La Push vámpírja - 65. fejezet

65. fejezet


SZIASZTOK! NYARALNI LESZEK HOLNAPTÓL, ÚGYHOGY JÖVŐ HÉTEN NEM LESZ FRISS DRÁGÁIM, DE REMÉLEM, HOGY A MA CSAKIS NEKTEK MEGÍRT FEJEZETEMMEL NÉMILEG KÁRPÓTOLLAK TITEKET. EGY HÉTIG OLASZORSZÁGBAN LESZEK, ÉS AZ ELSŐ UTICÉLOM VOLTERRA, ÚGYHOGY HOZOK MAJD NEKTEK ÉLMÉNYBESZÁMOLÓT :D PUSZI, DRUSILLA

(Nathalie szemszöge)



Ez volt eddigi életem legcsodálatosabb estélye. Még soha nem voltam bálon ezelőtt. Az első bálom az iskolában éppen akkor lett volna, amikor elkezdődött az átváltozásom, így kénytelen voltam lemondani erről az élményről, de ez az este tökéletesen kárpótolt engem mindenért. Csodálatosan éreztem magam. Kellemes zenék, finom ételek és italok, és ami a legfontosabb, csodálatos társaság. Nagyon megszerettem Anthony családját is, és természetesen Johannáék, és Gaby is azonnal belopták magukat a szívembe. A Denali családdal sem volt különösebb problémám, de azért tőlük még megtartottam a két lépés távolságot. Sosem voltam az a könnyen ismerkedős fajta. Ezt a szüleim mindig az önbizalomhiánynak, és a szégyenlősségnek tudták be. Tény, hogy félénkebb vagyok, mint egy átlagos farkas, bár ebben nincs semmi meglepő szerintem. Igen kínos megosztani minden gondolatomat egy regiment férfival.

- Indulhatunk? Már majdnem mindenki a sátra felé tart – suttogta Anthony a fülembe. Fel sem tűnt, hogy az emberek közben eltűntek a környezetünkből. Annyira jó volt összebújva táncolni a szerelmemmel, hogy nem is figyeltem a házba zajló eseményeket.

- Igen, ha véget ért a szám, akkor mehetünk – mosolyogtam fel rá. Mire Anthony is rám mosolygott, majd hirtelen villanás szakította félbe a meghitt pillanatot.

- Annyira szépek vagytok – lelkesedett Alice.

Majd egy szempillantás alatt átszökdelt egy másik szögbe, és újra lecsapott ránk a fényképezőgépével. Azután pedig Bella és Edward volt a következő áldozat. Ők még itt voltak, és ugyanolyan meghitten táncoltak, mint Anthony és én. Annyira szép pár voltak, és annyi nehézségen túljutva találtak újra egymásra. Micsoda szerelem. Mindent elsöprő, tökéletes, őszinte. Én is mindig erre vágytam. Vajon Anthony és én is ilyen tökéletes párt alkotunk majd az idők végezetéig? Annyira jó lenne ilyen meghittségben eltölteni a napokat, és az éjjeleket. Na igen, az éjjeleket, emiatt már régen elég ideges vagyok. Mostanában sokat böngésztem női oldalakat, főleg fórumokat, és kíváncsian olvasgattam a tapasztalatokat. Mindig úgy képzeltem el, hogy a nászéjszakán fogom elveszíteni az ártatlanságomat, de most már nem vagyok biztos benne, hogy ez olyan jó ötlet. Hiszen az nagyon kellemetlen, hogyha ott sül el valami rosszul, milyen lesz a házasságom, hogyha nem tudom boldoggá tenni a férjemet életünk legfontosabb éjjelén?

- Ne gondolj butaságokra, édesem – simított végig a hátamon Anthony. – Főleg ne olyankor, amikor kettő gondolatolvasó van a teremben – súgta a fülembe.

A fenébe, kaptam észbe. Most mit gondolhat rólam Anthony apja? Könnyűvérű nőnek tart egészen biztosan. Zavaromban inkább elbújtam szerelmem mellkasában, és éreztem, ahogy fülig pirulok. Nem elég, hogy a kedvesem kihallgatott, még az édesapja is hallotta, hogy milyen gondolataim vannak.

- A legszívesebb elsüllyednék – motyogtam a mellkasába.

