Kötelékek - 2. fejezet

2. fejezet

(Jasper szemszöge)

Egyszerűen nem tudtam, hogy mit kéne reagálnom erre az egészre. A húgom, illetve, elvileg a húgom állt előttem. Amikor a vámpírrá válásom után egyszer próbáltam megtudni, hogy mi lett a családommal, akkor megtudtam, hogy született egy kishúgom, és láttam is róla fényképet, még emlékszem, hogy milyen büszkén meséltem Mariának, hogy milyen gyönyörűséges kislány, de őt természetesen egy cseppet sem érdekelte a dolog. Viszont tény, hogy tényleg van, vagy volt egy húgom. Bár én biztos voltam benne, hogy kedves, idős néniként érte a halál, méghozzá egy puha, meleg ágyban. Most viszont egészen máshogy fest a helyzet. Viszont miért most bukkant csak fel? Honnan tudta meg, hogy vámpír lettem, és hogy itt vagyok? Valami zavaros ebben a történetben. Legalábbis szerintem valami nem stimmel.

-          Egyetértek – biccentett felém Edward is.

-          Öhm… szabad lenne nekem is tudnom, hogy most mi a bajotok? – kérdezte Jenna. – Azt hittem, hogy örülni fogtok nekem – fűzte még hozzá morcosan.

-          Bocsánat, te tényleg a húga vagy? Mármint nem a fogadott húga, hanem a vérszerinti? – kérdezte Emmett kíváncsian.

-          Az majd kiderül – állapítottam meg.

-          Ti azt hiszitek, hogy hazudok? – kérdezte Jenna döbbenten. – Miért hazudnék?

-          Talán a Volturi küldött – állapítottam meg.

-          Vagy talán csak hallottam rólatok, ahogy sok mindenki, azóta, amióta legyőztétek a Volturit – vágta rá Jenna. – Onnan tudom, hogy élsz, mert minden vámpír klán tud rólatok. Így védve is vagytok a Volturi elől, és hála az égnek, én is megtudtam, hogy Jasper életben van.

-          Honnan van rólam a kép? – kérdeztem gyanakodva.

-          Még anya adta nekem ajándékba – mosolyodott el. – Kislány voltam még, és mindig sokat mesélt rólad. A bátorságodról, a szeretetről, amit a családunk iránt éreztél. Hihetetlenül büszkék voltak rád – mesélte hatalmas lelkesedéssel. – Mindig is hazavártak téged az eltűnésed után.

-          Szép életük volt? Te hogyan lettél vámpír? – néztem rá kérdőn.

-          Szép életük volt, egészen addig, amíg egy éjszaka nem jött a városba néhány nomád vámpír. Sajnos éppen a mi házunkat nézték ki maguknak. Anyát és apát azonnal megölték. Nekem eltörték a lábam, és szerettek volna, ahogy ők mondták eljátszadozni velem, de megjelent egy női vámpír, és átváltoztatott. Azóta keresem a helyem a világban. A nőt pedig azóta sem láttam – mesélte szomorúan.

-          Szegény kislány – lépett mellé Esme.

-          Igazán sajnálom – jelent meg Rose. A testvérem általában érzéketlen az új jövevényekre, de tény, hogy mindenkinél jobban megérti az olyan lányokat, akiket akár csak megfenyegettek életük során ilyesmivel.

-          Semmi gond, már régen történt – hajtotta le a fejét. – Azt hiszem, hogy én megyek is. Nem akartam megzavarni a nemsokára kezdődő partit, bár bevallom, hogy a ti családotoktól ennél egy kicsit melegebb fogadtatásra számítottam. Főleg az édes bátyámtól.

-          Jasper, drágám – karolt belém szerelmem. – Honnan tudhatnánk, hogy nem tényleg a te húgod? Ne légy ilyen gyanakvó. Ha a Volturi küldte volna, arról tudnék, hiszen folyamatosan figyelem mindhárom vezető döntéseit. Ennek a lánynak semmi köze hozzájuk, ez egészen biztos. Egyébként is, ha a gárda tagja lenne, akkor láttuk volna őt a többiek között. Kérlek, adj neki egy esélyt – mondta könyörgőn.

-          Alice-nek teljesen igaza van – vágta rá Esme.

-          Szegénynek nincs senkije rajtad kívül – bólintott rá Bella is.

