La Push vámpírja - 76. fejezet

76. fejezet




(Johanna szemszöge)



Nem tudom, hogy mióta aludhattam már, de amikor magamhoz tértem már sötét volt. Még mindig Billy mellkasán pihentettem a fejemet, és hallgattam a szívverését, ami jóval szaporább volt, mint az átlag. Valószínűleg a testhőmérsékletüknek tudható be ez a hevesség, vagy a közelségemnek. Bár nem vagyok olyan nagyképű, hogy ilyesmire gondoljak. Miért lenne ilyen hatással rá az én jelenlétem?

- Jó reggelt – pislantottam fel Billyre.

- Inkább jó estét, édes – nyomott puszit a homlokomra.

- Mennyit aludtam? – kérdeztem kíváncsian.

- Nagyjából tíz órát – válaszolta azonnal. – Carlisle eléggé kiütött téged valamivel.

- Azt hiszem, hogy rám is fért. Te aludtál? – kérdeztem kíváncsian.

- Nem igazán – rázta meg a fejét. – Tudod az én bioritmusom nem éppen klasszikus. Van, hogy napokig is ébren vagyok, hogyha járőröznöm kell, de ma éjjel szabad vagyok, ezért is gondoltam arra, hogy gyere át hozzám. Igazság szerint még készültem is, de nem muszáj, hogyha inkább maradnál, és pihennél, én azt is megértem.

- Ne, én boldogan átmennék hozzád, ha nem vagy túl fáradt még – ajánlottam fel. Tényleg nagyon szerettem volna már látni, hogy hol nőtt fel.

- Ez esetben megvárom, hogy átöltözz, ha gondolod – ajánlotta lelkesen.

- Nem, jó leszek így, csak összepakolok egy-két holmit, amire szükségem lehet, és indulhatunk – mondtam határozottan. Csak egy váltás fehérnemű kell, egy pizsama, és a tisztálkodó csomagom.

- Rendben van, akkor megyek, és egy kicsit felmelegítem a kocsit – pattant fel az ágyból.

- Oké, pár perc, és ott leszek – bólintottam rá. Mire már el is tűnt.

Tanácstalanul fordultam a szekrényem felé, hogy mégis mit vigyek pontosan. Végül egy szatén pizsama mellett döntöttem. Mégsem kislányos, mint egy farkasos pizsi, de nem is olyan kihívó, mint egy mini kétrészes, amilyeneket Alice hozott nekem. Váltásruhát illetően pedig csak bedobtam egy egyszerű farmert, és pulóvert. Nem kell túl bonyolítani a dolgot. Sosem voltak túl elegáns ruháim, mert nem jártam olyan helyekre, ahol szükségem lehetet volna rá.

- Na azt hiszem, hogy minden megvan – néztem végig elégedetten a bőröndömön. Majd elindultam kifelé. Billy már az ajtó előtt várt az autóval. Amíg bezártam az ajtót, a csomagom már el is tűnt a kocsiba. Azután pedig kedvesem kinyitotta nekem az ajtót, és besegített a kocsiba. – Köszönöm – mosolyogtam rá.

- Nagyon szívesen – biccentett.

Billy egy szempillantás alatt mellettem termett a vezető ülésben, és már indított is. A vezetési stílusa nekem kissé vad volt, de már egészen kezdtem hozzászokni a sebességhez, mivel a Cullenek sem vezetnek éppen kíméletesen.

- Tudod, hogy százharminccal repesztesz? – nyeltem egy nagyot. Azért talán mégsem kéne meghalni, most, hogy mindent tisztáztunk.

- Oh, bocsánat – vett vissza azonnal a tempóból. – Néha megfeledkezem róla, hogy nem kell mindig rohannom.

- Ezt meg tudom érteni. Te is hajlamos vagy belefeledkezni a munkába, és én is – bólintottam rá. – Várj csak, te mit is dolgozol? – kérdeztem kíváncsian. Erről még soha nem beszéltünk. Hogyhogy nem tűnt fel nekem eddig, hogy nem is dolgozik?

- Hát igazság szerint a farkasság eléggé sok időmet elveszi, de van egy hatalmas kertünk, amit felváltva művelünk, így már nem sok pénz kell a megéléshez, amit anya rendesen felhalmozott a számunkra, úgyhogy nincsenek anyagi gondjaink így sem.

