La Push vámpírja II. Új Nemzedék - 49. fejezet

49. fejezet

(Tanya szemszöge)

Egész éjjel csak feküdtem az ágyamon, és meg sem moccantam. Azon gondolkoztam, hogy vajon, ha még ember lennék, akkor tudtam volna egyetlen egy pillanatot is aludni? Hiszen annyira izgatott vagyok, hogy megmozdulni is alig tudok. Vagy talán félek egy kicsit? Mióta is várok erre a pillanatra? Már emberkoromban is gyakran tervezgettem az esküvőmet. Alig vártam, hogy kimondhassam a boldogító igent. Na de, mi van, hogyha Justin közben meggondolja magát? Mi lesz, ha inkább egy olyan nőt választ, aki képes lesz neki gyermeket szülni.

-         Jó reggelt, hogy aludtál? – libbent be hozzám Irina vigyorogva. Majd átnyújtott nekem egy bögre vért. Ha jól éreztem, akkor szarvast.

-         Hát ez? – kérdeztem döbbenten.

-         Ágyba reggeli a menyasszonynak – kuncogott fel. – Gondoltam megtarthatnánk ezt a régi szokást – rántotta meg a vállát.

-         Nem is rossz ötlet – vigyorodtam el, majd kiittam a bögrét.

-         Frissen jobb, tudom – harapott az ajkába testvérem.

-         Ez a bögre a gesztus miatt volt tökéletesen finom – vágtam rá azonnal.

-         Ennek örülök – mosolyodott el azonnal. – Ideges vagy?

-         Inkább félek egy kicsit – vallottam be azonnal.

-         Mégis mitől? Justin imád téged – mondta nővérem határozottan.

-         De mi lesz, hogyha egyszer kiábrándul belőlem? – kérdeztem izgatottan.

-         Erre elég kicsi az esély, mivel a rajongásig imád téged – mondta testvérem határozottan.

-         Most igen, de egyszer talán rájön, hogy én magam kevés vagyok neki – kezdtem el rágcsálni a szám szélét.

-         Tanya, ne láss rémeket. Nem minden férfi vágyik gyerekekre és nagy családra. Justin téged szeret, méghozzá magadért, és tisztában van vele, hogy mindig csak ti ketten lesztek – nyugtatgatott Irina lelkesen. – Hogyha nem lenne ezzel a ténnyel tisztában, akkor még lenne okod aggódni, de semmiben sem árulsz neki zsákbamacskát, így nincs mitől tartanod. Justin téged akar, csakis téged, és ezen semmi sem változtat. Úgyhogy most szépen kivered a fejedből ezeket a butaságokat, és felkelsz, hogy megfürödj, utána pedig én megcsinálom a hajadat, Carmen felöltöztet, Kate pedig csodálatos, szolid sminkkel fog megajándékozni téged – mondta ellentmondást nem tűrve.

-         Oké, inkább be kéne fejeznem az idegeskedést. Igazad van – mosolyodtam el.

-         Na végre, a menyasszonynak boldognak kell lennie ezen a csodálatos napon – sétált be Kate is a szobába.

-         Mi a baj, kedves? – lepődött meg Carmen, amikor meglátta az ágyam körül a csoportosulást.

-         Nincs semmi baj – vágtam rá mosolyogva. – Most már nincs – fűztem még hozzá. – Itt az ideje, hogy elkezdjek készülődni – mondtam határozottan. Majd felpattantam az ágyból, és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Azonnal elmerültem a forró habokba, amelyek nem sokáig maradtak forrók ismerve a testhőmérsékletemet, de azért értékeltem, hogy ilyen finom, és illatos fürdőt kaptam. A szándék a fontos. Az már csak részletkérdés, hogy a jéghideg vizet sem éreztem volna hidegnek, hiszen az én bőrömnek meg sem kottyan.

-         Hogy van a menyasszony? – kopogtatott be Alice az ajtón.

-         Remekül vagyok, köszönöm – válaszoltam mosolyogva.

-         Remek, akkor mosd meg a hajad gyorsan, és gyere kifelé, mert hamarosan itt az idő – mondta határozottan. – Egyszerre kell odaérnetek Johannával az oltárhoz – fűzte még hozzá.

-         Igen, tudom – vágtam rá. – Johanna már készen is van? – kérdeztem kíváncsian.

-         Már az utolsó simításokat végzik rajta a lányok, úgyhogy hamarosan készen lesz. Még van úgy fél órád, csak azért szóltam.

-         Rendben, máris megyek. Köszönöm, Alice – válaszoltam. Majd rögtön ki is pattantam a vízből, és megtörölköztem.