-          Szerintem nézzetek utána Alice-szel, hogy tényleg ez történt-e a családoddal. Abból minden kiderül – ajánlotta Edward. Na, ez az ötlet határozottan tetszett.

-          Csak egy csajszi, aki hozzánk akar tartozni. Én bírom – mondta Emmett.

-          Rendben, legyen, utánanézek, hogy az vagy-e, akinek mondod magad, és ha igen, akkor természetesen számíthatsz a bocsánatkérésemre – ajánlottam a lehetőséget valószínűsíthető húgomnak.

-          Sejtettem, hogy nem fog simán menni a dolog, úgyhogy természetesen beleegyezem – bólintott rá Jenna. – Addig esetleg valaki elkezdene oktatni engem a vegetáriánus életmódra? Nagyon kapar a torkom. Már hetek óta nem vadásztam. Reméltem, hogy így könnyebb lesz szoknom az állatvért.

-          Így elég veszélyes lenne emberek közelében vadásznod. Fel kell mennünk a hegyekbe, messze a turista útvonalaktól – mondta Alice azonnal. A lánynak pedig felcsillant a szeme, de volt benne valami furcsa. Vagy csak beképzeltem, hogy az arckifejezése vészjósló, nem tudom, de nem hagyhattam, hogy Alice menjen vele.

-          Nem te mész vele vadászni – szóltam rá kedvesemre azonnal. – Szükségem lesz rád a kutatásnál, és minél előbb szeretnék indulni – magyaráztam meg a helyzetet.

-          Majd én elkísérem – ajánlotta magát Carlisle.

-          Én is megyek – vágta rá Esme. – Már két hete nem volt időm vadászni menni.

-          Bella és én is megyünk – vágta rá Edward.

-          Öhm… rendben – vonta fel a szemöldökét Bella.

-          Hé, és mi lesz a partimmal? – húzta el a száját Nessie.

-          A partit természetesen menetrend szerint megtartjuk, méghozzá a tervezett időpontban. Mindenki érjen vissza – mondta kedvesem ellentmondást nem tűrve, még mielőtt bárki megszólalhatott volna.

-          Alice…

-          Nem, ebből nem engedek – vágott a szavamba azonnal.

-          Rendben, akkor legyen úgy, ahogy te szeretnéd – sóhajtottam fel megadóan. Úgysem lehet meggyőzni, hogyha valamit a fejébe vesz.

-          Helyes, akkor mindenki a dolgára – csapta össze a tenyereit Alice. Majd mindenki elindult a dolgára. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott. – Na hol kezdjük? – huppant le mellém az ágyra szerelmem a laptopja kíséretében. Azt hiszem, hogy betörök az archívumba. Úgy egyszerűbb lesz megtalálni az akkori rendőrség jelentéseit.

-          Alice, szerintem úgysem találunk semmit – ráztam meg a fejem.

-          Honnan veszed? – vonta össze a szemöldökét kedvesem.

-          Onnan, hogy valami gyanús benne nekem. Különösek az érzései – gondolkodtam el.

-          Hogy érted ezt? – kérdezte Alice kíváncsian.

-          Először még gyűlöletet éreztem felőle, azután gyilkolási vágyat, mert szeretet lett úrrá rajta. Ez nem egy normális gondolatsor.

-          Az attól függ, hiszen szegénykének a szeme láttára ölték meg a szüleit, azután pedig kis híján meg is erőszakolták, és azután átváltozott és egyedül maradt a világban. Ez nagyon félelmetes lehetett a számára. Nyilván gyűlöli azokat, akik ezt tették vele, és szeretné megbosszulni a szüleiteket. A szeretet pedig nyilván feléd irányult volna, hogyha hajlandó vagy hagyni – magyarázta meg Alice lazán.

-          Nem hiszem, hogy…

-          Szerelmem, te túlságosan is gyanakvó vagy – forgatta meg a szemeit Alice. – Gyere, én hiszem, hogy meg fogjuk találni a húgodat, és igazolni tudjuk azt, amit elmondott itt az imént. Csak adj neki egy esélyt.

-          Rendben, de csak, mert úgysem tudlak meggyőzni az ellenkezőjéről – húzódott mosolyra a szám. Az én gyönyörű, és csupaszív feleségem. Sosem feltételez rosszat senkiről, csak amikor már tényleg van ellene bizonyíték.

