóhajt. Nem voltam már egy ártatlan szűzlány, de ahogy megéreztem magamban férfiasságát elállt a lélegzetem. Még soha nem éreztem senkit minden porcikámmal. Lassan kezdtem el ringatni a csípőmet, Justin pedig azonnal felvette velem a ritmust, majd egyik kezét a legérzékenyebb pontomhoz vezette, és tovább fokozta az élvezetemet, majd egy hirtelen mozdulattal felült, és éhesen kapott az ajkaim után. Szinte észre sem vettem, amikor egy villámgyors mozdulattal a hátamra fektetett. Majd megszakítva a csókunkat a nyakam felé vándoroltak az ajkai. Egy ideig csak finoman csókolgatta a bőrömet, majd váratlanul a nyakamba harapott, de csak egy egészen kicsit, amivel teljesen az őrületbe kergetett, és a hátam hirtelen ívbe feszült, pont akkor, amikor Justin is felkiáltott. Behunyt szemmel élveztem az egész testemet átjáró bizsergést, és szorosan magamhoz öleltem Justint. Még soha nem volt részem ennyire elképesztő élményben. Váratlan volt, és elsöprő, amilyet még soha nem éreztem egyik partnerem mellett sem.
- Szeretlek – térített vissza a valóságba kedvesen.
- Én is szeretlek – mondtam ki életem először a bűvös a szavakat. Tényleg szeretem, igazán és őszintén. Ő más, mint a többi férfi, akikkel ezelőtt találkoztam. – Fel kéne öltöznöd, vagy nekem, hogy ne fagyasszalak meg – sóhajtottam néhány perc után. Nem szívesen hagytam volna el az ölelését, de nem hagyhatom, hogy miattam betegedjen meg.
- Nem vagy hideg, maradj – motyogta már félig aludva.
- Még nem, de leszek – akartam elhúzódni.
- Így már jó lesz – rántott ránk még két takarót, ami a kezébe akadt. – Sajnálom, de lehet, hogy el fogok aludni – szorított magához még jobban. – Unatkozni fogsz.
- Melletted sosem unatkozom. Egyébként sincs túl nagy tapasztalatom az összebújásban, talán most kipróbálhatnám – pislogtam fel rá.
- Nem is ajánlom, hogy reggel ne legyél itt, mert megtalállak, és akkor nagy bajban leszel – mondta komolyan.
- Itt leszek, nem mozdulok el innen – ígértem meg.
- Ezt akartam hallani – mosolyodott el. Majd egy gyors csókot nyomott az ajkaimra. – Jó éjt, Hegyeske.
- Neked is, Hambi – kuncogtam fel.
Azért nyilvános helyeken mellőznünk kell majd ezeket a neveket. Néhány perccel később Justin szuszogása egyenletessé változott, bizonyítva, hogy már elaludt. Egy kicsit fészkelődtem, hogy ne nyomjam agyon egész éjjel, majd fejemet a mellkasára hajtottam, és csendben hallgattam a szuszogását, és szívének lágy dallamát.
MAJDNEM ELFELEJTETTEM KIÍRNI. :S a FEJIT ORSI BARÁTNŐMNEK AJÁNLOM, AKI MÁR KÉT HETE KAMPÁNYOL ÉRTE :D PUSZI, DRUSILLA
(Tanya szemszöge)
Fantasztikusan éreztem magam Justinnal. Amikor először találkoztunk úgy voltam vele, hogy itt ez a helyes srác, aki szeretne velem tölteni egy éjszakát, mint az összes többi előtte. Úgy voltam vele, hogy végül is miért ne? Jóképű, és fiatal. Biztosan jó a teljesítménye a fizikumát ítélve, bár emberférfi még nem volt képes maradéktalanul elkápráztatni, de voltak már, akik közel álltak hozzá. Na jó, én sem vagyok egy szent, de azért rosszul tud esni még nekem is, hogyha azt mondják, hogy „jó voltál kislány, viszlát”. Oké, általában én szoktam kiadni az útján a férfiaknak, és meglépni reggelig, de volt már olyan, hogy szerettem volna maradni, mert úgy éreztem, hogy most jó valakivel, de azoknak a férfiaknak sem kellettem. Senkinek sem kelletem eddig. Összességében, lényeg a lényeg, a Justinhoz hasonló jóképű ficsúrok általában csak egy menetre vágytak, nekem meg nem volt senkim, és egyik eddigi partnerem sem volt olyan, akire azt mondtam, hogy na, őt tudnám szeretni, és ezért átváltoztatom, hogy örökké velem maradhasson. Ez a fiú viszont más. Már számtalanszor lett volna rá lehetősége, hogy elvegye, amit akar, és aztán tovább álljon, de nem tette. Nem egy darab csinos húsként kezelt, hanem igazi hölgyként. Nem szoktam hozzá ehhez a bánásmódhoz. Kinyitja előttem az ajtót, a karját nyújtja, ha megyünk valahová, vagy csak megfogja a kezem. Még csak csókot sem lopott tőlem, és ez megőrjít. Vagy meggyőzték a többiek, hogy nem akar velem lenni, vagy egyszerűen csak fontosabb vagyok neki, mint az eddigi férfiaknak az életemben. Ma éjjel minden ki fog derülni. Ma éjjel nem vagyok az a szukkubus, akit a Cullenek megvetnek. Tudom, hogy rossz a véleményük rólam, és a nővéreimről, de sajnos nem olyan egyszerű vega vámpírférfit találni, mint hiszik. Bár pontosan tudhatnák, hogy Eleazar, Carlisle, Emmett, Jasper, és Edward az összes férfi vámpír, aki állatokkal táplálkozik. Egyszer megpróbálkoztam együtt lenni egy nomád vámpírral, de nem voltam képes elviselni, amit tett, ő pedig büdösnek tartott engem, mivel nem a normál életmódot folytattam. Összejöttünk néhány körre, aztán megegyeztünk, hogy ebből bőven elég volt ennyi is. Vajon Justin lenne az a férfi, akire már olyan régóta várok? Edward is egy ember társaságában találta meg a szerelmet és a boldogságot. Ki tudja, hogy a sors mit tartogat még a számunkra. Mindenesetre ezt a kapcsolatot, ami most talán alakul közöttünk nem akarom elrontani. Szeretném, hogyha megoszthatnám valakivel az életemet, vagyis inkább a létemet. Rossz minden éjjel magányosan ülni a szobámban, amikor egy nő ölelő karokra vágyik, és néhány szerelmes szóra. Talán egy időben túlzásba vittem a szexuális étvágyamat, és ezért gyűlöl Edward, de az az időszak csak elkeseredettségemben tört rám. A lelkem egyedül van már régóta, legalább a testemnek nem akartam megálljt parancsolni.
- Min gondolkozol ennyire? – kérdezte hirtelen Justin.
Már a sátrunk felé sétáltunk. Hamarosan eljön az igazság pillanata. Hogyha csak meg akar dönteni, akkor nem ő az a férfi, akire várok. Hogyha viszont össze akar velem bújni, akkor bizony ő lesz az. Istenem, csak ő legyen az, könyörgöm. Azt akarom, hogy engem akarjon, ne csak a testemet, hanem a nőt, aki szerelemre vágyik.
- Semmi különösön. Csak kíváncsi vagyok már, hogy milyen a sátrunk – mondtam mosolyogva.
Szándékosan rendeztem be a sátrat elképesztően romantikusan. Hogyha vissza tudja fogni magát, akkor biztosan többet akar tőlem, mint testi vágyai kielégítését.
- Na látod, erre én is nagyon kíváncsi vagyok – karolta át a derekamat.
Én pedig megborzongtam a gyengéd érintéstől. Hogyha így folytatja, akkor dugába fog dőlni a tervem, miszerint ma nem történik közöttünk semmi olyasmi, mert én fogom letépni az ő ruháit. Hogy tud engem ilyen finoman megérinteni? Eddig még senki nem volt ilyen gyengéd hozzám.
- Oh, fázol, ne haragudj, megfeledkeztem róla, hogy csak ez a kis boleró van rajtad a ruha fölött – mondta szinte rémülten. Majd azonnal lekapta magáról a zakóját, és a vállamra terítette.
- Nem fázom, vedd vissza nyugodtan, hideg az éjjel – akartam levenni magamról a felsőt.
- Igen, hideg az éjjel, éppen ezért fogod magadon tartani ezt a zakót. Nem akarom, hogy fázz, az előbb megborzongtál – mondta határozottan. Majd visszaterítette a vállamra a zakóját, és a karjával továbbra is átkarolta a vállamat. Amit finoman dörzsölgetni kezdett. – Jobb már?
- Igen, köszönöm – mosolyogtam rá. Majd minden igyekezetemmel hozzá bújtam. Olyan édes, mindig is arra vágytam, hogy udvaroljon nekem valaki.
Ezután csendben sétáltunk, amikor végre a szemünk elé tárult a csodálatos látvány. A sátrunk egyszerűen elképesztő volt, és a hely is, amit Alice választott nekünk.
- Hű – kerekedtek el Justin szemei. – Ez már valami.
- Igen, szerintem is csodálatos – bólintottam rá. Valóban gyönyörű volt a látvány.
- Szeretnéd, hogy rakjak egy kis tüzet? Nem akarom, hogy dideregj egész éjjel – ajánlkozott kedvesen.
- Annyira biztosan nem lesz hideg. Inkább pihenjünk, te is fáradt lehetsz már – mondtam gyorsan.
Nem akartam, hogy szegény miattam fáradjon, amikor teljesen felesleges. Bár azt őszintén remélem, hogy ő sem fog fázni. Bár idehoztam délután néhány jó meleg pulóvert, és takarót, és még melegítő alsót is, hogy kellőképpen kellemessé tehessem számunkra, ezt az éjjelt. Úgy talán nem leszek neki túl hideg, hogyha hozzá bújok. Két pulóveren már nem süt át a testem hidege.
- Ez fantasztikus – húzott be a sátorba. – Ez egy igazi luxus sátor. Még sosem voltam ilyenben. Selyemtakarók és párnák, vastag, meleg pulóverek, és takarók. Csodálatos. A barátaitok gyakran rendeznek ehhez hasonló bulikat? Mert ez azért nem semmi – mondta áhítattal.
- Nos, annyira gyakran nem, de előfordul – mosolyogtam rá. Majd leültem az egyik meleg takaróra, és kihívóan néztem rá. Vártam a következő reakcióját, és egy kissé idegessé is váltam, amikor leült velem szemben, és kíváncsi tekintettel kezdett el fürkészni. – Miért nézel így rám? – kérdeztem és az arcom bizseregni kezdett. A tekintete túlságosan is átható volt.
- Ez itt pont olyan, mint egy bűnös szerelmi fészek – vigyorodott el. Na, ennyit a nagy szerelemről. Szontyolodtam el, neki is csak egy körre kellek. – Alice biztosan azt hitte, hogy te meg én már ott tartunk, ami elég vicces, hogyha azt veszed alapul, hogy még csak néhány napja engedtek ki a kórházból. Hiszen mikor is jöhettünk volna össze?
- Nem jöttünk össze? – kérdeztem kíváncsian.
- Nem tudom? Szerinted összejöttünk? Mármint tekinthetlek már a barátnőmnek? Hiszen te annyira gyönyörű vagy, vicces, ráadásul még okos is, és hatalmas boldogsággal tölt el a tudat, hogy eljöttél velem a bálba, és sok időt tölthetek veled együtt, de egy ilyen csodálatos nőnek biztosan van valakije – mondta komolyan. – Nem hiszem, hogy magányosan tengeted a napjaidat. Biztosan egy nagy rakás férfi könyörög a kegyeidért. Már csak az a kérdés, hogy én miért vagyok neked szimpatikus. Elárulod? – kérdezte kíváncsian.
- Nem kérdeztek tőlem még ilyesmit – kezdtem el harapdálni az ajkam. – Ez egy kicsit kínos. Mármint, hogyan is kéne kifejeznem a miérteket?
- Nos, ha engem kérdezel, akkor nagyon egyszerűen fog menni. Csak válaszolsz a kérdésekre, beszélgetünk, bevett emberi szokás – fogta meg a kezem. Aha, emberi szokás, csakhogy én nem sűrűn alkalmazom ezt a szokást. Nem sűrűn szoktam férfiakkal beszélgetni. Általában nem a nézőpontom érdekli őket. – Szóval, első kérdés, hány barátod volt már? – kérdezte mosolyogva. Huh, ha tudná. Bár szigorú értelemben véve barátom egy sem volt, csak férfiak, akik, hogy is mondjam, átutaztak rajtam.
- Igazi barátom még sosem volt – hajtottam le a fejem. Hogyha megkérdezi, hogy nem igazi barátom mennyi volt, arra mit fogok mondani? Azt, hogy hát párszáz biztos, de egy idő után már felhagytam a számolással. Ez elég hülyén hangzana.
- Értem – bólintott rá Justin.
- Mit értesz? – kérdeztem vissza döbbenten.
- Téged kihasználtak a férfiak, főleg a szépséged miatt, igaz? – kérdezte kíváncsian. Hát most mit mondhatnék erre? Sokszor volt, hogy kihasználtak engem, de előfordult olyan is, amikor én használtam ki őket.
- Én sem vagyok egy szent – vallottam be az igazat. Megpróbálok tiszta lappal kezdeni Justinnál, már amennyire elmondhatom neki a teljes igazságot.
- Nem a te hibád, hogy sok férfinek csak arra kell egy nő. Hidd el, hogy sok dolgot hallottam tíz év alatt a kórházi viszonyokról. Mennyi nővért használt ki néhány orvos. Jó tudom, ez most nem klasszikus példa, de hasonló a helyzet. Voltak kedves, naiv nővérek a kórházban, akik mosdattak, és vigyáztak rám. Néhányan még beszéltek is hozzám, mintha tudták volna, hogy hallom őket. Sokáig Janet volt a kedvenc kórházi dolgozóm, mert mindig felolvasta nekem az újságot, vagy idézet a könyvből, amit éppen olvasott, de ő is az egyik orvos áldozatává vált, és elhagyta a kórházat. Szóval, ezért nem kell szégyellned magad – mondta határozottan. – Az pedig, hogy te is hibáztál, azt hiszem természetes. Ki nem hibázik? Következő kérdés. Voltál már szerelmes? – kérdezte, én pedig ledöbbenten.
Na most erre tényleg mit kéne válaszolnom. Sokáig azt hittem, hogy szeretem Edwardot, de most már nem vagyok biztos benne, hogy szerelem volt. Sokkal inkább csak a szerelem gondolatába voltam szerelmes, és ő volt az egyetlen férfi, aki szabad volt, és vega vámpír. Azt hiszem, hogy inkább azért vonzódtam hozzá, mert bele tudtam volna szeretni, hogyha ő is akarja. Na jó, csak az igazat. Ez egy őszinte beszélgetés.
- Nem voltam még szerelmes – néztem mélyen a szemébe. – Nem volt rá alkalmam, hogy az legyek. Na, és te? Ki volt az első barátnőd? Milyen volt? – faggatóztam én is.
- Hát mivel még nagyon fiatal voltam, amikor balesetet szenvednem nem igazán volt komoly barátnőm. Általános hetedikben megcsókoltam egy nagyon kedves, és szép lányt, Georgina volt a neve. Szerettem volna arra kérni, hogy legyen a barátnőm, miután hazaértünk a családdal a sátorozásból, de ez már nem történhetett meg. Úgyhogy ez volt a leghosszabb kapcsolatom életemben. Eltartott vagy tíz másodpercig – mondta mosolyogva. – Azt hiszem, hogy életem egyik legszebb tíz másodperce volt. Bár azóta történt már sok jó dolog is velem.
- Ez aranyos – kuncogtam fel. Nem akartam rajta nevetni, de tényleg nagyon helyes volt, ahogy értékelte ezt az icipici kis darabot az életből.
- Ez nem aranyos, ez egy kemény, és férfias döntés volt. A suli legjobb csaját csókoltam meg. Ez azért nem semmi. Tudod te, hogy milyen nehéz kezdeményezni? Hogy micsoda ideg van bennünk, hogy a lány, akit választunk visszautasít minket? Félelmetesek vagytok – mutatott végig rajtam. Amin megint csak nevetnem kellett. Félelmetes nők, ezt még senki nem mondta rám.
- Értem, elnézést Mr. Kemény és Férfias – vágtam hozzá egy párnát.
- Hohó, ez bizony bosszúért kiált – kapta el a lábam. Majd váratlanul rántott rajta egy nagyot, amitől eldőltem a takarón. Majd csiklandozni kezdett. Kevés dolog volt, amivel le lehetett engem győzni, de megtalálta a gyenge pontomat. Természetesen az erőmet nem használhattam, így emberi módon próbáltam meg lefejteni magamról Justin kezeit, de természetesen nem sikerült, mert nagyon technikásan állt ellen az akciómnak.
- Kér…lek, elég… nem… bírom… tovább – nevettem. Miközben én is gyengepontot kerestem Justinon, de nem találtam.
- Ha belém kötsz, akkor viselned kell a következményeket is – vigyorodott el, majd még jobban csiklandozni kezdett.
- Jó leszek, ígérem – esküdöztem. Nagyon reméltem, hogy abbahagyja, amit csinál, mert már nem sokáig vagyok képes türtőztetni magam. Annyira jóképű, kedves, tökéletes. Akarom őt, örökké.
- Na jó, mivel feladtad, ezért kegyelmet gyakorlok – mondta nevetve. Majd mellém dőlt, és magához húzott. – Jól érezted magad ma éjjel? – kérdezte kíváncsian.
- Igen, csodálatos este volt, életem legszebb estélye – mondtam őszintén.
Tényleg így éreztem. Annyira más volt minden, mint ahogy hozzá voltam szokva, de határozottan tetszett. Sőt, még soha nem voltam ennyire boldog létezésem során. Most már biztos, hogy Justinra van szükségem az örökkévalóság hátralevő részében. Csak egy apró harapás, és minden megoldódik. Egy pici szúrás, és három nap múlva Justin az én párom, amíg világ a világ. Boldoggá tudom tenni, boldoggá akarom tenni. Lassan indultam el a csábító nyaki artériája felé, hogy mérget juttassak a szervezetébe, de amikor az ajkaimat már éppen rátapasztottam a nyakára megtorpantam. Mi a fenét csinálok? Nincs jogom eldönteni, hogy ő mit akar. Össze kell szednem a bátorságomat, és elmondani neki, hogy mit érzek, hogy mi vagyok, és, hogy mit szeretnék. Ez az egyetlen járható út. Azonnal reflexből elhátráltam a sátor legtávolabbi sarkába, és felhúztam a lábaimat egészen a mellkasomhoz.
- Mi a baj? – kérdezte Justin aggódva. – Jól érzed magad? – simított végig a karomon.
- Igen, minden rendben – bólintottam rá.
Egy fenét, majdnem megtámadtam egy embert. Ez felháborító. Minden vágyam az volt, hogy egyetlen harapással magamhoz láncoljam, pedig lehet, hogy nem is akar hozzám tartozni, vagy ha hozzám is akar tartozni, akkor sem biztos, hogy át akar változni. Ráadásul ezzel a tettemmel most aláírhattam volna mindkettőnk halálos ítéletét. Milyen ostoba csitri vagyok? Mindig azt hiszem, hogy nekem bármihez jogom van, ha akarom, elveszem. Mindig is így működtem, eddig.
- Meg akartál harapni? – kérdezte kíváncsian.
- Hogy mondtad? – kerekedtek ki a szemeim.
- Nem vagyok hülye – húzta ki magát büszkén. – Na jó, kaptam egy kis segítséget. Billy adott egy érdekes könyvet nemrégen, néhány törzs legendái voltak benne. Véletlenül pont azután jutott eszébe, hogy odaadja, hogy megismerkedtünk. Természetesen szintén véletlenül kifejezetten az ő törzse ellenségeiről volt szó benne. Miután megtudtam az alapokat a „hidegekről”, már nem volt nehéz kikövetkeztetni, hogy a Cullen és Denali család is vámpírokból áll. Bár Anthony valami más, nem vámpír, de hogyha közöttetek van, akkor nem is ember, legalábbis gondolom. Lényeg a lényeg, hogy nem kell elrejtened előlem az igazi énedet. Gondolom Billy azért adta a könyvet, hogy elrémítsen tőled, de egyáltalán nem tűntök veszélyesnek. Ráadásul Dr. Cullen orvos, a húgom pedig már szinte apjaként tekint rá. Arról nem is beszélve, hogyha veszélyesek lennétek, akkor a törzs már tett volna valamit ellenetek.
- Hű – csak ennyit bírtam kinyögni. Egyszer már Bellánál célozgattak a Black-ek a hidegek létezésére, és akkor is lebuktattak minket. Ez már a második eset. Az alfák azt hiszik, hogy nekik mindent szabad? Vajon Edward tudta ezt? Justin gondolt arra ma este, hogy vámpírok vagyunk? Nem hiszem, mert akkor az Edward reakcióiból észrevettük volna.
- Szóval, válaszolj, légy szíves. Meg akartál harapni? – tette fel újra a kérdést.
- Igen – hajtottam le a fejem. - Sajnálom.
- Miért sajnálod? Nem tetted meg – kérdezte értetlenül.
- Azért nem tettem meg, mert rájöttem, hogy nem dönthetek helyetted – néztem újra a szemébe.
- Meg szoktad kérdezni az áldozataidat, hogy megeheted-e? – húzta fel a szemöldökét.
- Én nem eszek embereket – mondtam felháborodva. Még, hogy megenni. – Állatok vérével táplálkozom csak és kizárólag – mondtam komolyan.
- Akkor, miért akartál megharapni? – kérdezte értetlenül.
- Azért, hogy olyan legyél, mint én, és akkor örökké együtt maradhatnál velem, de rájöttem, hogy én nem dönthetek helyetted. Hiszen, még csak most kapod vissza az életedet. Nem biztos, hogy ezt akarod, sőt, nem hiszem, hogy ezt akarod – magyarázkodtam.
- Kedvesem, azt, hogy mit akarok, azt hiszem, hogy már eléggé nagy vagyok eldönteni – forgatta meg a szemeit.
- De még nem is éltél, mármint volt gyermekkorod, de még csak most épültél fel egy súlyos balesetből, nincs jogom megszakítani az életedet megint. Sajnálom, hogy majdnem felelőtlen voltam, de olyan egyszerű lett volna elintézni egy kis harapással a dolgot. Hogyha a mérgem átjárja a testedet, azután olyan leszel, mint én, és örökké élhetünk boldogan. Talán, majd egyszer. Ha pedig nem akarod, akkor leélem veled az életedet. Addig veled maradok, amíg nem távozol az élők sorából. Így helyes. Neked kell eldöntened, hogy mit akarsz – tört ki belőlem minden gondolatom.
- Feltétlenül most kell ezt eldöntenem? – sóhajtott fel. – Egyelőre csak próbáljuk meg, hogy milyen együtt. Szeretlek, de nem akarom most rögtön azt mondani, hogy örökké akarok élni. Ígérem, hogy záros határidőn belül el fogom dönteni, el fogjuk dönteni, hogy mit akarunk, de adj egy kis időt. Így jó lesz?
- Igen, ez egy nagyon jó ajánlat – mosolyodtam el. Még szerencse, hogy rájöttem, mire készülök, mielőtt még ostobaságot tettem volna. Még nem akarta volna.
- Oké, akkor most témaváltás, mit szeretsz csinálni? Mik a kedvenc helyeid? Szeretsz síelni? Én régen imádtam a snowboardot, de nem tudom, hogy megy-e még – gondolkozott el.