- Még nem is ismerem az anyukádat – kerekedtek el a szemeim.

- Dehogynem ismered, az igazi szüleim már nem élnek, így őket természetesen nem ismerheted, de a pótanyánk, Anthony édesanyja a mi anyánk is – válaszoltam. – Bella az, Isabella Black – mosolygott rám. Bennem pedig megállt az ütő.

- Bella? Az a Bella, aki Edward barátnője, és a legnagyobb jóindulattal is csak tizennyolc évesnek néz ki? Könyörgöm, jobb helyeken még alkoholt sem mérnek ki neki – csattantam fel.

- Lehet, de elmúlt hatvannyolc éves. Tudod, vámpír – szorította meg a kezem.

- Álljunk csak meg, eddig az mondtátok, hogy a vámpírok és a vérfarkasok ősellenségek – néztem rá komolyan. Nem hiszem el, hogy már megint semmit sem értek az egészből.

- Ez ebben a formában igaz is, de a Cullenekkel való viszonyunk ennél sokkal bonyolultabb, éppen Bella miatt. Ő mindkét családnak fontos, így a béke számunkra is mindenek elé került velük.

- Miért fontos mindkettőtöknek Bella? – lettem kíváncsi. Hogy került egy vámpír a vérfarkasok közé?

- Ez egy nagyon hosszú történet, és azt hiszem, hogy jobban jársz, hogyha ő meséli el. A lényeg, hogy anya még ember volt, amikor már a legjobb barátja volt az apámnak – magyarázta. – Tudod, amikor apám bevésődött az édesanyámba, akkor már Bella is vámpír volt, és Anthony is megszületett akkorra.

- Bevésődött? – kerekedtek el a szemeim. Hát ez meg mit jelent? – Mármint szerelmes lett az apukádba? Illetve az apukád belé? Ez valami farkasos kifejezés?

- Igen, tulajdonképpen ez a lényeg, csak nálunk ez kicsit bonyolultabb – állította meg az autót Billy. – Megérkeztünk – szállt ki gyorsan. Majd nekem is kinyitotta az ajtót.

- Valahogy úgy érzem, hogy több van ennek a dolognak a hátterében, mint amit mondasz – néztem rá gyanakvóan.

- Mindjárt megbeszéljük, csak előbb inkább menjünk fel a szobámba – mondtam komolyan.

- Rendben – mosolyogtam rá.

Mindig is kíváncsi voltam, hogy minden férfi olyan disznóólat csinál-e maga körül, mint az én bátyuskám. Egyszerűen borzalom, amit néha abban a szobában találok, pedig még nem is régóta lakta be a helyet.

- Gyere – fogta meg a kezem, és bevezetett a házba. – Ez itt a nappali, mellette a konyha, a szobám, és egy hatalmas fürdő. Odafönt pedig Anthony, Jake, anya, és az én régi szobám van. Miután anya és apa elment elfoglaltam a szobájukat, hogy ne zavarjam meg a családomat, amikor elmegyek járőrözni. Most nincs itthon senki. Anthony és Nathalie az Uley házban van, Gaby és Jake pedig Carlisle-hoz ment kismama kontrollt tartani.

- Hm… tényleg, Gabriella és Nathalie legalább megértik ezt az egészet. Mármint az egyik lány egy félvérbe szerelmes, míg a másik egy szintén vérfarkasba. Vagy az öcséd nem az? – néztem rá kérdőn.

- De az öcsém is az.

- Gabriella és Nath biztos szintén elájult vagy valami hasonló, amikor megtudta – vigyorodtam el. Legalább nem én voltam az egyetlen, aki sokkot kapott.

- Ami azt illeti Nathalie már ebben a világban nőtt fel, nem mellékesen vérfarkas is – harapta be az ajkát. – Gabriella pedig vámpírtámadás áldozata lett – nézett rám idegesen.

- Oh, tehát te vagy az egyetlen, akit közönséges halandóval hozott össze a sors – rogytam le a kanapéra.

- Kicsim, ezt nem így kell felfognod – térdelt le elém. – Te tökéletes vagy, minden szempontból. Egyáltalán nem vagy átlagos halandó, ahogy te fogalmaztál. Nálad szebbet, és csodálatosabbat nem is kívánhatnék – mondta komolyan. – Nem véletlenül beléd vésődtem be. Te vagy számomra a tökéletes.

