Liz Volturi - 42. fejezet

42. fejezet

KEDVES OLVASÓIM! MINDENKINEK BÉKÉS, BOLDOG ÜNNEPEKET KÍVÁNOK! A KÖVETKEZŐ FEJEZETET 2015.01.02-ÁN OLVASHATJÁTOK, MERT A JÖVŐ HÉTEN NEM NAGYON LESZEK ITTHON AZ ÜNNEPEK MIATT! MÉG EGYSZER BOLDOG KARÁCSONYT, ÉS EREDMÉNYEKBEN GAZDAG ÚJ ÉVET! PUSZI, DRUSILLA

(Liz szemszöge)

A nap szinte elrepült Esmével. Mintha még csak most indultunk volna el a kis kirándulásunkra, és már arra eszméltem fel, hogy visszafelé sétálunk, ráadásul már jócskán sötétedés után.

-          Nagyon jól éreztem magam, megismételhetnénk valamikor – szorítottam meg anya kezét.

-          Örülök, hogy tetszett – mosolyodott el. – Reméltem, hogy holnap is velem tartasz egy kis sétára a környéken.

-          Boldogan – vágtam rá azonnal. – Vannak még ilyen szép helyek az erdőben?

-          Már hogyne lennének, sőt, még ennél is szebb helyekre foglak vinni – mondta lelkesen. – Nem messze van egy csodálatos vízesés, és egy kis tó, ahol szeretünk fürdeni. A víz nem túl meleg, de ilyenkor kellemes. Főleg, ha kora délután megyünk, amikor még a nap is melegít.

-          Holnap megnézhetnénk – ajánlottam azonnal. – Elvileg Renata vett nekem fürdőruhát is, amikor ma vásárolni ment. Legalábbis megígérte.

-          Helyes – biccentett Esme. – Ha nem gond, akkor lehet, hogy holnap Rosalie, Emmett, és Edward is velünk tartana. Nagyon szeretnek a fiúk ugrálni a sziklákról.

-          Természetesen nem zavarnak, de akkor talán Alecet is elhívom, ha téged sem zavar – pislogtam rá ártatlanul.

-          Természetesen nem zavar. Kedvelem őt, mint már mondtam is. Úgy érzem, hogy ő egy remek választás a számodra – mondta anya határozottan. – Ha tényleg komolyan gondoljátok.

-          Azt hiszem, hogy határozottan komolyan gondoljuk – mondtam ellentmondást nem tűrve. – Végül is, már mindenki egy párként tart minket számon, és közös a lakosztályunk is. Úgyhogy nem hiszem, hogy változna a helyzet. Alecben egyébként is megvan minden, amit csak kívántam az élettől. Kedves, gyengéd, intelligens, és láthatóan és érezhetően szeret engem. Nincs semmi más, amire ezen kívül vágyhatnék még az életben.

-          Jó ezt hallani – sóhajtott fel anya. – Tudod, mindig úgy képzeltem el, hogyha valaha gyermekem lesz, akkor ő szerelemből fog házasodni. Mindegy, hogy férfi, vagy nő, de csakis szerelemből léphet házasságra, hiszen máshogyan a dolog csakis kudarcba fulladhat. Sok ember szerint a szerelem nem minden, de én tudom, hogy jelentősen megkönnyíti az életet a pároddal.

-          Nos, erről általában nem szoktam beszélni, de azt hiszem, hogy közöttünk szerelemben, és vágyakozásban nincs hiány – mondtam halkan, és közben éreztem, hogy elpirulok.

-          A szerelem és a vágyakozás nagyon is fontos – kuncogott fel. – Viszont, mint az édesanyád erről csak akkor kérek információt, hogyha te érzed úgy, hogy szeretnél róla beszélni. Én nem szeretnélek faggatni, mert az igen kínos lenne, valószínűleg mindkettőnk számára, de ha bármi kérdésed van, akkor természetesen örömmel segítek.

-          Lehet, hogy majd a szavadon foglak, bár Renata a barátnőm meglehetősen szabad szájú, hogy úgy mondjam – haraptam az ajkamba.

-          Igen, azt hiszem, hogy ezt mindenki tudja a várban – nevetett fel Esme. – Ha helyes a tudásom, akkor azt kell mondanom, hogy nincs vámpír, akit az őszinte véleményével ne hozott volna zavarba már legalább egyszer.

-          Ezt nagyon könnyen el tudom képzelni róla – nevettem fel én is. Általában nem fél kimondani azt, amit gondol, mindegy, hogy kire, milyen hatással lesz a véleménye.

