Kötelékek - 6. fejezet

6. fejezet

(Jenna szemszöge)

Nagyon dühös voltam, amikor bezártak a pincébe, ráadásul pedig elvették tőlem a telefonomat is, így még csak segítséget sem tudok kérni a nővéremtől. Ráadásul pont ma írtam neki, hogy minden rendben, úgyhogy egy ideig biztosan nem fog keresni. Legalább öt-hat napot nyertek ezzel velem a Cullenek. Bár szerencsére felkészültünk erre a lehetőségre is. Hiszen, beszéltünk arról a testvéremmel, hogy előfordulhat a lebukásom, mert van, aki nagyon rafinált a családban. Viszont nincs ezzel semmi gond, mert belőlem soha nem fognak kiszedni semmit, és úgysem fogok elhinni semmiféle butaságot.

-          Szia, Jenna – jelent meg hirtelen Alice.

-          Hát te meg mit akarsz itt? – forgattam meg a szemeit.

-          Gondoltam, beszélgethetnénk – vágta rá Alice azonnal. – Attól tartok, hogy hatalmas tévedésben élted eddig az életed, és szeretnék segíteni rajtad – ajánlotta mosolyogva. – Oh, és a jelenlegi körülményekért elnézést kérek, nemsokára megérkezik Nessie és Jacob az ágyaddal. Természetesen nem akarjuk, hogy egy pokrócon keljen kuporognod.

-          Nem igazán érdekel a kényelem, ugyanis, ha nem tudnád, vámpír vagyok – vágtam vissza azonnal. – Nem alszom.

-          Az ágy nem is csak arra jó – vágott vissza Alice. – Tudod mit? Hogyha ilyen ellenséges vagy, akkor nem is erőltetem egyelőre a dolgot, mert nincs értelme így beszélgetnünk – sóhajtott fel Alice.

-          Miért mentettél meg? – szóltam utána kíváncsian.

-          Tessék? – fordult vissza felém.

-          Miért nem hagytad, hogy a bátyám egyszerűen letépje a fejem? – néztem rá kérdőn. – Én nem kíméltelek volna meg téged, ha nem akadályoznak meg a céljaim beteljesítésében.

-          Azért nem hagytam, mert szeretem Jaspert, és tudom, hogy egyszer megbánta volna a tettét, hogyha megtörténik – magyarázta halkan. – Jasper nem gyilkos, soha nem is volt az, csakis akkor ölt, amikor Maria ezt akarta tőle.

-          Talán Maria halállal fenyegette? – kérdeztem vissza cinikusan.

-          Természetesen nem, de hazudott neki, hiszen csakis azért tartotta Jaspert maga mellett, mert tehetséges volt abban, amire Mariának szüksége volt – mondta Alice határozottan. – Téged szerinted miért változtatott át? Pusztán csak jótékonyságból?

-          Nem, azért változtatott át, mert megsajnált, és én ezzel tökéletesen tisztában van is vagyok. Szüksége volt egy bizalmasra, egy testvérre, akiben megbízhat, és aki helyettesíteni tudja őt, hogyha a helyzet megkívánja. Ezzel mindketten tisztában voltunk már a kezdetektől. Én pedig az ő kérésére kitanultam mindent, amit csak kellett, hogy tökéletes segítsége lehessek. Boldogok vagyunk mind a ketten, és én találtam egy nővért. Maria pedig minden nap mesélt nekem egy férfiról, akiért majd megőrül. Csak évtizedekkel később derült ki számomra, hogy az a férfi, akire ennyire vágyik, az a tulajdon bátyám. Tehát egyértelmű véletlen az, hogy találkoztunk.

-          Jenna, te olyan korban éltél, ahol a kisasszonyok még nagyon naivak voltak, és hittek benne, hogy mindenki eredendően jó. Nem akarlak elkeseríteni, Jenna, de ez nem is volt, és soha nem is lesz így – mondta határozottan. – Maradjunk annyiban, hogy téged Maria nagyon csúnyán átvert, és valószínűleg minden egyes pillanatát nagyon is élvezte.

-          Nem vagyok buta kislány, ahogy mindenki képzeli közületek – vágtam rá dühösen. – Ha azzal próbáltok felmenteni engem a tetteim alól, hogy én csak egy buta lányka vagyok, akit néhány pillanat alatt átvertek a palánkon, akkor már el is tűnhetsz innen – vicsorogtam rá. Most már elegen van belőle, hogy Alce mindenáron megpróbál ártatlan szerepben tetszelegni. A nővérem természetesen erre is felkészített. A megtestesült ki ártatlanság. Alice-t így lehet jellemezni a legjobban. 

