La Push vámpírja II - Új nemzedék 6. fejezet

6. fejezet


SZIASZTOK! BOCSI A KÉSÉSÉRT, DE HATÁRIDŐS A MUNKÁM, ÉS TÚLÓRÁZNOM KELL A HÉTEN. A FEJIT NEM NÉZTEM ÁT, ÚGYHOGY A HIBÁKÉRT BOCSI. PUSZI, DRUSILLA

(Billy szemszöge)



Nem sokat értettem az egész helyzetből. Reggel, amikor felébredtem nem éreztem mindenki megszokott illatát, ami annyit tesz, hogy nincsenek itthon. Talán vadászni mentek. Bár olyankor szoktak szólni. Valami nem stimmel.

- Jó reggelt – ásított fel Johanna mellettem. – Ne törd a fejed rögtön ébredés után, tudod, hogy nem állnak jól a ráncok – kuncogott fel pimaszul.

- Először is, nekem nincsenek ráncaim, mivel örök fiatalságra vagyok ítélve veled együtt – fordítottam a hátára. – Másodszor pedig, ne pimaszkodj velem, mert nagyon csúnyán megjárod – húztam le a hálóingje pántját a válláról. – Harmadszor pedig, nem ok nélkül töröm a fejem, mivel valami nagyon nem tetszik itt nekem.

- Neked általában nem tetszik soha semmi, néhány dolgot kivéve – simított végig a gerincem mentén. – Habár, aki már ismeri a gyenge pontjaidat, az könnyedén levehet a lábadról, és letörölheti ezt a gondolkodó ember arcot a fejedről – markolta meg a fenekemet. Ez volt az egyik legérzékenyebb részem, és ezt ő már pontosan tudta. Na meg természetesen ismerte az összes gyenge pontomat. – Talán, ha eléggé igyekszem, akkor el is felejted, hogy miről elmélkedtél az imént – kezdte el harapdálni a mellkasomat.

- Hm… este kétszer, éjszaka háromszor, és még most is? – vigyorodtam el. – Valamit nagyon jól csinálhatok – fűztem még hozzá.

- Miután egyszer sem tiltakoztál, és végérvényesen mindig te vetetted rám magad, ebből következik, hogy valamit én csinálok nagyon jól, de pedig csak élvezed, hogy velem lehetsz – húzta fel az orrát dacosan kedvesem. Imádtam, amikor ilyen kis pajkossá változott. Nem tudom, hogy mi, és mikor váltotta ezt ki belőle, de határozottan tetszettek a kis játékaink.

- Ne is álmodj róla, hogy ebben a kérdésben győzhetsz – ráztam meg a fejem. – Én bármeddig megbírom állni, hogy ne szeretkezzünk, te egy napig sem bírnád ki nélkülem.

- Hát, jó, majd meglátjuk – lökött le magáról. Majd a hálóingjét kihívóan lecsúsztatva a gyönyörű testéről elindult a fürdőszoba irányába. – Ha esetleg csatlakoznál, akkor tudod, hogy merre van a fürdő – kacsintott rám. – Annyit azért elárulok, hogyha nem jössz utánam, akkor befejezem egyedül a reggeli kis játékunkat – simított végig sokat sejtetően a keblein. Én pedig határozottan megmarkoltam az ágytámlát, hogy legyen valami kapaszkodóm, ahelyett, hogy itt helyben rávetném magam szerelmemre. Ezt a játszmát most én fogom megnyerni. – Ha nem, hát nem – rántotta meg a vállát, majd egy szempillantás alatt eltűnt a fürdőszoba ajtaja mögött.

- Boszorkány – kiáltottam utána nevetve.

