La Push vámpírja - 88. fejezet

88. fejezet


SZIASZTOK! MÉG EGYSZER B.Ú.É.K MINDENKINEK! MEGHOZTAM AZ IDEI ÉV ELSŐ BEJEGYZÉSÉT, REMÉLTEM, HOGY TETSZENI FOG. KÖNNYED KIS ROMANTIKUS FEJEZET. PUSZI, DRUSILLA :D

(Gabriella szemszöge)



Hihetetlenül boldog voltam, amióta Timothy kibújt a pocakomból. Eddig is fantasztikus volt az életem, de most tényleg, igazán tökéletessé vált. A jegygyűrű itt csillog az ujjamon, a világ legfantasztikusabb férfija az enyém, és van egy tökéletes kisfiam. Minden, amire valaha is áhítoztam. Talán majd egyszer még egy kislány tetézheti ezt az elégedettséget. Már csak egy valami van hátra. Itt az ideje egy keresztelőnek, és Jacobbal már megbeszéltük a keresztszülők kilétét is, már csak meg kell kérdeznünk, hogy vállalják-e a tisztséget.

- Szia, bejöhetek? – dugta be a fejét Rose.

- Persze, gyere – mosolyogtam rá.

- Jacob? Néhány perccel ezelőtt még hallottam, hogy veletek van – ráncolta össze a szemöldökét.

- Igen, velünk is volt, de el kellett mennie járőrözni. Mostanában nagyon nyugtalan valamiért, ami nem tetszik – mondtam komolyan. Vagy nem tudom, hogy mi a baja, mert nekem nem mondja el. – Tegnap éjjel is, amikor hozzá bújtam, olyan volt, mint egy deszka. A karjait automatikusan körém fonta, ahogy mindig, de mégsem mozdult meg igazán. Máskor beszélgetünk, vagy végigsimít a hátamon, megcsókol, de most semmi – panaszoltam el.

- Különös – gondolkodott el Rose. – Hacsak… - emelte fel az ujját. – Carlisle szerint már teljesen rendbe jöttél, minden tekintetben. Igaz?

- Hát persze. Minden rendben van velem – bólintottam rá.

- Nem lehet, hogy Jake szeretne veled lenni? - kérdezte pajkosan.

- De hát, ő is tudja, hogy csak egy apró utalás, és én már az övé is vagyok. Sosem volt ilyen jellegű problémánk – ráztam meg a fejem. – Mi mindent meg tudunk beszélni.

- Talán csak zavarban van, és nem mer még újra közeledni feléd. Mondott olyat, hogy „most csak a baba számít, Timothy az első”, meg ehhez hasonlók? – kérdezte kíváncsian.

- Ami azt illeti említette egy párszor – kerekedtek ki a szemeim. – Nem, Jacob nem lehet ilyen kis butus. Hiszen tudja, hogy én is mennyire imádom őt.

- Tudni egészen biztosan tudja, de nyilvánvalóan a gyereket és téged próbál óvni. A babától nem akarja elvenni az anyját egy pillanatra sem, míg téged hagyni akar még pihenni, hogy egészen biztosan, tökéletesen regenerálódhass – magyarázta Rose.

- Felcsaptál pszichológusnak? – kérdeztem döbbenten.

- Nem, de ez így van. Carlisle is többször kezelt utólag házaspárokat, mert egy kisbabával korántsem könnyű. Akármekkora ajándék is egy ilyen kis csöppség, néhány apuka hajlamos butaságokat csinálni a pici megérkezése után. Jake pedig imád titeket, és lehet, hogy nem akarja egy pillanatra sem megszakítani a különleges köteléket, ami közted, és a fiad között van – állapította meg. – Hidd el, hogy csakis ez lehet a gond – mondta határozottan.

- Tehát az szóba sem jöhet, hogy a megnagyobbodott hátsóm, és a pocakomon megjelent kis párnácska tehet róla – fintorodtam el.

- Ugyan már, Gaby, te egyáltalán nem vagy kövér. Gyönyörű vagy. Kivirultál a terhességtől, és az anyaságtól. Nagyjából két-három kilót szedhettél fel, ami rajtad maradt egyelőre, és ez korántsem olyan sok – mondta barátnőm szigorúan. – Nehogy elveszítsd az önbizalmad néhány kiló miatt. Egyébként Jacob akkor is imádna, hogyha száz kilós lennél, a bevésődése vagy, és mint ilyen, örökké csakis téged fog imádni – jelentette ki Rose határozottan.

- Rendben, akkor majd este beszélek vele, hogyha hazajött – bólintottam rá. Igaza lehet Rosalie-nak. Azért a kérdést még felteszem, amit szerettem volna megbeszélni vele már régóta.

