La Push vámpírja - 86. fejezet

86. fejezet


Sziasztok! Mivel hétvégén karácsony, ezért először is szeretnék Mindenkinek KELLEMES ÜNNEPEKET kívánni. Természetesen lesz majd karácsonyi novella is. A következő La Push rész azonban valószínűleg csak kedden fog felkerülni kivételesen, mert az ünnepeket a nagycsaládi körben töltöm. Puszi Nektek, Drusilla

(Nathalie szemszöge)



Egyszerűen hihetetlen volt, hogy ez tényleg velünk történik. Nem is reménykedtem még benne, hogy ilyen gyorsan kisbabánk lehet, arra pedig végképp nem számítottam, hogy kettő is egyszerre. Ikrek. Mennyire vágytam mindig egy ikertestvérre, akivel együtt növök fel. Együtt tárgyaljuk ki az élet ügyes-bajos dolgait. Akivel csupa izgalmas, új dolgot fedezünk fel együtt. Egyszerre két kisbaba, ez tényleg fantasztikus. Az örömömet pedig még az is tetézte, hogy Anthony is majd kiugrott a bőréből. Most látszott igazán, hogy tényleg mennyire vágyott már rá, hogy apa lehessen. Remélem, hogy Carlisle azon elmélete lesz igaz a kicsikre, hogy ők is halhatatlanok lesznek. Nem pedig az a variáció, amelyben halandók lennének. Nem tudnám elengedni őket csak úgy. Még akkor sem, hogyha hosszú, boldog életet élnének le velünk, és a családjukkal. Nagyon szeretném, hogyha halhatatlan babáink születnének.

- Kicsim, korai még aggódnod, és bármilyenek is lesznek, mi szeretni fogjuk őket, és ez a lényeg – simított végig Anthony az arcomon. – Ne szomorkodj. Boldog kismamát szeretnék látni magam mellett. Gyönyörűek, és egészségesek lesznek. Két kislány – kacsintott rám.

- Szerintem inkább két kisfiú – vigyorodtam el.

Két sötétbarna szemű, bronzos hajú csöppség, akik birkóznak egymással, és az apukájukkal. Hülyeségeket tanulnak a többi farkastól, vagy éppen vámpírtól, és kiborítanak minket az izgágaságukkal. Tökéletes élet.

- Ne reménykedj, kislányok lesznek – mondta a férjem komolyan.

- Te már most tudod? – kérdeztem döbbenten. Olyan határozottan hangzott.

- Dehogy tudom, csak ábrándozok – mosolyodott el. – Gondolj csak bele, három gyönyörű nővel együtt élni. Hm… minden férfi vágyálma.

- Még a végén féltékeny leszek a gyerekeinkre – kuncogtam fel.

- Arra sosem lesz okod – simított végig a combomon kihívóan.

- Khm… drágám, egy bolt közepén állunk, és hogyha ilyen mozdulatokat teszel, akkor berántalak az egyik sátorba, és rád vetem magam – nyeltem egy nagyot.

Eddig is gyanús lehetett volna már a megnőtt szexuális étvágyam, de valamiért nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Habár, nem csoda, hiszen nem régóta vagyunk így is együtt a szerelmemmel. Egy picit hirtelen történtek a dolgok, de minden így tökéletes.

- Roppant csábító ajánlat, de bírd ki még egy picit – puszilt a nyakamba. – Ez a sátor tökéletes lesz – mutatott egy négyszemélyesre, ami már-már összkomfortosnak minősült.

- Nem lesz ez túlzás? Mármint, értem, hogy már négyen vagyunk, de még elférnénk egy kétszemélyesben is – kuncogtam fel.

- Valóban elférnénk, de minden szempontból ki kell elégítenem a kismamámat, úgyhogy arra gondoltam, hogy szükségünk lesz némi helyre is az esetleges manőverezéshez – nyomott csókot a számra. Én pedig éreztem, ahogy elpirulok.

- Oké, beleegyezem a négyszemélyes sátorba – nyeltem egy nagyot.

- Helyes, én is így gondoltam – vigyorodott el elégedetten. – Egyébkén akkor is praktikus lesz, amikor már tényleg négyen alszunk benne.

