Kötelékek - 9. fejezet

9. fejezet

SZIASZTOK! EZ MOST EGY KIS ÁTVEZETŐ FEJI LETT, MIELŐTT BEINDULNAK AZ ESEMÉNYEK. REMÉLEM, HOGY TETSZENI FOG :D PUSZI, DRUSILLA

(Alice szemszöge)

Ez egyszerűen hihetetlen, hogy Emmettnek mennyire igaza van. Már alig várom, hogy elmondjam a többieknek is, de előtte még gyorsan fel kell hívnom Nessie kedvenc cukrászdáját, hogy megrendelhessem az imádott oroszkrém tortáját, sok gyümölccsel.

-          Jó napot, itt Alice Cullen – kezdtem bele azonnal. – Szeretnék kérni egy nagy gyümölcsös oroszkrém tortát, egy nagy csokitortát, egy vaníliás gyümölcstortát, és egy túrótortát – adtam le a rendelésem. Ez még egy ilyen kicsit rögtönzött partira is bőségesen elegendő sütemény. Egyébként meg úgyis fogunk még válogatni aprósüteményt.

-          Úgy érzem, hogy a vígjáték ma elmarad – vonta össze a szemöldökét szerelmem.

-          Ami azt illeti, igen, mert sokkal, de sokkal fontosabb dolgunk van – mondtam boldogan. – Emmett már mindenkit felhívott, Esme és Carlisle pedig már előkészítették a partit. Meglepjük Renesmee-t, végre – magyaráztam lelkesen. – Emmett ezért hívott, meg akart kérni, hogyha úgyis itt vagyunk, akkor intézzük el a tortákat.

-          Na és ki fogja elhozni Nessie-t és Jacobot? – kérdezte Edward aggódva.

-          Nos, amennyi pénzt kapott tőled a lányod, akár taxival is haza tudnának jönni, de megjegyzem, hogy Emmett ezt is elintézte. Seth értük jön kocsival, már mindent megbeszéltek – mondtam büszkén. Bármilyen hihetetlen, Emmett most tényleg kitett magáért.

-          Hűha, Emmett néha sokkal félelmetesebb, mint azt bárki is hinné – állapította meg Bella. – Ha felcsapott parti szervezőnek, akkor egészen biztosan lesz valami meglepetés ezen az összejövetelen, amin valószínűleg csak és kizárólag ő fog nevetni.

-          Szerintem most egyszerűen csak boldoggá akarja tenni az unokahúgát – mondtam határozottan. – Nem tervezett semmi trükköt.

-          Ez esetben hálásak lehetünk neki – mondta Bella boldogan. – Sőt, nekünk kellett volna ezt a lépést először meglépni.

-          Az egyszer biztos, de ne húzzuk tovább az időt, mert a film végéig meg kell szereznünk a tortákat, haza kell mennünk, és elő kell készítenünk a terepet, és már készen várni a lányunkat a partiján – mondta Edward ellentmondást nem tűrve.

-          Mire várunk még? – kérdezte Jasper mosolyogva. Ezután pedig el is indultunk a cukrászdába. Már az ajtóban álltunk, amikor Jenna elkobzott telefonjára sms érkezett.

-          Nyisd meg, talán Maria lesz az – mondtam határozottan.

-          Egy pillanat, most fontosabb, hogy elintézzük a tortákat a bulira, majd utána a kocsiban elolvassuk az üzenetet – vágta rá Jasper.

-          Egyetértek – bólintott rá Bella azonnal.

-          Rendben, akkor gyorsan hozzuk el a süteményeket, és menjünk haza – biccentettem. – Szép napot, Cassandra – mosolyogtam azonnal a pult mögött álló nőre.

-          Önöknek is, Ms. Cullen – vágta rá ő is mosolyogva. – A tortákat már csomagoltuk is, úgyhogy csak ki kell hozni a hűtőszobából. Adhatunk még valamit?

-          Igen, a szokásosat kérném – bólintottam rá azonnal.

-          Rendben van, már elő is készítettük – biccentett Cassandra.

-          Maga egy főnyeremény, mint mindig – néztem rá hálásan.