Nem elég, hogy mostanában alig tudok elindulni járőrözni a hevessége miatt, még ilyenkor is szüntelenül játszani akar velem. Na nem, mintha én ezt egy szemernyit is bánnám. Most viszont nagy dilemma elé kerültem. Ha utánamegyek, akkor hatalmas élvezetben lesz része mindkettőnknek, viszont elismerem, hogy ez a nő ellenállhatatlan. Bár ez tény. Valóban nem tudok neki ellenállni. A másik lehetőségem pedig, hogy itt maradok, akármennyire is feszít a vágy, és bebizonyítom, hogy mégiscsak tudok erős is lenni. A férfi nagy dilemmája. Az imádott nő után menni, vagy megőrizve alfai mivoltomat én irányítok, és most itt maradok.

- Meg tudnád mosni a hátam? – kiabált ki Johanna kuncogva. – Sajnos azt nem érem el teljesen. Egyébként pedig mindkét kezemet elfoglalja néhány egyéb testrészem, amiket úgy imádsz – kezdett el kéjesen sóhajtozni.

- Kegyetlen vagy – kiabáltam vissza. Megint alulmaradok, hogyha így folytatja ez a nő. Melyik férfi lenne képes nyugton maradni, amikor a szerelme a zuhany alatt játszadozik, ráadásul szándékosan jól hallhatóan.

- Megadtam a lehetőséget, hogy velem tarts – nyögött fel hangosan, hogy még jobban felcsigázza az érzékeimet. Szegény alsónadrágom lassan szétszakad tőlem.

- Na jó, ezt nem lehet kibírni – pattantam ki az ágyból, és megindultam a fürdő felé. Nem érdekel, hogy megint ő lesz a győztes, de most akkor is megkapja a magáét, ez egészen biztos. Ezt nem fogja megúszni szárazon, az egészen biztos. Egy szempillantás alatt a fürdőhöz értem, és kicsaptam az ajtaját, majd letépve az alsómat már Johanna mögött is voltam.

- Azt hittem, hogy most bebizonyítod, hogy képes vagy nekem ellenállni – harapott az ajkába, amikor magamhoz húztam a csípőjét.

- Be is akartam bizonyítani, de ezeket a hangokat nem lehet kibírni nyugodtan – morogtam a fülébe.

- Nem tudom, hogy miről beszélsz – sóhajtott fel, amikor a fogaimmal karcolgatni kezdtem a nyakát.

- Hogy is csikartad ki magadból az imént azokat a hangokat? – engedtem el a kezeit.

- Már nem is emlékszem – pirult el egy szempillantás alatt.

- Már késő, kedvesem. Hogyha az előbb nagy volt a szád, akkor most már nincs visszaút. Mutasd meg, hogy mit élveztél ennyire, hadd próbáljam ki rajtad én is a mozdulatokat – kérleltem, majd leültem a kád szélére, és Johannát is magammal húztam. Pontosan tudtam, hogy még soha életében nem ért magához így ezelőtt, hiszen fogalma sem volt róla, hogy milyen érzés, amikor igazán megérinti valaki. Az előttem lévő szeretője, vagy szeretői még biztos tapasztalatlan kisfiúk voltak.

- Nem is volt olyan jó, te biztosan jobban meg tudnál érinteni – nyelt egy nagyot.

- Túlságosan is kíváncsivá tettek a hangok, amiket hallottam az imént – mondtam ellentmondást nem tűrő hangon. – Tehát? – csúsztattam az egyik apró kezét a combjai közé. Viszont a saját kezemet is az ő apró kézfején hagytam. – Bátran – bíztattam még egy kicsit.

Édes volt, ahogy pajkos vadmacskából egy pillanat alatt sikerült ártatlan kislányt varázsolnom, pedig egyáltalán nem ez volt a szándékom. Sőt, tetszett, hogy Johanna egyre inkább felfedezi a testét, és én lehettem az, aki mindebben segít neki. Néhány pillanat múlva pedig hangosan kifújta az eddig bent tartott levegőt, és végre megtette azt, ami neki is, és nekem is a legnagyobb vágyam volt. Életem legizgatóbb élménye volt, ahogy gyengéden, de célravezetően simogatta magát a kezem alatt. Eleinte bár tökéletesen kivehető volt számomra, hogy mennyire zavarban van, mert valaki nézi közben, de nem sokkal később már csak a saját testére figyelt. Nem sokkal később pedig már gátlástalanul sikoltozott, majd hangosan felkiáltott, mikor gyengéden feljebb emelve a csípőmön a magamévá tettem őt.

