Liz Volturi - 22. fejezet

22. fejezet

(Liz szemszöge)

A vacsora megint csak felülmúlta minden képzeletemet. Az étel ismét mennyei volt, nem is beszélve a társaságról. Ráadásul ma még Jane is hajlandó volt egy apró lépést tenni felém, és én ettől a gesztustól a fellegekben éreztem magam. Talán végre tényleg lesz esélyem beilleszkedni ebbe a családba, és Alec oldalán boldogan élni. El sem tudtam volna képzelni ezelőtt ennél nagyobb örömet. Talán tényleg így kellett történnie. A sors akarta, hogy aznap éjjel Alec találjon rám abban a sikátorban, vagy legalábbis előbb érjen oda, mint az a férfi, aki megerőszakolt és megölt volna engem, ahogy az az eredeti tervem volt. Már csak egyetlen egy kételyem volt, amit meg is szerettem volna osztani leendő kedvesemmel, vagy talán fogalmazhatok úgy is, hogy a kedvesemmel, nem is kell a jövőidő. Csakhogy az az üveg bor, amit a mai nap folyamán elkortyolgattam igencsak problémákat okozott a józan gondolkodásom szempontjából.

-          Alec, egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem érek el a szállodáig a saját lábamon – haraptam az ajkamba, hogy megpróbáljam valamelyest leplezni, hogy mennyire kínosan is érzem magam.

-          Mondtam, hogy egy pohár elég lesz a vacsorához, de kettőt szerettél volna – kuncogott fel. – Nem fogom hagyni, hogy rászokj a borra. Habár, ha belegondolok, akkor szeretek a megmentőd lenni, úgyhogy talán mégis hagynom kéne.

-          Jól vagyok, csak egy kicsit megszédültem – vágtam rá azonnal. – Nálam gyakran előfordul.

-          Gyakran? Mármint a bortól függetlenül? – vonta össze a szemöldökét Alec.

-          Igen – bólintottam rá. – Egy jó ideje nem történt már ilyen velem, de régebben is kijött rajtam az ájulás olykor.

-          Na és az apád mit tett, hogy kiderítse a baj okát? – kérdezte aggódva.

-          A baj oka nagyon egyszerű – legyintettem. – Túlságosan szorosra szoktam húzatni a ruhámat, hogy karcsúbbnak tűnjek, de így néha nem jutok elég oxigénhez.

-          Ne hülyéskedj, hiszen így is olyan karcsú vagy, hogy szinte átérem a derekad egy kézzel – forgatta meg a szemeit Alec.

-          Na és, mondd csak, nem tetszik a vékonyságom? A törékenységem? A férfiak nem ezt szeretik? – vigyorodtam el. Eddig egy férfi sem mondta, hogy nem vagyok csinos. Mindenkinek a karcsú derék, a szép fogak, a csinos pofi, és a hosszú dús haj tetszik. Én pedig mindegyik követelménynek megfelelek. Simán elmennék bármelyik húsvásáron, ahogy a bálokat szoktam nevezni.

-          Már hogyne tetszene, de azért nem kell bármi áron imponálnod a férfiaknak – állapította meg. – Te már egyébként is foglalt vagy, úgyhogy nyugodtan hagyd abba az önkínzást, és vegyél fel kényelmesebb darabokat.

-          Nem hiszem – ráztam meg a fejem azonnal. – Szeretek tetszeni az embereknek, na és persze a vámpíroknak is – mosolyogtam rá angyalian. Vagy legalábbis megpróbáltam.

-          Nekem abban a lenge hálóingben tetszettél eddig a legjobban – kacsintott rám.

-          Na ezt, sejthettem volna – forgattam meg a szemeimet.

-          Bár egy szál törölközőben sem voltál utolsó látvány – kontrázott rá.

-          Alec – csapta a vállára.

-          Mi az? Te akartad tudni az igazságot – rántotta meg a vállát. – Úgyhogy szerintem minél kevesebb a ruha rajtad, annál vonzóbb vagy.

-          Te most zavarba akarsz hozni? – vontam fel a szemöldököm.

-          Nem csak akarlak – kuncogott fel. – Zavarba is hoztalak, mert úgy elpirultál, mint egy kis pipacs – simított végig a lángba borult arcomon.

-          Kénytelen leszek téged valahogy megbüntetni ezért – sóhajtottam fel.

