La Push vámpírja - 54. fejezet

54. fejezet




(Billy szemszöge)



Már három napja tart a rehabilitáció, és még csak kísértésbe se tudom hozni Johannát. Pedig már egyszer egymásra zuhantunk, mert Justin „ügyetlen” volt. Minden alkalommal megpróbálok szóba elegyedni vele, de még csak válaszra sem méltat. Egyszer megpróbáltam megcsókolni, de úgy ugrott hátra, mintha megégették volna. Amikor pedig végre kettesben lehettünk volna, és úgy éreztem, hogy itt a pillanat, akkor hirtelen tűzriadó lett a kórházban. Minden ellenem dolgozik. Hogy hódítsak meg egy olyan lányt, aki láthatólag vonzódik hozzám, de olyan makacsul ellenáll, mint egy öszvér. Az édességeket visszaküldte, amiket rendeltem végső elkeseredésemben, a virágok mind egy öregek otthonában végezték, ahová továbbküldette őket, mert természetesen kidobni nem akarta, de azt sem akarta, hogy nála maradjanak, úgyhogy maradt a harmadik megoldás. Ha térden állva könyörögnék, hogy adjon nekem egyetlen egy picike esélyt, Johanna akkor is csak áttaposna rajtam, és tenné tovább a dolgát. Egy ideig izgalmas volt ez a huzavona, meg vonakodás, de egy ponton túl már soknak érzem. Ki van zárva, hogy ennyire visszataszító lennék. Teljesen lenullázta az önbizalmam ez a nő néhány hét leforgása alatt.

- Hé, haver, nyugi már. Mondtam, hogy a hugicám nehéz eset lesz – szakított ki Justin a gondolataimból. – Azért ne add fel, hallod. Hidd el, hogy másnak sem menne könnyebben a tesókám megpuhítása. Egy öszvér hozzá képest aranyos, engedelmes kiscsibe. Kitartás kell hozzá, de előbb, vagy utóbb összejön. Egyébként meddig maradhatsz még bent? – kérdezte vigyorogva.

- Hogy érted? Két hét a rehabilitációm – rántottam meg a vállam.

- Aha, két hét – kuncogott fel Justin. – Két hét alatt, már repülni is megtanulsz itt? Csak azért kérdem, mert neked a legkevésbé sincs szükséged erre az egész rehabra, csak a húgom miatt nyomod még mindig ezt az ágyat – mondta határozottan.

- Hát ezt meg miből gondolod? – kerekedtek el a szemeim. Meglepettséget színlelve.

- Látszik a kettőnk közötti különbségeken. Én nehézkesen döcögök, mert nem vagyok túl jó kondiban, míg te, aki tökéletesen felépült már, abba őrülsz majdnem bele, hogy mennyivel gyorsabban csinálhatnál mindent – mondta barátom határozottan. Elég jó megfigyelő volt. Sőt, kifejezetten kiváló.

- Honnan veszed, hogy én már felépültem? – néztem rá döbbenten. Hátha még menthetem a menthetőt.

- Ne nézz már madárnak. Szerintem, lerí rólad, hogy már akkor sem volt semmi bajod, amikor először találkoztunk, de nem haragszom rád. Nagyon jó terv volt a nővéremmel szemben az érzelmi zsarolás. Bár nem jött be, de legalább megpróbáltad. Viszont tényleg bele kellene húznunk, hogy révbe érjetek – sóhajtott fel Justin.

- Nem mesélt valamit, amíg kisebb volt, hogy miért nem bízik a férfiakban? Nem emlékszel? Esetleg ezzel lehetne összefüggésbe hozni a dolgot. Ha nem bízik a férfiakban, akkor eleve veszett ügyem van – hajtottam le a fejem. – Alig áll velem szóba, és akkor se túl kedves a megszólítás. Legszívesebb hallgatnék Emmettre, és leteperném úgy, ahogy van, hogy ne szavakkal fejezzem ki az érzéseimet, hanem tettekkel, de azt meg egy kicsit erősnek érezném. Ráadásul akkor ténylegesen is leadhatna zaklatás miatt, és még ennyi időt sem töltene velem, mint most.