-          Köszönöm, kisasszony – pirult el a kedves üzletvezetőhölgy. Mindig is csodálatosan tette a dolgát, és tényleg a legjobb süteményeket készítik itt. Legalábbis Nessie és a farkasok szerint is.

-          Ezek tények – vágtam rá. – Akkor gondolom, már a számlát is elkészítette.

-          Természetesen – kereste elő a papírt, és elém helyezte. – Kártyával, vagy készpénzzel? 

-          Készpénzzel – néztem kérdőn Edwardra.

-          Igen, én fizetem – bólintott rá azonnal. Számomra hihetetlen, hogy még mindig nem bízik meg kellőképpen a hitelkártya csodájában. Mindig van nála bőségesen készpénz, mert szerinte a kártyaolvasók bármelyik pillanatban elromolhatnak. Bár ez néha előfordulhat, de azért annyira nem sűrűn fordul elő.

-          Rendben, akkor ide kérnék egy aláírást, és itt van a pontos összeg is – mosolygott rá Edwardra is Cassandra.

-          Jól van, köszönöm – írta alá Edward azonnal. Majd átadta az összeget egy busás borravalóval együtt. – Tartsa meg.

-          Nem tehetem, uram, ez egyszerűen rengeteg – tiltakozott azonnal Cassy.

-          Ne aggódjon, jövünk még, nem is egyszer – vágta rá Edward.

-          Akkor legalább egy ajándék tortát fogadjanak el. Lepjék meg az ünnepeltet egy egyedi készítésű finomsággal – ajánlotta kedvesen.

-          Ezt örömmel elfogadjuk, köszönjük szépen – bólintott rá a bátyám azonnal. Miután az ajándék tortát is becsomagolták mindent bepakoltunk a kocsiba, és már indultunk is hazafelé.

-          Na, most már itt az ideje, hogy megnyisd azt az sms-t – mondtam határozottan.

-          Igen, szerintem is – bólintott rá Jasper. Majd egy szempillantás alatt előkapta a telefont és megnyitotta az üzenetet.

„Szia Jenna,

Régen hallottam már felőled, úgyhogy nagyon remélem, hogy nem esett semmi bajod. A küldetés hogyan halad? Ha még egy napig nem jelentkezel, akkor kénytelen leszek utánad menni, és megnézni, hogy minden rendben van-e, úgyhogy jelentkezz, méghozzá minél előbb.

Maria”

-          Hm… ezt még a hasznunkra fordíthatjuk – állapítottam meg mosolyogva. – Hogyha hagyjuk Mariát idejönni, akkor elkaphatjuk itt helyben, és bebizonyíthatjuk Jennának, hogy valójában milyen is ez a vámpír.

-          Mire gondolsz? – kérdezték a többiek kíváncsian.

-          Nos, hogyha betesszük Mariát Jenna mellé, és azzal fenyegetjük meg, hogy az egyiküket megöljük és a másikat életben hagyjuk, akkor ki fog derülni, hogy Maria egy kicsit sem szereti Jennát. Szerintetek nem löki oda maga előtt őt, hogy öljük meg nyugodtan? – kérdeztem lelkesen. – Ez a terv tökéletesen. Maria kimutatja majd a foga fehérjét, és minden rendben lesz.

-          Nem tudom, szerintem ez túlságosan nagy trauma lenne hirtelen neki, vagy nem? – kérdezte Bella elgondolkodva.

-          Talán pont egy ilyen traumára van szüksége ahhoz, hogy végre kiábránduljon végre Mariából. Végül is, eddig is az volt a terv, hogy megmutatjuk neki, hogy milyen is az a nő – mondta Edward határozottan.

-          Gondoljátok, hogy ez jó megoldás? Mariát nem olyan könnyű elkapni, nagyon tehetséges harcos, és biztosan nem egyedül jön – vetette fel Jasper.

-          Ez valóban így van, csakhogy ha holnap indulnak, akkor Zafrina bőven ideér, mire ők is, és így könnyedén lefegyverezzük őket – vágtam rá. – Ez egy nagyszerű megoldás, csak bízzatok bennem.

