Liz Volturi - 24. fejezet

24. fejezet

(Liz szemszöge)

A zuhanyozás kifejezetten jól esett, egy kicsit megnyugtatta a jelenleg nem túl jó állapotban levő idegeimet. Amikor megtörölköztem, nagyot sóhajtottam a lehetséges hálóingeim között állva. Amiket Renata vett nekem egytől-egyig fantasztikus darabok voltak, de jelenlegi állapotomban nem gondoltam, hogy jól lennének, az én hagyományos hálóingeim viszont talán nem elég szexisek, hogy Alec előtt viseljem őket. Habár, ha belegondolok eddig mindenben tetszettem neki, és egyébként is megbeszéltük, hogy fogunk egy kicsit gyakorolni, bár ezt biztosan nem ma estére terveztem be. Majd néhány nap múlva, amikor már nyugodtan tudok venni egy forró fürdőt, és ellazíthatom kellőképpen az izmaimat.

-          Liz, jól vagy? – kérdezte Alec az ajtó mögül.

-          Persze, mi baj lenne? – kérdeztem vissza.

-          Idegesen járkálsz fel-alá, és a légzéseden is hallom, hogy valami nincs rendben – válaszolta azonnal. – Engem nem nagyon lehet átverni.

-          Csak nem tudom, hogy mit vegyek fel – szusszantottam olyan halkan, hogy remélhetőleg a végét meg se hallja.

-          Mondjuk hálóinget? – kérdezte Alec értetlenül.

-          Oh, férfiak – forgattam meg a szemeimet. Ezek szerint mégiscsak meghallotta.

-          Most meg mi rosszat mondtam? Alváshoz ez elég logikus viselet, vagy nem? – kérdezte, és el tudtam képzelni, hogy közben olyan értetlen arcot vág, mint amikor elhatározza magában, hogy nem érti a női nemet.

-          Igen, de tudod hálóingből is igen nagy a választék – vágtam vissza.

-          Nekem az a múltkori Renata által választott darab nagyon is tetszett – mondta nagyot nyelve.

-          Te kéjenc – nevettem fel.

-          Azt ígértem, hogy jófiú leszek, és fokozatosan haladunk, de azt nem mondtam, hogy a szememet is csukva tartom. Nézni szabad – állapította meg kissé felháborodva. Az én szemem pedig megakadt egy gyönyörű sötét-bordó, mélyen dekoltált darabon. Istenem, soha nem gondoltam volna, hogy ilyeneket fogok hordani, de ha egyszer annyira tetszik Alecnek, akkor miért tagadnám meg tőle a látványt? – Öhm… segítsek választani? – kérdezett csintalan éllel a hangjában.

-          Nem, azt hiszem, hogy már megvan a tökéletes – válaszoltam azonnal. Majd ledobtam a köntösömet, belebújtam a fehérneműbe, és a hálóingbe is, majd visszavettem magamra a köntöst, hogy mégse egy szál hálóingben rontsak rá azonnal Alecre. Bár lehet, hogy imponálna neki a látvány. Talán mégiscsak köntös nélkül kéne kisétálnom innen? Végül is, feszegetni akarjuk Alec határait. Várjunk csak? Mióta lettem én ilyen könnyűvérű liba, aki alig várja, hogy végre komolyabbra forduljanak a dolgok? Nem tehetek ilyeneket, nem hazudtolhatom meg a neveltetésemet, nem lehetek kurtizán, hiszen egy vallásos lány ártatlan, szerény, és semmiképpen sem próbálja elcsábítani a férfiakat az egészséges határon túl. – Mi a fenét művelek? – vettem vissza magamra a köntöst. Jézusom, a múltkor is úgy néztem ki, mint egy kurtizán? Miért is vettem fel azt a hálóinget?

-          Liz, mi a baj? – kezdett el Alec aggódni.

-          Semmi – válaszoltam nagyot nyelve. Majd jó alaposan összehúztam magamon a köntöst, és kisétáltam a fürdőből.