- Honnan tudod ennyire biztosan? – kérdeztem döbbenten.

- Gyere, menjünk be a szobámba, és elmagyarázok mindent – húzott fel a kanapéról. Azután pedig bevezetett a saját kis birodalmába. Legnagyobb megdöbbenésemre pedáns rend volt odabent, leszámítva egy-két eldobott ruhadarabot, ami a szőnyegen éktelenkedett. – Tudom, hogy nem nagy szám, de az enyém – rántotta meg a vállát.

- Ez egy nagyon szép szoba – mondtam elismerően. Otthonos, és kellemes. Egészen modern a stílusa is.

- Köszönöm – mosolygott rám. – Gyere, érezd otthon magad – ültetett le az ágyra. Majd ő is helyet foglalt mellettem. – Akkor belekezdek – sóhajtott fel. – A bevésődés a farkasoknál olyan, mint a szerelem első látásra, de ez az érzés bennünk egy egész életen át kitart. Abba vésődünk be, aki a tökéletes a számunkra, számomra pedig te vagy a tökéletes. Tudtam, ahogy megláttalak, hogy veled akarok lenni. Eddig fogalmam sem volt, hogy mit érzett apám az édesanyám mellett, de most már pontosan tudom. Te vagy minden, amire valaha is vágytam, és vágyom. Hogyha megengeded, akkor én boldoggá teszlek.

- Várj, állj meg egy pillanatra – emeltem fel a kezeimet. Még hogy szerelem első látásra, meg egy életre szól. Ez nem valami hihető, mert semmi nem szól egy életre. Aki ezt mondja, az túlzásokba esik. Örökké tartó szerelem, házasság, gyerekek, ez nem az én világom. – Ne mondj olyan dolgokat, amiket nem fogsz tudni betartani. Nem hiszek az ilyesmiben.

- Ez érthető – biccentett. – Ezt a választ vártam tőled. Viszont a kérdés az, hogy legalább egy esélyt adsz-e rá, hogy bebizonyítsam, hogy életedben először tévedsz valamivel kapcsolatban.

- Tévedtem már sokszor – legyintettem.

- Már megint csak találgathatok a múltaddal kapcsolatban, igaz? – csóválta meg a fejét.

- Nem szeretem felhánytorgatni, már úgyis mindegy – rántottam meg a vállam. Amit nem tud az ember, az nem fáj neki. Sok bajom volt az életemmel, de a lényeg, hogy most már egészen jól alakul a helyzetem.

- Te mindent tudsz rólam, én viszont alig tudok valamit rólad – mondta panaszosan. – Mikor fogunk eljutni odáig, hogy teljes mértékben megbízol bennem? Elmeséled valaha az életed teljes történetét?

- Talán, de nem ígérek semmit – válaszoltam halkan. – Ha ez neked nem felel meg, akkor megértelek, de most ezt tudom adni.

- Nekem megfelel, a kérdés az, hogy te adsz-e esélyt rá, hogy meggyőzzelek a tévedésedről – nézett rám komolyan.

- Adok – válaszoltam tömören.

Az igazság az, hogy már régóta hiszek Billyben, csak nem merem neki is megmutatni, mert mi van, hogyha mégis kihasználja a helyzetet, hogy sokat jelent a számomra. Nem akarom, hogy örökké tartó szerelmet ígérjen nekem már most, mert akkor túl nagy lesz a csalódás, hogyha mégis megváltozik a helyzet. Így jó, biztonságos.

- Nos, ha már ezt is megbeszéltük, akkor meghívhatlak egy finom vacsorára? Ígértem egy pizzát, ha most megrendeljük, akkor negyven perc múlva lesz mit enni – ajánlotta lehetőséget.

- Az túl hosszú idő. Mit szólnál két Johanna féle világbajnok szendvicshez?

- Az a méretétől függ, hogyha a farkas étvágyamat veszed figyelembe, akkor legyen inkább tíz Johanna féle világbajnok szendvics – mosolyodott el.

- Értem, hát, mi tagadás, az már tényleg feltűnt, hogy nem eszel kismadárnak való adagokat – nevettem fel. – Jut eszembe, mi a helyzet a sütivel, amit ígérgettél?

