La Push vámpírja II. Új Nemzedék - 44. fejezet

44. fejezet

(Anthony szemszöge)

Nem tudtam, hogy miért, vagy egyáltalán, hogy jutott eszükbe, hogy idehívják azt a Volturi tagot, de egyáltalán nem terveztem, hogy jó képet vágok ehhez a dologhoz. Annyit megteszek, hogy nem csinálok balhét, és La Push határain belül maradok. Ide csak azok jöhetnek be, akiket szeretek, vagy legalább kedvelek. Azt hiszem, hogy ez a legjobb megoldás, ami csak lehetséges.

-         Anthony – hallottam meg szerelmem gondolatait. Nah, most jön a, „Alec már nem Volturi tag, és Brian húgához tartozik, úgyhogy próbálj meg jó képet vágni a dologhoz típusú szónoklat”. – Várj meg, légy szíves – kért kedvesen. – Anthony, azonnal állj meg, ne bosszants – szólt rám kissé erélyesebben, amikor figyelmen kívül hagytam a kérését, és tovább mentem. – Hidd el, hogy nem teszed zsebre, amit tőlem kapsz, ha nem érlek utol két percen belül.

-         Jól van már, na – kiáltottam fel. Tudtam, hogy úgyis meghallja. Hiszen kitűnő hallással rendelkezik. – Egyébként pedig nem vagyok már öt éves, úgyhogy ne kezelj úgy, mint egy gyereket.

-         Nem vagy már öt éves, de most éppen úgy viselkedsz, mintha az lennél, úgyhogy ne lepődj meg, hogyha a feleséged is úgy kezel – termett előttem Nathalie. Azután pedig egy szempillantás alatt átváltozott emberré, és úgy ahogy volt, meztelenül felém indult.

-         Megőrültél? Nincs rajtad semmi, bárki megláthat – kaptam le a kabátomat, és egy szempillantás alatt ráterítettem.

-         Láttál már így egy párszor, és a többi farkas pedig nem tekint rám nőként. Nekik én csak egy vagyok a testvéreik közül, úgyhogy teljesen mindegy, hogy mi van rajtam. Egyébként pedig ne tereld a témát. Tudom, hogy mi zajlik le benned, de talán az első benyomás nem a végleges, ahogy az édesapáddal is így volt a helyzet. Először el akartátok üldözni őket, most pedig jóformán sülve-főve együtt vagytok. Gondold át ezt a dolgot. Heather is ellenség volt először. Talán Alec is érdemelne egy második esélyt – mondta határozottan kedvesem.

-         Talán, de nem csak így néhány héttel anya esete után – vágtam rá azonnal.

-         Az édesanyád sincs Alec ellen, szerintem – mondta határozottan.

-         Honnan tudod? Anya és apa még azt sem tudják, hogy Alec idejön – fintorodtam el.

-         Nos, alapvetően nem tudják még, de nem hiszem, hogy így reagálna a dologra. Bella nem haragszik rá, hiszen, ha belegondolsz, neki semmi köze nincs az egészhez. Hiszen Alec már bőven nem volt ott, amikor Bellát megkínozták. Légy tárgyilagos. Mindig is imádtam benned azt, amikor képes voltál elvonatkoztatni, és nem ítéltél valakit meg a származása alapján. Úgyhogy legyél önmagad, és húzd vissza a feneked a Cullen villába, ahol a többiek is várják a vendégeket – parancsolt rám.

-         Na ez már talán egy kicsit túlzás – morogtam fel. – Nem kell semmit sem megtenni, amit nem akarok.

-         Szokj hozzá a gondolathoz, hogy vannak kötelességeid a családod irányába. A fenébe is, az öcséd esküvője lesz. Billy el fogja venni Johannát, és az esküvőn Alec is ott lesz. Tényleg fújtatni akarsz egész esküvő alatt az egyik vendégre? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.

-         Nem, hát persze, hogy nem akarok – vágtam rá morcosan.