-          Sziasztok – jelent meg a vár titkos ajtajánál Alec. – Már aggódtam, hogy merre jártok, de nem akartalak megzavarni titeket, úgyhogy inkább itt vártam – magyarázta kissé zavarban.

-          Ez kedves tőled – bújtam a kitárt karjai közé.

-          Igen, valóban nagyon figyelmes – mondta anya, és közben hallottam a hangján, hogy mosolyog.

-          Jól éreztétek magatokat? – jelent meg Jane is hirtelen.

-          Igen, nagyon jól, köszönjük –vágta rá Esme azonnal.

-          Nem vagy beosztva, Jane? – kérdeztem meglepetten.

-          Nos, még én sem dolgozom állandóan – forgatta meg a szemeit. – Ma este színházba megyek, ha gondoljátok, akkor a páholyomban nektek is akad hely – fűzte még hozzá, és látszott rajta, hogy határozottan zavarban volt.

-          Köszönjük, ez nagyszerűen hangzik – mondtam gyorsan. – Örömmel veled tartunk, csak kérnék egy kis időt, hogy rendbe hozzam magam a színházhoz.

-          Még bőven van idő a kezdésig, csak este hétkor lesz az előadás – legyintett Jane.

-          Nem vagy fáradt, Liz? – kérdezte Alec gyengéden.

-          Dehogy, a legutóbb is nagyszerűen szórakoztunk – mosolyodtam el. Még véletlenül sem szerettem volna visszautasítani Jane meghívását, hiszen ez akár nagy áttörés is lehet kettőnk számára. – Menjünk, csak felfrissítem magam, felöltözöm, és indulhatunk – mondtam lelkesen. – Köszönöm a csodás napot, Esme – öleltem meg gyorsan.

-          Nincs mit, kincsem – viszonozta gyengéden a gesztust. – Most menj, még van időd egy kellemes fürdőre mielőtt indulnotok kell.

-          Igen, az jó lesz – biccentettem. Majd Alec hirtelen felkapott, és vigyorogva elviharzott velem. – Hát te meg mit csinálsz? – kuncogtam fel, amikor a szobánkban letett az ágyunkra.

-          Csak egy kicsit segítettem, hogy több időd legyen készülődni. Szerintem sétáltál ma már eleget, hogyha oda és vissza is gyalog mentetek.

-          Honnan tudod, hogy…

-          Bocsi, igen, figyeltelek titeket, de sosem mentem hallótávolságon belülre – mondta védekezően.

-          Alec, szerintem biztonságban vagyok Esme mellett, hiszen ő is vámpír – állapítottam meg.

-          Tudom, hogy ő is vámpír, és hogy bármi áron megvédene, és nem is figyeltelek folyamatosan, csak addig, amíg elértetek a házig – magyarázta hevesen. – Utána visszajöttem ide, és türelmesen várakoztam.

-          Tényleg? – vontam fel a szemöldököm.

-          Persze, nem akartam alkalmatlankodni a ti programotok körül – válaszolta őszintén.

-          Na és mit gondoltál, kivel találkozunk? – kérdeztem gyanakvóan. Nem hihette, hogy az apám ennyi idő alatt ideér és megtalál minket. Főleg nem, hogy megsérült több helyen is. Biztosan kórházban van még.

-          Sok volt ma a palotában a látogató, Liz. Az ide érkező vámpírok pedig, ha megérzik az illatodat, akkor megtörténhet, hogy kedvet kapnak egy kis vadászathoz – húzta el a száját.

-          Oh, már értem – nyeltem egy nagyot. – Kedves tőled, hogy vigyáztál ránk.

-          Örömmel tettem – mondta boldogan. – Többé nem tévesztelek szem elől, amíg ember vagy, abból csak a baj van.

-          Mire gondolsz? – lepődtem meg.

-          Az apád is csúnyán elintézett téged, pedig csak néhány pillanatra tévesztettelek szem elől – sóhajtott fel.

-          Az egyáltalán nem a te hibád volt, én bíztam benne túlságosan – vetettem ellen.

-          Lehetséges, de neked mégiscsak az apád, így érthető, hogy bíztál benne, abban az esetben nekem kellett volna gyanakvóbbnak lennem.

-          Nem hinném, hogy bárki is gondolt volna arra, hogy egyszer csak leüt, és meg akar szökni velem – rántottam meg a vállam. – Viszont, ha nem gond, akkor inkább hanyagoljuk ezt a témát, mert még túl friss az élmény – húztam el a számat.