Miután kerestünk egy eladót, ő hozott nekünk egy összecsomagolt sátrat, azután pedig Anthony még vett néhány puha, meleg hálózsákot, és párnákat is. Még egy matracot is szeretett volna beszerezni, de végül sikerült meggyőznöm róla, hogy arra semmi szükség. Egyáltalán nem fenyegetett az a veszély, hogy kényelmetlen legyen a helyzetem ma éjjel. Miután fizettünk a túrázók boltjában, Anthony még magával húzott egy élelmiszerboltba is, ahol friss paradicsomot, hagymát, virslit, szalonnát, és friss kenyeret pakolt a kosárba, én pedig még hozzátettem két fürt szőlőt, és némi almát, meg barackot is. Utána vettünk még gyümölcsleveket, és szénsavmentes vizet is. Már éppen a kassza felé tartottunk, amikor a szemem megakadt a mályvacukron. Önkéntelenül nyaltam meg a számat. Mire kedvesem még a kosárba csúsztatott három nagy zacskóval, én pedig hálásan pillantottam rá.

- Köszi – haraptam az ajkamba.

- Nincs mit. Szólj csak, ha kívánsz valamit – nyomott puszit a homlokomra. Majd odaléptünk az első kasszához, aminél nem várakozott senki.

Gyorsan kifizettük a vásárolt holmikat, majd a kocsihoz érve előkerült a hűtőtáska is, rengeteg jégakkuval. Anthony alaposan felkészült a mai napra, ez tisztán látszik. Miután mindent bepakoltunk a táskába a mályvacukrok kivételével, beültünk a kocsiba, és én már alig vártam, hogy odaérjünk a meglepetés programra. Közben pedig majszolni kezdtem az egyik mályvacukrot. Húszpercnyi, elég gyors haladás után szerelmem lehajtott az autóútról, egy kisebb földútra, majd nem sokkal később elénk tárult, a gyönyörű, kék víz, és egy fehérhomokos tengerpart. Elképesztő látvány volt. Imádtam a parton lenni már La Push partjainál is, de Hawaii egészen más volt. Olyan finom, forró szél fújt, ami simogatta a bőrömet, és kellemes bizsergető érzés járt át, ahogy a nap sugarai elérték a bőrömet.

- Tetszik? – kérdezte Anthony izgatottan.

- Imádom – bújtam hozzá.

- Az jó, ugyanis itt töltjük a napot és az éjszakát is – húzott az ölébe szerelmem. – Tessék, itt egy nagy fürdőlepedő, menj és napozz egyet, én pedig addig felállítom a sátrat, és gyűjtök fát a tábortűzhöz, hogy süthessünk szalonnát, és mályvacukrot.

- Ne segítsek inkább? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Nem kell, kicsim – rázta meg a fejét. – Kérlek, pihenj egy kicsit, én pedig tökéletes estét készítek elő a számunkra.

- Rendben, ezt el is várom – csusszantam ki a kocsiból.

Majd gyorsan kibontva a gombokat a ruhámon, lecsúsztattam a vállamon, egészen a földre. Így már csak az apró kis bikini volt rajtam, amit Alice csomagolt nekem. Hallottam, ahogy Anthony felsóhajt mögöttem, a következő pillanatban pedig már a hátamhoz is simult.

- Gonosz nőszemély – suttogta a fülembe. – Ezért még nagyon ki fogsz kapni az éjjel – fűzte még hozzá. Azután pedig elengedett, és óvatosan megpaskolta a fenekemet. Én pedig csábos léptekkel vonultam el a part felé a fürdőlepedőmmel. – Vigyázz, mert a végén nem lesz sátor, hanem csak az az egy szál fürdőlepedő, amin aludhatunk – szólt utánam.

- Csakugyan? – kacsintottam rá. Majd tovább folytattam az utam a víz felé.

- Rossz kislány – kuncogott Anthony, de amikor hátrapillantottam már a sátorral volt elfoglalva. Még csak negyed órája feküdhettem a napon, amikor eltűnt alólam a talaj, és szerelmem a víz felé futott velem.

- Ne, nagyon hideg lesz – sikoltottam fel. Teljesen felforrósodott már az egyébként is nagyon meleg testem a tűző napon.

- Nem lesz hideg, tetszeni fog. Itt kellemesen langyos a víz – lassított velem egy kicsit. – Nem lesz rossz – csókolt meg lágyan. Amikor legközelebb feleszméltem, akkor pedig már a vízben találtam magam, amit nagyon is élveztem. Igaza volt kedvesemnek, nagyon is élveztem az enyhén hűsítő vizet, ami simogatta a testemet.

- Hogyan lesz így sátor, tábortűz, és vacsora is? – kérdeztem tettetett felháborodással. A következő pillanatban azonban már teljesen köré tekeredtem.

- Ami azt illeti már készen áll a sátor, és ha a part felé pillantasz, akkor láthatod, hogy a tábortűz is készen áll, csak meg kell gyújtanunk – harapott a fülcimpámba. – Viszont most egészen más programunk van egy kis időre – mondta sejtelmesen.

