B.Ú.É.K!!!!!

SZIASZTOK! SIKEREKBEN ÉS ÖRÖMÖKBEN GAZDAG, BOLDOG ÚJ ÉVET SZERETNÉK KÍVÁNNI MINDENKINEK! NA ÉS REMÉLHETŐLEG A SAJÁT TÖRTÉNETEMMEL IS SZERETNÉLEK MEGLEPNI TITEKET AZ ÚJ ÉVBEN. EZ AZ ÚJÉVI FOGADALMAM. :D JÖVŐRE REMÉLEM, HOGY ISMÉT TALÁLKOZUNK A BLOGJAIMON. VÁRLAK TITEKET SZERETETTEL :D PUSZI, DRUSILLA

La Push vámpírja - 87. fejezet

87. fejezet




(Alice szemszöge)



Már három napja történt a bizonyos eset, amikor Edward és Bella lelépett Jacob és Gaby segítségével, és akkor még nem kapták meg a magukét, amiért kijátszottak, de most, hogy Gabriella is jól van már, Timothy pedig pláne, mivel alaposan el is lett kényeztetve, úgy döntöttem, hogy itt az ideje a bosszúnak. A leány és legénybúcsú három napig fog tartani, tele programokkal, hogy megtanulják, hogy többet nem packázhatnak velem. Ráadásként pedig ma is el lesznek szakítva egymástól. Bellának ma menyasszonyi ruhát kell próbálnia, amit végleges állapotába is hozunk ma, ráadásul ott van még a menyecskeruha választás is. Edwardot addig Jasper és Emmett fogja szórakoztatni. Hogyha azt hitték, hogy megint kettesben tölthetik a napot a szobájukban, akkor nagyon nagyot tévedtek. Egy gyors mozdulattal kicsaptam Edward hálójának ajtaját, mire a turbékoló párocska morcosan rebbent szét.

- Alice, kifelé – bökött Edward az ajtó irányába dühösen.

- Öt percet kaptok, hogy befejezzétek, amit elkezdtetek, és tíz perc múlva Bella lent lesz útra készen, különben lerángatlak róla bátyus, és kérni fogom hozzá Emmett segítségét is – mondtam csukott szemmel. Azért nem akartam szembesülni a reggelükkel.

- Örömmel állok Alice rendelkezésére – nevetett fel Emmett öblösen.

- Idegesítő, kis mócsing vagy – szusszantott Edward dühösen.

- Lehet, de tökéletes lagzit csinálok nektek, szóval hálás leszel, hogyha eljön a nagy nap – csilingeltem boldogan.

Azután pedig kitáncoltam a szobából, és leültem a nappali kanapéjában. Legnagyobb örömömre Bella értette a felszólítást, és nem sokkal később megjelent előttem.

- Ez nagyon is gonosz volt – bökött rám. – Sokkal, de sokkal rosszabb, mint az, hogy néhány napja elmentünk Edwarddal, mert néhány óra magányra vágytunk. Olyan órákra, amikor nem mondod meg, hogy minek kéne tetszenie nekem. Ez a mi esküvőnk, úgyhogy jó lenne, ha lenne beleszólásunk a dolgokba. Továbbra is narancsvirág csokrot szeretnék, és nem rózsát – mondta ingerülten.

Ajaj, nem számoltam vele, hogy az évek alatt mennyire határozott jelenség lett Bella. Na jó, talán túlzásba estem azzal, hogy rájuk rontottam, amikor éppen, hát nagyon el voltak foglalva, de nekem is megvolt rá az okom, hogy haragudjak. Na jó, a béke érdekében a három napos leány és legénybúcsú lefújva. Hagyományos, egyéjszakás bulik lesznek.

- Jól van, talán túlzásba estem, de jogos volt az indulat. Szándékosan szöktetek meg előlem. Megkapod a narancsvirág csokrot is – mondtam elkámpicsorodva. – Tudod, hogy milyen fontos nekem a szervezés, és már alig több, mint két hetünk van csak, és elvesztettünk három napot, hiszen mindenki szeretett volna sokáig Timothy közelében lenni, hogy élvezhessük azt, hogy kisbaba született a családba. Én csak tökéletes napot szeretnék a legjobb barátnőmnek – mondtam legörbülő szájjal. Ez a fajta ártatlanság mindig beválik. Még Edward is elolvad tőlem ilyenkor.

- Tudom, Alice, de közben figyelj egy kicsit arra is, hogy ne csak az a nap legyen tökéletes. Én imádlak téged, és Edward is, és tudjuk, hogy tökéletes, csodálatos, és felejthetetlen esküvőt fogsz nekünk szervezni, de az intimszféránkat, kérlek, tartsd tiszteletben. Én sem vetettem be magam a szobátokba, amikor megálmodtam a menyasszonyi ruhámat, mert Edward szólt nekem, hogy most nem lenne alkalmas, hogyha zavarnálak titeket Jasperrel, jelen pillanatban – magyarázta komolyan.

- Nahát, hogy én ezt, hogy nem láttam előre? – kérdeztem döbbenten.

- Talán azért, mert nagyon is el voltál foglalva, mint az imént Edward is, ezért nem hallotta a gondolataid – kuncogott fel Bella. – Tehát érthető, hogy néha mindenkinek kell egy kis magány, igaz?

- Jól van, tudom, hogy igazad van, de annyi mindent szeretnék még nektek elintézni – pörögtem fel.

Még nem is tudják, hogy micsoda meglepetésvendéget hívtam nekik. Már csak kevesebb, mint két hétig kell titkolnom Edward előtt is. Nem volt könnyű megtalálni őt, de Bella biztosan nagyon-nagyon fog örülni neki. Olyan izgatott vagyok már most. Talán a családunk vele is bővülni fog. Már alig várom a reakciókat, hiszen Bella biztosan nagyon-nagyon fog örülni neki.

- Tudom, Alice, és nagyon hálás vagyok érte – ölelt meg barátnőm. Na végre, egy kis lelkesedés. Igen, tudtam, hogy Bella is izgatott már az esküvő miatt, csak jól titkolja.

- Jól titkolod, hogy majd kicsattansz a boldogságtól, az egésztől – vigyorodtam el.

- Nem akartam nagydobra verni, hogy voltak ilyen lányos álmaim. Hiszen mégiscsak már ötven évet késtünk ezzel az eseménnyel – fintorodott el egy pillanatra Bella. – Kicsit frusztráló, hogy a fiam előbb nősült meg, mint ahogy én férjhez mentem. Persze sosem lennék féltékeny a gyermekem boldogságára, de akkor is furcsa ez a kialakult helyzet. Legalábbis szerintem – magyarázkodott kissé idegesen.

- Nos, ami azt illeti, valóban nem hétköznapi eset, de mi sem vagyunk hétköznapiak, és ettől még a pillanat csakis a tiétek lesz – szorítottam meg a kezét.

- Igaz – biccentett. – Na, lássuk azt a menyasszonyi ruhát, és a menyecskét is, hiszen hamarosan esküvő lesz – mondta immár felhőtlen boldogsággal a szemeiben. – Esetleg beugorhatnánk egy fehérnemű boltba is, hiszen szükségem lesz rengeteg kihívó darabra is – fűzte hozzá kacsintva.

- Örömmel – csillantak fel a szemeim.

- Ma csakis a tiéd leszek estig, de az éjszakát a vőlegényemmel töltöm. Megegyezhetünk? – kérdezte komolyan.

- Igen… igen… igen – vetettem magam barátnőm nyakába boldogan.

A hevességemtől pedig mindketten a kanapén fekve kötöttünk ki, de egyikünket sem zavart a dolog, hiszen boldogok voltunk. Végérvényesen visszakaptam a legjobb barátnőmet. Utoljára akkor töltöttünk így kettesben egy napot, mikor még ember volt. El sem tudja képzelni, hogy mennyit jelent ez most nekem.

- Na, de lányok. Itt mindenki előtt? Ráadásul nem sokkal az előtt, hogy Belluska férjhez menne az öcsihez? Szégyelljétek magatokat csajok – dörmögte Emmett vidáman.

- Alice, szállj le a feleségemről – kuncogott Edward is.

- Még nem a feleséged – ráztam meg a fejem. – Lehet, hogy nem is adom vissza neked – karoltam át Bella derekát nevetve.

- Na, ahhoz nekem is lesz egy-két szavam – lépett be Jasper is a nappaliba.

- Ugyan, drágám – kacsintottam szerelmemre kihívóan. – Tudod, hogy te pótolhatatlan vagy a számomra – pattantam fel barátnőmről.

Azután pedig egy szempillantás alatt férjem karjaiba vetettem magam. Mivel már nagyon is jól ismerte a néha túlságosan is heves rohamomat, már tudta, hogy hogyan kell elkapnia ahhoz, hogy ne boruljunk fel a lelkesedésemtől.

- Ezt el is várom, kicsim – csókolt meg Jasper. Majd heves vágyat éreztem magamban. Olyan heveset, amit nem ilyen egyszerű kiváltani belőlem.

- Jazz – nyögtem. – Mit szólnál, hogyha este folytatnánk ezt? – fogtam két kezem közé az arcát. – Bellával ma csajos napot szeretnénk tartani, több mint ötven év után az első nap, ami csak kettőnkké – motyogtam a fülébe.

- Menjetek csak, de behajtom a dolgot. Ennyi heves érzelem vesz körül, és erre csak nekem kell visszafognom magam – mondta kissé bosszúsan.

Persze nem is haragudott, csak előadta a dolgot. Bár az tény, hogy mostanában elég sok „kínnak” van kitéve szerelmem. Hiszen mindenkiben tombolnak az érzések, és a vágyak, ő pedig türtőzteti magát éjjelig, hogy én foglalkozhassak a szervezéssel. Bár éjjelenként tény, hogy beleadunk mindent, amit én egyáltalán nem is bánok. Sőt, Jasperrel lenni még ennyi idő után is csupa kéj, és meglepetés. Egyszerűen imádom. Talán kárpótolnom kéne egy kis meglepetéssel. Bella tud olyasmit, amit én nem, mint kiderült nem is olyan régen. Egy kis segítséggel felpörgethetném még jobban kedvesem érzékeit.

- Na menjetek, mielőtt még meggondolom magam, és felvonszollak a szobánkba – nyomott még egy csókot a számra. Azután pedig elengedett, és a fotelhoz sétált, hogy tovább olvassa a könyvét.

- Este jövünk, sziasztok – kiáltottuk el magunkat Bellával. Majd bepattantunk az autómba, és száguldottunk is Seattle felé.

A jó kis kocsimmal nem telt sok időbe, hogy odaérjünk a városba. Először természetesen a varrónőhöz mentünk, aki csodálatos ruhával várt bennünket. Pontosan olyan volt, mint amilyennek Bella és én elképzeltük. Modern, de mégis itt-ott megtartotta a menyasszonyi ruhák klasszikus vonalát, és a minta egyszerűen fantasztikus volt rajta, egészen a derekáig, végig a felső részén. Bella boldogan térült, fordult benne, és büszkén libegett az egész szobában.

- Csodálatosan nézel ki – ámultam barátnőm szépségén. Még soha nem láttam ennyire kivirultan.

- Szerinted is tökéletes? – pördült meg előttem még egyszer.

- Igen, fantasztikus – bólogattam hevesen. – Igazad volt, ez a díszítés nagyon is feldobja az egész ruhát – mondtam elégedetten.

Én hófehér ruhakölteményre gondoltam, de Bella ragaszkodott hozzá, hogy ne legyen teljesen fehér, mivel már nem minősíti magát sem ártatlannak, sem pedig hajadonnak.

- Megfelel, kisasszony? – kérdezte a varrónő izgatottan.

- Igen, tökéletes – mosolyogtunk rá a nőre.

- Szeretnénk nézni egy újasszony ruhát is – mondtam lelkesen. – Ugye, Bella?

- Igen, lenne esetleg valami sötétkék, csinos darab? – kérdezte barátnőm.

- Hm… sötétkék – gondolkodott el a lány. – Van egy gyönyörű mélykék ruhám, kihívó combfelvágással, swarowski kristállyal díszített fűzővel. Szerintem pontosan a hölgy mérete – szaladt be a lány a menyecske ruhák felé.

Majd egy igazi, csodálatos ruhakölteménnyel jött vissza. Nem csak nekem tetszett, hanem Bellának is, ezt tökéletesen láttam.

- Nos, mit gondol? Felpróbálja? – kérdezte a lány kíváncsian.

- Mindenképpen – vette ki Bella a kezéből a ruhát. – Egy csodálatos – fűzte még hozzá. Majd beszaladt a próbafülkébe, és néhány perc múlva mosolyogva jött ki onnan. Nekem pedig még a lélegzetem is elakadt a látványától. Egyszerűen elképesztően gyönyörű volt. – Mit szólsz hozzá? – kérdezte izgatottan.

- Szerintem nem jutsz el ezzel a ruhával a nászi ágyadig – kuncogtam fel. – Edward szó szerint le fogja cincálni rólad, és ezt most abszolút jó értelemben mondom – fűztem hozzá. Mire Bella lesütötte a szemét, az eladónő pedig olyan vörös lett, mint a főtrák.

- Nos, ami azt illeti, valami ilyesmi lenne a cél, nem igaz? – kérdezte barátnőm boldogan.

- Végül is, igen – vigyorodtam el. – Akkor fizessünk, és nézzünk neked fehérneműt is, ezek alá a gyönyörű ruhák alá.

- Egyetértek – bólintott rá Bella azonnal. Amíg barátnőm átöltözött, én gyorsan kifizettem a ruháit, és hagytam egy szép nagy borravalót is a varrónőnek, mert egyszerűen gyönyörű ruhákat készített.

- Kisasszony, ez nagyon sok. Visszaadok – tiltakozott a kedves lány.

Még elég fiatal volt, tehát nyilván kezdő, de ettől függetlenül csodásan dolgozott, úgyhogy igazán megérdemelte. Hetekig csak a mi ruháinkon dolgozott.

- Nem, ez így rendben van – mondtam határozottan. – Időben elkészült a ruhával, ráadásul még menyecske ruhát is tudott adni nekünk, és minden tökéletesre sikerült. Úgyhogy nincs apelláta – fogtam le a kezeit.

- Én… nagyon köszönöm… kisasszony. Remélem, hogy gyönyörű esküvő lesz. Sok boldogságot – mosolygott rá barátnőmre is, aki közben ideért.

- Köszönöm, egészen biztosan meglesz – válaszolta Bella boldogan. – Ilyen ruhákban már nem érhet túl nagy baj. A férjem biztosan nem fog csalódni bennem.

- Önben egy zsákban sem csalódna, hiszen káprázatosan néz ki – mondta a lány teljes meggyőződéssel. – Viszont nem tartom fel önöket. Remélem, hogy még találkozunk – adta át a becsomagolt ruhákat.

- Egészen biztosan fogunk – biccentettünk.

Azután pedig boldogan mentünk tovább egy hatalmas fehérnemű boltba, ahol a legszebb selyem, csipke, és szatén kombinációkra vadásztunk. Legnagyobb meglepetésemre Bella is ezeket a darabokat részesítette előnyben, pedig régen a pamut volt a mániája.