-         Akkor legyél az a férfi, akibe halálosan beleszerettem, és higgadj le szépen, azután pedig gyere vissza velem a házhoz, ahol a lányok már alig várják, hogy együtt elmenjünk vadászni – bújt hozzám szerelmem.

-         Jól van, meggyőztél, de nem ígérek semmit – mondtam határozottan. – Megpróbálom elviselni, ennyit megígérhetek.

-         Nekem ennyi jelenleg pont elég lesz – nyomott gyors csókot a számra.

-         Helyes, akkor ezt meg is beszéltük – bólintottam rá. Majd egy határozott mozdulattal a karjaimba kaptam szerelmemet, és elindultam vele a Cullen villa irányába.

-         Várj, mindjárt visszaváltozom, és akkor nem kell vinned – mondta Nathalie komolyan.

-         Inkább szeretnélek vinni téged – néztem rá határozottan.

-         De hát… - kezdett bele.

-         Nincs de hát, ha azt szeretnéd, hogy visszamenjek, akkor nyugodtan maradj csak így – néztem végig kedvesemen vágyakozva. Micsoda idomok, micsoda nő. Egyszerűen csodálatos. Nem találok rá szavakat még mindig – sóhajtottam fel vágyakozva.

-         Anthony, ugyan én nem tudom, hogy mit gondolsz most éppen, de úgy érzem, hogy helytelen, vagyis pontosabban, szenvedélyes gondolatok futnak át éppen az agyadon, amihez nem a legalkalmasabb helyen tartózkodunk – húzta egy kicsit összébb magán a kabátomat.

-         Helytelennek semmiképpen nem mondanám a dolgot, hiszen férj és feleség vagyunk. Nos, az, hogy hol van a legalkalmasabb hely arra a tevékenységre, amire gondolok, na ez vitatható – nyomtam puszit a homlokára.

-         Ami azt illeti, te nehezményezted, hogy egy szál semmiben, vagyis pontosabban anyaszült meztelenül jelentem meg előtted, úgyhogy a hely valóban nem alkalmas – vágta rá Nath, majd kiöltötte a nyelvét. Nagyon is pimaszul. Igazán pimasz ez a nő, hogyha az igazáért harcol.

-         Ne öltögesd, mert leharapom – morogtam rá szelíden.

-         Csak akkor, hogy elkapsz – ugrott ki az ölemből hirtelen.

Majd egy szempillantás alatt futni kezdett. Viszont nem vette fel a farkas alakját, ami annyit jelentett, hogy könnyedén utolérhettem őt. Ebből pedig az következik, hogy nem is igazán akar elmenekülni előlem.

-         El foglak kapni, méghozzá hamarosan – indultam meg utána nevetve.

Néhány pillanattal később pedig már meg is fogtam kedvesem karcsú derekát, és finoman eldöntöttem a fűben.

-         Gyors vagy, még mindig – mondta nevetve.

-         Vagy inkább csak nem akartál annyira elmenekülni előlem – vágtam rá.

-         Talán tényleg nem akartam – bólintott rá. – Viszont az is lehet, hogy ez csak egy trükk – lökött le magáról hirtelen. Majd ismét futásnak eredt.

-         Ezért még megkapja a magáét Mrs. Black Cullen – kiabáltam utána.

-         Csak akkor, hogyha utolér, Mr. Black Cullen – dobta le a kabátomat, majd felvette a farkas alakját, és elsüvített.

Én csak nevetve csóváltam meg a fejem, és utána iramodtam, amikor furcsa gondolatokat hozott felém a szél. Vadászok, méghozzá nem is akármilyenek. Bármilyen trófeára, vagy nagy vadra hajtanak.  

-         Nathalie – kiáltottam fel kétségbeesve. – Fordulj vissza most azonnal. Veszélyben vagy – kiabáltam még mindig.

Majd hirtelen meghallottam a lövést, és egy fájdalmas vonyítást. Így még gyorsabb tempóra kapcsoltam, és rohanni kezdtem. A következő pillanatban pedig egy szempillantás alatt előttem termett Nath. Látszólag tökéletesen jól volt, de mindenekelőtt meg akartam vizsgálni. Hiszen felismertem a hangját. Ő volt az, aki felkiáltott farkas alakban. Nyilvánvalóan a fájdalomtól.

