La Push vámpírja II. Új Nemzedék - 50. fejezet

50. fejezet

(Johanna szemszöge)

Ahogy lassan lépkedtem Carlisle oldalán Billy felé, egyre kevésbé értettem, hogy miért is voltam olyan ideges az esküvő miatt. Hiszen már hónapok óta együtt éltünk így is, és soha nem volt gond közöttünk, vagy, ha volt is, akkor az az én hisztimnek volt betudható. Tény, hogy néha nagyon nehéz eset vagyok, de Billy mindig is nagyon jól viselte a dolgot.

-         Jól vagy? – szorította meg a kezemet Carlisle, ezzel kiszakítva engem a gondolataimból.

-         Igen, jól vagyok – mosolyogtam rá. – Csak elgondolkodtam rajta, hogy mennyire próbáltam ellenállni ennek az egész szerelemnek – haraptam az ajkamba.

-         Az egyszer biztos. Vámpír létemre azt hittem, hogy letéped a fejem, amikor beosztottalak a testvéred és Billy mellé a gyógykezelésre – kuncogott fel.

-         Hát tényleg elgondolkodtam rajta, hogy alkalmazzak-e testi sértést rajtad. Bár így utólag belegondolva inkább hálás vagyok érte, hogy annyira makacs voltál, mint én – bólintottam boldogan.

-         A lényeg, hogy megtaláltad a helyed Billy mellett – mondta gyengéden. – A záróvizsgáidat ugye azért leteszed? – tette fel a kérdést hirtelen.

-         Természetesen, Carlisle. Az esküvő után, ha megengeded, már bele is kezdhetünk. Persze csak akkor, ha még vállalod felettem a felügyeletet – néztem rá kérdőn.

-         Megtiszteltetés számomra, hogy nálam akarsz vizsgázni – egyezett bele azonnal. – Na de mi lesz a nászúttal? – kérdezte kíváncsian.

-         Mivel minden órás lehetek, nem hiszem, hogy most bárhová is el szeretnék indulni. Megbeszéltem Billyvel a dolgot. A nászút egy kicsit csúszni fog. Az esküvő után otthon maradok, és La Push-ban nyugodtan készülhetek a vizsgáimra. A baba születése után pedig le is fogom tenni őket – mondtam határozottan. – Azután pedig, ha megkapom a diplomám, és praktizálhatok, akkor a rezervátumi kórházban fogom ellátni az embereket, és a farkasokat is én fogom kezelni, ha szükséges.

-         Megmaradsz a sebészetnél? Vagy áttérsz más szakokra is? – kérdezte kíváncsian.

-         Azt hiszem, hogy bővíteni fogom a lehetőségeimet – vágtam rá azonnal.

-         Öhm… bocsánat, de megkaphatom a menyasszonyt? – hallottam meg Billy hangját.

-         Elnézést, azt hiszem, hogy kicsit belemerültünk a beszélgetésbe – mosolygott Carlisle a vőlegényemre bocsánatkérően. Majd puszit nyomott az arcomra, és a kezem Billy kinyújtott kezébe csúsztatta.

-         Később folytatjuk – nyomtam én is egy gyors puszit Carlisle arcára. Majd boldogan fordultam a leendő férjem felé.

-         Nagyon belelendültetek a beszélgetésbe – suttogta szerelmem.

-         Igen, ne haragudj – kezdtem el rágni a szám szélét.

-         Ugyan, nincs semmi gond. A lényeg, hogy visszakaptalak – kacsintott rám. – Gyönyörű vagy – suttogta a fülembe. Majd mindketten a pap felé fordultunk, ahogy azt Tanya és Justin is tette.

-         Azért gyűltünk egybe ezen a csodálatos napon, hogy ezt a két párt összeadjuk ember, és Isten színe előtt – kezdett bele a lelkész a beszédbe. – Amennyiben bárkinek, bármilyen kifogása van a frigyek ellen, az szólaljon meg most, vagy örökre tartsa magában – nézett körbe kérdőn. – Rendben, ez esetben folytatom – biccentett a pap. – Johanna és Tanya, kérlek, mondjátok utánam – nézett ránk a pap.

Mi pedig pontosan elismételtük, amit mondott. Azután pedig a fiúk következtek. Ők is pontosan ugyanígy tettek. Majd felhúztuk egymás ujjára a gyűrűt, és elcsattanhatott az első hitvesi csókunk is, miközben a többiek szinte tombolva tapsoltak nekünk.

-         Házasok vagyunk – mosolygott rám szerelmem kitörő örömmel a hangjában.

-         Igen – biccentettem könnyes szemmel.

-         Annyira szeretlek – kapott fel finoman, majd megpörgetett a levegőben.

-         Én is szeretlek – válaszoltam, amikor letett a földre.

Majd hirtelen mindenki körénk gyűlt, és egyesével magukhoz szorítottam minket. Először Anthony és Jacob termett nálunk. Azután természetesen Bella és Edward. Azután pedig sorban mindenki. Egy pillanatra átlestem a testvéremhez és a feleségéhez, akik ugyanígy álltak a szeretteink körében, és fogadták a gratulációkat. Alice maradt utoljára. Aki csillogó szemekkel állt meg előttünk, majd mindkettőnknek a nyakába vetette magát.   

-         Köszönjük, ez csodálatos – suttogtam a fülébe. Majd elengedtem.

-         Nagyon örülök, hogy tetszik – mondta boldogan. – A lagzi pedig még csak most kezdődik – kezdett el aprókat ugrálni. – Gyertek, itt az ideje, hogy közben egyetek is valamit – húzott minket Alice az asztalok felé.

Mi pedig nevetve követtük őt. Majd engedelmesen helyet foglaltunk a névre szóló helyünket. Tanya és Justin pedig mellettünk. Tanya természetesen nem evett semmit, de Justin, Billy és én nagyon is jó néven vettük azokat a finom ételeket, amelyek elénk tárultak. Ahogy láthatóan a többiek is, akik fogyasztottak emberi ételeket. Prue éppen a kis Sam-et etette kitörő lelkesedéssel. Miközben Marie kíváncsian figyelte őket, és közben Tim szájába tömött egy falat húsos tésztát. Tim pedig egy kis tortával kedveskedett édesszájú párjának. A tekintetemmel közben Emilyt kerestem, de nem láttam sehol. Majd hirtelen előttem termett és a száját rágcsálva nézte a pocakomat.

-         Szia, kincsem – mosolyogtam le rá.

-         Szia – nézett fel rám kissé zavarban. – Hozhatok nektek valamit? Nem vagy szomjas, vagy éhes? – kérdezte boci szemekkel.

-         Köszönöm, Emily, de van itt minden – vágtam rá mosolyogva.

-         Értem – sóhajtott fel csalódottan. Majd elindult a többi gyerek felé, a fejét lehajtva.

-         Drágám, tudod, a bevésődését várod. Gondoskodni szeretne róla, ahogy a többiek is teszik a másikkal – magyarázta halkan Billy.

-         Oh, te jó ég. Értem – kaptam a szám elé a kezem. Majd felhörpintettem az egész pohár almalevemet, hogy tudjak kérni valamit. – Emily – szóltam utána halkan.

-         Igen? – fordult vissza azonnal.

-         Megtennéd, hogy hozol nekünk egy almalevet? – kérdeztem a poharamat felmutatva.