-          Na és mi a terved? – villantak meg a szemei. – Nekem lennének ötleteim.

-          Gyanús fény van a szemedben, úgyhogy szerintem inkább ne oszd meg az ötleteidet egyelőre velem – haraptam az ajkamba.

-          Biztos? – vonta fel a szemöldökét. – Látom a kíváncsiság szikráját a szemedben – állapította meg.

-          Biztos – bólintottam rá. Nem szeretném, ha még jobban zavarba hozna ma már. Azt hiszem, hogy majd kiderítem, hogy mit szeretett volna most, amikor már egy kicsivel felszabadultabban beszélgetek a kényes témákról.

-          Hát jól van – bólintott rá meglepetten. – Elszalasztottál egy remek masszázs lehetőséget – fűzte még hozzá csak úgy elejtve az információt.

-          Masszázst? – sikkantottam fel. – Én még soha nem voltam masszázson – sóhajtottam fel kissé csalódottan.

-          Na és szeretnél? – kérdezte gyengéden.

-          Állítólag nagyon is jó dolog, legalábbis mindig ezt hallottam róla – mondtam halkan.

-          Még kérheted a szolgáltatást, én bármikor örömmel állok rendelkezésedre – ajánlotta lelkesen.

-          Na és neked ebben mi lesz a jó? – néztem rá kíváncsian.

-          Imádok hozzád érni, és így feltűnés nélkül megtehetem – kacsintott rám.

-          Te bolond vagy – kuncogtam fel.

-          Miért? – kérdezett vissza kissé sértetten.

-          Azt hiszed, hogy indok kell ahhoz, hogy hozzámérj? – csóváltam meg a fejem. – Én is szeretem, amikor közel vagyunk egymáshoz – vallottam be pironkodva. – Nem az előbb beszéltük meg, hogy egy kicsit szokjuk egymás közelségét?

-          Végül is, tényleg – bólintott rá vigyorogva.

-          Akkor ez esetben, azt hiszem, hogy a masszázs abszolút jó ismerkedési forma – pislogtam rá ártatlanul.

-          Helyes, akkor meg is beszéltük az esti programot – egyezett bele Alec azonnal. – Bőven eleget vadásztam, úgyhogy most nem lesz gond a közelségeddel egy jó ideig – dorombolta a fülembe.

-          Néha nem tudom, hogy mit akarsz valójában – sóhajtottam fel kínomban. – Egyszer kis híján letepersz a tekinteteddel, aztán meg távolságtartó vagy.

-          Nem igazán volt sok barátnőm előtted, úgyhogy ez még nekem is új – állapította meg.

-          Mégis mennyi? – nyögtem fel. Talán egy kissé félregondoltam a dolgot, és túl van már jó néhány szeretőn.

-          Barátnő igazából egy sem – legyintett.

-          Akkor? – vontam fel a szemöldököm. – Várj, nem akarom tudni, azt hiszem, hogy rájöttem – húztam el a számat. – Na és miért vettél igénybe ilyen, öhm… szolgáltatást?

-          Egyszerű kíváncsiság – rántottam meg a vállát.

-          A lány, túlélte? – kérdeztem kissé félve.

-          Szerintem hagyjuk ezt a témát, kár volt egyáltalán belekezdeni – vágta rá Alec idegesen.

-          Értem – bólintottam rá. Tehát a lány nem élte túl. – A vére miatt?

-          A vére miatt főleg – válaszolta őszintén. – Mintha azt mondtad volna, hogy hanyagoljuk a témát – fűzte még hozzá. – Egyáltalán nem vagyok rá büszke – tette hozzá bűntudatosan. – Általában csak vadászatkor szoktam inni, de néha előfordulnak balesetek.

-          Balesetek? – nyögtem fel.

-          Majd meglátod, hogy nem könnyű az elején visszatartani az ösztöneidet – válaszolta nyugodtan. – Idővel persze hozzászoksz és sokkal könnyebb lesz.

-          Ez nem hangzik túl kecsegtetően – húztam el a számat.

-          Oké, gyere, üljünk le, és beszéljünk a félelmeidről – nyitotta ki a szobánk ajtaját, majd leült az asztal melletti székre, és az ölébe húzott. – Hallgatlak – nézett rám biztatóan.