- Rose, kérhetnék két dolgot? – kezdtem bele.

- Hát persze, mondd csak – simogatta meg Tim fejecskéjét, aki azonnal elmosolyodott a gyengéd érintéstől.

- Az egyik kérésem az lenne, hogy esetleg vigyáznál Timothyra ma éjjel? Jacobbal meg kell beszélnünk néhány dolgot – haraptam az ajkamba.

- Hát persze, boldogan. Imádok vigyázni rá. Nagyon jól fogunk mulatni, ugye prücsök? – emelte ki a kiságyból boldogan. – Na és mi lenne a másik kérés?

- Sokat tanakodtunk Jake-kel, és arra jutottunk, hogy nagyon szeretnénk, hogyha te lennél Tim keresztanyja, hogyha elvállalod. Természetesen Jacob is meg fogja kérni Emmettet, hogy legyen a kisfiunk keresztapja – mondtam kissé félve.

Nem tudtam, hogy tulajdonképpen milyen reakcióra is számíthatok, de nagyon reméltem, hogy el fogják fogadni az ajánlatunkat. Náluk jobb keresztszülőket keresve sem találnánk.

- Ezt most teljesen komolyan kérdezted? – kérdezett vissza Rose meghatottan.

- Igen – mosolyogtam rá. – Nagyon szeretnénk, hogy te lennél a keresztanyja – mondtam határozottan.

- Megtiszteltetés lenne a számomra, hogyha én lehetnék az – vetette magát a nyakamba. – Köszönöm szépen.

- Nem, én köszönöm – öleltem át én is őt.

- Még soha nem kaptam ilyen szép ajándékot, mint ez a felajánlás – mondta meghatottan. – Nagyon jó keresztanyja leszek Timnek, ezt megígérhetem.

- Soha nem is kételkednék benne – mosolyodtam el. Timothy éppen ebben a pillanatban kezdte el Rose felsőjét cibálni, minden bizonnyal azért, mert éhes volt.

- Oh, én nem tudok neked enni adni, kincsem – mosolyodott el Rosalie. – Ennivaló csak anyánál van, a keresztanyunál nincs – simogatta meg az arcocskáját. – Majd ha ehetsz már papikat, akkor tőlem is lehet majd kérni – magyarázta neki gyengéden.

Én pedig közben kiszabadítottam a mellemet, hogy Tim ehessen. Ahogy átvettem őt Rosalie karjaiból azonnal hevesen rám tapadt, és már itta is a tejet. Valamit ki kell találnom, mert a sok szoptatástól már kezdenek kisebesedni, és nagyon érzékennyé válni a mellbimbóim. Tim nem nagyon kíméli, amikor evésről van szó. Ebből is látszik, hogy igazi kis farkas. Hogyha a pocakjáról van szó, akkor nem ismer határokat. Alig győzöm őt tejjel, de amíg nem muszáj, addig nem adok neki tápszert. Sőt, nagyon remélem, hogy kitart a tejem addig, ameddig már ehet rendes bébiételeket is.

- Oh, jut eszembe, Carlisle hagyott neked egy krémet az íróasztalán. Máris hozom – szaladt ki Rose a szobából. Néhány pillanat múlva pedig már újra velem is volt, és egy krémet nyomott a kezembe.

- PureLan? – olvastam el a feliratot. – Ezt miért kapom? Au… édesem, egy picit jobban kíméljük a mamit, nem szaladok el, ehetsz nyugodtan lassabban is – fordultam kisfiam felé. Aki bár nagyon értelmes volt, de szinte állandóan éhes is, ezért nem tudtam leszoktatni a mohóságról, ami néha igen fájdalmas volt. Még akkor is, hogyha tudom, hogy nem akar bántani.

- Carlisle azt üzeni neked, hogyha Tim evett, akkor azt javasolná, hogy fejjünk le egy-két adag tejet, és kend be ezzel a krémmel az érzékeny részeket. Segít, hogy nehogy kisebesedjenek, és hogyha néha használod, amikor úgy érzed, hogy szükséges, akkor elkerülheted a fokozott érzékenységet – magyarázta Rose. Valószínűleg ezt tökéletesen idézte fogadott apjától.

- Ez nagyszerű, köszönöm – vettem el a krémet. Azt hiszem, hogy ez most ráfér a kényes területekre.

- Igazán nincs mit – legyintett Rose. – Carlisle mindig ügyel a részletekre is. Mind láttuk, hogy tegnap már alig bírtál elviselni bármilyen felsőt is – mondta barátnőm.

Mire Timothy, ahogy felfogta, hogy miatta fáj a keblem, azonnal elkapta a száját a mellemről, és pityeregni kezdett. Annyira értelmes, de neki még nem kéne ilyesmivel foglalkoznia, én meg tudom oldani a mohóságát. Tudom, hogy nehéz egy farkasnak elegendő mennyiségű ételt produkálni.