-         Hát persze – rohant azonnal vissza hozzám lelkesen. Majd elvette a poharamat, és már futott is az italos asztal felé.

-         Ez kedves volt tőled – nyomott puszit az arcomra szerelmem. – Bár nehéz volt megállni, hogy ne pattanjak fel, és vegyem ki a kezedből én a poharat.

-         Türtőztesd magad, mert ma te vagy a vőlegény, és mellettem kell lenned. Emily pedig így boldog. Majd néha kérek tőle valamit a lagzi ideje alatt – nyomtam gyors csókot a számára.

-         Itt az almaleved, Johanna, és neked is, Picur – nyomott puszit a hasamra. – Még mindig nem tudjátok, hogy hogyan fogják hívni a kicsit? – kérdezte kíváncsian.

-         Ami azt illeti, még mindig nem találtuk ki, de gondolkodtunk rajta, hogy lehet William – suttogtam Emily fülébe.

-         Hm… Will, nem is rossz. Will Black, William Black – ízlelgette a nevet halkan. – Én el tudnám képzelni neki – mondta boldogan. – Mikor fog kibújni? – simított végig a pocakomon.

-         Már nemsokára – vágtam rá azonnal.

Majd Emilyt óvatosan az ölembe húztam. Ezután hagytam, hogy a kislány néha a számba adjon egy falat almás pitét, vagy egy-egy kókuszgolyót. Miközben ő is jóízűen falatozott.

-         Kicsim, miért nem játszol te is a többiekkel? – sétált oda hozzánk Prue egy idő után.

-         Jól elvagyok itt – vágta rá azonnal Emily, de azért vágyakozó pillantást vetett a kergetőző gyerekek felé.

-         Menj el játszani, nyugodtan, Emily – mondtam határozottan. – Egy kicsit jól esne feltenni a lábam. Majd innen figyelünk téged – mondtam neki kedvesen.

-         Tényleg elvagyok veletek – nézett rám bizonytalanul.

-         Menj csak, nyugodtan – simítottam végig a haján. – Hogyha bármire szükségem van, akkor azonnal szólok – fűztem még hozzá, hogy megnyugtassam a kislányt.

-         Megígéred? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.

-         Igen, ígérem – bólintottam rá.

-         Akkor rendben – vigyorodott el. Majd már ki is lőtt a többi gyerek felé.

-         Köszönöm – suttogtam Prue-nak hálásan.

-         Nagyon szívesen – vágta rá Prue. – Láttam, hogy már túlságosan kezdesz tele lenni – kuncogott fel.

-         Oh nem, én mostanában nem tudok eleget enni – legyintettem. – Csak nem szeretném, hogyha nem érezné jól magát, amiatt, hogy velem akar foglalkozni.

-         Neki ez nem teher – legyintett Prue. – Az viszont tény, hogy kell lennie saját életének is – fűzte hozzá komolyan.

-         Legalább most jól érzi magát – pillantottam a lányokra, akik nagy lelkesedéssel kergették Timet.

-         Megkérjük a két párt, hogy fáradjanak a táncparkett közepére – hallottuk meg Alice lelkes hangját. – Mindannyian tudjuk, hogy készültetek nekünk egy kis meglepetéssel, úgyhogy gyerünk, ne kéressétek magatokat – mondta lelkesen.

-         Szabad egy táncra? – kérdezte mosolyogva Billy. Majd felsegített a székből. Ahogy azt Justin is tette Tanyával, és mind a négyen besétáltunk a parkettre.

-         Akkor most indulhat a mindig klasszikus bécsi keringő – mondta Alice boldogan.

Majd a zene elindult, és Jasper jelent meg előttünk a kamerával. Alice nem is mondta, hogy még esküvői felvételeket is fognak készíteni, de örültem neki. Az ilyen pillanatokat mindig jó megőrizni. A szám lassan véget ért, és a poharakat kocogtatni kezdte mindenki, úgyhogy engedelmesen nyomtunk csókot egymás szájára.

-         Lekérhetem a hölgyet? – kérdezte Carlisle mosolyogva.

-         Természetesen – bólintott rá Billy. Majd átadott Carlisle-nak. Ő pedig Esmével kezdett el táncolni.

-         Szóval, hol is tartottunk? – néztem mosolyogva mentoromra.

-         Ott, hogy más szakterület is érdekel most már a sebészeten kívül – vágta rá. – Mik lennének azok?

-         Esetleg megpróbálkoznék a nőgyógyászattal, és a gyermekorvoslással – gondolkodtam el.

-         Azok nem könnyű területek, de te képes leszel rá – biccentett Carlisle.

-         Esetleg, lehetnék akkor is melletted gyakornok, amikor az új szakterületeimet próbálgatom? – néztem rá kíváncsian. – Tudom, hogy neked megvan mindegyik orvosi szakból a diplomád, és szeretném, hogy te legyél az oktatóm, ha nem zavar téged a dolog.

-         Dehogy zavar, Johanna. Megtiszteltetésnek veszem – vágta rá büszkén. – Mindig öröm, hogyha taníthatok valakit – mondta, majd egy pillanatra magához ölelt. – Akár még különórákat is tartok neked, hogy ne legyen gond az időpontokkal a kisbabád mellett.

-         Köszönöm, de nem szeretnék visszaélni a helyzetemmel – tiltakoztam azonnal. Nem venné jól ki magát, hogyha különleges bánásmódot kapnék.

-         Ahogy gondolod, ezt majd meglátjuk, amikor itt lesz az ideje – bólintott rá azonnal.

-         Megengeded, Carlisle? – kérdezte Emmett vigyorogva.

-         Hát persze – bólintott rá Carlisle azonnal. Majd át is adott Emmettnek, aki gyengéden magához húzott.

-         Emily rajong érted – vigyorgott rám. – Pontosabban a kis lurkóért, de persze téged is szeret – mondta határozottan.

-         Igen, tudom, de muszáj, hogy neki is megmaradjon a saját élete. Nem szeretném, hogyha miattunk nem élne normális életet.

-         Ugyan már, csajszi – legyintett Emmett. – Emily tökéletesen boldog, csak szeret veled több időt tölteni, hiszen hozzátok kötődik – mondta komolyan. – Mondjuk, ami azt illeti, az egy kicsit frusztrál, hogy mostanában kevesebb időt tölt velem, és a bolondos ötleteimmel – nézett rám dorgálóan. – Mindenesetre nagyon örülök nektek – nyomott puszit az arcomra. Majd végigsimított a pocakomon.

-         Itt az ideje, hogy elengedd a hölgyet – lépett elém ezúttal Edward. Azt hiszem, hogy az összes fiúnak az a terve, hogy megtáncoltat engem ma este. Mondjuk, azt nem mondhatnám, hogy nem élvezem a helyzetet, mert imádok táncolni. Remélem, hogy azért egyszer Justin is eljut idáig. Tudni szeretném, hogy ő is éppen olyan boldog-e, mint amilyen én is vagyok.

-         Justin pontosan ugyanolyan boldog, mint amilyen te, és Billy és Tanya is – válaszolta a gondolataimra Edward.

-         Köszönöm, így sokkal jobb, mintha meg kellett volna kérdeznem őket – vigyorodtam el.

-         Hasznos a gondolatolvasó a családban – biccentett Edward.

-         Az attól függ, vagy amikor inkább bosszantó a gondolatolvasó a családban – böktem mellkason játékosan.

