La Push vámpírja II. Új Nemzedék - 37. fejezet

37. fejezet

SZIASZTOK! NAGYON REMÉLEM, HOGY TETSZENI FOG A FEJEZET. JÖVŐ HÉT HÉTFŐN NEM TUDOK FRISST HOZNI, MERT ELUTAZOM AZ ÜNNEPEKRE. AMINT TUDOM A PONTOS IDŐPONTJÁT A KÖVETKEZŐ FEJINEK AZONNAL KIÍROM, DE VALÓSZÍNŰLEG MÉG ÚJ ÉV ELŐTT LESZ. :D A JÖVŐ HÉT FOLYAMÁN TESZEK FEL KÉPEKET, AMIK KÖZÜL VÁLASZTHATTOK MAJD, HOGY HOGYAN KÉPZELITEK EL PRUE-T. :D MINDENKINEK BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK EZZEL A FEJEZETTEL. PUSZI, DRUSILLA

(Bella szemszöge)

Csodálatos pillanatokat töltöttünk együtt kedvesemmel a leégett erdőben, majd azon kaptam magam, hogy már nagyon is jó úton haladunk a hazavezető úton. Ugyanis a táj egyre ismerősebb lett. Tudtam, hogy merre járunk. Ezek már majdnem a határaink voltak.

-         Edward, már nem járunk messze, igaz? – kérdeztem izgatottan.

-         Nem, néhány perc múlva elérjük La Pusht – vágta rá szerelmem azonnal.

-         Akkor siessünk – gyorsítottam még jobban a tempómon.

-         Hé, nyugalom, édesem. A házunk és a családunk nem szalad el – nevetett fel, amikor megelőztem.

Tudtam, hogy igaza van, de akkor sem voltam képes lassítani a tempómon. Már alig vártam, hogy láthassak mindenkit. Mintha ezer éve nem jártam volna itt. Boldogan kiáltottam fel, amikor megláttam a Cullen villát az erdő közepén. A következő pillanatban pedig kivágódott az ajtó, és azonnal megjelent mind a három fiam, akik egy emberként vetették felém magukat, én pedig azonnal ellazultam a tűzforró karok között. Otthon voltam, és ez most nem képzelgés, nem vágyálom. Ez az ölelés nagyon is természetes volt, olyan, amit az ember soha nem felejt el, egyszerűen beleég az emlékezetébe, és csak élvezi.

-         Anya, hogy a fenébe képzelted ezt? – kérdezték megrovó hangon.

-         Tudom, hogy igazatok van, de azt hittem, hogy ez így lesz helyes – mondtam bűnbánóan. Tudtam, hogy igazuk van, de akkor is ezt éreztem akkor helyesnek. Még akkor is, hogyha az történt, ami történt.

-         Megmentette a lányokat a további rettegéstől, én nagyon is tisztelem érte, hogy ennyit kockáztatott miattunk – jelent meg Nathalie az ajtóban. – Sajnálom, hogy így viselkedtem veled, mielőtt eltűntél. Én nem gondoltam komolyan – lépett elém zavarban. – Őszintén sajnálom.

-         Semmiért sem kell bocsánatot kérned – tártam ki a karjaimat felé. – Tudom, hogy milyen az, amikor egy anya félti a gyermekét.

-         Köszönöm – bújt bele az ölelésembe. Anthony pedig egy néma „köszönömöt” formázott az ajkaival.

-         Nincs mit – válaszoltam mindkettőjüknek.

-         Nagyi – rohant felém Marie és Emily. Én pedig azonnal leguggoltam, hogy a karjaimba vehessem a lányokat.

-         Hogy ti milyen nagyok vagytok – mondtam elámulva. – Olyan, mintha már legalább tíz évesek lennétek.

-         Hát igen, elég gyorsan növekednek, ez kétségtelen – bólintott rá Anthony.

-         Más újság is van – mondták a lányok izgatottan.

-         Hűha, és mi a nagy izgalom tárgya – kérdeztem izgatottan.

-         Johanna és Billy, és Tanya és Justin összeházasodnak. Johannának és Billynek én leszek a gyűrűhordozója – húzta ki magát büszkén Emily. – Tanya és Justin pedig engem kért meg – mondta azonnal Marie is.

-         Az már biztos, hogy ez nagyon komoly felelősség, nagyon megtisztelő feladat – bólintottam rá.

-         Nem is kicsit – lépett mellénk Edward. Majd ő is megölelgette a lányokat.