- Természetesen felfaljuk azt is, a hűtőben van – fogta meg a kezem. Azután pedig elvezetett a konyhába, ahol egy hatalmas hűtő tele volt mindenféle finomsággal. A lélegzetem is elállt, amikor kinyitottuk. Sült hús szeletek, szószok, zöldségek és minden, ami csak szem szájnak ingere.

- Megtalálsz itt mindent ahhoz a világbajnok szendvicshez? – kérdezte Billy mosolyogva.

- Ami azt illeti, azt hiszem, hogy még sokkal többet is – mosolyodtam el. – Kérek egy vágódeszkát, egy éles kést, kenyeret, és kenőkést – adtam ki az utasítást.

- Igenis hölgyem – szalutált kedvesem. Majd egy szempillantás alatt a pultra pakolt mindent, amit kértem.

Én pedig kivettem mindent a hűtőből, amire szükségem volt. Felvágtam a kenyeret, és mindet megkentem vajjal, tettem rájuk egy-egy szelet húst, paradicsomot, uborkát, majd alaposan meglocsoltam majonézzel, és egy kis tabasco szósszal.

- Tudod, hogy az méregerős, ugye? – kérdezte kikerekedett szemekkel.

- Igen, tudom. Próbáltad már csokitortán? – villantottam rá a szemeimet.

- Na jó, a főzési szokásaidat még meg kell tárgyalnunk – mondta szigorúan. – Szendvicsen és sülteken lehet tabasco, de a süteményeknek a közelében sem akarom meglátni.

- Jól van, nyugi, nem fogok csípős szósszal támadni rád – nevettem fel. – Gyere, inkább egyél. Tálaltam a vacsorát – nyomtam a kezébe egy hatalmas tányért dugig pakolva a kenyerekkel.

- Jól néz ki – mérte végig elismerően az alkotásom.

- Akkor együnk – vittem az asztalhoz én is a tányérkámat.

Leültünk a kényelmes székekbe, és mindketten nekiestünk a vacsorának. Illetve én csak elképedve néztem, hogy miközben én megettem egy szendvicset, addig Billy befalt egy fél tányérnyit. Bár ha belegondolok, akkor legalább egyszerre végzünk mindig a vacsorával. Csak neki egy tepsinyi kell, nekem pedig egy szeletnyi, bár ez már részletkérdés. Álljunk csak meg. Közös vacsorák? Mi a fenéről gondolkodom? Mintha már házasok lennénk. Mi ütött belém? Én nem szoktam álmodozni, pláne nem ilyenekről. Közös jövő? Esti civódások? Ez őrültség. Bár, ha figyelembe veszem, hogy Billy nem kevesebb időre tervez, mint holtomiglan-holtodiglan, akkor minden jogom megvan rá, hogy ilyen buta gondolataim legyenek. Más nézőpontból viszont miért ne élhetnék a mának? Ha belegondolok, jól érzem magam Billyvel, szeretem, és ezt be is vallottam. Ki kéne használnom a lehetőséget, ameddig ő is akar engem. Utána még ráérek sírni, és még az is lehet, hogy ez a bevésődés dolog tényleg annyira életre szóló egy farkasnál, ahogy mondja. Bár amilyen az én szerencsém Billy valahogy mégiscsak kiszeret belőlem.

- Ez nagyszerű volt, köszönöm – szakított ki a gondolataimból.

- Igazán nincs mit – mosolyogtam rá.

- Szeretnél lezuhanyozni? A sütit akár megehetjük egy film közben is – ajánlotta kedvesen.

- Kezdd te a zuhanyt, addig én összeszedem a holmimat a fürdéshez – válaszoltam halkan.

- Rendben, akkor addig érezd itthon magad – mondta. Majd már el is tűnt a fürdőszoba felé. Néhány perc múlva pedig már hallottam is, ahogy csobog a víz.

- Na jó, Johanna, most vagy soha – motyogtam magam elé.

Azután pedig összeszedtem minden bátorságomat, és Billy után mentem a fürdőszobába. Halkan nyitottam be, majd idegesen kapkodtam le magamról a ruhákat. Viszont amikor a bugyimhoz értem elbizonytalanodtam. Talán ez mégsem annyira jó ötlet, mint most hiszem. Még jó, hogy nem lát engem a zuhanyfüggönyön át. Mit szólna, hogyha itt találna egy szál bugyiban, miközben azon gondolkozom, hogy igen, vagy nem. Ha megteszem most ezt a lépést, akkor már nem lesz visszaút, és végérvényesen a barátnője leszek, ha viszont nem teszem meg, akkor megmaradok az évek óta biztonságos kis fészkemben, ahová senki sem jut be. Mi a jobb? Megint megadni az esélyt Billynek, aki nem okozott még csalódást, vagy inkább rejtve maradni az érzések elől?