-          Szerintem beszéljük át a részleteket ma éjjel, és most koncentráljunk Nessie partijára – ajánlotta a lehetőséget Edward.

-          Részemről rendben – bólintott rá Bella azonnal, és nekünk sem volt miért ellenkeznünk vele. Már csak az volt a fontos, hogy tökéletes legyen a meglepetés…

(Nessie szemszöge)

Nagyon örültem neki, hogy Jacob és én ketten ünnepelhetünk egy kicsit, de az több, mint valószínű, hogy a családom tervez valamit, ugyanis nem szoktak csak így kettesben hagyni engem Jacobbal. Mármint még soha nem engedtek el kettesben moziba, és ez nagyon is furcsa volt.

-          Te tudsz valamit? – kérdeztem Jacobot suttogva.

-          Miről beszélsz, kicsim? – kérdezett vissza Jake azonnal.

-          Nem viselkedtek furcsán a többiek? – haraptam az ajkamba.

-          Nem tudom, úgy érzed, hogy furcsák voltak? – lepődött meg Jake.

-          Apa a kezembe nyomott száz dollárt, és itt hagytak minket kettesben, úgy, hogy ezt maga, apa mondta. Szerinted ez normális dolog?

-          Nessie, szerintem egy kicsit túlkombinálod ezt a dolgot. Csak azt akarják, hogy jól érezd magad, ahogy én is ezt szeretném, úgyhogy élvezzük a filmet – simított végig az arcomon.

-          Hát jól van, de akkor is valami sumákot sejtek – csentem el még egy karamellát a kis zacskóból. Majd hörpintettem egy nagyot az üdítőmből is.

-          Hé, te kis mohó egy kicsit lassabban, mert a film végére semmi sem marad – szólt rám Jake játékosan.

-          Ne aggódj, úgyis tudom, hogy nekem adod a tiédet is – vigyorogtam rá. – Tudod, hogy otthon mindig csak egészségesen élek, mert anya és a nagyi árkus szemekkel figyelnek rám. Viszont itt és most egy kicsit kiélhetem a szénsavas innivalók, és a töménytelen mennyiségű nasi iránti vágyamat.

-          Csak el ne rontsd a gyomrod – kuncogott fel Jake. – Azért remélem, hogy én is kaphatok egy-két kortyot, meg mondjuk egy-két szem karamellát.

-          Hm… nem is tudom, talán kaphatsz tényleg néhány kortyot, és egy-két szem karamellát, de csak azért, mert remélek mára egy tortát – kacsintottam rá.

-          Nessie, fogalmam sincs, hogy miről beszélsz – csóválta meg a fejét Jacob.

-          Ugye elmondanád, ha tudnál valamit? – kérdeztem tőle komolyan.

-          Természetesen elmondanám – vágta rá azonnal. Bár a szemében közben huncut fény csillant. Én pedig gyorsan megfogtam a kezét, hogy megmutassam mire is vágyom.

-          Tudod, hogy ezt kérned sem kell – mosolygott rám azonnal. Majd puha csókot nyomott a számra. – Bármikor örömmel állok rendelkezésedre – fűzte hozzá vigyorogva.

-          Azt mindjárt gondoltam, te kis kéjenc – legyintettem nevetve. Még jó, hogy nem sokan vannak a moziban, mert így senkit sem zavar a mi kis magánbeszélgetésünk.

-          Édesem, így semmit sem fogsz látni a filmből – csóválta meg a fejét Jake.

-          Tessék?

-          Hogyha egyfolytában engem figyelsz, akkor nem sokat fogsz látni a filmből – mondta el még egyszer. Oh, basszus, megint rajtafelejtettem a szemem. Mostanában sajnos néha előfordul. Na nem, mintha nem lenne királyi látvány, de ez mégsem illendő. Főleg nem egy hölgynek. Mit fognak gondolni rólam, hogyha férfiakat bámulok? Pontosabban csak egy férfit, de akkor is.

-          Öhm… elnézést – suttogtam bocsánatkérően.