- Nem-nem – ráztam meg a fejem. Majd gyengéden visszatoltam kisfiam fejét a mellemhez. – Neked még nem szabad semmi miatt sem bűntudatot érezni. Most az a dolgom, hogy tápláljalak téged, és szeresselek, úgyhogy tessék enni, különben nem leszünk jóban – mondtam szigorúan. Mire Tim bátortalanul ugyan, de elkezdte újra szívni a tejet, ezúttal azonban sokkal óvatosabban, és lassabban, mint ahogy eddig tette.

- Szerinted megértette, hogy miről beszéltünk az imént? – kérdezte barátnőm elámulva.

- Igen, egészen biztosan – bólintottam rá. – Túlságosan is okos, úgyhogy vigyázni kell, hogy mit mondunk, vagy teszünk előtte.

- Rendben, többé nem hozok fel ilyen témát a jelenlétében – bólintott rá komolyan. – Hogyha evett, akkor nagyon szívesen megbüfiztetem, és vigyázok rá, amíg lefejed a tejedet. Akár egész nap is boldogan vigyázok rá, nincs más dolgom, te pedig akkor készülődhetsz az estére. Sok mindent kell majd megbeszélnetek – ajánlotta barátnőm lelkesen.

- Azért majd én is csatlakozom hozzátok napközben, de hálás lennék, hogyha vigyáznál rá – mosolyodtam el. – Azt hiszem, hogy ezt a helyzetet jobb, hogyha minél előbb tisztázzuk a leendő férjemmel – mondtam kissé morcosan.

Eddig minden megbeszéltünk az égvilágon. Erre most butaságok miatt kerüli az érintéseimet. Illetve nem is butaság. Tulajdonképpen nagyon is figyelmes, hogy ennyire szeretne vigyázni rám.

- Ne bántsd, minden légvételével csak azt akarja, hogy te boldog légy. Látszik rajta, hogy mennyire rajong érted – mondta Rose komolyan. Mire én kérdőn néztem rá. – Tudom, hogy nem mutatom ki rajongásom a farkasok iránt, de Jacobot kifejezetten kedvelem. Más az életszemlélete, mint a legtöbbeknek.

- Nem is tudnám bántani, hiszen szeretem – mondtam határozottan. – Csak egy kisebb leckét fog kapni, amit megérdemel.

- Rendben, te tudod – mosolyodott el Rose. – Most nagyjából egy méreted lehet velem, ami a fehérneműt illeti. Mindjárt hozok neked néhány ígéretes, vadonatúj darabot – mosolyodott el.

- Nem hiszem, hogy… - kezdtem bele, de már el is tűnt.

- Dehogynem kell – ellenkezett azonnal a megkezdett mondatomra. – Nézd csak, itt van egy bordó, egy fekete-arany, és egy smaragdzöld szett is. Bármelyik nagyszerűen fog állni rajtad. Nem régen vásároltam őket. Pontosabban még tegnap hoztam, na, gyerünk válassz egyet – lelkesedett be.

- Én, ezeket nem vehetem fel – ráztam meg a fejem.

Ez itt mind szexis csípőfazon, én pedig pocakos vagyok. Ráadásul két terhességi csík is húzódik a hasamon. A kezelés még nem tüntette el őket teljesen.

- Már miért ne vehetnéd fel? – döbbent meg Rosalie. – Én örömmel neked adom bármelyiket – pakolta le őket az ágyra.

- Tudom, de nem állnának jól, jelen állapotomban – húztam el a számat.

- Gaby, ez nem igaz, te gyönyörű vagy – mondta teljes meggyőződéssel.

- Nem vagyok az, láttad a hasamat, nem igaz?

- Van rajta terhességi csík, de el fog tűnni hamarosan. Egyébként is, szerinted ettől kevésbé leszel szép Jacob számára? Komolyan azt hiszed, hogy neki a külsőd számít? A kisfia édesanyja vagy, a szerelme, a bevésődése. Komolyan nekem kell bizonygatnom, hogy micsoda kincs vagy a számára?

- Nem, én tudom, hogy mennyire szeret minket, de akkor is. Én ezt nem vehetem fel – jelentettem ki.

- Jól van – sóhajtott fel. - Akkor van egy szép sötétkék bodym, ami eltakarja a hasadat. Az jó lesz? – kérdezte gyengéden. – Viszont előbb-utóbb az is le fog kerülni rólad.

- Nem baj, a bodyért nagyon hálás lennék – mondtam boldogan. Azzal tudok leszorítani valamennyit a pocakomból, a francia bugyival pedig optikailag lekisebbítem a hátsó felem.