-         Nincs mit – hallottam még a hangját.

Majd elköszönt a nővéreimtől, és ki is sietett a szobából. Én pedig felkaptam a köntösömet, és hagytam, hogy a lányok leültessenek a tükör elé egy kényelmes székre, és azt tegyenek velem, amit csak szeretnének.  

-         Arra gondoltam, hogy egy szép kontyba fonom a fürtjeidet, néhányat pedig kihagyok belőlük, hogy szép loknikat készíthessek a frizurádba – javasolta testvérem.

-         Szerintem ez remekül hangzik – egyeztem bele azonnal.

-         Én egy enyhe kékes szemhéjfestékre gondoltam, hogy kiemeljük a szemeidet, azután pedig egy szép fekete szempillaspirál, végül pedig egy enyhe, rózsaszín árnyalatú rúzs. Így lesz tökéletes a sminked. Legalábbis szerintem.

-         Ez remekül hangzik – bólintottam rá.

-         Én hoztam neked fehér combfixet, egy vadonatúj kék combdíszt – mutatta fel a két igencsak szexi darabot.

-         Nah, csak zavarba jött Denali legnagyobb szukkubusa? – hökkentek meg a lányok.

-         Talán egy egészen kicsit – mondtam határozottan.

-         Ugyan miért? Hiszen nem ez lesz az első éjszakátok Justinnal? – kérdezte Irina döbbenten.

-         Igen, tudom, de ma éjjel leszek először valaki felesége. Pontosabban nem akárki felesége, hanem Justiné – mondtam boldogan. – Ez hihetetlen érzéseket indít el bennem. Olyan, mintha a föld fölött lebegnék egy méterrel. Ez pedig annyira csodálatos érzés, hogy az már hihetetlen.

-         Örülünk, hogy boldog vagy – simított végig a kezemen Carmen.

-         Én hoztam neked valamit kölcsön – lelkesedett Irina.

-         A kedvenc nyakláncod – néztem rá döbbenten. – Ezt soha nem adtad kölcsön, akármennyire is kérleltelek.

-         Nos, talán csak a megfelelő pillanatra vártam – rántotta meg a vállát. – Vedd csak fel, nagyon illik a ruhádhoz – mondta határozottan.

-         Nagyon köszönöm – öleltem magamhoz. Majd hagytam, hogy a nyakamba akassza a gyönyörű gyémánt medált.

-         Én pedig hoztam neked valami régit – sétált elém Kate. – Remélem, hogy tetszeni fog. Ez a darab, még a nagymamámé volt – mutatott nekem egy gyönyörű hajtűt, amit utána azonnal bele is helyezett a frizurámra.

-         Köszönöm szépen, lányok, ez nagyon sokat jelent nekem – öleltem magamhoz mindhármukat.

-         Igazán nincs mit, örülünk, hogy boldog vagy – vágták rá azonnal.

-         Azért bennem még felmerült egy kérdés – nézett Irina kissé szomorúan.

-         Na és mi lenne az? – kérdeztem kíváncsian.

-         Miután összeházasodtatok te itt fogsz maradni? – kérdezte kíváncsian. – Mármint, Justint ide köti a testvére. Nyilván ezután nem fogtok hazajönni Denaliba. Gondolom – harapott az ajkába.

-         Nem tudom, igazából erről még nem is beszéltünk – gondolkodtam el. – Én szeretnék hazamenni, de ezt természetesen meg kell beszélnünk még. Nem tudom, hogy Justin mit szeretne.

-         Ezt majd megbeszélitek – legyintett Carmen. – Lesz rá elég időtök a nászúton – mondta határozottan.

-         Ez igaz, egy hét csak a miénk lesz az Alpokban – mosolyodtam el. – Justin már nagyon belejött a snowboard rejtelmeibe – emlékeztem vissza mosolyogva.

-         Azért te sem panaszkodhatsz a tudományodra – vágta rá Kate nevetve. – Párszáz év alatt egészen jól sikerült tökéletesíteni a síelő technikádat.

-         Igen, tényleg nincs okon panaszra – egyeztem bele azonnal. – Justin is nagyon örült a havas kiruccanásnak. Még jó, hogy van a hegyekben egy kis faházunk az eldugott részen. Így nem fognak minket megzavarni a turisták.

-         Biztosan fantasztikus nászutatok lesz, bár én elfogadtam volna Carlisle és Esme ajánlatát, miszerint menjünk el nyugodtan a szigetükre – szállt be Carmen is a beszélgetésbe.

-         Lányok, gyerünk, itt az idő – kopogtatott be Alice megint izgatottan. – Remélem, hogy készen vagytok – fűzte még hozzá.