- Billy – nyögött fel szinte eszét vesztve.

- Ne hagyd abba - búgtam a fülébe, amikor el akarta venni a kezét a combjai közül.

Elég volt egy-két mozdulat, és szerelmem teste vonaglani kezdett felettem. Alig tudtam megtartani a folyamatosan rázkódó kis testet, aki egymás után többször is átlépte a gyönyör kapuját. Hatalmas önuralmamba került, hogy nem hasaltattam rá ott a fürdőben kedvesemet egy törölközőre, hanem inkább felkaptam őt, és visszasiettem vele a szobánkba. Egy szempillantás alatt a hasára fektettem őt, majd egy párnát csúsztattam alá, hogy megemeljem a formás popsiját. Még sosem próbáltuk ezt a pózt, de volt egy olyan érzésem, hogy jobban fog tetszeni neki, mint eddig bármelyik kísérletünk. Hát még nekem hogy tetszett ez a pozitúra. Egyszerűen káprázatos volt, ahogy a fejét oldalra fordítva pihegett az ágyon, miközben felkínálta magát nekem a lábait kicsit még jobban szétterpesztve.

- Billy, kérlek, gyere – toltam egy kicsit feljebb magát. – Akarlak, most azonnal – mondta szinte már könyörögve.

- Tehát, ki az, aki nem bír ellenállni a másiknak? – feküdtem le mellé gonoszan.

- Ezt most nem mondhatod komolyan – nézett rám kissé morcosan.

- Ami azt illeti, nagyon is komolyan gondolom – jelent meg gonosz vigyor a számon.

- Billy Black, ne játszadozz velem ilyen állapotban – mondta szinte már hisztérikusan.

- Én nem játszadozom. Úgy rémlik, hogy te játszadoztál velem az előbb, ha még emlékszel – csúsztattam az egyik kezem a lábai közé. Pontosan úgy, ahogy az előbb ő tette ezt saját magának.

- Rendben van, nyertél, elismerem, hogy most az egyszer legyőztél – feszítette még jobban hátra magát, hogy hozzám érhessen.

- Helyes válasz – forrasztottam össze ismét a testünket, ami mindkettőnkből elégedett kiáltást váltott ki.

Johanna olyan meleg volt, puha, és nőies, hogy minden egyes porcikám szinte üvöltött a folytatásért. Minden mozdulat maga volt a mennyország. A világ megszűnt létezni körülöttünk. Csak Johanna volt, és én. Mások lehet, hogy egy idő után megunják egymást, vagy lankad a szexuális feszültség közöttük, de mi még mindig nem tudtunk betelni egymással. Johannával minden alkalom más és más, mindig van valami új benne, de mégis meghitt és megszokott, mintha mindig is egymásra vártunk volna. Bár tulajdonképpen valóban egész létezésem során rá vártam. Erre a nőre, akinek a teste olyan kéjesen mozdul alattam, hogy még a leghatározottabban ellenálló lényt is az őrületbe kergetné. Minden egyes rezdülésére figyeltem, miközben fokozatosan engedtem utat a saját vágyaimnak is. A szenvedély, a szerelem, és az odaadás érzése keveredett a szerelem illatával, és én már alig bírtam tartani magam, de meg akartam várni, hogy Johanna is azt érezze, amit én. A legvégső határaimat próbálgattam már, amikor megéreztem szerelmem heves lüktetését, majd pedig meghallottam a párnába fojtott sikolyát, és én is azonnal elengedtem magam, majd szerelmemre hanyatlottam.