-          Azt hiszem, hogy ez egy hosszabb folyamat lesz, mint ahogy reméltem – sóhajtott fel Alice azonnal.

-          Ez a folyamat sohasem fog véget érni, de mivel Jasper a jelek szerint tényleg ennyire odavan érted ajánlok egy lehetőséget – néztem rá kérdőn.

-          Vajon mit tudnál felajánlani nekem? – vonta fel a szemöldökét.

-          Nos, ez sokkal egyszerűbb, mint hinnéd – mosolyodott el Jenna. – Elválsz Jaspertől, és hagyod, hogy boldog legyen Maria mellett, én pedig a szavamat adom, hogy nem esik bántódásod miattunk soha az örökkévalóságod során.

-          Roppant vonzó ajánlat, de egyáltalán nem tervezem, hogy valaha is elválok Jaspertől. Vallásos családból származom, és úgy gondolom, hogy nem lenne helyénvaló elválnunk. Szeretem a férjemet, és ő is szeret engem, úgyhogy itt nincs vita. Mariával pedig sohasem voltak házasok, úgyhogy ez a kérdés abszolút megoldódott – tárta szét a karját Alice.

-          Nagyon bosszantó egy nő vagy te, hallod – forgattam meg a szemeimet. – Ha nem haragszol, akkor inkább egyedül maradnék. Egy kicsit most már unom a családod meglehetősen bosszantó stílusát.

-          Hát, bogárkám, unod, vagy nem unod, nem kapsz mást, és sokkal könnyebb lenne az életed, hogyha nyitott lennél az igazságra, és megpróbálnád elfogadni, hogy míg Maria számára csak egy eszköz vagy, addig a mi számunkra családtag. Gondolkozz el ezen, ha Maria a gondolkodás képességét még nem mosta ki az agyadból – fűzte még hozzá Alice. Majd egy szempillantás alatt otthagyott.

-          Merőben feldühíthetted a húgomat, hogyha ilyen sebesen és feldúltan hagyta el ezt a helyet, anélkül, hogy megkérdezte volna, hogy hozhat-e számodra egy széket – jelent meg Edward vigyorogva.

-          Na és ezen, mi olyan vicces? – forgattam meg a szemeimet.

-          Majd, ha megismerted Alice-t, akkor megérted, hogy ez mitől vicces – állapította meg.

-          Hogyha te is szeretnéd elmesélni, hogy Maria milyen szörnyűséges lény, és Alice mennyire csodálatos, és ártatlan, akkor már távozhatsz is ezzel a lendülettel – mondtam határozottan.

-          Igen, sejtettem, hogy ezt fogod mondani, csakhogy engem sokkal inkább érdekelne a te verziód – ült le a székre, amit idehoztak.

-          Hát ezt meg hogy a csudába érted? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

-          Kérlek, meséld el, hogy hogyan változtál át. Biztosan szörnyű élmény lehetett, és szeretném, hogyha kiadnád magadból a fájdalmadat, akkor sokkal könnyebben megérthetnénk az érzéseidet – ajánlotta kedvesen.

-          Oké, hol van az úgynevezett „rossz zsaru”? – kérdeztem nevetve. – Oh, tudom már, Carlisle lesz az, vagy Esme – mondtam határozottan.

-          Szerintem ebbe Esmét ne keverd bele, ugyanis ha valaki még mindig hisz benned, akkor az ő – vágta rá dühösen. – Hogyha nem lenne Alice, Esme és Carlisle, akkor te már nem léteznél. Hogyha pedig egy pillanatig is veszélyezteted a nehezen megszerzett békénket, akkor gondolkodás nélkül megöllek. A lányomat elég sokk érte már egy életre.

-          Ugyan már, a kis Renesmee el van kényeztetve – legyintettem azonnal.

-          Elkényeztetve? – vonta fel a szemöldökét Edward. – Elkényeztetve inkább te vagy – mondta határozottan. – Az én lányom tudja, hogy mi az a család, a becsület, és a szeretet. Te birtokában vagy ezeknek az erényeknek?