-          Dehogyis nincs baj, ne néz bolondnak – vonta fel a szemöldökét. – Oké, mi jutott eszedbe a múltadból? Bár, valószínűleg most éppen ledér nőszemélynek képzeled magad, mert úgy összehúztad a nyakadig a köntöst, hogy egy apáca is megirigyelhetné – forgatta meg a szemeit. – Attól, hogy tetszeni akarsz a párodnak, még nem leszel erkölcstelen lány – fűzte még hozzá. – Sőt, én pontosan tudom, hogy csak és kizárólag én láthatlak így, és egy férfi, vagy nő sem látott téged így azelőtt. Igazam van?

-          Hát persze, hogy nem látott így még senki. Még csak az kéne – vágtam rá felháborodva.

-          Akkor? – nézett rám kérdőn.

-          Mi van, akkor? – kérdeztem vissza.

-          Én csak szeretném, ha túllépnénk az újabb fóbiádon – huppant le az ágyra. – Megjegyzem legutóbb, abban a gyönyörű darabban nem voltál ilyen feszélyezett. Zavarban voltál egy kicsit, de ennyire nem akadtál ki rajta, hogy így látlak téged.

-          Talán túl sokat beszéltünk ma az apámról, és megint úrrá lett rajtam a pánik – tártam szét a karjaimat.

-          Na látod, ezt el tudom képzelni én is – bólintott rá. Majd felpattant és előttem termett. – Megengeded? – mutatott köntös öve felé.

-          Igen – haraptam az ajkamba. Ő pedig óvatosan kioldotta a masnit, de nem tett semmi mást. Nem nyitotta szét a köntösömet, hogy lássa, mi van alatta, csak felemelte az állam, és finom csókot nyomott a számra, aztán egy szempillantás alatt visszahuppant az ágyra.

-          Kővé dermedtél, kedves? – kérdezte vigyorogva.

-          Azt hittem, hogy…

-          Nem, te fogod megtenni, majd, ha készen állsz rá, én csak segítettem neked a helyes döntés meghozatalában. Nem akarlak irányítani, Liz, én csak próbállak támogatni a döntéseidben. Szerintem azzal, sokkal többre megyünk, mint azzal, ha irányítani akarlak, ahogy azt eddig tették veled. Önálló személyiség vagy. Egy csodálatos ember, akinek meg találni önmagát, a saját hangját, méghozzá minél előbb – mondta határozottan.

-          Nahát, sosem gondoltam volna, hogy ilyet fogok hallani valaha is egy férfitól – kerekedtek el a szemeim. Ennyire fontos lennék Alecnek? Annyira, hogy egyenrangú társának szeretne, nem pedig csak a feleségének, aki csinosan mutat a kirakatban?

-          Akkor sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy nem sok helyesen gondolkodó férfival találkoztál eddig életed során – állapította meg. – Na, nem akarsz lepihenni? Nem ártana, ha kipihennéd magad holnapra, méghozzá minél jobban. Tudod, holnap akkor jönni fog Vince, hogy egyeztessünk, de Jane is azt ígérte, hogy meglátogat minket, hogyha ideje engedi, és akkor egy kicsit talán össze tudtok barátkozni – mondta lelkesen.

-          Nem tudom, hogy tudnék-e most aludni – vettem le a köntösöm, majd kényelmesen elhelyezkedtem mellette az ágyon. Válasz helyett azonban csak egy elégedett morgást kaptam válaszul. Olyan doromboló hangot, amibe rögtön belepirultam, majd Alec a hátamhoz simult, és gyengéden magához szorított.

-          Azért egy kicsit mégiscsak kéne aludnod – suttogta a fülembe. – Neked még fel kell töltődnöd, ellentétben velem – súgta lágyan a fülembe. – Gyere, fordulj a hasadra – mondta gyengéden. – Megkapod a masszázst, amit ígértem, és akkor el fogod felejteni a gondjaidat, és kiszáll belőled a feszültség.

-          Alec, ez igazán nem szükséges, hiszen egész nap kényeztettél és lested minden kívánságomat. Igazán nem várhatom el tőled, hogy továbbra is engem kényeztess – tiltakoztam erőtlenül. Tudtam, hogy jól esne a masszázs, de nem szerettem volna, hogyha azt hiszi, hogy mindig, mindenben a kedvemre kell tennie. Az egyoldalú dolgokat nem igazán szeretem, úgyhogy nekem is viszonoznom kell majd ezt a sok gyengédséget, és kedvességet, amit kapok.

