Élménybeszámoló

Volterra és Montepulciano




A város hegyen található, ahová eléggé kacskaringós szerpentin vezet fel, de megéri a hosszú út, mert jutalmul elénk tárul egy nagyon kellemes kisváros, ami kifejezetten régi időkre emlékezteti az embert. A kilátóból lenézve, pedig elénk tárul a csodálatosan szép Toszkán táj, ami szerintem Olaszországban egyedülálló. Hatalmas szőlősök, vad rétek, és ameddig a szem ellát minden méregzöldben pompázik. Érintetlen természet veszi körül ezt a helyet, ugyanúgy, ahogy Montepulcianót is. A dolog érdekessége, hogy én nem akarok megbántani senkit sem, de Volterra és Montepulciano sok mindenben nagyon hasonlít egymáshoz. Mindkét kisváros hegyre épült, és a föld színeiben pompázik. Semmi csicsa, semmi túlzás, csupán gyönyörű épületek, és apró sikátorok, ahogy az a régi korokra volt jellemző. Mivel hegyre épült az utcák folyamatosan felfelé haladnak, egészen addig, amíg el nem értük a főteret és az óratornyot. A két óratorony is nagyon hasonlított egymásra. Éppen csak az ajtó különbözött, és ezen kívül volt még egy-két apró eltérés, de a fő jegyek teljesen ugyanazok voltak.

Volterra főterén az óratoronytól nem messze információs pult segíti az oda látogató embereket, külön tekintettel a Twilight rajongókra, akik szuveníreket vásárolhatnak, és megnézhetik a Volturi által is dedikált fotókat, valamint a Volturi fényképeit. A városkának gyönyörű kézműves múltja van, amit ki is használnak, és csodálatos dísztárgyakkal kedveskednek az odalátogatónak. Összességében gyönyörű, és nagyon kellemes kisváros szerintem. Egy egész napot el tudtam sétálgatni jóízűen. Az emberek kedvesek és segítőkészek, egyáltalán nem zavarja őket a tömeg, és a kíváncsiskodás.

Montepulciano, mint már mondtam nagyon hasonlított Volterrához, de az emberek már korántsem voltak annyira kedvesek, mint ott, valahogy kicsit távolságtartóbban viselkedtek. Sokkal inkább ki akarják használni az odalátogatók szenvedélyét a Twilight iránt, mint Volterrában. Nyilván, mivel a film egy részét is ott forgatták. Annak nagyon örültem, hogy fantasztikus szuvenírekkel lehettem gazdagabb, de nagyon meg kellett nézni, hogy hol veszi meg az ember. Az óratoronyhoz közel még nagyon drága volt minden, de ahogy távolodtam már fél áron kínálták ugyanazokat a termékeket. Visszatérve a városkára. Nekem kicsit csalódást okozott, hogy már lebontották a szökőkutat, amit csak a film miatt építettek fel. Most a szökőkút helyén szabadtéri színház található. Viszont az óratorony nem okozott csalódást, még be is tudtam lépni oda, ahova Demetri, Félix és Jane Edwardért, Belláért, és Alice-ért ment. A torony mellett pedig egy kedves kis vendéglőben „Twilight menüvel” kínálták a megfáradt vámpírt, aminek szíve természetesen Montepulciano egyik legfinomabb vörösbora volt. A környék bővelkedik szőlőtőkékben, és fenséges száraz, illetve félédes vörösborokkal kínálják az odatévedőt. Egy-két üveggel még haza is hoztam, mert nem sűrűn ittam még ennyire testes, és kellemes zamatú száraz bort.

Így előljáróban ennyi, mert nem tudom, hogy pontosan mire vagytok kíváncsiak. Kérdezzetek, és én igyekszem majd válaszolni.

Legközelebb jövő hét hétfőn leszek, mert megint nyaralok, de ha hazajöttem minden kérdésre válaszolok, ha van.

Még valami. Evcu, remélem, hogy olvasod ezt. Ne haragudj, hogy ilyen sokáig tartott, de jövő hét kedden megkapod a Paul/Jane ajándék duplafejezetet, már 8 oldal megvan :D

Puszi, Drusilla