-          Mire jók ezek az erények? – kérdeztem vissza dühösen. – Talán ezek az erények megmentették édesanyámat, és édesapámat? Volt egy cseppnyi értelme is, hogy ennyire vallásosak, szerények, és őszinték voltak? Egy szempillantás alatt kivégezték őket, hiába könyörgött apa az életünkért, egyszerűen megölték, azután pedig anyámat is, és engem is kis híján. Mi értelme az etikettnek, és a tökéletes önkontrollnak? A nővérem megtanított rá, hogy hogyan kell túllépni az ostoba halandó érzelmeken.

-          Hogyha ezek csupán ostoba halandó érzelmek, akkor miért van az, hogy a nővéred hisz a szerelemben? – kérdezte Edward hirtelen. – Az nem ugyanúgy egy ostoba halandó érzelem?

-          A szerelem más, mint a többi érzés – vágtam rá azonnal.

-          Miért lenne más? – kérdezte kíváncsian. – Hogyha szeretsz valakit, akkor azt tiszteled és becsülöd is. Soha nem akarod őt szomorúnak látni, és bármit megtennél érte. A szerelem nem egy érzelem, és nem is kémia, ahogy manapság mindenki állítja, hanem mély érzések egész sorozata, amelyek csak és kizárólag benned lakoznak. Akkor hát mond, nem ugyanúgy ostoba halandó érzelem, mint a többi? Voltál már szerelmes?

-          Természetesen nem, akkor lenne társam, hiszen a vámpírok csak egy társat választanak életük során – válaszoltam azonnal.

-          Akkor honnan tudhatnád, hogy mit érzel, amikor szeretsz? Oh, és ha már itt tartunk, akkor hogyan szeretheted a bátyádat, vagy az úgynevezett nővéredet? Hiszen a szeretet is csak ostoba, halandó érzelem – vágott vissza Edward. Nekem pedig el kellett gondolkodnom ezen a dolgon. Hogyha a mély érzések ilyen szinten összefüggnek, akkor lehet, hogy tévedek? Ki kellene tapasztalnom az érzéseimet egy kicsit komolyabban.

-          Nocsak, talán elértem valamit? – mondta Edward elégedetten.

-          Ne vegyél semmit készpénznek – vágtam rá azonnal.

-          Sosem szoktam – biccentett Edward. Miért ilyen bosszantó.

-          Nézd, hogyha olyan fene fontosak ezek a nagy, családi érzelmek, akkor kérlek, áruld el, hogy miért nem a családodat boldogítod?

-          Azért, mert Bella éppen Alice-t próbálja megnyugtatni, a lányom pedig neked hoz ágyat a párjával. Tehát gyakorlatilag ez a te hibád, így gondoltam, hogy akkor már veled töltöm a felszabadult időmet, és megpróbálom kideríteni, hogy milyen érzések vezérelnek téged a leginkább. Egyelőre ugyanis fogalmam sincs, hogy miért nem akarod, hogy szeressünk téged. Kíváncsi vagyok, hogy miért ne lehetnénk mi a családod? Hiszen Jasper a bátyád, és ő a mi családunk tagja. Tehát, ha tetszik, ha nem, gyakorlatilag sokkal inkább hozzánk tartozol, mint Mariához.

-          Nézd, én nagyon hálás vagyok a lelki halandzsáért, de maradjunk annyiban, hogy hiába tanultál már pszichológiát, rólam lepereg az effajta lelki terror.

-          Lelki terror? Te még sosem láttál olyan filmet, amiben igazi lelki terror van, jól mondom? – csóválta meg a fejét Edward. – Azt hiszem, hogy itt az ideje annak, hogy Emmett vegyen téged kezelésbe, mert ha valaki, akkor ő aztán ért a lelki terrorhoz.

-          Emmett sokkal inkább nem normális szerintem – forgattam meg a szemeimet. – Bár tetszett, ahogy rögtön befogadott és megbízott bennem. Ha Alice és ő ketten lettek volna itthon, akkor már régen mehetnék hazafelé dolgom végeztével, minthogy itt kuksoljak ebben a béna kis tömlöcben, amit összedobtatok.

-          Hogyha azt hiszed, hogy a legjobb védekezés a támadás, akkor már most elárulom, hogy ez nálunk nem fog bejönni – állapította meg Edward. – Most viszont beszélgessünk értelmesebb dolgokról. Tehát, hogyan is változtál át? - kérdezte.