- Gyakrabban kéne ilyesmit tennünk – pihegte Johanna az egyik párnát ölelve.

- Mint már említettem tegnap este óta már tettünk néhányszor ilyesmit – nevettem fel.

- Persze, de ez most még annál is sokkal jobb volt – nyalta meg az apró ajkait.

- Veled mindig csak egyre jobb lesz – nyomtam puszit a tarkójára.

- Igazán tanulságos volt gyerekek, és hallgatnám még jó sokáig, de most már itt az ideje, hogy így délután lejöjjetek és részt vegyetek a kupaktanácson, mert gáz van, vagy nincs gáz. Ez az egész szitu elég gázos úgy, ahogy van. A lényeg, hogy kapjatok fel valamit egymáson kívül, és gyertek le. Ha már nekem nem lehet huncutkodni napközben, akkor ti is viselkedjetek. Jasper letépte miattatok Alice egyik kedvenc pulcsiját, most pedig valahol az erdőben menekül a férje elől, vagy csak nem akart nyilvános összebújást, és inkább a természet lágy ölén intézik el a felgyülemlett feszültséget – hahotázott Emmett.

- Jézusom, mikor jöttek haza? – dugta Johanna a párna alá a fejét.

- Valahol, az „Oh, Billy, igen… még, ne hagyd abba” környékén – válaszolta Emmett gátlástalanul.

- Emmett tűnj el innen – kiabáltam ki. – Öt perc múlva lent leszünk – mondtam kissé ingerülten.

- Jól van na, fiatalok, nem kell leharapni a fejemet – vált panaszossá a nagy mackó hangja. – Öt percet várunk, utána rátok töröm az ajtót, vagy még jobb, hogyha bebizonyítom, hogy én még ennél is hangosan hangokat tudok kicsikarni Rose baby dögös kis testéből.

- Emmett – kiáltott rá anyu a földszintről. Remek, még ő is hallotta az egészet. Kell nekünk egy saját lakás. Ezt nem lehet kibírni.

- Neked csiti van Bellácska. Te napokig már sem csináltál, csak huncutkodtál öcsipókkal. Tudod egyáltalán, hogy hogy nézett ki a sziget a franciaágyat leszámítva? Hány lepedőt gyűrtetek össze, húgocskám?

- Emmett, moderáld magad – szólt rá Jacob kissé bosszúsan. – Hagyd már őket. Azok után, amit ti szoktatok művelni Rosalieval egy szavad sem lehetne. Éjszakákon át mást sem lehet hallani csak a ti kéjes aláfestő szerenádotokat.

- Legalább egy kicsit feljavítjuk a szexuális étvágyatokat, még a végén túl sokat agyaltok, ahelyett, hogy az éjszakát azzal töltenétek, ami való. Tudjátok a házasok olyankor jó esetben rosszalkodni szoktak. Az már régen rossz, ha nem téped le az asszonykád hálóingét minden éjjel – mondta Emmett határozottan.

- Tudod, valakinek aludnia is kell – forgattam meg a szemem.

- Aludni, az értelmetlen. Inkább töltsétek hasznosan az időt – vágta rá Emmett azonnal.

- Mindjárt megyünk, csak hagyd abba a süket szövegelést – nevettem fel. Micsoda képtelen helyzet. Általában észre szoktuk venni, hogy mikor kell csendesnek lennünk. Azt hiszem, hogy ezúttal bármit történhetett volna a szobánkon kívül, semmi sem tűnt volna fel nekünk. – Drágám, fel kéne öltöznünk – próbáltam meg lehúzni róla a párnát. Amikor viszont felemeltem a párnáját döbbenten vettem észre, hogy elaludt. Ilyen hangzavarban, és egy ilyen helyzetben könnyedén visszaaludt. – Pihenj jól, kincsem – helyeztem el kényelmesen az ágyon, majd gyengéden betakargattam. Néhány perccel később pedig már a nappaliban is voltam, ahol Emmettnek levakarhatatlan vigyor volt az arcán, miközben a hüvelykujját lelkesen emelgette felém. Míg a többiek csak elnéző mosollyal figyelték a jelenetet.

