Kötelékek - 3. fejezet

3. fejezet

(Jasper szemszöge)

Még mindig nem találtunk semmit, pedig már órák óta olvastuk a rendőrségi jelentéseket, és én már egyre inkább feladtam, és abbahagytam volna ezt az egészet, de Alice egyszerűen megszállott volt. Ő tényleg, őszintén hitt benne, hogy Jenna az én igazi húgom.

-          Itt van – sikkantott fel. – Nézd, ez egy fotó a családodról, amin rajta van Jenna is – csapta össze a tenyereit. – Tudtam, hogy képesek leszünk megtalálni. Most már minden csodálatos lesz. Majd meglátod. Gyorsan be fog illeszkedni, hogyha kap esélyt.

-          Mikori a felvétel? Nem hamisítvány? – kérdeztem kíváncsian.

-          Természetesen ellenőriztem, és nem, nem hamisítvány. Ez a fotó valódi, és eszerint Jenna tényleg a testvéred – mondta Alice boldogan.

-          Ügyes vagy, kedvesem – nyomtam puszit az arcára. – Ez egyszerűen elképesztő, hogy csinálod, hogy mindig mindenkit megtalálsz?

-          Tapasztalat, drágám. Végül is, a lehető legtöbbször én intézem a kutatást az interneten, nem igaz? – kacsintott rám.

-          Dehogynem, hiszen te vagy legjobb – vettem ki a kezéből a laptopot, és az éjjeliszekrényre tettem. Majd végigdöntöttem az ágyon.

-          Hé, azt hittem, hogy most mész, és magamhoz öleled végre a húgodat – nézett rám meglepetten, de közben kacér fény villant a szemében.

-          A húgom most éppen vadászik, úgyhogy amíg visszaér, addig koncentrálhatok csak a feleségemre – vigyorodtam el. – Momentán tudom, hogy ez a felső szényen szemre másodszor van rajtad – fogtam meg a könnyű anyagot.

-          Igen, mert ez nagyon különleges darab, egy nagyon jó tervezőtől – mondtam nevetve.

-          Csak nem meg akarod tartani még egy felvétel erejéig? – lepődtem meg.

-          Azt azért nem mondtam – tette rá a másik kezemet is a felsője aljára.

-          Biztos? – villantak meg a szemeim.

-          Igen, biztos – bólintottam rá.

-          Helyes, ezt a választ szerettem volna hallani – válaszoltam elégedetten. Majd egy szempillantás alatt leszedtem róla a felsőjét.

-          Ajaj, ezt attól tartok később kell folytatnunk – állított meg, amikor a nadrágjától akartam megszabadítani.

-          Miért? – húztam el a számat.

-          Végeztek a vadászattal, és itthon lesznek tizenöt percen belül – mondta szerelmem kissé csalódottan. – Így viszont legalább előbb találkozhatsz a húgoddal, és beszélgethettek. Azt hiszem, hogy itt az ideje, hogy közelebbről is megismerjétek egymást végre.

-          Azért még egy órácskát elmaradhattak volna – állapítottam meg.

-          Jasper, milyen aggályod van még, kedvesem? – kérdezte szerelmem a szemeit forgatva.

-          Nem is tudom. Tudod, hogy nem vagyok egy túlságosan barátkozós típus – állapítottam meg.

-          Jasper, te nagyon is barátkozó típus vagy, csak valamiért még nem szimpatizáltál össze a húgoddal – gondolkodott el szerelmem.

-          Valamiért nem tetszik, ahogy rád nézett, amikor a közös vadászatot említetted – mondtam el őszintén az aggályaimat.

-          Ugyan már, legfeljebb csak meg akart ismerni engem közelebbről, hiszen mégiscsak a bátyja felesége vagyok. Vagy az is lehet, hogy egy kicsit féltékeny volt rám, amiért én eddig is veled lehettem – legyintett Alice. – Nyugi, nem fogja leharapni a fejem – fűzte még hozzá.

-          Majd meglátjuk, szerintem most a többiek azért figyeltek rá – mondtam határozottan. Azt hiszem, hogy az lesz a legjobb, hogyha konzultálok Edwarddal. Azt hiszem, hogy ő tökéletesen tárgyilagos tud lenni ebben a helyzetben. Legalábbis nekem így tűnt, amikor elindultak vadászni.