- Mikor pártoltál el a pamut fehérneműktől? – kérdeztem kíváncsian.

- Nos, most már nem igényli a bőröm a pamut természetességét, és kellemes anyagát. Nem kell annyira szellőznie a testem érdekében a fehérneműmnek sem, úgyhogy úgy határoztam, hogy rátérek a szexis darabora. Bár amíg vissza nem jöttetek nem igazán volt rá szükségem – magyarázta halkan.

- Te nem voltál senkivel több, mint ötven évig? – kerekedtek ki a szemeim. – Jacobbal sem?

- Természetesen nem – válaszolta magától értetődően. – Én nem fekszem le akárkivel, bármilyen hihetetlen is a számotokra. Nekem mindig is csakis Edward kellett. Ez az évek során sem változott meg egyszer sem – mondta ellentmondást nem tűrve. – Mert te voltál mással Jasperen kívül?

- Hát… - kezdtem bele, mire Bella, hogyha lehet még jobban lesápadt. – Dehogy voltam, te butus – kuncogtam fel.

- Egy pillanatra megtévesztettél – csípett a karomba.

- Bocsi, de ha láttad volna az arcodat – nevettem fel.

- Csak azért, mert te mindig is csak Jasperről beszéltél a csajos estéken. Én pedig bevallottam, hogy az első csókomat egy George nevű fiútól kaptam. Már ha az csók volt, mert felszakadt az ajkam a fogszabályzójától – borzongott meg egy pillanatra. – Ehhez képest Edward első csókja. Na az, több volt, mint mámoros. Tökéletes volt, érzéki, élvezetes – lendült bele.

- Oké… azt hiszem, hogy értem, hogy mennyire jó is az öcsikém – állítottam le Bella áradatát. – Ezt inkább ne a pláza közepén beszéljük meg. Bárhol máshol boldogan meghallgatlak – fűztem még hozzá.

- Talán majd sort kerítünk rá – kacsintott rám Bella. – Oh, ez egy remek bolt, gyere – ragadta meg a karomat.

Azután pedig már egy hatalmas polc előtt is voltam, amin minden árnyalatban felsorakoztak a fehérneműk, ráadásul minden stílusban is. Voltak fűzők, francia bugyik, hagyományos bugyik, tangák, melltartók, harisnyakötők, jelmezek, combfixek. Bámulatos holmik.

- Honnan tudtad, hogy ennyire jó ez a bolt? – sandítottam barátnőmre.

- Sokszor eljöttem vásárolni Dawnnal – rántotta meg a vállát Bella. – Tudod ő volt Jake felesége, és nagyon jó barátnőm is lett – magyarázta. – Sok dolgot csináltunk együtt.

- Mint például a szexis táncot, amit Edwardnak is lejtettél? – kérdeztem mosolyogva.

- Ezt honnan tudod? – harapott az ajkába.

- Tudod, hogyha nincsenek közel hozzátok a farkasok, akkor látok dolgokat, és nagyon is profin mozogtál – villantak meg a szemeim. – Hol tanultad?

- Igazság szerint Dawn miatt volt. Szeretett volna meglepetést okozni Jacobnak az egyik házassági évfordulójuk alkalmával, de egyedül nem volt elég bátor hozzá, így megkért, hogy menjünk ketten. Gondolhatod, hogy hogyan néztünk ki a gyakorlott táncosok között. Két szerencsétlen kislány, hosszú farmerben és garbóban. Az első feladatunk már eleve az volt, hogy bugyira és melltartóra kellett vetkőzni, ahogy a többiek is voltak. Hát már ez is elég fájdalmasan érintett, hiszen sosem voltam magamutogató. Azután pedig egy rudat körül forogva, és riszálva haladtunk körbe, miközben egy profi rúdtáncos minden egyes mozdulatunkat figyelte, és nagyjából fél percenként közölte, hogy jó lenne, hogyha levetnénk a gátlásainkat. Már legalább a tizenötödik óráján voltunk, amikor végre azt mondta, hogy jó lesz, de még sok gyakorlásra lesz szükség. Mindenesetre lassan, de biztosan eljutottunk odáig, hogy már nem zavart minket sem a meztelenség, sem pedig a csábos mozdulatok mások előtt, úgyhogy lassacskán megtanultuk, hogy hogyan bánjunk a testünkkel úgy, hogy a férfiak megőrüljenek tőlünk. Ennyi a története az én kis tehetségemnek – mosolyodott el.

- Ilyet se hittem volna rólad soha – mondtam döbbenten. – Mármint, természetesen csábos vagy, de hogy magadtól elmész egy ilyen tanfolyamra, na az, szinte teljesen hihetetlen – ámultam el.

- Hát nem magamtól mentem. Két hét kemény könyörgés, és érzelmi zsarolás miatt kezdtem el, de azután, már élveztem, hogy egyre bátrabb és kecsesebb leszek. Ráadásul mindenki szerint tökélyre fejlesztettem a vadító mozgást, de mégsem volt az igazi, mert nem volt kin kipróbálni. Viszont Edward a múltkor határozottan díjazta, úgyhogy nem voltak hiábavalóak a táncstúdióban töltött percek – nevetett fel.

- Kérhetek valamit? – haraptam az ajkamba.

- Hát persze, hallgatlak – nézett rám kérdőn barátnőm. – Miben segíthetnék én neked? Hiszen neked minden csodálatosan megy az égvilágon.

- Szeretném, hogyha tanítanál engem egy kicsit, még mielőtt elmentek nászútra Edwarddal. Meglepném egy kicsit Jaspert, amiért mostanában ennyire elhanyagoltam – magyaráztam a helyzetet.

- Oh – villantak fel Bella szemei. – Akkor Forksban nem marad ember, aki azon az éjszakán türtőztetné a vágyait – kuncogott halkan barátnőm. – Persze, szívesen segítek, Alice – bólintott rá végül. Én pedig boldogan ölelgettem meg barátnőmet.

- Köszi – ujjongtam boldogan.

- Igazán nincs mit, Alice. Neked bármikor boldogan segítek – viszonozta az ölelést barátnőm.

Majd elkezdtük felmérni a terepet idebent. Rengeteg gyönyörű dolgot vásároltunk, nekem is, és Bellának is. Bikinik, fehérneműk, combfixek, harisnyakötők, na és persze megvettem barátnőm számára a nélkülözhetetlen kék színű harisnyakötőt is, amit majd viselhet az esküvőn. Csodálatos napunk volt együtt, ahogy régen. El sem tudom mondani, hogy mennyire hiányzott már nekem a vele töltött idő.



(Justin szemszöge)



Végre létrejött a randink Tanyával. Nem volt egyszerű, mert az időnk nagy részét túlnyomórészt az ágyban, egy fán, vagy a kocsijában töltjük. Bár ebben szerintem mindketten hibásak vagyunk. Miután kicsit túlságosan is túlfűtött lett a kapcsolatunk az utóbbi időben, mondjuk úgy, hogy nem sokat szabadultunk a testi vágyainktól.

- Hová viszel? – kérdezte Tanya izgatottan.

- Seattle az úti cél – mosolyogtam rá.

- Nincs is jogsid, nekem kéne vezetnem – sandított rám.

- Ugyan, kincsem, megy ez nekem – simítottam egyik kezem a combjára.

- Menni megy, csak rendőrrel ne találkozzunk – kuncogott fel.

- Majd beletaposok a gázba – kacsintottam rá.

- Inkább ne, jobban szeretném, hogyha inkább lassan, de biztonságban odaérnénk, ahová megyünk – tiltakozott kedvesem azonnal. Úgy féltett, mint egy hímes tojást. Olyan édes volt ilyenkor.

Nem kellett már sokat várnia szerelmemnek, mert negyed órával később már ott is voltunk a mozi előtt. Kiszálltam, majd körbeszaladtam az autót, és kisegítettem Tanyát is a kocsiból. Aki széles mosollyal fogadta a figyelmességet, mint mindig.

- Elfújta a szél? – nézett döbbenten a feliratra.

- Igen, azt mondtad, hogy ez az egyik kedvenced, és kiderítettem, hogy ebben a moziban a héten csakis klasszikusokat játszanak – fogtam kézen. Azután pedig átvettem az előre lefoglalt jegyeket. Beültünk a filmre. Tanya pedig azonnal hozzám simult, és fejét a vállamra hajtotta, míg én átöleltem. Még csak tíz perc telt el a filmből, amikor megéreztem kedvesem csókjait a nyakamon. – Drágám, most mozizunk, emlékszel? – kuncogtam fel.

- Mozizunk is, én csak, olyan ellenállhatatlan az illatod, hogy muszáj volt – simult a mellkasomhoz.

- Légy jó a film végéig, és akkor vár még egy meglepetés – emeltem fel a kettőnk között lévő karfát.

- Oh, ez jó – csúszott hozzám még közelebb. – Miért nem mondtad eddig, hogy ezt az izét el lehet távolítani innen? – tette apró lábait az ölembe. Miközben egész testével hozzám simult.

- Nem tudom, kicsim. Most jutott eszembe – mentegetőztem. Majd elkaptam a pólóm alá furakodó kis kezet. – Tanya…

- Bocsi, igen tudom… film… randi… romantika… önmegtartóztatás - sorolta fel a megbeszélt programot. – Az önmegtartóztatás egyébként értelmetlen – suttogta a fülembe.

- Nem az, hidd el, hogy izgalmasabb lesz utána a beteljesedés – mondtam határozottan. – Ráadásul a múltkor teljes mértékben arra utaló jelek voltak a beszélgetésünkben, hogy te azt hiszed, hogy csak azért kellesz.

- Én ilyet nem mondtam – rázta meg a fejét.

- De gondoltad, nem kell próbálkoznod, tudom, hogy ezt hitted – mondtam ellentmondást nem tűrve.

- Jól van, úgysem tudlak meggyőzni – sóhajtott fel.

- Nem bizony. Ma egész nap nem lesz semmi olyasmi – fűztem még hozzá.

- Egész nap? – kerekedtek ki a szemei.

- Ahogy mondod – bólintottam rá. – Imádlak, kis szukkubusom, de le foglak szoktatni arról, hogy minden percben csak a szex járjon a fejedben.

- Amióta veled vagyok, a szex nem sűrűn jár a fejemben. A szeretkezés sokkal jobban tetszik, mint a szex. Össze sem lehet hasonlítani a két dolgot – puszilt a nyakamba. – Ez most éppen csak egy ártatlan kis gesztus volt – hajtotta a fejét utána a mellkasomra.

- Helyes, jó kislány – simítottam végig a hátán. Mire doromboló hangot hallatott. - Drágám…

- Bocsi, ez reflex, szokj hozzá – kuncogott fel. – Egyébként már lassan mindenkit jobban érdekel a magánszámunk, mint a film. Ez azért elég vicces.

- Kit érdekelnek? Irigykedjenek csak – rántottam meg a vállam.

- Hát, van mire irigynek lenniük, mert nekem van ilyen jó pasim, és egyik kis tini sem kaphat meg, mert átharapom a torkát – morgott fel halkan.

- Esélyük sincs ellened – pusziltam meg a homlokát.

- Helyes, el is vártam, hogy ezt mondd – nézett fel rám boldogan.

- Gondolkodtam az átváltoztatás dolgon – vetettem fel a témát suttogva, ha már úgysem a filmet nézzük.

- Na és mire jutottál? – nyelt egy nagyot kedvesem.

- Arra, hogy szeretném, hogyha mindig veled maradhatnék – mondtam határozottan. – Viszont úgy gondolom, hogy sokkal jobban illenénk egymáshoz, hogyha korban is kicsit idősebb lehetnék nálad. Mármint emberileg. Osztottam-szoroztam, és lényeg a lényeg, hogy arra jutottam, hogy várjunk még vele két-három évet, hogyha ez így neked is megfelel. Utána pedig elmegyünk Denaliba, és ott megtesszük – mondtam el az én verziómat a dologról. – Mit gondolsz? Kivitelezhető a tervem?

- Igen, tökéletesen kivitelezhető, és csodálatos terv – mosolygott rám átszellemülten. – Biztos vagy benne, hogy tényleg engem akarsz mindig? – suttogta a fülembe. Az ilyen jellegű beszélgetésünket végső soron senkinek nem kéne meghallania, ez tény.

- Tökéletesen biztos vagyok benne – nyomtam gyors csókot a szájára. – Gyere, menjünk innen, úgysem nézzük a filmet – fogtam meg a kezét, és kihúztam a teremből magam után.

- Hová megyünk? – kérdezte izgatottan.

- Mindjárt meglátod – hajtottam el a mozi elől.

Majd azonnal az erdő felé vettem az irányt. Mikor megérkeztünk a tisztásra, amit nemrég találtam, kiszálltam, és szerelmemet is kisegítettem az autóból, majd a puha pokróchoz vezettem, és leültettem rá. Míg én elé térdeltem.

- Mit csinálsz? – kerekedtek ki szerelmem szemei.

- Tanya Denali, megtisztelnél engem azzal, hogy jegyesemnek, és menyasszonyomnak mondhassalak, addig, ameddig az átváltozásom után feleségül nem vehetlek teljes értékű vámpírként? – húztam elő egy kis dobozkát a zsebemből, amiben az apró, ámbár csodálatos eljegyzési gyűrű volt. – Imádlak, kicsim, és örömmel elvennélek már most is, de az jutott eszembe, hogy az esküvőnket csak akkor tartsuk, hogyha a mostani esküvőmámor lecsengett a család, és a barátok körül. Legyen a miénk tökéletes, és egyedi, amilyennek a nővéreid szerint mindig is megálmodtad. Legyen Denaliban, amit az otthonodnak tekintesz, és a barátaink, valamint a családunk körében, ahogy kislánykorodban eltervezted – ajánlottam lágyan. – Persze, hogyha más elképzelésed van, és most szeretnéd, én abban is benne vagyok, de szeretném, hogyha olyan lehetne, amilyenre mindig is vágytál – magyarázkodtam tovább zavaromban. – Kérlek, válaszolj – néztem rá kissé kétségbeesve, amikor a szája lefelé görbült. Ennyire nem lehetett borzalmas ez a lánykérés dolog. Vagy talán mégis? Hogyha mégis, akkor az pedig semmiképpen nem volt szándékos. Vajon mit kéne mondanom, ami menthetné a helyzetet?

- Boldogan – borult a nyakamba kissé szipogva. Azt hiszem, hogy igaza volt Kate-nek, és Irinának, és tényleg nagyon is váratlanul érte a leánykérésem, de gondoltam, hogy inkább előbb, mint utóbb. Főleg, hogy pontosan tudom, hogy vele akarom leélni az örökkévalóságot. – Mindent úgy szeretnék, ahogy mondtad. Majd pár év múlva, ha már te is átváltoztál, és amikor nem lesz kétpercenként esküvő a baráti körben – motyogta a fülembe. – Szeretlek – mondta még, majd szenvedélyes csókban részesített.

- Én is szeretlek, Tanya – válaszoltam.

Majd szorosan magamhoz öleltem egy pillanatra, amit kedvesem boldogan viszonzott. Én pedig nem sokkal később pedig végre felhúzhattam az ujjára a gyönyörű eljegyzési gyűrűjét. Életem legszebb pillanata volt, amikor leendő feleségem felhőtlenül boldog, és elégedett szemeibe nézhettem.