- Ugyan, nem történt semmi. Hízelgőek a gondolataid, de biztos lehetsz benne, hogy én mindig boldog leszek melletted – csókolt bele a nyakamba. – Úgyhogy csak lazíts, majd minden kialakul. Túl sokat elmélkedsz olyasmiken, amik maguktól megoldódnak. Nem sietünk sehová.

- Tudom, de neked sokkal könnyebb, te ismered a gondolataimat, míg én csak találgatok – néztem fel rá felháborodva.

- Drágám, én mindig csak az igazat mondom neked, és esküszöm, hogy ez így is marad. Hogyha pedig bármi kérdésed van, akkor ne habozz kérdezni. Ilyen egyszerű a dolog. Mindenre választ kaphatsz. Szóval, hallgatlak – emelte fel az államat, hogy ránézzek.

- Ezeket a kérdéseket inkább négyszemközt tenném fel, na meg persze négy fül közt is – pirultam el.

- Oh, hát legyen, ahogy akarod – engedett el, amikor vége lett a számnak. – Mehetünk? A sátorban négyszemközt leszünk, nem lesz ott senki, aki megzavarhatja a beszélgetést – ajánlotta fel a karját.

- Ez egy remek ötlet – bólintottam rá azonnal. Majd belekaroltam szerelmembe. Aki azonnal elindult velem a szülei felé, hogy elköszönjön tőlük.

- Jó éjt anya, Edward – ölelte meg őket.

- Sajnálom az előbbi, hogy is mondjam, gondolati kitörésemet – haraptam be az alsó ajkam. Ez nagyon kínos.

- Semmi gond – ölelt át Edward. – Sehol nem vagy Rose-hoz és Emmetthez képest. Sőt a te gondolataid kifejezetten aranyosak voltak – kacsintott rám.

- Jó éjt, drágám – ölelt át Bella is. – Mindent előkészítettem – súgta még a fülembe úgy, hogy csak én halljam. Nekem pedig azonnal gombóc nőtt a torkomban.

- Köszönöm – suttogtam én is.

- Ugyan már, boldogan tettem – engedett el végül. – Remélem, hogy gyönyörű éjszakátok lesz – nyomott egy puszit az arcomra.

- Ebben egészen biztos vagyok – pirultam el.

- Miről beszéltek? – kérdezte Anthony kíváncsian.

- Nem kell mindig mindenről tudnod, fiam – intette Bella játékosan. – Még a végén olyan leszel, mint apád – forgatta meg a szemeit.

- Hé, én is itt vagyok – mondta felháborodva. – Ezért még számolunk, hölgyem – mondta tettetett felháborodással, majd belemarkolt Bella hátsójába. Én pedig gyorsan elfordítottam a fejemet, nem lett volna illendő megbámulnom a nos, hát nem is tudom. Szenvedélyes pillanatot? Valami ilyesminek mondanám.

- Akkor mi megyünk is – hallottam meg mellettem Anthony hangját. Aki kézen fogott és a kijárat felé kezdett húzni. – Legalább a fiatok jelenlétében mellőzhetnétek ezt a fajta, hm… testi kontaktust – szólt még hátra a szüleinek. Majd kilépett velem az ajtón, és felkapott.

- Inkább sétáljunk – néztem rá kérlelőn. Nekem még egy kis időre van szükségem mielőtt odaérünk.

- Mi a baj, kicsim? – nézett rám kérdőn.

- Semmi – vágtam rá a kelleténél gyorsabban.

- Dehogynem, tudom, hogy valami van, nagyon feszült vagy – kötötte az ebet a karóhoz. – Egész este furcsa voltál, csak azt nem tudom, hogy miért. Kivételesen nagyon jól titkolsz valamit, csak azt nem tudom még, hogy mit.

- Hamarosan kiderül – nyeltem egy nagyot.

- Nem akarsz beszélgetni róla? – kérdezte kedvesen.

- Még nem, majd ha odaértünk a sátorhoz, itt még a falnak is füle van – mondtam határozottan.

- Rendben, akkor haladjunk – kapott fel hirtelen.

