La Push vámpírja II. Új Nemzedék - 50. fejezet

50. fejezet

(Johanna szemszöge)

Ahogy lassan lépkedtem Carlisle oldalán Billy felé, egyre kevésbé értettem, hogy miért is voltam olyan ideges az esküvő miatt. Hiszen már hónapok óta együtt éltünk így is, és soha nem volt gond közöttünk, vagy, ha volt is, akkor az az én hisztimnek volt betudható. Tény, hogy néha nagyon nehéz eset vagyok, de Billy mindig is nagyon jól viselte a dolgot.

-         Jól vagy? – szorította meg a kezemet Carlisle, ezzel kiszakítva engem a gondolataimból.

-         Igen, jól vagyok – mosolyogtam rá. – Csak elgondolkodtam rajta, hogy mennyire próbáltam ellenállni ennek az egész szerelemnek – haraptam az ajkamba.

-         Az egyszer biztos. Vámpír létemre azt hittem, hogy letéped a fejem, amikor beosztottalak a testvéred és Billy mellé a gyógykezelésre – kuncogott fel.

-         Hát tényleg elgondolkodtam rajta, hogy alkalmazzak-e testi sértést rajtad. Bár így utólag belegondolva inkább hálás vagyok érte, hogy annyira makacs voltál, mint én – bólintottam boldogan.

-         A lényeg, hogy megtaláltad a helyed Billy mellett – mondta gyengéden. – A záróvizsgáidat ugye azért leteszed? – tette fel a kérdést hirtelen.

-         Természetesen, Carlisle. Az esküvő után, ha megengeded, már bele is kezdhetünk. Persze csak akkor, ha még vállalod felettem a felügyeletet – néztem rá kérdőn.

-         Megtiszteltetés számomra, hogy nálam akarsz vizsgázni – egyezett bele azonnal. – Na de mi lesz a nászúttal? – kérdezte kíváncsian.

-         Mivel minden órás lehetek, nem hiszem, hogy most bárhová is el szeretnék indulni. Megbeszéltem Billyvel a dolgot. A nászút egy kicsit csúszni fog. Az esküvő után otthon maradok, és La Push-ban nyugodtan készülhetek a vizsgáimra. A baba születése után pedig le is fogom tenni őket – mondtam határozottan. – Azután pedig, ha megkapom a diplomám, és praktizálhatok, akkor a rezervátumi kórházban fogom ellátni az embereket, és a farkasokat is én fogom kezelni, ha szükséges.

-         Megmaradsz a sebészetnél? Vagy áttérsz más szakokra is? – kérdezte kíváncsian.

-         Azt hiszem, hogy bővíteni fogom a lehetőségeimet – vágtam rá azonnal.

-         Öhm… bocsánat, de megkaphatom a menyasszonyt? – hallottam meg Billy hangját.

-         Elnézést, azt hiszem, hogy kicsit belemerültünk a beszélgetésbe – mosolygott Carlisle a vőlegényemre bocsánatkérően. Majd puszit nyomott az arcomra, és a kezem Billy kinyújtott kezébe csúsztatta.

-         Később folytatjuk – nyomtam én is egy gyors puszit Carlisle arcára. Majd boldogan fordultam a leendő férjem felé.

-         Nagyon belelendültetek a beszélgetésbe – suttogta szerelmem.

-         Igen, ne haragudj – kezdtem el rágni a szám szélét.

-         Ugyan, nincs semmi gond. A lényeg, hogy visszakaptalak – kacsintott rám. – Gyönyörű vagy – suttogta a fülembe. Majd mindketten a pap felé fordultunk, ahogy azt Tanya és Justin is tette.

-         Azért gyűltünk egybe ezen a csodálatos napon, hogy ezt a két párt összeadjuk ember, és Isten színe előtt – kezdett bele a lelkész a beszédbe. – Amennyiben bárkinek, bármilyen kifogása van a frigyek ellen, az szólaljon meg most, vagy örökre tartsa magában – nézett körbe kérdőn. – Rendben, ez esetben folytatom – biccentett a pap. – Johanna és Tanya, kérlek, mondjátok utánam – nézett ránk a pap.