Nekem pedig azonnal eszembe jutott az a szörnyű éjjel. Már lefeküdtem aludni, és hatalmas csattanás ébresztett fel. Azonnal felvettem a köntösömet, és lesiettem, hogy kiterítsem mi történhetett, de apa azonnal visszazavart a szobámba, és utasított, hogy zárkózzak be alaposan. Azonnal be is zártam az ajtómat, és bebújtam az ágyam alá. Lent lövések gördültek, aztán az édesanyám sikoltott. Nagyon reméltem, hogy nem történt semmi apával, és anyával sem. Hirtelen csend lett anya sikoltása után. Én pedig néhány perccel később kimerészkedtem az ágy alól. Halk léptekkel az ajtómhoz siettem, és kimentem rajta. Rögtön a földszint felé vettem az irányt, hogy kiderítsem mi történt. Amit viszont ott láttam az belevésődött az elmémbe örökre. Anya és apa ott feküdtek egymás karjaiban vérbe fagyva. A testükön több apró szúrásnyom, mintha rengeteg harapást kaptak volna egyszerre. A következő emlékem, hogy egy árny suhan át a szobán, és egyenesen felém tart. Én futni kezdek a hátsó ajtó felé. Valaki elkapja a karomat, és durván megrántja. Az nagy reccsenés, és fájdalom. A súly eltűnik a karomról, és gonosz nevetés töri meg a csendet. Megint megpróbálok elmenekülni, de nem jutok messzire, kint a kertben megint elkap, és eltöri a lábamat is. Majd egy határozott rántással letép a köntösömet. A szemei vörösen csillognak, és elégedetten vigyorog, aztán a csuklómba mélyeszti a fogait és inni kezd. Azután abbahagyja és fájdalom hasít az egész testembe, égek. Néhány pillanattal később megint inni kezd, és az égés enyhül, de én egyre gyengébb vagyok. A harmadik ilyen játéka után megkérdezte, hogy mit akarok, emberként meghalni miután kellemesen eljátszott velem, vagy vele menni, és élvezni a féktelenséget. Természetesen a halált akartam, hiszen hogyan is lettem volna képes vele menni, amikor meggyilkolta a szüleimet barátaival, akik időközben megjelentek, és nagyon jól szórakoztak rajtam. Már éppen a fehérneműt készült letépni rólam, amikor hirtelen megjelent Maria. Megpróbálta elkapni a vámpírt, de amikor elszaladt a többivel együtt a nővérem inkább hozzám sietett, és megharapott, hogy átváltozzak. Azt mondta, hogy nem lesz semmi baj, csak éljem túl a fájdalmat, és utána erős leszek. Elég erős leszek hozzá, hogy egy napon bosszút állhassak a szüleim haláláért. Az átváltozásom után Maria megtanított mindenre. Bevezetett a vámpírok törvényeibe, a harc szabályaiba, és fortélyaiba, a megtévesztés és a gyilkolás mesterévé nevelt engem. Így ment ez hosszú évtizedekig, amikor azt mondta, hogy készen állok. A szüleim gyilkosait azonban folyamatosan kerestem, de a mai napig nem találtam meg. Aztán röppent fel a hír a vámpírvilágban a Cullen családról, és a különleges gyermekről, és így értesültünk Jasperről is. Ha tudtam volna, hogy a bátyámat is Maria változtatta át, hogy megmentse, akkor már rögtön az átváltozásom után megkerestem volna őt, hogy együtt találjuk meg a szüleink gyilkosait.

-          Most meg mit bámulsz rám? – kérdeztem dühösen Edwardtól.

-          Én csak próbálom elemezni a látottakat – mondta elgondolkodva. – Nagyon sajnálom, hogy ilyen szörnyű dolgokon kellett keresztülmenned.

-          Neked ehhez az égvilágon semmi közöd. Nem volt jogod ezt látni. Azért, mert egy pillanatra megfeledkeztem magamról, még nincs jogod hozzá, hogy turkálj a fejemben – morogtam rá. Majd nekimentem a rácsnak, mert azt hittem, hogy elég rozoga tákolmányt hoztak össze, de úgy visszapattantam, hogy szó szerint a fal adta a másikat.

-          Szerintem higgadj le – állapította meg Edward. – Ha szükséges, akkor még meg is kötözhetünk. Eléggé a bögyében vagy a bátyádnak, és a családunknak is.

-          Ti is eléggé a bögyömben vagytok, hiszen hülyét csináltatok a bátyámból – vágtam vissza.

-          Hm… kezd a beszélgetés érdekes fordulatot venni – állapította meg Edward. – Miért is csináltuk hülyét a bátyádból? Mit mondott rólunk Maria? Már csak kíváncsiságból.