-          Még szép, hogy nem. Szerintem kedves lány, csak az öltözködési stílusán kell egy picit változtatnunk, és minden rendben lesz – mondta határozottan.

-          Oké, akkor kezdjünk bele a kutatásba, és ha tényleg a húgom, akkor már holnap elmehettek vásárolni – ígértem meg. – Szerintem Rose is boldogan elkísér, és persze Nessie.

-          Ha ma kiderül, hogy tényleg a húgod, akkor holnapután fogunk vásárolni, mert holnap még mindig Nessie bulija lesz – javított ki szerelmem. – Na lássuk, hogy mit tehetünk az igazság kiderítésének érdekében – kezdett bele a kutatásba lelkesen. Én pedig kíváncsian figyeltem az információkat, amiket sikerült letöltenie a családomról…

(Jenna szemszöge)

Már majdnem megvolt, még egy icipici kis idő, és már meglett volna. Nem hiszem el, hogy ennyire elbaltáztam az első lehetőségemet.

-          Már megbocsáss, de mi volt meg majdnem? – kérdezte Edward hirtelen.

-          Öhm… már próbálkoztam korábban is a vega életmóddal, de valahogy mindig az utolsó pillanatban elgyengültem – néztem rá szomorú szemekkel.

-          Ez most egy őszinte válasz volt, vagy csak próbálod elterelni a figyelmünket valami másról?

-          Mégis mi a fenéről terelném el a figyelmedet? – csattantam fel. – Tudjátok mit? Nekem ebből elegem van. Egyszerűen fogom magam, és elmegyek – indultam el a hegyek felé olyan gyorsan, ahogy csak tudtam.

-          Kedvesem, várj – hallottam meg egy gyengéd hangot mögöttem. – Edward egy kicsit feszült még, hiszen nem régen még veszélyben voltunk. Jasper is csak ezért gyanakszik rád, de kérlek, ne add fel ilyen könnyen. Biztos vagyok benne, hogy nem hazudtál nekünk, és holnap meg fogják bánni, hogy ma így viselkedtek veled.

-          Mi értelme ennek az egésznek, Esme? – álltam meg, hogy utolérhessen. Ha ő mellém áll, akkor azt hiszem, hogy sínen vagyok, méghozzá nem is kicsit. Csak egy kicsit kell kislánynak lennem, és szeretni fog. Hiszen ő a csupaszív anyuka, aki mindig több és több gyermekre vágyik. Azt hiszem, hogy a segítségével nem lesz nehéz beilleszkednem. – Soha nem fognak befogadni. Egyszerűen nem is akarnak hinni nekem. A saját bátyám közölte, hogy biztosan hazudok.

-          Drágám, honnan tudhatná, hogy tényleg te vagy az? Sosem találkoztatok, és pont egy kritikus helyzet után jelentél meg, ami azért egy kicsit gyanús, de hidd el, hogy minden meg fog oldódni.

-          Nem sokra emlékszem anyukámból, de arra határozottan, hogy mindig azt mondta, hogy „aki hozzád tartozik, azt bárhol, és bármikor megismered” – néztem rá csüggedten. Tényleg mindig ezt mondta, erre konkrétan emlékszem, de úgy látszik, hogy tévedett, mert Jasper egyáltalán nem úgy reagált, ahogy én szerettem volna. Azt hittem, hogy legalább megölel, vagy esetleg puszit nyom az arcomra, de semmi. Csak a kis Alice-t védte előlem.

-          Jenna, nézd, Jaspernek nagyon nehéz élete volt mielőtt Alice és ő találkoztak. A bátyád nehezen illeszkedett be az új életébe. A lány pedig, aki átváltoztatta szörnyű dolgokra vette rá őt. Te nem tudhatod, de az a Maria nevű vámpír csak kihasználta őt a céljai elérése érdekében. Jaspernek olyan sokszor kellett gyilkolnia úgy, hogy érezte az áldozatai félelmét, és fájdalmát. Senki sem kívánna ilyen életet egy családtagjának sem. Amikor elhagyta azt a nőt, akkor céltalanul kezdett bolyongani a világban, és Alice látta őt, és megkereste. Segített neki újra élni, megtanította, hogy attól, hogy vámpír lett, még létezik az igaz szerelem, és a szeretet. Semmiről sem kell lemondania. Akkoriban még ő sem hitte el ezt, de ma már igen. Neked is lehet egy ilyen csodás életben részed, hogyha adsz nekik még egy esélyt. Hidd el, hogy minden rendben lesz. Csak néhány nap, és már mindenki a család tagjának fog tekinteni – mondta Esme olyan gyengéden és kedvesen, ahogy már nagyon régóta nem szólt hozzám senki, persze a nővéremen kívül.