-          Jasper, kérlek, ne taszítsd el magadtól, mielőtt még megismernéd – mondta kedvesem határozottan.

-          Alice – sóhajtottam fel.

-          Csak ígérd meg – nézett rám hatalmas boci szemekkel.

-          Rendben van, adok neki esélyt – bólintottam rá.

-          Köszönöm, pontosan ezt szerettem volna hallani – nyomott gyengéd csókot a számra.

-          Szívesen, végül is, én is nagyon szeretném, hogyha visszakapnék egy kis darabot a családomból – sóhajtottam fel. Tényleg jó lenne, hogyha tényleg minden hátsószándék nélkül jött volna el hozzánk.

-          Vissza is fogsz kapni egy darabot, majd meglátod – mondta határozottan az én csupaszív feleségem. Semmi gyanakvás, csak színtiszta szeretet, ez az én kedvesem.

-          Hahó, mindenki kapjon fel magára ruhát gyerekek, mert megjöttünk – kiáltotta el magát Emmett. – Hogy ment a kutatás? A dolgok mélyére hatoltál, Jasper?

-          Hát persze, többször is – forgattam meg a szemeimet.

-          Akkor jó, ennek igazán örülök, de most már indulás lefelé gerlicéim, és meséljétek el, hogy mit találtatok egymáson kívül – mondta Emmett a maga perverz stílusában.

-          Öhm… most miről beszél? – kérdezte Jenna döbbenten.

-          Huhú, a kicsike még ártatlan, ha jól veszem a szitut – nevetett fel idióta bátyám.

-          Azt hiszem, hogy ez határozottan az én szerencsém – vágta rá Jenna azonnal.

-          Úgy bizony – egyezett bele Rose azonnal.

-          Szerintem menjünk le – állapította meg szerelmem.

-          Igen, én is úgy gondolom, hogy ez lenne a legjobb jelen helyzetben – bólintottam rá. Majd miután kedvesem pedig felkapott egy másik felsőt már süvítettünk is lefelé.

-          Na mit tudtatok meg, gerlicéim? – kérdezte Emmett azonnal.

-          Bebizonyítottuk, hogy Jenna valóban a húgom – válaszoltam komolyan.

-          Na végre – forgatta meg a szemeit Jenna. – Ezek szerint már nem csak Esme és Edward hisz nekem, hanem ti is – fűzte még hozzá.

-          Ha meggyőzted Edwardot az nagyon jó jel – állapítottam meg. Majd kíváncsian sandítottam fogadott bátyám felé. Mit gondolsz, megbízható? – kérdeztem gondolatban.

-          Tudsz majd segíteni a buli előkészületeiben egy kicsit, hogyha megbeszéltél mindent a húgoddal? – kérdezte Edward komolyan.

-          Természetesen – vágtam rá. Ezt úgy veszem, hogy még valami neked is gyanús.

-          Akkor ezt megbeszéltük – bólintott rá Edward azonnal.

-          Most pedig, ha lehet, akkor szeretnék veled beszélgetni egy kicsit, Jenna – néztem kíváncsian a húgom felé. Furcsa volt, hogy van egy húgom, de a szívem mélyén még nem voltam rá képes, hogy őszintén örüljek neki, mert nem tudtam, hogy tényleg miattam van-e itt.

-          Örömmel – nézett rám csillogó szemekkel. – Már alig vártam, hogy végre beszélgess velem – mondta boldogan. Majd hirtelen hozzám bújt, akár egy kiscica. Én pedig hirtelen nem tudtam, hogy mi tegyek, de Alice persze rögtön elmutogatta nekem, hogy egyszerűen csak öleljem őt vissza, így hát megtettem.

-          Jenna, kedves… - sétált le Esme az emeletről. – Oh, bocsánat, nem akartam megzavarni semmit – mosolygott ránk gyengéden.

-          Semmi gond, anya, mit szeretnél – engedtem el húgomat. Hm… furcsa érzés ezt akár csak gondolatban is kimondani, de tulajdonképpen nem is rossz.  