Mi pedig pontosan elismételtük, amit mondott. Azután pedig a fiúk következtek. Ők is pontosan ugyanígy tettek. Majd felhúztuk egymás ujjára a gyűrűt, és elcsattanhatott az első hitvesi csókunk is, miközben a többiek szinte tombolva tapsoltak nekünk.

-         Házasok vagyunk – mosolygott rám szerelmem kitörő örömmel a hangjában.

-         Igen – biccentettem könnyes szemmel.

-         Annyira szeretlek – kapott fel finoman, majd megpörgetett a levegőben.

-         Én is szeretlek – válaszoltam, amikor letett a földre.

Majd hirtelen mindenki körénk gyűlt, és egyesével magukhoz szorítottam minket. Először Anthony és Jacob termett nálunk. Azután természetesen Bella és Edward. Azután pedig sorban mindenki. Egy pillanatra átlestem a testvéremhez és a feleségéhez, akik ugyanígy álltak a szeretteink körében, és fogadták a gratulációkat. Alice maradt utoljára. Aki csillogó szemekkel állt meg előttünk, majd mindkettőnknek a nyakába vetette magát.   

-         Köszönjük, ez csodálatos – suttogtam a fülébe. Majd elengedtem.

-         Nagyon örülök, hogy tetszik – mondta boldogan. – A lagzi pedig még csak most kezdődik – kezdett el aprókat ugrálni. – Gyertek, itt az ideje, hogy közben egyetek is valamit – húzott minket Alice az asztalok felé.

Mi pedig nevetve követtük őt. Majd engedelmesen helyet foglaltunk a névre szóló helyünket. Tanya és Justin pedig mellettünk. Tanya természetesen nem evett semmit, de Justin, Billy és én nagyon is jó néven vettük azokat a finom ételeket, amelyek elénk tárultak. Ahogy láthatóan a többiek is, akik fogyasztottak emberi ételeket. Prue éppen a kis Sam-et etette kitörő lelkesedéssel. Miközben Marie kíváncsian figyelte őket, és közben Tim szájába tömött egy falat húsos tésztát. Tim pedig egy kis tortával kedveskedett édesszájú párjának. A tekintetemmel közben Emilyt kerestem, de nem láttam sehol. Majd hirtelen előttem termett és a száját rágcsálva nézte a pocakomat.

-         Szia, kincsem – mosolyogtam le rá.

-         Szia – nézett fel rám kissé zavarban. – Hozhatok nektek valamit? Nem vagy szomjas, vagy éhes? – kérdezte boci szemekkel.

-         Köszönöm, Emily, de van itt minden – vágtam rá mosolyogva.

-         Értem – sóhajtott fel csalódottan. Majd elindult a többi gyerek felé, a fejét lehajtva.

-         Drágám, tudod, a bevésődését várod. Gondoskodni szeretne róla, ahogy a többiek is teszik a másikkal – magyarázta halkan Billy.

-         Oh, te jó ég. Értem – kaptam a szám elé a kezem. Majd felhörpintettem az egész pohár almalevemet, hogy tudjak kérni valamit. – Emily – szóltam utána halkan.

-         Igen? – fordult vissza azonnal.

-         Megtennéd, hogy hozol nekünk egy almalevet? – kérdeztem a poharamat felmutatva.

-         Hát persze – rohant azonnal vissza hozzám lelkesen. Majd elvette a poharamat, és már futott is az italos asztal felé.

-         Ez kedves volt tőled – nyomott puszit az arcomra szerelmem. – Bár nehéz volt megállni, hogy ne pattanjak fel, és vegyem ki a kezedből én a poharat.

-         Türtőztesd magad, mert ma te vagy a vőlegény, és mellettem kell lenned. Emily pedig így boldog. Majd néha kérek tőle valamit a lagzi ideje alatt – nyomtam gyors csókot a számára.

-         Itt az almaleved, Johanna, és neked is, Picur – nyomott puszit a hasamra. – Még mindig nem tudjátok, hogy hogyan fogják hívni a kicsit? – kérdezte kíváncsian.