- Na, meséljetek, mi volt olyan fontos? – ültem le a kanapéra kíváncsian.

- Úgy tűnik, hogy a Volturi mégsem fog minket meglátogatni. Alec eléjük meg, és így eltekintenek a nálunk tett látogatástól, inkább üldözőbe veszik a Volturi valódi támadóit – magyarázta anya boldogan. – Alice-nek már látomása is volt róla, hogy minden rendben lesz. Hiszen Alec már eldöntötte, hogy visszamegy hozzájuk – mondta boldogan.

- Várjatok, hogy is van ez? – kerekedtek el a szemeim. – Nem arról volt szó, hogy ma éjjel ütünk rajtuk?

- De igen, erről volt szó, de közben változott a terv, mert a vezetők már kivonultak Volterrából az ígéretüktől eltérően. Így inkább gyorsan reagáltunk – magyarázta Edward.

- Egyre kevésbé vagyok képben. Vezetők? – húztam fel a szemöldököm.

- Hosszú történet – legyintett Jake. – A lényeg, hogy minden rendben van, de ettől még vigyáznunk kell, mert a Mariera leselkedő veszély még nem múlt el. Valószínűleg veszélyesebbek ezek a nők, és a vezetőjük, mint eddig gondoltuk. Elvileg Alec és a Volturi a nyomukba erednek, de azért még egy ideig legyünk óvatosak.

- Értem, ez csak természetes – bólintottam rá. – Marad a kettőzött járőrözés, és a szigorú szabályok, amíg nem adok más utasítást – mondtam határozottan. – Tanya hol van? Visszament még kémkedni? Azt hiszem, hogy kicsit le vagyok maradva.

- Sebaj, legalább hasznosan töltötted az időt, amíg mi gályáztunk – csipkelődött Emmett továbbra is. Azt hiszem, hogy ezt még egy ideig hallgathatjuk. Na mindegy, ha engem kérdeznek, akkor teljes mértékben megérte a dolog.

- Tanya éppen úton van Justinnal és a többi Denalival Alaszka felé. Elmennek, hogy kicsit kikapcsolódjanak, és karban tartsák a házukat, de egy hét múlva visszajönnek – válaszolta Edward azonnal.

- Értem, akkor talán minden jól alakul végre – jelent meg egy halvány mosoly a számon. Már nagyon régóta terveztem, hogy elviszem Johannát egy hétre nyaralni. Úgy érzem, hogy itt az idő, hogy végre megkérjem a kezét. Már nem félek tőle, hogy nemet fog mondani nekem. Többször is bizonyította már, hogy a szerelme irántam, éppen olyan erős, mint az én szerelmem ő iránta. Ezt a csodát pedig hivatalossá szeretném tenni minél előbb.

- Azt hiszem, hogy itt az ideje egy újabb kellemes partinak – jött be Alice kicsit megtépázott ruhában. Mögötte pedig szorosan Jasper.

- Bocsi – intettem feléjük.

- Semmi gond – jelent meg halvány mosoly Jasper szája sarkában.

- Jesszus, te tudsz mosolyogni? – kérdezte Emmett döbbenten a testvérét.

- Képzeld, előfordul – forgatta meg a szemeit Jazz.

- Ajaj, ez bunyóért kiált – csapta össze Emmett a tenyereit, majd egy szempillantás alatt eltűntek Jasperrel együtt…



(Max szemszöge)



Egyáltalán nem tetszett nekem, hogy Heather beleszeretett abba a Volturi ficsúrba. A képességének hasznát akartam venni, de nem a legkedvesebb gyermekem árán. Heather ártatlanságát nem veheti el senki. Ő az én angyalkám. Nem érheti csalódás, márpedig egy Volturi mellett nem lehet, hogy valaha is boldog legyen. Őket nem arra képzik ki, hogy szerelmes férfiak és nők legyenek, hanem sokkal inkább arra, hogy gyilkoljanak és életeket tegyenek tönkre Aro vezetésével. Soha, de soha nem fogom hagyni, egy ilyen lény rontsa meg őt.