- Jól van, akkor hozom – kapta fel a fehérneműket.

Majd elsietett, és az ígért bodyval tért vissza, aminek tényleg nagyon örültem. Miután Timothy befejezte az evést, ami most bár sokkal hosszabb ideig tartott, de határozottan kevésbé volt mohó, lefejtem két nagy adag tejet, és utána azonnal bekentem magam a krémmel, amit Carlisle küldött nekem, és nem sokkal később már éreztem is a jótékony hatását. Egyre kevésbé feszült a sérült rész, majd mintha nem is lettek volna megviselve mostanában a kebleim teljesen elmúlt. Így sokkal könnyebb lesz a szoptatás. Kisfiam a nap hátralévő részét leendő keresztanyjával, és dédnagyanyjával töltötte, de én is sokat sündörögtem körülöttük. Nem mintha nem tudták volna tökéletesen ellátni a fiamat, de be kell vallanom, hogy hiányzott a kisbabám egész lénye, ha nem volt mellettem. Este pedig miután Rose-zal megfürdettük Timet, visszamentem a kedvesemmel közös szobánkba, és felvettem a bodyt a francia bugyival, és magamra vettem még egy szatén köntöst is. Már kilencfelé járt az idő, amikor megérkezett Jacob.

- Szia, kicsim – mosolygott rám. – Hol van, Timothy?

- Ma éjjel Rose és Emmett vigyáz rá – válaszoltam.

- Oh, hogyhogy? – döbbent meg. – Rosszul érzed magad? Vagy nagyon elfáradtál az utóbbi napokban? – ült le mellém az ágyra.

- Nem, van néhány megbeszélnivalónk – mondtam határozottan.

- Valami baj van, édes? – simított végig az arcomon.

- Nem tudom, te mondd meg, hogy mostanában miért vagy ilyen feszült – mordultam rá. – Tudtommal mi mindent megbeszélünk – fűztem még hozzá.

- Nincs semmi baj, Gaby. Én csak, nem akartalak terhelni, hiszen itt van Tim, és alig alszol mostanában valamicskét – kezdett bele.

- Lehet, hogy kicsit fáradtabb vagyok, mint szoktam, de ez téged nem jogosít fel arra, hogy a kettőnkről szóló kérdésekben egyedül dönts – mondtam feldúltan.

- Igazad van, sajnálom – fedeztem fel végre a felismerést Jake szemeiben. Hát rájött végre, hogy lebukott. – Gabriella, én csak…

- Azt hiszed, hogy én nem akarlak téged? Tudod, hogy milyen régen voltunk már együtt? Azt hiszed, hogy nem vágytam rád tegnap éjjel, amikor szorosan hozzád simultam? – vettem le magamról a köntöst dühösen.

- Nem jól olvasok a jelekből, drágám, ezt már tudhatnád – simított végig a felszabadult dekoltázsomon.

- Legközelebb ne dönts mindkettőnk helyett, csak ezt ígérd meg – mondtam megenyhülve.

- Rendben, megígérem – egyezett bele azonnal.

Majd szenvedélyesen megcsókolt, és azonnal le is döntött az ágyra. Hevesebb volt, mint valaha, de egyáltalán nem bántam a dolgot. Azonnal Jacob köré tekeredtem, és lecibáltam róla a pólóját, azután pedig egyből kicsatoltam az övét is. Jake keze pedig legérzékenyebb pontomra simult a fehérneműmön keresztül, és simogatni kezdett, amitől elégedetten nyögtem fel. Nem is kellett hozzá csak néhány mozdulat, és én már teljesen fel is hevültem. Elégedetten nyögdécselve csatoltam ki a nadrágját, majd meg is szabadítottam tőle, és hátat fordítottam szerelmemnek, hogy kényelmesen hozzám férjen.

- Öhm… kicsim, most már nincs útban a pocid, szóval akár vissza is fordulhatnál – bontogatta ki a body fűzőjét.

- Oh, igaz – kuncogtam fel. Már úgy hozzászoktam ehhez a megoldáshoz, hogy reflexből helyezkedtem a megszokott pózba. Jake egy mozdulattal fordított vissza maga felé, én pedig nem elleneztem a dolgot. Újabb szenvedélyes csókban forrtunk össze, de hirtelen elakadt a lélegzetem, amikor szerelmem le akarta húzni rólam a felsőt. – Kapcsold le a villanyt, kérlek – kaptam el a kezét.

- Miért? – vágott értetlen arcot. – Láttalak már meztelenül, édesem. Eddig nem zavart téged. Mi a baj?

- Semmi, csak még nem nyertem vissza az eredeti formám – vallottam be, ha már őszinték vagyunk. – Na és, van két csík a hasamon – fűztem hozzá kissé idegesen.