-         Nah, mi van fiatalok? Máris meguntátok a házasélet szépségeit? Alig egy-két napja hagytunk el titeket, ti meg már itt vagytok? – kérdezte Emmett felháborodva. – Azt hittem, hogy legalább két hétig nem látunk titeket. Milyen férj vagy te, Edward? Egy vámpírfeleség még bele sem jön ennyi idő alatt a szeretkezésbe és a rombolásba.

-         Emmett, hagyd őket – szólt rá Esme mosolyogva. – Nagyon bátor voltál – termett előttem hirtelen, és szorosan magához ölelt.

-         Köszönöm – bújtam hozzá szorosan. Nem tudom, hogy tudta-e, hogy min mentem keresztül Edwardért, vagy csak azért volt hálás, hogy megszabadítottam a családunkat Max fenyegetésétől.

-         Bella – sikkantott fel egy lelkes hang, én pedig azonnal rájöttem, hogy kit hallok. Prue.

A fejemet rögtön felemeltem, és megláttam őt. Egyáltalán nem hasonlított a régi önmagára. Ez a lány kipihent, kiegyensúlyozott és boldog volt. Nem félt, nem voltak karikák a szeme alatt. Önfeledten mosolygott rám. 

-         Jó reggelt, hugi, csakhogy felébredtél végre – borzolta össze a haját Anthony.

-         Ha még egyszer összeborzolod a hajam, megnézheted magad – szólt rá Prue nevetve. Majd megigazította a tincseit.

-         Mennyi mindenről maradtunk le? – kérdeztem döbbenten. Anthony a húgának tekinti Prue-t. Billy megnősül, Tanya férjhez megy. Csupa-csupa lemaradás, amin csak ámulni tudok.

-         Egy apró tényt még a többiek sem tudnak – pirult el Prue. – Nem akartam elmondani, amíg nem voltam benne biztos – folytatta félénken.

-         Halljuk már – lelkesedett fel Emmett.

-         Azt hiszem, illetve most már tudom, hogy van egy farkasom – mondta szemlesütve.

-         Nocsak, és ki a szerencsés? – kérdeztem meglepetten. Nem is gondoltam volna, hogy Prue ilyen gyorsan beilleszkedik majd közénk.

-         Sam Uley – vágta rá azonnal.

-         Sam? – kerekedtek ki a szemeim.

-         Igen, Sam – pirult el szemlesütve.

-         Mármint az a Sam, aki még pelenkát hord, és leginkább gügyög? – fintorodott el Emmett.

-         Ne beszélj így róla, olyan aranyos – motyogta Prue halkan. – Nem is kellett volna elmondanom, azt hiszem. Egyébként pedig van elég időm kivárni, hogy felnőtt legyen – fűzte még hozzá morcosan.

-         Jól van, nyugi kislány. Értem én, hogy nem vagy te türelmetlen – emelte fel a kezeit Emmett védekezően. Én viszont hirtelen ötlettől vezérelve Emmett nyakába küldtem egy szép, nagy adag vizet az erőm segítségével. Amin mindenki jóízűen felnevetett, főleg Prue.

-         Így jár, aki kötekedik a gyerekeimmel – mondtam határozottan. Majd Prue-ra kacsintottam. Aki csak meghatottan nézett rám.

-         Én pedig mindjárt megmutatom, hogy jár az, aki velem kötekedik – pattant fel Emmett.

Majd felém kezdett rohanni. Én pedig csak mosolyogva vártam, majd mielőtt még elkaphatott volna félreugrottam előle. Emmett pedig lendületből kivitt egy nagy sziklát, és hasra is esett véletlenül. Vagy talán egy kis gonoszkodás miatt, mert Edward rúgta alá a szikladarabot, amiben megbotlott.

-         Aki veled kötekedik az láthatja, ahogy elesel? – kérdeztem a pilláimat rebegtetve.

-         Játsszunk tisztességesen, te pimasz nőszemély – állt fel ismét Emmett. – Nem használhatod a vízzel kapcsolatos erődet, és nem segíthet neked Edward – mondta határozottan.

-         Te pedig mit fogsz csinálni cserébe? Megkomolyodsz? – gúnyolódtam vele egy kicsit.

-         Cserébe én békén hagyom Prue-t a pelusos udvarlójával együtt – ajánlotta a lehetőséget.

-         Legyen – egyeztem bele azonnal.