- Meghalok – hallottam meg Heather segélykérését.

Azonnal felpattantam, majd egy szempillantás alatt ott termettem az alvóhelyénél, de üres volt. Hová tűnt? Na és hol van Tanya? Rá bíztam őt. Márpedig, ha mindketten eltűntek, akkor vagy nagyon erős bűvöletbe kerültek valaki által, mert semmi jele nem volt behatolásnak, vagy Tanya egy kétszínű kis kígyó, akit beépítettek közénk. Habár, ha meg akartak volna tudni valamit, akkor elég lett volna, hogyha lefekszik velem, és kihúzza belőlem, amit akar. Ő viszont még csak azt sem hagyta, hogy megcsókoljam. Bár ez valószínűleg a nem túl vonzó fizimiskámnak köszönhető.

- Heather – kiáltottam el magam. Majd kirontottam a házból, nem törődve a kitörő ajtóval. A lányok azonnal kétségbeesetten gyűltek körém. – Keressétek meg – kiabáltam rájuk. Nem veszíthetjük el. Őt nem engedem, soha.

- Ahol a titok el van rejtve… - sugallta ezúttal Heather.

- Ahol a titok el van rejtve… - ismételtem meg a gondolatát. – A hegyi barlangban van, ahová mindig járni szokott. Gyorsan, mindenki oda. A Volturit kapjátok el, és bájoljátok meg, Heather pedig az én gondom – kezdtem el rohanni a hegyek felé. Minden egyes másodperc óráknak tűnt, de talán még nem késő. Még hallom őt. Ezek szerint még nem halt meg végleg. A határon lebeg, de még megmenthetem. Nem telt bele csupán néhány percbe, és már be is vetettem magam a barlangba, míg a lányok lefogták és elintézték a testőrt. Most nincs szükség rá, hogy egyfolytában szövegeljen, egyébként is idegesítő egy vámpír. Állandóan csak falná Heathert. – Mindenki kifelé – adtam ki az utasítást. – A ficsúrt vigyétek a tömlöcbe, és tartsátok folyamatos kábulat alatt.

- Igenis – hajoltak meg a lányok, majd egy szempillantás alatt eltűntek a fiúval.

- Ébresztő, Heather – téptem szét a felsőjét. Majd határozottan mellkason vágtam. Egy egyszerű ember teste feladta volna a küzdelmet, de ő más volt. Egy félvér sokkal többet kibír, mint egy halandó. – Gyerünk, meg ne próbálj meghalni – ütöttem rá még egyet. – A fenébe is, Heather, ezt a kártyát most van esélyünk kijátszani utoljára – mondtam dühösen, majd a fogaimat belemélyesztettem, miközben egyik kezemmel továbbra is határozottan élesztettem újra a szívét. A mérgem, és az újraélesztés kombinációja már bevált egyszer, de a lábadozás sokáig fog tartani. Nem képes a szervezete feldolgozni a mérget. Akármennyire is erős, nem képes rá, hogy mindent túléljen. – Azt mondtam, hogy nem halhatsz meg – ütöttem rá még erősebben. – Nem hagyhatsz magamra, te nem – téptem fel a bőrét még egy részen. Azután még egyen, és még egyen. Minél több oldalról éri a mérgem intenzitása, annál gyorsabban szabadul meg a szervezete attól, amit megivott. Mondtam neki, hogy csak végszükség esetén. Nem hiszem el, hogy nem volt más megoldás. – Gyerünk, Heather – gurultam dühbe, majd határozottan felpofoztam. – Te sem gondolod komolyan, hogy hagylak elmenni. – Lélegezz, most azonnal, lélegezz – ragadtam meg a csuklóját. A pulzusa már bár nagyon halványan, de érzékelhető volt. – Ez az, kislány. Jól van – húztam fel ülő helyzetbe. – Most már jól leszel. Hazaviszlek, és szépen rendbe jössz – emeltem őt a karjaimba, majd egészen az ágyáig rohantam vele, ahol gyengéden lefektettem, és betakargattam.