-         Ami azt illeti, még mindig nem találtuk ki, de gondolkodtunk rajta, hogy lehet William – suttogtam Emily fülébe.

-         Hm… Will, nem is rossz. Will Black, William Black – ízlelgette a nevet halkan. – Én el tudnám képzelni neki – mondta boldogan. – Mikor fog kibújni? – simított végig a pocakomon.

-         Már nemsokára – vágtam rá azonnal.

Majd Emilyt óvatosan az ölembe húztam. Ezután hagytam, hogy a kislány néha a számba adjon egy falat almás pitét, vagy egy-egy kókuszgolyót. Miközben ő is jóízűen falatozott.

-         Kicsim, miért nem játszol te is a többiekkel? – sétált oda hozzánk Prue egy idő után.

-         Jól elvagyok itt – vágta rá azonnal Emily, de azért vágyakozó pillantást vetett a kergetőző gyerekek felé.

-         Menj el játszani, nyugodtan, Emily – mondtam határozottan. – Egy kicsit jól esne feltenni a lábam. Majd innen figyelünk téged – mondtam neki kedvesen.

-         Tényleg elvagyok veletek – nézett rám bizonytalanul.

-         Menj csak, nyugodtan – simítottam végig a haján. – Hogyha bármire szükségem van, akkor azonnal szólok – fűztem még hozzá, hogy megnyugtassam a kislányt.

-         Megígéred? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.

-         Igen, ígérem – bólintottam rá.

-         Akkor rendben – vigyorodott el. Majd már ki is lőtt a többi gyerek felé.

-         Köszönöm – suttogtam Prue-nak hálásan.

-         Nagyon szívesen – vágta rá Prue. – Láttam, hogy már túlságosan kezdesz tele lenni – kuncogott fel.

-         Oh nem, én mostanában nem tudok eleget enni – legyintettem. – Csak nem szeretném, hogyha nem érezné jól magát, amiatt, hogy velem akar foglalkozni.

-         Neki ez nem teher – legyintett Prue. – Az viszont tény, hogy kell lennie saját életének is – fűzte hozzá komolyan.

-         Legalább most jól érzi magát – pillantottam a lányokra, akik nagy lelkesedéssel kergették Timet.

-         Megkérjük a két párt, hogy fáradjanak a táncparkett közepére – hallottuk meg Alice lelkes hangját. – Mindannyian tudjuk, hogy készültetek nekünk egy kis meglepetéssel, úgyhogy gyerünk, ne kéressétek magatokat – mondta lelkesen.

-         Szabad egy táncra? – kérdezte mosolyogva Billy. Majd felsegített a székből. Ahogy azt Justin is tette Tanyával, és mind a négyen besétáltunk a parkettre.

-         Akkor most indulhat a mindig klasszikus bécsi keringő – mondta Alice boldogan.

Majd a zene elindult, és Jasper jelent meg előttünk a kamerával. Alice nem is mondta, hogy még esküvői felvételeket is fognak készíteni, de örültem neki. Az ilyen pillanatokat mindig jó megőrizni. A szám lassan véget ért, és a poharakat kocogtatni kezdte mindenki, úgyhogy engedelmesen nyomtunk csókot egymás szájára.

-         Lekérhetem a hölgyet? – kérdezte Carlisle mosolyogva.

-         Természetesen – bólintott rá Billy. Majd átadott Carlisle-nak. Ő pedig Esmével kezdett el táncolni.

-         Szóval, hol is tartottunk? – néztem mosolyogva mentoromra.

-         Ott, hogy más szakterület is érdekel most már a sebészeten kívül – vágta rá. – Mik lennének azok?

-         Esetleg megpróbálkoznék a nőgyógyászattal, és a gyermekorvoslással – gondolkodtam el.

-         Azok nem könnyű területek, de te képes leszel rá – biccentett Carlisle.