Majd egy szempillantás a sátorhoz értünk. Pontosabban a réthez, amin a sátor állt. Mindent színes rózsaszirmok borítottak, ahogy megkértem Bellát, és Alice-t. A sátorban pedig egy elemmel működő vörös fényű lámpás teremtette meg a hangulatot, és a romantikus fényt. A szintén nem árammal működő lejátszóból pedig lágy zongoradallamok csendültek fel. Az ágynemű selyem volt, és bíbor színben pompázott. Pontosan elterveztem, hogy milyen lesz a mi tökéletes első éjszakánk, de ahogy közeledtünk az elérkezéséhez én egyre idegesebb lettem. Még csak tizenhét éves vagyok, és nemsokára férjhez megyek, talán még gyermeket is várni fogok hamarosan. Semmi tapasztalatom nincs a férfiakhoz, és bár Anthony egyáltalán nem sürget, de félek várni a nászéjszakáig. Mi lesz, hogyha elrontok valamit, vagy hogyha egyszerűen csak nem lesz jó? Nem sokat tudok még erről az egészről, de azt tudom, hogy akarom, csak félek tőle. Valószínűleg minden lány így van ezzel az első alkalom előtt, de most kivételesen jó lenne, hogyha ismerném Anthony érzéseit, és gondolatait is ezzel kapcsolatban. Nem tudhatom, hogy ő hogyan képzelte el ezt az egészet. Nem beszéltünk róla nyíltan sem.

- Kicsim, miért nem mondtad el eddig, hogy mi a baj? – szorított magához Anthony. Majd simogatni kezdte a hátamat. – Nincs mitől félned, minden rendben lesz. Csak megijedtél, mert sok minden történt hirtelen. Ha szeretnéd, lassíthatunk, majd megkérem Alice-t, hogy toljuk el az esküvőt még néhány hónappal, hogy megemészd a gondolatot, hogy feleség, és idővel majd anya leszel – ajánlotta kedvesen.

- Nem, én nem akarom elhalasztani. Hozzád akarok tartozni, csak nem akarom megvárni ezzel a nászéjszakát – magyarázkodtam.

- Ezzel? – mosolyodott el Anthony. – Édesem, még beszélni sem vagy képes róla, szerintem még nem készültél fel rá.

- Én igenis kész vagyok rá – háborodtam fel. Már csak tudom, hogy mit akarok. Legalábbis azt hiszem.

- Rendben, akkor készen állsz rá – rázta meg a fejét. – Ezért beszélünk a szexről már percek óta virágnyelven – nézett rám mosolyogva. Mire én megint elpirultam. – Már megint elpirultál, még nem akarod, hidd el, hogyha készen állnál rá, akkor ennyire nem lennél feszült. Biztosan ideges lennél, de ennyire nem – simított végig az arcomon.

- Te most akkor visszautasítasz? – kérdeztem döbbenten.

Azt nem vettem számításba, hogy kaphatok nemleges választ is. Hiszen egy férfinak szüksége van a testi vágyai kielégítésére is. Nem olyanok, mint a nők. Én, nem is tudom, hogy erre most mit kéne reagálnom. Ez egy kicsit megalázó.

- Ezt egy szóval sem mondtam, Nath. Csupán azt mondom, hogy talán erőltetni próbálod az első szeretkezésünket, pedig erre semmi szükség. Én tudok várni. Majd megtörténik, amikor megtörténik, nem kell siettetni a dolgok alakulását – emelt a karjaiba. Majd szó nélkül bevitt a sátorba, és lefektetett a puha takarókra. – Már attól is a világ legboldogabb férfija vagyok, hogy melletted aludhatok, nem kell erőltetned semmit, amit még nem akarsz.

- De én akarom, csak… - kezdtem bele, de elakadt a szavam.

- Csak?

- Valami baj van velem – vallottam be szégyenkezve.

- Baj? Már mi baj lenne veled? – kérdezte Anthony döbbenten.

- Én… mindenki azt mondja, hogy a szeretkezés, a testi vágy ösztönös – kezdtem bele.

- Igen, ezt szokták mondani – bólintott rá kedvesem.

- Nem tudom, az ösztöneim nem súgják meg nekem, hogy mit kéne tennem éppen. Mármint én honnan fogom tudni, hogy jól csinálok-e valamit, vagy te máshogy szeretnéd. Neked sokkal egyszerűbb lesz a dolgod, hiszen hallod a gondolataimat, hogy esetleg mit szeretnék, de én honnan fogom tudni, hogy valamit máshogyan kéne tennem? – kérdeztem pironkodva.