- Mire gondolsz? – lettem kíváncsi.

- Meglepetés. Vegyél egy nagy levegőt – mondta komolyan.

- Nagy levegőt? – néztem rá döbbenten.

- Bízz bennem – nyomott gyors csókot a számra. – Nagy levegő, három, kettő… egy – számolt vissza, én pedig tényleg vettem egy nagy levegőt. A következő pillanatban pedig már a víz alatt is voltam. Sosem mertem túl sokáig lemerülni a víz alá, úgyhogy idegesen csimpaszkodtam kedvesembe, aki nem sokkal később felfelé kezdett úszni, legnagyobb örömömre. Amint a felszínre értünk azonnal kapkodni kezdtem a levegőt. – Jól vagy? Rosszul lettél? Ne haragudj, rossz ötlet volt – kezdte el megnyugtatóan simogatni a hátamat. Én pedig, amikor egy kicsit megnyugodtam, döbbenten vettem észre, hogy félhomály uralkodik mindenhol.

- Jól vagyok – döntöttem a fejemet a vállára. – Hol vagyunk? – pillantottam körbe.

- Egy víz alatti barlangban. Kicsit tájékozódtam a környék szépségeiről, és véletlenül bukkantam rá erre a helyre. Csak utalásokat találtam rá, hogy létezik, de azután meg is találtam. Tetszik?

- Igen, imádom – néztem körbe. Fantasztikus volt ez a hely. Belengte a víz kellemesen sós illata, és enyhén párás is volt a levegő. Tényleg igazán csodálatos volt.

- Gyere, nem csak ez itt a látnivaló – húzott egy kis partszakasz felé, ahol békatalpak, és szemüvegek voltak előkészítve. Én pedig azonnal megtorpantam, ahogy megláttam őket. – Mi a baj, kicsim? Ennyire félsz a víz alatt? – kérdezte aggódva.

- Nem, egyáltalán – ráztam meg a fejem. – Na jó, egy kicsit félős vagyok a víz alatt, ez olyan farkas dolog, de nem mindegyikünknél jön ki. Viszont nem ezért torpantam meg. Mikor jöttél ide, hogy előkészítsd ezt a kis kiruccanást?

- Tegnap éjjel – vallotta be pironkodva.

- Te kiosontál mellőlem, és ott hagytál egyedül? – kérdeztem rosszallóan.

- Csak a meglepetés érdekében – vágta rá azonnal. – Tudod, hogy milyen nehéz volt felkelni, amikor hozzám simultál a forró, selymes bőröddel? Legszívesebb örökké úgy maradnék, ahogy éjszaka rám tekeredsz, és az arcodat a nyakamba fúrod, de tökéletes napot szerettem volna, így erőt vettem magamon, és felkeltem mellőled, hogy mindent előkészítsek – magyarázkodott. Olyan édes volt, hát hogyan lehetne ellenállni egy ilyen férfinak? – Haragszol? – harapott a nyakamba gyengéden.

- Az attól függ – nyögtem elégedetten.

- Mitől? – cirógatta végig az államat az orra hegyével.

- Attól, hogy mit tervezel még mára – sóhajtottam fel boldogan.

- Egy romantikus vacsorát, és egy nagyon-nagyon szerelmes éjszakát – duruzsolta a fülembe. Mire engem elöntött a forróság, és kellemesen meg is borzongtam.

- Mi lenne, hogyha felcserélnénk a programot – simítottam végig a hátán.

- Nem lehet, még meg kell nézned valamit. Úgyhogy békatalp, szemüveg, és indulás. Azután kapsz egy mennyei vacsorát, végül pedig egy még csodálatosabb éjszakát. Ebből nem engedek – mondta szigorúan.

- Jól van – görbült le a szám széle.

- Jaj, ne, ezt csak a hormonjaid akarják. Beszív, kifúj… nyugodt lélegzés – szorított magához.

- Bocsi – szipogtam. – Mindjárt kontrollálom magam – simultam az ölelésbe, és néhány pillanattal később meg is nyugodtam. – Ne haragudj – néztem rá halványan mosolyogva.

- Nem gond, majd megszokjuk a hormonjaid játékát – mosolygott rám lágyan.

- Oké – kuncogtam fel. – Akkor lássuk azt a híres látnivalót – vettem fel a szemüveget. Anthony pedig rám adta a talpakat. Azután ő is felvette a felszerelést, majd átnyújtott nekem egy pipát is.

- Ezzel néhány percig a víz alatt tudsz maradni, annyi elég is lesz – fogta meg a kezem. Majd alámerültünk.