-          Sok mindent, de nektek semmi közötök hozzá – válaszoltam dühösen.

-          Azt majd meglátjuk, időm, mint a tenger, és úgyis megtudom, amit akarok – dőlt hátra kényelmesen a székben, majd várakozóan tekintett rám.

-          Úgysem fogsz semmit kiszedni belőlem, soha többé – rántottam meg a vállam. Majd én is helyet foglaltam a pokrócon, amit beadtak nekem a rögtönzött cellámba…

Kötelékek - 5. fejezet

5. fejezet

(Alice szemszöge)

Annyira boldog voltam, amikor Jenna írt nekem, hogy mire van szüksége. Végre lesz még egy testvérünk, a szerelmem pedig visszakapja a kishúgát. Ami nagyon is nagy dolog, hiszen mekkora volt rá az esély, hogy Jaspernek van egy húga, aki közénk tartozik? Egy kicsit izgulok, hogy kedvelni fog-e engem is, de nagyon remélem, hogy igen. Már az is valami, hogy kért tőlem néhány dolgot. Már alig várom, hogy legalább most egy kicsit jobban összeismerkedhessünk.

-          Hát végre megjöttetek? – kérdezte szerelmem boldogan. Majd gyengéden megcsókolt.

-          Igen, már Jenna meg is hívott a szobájába, úgyhogy alig várom, hogy egy kis időt kettesben töltsünk. Nagyon szeretném jobban megismerni.

-          Nem biztos, hogy jó ötlet kettesben maradnod vele, még nem bízunk benne teljes egészében – súgta Jasper halkan a fülembe.

-          Ugyan már, jó buli lesz. Egy kicsit összemelegszünk, és már kezdődhet is a csajos pizsamaparti. Ne legyél ilyen kishitű – mondtam neki lelkesen. Nagyon szeretnék jóban lenni a húgával, hiszen családtag, és fontos, hogy mit gondol rólam.

-          Jake még nem ért ide? – kérdezte Nessie kicsit csalódottan.

-          Már itt is vagyok – vágta rá azonnal az említett, amint belépett az ajtón. – Figyeltem az illatodat, hogy ideérjek, mire visszaértek – fűzte még hozzá. Olyan kis romantikus, ahogy egymással bánnak, egyszerűen imádom. Jó rájuk nézni. – Csak nem hiányoztam? – lépett Nessie elég vigyorogva.

-          Sosem szoktál – sóhajtott fel Renesmee teátrálisan.

-          Csakugyan? Akkor akár el is mehetek – állapította meg Jacob.

-          Ne – ugrott a karjaiba Nessie, amikor el akart menni. – Oké, bevallom, hogy hiányoztál – adta meg magát kis unokahúgom azonnal.

-          Tudtam – mondta Jake mosolyogva. – Te is hiányoztál nekem – mormolta a fülébe lágyan.

-          Gyerekek, menjetek szobára – forgatta meg Emmett hirtelen a szemeit.

-          Emmett – szólt rá azonnal Edward.

-          Mármint filmet nézni, és összebújni, ahogy szokták. Miért? Te mire gondoltál, apuka? – kérdezte Emmett nevetve.

-          Csak hagyd őket békén – forgatta meg a szemeit Edward.

-          Na jól van, gyerekek, ebből most már elég lesz – mondta Rose kuncogva.

-          Elég a sok dumából, most már felmegyek az új húgunkhoz. Hoztam neki néhány olyan cuccot is, amit nem is kért, és szeretném látni rajta a ruhákat – mondtam szerelmemnek komolyan.

-          Jól van, menj, abbahagyom az aggódást – bólintottam rá.

-          Helyes, már itt sem vagyok – vágtam rá. Majd felsüvítettem a szobájába, és azonnal be is rontottam a szobájába. – Szia – mosolyogtam rá azonnal.

-          Helló – vágta rá mosolyogva.

-          Remélem, hogy már vártál, mert nagyon sok szuper cuccot hoztam neked – vigyorodtam el.

-          Efelől semmi kétség, az biztos. Na, mutasd már, kérlek – ragadta meg a karomat. Bár ez a mozdulat egy kissé agresszívnak hatott.

-          Öhm… Jenna, még szükségem lesz a karomra – fogtam meg a karomat szorító kezét.

-          Nem hiszem – mondta gonosz mosollyal az arcán. Nekem pedig minden világossá vált a rám törő látomásomon keresztül. Esélyem sem lett volna elhárítani a támadását, mert mire észbe kaptam már a fejemet ragadta meg. Egy pillanat alatt futott végig rajtam minden terve, és döntése. Valamint az is, hogy Maria küldte.