Erre a kérdésemre viszont nem válaszolt, hanem egy határozott mozdulattal magához rántott, és szenvedélyesen megcsókolt. A karjaim reflexszerűen simultak a nyakára, a kezeim pedig a tincseivel kezdtek játszadozni, miközben nyelvünk igéző táncot járt, amitől felforrt a vérem. Már percek óta csókolóztunk, amikor szerelmem elvált tőlem.

- Látod, ez is bizonyítja, hogy ösztönös lesz. Ahogy megcsókoltalak azonnal hozzám simultál egész testeddel, a karjaid a nyakam köré fontad, és beletúrtál a hajamba. Ez nekem mind fantasztikus érzés volt. A tested tudja, hogy mit kell tennie, csak hagyd, hogy magával ragadjon az érzés, ami az előbb átjárt. Ez a lényeg.

- Rendben, tény, hogy csókolózásnál működik a dolog, de a szeretkezés sokkal intenzívebb, egészen más helyzet. Eggyé válunk, és ez egy nagyon komoly dolog. Szeretném, hogyha jó lenne neked, de mivel nincs tapasztalatom, ezért nem tudom, hogy hogyan lenne neked jó – magyarázkodtam tovább.

- Jaj, édesem. Már értem, hogy miért lett úrrá rajtad ez a „szeretkezési pánik” – sóhajtott fel Anthony kissé keserűen. – Az a baj, hogy a farkas éned mindent tökéletessé akar tenni a számomra. Már-már görcsösen csodát akarsz tenni a bevésődéseddel, de hidd el, kicsim, erre az egész pánikra nincs semmi szükség. Minden fantasztikus lesz, mert együtt leszünk. Ne csak engem vegyél figyelembe, hanem magadat is – simogatta meg az arcomat. – Jacob mesélte, hogy amikor Gabyval először voltak együtt, akkor úgy érezte, hogy bármi áron a legjobbat, és a legtöbbet kell adnia a kedvesének. Ő is rettenetesen félt, hogy valami nem lesz jó, de aztán csodálatos éjszakájuk volt, amikor végre megnyugodott egy kicsit. Veled is ez történik most. Próbálj meg egy kicsit lazítani, nem akarom, hogy emiatt görcsölj.

- Sajnálom, én nem szándékosan teszem… én csak… ez… - hebegtem össze-vissza. Nem is tudtam, hogy hirtelen mit mondjak. Valószínűleg igaza lehet, hiszen azóta tört rám a dolog, amióta megint rendszeresen átváltozom.

- Semmi baj, tudom, ez is ösztönös – biccentett Anthony.

- Ez elég kínos – fordítottam hátat neki.

Legszívesebb most azonnal beásnám magam a sátor alá, és soha többé elő sem jönnék. Még soha nem éreztem magam ilyen idiótának. Én akarom leteperni őt, aztán én félek az egésztől a legjobban, ráadásul most kiderült, hogy nem is én akartam ezt az egészet, hanem a farkas, aki bennem él. Bár elvileg a farkas is én vagyok, de én már végképp nem értek semmit. Hogyan hozzam egyenesbe az életem, hogyha mindig összezavar valami.

- Figyelj rám, Nathalie. Nincs semmi baj, kérlek, fordulj vissza hozzám – fogta meg Anthony a vállamat. Majd finoman maga felé fordított. - Ne beszéljünk feleslegesen ennyit. Úgysem tudlak meggyőzni, így inkább érzékeltetem, hogy én mit érzek, és én mit szeretnék – mondta. Azután pedig egy szempillantás alatt fölém gördült, és szenvedélyesen csókolni kezdte az ajkaimat. – Én pontosan ugyanannyira vágyom rád, mint te rám, nem szabad kételkedned ebben – furakodott be óvatosan a lábaim közé. – Érzed ezt? Csakis miattad élem át a szenvedély szépségét, és kínjait. Senki más nem váltotta ki ezt belőlem soha, csakis te. Akarlak téged, de addig várok, ameddig csak kell. Nem foglak elvenni, amíg rettegsz a nászéjszakától.