Csodálatos látvány tárult elém. Még soha életemben nem láttam korallt, de ezek után biztos vagyok benne, hogy minél többet szeretnék. Minden olyan színes volt, és tökéletes. A víz áttetsző volt, a korall életvilága pedig elképesztően sokszínű. Apró, színes halak, amikről a Némó nyomában jutott az eszembe. Az egyik kedvenc rajzfilmem még mindig. Hogyha nem a víz alatt lettem volna, akkor szó szerint tátott szájjal bámultam volna a szebbnél szebb halakat. Az apró rákokat, rájákat, ráadásul pedig még hatalmas kagylók is voltak idelent. Egészen addig csodáltam a tengeri világot, ameddig nem éreztem, hogy fogyni kezd a levegőm. Anthony is érezhette, hogy lassan ideje újra a felszínre menni, mert gyengéden megrántotta a kezemet felfelé, hogy kövessem. Én pedig úgy tettem, ahogy kérte. Amikor pedig felértünk, kikaptam a pipát a számból, és azonnal az ajkaira vetettem magam.

- Huh, nagyon reméltem, hogy tetszeni fog a korallzátony, de azért ilyen heves hálára nem számítottam – nevetett fel, miután elváltunk.

- Dehogynem, te pontosan tudtad, hogy mit fog kiváltani belőlem ez a látvány – nyomtam a barlang falához.

- Tetszik ez az újdonsült hevességed – markolt bele a fenekembe. Az egyik kezével pedig lehúzta rólam a szemüveget. – Így azért kicsit könnyebb hozzád férni – csókolt meg újra.

- Kérem, vigyen sátorra, Mr. Cullen Black – csimpaszkodtam belé lehunyt szemmel.

- Ez kicsit Emmettes volt, de ahogy óhajtva, Mrs. Cullen Black – szorított magához nevetve. Azután pedig már el is merültünk a víz alatt. Nem sokkal később pedig ismét a szabad ég alatt bukkantunk fel.

Anthony kínzó lassúsággal indult ki velem a vízből, de egyáltalán nem zavart a lassú tempó. A lényeg az volt, hogy együtt vagyunk, kettesben, és két hétig csakis az enyém a férjem úgy, hogy senki sem zavar meg minket. Nincs járőrözés, nincs munka, nincs semmi, ami miatt el kellene válnunk egymástól akár csak néhány órára is, és most ez volt a lényeg.

Néhány perccel később már a puha takarón feküdtem, csurom vizesen, és hangosan nevetve, mert férjem a fejébe vette, hogy elkap egy kósza vízcseppet a nyelvével, ami a köldököm felé vette az irányt. Mintha nem tudta volna, hogy nagyon csikis az a része a testemnek. Miután sikeresen elkapta az apró cseppet elégedetten kúszott fel az ajkaimhoz, hogy szenvedélyes csókban részesítsen. Azonnal magam alá fordítottam, és birtokba vettem férjem nyakát, aztán pedig egyre lejjebb haladva izmos mellkasát, és hasát. Játékos köröket írtam le a köldöke körül, amivel halk kuncogást csaltam elő belőle. Tehát Anthony számára is ez a gyenge pont. Elégedetten raktároztam el a fontos információt. Majd kissé bátortalanul ugyan, de megszabadítottam őt az alsójától. Szinte azonnal fel is akart rántani magához egy újabb csókra, de én kitértem előle, majd végigsimítottam a mellkasán. Másik kezemmel pedig végigsimítottam a büszkeségén, és bár kissé bizonytalanul, egy apró puszit nyomtam a hegyére. A válasz egy elhaló nyögés, és egy döbbent rándulás volt. Bizonytalanul néztem fel szerelmemre, hiszen ilyesmit még sosem próbáltam, de ő csak kikerekedett szemekkel nézett rám, amit jó jelnek vettem, mert szemeiben ott ült a gyönyör mámora is. Így felbátorodva, ismét ráhajoltam férfiasságára, és a számat igazítva a méretéhez lassan magamba fogadtam belőle, annyit, amennyit csak tudtam. Miközben igyekeztem fenntartani a szemkontaktust kedvesemmel, hogy lássam a reakcióit. Elégedetten szemléltem, hogy bármit is tettem vele az ajkaimmal, vagy a nyelvemmel, elégedetten sóhajtozott, és nyöszörgött, de hirtelen a kezei közé fogta az arcomat, és finoman elhúzta a fejemet férfiasságától, azután pedig maga mellé fektetett, míg hevesen zihált a fejét a nyakamba fúrva.

- Valami nem volt jó? – kérdeztem kissé zavarban.