- Igen, nagyon szeretek síelni. Az első sílécem még fából volt, olyan hagyományos fajta. Sokkal lassabban csúszott, de azért jól el lehetett vele szórakozni a havon. Igazság szerint a kedvenc sportom. Ráadásul nagyon szeretem a havas tájat. Akár ha van kedved meg is látogathatnál Alaszkában. Tudok néhány jó helyet, ahol feleleveníthetnéd a tudásodat. Talán a jövő héten, amikor hazamegyünk a családommal, esetleg velem jöhetnél egy kis időre. Ígérem, hogy viselkedni fogok, és nem kell félned tőle, hogy megharaplak. Tudok uralkodni magamon – biztosítottam. Ki tudja, hogy a kis akcióm után képes-e még bízni bennem.
- Eddig is tudnál uralkodni magadon. Gondolom, hogy csak hirtelen ötlet vezérelt arra, hogy esetleg megharapj. Tekintve, hogy az eddigi férfiak nem voltak hozzád túl eszményiek nem is csodálkozom, hogy elgondolkodtál rajta. Ráadásul én végtelenül megértő, jóképű, és tökéletes vagyok. Egyértelmű, hogy bármelyik nő az én kegyeimre vágyna egy örökkévalóságon át – mondta teljes meggyőződéssel. Nekem pedig muszáj volt elnevetnem magam.
- Félek, hogy ennyi önbizalom nem fér el egy kapcsolatban – kuncogtam tovább. Én sem vagyok az a szerény fajta, de a jelek szerint Justin magasan túltesz rajtam.
- Majd kiszélesítjük a szobánkat – kacsintott rám.
- Idióta – böktem oldalba.
- Hegyeske – vigyorgott rám.
- Hogy mi? – kérdeztem döbbenten.
- Így foglak hívni, ha mérges vagyok rád. Te leszel „Hegyeske”. Kell valami becenév – rántotta meg a vállát.
- Most komolyan ilyen becenevet akarsz nekem adni? – nyögtem fel. – Én minek nevezzelek téged? „Hambinak”? Vagy mit szeretsz még enni? Zöldsaláta mégsem lehetsz.
- Mh… a „Hambi” tulajdonképpen nem is rossz – mosolygott rám. – „Hambi és Hegyeske”. Olyan, mint „Bonnie és Clyde”. Egész jól hangzik.
- Miért nem „Hegyeske és Hambi”? Én vagyok a lány – kérdeztem kíváncsian.
- Valóban, de mondogasd, abc sorrendben jobban hangzik – vigyorodott el megint.
- Tényleg – kerekedtek ki a szemeim, miután néhányszor elmondtam magamban.
- Na látod, akkor maradjunk az eredetinél – kacsintott rám.
- Na jó, most sikerült meggyőznöd – egyeztem bele.
- Nekem bármikor sikerülne – legyintett.
- Óh, hogyha akarnálak, akkor bármikor el tudnálak kápráztatni – mondtam határozottan.
- Tényleg? Nem hiszem. Bizonyítsd – mondta kihívósan.
- Te akartad – mosolyodtam el.
Majd bevetettem a legangyalibb arcomat, miközben a hátára döntöttem, és fölé helyezkedtem. Nem szakítottam meg a szemkontaktust egy pillanatra sem, de egyre közelebb hajoltam, hogy ne csak a szemeim, hanem az illatom is megbabonázza őt. A tekintete egyre üvegesebbé vált, én pedig elégedetten mosolyodtam el. Már éppen azon gondolkoztam, hogy egész éjjelre elkápráztatom, amikor hirtelen megfogta az arcomat, és magához rántott, hogy éhesen rátapadjon az ajkaimra. Eléggé váratlanul ért ez a dolog. Hiszen azt hittem, hogy tökéletesen a hatásom alá került, de jelek szerint tévedtem, vagy csak nagyon jó csellel átvert engem. Nem sok időm volt ezen gondolkozni, mert ahogy a nyelvével befurakodott az ajkaim közé az ösztöneim eluralkodtak rajtam. Hangos reccsenés jelezte, hogy az inge és a nyakkendője is feladta a szorításom ellen vívott harcot. Még soha nem kaptam ennyire szenvedélyes csókot. Egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ne simítsak végig a tökéletes mellkasán.
- Azt hiszem, hogy jössz nekem egy új inggel – szakadt el egy pillanatra az ajkaimról.
- Kárpótollak érte, esküszöm – mosolyogtam rá. – Így viszont a nadrágodra sem lesz többet szükséged – téptem el azt a ruhadarabot is.
- Azt hittem, hogy ez még korai – kezdte el a nyakamat csókolgatni. – Vagy most már tekinthetlek a barátnőmnek? – fordított hirtelen a hátamra.
- Azt hiszem, hogy most már a barátnőd vagyok, valóban – suttogtam a fülébe. Majd újra az ajkaira vetettem magam. Fene abba a hülye gondolatmenetbe, hogy ma éjjel nem tesszük meg. Miért ne tennénk, hogyha egyszer ilyen jó minél közelebb lenni hozzá.
- Várj – fogta le a kezemet, ami már erősen dél felé kalandozott.
- Mi a baj? - néztem fel rá. – Azt hittem, hogy te is akarod.
- Már hogy ne akarnék veled lenni, de azt hiszem, hogy te néhány fokkal tapasztaltabb férfiakhoz vagy szokva – mondta kissé zavarban. Oh, oh te jó ég. Még gyerek volt, amikor a baleset történt. Még szűz, döbbentem rá. Ez a tény valamiért még jobban felizgatott. Simogatta a lelkemet is, és a bennem élő vámpír birtoklási vágyát is.
- Lehet, hogy máshoz szoktam, de te pont ezért vagy ennyire különleges – mondtam neki mosolyogva.
Majd kicsit lassítottam a heves tempómon. Azt hiszem, hogy szegényt nem kéne elsőre rögtön megerőszakolnom, még akkor sem, ha garantáltan élvezné a dolgot. A lassú tempó, amit diktáltam nekem is határozottan jól esett. Általában gyors, és heves szoktam lenni, de Justinnál kifejezetten kívántam az elnyújtott, gyengéd szeretkezést. Mindenhol végig csókoltam a testét, és azután hagytam, hogy ő is megtehesse velem ugyanezt. Szegény báli ruhám csúnya véget ért, de hát még soha nem volt ennyire természetes senki karjaiban sem, legkevésbé sem a ruhám érdekelt ebben a pillanatban. Mikor már nem bírtam tovább a kényeztetést, úgy döntöttem, hogy majd én kezdeményezem az összeforrásunkat, mivel Justin még elég bizonytalan volt a kérdésben. Annyira aranyos volt, amikor kikerekedett szemekkel nézett rám, ahogyan a kincse fölé kerekedtem, és magamba vezettem. Hangos nyögés szakadt fel a mellkasából, és én is megengedtem magamnak egy jóleső sóhajt. Nem voltam már egy ártatlan szűzlány, de ahogy megéreztem magamban férfiasságát elállt a lélegzetem. Még soha nem éreztem senkit minden porcikámmal. Lassan kezdtem el ringatni a csípőmet, Justin pedig azonnal felvette velem a ritmust, majd egyik kezét a legérzékenyebb pontomhoz vezette, és tovább fokozta az élvezetemet, majd egy hirtelen mozdulattal felült, és éhesen kapott az ajkaim után. Szinte észre sem vettem, amikor egy villámgyors mozdulattal a hátamra fektetett. Majd megszakítva a csókunkat a nyakam felé vándoroltak az ajkai. Egy ideig csak finoman csókolgatta a bőrömet, majd váratlanul a nyakamba harapott, de csak egy egészen kicsit, amivel teljesen az őrületbe kergetett, és a hátam hirtelen ívbe feszült, pont akkor, amikor Justin is felkiáltott. Behunyt szemmel élveztem az egész testemet átjáró bizsergést, és szorosan magamhoz öleltem Justint. Még soha nem volt részem ennyire elképesztő élményben. Váratlan volt, és elsöprő, amilyet még soha nem éreztem egyik partnerem mellett sem.
- Szeretlek – térített vissza a valóságba kedvesen.
- Én is szeretlek – mondtam ki életem először a bűvös a szavakat. Tényleg szeretem, igazán és őszintén. Ő más, mint a többi férfi, akikkel ezelőtt találkoztam. – Fel kéne öltöznöd, vagy nekem, hogy ne fagyasszalak meg – sóhajtottam néhány perc után. Nem szívesen hagytam volna el az ölelését, de nem hagyhatom, hogy miattam betegedjen meg.
- Nem vagy hideg, maradj – motyogta már félig aludva.
- Még nem, de leszek – akartam elhúzódni.
- Így már jó lesz – rántott ránk még két takarót, ami a kezébe akadt. – Sajnálom, de lehet, hogy el fogok aludni – szorított magához még jobban. – Unatkozni fogsz.
- Melletted sosem unatkozom. Egyébként sincs túl nagy tapasztalatom az összebújásban, talán most kipróbálhatnám – pislogtam fel rá.
- Nem is ajánlom, hogy reggel ne legyél itt, mert megtalállak, és akkor nagy bajban leszel – mondta komolyan.
- Itt leszek, nem mozdulok el innen – ígértem meg.
- Ezt akartam hallani – mosolyodott el. Majd egy gyors csókot nyomott az ajkaimra. – Jó éjt, Hegyeske.
- Neked is, Hambi – kuncogtam fel.
Azért nyilvános helyeken mellőznünk kell majd ezeket a neveket. Néhány perccel később Justin szuszogása egyenletessé változott, bizonyítva, hogy már elaludt. Egy kicsit fészkelődtem, hogy ne nyomjam agyon egész éjjel, majd fejemet a mellkasára hajtottam, és csendben hallgattam a szuszogását, és szívének lágy dallamát.
2010. július 15., csütörtök
La Push vámpírja - 63. fejezet
63. fejezet
(Johanna szemszöge)
Tétlenül tűrtem, hogy valaki cipeljen engem, fogalmam sincs, hogy hová, és azt sem tudom, hogy miért, csak azt tudom, hogy mindenki nagyon örült neki, hogy jobb híján hagyjuk magunkat Billyvel. Na nem, mintha lenne más választásunk. Billyt a fiúk fogták le, így nem tudott menekülni velem. Míg engem egy ismeretlen egyed cipel. Férfi, ebben biztos vagyok, de abban nem, hogy melyikük lehet az. A tippem az, hogy Carlisle, vagy Edward ejtett túszul, de nem száz százalék.
- Mondd meg, hogy hová viszel, és miért? Főleg azt, hogy ki vagy – morogtam a mellkasába. – Tudod, hogy nem szép dolog a gyengébbet elrabolni? Arról volt szó, hogy a házban alszunk mindannyian. Még a hálózsákomat is áthoztam délelőtt, hogy minden itt legyen, amire szükségem lehet. Hol van a fogkefém és a tisztálkodó szereim? A saját hálózsákomat akarom. Abban jobbat alszom. Még az ágyra is feltettem azóta, hogy kaptam, és beletekertem magam. Hahó, válaszolnál végre?
- Válaszolnék neked, hogyha hagynál szóhoz jutni, de annyira belemelegedtél a mondanivalódba, hogy esélyem nem volt közbevágni – hallottam meg Edward mosolygós hangját.
- Áhá, szóval te vagy a gazember, aki eltakarta a szememet. Ezért még számolunk – morogtam az orrom alatt.
- Légy szíves és nyugodj meg, élvezni fogod az este hátralevő részét – mondta komolyan. – A hálózsákod, és a tisztálkodó szereid, mind ott vannak, ahová megyünk.
- Helyes, tehát hová is megyünk? – kérdeztem még mindig morcosan.
- Tudod, a meglepetés, attól meglepetés, hogy nem tudod előre – kuncogott fel.
- Nem túlzottan csípem a meglepetéseket. Valahogy még sosem sült el jól, ha valaki azt mondta nekem, hogy meglepetés. Ha szeretnéd, hogy örüljek a meglepiteknek, akkor inkább vegyetek egy karton kinder tojást, azon legalább van csoki, és van benne ajándék, amit nem tudok, hogy micsoda.
- Akasztófa humorod van. Jobban kijöttök majd Emmettel, mint hinnéd – nevetett fel hangosan.
- Ezt nem viccnek szántam. Tényleg szeretem azt a fajta édességet. Úgyhogy, ha ki akartok engesztelni, akkor reggelre legyen az asztalon. Az lenne a legjobb, hogyha Alice szerezné be – vigyorodtam el. Édes a bosszú, mi? Majd adok én neked, Alice Cullen.
- Rendben, mindenképpen átadom az üzenetet, amit mondtál, de garantálom, hogy nem fogod megbánni, hogy elraboltunk Billyvel együtt – magyarázta komolyan. – Fülelj egy kicsit, mindjárt megérkezünk – suttogta a fülembe.
- Mégis, miért füleljek? Pontosan tudom, hogy az erdőben vagyunk… - kezdtem bele. Aztán viszont meghallottam a jellegzetes vízcsobogást, amit mindig is imádtam. Még soha életemben nem jártam egy vízesésnél sem, de minden vágyam ez volt. A tévében mindig megnéztem az ehhez kapcsolódó műsorokat, és vettem még néhány dvd-t is. Éjszakáként, ha nem tudtam elaludni azt a vízcsobogást tettem be altatónak, amin a Niagara-vízesést lehetett látni, és hallani a morajlását. Csodálatos. – Ez ugye az, amire gondolok? – kérdeztem izgatottan.
- Nos, azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon is valószínű – válaszolta Edward lelkesen. – Mindjárt leveszem rólad kötést, hogyha a legtökéletesebb szöghöz értünk. Legyél még néhány pillanatig türelemmel.
- Jól van, de már nincs sok időd – kezdtem el ficánkolni a karjai között. Nem is tudtam, hogy Forks területét van vízesés.
- Igen, érzem, hogy nem bírsz már magaddal – szorongatott meg egy kicsit. Majd meghallottam bosszantó kis barátnőm csilingelő hangját.
- Akkor most, öt… négy… három… kettő… egy… dobpergést kérek – mondta izgatottan.
- Alice – sóhajtottunk fel Billyvel egyszerre.
Ezek szerint Billyt is elrabolta valaki, vagyis inkább valakik, és ide hozták. Bár ezt mondjuk eddig is tudtam, hiszen a nappaliban hallottam, hogy ellenállni próbál, bár természetesen sikertelenül. Nem volt időm tovább elmélkedni ezen, mert a következő pillanatban lehullott a lepel a szememről, és elém tárult a csodálatos látvány. Hihetetlenül gyönyörű volt. Nem is gondoltam volna, hogy élőben ennyire más látni egy ilyen természeti csodát. Csak ámultam, és egyszerűen nem tudtam levenni a szememet a függönyként leomló, kristálytiszta vízről. A habok, amiket okozott a víz esése, kellemes, hűvös párát fújtak az arcomba, és én úgy éreztem, hogy hazaértem. Mindig is imádtam a vizet, és ez most olyan hatással volt rám, mintha a mennyországban lennék. Amikor nagy nehezen elfordítottam a pillantásomat a látványról már csak Billy állt mellettem. Rámosolyogtam, mire ő egy kellemesen meleg takarót csúsztatott a vállaimra.
- Hűvös lesz az éjjel – mondta, amikor kíváncsi szemekkel meredtem rá.
- Hova lettek a többiek? – kérdeztem kíváncsian.
- Őszintén szólva fogalmam sincs – rántotta meg a vállát. – Annyit sikerült kihúznom belőlük, hogy ma minden pár, aki együtt jött a bálba kap szállást egy-egy gyönyörű helyen. Ahogy elnéztelek, nem véletlen, hogy minket Alice ide hozatott – mosolyodott el.
- Imádom a vízeséseket – mosolyogtam rá. – Ezt soha nem is tagadtam.
- Akkor a Niagara-vízeséses ajándék pontosan neked való – mondta elégedetten.
- Miért, neked nem? – kérdeztem kíváncsian.
- Én nem tudok sokat ezekről a helyekről, egyszerűen csak szép, és romantikus. Jó érzés a közelében lenni. Viszont nem tudom, hogy hogyan alakulnak ki, és milyen hasznuk van a természeti képződményekben. Tehát, mondjuk, hogy gyönyörűek, ennyit tudnék mondani erről a helyről is – magyarázkodott.
- Nos, be kell vallanom, hogy én sem tudok éppenséggel többet nálad. Egyszerűen vonzanak az ilyen helyek. Mindig is az volt a vágyam, hogy eljussak a Niagarához, de nem gondoltam volna, hogy valóra is fog válni.
- Meg tudom érteni a rajongásod, engem már ez a kis vízesés is lenyűgöz, nemhogy egy akkora, mint ami ott van, ahová utazunk – bólintott rá Billy.
- Egyébként, hol is fogunk aludni tulajdonképpen? Hogyan jutunk vissza a házhoz? – kérdeztem kissé idegesen.
Hiszen itt hagytak minket az erdő közepén, ráadásul bekötött szemmel hoztak idáig, aztán meg magunkra hagytak. Én nem vagyok szabadban alvó típus. Mármint, ugye nem hagytak itt bennünket egy takaróval és egy párnával, amikor bármikor eleredhet az eső?
- Nos, úgy sejtem, hogy az lenne ott a mi éjszakai szállásunk – mutatott rá valamire.
Én pedig kíváncsian fordultam a keze után. Egy kétszemélyes, kényelmesen berendezett sátor tárult a szemem elé. Halovány fény pislákolt odabent, és elég tágasnak is tűnt. Tele volt pakolva párnákkal, és takarókkal. Luxussátorozás egy vízesés mellett, ez határozottan tetszik.
- Csodálatos – csúszott ki a számon áhítatosan. Tényleg az volt. Bár ahhoz nem volt túl nagy hely, hogy megtarthassam a magánszférámat, mivel ketten vagyunk Billyvel, de ahhoz elég tágas, hogy kényelmes helyünk legyen. Jelenleg ennyi bőven elég volt. Főleg mivel kizárt, hogy az éjszaka közepén visszataláljak, és kitekerjem Alice vékony kis nyakát. – Bár nincs fürdő, és még kevésbé zuhanyzó, és legkevésbé egy hely, ahol átöltözhetek a pizsamámba. Egyáltalán van pizsim? Ugye van? Én nem akarok ebben aludni, de ahhoz elég hideg van, hogy egy szál bugyiban és melltartóban aludjak. Még akkor is, ha nagyon sok puha takaró és párna vesz körül – fakadtam ki. Ráadásul teljesen kizárt, hogy egy férfival egy sátorban egyelőre fehérneműben tündököljek, még akkor is, ha az a férfi Billy.
- Ne ess pánikba. Nem sokat sátoroztál még eddig, igaz? – mosolygott rám Billy lágyan.
- Attól tartok, hogy akkoriban még elég kicsi voltam, és nem tartottam igényt extra szolgáltatásokra, mint most. Most már felnőtt nő vagyok, és szükségem van a pipere táskámra – mondtam határozottan.
- Ne aggódj, megkapod a táskád. Ott a folyónál pedig meg tudsz mosakodni, és a fogadat is meg tudod mosni. Hidd el, tetszeni fog. A bátyáimmal sűrűn teszünk kempingtúrákat a hegyekben.
- De ti férfiak vagytok – forgattam meg a szemeimet.
- Belőled pedig hova veszett ki az eddig úgy hangoztatott női függetlenség? Ennyit ért el a feminizmus? – kérdezett vissza vigyorogva.
- Lehetetlen alak vagy – mosolyodtam el.
- Nagyon igyekszem, hogy izgalmasabbá tegyem az életed – kacsintott rám. – Nézd csak meg, kettesben maradtunk egy erdő közepén. Tiszta túlélő túra. Mi lesz, ha megvonom a pipere táskád? – kezdett el a sátor felé hátrálni.
- Ne merészelj hozzányúlni. Az a táska minden férfinak tabu, még Justinnak is – mondtam komolyan. – Semmi közöd nincs ahhoz a táskához, nagyon megbánod, hogyha egy karcolás is esik rajta – kaptam fel a szoknyám alját, és futni kezdtem. Útközben lerúgtam magamról a rózsaszín magas sarkú lábbelimet, így még gyorsabb tempóban tudtam szaladni, de mivel Billy közelebb volt a sátorhoz, így persze esélyem sem volt. – Azonnal add ide a táskámat – néztem rá morcosan.
Leginkább azért, mert gyerekesen a feje fölé emelte, én pedig jóval alacsonyabb voltam nála. Az még nem zavart, hogy viccelődik, de az nagyon is, hogy nem érem el a táskámat. Nem nyithatja ki, beletettem azt a kiskanalat, amit elcsentem a cukrászdából, ahol együtt fagyit ettünk. Szerettem valamivel megőrizni a szép emlékeket. Nem mintha kiskanál nélkül nem emlékeznék arra a napra, de ettől még örülök, hogy meglovasítottam. Bár annak nem örülnék, hogyha Billy előtt is lebuknék az én kis lopásommal. Egy ideig még bűntudatom is volt miatta, de nem hiszem, hogy nagy károkat okoztam volna ezzel a cukrászdának.
- Billy Black – fújtattam mérgesen. Majd karba tettem a kezeimet, és a csupasz lábammal dobolni kezdtem a hideg földön. Általában be szokott jönni, ha morcosan a teljes nevén szólítom.
- Tessék, Johanna Moore – vigyorgott rám pimaszul.
- Kérem a táskámat – nyújtottam ki a kezem.
- Mondták már, hogy igazi kis domina vagy? – csóválta meg a fejét. Bár legnagyobb örömömre azért visszakaptam a táskámat.
- A korbácsom a másik ruhámban maradt – forgattam meg a szemeimet.
- Hm… több ilyen ruhád is van? – csillantak fel a szemei.
- Igazából csak ez az egy – rántottam meg a vállam. Majd elindultam a kistáskámmal a folyó irányába, hogy rendbe szedjem magam egy kicsit.
- Kár, pedig nagyon jól festesz benne – szólt még utánam.
Én pedig éreztem, hogy a bók hatására megint csak elpirulok. Jól is fog jönni a hideg víz, hogy eltűntessem zavarom bizonyítékát. Egy éjszaka, kettesben, az erdő közepén, egy vízesés mellett? Már éppen csak néhány gyertya hiányzik. Elvigyorodtam erre a gondolatra. Ezek szerint idegesítő barátnőm mégsem gondol mindenre. Leguggoltam a víztől nem messze, a ruhámat pedig eligazítottam, hogy ne lógjon bele sehol sem a folyóba. Alaposan megmosakodtam, utána pedig kinyitottam a táskám, hogy kiszedjem a fogkefémet, és a fogkrémemet, de a táska tetején egy kis levelet találtam, amit azonnal kivettem. Na és, mit találtam a levél alatt? Naná, hogy gyertyákat.
„Hali, gondolom sejted, hogy ki a felelős a jelenlegi helyzetedért. Hát persze, hogy én. Na szóval a lényegre térek, ha már elraboltunk titeket egy romantikus éjszaka erejéig, tégy meg nekem két szívességet. Először is gyújts a hangulat kedvéért néhány gyertyát. Rózsa, és levendula illatúak, neked is ilyen illatod van mindig. Másodszor pedig próbáld meg elengedni magad, és végre egy icipici esélyt adni ennek a helyes srácnak. Tudom, hogy tetszik neked. Nekem nem az esetem, túl barna a bőre, na meg túl nagy a mellizma is, te is észrevetted, mert láttam, hogy csorgatod a nyálad. Én a szálkásabb, fehérbőrű típusra bukom, mint Jasper, de ettől még Billy is helyes. Végül is az ember lánya hűséget fogad, nem vakságot. Ha fele olyan éjszakátok lesz, mint nekem, akkor nagyon szép estéd lesz
Alice”
Alice, hát persze, hogy nem hagyta ki a lehetőséget, hogy megspékelje az estét még valami kis extrával. Bár ezeknek a gyertyáknak tényleg jó illatuk van. Még átgondolom a dolgot, és lehet, hogy tényleg meggyújtom őket. Hangulatos lehet egy gyertyafényes éjjel. Még soha nem próbáltam, csak filmekben láttam, de ott tényleg jól nézett ki. Viszont, ha én most előállok ezzel az ötlettel, azt Billy egészen biztosan félre fogja érteni. Nem, nem lehet. Én is akarom, hogy közeledjen felém, ez most már biztos, de azt nem, hogy egy éjszaka alatt le is rohanjon. Csak szépen lassan, nem kell sietnünk sehová. Elteszem ezeket a gyertyákat egy alkalmasabb pillanatra. Óvatosan kicsúsztattam a fogkefém, és a fogkrémem, de ekkor egy másik levél is a kezembe akadt.