-         A ház tabu, előre szólok – mondta Esme határozottan. – Egy karcolást sem szeretnék látni rajta, világos? Lehetőség szerint kerüljétek el azt a fűzfát is, mert még én magam ültettem egykor – mutatott egy fára.

-         Igen, anyu – bólintottam rá.

-         Nem lesz gáz – mutatta fel Emmett a hüvelykujját.

-         Rendben, akkor, aki nem akar látni testvéri civódást, és nem vámpír, annak készen van a palacsinta, és a rántotta is – sétált be Esme a konyhába. Emily, és Marie, Nathalie-val, Johannával és Gabriellával együtt azonnal eltűnt. Carisle pedig követte őket. A többiek viszont mind ott maradtak, hogy láthassák a műsort.

-         Én majd figyelek a szabályok betartására – mondta Jasper határozottan.

-         Én pedig arra figyelek, hogy Emmett ne essen felesleges túlzásokba – mondta Edward morcosan.

-         Szerintem meg nem feltétlenül kéne ezt csinálnotok. Sokkal fontosabb dolgunk is van, mint az, hogy bunyózzunk – morcoskodott Alice is. – Ha nem tudnátok, két esküvő áll a küszöbön. Dupla esküvő, amit minél előbb meg kell szerveznünk, még azelőtt, hogy Johanna szinte mozgásképtelenné válik a pocakjától. Táncolnia kell a lagziján, úgyhogy legfeljebb egy hónapot tudunk várni. Addig pedig el kell intézni a ruhát, a cipőt, a kelengyét, a frizurát, a sminket, a fehérneműt, mindezt úgy, hogy a pocaklakó egyre nagyobb lesz, ti meg itt játszadoztok. Egyébként Emmett megmentelek egy nagyon kínos kudarctól, ugyanis Bella agyonverne téged. Úgyhogy várj ki egy másik alkalmat, hátha akkor több esélyt tudok jósolni neked – kezdett Alice kissé hisztérikussá válni.

-         Hé, kicsim, nyugi – termett mellette Jasper. Majd szorosan magához ölelte.

-         De hát itt senki nem veszi komolyan ezt a duplaesküvőt rajtam kívül – mondta panaszosan.

-         Kösz szépen, hugi, most hazavágtad a bulit – vonult el Emmett morcosan. – Elszállt az ihletem – sétált be a házba.

-         Na, most ezt fogom hallgatni egy évig – szusszantott fel Rose, majd ő is bevonult a házba.

-         Öhm… kijelenthetem, hogy itthon minden a régi, és senki nem változott, amíg távol voltunk? – néztem Edwardra pajkosan.

-         Igen, azt hiszem, hogy ezt határozottan kijelenthetjük – bólintott rá szerelmem.

-         Ez esetben mi talán megnézhetnénk, hogy mi a helyzet La Push határain belül. Mondjuk a határ menti háznál – simítottam végig a mellkasán.

-         Ez egy nagyon jó ötlet – nyögött fel.

-         Na nem, idefigyeljetek ti ketten – lépett elénk Alice az apró kezét dühösen felemelve. – Ha még ti ketten is cserben merészeltek hagyni, akkor ne tudjátok meg, hogy mekkora nagy bajban lesztek. Velem nem packázhat csak úgy senki. Most azonnal rendbe szeditek magatokat, és tíz perc múlva jelentkeztek, hogy megkaphassátok a feladatotokat.

-         Igenis, kapitány – szalutáltunk mindketten Edwarddal nevetve.

-         Helyes, ezt már szeretem. Most gyűjtök még engedelmes követőket – vonult el Alice elégedetten a ház felé.

-         Van tíz percünk, mit gondolsz elég lesz? – kérdeztem az ajkamba harapva.

-         Elég kevés idő, de szerintem képesek leszünk megoldani – kapott a vállára, majd elsüvített velem a határ menti ház felé.

-         Szerintem Alice nagyon fog ránk haragudni, hogyha elkésünk – mondtam immáron az ágyon fekve.

-         Nem késünk el, sietünk – kapkodta le a ruháit Edward, ahogy én is követtem a példáját.

-         Már nagyjából csak öt percünk van – állapítottam meg.

-         Az még temérdek idő – feküdt rám Edward. Majd egy szempillantás alatt összeillesztette a testünket, hogy őrült ütemet diktálhasson. Még soha nem voltunk ennyire gyorsak, de talán ennyire intenzívek sem. – Maradt… három… percünk – szuszogta szerelmem.