- Majd eltűnnek onnan, édesem. Engem nem zavar. Te akkor is gyönyörű vagy – simogatta meg az arcomat. Majd lehúzta rólam a felsőt. Azonnal idegesen kaptam a kezeimet a hasamhoz, de Jacob csak melegen rám mosolygott, és elhúzta őket a csíkokról. Azután pedig lágy csókot lehelt mindkét foltra. – Csodálatos vagy – kúszott vissza a számhoz, hogy gyengéd csókot leheljen rá. – Biztos, hogy már rendben vagy? Hogyha akarod, akkor még tudok várni. Nem akarok fájdalmat, vagy sérülést okozni neked.

- Carlisle szerint is teljesen meggyógyultam, és én sem érzem már úgy, hogy bármi is lenne velem, úgyhogy ne aggódj emiatt.

- Rendben – gördült fölém. Majd a lehető legóvatosabban tett a magáévá, amitől elégedetten felnyögtem. – Jól vagy? – nézett rám aggódva.

- Igen, nyugodtan folytasd – húztam magamhoz a fejét, hogy megcsókolhassam.

A lábaimat pedig azonnal a dereka köré kulcsoltam, és boldogan fogadtam a lassú, lágy lökéseit. Néhány perccel később pedig hangos sikoltással értem el életem egyik legszebb beteljesülését. Néhány pillanattal később pedig szerelmem is követett engem. Ez már határozottan hiányzott.

- Szeretlek, Gaby – csókolt meg újra. Majd arcát a nyakamba fúrva pihent meg felettem. Én pedig boldogan simogattam a hátát.

- Én is szeretlek, te bolond – kuncogtam fel.

Azután pedig magunkra húztam a takarót, és nem sokkal később elnyomott az álom. Hajnaltájt ébredtem fel legközelebb, amikor valaki kopogtatni kezdett az ajtón. Megmosolyogtam szerelmemet, a karjaimban, ahogy elaludtunk, majd le akartam tolni magamról, úgy, hogy ne ébredjen fel, de a következő kopogtatásra már ő is felriadt. Azután pedig halk gyerekpityergésre is felfigyeltünk.

- Ez Timothy lesz – akartam felpattanni, de rá kellett jönnöm, hogy nincs rajtam semmi ruha.

- Majd én nyitom – szállt le rólam szerelmem, azután pedig felkapta a boxerét, és az ajtóhoz sietett.

- Bocsi, de egyszerűen nem tudom megnyugtatni, szerintem titeket akar – lépett be Rose bocsánatérően a szobába. – Már mindent megpróbáltam, de úgy tűnik, hogy még nem kész elszakadni tőletek egy egész éjszakára.

- Semmi baj, Rosalie – mosolyogtam barátnőmre. – Köszönöm, hogy eddig vigyáztatok rá – mondtam hálásan.

- Bármikor, nagyon szívesen – puszilta meg Rose leendő keresztfia fejét, majd átnyújtotta Jacobnak, akinek a karjaiban rögtön megnyugodott a pici.

- Akkor én megyek is – sietett ki Rose a szobából.

- Még korai, hogy ne velünk töltse az éjszakát, ezek szerint – néztem kedvesemre bocsánatkérően.

- Ugyan, nem tudhattad, hogy nyugtalan lesz, hiszen nem voltunk tőle messze – sétált Jake Timmel az ágyhoz, majd lefektette kettőnk közé.

Én pedig megsimogattam az arcocskáját, mire rögtön felém fordította a fejét, és gagyarászni kezdett. Jacob mosolyogva nézte a jelenetet, majd mindkettőnket átölelt. Timothy pedig néhány pillanattal később már el is aludt. Nem sokkal később pedig minket is megint elnyomott az álom.



(Nathalie szemszöge)



Már csak néhány napig tart a nászutunk, sajnos, de mindent egybevetve örömteli lesz a hazatérés is, hiszen Anthony szülei hamarosan házasodnak, mi pedig bejelenthetjük a kicsik érkezését. Már most látom, amint anya majd ki ugrik majd a bőréből. Apa reakciójától azért egy picit tartok, de nem hiszen, hogy panaszkodni fog. Legfeljebb csak rájön, hogy mégsem voltam annyira ártatlan, mint amennyire annak hitt a nászéjszaka előtt. Bár a kicsit gyorsabban fejlődnek, mint az átlag, úgyhogy nem biztos, hogy összekombinálja majd a dolgot ilyen szinten.

- Jó reggelt, kicsim – nyitotta ki Anthony a szemeit, majd lágyan megcsókolt.

- Neked is jó reggelt – mosolyogtam rá.