„Lefogadom, hogy most arra a hülyeségre jutottál, hogy elteszed későbbre a gyertyákat. Kitaláltam? Hát persze. Ne legyél már ilyen kis szégyenlős. Gyertyákat elő, legyél csábos, hogyha a srác tiszteletlen, tudod, hogy hova kell rúgni. Vagy, ha akarod, akkor holnap reggel Jasper személyesen fogja kibelezni. Na jó, ez kicsit durván hangzott, de az egész családunk tudja, hogy Billy megbízható. Lényeg a lényeg, elvárom, hogy gyertyátlanul gyere vissza, különben nagy bajban leszel, kisasszony.
Ui.: Azért szeretlek. Ugye tudod, hogy csak a javadat akarom?
Alice”
Pf… Alice már csak ilyen. Bár ki tudja, néha elég nyersen fogalmaz, de nagy valószínűséggel igaza van abban, amit annyira magyaráz. Na jó, mondjuk, hogy még átgondolom a gyertyakérdést, de most felkészülök az alváshoz, eléggé fárasztó volt az este. Bár jó lenne még gyönyörködni a vízesésben, és beszélgetni egy kicsit Billyvel. Kéne egy kis kávé. Mondjuk fahéjas tejjel, és egy kis cukorral. Felsóhajtottam a gondolatra. Hogy fogom kibírni a reggelt kávé nélkül? Na, majd csak túlélem a házig. A fenébe is, tényleg nem sátorozásra termettem. Gyorsan megmostam a fogamat, majd mindenemet szépen összepakoltam, és visszasiettem a sátorhoz. Bementem, és jelentőségteljesen Billyre néztem, aki csak mosolyogva bólintott, és elhagyta a sátrat, hogy át tudjak öltözni. Gyorsan felhúztam a cipzárt, ezzel bezárva a képzeletbeli ajtót, majd megpróbáltam kifűzni a fűzőmet, de mivel a hátamon futott végig, így nagyobb kihívást jelentett, mint gondoltam volna. Már percek óta harcoltam a ruhával, amikor feladtam a küzdelmet, és hangosan felsóhajtottam.
- Khm… Billy, segítenél egy kicsit? – kérdeztem halkan. Igazából nem is gondoltam, hogy meghallja, de néhány pillanattal később már be is lépett a sátorba.
- Mi a gond? – kérdezte kedvesen.
- Nem tudom levenni a ruhámat – mondtam szégyenlősen. Az arcom pedig azonnal égni kezdett. Ez azért egy kicsit kínos. – Megtennéd, hogy meglazítod a fűzőt? – kérdeztem idegesen. Majd hátat fordítottam neki, hogy lássa a problémát.
- Nem csodálom, hogy nem tudod levenni, mivel összecsomóztad a végét. Miért nem szóltál, már előbb, hogy segítsek?
- Azt hittem, hogy egyedül is megoldom – rántottam meg a vállam. Felvenni fel tudtam, akkor lefelé miért ne menne?
- Semmi gond, de ehhez jobb lesz, hogyha leülsz, mert eltart egy darabig, amíg kibogozom ezt a csomót – mondta. Majd felkapott és óvatosan leültetett egy kényelmes párnára. Ezután pedig azonnal megéreztem a hevesen próbálkozó kezeit, ahogy megpróbálja kibogozni azt a gordiuszi csomót, amit sikerült létrehoznom.
- Sikerülni fog? – kérdeztem aggódva. Tetszik ez a ruha, nem akarom, hogy tönkremenjen.
- Persze, mindjárt meglesz – mormolta lágyan a fülembe. Amint megéreztem a nyakamnál a forró lélegzetét kellemes borzongás futott végig az egész testemben. Valahogy bizsergető volt a közelsége. Olyan módon, ahogy eddig még soha senkié. Pedig jó pár srác próbálkozott nálam az egyetem alatt, de valahogy senki nem vonzott, Billy az első, akit el tudnék képzelni társamul. – Meg is van – mondta elégedetten.
Majd éreztem, ahogy a ruhám egyre jobban kilazul a hátamon. Billy óvatos simogató mozdulatokkal húzta egyre széjjelebb a ruhám anyagát a hátamon, majd hirtelen eltűntek a kezei, és nekem pedig furcsa hiányérzetem támadt. Tovább akartam érezni az érintéseit, bár lehet, hogy jobb így, mert amíg ilyen tartózkodó ő is, addig biztosan nem sietünk el semmit. Bár van valami, amivel még tartozom neki, és azt hiszem, hogy szívesen meg is adom a tartozást. Kíváncsi vagyok, hogy milyen érzés lehet. Azt mondják, hogy az ehhez hasonló fontos pillanatok alapozzák meg a kapcsolatokat.
- Magadra hagylak, hogy át tudj öltözni – indult volna ki a sátorból, de megfogtam a kezét.
- Várj, van itt még valami – fogtam meg a kezét. Majd magam mellé húztam.
- Igen, mit szeretnél? – ült le engedelmesen kíváncsi tekintettel.
- Megadni a tartozást – mondtam pirulva. Majd a számat az ő ajkaira nyomtam.
Nem volt nagy gyakorlatom, hiszen eddig még csak egy srác volt az életemben, ő is pusztán kíváncsiságból, de gondoltam egy próbát megér, végül is azért mentem bele a fogadásba is, mert azt hiszem, hogy már én is akartam, de egy kis kényszer kellett ahhoz, hogy megtegyem az első lépést. Amilyen gyorsan Billy ajkaihoz érintettem a számat, olyan gyorsan el is akartam húzódni, de amikor távolodni kezdtem Billy finoman a kezei közé vette az arcomat, és nem engedett. Majd kezeit az enyémekre csúsztatta, és a nyaka köré fonta a karjaimat. Ő pedig a derekamra simította a tenyereit. Először csak apró csókokat nyomott a számra, és mindig visszahúzódott egy kicsit, hátha meggondoltam magam, de amikor nem ütközött ellenállásba erőteljesebb ostromba kezdett. Percekig kóstolgatta számat, és én csak élveztem a forró, gyengéd érintéseket, és az illatát, ami teljesen elbódított. Fenyő, és moha. Az erdő illatai keveredtek a vízesés frissességével, és én kis híján elájultam, amikor gyengéd erőszakkal szétfeszítette a számat a nyelvével, hogy elmélyíthesse a csókunkat. Csókolóztam már, de az az alkalom fele annyira sem volt ennyire elsöprő, és mámoros, mint a mostani. Bódultságomban eldőltem a párnákon, és magam után húztam Billyt is, aki nem ellenkezett. Az egyik kezén megtámaszkodott, míg a másikkal a derekamat kezdte simogatni. Percekig csókolóztunk, én pedig már az öngyulladás határán álltam, amikor Billy nyomott még egy utolsó, apró csókot a számra, majd elhúzódott, és rám mosolygott, amit én boldogan viszonoztam. Bár nem értettem, hogy miért hagyta abba csókot.
- Nem voltam jó? – csúszott ki a számon félelmem.
- Ne beszélj butaságokat – rázta meg a fejét Billy. – Még soha életemben nem kaptam ilyen szenvedélyes, és tökéletes első csókot – mondta őszintén. – Csak nem akarlak lerohanni. Öltözz át, én pedig addig kimegyek – nyomott még egy puszit a számra. Majd kisietett a sátorból, de a vigyor levakarhatatlan volt az arcán, ami engem is kuncogásra késztetett. Még nem láttam ilyen felszabadultnak, de nagyon tetszett a látvány.
Amint bezártam megint a sátrat, azonnal levettem magamról a hatalmas ruhakölteményt, azután pedig belebújtam a nekem szánt pizsamába, ami sokkal inkább egy forróbb éjszakára lett tervezve. Minden értelemben. Ebben a kis semmiben meg fogok fagyni, és nem is arra tervezték, hogy lassan haladjon az ember az új kapcsolatával. Jobb híján felvettem, és a képzeletbeli listámra felírtam ezt is „A miért fogom kitekerni Alice nyavalyás kis nyakát!” tervezetemhez. Ha már elraboltak sátorozni, akkor legalább annyit megtehetett volna, hogy meleg pizsamát csomagol, mert ebben már most fázom. Gyorsan bebújtam a hálózsákba, és amennyire csak lehetett még takaróval is körbetekertem magam.
- Gyere be, mielőtt megfagysz – dideregtem halkan. Az előbb is meghallotta, amit mondtam, hiába voltam halk.
- Inkább mutatnék valamit, ami tetszeni fog. Most találtam – lépett be vigyorogva. – Gondolom, fürdőruha nincs nálad – fűzte még hozzá.
- Hát a pizsim majdnem akkora, mint egy bikini – pirultam el. Billy pedig elmosolyodott. – Akkor tökéletes lesz. Gyere, kapaszkodj belém – csomagolt ki, majd felkapott. Néhány pillanattal később pedig egy gőzölgő forrás mellett találtam magam, ami nagyon is kellemes meleget árasztott magából, ráadásul gyönyörű rálátás nyílt a vízesésre is.
- Mit szólnál egy fürdőhöz? – kérdezte lelkesen.
- Nincs másik pizsamám – nyeltem egy nagyot. Meztelenül aludni, vele, egy sátorban. Határozottan nincs még itt az ideje.
- Felajánlom az ingemet hálóing helyett. Még az is nagyobb, mint az, ami most rajtad van – vigyorodott el.
- Te kis perverz – öltöttem ki rá a nyelvem. – Az egész Alice hibája, ő csomagolta nekem ezt a mini ruhát.
- Ne értsd félre, te egy zsákban is gyönyörű lennél – mondta kedvesen. – Gyere, a vízben tetszeni fog neked – dobta le a takarót. Majd velem együtt a vízbe ereszkedett. A forrás tényleg fantasztikus volt. Amint elmerültem a szinte forró vízben a csontjaim kiolvadtak.
- Én ki sem szállok innen, amíg a levegő nem melegszik fel egy kicsit – sóhajtottam elégedetten, majd nyakig elmerültem.
- Pedig kénytelen leszel, mert akármennyire is próbálsz ébren maradni, már egyre kevésbé tudod nyitva tartani a szemeidet – suttogta a fülembe. Én pedig rájöttem, hogy már teljes testemmel ránehezedtem.
- Nem alszom – motyogtam még. Majd egy pillanatra elsötétül minden. Azonban nem sokkal később már ki is pattantak a szemeim, mert nagyon hideg levegő csapta meg a bőrömet. – Jesszusom, nagyon hideg, nagyon hideg – vacogtam. Mindenem majd meg fagyott, csak az a részem nem, ahol Billy bőre hozzám ért.
- Csak egy pillanat – tekerte rám a takarót. – Mindjárt kapsz száraz ruhát is, és jobb lesz – nyomott egy csókot a számra.
- Gyorsan… kér… lek… - dideregtem még mindig. Sosem bírtam a túl nagy hideget.
- Mindjárt kész vagyunk – húzta be sátrat magunk mögött. – Na, már át is öltözhetsz – fordult el tőlem. – Esküszöm, hogy nem fogok lesni – fűztem még hozzá.
- Nem is feltételeztem – mosolyodtam el. Majd sietős mozdulatokkal felkaptam az ingjét, és a váltás bugyit, amit Alice bepakolt nekem. Azután pedig egy szempillantás alatt bebújtam a hálózsákba, és magamra húztam legalább öt takarót. Meg lehet itt fagyni. – Te is öltözz át, nehogy megfázz – motyogtam ki a melegből. – Addig elfordulok én is – mondtam határozottan. Majd tényleg elfordultam. Hallottam, ahogy Billy gyorsan levetkőzik, majd magára veszi a száraz ruhákat.
- Meg is vagyok – mondta vidáman. Én pedig visszafordultam, és megemeltem a hálózsák még be nem zárt felét.
- Gyere, nehogy megfagy – ajánlottam a lehetőséget.
- Csak akkor, ha biztos vagy benne – nézett rám bizonytalanul. – Nem vagyok fázós, tiéd lehet a hálózsák, ha szeretnéd.
- Csak aludni – haraptam be az alsó ajkam. – Egyelőre – tettem hozzá gyorsan. Nem akartam, hogy megint félreértsen engem.
- Rendben, csak aludni – mondta mosolyogva. Majd egy szempillantás alatt mellettem termett és behúzta a zipzárt maga mögött.
- Azért közelebb jöhetsz egy kicsit – fordultam meg a hálózsákban. Nagyjából öt centi lehetett a fölös hely összesen a zsákban, de ő egy milliméterrel sem jött közelebb.
- Nem akartam túlzásokba esni – mondta halkan.
- Akkor majd mostantól konkrétabban fogalmazok, ha valamit lehet. Én most egy összebújásra gondoltam, amikor magam mellé invitáltalak. Jól esik a közelséged, és fel is melegíthetnénk egymást, mert nyilván te is a fagyhalál közelében állsz – motyogtam halkan.
- Ez nagyon jól hangzik – húzott hirtelen a mellkasára.
- Hm… ez jó – öleltem át a derekát. – Várjunk csak, lázas vagy? – simítottam végig az arcán. Tűzforró volt a bőre.
- Nem, csak a víz átmelegített, egyébként is melegvérű vagyok – mondta kissé zavartan.
Melegvérű? Aha, a Cullenek meg hidegvérűek. Valami nem stimmel velük, de mindegy, szeretem őket. Azt hiszem, hogy a Black és a Cullen családra igaz a mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Az egyik család hófehér, a másik barna bőrű, a Black család tűzforró, míg a Cullen jéghideg. Különös. Talán valami furcsa genetikai elváltozás, de biztosan nem veszélyes, hiszen mind egészségesek. Áh, miért agyalok ezen már megint? Megőrjít, hogy nekem állandóan mindig mindent tudnom kell. Inkább elterelem a gondolataimat.
- Hozzád bújtathatom a lefagyott lábujjaimat is, vagy az már túlzás? – kérdeztem szégyenlősen néhány perc múlva, miután kivertem a fejemből az idióta elméleteimet. Igazság szerint egy kicsit kínos volt, hogy ilyet kérdeztem, de egyszerűen nem tudtam eléggé átmelegedni ahhoz, hogy kiolvadjanak a lábaim. Pedig már egyáltalán nem fáztam sehol sem, csak a lábam maradt jéghideg.
- Persze, csak nyugodtan – válaszolta nevetve. Én pedig egy szempillantás alatt hozzá nyomtam a fagyos csontjaimat.
- Jesszusom, te tényleg átfagytál – nyögött fel Billy, amikor megérezte a hideg lábaimat a sajátjaihoz érni.
- Fázós vagyok – rántottam meg a vállam. Majd hatalmasat ásítottam.
- Nem baj, majd én felmelegítelek, de most aludj, fáradt vagy, és azt hiszem, hogy én is tudnék aludni – simított végig a hátamon.
- Rendben, nem kell nagyon győzködni – mosolyogtam fel rá. Majd egy apró csókot nyomtam az ajkaira. – Jó éjt, Billy Black – vigyorogtam rá pimaszul.
- Te is aludj jól, Johanna Moore – kuncogott fel.
Én pedig visszahajtottam a fejemet a mellkasára, és néhány pillanat alatt elnyomott az álom. Tökéletes biztonságban éreztem magam, és jól esett a közelsége. Igaza volt a többieknek, csupán esélyt kell adnom Billynek.
Sziasztok! Ezzel ért véget Billy és Johanna estélye, de a báli éjszakának még nincs vége, mert a sátorozást minden pár szemszögéból meg akarom írni, úgyhogy két-három feji még biztos lesz ilyen.
(Johanna szemszöge)
Tétlenül tűrtem, hogy valaki cipeljen engem, fogalmam sincs, hogy hová, és azt sem tudom, hogy miért, csak azt tudom, hogy mindenki nagyon örült neki, hogy jobb híján hagyjuk magunkat Billyvel. Na nem, mintha lenne más választásunk. Billyt a fiúk fogták le, így nem tudott menekülni velem. Míg engem egy ismeretlen egyed cipel. Férfi, ebben biztos vagyok, de abban nem, hogy melyikük lehet az. A tippem az, hogy Carlisle, vagy Edward ejtett túszul, de nem száz százalék.
- Mondd meg, hogy hová viszel, és miért? Főleg azt, hogy ki vagy – morogtam a mellkasába. – Tudod, hogy nem szép dolog a gyengébbet elrabolni? Arról volt szó, hogy a házban alszunk mindannyian. Még a hálózsákomat is áthoztam délelőtt, hogy minden itt legyen, amire szükségem lehet. Hol van a fogkefém és a tisztálkodó szereim? A saját hálózsákomat akarom. Abban jobbat alszom. Még az ágyra is feltettem azóta, hogy kaptam, és beletekertem magam. Hahó, válaszolnál végre?
- Válaszolnék neked, hogyha hagynál szóhoz jutni, de annyira belemelegedtél a mondanivalódba, hogy esélyem nem volt közbevágni – hallottam meg Edward mosolygós hangját.
- Áhá, szóval te vagy a gazember, aki eltakarta a szememet. Ezért még számolunk – morogtam az orrom alatt.
- Légy szíves és nyugodj meg, élvezni fogod az este hátralevő részét – mondta komolyan. – A hálózsákod, és a tisztálkodó szereid, mind ott vannak, ahová megyünk.
- Helyes, tehát hová is megyünk? – kérdeztem még mindig morcosan.
- Tudod, a meglepetés, attól meglepetés, hogy nem tudod előre – kuncogott fel.
- Nem túlzottan csípem a meglepetéseket. Valahogy még sosem sült el jól, ha valaki azt mondta nekem, hogy meglepetés. Ha szeretnéd, hogy örüljek a meglepiteknek, akkor inkább vegyetek egy karton kinder tojást, azon legalább van csoki, és van benne ajándék, amit nem tudok, hogy micsoda.
- Akasztófa humorod van. Jobban kijöttök majd Emmettel, mint hinnéd – nevetett fel hangosan.
- Ezt nem viccnek szántam. Tényleg szeretem azt a fajta édességet. Úgyhogy, ha ki akartok engesztelni, akkor reggelre legyen az asztalon. Az lenne a legjobb, hogyha Alice szerezné be – vigyorodtam el. Édes a bosszú, mi? Majd adok én neked, Alice Cullen.
- Rendben, mindenképpen átadom az üzenetet, amit mondtál, de garantálom, hogy nem fogod megbánni, hogy elraboltunk Billyvel együtt – magyarázta komolyan. – Fülelj egy kicsit, mindjárt megérkezünk – suttogta a fülembe.
- Mégis, miért füleljek? Pontosan tudom, hogy az erdőben vagyunk… - kezdtem bele. Aztán viszont meghallottam a jellegzetes vízcsobogást, amit mindig is imádtam. Még soha életemben nem jártam egy vízesésnél sem, de minden vágyam ez volt. A tévében mindig megnéztem az ehhez kapcsolódó műsorokat, és vettem még néhány dvd-t is. Éjszakáként, ha nem tudtam elaludni azt a vízcsobogást tettem be altatónak, amin a Niagara-vízesést lehetett látni, és hallani a morajlását. Csodálatos. – Ez ugye az, amire gondolok? – kérdeztem izgatottan.
- Nos, azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon is valószínű – válaszolta Edward lelkesen. – Mindjárt leveszem rólad kötést, hogyha a legtökéletesebb szöghöz értünk. Legyél még néhány pillanatig türelemmel.
- Jól van, de már nincs sok időd – kezdtem el ficánkolni a karjai között. Nem is tudtam, hogy Forks területét van vízesés.
- Igen, érzem, hogy nem bírsz már magaddal – szorongatott meg egy kicsit. Majd meghallottam bosszantó kis barátnőm csilingelő hangját.
- Akkor most, öt… négy… három… kettő… egy… dobpergést kérek – mondta izgatottan.
- Alice – sóhajtottunk fel Billyvel egyszerre.
Ezek szerint Billyt is elrabolta valaki, vagyis inkább valakik, és ide hozták. Bár ezt mondjuk eddig is tudtam, hiszen a nappaliban hallottam, hogy ellenállni próbál, bár természetesen sikertelenül. Nem volt időm tovább elmélkedni ezen, mert a következő pillanatban lehullott a lepel a szememről, és elém tárult a csodálatos látvány. Hihetetlenül gyönyörű volt. Nem is gondoltam volna, hogy élőben ennyire más látni egy ilyen természeti csodát. Csak ámultam, és egyszerűen nem tudtam levenni a szememet a függönyként leomló, kristálytiszta vízről. A habok, amiket okozott a víz esése, kellemes, hűvös párát fújtak az arcomba, és én úgy éreztem, hogy hazaértem. Mindig is imádtam a vizet, és ez most olyan hatással volt rám, mintha a mennyországban lennék. Amikor nagy nehezen elfordítottam a pillantásomat a látványról már csak Billy állt mellettem. Rámosolyogtam, mire ő egy kellemesen meleg takarót csúsztatott a vállaimra.
- Hűvös lesz az éjjel – mondta, amikor kíváncsi szemekkel meredtem rá.
- Hova lettek a többiek? – kérdeztem kíváncsian.
- Őszintén szólva fogalmam sincs – rántotta meg a vállát. – Annyit sikerült kihúznom belőlük, hogy ma minden pár, aki együtt jött a bálba kap szállást egy-egy gyönyörű helyen. Ahogy elnéztelek, nem véletlen, hogy minket Alice ide hozatott – mosolyodott el.
- Imádom a vízeséseket – mosolyogtam rá. – Ezt soha nem is tagadtam.
- Akkor a Niagara-vízeséses ajándék pontosan neked való – mondta elégedetten.
- Miért, neked nem? – kérdeztem kíváncsian.
- Én nem tudok sokat ezekről a helyekről, egyszerűen csak szép, és romantikus. Jó érzés a közelében lenni. Viszont nem tudom, hogy hogyan alakulnak ki, és milyen hasznuk van a természeti képződményekben. Tehát, mondjuk, hogy gyönyörűek, ennyit tudnék mondani erről a helyről is – magyarázkodott.
- Nos, be kell vallanom, hogy én sem tudok éppenséggel többet nálad. Egyszerűen vonzanak az ilyen helyek. Mindig is az volt a vágyam, hogy eljussak a Niagarához, de nem gondoltam volna, hogy valóra is fog válni.
- Meg tudom érteni a rajongásod, engem már ez a kis vízesés is lenyűgöz, nemhogy egy akkora, mint ami ott van, ahová utazunk – bólintott rá Billy.
- Egyébként, hol is fogunk aludni tulajdonképpen? Hogyan jutunk vissza a házhoz? – kérdeztem kissé idegesen.
Hiszen itt hagytak minket az erdő közepén, ráadásul bekötött szemmel hoztak idáig, aztán meg magunkra hagytak. Én nem vagyok szabadban alvó típus. Mármint, ugye nem hagytak itt bennünket egy takaróval és egy párnával, amikor bármikor eleredhet az eső?
- Nos, úgy sejtem, hogy az lenne ott a mi éjszakai szállásunk – mutatott rá valamire.