-          Tudom, hogy nem szükséges, de mint már mondtam, nagyon is élvezem, ha megérinthetlek, úgyhogy szerintem hagyd magad, és előbb szabadulsz – kacsintott rám. – Egyébként ez a hálóing, megint csak elképesztő – fűzte még hozzá nagyot nyelve.

-          Köszönöm – haraptam az ajkamba. Talán mégiscsak hagynom kellene, hogy Renata elvigyen vásárolni, mert úgy látom, hogy Alecnek nagyon is imponálnak az ilyen finom, de mégis merész holmik.

-          Liz, neked tényleg nem nagyon bókoltak eddigi életed során – sóhajtott fel Alec. – Nem is értem, hogy hogy lehet az, hogy a férfiak nem csúsztak előtted térden állva a kegyeidért. Nem volt senki, aki udvarolt volna neked az apád által választott vőlegényeden kívül?

-          Az apám minden lehetséges udvarlóm tudtára adta, hogy ő már elrendezte a hátralévő életemet – válaszoltam halkan.

-          Neked sem tetszett senki, aki udvarolni akart neked? – kérdezte kíváncsian.

-          Alec, a téma kezd egy kicsit kínossá válni – nyögtem fel.

-          Tehát volt – mondta határozottan. – Úgy tudtam – állapította meg elégedetten.

-          Semmi komoly – ráztam meg a fejem gyorsan.

-          Halljuk, milyen volt a srác? – kérdezte kíváncsian.

-          Alec, hiszen alig ismertem, mindössze kétszer táncoltam vele, és alig beszélgettünk – mondtam ellenmondást nem tűrve.

-          Azt viszont szögezzük le, hogy te inkább őt választottad volna társadul – állapította meg tárgyilagosan.

-          Nos, nem tagadom, hogy imponált az udvariassága, és a gyengédsége. Olyan gyengéden ért hozzám, amikor táncoltunk, és nem morgolódott, ha elrontottam a lépést, hanem csak kuncogott egyet és már vezetett is tovább a parketten.

-          Oké, mindjárt leolvadsz az ágyról – morgolódott Alec.

-          Hé, te kérdezted, hogy miért volt más – védekeztem azonnal.

-          Talán meg kéne keresned őt – sóhajtott fel.

-          Hogy mi? – fordultam felé hirtelen, amivel csak annyit értem el, hogy megint kellemetlen helyzetbe hoztam magunkat, mert az előbb még a hátamat masszírozó kezei a mellemen folytatták a mozdulatsort.

-          Jesszus, Liz, nem tudsz nyugton maradni? – kérdezte Alec kissé idegesen.

-          Te pedig miért folytatod a masszázst – sóhajtottam fel. Bár tulajdonképpen ezt folytathatná még, akármeddig, hogy ez micsoda érzés.

-          Bocsánat – kapta el a kezeit.

-          Semmi gond, nagyon jó volt – csúszott ki a számon. Szégyenemben pedig legszívesebben elsüllyedtem volna. Ezt most tényleg kimondtam hangosan is? A francba.

-          Oh, ezt bóknak veszem – vigyorodott el.

-          Ne mondj nekem többé olyat, hogy meg akarsz szabadulni tőlem – tereltem el a témát.

-          Nem mondtam, hogy meg akarok szabadulni tőled. Csak a legjobbat szeretném neked, és örülnék, ha én lennék a legjobb, de persze megértem, hogyha mást választasz. Az én képességeimet kevesen nem tartják nagyon félelmetesnek, megértem, ha te is így érzel – hajtotta le a fejét.

-          A te képességeid, vagyis képességed nem félelmetes – mondtam határozottan. – Na jó, talán egy kicsit mégis az, de egyáltalán nem vészes. Én például egyáltalán nem félek tőle – mondtam határozottan.

-          Mintha nem így vélekedtél volna, amikor az erdőben sikoltoztál, hogy nem látsz – állapította meg, miközben elhúzta a száját.

-          Bocsánat, hogy nem készültem fel rá, hogy szinte azonnal megvakulok – forgattam meg a szemeimet. – Egyébként pedig, azóta szerintem nagyon is jól viselem az ehhez hasonló helyzeteket. Vagy talán nem így van? Amióta tudom, hogy mi a képességed, azóta már nem rémülök meg, amikor esetleg használni próbálod rajtam.