-          Jenna, Maria hazudott neked – nyögtem fel, amikor a karja a torkomra fonódott, és felkészült rá, hogy letépje a fejem. Ekkor azonban az ajtó hirtelen kirobbant a helyéről, és Jasper úgy vetette ránk magát, akár egy őrült. A következő pillanatban már szabad voltam, míg szerelmem a földre szorította Jennát, és egy kicsit sem finoman tekerte a karjait a háta mögé.

-          Szóval Maria küldött – sziszegte Jasper. Most leginkább egy vadállatra emlékeztetett. Tudtam, hogy engem véd, de egyszerűen mégis megijedtem tőle. A szemei koromfeketék voltak, a fogairól visszahúzta a bőrt teljesen. Mint egy felbőszült állat. – Azt hiszem, hogy küldök egy üzenetet annak a nyavalyás nőnek – ragadta meg a fejét.

-          Jasper, ne tedd – sikoltottam fel. – A húgod – fűztem még hozzá.

-          Lehet, hogy ez is csak trükk volt – morogta Jasper dühösen.

-          Nem, az adatokat az irattár legmegbízhatóbb részéből kértem le. Ő a húgod. Tényleg megölnéd a saját húgodat? Én nem hiszem – mondtam ellentmondást nem tűrve.

-          Meg akart ölni téged – nézett rám még mindig dühösen.

-          Igen, tudom, de talán átverték, ahogy anno téged is. Maria nagyon ügyesen téveszti meg az embereket, és ezt te is tudod – néztem rá könyörgőn. Közben pedig természetesen már az egész család körénk gyűlt. – Jasper, azonnal engedd el a fejét.

-          Ugyan miért tenném? Kis híján elvett tőlem a tulajdon húgom. Hogyha ez a lány ilyen, akkor nem akarom, hogy a húgom legyen. A testvérek jót akarnak a másiknak, nem pedig nyomorba és fájdalomba taszítják a másikat. Ha elvett volna tőlem, akkor én is meghaltam volna.

-          Akkor se öld meg, kérlek – néztem rá kérlelőn.

-          Fiam, nincs értelme ilyen hirtelen döntéseket hoznod most – nyugtatta Carlisle is.

-          Adjunk neki egy esélyt, hogy megmagyarázza – javasolta Emmett.

-          Na és, ha bántotta volna Alice-t? – mordult rájuk szerelmem.

-          Akkor nem akadályoznánk meg azt, amire készülsz, de így viszont, inkább próbáljuk meg kideríteni, hogy mi történt pontosan. Na és, hogy Jenna miért akarta azt tenni, amit – mondta Carlisle határozottan.

-          Csak, hogy tudd, én gondolkodás nélkül megölnélek, és csakis Alice-nek köszönheted, hogy most életben maradsz, mert a többiekre sem hallgatnék szívem szerint kivételesen – sziszegte húga arcába. Majd kicsit sem gyengéden visszataszította a földre Jenna fejét. Talán még a parketta is berepedt. Jenna pedig felnyögött. – Olyan helyen tartsuk fogolyként, ahol nem sűrűn látom, mert nem tudom garantálni a testi épségét, ha kettesben maradok vele – mondta komolyan. Majd felkapott engem és kiviharzott a házból. – Jól érzed magad? – ültetett le gyengéden a puha fűre a réten. – Nem volt ideje bántani, ugye? – kezdett el komolyabban is megvizsgálni.

-          Jól vagyok, azt hiszem, hogy csak egy kicsit megijedtem – simítottam végig az arcán.

-          Kicsit megijedtél? Halálra voltál rémülve, éreztem a félelmed, és éreztem a gyilkolási vágyat is Jennába, amint bementél a szobájába. Azért is értem oda olyan gyorsan – mondta idegesen.

-          Jasper, most már higgadj le – húztam magam az ölébe. A közelségem általában meg szokta nyugtatni. Legalábbis eddig mindig sikerült.

-          Köszönöm – sóhajtott fel. Majd mélyen a szemembe nézett, és láttam, ahogy a szeme feketéből szép lassan visszavált arra az arany barnára, amit sokkal jobban szerettem mindig is.

-          Nem, én köszönöm – válaszoltam azonnal. – Túlságosan későn jött a látomás, akkor már elkapott.