Én pedig kíváncsian fordultam a keze után. Egy kétszemélyes, kényelmesen berendezett sátor tárult a szemem elé. Halovány fény pislákolt odabent, és elég tágasnak is tűnt. Tele volt pakolva párnákkal, és takarókkal. Luxussátorozás egy vízesés mellett, ez határozottan tetszik.
- Csodálatos – csúszott ki a számon áhítatosan. Tényleg az volt. Bár ahhoz nem volt túl nagy hely, hogy megtarthassam a magánszférámat, mivel ketten vagyunk Billyvel, de ahhoz elég tágas, hogy kényelmes helyünk legyen. Jelenleg ennyi bőven elég volt. Főleg mivel kizárt, hogy az éjszaka közepén visszataláljak, és kitekerjem Alice vékony kis nyakát. – Bár nincs fürdő, és még kevésbé zuhanyzó, és legkevésbé egy hely, ahol átöltözhetek a pizsamámba. Egyáltalán van pizsim? Ugye van? Én nem akarok ebben aludni, de ahhoz elég hideg van, hogy egy szál bugyiban és melltartóban aludjak. Még akkor is, ha nagyon sok puha takaró és párna vesz körül – fakadtam ki. Ráadásul teljesen kizárt, hogy egy férfival egy sátorban egyelőre fehérneműben tündököljek, még akkor is, ha az a férfi Billy.
- Ne ess pánikba. Nem sokat sátoroztál még eddig, igaz? – mosolygott rám Billy lágyan.
- Attól tartok, hogy akkoriban még elég kicsi voltam, és nem tartottam igényt extra szolgáltatásokra, mint most. Most már felnőtt nő vagyok, és szükségem van a pipere táskámra – mondtam határozottan.
- Ne aggódj, megkapod a táskád. Ott a folyónál pedig meg tudsz mosakodni, és a fogadat is meg tudod mosni. Hidd el, tetszeni fog. A bátyáimmal sűrűn teszünk kempingtúrákat a hegyekben.
- De ti férfiak vagytok – forgattam meg a szemeimet.
- Belőled pedig hova veszett ki az eddig úgy hangoztatott női függetlenség? Ennyit ért el a feminizmus? – kérdezett vissza vigyorogva.
- Lehetetlen alak vagy – mosolyodtam el.
- Nagyon igyekszem, hogy izgalmasabbá tegyem az életed – kacsintott rám. – Nézd csak meg, kettesben maradtunk egy erdő közepén. Tiszta túlélő túra. Mi lesz, ha megvonom a pipere táskád? – kezdett el a sátor felé hátrálni.
- Ne merészelj hozzányúlni. Az a táska minden férfinak tabu, még Justinnak is – mondtam komolyan. – Semmi közöd nincs ahhoz a táskához, nagyon megbánod, hogyha egy karcolás is esik rajta – kaptam fel a szoknyám alját, és futni kezdtem. Útközben lerúgtam magamról a rózsaszín magas sarkú lábbelimet, így még gyorsabb tempóban tudtam szaladni, de mivel Billy közelebb volt a sátorhoz, így persze esélyem sem volt. – Azonnal add ide a táskámat – néztem rá morcosan.
Leginkább azért, mert gyerekesen a feje fölé emelte, én pedig jóval alacsonyabb voltam nála. Az még nem zavart, hogy viccelődik, de az nagyon is, hogy nem érem el a táskámat. Nem nyithatja ki, beletettem azt a kiskanalat, amit elcsentem a cukrászdából, ahol együtt fagyit ettünk. Szerettem valamivel megőrizni a szép emlékeket. Nem mintha kiskanál nélkül nem emlékeznék arra a napra, de ettől még örülök, hogy meglovasítottam. Bár annak nem örülnék, hogyha Billy előtt is lebuknék az én kis lopásommal. Egy ideig még bűntudatom is volt miatta, de nem hiszem, hogy nagy károkat okoztam volna ezzel a cukrászdának.
- Billy Black – fújtattam mérgesen. Majd karba tettem a kezeimet, és a csupasz lábammal dobolni kezdtem a hideg földön. Általában be szokott jönni, ha morcosan a teljes nevén szólítom.
- Tessék, Johanna Moore – vigyorgott rám pimaszul.
- Kérem a táskámat – nyújtottam ki a kezem.
- Mondták már, hogy igazi kis domina vagy? – csóválta meg a fejét. Bár legnagyobb örömömre azért visszakaptam a táskámat.
- A korbácsom a másik ruhámban maradt – forgattam meg a szemeimet.
- Hm… több ilyen ruhád is van? – csillantak fel a szemei.
- Igazából csak ez az egy – rántottam meg a vállam. Majd elindultam a kistáskámmal a folyó irányába, hogy rendbe szedjem magam egy kicsit.
- Kár, pedig nagyon jól festesz benne – szólt még utánam.
Én pedig éreztem, hogy a bók hatására megint csak elpirulok. Jól is fog jönni a hideg víz, hogy eltűntessem zavarom bizonyítékát. Egy éjszaka, kettesben, az erdő közepén, egy vízesés mellett? Már éppen csak néhány gyertya hiányzik. Elvigyorodtam erre a gondolatra. Ezek szerint idegesítő barátnőm mégsem gondol mindenre. Leguggoltam a víztől nem messze, a ruhámat pedig eligazítottam, hogy ne lógjon bele sehol sem a folyóba. Alaposan megmosakodtam, utána pedig kinyitottam a táskám, hogy kiszedjem a fogkefémet, és a fogkrémemet, de a táska tetején egy kis levelet találtam, amit azonnal kivettem. Na és, mit találtam a levél alatt? Naná, hogy gyertyákat.
„Hali, gondolom sejted, hogy ki a felelős a jelenlegi helyzetedért. Hát persze, hogy én. Na szóval a lényegre térek, ha már elraboltunk titeket egy romantikus éjszaka erejéig, tégy meg nekem két szívességet. Először is gyújts a hangulat kedvéért néhány gyertyát. Rózsa, és levendula illatúak, neked is ilyen illatod van mindig. Másodszor pedig próbáld meg elengedni magad, és végre egy icipici esélyt adni ennek a helyes srácnak. Tudom, hogy tetszik neked. Nekem nem az esetem, túl barna a bőre, na meg túl nagy a mellizma is, te is észrevetted, mert láttam, hogy csorgatod a nyálad. Én a szálkásabb, fehérbőrű típusra bukom, mint Jasper, de ettől még Billy is helyes. Végül is az ember lánya hűséget fogad, nem vakságot. Ha fele olyan éjszakátok lesz, mint nekem, akkor nagyon szép estéd lesz
Alice”
Alice, hát persze, hogy nem hagyta ki a lehetőséget, hogy megspékelje az estét még valami kis extrával. Bár ezeknek a gyertyáknak tényleg jó illatuk van. Még átgondolom a dolgot, és lehet, hogy tényleg meggyújtom őket. Hangulatos lehet egy gyertyafényes éjjel. Még soha nem próbáltam, csak filmekben láttam, de ott tényleg jól nézett ki. Viszont, ha én most előállok ezzel az ötlettel, azt Billy egészen biztosan félre fogja érteni. Nem, nem lehet. Én is akarom, hogy közeledjen felém, ez most már biztos, de azt nem, hogy egy éjszaka alatt le is rohanjon. Csak szépen lassan, nem kell sietnünk sehová. Elteszem ezeket a gyertyákat egy alkalmasabb pillanatra. Óvatosan kicsúsztattam a fogkefém, és a fogkrémem, de ekkor egy másik levél is a kezembe akadt.
„Lefogadom, hogy most arra a hülyeségre jutottál, hogy elteszed későbbre a gyertyákat. Kitaláltam? Hát persze. Ne legyél már ilyen kis szégyenlős. Gyertyákat elő, legyél csábos, hogyha a srác tiszteletlen, tudod, hogy hova kell rúgni. Vagy, ha akarod, akkor holnap reggel Jasper személyesen fogja kibelezni. Na jó, ez kicsit durván hangzott, de az egész családunk tudja, hogy Billy megbízható. Lényeg a lényeg, elvárom, hogy gyertyátlanul gyere vissza, különben nagy bajban leszel, kisasszony.
Ui.: Azért szeretlek. Ugye tudod, hogy csak a javadat akarom?
Alice”
Pf… Alice már csak ilyen. Bár ki tudja, néha elég nyersen fogalmaz, de nagy valószínűséggel igaza van abban, amit annyira magyaráz. Na jó, mondjuk, hogy még átgondolom a gyertyakérdést, de most felkészülök az alváshoz, eléggé fárasztó volt az este. Bár jó lenne még gyönyörködni a vízesésben, és beszélgetni egy kicsit Billyvel. Kéne egy kis kávé. Mondjuk fahéjas tejjel, és egy kis cukorral. Felsóhajtottam a gondolatra. Hogy fogom kibírni a reggelt kávé nélkül? Na, majd csak túlélem a házig. A fenébe is, tényleg nem sátorozásra termettem. Gyorsan megmostam a fogamat, majd mindenemet szépen összepakoltam, és visszasiettem a sátorhoz. Bementem, és jelentőségteljesen Billyre néztem, aki csak mosolyogva bólintott, és elhagyta a sátrat, hogy át tudjak öltözni. Gyorsan felhúztam a cipzárt, ezzel bezárva a képzeletbeli ajtót, majd megpróbáltam kifűzni a fűzőmet, de mivel a hátamon futott végig, így nagyobb kihívást jelentett, mint gondoltam volna. Már percek óta harcoltam a ruhával, amikor feladtam a küzdelmet, és hangosan felsóhajtottam.
- Khm… Billy, segítenél egy kicsit? – kérdeztem halkan. Igazából nem is gondoltam, hogy meghallja, de néhány pillanattal később már be is lépett a sátorba.
- Mi a gond? – kérdezte kedvesen.
- Nem tudom levenni a ruhámat – mondtam szégyenlősen. Az arcom pedig azonnal égni kezdett. Ez azért egy kicsit kínos. – Megtennéd, hogy meglazítod a fűzőt? – kérdeztem idegesen. Majd hátat fordítottam neki, hogy lássa a problémát.
- Nem csodálom, hogy nem tudod levenni, mivel összecsomóztad a végét. Miért nem szóltál, már előbb, hogy segítsek?
- Azt hittem, hogy egyedül is megoldom – rántottam meg a vállam. Felvenni fel tudtam, akkor lefelé miért ne menne?
- Semmi gond, de ehhez jobb lesz, hogyha leülsz, mert eltart egy darabig, amíg kibogozom ezt a csomót – mondta. Majd felkapott és óvatosan leültetett egy kényelmes párnára. Ezután pedig azonnal megéreztem a hevesen próbálkozó kezeit, ahogy megpróbálja kibogozni azt a gordiuszi csomót, amit sikerült létrehoznom.
- Sikerülni fog? – kérdeztem aggódva. Tetszik ez a ruha, nem akarom, hogy tönkremenjen.
- Persze, mindjárt meglesz – mormolta lágyan a fülembe. Amint megéreztem a nyakamnál a forró lélegzetét kellemes borzongás futott végig az egész testemben. Valahogy bizsergető volt a közelsége. Olyan módon, ahogy eddig még soha senkié. Pedig jó pár srác próbálkozott nálam az egyetem alatt, de valahogy senki nem vonzott, Billy az első, akit el tudnék képzelni társamul. – Meg is van – mondta elégedetten.
Majd éreztem, ahogy a ruhám egyre jobban kilazul a hátamon. Billy óvatos simogató mozdulatokkal húzta egyre széjjelebb a ruhám anyagát a hátamon, majd hirtelen eltűntek a kezei, és nekem pedig furcsa hiányérzetem támadt. Tovább akartam érezni az érintéseit, bár lehet, hogy jobb így, mert amíg ilyen tartózkodó ő is, addig biztosan nem sietünk el semmit. Bár van valami, amivel még tartozom neki, és azt hiszem, hogy szívesen meg is adom a tartozást. Kíváncsi vagyok, hogy milyen érzés lehet. Azt mondják, hogy az ehhez hasonló fontos pillanatok alapozzák meg a kapcsolatokat.
- Magadra hagylak, hogy át tudj öltözni – indult volna ki a sátorból, de megfogtam a kezét.
- Várj, van itt még valami – fogtam meg a kezét. Majd magam mellé húztam.
- Igen, mit szeretnél? – ült le engedelmesen kíváncsi tekintettel.
- Megadni a tartozást – mondtam pirulva. Majd a számat az ő ajkaira nyomtam.
Nem volt nagy gyakorlatom, hiszen eddig még csak egy srác volt az életemben, ő is pusztán kíváncsiságból, de gondoltam egy próbát megér, végül is azért mentem bele a fogadásba is, mert azt hiszem, hogy már én is akartam, de egy kis kényszer kellett ahhoz, hogy megtegyem az első lépést. Amilyen gyorsan Billy ajkaihoz érintettem a számat, olyan gyorsan el is akartam húzódni, de amikor távolodni kezdtem Billy finoman a kezei közé vette az arcomat, és nem engedett. Majd kezeit az enyémekre csúsztatta, és a nyaka köré fonta a karjaimat. Ő pedig a derekamra simította a tenyereit. Először csak apró csókokat nyomott a számra, és mindig visszahúzódott egy kicsit, hátha meggondoltam magam, de amikor nem ütközött ellenállásba erőteljesebb ostromba kezdett. Percekig kóstolgatta számat, és én csak élveztem a forró, gyengéd érintéseket, és az illatát, ami teljesen elbódított. Fenyő, és moha. Az erdő illatai keveredtek a vízesés frissességével, és én kis híján elájultam, amikor gyengéd erőszakkal szétfeszítette a számat a nyelvével, hogy elmélyíthesse a csókunkat. Csókolóztam már, de az az alkalom fele annyira sem volt ennyire elsöprő, és mámoros, mint a mostani. Bódultságomban eldőltem a párnákon, és magam után húztam Billyt is, aki nem ellenkezett. Az egyik kezén megtámaszkodott, míg a másikkal a derekamat kezdte simogatni. Percekig csókolóztunk, én pedig már az öngyulladás határán álltam, amikor Billy nyomott még egy utolsó, apró csókot a számra, majd elhúzódott, és rám mosolygott, amit én boldogan viszonoztam. Bár nem értettem, hogy miért hagyta abba csókot.
- Nem voltam jó? – csúszott ki a számon félelmem.
- Ne beszélj butaságokat – rázta meg a fejét Billy. – Még soha életemben nem kaptam ilyen szenvedélyes, és tökéletes első csókot – mondta őszintén. – Csak nem akarlak lerohanni. Öltözz át, én pedig addig kimegyek – nyomott még egy puszit a számra. Majd kisietett a sátorból, de a vigyor levakarhatatlan volt az arcán, ami engem is kuncogásra késztetett. Még nem láttam ilyen felszabadultnak, de nagyon tetszett a látvány.
Amint bezártam megint a sátrat, azonnal levettem magamról a hatalmas ruhakölteményt, azután pedig belebújtam a nekem szánt pizsamába, ami sokkal inkább egy forróbb éjszakára lett tervezve. Minden értelemben. Ebben a kis semmiben meg fogok fagyni, és nem is arra tervezték, hogy lassan haladjon az ember az új kapcsolatával. Jobb híján felvettem, és a képzeletbeli listámra felírtam ezt is „A miért fogom kitekerni Alice nyavalyás kis nyakát!” tervezetemhez. Ha már elraboltak sátorozni, akkor legalább annyit megtehetett volna, hogy meleg pizsamát csomagol, mert ebben már most fázom. Gyorsan bebújtam a hálózsákba, és amennyire csak lehetett még takaróval is körbetekertem magam.
- Gyere be, mielőtt megfagysz – dideregtem halkan. Az előbb is meghallotta, amit mondtam, hiába voltam halk.
- Inkább mutatnék valamit, ami tetszeni fog. Most találtam – lépett be vigyorogva. – Gondolom, fürdőruha nincs nálad – fűzte még hozzá.
- Hát a pizsim majdnem akkora, mint egy bikini – pirultam el. Billy pedig elmosolyodott. – Akkor tökéletes lesz. Gyere, kapaszkodj belém – csomagolt ki, majd felkapott. Néhány pillanattal később pedig egy gőzölgő forrás mellett találtam magam, ami nagyon is kellemes meleget árasztott magából, ráadásul gyönyörű rálátás nyílt a vízesésre is.
- Mit szólnál egy fürdőhöz? – kérdezte lelkesen.
- Nincs másik pizsamám – nyeltem egy nagyot. Meztelenül aludni, vele, egy sátorban. Határozottan nincs még itt az ideje.
- Felajánlom az ingemet hálóing helyett. Még az is nagyobb, mint az, ami most rajtad van – vigyorodott el.
- Te kis perverz – öltöttem ki rá a nyelvem. – Az egész Alice hibája, ő csomagolta nekem ezt a mini ruhát.
- Ne értsd félre, te egy zsákban is gyönyörű lennél – mondta kedvesen. – Gyere, a vízben tetszeni fog neked – dobta le a takarót. Majd velem együtt a vízbe ereszkedett. A forrás tényleg fantasztikus volt. Amint elmerültem a szinte forró vízben a csontjaim kiolvadtak.
- Én ki sem szállok innen, amíg a levegő nem melegszik fel egy kicsit – sóhajtottam elégedetten, majd nyakig elmerültem.
- Pedig kénytelen leszel, mert akármennyire is próbálsz ébren maradni, már egyre kevésbé tudod nyitva tartani a szemeidet – suttogta a fülembe. Én pedig rájöttem, hogy már teljes testemmel ránehezedtem.
- Nem alszom – motyogtam még. Majd egy pillanatra elsötétül minden. Azonban nem sokkal később már ki is pattantak a szemeim, mert nagyon hideg levegő csapta meg a bőrömet. – Jesszusom, nagyon hideg, nagyon hideg – vacogtam. Mindenem majd meg fagyott, csak az a részem nem, ahol Billy bőre hozzám ért.
- Csak egy pillanat – tekerte rám a takarót. – Mindjárt kapsz száraz ruhát is, és jobb lesz – nyomott egy csókot a számra.
- Gyorsan… kér… lek… - dideregtem még mindig. Sosem bírtam a túl nagy hideget.
- Mindjárt kész vagyunk – húzta be sátrat magunk mögött. – Na, már át is öltözhetsz – fordult el tőlem. – Esküszöm, hogy nem fogok lesni – fűztem még hozzá.
- Nem is feltételeztem – mosolyodtam el. Majd sietős mozdulatokkal felkaptam az ingjét, és a váltás bugyit, amit Alice bepakolt nekem. Azután pedig egy szempillantás alatt bebújtam a hálózsákba, és magamra húztam legalább öt takarót. Meg lehet itt fagyni. – Te is öltözz át, nehogy megfázz – motyogtam ki a melegből. – Addig elfordulok én is – mondtam határozottan. Majd tényleg elfordultam. Hallottam, ahogy Billy gyorsan levetkőzik, majd magára veszi a száraz ruhákat.
- Meg is vagyok – mondta vidáman. Én pedig visszafordultam, és megemeltem a hálózsák még be nem zárt felét.
- Gyere, nehogy megfagy – ajánlottam a lehetőséget.
- Csak akkor, ha biztos vagy benne – nézett rám bizonytalanul. – Nem vagyok fázós, tiéd lehet a hálózsák, ha szeretnéd.
- Csak aludni – haraptam be az alsó ajkam. – Egyelőre – tettem hozzá gyorsan. Nem akartam, hogy megint félreértsen engem.
- Rendben, csak aludni – mondta mosolyogva. Majd egy szempillantás alatt mellettem termett és behúzta a zipzárt maga mögött.
- Azért közelebb jöhetsz egy kicsit – fordultam meg a hálózsákban. Nagyjából öt centi lehetett a fölös hely összesen a zsákban, de ő egy milliméterrel sem jött közelebb.
- Nem akartam túlzásokba esni – mondta halkan.
- Akkor majd mostantól konkrétabban fogalmazok, ha valamit lehet. Én most egy összebújásra gondoltam, amikor magam mellé invitáltalak. Jól esik a közelséged, és fel is melegíthetnénk egymást, mert nyilván te is a fagyhalál közelében állsz – motyogtam halkan.
- Ez nagyon jól hangzik – húzott hirtelen a mellkasára.
- Hm… ez jó – öleltem át a derekát. – Várjunk csak, lázas vagy? – simítottam végig az arcán. Tűzforró volt a bőre.
- Nem, csak a víz átmelegített, egyébként is melegvérű vagyok – mondta kissé zavartan.
Melegvérű? Aha, a Cullenek meg hidegvérűek. Valami nem stimmel velük, de mindegy, szeretem őket. Azt hiszem, hogy a Black és a Cullen családra igaz a mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Az egyik család hófehér, a másik barna bőrű, a Black család tűzforró, míg a Cullen jéghideg. Különös. Talán valami furcsa genetikai elváltozás, de biztosan nem veszélyes, hiszen mind egészségesek. Áh, miért agyalok ezen már megint? Megőrjít, hogy nekem állandóan mindig mindent tudnom kell. Inkább elterelem a gondolataimat.
- Hozzád bújtathatom a lefagyott lábujjaimat is, vagy az már túlzás? – kérdeztem szégyenlősen néhány perc múlva, miután kivertem a fejemből az idióta elméleteimet. Igazság szerint egy kicsit kínos volt, hogy ilyet kérdeztem, de egyszerűen nem tudtam eléggé átmelegedni ahhoz, hogy kiolvadjanak a lábaim. Pedig már egyáltalán nem fáztam sehol sem, csak a lábam maradt jéghideg.
- Persze, csak nyugodtan – válaszolta nevetve. Én pedig egy szempillantás alatt hozzá nyomtam a fagyos csontjaimat.
- Jesszusom, te tényleg átfagytál – nyögött fel Billy, amikor megérezte a hideg lábaimat a sajátjaihoz érni.
- Fázós vagyok – rántottam meg a vállam. Majd hatalmasat ásítottam.
- Nem baj, majd én felmelegítelek, de most aludj, fáradt vagy, és azt hiszem, hogy én is tudnék aludni – simított végig a hátamon.
- Rendben, nem kell nagyon győzködni – mosolyogtam fel rá. Majd egy apró csókot nyomtam az ajkaira. – Jó éjt, Billy Black – vigyorogtam rá pimaszul.
- Te is aludj jól, Johanna Moore – kuncogott fel.
Én pedig visszahajtottam a fejemet a mellkasára, és néhány pillanat alatt elnyomott az álom. Tökéletes biztonságban éreztem magam, és jól esett a közelsége. Igaza volt a többieknek, csupán esélyt kell adnom Billynek.
Sziasztok! Ezzel ért véget Billy és Johanna estélye, de a báli éjszakának még nincs vége, mert a sátorozást minden pár szemszögéból meg akarom írni, úgyhogy két-három feji még biztos lesz ilyen.
2010. július 13., kedd
Sziasztok!