- Én nem a nászunk miatt vagyok ideges, hanem amiatt, hogy nem leszek elég jó neked – magyaráztam el újra. – Na jó, egy kicsit a nászéjszakától is. Mindenesetre nagyon szeretném tudni, hogy te mire vágysz.

- Ezen segíthetek – mosolyodott el szerelmem.

Majd az egyik kezét az arcomra helyezte, és én azonnal megláttam a képet, amit magában hordozott. Eddig még csak a múltat mutatta meg nekem, de most a jövőt láttam. Mi voltunk azok, ebben a sátorban szeretkeztünk. A sóhajainktól, és a kéjes nyögéseinktől volt hangos a környék, és mindketten szinte sugároztunk a boldogságtól. Csodálatos látvány volt, ráadásul tökéletesen éreztem az érzéseket is. Anthony boldog elragadottságát, és gyönyörét érzékeltem a legjobban.

- Mióta tudsz ilyet? – néztem rá kikerekedett szemekkel miután megszakadt a jelenet.

- Nos, gyakoroltam. A képességem lassan, de biztosan fejlődik. Csak türelmesnek kell lennem. Egyre több dolgot vagyok képes mutatni, és érzékeltetni is.

- Bámulatos – mondtam kikerekedett szemekkel.

- Még mindig ideges vagy, félsz? – kérdezte nyugtatóan mosolyogva.

- Nem, azt hiszem, hogy meggyőztél – könnyebbültem meg. Csodálatos lesz, biztosan az lesz.

- Ezt akartam hallani – csókolt meg lágyan.

Az eleinte lágy csókunk egyre szenvedélyesebb lett, és én úgy éreztem, hogy minden kétségem elpárolgott. Akarom, most már biztos, tudom, hogy jó lesz, tökéletes párt alkotunk, kiegészítjük egymást. Szorosan magamhoz öleltem Anthonyt, hogy el ne húzódjon, és legnagyobb örömömre eszébe sem jutott elválnia az ajkaimtól. Remegő kezekkel kezdtem el gombolgatni az ingét, de nem nagyon akart sikerülni. Bosszúsan szusszantottam fel, mire Anthony elmosolyodott, majd néhány gyors mozdulattal megszabadult az ingtől, és a zakótól is. Azután pedig megéreztem kutakodó kezét a hátamnál. Reflexszerűen emeltem meg egy kicsit a felsőtestem, hogy hozzáférjen a fűzőmhöz, amit határozott mozdulatokkal lazított meg a hátamon. Amikor sikerült kihámoznia a hatalmas anyagból azonnal megéreztem egyik kezét a melltartómon keresztül, mire kéjesen belenyögtem a csókunkba, és én is bátran kezdtem el simogatni a mellkasát. Tökéletes volt a felsőteste. Az ujjaim alatt pontosan éreztem domborodni az izmokat. A széles mellkas, és a kockás has minden egyes érintésemre megrándult, én pedig egyre bátrabb lettem a gondolattól, hogy ilyen nagy hatással vagyok rá. Elakadó lélegzettel figyeltem, ahogy a melltartómból is kihámoz, majd ajkait a mellemre helyezi. A váratlan kéjtől hangos nyögés szakadt fel a mellkasomból, és éreztem, hogy egyre inkább felhevül a testem, de én is akartam őt kényeztetni. Így egy határozott, és hirtelen mozdulattal a hátára fektettem, és lábamat szemérmetlenül átvetettem csípője fölött, majd elhelyezkedtem szerelmemen. Ezzel férfias morgásra késztetve őt. Még egyszer megcsókoltam, majd ajkaimmal a nyaka felé vettem az irányt, azután pedig folyamatosan lejjebb haladtam. Feltérképeztem ajkaimmal az izmos mellkast, és a tökéletes hasfalat, majd apró köröket írtam le a nyelvemmel a köldöke körül, amitől Anthony egyre inkább önkívületi állapotba került. Kicsit bizonytalanul kezdtem el kigombolni az övcsatját, de ezúttal legalább sikerrel jártam, nem úgy, mint az ingjénél. Egy gyors mozdulattal levettem róla a nadrágot, mivel a cipőtől és a zoknitól már megszabadította magát. Az alsónadrágjánál viszont megtorpantam. Mindent meg akartam adni neki, amit csak egy nő adni tud a szerelmének, de nem voltam biztos benne, hogy már elsőre készen állok arra, amit tenni akartam. Valamiért idegenkedtem a dologtól, hogy szájjal kényeztessem kedvesemet. Valahogy nem voltam képes természetes folyamatként kezelni ezt a fajta szexuális érintkezést. Idegesen haraptam be az ajkamat, miközben még mindig az alsónadrág szegélyén volt a szemem. Meg tudom tenni, ez nem lehet kérdés. Már éppen összeszedtem volna a bátorságomat, amikor szerelmem hirtelen magához rántott, majd átfordult velem, és maga alá gyűrt.