-         Esetleg, lehetnék akkor is melletted gyakornok, amikor az új szakterületeimet próbálgatom? – néztem rá kíváncsian. – Tudom, hogy neked megvan mindegyik orvosi szakból a diplomád, és szeretném, hogy te legyél az oktatóm, ha nem zavar téged a dolog.

-         Dehogy zavar, Johanna. Megtiszteltetésnek veszem – vágta rá büszkén. – Mindig öröm, hogyha taníthatok valakit – mondta, majd egy pillanatra magához ölelt. – Akár még különórákat is tartok neked, hogy ne legyen gond az időpontokkal a kisbabád mellett.

-         Köszönöm, de nem szeretnék visszaélni a helyzetemmel – tiltakoztam azonnal. Nem venné jól ki magát, hogyha különleges bánásmódot kapnék.

-         Ahogy gondolod, ezt majd meglátjuk, amikor itt lesz az ideje – bólintott rá azonnal.

-         Megengeded, Carlisle? – kérdezte Emmett vigyorogva.

-         Hát persze – bólintott rá Carlisle azonnal. Majd át is adott Emmettnek, aki gyengéden magához húzott.

-         Emily rajong érted – vigyorgott rám. – Pontosabban a kis lurkóért, de persze téged is szeret – mondta határozottan.

-         Igen, tudom, de muszáj, hogy neki is megmaradjon a saját élete. Nem szeretném, hogyha miattunk nem élne normális életet.

-         Ugyan már, csajszi – legyintett Emmett. – Emily tökéletesen boldog, csak szeret veled több időt tölteni, hiszen hozzátok kötődik – mondta komolyan. – Mondjuk, ami azt illeti, az egy kicsit frusztrál, hogy mostanában kevesebb időt tölt velem, és a bolondos ötleteimmel – nézett rám dorgálóan. – Mindenesetre nagyon örülök nektek – nyomott puszit az arcomra. Majd végigsimított a pocakomon.

-         Itt az ideje, hogy elengedd a hölgyet – lépett elém ezúttal Edward. Azt hiszem, hogy az összes fiúnak az a terve, hogy megtáncoltat engem ma este. Mondjuk, azt nem mondhatnám, hogy nem élvezem a helyzetet, mert imádok táncolni. Remélem, hogy azért egyszer Justin is eljut idáig. Tudni szeretném, hogy ő is éppen olyan boldog-e, mint amilyen én is vagyok.

-         Justin pontosan ugyanolyan boldog, mint amilyen te, és Billy és Tanya is – válaszolta a gondolataimra Edward.

-         Köszönöm, így sokkal jobb, mintha meg kellett volna kérdeznem őket – vigyorodtam el.

-         Hasznos a gondolatolvasó a családban – biccentett Edward.

-         Az attól függ, vagy amikor inkább bosszantó a gondolatolvasó a családban – böktem mellkason játékosan.

-         Nos, elismerem, hogy néha talán bosszantó vagyok, de tény, hogy sehol nem vagyok Alice-hez képest – mondta határozottan.

-         Azt hiszem, hogy ez is egy szempont – kuncogtam fel. – Bár azt el kell ismerned, hogy olykor bár idegesítő, de azt el kell ismerned, hogy senki nem hozott volna össze egy ilyen fantasztikus duplaesküvőt ilyen rövid idő alatt – mondtam határozottan.

Majd Alice felé sandítottam, aki büszkén kihúzta magát, majd Jasper nyakába vetődve kezdett ecsetelni valamit. Valószínűleg látta, vagy hallotta, hogy mit mondtam Edwardnak, és ettől lett ennyire boldog.

-         Ezt attól tartok nem vitathatom – egyezett bele Edward gondolkodás nélkül.

-         Megkaphatom egy táncra a húgomat? – jelent meg Justin vigyorogva.

-         Csak, ha megkaphatom a feleségedet egy táncra – nézett kérdőn Justinra Edward.

-         Részemről rendben – biccentett bátyám.

-         Ez esetben átadom a hölgyet – csúsztatta a kezemet fivérem kezébe. – Köszönöm a táncot – nyomott egy gyors puszit az arcomra. Egy pillanattal később pedig már Tanyával keringett a parketten.