-          Persze, ne haragudj, hogy felhoztam – bólintott rá azonnal. – Gyere, fürödj meg, addig én megkeresem Jane-t, és megbeszélem vele, hogy mikor induljunk. Gondolom, szeretnél előtte vacsorázni, vagy utána?

-          Van itt elég gyümölcs, szerintem mára elég lesz nekem ennyi, mert Esme nagyon sok ételt etetett velem napközben – vágtam rá azonnal. Most is tele voltam, szerintem három napig is kitartanék étel nélkül, nemhogy reggelig.

-          Biztos? Semmiből nem áll foglalnom egy asztalt a helyünkön, ha szeretnéd. Egyébként is, jól áll neked bor – mondta nevetve.

-          Na szép, azért akarsz elvinni vacsorázni, hogy becsípjek? – kérdeztem vádlón, de azért közben mosolyogtam.

-          Én soha nem határoztam meg a mennyiséget, úgyhogy a becsípést csakis magadnak köszönheted általában – válaszolta tetetett sértettséggel.

-          Na persze – forgattam meg a szemeimet. Na jó, talán egy picit én is benne voltam, meg a kíváncsiságom, de leginkább az, hogy nagyon finom, édes bort kaptam. Habár, ha jobban belegondolok, miért is lenne az baj, hogy kipróbálok egy-két dolgot még az átváltozásom előtt? Utána már úgysem tudok semmilyen emberi ételt, vagy italt fogyasztani.

-          Most már menj fürdeni, mert elkésünk, és Jane dühös lesz, azt pedig gondolom, te sem szeretnéd – mondta komolyan.

-          Természetesen nem szeretném, ha ez történne – bólintottam rá azonnal. – Megyek már – rántottam meg a masnit a ruhám hátán, és már el is indultam a fürdő felé.

-          Hm… csinos ez a ruha, és praktikus – szólt utánam.

-          Köszönöm, örülök, hogy elnyerte a tetszésed, mert tervezem, hogy veszek még néhány ilyet – fordultam vissza egy pillanatra. – Nem csatlakozol? – kérdeztem az ajtóból.

-          Nem hiszem, hogy akkor elkészülnél időben – mért végig Alec átható pillantással.

-          Ezzel arra utalsz, hogy nem tudsz uralkodni magadon, ha a helyzet megkívánja? – kérdeztem meglepetten. – Azt hittem, hogy te vagy a fegyelem mintapéldánya – csíptem oda még egy kicsit. Kíváncsi voltam, hogy meddig feszíthetem a húrt.

-          Liz, most tényleg menj be a fürdőszobába, és készülődj, különben nem megyünk sehová, és ezt most veheted némiképp fenyegetésnek is – dorombolta halkan. Már éppen válaszolni akartam valami csípőset, amikor a szám is tátva maradt a meglepetéstől, mert Alec olyan sebesen kapott fel és nyomott a falhoz, hogy szenvedélyesen megcsókoljon. A falhoz csapódás egy kicsit kellemetlen volt a hátam számára, de eszembe sem jutott, hogy erről említést tegyek a kedvesemnek, mert akkor a végén megint nem mer majd hozzám sem érni.  

-          Ne csináld ezt velem többé, ha csak nem akarsz bajba kerülni – vált el tőlem zihálva.

-          Nem is csináltam semmit – kuncogtam fel.

-          Dehogynem – vágta rá Alec a szemeit forgatva. – A csípőringatásod, az incselkedésed, az, hogy szándékosan vetted le a ruhát még mielőtt becsuktad volna az ajtót. Ahhoz képest, hogy azt mondtad, hogy egyáltalán nem értesz a férfiakhoz, engem mégis mindig az őrületbe tudsz kergetni.

-          Én csak próbálgatom a határaimat, és a te határaidat is, amik egyelőre nincsenek túl magas szinten, és ez határozottan imponál nekem – vigyorodtam el.

-          Pimasz kis fruska vagy, mondták már? – kérdezte a szemöldökét felvonva, majd a fogával elcsippentette a fehérneműpántomat.

-          Hé, ez egy nagyon jó minőségű darab volt, ráadásul az egyik kedvencem – mondtam tiltakozva.