-         Nos, elismerem, hogy néha talán bosszantó vagyok, de tény, hogy sehol nem vagyok Alice-hez képest – mondta határozottan.

-         Azt hiszem, hogy ez is egy szempont – kuncogtam fel. – Bár azt el kell ismerned, hogy olykor bár idegesítő, de azt el kell ismerned, hogy senki nem hozott volna össze egy ilyen fantasztikus duplaesküvőt ilyen rövid idő alatt – mondtam határozottan.

Majd Alice felé sandítottam, aki büszkén kihúzta magát, majd Jasper nyakába vetődve kezdett ecsetelni valamit. Valószínűleg látta, vagy hallotta, hogy mit mondtam Edwardnak, és ettől lett ennyire boldog.

-         Ezt attól tartok nem vitathatom – egyezett bele Edward gondolkodás nélkül.

-         Megkaphatom egy táncra a húgomat? – jelent meg Justin vigyorogva.

-         Csak, ha megkaphatom a feleségedet egy táncra – nézett kérdőn Justinra Edward.

-         Részemről rendben – biccentett bátyám.

-         Ez esetben átadom a hölgyet – csúsztatta a kezemet fivérem kezébe. – Köszönöm a táncot – nyomott egy gyors puszit az arcomra. Egy pillanattal később pedig már Tanyával keringett a parketten.

-         Hogy vagy? – kérdezte mosolyogva.

-         Azt hiszem, hogy nagyon boldogan, és elégedetten – viszonoztam a mosolyát.

-         Ez nagyon jól hangzik – vágta rá boldogan.

-         Igen, szerintem is. Na és nálad mi a helyzet? – kérdeztem kíváncsian.

-         Azt hiszem, hogy én sem lehetnék ennél boldogabb. Most minden tökéletes – szorított magához gyengéden. – Ráadásul hamarosan nagybácsi is leszek, ami külön öröm. Biztosak vagytok benne, hogy kisfiú? – kérdezett rá.

-         Mivel Emily már most bevésődött, igen, határozottan állítom, hogy kisfiú lesz – bólogattam hevesen. – Egy igazi kis alfa, aki majd átveszi a falka vezetését. Egy gyönyör kisbaba, bogár szemekkel, és barna hajjal. Legalábbis így képzelem el őt. Viszont, ha máshogy fog kinézni, akkor sem lesz semmi baj. A lényeg, hogy létezik, és hamarosan a karjaimban tarthatom.

-         Na és a nászút? Továbbra sem akartok menni sehová? – tette fel a következő kérdését.

-         Mi ez, valami vallatás? – nevettem el magam. Egyfolytában kérdezősködik mostanában.

-         Nem, csak kíváncsi vagyok – vágta rá azonnal.

-         A nászút tényleg elmarad. Valóban így döntöttünk, hiszen a kicsi minden pillanatban úgy dönthet, hogy kibújik, és akkor jobban szeretnék Carlisle közelében lenni – mondtam határozottan. – Az egy dolog, hogy tisztában vagyok a szülés minden pillanatával elméletben, de mégiscsak nyugodtabb leszek, hogyha végig olyan orvos van velem, akiben feltétel nélkül megbízom.

-         Igen, ez teljesen jogos – bólintott rá Justin. – Azért remélem, hogy véglegesen szalasztjátok el.

-         Dehogy, majd ha eljön a mi időnk, akkor mindenképpen bepótoljuk a nászutat. Addig pedig a határ mentén álló házat kaptuk meg kölcsönbe. Így kettesben lehetünk néhány napot mindenképpen – mondtam boldogan.

-         Nos, ez jól hangzik – biccentett rá fivérem.

-         Tudom, hogy nem annyira szuper, mint egy síelés, vagy esetleg egy tengerparti hét, de azért ez sem rossz – mondtam teljes meggyőződéssel.

-         Az egyszer biztos, hogy ez sem rossz, sőt – vigyorodott el Justin.

-         Visszakaphatom a feleségem? – jelent meg a szám végén Billy.

-         Hát persze – bólintott rá testvérem azonnal. – Azt hiszem, hogy én is megkeresem a feleségem. Már biztosan körbetáncoltatta mindenki – nyomott puszit az arcomra Justin. Majd elsuhant Tanya felé.

-         Hogy vagy? Nem fáradtál el nagyon? – ölelt magához szerelmem.

-         Nem, tökéletesen jól vagyok – mosolyodtam el.

-         Nagyon jól bírod a táncot, hiszen már mindjárt éjfél van – nézett végig rajtam elismerően.

-         Már annyi lenne az idő? – kérdeztem döbbenten.

-         Bizony – bólintott rá. – Észre sem vetted? – kérdezte döbbenten.

-         Nem – ráztam meg a fejem hitetlenkedve.

-         Ez jó, azt jelenti, hogy élvezed a lagzinkat – vágta rá boldogan.

-         Az nem kifejezés – bújtam hozzá szorosan.

Az este hátralevő része is csodálatosan telt. Billy és én nem tudtunk betelni egymással. Közben Emily is ismét csatlakozott hozzánk, és hármasnak fogyasztottuk el a mennyeien finom esküvői tortát. Néhány órával később pedig, amikor a gyerekek már aludtak, Billy váratlanul felkapott, és elindult velem a karjaiban a határ menti ház felé…

La Push vámpírja II. Új Nemzedék - 49. fejezet

49. fejezet

(Tanya szemszöge)

Egész éjjel csak feküdtem az ágyamon, és meg sem moccantam. Azon gondolkoztam, hogy vajon, ha még ember lennék, akkor tudtam volna egyetlen egy pillanatot is aludni? Hiszen annyira izgatott vagyok, hogy megmozdulni is alig tudok. Vagy talán félek egy kicsit? Mióta is várok erre a pillanatra? Már emberkoromban is gyakran tervezgettem az esküvőmet. Alig vártam, hogy kimondhassam a boldogító igent. Na de, mi van, hogyha Justin közben meggondolja magát? Mi lesz, ha inkább egy olyan nőt választ, aki képes lesz neki gyermeket szülni.

-         Jó reggelt, hogy aludtál? – libbent be hozzám Irina vigyorogva. Majd átnyújtott nekem egy bögre vért. Ha jól éreztem, akkor szarvast.

-         Hát ez? – kérdeztem döbbenten.

-         Ágyba reggeli a menyasszonynak – kuncogott fel. – Gondoltam megtarthatnánk ezt a régi szokást – rántotta meg a vállát.

-         Nem is rossz ötlet – vigyorodtam el, majd kiittam a bögrét.

-         Frissen jobb, tudom – harapott az ajkába testvérem.

-         Ez a bögre a gesztus miatt volt tökéletesen finom – vágtam rá azonnal.

-         Ennek örülök – mosolyodott el azonnal. – Ideges vagy?

-         Inkább félek egy kicsit – vallottam be azonnal.

-         Mégis mitől? Justin imád téged – mondta nővérem határozottan.

-         De mi lesz, hogyha egyszer kiábrándul belőlem? – kérdeztem izgatottan.

-         Erre elég kicsi az esély, mivel a rajongásig imád téged – mondta testvérem határozottan.

-         Most igen, de egyszer talán rájön, hogy én magam kevés vagyok neki – kezdtem el rágcsálni a szám szélét.