- Dehogynem, túlságosan is jó volt, ezért kellett megállítanom. Veled szeretnék átlépni a gyönyör kapuján. Ez a mai egy nagyon is különleges nap, és ennek is nagyon különlegesnek kell lennie – csókolt a nyakamba.

Majd egy szempillantás alatt megszabadított a fürdőruhámtól, és elégedetten nézett végig a testemen, hogy utána az ajkaimtól kiindulva, egyre lejjebb haladva csókolja végig a testemet, miközben egyik keze a combom belső felét simogatta. Készségesen engedtem utat a kezének, hogy a legérzékenyebb pontomra simulhassanak hosszú ujjai, de Anthony szándékosan kínzott engem. Nem volt hajlandó birtokba venni a testem azon részét, amelyik jelenleg a legjobban kívánta a törődést.

- Anthony – nyöszörögtem fészkelődve.

- Türelem, drágám, mindjárt – nyomott puszit a szemérmem felső részére, mire elakadt a lélegzetem. – Nem akarod? – pillantott fel rám.

- De igen, csak… nem is tudom, váratlanul ért – pirultam el. – Nem azért tettem az előbb azt, amit, mert viszonzást várok – fűztem még hozzá.

- Ki mondta, hogy azért teszem, hogy egyszerűen csak viszonozzam? – nézett rám döbbenten. – Már egy ideje készülök erre, de nem akartalak lerohanni – szorította meg a kezem. – Csak engedd el magad – puszilta meg még egyszer a legérzékenyebb pontomat.

Ami most jóleső bizsergéssel töltött el. A fejemet visszaejtettem a párnára, és teljesen elengedtem magam. Egyszerűen elképesztő volt, amit Anthony tett velem éppen. Még jó, hogy kikértem a lányok tanácsát mielőtt elutaztunk erről a kérdésről. Kár lett volna továbbra is megfosztani magunkat ettől. Ahogy egyre közelebb kerültem az orgazmushoz egyszerűen nem bírtam kontrollálni magam, és a csípőm szinte magától kelt életre. Össze-vissza dobáltam a csípőm, és csak férjem óvatos szorításának volt köszönhető, hogy nem cincáltam szét a sátrunkat. Már majdnem elértem a beteljesedést, amikor Anthony hirtelen megállt. Én pedig panaszosan nyögve néztem rá. A következő pillanatban azonban már fölém is simult, és szenvedélyesen megcsókolt, míg egy határozott mozdulattal a magáévá tett. Elégedett nyögéssel adtam hangot tetszésemnek, és boldogan fogadtam kedvesem heves rohamát. Majd néhány perccel később mindkettőnket utolért a gyönyör. Pihegve feküdtem Anthony mellkasán, és nem is terveztem felkelni onnan a nap hátralevő részében, de a pocakom alattomosan korogni kezdett.

- Csend legyen – morgolódtam.

- Ennetek kell – puszilta meg a vállamat szerelmem. Majd megpróbált felkelni, de én belecsimpaszkodtam.

- Ne, szeretnék még így maradni egy kicsit – fészkeltem be magam még jobban a karjai közé.

- Meggyújtom a tüzet, és utána süthetünk szalonnát vacsorára – nyomott csókot az ajkaimra.

- Akkor legalább a felsődet hagyd itt nálam – morgolódtam.

Mire mosolyogva nyújtotta át a pólóját, amibe rögtön belebújtam. Kellemesen meleg volt, és Anthony illatát őrizte. Egyáltalán nem érdekelt, hogy a combom közepéig leért, és nyári ruhának is bőven elég volt rám. Jól éreztem magam benne, és ez volt a lényeg. Már legalább húsz perce feküdtem egyedül a sátorban, amikor kedvesem bebújt hozzám, majd felkapott, és kivitt a tűzhöz. Egy uszadék fából, és egy meleg, puha plédből kényelmes ülőhelyet készített nekem, azután pedig a kezembe adott egy nyársat, amire már fel volt szúrva három szelet szalonna és három hagyma is. Kérdőn néztem Anthonyra, mire csak megrántotta a vállát.

- Mindenkinek egy szelet – simogatta meg a hasam.

- Ha mindenből háromszor annyit tömsz belém, akkor olyan leszek, mint egy bálna – kuncogtam fel. Bár jól esett a gesztus, hogy ennyi ételt akar velem megetetni.

- Sosem leszel bálna, nekem nem – rázta meg a fejét.