La Push vámpírja - 86. fejezet

86. fejezet


Sziasztok! Mivel hétvégén karácsony, ezért először is szeretnék Mindenkinek KELLEMES ÜNNEPEKET kívánni. Természetesen lesz majd karácsonyi novella is. A következő La Push rész azonban valószínűleg csak kedden fog felkerülni kivételesen, mert az ünnepeket a nagycsaládi körben töltöm. Puszi Nektek, Drusilla

(Nathalie szemszöge)



Egyszerűen hihetetlen volt, hogy ez tényleg velünk történik. Nem is reménykedtem még benne, hogy ilyen gyorsan kisbabánk lehet, arra pedig végképp nem számítottam, hogy kettő is egyszerre. Ikrek. Mennyire vágytam mindig egy ikertestvérre, akivel együtt növök fel. Együtt tárgyaljuk ki az élet ügyes-bajos dolgait. Akivel csupa izgalmas, új dolgot fedezünk fel együtt. Egyszerre két kisbaba, ez tényleg fantasztikus. Az örömömet pedig még az is tetézte, hogy Anthony is majd kiugrott a bőréből. Most látszott igazán, hogy tényleg mennyire vágyott már rá, hogy apa lehessen. Remélem, hogy Carlisle azon elmélete lesz igaz a kicsikre, hogy ők is halhatatlanok lesznek. Nem pedig az a variáció, amelyben halandók lennének. Nem tudnám elengedni őket csak úgy. Még akkor sem, hogyha hosszú, boldog életet élnének le velünk, és a családjukkal. Nagyon szeretném, hogyha halhatatlan babáink születnének.

- Kicsim, korai még aggódnod, és bármilyenek is lesznek, mi szeretni fogjuk őket, és ez a lényeg – simított végig Anthony az arcomon. – Ne szomorkodj. Boldog kismamát szeretnék látni magam mellett. Gyönyörűek, és egészségesek lesznek. Két kislány – kacsintott rám.

- Szerintem inkább két kisfiú – vigyorodtam el.

Két sötétbarna szemű, bronzos hajú csöppség, akik birkóznak egymással, és az apukájukkal. Hülyeségeket tanulnak a többi farkastól, vagy éppen vámpírtól, és kiborítanak minket az izgágaságukkal. Tökéletes élet.

- Ne reménykedj, kislányok lesznek – mondta a férjem komolyan.

- Te már most tudod? – kérdeztem döbbenten. Olyan határozottan hangzott.

- Dehogy tudom, csak ábrándozok – mosolyodott el. – Gondolj csak bele, három gyönyörű nővel együtt élni. Hm… minden férfi vágyálma.

- Még a végén féltékeny leszek a gyerekeinkre – kuncogtam fel.

- Arra sosem lesz okod – simított végig a combomon kihívóan.

- Khm… drágám, egy bolt közepén állunk, és hogyha ilyen mozdulatokat teszel, akkor berántalak az egyik sátorba, és rád vetem magam – nyeltem egy nagyot.

Eddig is gyanús lehetett volna már a megnőtt szexuális étvágyam, de valamiért nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Habár, nem csoda, hiszen nem régóta vagyunk így is együtt a szerelmemmel. Egy picit hirtelen történtek a dolgok, de minden így tökéletes.

- Roppant csábító ajánlat, de bírd ki még egy picit – puszilt a nyakamba. – Ez a sátor tökéletes lesz – mutatott egy négyszemélyesre, ami már-már összkomfortosnak minősült.

- Nem lesz ez túlzás? Mármint, értem, hogy már négyen vagyunk, de még elférnénk egy kétszemélyesben is – kuncogtam fel.

- Valóban elférnénk, de minden szempontból ki kell elégítenem a kismamámat, úgyhogy arra gondoltam, hogy szükségünk lesz némi helyre is az esetleges manőverezéshez – nyomott csókot a számra. Én pedig éreztem, ahogy elpirulok.

- Oké, beleegyezem a négyszemélyes sátorba – nyeltem egy nagyot.

- Helyes, én is így gondoltam – vigyorodott el elégedetten. – Egyébkén akkor is praktikus lesz, amikor már tényleg négyen alszunk benne.

Miután kerestünk egy eladót, ő hozott nekünk egy összecsomagolt sátrat, azután pedig Anthony még vett néhány puha, meleg hálózsákot, és párnákat is. Még egy matracot is szeretett volna beszerezni, de végül sikerült meggyőznöm róla, hogy arra semmi szükség. Egyáltalán nem fenyegetett az a veszély, hogy kényelmetlen legyen a helyzetem ma éjjel. Miután fizettünk a túrázók boltjában, Anthony még magával húzott egy élelmiszerboltba is, ahol friss paradicsomot, hagymát, virslit, szalonnát, és friss kenyeret pakolt a kosárba, én pedig még hozzátettem két fürt szőlőt, és némi almát, meg barackot is. Utána vettünk még gyümölcsleveket, és szénsavmentes vizet is. Már éppen a kassza felé tartottunk, amikor a szemem megakadt a mályvacukron. Önkéntelenül nyaltam meg a számat. Mire kedvesem még a kosárba csúsztatott három nagy zacskóval, én pedig hálásan pillantottam rá.

- Köszi – haraptam az ajkamba.

- Nincs mit. Szólj csak, ha kívánsz valamit – nyomott puszit a homlokomra. Majd odaléptünk az első kasszához, aminél nem várakozott senki.

Gyorsan kifizettük a vásárolt holmikat, majd a kocsihoz érve előkerült a hűtőtáska is, rengeteg jégakkuval. Anthony alaposan felkészült a mai napra, ez tisztán látszik. Miután mindent bepakoltunk a táskába a mályvacukrok kivételével, beültünk a kocsiba, és én már alig vártam, hogy odaérjünk a meglepetés programra. Közben pedig majszolni kezdtem az egyik mályvacukrot. Húszpercnyi, elég gyors haladás után szerelmem lehajtott az autóútról, egy kisebb földútra, majd nem sokkal később elénk tárult, a gyönyörű, kék víz, és egy fehérhomokos tengerpart. Elképesztő látvány volt. Imádtam a parton lenni már La Push partjainál is, de Hawaii egészen más volt. Olyan finom, forró szél fújt, ami simogatta a bőrömet, és kellemes bizsergető érzés járt át, ahogy a nap sugarai elérték a bőrömet.

- Tetszik? – kérdezte Anthony izgatottan.

- Imádom – bújtam hozzá.

- Az jó, ugyanis itt töltjük a napot és az éjszakát is – húzott az ölébe szerelmem. – Tessék, itt egy nagy fürdőlepedő, menj és napozz egyet, én pedig addig felállítom a sátrat, és gyűjtök fát a tábortűzhöz, hogy süthessünk szalonnát, és mályvacukrot.

- Ne segítsek inkább? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Nem kell, kicsim – rázta meg a fejét. – Kérlek, pihenj egy kicsit, én pedig tökéletes estét készítek elő a számunkra.

- Rendben, ezt el is várom – csusszantam ki a kocsiból.

Majd gyorsan kibontva a gombokat a ruhámon, lecsúsztattam a vállamon, egészen a földre. Így már csak az apró kis bikini volt rajtam, amit Alice csomagolt nekem. Hallottam, ahogy Anthony felsóhajt mögöttem, a következő pillanatban pedig már a hátamhoz is simult.

- Gonosz nőszemély – suttogta a fülembe. – Ezért még nagyon ki fogsz kapni az éjjel – fűzte még hozzá. Azután pedig elengedett, és óvatosan megpaskolta a fenekemet. Én pedig csábos léptekkel vonultam el a part felé a fürdőlepedőmmel. – Vigyázz, mert a végén nem lesz sátor, hanem csak az az egy szál fürdőlepedő, amin aludhatunk – szólt utánam.

- Csakugyan? – kacsintottam rá. Majd tovább folytattam az utam a víz felé.

- Rossz kislány – kuncogott Anthony, de amikor hátrapillantottam már a sátorral volt elfoglalva. Még csak negyed órája feküdhettem a napon, amikor eltűnt alólam a talaj, és szerelmem a víz felé futott velem.

- Ne, nagyon hideg lesz – sikoltottam fel. Teljesen felforrósodott már az egyébként is nagyon meleg testem a tűző napon.

- Nem lesz hideg, tetszeni fog. Itt kellemesen langyos a víz – lassított velem egy kicsit. – Nem lesz rossz – csókolt meg lágyan. Amikor legközelebb feleszméltem, akkor pedig már a vízben találtam magam, amit nagyon is élveztem. Igaza volt kedvesemnek, nagyon is élveztem az enyhén hűsítő vizet, ami simogatta a testemet.

- Hogyan lesz így sátor, tábortűz, és vacsora is? – kérdeztem tettetett felháborodással. A következő pillanatban azonban már teljesen köré tekeredtem.

- Ami azt illeti már készen áll a sátor, és ha a part felé pillantasz, akkor láthatod, hogy a tábortűz is készen áll, csak meg kell gyújtanunk – harapott a fülcimpámba. – Viszont most egészen más programunk van egy kis időre – mondta sejtelmesen.

- Mire gondolsz? – lettem kíváncsi.

- Meglepetés. Vegyél egy nagy levegőt – mondta komolyan.

- Nagy levegőt? – néztem rá döbbenten.

- Bízz bennem – nyomott gyors csókot a számra. – Nagy levegő, három, kettő… egy – számolt vissza, én pedig tényleg vettem egy nagy levegőt. A következő pillanatban pedig már a víz alatt is voltam. Sosem mertem túl sokáig lemerülni a víz alá, úgyhogy idegesen csimpaszkodtam kedvesembe, aki nem sokkal később felfelé kezdett úszni, legnagyobb örömömre. Amint a felszínre értünk azonnal kapkodni kezdtem a levegőt. – Jól vagy? Rosszul lettél? Ne haragudj, rossz ötlet volt – kezdte el megnyugtatóan simogatni a hátamat. Én pedig, amikor egy kicsit megnyugodtam, döbbenten vettem észre, hogy félhomály uralkodik mindenhol.

- Jól vagyok – döntöttem a fejemet a vállára. – Hol vagyunk? – pillantottam körbe.

- Egy víz alatti barlangban. Kicsit tájékozódtam a környék szépségeiről, és véletlenül bukkantam rá erre a helyre. Csak utalásokat találtam rá, hogy létezik, de azután meg is találtam. Tetszik?

- Igen, imádom – néztem körbe. Fantasztikus volt ez a hely. Belengte a víz kellemesen sós illata, és enyhén párás is volt a levegő. Tényleg igazán csodálatos volt.

- Gyere, nem csak ez itt a látnivaló – húzott egy kis partszakasz felé, ahol békatalpak, és szemüvegek voltak előkészítve. Én pedig azonnal megtorpantam, ahogy megláttam őket. – Mi a baj, kicsim? Ennyire félsz a víz alatt? – kérdezte aggódva.

- Nem, egyáltalán – ráztam meg a fejem. – Na jó, egy kicsit félős vagyok a víz alatt, ez olyan farkas dolog, de nem mindegyikünknél jön ki. Viszont nem ezért torpantam meg. Mikor jöttél ide, hogy előkészítsd ezt a kis kiruccanást?

- Tegnap éjjel – vallotta be pironkodva.

- Te kiosontál mellőlem, és ott hagytál egyedül? – kérdeztem rosszallóan.

- Csak a meglepetés érdekében – vágta rá azonnal. – Tudod, hogy milyen nehéz volt felkelni, amikor hozzám simultál a forró, selymes bőröddel? Legszívesebb örökké úgy maradnék, ahogy éjszaka rám tekeredsz, és az arcodat a nyakamba fúrod, de tökéletes napot szerettem volna, így erőt vettem magamon, és felkeltem mellőled, hogy mindent előkészítsek – magyarázkodott. Olyan édes volt, hát hogyan lehetne ellenállni egy ilyen férfinak? – Haragszol? – harapott a nyakamba gyengéden.

- Az attól függ – nyögtem elégedetten.

- Mitől? – cirógatta végig az államat az orra hegyével.

- Attól, hogy mit tervezel még mára – sóhajtottam fel boldogan.

- Egy romantikus vacsorát, és egy nagyon-nagyon szerelmes éjszakát – duruzsolta a fülembe. Mire engem elöntött a forróság, és kellemesen meg is borzongtam.

- Mi lenne, hogyha felcserélnénk a programot – simítottam végig a hátán.

- Nem lehet, még meg kell nézned valamit. Úgyhogy békatalp, szemüveg, és indulás. Azután kapsz egy mennyei vacsorát, végül pedig egy még csodálatosabb éjszakát. Ebből nem engedek – mondta szigorúan.

- Jól van – görbült le a szám széle.

- Jaj, ne, ezt csak a hormonjaid akarják. Beszív, kifúj… nyugodt lélegzés – szorított magához.

- Bocsi – szipogtam. – Mindjárt kontrollálom magam – simultam az ölelésbe, és néhány pillanattal később meg is nyugodtam. – Ne haragudj – néztem rá halványan mosolyogva.

- Nem gond, majd megszokjuk a hormonjaid játékát – mosolygott rám lágyan.

- Oké – kuncogtam fel. – Akkor lássuk azt a híres látnivalót – vettem fel a szemüveget. Anthony pedig rám adta a talpakat. Azután ő is felvette a felszerelést, majd átnyújtott nekem egy pipát is.

- Ezzel néhány percig a víz alatt tudsz maradni, annyi elég is lesz – fogta meg a kezem. Majd alámerültünk.

Csodálatos látvány tárult elém. Még soha életemben nem láttam korallt, de ezek után biztos vagyok benne, hogy minél többet szeretnék. Minden olyan színes volt, és tökéletes. A víz áttetsző volt, a korall életvilága pedig elképesztően sokszínű. Apró, színes halak, amikről a Némó nyomában jutott az eszembe. Az egyik kedvenc rajzfilmem még mindig. Hogyha nem a víz alatt lettem volna, akkor szó szerint tátott szájjal bámultam volna a szebbnél szebb halakat. Az apró rákokat, rájákat, ráadásul pedig még hatalmas kagylók is voltak idelent. Egészen addig csodáltam a tengeri világot, ameddig nem éreztem, hogy fogyni kezd a levegőm. Anthony is érezhette, hogy lassan ideje újra a felszínre menni, mert gyengéden megrántotta a kezemet felfelé, hogy kövessem. Én pedig úgy tettem, ahogy kérte. Amikor pedig felértünk, kikaptam a pipát a számból, és azonnal az ajkaira vetettem magam.

- Huh, nagyon reméltem, hogy tetszeni fog a korallzátony, de azért ilyen heves hálára nem számítottam – nevetett fel, miután elváltunk.

- Dehogynem, te pontosan tudtad, hogy mit fog kiváltani belőlem ez a látvány – nyomtam a barlang falához.

- Tetszik ez az újdonsült hevességed – markolt bele a fenekembe. Az egyik kezével pedig lehúzta rólam a szemüveget. – Így azért kicsit könnyebb hozzád férni – csókolt meg újra.