-         Mintha nem tudnád – nevettem fel hangosan.

-         Jól van már na, csak izgulok, na indulás, még két perc – mondta Alice szigorúan. – Egyébként pedig csodálatosan nézel ki, Tanya – fűzte még hozzá.

-         Köszönöm – mosolyodtam el boldogan. – Johanna rendben van? Nincsenek rosszullétei?

-         Nem, ő is nagyon izgul, de tökéletesen jól érzi magát. Majd kiugrik a szíve a boldogságtól – válaszolta Alice.

-         Akkor jó – mondtam lelkesen.

-         Nos, mehetünk? – lépett be az ajtón Eleazar. – Hűha, mindannyian csodálatosak vagytok, lányok.

-         Köszönjük – nyomott csókot Carmen azonnal kedvese szájára.

-         Indulhatunk, Tanya – nyújtotta felém a karját.

-         Igen, mehetünk – fogadtam el a felajánlott kart. Talán túlságosan is lelkesen, mert kis híján felborítottam Eleazart.

Amint kiléptünk az ajtón Alice mosolygós arcával találtam szembe magamat. Néhány pillanattal később pedig kilépett Johanna is a szemközti szobából, méghozzá Carlisle oldalán.

-         Hűha, káprázatosan festesz – néztem végig a gyönyörű rózsaszín ruhán, ami kiemelte karcsú lábait, de kissé takarta az immáron hatalmas pocakját. A dekoltázsa viszont egészen rendkívüli volt. Biztosan a sok tejtől, amit már a kisfiának raktároz.

-         Köszönöm, de te még szebb vagy – mosolygott rám boldogan. Majd a kísérőink vezetésével egyszerre indultunk el az oltár felé…

(Justin szemszöge)

Szinte egész éjjel nem aludtam, csak forgolódtam. Nem tudom, hogy miért voltam ideges, de valahogy mégis ideges voltam. Nem, az ideges nem jó szó. Sokkal inkább izgatott voltam. Igen, ez a jó szó rá. Az izgatottságom a tetőfokára hágott. Hiszen, egy évvel ezelőtt még azt hittem, hogy soha nem leszek képes megmozdulni sem, mert senki nem jött rá, hogy nem vagyok kómában, csak nem tudok megmozdulni. Most pedig itt fekszem, és azon gondolkodom, hogy hogyan érdemeltem ki ezt a gyönyörű nőt, aki néhány óra múlva hozzám köti az életét. Vajon mennyi lehet az idő? Lassan ki kéne nyitnom a szemeimet. Igen, azt hiszem, hogy itt lenne az ideje annak, hogy felkeljek.

-         Jó reggelt, álomszuszék – hallottam meg a fülem mellett Edward hangját. – Felkelni. Nem késhetsz el az esküvődről. Tudod, Tanya már nagyon, de nagyon régóta vár erre a pillanatra, úgyhogy kérlek, még véletlenül se rontsd el neki. Tudod, Tanya már régóta a barátom, és nagyon szeretném, hogyha boldog lenne.

-         Emiatt nincs miért aggódni, Edward. Boldoggá fogom tenni őt. Más vágyam sincs, csakis az az egy, hogy őt mindig, minden pillanatban boldognak láthassam – mondtam teljesen őszintén.

-         Ezt jó hallani – mosolyodott el Edward. – Na és, hogy érzed magad? – kérdezte kíváncsian.

-         Remekül, már alig várom, hogy megnősüljek, és elutazhassunk a nászútra – mondtam lelkesen. – Az előbb még egy kicsit ideges voltam, de aztán rájöttem, hogy ez csupán izgatottság. Jóleső érzés – vigyorodtam el.

-         Én is ezt éreztem, amikor eljött a nagy nap Bellával – vágta rá nevetve.

-         Akkor kijelenthetjük, hogy ez az érzés tökéletesen normális – bólintottam rá.

-         Na, mi van fiatalok? – süvített be Emmett is a szobámba. – Én a helyedben összekaparnám magam, mert Alice már kezd türelmetlen lenni. Indíts a zuhany alá, vagy még a végén a főszervező fog megfürdetni – röhögött fel a saját viccén.

-         Jól van, nyugi, már itt se vagyok – forgattam meg a szemeimet. Majd egy szempillantás alatt besüvítettem a fürdőmbe, és azzal a lendülettel le is tusoltam. Néhány perccel később pedig már újra a szobámban voltam, ahol az öltönyöm, az ingem, és a nyakkendőm már ki volt készítve a megvetett ágyon. – Köszi – kiáltottam le a srácoknak. Nyilván ők hoztak nekem mindent ide.