-         Tanya, ne láss rémeket. Nem minden férfi vágyik gyerekekre és nagy családra. Justin téged szeret, méghozzá magadért, és tisztában van vele, hogy mindig csak ti ketten lesztek – nyugtatgatott Irina lelkesen. – Hogyha nem lenne ezzel a ténnyel tisztában, akkor még lenne okod aggódni, de semmiben sem árulsz neki zsákbamacskát, így nincs mitől tartanod. Justin téged akar, csakis téged, és ezen semmi sem változtat. Úgyhogy most szépen kivered a fejedből ezeket a butaságokat, és felkelsz, hogy megfürödj, utána pedig én megcsinálom a hajadat, Carmen felöltöztet, Kate pedig csodálatos, szolid sminkkel fog megajándékozni téged – mondta ellentmondást nem tűrve.

-         Oké, inkább be kéne fejeznem az idegeskedést. Igazad van – mosolyodtam el.

-         Na végre, a menyasszonynak boldognak kell lennie ezen a csodálatos napon – sétált be Kate is a szobába.

-         Mi a baj, kedves? – lepődött meg Carmen, amikor meglátta az ágyam körül a csoportosulást.

-         Nincs semmi baj – vágtam rá mosolyogva. – Most már nincs – fűztem még hozzá. – Itt az ideje, hogy elkezdjek készülődni – mondtam határozottan. Majd felpattantam az ágyból, és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Azonnal elmerültem a forró habokba, amelyek nem sokáig maradtak forrók ismerve a testhőmérsékletemet, de azért értékeltem, hogy ilyen finom, és illatos fürdőt kaptam. A szándék a fontos. Az már csak részletkérdés, hogy a jéghideg vizet sem éreztem volna hidegnek, hiszen az én bőrömnek meg sem kottyan.

-         Hogy van a menyasszony? – kopogtatott be Alice az ajtón.

-         Remekül vagyok, köszönöm – válaszoltam mosolyogva.

-         Remek, akkor mosd meg a hajad gyorsan, és gyere kifelé, mert hamarosan itt az idő – mondta határozottan. – Egyszerre kell odaérnetek Johannával az oltárhoz – fűzte még hozzá.

-         Igen, tudom – vágtam rá. – Johanna már készen is van? – kérdeztem kíváncsian.

-         Már az utolsó simításokat végzik rajta a lányok, úgyhogy hamarosan készen lesz. Még van úgy fél órád, csak azért szóltam.

-         Rendben, máris megyek. Köszönöm, Alice – válaszoltam. Majd rögtön ki is pattantam a vízből, és megtörölköztem.

-         Nincs mit – hallottam még a hangját.

Majd elköszönt a nővéreimtől, és ki is sietett a szobából. Én pedig felkaptam a köntösömet, és hagytam, hogy a lányok leültessenek a tükör elé egy kényelmes székre, és azt tegyenek velem, amit csak szeretnének.  

-         Arra gondoltam, hogy egy szép kontyba fonom a fürtjeidet, néhányat pedig kihagyok belőlük, hogy szép loknikat készíthessek a frizurádba – javasolta testvérem.

-         Szerintem ez remekül hangzik – egyeztem bele azonnal.

-         Én egy enyhe kékes szemhéjfestékre gondoltam, hogy kiemeljük a szemeidet, azután pedig egy szép fekete szempillaspirál, végül pedig egy enyhe, rózsaszín árnyalatú rúzs. Így lesz tökéletes a sminked. Legalábbis szerintem.

-         Ez remekül hangzik – bólintottam rá.

-         Én hoztam neked fehér combfixet, egy vadonatúj kék combdíszt – mutatta fel a két igencsak szexi darabot.

-         Nah, csak zavarba jött Denali legnagyobb szukkubusa? – hökkentek meg a lányok.

-         Talán egy egészen kicsit – mondtam határozottan.

-         Ugyan miért? Hiszen nem ez lesz az első éjszakátok Justinnal? – kérdezte Irina döbbenten.

-         Igen, tudom, de ma éjjel leszek először valaki felesége. Pontosabban nem akárki felesége, hanem Justiné – mondtam boldogan. – Ez hihetetlen érzéseket indít el bennem. Olyan, mintha a föld fölött lebegnék egy méterrel. Ez pedig annyira csodálatos érzés, hogy az már hihetetlen.

-         Örülünk, hogy boldog vagy – simított végig a kezemen Carmen.

-         Én hoztam neked valamit kölcsön – lelkesedett Irina.

-         A kedvenc nyakláncod – néztem rá döbbenten. – Ezt soha nem adtad kölcsön, akármennyire is kérleltelek.

-         Nos, talán csak a megfelelő pillanatra vártam – rántotta meg a vállát. – Vedd csak fel, nagyon illik a ruhádhoz – mondta határozottan.

-         Nagyon köszönöm – öleltem magamhoz. Majd hagytam, hogy a nyakamba akassza a gyönyörű gyémánt medált.

-         Én pedig hoztam neked valami régit – sétált elém Kate. – Remélem, hogy tetszeni fog. Ez a darab, még a nagymamámé volt – mutatott nekem egy gyönyörű hajtűt, amit utána azonnal bele is helyezett a frizurámra.

-         Köszönöm szépen, lányok, ez nagyon sokat jelent nekem – öleltem magamhoz mindhármukat.

-         Igazán nincs mit, örülünk, hogy boldog vagy – vágták rá azonnal.

-         Azért bennem még felmerült egy kérdés – nézett Irina kissé szomorúan.

-         Na és mi lenne az? – kérdeztem kíváncsian.

-         Miután összeházasodtatok te itt fogsz maradni? – kérdezte kíváncsian. – Mármint, Justint ide köti a testvére. Nyilván ezután nem fogtok hazajönni Denaliba. Gondolom – harapott az ajkába.

-         Nem tudom, igazából erről még nem is beszéltünk – gondolkodtam el. – Én szeretnék hazamenni, de ezt természetesen meg kell beszélnünk még. Nem tudom, hogy Justin mit szeretne.

-         Ezt majd megbeszélitek – legyintett Carmen. – Lesz rá elég időtök a nászúton – mondta határozottan.

-         Ez igaz, egy hét csak a miénk lesz az Alpokban – mosolyodtam el. – Justin már nagyon belejött a snowboard rejtelmeibe – emlékeztem vissza mosolyogva.

-         Azért te sem panaszkodhatsz a tudományodra – vágta rá Kate nevetve. – Párszáz év alatt egészen jól sikerült tökéletesíteni a síelő technikádat.

-         Igen, tényleg nincs okon panaszra – egyeztem bele azonnal. – Justin is nagyon örült a havas kiruccanásnak. Még jó, hogy van a hegyekben egy kis faházunk az eldugott részen. Így nem fognak minket megzavarni a turisták.

-         Biztosan fantasztikus nászutatok lesz, bár én elfogadtam volna Carlisle és Esme ajánlatát, miszerint menjünk el nyugodtan a szigetükre – szállt be Carmen is a beszélgetésbe.

-         Lányok, gyerünk, itt az idő – kopogtatott be Alice megint izgatottan. – Remélem, hogy készen vagytok – fűzte még hozzá.

-         Mintha nem tudnád – nevettem fel hangosan.

-         Jól van már na, csak izgulok, na indulás, még két perc – mondta Alice szigorúan. – Egyébként pedig csodálatosan nézel ki, Tanya – fűzte még hozzá.

-         Köszönöm – mosolyodtam el boldogan. – Johanna rendben van? Nincsenek rosszullétei?