-         Jól vagyok, ne aggódj – nézett rám szelíden.

-         Változz vissza most, és már itt sem vagyunk – mondtam határozottan. Mire szerelmem azonnal teljesítette a kérésemet. – Jól vagy? – öleltem magamhoz.

-         Igen, csak súrolt a golyó, de azt hiszem, hogy nagyon is ideje lenne eltűnnünk innen – válaszolta Nathalie.

-         Igen, még a közelben vannak, próbálnak téged lekövetni arra, amerre menekültél – olvastam bele a gondolataikba. – Most azonnal elmegyünk innen, és feljelentést teszünk orvvadászok ellen – mondtam ellentmondást nem tűrve.

-         Rendben van – bólintott rá Nathalie. – Azt hiszem, hogy néhány napig hanyagolnunk kell a vadászatot az erdőben. Főleg, hogyha nem kapják el őket.

-         Igen, egyetértek – bólintottam rá. – Azt hiszem, hogy a lányoknak be kell érni még egy kicsit a hagyományos, emberi koszttal.

-         Szerintem nem lesz tőle semmi bajuk – legyintett Nath. – Eddig is jól elvoltak rajta, és ez ezután is így lesz. Nincs miért aggódni. Majd, ha biztonságos lesz, akkor azonnal elvisszük őket.

-         Jó ötlet, de most azonnal eltűnünk innen – vágtam rá, majd már süvítettem is a Cullen villa felé. Még véletlenül sem szeretném, hogyha bárkinek baja esne a családból. Néhány perc múlva pedig már be is rontottam az ajtón. – Mindenki itthon van? – kérdeztem idegesen.

-         Igen, rátok vártunk, hogy elmehessünk vadászni, azután pedig kirándulni – sietett elénk Marie. – Már alig várjuk, apa.

-         Most nem mehetünk, kicsim – válaszoltam azonnal.

-         Miért? – kérdezték a többiek döbbenten.

-         Orvvadászok vannak az erdőben – válaszolt Nathalie helyettem. – Engem is kis híján lelőttek. Ma nem hiszem, hogy el kéne mennünk vadászni.

-         A körmükre kéne néznünk – mondta Emmett dühösen.

-         Nem, inkább bízzuk ezt a rendőrségre – vágtam rá azonnal. – Nem hiszem, hogy bele kéne keverednünk ebbe az ügybe.

-         Szerintem meg rájuk ijeszthetnénk egy kicsit – vágott közbe Emmett.

-         Én viszont a törvényes út mellett lennék, hogyha van rá mód – jelent meg Edward is. – Kevésbé lenne feltűnő, hogyha a rendőrség kapná el őket.

-         Hát jó, legyen, ahogy akarjátok – morogta Emmett. Edward pedig már tárcsázta is a rendőrség telefonszámát, és néhány pillanattal később már le is tette.

-         Azonnal elindulnak, hogy elkaphassák őket – válaszolta apa a kíváncsi tekinteteket látva.

-         Nagyon helyes, azt kapják, amit megérdemelnek – biccentett Emmett. – Legalábbis nagyon remélem.

-         Ebben azt hiszem, hogy biztosak lehetünk – mondtam azonnal. – A helyi rendőrfőnök társa la pushi, így pontosan tudja, hogy milyen fontos, hogy ne kerüljenek ide orvvadászok. Gondolj csak bele, hogyha a falkára lövöldöznének.

-         Anyu, biztosan jól vagy? – nézett Emily idegesen az édesanyjára.

-         Igen, minden rendben van – vágta rá kedvesem azonnal. Majd kipattant az ölemből és magához szorította mindkét kislányunkat.

-         Várjatok, hol van Brian és Angela, Heather, és Alec? – jutott eszembe hirtelen.

-         Itt vagyunk – lépett be Brian és Angela éppen abban a pillanatban. Mögöttük pedig már meg is érkezett Heather, és Alec. – Mi történt?