-         Akkor talán fel kellene öltöznünk – javasoltam mosolyogva.

-         Valóban ez lenne a helyes, ha nem akarjuk, hogy Alice megharagudjon ránk – bólintott rá Edward. – Egyfelől egyetértek veled abban, hogy jobb lenne Alice-t nem magunkra haragítani, de másfelől nagyon is mókás lenne látni, ahogy a kis kobold dühöng, mert valami nem úgy történt, ahogy ő tökéletesen megtervezte.

-         Nos, ez valóban elgondolkodtató – mosolyogtam rá. Mire a mobilja hirtelen csörögni kezdett.

-         Na mit gondolsz, ki lehet az? – kérdezte Edward miközben felém mutatta a mobilját.

-         Valahogy sejtettem – kuncogtam fel. – Felvegyük?

-         Ha élni akarunk – húzta el a száját Edward.

-         Akkor vedd fel – sóhajtottam. Végül is, nem lenne illendő, hogyha elzárkóznánk a családunk elől, most, hogy végre újra együtt lehetünk.

-         Rendben, akkor felveszem – biccentett, de a csörgés hirtelen abbamaradt.

-         Ajaj, akkor most bajban vagyunk? – kérdeztem az ajkamba harapva.

-         Hát, megvan rá az esély, hogy mindjárt ránk töri az ajtót – bólintott rá.

-         Akkor öltözzünk fel, és inkább menjünk elébe – javasoltam komolyan.

-         Indítvány elfogadva – mondta Edward. Majd egy szempillantás alatt felkapta a ruháit, és nekem is odaadta az enyémeket. – Akkor induljunk – kapott megint a vállára.

-         Miért cipelsz? – kérdeztem döbbenten.

-         Azért, mert így azt mondhatod Alice-nek, hogy elraboltalak – nevetett fel. – Talán megúszol egy-két kegyetlen vásárlást.

-         Jó ötlet – vigyorodtam el. – Bár Alice szerint ez jutalom, és nem büntetés – fűztem még hozzá.

-         Nos, ebben valóban van igazság – mondta szerelmem, miközben végigszáguldottunk az erdőn.

-         Három másodperccel több volt, mint tíz perc – mondta Alice morcosan, amikor beléptünk az ajtón.

-         Jó munkához idő kell – néztem rá komolyan.

-         Hát még a rosszhoz – forgatta meg a szemeit Emmett. – Most komolyan, tíz perc? Vagyis még annyi se? Tíz perc alatt oda-vissza, és még egy gyors numera is? Edward, öcsém, attól tartok, hogy a kishölgy egykori heves megnyilvánulása sokkal jobban megviselte a szerszámod, mint hittem – magyarázta komoran.

-         Milyen szerszámot? – kérdezte Marie döbbenten. – A nagymami összetörte a nagypapi szerszámosládáját? Milyen szerszámok voltak benne? Pótolható? Mit lehet tíz perc alatt megjavítani? Vagyis nem is kell hozzá annyi idő? – záporoztak Marie kérdései. Emily pedig csak elpirult, ezzel is jelezve, hogy ő érti, hogy miről beszélt Emmett.

-         Na, ezt most jól megcsináltad, gratulálok – mondta fiam morcosan. – Ne is foglalkozz Emmett bácsival, édesem. Olyasmikről beszél, amikről nem kellene.

-         Miért? A szerszám titok? Valami ajándék lett volna? – kérdezősködött tovább Marie.

-         Ez egy hosszú mese, kincsem, és Emmett azt sem tudja, hogy miről beszél – magyarázta Anthony.

-         Bocsi – tárta szét a karjait, amikor Anthony dühösen ránézett. – Azt hittem, hogy már mindkét kiscsaj tisztában van vele, hogy mi fán terem a kapcsolat.

-         Már milyen kapcsolatom lenne nekem egy szerszámmal? – döbbent meg még jobban Marie.

-         Emmett csak össze-vissza beszél mindenféle butaságot – vette fel a kislányát Nathalie. – Gyertek, inkább menjünk el futni egyet. Le kell dolgozni a reggelit, nem igaz? – kérdezte mosolyogva Nath.

-         Én még mindig nem értem ezt az egészet – sóhajtott fel Marie. – Te érted Emily? – fordult kíváncsian a testvére felé.

-         Nos, én azt hiszem, hogy értem – motyogta még mindig vörösen.