- Kérem, vigyen sátorra, Mr. Cullen Black – csimpaszkodtam belé lehunyt szemmel.

- Ez kicsit Emmettes volt, de ahogy óhajtva, Mrs. Cullen Black – szorított magához nevetve. Azután pedig már el is merültünk a víz alatt. Nem sokkal később pedig ismét a szabad ég alatt bukkantunk fel.

Anthony kínzó lassúsággal indult ki velem a vízből, de egyáltalán nem zavart a lassú tempó. A lényeg az volt, hogy együtt vagyunk, kettesben, és két hétig csakis az enyém a férjem úgy, hogy senki sem zavar meg minket. Nincs járőrözés, nincs munka, nincs semmi, ami miatt el kellene válnunk egymástól akár csak néhány órára is, és most ez volt a lényeg.

Néhány perccel később már a puha takarón feküdtem, csurom vizesen, és hangosan nevetve, mert férjem a fejébe vette, hogy elkap egy kósza vízcseppet a nyelvével, ami a köldököm felé vette az irányt. Mintha nem tudta volna, hogy nagyon csikis az a része a testemnek. Miután sikeresen elkapta az apró cseppet elégedetten kúszott fel az ajkaimhoz, hogy szenvedélyes csókban részesítsen. Azonnal magam alá fordítottam, és birtokba vettem férjem nyakát, aztán pedig egyre lejjebb haladva izmos mellkasát, és hasát. Játékos köröket írtam le a köldöke körül, amivel halk kuncogást csaltam elő belőle. Tehát Anthony számára is ez a gyenge pont. Elégedetten raktároztam el a fontos információt. Majd kissé bátortalanul ugyan, de megszabadítottam őt az alsójától. Szinte azonnal fel is akart rántani magához egy újabb csókra, de én kitértem előle, majd végigsimítottam a mellkasán. Másik kezemmel pedig végigsimítottam a büszkeségén, és bár kissé bizonytalanul, egy apró puszit nyomtam a hegyére. A válasz egy elhaló nyögés, és egy döbbent rándulás volt. Bizonytalanul néztem fel szerelmemre, hiszen ilyesmit még sosem próbáltam, de ő csak kikerekedett szemekkel nézett rám, amit jó jelnek vettem, mert szemeiben ott ült a gyönyör mámora is. Így felbátorodva, ismét ráhajoltam férfiasságára, és a számat igazítva a méretéhez lassan magamba fogadtam belőle, annyit, amennyit csak tudtam. Miközben igyekeztem fenntartani a szemkontaktust kedvesemmel, hogy lássam a reakcióit. Elégedetten szemléltem, hogy bármit is tettem vele az ajkaimmal, vagy a nyelvemmel, elégedetten sóhajtozott, és nyöszörgött, de hirtelen a kezei közé fogta az arcomat, és finoman elhúzta a fejemet férfiasságától, azután pedig maga mellé fektetett, míg hevesen zihált a fejét a nyakamba fúrva.

- Valami nem volt jó? – kérdeztem kissé zavarban.

- Dehogynem, túlságosan is jó volt, ezért kellett megállítanom. Veled szeretnék átlépni a gyönyör kapuján. Ez a mai egy nagyon is különleges nap, és ennek is nagyon különlegesnek kell lennie – csókolt a nyakamba.

Majd egy szempillantás alatt megszabadított a fürdőruhámtól, és elégedetten nézett végig a testemen, hogy utána az ajkaimtól kiindulva, egyre lejjebb haladva csókolja végig a testemet, miközben egyik keze a combom belső felét simogatta. Készségesen engedtem utat a kezének, hogy a legérzékenyebb pontomra simulhassanak hosszú ujjai, de Anthony szándékosan kínzott engem. Nem volt hajlandó birtokba venni a testem azon részét, amelyik jelenleg a legjobban kívánta a törődést.

- Anthony – nyöszörögtem fészkelődve.

- Türelem, drágám, mindjárt – nyomott puszit a szemérmem felső részére, mire elakadt a lélegzetem. – Nem akarod? – pillantott fel rám.

- De igen, csak… nem is tudom, váratlanul ért – pirultam el. – Nem azért tettem az előbb azt, amit, mert viszonzást várok – fűztem még hozzá.

- Ki mondta, hogy azért teszem, hogy egyszerűen csak viszonozzam? – nézett rám döbbenten. – Már egy ideje készülök erre, de nem akartalak lerohanni – szorította meg a kezem. – Csak engedd el magad – puszilta meg még egyszer a legérzékenyebb pontomat.

Ami most jóleső bizsergéssel töltött el. A fejemet visszaejtettem a párnára, és teljesen elengedtem magam. Egyszerűen elképesztő volt, amit Anthony tett velem éppen. Még jó, hogy kikértem a lányok tanácsát mielőtt elutaztunk erről a kérdésről. Kár lett volna továbbra is megfosztani magunkat ettől. Ahogy egyre közelebb kerültem az orgazmushoz egyszerűen nem bírtam kontrollálni magam, és a csípőm szinte magától kelt életre. Össze-vissza dobáltam a csípőm, és csak férjem óvatos szorításának volt köszönhető, hogy nem cincáltam szét a sátrunkat. Már majdnem elértem a beteljesedést, amikor Anthony hirtelen megállt. Én pedig panaszosan nyögve néztem rá. A következő pillanatban azonban már fölém is simult, és szenvedélyesen megcsókolt, míg egy határozott mozdulattal a magáévá tett. Elégedett nyögéssel adtam hangot tetszésemnek, és boldogan fogadtam kedvesem heves rohamát. Majd néhány perccel később mindkettőnket utolért a gyönyör. Pihegve feküdtem Anthony mellkasán, és nem is terveztem felkelni onnan a nap hátralevő részében, de a pocakom alattomosan korogni kezdett.

- Csend legyen – morgolódtam.

- Ennetek kell – puszilta meg a vállamat szerelmem. Majd megpróbált felkelni, de én belecsimpaszkodtam.

- Ne, szeretnék még így maradni egy kicsit – fészkeltem be magam még jobban a karjai közé.

- Meggyújtom a tüzet, és utána süthetünk szalonnát vacsorára – nyomott csókot az ajkaimra.

- Akkor legalább a felsődet hagyd itt nálam – morgolódtam.

Mire mosolyogva nyújtotta át a pólóját, amibe rögtön belebújtam. Kellemesen meleg volt, és Anthony illatát őrizte. Egyáltalán nem érdekelt, hogy a combom közepéig leért, és nyári ruhának is bőven elég volt rám. Jól éreztem magam benne, és ez volt a lényeg. Már legalább húsz perce feküdtem egyedül a sátorban, amikor kedvesem bebújt hozzám, majd felkapott, és kivitt a tűzhöz. Egy uszadék fából, és egy meleg, puha plédből kényelmes ülőhelyet készített nekem, azután pedig a kezembe adott egy nyársat, amire már fel volt szúrva három szelet szalonna és három hagyma is. Kérdőn néztem Anthonyra, mire csak megrántotta a vállát.

- Mindenkinek egy szelet – simogatta meg a hasam.

- Ha mindenből háromszor annyit tömsz belém, akkor olyan leszek, mint egy bálna – kuncogtam fel. Bár jól esett a gesztus, hogy ennyi ételt akar velem megetetni.

- Sosem leszel bálna, nekem nem – rázta meg a fejét.

Ezután nem is vitatkoztam vele többet, hanem sütni kezdtem a vacsimat, ahogy ő is. Miután jóízűen felfaltuk a friss szalonnát, még sütöttünk néhány mályvacukrot is, ami annyira jólesett, hogy szinte sírva fakadtam a jóérzéstől. Ezer éve nem voltunk már ilyen tábortüzes estén, és az igazat megvallva, csak most éreztem át, hogy mennyire hiányzott már ez az igazi nálunk honos tevékenység. Természetesen az Alice stílusában szervezett elegáns partik is fantasztikusak voltak, de az egyszerűségnek is megvolt a bája, és főleg a romantikája. Vacsora után a tűz mellé terítettünk egy plédet, míg egy másikkal betakaróztunk, nem mintha hideg lett volna. Közben pedig a csillagokat néztük. Két hullócsillagot, is láttam az égen aznap éjjel, mielőtt elaludtam volna szerelmem mellkasán, de nem tudtam, hogy mit is kívánhatnék még, hiszen mindenem megvolt, amire csak vágytam.



(Bella szemszöge)



A gyerekek már két napja elmentek nászútra, és számomra ez nagyon is furcsa volt. Amióta megszületett a fiam, soha nem volt olyan eset, amikor két hétre elváltunk volna egymástól. Annyira különös volt ez az egész helyzet. Hogyha nem is voltunk mindig együtt, akkor is tudtam, hogy La Pushban van, biztonságban.

- Mi a baj, kicsim? – ölelt át Edward.

- Hiányzik nekem Anthony – vallottam be. Billy és Jake szinte minden nap átjár, de ő már két napja olyan távol van.

- Édesem, felnőtt férfi, és éli a saját életét. Mi is el fogunk menni nászútra, és oda sem jöhetnek velünk. Nem tarthatod mindig magad mellett.

- Tudom, csak furcsa még a gondolat. Ötven évig minden nap láttuk egymást. Nem olyan könnyű az elválás – görbült le a szám széle. Hogy fogok én nyugodt szívvel elköltözni Edwarddal, ahogy Jacob kérte a levelében, hogyha már két napot sem bírok ki úgy, hogy a közelemben ne legyen mind a három fiam?

- Hidd el, hogy hozzá lehet szokni, csak adj egy kis időt magadnak – ölelt magához. – tudod, eleinte Esme is nehezen viselte, amikor Emmett és Rose elköltözött, hogy egy időre kettesben lehessenek, de néhány alkalom után már jól viselte, mert tudta, hogy mindig visszajönnek – vígasztalt Edward.

- Igazad lehet – sóhajtottam fel.

- Tudom, hogy igazam van – csókolt bele a nyakamba. – Na gyere, mit szólnál, hogyha elszöknénk Alice elől mára? Kiválaszthatnád te a nászi ágyneműnket – búgta a fülembe.

- Alice elől nem tudunk elmenekülni – suttogtam, hogy senki ne hallja.

- Mire észreveszi, mi már árkon-bokron túl leszünk – jelent meg Jake is. – Szolgálatotokra – hajolt meg. - Amíg veletek vagyok, addig nem fog megtalálni titeket - kuncogott fel.

- Ez igazán nem szép dolog – húzódott cinkos mosolyra a szám.

- Valóban nem az, de néha szükségünk van egy kis magányra – fogta meg a kezem Edward.

Majd mindhárman kiugrottunk az ablakon és kocsiba szálltunk, ahol már Gabriella várt minket. Sejthettem volna, hiszen mostanában Jacobbal elválaszthatatlanok. Alice tényleg nem buktatott le minket. Már majdnem Seattle-ben jártunk, amikor megcsörrent a telefonunk, amin természetesen Alice neve villogott, de mi most nem foglalkoztunk vele. Eszünk ágában sem volt felvenni a telefont. Lehet, hogy ez gonosz dolog volt, de most akkor is kellett egy kis Alice mentesség.

- Na, merre menjünk? – kérdeztem izgatottan. Aztán megláttam, ahogy Gaby vágyakozva pillant egy utcai hamburgeres felé. – Azt hiszem, hogy jobb lenne, ha előbb ennétek valamit – pillantottam Jake-re és Gabyra mosolyogva.

- Ne, nem akarunk feltartani titeket – tiltakozott Gabriella azonnal. Valószínűleg nem vette észre, hogy lebukott az előbb.

- Mit szólnátok egy sima, utcai hamburgerhez? – böktem a bodega felé. Mire Gaby szeme felcsillant. Majd egy „köszit” motyogott felém. Én pedig csak rákacsintottam.

Miután vettünk nekik két hatalmas nagy hamburgert Gabriella lelkesen kezdett falatozni, és Jacob sem vetette meg a kései ebédet. Amíg ettek, addig kirakatokat nézegettünk, és csak utána kezdtük el bevenni a boltokat. Végül csodálatos mélykék, selyemágyneműt választottam, amit fekete rózsák díszítettek. Elképesztő volt a kinézete, és a tapintása is. Éppen, hogy fizettünk, amikor Edward aggódva fordította a pillantását Gaby felé, szinte egyszerre Jake-kel, az pedig nagyon nem jó, mert Jacob érzi a veszélyt a farkassága miatt, Edward pedig nyilván hallotta Gabriella gondolatait. A következő pillanatban fiam szerelme a hasához kapott, és keservesen felnyögött. Azonnal megértettem, hogy mi történik. Ezek a fájások lesznek.

- Semmi baj, kicsim – kapta Jake a karjaiba. – Hozd a kocsit – nézett Edwardra, aki már el is tűnt.

- Lélegezz egyenletesen, drágám – fogtam meg a kezét. – Beszív, kifúj – simítottam végig az arcán. Miközben kisiettünk az üzletből, és beszálltunk Edward autójába, ami már az ajtó előtt várt ránk. Gabriellát Jacob mellkasának döntöttük, én bepattantam szerelmem mellé, aki már indított is hazafelé.

- Sajnálom, hogy elrontottam a napot – nyögte Gaby.

- Ne butáskodj, édesem. A baba akkor jön, amikor akar, nem pedig akkor, amikor számítasz rá – legyintettem. – Felhívom Carlisle-t, hogy legyen otthon, mire mi is odaérünk – kaptam elő a mobilt.

- Már szóltam neki. Rose előkészítette a szobát, és a műszereket. Esme pedig mindent sterilizált, amire szükség lesz a szülőszobán – hadarta Edward. – Minden rendben lesz, ne félj – pillantott rá Gabyra.

- Nem félek – mondta határozottan. – Csak fáj – kapott megint a hasához. – Nem korai ez még? – kérdezte halkan.

- A kicsi nem átlagos, úgyhogy biztosan most kell jönnie – puszilta meg a homlokát Jake. – Minden rendben lesz – simított végig a hasán. – Timothy jól lesz, és te is. Néhány óra múlva már a karjaidban tarthatod őt – mondta kedvesének gyengéden. A következő pillanatban azonban Gabriella pánikba esett, és felsikoltott.

- Valami, nedves… ugye nem vér? – vált hisztérikussá.

- Css… csak a magzatvíz. Ha vér lenne, azt tudnánk – mondtam határozottan.

- Ez túl gyors, nem fogunk hazaérni – szorította össze a lábait.

- Nem… nem, semmi pánik. Nyugodt légzés, és nem esünk kétségbe, emlékszel? – nyugtatta Jacob folyamatosan. – Legalábbis te nem, itt csak én kaphatok infarktust.

- Mindjárt ott vagyunk – rántotta rá Edward a földútra a kormányt. – Még egy perc – fűzte még hozzá. Nem sokkal később pedig tényleg megálltunk a ház előtt. Rose és Carlisle már ott is volt, és kiemelték Gabriellát. Mi pedig rohantunk utánuk, ahogy csak bírtunk. A szülőszoba előtt azonban Rose megállított minket.

- Ne haragudjatok, de csak Jacob mehet be, Gaby így szeretné – mondta nekünk bocsánatkérően. Mi pedig tiszteletben tartottuk az akaratát.