- Nincs veszett ügy, csak hogyha feladod – csattant fel Justin. – A húgom nagyon makacs, de látszik rajta, hogy vonzódik hozzád, csak még ő sem döbbent rá erre, mert inkább azzal foglalkozik, hogy bosszankodik rajta, hogy udvarolsz. Maradnak tehát az agresszív módszerek. A virág, bonbon, plüssmaci és mindenféle hasonló Alice által kitervelt ötlet behalt, ez van. Az általam zseniálisan kitervelt egymásra zuhanásotok szintén kudarcba fulladt. Bella talán puhított rajta egy cseppnyit, mert a jelek szerint elfogadja a hétvégi kiruccanást a Cullen lányokkal. Már ez is komoly haladás. Lassan viccen kívül elkezdeném átgondolni Emmett felvetését. Még akkor is, hogyha kicsit perverz, és brutális megoldás lenne. Nem ismerem még a srácot, így nem tudom, hogy érdemes-e hallgatni rá, de lehet, hogy nem rossz az ötlete.

- Vagy adhatsz neki olyan ajándékot, amit egészen biztosan sosem utasítana vissza. Meghoztam a tökéletes meglepetést a leendő szerelmed számára – lépett be az ajtón Edward szélesen mosolyogva.

Majd hozzánk sétált, elővett egy apró bársonydobozt, és megmutatta, hogy mi van benne. A lélegzetem is elállt az ékszer láttán. Nem csak azért, mert gyönyörű volt, hanem azért is, mert egy vagyonba kerülhetett. Nem mintha Johanna nem a legszebb ékszert érdemelné, de ezt életem végéig fizethetem vissza Edwardnak, az biztos.

- Hol találtad meg? – kerekedtek el Justin szemei. Az arcán pedig látszott, hogy látta már ezt a láncot.

- Nemrégen Bellának kerestem ajándékot, és akkor bukkantam rá erre a kis ékszerre, ami nagyon megtetszett. Olyan kis kedves, és szerintem tökéletesen illik Johanna stílusához. Billy mondta, hogy a smaragd illene hozzá a leginkább, úgyhogy azok között keresgéltem – rántotta meg a vállát Edward.

- Ez nem akármi – nézett rám Justin komolyan. – Ezt a medált és láncot még akkor kapta, amikor születet. Nagyon sokat ért a számára, de mégis megvált tőle, hogy fizethesse az ápolásomat. Az eszmei értéke mindenen túltesz a számára. Napokig sírt utána, miután meg kellett válnia tőle.

- Nem is hittem volna, hogy ennyire eltaláljuk Johanna ízlését. Gratulálok, Billy. Igazad volt benne, hogy a zöld nagyon is illik Johannához. A smaragd jó döntés volt – nézett rám Edward komolyan.

- Köszönöm – húztam ki magam büszkén. Nem akartam tönkretenni Edward színjátékát. Kedves volt tőle, hogy úgy adta elő a történetet, mintha az én ötletem lett volna.

- Ma péntek van, a legközelebbi kezelés pedig hétfőn lesz, addig pihenünk. Szerintem én a hétfői alkalmon nagyon rosszul fogom magam érezni, és inkább itt maradok majd pihenni, akkor oda tudod neki adni kettesben – ajánlkozott Justin.

- Köszönöm, az nagyszerű lenne – néztem rá hálásan.

- Ugyan, én leszek hálás, ha Johanna végre nem lesz ilyen karót nyelt – legyintett barátom. Edward pedig az éjjeliszekrényem fiókjába süllyesztette a kis dobozt.

- Elmegy a húgom a csajos bulira holnap? – kérdezte Justin kíváncsian.

- Bármilyen hihetetlen is, de igen – mosolyodott el Edward. – A lányok reggel arra kanyarodnak, és felveszik Johannát, de két kocsival mennek természetesen, hogy minden szükséges holmit megvegyenek, ami csak kelhet mostanában.

- Nem értem a két kocsin lévő hangsúlyozást – ráncolta össze a homlokát Justin.

- Mint már tapasztalhattad a húgom Alice utánozhatatlan, ha vásárlásról beszélünk. Leginkább kirámolja az összes boltot. Már előre sajnálhatjátok Johannát, mert, hogy reggeltől estig butikba be, aztán butikból ki lesz a program, megszakítva egy kis ebéddel, az teljesen biztos. Alice komolyan veszi a vásárlás szentségét – nevetett fel Edward.