-         Akkor mondd el, hogy mi folyik itt – nézett érdeklődve a nővéreire.

-         A nagymami, olyan a nagypapinak, mint amilyen te vagy Timnek. Szeretnek kettesben lenni, és játszani – mentette meg Emily a helyzetet.

-         Á… már értem – emelte fel Marie a pici ujját. – Tehát a nagymami és a nagypapi épít valamit, és nekik ez a játék. Mint ahogy én Timmel betűkirakózom, vagy éppen monopolyt játszom.

-         Igen, ez a lényeg – bólintott rá Emily.

-         Na és ezt miért nem lehetett elmagyarázni már az előbb? – sandított Marie az anyukájára.

-         Nem tudtam, hogy ilyen egyszerűen is lehet fogalmazni, mint ahogy a nővéred szemfülesen megoldotta – vágta ki magát Nathalie.

-         Na mindegy, legközelebb majd azonnal Emilyt kérdezem – legyintett Marie.

-         Helyes, akkor ezen túl is vagyunk – csapta össze a tenyérét Emmett.

-         Te csak ne próbáld kivonni magad a felelősség alól – csapta tarkón a férjét Rose.

-         Igaz – biccentett Alice. – Na, Rose majd megbünteti a férjét, nekünk fontosabb dolgunk van. Nyakunkon a duplalagzi, én pedig nem fogom hagyni, ne legyen minden tökéletes. Johanna, Tanya, Billy és Justin megérdemli, hogy tökéletes napjuk legyen, úgyhogy munkára. Fiúk irány a szmokingkészítő, tudjátok, hogy hol van, úgyhogy vigyétek el oda szépen a két vőlegényt. Mi pedig a lányokkal az esküvői ruhaszalonba megyünk. Tanyát és Johannát felvesszük Johanna házánál, most ott vannak. A fiúk pedig mindjárt ideérnek.

-         Igenis, hadvezérem – hajolt meg Jasper.

-         Papucs – forgatta meg a szemeit Emmett.

-         Te, szájhős – vágott vissza Jasper.

-         Gyere ki a hóra, ha ilyen bátor vagy – húzta ki magát Emmett.

-         Fiúk szmoking, lányok esküvői ruhaszalon – parancsolt rá Alice mindenkire.

-         Jól van, mindenki a dolgára – csapta össze a tenyereit Prue. Mire mindenki döbbenten nézett rá. – Mi van? Gondoltam segítek a haladásban? Egyébként még soha nem kaptam ruhát, mármint ilyen esküvőre valót, úgyhogy én nagyon is izgatott vagyok – lelkesedett fel Prue.

-         Bella, a fogadott lányod még viszi valamire a divatszakmában – csillantak fel Alice szemei.  

-         Nos, hogyha tényleg ez az, amit szeretne, akkor én nem állok az útjába – mondtam határozottan.

-         Na, talán lesz végre valaki, aki átérzi a divatban rejlő lehetőségeket rajtam és Rosalie-n kívül.

-         Van rá esély – csillantak fel Prue szemei. – Imádom Alice ruháit – harapott az ajkába Prue zavarában.

-         Ez a beszéd – csillantak fel Alice szemei még jobban. – Bella, jöhet velem és Rosalie-val Prue? Kérlek szépen – vette elő a hatalmas, boci szemeit.

-         Hogyha Prue is ezt szeretné, akkor nyugodtan – vágtam rá.

-         Helyes, akkor vegyél érzékeny búcsút a férjedtől, aztán indulás – ragadta meg Prue kezét Alice és már el is tűntek miután Alice gyors csókot váltott Jasperrel.

-         Viselkedj, vagy nagy bajba kerülsz – intette Rose szigorúan a férjét. Bár azért egy szenvedélyes csók még belefért a dologba, úgyhogy Rosalie egyáltalán nem neheztelt már Emmettre, aki teli szájjal vigyorgott a felesége után.

-         Szép ruhát válassz – csapott a fenekemre Edward.

-         Csak, ha fess leszel a szmokingban – válaszoltam. Majd én is megpaskoltam a fenekét.

-         Megígérem – nyomott még egy csókot a számra. Azután pedig eltűnt a fiúkkal.

-         Velem tartasz, drágám? – kérdezte Esme kedvesen.

-         Igen, örömmel – mosolyogtam rá. Majd kisétáltunk az autóhoz, és mi is elindultunk a két menyasszonyért, hogy választhassanak maguknak esküvői ruhát…