- Egyezzünk meg, csak olyasmit teszünk, amit akarunk. Ne hagyd, hogy a farkas géned uralkodjon feletted, mert azt utána meg fogod bánni. Ha a szeretkezés már nem is korai a számunkra, az, amire készültél még biztosan az a számodra – mormolta lágyan a kulcscsontomba.

- Rendben, kontrollálom magam – mondtam határozottan. Csak Nathalie vagyok, nem alfa, nem farkas, csak egy lány, aki a kedvesével szeretkezik.

- Ez a beszéd – mondta szerelmem. Majd finoman a combjaim közé furakodott, és a lábaimat a dereka köré tekerte. Már bugyin keresztül is elképesztő érzés volt érezni a vágyát, milyen lesz, hogyha ténylegesen is egybeforr a testünk.

- Ne hagyd abba – nyögtem, amikor Anthony elkezdte lassan mozgatni a csípőjét.

Majd néhány mozdulattal később én is felvettem a ritmust, és kőrözni kezdtem a csípőmmel. Miután már úgy éreztem, hogy nem bírom tovább ép ésszel a kezeimet az alsónadrágja felé irányítottam, és jeleztem, hogy meg szeretnék szabadulni a zavaró tényezőtől. Anthony kérdőn nézett rám, mire én csak rámosolyogtam bizonyítva, hogy tényleg akarom. Kedvesem végül készségesen engedett a vágyaimnak, és a sajátjainak is, és megszabadított engem is, és magát is a felesleges fehérneműtől. Amikor azonban meztelen testünk egymáshoz ért, hirtelen újra belém nyílalt a félelem egy pillanatra.

- Bízz bennem, vigyázok rád – suttogta lágyan a fülembe. Majd lábaimat újra a dereka köré kulcsolta, hogy kényelmes legyen mindkettőnknek. Vártam a mozdulatot, hogy eggyé váljon a testünk, de Anthony még nem mozdult. Lehajolt az ajkaimhoz, és megint szenvedélyesen megcsókolt. Majd egy lassú, de határozott mozdulattal a magáévá tett. A fájdalom, és a feszítés váratlanul ért, még akkor is, hogyha tudtam, hogy mi fog történni most. Hirtelen felindulásból el akartam tolni magamtól, de aztán inkább csak a vállába kapaszkodtam, és könnyes szemekkel pillantottam fel rá. – Mindjárt elmúlik, kicsim, csak próbáld meg elengedni magad – csókolta le Anthony a könnyeimet az arcomról. Minden igyekezetemmel azon voltam, hogy sikerüljön ellazulnom, és ezt hála az égnek sikerült is, amikor kedvesem finoman puszilgatni kezdte a nyakamat, s néhány pillanat múlva felnyögtem a kéjtől, ami ismét átjárta a testemet, majd óvatosan megmozdítottam a csípőmet. Már egyáltalán nem fájt a mozdulat. Sőt, odabent valami elképesztően kellemes simogatást éreztem, ahogy megmozdultam. – Minden rendben? – kérdezte csendesen. Majd ajkaival megcirógatta az enyémeket.

- Igen, jól vagyok – mosolyogtam rá őszintén. Csodálatosan éreztem magam.

- Fáj még? – kérdezte néhány gyengéd mozdulat után.

- Nem, egyáltalán nem – karoltam át a nyakát boldogan.