- Hát félek, hogy Johanna akkor nem a legalkalmasabb személy melléjük. Nem jellemző rá a sok vásárlás – rántotta meg a vállát Justin.

- Oh, emiatt ne izgulj. Alice mellett Bella is hamar bevásárló csillaggá változott, amit soha nem is gondoltam volna a kedvesemről.

- Na látod, ezt nem csodálom. Alice, eléggé átütő egyéniség – nevetett fel Justin. – Mondjuk ettől függetlenül, vagy pont ezért bírom a kiscsajt – fűzte még hozzá.

- Ha Alice tetszik, akkor csak várj, amíg megismerkedsz Emmettel – vigyorodott el Edward.

- Bocsi, de inkább a lányokat kedvelem – mondta Justin tetetett komolysággal.

- Na, pont az ilyen poénok miatt fogtok jól kijönni egymással – forgatta meg Edward a szemeit. Bár ettől függetlenül felkuncogott, ahogy én is. Johanna bátyjának elég pozitív elképzelése volt az életről, és ez kifejezetten üdítően hatott a környezetében tartózkodókra.

- Csak nem rólam beszéltek? – rontott be az ajtón Emmett. – Áhá, lebuktatok, mondtam én, hogy én vagyok az legérdekesebb a családban. Már megint rólam folyik a szó – húzkodta a szemöldökét.

- Hát ha engem kérdezel, akkor én sokkal érdekesebb vagyok, hiszen mégiscsak orvosi csoda lettem – vágott vissza Justin.

- Oh, itt valakinek aztán felvágták a nyelvét. Ezért még számolunk, kiscsávó – lépett Justin mellé. Majd megveregette a hátát, amit valószínűleg az egész kórház hallott.

- Hé, haver, azért maradjon meg a gerincem – húzódott el Justin a keze elöl.

- Jaj, túl nagyot ütöttem a pici hátadra? Bocsi, babuci – mondta Emmett tetetett ijedséggel. Majd gügyögni kezdett Justin felé, mintha egy kisbabához beszélne. Csakhogy nem figyelt oda, hogy Justin mit csinál, úgyhogy egy hatalmas kancsó víz landolt a hülyéskedő Emmett fején.

- Bocsi, papuci, de a babák már csak ilyenek – rántotta meg a vállát barátom.

Emmett pedig felháborodva nézte az előtte fekvő Justint. Míg mi Edwarddal majd meg szakadtunk a nevetéstől. Emmettre mostanában rájár a rúd. Először anya készítette ki, de ő legalább vámpír, de most, hogy egy ember is lealázta talán már sok neki a jóból.

- Te… te… - kezdett bele Emmett, de itt elakadt.

- Én… én… - nézett rá Justin kíváncsian.

- Asszem téged bírni foglak. Végre van valakinek humora ebben a bandában – emelte pacsira a kezét. Justin pedig gondolkodás nélkül belecsapott a tenyerébe.

- Szerintem is jóban leszünk. Majd alkalomadtán felbosszantjuk a lányokat. Sajnos pont azt a korszakot töltöttem „kómában” az életemből, amelyikben jogosak szekálhattam volna a húgomat azzal az indokkal, hogy azért, mert lány, és a lányok ellenségek – magyarázta Justin. – Cibálnom kellett volna a haját, és összetörni a babáit, meg kiborítani a parfümjét, meg csupa ehhez hasonló. Húsvétkor kiönteni az ágyából egy slaggal, vagy csak egy jókora vödör vízzel.

- Hé, ezt könnyedén bepótolhatjuk – vigyorodott el Emmett.

- Ehhez azt hiszem, hogy a lányoknak lesz egy-két keresetlen szavuk – állapította meg Edward.

- Ettől még jó ötlet – vigyorodott el Emmett. – Amint kikerültél innen, belekezdünk a „le a lányokkal” projektbe.

- Benne vagyok – nyújtotta a kezét Justin. Emmett pedig határozottan megrázta azt. Ajaj, szegény Johannát huszonnégy órás védelmező felügyelet alatt kell majd tartanom, mert ha ezek ketten beindulnak, akkor elszabadul a hadd el hadd.

- Gyerekesek vagytok – csóváltam meg a fejem.

- Jobban szeretem, ha mókásnak titulálnak – rántotta meg a vállát Emmett.