- Megérdemlünk egy esélyt – motyogtam halkan, hogy ne bukjak le.

Majd remegő kezekkel megfogtam az utolsó ruhadarabom szegélyét, és végigcsúsztatva a combjaimon levettem magamról. Néhány pillanattal később pedig a lábaim maguktól indultak el a kád felé, ahol egy szempillantás alatt besiklottam Billy mellé, de a reakcióját nem láttam, mert nem mertem rá nézni. Féltem, hogy mit látok majd a szemében.

- Johanna? Mit… – kérdezte reszelős hangon.

- Most ne beszélj – simultam hozzá.

- De…

- Sh… - fontam a karjaimat a nyaka köré. – Tudom, hogy te is akarod.

- Ezt egy pillanatig sem tagadnám, de megint elég hirtelen a váltás. Az imént még féltél az elkötelezettségtől, amit a bevésődés nyújt, most pedig itt vagy a magad csodálatos valójában, és... szerintem nem kéne ezt elsietnünk.

- Ez csak szex Billy, miért kerítesz ennek is ekkora feneket? Felnőtt emberek vagyunk, és ha a barátnőd vagyok, akkor ez megtörténik – léptem hátrébb egy lépést. – Jól érzem magam veled, és te is velem, akkor mi a gond? Nem értelek, férfi vagy – takartam el magam a kezeimmel dühösen.

- Nem, ez nem csak szex – csattant el Billy. – Miért nem becsülöd meg magad jobban? Ha együtt leszünk, mert egyszer együtt leszünk, akkor az, szeretkezés lesz, és nem szex.

- Mi a különbség? – kérdeztem ingerülten. – Világszerte nevezik szeretkezésnek, együttlétnek, szerelmeskedésnek, szexuális együttlétnek, közösülésnek, szexnek. Nem teljesen mindegy, hogy mi a kifejezés?

- Nagy a különbség az alternatívák között. Szex az lenne, ha most a falhoz préselnélek, és nem sokat foglalkozva semmivel a magamévá tennélek.

- Na és mi a szeretkezés a te olvasatodban? – forgattam meg a szemeimet. Gondolom az, ha közben meg is csókol.

- Ez – termett előttem. Majd gyengéden a karjaiba kapott, és elindult velem a szoba felé. Végig a szemembe nézett, amikor pedig az ágyhoz értünk lágyan lefektetett rá. Azután pedig fölém helyezkedett. Már éppen a dereka köré akartam kulcsolni a lábaimat, de a combjai közé fogta az enyémeket, így nem tudtam. – Nem fogjuk most megtenni, ilyen lelki állapotban nem. Csupán megmutatom neked, hogy mi a különbség, amit a jelek szerint még nem volt kivel megtapasztalnod, különben nem így vélekednél a szeretkezés fogalmáról.

- Ne beszélj zöldeket – kezdtem el fészkelődni alatta.

- Majd meglátjuk, hogy ki beszél zöldeket – mosolyodott el. – Engedd el magad – motyogta az ajkaimra, majd megcsókolt. Ez a csók viszont egyáltalán nem volt olyan, mint bármelyik, amit életemben kaptam. Gyengéd volt, és puhatolózó, nem sürgető, és vad. Billy óvatos volt, és finoman kért bebocsátást a számba, amit boldogan meg is adtam neki. Azután pedig mellém helyezkedett, és elengedte a kezeimet. Azonnal el akartam kezdeni simogatni őt, de egy gyors mozdulat után megint a fejem fölött találtam mindkét kezem. – Viselkedj, és feküdj nyugton, különben a támlához kell kötöznöm téged – villantak rám a szemei. – Szóval, jó leszel? – kérdezte ellentmondást nem tűrve.

- Igen – nyögtem, amikor az ajkai a nyakamhoz értek.