Ezután nem is vitatkoztam vele többet, hanem sütni kezdtem a vacsimat, ahogy ő is. Miután jóízűen felfaltuk a friss szalonnát, még sütöttünk néhány mályvacukrot is, ami annyira jólesett, hogy szinte sírva fakadtam a jóérzéstől. Ezer éve nem voltunk már ilyen tábortüzes estén, és az igazat megvallva, csak most éreztem át, hogy mennyire hiányzott már ez az igazi nálunk honos tevékenység. Természetesen az Alice stílusában szervezett elegáns partik is fantasztikusak voltak, de az egyszerűségnek is megvolt a bája, és főleg a romantikája. Vacsora után a tűz mellé terítettünk egy plédet, míg egy másikkal betakaróztunk, nem mintha hideg lett volna. Közben pedig a csillagokat néztük. Két hullócsillagot, is láttam az égen aznap éjjel, mielőtt elaludtam volna szerelmem mellkasán, de nem tudtam, hogy mit is kívánhatnék még, hiszen mindenem megvolt, amire csak vágytam.



(Bella szemszöge)



A gyerekek már két napja elmentek nászútra, és számomra ez nagyon is furcsa volt. Amióta megszületett a fiam, soha nem volt olyan eset, amikor két hétre elváltunk volna egymástól. Annyira különös volt ez az egész helyzet. Hogyha nem is voltunk mindig együtt, akkor is tudtam, hogy La Pushban van, biztonságban.

- Mi a baj, kicsim? – ölelt át Edward.

- Hiányzik nekem Anthony – vallottam be. Billy és Jake szinte minden nap átjár, de ő már két napja olyan távol van.

- Édesem, felnőtt férfi, és éli a saját életét. Mi is el fogunk menni nászútra, és oda sem jöhetnek velünk. Nem tarthatod mindig magad mellett.

- Tudom, csak furcsa még a gondolat. Ötven évig minden nap láttuk egymást. Nem olyan könnyű az elválás – görbült le a szám széle. Hogy fogok én nyugodt szívvel elköltözni Edwarddal, ahogy Jacob kérte a levelében, hogyha már két napot sem bírok ki úgy, hogy a közelemben ne legyen mind a három fiam?

- Hidd el, hogy hozzá lehet szokni, csak adj egy kis időt magadnak – ölelt magához. – tudod, eleinte Esme is nehezen viselte, amikor Emmett és Rose elköltözött, hogy egy időre kettesben lehessenek, de néhány alkalom után már jól viselte, mert tudta, hogy mindig visszajönnek – vígasztalt Edward.

- Igazad lehet – sóhajtottam fel.

- Tudom, hogy igazam van – csókolt bele a nyakamba. – Na gyere, mit szólnál, hogyha elszöknénk Alice elől mára? Kiválaszthatnád te a nászi ágyneműnket – búgta a fülembe.

- Alice elől nem tudunk elmenekülni – suttogtam, hogy senki ne hallja.

- Mire észreveszi, mi már árkon-bokron túl leszünk – jelent meg Jake is. – Szolgálatotokra – hajolt meg. - Amíg veletek vagyok, addig nem fog megtalálni titeket - kuncogott fel.

- Ez igazán nem szép dolog – húzódott cinkos mosolyra a szám.

- Valóban nem az, de néha szükségünk van egy kis magányra – fogta meg a kezem Edward.

Majd mindhárman kiugrottunk az ablakon és kocsiba szálltunk, ahol már Gabriella várt minket. Sejthettem volna, hiszen mostanában Jacobbal elválaszthatatlanok. Alice tényleg nem buktatott le minket. Már majdnem Seattle-ben jártunk, amikor megcsörrent a telefonunk, amin természetesen Alice neve villogott, de mi most nem foglalkoztunk vele. Eszünk ágában sem volt felvenni a telefont. Lehet, hogy ez gonosz dolog volt, de most akkor is kellett egy kis Alice mentesség.

- Na, merre menjünk? – kérdeztem izgatottan. Aztán megláttam, ahogy Gaby vágyakozva pillant egy utcai hamburgeres felé. – Azt hiszem, hogy jobb lenne, ha előbb ennétek valamit – pillantottam Jake-re és Gabyra mosolyogva.

- Ne, nem akarunk feltartani titeket – tiltakozott Gabriella azonnal. Valószínűleg nem vette észre, hogy lebukott az előbb.

- Mit szólnátok egy sima, utcai hamburgerhez? – böktem a bodega felé. Mire Gaby szeme felcsillant. Majd egy „köszit” motyogott felém. Én pedig csak rákacsintottam.