A szemeiben pedig lázas izgalom csillogott. Nem csodálom, hogy anya már többször is megadta neki a magáét. Nem lehet könnyű Emmettel egy házban élni. Bár legalább zajlik az élet. A nap hátralévő részében bosszantóan sokat beszélgettek arról, hogy miféle csínyeket fognak elkövetni a lányok ellen. Mi pedig Edwarddal nagyon halkan arról beszélgettünk, hogy hogyan sikerült elkapni a nomádokat, és hogy igaz, hogy a veszély elhárult, de ettől függetlenül a Denali klán ide utazik. Amint Edward kimondta, hogy Denalik az ajtó kivágódott, és egy nagyon csinos vámpír viharzott be a szobába, aki azonnal Edwardra vetette magát.

- Hé, ezer éve. Hogy vagytok? – kérdezte. Miközben még mindig Anthony apján csüngött. Talán jobban szokta érezni magát a Denaliknál Edward, mint ahogy eddig mesélte.

- Köszi, jól vagyunk. Örülünk, hogy el tudtatok jönni – fejtegette le magáról Edward a lányt.

- Na, de Tányuska ez már túlzás. Itt helyben akarod megerőszakolni az öcsikémet? – ropogtatta meg Emmett a lányt.

- Te sosem változol, mackókám – csóválta meg a fejét a lány. Majd kibontakozott az ölelésből. Justin pedig alaposan végigmérte a jövevényt, majd elfüttyentette magát. Na jó, tény, hogy nem volt rossz bőr, de azért nem kéne Justinnak egy vámpírral kikezdeni. Bár ő nem tudja, hogy ez a fiatal lány akár már száz is elmúlhatott.

- Jó napot, széphölgy. Justin vagyok – nyújtotta felé a kezét Justin.

Azt a mindenit, ez a srác fifikásabb, mint az ember gondolná. Az előbb még gyerekes csínyeken töri a fejét, most el akar csábítani egy vámpírt? Na jó, nem tudja, hogy vámpír, de akkor is. Azt hittem, hogy a nő majd leüvölti a fejét, de nem. Kápráztatóan elmosolyodott, majd közelebb lépett barátom ágyához, és beletette a tenyerét az övébe.

- Neked is, szépfiú – hajolt egészen közel Justin arcához. Jaj, könyörgöm, ezt nagyon nem kéne. Edwardra néztem valami segítségért, aki szintén ökölbe szorított kezekkel figyelte a jelenetet. Majd odalépett a lányhoz, és a derekánál fogva egy kicsit elhúzta barátom közeléből.

- Na gyere, Tanya, a többiek is biztosan alig várják, hogy lássanak – kezdte el kifelé húzni a szobából. Emmett pedig odaintett nekünk, majd követte a párost.

- Mi van, Edward? Jóképű kis suhanc. Boldogan kipróbálnám, hogy mit teljesít vízszintesen – hallottam meg kintről a nő búgását.

- Tányuska begerjedt a srácra – röhögött fel Emmett.

- Tanya, ez a srác először is, még csak most lábadozik, nem élne túl egy olyan szukkubus rohamot, amit te nyújtanál. Másodszor egy bevésődés testvére, úgyhogy hálás lennék, ha meg sem fordulna a fejedben, hogy elcsábítod, és aztán eltűnsz – mondta Edward ingerülten. Még jó, hogy a farkasoknak jó a hallásuk. Legalább tudom, hogy mire számítsak.

- Először is, nem a kórházban terveztem leteperni, azzal ráérek akkor is foglalkozni, ha már kiengedik, de addig lehet jó társaság. Kicsit ismerkedhetek vele. Másodszor pedig, hol érdekel engem, hogy ki a testvére? Láttad te is, hogy ő kezdte. Innentől kezdve pedig én miért ne folytathatnám? Bátor, és jóképű. Pont ilyen az esetem. Egyébként sem parancsolhatod meg, hogy mit tegyek, és mit nem. A vadászatra vonatkozó szabályokat elfogadjuk más területén, de a szexre vonatkozóan nincsenek szabályok – vágott vissza Tanya.

- Ehhez Carlisle-nak is lesz egy-két szava – sziszegte Edward mérgesen.