- Uram, Alecet a helyén van. Segíthetek valamit Heatherrel kapcsolatban? – szaladt hozzám Prue. Ő volt az első gyermek, akit kimentettem a biztos halál árnyékából, és mai napig kétkedés nélkül figyel fel rám, és lesi minden gondolatomat. Csodálatos lény. Egyszer még az ártatlanságát is felajánlotta nekem, de eszem ágában sincs, hogy bármelyik lányhoz is akár csak egy ujjal is hozzáérjek. Nem érdemelnének olyan életet, ahol háremként vannak tartva. Tanya viszont más volt. Érezni lehetett rajta a szexuális feszültséget, és a vágy kifakadását, ha úgy érintettem meg, hogy az erotikusnak hasson. Őt el tudnám képzelni társamul.

- Nem, köszönöm, Prue. Mondd meg a testvéreidnek, hogy most már minden rendben lesz, de néhány órán belül álljatok készen az indulásra. Kénytelenek leszünk elköltözni innen, túl veszélyes lenne, ha maradnánk – adtam ki az utasítást.

- Na de a kislány, uram? – kerekedtek el Prue szemei.

- A kislányért idővel visszatérünk, de most a családunk biztonsága a fontos. Angliába megyünk, elég messzire ahhoz, hogy a Cullenek ne akadjanak a nyomunkra, és elég közel a Volturihoz, hogy ne gyanakodjanak ránk.

- Igenis – sietett el Prue. Nem sokkal később pedig a lányok már pakoltak is. Én pedig továbbra is vártam, hogy Heather magához térjen.

- Apa – nyögött fel Heather könnyes szemekkel.

- Csss… sajnálom, kincsem. Tudom, hogy nagyon fáj, de nem tehettem mást – feküdtem le mellé az ágyra. – Nemsokára felszívódik a méreg, amit ittál, mindent kiszívtam belőled, amit lehetséges volt. Az én mérgem pedig hamarosan regenerál téged – nyomtam puszit a homlokára.

- Sajnálom, apa, igazad volt, senkiben sem bízhatunk – bújt hozzám, mint egy kiscica.

- Nem akartam, hogy ilyen hamar rájöjj, hogy senki szavát nem lehet garanciának venni – sóhajtottam fel. – Gyere, kicsim, sírd csak ki magad nyugodtan – kezdtem el simogatni a hátát.

- Szeretlek, apu. Többé nem kételkedem az igazadban – nyomott puszit az arcom csúnyábbik felére.

- Én is szeretlek téged, kicsim, de most már aludj – adtam ki az utasítást. – Legalább egy hétig nem fogsz tudni járni, és a képességedet használni.

- Nem baj, még jól jöhet, hogyha azt hiszik, hogy halott vagyok. Nincs bizonyítékuk semmire. Eltűnünk egy időre, azután pedig kihozzuk Marie-t, hogyha bajba kerül. Készen áll a tervem – motyogta még félálomban.

- Ezek szerint sikerült? – kerekedtek el a szemeim.

- Még szép, hogy sikerült – mosolyodott el álmosan. – A legjobbtól tanultam.

- Ez más csak így igaz, kicsikém – nyomtam puszit a homlokára. Heather pedig a következő pillanatban már aludt is. Én pedig végig itt leszek vele, és eszem ágában sincs egy pillanatra sem magára hagyni, őt. Hamarosan eljön még a mi időnk…