Majd magamhoz húztam, és szenvedélyesen megcsókoltam. Hát mégis megtörtént, életem legszebb éjszakája ez a mai. Az eleinte lágy ritmusunk egyre sürgetőbbé vált, és én azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Az érzések, és az új élmények teljesen magukkal ragadtak, és már csak arra eszméltem fel, hogy a hátam ívbe feszül, a körmeim szerelmem hátába vájnak, én pedig kéjesen felsikoltok a beteljesülés mindent elsöprő pillanatában. Majd Anthony is megfeszült felettem, és hangos kiáltással adta a tudtomra, hogy neki is olyan csodálatos volt, mint amilyen nekem. Ezután pedig fáradtan hanyatlott rám, de arra vigyázott, hogy ne nyomjon össze.

- Szeretlek – mormoltam a fülébe. Majd fejemet a nyakába temettem, és apró puszikkal hintettem be a felületet.

- Én is szeretlek – karolta át a derekamat, majd magához szorított, és megfordult, hogy én feküdjek rajta. Egy picit lejjebb helyezkedtem, hogy fejemet a mellkasára tudjam hajtani, és elégedetten hallgattam a még mindig elképesztő iramot dobogó szívét. – Olyan volt, amilyennek megálmodtad? – kérdezte néhány perc csend után.

- Nem, még sokkal jobb – mosolyogtam fel rá. – Csak most jöttem rá, hogy nem az előkészítés volt a fontos, és nem is az, hogy hol történt, csakis az, hogy veled.

- Szerintem azért a hangulatot határozottan megteremtette ez a fantasztikus előkészület. Amit gondolom ezek szerint anya, és Alice néni intéztek. Na és persze a legfontosabb, biztosan te tervezted meg.

- Igen, így volt – bólogattam hevesen. Féltem, hogy ez már túl sok lesz, de ezek szerint nem csak én szeretem a romantikus pillanatokat.

- Hm… azért remélem, hogy még ezek után is hozzám jössz – szólalt meg ismét néhány perc múlva.

- Olyan bolond vagy, hát persze, hogy hozzád megyek, ezek után pláne – bújtam hozzá szorosan.

- Na szép, csak a testem kell neked, ledér nőszemély – csípett bele a fenekembe.

- Hé – kaptam el a kezét. – Én ezt egy szóval sem mondtam – tiltakoztam azonnal. – Nem csak a testedért szeretlek – rebegtettem meg a szempilláimat.

- Na, ezt már szeretem – mosolyodott el Anthony.

- A Black és a Cullen vagyonra hajtok – vigyorogtam rá pimaszul.

- Te kis bestia – nevetett fel szerelmem. Majd egy hirtelen mozdulattal megint a hátamra fektetett és fölém gördült. – Kénytelen leszek megvédeni a becsületemet – kezdett el simogatni a legérzékenyebb pontomon. – Szóval, miért is kellek neked? – kérdezte halkan. Majd egy gyors mozdulattal lefogta az éppen útra kelő kezeimet, és a fejem fölé szorította.

- Anthony – nyögtem fel.

- Nem-nem – rázta meg a fejét. – Ki fogod mondani, hogy miért kellek neked – folytatta az egyre őrjítőbb tevékenységét. – Tehát? Miért is szeretsz?

- Magadért, csakis saját magadért – sikoltottam fel, mert utolért a gyönyör.

- Ezt akartam hallani – vigyorodott el. Majd megcsókolt, és mellém feküdt, én pedig azonnal a karjaiba bújtam.

- Mostantól így fogsz büntetni? – kérdeztem kíváncsian.

- Csak, hogyha rossz kislány leszel – vágta rá.

- Ez neked nem lesz jó mulatság, mert ha ez a büntetésem, akkor sűrűn leszek rossz – haraptam be az ajkam kissé szégyenlősen. Szerintem ebbe a kijelentésbe még bele is pirultam.

- Sebaj, szeretem, hogyha meg kell zaboláznom téged – kacsintott rám.

- Olyan lökött vagy – böktem mellkason.

- Lehet, de ezért szeretsz – puszilta meg a homlokomat.

- Igen, ezért is – bólintottam rá.

Ezen mindketten jót nevettünk, majd Anthony betakart minket egy pokróccal, és cirógatni kezdte a hátamat, míg én a mellkasára rajzolgattam mindenféle mintákat, majd lassan elnyomott az álom. Gyönyörű éjszaka volt.