-         Nem, ő is nagyon izgul, de tökéletesen jól érzi magát. Majd kiugrik a szíve a boldogságtól – válaszolta Alice.

-         Akkor jó – mondtam lelkesen.

-         Nos, mehetünk? – lépett be az ajtón Eleazar. – Hűha, mindannyian csodálatosak vagytok, lányok.

-         Köszönjük – nyomott csókot Carmen azonnal kedvese szájára.

-         Indulhatunk, Tanya – nyújtotta felém a karját.

-         Igen, mehetünk – fogadtam el a felajánlott kart. Talán túlságosan is lelkesen, mert kis híján felborítottam Eleazart.

Amint kiléptünk az ajtón Alice mosolygós arcával találtam szembe magamat. Néhány pillanattal később pedig kilépett Johanna is a szemközti szobából, méghozzá Carlisle oldalán.

-         Hűha, káprázatosan festesz – néztem végig a gyönyörű rózsaszín ruhán, ami kiemelte karcsú lábait, de kissé takarta az immáron hatalmas pocakját. A dekoltázsa viszont egészen rendkívüli volt. Biztosan a sok tejtől, amit már a kisfiának raktároz.

-         Köszönöm, de te még szebb vagy – mosolygott rám boldogan. Majd a kísérőink vezetésével egyszerre indultunk el az oltár felé…

(Justin szemszöge)

Szinte egész éjjel nem aludtam, csak forgolódtam. Nem tudom, hogy miért voltam ideges, de valahogy mégis ideges voltam. Nem, az ideges nem jó szó. Sokkal inkább izgatott voltam. Igen, ez a jó szó rá. Az izgatottságom a tetőfokára hágott. Hiszen, egy évvel ezelőtt még azt hittem, hogy soha nem leszek képes megmozdulni sem, mert senki nem jött rá, hogy nem vagyok kómában, csak nem tudok megmozdulni. Most pedig itt fekszem, és azon gondolkodom, hogy hogyan érdemeltem ki ezt a gyönyörű nőt, aki néhány óra múlva hozzám köti az életét. Vajon mennyi lehet az idő? Lassan ki kéne nyitnom a szemeimet. Igen, azt hiszem, hogy itt lenne az ideje annak, hogy felkeljek.

-         Jó reggelt, álomszuszék – hallottam meg a fülem mellett Edward hangját. – Felkelni. Nem késhetsz el az esküvődről. Tudod, Tanya már nagyon, de nagyon régóta vár erre a pillanatra, úgyhogy kérlek, még véletlenül se rontsd el neki. Tudod, Tanya már régóta a barátom, és nagyon szeretném, hogyha boldog lenne.

-         Emiatt nincs miért aggódni, Edward. Boldoggá fogom tenni őt. Más vágyam sincs, csakis az az egy, hogy őt mindig, minden pillanatban boldognak láthassam – mondtam teljesen őszintén.

-         Ezt jó hallani – mosolyodott el Edward. – Na és, hogy érzed magad? – kérdezte kíváncsian.

-         Remekül, már alig várom, hogy megnősüljek, és elutazhassunk a nászútra – mondtam lelkesen. – Az előbb még egy kicsit ideges voltam, de aztán rájöttem, hogy ez csupán izgatottság. Jóleső érzés – vigyorodtam el.

-         Én is ezt éreztem, amikor eljött a nagy nap Bellával – vágta rá nevetve.

-         Akkor kijelenthetjük, hogy ez az érzés tökéletesen normális – bólintottam rá.

-         Na, mi van fiatalok? – süvített be Emmett is a szobámba. – Én a helyedben összekaparnám magam, mert Alice már kezd türelmetlen lenni. Indíts a zuhany alá, vagy még a végén a főszervező fog megfürdetni – röhögött fel a saját viccén.

-         Jól van, nyugi, már itt se vagyok – forgattam meg a szemeimet. Majd egy szempillantás alatt besüvítettem a fürdőmbe, és azzal a lendülettel le is tusoltam. Néhány perccel később pedig már újra a szobámban voltam, ahol az öltönyöm, az ingem, és a nyakkendőm már ki volt készítve a megvetett ágyon. – Köszi – kiáltottam le a srácoknak. Nyilván ők hoztak nekem mindent ide.

-         Szívesen, kiscsóka – válaszolta Emmett azonnal.

-         Justin, még húsz perced van, annyi idő alatt el kell készülnöd, és felöltözve a kertben elhelyezett oltárnál kell lenned, ahogy elpróbáltuk – adta ki az utasítást a kis kobold, aki tény, hogy a világ legjobb szervezőkészségével rendelkezett. Ezért pedig nagyon is hálás voltam neki. Ahogy a többiek is, nyilván.

-         Ne aggódj, Alice, negyed óra múlva a helyemen leszek, ebben biztos lehetsz – vágtam rá gondolkodás nélkül.

-         Nagyon helyes, szeretem az ilyen lelkes, szófogadó vőlegényeket – kacagott fel Alice csilingelően.

Én pedig azonnal öltözködni kezdtem. Nagyjából tíz perccel később pedig már felöltözve álltam a tükör előtt. Egy kicsit furcsán éreztem magam ebben az öltönyben. Valahogy soha nem volt a klasszikus viseletem része. Sőt, sokkal jobban kedveltem a farmeros, laza viseleteket. Vagy akár a szimpla melegítőt sem vetettem meg. Így most elég furán éreztem magam ebben a nagyon finom, és több, mint elegáns holmiban.

-         Na jól van, itt az idő – nyitottam ki a szobám ajtaját. Majd nyugodt tempóban lesétáltam a földszintre, ahol a fiúk már mind rám vártak. Köztük Billy is.

-         Egész jól nézel ki, öcskös – veregetett hátba Emmett.

-         Aztán vigyázz a testvéremre – léptem Billy mellé.

-         Még az életem árán is – biccentett barátom azonnal.

-         Helyes, akkor ezt meg is beszéltük – nyújtottam kezet neki. Amit ő azonnal, szó nélkül elfogadott.

-         Készen álltok a duplaesküvőre? – kérdezte Alice lelkesen.

-         Igen, gyerünk – vágtuk rá egyszerre Billyvel.

Valahogy mindketten tökéletesen magabiztosan jelentettük ezt ki, és azt hiszem, hogy ezzel végképp bebizonyítottuk, hogy ez az, amire eddig vártunk az életünk során.

-         Már alig várom, hogy lássam Johannát – mondta izgatottan Billy, amikor már az oltár előtt álltunk.

-         Én is szeretném már látni Tanyát, eddig nagyon ügyesen rejtegette előlem a ruháját, pedig nagyon szerettem volna meglesni – válaszoltam mosolyogva.

-         Itt az idő – szólalt meg hirtelen Edward.