- A maiért még számolunk, de nem most – lépett mellém Alice kicsit bosszús arccal.

- Bocsi – haraptam az ajkamba.

- Meglesznek a következményei a szökésnek – emelte fel az ujját jelentőségteljesen.

Ezután csendben várakoztunk tovább. Mindenki idegesen sétált fel-alá a nappaliban, miközben már Billy és Johanna is ideért, amikor hirtelen gyereksírás szakította félbe Gabriella fájdalmas nyögéseit. Mire mind az emelet felé kaptuk a fejünket. Nem sokkal később pedig Rose jelent meg egy apró, kék csomaggal a kezében. Azonnal köré gyűltünk, hogy mind láthassuk a kis izgő-mozgó csöppséget. Egyszerűen gyönyörű volt. A bőre a fehér, és a barna között volt, valahogy leginkább kreolnak mondtam volna. A szemei pedig kéken izzottak, mint az anyukájának. A haja ezzel ellentétben olyan fekete volt, mint az apukájának. Csodálatos kisbaba volt.

- Az újdonsült anyuka hogy van? – kérdezte Johanna aggódva.

- Kimerülten, de jól – mosolyodott el Rose. – Carlisle rendbe hozza, utána megmosdathatjuk, és átvihetjük a szobájába. Jake azt mondta, hogy minden rendben ment.

- Ez nagyszerű - mosolyodott el mindenki boldogan.

Majd ha nehezen is, de sikerült megszereznünk Rose-tól a kisbabát, hogy mindenki megdajkálhassa egy kicsit legifjabb családtagunkat. Tényleg csodálatos kis jövevény volt, és a szemében egyértelműen már most értelem csillogott. Látszott rajta, hogy minden szavunkat érti, úgyhogy meg sem lepődtünk, amikor Emmett lökött arcaira, és gügyögéseire csak hangos nevetésben tört ki. Szó szerint kinevette a hatalmas mackót.

- Látjátok, engem bír a legjobban, rám nevetett – mondta elégedetten a mókamesterünk. Azután pedig rendületlenül folytatta az idióta arcokat, hogy Timothy nevessen neki. Nem sokkal később azonban legörbült a kis száj, és keserves sírásba kezdett.

- Éhes – mondta Edward teljes meggyőződéssel.

- Már jöhet is vissza Gabyhoz – termett lent Rose. – Esmével megmosdattuk és átöltöztettük – vette ki a kicsit Emmett kezéből. – Gyere, kicsikém. A mami ad neked enni – indult vissza az emeletre a babával.

Én pedig követtem, Alice-szel, Johannával és Billyvel együtt, de a többi fiú inkább a nappaliban maradt az etetés idejére. Gabriella éppen szabaddá tette a mellét, amikor beléptünk, és Timothy pontosan tudta, hogy mit kell tennie, mert azonnal az anyukája keblére tapadt, és halkan cuppogva, és sóhajtozva enni kezdett. Miközben az anyukája lágyan cirógatta a kis kezét.

- Hogy vagy, Gaby? – kérdeztem halkan.

- Fáradtan, de nagyon jól – mosolygott ránk. – Egyszerűen gyönyörű – hullott le egy könnycsepp az arcán.

- Tényleg az – csókolta meg Jake a szerelmét. A fiamon is látszott, hogy majd kicsattan az örömtől. – Timothy Black. Egyszerűen hihetetlen, hogy ez a kis csöppség a miénk.

- Gratulálok neked is – szorítottam magamhoz a fiamat. Majd Billy is követett engem, aki egy hatalmas plüssfarkassal érkezett.

- Ezt a falka küldi – tette le a plüsst az ágyra. Mire Timothy elszakadt az anyukája keblétől, és kuncogni kezdett, majd vakkantó hangot hallatott.

- Igen, te is kicsi farkas vagy – nevetett fel Gaby. A következő pillanatban pedig fia már megint a mellén csüngött. – Egy mohó kis farkas – nyögött fel az anyukája. Néhány perccel később pedig Tim hangos cuppanással szakadt el a táplálékforrásától. Majd elégedetten nyúlt el anyukája karjaiban. – Hé, még nem alszunk – simított végig Gabriella az arcán. – Előbb még büfizned kell – nyújtotta át a babát Jacobnak. Aki bizonytalanul fogta meg a kisfiát.

- Én még ilyet sosem csináltam – nézett tanácstalanul a kisbabára.

- Nem nehéz – léptem oda a fiamhoz.

Majd egy anyagpelenkát terítettem a vállára, és megmutattam neki, hogy hogyan kell tartania a picit. Tim pedig nem váratott magára sokáig, és egy férfiakat is megszégyenítő böffentéssel hálálta meg a háta simogatását. Ekkor Jake levette a válláról a pelust, és megtörölte kisfia arcát. Timothy pedig néhány pillanattal később már aludt is. Jacob pedig ledőlt Gabriella mellé az ágyba, aki azonnal hozzá bújt, és fáradtan hunyta le a szemeit.

- Magatokra hagyunk titeket, hogy tudjatok pihenni – suttogtam fiamnak. Majd gyors puszit nyomtam az arcára. Azután pedig mindenkit kitereltem a szobából, hogy hadd pihenjen a kis család.

Amint kiléptem a szobából Edward kapott a karjaiba, néhány pillanattal később pedig már a szobánkban feküdtem az ágyon. Szerelmem pedig már felettem is volt.

- Gratulálok az első unokádhoz, te vénlány – mosolygott rám boldogan.

- Nem csak az enyém, vénember – böktem mellkason, de közben boldogan mosolyogtam. Az első kis jövevény a családunkban, már nagyon régóta.

- Valóban nem, az egész család kisbabája lesz, és én is boldogan vállalom a nagypapa szerepet, hogyha Gaby és Jake beleegyezik – mondta komolyan. Mire örömömben majd kiugrottam a bőrömből. Megszületet az első unokánk, ráadásul egy hét múlva a felesége leszek életem szerelmének…

La Push vámpírja - 85. fejezet

85. fejezet




(Johanna szemszöge)



Nem is tudom, hogy pontosan mikor tört meg a jég köztem és Billy között, de az biztos, hogy megtört, méghozzá alaposan. Különben most nem éppen külön fogkefét, és pizsamákat, meg némi plusz ruhát készülnék vásárolni arra az esetre, hogyha huzamosabb időt töltenék a Black házban. Billy már tegnap este elhelyezte a kis csomagját nálam. Egy egész polcot is felszabadítottam neki a szekrényemben, ami nálam nagy szó, mert nem volt egyszerű eggyel kevesebb polcra betuszkolnom a ruháimat. Viszont attól tartok, hogy le kell cserélnem a fehérneműim nagy részét is, mert van néhány olyan darab, amit nem igazán lenne szerencsés viselnem, amikor egy házban vagyunk. Meg egyébként sem, mert egyre sűrűbben fordul elő, hogy meglep valamivel. Talán kéne kérnem egy kis segítséget, most, hogy én is meg akarom őt lepni. Olaszos vacsorát készítek, amihez már minden recept az asztalon hever, és minden tökéletes, leszámítva a ruhát. Szükségem lenne egy tökéletes rucira. Csak azt nem tudom még, hogy milyen legyen. Talán tűzvörös, mini koktélruha, egy hozzáillő magas sarkúval, és esetleg egy boleróval. A kérdés már csak az, hogy hol találok megfelelő butikot, ahol megkapom, amit keresek.

- Alice – vigyorodtam el hirtelen. Ha valaki, akkor Alice egészen biztosan tudja, hogy hol van az a ruha, amire szükségem van. Tudom, hogy most esküvő szervezésben van, de azért csak szakít rám néhány órát. Felvettem a telefonomat, és azonnal tárcsáztam is a számát.

- Szia, Johanna. Miben segíthetek? – kérdezte Alice. Lefogadom, hogy nyakig túr megint egy nagy halom fehérneműben, amit be fog csomagolni Bellának. Elég telhetetlen, hogyha a tökéletességre törekszik.

- Tudnál rám szakítani néhány órát? – kérdeztem bizonytalanul.

- Valami baj van? – kérdezte hirtelen. Talán még a heves válogatásban is megállt néhány pillanat erejéig.

- Ami azt illeti, technikai segítségre lenne szükségem – haraptam az ajkamba.

- Technikai? – döbbent meg Alice. – Amennyire hallottam a híreket innen-onnan a dolgok technikai részei nagyon is jól mennek nektek – kuncogott fel barátnőm.

- Mi? – kerekedtek ki a szemeim. – Oh, nem… egyáltalán nem olyan technikai segítségre szorulunk – mondtam kissé zavarban. – Randi technikai segítségre lenne szükségem, és egy igazán tökéletes ruhára – magyaráztam a helyzetet.

- Hm… milyen típusú randi? – kérdezte kíváncsian.

- Vacsora, olaszos, én főzök – válaszoltam készségesen.

- Ahhoz egy csinos egyrészes ruha kellene, a te alkatodhoz nyugodtan lehet mini is. Fekete, smaragd, vagy vörös – gondolkodott hangosan. – A legjobb hely Seattle, méghozzá az az apró kis butik, ahol Bellának is vettem néhány csinos, nyári ruhát a nászútra. Tíz perc múlva ott leszek – csicseregte lelkesen.

- Oké, köszi – mondtam hálásan.

Azután pedig gyorsan elpakoltam a hűtőbe a hozzávalókat. Majd délután megfőzök, legalább még meleg lesz, mire Billy visszaér a járőrözésből. Gyorsan felkaptam a pénztárcámat, amiben benne volt az egész havi bérem, elrejtettem a táskámban, felhúztam a cipőmet, és azonnal indultam az ajtó felé, hogy minél előbb induljunk is. Éppen nyitottam volna ki az ajtót, amikor dudaszó hasított a csendbe.

- Szia – léptem ki az ajtón. Gyorsan bezártam, és egy szempillantás alatt a kocsihoz szaladtam és beszálltam. – Akkor Seattle?

- Igen, mindenképpen. Ott fogjuk megtalálni a számodra tökéletes darabot – mondta Alice határozottan. Azután pedig már indított is. – Először is szerzünk neked ruhát, azután pedig fehérneműt, végül pedig egy csinos topánt. Milyen zenét készülsz feltenni a vacsorához? A gyertyák már megvannak? Mikorra érkezik meg Billy? Selyemágyneműt húztál már?

- Hé, Alice, ez egy vacsora, nem pedig egy hatalmas esemény – állítottam le barátnőmet.

- Minden esemény hatalmas, ami az udvarlási stádiumban történik. Meg kell teremtened a hangulatod. A férfiakat teljesen letaglózza, hogy igazán szépen előkészülsz egy közös estére – csitított barátnőm szigorúan. – Én sem tűrtem semmiféle hibát, amikor Jasper udvarolt nekem. Ez egy nagyon is fontos este. Amennyire tudom, ma este főzöl neki először komoly vacsorát.

- Ami az illeti az én tudásommal a komoly már önmagában is vicc – pirultam el. – A specialitásom a rántott hús, sült krumplival, legfeljebb meg tudok sütni egy steak-et párolt zöldbabbal, és megállt a tudomány – húztam el a számat. – Talán még egy tiramisu menni fog. Annyit még össze tudok hozni. A paradicsomszósz nem tűnt bonyolultnak, tésztát ki tudok főzni, az még nem haladja meg a képességeimet. A leves pedig csak zöldség turmixolva, és fűszerezve. Tehát nem a legbonyolultabb konyha remekeket választottam. Billy saját érdekében.

- Jaj, ne csináld már ezt. Bármi, amit eddig készítettél állítólag nagyon finom volt. Úgyhogy kicsit több önbizalmat. Azt hiszem, hogy ma lemondom Bellát és Edwardot, mert jobban rád fér a segítségem, mint hittem – mondta barátnőm komolyan.

- Nincs szükség rá, hogy mellettem legyél, amikor főzök – ráztam meg hevesen a fejem. – Nem is szereted az emberi ételeket, ráadásul te sem főztél sokkal többet még nálam, úgyhogy szó sem lehet róla.

- Nem kérdés volt, Johanna, hanem kijelentés – villantotta rám a hófehér mosolyát. – Szükséged van az erősítésre, ez tisztán látszik – taposott a gázba Alice.

Nem sokkal később pedig már oda is értünk a butikhoz, amit azonnal le is támadtunk. Alice legalább nyolc garnitúra ruhával tuszkolt be a próbafülkébe. Lehet, hogy mégis egyedül kellett volna megoldanom a dolgot? Nem szeretném, hogyha Billy azt hinné, hogy túlságosan is buzgó mócsing vagyok. Nem az én stílusom a nagy, puccos vacsora, mindenféle extrával. Viszont ez a ruha, na ez pontosan az, amit kerestem. Elégedetten léptem ki a fülkéből, és Alice is boldogan pislogott rám.

- Tökéletes – csicseregte boldogan. – Ebből a fazonból vittél még be kéket, smaragdot, és mályvát, mind a négyet elvisszük – tapsikolt boldogan.

- Alice, ez az egy bőven elég lesz – tiltakoztam azonnal. – Ezeket akaszd vissza a helyükre, kérlek, ezt a vöröset pedig tényleg elvisszük – mondtam határozottan.

- Öltözz át gyorsan, azután pedig menjünk tovább – húzta rám a függönyt barátnőm. – Rengeteg dolgunk van még, csipkedd magad.

- Mindjárt, adj egy percet – kaptam magamra a nadrágom, és a felsőm is.

Nem igaz, hogy milyen kis türelmetlen tud lenni. Alice már az utolsó ruhát akasztotta vissza a helyére, amikor kiléptem. Én pedig gyorsan a pulthoz léptem és kifizettem a vörös minit. Elégedetten szálltam be a kocsiba, és boldogan mosolyogtam rá barátnőmre. A nehezén már túl vagyunk. Legalábbis a ruhakérdésben. A következő állomásunk egy fehérneműboltba vezetett, ahol igazán hagytam Alice-t kibontakozni, mivel csinos darabokra jócskán szükség volt. Így bár szörnyülködve láttam, hogy a fél fizetésem is rá fog menni erre a vásárlásra, de mégsem bántam igazán. Hiszen, miért is ne tehetném meg hébe-hóba, hogy igazán szép, és szexis dolgokra is költsek, főleg, hogy elvileg már nem vagyok egyedülálló.

- Alice, várj – kaptam el a kezét. Majd a combfixeket kezdtem el nézegetni. Még soha nem volt ilyenem, de állítólag ez is nagyon szép, és vadító viselet. Ha már lúd, legyen kövér alapon. Akár vehetnék pár ilyet is.

- Remek ötlet – vigyorodott el elégedetten. – Tanulékony vagy – fűzte még hozzá.

- Igyekszik az ember – rántottam meg a vállam. Majd leemeltem több színárnyalatot, és mintát is a combfixből.

Miután ezeket is kifizettem Alice legnagyobb felháborodására, mivel ő szerette volna nekem megvenni, ismét tovább mentünk.

- Legalább a bevásárlásba engedd meg, hogy beszálljak – nézett rám esdeklően.

- Milyen bevásárlásra gondolsz? – kérdeztem döbbenten. – Már csak egy cipőre van szükségem.