-         Szívesen, kiscsóka – válaszolta Emmett azonnal.

-         Justin, még húsz perced van, annyi idő alatt el kell készülnöd, és felöltözve a kertben elhelyezett oltárnál kell lenned, ahogy elpróbáltuk – adta ki az utasítást a kis kobold, aki tény, hogy a világ legjobb szervezőkészségével rendelkezett. Ezért pedig nagyon is hálás voltam neki. Ahogy a többiek is, nyilván.

-         Ne aggódj, Alice, negyed óra múlva a helyemen leszek, ebben biztos lehetsz – vágtam rá gondolkodás nélkül.

-         Nagyon helyes, szeretem az ilyen lelkes, szófogadó vőlegényeket – kacagott fel Alice csilingelően.

Én pedig azonnal öltözködni kezdtem. Nagyjából tíz perccel később pedig már felöltözve álltam a tükör előtt. Egy kicsit furcsán éreztem magam ebben az öltönyben. Valahogy soha nem volt a klasszikus viseletem része. Sőt, sokkal jobban kedveltem a farmeros, laza viseleteket. Vagy akár a szimpla melegítőt sem vetettem meg. Így most elég furán éreztem magam ebben a nagyon finom, és több, mint elegáns holmiban.

-         Na jól van, itt az idő – nyitottam ki a szobám ajtaját. Majd nyugodt tempóban lesétáltam a földszintre, ahol a fiúk már mind rám vártak. Köztük Billy is.

-         Egész jól nézel ki, öcskös – veregetett hátba Emmett.

-         Aztán vigyázz a testvéremre – léptem Billy mellé.

-         Még az életem árán is – biccentett barátom azonnal.

-         Helyes, akkor ezt meg is beszéltük – nyújtottam kezet neki. Amit ő azonnal, szó nélkül elfogadott.

-         Készen álltok a duplaesküvőre? – kérdezte Alice lelkesen.

-         Igen, gyerünk – vágtuk rá egyszerre Billyvel.

Valahogy mindketten tökéletesen magabiztosan jelentettük ezt ki, és azt hiszem, hogy ezzel végképp bebizonyítottuk, hogy ez az, amire eddig vártunk az életünk során.

-         Már alig várom, hogy lássam Johannát – mondta izgatottan Billy, amikor már az oltár előtt álltunk.

-         Én is szeretném már látni Tanyát, eddig nagyon ügyesen rejtegette előlem a ruháját, pedig nagyon szerettem volna meglesni – válaszoltam mosolyogva.

-         Itt az idő – szólalt meg hirtelen Edward.

Mi pedig azonnal kérdőn néztünk rá. Néhány pillanattal később viszont felhangzottak a nászinduló dallamai. Azonnal a folyosó felé kaptam a tekintetem, ami a két padsor között helyezkedett el. Először Marie és Emily tűnt fel. Mindketten egy kis kosarat tartottak a kezükben, és a rózsaszín rózsaszirmokat szórtak. Mögöttük Tim jelent meg hatalmas mosollyal az arcán. Azután Bella, Gabriella, Nathalie, Rosalie, Esme, Carmen, Irina, Kate, végül pedig Alice. Mögötte pedig feltűnt Tanya. Káprázatos volt. A hófehér ruha fűzője fent kiemelte a szépséges dekoltázsát. A darázs derekát, és a karcsú, kecsesen ívelt nyakát. A sminkje szolid volt, de mégis kiemelte a gyönyörű szemeit, és a rózsás ajkait. Egyszerűen nem találtam szavakat. A lélegzetem ki-kihagyott. Annyira gyönyörű volt, hogy attól féltem, hogyha hozzáérek, akkor eltűnik. Egy pillanatra levettem a pillantásom csodálatos menyasszonyomról, hogy megnézzem a húgomat is. Johanna is sziporkázóan gyönyörű volt. Még soha nem láttam őt ennyire boldognak, és sugárzónak. Mosolyogva sétált végig a sorok között Carlisle oldalán. Az arcán rózsás pír jelent meg, ahogy Billy rákacsintott. A szemei csillogtak a boldogságtól. Pontosan olyan volt a tekintete, amilyennek egy boldog menyasszonynak lennie kell. Egy kicsit rásandítottam Billyre, aki megigézve nézte a felé tartó szépséget. Ezen csak elvigyorodtam egy pillanatra. Majd tekintetem újra Tanya szépséges valójára vándorolt, és eszem ágában sem volt még egyszer levenni róla a szemem. A pillantása a boldog jövő ígéretét hordozta magában. Egy olyan jövőjét, amelyet boldogan fogok végigélni egy örökléten át…