Miután vettünk nekik két hatalmas nagy hamburgert Gabriella lelkesen kezdett falatozni, és Jacob sem vetette meg a kései ebédet. Amíg ettek, addig kirakatokat nézegettünk, és csak utána kezdtük el bevenni a boltokat. Végül csodálatos mélykék, selyemágyneműt választottam, amit fekete rózsák díszítettek. Elképesztő volt a kinézete, és a tapintása is. Éppen, hogy fizettünk, amikor Edward aggódva fordította a pillantását Gaby felé, szinte egyszerre Jake-kel, az pedig nagyon nem jó, mert Jacob érzi a veszélyt a farkassága miatt, Edward pedig nyilván hallotta Gabriella gondolatait. A következő pillanatban fiam szerelme a hasához kapott, és keservesen felnyögött. Azonnal megértettem, hogy mi történik. Ezek a fájások lesznek.

- Semmi baj, kicsim – kapta Jake a karjaiba. – Hozd a kocsit – nézett Edwardra, aki már el is tűnt.

- Lélegezz egyenletesen, drágám – fogtam meg a kezét. – Beszív, kifúj – simítottam végig az arcán. Miközben kisiettünk az üzletből, és beszálltunk Edward autójába, ami már az ajtó előtt várt ránk. Gabriellát Jacob mellkasának döntöttük, én bepattantam szerelmem mellé, aki már indított is hazafelé.

- Sajnálom, hogy elrontottam a napot – nyögte Gaby.

- Ne butáskodj, édesem. A baba akkor jön, amikor akar, nem pedig akkor, amikor számítasz rá – legyintettem. – Felhívom Carlisle-t, hogy legyen otthon, mire mi is odaérünk – kaptam elő a mobilt.

- Már szóltam neki. Rose előkészítette a szobát, és a műszereket. Esme pedig mindent sterilizált, amire szükség lesz a szülőszobán – hadarta Edward. – Minden rendben lesz, ne félj – pillantott rá Gabyra.

- Nem félek – mondta határozottan. – Csak fáj – kapott megint a hasához. – Nem korai ez még? – kérdezte halkan.

- A kicsi nem átlagos, úgyhogy biztosan most kell jönnie – puszilta meg a homlokát Jake. – Minden rendben lesz – simított végig a hasán. – Timothy jól lesz, és te is. Néhány óra múlva már a karjaidban tarthatod őt – mondta kedvesének gyengéden. A következő pillanatban azonban Gabriella pánikba esett, és felsikoltott.

- Valami, nedves… ugye nem vér? – vált hisztérikussá.

- Css… csak a magzatvíz. Ha vér lenne, azt tudnánk – mondtam határozottan.

- Ez túl gyors, nem fogunk hazaérni – szorította össze a lábait.

- Nem… nem, semmi pánik. Nyugodt légzés, és nem esünk kétségbe, emlékszel? – nyugtatta Jacob folyamatosan. – Legalábbis te nem, itt csak én kaphatok infarktust.

- Mindjárt ott vagyunk – rántotta rá Edward a földútra a kormányt. – Még egy perc – fűzte még hozzá. Nem sokkal később pedig tényleg megálltunk a ház előtt. Rose és Carlisle már ott is volt, és kiemelték Gabriellát. Mi pedig rohantunk utánuk, ahogy csak bírtunk. A szülőszoba előtt azonban Rose megállított minket.

- Ne haragudjatok, de csak Jacob mehet be, Gaby így szeretné – mondta nekünk bocsánatkérően. Mi pedig tiszteletben tartottuk az akaratát.

- A maiért még számolunk, de nem most – lépett mellém Alice kicsit bosszús arccal.

- Bocsi – haraptam az ajkamba.

- Meglesznek a következményei a szökésnek – emelte fel az ujját jelentőségteljesen.

Ezután csendben várakoztunk tovább. Mindenki idegesen sétált fel-alá a nappaliban, miközben már Billy és Johanna is ideért, amikor hirtelen gyereksírás szakította félbe Gabriella fájdalmas nyögéseit. Mire mind az emelet felé kaptuk a fejünket. Nem sokkal később pedig Rose jelent meg egy apró, kék csomaggal a kezében. Azonnal köré gyűltünk, hogy mind láthassuk a kis izgő-mozgó csöppséget. Egyszerűen gyönyörű volt. A bőre a fehér, és a barna között volt, valahogy leginkább kreolnak mondtam volna. A szemei pedig kéken izzottak, mint az anyukájának. A haja ezzel ellentétben olyan fekete volt, mint az apukájának. Csodálatos kisbaba volt.

- Az újdonsült anyuka hogy van? – kérdezte Johanna aggódva.

- Kimerülten, de jól – mosolyodott el Rose. – Carlisle rendbe hozza, utána megmosdathatjuk, és átvihetjük a szobájába. Jake azt mondta, hogy minden rendben ment.

- Ez nagyszerű - mosolyodott el mindenki boldogan.