-          Én csak nem akarom, hogy elveszítsem a személyiségem – sóhajtottam fel.

-          Azért ennyire nem súlyos a helyzet, ha átváltozol – állapította meg Alec. – A személyiséged, és az alapvető tulajdonságait megmaradnak.

-          Csak nem leszek képes uralkodni az ösztöneimen – vetettem ellent. – Egy élő időzített bomba leszek, ha valaki a közelembe jön, aki még ember.

-          Nos, nem akarlak elkeseríteni, de ez elkerülhetetlen része az átváltozásnak – simított végig az arcomon.

-          Na és, Carlisle? – néztem rá reménykedve.

-          Carlisle már az átváltozásakor megtagadta az alapvető életmódunkat. Így döntött – mondta Alec határozottan.

-          Én is dönthetek így? – kérdeztem reménykedve.

-          Csakis az akaraterődön múlik, kicsim. Ha meg tudod állni, akkor itt senki nem fog az útjába állni a választott életmódodnak, ezt én garantálom – mondta ellentmondást nem tűrve.

-          Na és szerinted képes lennék rá, hogy ne bántsak olyanokat, akik nem érdemlik meg? Szerinted mekkora az akaraterőm? – kérdeztem kíváncsian. Szerettem volna tudni a véleményét, hogy milyen esélyeket lát arra, hogy normális életet éljek vámpírként, lehetőség szerint már a kezdetektől.

-          Őszinte leszek, Liz, ezt nagyon nehéz megítélni, amíg nem változtál át, de amilyen makacs és önfejű tudsz lenni néha, szerintem nem nagyon lesznek itt gondok a beilleszkedéssel, és az általad kialakított szokások felvételével, mert, ha valamiben biztos vagyok, akkor az az, hogy akaraterőd van bőven, és bátorságod is. Képes lettél volna inkább megöletni magad, semmint engedelmeskedve az apád akaratának hozzámenni valakihez, akit nem tudtál volna megbecsülni. Erős jellem vagy, és ezt a Mester is érzi rajtad. Ráadásul érzékeled a veszélyt, ha egy kicsit fejlesztjük majd a képességed, akkor azt a veszélyt is érzékelni fogod, amit te magad kalibrálnál, így meg tudod majd akadályozni egyedül, vagy a segítségemmel. Nagyok jók a lehetőségek, és ezt teljesen őszintén mondom neked – gondolkodott hangosan, és nekem nagyon is tetszett, amit hallottam. Szerinte képes vagyok rá, és ha ő ezt mondja, akkor egészen biztos, hogy úgy is lesz.

-          Köszönöm – öleltem át a nyakát szorosan.

-          Szívesen, azt hiszem – ölelt vissza lágyan. – Mit is köszönsz?

-          Azt, hogy bízol bennem, hogy segítesz önbizalmat gyűjteni az új életemhez – nyomtam puszit az arcára.

-          Úgy hallottam, hogy egy társnak ez is a feladata – mosolyodott el.

-          Nos, igen, én is így gondolom – bólintottam rá.

-          Kicsim, szerintem menj el fürdeni, és utána megkapod azt a beígért masszázst, addig még elintéznék egy-két apróságot a városban. Egy órán belül visszaérek – pillantott az ajtó felé. Ez egy kicsit éles váltás nem? Eddig esze ágában sem volt távozni a szobából, most meg hirtelen nagyon is ki akar menni? Talán valami veszély leselkedik ránk? Ahogy csak tudtam koncentrálni kezdtem abba az irányba, amerre az előbb nézett, de semmiféle veszélyt nem jelzett, akárhogy is próbáltam kiszűrni a lehetséges problémát, amit Alec felfedezett. – Nincs veszély, ha emiatt aggódsz – szakította meg a koncentrációmat.

-          Biztos? – vontam fel a szemöldököm.

-          Igen, egészen biztos – bólintott rá.

-          Ki van itt? – kérdeztem gyanakvóan.

-          Csak egy ismerősöm, akivel beszélni szeretnék – sóhajtott fel. – Téged nem lehet könnyen átverni, igaz? – forgatta meg a szemeit egy kicsit.

-          Nos, ami azt illeti sosem voltam könnyű eset, mert általában győz a kíváncsiságom – bólintottam rá azonnal. – Na és miről szeretnél beszélni vele?