- Nem-nem – rázta meg a fejét. – Ma nem háromfogásos vacsora lesz, hanem ötfogásos – mondta komolyan.

- Mi? Na nem, arra sem időm, sem energiám – tiltakoztam hevesen.

- Majd segítek – legyintett Alice. – Te főzöd, én pedig mesterien aprítom a hozzávalókat. Még gyorsabban készen leszel, mintha háromfogásos vacsi lenne, amit egyedül főzöl. Légy szíves, csak most az egyszer hallgass rám, úgy igazán – nézett rám boci szemekkel.

- Jól van, legyen – sóhajtottam fel. – Mire gondoltál? – kérdeztem kíváncsian.

- Hát az olaszok először esznek egy salátát, utána tésztát, főételként steak-et valami körettel levezetésként valami tenger gyümölcsét, végül pedig desszertet. Tehát, szerintem mivel a tésztához, és a desszerthez már megvan minden, valamint egy leveshez is, úgy gondoltam, hogy a leves lesz saláta helyett, így még steakhez kell előkészülni, és kell valami tenger gyümölcse, mondjuk rák, az jó lesz – magyarázta lelkesen.

- Legyen, akkor hova menjünk, ahol ilyesmiből különösen frisset kapunk? – kérdeztem kíváncsian. Alice biztosan tudja a megoldást erre is.

- Tudok egy apró kis olasz élelmiszerboltot, ami már biztosan több, mint ötven éve itt áll. Bella is imádta az olaszosat, amikor ember volt, és sokat jártam ide kuriózumokért. Tökéletesen alkalmas hely egy ilyen vacsora megvalósításához.

- Oké, bízom benned – dőltem hátra az ülésben.

Néhány perc alatt odaértünk a boltba is, és vettünk két nagy adag friss rákot, és steak húst is, mellé fűszereket, friss bazsalikomot, és némi mentát, hogy mentás limonádét is tudjak készíteni. Ajándékba pedig kaptunk egy hatalmas üveg szárított gombát, aminek fenséges illata volt. Azt hiszem, hogy ebből is kerülni fog a paradicsomszószba. Csendben hajtottunk hazafelé, de én már izgatottan gondolkoztam rajta, hogy vajon tényleg olyan jól fog-e sikerülni a vacsora, ahogy szeretném. Mikor leparkoltunk azonnal a csomagtartóhoz szaladtam, és felnyitottam. Ahol igen megdöbbentő látvány fogadott.

- Alice? – kérdeztem kissé morcosan.

- Bocsi, de tényleg fantasztikusan álltak – lépett mellém ártatlan tekintettel. – Nem hagyhattam ott őket, csak így. Hiszen sírva könyörögtek, hogy a te ruháid akarnak lenni.

- Te lökött vagy – nevettem el magam. Sírva könyörögtek a ruhák, ez igazán aranyos. Ilyet is csak Alice tud kitalálni.

- Azért szeretsz, ugye? – pislogott felém kissé zavarban. Persze, egyedül tőlem félt, mert én voltam az egyetlen, aki egyszer addig erősködött, amíg vissza nem vitte a ruhákat, amiket én nem akartam megvenni.

- Hát persze, hogy szeretlek – forgattam meg a szememet. Majd megölelgettem. – Most viszont essünk neki, mert már két óra van, és hétre ér ide Billy. Addigra mindennek készen kell lennie – mondtam izgatottan. – Te aprítasz, én pedig már főzöm is – adtam ki az utasítást miután bepakoltunk.

- Igenis, asszonyom – szalutált Alice. Néhány pillanat múlva pedig mesterszakácsként bűvölte a konyhakést. Mindent felaprított alig negyed óra alatt. Nekem ez legalább két órámba telt volna.

- Ez igen, köszönöm, Alice – tettem fel mindent a tűzhelyre.

- Igazán nincs mit – legyintett. – Megcsinálhatom az emeletet? – csillantak fel a szemei. – Kérlek, annyira szeretnék nektek egy szép estét szervezni.

- Jól van, lepj meg – egyeztem bele.

- Köszi – vetette magát a nyakamba.

Majd egy szempillantás alatt eltűnt az emeleten. Én pedig visszafordultam az étel felé. Néhány óra alatt telepakoltam az asztalt. A leves, a tészta, a szósz, a steak, a párolt zöldbab, a grillezett rák, mind-mind az asztalon volt, míg a tiramisu már a hűtőben várta, hogy felszolgáljam. Alice is lejött nagy nehezen az emeletről, és elégedett mosollyal lépett mellém, hogy megöleljen. Majd puszit nyomott az arcomra, és el is tűnt. Én pedig gyorsan elkészültem, hogy csinosan várhassam szerelmemet. Felvettem a fehérneműt, a miniruhát, a cipőt, végül pedig tettem fel egy kis sminket, és kontyba fogtam a hajamat is. Mire Billy megérkezett már kifogástalanul néztem ki. Kedvesem természetesen egy hatalmas csokor vadvirággal érkezett, mint mindig, és én ezt kifejezetten imádtam.

- Szia, kicsim – lépett be az ajtón. Viszont azzal a lendülettel meg is torpant, és döbbenten mért végig. – Gyönyörű vagy – lépett elém, és lágyan megcsókolt, amit én boldogan viszonoztam.

- Te sem panaszkodhatsz – simítottam végig a bordó selyemingen, amihez fekete farmert húzott fel. – Összeöltöztünk – mosolyodtam el. – Miért érzem úgy, hogy kaptál egy telefonhívást egy bizonyos Alice Cullentől? – kérdeztem ironikusan.

- Nem is tudom, hogy honnan veszel ilyeneket – rázta meg a fejét nevetve.

- Gyere, együnk, biztosan éhes vagy – húztam az asztal felé, majd kitálaltam az ételt mindkettőnknek.

- El sem tudom képzelni, hogy mennyit dolgozhattál ezzel a rengeteg finomsággal, de igazán megérte – bókolt Billy a steak után.

Na persze, minden Black fiú húsfüggő, ezt már jól tudtam. Egy hatalmas sült mindig elégedettséggel tölti el őket. Na jó, megint igaza volt Alice-nek. Majd alkalomadtán meghálálom neki a szívességet. A tésztával az én kedves párom biztosan nem lakott volna jól végérvényesen.

- Nagyon örülök, hogy ízlik – mosolyogtam rá elégedetten. – Hozhatok desszertet? – kérdeztem rá a rák után.

- Komolyan mondod, hogy még édességet készíteni is volt energiád? – kerekedtek el a szemei.

- Csak egy tiramisu – léptem a hűtő elé.

- Nagyszerűen hangzik – lépett mellém, és kivette a kezemből a desszertet. – Ezt most hadd tálaljam fel én – nézett rám kérlelőn.

- Rendben – siettem vissza az asztalhoz, és helyet foglaltam.

Billy elővette a desszertes tányérjaimat, és szedett mindkettőnknek édességet. Azután pedig az asztalhoz lépett, és letette elém a tányért. Amin legnagyobb megdöbbenésemre egy apró dobozka is állt. Azonnal gombóc nőt a torkomban. Ez nekem még túlságosan is korai. Nem hiszem, hogy ennyi esküvőt kéne tartani egyszerre. Mármint Gaby és Jake igen, Edward és Bella, az is rendben van, ahogy Anthony és Nath is, de én még nem. Nem vagyok képes még igent mondani neki. Nem azért, mert nem szeretem, hanem azért, mert én még ezt nem akarom. Még nem tudok feleség és anya lenni.

- Kicsim, jól vagy? – simított végig az arcomon Billy.

- Én… nem – ráztam meg a fejem.

- Nyisd ki, és megnyugszol – csóválta meg a fejét kicsit bosszúsan.

- Nem vagyok ideges – nyeltem egy nagyot. Majd minden bátorságomat összeszedve felvettem az ékszeres dobozt, és kinyitottam a fedelét.

- Azt hitted, hogy megkérem a kezed, igaz? – fintorodott el.

- Ami azt illeti – motyogtam magam elé. – Ez a tetoválásotok ékszerben, igaz? – pillantottam fel rá.

- Igen, szerettem volna adni valamit, amit mindig viselhetsz, akkor is, amikor nem vagyunk együtt. Egy apró ajándékot. Ne félj, ahhoz még nincs bátorságom, hogy megkérjem a kezed, bármennyire is szeretném. Majd, ha felkészültél rá, csak akkor fogom megtenni. Elég türelmes természetem van – csókolt meg lágyan. – Remélem, hogy azért tetszik az ajándékom, most hogy már látod, hogy karkötő, és nem jegygyűrű.

- Sajnálom, hogy elrontottam az estét – öleltem át a nyakát. – Tudom, hogy gyáva vagyok.

- Inkább csak elővigyázatos, és bizonytalan még egy kicsit, de én tudok várni – csókolt a nyakamba. – Egyébként pedig egyáltalán nem tetted tönkre az estét – húzta le a ruhám cipzárját. – Mit szólnál, hogyha a kétféle desszertet felcserélnénk? – simított végig a combjaimon.

- Meg tudsz győzni – tekeredtem köré készségesen. Billy pedig felkapott és néhány pillanat múlva már az ágyamon is feküdtem. Döbbenten pislogtam körbe a szobában. Mindenhol finom, fahéjas illat volt, ráadásul az ágynemű alattam, bár jéghideg volt, de selymes, és buja árnyalatú. Tökéletes.

- Nem találok szavakat – nézett körbe Billy kikerekedett szemekkel.

- Akkor érzékeltesd – gomboltam ki az ingjét.

Hogy utána teljesen egymáshoz simulhassunk, végre. Én nem akartam most türelmes lenni, hanem vadul szeretkezni, de Billy nem így gondolta. A tőle már megszokott gyengédséggel vette birtokba a testemet, amit nagyon élveztem, mint mindig, de mégsem volt most az igazi. Nem csak gyengédségre vágyom mindig, hanem tűzre és szenvedélyre is. Egy határozott mozdulattal magam alá gyűrtem Billyt, és átvettem az irányítást, hogy fokozhassam a tempót. Nem sokkal később pedig kedvesem is felbátorodott, és fölém gördülve heves rohamba kezdett, amit én elégedett sikolyokkal jutalmaztam. Néhány mozdulattal később pedig életem talán leghatalmasabb orgazmusát éltem át Billyvel. Egyszerűen elképesztő volt.

- Nagyon szeretlek, édesem – búgta a fülembe.

- Én is téged – simultam a mellkasához. – Köszönöm a gyönyörű karkötőt, mindig rajtam lesz – fűztem még hozzá, és gyengéden megcsókoltam. – Nem akartalak megbántani az előbbi jelenettel.

- Nem bántottál meg. Tudom, hogy még nem akarod – rántotta meg a vállát.

- Téged ez nem zavar? – haraptam az ajkamba. – Mármint, mindkét bátyád megnősül éppen, holott te vagy a legidősebb, mármint képletesen.

- Nincs bennem egy cseppnyi pánik sem. Egyébként pedig én középső testvérnek minősülök, mert Anthony jóval idősebb nálam. Mellesleg a házasság nem minden. Hogyha neked jó így, akkor nekem is. Ennyi. Nem fogok egy darab papíron görcsölni. Természetesen egyszer szeretném, ha a feleségem lennél, de nem rohanok sehová. Eljön még az én időm – simított végig a hátamon.

- Vigyázz, nehogy a végén még szavadon fogjalak – helyezkedtem ismét fölé.

- Állok elébe – kacsintott rám. Majd magához rántott egy újabb szenvedélyes csókra.



(Anthony szemszöge)



Miután szerelmem is elkészült az indulásra, kézen fogtam, és magam után húztam. Odakinn már várt ránk az autó, amit kibéreltem az itt tartózkodásunk egész idejére. Már alig vártam, hogy kedvesemet elvihessem abba a csodálatos kis öbölbe, amit ma egész nap csak kettőnknek zártak el a nyilvánosság elől. Napsütötte, fehér homokos part, langyos vizű óceán, buja növényzet, és kellemes, meleg trópusi éjszaka, amit ma éjjel a csillagos ég alatt fogunk élvezni. Ráadásul a szállodavezető azt is készségesen elárulta, hogy ezen a strandon a legszebb a naplemente. Ráadásul a hullámok több, mint tökéletesek egy kis szörfhöz is, hogyha éppen úgy tartja a kedvünk.

- Mondd el, hogy hová megyünk, kérlek – pislogott rám ártatlanul.

- Hamarosan megtudod – mondtam határozottan. - Mindent előkészítettem, úgyhogy még egy icipici türelmet kérnék Mrs. Cullen Black.

- Nem olyan könnyű az, mint hinnéd – bújt hozzám. Én pedig hirtelen valami furcsát éreztem, és mintha hallanék is valamit.

- Jól vagy? – csókoltam a nyakába. Majd mélyet szippantottam a még édesebb illatából.

- Persze, semmi bajom. Menjünk – mosolygott rám. Én pedig a karomat nyújtva indultam el, amit szerelmem azonnal el is fogadott, és készségesen velem tartott a mi kis kiruccanásunkra.

Miután beültünk a kocsiba, azonnal az úti célunk felé vettem az irányt, Nathalie pedig izgatottan fészkelődött mellettem, de a furcsaság, amit nem sokkal ezelőtt éreztem, most már tényleg apró hang lett a fülemben. Valami nem stimmel. Félrehúzódtam az autóval, és kicsatoltam mindkettőnk övét.

- Mi a baj? – kérdezte Nath értetlenül.

- Nem tudom – ráztam meg a fejem. – Maradj egy kicsit csendben, kérlek – tettem az ujjamat a szájára, majd koncentrálni kezdtem.

Hallottam a halk hangocskát, csak azt nem tudtam, hogy honnan jön. Csak hallgatóztam, és hallgatóztam, a fejemet pedig végigjártattam egyre lejjebb Nathalie testén, míg nem ott állapodtam meg, ahol a hang a leghangosabban szólt. Nagyon reméltem, hogy ott lesz igazán hallható és érezhető a kis ritmusos jelenség, ahol vágytam rá, és így is lett. Gyors mozdulatokkal gomboltam ki néhány gombot szerelmem hasánál, majd a fülemet a felszabadított területre tapasztottam.

- Anthony, jól vagy? – kérdezte Nath kissé zavarban.

- Sosem voltam még ilyen jól – nyomtam puszit a hasára. – Szia, kicsikém – simogattam meg a pici helyét. Majd felkúsztam feleségem ajkaihoz, hogy megcsókolhassam. – Köszönöm – nyomtam puszit a szájára. – Nagyon köszönöm.

- Öhm… szívesen – húzta fel a szemöldökét. – Mit is köszönsz? – fogta az arcomat a kezei közé.

- Mikor akartad elmondani? – kérdeztem izgatottan.

- Még mindig nem értelek – túrt bele a hajamba.

- Kisbabánk lesz, édesem – csókoltam meg újra. – Figyelj, és koncentrálj – simítottam a kezét a hasára. – Pici, apró lüktetés. Hallod már? – kérdeztem boldogan. Néhány pillanatnyi néma csend után feleségem is boldogan felsikkantott, és mindkét kis kezét a hasára csúsztatta.