Finoman szívogatta az érzékeny felületet, és olykor óvatosan bele is harapott, fokozatosan egyre lejjebb haladva a bőrömön. Mikor a melleimhez ért már önkívületi állapotban vonaglottam, és kezeimmel a fejtámlát markolva élveztem minden egyes érintést. Míg egyik kezével az arcomat simogatta, addig a másikkal a combon belső felén simított végig, de szándékosan elkerülte vágyam központját.

- Billy? – nyöszörögtem.

- Most pedig szépen hasra fordulsz – gurított egyet rajtam.

- Hé… - morogtam panaszosan.

Viszont amint megéreztem ajkait a lapockámon, és kezét a hátsómon azonnal felhagytam a tiltakozással. Úgy bánt velem, mintha drága kincs lennék. Még soha nem ért hozzám így senki. Olyan érzéseket keltett bennem, amiket eddig még nem is ismertem. Annyira elengedtem magam, hogy észre sem vettem, hogy már megint a hátamon fekszem, csak akkor, amikor Billy keze végre elérte a legsajgóbb pontomat. Gátlástalanul nyögdécseltem, és sóhajtoztam, miközben kezeim már szinte eltörték a fejtámlát. Billy mozdulatai nyomán remegéshullámok sorozata áradt szét a testemben, ami egy mindent elsöprő robbanásban csúcsosodott ki, amitől hangosan felsikoltottam, a hátam ívbe feszült, utána pedig visszahanyatlottam a párnára. Hát ilyen a beteljesülés. Még soha nem volt részem benne eddig.

- Én ezt nevezem szeretkezésnek – suttogta Billy a fülembe. – Érzed már a szex, és a szerelmeskedés közötti különbséget?

- Azt hiszem, hogy kapizsgálom – ziháltam halkan.

- Helyes, akkor ezt a kérdést is megtárgyaltuk – rántotta ránk a takarót. – Most pedig aludjunk egyet, mert veled ellentétben én nem aludtam át a napot – nyomott puszit az ajkaimra.

- Nem, előbb még szeretkezni fogunk – gördítettem a hátára. Majd a csípőjére helyezkedtem. – Ne félj, nem szexelni akarok, hanem szeretkezni. Most már tudom, hogy mi a különbség. Soha többé nem akarok sima közösülést, csak szerelmeskedést, veled – vettem kezembe férfiasságát. – Ne próbálj ellenállni, akarlak, téged, és senki mást. Veled lenni, ameddig csak akarod.

- Ez fordítva is igaz – fordított maga alá. Azután pedig újra simogatni kezdett.

- Billy, kérlek, gyere… - tekeredtem köré amennyire csak tudtam.

- Szeretlek – mondta tele szenvedéllyel. Utána pedig várakozóan nézett rám.

- Én is szeretlek – mondtam komolyan.

Tényleg így éreztem. A mai események rádöbbentettek, hogy sokkal többet érzék Billy iránt, mint amennyit valaha is képzeltem. Tényleg szeretem, igazán és őszintén, és vele akarok maradni, mindig, csak vele. Sosem voltam egy szende szűzlány, inkább kemény, és megközelíthetetlen, sosem mutattam érzelmeket férfiak iránt, pontosabban csak egy férfi iránt, aki eddig volt az életemben, de most úgy érzem magam, mint egy igazi királynő, aki megtalálta az ő királyfiát. Talán lehetnek igazak a tündérmesék, és megtalálhatom azt, aki majd vigyáz rám és szeret életem végéig? Nem volt több időm gondolkodni, mert Billy lágyan a lábaim közé furakodott.

- Helyes válasz – mosolyodott el. Majd szenvedélyesen megcsókolt miközben végre a magáévá tett.

Olyan finom volt, és gyengéd, mintha csak pillangók százai simogatnának, és érintenének, miközben lágy, mégis szenvedélyes ritmust diktált. Minden megszűnt létezni körülöttem, csak Billy volt, és az az elképesztően bizsergető érzés, amit kiváltott belőlem minden egyes mozdulatával, morgásával, vagy sóhajtásával. Néhány hosszú perc után pedig a hátam ismét ívbe feszült, és gátlástalanul kiáltottam szerelmem nevét, aki néhány mozdulattal később követett a gyönyör birodalmába. Sosem hittem, hogy ez ilyen is lehet.

- Az enyém leszel? – kérdezte halkan.

- Mindig – válaszoltam teljes meggyőződéssel, és ezúttal hittem is benne.