A chat este visszakerül az oldalra, és tudjátok mit? Mindenki rohadtul azt csinál, amit akar. Feladom a harcot a saját blogomon. A jelek szerint nem sok mindenkit érdekel az, hogy én mit szeretnék a saját blogomon. Linkeljetek, reklámozzatok, azt csináltok, amit akartok. Friss csütörtök este lesz, mert azt hiszem, hogy ez érdekel mindenkit a leginkább. A történet 75 fejisen lesz befejezve, annyi elég, hogy elvarrjam a szálakat, és befezejezzem a történetet. A százas álomhatárra hajtottam, de a legjobb az lesz, ha befejezem ezt a blogot. Akármennyire is imádom ezt a történetemet nem bírom az ezzel a bloggal kapcsolatos állandó küzdelmet. Én tényleg mindent megpróbáltam, hogy jó legyen ez a blogom is, de a jelek szerint ez idegileg túl nagy falat nekem. Lehet, hogy meg kellett volna tartanom magamnak az ötleteimet. A többi blogommal semmi baj, mert az kevésbé érdekli az embereket, hiszen nem Edward/Bella történet. Ott be tudom tartatni azt az egy létező szabályomat, és nem zaklaklak emailekkel sem, hogyha nem tetszik egy döntésem, amit én hozok meg a saját blogommal kapcsolatban. Ha még egy felháboródó mailt kell olvasnom a chat, vagy bármi miatt, simán törlöm a blogot, és nem foglalkozok semmivel. Ez most nem üres fenyegetés, hanem ígéret. Hetente minden történetemből legalább egy friss van, de előfordul, hogy kettő. Folyamatosan frissítek, és igyekszem nem eltűnni, mellette dolgozom, és tanulok. Imádok írni, ezért van ennyi friss, de mit akartok még? Sajnos nem vagyok vámpír így néha aludnom is kell, jobb híján. Én kérek elnézést, hogy szerettem volna valamit kérni a bloggal kapcsolatban.
Most lehet utálni, már az sem érdekel.
Drusilla
Most lehet utálni, már az sem érdekel.
Drusilla
2010. július 11., vasárnap
A chat lekerült az oldalról!
NEM SOK MINDENT AKAROK HOZZÁFŰZNI A CHAT BLOGRÓL VALÓ ELTÁVOLITÁSÁHOZ.
A HELYZET NAGYON EGYSZERŰ. PONTOSAN 55-SZÖR LETT MEGSZEGVE AZ EGYETLEN SZABÁLY, AMI A BLOGOMON VAN. HOGYHA NEM MEGY SZÉP SZÓVAL, AKKOR MAJD MEGOLDOM MÁSHOGY. NEM VOLT BONYOLULT A KÉRÉS, DE SOKAK NEM VETTÉK FIGYELEMBE. NEM ANNYIRA NEHÉZ A BLOGCÍMET AZ EMAIL/URL RÉSZBE ÍRNI, ÉS KÉRNI A LINKCSERÉT, NEM PEDIG AZONNAL REKLÁMOZNI MAGATOKAT!
MÉG MINDIG JOBBAN JÁRTATOK ÍGY, MINTHA A BLOG MEGHÍVÁSOS LENNE, VAGY NE ADJ ISTEN FEJEZET MEGVONÁSSAL PRÓBÁLNÁM ORVOSOLNI A PROBLÉMÁT.
A MÁSIK OK, AMIÉRT A CHAT LEVÉTELE MELLETT DÖNTÖTTEM, MERT NEM AKAROM, HOGY EGYESEK ITT VEZESSÉK LE A FELES INDULATAIKAT ÁLLANDÓ OLVASÓIMON, VAGY ESETLEG ÚJ OLVASÓKON SEM. NEM KELL AZ AGRESSZÍÓ A BLOGRA. EZ A BLOG AZÉRT JÖTT LÉTRE, HOGY SZÓRAKOZTASSON, ÉS KIKAPCSOLÓDÁST NYÚJTSON. NEM PEDIG AZÉRT, HOGY MINDENKI KEDVÉRE REKLÁMOZZON, ÉS KIÉLHESSE AZ ELFOLYTOTT AGRESSZÍÓIT.
ENNYIT FŰZNÉK HOZZÁ A DOLOGHOZ.
MOST KOMOLYAN PONT A SZÜLINAPOMON KELLETT FELHÚZNI? OLYAN SZÉP NAPOM VOLT EDDIG.
DRUSILLA
A HELYZET NAGYON EGYSZERŰ. PONTOSAN 55-SZÖR LETT MEGSZEGVE AZ EGYETLEN SZABÁLY, AMI A BLOGOMON VAN. HOGYHA NEM MEGY SZÉP SZÓVAL, AKKOR MAJD MEGOLDOM MÁSHOGY. NEM VOLT BONYOLULT A KÉRÉS, DE SOKAK NEM VETTÉK FIGYELEMBE. NEM ANNYIRA NEHÉZ A BLOGCÍMET AZ EMAIL/URL RÉSZBE ÍRNI, ÉS KÉRNI A LINKCSERÉT, NEM PEDIG AZONNAL REKLÁMOZNI MAGATOKAT!
MÉG MINDIG JOBBAN JÁRTATOK ÍGY, MINTHA A BLOG MEGHÍVÁSOS LENNE, VAGY NE ADJ ISTEN FEJEZET MEGVONÁSSAL PRÓBÁLNÁM ORVOSOLNI A PROBLÉMÁT.
A MÁSIK OK, AMIÉRT A CHAT LEVÉTELE MELLETT DÖNTÖTTEM, MERT NEM AKAROM, HOGY EGYESEK ITT VEZESSÉK LE A FELES INDULATAIKAT ÁLLANDÓ OLVASÓIMON, VAGY ESETLEG ÚJ OLVASÓKON SEM. NEM KELL AZ AGRESSZÍÓ A BLOGRA. EZ A BLOG AZÉRT JÖTT LÉTRE, HOGY SZÓRAKOZTASSON, ÉS KIKAPCSOLÓDÁST NYÚJTSON. NEM PEDIG AZÉRT, HOGY MINDENKI KEDVÉRE REKLÁMOZZON, ÉS KIÉLHESSE AZ ELFOLYTOTT AGRESSZÍÓIT.
ENNYIT FŰZNÉK HOZZÁ A DOLOGHOZ.
MOST KOMOLYAN PONT A SZÜLINAPOMON KELLETT FELHÚZNI? OLYAN SZÉP NAPOM VOLT EDDIG.
DRUSILLA
2010. július 7., szerda
La Push vámíprja - 61-62. fejezet
61-62. fejezet
Sziasztok! Ezt a dupla fejezetet Melindának ajánlom, hiszen ő kérte nyereményként :) Ezzel még korántsem lesz vége egyébként a báli élményeknek, úgyhogy ne izguljatok :) Az új képekért ismét köszönet Elionrosalie-nak :D Puszi, Drusilla
(Johanna szemszöge)
Ma este lesz a bál, már alig várom. Justin végre újra képes tökéletesen mozogni, és már három napja itthon is van velem, bár még egy kicsit gyorsan fárad, de nincsenek akadályok a számára. Egészen más lett ez a ház, amióta mindig van kihez szólnom. Kifejezetten üdítő élmény, hogy nem vagyok egyedül. Azt hittem, hogy elvagyok magamban, de sokkal jobb az egész, amióta Justin itt van velem. Most pedig itt állok a szobámban, abban a rózsaszín ruhakölteményben, amit a lányoktól kaptam, és Billyre várok. Bármilyen hihetetlen is, de igent mondtam neki. Tulajdonképpen nem akartam, mert így el fogja bízni magát, hogy ez több, mint barátság, de olyan szemekkel nézett rám, hogy nem tudtam ellenállni neki. Kitartóan ostromol, de még nem vagyok kész egy kapcsolatra.
- Helló, hugi – kopogtatott be Justin. Majd résnyire nyitotta az ajtót, és bekukucskált rajta. – Bejöhetek?
- Hát persze – fordultam felé.
- Hűha – kerekedtek el a szemei. – Sűrűbben kellene nőnek öltöznöd. Fantasztikusan nézel ki – nézett végig rajtam elismerően. – Billynek rittyentetted így ki magad? – húzkodta a szemöldökét.
- Justin, ezt már megbeszéltük – forgattam meg a szemeim.
- Igen, tudom, de nem értem, hogy mire vársz. Billy kedves hapsi, és minden jel szerint tökéletesen megbízható is. Hogyha pedig csak egyetlen szóval is meg merészel bántani, akkor megkapja a magáét – mondta komolyan.
- Ó, te hős, megvéded az erényemet? Ezzel már egy kicsit elkéstél – legyintettem.
- Azt hiszem, hogy jobb, ha erről nem beszélünk – emelte maga elé a kezeit.
- Szerintem is – bólogattam hevesen.
Majd hála az égnek kopogtatás szakította félbe ezt a kínos beszélgetést. Biztosan Billy az, úgyhogy felkaptam a táskámat, és lesiettem a földszintre, de Justin már beengedte a vendéget. Amint leértem mindkét szempár rám szegeződött. Billy kikerekedett szemekkel nézett engem, ami pirulásra késztetett, mintha felfalt volna a szemével, Justin pedig csak jót mosolygott rajtunk.
- Gyönyörű vagy – tért magához Billy.
- Köszönöm – mondtam lesütött szemekkel. Miért kell mindig zavarba hoznia? – Te sem panaszkodhatsz – mosolyogtam rá. Nagyon fess volt ebben a szmokingban.
- Hoztam neked egy kis ajándékot – húzott elő a háta mögül egy csukló csokrot. Ilyet szerintem senki nem kapott vagy ötven éve. Említették a lányok, hogy Billy igen régimódi neveltetésben részesült, na de ennyire? – Nem tetszik? Nincs semmi baj, nem muszáj felvenned, ha nem akarod.
- Ez gyönyörű, én csak meglepődtem – mondtam gyorsan. Majd a jobb csuklómat odanyújtottam Billynek, hogy felcsatolhassa rám az ajándékot. Csodálatos rózsaszín dísz volt, csak nem voltam hozzászokva, hogy ilyesmit kapok.
- Örülök, hogy tetszik – adta fel rám a meglepetést. – Ez egy szokás Cullenéknél, minden hölgy kap csuklópántot – fogta meg a kezem.
- Igazán? – kérdeztem mosolyogva. – Justin, hol rejtegetted Tanya csuklódíszét? – vigyorodtam el.
- Nem rejtegettem. A szobámban van – rántotta meg a vállát. – Szeretnéd látni, mi?
- Hát, ami azt illeti, érdekelne, hogy milyen – haraptam be az alsó ajkam. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer még Justin ilyen édes, régimódi úriember lesz.
- Rendben, akkor lehozom. Úgyis mindjárt indulnunk kell – mondta a bátyám. Majd elkezdett szaladni az emelet felé.
- Hé, mit nem csinálhatsz még? – kiáltottam utána.
- Nem futottam, ez éppen csak kocogás volt felfelé – kiabált le Justin.
- Maradjunk annyiban, hogy egyelőre csak lassan – mondtam szigorúan.
- Jól van, nyugton leszek, már amennyire tudok – nevetett fel.
- Justin Moore – mondtam dühösen. Nem fogja kockáztatni a jelenlegi állapotát, ha kell, akkor lekötözöm.
- Higgadj, hugi, tudod, hogy nem tennék olyat, amivel fájdalmat okozhatok neked – termett mellettem. Majd az orrom előtt meglengette a sárga csuklódíszt. Orchideából készült, és tényleg nagyon szép volt.
- Ez igen – kerekedtek el a szemeim.
- Nem az én érdemem, Bella mondta, hogy ez fog tetszeni neki – rántotta meg a vállát. – Én csak megvettem. Kedvelem ezt a lányt – fűzte még hozzá. Mire Billy mintha halkan felmorgott volna. Mióta morog, és mi a baja Tanyával? Justin boldogabb tőle, akkor én kedvelem.
- Menjünk – mondta Billy az orra alatt.
Majd a karját nyújtotta, amit én készségesen elfogadtam. Azt hiszem, hogy lesz miről beszélnünk, ha kettesben maradunk. Valamiért gyűlöli Tanyát, és nekem fogalmam sincs, hogy mi baja, hiszen eddig mindenkit kedvelt. Nem láttam még embert, akivel baja lett volna. Bezártuk az ajtót, és amikor megfordultam a látványtól egy pillanatra földbe gyökerezett a lábam. Billy pedig valami olyasmit morgott, hogy „már csak ez hiányzott”.
- Tanya? – mosolyodott el bátyám.
- Szia, szépfiú. Gondoltam, hogy esetleg mehetnénk együtt is – kacsintott rá Justinra. Milyen gyönyörű ez a lány. Az arany szemei, a szőke haja, a tökéletes bőre. Döbbenetes. Úgy tűnik, hogy Cullenék minden barátja is genetikailag tökéletes.
- Te képes voltál értem jönni, amikor meg sem kellett volna moccannod? Hiszen nálatok lesz a bál.
- Én csak gondoltam, hogy van kedved velem jönni – rántotta meg a vállát.
- Már hogyne lenne – vigyorodott el Justin. – Ugye nem baj? – fordult felém fivérem.
- Dehogy, menj csak – mosolyogtam rá. – Egyébként a húga vagyok, Johanna.
- Oh, milyen udvariatlan vagyok – sétált elém. – Nagyon örülök, Tanya vagyok – nyújtotta a kezét.
- Én is nagyon örülök – ráztam meg a kezét. Nem csodálom, hogy tetszik Justinnak. Egyszerűen tökéletesen néz ki, és a jelek szerint kedves is. – Akkor a bálon találkozunk.
- Igen, úgy lesz – pattant be a kocsiba. Majd Justin is beszállt mellé. Ezután Tanya kifarolt a kocsifelhajtóról, és elszáguldott.
- Te jóságos ég! – kiáltottam fel. Komolyan ilyen tempóban akar hajtani? Justinnak autóbalesete volt, és erre most itt száguld vele. Mi lesz, ha történik valami? – Ez nem normális. Mi lesz, hogyha balesetet szenvednek. Justin még csak most épült fel. Én megölöm, ha odaértünk a bálra, én elintézem.
- Nyugi – húzott magához Billy. – Mély levegőt. Majd én elbeszélgetek vele. Jobban szeretném, ha te ma este jól éreznéd magad – simított végig a hátamon. – Gyere, induljunk – húzott a kocsi felé. Majd kinyitotta nekem az ajtót, és besegített. – Nyugodj meg – indította be a motort. – Tudod, Tanya megszállottan szereti a sebességet, de nagyon tehetséges sofőr. A reflexei több százszor jobbak, mint bárkinek, akit ismerek, úgyhogy nincs miért aggódnod, de ígérem, hogy majd beszélek vele. Ne rontsuk el az estét, kérlek – fogta meg a kezem.
- Rendben, majd igyekszem – adtam meg magam. Tökéletesen igaza van. Nem lenne szép tőlem, hogyha tönkretenném a bált, hiszen Alice és a lányok annyit dolgoztak rajta.
- El fogom terelni a figyelmed, ígérem – simogatta meg a karom. Azt hiszem, hogy kezd kicsit túl közvetlen lenni a viszony közöttünk.
- Rendben – bólintottam rá. Majd diszkréten megfogtam a kezét, és visszatettem a kormányra.
- Jól van, ne haragudj, értem – markolta meg a kormányt.
- Én, sajnálom – simítottam a kezemet az övére. Nyilván már nagyon elege lehet az elutasításból. Tényleg egy hárpia vagyok, pedig nagyon is kedvelem.
- Nem, semmi baj, tudok várni – engedett fel egy kicsit. – Meg is érkeztük – fűzte még hozzá. Azt hiszem azért nem hagyta, hogy megint megszólaljak, mert elege volt már a magyarázkodásomból.
- Én… - kezdtem bele makacsul. Viszont mire folytattam volna már kiszállt a kocsiból, és kinyitotta nekem is az ajtót. – Billy – fogadtam el a felajánlott karját.
- Ne magyarázkodj megint, kérlek – sóhajtott fel. – Nincs semmi baj, tényleg. Érezzük jól magunkat ma este, ez a lényeg. Ezért van a bál.
- Rendben – haraptam be az alsó ajkam.
Tényleg nem akartam megbántani, csak nem természetes, hogy van valaki az életemben, főleg nem egy ilyen férfi, aki törődik velem. Nem vagyok elkényeztetéshez szokva. Nem mintha nem esne jól, egyszerűen csak furcsa, szokatlan. Velem senki sem törődött a baleset óta, így hajlamos vagyok eltaszítani azokat, akik akarnak. Billy ismét felajánlotta a karját, én pedig gondolkodás nélkül elfogadtam, és hagytam, hogy bekísérjen a házba. Alice szélesen vigyorogva nyitott nekünk ajtót, de amint meglátott minket lefagyott az arcáról a vigyora.
- Mi történt? Tanya nem akart rosszat, amikor elment Justinért, csak gondolta, hogy kettesben jobban tudtok beszélgetni a kocsiban is, és… - magyarázkodott Alice.
- Semmi baj, Alice – mosolygott rá Billy. – Csak Johanna eléggé nehezményezte, hogy Tanya néhány másodperc alatt gyorsul százra a kocsijával – mondta határozottan. – Tudod, hogy nem szereti a száguldó autókat.
- Oh, már értem. Tanya, gyere csak ide egy pillanatra – morgolódott Alice.
- Ne, tényleg semmi baj. Majd én megbeszélek vele – tiltakoztam hevesen. Nem akarok jelenetet rendezni itt helyben. Meg egyébként sem.
- Rendben, egyébként Billy mondta, hogy a kedvenc sütid a csoki torta vanília mázzal, úgyhogy tegnap sütöttünk egy párat, hogy legyen bőven – csilingelte Alice. – Úgyhogy befelé, és essetek neki – ragadott minket kézen. Majd behúzott a nappaliba. – Istenem, olyan gyönyörű vagy – lelkesedett. Majd kisimította a szoknyámat.
- Köszönöm – pirultam el megint.
- Odamegyek a fivéreimhez – engedett el Billy. Majd egy szempillantás alatt eltűnt a szoba másik végében, ahol a testvérei voltak Gabriellával és Nath-tal.
- Na jó, indíts a konyhába, kisasszony. Nem veszem be, hogy Tanya a bajotok – nézett rám Alice morcosan.
- De én…
- Indíts – morgott rám erőteljesebben.
- Jól van, megyek – forgattam meg a szemeimet. Miért kell drámát csinálni egy kis félreértésből?
- Mi a fene van már megint veletek? A múltkor már azt hittem, hogy egy pár vagytok, aztán megint tartottátok a két lépés távolságot, aztán igent mondtál neki a bálra, aztán most megint igyekszik kerülni téged, hogy idézem „szabad teret és gondolkodási időt adjon neked”. Te tényleg ennyire bizonytalan vagy, vagy csak kínzod ezt a szerencsétlent? – fakadt ki Alice.
- Én nem szándékosan teszem – hajtottam le a fejem.
- Aha, véletlenül oltod mindig szerencsétlent – mondta ironikusan.
- A fenébe is, Billy is csak egy férfi, miért bízzak benne? – csattantam fel én is.
- Azért, mert bizalom nélkül nincs kapcsolat. Soha nem akarsz megállapodni? Nem akarod, hogy mindig legyen melletted valaki? Nagyon kedveled Billyt, de mégsem kaphat egy esélyt. Hogyha soha nem leszel hajlandó egy kicsit is közelebb engedni magadhoz, akkor mondd meg neki nyíltan, hogy megtalálhassa a szerelmet egy másik nőben. Igazságtalan vagy. Tudom, hogy nem szándékosan teszed, de teljes mértékben helytelen, ahogy viselkedsz. Ez a fiú még a lelkét is kiteszi érted, te meg még csak kísértésbe sem jössz. Nehogy azt mondd, hogy nem tetszik rajta valami, mert ez a srác kifogástalan – fakadt ki Alice megint.
- Billy tényleg fantasztikus – bólintottam rá.
- De? – kérdezte Alice.
- Nincs semmi, de. Tényleg remek ember, fantasztikus férfi, én csak nem tudom, hogy hogyan kezeljem a helyzetet. Elég kínos, hogy már két család és még a bátyám is azon dolgozik éjjel-nappal, hogy Billy és én egy pár legyünk. Nehogy elkezdj tiltakozni, mert nem vagyok hülye. Pontosan tudom, hogy a hátam mögött azon dolgoztok, hogy összejöjjek Billyvel – emeltem magam elé a kezeimet. – Már lassan azt sem tudom, hogy mit érzek én, és mit akartok bebeszélni nekem. Ez így nem megy. Egy kapcsolatnak nem így kell létrejönni, hogy tízen, vagy mit tudom én hányan állnak a hátunk mögött, és fortélyokkal próbálnak összehozni.
- Nos, ebben van igazság, de magadtól észrevetted volna őt? – szegte fel Alice az állát dacosan.
- Valószínűleg nem, de miután megmutattátok nekem az értékeit, talán kiszállhattatok volna ebből a „hozzuk össze Billyt és Johannát” projektből. Levegőt sem kapok tőletek. Ne értsd félre, mert imádom a családod, és a Black családot is, de tényleg túlságosan ráálltatok már arra, hogy összejöjjünk.
- Oké, felfogtam, ezentúl azt csinálsz, amit akarsz, és úgy rontod el a jövődet, ahogy akarod. Csendben fogom nézni – bólintott Alice.
Majd elsietett Jasper felé. A francba, én nem akartam megbántani senkit. Talán túl durva voltam? Nem volt szándékos, de tényleg idegesítő, hogy mindenáron össze akarnak boronálni valakivel. Még akkor is, ha Billy tényleg csodálatos.
- Beszélhetünk egy kicsit? – simogatta meg Esme a karomat. Hogy került ide?
- Hát persze – sóhajtottam fel. Még eggyel több vagy kevesebb lelki fröccs erre az estére már édes mindegy. Tudom, hogy igazuk van, de én akkor is ilyen zárkózott vagyok.
- Akkor talán menjünk ki egy kicsit a teraszra – fogta meg a kezem. Majd kihúzott a házból. – Figyelj rám, kedvesem. Én tudom, hogy nem egyszerű rossz élmények után közel engedni magadhoz valakit, de könnyen lehet, hogy megéri.
- Ezt meg honnan tudod? Mármint…
- Mármint azt, hogy egy család örökbefogadott és az új apukád bántalmazni akart téged? – kérdezett vissza. – A válasz egyszerű, én mindenhez hozzáférhetek az árvaházakban, és így a te adataid után néztem. Kíváncsi voltam, hogy mitől zárkóztál be ennyire. Az ilyesminek mindig van kiváltó oka. Hidd el, sokat tudok a zaklatásokról, de egy kedves férfi feledtetni tudja még a legrosszabbat is.
- Honnan tudod? – kérdeztem kikerekedett szemekkel.
- Carlisle a második férjem. Az első, nos, nem nevezném se kedvesnek, se gyengédnek. Évekig éltem állandó lila foltokkal a testemen, megalázva. Azt hittem, hogy soha többé nem fogok bízni férfiban, de aztán jött Carlisle. Csak esélyt kellett adnom neki, mert addig nem közelített, amíg nem adtam rá jelet, hogy megteheti. Billy sem fog közeledni feléd, amíg nem akarod tiszta szívből.
- Billy nem tudja, hogy engem bántani akartak. Ugye nem mondtad el neki? – kérdeztem rémülten. Ezt a dolgot nem szeretem szétkürtölni, ha nem muszáj.
- Természetesen nem tudja, de talán megértene, ha elmondanád neki. Ezért vagy olyan, amilyen. Egy kedves lány vagy, aki mindenkit szeret, de nagyon nehezen hagyja, hogy megközelítsék. Nekünk sem volt egyszerű, hidd el. Carlisle rengetegszer mesélt rólad. Mindig azt mondta, hogy fantasztikus munkaerő vagy, tehetséges orvos tanonc, de megközelíthetetlen ember. Ezért kezdtem el egy kicsit nyomozni utánad. Ne aggódj, nálam tökéletes biztonságban van a titkod, de gondold át a dolgot. Lehetsz még boldog, csak esélyt kell adnod rá. Neked kell akarni, mert Billy nem fog semmit erőltetni, az biztos. Most pedig menjünk vissza, mert Alice el akarja kezdeni a bulit – fogta meg a kezem. Majd elmosolyodott és húzni kezdett a szoba felé.
- Haragszik rám – hajtottam le a fejem.
- Ugyan, már nem is emlékszik rá, hogy néhány perce összevesztetek. Alice egyáltalán nem haragtartó – legyintett Esme. – Gyere és érezd jól magad, legalábbis próbáld meg, mert ez a bál éppúgy a mi kedvünkért van, mint a tiedért. Mindenkinek boldognak kell lennie.