- Igen, hallom – kuporodott szipogva az ölembe. – Az első kisbabánk.

- Nincs kedved megnézni őt? – módosítottam a programunkon egy picit.

- Dehogynem – nézett rám könnyes szemekkel. – Mire gondolsz? – lett izgatott a hangja.

- Carlisle ismer egy orvost itt a környéken. Megadta a rendelője címét mielőtt idejöttünk, mert Esme és a mamád aggódtak érted. Megjegyzem, hogy büntetés járna neked azért, mert nem szóltál a rosszulléteidről – mondtam kissé rosszallóan.

- Csak kétszer fordult elő, és őszintén azt hittem, hogy az esküvő körüli idegeskedés miatt – pislogott rám boci szemekkel. – Ne haragudj – helyezkedett el a csípőm két oldalán.

- Nathalie? – néztem rá döbbenten.

- A kismamák előjoga, hogy mindig kívánhassák a férjüket büntetlenül, neked pedig kötelességet enyhíteni a kínjaimon – csatolta ki az övemet.

- Nos, ez esetben, hogy is tehetnék mást? – húztam félre az apró kis tangáját, hogy magamévá tehessem.

Szerelmem pedig elégedetten nyögött fel az ölemben. Még szerencse, hogy egy nem túlságosan forgalmas helyen voltunk az út szélén, mert nagyon is pirulásra késztető volt a helyzet. Bár talán ettől volt ennyire izgalmas az egész. Nathalie néhány mozdulat után elégedetten sikoltott fel, nekem pedig csak erre a hangra volt szükségem, hogy elengedjem magam, és én is eljussak a csúcsra.

- Hol is van pontosan ez a rendelő? – pihegte a mellkasomhoz dőlve.

- Néhány mérföldre innen – simítottam végig megint a hasán. – Odamenjünk?

- Igen, kérlek – bólintott rá azonnal.

- Rendben, néhány perc és már ott is leszünk – pusziltam a nyakába. Majd vissza akartam csúsztatni az ülésébe, de nagyon határozottan csimpaszkodott belém. – Kicsim, vissza kéne ülnöd a helyedre – suttogtam a fülébe.

- Nem tudsz így vezetni? – kérdezte halkan.

- Tudni tudnék, de biztonságosabb lenne nektek, hogyha szépen leülnél – tettem le gyengéden az ülésbe. – Az öveteket is becsatolnád - kapcsoltam be az övét is.

- Jól van, tudom, hogy igazad van – pirult el. – De valld be, hogy te sem szívesen hagynál el egy ilyen kényelmes ülőhelyet, mint amilyen nekem volt még az előbb – fűzte még hozzá, miközben végigmért.

- Nos, ezt minden további nélkül boldogan bevallom – nyomtam még egy puszit az ajkaira. Azután pedig indítottam, hogy minél előbb odaérjünk az orvoshoz. Tényleg csak néhány perc volt. A doktor viszont nem volt ott, ellenben egy ablak nyitva volt. Úgyhogy gyorsan felsettenkedtem, és kinyitottam szerelmemnek az ajtót, aki lent várakozott, és rosszallóan rázta a fejét, amikor be akartam húzni a házba.

- Ez betörés, Anthony – suttogta idegesen.

- Ne félj, nem teszünk kárt semmiben, és majd hagyok egy cetlit, hogy mi jártunk itt. Nem lesz semmi baj. Csak egy-két perc az egész. Megnézzük a babát, utána csinálunk róla egy fotót, és már itt sem vagyunk – néztem rá könyörgőn.

- Te nem szoktál tilosban járni – húzta fel a szemöldökét.

- Nem is, de ez most más. Úgy szeretném látni is őt, kérlek – húztam újra befelé, és ezúttal készségesen követett is engem.

- De csak mert te kérted, és én is nagyon kíváncsi vagyok – lépett be végre.

Óvatosan felsegítettem a vizsgálóágyra, azután pedig egy kis zselét nyomtam a hasára, és a műszert finoman rátettem a kérdéses felületre, hogy megtaláljam a babánkat. Néhány pillanattal később pedig már fel is tűnt a kis gyöngysor, vagyis… kettőt? Mármint, ez tényleg… kettő.

- Anthony, te is azt látod, amit én? – kérdezte szerelmem a képernyőre meredve.

- Ikrek – bólintottam rá. – Ketten vannak – nevettem el magam boldogan. – Készítek róluk egy fotót – nyomtam meg a megfelelő gombot a kijelzőn. Egy perccel később pedig boldogan adtam át a kisbabáink első felvételét kedvesemnek, azután pedig gyengéden lesimogattam a gélt a még lapos pocakjáról.

Mosolyogva pattant fel az ágyról, majd az ölembe bújt, és hagyta, hogy gyengéden a karjaimba vegyem, majd kivigyem a kocsiba. Óvatosan betettem az ülésre, majd visszazártam a házat, amiben voltunk, és beültem a volán mögé.

- Most még inkább el kéne mennünk a meglepetés programra, nem gondolod? – fordult felém azonnal.

- Csak egy kicsit átalakítjuk, de igen, elmegyünk rá – bólintottam rá.

Csak előtte még beszerzek egy sátrat és egy matracot. Nathalie nem feküdhet csak egy hálózsákra az állapotában. Minden tekintetben praktikus, és kényelmes helyet kell teremteni neki a kis kiruccanásunkhoz.

- Akkor jó, mert alig várom - mondta csillogó szemekkel.

- Nem kell már sokáig várnod – nyomtam gyors csókot az ajkaira.

Majd elindultam, hogy beszerezzünk egy sátrat és még némi kényelmet a gyönyörű feleségem, és a kisbabáink számára.

La Push vámpírja - 84. fejezet

84. fejezet




(Gabriella szemszöge)



Izgatottan ültem a kocsiban, miközben a Cullen ház felé tartottunk Jacobbal. Carlisle megígérte, hogy a mai vizsgálat alkalmával már meg tudja mondani a kisbabánk nemét, már hogyha a baba végre hajlandó lesz nem folyamatosan a formás kis popsiját mutatni a gép irányába.

- Kényelmesen ülsz? – kérdezte szerelmem.

- Igen, hidd el, hogy ez bőven több, mint elég kényelem a kocsiban – mutattam magamra. Az ülésem félig fekve volt, hogy kímélje a derekamat, a lábaimat Jake feltette a műszerfalra, míg a biztonsági övre vett nekem pocakvédőt, amit kifejezetten kismamáknak fejlesztettek ki, hogy ne nyomjon az öv egy kicsit sem. Mit kívánhatnék még, hogy ennél kényelmesebben utazzak? – Már így is sokkal jobban el vagyok kényeztetve, mint bármelyik kismama a földön.

- Te nem bármelyik kismama vagy, hanem a mi gyermekünk anyja – simította egyik kezét a pocakomra. Mire a kicsit azonnal rúgott egyet. Jól ki fog jönni az apukájával, ez egészen biztos. – Biztosan nem vagy túl éhes már? Majd megkérem Esmét, hogy a vérvétel után adjon neked valami harapnivalót, bár valószínűleg, miután ő is tudja, hogy nem ettél még ma semmit készülni fog.

- Te sem ettél még ma semmit, hiába mondtam neked, hogy reggelizz – morogtam rá.

- Mondtam, hogy szolidálok – rántotta meg a vállát. – Nem esett volna olyan jól a reggeli nélküled.

- Jól van, mindjárt ott vagyunk. Carlisle gyorsan le szokta venni a vért, úgyhogy már nem kell sokat várni a reggelivel – kuncogtam fel.

Úgy is lett. Bár azt hittem, hogy sosem fogunk odaérni. Jacob a fejébe vette, hogy ekkora pocakkal már nem utazhatok a hátán, mert még a végén leejt és bajunk esik. A kocsival viszont nem volt hajlandó szintén száguldozni, nehogy rosszul legyek a sebességtől. Túl aggódó, erről majd még beszélnünk kell. Nagyon jól esik a törődés, de azért még nem változtam porcelánbabává. Néhány perc múlva tényleg megérkeztünk. Bella és Edward már a teraszon állva várt minket. Amint megálltunk Jacob már mellettem is volt, és finoman kiemelt a kocsiból, majd a lábaimra állított.

- Hűha, szép pocak – villantak meg Edward szemei. – Ekkorának kell már lennie? Néhány nap alatt nőtt legalább öt centit.

- Ami azt illeti, szerintem is kicsit siet, de mivel egy farkas, és egy akármi gyermeke, így Carlisle nem aggódik. Egységesen fejlődik, és nekem sem okoz gondot, úgyhogy mondjuk azt, hogy teljesen normálisan fejlődik a körülményekhez képest – mosolyogtam rá fogadott apósomra. Vagy valami ilyesmi.

- Szerintem nem is olyan nagy a pocid, ne hallgass rá – bökte mellkason Bella Edwardot. – Az enyém sokkal, de sokkal nagyobb volt már. Mondjuk én csak egy hónapig hordtam Anthonyt a hasamban. Ő nagyon is sietett.

- Szerintem menjünk be, mert a vérvétel miatt nem adtam nekik reggelit, és ezt mielőbb pótolni szeretném – fogott kézen Jake.

- Sokkal inkább kíváncsi, és izgatott azért, amiért ma megtudhatjuk, hogy kisfiú, vagy kislány – mosolyodtam el. – A gyerekszoba már készen áll a berendezésre, és a kisfestésre, de Jacob biztosra akar menni, ezért nem hajlandó megegyezni abban, hogy legyen napsárga a szoba. Azt mondta, hogy kék lesz, vagy rózsaszín, attól függ, hogy a babánk kisfiú, vagy kislány – magyaráztam a sietség okát.

- Ez teljesen érthető, szerintem – bólintott rá Edward.

- Férfiak – forgatta meg a szemét Bella. – Azért izgalmas ez az ultrahang dolog. Én nem láthattam Anthonyt, amikor a hasamban volt, hiszen nem igazán mászkálhattam el vizsgálatokra ilyen növekedési ütemmel. Pedig biztosan fantasztikus élmény lehet.

- Ha szeretnétek, akkor nyugodtan bejöhettek meglesni az unokátokat – ajánlottam fel boldogan.

- Nem szeretném megszakítani a ti meghitt pillanatotokat – rázta meg a fejét Bella.

- Egyáltalán nem zavarnátok, anya – vágta rá Jake azonnal.

- Ez esetben szívesen megnézzük, de most már tényleg gyertek be – invitált minket Edward lelkesen.

Amint beléptünk a nappaliba, máris megcsapott minket a hagyma, és szalonna mennyei egyvelege, amint éppen sült. A nyál azonnal összefutott a számban, és szerelmem gyomra is korogni kezdett.

- Esme és Rose már készíti a reggelit – mosolyodott el Bella. – Carlisle pedig odafönn vár rátok, ha túl vagytok a vérvételen gyertek le enni – taszított minket az emelet felé.

- Gyere, menjünk gyorsan – húztam magam után Jacobot. Aki a lépcső alján felkapott, azután pedig csak a vizsgálóban tett le, ahol Carlisle már várt rám.

- Nem ettél semmit ma reggel, ahogy megbeszéltük, ugye? – fordult felém a tűvel.

- Nem, semmit, ahogy ígértem – válaszoltam csukott szemmel, és kinyújtott karral.

Éreztem, amint Carlisle végigsimítja a könyökhajlatom a fertőtlenítős vattával, majd a kis szúnyogcsípést, ami a vérvétellel járt. Nem sokkal később pedig újabb apró simítás, és egy kis vattapamacs jelezte, hogy készen vagyunk.

- Rendben is vagyunk – mosolyodott el az orvosom. - Most menjetek le reggelizni, addig én elvégzem a szokásos rutin vizsgálatokat, azután pedig megnézzük a kicsit – adta ki az utasítást.

Jake-nek nem kellett kétszer mondani, már lent is voltunk az asztalnál. Gyengéden leültetett Esme pedig már elénk is tette a két hatalmas tányér rántottát, Rose pedig még egy tál pirítóst is.

- Köszönjük – mosolyogtunk rájuk.

- Igazán nincs mit – legyintettek, majd visszamentek a konyhába tüsténkedni. – Ugye maradtok ebédre is? – kérdezte Rosalie kedvesen.

- Én köszönöm, de a vizsgálatok, és az ultrahang után járőröznöm kell, de örülnék, hogyha Gaby esetleg maradhatna estig. Legalább nem lenne egyedül – válaszolta Jacob azonnal.

- Akkor maradj, csapunk egy csajos napot, amíg Jacob visszajön érted – csillantak fel Rose szemei.

- Szívesen maradok – bólintottam rá rögtön.

Tudtam, hogy barátnőm már alig várja, hogy megint kitapinthassa a kicsit, amikor rugdalózik. Nagyon szereti azt az érzést, amikor a kicsi mocorog, ahogy én is.

- Nagyszerű – hozott nekünk boldogan üdítőt is. – Akkor ma sokat fogsz pihenni, közben pedig filmezünk, és átfuthatnánk néhány babamagazint is. Hoztam egy párat, hogy tudjunk nézelődni.

- Jó ötlet – csillantak fel ezúttal az én szemeim.

- Mindenre lesz időtök, de most egyetek – szólt közbe Esme is.

Mi pedig engedelmesen kezdtük el elfogyasztani a reggelinket. Húsz perccel később pedig már jóllakottan terpeszkedtem el a kanapén. Már éppen készültem volna elszunyókálni, amikor megjelent Carlisle.

- Minden rendben van a babával, és a mamával is – mondta elégedetten. – A biztonság kedvéért, azonban nem ártana, hogyha egy kicsit több folyadékot innál – fűzte még hozzá.

- Tudom, de már így is öt percenkenként kell kimennem – pirultam el.

- Ez normális dolog, bármennyire is kellemetlen a folyadékra szükséged van – mondta szigorúan.

- Jól van – egyeztem bele. A babáért mindent. Legfeljebb majd beköltözök a mosdóba.

- Majd figyelek rá – ígérte meg Jacob. Ajaj, most decire ki lesz mérve a három liter folyadékom naponta.

- Rendben, most pedig gyertek, és megnézzük a babát – indult el Carlisle a dolgozója felé, mi pedig lelkesen követtük.

- Ti nem jöttök? – néztem Esmére és Rose-ra.

- De, szívesen – termettek azonnal mellettünk.

Együtt sétáltunk fel a szobába, és mindenki izgatottan figyelte, ahogy Carlisle a pocakomra keni a zselét, azután pedig elkezdte keresni a babát a műszerrel. A szobát azonnal ütemes dobolás töltötte be. A kisbabám szívhangja. Imádtam ezt a hangot, így elégedetten hunytam le a szemem egy kis időre. Erős volt, és szapora. Egészséges. Néhány pillanattal később pedig már a kép is társult hozzá. Egy apró, ficánkoló kis test kezdett körvonalazódni. Izgatottan figyeltem a képernyőt, hátha meglátom, hogy kislány, vagy kisfiú, de nem tudtam megállapítani.

- Kisfiú – mosolyodott el Carlisle néhány pillanat múlva, és egy apró kis pöttyre mutatott a monitoron.