-          Mit láttál?

-          Jennát láttam, ahogy megöl engem, aztán pedig Mariát, ahogy letépi Jenna fejét. Jenna elmenekült volna, miután engem megölt, hogy visszatérjen hozzá, és szóljon neki, de amikor Maria meglát téged és látja, hogy mennyire dühös vagy Jennára, amikor a húgod a karjaiba ért volna, azonnal megölte volna, hogy ezzel is bizonyítja, hogy mennyire szeret téged. Jasper, szerintem a húgodat nagyon csúnyán átverte az a nőszemély. Tökéletesen biztos vagyok benne, hogy hazudott neki, és ellenem, meg a család ellen nevelte ki tudja mióta – mondtam elgondolkodva. – Teljesen kizárt, hogy magától talált volna ki ilyesmit ellenünk. Hiszen nem is ismert minket. Mi más magyarázat lehetne erre, mint az, hogy ellenünk fordították.

-          Biztos vagy benne, hogy Maria keze áll a dolog mögött, és nem a Volturi terve? – kérdezte Jasper.

-          Igen, tökéletesen biztos vagyok benne – bólintottam rá azonnal.

-          Talán így már más a leányzó fekvése – gondolkodott el Jasper. – Maria tényleg ért a megtévesztéshez, és nagyszerűen eljátssza, hogy szeret valakit, aki igazából egyáltalán nem érdekli. Csak a tervéhez van rá szüksége. Ráadásul mindenki értesült a kis nézeteltérésünkről a Volturival, így nem volt nehéz ránk találnia.

-          Szegény kislány – sóhajtottam fel. Vajon mióta tanítja be ellenünk az a nő? Egészen biztos, hogy szörnyű lehetett az élete. – Jézusom – kerekedtek ki a szemeim.

-          Mi az, kincsem? – kérdezte Jasper azonnal aggódva. – Mégis fáj valamid?

-          Nem, én csak. Szerinted Maria mióta tartogathatja magában ezt a terved? – kérdeztem bizonytalanul.

-          Fogalmam sincs, általában türelmesen kivár, amíg nem lesz biztos a győzelmében – válaszolta szerelmem. – Mire akarsz kilyukadni, Alice? – kérdezte kíváncsian.

-          Szerinted lehetséges, hogy Maria változtatta át Jennát? – haraptam az ajkamba.

-          Ugyan, Alice, hiszen ez azt jelentené, hogy… - kezdett bele Jasper, de aztán hirtelen félbe is hagyta a mondatot. – Atyaég, az nem lehet – nyögött fel szerelmem. – Igen, attól tartok, hogy képes lett volna rá, hogy megrendezi a betörést, a szüleink halálát, és aztán átváltoztatja őt, mint a megmentő, hogy feltétel nélkül megbízzon benne. Te jó ég, min mehetett keresztül szegény lány? Még annál is rosszabb lehetett neki, mint amilyen nekem volt anno.

-          Azért előbb győződjünk meg róla, hogy valóban így volt-e. Edward pedig majd megtudja, hogy igazából hogyan találkozott Maria és Jenna. Már biztosan próbálkozik – mondtam határozottan.

-          Ehhez kétség sem fér – biccentett szerelmem. – Mi ketten végig gyanakodtunk Jennára, mert nem tetszettek a gondolatai, amiket néha elengedett, és az érzései sem, amit főleg feléd táplált.

-          Még szerencse, hogy ilyen gyanakvó lények is vannak a családban – állapítottam meg. Ha mondjuk csak én és Carlisle vagyunk otthon, akkor már nem élnék, és talán Carlisle se.

-          Látod, nem mindig rossz dolog az enyhe paranoia – nevetett fel Jasper. – Gyere, menjünk vissza, és nézzük meg, hogy mi a helyzet. Esme nemsokára hazaér, és biztos vagyok benne, hogy aggódni fog érted, és szomorú is lesz Jenna miatt.

-          Igen, ő is azonnal a szívébe zárta – bólintottam rá. Szegény Esme biztosan nagyon csalódott lesz, hiszen már a lányaként szerette Jennát is, ilyen rövid idő után is. – Oh – álltam meg hirtelen egy mozdulat közben. Olyan hirtelen tört rám a látomás, ahogy talán még soha.

-          Mi történt, szívem? – kérdezte Jasper aggódva.

-          Edward és Emmett bezárták Jennát egy Rose és Bella által rögtönzött cellába, amit a pincében létesítettek. Legalább egy ágyat bevihettek volna. Nem lehet így tartani szegény lányt.