-          Előkészítettem a vendégszobát Jennának. Egy kis átalakítással otthonossá teheti majd – mondta kedvesen.

-          Igazán köszönöm, Esme, ez csodálatos – mondta Jenna boldogan, és most igazán őszintének tűnt.

-          Nagyon szívesen, Jenna, ez már csak természetes – vágta rá Esme boldogan. – Most viszont megyek, mert a gyerekek már várnak. Addig ismerkedjetek egy kicsit.

-          Miféle gyerekek? – kérdezte húgom döbbenten.

-          Esme az árvaházban szokott segíteni minden héten kétszer – magyaráztam el a dolgot húgomnak. – Segít nekik mindenben, amiben csak tud.

-          Ez gyönyörű dolog – ámult el Jenna azonnal.

-          Igen, szerintünk is – bólintott rá szerelmem. – Ha nem gond, akkor én most megyek a dolgomra. Még sok mindent el kell intéznünk Nessie bulijáig.

-          Hová mész? – kérdezte húgom kíváncsian.

-          Veled mehetek? – mosolygott rá Jenna. – Jó lenne egy kicsit ismerkedni.

-          Szerintem ez még most nem jó ötlet – válaszoltam azonnal. – Még csak most kísérletezel a vega életmóddal, és egyenlőre a szemeid is vörösek – érveltem, amikor Alice tiltakozni akart. – Bízz bennem, én is átéltem ezt egyszer. Talán pár hét múlva már megpróbálhatod, de most még csak csalódás érne. Hidd el, csak meg akarlak védeni – mondtam neki lágyan. Nem mellékesen pedig még mindig nem tetszik, ahogy Alice-t figyeli, de ezt inkább még megtartom magamnak.

-          Hát persze, Jasper, neked nyilván több tapasztalatod van, mint nekem – bólintott rá Jenna mosolyogva. Bár ez a mosoly korántsem volt őszinte. – Akkor esetleg segíthetek valamiben itt a ház körül? – fordult vissza Alice felé.

-          Hát persze, gyere velem, mindjárt megmutatom, hogy mit kéne még elpakolni odakint – fogta meg a kezem, és maga után húzott.

-          Gondolom te is jössz – nézett rám Jenna csalódott szemekkel.

-          Nem, még van egy kis dolgom, menjetek csak – válaszoltam azonnal. Úgyis megbeszélnivalóm van Edwarddal, és ilyen távolságból nagyszerűen hallok mindent, úgyhogy nincs miért aggódni. Egy másodperc alatt odaérek Alice mellé, ha valami történik.

-          Na gyere, sok dolgunk van – sietett ki Alice maga után húzva Jennát.

-          Na most már beszélhetünk? – rontottam be Edward szobájába.

-          Igen, már megkértem Emmett-et, hogy menjen ki a lányokhoz, úgyhogy nyugodtan tudunk beszélgetni, úgy, hogy közben a kisasszony megfigyelés alatt áll.

-          Köszönöm – villantottam rá egy hálás mosolyt.

-          Nincs mit, Alice nekem is nagyon fontos – biccentett Edward.

-          Tehát, mit tudtál meg? – kérdeztem kíváncsian.

-          Nem vagyok benne biztos, de szerintem még van olyan dolog, amiben a kisasszony hazudik – kezdett bele Edward. – A nővéreként emlegeti a vámpírt, aki megharapta, holott elvileg nem is ismeri, mert otthagyta mielőtt még véget ért volna az átváltozása. A lány arcát pedig szigorúan elrejti előlem. Tény, hogy a vérszerinti húgod, ebben most már tökéletesen biztos vagyok, de az is tény, hogy nem azért jött ide, mert most hallott rólunk először. Szerintem valami célja van azzal, hogy megjelent, és nem hiszem, hogy magától jött.

-          Én is ilyesmire gondolok – bólintottam rá azonnal. – Szerinted miért jött? Nekem van egy sejtésem, de nem akarom elhinni.

-          Maradjunk annyiban, hogy én a helyedben nem nagyon hagynám Alice-t egyedül vele – mondta ki Edward a gondolataimat helyettem.

-          Na és mi van, ha tényleg csak túlságosan gyanakvó vagyok? – kérdeztem elhúzva a számat.