- Nem hiszem, mert mind tudjuk, hogy csak embert nem szabad ölni, ami nem is fog megtörténni, de ettől még jól érezhetem magam, amíg itt vagyok. Ha nem tetszik a terv, akkor foglalj le te – ajánlotta kacéran.

- Én foglalt vagyok – vágta rá Edward. Nagyon helyes. Mert volna mást mondani. Akkor nem érdekelt volna a színjáték tovább, és itt helyben elégettem volna. Még egyszer nem fogja megbántani anyát, az biztos.

- Ez esetben marad a jóképű srác, aki önként ajánlkozik egy kis szórakozásra – fejezte be Tanya a vitát.

- Nem fogod összetörni Justint – kötötte Edward az ebet a karóhoz.

- Nem tilthatsz el minket a szokásainktól, sajnálom, de akármennyire is befolyásosnak képzeled magad, ez akkor is az én és a nővéreim életvitele. Semmi közöd hozzá – mondta Tanya erélyesen.

Majd a hangok elhaltak. Nyilván tovább mentek Carlisle irodájához. Le kell beszélnem Justint valahogy arról, hogy hülyeséget csináljon. A vámpír nők tényleg nagyon vonzók tudnak lenni, de ettől még nem kéne játszania a tűzzel. Hallottam már az ilyen vámpírlányokról, mint Tanya, és ha ritkán is, de előfordul, hogy az ember nem éli túl az egyébként felejthetetlen gyönyöröket, amelyeket egy ilyen nő nyújtani tud. Ma még hagyom Edwardot, hátha meggyőzik közös erővel ezt a Tanyát, hogy hagyja békén Justint. Ha viszont nem sikerül nekik, akkor azt hiszem, hogy itt lesz az ideje egy nagy beszélgetésnek Johannával és Justinnal. Előbb vagy utóbb úgyis fel kéne fednünk a kilétünket előttük. Akkor már inkább azelőtt színt vallok, hogy bármi baj is történne bárkivel. Johanna nem élné túl, hogy Justinnal történne megint valami. Hiszen ő az utolsó hozzátartozója. Meg fogom védeni mindkettőjüket.



(Edward szemszöge)



Nem hiszem el, hogy Tanya komolyan ennyire idióta, csak mert éppen megtetszett neki egy ember. Ami megjegyzem nem ritka eset a Denali lányok esetében. Normál helyzetben, és idegenekkel azt tesznek, amit jól esik. Viszont a mi területünkön, ráadásul egy védencünkkel nem játszadozhat kedvére, és ezt bizony Carlisle sem fogja hagyni. Ha kell, akkor agresszív módszerekhez folyamodok, de nem fog kárt tenni Justinban. Már éppen eleget szenvedett ez a csonka kis család. Semmi szükség rá, hogy Tanya a testi vágyai kiélése ürügyén fogja magát, és tönkretegye, amit eddig sikerült helyrehoznunk. Amint apám irodájának ajtajához értünk bekopogtattam, és nagyon reméltem, hogy éppen nincs nála senki. Olyan ideges lettem Tanya miatt, hogy még hallgatózni is elfelejtettem.

- Szabad – hallottam meg apám hangját. – Sziasztok – mosolyodott el, amikor meglátott minket. – Mi a baj? – kérdezte döbbenten. Miután végignézett a dühös arcokon. Most még Emmett sem viccelődött, hiszen tisztában volt a helyzet súlyosságával. – Na, halljam, érzem, hogy ez hosszú lesz. Üljetek le – sóhajtott fel Carlisle.

- Tanya, szukkubust akar játszani a területünkön – fakadtam ki.

- A vadászatról van jogod határozni helyettünk, de a szexuális élet már más tészta – mondta Tanya ingerülten.

- Először is lassabban, és csendesebben – vetette közbe Carlisle. – Kit kívántál meg, Tanya? – sóhajtott fel apám.

- Valami Justint – rántotta meg a vállát. – Meglehetősen jóképű, és látszólag szeretne közelebbről is megismerni.

- Vagy inkább csak régóta nem találtál már senkit, akivel kiélheted magad – néztem rá dühösen.