Mi pedig azonnal kérdőn néztünk rá. Néhány pillanattal később viszont felhangzottak a nászinduló dallamai. Azonnal a folyosó felé kaptam a tekintetem, ami a két padsor között helyezkedett el. Először Marie és Emily tűnt fel. Mindketten egy kis kosarat tartottak a kezükben, és a rózsaszín rózsaszirmokat szórtak. Mögöttük Tim jelent meg hatalmas mosollyal az arcán. Azután Bella, Gabriella, Nathalie, Rosalie, Esme, Carmen, Irina, Kate, végül pedig Alice. Mögötte pedig feltűnt Tanya. Káprázatos volt. A hófehér ruha fűzője fent kiemelte a szépséges dekoltázsát. A darázs derekát, és a karcsú, kecsesen ívelt nyakát. A sminkje szolid volt, de mégis kiemelte a gyönyörű szemeit, és a rózsás ajkait. Egyszerűen nem találtam szavakat. A lélegzetem ki-kihagyott. Annyira gyönyörű volt, hogy attól féltem, hogyha hozzáérek, akkor eltűnik. Egy pillanatra levettem a pillantásom csodálatos menyasszonyomról, hogy megnézzem a húgomat is. Johanna is sziporkázóan gyönyörű volt. Még soha nem láttam őt ennyire boldognak, és sugárzónak. Mosolyogva sétált végig a sorok között Carlisle oldalán. Az arcán rózsás pír jelent meg, ahogy Billy rákacsintott. A szemei csillogtak a boldogságtól. Pontosan olyan volt a tekintete, amilyennek egy boldog menyasszonynak lennie kell. Egy kicsit rásandítottam Billyre, aki megigézve nézte a felé tartó szépséget. Ezen csak elvigyorodtam egy pillanatra. Majd tekintetem újra Tanya szépséges valójára vándorolt, és eszem ágában sem volt még egyszer levenni róla a szemem. A pillantása a boldog jövő ígéretét hordozta magában. Egy olyan jövőjét, amelyet boldogan fogok végigélni egy örökléten át…

La Push vámpírja II. Új Nemzedék - 48. fejezet

48. fejezet

(Johanna szemszöge)

Idegességgel telt izgatottsággal ébredtem fel reggel. Ma van a napja annak, hogy férjhez megyek. Pedig néhány évvel ezelőtt még tökéletesen kizártnak tartottam, hogy ez valaha is bekövetkezhet. Ahogy az az elméletem és elmúlt, hogy soha, senkit nem engedek közel magamhoz. Habár, egyáltalán nem bántam meg, hogy így történt minden, ahogy történt. Sőt, kifejezetten tetszett a dolog. Gondolataimból egy selymes érintés szakított ki, ami végigcsiklandozta a talpamat.

-         Jó reggelt, Cirmos – nevettem fel, amikor megjelent cicám a mellkasomon. – Hát te meg mit csinálsz itt? Azt hittem, hogy Billy kitiltott az egész házból, nehogy bajom essen. Bár ez a feltételezése teljesen alaptalan – simítottam végig a cica hátán.

-         Hát te meg mit keresel itt? – kérdezte Alice vigyorogva a cicától. – Csak Billy meg ne lássa – fűzte hozzá kuncogva.

-         Tudom, egy kicsit túlzásba viszi az aggódást – forgattam meg a szemeimet. – Bár azt értékelem, hogy ennyire aggódik értem. Ez több, mint tökéletes társra vall. Bár Cirmi szerintem nem veszélyes.

-         Valószínűleg a következő kis alfát hordozod a szíved alatt, így nem csoda, hogy ennyire vigyáz rád. Nem mellékesen pedig te vagy a bevésődése, az élete értelme, úgyhogy ez még egy nyomós érv amellett, hogy vigyázzon rád – mondta Alice mosolyogva.

-         Igen, tudom – mondtam szemlesütve. – Mi a helyzet az előkészületekkel? – kérdeztem kíváncsian. – Készen áll minden, vagy esetleg segítsek még valamit? – érdeklődtem.

-         Johanna, ezt most komolyan kérdezed? – kérdezte Alice tetetett felháborodással.

-         Jól van, jól van, tudom, hogy mindig mindennel elkészülsz időben – legyintettem mosolyogva.

-         Bizony – bólogatott lelkesen. – Most viszont téged kell időben elkészítenünk. Ahhoz pedig már menned is kell fürdeni. Már elkészítettem a jázmin illatú fürdődet, és a kamillás samponodat. Indulás, gyerünk – kapta le rólam Cirmost, aki erre nagyon morcosan nézett rá, és még fújtatott is egyet. Mire Alice halkan rámorgott. Cirmi pedig rémülten szaladt el a kezéből.

-         Nem gondolod, hogy kicsit túlzás volt halálra ijeszteni a cicámat? – kérdeztem fejcsóválva.

-         Nem rémült halálra, csak szót fogad végre – rántotta meg a vállát. – Na, indulás – rángatta le róla ma takarómat. – Hűha, a pocakod már valami – kerekedtek ki a szemei. – Tegnap is ekkora volt? – fűzte hozzá aztán.

-         Azt hiszem, hogy megint nőtt egy kicsit. Mostanában igencsak kiterebélyesedtem, de nem bánom. Majd lefogyok – legyintettem. – Bár egy ideig zavart, hogy dömper leszek az esküvőmön, de végül is, jó ez így, azt hiszem. Hiszen Billy boldog, a kicsi biztosan boldog, én is az vagyok, akkor mi kellene még? – mondtam nevetve.

-         Ez mondjuk tény – kacsintott rám Alice. – Na, indulj, Rose már a fürdőben vár, hogy segítsen, hogyha szükséges.

-         Rendben, megyek már – kecmeregtem ki az ágyból. Bár a pocakom igencsak akadályozott már a gyors mozgásban. Mindenesetre átjutottam a fürdőszobáig, ahol valóban ott várt rám Rose.

-         Jó reggelt – mosolygott rám sugárzóan.

-         Neked is jó reggelt – viszonoztam a mosolyát.

-         Hogy vagy? Izgulsz már? – kérdezte kíváncsian.

-         Az nem is kifejezés – sóhajtottam fel. – Egyszerűen imádom Billyt és nagyon szeretnék már a felesége lenni, de azért félek is ettől az egésztől, azt hiszem. Van értelme ennek az egésznek? – kérdeztem elgondolkodva.

-         Hát persze, hogy van – vágta rá azonnal. – Én is emlékszem még, hogy milyen volt először férjhez menni Emmetthez. Olyan boldog voltam, de eközben izgatott is. Egyszerűen csodálatos élmény volt. Amikor remegő lábakkal sétálsz az oltár felé, és akkor meglátod őt. Ott áll, a maga tökéletes valójában, és úgy néz rád, mintha te lennél a világ leggyönyörűbb, legdrágább kincse. Aztán odaérsz. A kísérőd csókot lehel a homlokodra, majd kezedet a társad kezébe helyezi, ezzel jelképezve, hogy most már arra a férfira bíz téged, aki méltó a kezedre – merengett el Rosalie.

-         Azt hiszem, hogy ez sokkal inkább csábítóan hangzik, mintsem félelmetesen – mondtam sugárzóan.

-         Az már biztos is – bólintott rá Rose azonnal.

-         Huh… a kis bokszoló – kaptam a hasamra a kezem.

-         Megengeded? – nyújtotta a hasam felé Rosalie a kezét, de megfogni nem merte az engedélyem nélkül.

-         Hát persze – csúsztattam a kezét a pocakomra. – Nah, gyerünk, rúgj egy nagyot – bíztattam kisfiamat.

-         Ezt nevezem – hökkent meg Rose. – Igazi kis férfi – mondta vidáman.

-         Az biztos. Néhányszor már lerúgta a vesémet – kuncogtam fel.

-         Nah, gyere, itt az ideje, hogy lazíts egy kicsit – segített be a kádba gyengéden. Én pedig azonnal elmerültem a kellemes illatú habokban.