-          A nővéreden kívül? Ki a nővéred?

-          Azt a lányt hívom így, aki megmentett. Nem igazán emlékszem rá, de azt tudom, hogy nagyon kedvesen beszélt hozzám, és ez volt az utolsó, amikor valakitől kaptam egy jó szót, még akkor is, hogyha mindez szörnyű kínok között történt – magyaráztam Edwardnak a szemeimet forgatva.

-          Szóval nem beszéltél senkivel már évtizedek óta, és akkor is csak hallgattál egy ismeretlen vámpírt, aki megharapott téged? – vonta fel a szemöldökét.

-          Edward – szólt rá Esme határozottan. – Nem hiszem, hogy azért jöttél, hogy még jobban földbe tipord Jenna érzéseit.

-          Nem, valóban nem azért jöttem, anya – biccentett Esme felé Edward. – Ha megkérlek, akkor magunkra hagynál minket néhány percre?

-          Természetesen – vágta rá boldogan.

-          Én nem nagyon hiszem, hogy ez jó ötlet – ráztam meg a fejem rémülten. Majd hátráltam néhány lépést.

-          Ne aggódj, kedvesem. Edward soha nem emelne kezet egy hölgyre – mondta Esme határozottan. – Igaz, fiam?

-          Természetesen nem – biccentett rá azonnal. – Csak beszélgetni szeretnék vele néhány percet – nézett rám biztatóan.

-          Nos, szívesen válaszolok a törvényszék képviselőjének kérdéseire – huppantam le a fűben.

-          Jenna, inkább próbáljatok meg nyitni egymás felé, mindketten – nézett Esme rám, azután pedig Edwardra.

-          Rendben – vágtuk rá egyszerre. Edward pedig egy pillanatra még el is mosolyodott, ahogy Esme távolodó alakját nézte. – Esme már most kedvel téged – fordult vissza felém hirtelen.

-          Csodálatos nő, az már biztos – bólintottam rá. – Hallottam már a kedvességéről, és a szeretetéről, de ez felülmúl minden várakozást.

-          Esme már csak ilyen – biccentett Edward. – Csak, hogy tudd, hogyha átvered, vagy megbántod, akkor életemben először fogok kezet emelni egy nőre, akármennyire is tiltja a nevelésem.

-          Sejtettem, hogy nem barátkozni szeretnél – állapítottam meg unottan. – Ha most csak egy újabb fenyegetés miatt jöttél, akkor akár békén is hagyhatjuk egymást – állapítottam meg.

-          Nem, nem azért jöttem. Megkérlek, hogy most nagyon őszintén, és komolyan válaszolj egy kérdésemre, úgy, hogy a gondolataidat is hallani szeretném.

-          Tett fel a kérdést, nekem nincsenek titkaim – mondtam határozottan.

-          Rendben, akkor a kérdés – egyezett bele Edward azonnal. – Te tényleg Jasper testvére vagy? Az igazi neved, Jenna Whitlock?

-          Igen – vágtam rá határozottan, és ezt a gondolataimban is megerősítettem. – Nézd csak meg magad – mondtam, majd levetítettem neki a képet, amikor anya először mutatott képet a bátyámról.  

-          Isten hozott a családban, Jenna – termett előttem. Majd finoman magához ölelt.

-          Most már hiszel nekem? – néztem rá döbbenten.

-          Ilyen pillanatot nem lehet hamisítani, úgyhogy igen, hiszek neked, és bocsánatot kérek, amiért kételkedtem – vágta rá Edward. – Most pedig menjünk vadászni, mert azért jöttünk – fűzte még hozzá.

-          Az jó lesz – bólintottam rá. Majd rohanni kezdtem abba az irányba, amerre ő elindult. Na, talán mégsem lesz olyan nehéz a bizalmukba férkőzni, mint hittem. Legalábbis szerintem remekül haladok…