-          Nem szoktam használni rajtad… - kezdett bele, de leintettem. Már éppen szólásra nyitottam volna a számat, amikor a kezét az ajkaimra tapasztotta.

-          Oké, elismerem, hogy néha szoktam, de csak nagyon-nagyon ritkán – adta meg magát inkább. 

-          Na ugye – kuncogtam fel, majd kényelmesen elhelyezkedtem az ágyon, újra a hasamra, hogy folytathassa, amit elkezdett. – Még nem untam ám meg a masszázst – néztem rá jelentőségteljesen, amikor nem mozdult.

-          Te kis telhetetlen – kuncogott fel.

-          Nem is igaz, alig néhány percet kaptam még csak belőle, és az igazán nem sok – mondtam határozottan.

-          Jól van, ebben igazad van – bólintott rá. – Végül is azt ígértem, hogy alapos masszázst fogsz kapni.

-          Helyes, szeretem, ha betartják az emberek az ígéreteiket – vigyorodtam el elégedetten. Majd tényleg teljesen ellazultam a finom mozdulatok hatására. – Talán mégsem kéne túlzásba vinni azt, amit csinálsz – ásítottam el magam.

-          Ugyan miért ne kéne? – kérdezett vissza kíváncsian.

-          Azért, mert így vészesen gyorsan el fogok aludni – motyogtam magam elé.

-          Sziasztok, gerlicék – huppant be Renata az ablakon át. – Upsz, bocsánat, nem gondoltam, hogy zavarok – kért elnézést azonnal, amint meglátta, hogy milyen helyzetben vagyunk. – Nem akartam rárontani a romantikára, de Jane összefutott este Vince-szel, és furcsállta, hogy itt vagy, és azután kikérdezte őt, úgyhogy Aro tudomást szerzett a kis kutatásodról.

-          Remek, mennyire dühös? – kérdezte Alec idegesen.

-          Rád nem dühös, de Charles Evenson elég nagy bajba keveredett. Már egyszer felajánlotta Esmének, hogy a Volturi elintézi azt az embert, hiszen tudod, hogy mennyire szereti a Mester Carlisle-t, és a családját, de akkor Esme nemet mondott, mint tudjuk, de ez már a második eset, hogy bele keveredik valamibe, az az ember, amibe nem kéne.

-          Mikor indulnak a testőrök? – kérdezte Alec idegesen.

-          Holnap este, a Mester még előtte szeretett volna értesíteni benneteket, és beszélni is akar veletek, ezért küldött ide engem – magyarázta Renata.

-          Máris megyek, és felöltözöm – kezdtem el feltápászkodni az ágyról, bár nem voltam a legjobb formámban, mert már tényleg nagyon álmos voltam.

-          Ne, maradj csak, a Mester holnap reggelre vár benneteket, addig semmi sem fog történni – mondta Renata határozottan.

-          Nem, nem tudnék aludni annak tudatában, hogy mi készül. Csak adjatok tíz percet, és már indulhatunk is – keltem fel végre. Egy kicsit lassan akartak a végtagjaim engedelmeskedni nekem miután ilyen remekül ellazultam a kényeztetéstől.

-          Oh, pontosan eltaláltam a méreted – lelkesedett Renata, amikor végigmért. Na persze, neki ha valami igazán fontos, akkor az a fehérnemű, és a hálóing. Imád intim holmikat vásárolni. Bár, be kell vallanom, hogy nekem is kezd tetszeni a dolog, hiszen Alec mindig olyan lelkes, amikor felveszek egy igazán csodálatos darabot.

-          Ezért én magam is csak hálás lehetek – mondta Alec elismerően. Majd megint azt a doromboló hangot hallatta, amit akkor, amikor meglátott. Ezt még ki kell tárgyalnom majd a barátnőmmel, ha lesz rá időm, de most sokkal fontosabb, hogy beszéljünk Aróval, így berohantam a fürdőszobába, és amilyen gyorsan csak tudtam felöltöztem, és már vissza is mentem a többiekhez.

-          Indulhatunk – mondtam határozottan. Mire Alec megadóan a karjába kapott, a következő pillanatban pedig már a tetőkön röpködtünk úton a kastély felé…