-          Jasper, neked az esetek kilencven százalékában tökéletesen helytállóak a megérzéseid – mondta határozottan. – Most viszont mindkettőnknek azonos a megérzése Jennával kapcsolatban. Ez már csak jelent valamit.

-          Attól tartok, hogy egyet kell értenem veled – biccentettem.

-          Akkor dolgozzuk ki a stratégiát a lány megfigyelésére, de feltűnés nélkül, arra az esetre, hogyha valami hihetetlen félreértés miatt mégiscsak tévednénk – ajánlotta Edward a lehetőséget.

-          Ez nagyon jól hangzik – egyeztem bele azonnal.

-          Akkor tégy úgy, mintha egyre jobban örülnél neki, hogy itt van. Képes leszel elhitetni vele, hogy a világon semmiféle gyanakvás nincs benned az irányába?

-          Természetesen, elég sokat tanultam ezt a múltam során. Remekül tudok úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Máshogyan nem tudtam volna az áldozataimat elcsalni a többiektől – mondtam magabiztosan.

-          Helyes, akkor már kezdheted is a projekt megvalósítását. Menjünk le hozzájuk, nehogy gyanút fogjon Jenna.

-          Edward, várj – szóltam utána hirtelen.

-          Igen? – nézett rám kérdőn.

-          Ha nem tévedünk, akkor szerinted még megmenthetjük a húgomat, bármiért is fogalmazódott meg benne ez a sötét terv? – kérdeztem idegesen. Nem vagyok benne biztos, hogy képes lennék elküldeni, vagy bántani ezt a lányt, hiszen a saját vérem.

-          Egészen biztos vagyok benne, hogy meg tudjuk menteni őt a családunknak – mondta Edward elszántan.

-          Köszönöm – válaszoltam hálásan.

-          Igazán nincs mit, a mi érdekünk is, hogy visszakapd a testvéredet – mondta ellentmondást nem tűrve.

-          Ez most majdnem olyan volt, mintha Carlisle mondta volna – állapítottam meg. Tényleg úgy hangzott ez a kijelentés, mintha ő mondta volna.

-          Apa – jelent meg hirtelen Nessie. – Oh bocsi, megzavartam egy beszélgetést? – kukkantott be az ajtón kíváncsian.

-          Dehogy, kicsim – vágtuk rá egyszerre, amin Nessie felkuncogott.

-          Mit szeretnél? – kérdezte Edward kíváncsian.

-          Bemehetek a városba anyával, meg Alice és Rose nénivel?

-          Hát persze – vágtam rá azonnal.

-          Köszi – nyomott gyors puszit apja arcára. – Ha közben Jake megérkezik, akkor ne engedd meglépni – fűzte még hozzá, de közben már rohant lefelé a lépcsőn.

-          Dehogyis, ha kell, akkor a székhez fogom kötözni – kiáltott Edward a lánya után nevetve. – Kezd kamaszodni – fűzte még hozzá.

-          Igen, én is úgy látom – bólintottam rá mosolyogva. – Nyugodtabban fogadod, mint hittem, hogy fogod – állapítottam meg.

-          Nos, a lányom jó nevelést kapott az egész családtól, tudom, hogy bízhatok benne, és nem fog semmit sem elsietni Jacobbal – mondta határozottan.

-          Na és Jake? Benne is feltétel nélkül megbízol? – kérdeztem kíváncsian.

-          Jacob úgy működik, hogy mindig azt vegye figyelembe, ami Nessie számára a legjobb, tehát nincs mitől tartanom. Jake üteme pontosan ugyanaz, mint a lányom üteme.

-          Tulajdonképpen ez a bevésődés dolog nem is rossz – állapítottam meg vigyorogva. Ha lányom lenne, akkor én is örülnék, hogyha ilyen nyugodtan engedhetném el a lányomat a férfival, akit szeret.

-          Igen, én is kezdem átérezni, hogy nem is rossz dolog, hogy farkasba vésődött bele – bólintott rá fogadott testvérem. – Most viszont menjünk le, és ismerkedjünk még a húgoddal, hátha megtudunk valamit.

-          Jó ötlet – vágtam rá. A következő pillanatban pedig már mindketten az udvaron voltunk a többiek társaságában…