- Tudod ahhoz képest, hogy elvileg úriember vagy, néha akkora tapló tudsz lenni, hogy az már teljességgel elképeszt. Semmi közöd hozzá, hogy hol, mikor és kivel vagyok együtt, én se szólok bele, hogy kivel kavarsz. Mivel te nem akarsz velem lenni, így abba sem szólhatsz bele, hogy én kivel akarok lenni – mondta Tanya határozottan. Na jó, talán tényleg egy kicsit durva és nyers voltam, de meg kell értenie, hogy van néhány ember, aki tabu.

- Álljatok le – emelte fel a kezét Carlisle.

- Tanya, tudom, hogy nem szólhatok bele az életmódotokba, így most sem teszem, de orvosilag, kérlek, értsd meg, hogy Justin állapotának most nem tenne jót egy testi kapcsolat – kezdett Carlisle nyugodt hangon.

- Nem is azt mondtam, hogy a kórházi ágyán akarom rá vetni magamat – morgott Tanya az orra alatt. – Csak „Mr. Nagyeszes jobban tudja” meg sem hallgatott, csak nekem támadt.

- Tudod, én hallom a gondolataidat is. Már el is képzelted, hogy hogyan fogod élvezni ezt a kis játékot – vágtam közbe. Még hogy nem gondolta, hogy itt helyben ráveti magát.

- Azt ne mondd, hogy te még nem fantáziáltál olyanról, aki tetszett neked – sziszegte a fogai között.

- Fantáziálni róla, és meg is tenni, két teljesen különböző dolog – mondtam határozottan.

- Nem rémlik, hogy tettem volna bármit is abban a szobában – rántotta meg a vállát.

- Na jó, elég legyen – csattant fel Carlisle. Mi pedig azonnal összehúztuk magunkat. Carlisle nem szokta elveszíteni a nyugodtságát. – Egyikőtök sem hallgatja meg a másikat. Tanyának joga van úgy élni, ahogy akar, és azzal lenni, akivel akar – kezdett bele. Mire Tanya elmosolyodott. Én pedig szólásra nyitottam a számat. – Még nem fejeztem be – intett le fogadott apám. – Tanya, te pedig tartsd tiszteletben, hogy Justin fontos a családunk számára. Ha felépült, és ő is akarja, akkor természetesen nem akadályozunk meg titeket semmiben. Viszont bármi is történjék, nem okozhatsz kárt benne, semmilyen értelemben. Ha mégis megtörténik, akkor vállalod a következményeket, és soha többé nem jössz a környékünkre – fordult most Tanya felé. Mondjuk, hogy kielégítő és diplomatikus volt Carlisle döntése. Bár nem teljesen. Azt hittem, hogy nekem fog igazat adni, hiszen Tanya egyértelműen túl vad Justinhoz. – Ezzel lezártnak tekintem a beszélgetést, és egy szót se akarok egyelőre többet hallani a vitátokból. Világos?

- Igen – válaszoltunk egyszerre.

- Nagyszerű, akkor most mehettek, mert éppen egy súlyos műtéthez készülődtem elő, amikor elkezdtetek kiabálni egymással – mondta Carlisle. Majd visszafordult a papírjaihoz. – Oh, és még valami – szólt utánunk, mielőtt kiléptünk volna. – Lehetőség szerint ezt otthon ne verjétek nagy dobra. Te se Emmett – mondta teljesen komolyan.

- Rendben – egyeztünk bele mindhárman.

Az út hazafelé csendben telt. Főleg azzal, hogy Tanya gyilkos gondolatokat küldött felém, amiért ilyen helyzetbe hoztam mások előtt. Viszont valamelyik elhangzott mondatom söget üthetett a fejében, mert már egy ideje azon gondolkozott, hogy jó-e így az élete. Ki tudja, talán még Tanya is megváltozik egyszer. Mindenesetre figyelni fogom minden egyes mozdulatát, és nem hagyom, hogy bármi kárt tegyen Justinban, még akkor se, hogyha Carlisle szerint hagynom kéne, hogy Tanya úgy élje az életét, ahogy kedve tartja. Tanya nem rombolhatja le azt a bizalmi réteget, amit nagy nehezen sikerült kialakítanunk Johannával. Valamint Billy sem élheti le az életét a társa nélkül, mert abba Bella beleőrülne, ráadásul már én is kezdem a sajátomnak érezni Jacob fiait is. Meg kell oldanunk a kialakult kínos helyzetet úgy, hogy mindenkinek jó legyen.