- Kicsi, Timothy – lett könnyes a szemem a boldogságtól. Jacob pedig gyors csókot nyomott a számra. Kis farkas, a jövő alfája, most már biztosan.

- Gratulálunk – mondták a többiek is meghatottan.

- Köszönjük – néztem körbe rajtuk. Mind kíváncsian kémlelték a monitort, és mosolyogva nézték a kisfiunk körvonalait, aki mindenfelé ficánkolt a kis lábaival, és kezeivel.

- Ha ilyen ütemben fejlődik, akkor már csak két-három hét, és meglesz a babátok – mondta Carlisle elgondolkozva. – Berendezem a szülőszobát, és az utolsó héten, amikor már mindenórás leszel, kiveszek szabadságot, és örülnék, hogyha a biztonság kedvéért befeküdnél ide hozzánk. Természetesen Jacob is veled jöhet.

- Rendben – egyeztünk bele azonnal. Nincs okunk kételkedni Carlisle szakértelmében egy pillanatig sem.

- Csinálok egy újabb fotót a babaalbumotokba, azután pedig ha nem haragszotok, be kell mennem dolgozni – mondta Carlisle. Majd a már szokott módon lefényképezte a babát, és kinyomtatta a képet.

- Köszönöm – fogtam a kezembe az apró kis képet a mi csöppségünkről.

- Nagyon szívesen – mosolygott rám Carlisle. – Most megyek, de ha bármi baj van, akkor csak szóljatok – sietett el. Esme pedig utána. Még biztosan elbúcsúznak egymástól, de mindig is diszkrétek voltak ezt illetően.

- Mennem kell, kicsim – nyomott csókot Jake a számra. – Este érted jövök, ha lejárt a műszakom. Ma este Billy járőrözik, hogy én veled tudjak lenni.

- Rendben, menj csak – görbült le a szám széle. Mostanában elég rosszul viseltem, hogyha nem tud velem lenni.

- Hé, gyorsan elszalad a nap – simított végig az arcomon. – Addig majd Rosalie szórakoztat téged, és halálra etet – kuncogott fel.

- Nem fogom megtömni, csak nem szeretném, hogyha éhes maradna – fintorodott el az említett.

- Kérlek, figyelj arra is, hogy igyon eleget – mondta Rose-nak. Majd komolyan rám nézett.

- Jól van, tudom, három liter, de magadra vess, ha egyfolytában ki fogok járni éjszaka – morgolódtam.

- Szeretlek – mosolyodott el.

- Én is szeretlek – nyomtam csókot a szájára, amit ő azonnal elmélyített, majd a kissé szenvedélyesebb csók után kisietett az ajtón, és elindult a falka felé. - Mit csináljunk? – kérdeztem Rose felé fordulva.

- Ami azt illeti, van egy kis meglepetésünk a számodra, ahol biztosan jól fogod érezni magad – törölgette le a pocakomat, majd felsegített. Edward és Bella pedig izgatottan követtek. Majd Esme is csatlakozott hozzánk. – Ez lesz itt a szobád az utolsó hétre – vezetett be egy hatalmas szobába.

- Ez csodálatos – kerekedtek el a szemeim. – Viszont egy kicsit túlzás. Nincs szükségem ekkora luxusra – csóváltam meg a fejem.

- Dehogynem, nézd csak meg a saját fürdődet – húzott maga után barátnőm. A látványtól a szám is tátva maradt. Masszázsterápiás zuhanykabin, jakuzzi, és pezsgőfürdő. Még soha életemben nem láttam ennyi kényelmet, és szépséget.

- Ez elképesztő – mondtam döbbenten.

- Azt olvastam, hogy a baba szereti, hogyha a kismama fürdik, és neked is jobb, mert ott olyan lesz, mintha súlytalan lennél, és pihennek az izmaid – magyarázta Rose. – Nem írták pontosan, hogy mire gondolnak, ezért van itt minden, ami csak szolgálhatja a kényelmedet – mondta mosolyogva. – Akár már most is kipróbálhatod. A szekrényben találsz kismama bikinit, addig mi is átöltözünk fürdőruciba – lelkesedett fel.

- Én pedig megyek, és hagyom kibontakozni a csajos beszélgetést. Ma Alice úgyis engem kínoz az esküvői előkészületekkel – forgatta meg a szemét Edward.

- Hé, hetedhét országra szóló lagzit ígértél, rémlik? – kérdezte Bella szigorúan.

- Igen tudom, a hugicámnak ezért van még a feje a vékony kis nyakán – szorultak ökölbe Edward kezei egy pillanatra.

- Viselkedj, vendégünk van – koppintott az orrára Bella.

- Jól van, megyek, jó mulatást – nyomott csókot kedvese ajkaira. – Csak reggel jövök, Alice után csatlakozom a fiúkhoz a Kecske-sziklánál – fűzte még hozzá.

- Rendben, mi is jól elleszünk – egyezett bele azonnal Bella. Majd még egy lágy puszi után Edward egy szempillantás alatt eltűnt.

- Vedd fel a fürdőrucid, mi is mindjárt itt leszünk – sietett el Rose, és Bella.

Én pedig a szekrényhez sétáltam, amibe legalább tíz kismamáknak való fürdőruha volt beakasztva. Mindegyik fantasztikus volt, úgyhogy csak kihúztam egyet a sok közül, és belebújtam. Nagyon kényelmes volt, és az eléggé hatalmas mellem is belefért, a pocakomról nem is beszélve. Miután felvettem, azonnal a hidromasszázs kabin felé vettem az irányt. Még csak hallottam róla, hogy mennyire kellemes és jó dolog az ilyesmi, de kipróbálni még nem volt alkalmam. Beléptem, és azonnal bekapcsoltam a zuhanyt. A víz egyszerre tizenkét fúvókából kezdett el fújni, és kellemes erőséggel masszírozta a hátamat, a vállamat, és a lábaimat is. Elégedetten sóhajtottam fel, és behunyt szemmel élveztem a masszázst. Nem tudom, hogy meddig állhattam ott, de már szinte elzsibbadtam a folyamatos vízsugártól. Úgyhogy kikapcsoltam, majd kinyitottam a kabint.

- Szia – mosolygott rám Rose, Esme és Bella a jakuzziból.

- Sziasztok – sétáltam én is hozzájuk, és bemásztam a hozzájuk.

- Na milyen volt a masszázskabin? – kérdezte Rose izgatottan.

- Fantasztikus – dőltem hátra az ülőhelyemen. – Teljesen ellazultam, és a derekam sem fáj. Majdnem olyan jó, mint amikor Jacob alaposan átmasszíroz.

- Hm… Jacob is bírja majd egy órán át? Igen kitartó ez a fiú – villantak meg Rose szemei. – Emmett masszírozása pont addig tart, amíg sikerrel le nem tépi az összes ruhámat. Nagyjából másfél perces élmény a leghosszabb azt hiszem, legalábbis ilyen típusú kényeztetés szinten.

- Ejnye, rossz fiú – borzadt el Bella.

- Ezért szeretem annyira – nevetett fel Rose.

- Lányok, én erről jobb szeretek nem tudni – fogta be Esme a fülét.

- Jake türelmes, és hősiesen masszíroz, na és persze minden másban is jó – vigyorodtam el.

- Na ezt viszont én nem akarom hallani – fogta be a fülét ezúttal Bella.

- Azt hiszem, hogy ezt majd kettesben fogjuk kivesézni – kacsintott rám Rosalie.

- Igen, én is azt hiszem – kuncogtam fel.

Majd kényelmesen elterpeszkedtem a hatalmas jakuzziban. Esme közben magunkra hagyott minket, hogy az ebéddel is foglalkozzon valaki. Egyetlen rossz szavam sem lehet. Egészen addig áztathattam magam a jobbnál jobb fürdőkben, ameddig a gyomrom el nem kezdett korogni. Mire pedig magamra vettem egy köntöst, és kisétáltam a szobába, Rose már a kezében egy hatalmas tálcával várt rám. Az ebédem is igen fejedelmi volt, háromfogásos. Na meg egy liter ásványvíz, mert biztosan kiszáradtam a fürdőben. A lányok pedig igazi hajcsárként töltötték belém a folyadékot. Mindent egybevetve fantasztikus volt a délelőttünk. Ebéd után pedig befeküdtem a hatalmas ágyba, és elszenderedtem.



(Nathalie szemszöge)



Annyira tökéletes volt a meglepetés, amivel Anthony előállt. Azt hittem, hogy Esme szigetére megyünk nászútra, ehelyett Hawaii partjainál kötöttünk ki, ráadásul egy luxusszállodában, teljes ellátással, és egy hatalmas lakosztállyal. Még mindig bambán álltam a lakosztályunk hálószobájában, ahol egy hatalmas gyümölcskosár, és egy üveg behűtött pezsgő állt, amivel a szálloda gratulált a házasságkötésünkhöz.

- Hogy tetszik? – karolt át szerelmem hátulról, miután adott borravalót a hordárnak.

- Ez egyszerűen fantasztikus, de mikor szervezted ezt meg a hátam mögött? – simultam az ölelésébe.

- Hát, ami azt illeti, anya és apa keze is vastagon benne volt a szervezkedésben – csókolt a nyakamba. – Tudom, hogy egy saját kis szigetre számítottál, de ennek a helynek is megvannak a maga előnyei.

- Az biztos. Majd elmegyünk máskor Esme szigetére. Hogy jutott eszedbe éppen Hawaii? – kérdeztem boldogan.

- Ami azt illeti, nem kerülte el a figyelmem, hogy nyolcéves korod óta Hawaii-ról szóló műsorokat nézel, képeket gyűjtesz, és volt még néhány szolig motívum, ami arra utalt, hogy nagyon szeretnél egyszer eljutni ide – magyarázta boldogan.

- Nem is tudom, mit mondhatnék – fordultam felé.

Majd szenvedélyesen megcsókoltam. Annyira hihetetlen volt, hogy itt vagyok, ráadásul egy ilyen fantasztikus szállodában, a tökéletes férjemmel, és ez a nászutam. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer tényleg eljutok idáig. Tizenhét éves vagyok, és mindent megkaptam az élettől, amire csak vágytam. Ez hihetetlen.

- Nem kell mondanod semmit, azt hiszem, hogy a tekinteted mindent elárul – mosolyodott el szerelmem. Majd felkapott, és egy szempillantás alatt a hatalmas ágyon találtam magam, férjem pedig fölém magasodott. – Mit szólnál, ha ezúttal tartanánk egy nászéjszakát is? Még csak nászreggelünk volt – harapott a nyakamba.

- Talán meg lehet győzni – húztam le róla a pólóját egy szempillantás alatt.

- Ezt örömmel hallom – kezdte el kigombolni a kis nyári ruhámat, ami néhány pillanat alatt lekerült rólam. Amikor a keze a csupasz bőrömhöz ért egyszerűen teljesen elvesztettem az eszem, és egy szempillantás alatt leszedtem róla a nadrágját. – Nyugi, kicsim, ez a két hét csak a miénk, nem kell sietnünk sehová – szorította a kezeimet a fejem fölé. – Mostanában igencsak heves vagy – simított végig szabad kezével a melltartópántom mentén.

- Te hozod ki belőlem a kisördögöt – villantottam rá a legcsábítóbb mosolyomat.

- Igazán igyekszem – kuncogott fel. Majd észveszejtő ostromba kezdett a nyakamnál, míg egy határozott mozdulattal kikapcsolta a melltartóm pántját is, és megszabadított a felesleges ruhadarabtól. – Megint van rajtad valami parfüm? – szimatolt mélyen a nyakamba.

- Nem tudok róla – gondolkodtam el.

- Más lett az illatod – húzta végig az orrát egészen a dekoltázsomig. – Édesebb, valahogy.

- Most tényleg ez a legfontosabb? – mozdítottam meg a csípőmet, hogy hozzádörgölőzzek.

- Nem, igazad van – vetette magát a számra. Majd néhány pillanat alatt lekerült rólam az apró bugyim is. Míg én megszabadítottam őt az alsójától. – Várj, próbáljunk ki valami újat – tekerte a lábaimat a csípője köré, majd velem együtt sétált be a fürdőbe.

Egy gyors mozdulattal megnyitotta a csapot, és belépett a kellemesen langyos víz alá. Én pedig hangosan felsóhajtottam a kellemes érzéstől, ahogy a vízcseppek végigsimítottak a bőrömön, miközben Anthony gyengéden simogatott, és harapdálta a nyakamat. Imádtam ezt az érzést. Hangosan sóhajtoztam, és szerelmem hátát simogattam, miközben még többet és többet kívántam. Egyszerűen elképesztő élmény volt. A hév egyre jobban elragadott, mintha nem is én lettem volna, és ajkaim, amik éppen Anthony nyakán játszadoztak, maguktól nyíltak szét, hogy beleharapjanak a forró bőrébe.

- Nath? – húzódott el döbbenten.

- Bocsi, azt hiszem, hogy elragadott a hév – sütöttem le a szemeimet. Talán nagyobbat haraptam, mint kellett volna.

- Semmi baj, csak próbálj meg nem szó szerint felfalni – mondta mosolyogva.

Majd szenvedélyesen megcsókolt, és közben összeforrasztotta vágyakozó testünket. A csókunkba sikoltottam a gyönyörtől, és annyira hozzásimultam kedvesemhez, amennyire csak tudtam. Gátlástalanul nyögdécseltem a lágy ritmusának ütemére. A hátam a hideg csempéhez nyomódott, miközben szerelmem mozgása egyre hevesebb lett. Így egyszerre érezhettem kedvesem forró bőrét, és a jéghideg csempe érintését, ami csak még jobban felkorbácsolta minden érzékemet. Anthony mozgása egyre intenzívebb lett, de egyáltalán nem bántam. Sőt, amennyire csak tudtam még ösztönöztem is rá, hogy minél szenvedélyesebb legyen. Néhány perccel később pedig egyszerre ragadott el minket a gyönyör. A fejemet szerelmem vállán pihentetve pihegtem, egészen addig, amíg Anthony óvatosan a lábamra nem állított, és háttal nem fordított magának. Egy pillanattal később pedig éreztem, ahogy a tusfürdős kezével simít végig a hátamon, majd egyre lejjebb a csípőmön, és a combjaimon. Óvatosan simogatva fürdetett, én pedig viszonoztam minden egyes érintését, miután szembefordultam vele. Zuhanyzás után pedig egy törölközőbe csomagolt, és alaposan megtörölgetett, majd a karjaiba vett, és a hatalmas ágyba bújtatott. Majd egy szempillantás alatt mellettem termett.

- Na, hogy tetszik Hawaii? – húzott a mellkasára.

- Eddig le vagyok nyűgözve – vetettem át az egyik lábam a csípőjén. Mindig is imádtam így aludni a kedvesem köré tekeredve.

- Hát még holnap hogy fog tetszeni, amikor elviszlek egy kis kirándulásra – mondta elégedetten.

- Már alig várom – ásítottam egy hatalmasat.

- Van is mit várnod – simított végig a hátamon. – Most viszont pihenjünk, mert holnap garantáltan hosszú napunk lesz – mondta komolyan.

- Rendben – motyogtam még félálomban, majd szerelmem megnyugtató szívverését hallgatva elnyomott az álom.