Majd ha nehezen is, de sikerült megszereznünk Rose-tól a kisbabát, hogy mindenki megdajkálhassa egy kicsit legifjabb családtagunkat. Tényleg csodálatos kis jövevény volt, és a szemében egyértelműen már most értelem csillogott. Látszott rajta, hogy minden szavunkat érti, úgyhogy meg sem lepődtünk, amikor Emmett lökött arcaira, és gügyögéseire csak hangos nevetésben tört ki. Szó szerint kinevette a hatalmas mackót.

- Látjátok, engem bír a legjobban, rám nevetett – mondta elégedetten a mókamesterünk. Azután pedig rendületlenül folytatta az idióta arcokat, hogy Timothy nevessen neki. Nem sokkal később azonban legörbült a kis száj, és keserves sírásba kezdett.

- Éhes – mondta Edward teljes meggyőződéssel.

- Már jöhet is vissza Gabyhoz – termett lent Rose. – Esmével megmosdattuk és átöltöztettük – vette ki a kicsit Emmett kezéből. – Gyere, kicsikém. A mami ad neked enni – indult vissza az emeletre a babával.

Én pedig követtem, Alice-szel, Johannával és Billyvel együtt, de a többi fiú inkább a nappaliban maradt az etetés idejére. Gabriella éppen szabaddá tette a mellét, amikor beléptünk, és Timothy pontosan tudta, hogy mit kell tennie, mert azonnal az anyukája keblére tapadt, és halkan cuppogva, és sóhajtozva enni kezdett. Miközben az anyukája lágyan cirógatta a kis kezét.

- Hogy vagy, Gaby? – kérdeztem halkan.

- Fáradtan, de nagyon jól – mosolygott ránk. – Egyszerűen gyönyörű – hullott le egy könnycsepp az arcán.

- Tényleg az – csókolta meg Jake a szerelmét. A fiamon is látszott, hogy majd kicsattan az örömtől. – Timothy Black. Egyszerűen hihetetlen, hogy ez a kis csöppség a miénk.

- Gratulálok neked is – szorítottam magamhoz a fiamat. Majd Billy is követett engem, aki egy hatalmas plüssfarkassal érkezett.

- Ezt a falka küldi – tette le a plüsst az ágyra. Mire Timothy elszakadt az anyukája keblétől, és kuncogni kezdett, majd vakkantó hangot hallatott.

- Igen, te is kicsi farkas vagy – nevetett fel Gaby. A következő pillanatban pedig fia már megint a mellén csüngött. – Egy mohó kis farkas – nyögött fel az anyukája. Néhány perccel később pedig Tim hangos cuppanással szakadt el a táplálékforrásától. Majd elégedetten nyúlt el anyukája karjaiban. – Hé, még nem alszunk – simított végig Gabriella az arcán. – Előbb még büfizned kell – nyújtotta át a babát Jacobnak. Aki bizonytalanul fogta meg a kisfiát.

- Én még ilyet sosem csináltam – nézett tanácstalanul a kisbabára.

- Nem nehéz – léptem oda a fiamhoz.

Majd egy anyagpelenkát terítettem a vállára, és megmutattam neki, hogy hogyan kell tartania a picit. Tim pedig nem váratott magára sokáig, és egy férfiakat is megszégyenítő böffentéssel hálálta meg a háta simogatását. Ekkor Jake levette a válláról a pelust, és megtörölte kisfia arcát. Timothy pedig néhány pillanattal később már aludt is. Jacob pedig ledőlt Gabriella mellé az ágyba, aki azonnal hozzá bújt, és fáradtan hunyta le a szemeit.

- Magatokra hagyunk titeket, hogy tudjatok pihenni – suttogtam fiamnak. Majd gyors puszit nyomtam az arcára. Azután pedig mindenkit kitereltem a szobából, hogy hadd pihenjen a kis család.

Amint kiléptem a szobából Edward kapott a karjaiba, néhány pillanattal később pedig már a szobánkban feküdtem az ágyon. Szerelmem pedig már felettem is volt.

- Gratulálok az első unokádhoz, te vénlány – mosolygott rám boldogan.

- Nem csak az enyém, vénember – böktem mellkason, de közben boldogan mosolyogtam. Az első kis jövevény a családunkban, már nagyon régóta.

- Valóban nem, az egész család kisbabája lesz, és én is boldogan vállalom a nagypapa szerepet, hogyha Gaby és Jake beleegyezik – mondta komolyan. Mire örömömben majd kiugrottam a bőrömből. Megszületet az első unokánk, ráadásul egy hét múlva a felesége leszek életem szerelmének…