- Hm… mikor ébredtél? Reggeliztél is már, vagy csak fogat mostál? – kérdezte kíváncsian.

- Honnan gondolod, hogy fogat mostam? – kérdeztem döbbenten.

- Onnan, hogy finom, mentolos ízed van még mindig – vágta rá azonnal. Huh, oké, akkor nem tűnt fel neki semmi.

- Csak fogat mostam, de most már éhes is vagyok – mondtam komolyan.

Szerelmem pedig azonnal felpattant és a telefonhoz sietett, majd heves rendelésbe kezdett. Szegény szobaszerviz már azt hiheti, hogy egy egész focicsapat szállt meg ebben a lakosztályban, annyit eszünk. Bár tényleg nagyon éhes vagyok. Már azt hittem hajnalban, hogy a lelkem is kilehelem, annyit kellett görnyednem a mosdó felett. Még jó, hogy Anthony nem ébredt fel rá, hogy megint rosszullét tört rám. Nem kell, hogy aggódjon miattam. Egész jól kezelem már a fulladásokat is, amik néha a semmiből törnek rám. Bár azokat nem igazán értem, hiszen az nem normális egy terhességnél, mint a reggeli rosszullétek.

- Rendeltem rántottát, pirítóst, lekvárt, felvágottat, mézes teát, palacsintát, narancslevet, és gyümölcstálat is – bújt vissza mellém Anthony az ágyba. – Szeretnél még valamit?

- Nem, azt hiszem, hogy ilyen választék mellett nem fogok éhezni – kuncogtam fel.

- Hát ezt reméltem is – bólintott rá szerelmem.

Majd magához húzott, hogy óvatosan megszorongasson. Egészen addig pihentünk még kényelmesen az ágyban, ameddig nem kopogtattak a szobánk ajtaján. Anthony azonnal felpattant, és egy perccel később már ott is volt előttem két hatalmas tálcát cipelve. Az egyiket az ölembe helyezte, míg a másikat csak az ágyra tette, és megint kiment, hogy néhány pillanattal később a teával és a narancslével, és a gyümölcsökkel térjen vissza. Miután mindent behozott ő is leült mellém, és egy gyengéd csókot nyomott a számra.

- Jó étvágyat, kicsim – mondta mosolyogva.

- Neked is – mosolyodtam el én is. Majd nekiestem a reggelimnek. Nem telt sok időbe, amíg eltüntettem mindent a tálcámról, és ártatlan tekintettel néztem Anthonyra, aki azonnal töltött nekem egy nagy bögre teát, amit a kezembe is adott. – Köszönöm.

- Nincs mit – kacsintott rám.

Azután pedig mindkettőnk üres tálcáját kivitte a nappaliba, és vissza is jött azonnal. Ő is töltött magának egy csésze teát, és visszabújt mellém. Lassan szürcsölgettük összebújva, miközben én a takaróval rejtegettem a pocakomat, ami igencsak növekedésnek indult. Már látszott, hogy kisbabákat várok, és ezt Anthony még nem látta, mert éjjel kezdett el nőni. Amikor megittuk a teát, és szerelmem elvette tőlem a bögrét, hogy letegye őket az éjjeliszekrényre, én gyorsan lefeküdtem az ágyra, és lerúgtam magamról a takarót, és felhúztam, hogy észrevegye a változást.

- Hűha – kerekedtek el kedvesem szemei. Majd mosolyogva simogatta meg kezével a hasamat, hogy utána kezét a szája kövesse apró puszikat nyomva rá. – Vennünk kell neked kismama rucikat – mosolygott fel rám. – Irány a bolt. Kényelmes holmikra van szükséged.

- Ugyan, vannak nyári ruháim. Azokba még sokáig beleférek majd – legyintettem.

- Ugyan már, Nath. Hogyha egy éjszaka alatt ennyit nőtt a pocakod, akkor nem is olyan biztos, hogy sokáig bele fogsz férni a ruháidba – csillantak fel Anthony szemei.

- Na szép, alig várod, hogy meghízzak – fontam karba magam előtt a kezeimet.

- Még jó, hogyha így nőnek, akkor nemsokára rugdosni is fognak – lelkesedett tovább. – Kérlek, csak néhány kismama ruhát hadd vegyek neked. Nem kell sokat. Tudod, hogy tegnap láttuk azt a kis boltot, és láttam, hogy megtetszett neked az a rózsaszín kismamaruha. Tökéletes lenne anyáék esküvőjére rajtad – magyarázta hevesen.

- Na jó, de csak néhány darabot – mondtam komolyan.

- Oké, ígérem – pattant fel az ágyból.

Néhány perc múlva pedig már útra készen állt előttem. Én is kikászálódtam az ágyból, és öltözni kezdtem. Szándékosan gonoszkodva férjemmel, és lehetőség szerint minél többször hívogató mozdulatokat téve.