-         Hogy vagy? – kérdezte mosolyogva.

-         Azt hiszem, hogy nagyon boldogan, és elégedetten – viszonoztam a mosolyát.

-         Ez nagyon jól hangzik – vágta rá boldogan.

-         Igen, szerintem is. Na és nálad mi a helyzet? – kérdeztem kíváncsian.

-         Azt hiszem, hogy én sem lehetnék ennél boldogabb. Most minden tökéletes – szorított magához gyengéden. – Ráadásul hamarosan nagybácsi is leszek, ami külön öröm. Biztosak vagytok benne, hogy kisfiú? – kérdezett rá.

-         Mivel Emily már most bevésődött, igen, határozottan állítom, hogy kisfiú lesz – bólogattam hevesen. – Egy igazi kis alfa, aki majd átveszi a falka vezetését. Egy gyönyör kisbaba, bogár szemekkel, és barna hajjal. Legalábbis így képzelem el őt. Viszont, ha máshogy fog kinézni, akkor sem lesz semmi baj. A lényeg, hogy létezik, és hamarosan a karjaimban tarthatom.

-         Na és a nászút? Továbbra sem akartok menni sehová? – tette fel a következő kérdését.

-         Mi ez, valami vallatás? – nevettem el magam. Egyfolytában kérdezősködik mostanában.

-         Nem, csak kíváncsi vagyok – vágta rá azonnal.

-         A nászút tényleg elmarad. Valóban így döntöttünk, hiszen a kicsi minden pillanatban úgy dönthet, hogy kibújik, és akkor jobban szeretnék Carlisle közelében lenni – mondtam határozottan. – Az egy dolog, hogy tisztában vagyok a szülés minden pillanatával elméletben, de mégiscsak nyugodtabb leszek, hogyha végig olyan orvos van velem, akiben feltétel nélkül megbízom.

-         Igen, ez teljesen jogos – bólintott rá Justin. – Azért remélem, hogy véglegesen szalasztjátok el.

-         Dehogy, majd ha eljön a mi időnk, akkor mindenképpen bepótoljuk a nászutat. Addig pedig a határ mentén álló házat kaptuk meg kölcsönbe. Így kettesben lehetünk néhány napot mindenképpen – mondtam boldogan.

-         Nos, ez jól hangzik – biccentett rá fivérem.

-         Tudom, hogy nem annyira szuper, mint egy síelés, vagy esetleg egy tengerparti hét, de azért ez sem rossz – mondtam teljes meggyőződéssel.

-         Az egyszer biztos, hogy ez sem rossz, sőt – vigyorodott el Justin.

-         Visszakaphatom a feleségem? – jelent meg a szám végén Billy.

-         Hát persze – bólintott rá testvérem azonnal. – Azt hiszem, hogy én is megkeresem a feleségem. Már biztosan körbetáncoltatta mindenki – nyomott puszit az arcomra Justin. Majd elsuhant Tanya felé.

-         Hogy vagy? Nem fáradtál el nagyon? – ölelt magához szerelmem.

-         Nem, tökéletesen jól vagyok – mosolyodtam el.

-         Nagyon jól bírod a táncot, hiszen már mindjárt éjfél van – nézett végig rajtam elismerően.

-         Már annyi lenne az idő? – kérdeztem döbbenten.

-         Bizony – bólintott rá. – Észre sem vetted? – kérdezte döbbenten.

-         Nem – ráztam meg a fejem hitetlenkedve.

-         Ez jó, azt jelenti, hogy élvezed a lagzinkat – vágta rá boldogan.

-         Az nem kifejezés – bújtam hozzá szorosan.

Az este hátralevő része is csodálatosan telt. Billy és én nem tudtunk betelni egymással. Közben Emily is ismét csatlakozott hozzánk, és hármasnak fogyasztottuk el a mennyeien finom esküvői tortát. Néhány órával később pedig, amikor a gyerekek már aludtak, Billy váratlanul felkapott, és elindult velem a karjaiban a határ menti ház felé…