-          Majd, ha hazaértünk, akkor megbeszéljük a többiekkel. Esme sem fogja hagyni, hogy így maradjon, ebben biztos vagyok.

-          Na és te? – kérdeztem kíváncsian.

-          Nem tudom, Alice – rázta meg a fejét Jasper. – Nem könnyű túllépnem azon, hogy meg akart téged ölni. Azt hiszem, hogy ez érthető valamilyen szinten.

-          Érthető, én is így éreznék, hogyha téged akart volna bántani valaki – vágtam rá azonnal.

-          Gyere, menjünk. Itt az ideje, hogy megbeszéljük ezt az egészet – fogta meg a kezem szerelmem. Majd futni kezdtünk a ház felé. Néhány perccel később pedig már oda is értünk, és rögtön berontottunk az ajtón.

-          Hogy gondoltátok, hogy még egy ágyat sem raktok be Jennának? – kérdeztem azonnal idegesen.

-          Öhm… bocsánat, de ki mondta, hogy nem fog kapni fekhelyet? – kérdezte Bella döbbenten.

-          Látomásom volt – kezdtem bele.

-          Arról is volt látomásod, hogy Jacob és Nessie éppen hozzák már neki az ágyat? – kérdezte barátnőm a szemeit forgatva.

-          Nem, azt nem láttam – döbbentem meg. – Akkor nem akartátok egy pokrócon tartani? – tettem fel a következő kérdést.

-          Természetesen nem, nem vagyunk állatok – vágta rá Rose.

-          Hát itt meg mi a fene történt, gyerekek? – kérdezte Esme döbbenten. – Miért van ilyen állapotban a nappali, és hol van Jenna? – nézett körbe rajtunk aggódva.

-          A húgom azért jött, hogy megölje Alice-t – mondta ki szerelmem a nyers tényeket.

-          Tessék? – kapta a szája elé a kezét Esme.

-          Igen, minden jel szerint Maria küldte – bólintottam rá én is.

-          Jól vagy, drágám? – sietett oda hozzám. Majd tapogatni kezdte a karjaimat, mint egy igazi anyuka.

-          Semmi bajom, Jasper időben jött – mosolyogtam rá. Ő pedig gyengéden magához húzott, és megsimogatta a hátamat. – Na és Jenna? Ugye azért nem?

-          Nem, nem öltük meg, bár ezt túlnyomórészt csakis Alice-nek köszönheti – vallotta be szerelmem.

-          Azt hiszem, hogy lemegyek hozzá és beszélek vele – néztem komolyan Jasperre.

-          Azt nem hiszem – vágta rá kedvesem.

-          Egészen biztos vagyok benne, hogy nagyon jól bezárták, úgyhogy nincs miért aggódni – mondtam ellentmondást nem tűrve. – Ígérem, hogy nem megyek közel a rácshoz – fűztem még hozzá.

-          Alice, te egy kicsit önfejű vagy, bár én így is imádlak, de ez tény. Tudom, hogy úgy érzed, hogy neked kell beszélned vele, de szerintem tökéletes leszek én is a célnak.

-          Nem, rólad, mint tudjuk, azt hiszi, hogy valamilyen csoda folytán kimostuk az agyadat, ezért nem emlékszel rá, hogy milyen elképesztően szerelmes vagy Mariába – állapítottam meg tárgyilagosan. 

-          Nem tudlak meggyőzni az igazamról, jól mondom? – csóválta meg a fejét Jasper rosszallóan.

-          Még szép, hogy jól mondod – vágtam rá azonnal. – Eszem ágában sincs veszni hagyni a húgodat. Együtt képesek leszünk visszatéríteni őt a helyes útra.

-          Örülök, hogy ennyire hiszel benne – kaptam egy halványt mosolyt szerelmemtől.

-          Nem csak benne hiszek, hanem bennetek hiszek. A testvéred egészen biztos ugyanolyan jó lélek, mint amilyen te vagy, csupán csak megtévesztették szegényt.

-          Azt majd meglátjuk – vágott a szavamba Edward. – Azt hiszem, hogyha Alice végzett nála, akkor én magam is meglátogatom, hogy tényleg megtudjuk az igazságot. Hogyha kell, akkor addig nem fogom békén hagyni, amíg nem hajlandó arra gondolni, amit Maria mondott neki. Ki kell derítenünk, hogy milyen hazugsággal tömték tele a fejét…