- Rendben, menjünk – mosolyogtam rá.
Azt hiszem, hogy ki kell engesztelnem Billyt. Amikor beléptünk a házba lányok egy sorban álltak, ahogy a fiúk is, de minden férfi szeme be volt kötözve, és a harisnyakötők egy kis asztalon voltak összekeverve. Esme elmosolyodott az asztal mellett, majd egy határozott mozdulattal levette a harisnyakötőjét, és a többi közé helyezte. Majd várakozóan rám mosolyogtak a lányok, úgyhogy én is engedelmesen levettem a ruhadarabot, majd az asztalra helyeztem, és kicsit megkevertem a kötőket.
- Akkor most következzék az est első programja, a fiúk mindjárt kiválasztják maguknak a párt, az első tánchoz – mondta Alice lelkesen. Majd a lejátszóhoz sétált és felcsendült a keringő.
Izgatottan figyeltem, ahogy a fiúk kinyújtják a karjukat a harisnyakötők felé, és közben magamban azért rimánkodtam, hogy Billy a rózsaszínt vegye el, de nem így történt. Edward fogta meg a rózsaszín harisnyakötőt. Nem akartam őt sem megbántani, ezért amikor levette a szemfedőt rámosolyogtam biztatásként, ő pedig vissza rám, de az én mosolyom nem volt túl őszinte. Szerettem volna kiengesztelni Billyt. Nem volt sok időm tépelődni ezen, mert Edward megállt előttem és meghajolt.
- Szabad egy nyitótánc erejéig, kisasszony? – kérdezte mosolyogva.
- Megtiszteltetésnek veszem, uram – pukedliztem. Majd hagytam, hogy Edward közelebb húzzon magához, és táncolni kezdtünk. Egy-két percet táncoltunk, én pedig addig összeszedtem a bátorságomat, majd felnéztem Edwardra. – Kérlek, ne haragudj meg azért, amit most teszek. Nem ellened szól, esküszöm – hadartam el gyorsan. Majd kézen fogva sétáltam vele Bellához, és Billyhez, akik még mindig keringőztek. – Bella, lekérhetem Billyt? – kérdeztem idegesen. Lehet, hogy most tönkreteszek egy protokolláris eseményt, de úgy érzem, hogy most vagy soha. Most kell megtennem az első lépést, amíg még határozott vagyok. Ha túl sokat kombinálok, akkor megint ostobaság lesz a vége.
- Hát persze – vigyorgott rám Bella. Majd néhány pillanattal később már Edwarddal táncolta körbe a nappalit. – Táncolsz velem? – kérdeztem az értetlen Billy szemeibe nézve.
- Örömmel – villantott rám egy halvány mosolyt.
Majd átkarolta a derekamat, és magához húzott. Legnagyobb örömömre a keringő egészen hosszúra nyúlt, én pedig kifejezetten élveztem a táncot. Nem kellett gondolkodni, sem beszélni, egyszerűen csak jó volt körbetáncolni a termet a többiekkel. Egyszer-egyszer lopva Justin felé pillantottam, aki boldogan csevegett tánc közben Tanyával. Carlisle, és Eleazar pedig két-két lánnyal táncolt. Carlisle Esmével és Kate-tel, míg Eleazar Carmennel és Irinával. Kedves volt tőlük, hogy nem hagyták a lányokat, petrezselymet árulni. Érdekes módon mindenki a párjával táncolt, csak engem nem Billy húzott ki, ez mindenképpen gyanús, talán szándékosan nem engem választott a táncra? Mert biztosan volt itt valami sumák, mert fizikai képtelenség, hogy mindenki eltalálta volna a párja harisnyakötőjét.
- Kérdezhetek valamit? – néztem fel Billyre kíváncsian.
- Persze – mosolygott rám bátorítóan.
- Te miért nem engem húztál ki? Nem is volt rendesen bekötve a szemetek, igaz? Anthony Nath-tal táncol, Jake Gabriellával, Emmett Rosalie-val, Carlisle Esmével és Kate-tel, Eleazar Carmennel, és Irinával, Justin Tanyával, csak te és Edward cserélődtetek fel. Elég valószínűtlen, hogy ez pontosan így sikerüljön csak úgy. Tehát egyértelmű, hogy csaltatok, ahogy az is, hogy szándékosan nem engem választottál a keringőhöz – mondtam határozottan.
- Én csak nem akarok rád akaszkodni. Egész este elutasító voltál velem, gondoltam, hogy akkor békén hagylak. Azt hittem, hogy szívesebben táncolsz Edwarddal, ezért megbeszéltem vele – rántotta meg a vállát.
- Én…
- Nem kell magyarázkodnod. Csak még nem tudom kiszámítani, hogy mikor akarsz velem lenni, és mikor nem. Elég sűrűn váltakozik a véleményed a kapcsolatunkról, így elég nehéz a számomra eldönteni, hogy mikor közeledhetek, és mikor kell visszahúzódnom. Ne haragudj meg a kijelentésért, de nagyon nehéz eset vagy – magyarázkodott Billy. Hát ezzel nem tudok vitatkozni.
- Sajnálom, ígérem, hogy megpróbálok megjavulni – haraptam be az alsó ajkam.
- Nem azt akarom, hogy megváltozz, csak azt, hogy döntsd el, mit akarsz. Szerintem már tudod a választ, csak félsz – mondta mindentudóan.
- Valószínűleg igazad van – bólintottam rá.
- Csak érezd jól magad velem ma este, vagy legalábbis próbáld meg, aztán majd kialakul – simított végig a hátamon. Én pedig beleborzongtam a kellemes érintésbe. – Rendben?
- Igen, ez nagyon jól hangzik – vettem ki a kezemet az övéből.
Majd a nyaka köré fontam mindkét karomat, és hozzá bújtam. Mindketten jobban járunk, ha megpróbálok ellazulni egy kicsit a társaságában. Néha már sikerült, csak akarni kell. A keringő lassan véget ért, és egy sokkal gyorsabb ritmus kúszott be a fülembe. Billy egy pillanat alatt felkapott és megpörgetett, én pedig ijedtemben felsikoltottam.
- Mit csinálsz? – csimpaszkodtam bele kézzel-lábbal.
- Tudod ez rocky, erre így táncolnak – vigyorgott rám.
- Nem, én nem így táncolok rá, sőt erre a számra sehogy sem táncolok. Ne csinálj ilyet, mi van, ha leejtesz?
- Még véletlenül sem ejtelek le, nem kell félned – karolta át a derekamat. – Csukd be a szemed, és engedd el magad, bízz bennem. Élvezni fogod a dolgot.
- De én…
- Te ma este jól érzed magad velem, emlékszel? – kérdezte vigyorogva. – Szemeket behunyni.
- Jól van – sóhajtottam fel idegesen. Majd engedelmesen behunytam a szemem.
- Az is jó lenne, ha közben nem fojtanál meg – kapott Billy levegő után.
- Oh, bocsi – lazítottam el a karom és a lábam.
Majd egy szempillantás múlva megint pörögtem. Próbáltam elengedni magam, amennyire csak tudtam, de nem igazán jött össze. Aztán hirtelen megnyugodtam, és lassan mozogni kezdtem én is a zene ütemére, és egész jó kis tánc kerekedett ki a dologból. Félve nyitottam ki a szemem, de nem kellett volna. Mindenki körülöttünk állt, és vigyorogva figyelt minket. Egyedül Jasper vágott olyan furcsa arcot, mintha koncentrálna ránk. Lehet, hogy a mozdulatainkat elemzi? Hiszen ő és Alice nagyon tehetségesen táncolnak.
- Ez egész jó – sikkantottam fel. Billy pedig boldogan elmosolyodott.
- Ez az, hugi – kántálta Justin. Én pedig az egyik fordulónál ráöltöttem a nyelvem, mire mindenki felnevetett.
- Akkor az idei bál első díját Billynek és Johannának ítéljük meg, ezért a fantasztikus táncért, de előtte még jön egy feladat. Valamelyik ruhadarabból kettő van Johannán, és Billynek ki kell derítenie, hogy mi az – csilingelte Alice. „Megfojtalak” tátogtam Alice felé. Mire egy még szélesebb vigyort villantott rám a megfenyegetett. Mindketten pontosan tudjuk, hogy két harisnyakötőt kaptam. Eddig nem tudtam, hogy miért, de most már értem. – Oh, még valami az érintett ruhaneműt a száddal kell levenned Johannáról.
- Adtok valami támpontot? – pillantott körbe Billy kíváncsian.
- Legyél kreatív, haver. Legutóbb én játszottam ezt Rose-zal. Most legálisan letapizhatod a csajszit, jó móka, nekem fél órába telt megtalálni a dupla ruhadarabot – vigyorgott felénk Emmett. Fél óra, így, itt, mindenki előtt? Na nem, az teljesen kizárt.
- Khm… - köhintettem nagyon halkan. Billy nem volt messze tőlem, és nem akartam lebukni. Óvatosan felhúztam a szoknyám egy picit, hogy senki ne vegye észre, de reméltem, hogy Billy érti a célzást.
- Megengeded? – mosolygott rám.
- Azt hiszem, hogy nincs más választásom – haraptam be zavaromban az alsó ajkam. Ez nagyon-nagyon kínos lesz.
Billy elém térdelt, és várakozóan nézett rám. Mire én elpirulva bólintottam. A következő pillanatban lassan felhúzta a szoknyámat, egészen a combom közepéig, ahol kilibbent az apró ruhadarab. Billy felnézett rám, majd kacsintott, és óvatosan a fogai közé vette a harisnyakötőmet, amit utána kínzó lassúsággal húzott le rólam. Amikor már a bokámnál tartott finoman felemelte a lábamat, és végérvényesen megszabadított a harisnyakötőmtől, mire mindenki hangos tapsolásba, és fütyülésbe kezdett. Billy pedig felállt, kivette a szájából a ruhadarabot, és vigyorogva, győzedelmesen meglengette mindenki előtt. Emmett és Justin majd meg szakadt a nevetéstől a zavaromat látva, úgyhogy hirtelen ötlettől vezérelve Billy hátára ugrottam, és megpróbáltam visszaszerezni a harisnyakötőmet, hogy elrejtsem, de egy kicsit túl heves lehettem, mert a következő pillanatban már a kanapén feküdtünk.
- Na, de Johanna. Ne itt, mindenki előtt… - kezdett bele Emmett. – Bár, ha jobban belegondolok, akkor miért is ne. Várjatok, van popcorn is, ne hagyjátok abba, mindjárt visszajövök – mondta, majd eltűnt. Azután pedig valóban egy nagy tál popcornnal tért vissza, és felkuporodott az egyik fotel karfájára.
- Valaki bíztatja, hogy ilyen perverz legyen, vagy magától is megy neki? – néztem körbe kérdőn a termen.
- Őt már így fogadtuk örökbe – mosolygott rám Esme. – Nem igazán nevelhető, de azért nagyon aranyos, és segítőkész, hogyha szükséged van valakire. Csak meg kell szokni a humorát.
- Ne hozd zavarba szegény Johannát – lépett Rosalie a párja mellé. Majd akkorát kólintott a fejére, hogy azt hittem, hogy Emmett feje még be is tört.
- Bébi, ne már, végre mókás a kiscsaj, ez volt az első spontán reakciója, amióta megismertük – dörzsölte meg az ütés helyét.
- Attól még nem kell szegényt kínos helyzetbe hozni, kedvesem – mosolygott ránk Esme. – Alice, ha jól tudom, akkor nyeremény is dukál ehhez a remek teljesítményhez.
- Hát persze, minden játékhoz jár a nyeremény – szaladt elénk Alice egy dobozzal. – Húzzátok ki a nyereményt – mondta vigyorogva. Billy pedig megfogta a kezem, és együtt húztunk ki egy cetlit. Majd átnyújtottuk Alice-nek. – A nyeremény pedig… dobpergést kérnék – fordult a nappali másik sarka felé Alice. Ahol Jasper ült, és egy egész helyre kis dobszólót adott elő az asztalon. – Öt nap a Niagara vízesésnél, szervezett programokkal – sipította Alice.
- Hogy mi? – kerekedtek el a szemeink. Nem csak az enyémek, hanem a társamé is. A Niagara vízesésnél? Ezt nem mondhatja komolyan, hiszen az egy vagyon.
- Öt nap a Niagara vízesésnél, szervezett úttal és programokkal. A nyereményt Esme és Carlisle ajánlotta fel, köszönjük nekik – tapsikolt Alice. Majd az orrunk elé tartotta a cetlit. - Az út kifizetve, csak ki kell találnotok, hogy mikor mentek.
- Ezt nem fogadhatom el – nyújtottam vissza az ajándékot.
- Dehogynem, különben megsértődünk – nézett rám Carlisle komolyan. – Az ajándékokat mindenkinek el kell fogadnia. Nálunk ez a szabály. Úgyhogy szépen elutaztok, mindketten. Érezzétek magatokat nagyon jól – ölelt át a mentorom.
Majd Billyvel is kezet rázott. Ezután pedig mindenki gratulált nekünk a nyereményhez. Én személy szerint határozottan túlzásnak ítéltem ezt a gesztust, de tény, hogy nagyon boldog voltam, hogy végre eljuthatok oda, ahova kislány korom óta mindig is vágyakoztam.
- Akkor most folytassuk táncversennyel, már olyan izgatott vagyok. Johanna és Billy lesznek a pontozóbírók, mert ők már kaptak nyereményt – szaladt Alice a lejátszóhoz, és betett egy jó pörgős számot.
- Óvást nyújtok be, ezt a kört úgyis ti nyeritek, ez Jasper és a te tereped – panaszkodott Emmett.
- Nyugi, ezután tangó jön – vigyorodott el Alice.
- Na jó, akkor hajrá – bólintott rá Emmett.
Emmettnek igaza volt, a pörgős számban tényleg Alice és Jasper volt a legjobb. Bár úgy láttam, hogy mindegyik pár kiemelkedett valamiben, és verseny egészen addig tartott, amíg nem kapott mindenki valamilyen ajándékot. Alice úgy látszik, hogy nagyon is alapos volt. Gaby és Jake kaptak egy hét síelést Ausztriában, Justin és Tanya nyert egy hetet Londonba, Anthony és Nathalie kölcsönkapják Esme szigetét két hétre, és még hasonló igen komoly ajándékok találtak gazdára. El sem tudtam képzelni, hogy honnan telik ekkora ajándékokra a Cullen családnak, de inkább nem is kérdeztem meg. Nem akartam illetlen lenni, hiszen milyen lenne, ha eléjük állnék, hogy „mondjátok csak, honnan van ekkora vagyonotok, csak kíváncsiságból kérdezem”. Mindenesetre mindenki nagyon boldog volt a meglepetések miatt, és a bál hangulata is egyre jobb lett. A gyorsabb számok fokozatosan egyre lassabbakra cserélődtek fel, és néhány órával később már azon kaptam magam, hogy mindenki lassúzik. Tudom, hogy nem illik, de kíváncsian kémleltem körbe a párokon. Anthony és Nathalie teljesen összesimulva boldogan keringtek. Gaby szerintem már félig aludt Jake karjaiban, de szorosan csimpaszkodott a nyakába. Justin és Tanya is összebújtak, de bátyám sokkal diszkrétebb volt, mint a többi férfi a teremben. Annyira nem szorította magához a partnerét, de azt azért nem mondanám, hogy távol álltak egymástól. Sőt köztük sem volt túl sok hely levegőnek. Esme és Carlisle volt kétségkívül a legdiszkrétebb, egymásra mosolyogva, gyönyörű tartással keringtek, miközben néha egy-egy futó csókot váltottak. Egyszerűen csodálatosan festettek együtt. Rose és Emmett egy cseppet sem diszkréten majd felfalták egymást a terem egyik szélén, úgyhogy róluk gyorsan továbbsiklott a pillantásom. Alice és Jasper inkább álltak, mint táncoltak, miközben Alice Jasper mellkasára hajtotta a fejét, és halkan sugdolóztak. Eleazar, Carmen, Irina és Kate már elmentek. Azt mondták, hogy nagyon fáradtak, így elmentek lepihenni. Azt viszont nem tudom, hogy hova, mert kimentek a házból és vissza sem jöttek. Azt hittem, hogy itt van a szállásuk a Cullen házban. Mindenesetre ma elvileg mindenki itt alszik, úgyhogy nem is gondolkoztam ezen sokáig, hanem inkább tovább kémleltem a teremben. Bella Edward lábain állt, miközben Edward körbe-körbe táncolt a teremben. Mindketten boldogan mosolyogtak.
- Mit csinál Bella és Edward? – kérdeztem Billy fülébe suttogva. Mire Billy arra kapta a pillantását.
- Úgy látom, nosztalgiáznak – vigyorodott el. Nosztalgiáznak? Ez elég fura gondolat, főleg, hogy mióta lehetnek együtt? Legfeljebb két éve, könyörgöm tizenhét vagy tizennyolc évesek. Hogyan nosztalgiázhatnának egyáltalán?
- Aha – tört ki belőlem a roppant elmés válasz.
- Fáradt vagy? – mosolygott rám.
- Nem is tudom – gondolkodtam el. – Fáradt vagyok egy kicsit, de még nem kóstoltam a tortámat, úgyhogy azt hiszem, inkább éhes vagyok, és majd csak utána hagyom, hogy fáradt is legyek. Ígértetek nekem egy csoki tortát vanília mázzal – mosolyodtam el. Biztosan nagyon finom, hiszen házi, de annyira belemerültünk a szórakozásba, hogy el is felejtettem enni belőle.
- Nos, ez esetben, menjünk, és nézzük meg magunknak azt a tortát – vigyorodott el Billy.
Majd kézen fogott és a konyha felé kezdett el húzni, én pedig készségesen követtem őt. Gyorsan megtaláltuk a kérdéses tortát, és azonnal fel is vágtam a mellette lévő késsel. Először Billynek vágtam egy nagy szeletet, mert az étkezési szokásait ismerve, akár a fél tortát is odaszeletelhettem volna neki. Magamnak is vágtam egy kisebb szeletet. Az én étvágyammal sincs gond, de társaságban mégsem fogok magamba tömni egy negyed tortát. Elég kínos lenne, ha mindenki látná, ahogy eltűntetek embertelen mennyiségű édességet. Mégis csak lány vagyok. Az egy dolog, hogy nem látszódik meg rajtam a felesleg, de azért adnom kell magamra ennyi férfi előtt. Így viszont fele annyi időbe telt felfalnom az egyébként elképesztően finom süteményt, mint Billynek. Vágyakozva pillantottam a megmaradt süti felé, de elhatároztam, hogy nem fogok ma este többet enni belőle.
- Miért nem eszel még? – kérdezte Billy. – Látszik rajtad, hogy még szeretnél – fűzte még hozzá.
- Társaságban vagyunk, nem hiszem, hogy jó szemmel néznék, ahogy megeszek egy regiment süteményt – suttogtam halkan. – Hiszen a lányok nem is ettek, Gabriellán, és Nathalie-n kívül.
- Ez csak a te véleményed, de emlékeztetnélek, hogy Gabriella egy fél tálca krémesen van túl, míg az a pusztítás ott a tálcán Nath-nak tudható be. Nem szerepeltek gyengén a lányok, fogadjunk, hogy te még csak a nyomukba sem tudsz érni – vigyorgott rám pimaszul.
- Most komolyan fogadni akarsz? – kérdeztem kíváncsian. Biztosan csak viccelt.
- Hát, ami azt illeti, szinte biztos vagyok benne, hogy nem tudsz annyit enni, mint Gaby, vagy Nathalie – mondta határozottan.
- Oh, valóban? Mi legyen a tét? Bár teljesen mindegy, mert úgy is veszítesz – mondtam pimaszul.
- Mit szólnál egy csókhoz? – kérdezte félénken. Én pedig hirtelen félrenyeltem az üdítőt, amibe belekortyoltam. – Oké, akkor találjunk ki valami mást, csak meg ne fulladj itt nekem.
- Nem, állom a fogadást – mondtam ellentmondást nem tűrve. Még a végén megint félreérti, és azt hiszi majd, hogy ódzkodom az érintésétől.
- Hallottam, hogy fogadást kötöttetek, jövök bírálni – termett Emmett az asztal mellett.
- Én is, mert úgy tiszta a verseny, hogyha egy női szempár is zsűrizik – szökellt oda Alice is. Majd szép lassan az egész család. Na jó, most komolyan mindenki bámulni fog, miközben eltűntetek egy tonna süteményt? Ez meglehetősen kínos szituáció lesz.
- Khm… úgy volt, hogy ez egy kis magánfogadás lesz – sütöttem le a szemeimet.
- Értjük – bólintott rá Carlisle. - Akkor Emmett és Alice marad zsűrizni, mert ők voltak az elsők akik jelentkeztek, mindenki más pedig vonuljon fel az emeletre, amíg a fogadás véget nem ér – utasított Carlisle mindenkit.
- Nem akarom elrontani a partit, úgy is jó, ha csak a nappaliban maradtok – ajánlottam a lehetőséget. – Táncoljatok tovább, és ne is törődjetek velünk.
- Rendben, ahogy akarod. Akkor hajrá – szorította meg a vállam bátorítóan.
- Köszi – haraptam be az alsó ajkam. Elég magas a mérce, de akkor is megcsinálom. Elszántan ültem le a székre és vettem magam elé egy fél tortát, na meg persze egy villát.
- Megállj – kiáltott fel Alice. Majd kikapott két konyharuhát az egyik szekrényből, és az egyiket a dekoltázsomhoz igazította, a másikat pedig az ölembe helyezte. – Csak nem azt gondoltad, hogy hagyom, hogy véletlenül is leedd ezt a ruhát? Arról szó sem lehet, ez a darab egy kincs.
- Köszönöm Alice, nagyon figyelmes vagy – forgattam meg a szemeimet. Nem vagyok már öt éves, jó, hogy bízik bennem.
- Na, akkor kezdheted – ült le Emmett az asztal másik végébe.
Jesszusom, mibe kevertem bele magam? Miért nem tudom tartani a számat? Sejtettem, hogy még egyszer nagyon ráfázok a nagy számra. Csak azért is menni fog. Nem is olyan nagy ez a süti. Szépen lassan álltam neki az elpusztításának, gondoltam, hogyha nem habzsolok, hanem nyugis tempóban kísérlem meg eltűntetni, akkor könnyebben fog menni, de már egy negyed tortánál kezdtem úgy érezni, hogy nem bírom tovább, de nem akartam ilyen könnyen feladni. Csak egyik falatot a másik után. Motyogtam folyamatosan gondolatban, és eljutottam odáig, hogy már csak egy szeletnyi volt a tányéron, de azt már tökéletesen esélytelen volt, hogy képes leszek magamba gyömöszölni.
- Mi volt az? – kapta hirtelen a pillantását Billy az ablak felé.
- Hol? – sietett az üveghez Alice és Emmett is.
Billy pedig egy szempillantás alatt eltüntette a maradék tortát, és le is nyelte, majd vigyorogva rám kacsintott. Mire a többiek visszafordultak, addigra már semmi jele nem volt annak, hogy Billy ette meg a maradékot.
- Ti csaltatok – fordult vissza Emmett és Alice megvilágosodva. – Nincs odakint semmi. Csőbe húztatok minket.
- Bizonyítsd – szólítottam fel őket.
- Nem kell bizonyíték, ez egyértelmű – mondták morcosan. – Billy? – fordultak most felé.
- Hé, az én érdekem volt, hogy elveszítse a fogadást, miért segítettem volna neki? – kérdezte ártatlanul.
- Na persze… - kezdtek bele újra. Viszont gyorsan közbeszóltam.