- Ezért az előbbi kis műsorért megkapod a magadét, hogyha visszaértünk a szállásra – rántott magához, mikor elkészültem.

- Ez lenne a cél – kuncogtam fel.

- Akkor a célt elérted – nyomott csókot a számra.

Majd kézen fogott, és elindultunk a kismama bolt felé. Nem telt sok időbe, amíg odaértünk, és mi azonnal bevetettük magunkat a boltba. Egy kedves eladólány fogadott minket, és amint meglátta a pocakomat szélesen elmosolyodott.

- Üdvözlöm Önöket a boltban, és gratulálok – mondta kedvesen. – Ha bármiben segíthetek, akkor bátran szóljanak.

- Ami azt illeti. Olyan ruhákat szeretnék, amibe hatalmas pocak is belefér, mert ikrek lesznek. Tehát praktikus, jól nyúló darabokat szeretnénk – magyaráztam azonnal az elképzeléseimet.

- Értem, tehát ikerterhesség, ez esetben ajánlanék néhány nagyszerű, kellemes pamut és elasztikus anyagból készült darabot, amibe még a legnagyobb pocakok is kényelmesen el szoktak férni – mondta a lány.

Majd rengeteg ruhát kezdett elénk pakolni. A szürkéknél, és sötét színeknél Anthony csak fintorgott, mert szerinte egy kismama legyen vidám árnyalatokban, de végül egy-két darabra sikerült rábeszélnem. Az esküvőre viszont valóban megvettem azt a gyönyörű, rózsaszín kismamaruhát, amin már tegnap is megakadt a szemem. Végül két nappal a hazaérkezésünk után már esküvő lesz. Edward és Bella akkorra tűzte ki az időpontot.

- Köszönöm a ruhákat – mosolyogtam kedvesemre, amikor kisétáltunk a boltból, legalább tíz vadonatúj kismamarucival.

- Nagyon szívesen, Nathalie. Nagyszerűen állt mindegyik – ölelt magához. – Hm… mit szólnál egy fagyihoz? – mutatott egy cukrászda felé.

- Tejszínes ananásztorta, fagyival? – pirultam el.

- Lehet szó arról is – nevette el magát Anthony. – Gyere, bármit kapsz, amit csak szeretnél – indult el velem a cukrászda felé.

Végül maradtam a tejszínes ananásztortánál, és kaptam hozzá egy gombóc ananászfagyit, és egy vaníliát is. Míg férjem egy hatalmas kelyhet pusztított el, ami tele volt ostyákkal, amikből előszeretettel lopkodtam én is néhány darabkát. Vissza kéne fognom a kajálást, de annyira jól esik.

- Mit szólnál, hogyha lemennénk délután a szálloda vízpartjára? Napozás, gyümölcskoktélok, és minden, ami jellemző egy normál nászutas párra? Körbekenegetlek naptejjel, miegymás.

- Szóval csináljunk úgy, mint a normális párok? – vigyorodtam el.

- Igen, mert itt mindenkinek teljesen átlagos turisták vagyunk – bólintott rá férjem.

- Részemről rendben – bólintottam rá.

Majd miután elfogyasztottuk az édességeinket azonnal vissza is mentünk a szállodába. Ahol át akartam öltözni a fürdőben, de miután megláttam, hogy hogyan áll rajtam a bikini inkább visszavettem a rövidnadrágot és a bő pólót.

- Baj van, Nath? – kérdezte Anthony egy szál fürdőnadrágban, amikor kiléptem. Az én szemembe pedig azonnal könnyek gyűltek. – Na, mi a baj, kicsim? Nem jó a fürdőruha, amit vettem neked? – kérdezte aggódva.

- Milyen fürdőruha? Nem jön fel rám – dobtam az ágyra a kis bikinit. – Túl nagy bele a hasam.

- Hát persze, hogy ez nem jó rád a pocid miatt, de én arra gondoltam, amivel megleptelek – emelte fel az államat, hogy a szemébe nézzek.

- Én nem tudok új fürdőruháról – néztem rá hitetlenkedve.

- Hiszen a fürdőbe tettem a mosdókagylóra a kis dobozt – ráncolta össze a szemöldökét Anthony.

- Attól tartok, hogy nem figyeltem. Várj – siettem be a fürdőbe.

A mosdón valóban ott volt a kis doboz, amiben egy gyönyörű, rózsaszín kismama bikini volt, a hozzá való kendővel.

- Nem muszáj lemennünk a partra, talán rossz ötlet volt – lépett be mentegetőzve szerelmem.

- De, én szeretnék, ez gyönyörű, azonnal felveszem – mosolyodtam el.