-          Hát, kedvesem, legközelebb nem kergetsz az őrületbe, és akkor talán a kedvenc ruhadarabod egyike is túléli a velem való találkozást – vágott vissza azonnal. Majd ágyékát az enyémhez nyomta, amitől azonnal vágy cikázott át rajtam, meg egy kis félelem is, mert egyáltalán nem számítottam rá, hogy Alec erre készül, arra pedig végképp nem, hogy hajlandóságot fog mutatni arra, hogy tovább haladjunk, ahhoz képest, ameddig eddig eljutottunk. – Mi a baj, kicsim? – nézett mélyen a szemembe Alec, és finoman végigsimított az arcomon.

-          Semmi – vágtam rá azonnal. Nem fogom hagyni, hogy egy olyan apróság, mint a kislányos félelmem megakadályozzanak abban, hogy tovább fejlődjön a kapcsolatunk.

-          Rendben, majd elmondod, amikor úgy érzed, hogy szeretnéd – bólintott rá, majd a lábaimra állított, és finom puszit nyomott az ajkaimra. – Hagylak készülődni, addig megkeresem Jane-t, hogy gondolt-e valami egyéb programra is a színház után – nyelt egy nagyot, ahogy még egyszer végignézett a majdnem meztelen testemen, majd kiviharzott a szobából.

-          Huh, talán egy kicsit tényleg túlzásba estem – sóhajtottam fel a falnak támaszkodva. Mondjuk ezelőtt is éreztem már az Alecben tomboló vágyat, úgyhogy nem értem, hogy most honnan jött egy a kislányos ijedtség. Talán csak azért, mert olyan váratlan volt ez a mozdulat, és ez a hév.

-          Hoztam neked ruhát, Liz – hallottam meg Renata hangját az ajtóból, de a mosolya azonnal lefagyott, ahogy meglátott.

-          Valami baj történt? – kérdezte döbbenten.

-          Dehogy – kaptam össze magam gyorsan, majd szélesen rámosolyogtam, és elindultam a kád felé.

-          Alec egy kicsit elengedte magát? – kérdezte barátnőm gyanakvóan.

-          Renata, tudod, hogy mi még nem…

-          Nem muszáj mindig elmenni a végsőkig, egyébként pedig a hév a hátadhoz kapcsolódik, mert a hátad felső része már most nagyon vörös, ezután pedig csupa lila foltos lesz, ezt garantálom már ránézésre is.

-          Jézusom, el kell tüntetnem valahogy – néztem meg gyorsan a tükörben, és boldogan fellélegeztem, amikor megláttam, hogy nem olyan vészes a helyzet, mint ahogy gondoltam. Ráadásul a legtöbb ruhámmal el tudom takarni majd a foltot.

-          Nyilván azt akartad mondani, hogy szólsz Alecnek este, amikor kettesben lesztek, hogy legközelebb egy kicsit finomabban vágjon a falhoz a szenvedély hevében – fordított maga felé barátnőm rosszallóan.

-          Végre halad a kapcsolatunk, nem fogom elrontani – vágtam vissza azonnal.

-          Tőlem nem tudja meg, tegyél, amit akarsz, de ismerem Alecet és azt elárulom, hogy ha ő fedezi fel, még azelőtt, hogy szóltál volna neki, akkor nagyobb bajban lesztek mindketten, mintha rendesen megbeszéltétek volna dolgot – mondta Renata határozottan. – Az erejével kapcsolatban mindig őszintének kell lenned vele, különben, hogyan tudna megbízni magában és benned, amikor közel vagytok egymáshoz?

-          Jó, oké, tudom, hogy hosszútávon igazad van, de nem szeretném, ha megint begubózna – mondtam csalódottan.

-          Nem fog, ha őszintén megbeszéled vele, hogy mi a helyzet, és mit csináljon legközelebb másképp, akkor tudni fogja, hogy tökéletesen bízhat abban, hogy szólsz, amennyiben túlzásba esik. Ennyi az egész. Elég régóta ismerem Alecet ahhoz, hogy tudjam, az őszinteség a legrövidebb út, ha valami komoly dologról van szó.

-          Köszönöm a tanácsot, és a ruhát, de ha most nem haragszol – néztem rá bocsánatkérően.

-          Persze, megyek, készülődj csak – bólintott rá azonnal. – Tudom, hogy ez fontos este lesz, hiszen Jane úgy tűnik, hogy próbál nyitni feléd. Sok sikert – kacsintott rám. Majd egy szempillantás alatt eltűnt a fürdőből, és becsukta maga mögött az ajtót, én pedig magamra maradtam egy kicsit a gondolataimmal, hogy este hogyan magyarázzam el Alecnek ezt az apró balesetet, miután kettesben maradtunk…