- Ha tudjátok bizonyítani, hogy nem én nyertem, akkor hallgatlak titeket, de ha nem, akkor ez csak vádaskodás. Egyébként is, ti hagytátok el a zsűri posztját, itt kellett volna ülnötök és figyelnetek. A zsűri hibázott, ez egyértelmű, utána pedig rajtunk akarják leverni a tévedésüket – mondtam határozottan.
- Mi a vita tárgya? – lépett be Carlisle a szobába.
- Csaltak – mutatott ránk panaszosan Alice és Emmett.
- Nem tudják bizonyítani – tiltakoztunk hevesen.
- Nos, ez esetben nincs mit tenni, ha nem tudjátok bizonyítani, akkor Johanna a győztes – mondta Carlisle határozottan.
- Pf… legközelebb egy szikra szem esélyetek sem lesz csalni – mondta Alice morcosan. Emmett pedig hevesen bólogatott.
- Legközelebb olyan zsűrit kérek, aki figyel a feladatára – vigyorodtam el.
- Oh, te kis… - kezdett Alice. Majd nagyon elgondolkozott.
- Pimaszt akart mondani, csak valami komolyabbon gondolkozik – lépett be Edward vigyorogva.
- Honnan tudod? – kérdeztem kíváncsian.
- Mindig mindenki pimasz, aki keresztülhúzza a számításait – nevetett fel Bella. – Ne aggódj, gyorsan megbékél, Alice nem haragtartó. Az a nagy mackó, pedig senkire sem tud haragudni igazán – mutatott Emmettre.
- Az jó – nyomtam el egy ásítást. Vajon hány óra lehet már? Te jó ég hajnali kettő? Lehet, hogy szundítani kéne egyet. – Nagyon megharagudnátok, hogyha lepihennék? Azt hiszem, hogy rendesen kifárasztott a tánc.
- Dehogy, menjetek csak – vigyorgott rám Alice. – Édes a bosszú – fűzte még hozzá.
- Bosszú? – néztem rá kikerekedett szemekkel.
- Talán elfelejtettem valamit megmondani neked és Billynek – mondta lelkesen. – Jöhetnek a szemkötők srácok – adta ki az utasítást.
- Miféle szemkötők? Miféle bosszú? – kérdeztem idegesen. Majd Billy felé fordultam, aki ugyanolyan döbbent arckifejezéssel figyelte az eseményeket.
- Majd meglátjátok, ha odaérünk – mondta még Alice. A következő pillanatban pedig valaki bekötözte a szememet egy szempillantás alatt.
- Billy, te tudtál erről? – kérdeztem. Majd elakadt a lélegzetem is, mert valaki felkapott.
- Fogalmam sincs, hogy mi történik – válaszolta őszintén.
- Ne aggódjatok már annyit, tetszeni fog a meglepi – csilingelte Alice. Majd a „fogva tartóm” elindult velem valahová.
Sziasztok! Ezt a dupla fejezetet Melindának ajánlom, hiszen ő kérte nyereményként :) Ezzel még korántsem lesz vége egyébként a báli élményeknek, úgyhogy ne izguljatok :) Az új képekért ismét köszönet Elionrosalie-nak :D Puszi, Drusilla
(Johanna szemszöge)
Ma este lesz a bál, már alig várom. Justin végre újra képes tökéletesen mozogni, és már három napja itthon is van velem, bár még egy kicsit gyorsan fárad, de nincsenek akadályok a számára. Egészen más lett ez a ház, amióta mindig van kihez szólnom. Kifejezetten üdítő élmény, hogy nem vagyok egyedül. Azt hittem, hogy elvagyok magamban, de sokkal jobb az egész, amióta Justin itt van velem. Most pedig itt állok a szobámban, abban a rózsaszín ruhakölteményben, amit a lányoktól kaptam, és Billyre várok. Bármilyen hihetetlen is, de igent mondtam neki. Tulajdonképpen nem akartam, mert így el fogja bízni magát, hogy ez több, mint barátság, de olyan szemekkel nézett rám, hogy nem tudtam ellenállni neki. Kitartóan ostromol, de még nem vagyok kész egy kapcsolatra.
- Helló, hugi – kopogtatott be Justin. Majd résnyire nyitotta az ajtót, és bekukucskált rajta. – Bejöhetek?
- Hát persze – fordultam felé.
- Hűha – kerekedtek el a szemei. – Sűrűbben kellene nőnek öltöznöd. Fantasztikusan nézel ki – nézett végig rajtam elismerően. – Billynek rittyentetted így ki magad? – húzkodta a szemöldökét.
- Justin, ezt már megbeszéltük – forgattam meg a szemeim.
- Igen, tudom, de nem értem, hogy mire vársz. Billy kedves hapsi, és minden jel szerint tökéletesen megbízható is. Hogyha pedig csak egyetlen szóval is meg merészel bántani, akkor megkapja a magáét – mondta komolyan.
- Ó, te hős, megvéded az erényemet? Ezzel már egy kicsit elkéstél – legyintettem.
- Azt hiszem, hogy jobb, ha erről nem beszélünk – emelte maga elé a kezeit.
- Szerintem is – bólogattam hevesen.
Majd hála az égnek kopogtatás szakította félbe ezt a kínos beszélgetést. Biztosan Billy az, úgyhogy felkaptam a táskámat, és lesiettem a földszintre, de Justin már beengedte a vendéget. Amint leértem mindkét szempár rám szegeződött. Billy kikerekedett szemekkel nézett engem, ami pirulásra késztetett, mintha felfalt volna a szemével, Justin pedig csak jót mosolygott rajtunk.
- Gyönyörű vagy – tért magához Billy.
- Köszönöm – mondtam lesütött szemekkel. Miért kell mindig zavarba hoznia? – Te sem panaszkodhatsz – mosolyogtam rá. Nagyon fess volt ebben a szmokingban.
- Hoztam neked egy kis ajándékot – húzott elő a háta mögül egy csukló csokrot. Ilyet szerintem senki nem kapott vagy ötven éve. Említették a lányok, hogy Billy igen régimódi neveltetésben részesült, na de ennyire? – Nem tetszik? Nincs semmi baj, nem muszáj felvenned, ha nem akarod.
- Ez gyönyörű, én csak meglepődtem – mondtam gyorsan. Majd a jobb csuklómat odanyújtottam Billynek, hogy felcsatolhassa rám az ajándékot. Csodálatos rózsaszín dísz volt, csak nem voltam hozzászokva, hogy ilyesmit kapok.
- Örülök, hogy tetszik – adta fel rám a meglepetést. – Ez egy szokás Cullenéknél, minden hölgy kap csuklópántot – fogta meg a kezem.
- Igazán? – kérdeztem mosolyogva. – Justin, hol rejtegetted Tanya csuklódíszét? – vigyorodtam el.
- Nem rejtegettem. A szobámban van – rántotta meg a vállát. – Szeretnéd látni, mi?
- Hát, ami azt illeti, érdekelne, hogy milyen – haraptam be az alsó ajkam. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer még Justin ilyen édes, régimódi úriember lesz.
- Rendben, akkor lehozom. Úgyis mindjárt indulnunk kell – mondta a bátyám. Majd elkezdett szaladni az emelet felé.
- Hé, mit nem csinálhatsz még? – kiáltottam utána.
- Nem futottam, ez éppen csak kocogás volt felfelé – kiabált le Justin.
- Maradjunk annyiban, hogy egyelőre csak lassan – mondtam szigorúan.
- Jól van, nyugton leszek, már amennyire tudok – nevetett fel.
- Justin Moore – mondtam dühösen. Nem fogja kockáztatni a jelenlegi állapotát, ha kell, akkor lekötözöm.
- Higgadj, hugi, tudod, hogy nem tennék olyat, amivel fájdalmat okozhatok neked – termett mellettem. Majd az orrom előtt meglengette a sárga csuklódíszt. Orchideából készült, és tényleg nagyon szép volt.
- Ez igen – kerekedtek el a szemeim.
- Nem az én érdemem, Bella mondta, hogy ez fog tetszeni neki – rántotta meg a vállát. – Én csak megvettem. Kedvelem ezt a lányt – fűzte még hozzá. Mire Billy mintha halkan felmorgott volna. Mióta morog, és mi a baja Tanyával? Justin boldogabb tőle, akkor én kedvelem.
- Menjünk – mondta Billy az orra alatt.
Majd a karját nyújtotta, amit én készségesen elfogadtam. Azt hiszem, hogy lesz miről beszélnünk, ha kettesben maradunk. Valamiért gyűlöli Tanyát, és nekem fogalmam sincs, hogy mi baja, hiszen eddig mindenkit kedvelt. Nem láttam még embert, akivel baja lett volna. Bezártuk az ajtót, és amikor megfordultam a látványtól egy pillanatra földbe gyökerezett a lábam. Billy pedig valami olyasmit morgott, hogy „már csak ez hiányzott”.
- Tanya? – mosolyodott el bátyám.
- Szia, szépfiú. Gondoltam, hogy esetleg mehetnénk együtt is – kacsintott rá Justinra. Milyen gyönyörű ez a lány. Az arany szemei, a szőke haja, a tökéletes bőre. Döbbenetes. Úgy tűnik, hogy Cullenék minden barátja is genetikailag tökéletes.
- Te képes voltál értem jönni, amikor meg sem kellett volna moccannod? Hiszen nálatok lesz a bál.
- Én csak gondoltam, hogy van kedved velem jönni – rántotta meg a vállát.
- Már hogyne lenne – vigyorodott el Justin. – Ugye nem baj? – fordult felém fivérem.
- Dehogy, menj csak – mosolyogtam rá. – Egyébként a húga vagyok, Johanna.
- Oh, milyen udvariatlan vagyok – sétált elém. – Nagyon örülök, Tanya vagyok – nyújtotta a kezét.
- Én is nagyon örülök – ráztam meg a kezét. Nem csodálom, hogy tetszik Justinnak. Egyszerűen tökéletesen néz ki, és a jelek szerint kedves is. – Akkor a bálon találkozunk.
- Igen, úgy lesz – pattant be a kocsiba. Majd Justin is beszállt mellé. Ezután Tanya kifarolt a kocsifelhajtóról, és elszáguldott.
- Te jóságos ég! – kiáltottam fel. Komolyan ilyen tempóban akar hajtani? Justinnak autóbalesete volt, és erre most itt száguld vele. Mi lesz, ha történik valami? – Ez nem normális. Mi lesz, hogyha balesetet szenvednek. Justin még csak most épült fel. Én megölöm, ha odaértünk a bálra, én elintézem.
- Nyugi – húzott magához Billy. – Mély levegőt. Majd én elbeszélgetek vele. Jobban szeretném, ha te ma este jól éreznéd magad – simított végig a hátamon. – Gyere, induljunk – húzott a kocsi felé. Majd kinyitotta nekem az ajtót, és besegített. – Nyugodj meg – indította be a motort. – Tudod, Tanya megszállottan szereti a sebességet, de nagyon tehetséges sofőr. A reflexei több százszor jobbak, mint bárkinek, akit ismerek, úgyhogy nincs miért aggódnod, de ígérem, hogy majd beszélek vele. Ne rontsuk el az estét, kérlek – fogta meg a kezem.
- Rendben, majd igyekszem – adtam meg magam. Tökéletesen igaza van. Nem lenne szép tőlem, hogyha tönkretenném a bált, hiszen Alice és a lányok annyit dolgoztak rajta.
- El fogom terelni a figyelmed, ígérem – simogatta meg a karom. Azt hiszem, hogy kezd kicsit túl közvetlen lenni a viszony közöttünk.
- Rendben – bólintottam rá. Majd diszkréten megfogtam a kezét, és visszatettem a kormányra.
- Jól van, ne haragudj, értem – markolta meg a kormányt.
- Én, sajnálom – simítottam a kezemet az övére. Nyilván már nagyon elege lehet az elutasításból. Tényleg egy hárpia vagyok, pedig nagyon is kedvelem.
- Nem, semmi baj, tudok várni – engedett fel egy kicsit. – Meg is érkeztük – fűzte még hozzá. Azt hiszem azért nem hagyta, hogy megint megszólaljak, mert elege volt már a magyarázkodásomból.
- Én… - kezdtem bele makacsul. Viszont mire folytattam volna már kiszállt a kocsiból, és kinyitotta nekem is az ajtót. – Billy – fogadtam el a felajánlott karját.
- Ne magyarázkodj megint, kérlek – sóhajtott fel. – Nincs semmi baj, tényleg. Érezzük jól magunkat ma este, ez a lényeg. Ezért van a bál.
- Rendben – haraptam be az alsó ajkam.
Tényleg nem akartam megbántani, csak nem természetes, hogy van valaki az életemben, főleg nem egy ilyen férfi, aki törődik velem. Nem vagyok elkényeztetéshez szokva. Nem mintha nem esne jól, egyszerűen csak furcsa, szokatlan. Velem senki sem törődött a baleset óta, így hajlamos vagyok eltaszítani azokat, akik akarnak. Billy ismét felajánlotta a karját, én pedig gondolkodás nélkül elfogadtam, és hagytam, hogy bekísérjen a házba. Alice szélesen vigyorogva nyitott nekünk ajtót, de amint meglátott minket lefagyott az arcáról a vigyora.
- Mi történt? Tanya nem akart rosszat, amikor elment Justinért, csak gondolta, hogy kettesben jobban tudtok beszélgetni a kocsiban is, és… - magyarázkodott Alice.
- Semmi baj, Alice – mosolygott rá Billy. – Csak Johanna eléggé nehezményezte, hogy Tanya néhány másodperc alatt gyorsul százra a kocsijával – mondta határozottan. – Tudod, hogy nem szereti a száguldó autókat.
- Oh, már értem. Tanya, gyere csak ide egy pillanatra – morgolódott Alice.
- Ne, tényleg semmi baj. Majd én megbeszélek vele – tiltakoztam hevesen. Nem akarok jelenetet rendezni itt helyben. Meg egyébként sem.
- Rendben, egyébként Billy mondta, hogy a kedvenc sütid a csoki torta vanília mázzal, úgyhogy tegnap sütöttünk egy párat, hogy legyen bőven – csilingelte Alice. – Úgyhogy befelé, és essetek neki – ragadott minket kézen. Majd behúzott a nappaliba. – Istenem, olyan gyönyörű vagy – lelkesedett. Majd kisimította a szoknyámat.
- Köszönöm – pirultam el megint.
- Odamegyek a fivéreimhez – engedett el Billy. Majd egy szempillantás alatt eltűnt a szoba másik végében, ahol a testvérei voltak Gabriellával és Nath-tal.
- Na jó, indíts a konyhába, kisasszony. Nem veszem be, hogy Tanya a bajotok – nézett rám Alice morcosan.
- De én…
- Indíts – morgott rám erőteljesebben.
- Jól van, megyek – forgattam meg a szemeimet. Miért kell drámát csinálni egy kis félreértésből?
- Mi a fene van már megint veletek? A múltkor már azt hittem, hogy egy pár vagytok, aztán megint tartottátok a két lépés távolságot, aztán igent mondtál neki a bálra, aztán most megint igyekszik kerülni téged, hogy idézem „szabad teret és gondolkodási időt adjon neked”. Te tényleg ennyire bizonytalan vagy, vagy csak kínzod ezt a szerencsétlent? – fakadt ki Alice.
- Én nem szándékosan teszem – hajtottam le a fejem.
- Aha, véletlenül oltod mindig szerencsétlent – mondta ironikusan.
- A fenébe is, Billy is csak egy férfi, miért bízzak benne? – csattantam fel én is.
- Azért, mert bizalom nélkül nincs kapcsolat. Soha nem akarsz megállapodni? Nem akarod, hogy mindig legyen melletted valaki? Nagyon kedveled Billyt, de mégsem kaphat egy esélyt. Hogyha soha nem leszel hajlandó egy kicsit is közelebb engedni magadhoz, akkor mondd meg neki nyíltan, hogy megtalálhassa a szerelmet egy másik nőben. Igazságtalan vagy. Tudom, hogy nem szándékosan teszed, de teljes mértékben helytelen, ahogy viselkedsz. Ez a fiú még a lelkét is kiteszi érted, te meg még csak kísértésbe sem jössz. Nehogy azt mondd, hogy nem tetszik rajta valami, mert ez a srác kifogástalan – fakadt ki Alice megint.
- Billy tényleg fantasztikus – bólintottam rá.
- De? – kérdezte Alice.
- Nincs semmi, de. Tényleg remek ember, fantasztikus férfi, én csak nem tudom, hogy hogyan kezeljem a helyzetet. Elég kínos, hogy már két család és még a bátyám is azon dolgozik éjjel-nappal, hogy Billy és én egy pár legyünk. Nehogy elkezdj tiltakozni, mert nem vagyok hülye. Pontosan tudom, hogy a hátam mögött azon dolgoztok, hogy összejöjjek Billyvel – emeltem magam elé a kezeimet. – Már lassan azt sem tudom, hogy mit érzek én, és mit akartok bebeszélni nekem. Ez így nem megy. Egy kapcsolatnak nem így kell létrejönni, hogy tízen, vagy mit tudom én hányan állnak a hátunk mögött, és fortélyokkal próbálnak összehozni.
- Nos, ebben van igazság, de magadtól észrevetted volna őt? – szegte fel Alice az állát dacosan.
- Valószínűleg nem, de miután megmutattátok nekem az értékeit, talán kiszállhattatok volna ebből a „hozzuk össze Billyt és Johannát” projektből. Levegőt sem kapok tőletek. Ne értsd félre, mert imádom a családod, és a Black családot is, de tényleg túlságosan ráálltatok már arra, hogy összejöjjünk.
- Oké, felfogtam, ezentúl azt csinálsz, amit akarsz, és úgy rontod el a jövődet, ahogy akarod. Csendben fogom nézni – bólintott Alice.
Majd elsietett Jasper felé. A francba, én nem akartam megbántani senkit. Talán túl durva voltam? Nem volt szándékos, de tényleg idegesítő, hogy mindenáron össze akarnak boronálni valakivel. Még akkor is, ha Billy tényleg csodálatos.
- Beszélhetünk egy kicsit? – simogatta meg Esme a karomat. Hogy került ide?
- Hát persze – sóhajtottam fel. Még eggyel több vagy kevesebb lelki fröccs erre az estére már édes mindegy. Tudom, hogy igazuk van, de én akkor is ilyen zárkózott vagyok.
- Akkor talán menjünk ki egy kicsit a teraszra – fogta meg a kezem. Majd kihúzott a házból. – Figyelj rám, kedvesem. Én tudom, hogy nem egyszerű rossz élmények után közel engedni magadhoz valakit, de könnyen lehet, hogy megéri.
- Ezt meg honnan tudod? Mármint…
- Mármint azt, hogy egy család örökbefogadott és az új apukád bántalmazni akart téged? – kérdezett vissza. – A válasz egyszerű, én mindenhez hozzáférhetek az árvaházakban, és így a te adataid után néztem. Kíváncsi voltam, hogy mitől zárkóztál be ennyire. Az ilyesminek mindig van kiváltó oka. Hidd el, sokat tudok a zaklatásokról, de egy kedves férfi feledtetni tudja még a legrosszabbat is.
- Honnan tudod? – kérdeztem kikerekedett szemekkel.
- Carlisle a második férjem. Az első, nos, nem nevezném se kedvesnek, se gyengédnek. Évekig éltem állandó lila foltokkal a testemen, megalázva. Azt hittem, hogy soha többé nem fogok bízni férfiban, de aztán jött Carlisle. Csak esélyt kellett adnom neki, mert addig nem közelített, amíg nem adtam rá jelet, hogy megteheti. Billy sem fog közeledni feléd, amíg nem akarod tiszta szívből.
- Billy nem tudja, hogy engem bántani akartak. Ugye nem mondtad el neki? – kérdeztem rémülten. Ezt a dolgot nem szeretem szétkürtölni, ha nem muszáj.
- Természetesen nem tudja, de talán megértene, ha elmondanád neki. Ezért vagy olyan, amilyen. Egy kedves lány vagy, aki mindenkit szeret, de nagyon nehezen hagyja, hogy megközelítsék. Nekünk sem volt egyszerű, hidd el. Carlisle rengetegszer mesélt rólad. Mindig azt mondta, hogy fantasztikus munkaerő vagy, tehetséges orvos tanonc, de megközelíthetetlen ember. Ezért kezdtem el egy kicsit nyomozni utánad. Ne aggódj, nálam tökéletes biztonságban van a titkod, de gondold át a dolgot. Lehetsz még boldog, csak esélyt kell adnod rá. Neked kell akarni, mert Billy nem fog semmit erőltetni, az biztos. Most pedig menjünk vissza, mert Alice el akarja kezdeni a bulit – fogta meg a kezem. Majd elmosolyodott és húzni kezdett a szoba felé.
- Haragszik rám – hajtottam le a fejem.
- Ugyan, már nem is emlékszik rá, hogy néhány perce összevesztetek. Alice egyáltalán nem haragtartó – legyintett Esme. – Gyere és érezd jól magad, legalábbis próbáld meg, mert ez a bál éppúgy a mi kedvünkért van, mint a tiedért. Mindenkinek boldognak kell lennie.
- Rendben, menjünk – mosolyogtam rá.
Azt hiszem, hogy ki kell engesztelnem Billyt. Amikor beléptünk a házba lányok egy sorban álltak, ahogy a fiúk is, de minden férfi szeme be volt kötözve, és a harisnyakötők egy kis asztalon voltak összekeverve. Esme elmosolyodott az asztal mellett, majd egy határozott mozdulattal levette a harisnyakötőjét, és a többi közé helyezte. Majd várakozóan rám mosolyogtak a lányok, úgyhogy én is engedelmesen levettem a ruhadarabot, majd az asztalra helyeztem, és kicsit megkevertem a kötőket.
- Akkor most következzék az est első programja, a fiúk mindjárt kiválasztják maguknak a párt, az első tánchoz – mondta Alice lelkesen. Majd a lejátszóhoz sétált és felcsendült a keringő.
Izgatottan figyeltem, ahogy a fiúk kinyújtják a karjukat a harisnyakötők felé, és közben magamban azért rimánkodtam, hogy Billy a rózsaszínt vegye el, de nem így történt. Edward fogta meg a rózsaszín harisnyakötőt. Nem akartam őt sem megbántani, ezért amikor levette a szemfedőt rámosolyogtam biztatásként, ő pedig vissza rám, de az én mosolyom nem volt túl őszinte. Szerettem volna kiengesztelni Billyt. Nem volt sok időm tépelődni ezen, mert Edward megállt előttem és meghajolt.
- Szabad egy nyitótánc erejéig, kisasszony? – kérdezte mosolyogva.
- Megtiszteltetésnek veszem, uram – pukedliztem. Majd hagytam, hogy Edward közelebb húzzon magához, és táncolni kezdtünk. Egy-két percet táncoltunk, én pedig addig összeszedtem a bátorságomat, majd felnéztem Edwardra. – Kérlek, ne haragudj meg azért, amit most teszek. Nem ellened szól, esküszöm – hadartam el gyorsan. Majd kézen fogva sétáltam vele Bellához, és Billyhez, akik még mindig keringőztek. – Bella, lekérhetem Billyt? – kérdeztem idegesen. Lehet, hogy most tönkreteszek egy protokolláris eseményt, de úgy érzem, hogy most vagy soha. Most kell megtennem az első lépést, amíg még határozott vagyok. Ha túl sokat kombinálok, akkor megint ostobaság lesz a vége.
- Hát persze – vigyorgott rám Bella. Majd néhány pillanattal később már Edwarddal táncolta körbe a nappalit. – Táncolsz velem? – kérdeztem az értetlen Billy szemeibe nézve.
- Örömmel – villantott rám egy halvány mosolyt.