-          Csak a szokásos dolgokról, amiket a barátok megbeszélnek. Hogy van, mi történt vele amióta nem találkoztunk, ilyesmi – vágta rá gondolkodás nélkül.

-          Értem, akkor én megyek is a fürdőbe, majd gyere – nyomtam gyors csókot a szájára. Majd felpattantam az öléből, és besiettem a fürdőbe. Megvárom míg Alec elindul, és azután feltűnés nélkül követem őket. Már tudom, hogy hogyan tudok Alec után settenkedni, mert Renata elmondta, hogy mire figyeljek.

-          Sietek vissza, Liz – szólt be Alec gyengéden.

-          Rendben – válaszoltam azonnal.

-          Segítsek meglazítani a ruhád? – tette fel a következő kérdést.

-          Köszönöm, de már sikerült – vágtam rá gyorsan. Most ne lazítsa meg, mert akkor nem tudom követni őket.

-          Jól van, akkor egy óra múlva. Szia – mondta kedvesen, majd hallottam, ahogy a léptei távolodni kezdtek.

-          Jó mulatást, szia – válaszoltam vidáman. Majd egy kicsit megsuhogtattam a szoknyámat, mintha éppen leesne a földre. Ezután már csak várnom kellett egy kicsit, amíg Alec léptei egyre halkultak, ahogy távolodott. Azonnal kilestem az erkélyen, és láttam, hogy egy férfivel sétál be a sikátorba, ami nem messze volt a hoteltól. Nagyon reméltem, hogy nem akarnak messzebb menni, és oda settenkedhetek, hogy kihallgassam őket, mert úgy érzem, hogy Alec titkol valamit előlem. Még fogalmam sincs, hogy mi az, de abban biztos vagyok, hogy valami nem stimmel. A biztonság kedvéért cipő nélkül, egy szál harisnyában lopakodtam utánuk, és amikor meghallottam Alec hangját azonnal megnyugodtam. Ezek szerint eszük ágában sem volt túlságosan messzire menni.

-          Mit tudtál meg, Vince? Egyébként pedig hogy-hogy ilyen gyorsan visszaértél? Azt hittem, hogy hetekig is el fog tartani a kutatás, hogy kiderüljön valami – tette fel a kérdéseit a férfinak Alec. Aha, szóval informátor. Renata egyszer mesélte, hogy így szereznek információkat mindig, hogyha szükségük van rá. Egész kis informátor hálózatot alakítottak ki az egész világon.

-          A helyzet jóval bonyolultabb, uram, mint ahogy gondoltuk – kezdett bele a Vince nevű férfi.

-          Hogy érted, hogy jóval bonyolultabb? Hiszen csak egy születési anyakönyvi kivonatot kellett volna elhoznod, és egy nevet – állapította meg Alec értetlenül.

-          Uram, én voltam a környék összes kórházában, minden hivatalban, de nem tudok megtalálni valakit, aki nem is létezik – magyarázta a férfi idegesen.

-          Hogy érted, hogy nem is létezik? – kérdezte idegesen. – Megadtam neked a születés helyét, és idejét. Liz pedig ott fent fürdik éppen a szállodában, tehát nagyon is létezik – mondta ingerülten.

-          Uram, minden jel egy Charles Evenson nevű férfihoz vezetett…

-          Várjon, az a férfi Esme Cullen első férje volt, az emberi férje – vágott a szavába Alec. Hogy mi? Esme Cullen apa felesége volt? Hogyan?

-          Igen, én is erre jutottam, uram, de nekik csak egy fiuk született, aki sajnos elhunyt nem sokkal a születése után. Mrs. Cullen akkor lett öngyilkos, mint tudjuk, és Mr. Cullen akkor változtatta át.

-          Na, de Liz? Nyoma kell, hogy legyen. Talán Mr. Evenson közvetlenül Esme állítólagos halála után újranősült.

-          Biztosan nem, sehol nincsenek erre utaló papírok – vágta rá Vince. – A kisasszony gyakorlatilag nem is létezik, hacsak nem hamisították meg valahol a papírokat, vagy Mr. Evenson örökbe fogadta, de erre utaló nyomokat sem találtam – mondta határozottan. Én pedig éreztem, hogy az utca forogni kezd körülöttem, a következő pillanatban pedig belezuhantam a sötétségbe…