-         Hm… ez fantasztikus – sóhajtottam fel elégedetten. Nagyon jól esett a finom, langyos víz. Nem volt túl forró, de hideg sem. Alice és Rose tökéletesen eltalálta a vízhőmérsékletét.

-         Megmossam a hátad? – kérdezte Rosalie kedvesen.

-         Igen, az nagyon jól esne – ültem fel. Mire Rose azonnal finoman mosni kezdte a hátamat egy szivaccsal. – Ez nagyon jó – nyomtam még kicsit hátrébb magam, hogy kicsit erősebben masszírozza a hátamat.

-         Fáj a hátad? – kérdezte aggódva. – Kérsz egy masszázst? – ajánlotta fel Rosalie.

-         Nem, köszönöm, jól vagyok, minden rendben, de azért hálás lennék, hogyha segítenél megmosni a hajamat, és utána esetleg a kontyomat is elkészíthetnéd, ha van kedved. A legutóbb is te csináltad meg a hajam, és fantasztikusan sikerült.

-         Örömmel – mondta sugárzó boldogsággal.

Majd óvatosan megmosta a hajamat, hogy elkezdhessem az öltözködést. Hát azt meg kell hagyni, hogy a fehér kismama harisnyát egyedül képtelen lettem volna felhúzni, mert igencsak komoly manőverezést kívánt volna öltöztetőnő nélkül. Ami azt illeti a ruhám is gyors átalakításra szorult, mert mellben igencsak szűkös volt. Gondolom azért, mert tele volt már tejjel, hogy majd táplálni tudjam a kisfiamat.

-         Most már értem, hogy Billy miért tüntette ki mostanában ennyire a figyelmével a kebleimet – mondtam nevetve, amikor végre sikerült felvennem a ruhámat. – Tiszta szerencse, hogy ilyen kreatívan és ügyesen tudsz varrni – néztem hálásan Rose-ra.

-         Ugyan, nem tesz semmit – legyintett. – Várható volt, hogy a melleid igencsak megnőnek majd. Hiszen táplálék kell annak a csöppségnek. Meg is vagyunk – húzta fel sikeresen a cipzárt a ruha hátán. – Nem szorít sehol? – forgatott körbe óvatosan.

-         Nem, ez így tökéletes – vágtam rá azonnal. – Uh, mégsem tökéletes – húztam el a számat, amikor szembetaláltam magam a tükörrel. – Akkora vagyok, mint egy bálna – fordultam körbe néhányszor. – Oké, ne kezd. Tudom, hogy kisbabát várok, de akkor is hatalmas vagyok – mondtam határozottan.

-         Szerintem Billynek szebb vagy, mint valaha – mondta Rose határozottan. – Hogyha én nézhettem volna ki így, amikor hozzámentem Emmetthez, hidd el, én lettem volna a világon a legboldogabb – mondta elkomorodva.

-         Ne érts félre, én nagyon boldog vagyok, hogy kisbabám lesz, de ott fog állni mellettem Tanya, aki úgy néz ki, mint egy manöken. Én pedig a legkevésbé sem nézek ki úgy. Ez nem fogja zavarni Billyt? – kérdeztem az ajkamba harapva.

-         A legkevésbé sem, ebben egészen biztos lehetsz – vágta rá határozottan.

-         Hogy álltok, lányok? – kopogtatott be Alice. – Bejöhetek?

-         Persze, gyere csak – vágtam rá azonnal.

-         Gyönyörű vagy – csillant fel Alice szeme. – Még annál is szebb, mint amilyennek a látomásomban láttalak.

-         Köszönöm – haraptam az ajkamba. Majd egy szempillantás alatt éreztem, hogy az arcom lángba borult.

-         Ne légy zavarban, tényleg nagyon szép lettél – lépett be Bella is elámulva. – Hoztam neked valami újat, ami illik az alkalomhoz. Hozzon nektek sok szerencsét – nyújtott át egy apró dobozkát, amit én kíváncsian nyitottam ki.

-         Ez káprázatos, köszönöm – mondtam hálásan, amikor megláttam a gyönyörű fülbevalót, ami ha jól sejtettem, akkor gyémánt volt, de megkérdezni inkább nem mertem.

-         Nagyon szívesen – válaszolta sugárzó mosollyal az arcán. - Most megyek és meglesem a vőlegényt is – nyomott puszit az arcomra gyorsan. Majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is.

-         Én hoztam neked valami régit, amit csak kölcsönbe kapsz meg – mutatott fel Rose egy csodálatos hajtűt, ami tökéletesen illett a ruhához és a frizurámhoz is. – Még emberkoromban volt a kedvenc hajtűm.

-         Köszönöm, Rosalie, ez egyszerűen csodálatos – néztem meg az aprólékosan kidolgozott gyönyörű hajdíszt. – Esküszöm, hogy nagyon fogok rá vigyázni.

-         Én pedig hoztam neked valami kéket – forgatott meg az ujján egy kék combfixet, amit fehér csipkevirág volt.

-         Köszönöm – pirultam el ismét. Majd megemeltem a szoknyámat, hogy a lábamra csúsztathassa az apró, de annál szexisebb díszt.

-         Igazán nincs mit – mondták mosolyogva. – Most egy kicsit magadra hagyunk. Carlisle pedig hamarosan itt lesz, hogy az oltárhoz kísérjen.

-         Rendben, itt várok – bólintottam rá. Majd kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén, és türelmesen vártam. Az ajtó pedig néhány perc múlva ki is nyílt, és Carlisle sugárzó mosollyal az arcán lépett be hozzám.

-         Készen állsz, Johanna? – kérdezte kedvesen. Majd felsegített a kanapéról.

-         Igen, készen állok – bólintottam rá határozottan. Majd belekaroltam Carlisle-ba, hogy elindulhassunk az oltár felé…

(Billy szemszöge)

Reggel olyan boldogan ébredtem fel, mint még soha életemben. Testvéreim pedig már a szobámban is voltak.

-         Hát te meg hogy nézel ki? – kérdezte Anthony rosszallóan azonnal.

-         Mire gondolsz? – kérdeztem vissza értetlenül.

-         Elég hiányos a pizsamád, és ami azt illeti, tisztának sem neveznélek – mondta Jake határozottan. – Ráadásul, a falka nem engem követett az éjjel alapvetően, ami annyit tesz, hogy a legfőbb alfa is az erdőben tartózkodott. Márpedig határozottan emlékszem, hogy arról volt szó, hogy a vőlegény kipiheni magát az esküvő előtt.

-         Pihentem is. Csak két kört futottam – próbáltam füllenteni.

-         Khm…

-         Oké, talán hármat, vagy négyet, de semmiképpen sem többet – mondtam határozottan.

-         Mikor is értél haza? – kérdezte most Anthony.

-         Mi ez, vallatás? – kérdeztem a szemeimet forgatva.

-         Inkább csak testvéri szeretet – vágták rá mindketten. – Ráadásul mindketten azt szeretnénk, hogy tökéletes legyen az esküvőd, és ne aludj el, mielőtt még kimondanád az igent.

-         Nem fogok, idióták – vágtam hozzájuk néhány párnát.

-         Na ne mondd, Mr. Koszosláb. Képes voltál ilyen csatakosan bemászni az ágyadba? – szusszantott Anthony morcosan. – Jake, hogyan is tanított minket rendbe anya anno? – kérdezte vigyorogva.