Majd átkarolta a derekamat, és magához húzott. Legnagyobb örömömre a keringő egészen hosszúra nyúlt, én pedig kifejezetten élveztem a táncot. Nem kellett gondolkodni, sem beszélni, egyszerűen csak jó volt körbetáncolni a termet a többiekkel. Egyszer-egyszer lopva Justin felé pillantottam, aki boldogan csevegett tánc közben Tanyával. Carlisle, és Eleazar pedig két-két lánnyal táncolt. Carlisle Esmével és Kate-tel, míg Eleazar Carmennel és Irinával. Kedves volt tőlük, hogy nem hagyták a lányokat, petrezselymet árulni. Érdekes módon mindenki a párjával táncolt, csak engem nem Billy húzott ki, ez mindenképpen gyanús, talán szándékosan nem engem választott a táncra? Mert biztosan volt itt valami sumák, mert fizikai képtelenség, hogy mindenki eltalálta volna a párja harisnyakötőjét.
- Kérdezhetek valamit? – néztem fel Billyre kíváncsian.
- Persze – mosolygott rám bátorítóan.
- Te miért nem engem húztál ki? Nem is volt rendesen bekötve a szemetek, igaz? Anthony Nath-tal táncol, Jake Gabriellával, Emmett Rosalie-val, Carlisle Esmével és Kate-tel, Eleazar Carmennel, és Irinával, Justin Tanyával, csak te és Edward cserélődtetek fel. Elég valószínűtlen, hogy ez pontosan így sikerüljön csak úgy. Tehát egyértelmű, hogy csaltatok, ahogy az is, hogy szándékosan nem engem választottál a keringőhöz – mondtam határozottan.
- Én csak nem akarok rád akaszkodni. Egész este elutasító voltál velem, gondoltam, hogy akkor békén hagylak. Azt hittem, hogy szívesebben táncolsz Edwarddal, ezért megbeszéltem vele – rántotta meg a vállát.
- Én…
- Nem kell magyarázkodnod. Csak még nem tudom kiszámítani, hogy mikor akarsz velem lenni, és mikor nem. Elég sűrűn váltakozik a véleményed a kapcsolatunkról, így elég nehéz a számomra eldönteni, hogy mikor közeledhetek, és mikor kell visszahúzódnom. Ne haragudj meg a kijelentésért, de nagyon nehéz eset vagy – magyarázkodott Billy. Hát ezzel nem tudok vitatkozni.
- Sajnálom, ígérem, hogy megpróbálok megjavulni – haraptam be az alsó ajkam.
- Nem azt akarom, hogy megváltozz, csak azt, hogy döntsd el, mit akarsz. Szerintem már tudod a választ, csak félsz – mondta mindentudóan.
- Valószínűleg igazad van – bólintottam rá.
- Csak érezd jól magad velem ma este, vagy legalábbis próbáld meg, aztán majd kialakul – simított végig a hátamon. Én pedig beleborzongtam a kellemes érintésbe. – Rendben?
- Igen, ez nagyon jól hangzik – vettem ki a kezemet az övéből.
Majd a nyaka köré fontam mindkét karomat, és hozzá bújtam. Mindketten jobban járunk, ha megpróbálok ellazulni egy kicsit a társaságában. Néha már sikerült, csak akarni kell. A keringő lassan véget ért, és egy sokkal gyorsabb ritmus kúszott be a fülembe. Billy egy pillanat alatt felkapott és megpörgetett, én pedig ijedtemben felsikoltottam.
- Mit csinálsz? – csimpaszkodtam bele kézzel-lábbal.
- Tudod ez rocky, erre így táncolnak – vigyorgott rám.
- Nem, én nem így táncolok rá, sőt erre a számra sehogy sem táncolok. Ne csinálj ilyet, mi van, ha leejtesz?
- Még véletlenül sem ejtelek le, nem kell félned – karolta át a derekamat. – Csukd be a szemed, és engedd el magad, bízz bennem. Élvezni fogod a dolgot.
- De én…
- Te ma este jól érzed magad velem, emlékszel? – kérdezte vigyorogva. – Szemeket behunyni.
- Jól van – sóhajtottam fel idegesen. Majd engedelmesen behunytam a szemem.
- Az is jó lenne, ha közben nem fojtanál meg – kapott Billy levegő után.
- Oh, bocsi – lazítottam el a karom és a lábam.
Majd egy szempillantás múlva megint pörögtem. Próbáltam elengedni magam, amennyire csak tudtam, de nem igazán jött össze. Aztán hirtelen megnyugodtam, és lassan mozogni kezdtem én is a zene ütemére, és egész jó kis tánc kerekedett ki a dologból. Félve nyitottam ki a szemem, de nem kellett volna. Mindenki körülöttünk állt, és vigyorogva figyelt minket. Egyedül Jasper vágott olyan furcsa arcot, mintha koncentrálna ránk. Lehet, hogy a mozdulatainkat elemzi? Hiszen ő és Alice nagyon tehetségesen táncolnak.
- Ez egész jó – sikkantottam fel. Billy pedig boldogan elmosolyodott.
- Ez az, hugi – kántálta Justin. Én pedig az egyik fordulónál ráöltöttem a nyelvem, mire mindenki felnevetett.
- Akkor az idei bál első díját Billynek és Johannának ítéljük meg, ezért a fantasztikus táncért, de előtte még jön egy feladat. Valamelyik ruhadarabból kettő van Johannán, és Billynek ki kell derítenie, hogy mi az – csilingelte Alice. „Megfojtalak” tátogtam Alice felé. Mire egy még szélesebb vigyort villantott rám a megfenyegetett. Mindketten pontosan tudjuk, hogy két harisnyakötőt kaptam. Eddig nem tudtam, hogy miért, de most már értem. – Oh, még valami az érintett ruhaneműt a száddal kell levenned Johannáról.
- Adtok valami támpontot? – pillantott körbe Billy kíváncsian.
- Legyél kreatív, haver. Legutóbb én játszottam ezt Rose-zal. Most legálisan letapizhatod a csajszit, jó móka, nekem fél órába telt megtalálni a dupla ruhadarabot – vigyorgott felénk Emmett. Fél óra, így, itt, mindenki előtt? Na nem, az teljesen kizárt.
- Khm… - köhintettem nagyon halkan. Billy nem volt messze tőlem, és nem akartam lebukni. Óvatosan felhúztam a szoknyám egy picit, hogy senki ne vegye észre, de reméltem, hogy Billy érti a célzást.
- Megengeded? – mosolygott rám.
- Azt hiszem, hogy nincs más választásom – haraptam be zavaromban az alsó ajkam. Ez nagyon-nagyon kínos lesz.
Billy elém térdelt, és várakozóan nézett rám. Mire én elpirulva bólintottam. A következő pillanatban lassan felhúzta a szoknyámat, egészen a combom közepéig, ahol kilibbent az apró ruhadarab. Billy felnézett rám, majd kacsintott, és óvatosan a fogai közé vette a harisnyakötőmet, amit utána kínzó lassúsággal húzott le rólam. Amikor már a bokámnál tartott finoman felemelte a lábamat, és végérvényesen megszabadított a harisnyakötőmtől, mire mindenki hangos tapsolásba, és fütyülésbe kezdett. Billy pedig felállt, kivette a szájából a ruhadarabot, és vigyorogva, győzedelmesen meglengette mindenki előtt. Emmett és Justin majd meg szakadt a nevetéstől a zavaromat látva, úgyhogy hirtelen ötlettől vezérelve Billy hátára ugrottam, és megpróbáltam visszaszerezni a harisnyakötőmet, hogy elrejtsem, de egy kicsit túl heves lehettem, mert a következő pillanatban már a kanapén feküdtünk.
- Na, de Johanna. Ne itt, mindenki előtt… - kezdett bele Emmett. – Bár, ha jobban belegondolok, akkor miért is ne. Várjatok, van popcorn is, ne hagyjátok abba, mindjárt visszajövök – mondta, majd eltűnt. Azután pedig valóban egy nagy tál popcornnal tért vissza, és felkuporodott az egyik fotel karfájára.
- Valaki bíztatja, hogy ilyen perverz legyen, vagy magától is megy neki? – néztem körbe kérdőn a termen.
- Őt már így fogadtuk örökbe – mosolygott rám Esme. – Nem igazán nevelhető, de azért nagyon aranyos, és segítőkész, hogyha szükséged van valakire. Csak meg kell szokni a humorát.
- Ne hozd zavarba szegény Johannát – lépett Rosalie a párja mellé. Majd akkorát kólintott a fejére, hogy azt hittem, hogy Emmett feje még be is tört.
- Bébi, ne már, végre mókás a kiscsaj, ez volt az első spontán reakciója, amióta megismertük – dörzsölte meg az ütés helyét.
- Attól még nem kell szegényt kínos helyzetbe hozni, kedvesem – mosolygott ránk Esme. – Alice, ha jól tudom, akkor nyeremény is dukál ehhez a remek teljesítményhez.
- Hát persze, minden játékhoz jár a nyeremény – szaladt elénk Alice egy dobozzal. – Húzzátok ki a nyereményt – mondta vigyorogva. Billy pedig megfogta a kezem, és együtt húztunk ki egy cetlit. Majd átnyújtottuk Alice-nek. – A nyeremény pedig… dobpergést kérnék – fordult a nappali másik sarka felé Alice. Ahol Jasper ült, és egy egész helyre kis dobszólót adott elő az asztalon. – Öt nap a Niagara vízesésnél, szervezett programokkal – sipította Alice.
- Hogy mi? – kerekedtek el a szemeink. Nem csak az enyémek, hanem a társamé is. A Niagara vízesésnél? Ezt nem mondhatja komolyan, hiszen az egy vagyon.
- Öt nap a Niagara vízesésnél, szervezett úttal és programokkal. A nyereményt Esme és Carlisle ajánlotta fel, köszönjük nekik – tapsikolt Alice. Majd az orrunk elé tartotta a cetlit. - Az út kifizetve, csak ki kell találnotok, hogy mikor mentek.
- Ezt nem fogadhatom el – nyújtottam vissza az ajándékot.
- Dehogynem, különben megsértődünk – nézett rám Carlisle komolyan. – Az ajándékokat mindenkinek el kell fogadnia. Nálunk ez a szabály. Úgyhogy szépen elutaztok, mindketten. Érezzétek magatokat nagyon jól – ölelt át a mentorom.
Majd Billyvel is kezet rázott. Ezután pedig mindenki gratulált nekünk a nyereményhez. Én személy szerint határozottan túlzásnak ítéltem ezt a gesztust, de tény, hogy nagyon boldog voltam, hogy végre eljuthatok oda, ahova kislány korom óta mindig is vágyakoztam.
- Akkor most folytassuk táncversennyel, már olyan izgatott vagyok. Johanna és Billy lesznek a pontozóbírók, mert ők már kaptak nyereményt – szaladt Alice a lejátszóhoz, és betett egy jó pörgős számot.
- Óvást nyújtok be, ezt a kört úgyis ti nyeritek, ez Jasper és a te tereped – panaszkodott Emmett.
- Nyugi, ezután tangó jön – vigyorodott el Alice.
- Na jó, akkor hajrá – bólintott rá Emmett.
Emmettnek igaza volt, a pörgős számban tényleg Alice és Jasper volt a legjobb. Bár úgy láttam, hogy mindegyik pár kiemelkedett valamiben, és verseny egészen addig tartott, amíg nem kapott mindenki valamilyen ajándékot. Alice úgy látszik, hogy nagyon is alapos volt. Gaby és Jake kaptak egy hét síelést Ausztriában, Justin és Tanya nyert egy hetet Londonba, Anthony és Nathalie kölcsönkapják Esme szigetét két hétre, és még hasonló igen komoly ajándékok találtak gazdára. El sem tudtam képzelni, hogy honnan telik ekkora ajándékokra a Cullen családnak, de inkább nem is kérdeztem meg. Nem akartam illetlen lenni, hiszen milyen lenne, ha eléjük állnék, hogy „mondjátok csak, honnan van ekkora vagyonotok, csak kíváncsiságból kérdezem”. Mindenesetre mindenki nagyon boldog volt a meglepetések miatt, és a bál hangulata is egyre jobb lett. A gyorsabb számok fokozatosan egyre lassabbakra cserélődtek fel, és néhány órával később már azon kaptam magam, hogy mindenki lassúzik. Tudom, hogy nem illik, de kíváncsian kémleltem körbe a párokon. Anthony és Nathalie teljesen összesimulva boldogan keringtek. Gaby szerintem már félig aludt Jake karjaiban, de szorosan csimpaszkodott a nyakába. Justin és Tanya is összebújtak, de bátyám sokkal diszkrétebb volt, mint a többi férfi a teremben. Annyira nem szorította magához a partnerét, de azt azért nem mondanám, hogy távol álltak egymástól. Sőt köztük sem volt túl sok hely levegőnek. Esme és Carlisle volt kétségkívül a legdiszkrétebb, egymásra mosolyogva, gyönyörű tartással keringtek, miközben néha egy-egy futó csókot váltottak. Egyszerűen csodálatosan festettek együtt. Rose és Emmett egy cseppet sem diszkréten majd felfalták egymást a terem egyik szélén, úgyhogy róluk gyorsan továbbsiklott a pillantásom. Alice és Jasper inkább álltak, mint táncoltak, miközben Alice Jasper mellkasára hajtotta a fejét, és halkan sugdolóztak. Eleazar, Carmen, Irina és Kate már elmentek. Azt mondták, hogy nagyon fáradtak, így elmentek lepihenni. Azt viszont nem tudom, hogy hova, mert kimentek a házból és vissza sem jöttek. Azt hittem, hogy itt van a szállásuk a Cullen házban. Mindenesetre ma elvileg mindenki itt alszik, úgyhogy nem is gondolkoztam ezen sokáig, hanem inkább tovább kémleltem a teremben. Bella Edward lábain állt, miközben Edward körbe-körbe táncolt a teremben. Mindketten boldogan mosolyogtak.
- Mit csinál Bella és Edward? – kérdeztem Billy fülébe suttogva. Mire Billy arra kapta a pillantását.
- Úgy látom, nosztalgiáznak – vigyorodott el. Nosztalgiáznak? Ez elég fura gondolat, főleg, hogy mióta lehetnek együtt? Legfeljebb két éve, könyörgöm tizenhét vagy tizennyolc évesek. Hogyan nosztalgiázhatnának egyáltalán?
- Aha – tört ki belőlem a roppant elmés válasz.
- Fáradt vagy? – mosolygott rám.
- Nem is tudom – gondolkodtam el. – Fáradt vagyok egy kicsit, de még nem kóstoltam a tortámat, úgyhogy azt hiszem, inkább éhes vagyok, és majd csak utána hagyom, hogy fáradt is legyek. Ígértetek nekem egy csoki tortát vanília mázzal – mosolyodtam el. Biztosan nagyon finom, hiszen házi, de annyira belemerültünk a szórakozásba, hogy el is felejtettem enni belőle.
- Nos, ez esetben, menjünk, és nézzük meg magunknak azt a tortát – vigyorodott el Billy.
Majd kézen fogott és a konyha felé kezdett el húzni, én pedig készségesen követtem őt. Gyorsan megtaláltuk a kérdéses tortát, és azonnal fel is vágtam a mellette lévő késsel. Először Billynek vágtam egy nagy szeletet, mert az étkezési szokásait ismerve, akár a fél tortát is odaszeletelhettem volna neki. Magamnak is vágtam egy kisebb szeletet. Az én étvágyammal sincs gond, de társaságban mégsem fogok magamba tömni egy negyed tortát. Elég kínos lenne, ha mindenki látná, ahogy eltűntetek embertelen mennyiségű édességet. Mégis csak lány vagyok. Az egy dolog, hogy nem látszódik meg rajtam a felesleg, de azért adnom kell magamra ennyi férfi előtt. Így viszont fele annyi időbe telt felfalnom az egyébként elképesztően finom süteményt, mint Billynek. Vágyakozva pillantottam a megmaradt süti felé, de elhatároztam, hogy nem fogok ma este többet enni belőle.
- Miért nem eszel még? – kérdezte Billy. – Látszik rajtad, hogy még szeretnél – fűzte még hozzá.
- Társaságban vagyunk, nem hiszem, hogy jó szemmel néznék, ahogy megeszek egy regiment süteményt – suttogtam halkan. – Hiszen a lányok nem is ettek, Gabriellán, és Nathalie-n kívül.
- Ez csak a te véleményed, de emlékeztetnélek, hogy Gabriella egy fél tálca krémesen van túl, míg az a pusztítás ott a tálcán Nath-nak tudható be. Nem szerepeltek gyengén a lányok, fogadjunk, hogy te még csak a nyomukba sem tudsz érni – vigyorgott rám pimaszul.
- Most komolyan fogadni akarsz? – kérdeztem kíváncsian. Biztosan csak viccelt.
- Hát, ami azt illeti, szinte biztos vagyok benne, hogy nem tudsz annyit enni, mint Gaby, vagy Nathalie – mondta határozottan.
- Oh, valóban? Mi legyen a tét? Bár teljesen mindegy, mert úgy is veszítesz – mondtam pimaszul.
- Mit szólnál egy csókhoz? – kérdezte félénken. Én pedig hirtelen félrenyeltem az üdítőt, amibe belekortyoltam. – Oké, akkor találjunk ki valami mást, csak meg ne fulladj itt nekem.
- Nem, állom a fogadást – mondtam ellentmondást nem tűrve. Még a végén megint félreérti, és azt hiszi majd, hogy ódzkodom az érintésétől.
- Hallottam, hogy fogadást kötöttetek, jövök bírálni – termett Emmett az asztal mellett.
- Én is, mert úgy tiszta a verseny, hogyha egy női szempár is zsűrizik – szökellt oda Alice is. Majd szép lassan az egész család. Na jó, most komolyan mindenki bámulni fog, miközben eltűntetek egy tonna süteményt? Ez meglehetősen kínos szituáció lesz.
- Khm… úgy volt, hogy ez egy kis magánfogadás lesz – sütöttem le a szemeimet.
- Értjük – bólintott rá Carlisle. - Akkor Emmett és Alice marad zsűrizni, mert ők voltak az elsők akik jelentkeztek, mindenki más pedig vonuljon fel az emeletre, amíg a fogadás véget nem ér – utasított Carlisle mindenkit.
- Nem akarom elrontani a partit, úgy is jó, ha csak a nappaliban maradtok – ajánlottam a lehetőséget. – Táncoljatok tovább, és ne is törődjetek velünk.
- Rendben, ahogy akarod. Akkor hajrá – szorította meg a vállam bátorítóan.
- Köszi – haraptam be az alsó ajkam. Elég magas a mérce, de akkor is megcsinálom. Elszántan ültem le a székre és vettem magam elé egy fél tortát, na meg persze egy villát.
- Megállj – kiáltott fel Alice. Majd kikapott két konyharuhát az egyik szekrényből, és az egyiket a dekoltázsomhoz igazította, a másikat pedig az ölembe helyezte. – Csak nem azt gondoltad, hogy hagyom, hogy véletlenül is leedd ezt a ruhát? Arról szó sem lehet, ez a darab egy kincs.
- Köszönöm Alice, nagyon figyelmes vagy – forgattam meg a szemeimet. Nem vagyok már öt éves, jó, hogy bízik bennem.
- Na, akkor kezdheted – ült le Emmett az asztal másik végébe.
Jesszusom, mibe kevertem bele magam? Miért nem tudom tartani a számat? Sejtettem, hogy még egyszer nagyon ráfázok a nagy számra. Csak azért is menni fog. Nem is olyan nagy ez a süti. Szépen lassan álltam neki az elpusztításának, gondoltam, hogyha nem habzsolok, hanem nyugis tempóban kísérlem meg eltűntetni, akkor könnyebben fog menni, de már egy negyed tortánál kezdtem úgy érezni, hogy nem bírom tovább, de nem akartam ilyen könnyen feladni. Csak egyik falatot a másik után. Motyogtam folyamatosan gondolatban, és eljutottam odáig, hogy már csak egy szeletnyi volt a tányéron, de azt már tökéletesen esélytelen volt, hogy képes leszek magamba gyömöszölni.
- Mi volt az? – kapta hirtelen a pillantását Billy az ablak felé.
- Hol? – sietett az üveghez Alice és Emmett is.
Billy pedig egy szempillantás alatt eltüntette a maradék tortát, és le is nyelte, majd vigyorogva rám kacsintott. Mire a többiek visszafordultak, addigra már semmi jele nem volt annak, hogy Billy ette meg a maradékot.
- Ti csaltatok – fordult vissza Emmett és Alice megvilágosodva. – Nincs odakint semmi. Csőbe húztatok minket.
- Bizonyítsd – szólítottam fel őket.
- Nem kell bizonyíték, ez egyértelmű – mondták morcosan. – Billy? – fordultak most felé.
- Hé, az én érdekem volt, hogy elveszítse a fogadást, miért segítettem volna neki? – kérdezte ártatlanul.
- Na persze… - kezdtek bele újra. Viszont gyorsan közbeszóltam.
- Ha tudjátok bizonyítani, hogy nem én nyertem, akkor hallgatlak titeket, de ha nem, akkor ez csak vádaskodás. Egyébként is, ti hagytátok el a zsűri posztját, itt kellett volna ülnötök és figyelnetek. A zsűri hibázott, ez egyértelmű, utána pedig rajtunk akarják leverni a tévedésüket – mondtam határozottan.
- Mi a vita tárgya? – lépett be Carlisle a szobába.
- Csaltak – mutatott ránk panaszosan Alice és Emmett.
- Nem tudják bizonyítani – tiltakoztunk hevesen.
- Nos, ez esetben nincs mit tenni, ha nem tudjátok bizonyítani, akkor Johanna a győztes – mondta Carlisle határozottan.
- Pf… legközelebb egy szikra szem esélyetek sem lesz csalni – mondta Alice morcosan. Emmett pedig hevesen bólogatott.
- Legközelebb olyan zsűrit kérek, aki figyel a feladatára – vigyorodtam el.
- Oh, te kis… - kezdett Alice. Majd nagyon elgondolkozott.
- Pimaszt akart mondani, csak valami komolyabbon gondolkozik – lépett be Edward vigyorogva.
- Honnan tudod? – kérdeztem kíváncsian.
- Mindig mindenki pimasz, aki keresztülhúzza a számításait – nevetett fel Bella. – Ne aggódj, gyorsan megbékél, Alice nem haragtartó. Az a nagy mackó, pedig senkire sem tud haragudni igazán – mutatott Emmettre.
- Az jó – nyomtam el egy ásítást. Vajon hány óra lehet már? Te jó ég hajnali kettő? Lehet, hogy szundítani kéne egyet. – Nagyon megharagudnátok, hogyha lepihennék? Azt hiszem, hogy rendesen kifárasztott a tánc.
- Dehogy, menjetek csak – vigyorgott rám Alice. – Édes a bosszú – fűzte még hozzá.
- Bosszú? – néztem rá kikerekedett szemekkel.
- Talán elfelejtettem valamit megmondani neked és Billynek – mondta lelkesen. – Jöhetnek a szemkötők srácok – adta ki az utasítást.
- Miféle szemkötők? Miféle bosszú? – kérdeztem idegesen. Majd Billy felé fordultam, aki ugyanolyan döbbent arckifejezéssel figyelte az eseményeket.
- Majd meglátjátok, ha odaérünk – mondta még Alice. A következő pillanatban pedig valaki bekötözte a szememet egy szempillantás alatt.
- Billy, te tudtál erről? – kérdeztem. Majd elakadt a lélegzetem is, mert valaki felkapott.
- Fogalmam sincs, hogy mi történik – válaszolta őszintén.
- Ne aggódjatok már annyit, tetszeni fog a meglepi – csilingelte Alice. Majd a „fogva tartóm” elindult velem valahová.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