- Rendben, kint várlak – mondta kedvesem aggódva, majd kiment a fürdőből.

Szegénykém, milyen jól bírja a hangulatváltásaimat. Már megint feleslegesen hisztiztem, hiszen tudhattam volna, hogy ezzel a pocival már nem fogok beleférni a falatnyi kis bikinikbe. Türtőztetnem kell a hormonjaimat. Mert szegény férjemet teljesen ki fogom készíteni. Gyorsan felvettem a fürdőruhát, ami kényelmes volt, és tényleg jól nézett ki, majd magamra kötöttem a hozzá való kendőmet is, és kiléptem a szobába, majd mosolyogva fordultam körbe Anthony előtt.

- Gyönyörű vagy, kincsem – szorított magához egy pillanatra. – Gyere, irány a part. Már béreltem két napágyat egész napra, ernyővel együtt.

- Ez remekül hangzik – nyomtam csókot a szájára. Majd egy határozott mozdulattal ledöntöttem az ágyra.

- Hm… úgy látom, hogy más terveid vannak – mosolyodott el férjem. Szegényt mostanában éjjel-nappal zaklatom, talán le kéne állítanom magam végre. Teljesen kimerítem.

- Ezt majd később, nagyon szeretnék lemenni a partra veled – húzódtam el.

- Furcsa vagy ma – húzta fel a szemöldökét Anthony.

- Csak kicsit bizonytalan – mosolyodtam el kényszeredetten.

- Sebaj, akkor menjünk – fogta meg a két fürdőlepedőt, és a naptejet szerelmem, majd szabad kezét a derekamra csúsztatta és így sétáltunk le a partra, ami csodálatos látvány volt. – Van kedved velem úszni egyet? – kérdezte mosolyogva miután lepakoltunk.

- Örömmel – fogtam meg a kezét, és besétáltam vele a langyos vízbe. Már éppen kezdtem volna úszni, amikor Anthony hirtelen magához rántott, és a lábaimat a dereka köré kulcsolta. – Mit csinálsz? – kérdeztem döbbenten.

- Szerinted? – húzott még közelebb magához, én pedig felnyögtem az élvezettől, ahogy nekem feszült.

- Megláthatnak – tiltakoztam erőtlenül.

- Nem hiszem, alig van valaki a vízben, és ők is meglehetősen messze vannak – írt le apró köröket a nyelvével a nyakamon.

- Anthony – sóhajtottam fel.

- Tudom, hogy te is akarod. Nem tudsz átverni, mivel gondolatolvasó vagyok, hogyha rémlik – mondta komolyan.

- Kihallgattál odabent? – sütöttem le a szemeimet.

- Nem lehetett nem meghallani, hogy mit gondolsz – húzta félre a bugyimat. – Ígérem, hogy te leszel az első, aki megtudja, hogyha a végkimerültség határára taszítasz – kuncogott fel. Majd egy mozdulattal a magáévá tett, amitől kis híján felsikoltottam, de szerelmem még időben elfojtotta a sikolyomat egy csókkal. – Még mindig azt mondod, hogy nem akarod? – suttogta a fülembe.

- Dehogynem akarom, abba ne hagyd – kapaszkodtam a vállába, a fejemet pedig a nyakába fúrtam.

Néhány perccel később pedig elért a beteljesedés, ahogy Anthonyt is. Még jó, hogy viszonylag visszafogott hangokat adtunk csak ki, ahelyett, hogy hangosan felkiáltottunk volna. Még soha nem volt szükségem ekkora önuralomra, mint most. Néhány percig még összebújva pihegtünk, majd tényleg úsztunk egyet. Azután pedig kifeküdtünk a partra megszáradni. Amikor pedig a bőröm már száraz volt, Anthony megjelent egy naptejjel a kezében, és finoman dörzsölgetni kezdte először a hátamat, utána pedig a dekoltázsomat, és a hasamat is bekente, majd a lábaim következtek. Nagyon jó érzés volt, ahogy a nap felmelegítette a bőrömet, és finom gyümölcskoktélokat ihattam a férjemmel. Majd együtt néztük meg a naplementét is a partról. Már mindenki más bement, csak mi maradtunk a parton kettesben. Egészen addig kint voltunk, míg már szó szerint alig álltam a lábamon. Ekkor szerelmem felkapott, és bevitt a szobánkba. A gyönyörű napot végül egy forró fürdővel koronáztuk meg. Megint egy felejthetetlen nappal gazdagodtam Hawaii csodálatos világában. Kicsit sajnáltam, hogy már csak pár napig vagyunk itt, de örültem is neki, hogy visszamegyünk Forksba, mert már nagyon szerettem volna elújságolni otthon, hogy kisbabáink lesznek.