-          Semmi gond, én élvezem, csak gondoltam érdekel a film – nyomott puszit a fejem búbjára. A film hátralévő része csendben telt, és tényleg a filmet néztem, de még mindig foglalkoztatott, hogy miért hagytak minket kettesben, ez igazán nem jellemző apára.

-          Na hogy tetszett? – ölelt át Jake a derekamat, amikor felálltunk.

-          Szerintem nagyon jó kis film volt. Én élveztem – mondtam lelkesen. Mindig is szerettem az igaz történeten alapuló filmeket. Igaz, hogy kalandfilmként volt hirdetve, de jó tudni, hogy történnek jó dolgok a világban.

-          Igen, nekem is nagyon tetszett – bólintott rá Jacob. – Kíváncsi vagyok, hogy mit fognak mondani a többiek a vígjátékról. Vámpírok egy tini vígjátékon, ez azért önmagában elég vicces helyzet lehetett – súgta a fülembe.

-          Hát igen, nem igazán jellemző rájuk, hogy vígjátékot néznek. Emmett bácsi is mindig inkább vámpíros filmet néz, vagy vérfarkasost, vagy a kettő kombinációját.

-          Igen, ismerem az idióta filmezési szokásait – húzta el a száját Jake. – Viszont akármennyire is figyelek, nem érzem az illatukat az épületben – állapította meg halkan.

-          Talán már kimentek, és a megbeszélt helyen várnak ránk – ajánlottam a lehetőséget.

-          Szerintem pedig nem várnak minket, ugyanis Seth éppen most parkolt le odakint. Nézd csak – mutatott az ajtó felé.

-          Mi a fene? – vontam fel a szemöldököm. Apáék nem elég, hogy moziba küldtek minket kettesben, még meg sem vártak? Ez azért több, mint különös. Talán mégiscsak igazam van, és készül valami. Vagy valami nagy baj történt? – Seth, minden rendben? – kérdeztem aggódva, amikor odaértünk hozzá.

-          Persze, csak a többieknek haza kellett menniük egy sürgős ügy miatt, de nincs miért aggódnod. Engem kértek meg rá, hogy jöjjek értetek.

-          Akkor jó – mosolyodtam el. – Egyébként te tudod, hogy miért kellett hazamenniük? – kérdeztem kíváncsian.

-          Nos, azt nem kötötték az orromra, de végül is hamarosan megtudjuk, nem igaz? – mondta mosolyogva.

-          Úgyis tudom, hogy tudja, csak titkolózik – súgtam Jake fülébe. Ki fogom deríteni, amíg odaérünk.  – Mi lenne, ha ráparancsolnál, hogy mondja el, mi folyik itt? – rebegtettem meg a szempilláimat Jacob felé.

-          Ilyesmit sosem tennék – rázta meg a fejét Jake. – Csak végszükség esetén szoktam kihasználni a hatalmamat, és persze harc közben, ha szükséges.

-          Nos, és mi van, hogyha most pont szükséges? Mi van, hogyha az a Maria már idetart? – néztem rá morcosan.

-          Akkor Seth azt nem titkolta volna el, hanem egyszerűen elmondta volna – vetette ellen Jake.

-          Oh, a csudába, ti farkasok olyan összetartóak vagytok – mordultam fel.

-          Bagoly mondja, kicsim… - fordította maga felé az arcomat, és gyengéden megcsókolt. – Hidd el, hogy senki sem titkolná el előled, hogyha baj lenne. Már a szüleid is majdnem felnőttként kezelnek, nem igaz?

-          Jól van, kibírom valahogy, amíg hazaérünk – szusszantottam fel. Végül is tudom, hogy úgysem fogok kihúzni belőlük egyetlen egy szót sem. Nem tudom, hogy mit sumákolnak, de remélem, hogy valami jó dolog miatt ilyen titokzatos most Seth. Bár a pimasz kis mosoly a szája szegletében mindenképpen arra utal, hogy nagyon is jó dolog fog történni. Bármi is legyen az. Mindenesetre a mozi már csodálatos meglepetés volt apáéktól, és hogyha a kis gyanúm esetleg beigazolódik, akkor nagyon, de nagyon szép délután és este várható ma a számomra, úgyhogy már alig várom, hogy hazaérjünk…