-         Oh, az egy nagyon hatásos módszer volt – vigyorodott el testvérem. Majd Anthonyval együtt felkaptak az ágyról, és néhány pillanattal később már egy kád vízben találtam magam. Ők pedig már odakint nevettek az ajtó előtt.

-         Ezt megkeserülitek, abban biztosak lehettek – nevettem fel. Mire csak hangos kuncogás volt a válasz.

-         Inkább előkészítjük a szmokingodat, te addig mosakodj meg, és az ágakat is szedd ki a hajadból, mert nem áll neked jól a lombkorona, legalábbis szó szerinti értelemben nem – mondta Anthony.

-         Ez ügyes szóvicc volt – nevetett Jacob. Majd hallottam, ahogy megveregeti Anthony vállát.

-         Na jól van, várjátok csak ki, amíg kimegyek hozzátok – kiabáltam ki nekik.

Majd mindenesetre elkezdtem alaposan átsikálni magam, mert semmiképpen sem akartam Johannát cserbenhagyni. Ő biztosan gyönyörű és tökéletes lesz az esküvőnkön, így nekem is annak kell lennem. Mindenképpen tökéletes esküvőt szeretnénk kettőnknek, ha már megtisztel azzal végre, hogy hozzám köti az életét.

-         Billy, készen vagy már? – kérdezte anya izgatottan. – A menyasszonyod több, mint gyönyörű, úgyhogy remélem te is kiteszel magadért.

-         Igen, ne aggódj, hamarosan végzek a fürdéssel – válaszoltam neki mosolyogva.

Olyan izgatott volt már napok óta, hogy még azt is elfelejtette, hogy fél a tűztől, és észre sem vette, hogy egy tábortűz mellett áll velem együtt. Csak hevesen beszélt hozzám, hogy milyen ötletei vannak az esküvő kapcsán. Egyszerűen imádom őt.

-         Addig én előkészítem a cipődet, és a nyakkendődet – vágta rá azonnal.

-         Muszáj erőltetni azt a nyakkendőt? Elképesztően fojtogat – nyavalyogtam egy kicsit . Ha volt ruhadarab, amit világ életemben utáltam, na az a nyakkendő volt.

-         Hát persze, hogy muszáj felvenned. Ma tökéletesen kell kinézned. Csak annyit mondok, hogy a menyasszonyod ennél nem is lehetne gyönyörűségesebb, és te egy nyakkendő miatt nyöszörögsz? – húzta el anya a mézesmadzagot.

-         Te már láttad felöltözve? – kérdeztem nagyot nyelve.

-         Igen, és amit láttam, arra alig találtam szavakat – mondta áhítatosan. – Tehát, én a helyedben egészen biztosan szó nélkül felvenném azt a nyakkendőt.

-         Jól van, meggyőztél – sóhajtottam megadóan.

-         Nagyon helyes – mondta anya és hallottam a hangján, hogy mosolyog. – Jó fiú vagy te, ezt mindig is tudtam – fűzte még hozzá.

-         Ne bosszants, anya, mert megjárod – vigyorodtam el én is.

-         Nocsak, ki nevel itt kit? – kérdezett vissza csípősen.

-         Hát, nem is tudom – nevettem fel.

-         Javíthatatlan vagy, Billy – nevetett fel ő is.

-         A te nevelésed. Elég makacsfajta lettem, hiszen anya és apa sem volt éppen könnyű természet, amit rólad sem lehet elmondani – mondtam határozottan.

-         Szóval én vagyok a felelős azért, mert ilyen makacs gyerek lettél? Illetve ilyen makacs gyerekek lettetek? – kérdezte kacagva.

-         Ami azt illeti, vastagon benne voltál, anya – hallottam meg Anthony hangját.

-         Ez tény, törődj bele, anya – vágta rá Jacob is.

-         Na szép, a gyerekeim csak úgy összeesküdnek ellenem – mondta anya durcásan. – Ezért még megkapjátok a magatokét, de most készülődjetek. A cipők az ajtó mellett kipucolva.

-         Köszi, anyu – szóltam ki kicsit hangosabban. Közben azonban már ki is másztam a kádból, és alaposan megtöröltem magam, hogy el tudjam venni az alsónadrágomat, és a trikómat. – Már elment? – kérdeztem ki.

-         Igen, már tovább suhant. Még neki is fel kell öltöznie – mondta Anthony határozottan.

-         Oké – sétáltam ki az ajtón. – Na, kezdek szalonképes lenni? – kérdeztem kíváncsian. – Maradt valahol ág a hajamban, vagy maradt a talpamon homok? – néztem körbe magamon.

-         Nem, abszolút szalonképes állapotban vagy – vágták rá egyszerre.

-         Akkor már öltözhetünk is – biccentettem.

Majd magamra kaptam a nadrágot, a mellényt, majd a zakót is. Utoljára pedig azt a fránya nyakkendőt. Néhány órán át csak kibírom, de a bulin már tuti, hogy nem fogom viselni. Most is csak Johanna kedvéért veszem fel.

-         Nyugi, mi is felvettük – mutattam testvéreim a nyakkendőikre.

-         Még szép, hogy együtt éreztek a vőlegénnyel – bólintottam rá.

-         Oh, te szegény, szerencsétlen, boldog, bolond – forgatta meg a szemeit öcsém. – Te legalább nem voltál olyan ügyetlen, mint én.

-         Hogy érted ezt? – kérdeztük Jacobot döbbenten.

-         Te még az első kisbabátok előtt elveszed a szeretett nőt – kezdett bele. – Gabriella már réges-régen a menyasszonyom, de még mindig nem a feleségem. Vajon nem érinti ez őt kellemetlenül? – gondolkodott hangosan Jake.

-         Ne beszélj már hülyeségeket, Gabriella tökéletesen boldog, és elégedett a közös életetekkel, és tudja, hogy amint alkalmas lesz a pillanat, te azonnal feleségül fogod őt venni. Ráadásul majd szétveti a boldogság melletted. Mit kívánhatnál még? – kérdezte Anthony.

-         Igazatok van, azt hiszem, hogy mindenem megvan. Csak szeretném, hogyha Gaby tudná, hogy mennyire fontos nekem – magyarázkodott öcsénk.

-         Ne aggódj, pontosan tudja, hogy mennyit jelent a számodra, és ez tökéletesen kölcsönös – vágtam rá határozottan. Ennyit még én is bőven éreztem a kapcsolatukból.

-         Ráadásul a lányotok, Phoebe eléggé lekötötte az utóbbi időben mindkettőtök figyelmét – fűzte hozzá Anthony.

-         Hát igen, Phoebe, hogy is mondjam, meglehetősen határozott jelenség – harapott a szájába Jacob. – Sajnálom, hogyha olykor nem hagy titeket aludni – tette még hozzá.

-         Ugyan, a gyerekek már csak ilyenek – legyintettünk.

-         Fiúk, itt az idő – dörömbölt be Emmett az ajtón. – Alice üzeni, hogy öt percetek van odaérni az oltárhoz, „különben dühbe jön” – idézte a szavait a nagy mackó.

-         Hát akkor, indulhatunk? – kérdezte Anthony vigyorogva.

-         Igen, készen állok – bólintottam rá. Majd elindultam az oltár felé, hogy végre feleségül vehessem a tökéletes nőt, aki nekem rendeltetett…