-         Semmi, most már minden rendben – vágtam rá. Majd Nathalie-val együtt megindultam az emeleti szobánk felé. – Emmett, figyelnél egy kicsit a lányokra?

-         Természetesen – bólintott rá Emmett azonnal. „Megvizsgálod Nathalie-t?” kérdeztem apámat gondolatban. Mire ő némán biccentett, és néhány pillanattal később követett minket egy gyors, mondvacsinált indokkal.

-         Anthony, jól vagyok, ez még csak nem is súlyos sérülés. Szerencsére ügyetlenül lőtt az az idióta – tiltakozott szerelmem azonnal.

-         Azért hadd nézze meg egy orvos – mondtam neki határozottan.

-         Jól van, úgyse úszom meg – dőlt hátra az ágyban, mikor belépett Edward az ajtón. – Úgy látom, hogy ti már úgyis megbeszéltétek – mutatott a fejére a szemeit forgatva.

-         Hát, valami ilyesmi történt, ezt nem tagadom – biccentett rá apa mosolyogva.

-         Mint már mondtam, jól vagyok, de egyébként itt van a sebem – húzta le a takarót a hátáról, hogy megmutathassa az apró sebet. 

-         Ez ennél sokkal nagyobb volt – mutattam fel a belülről jól láthatóan véres kabátomat.

-         A jelek szerint nem maradt benne semmi ártalmas – nézte meg a sebet Edward. – Egy egyszerű fertőtlenítés, és minden rendben lesz. Nagyon gyorsan gyógyulsz, szerencsére – mondta megkönnyebbülten Nathalie szemébe nézve.

-         Ez remek hír – csillantak fel szerelmem szemei. – Látod, semmi bajom – nézett rám kicsit rosszallóan.

-         Az, hogy aggódom érted még előjog – vágtam rá azonnal. – Tudod, hogy szeretlek –húztam magamhoz szorosan.

-         Én is szeretlek – dőlt hátra, hogy kényelembe helyezze magát.

-         Ma még azért pihenjen, és egyen is valamit, szüksége van a kalóriákra ahhoz, hogy gyorsabban gyógyuljon – mondta Edward.

-         Rendben van, mindjárt hozok neki valamit enni – biccentettem azonnal.

-         Rántottát kérek, szalonnával és sajttal, és néhány csepp ketchupot is kérek rá – sorolta Nathalie a kívánságait. – Oh, egy kis mályvacukrot is kérek – kiáltott még utánam.

-         Ketchup, mályvacukor? Csupa olyasmi, amit akkor kért, amikor először… Nem, az nem lehet, azt már elmondta volna, arról tudnék – ráztam meg a fejem. Majd ismét útnak indultam a konyha felé.

-         Szia – vigyorgott rám Prue. – Egy rántotta szalonnával, sajttal és ketchuppal, hozzá pedig egy csomag mályvacukor – nyújtott át nekem egy megpakolt tálcát. – Oh, és egy csésze kamillatea. Gondoltam, egy ilyen sokk után nem árt neki egy kis természetes nyugtató – tett még egy csészét a tálcára.

-         Köszönöm – nyomtam puszit az arcára.

-         Nincs mit – kacsintott rám kedvesen.

Én pedig azonnal visszasiettem Nathalie-hoz. Aki már ugyan félig aludt, de amikor beléptem a finom étellel, azonnal megérezte az illatát, amitől fel is ébredt, és miután a tálcát az ölébe helyeztem falatozni is kezdett.

(Bella szemszöge)

Nagyon örültem Brian és Angela visszatértének, úgyhogy, amint megláttam őket azonnal szorosan meg is ölelgettem mindkét barátomat. Akik között csak úgy forrt a levegő. Ráadásul Angela is magabiztosabban viselkedett, mint eddig bármikor, és ez csak egyet jelenthet. Pontosan tudom, hogy én mikor változtam ilyen magabiztos nővé kislányból. Amikor Edward és én életünk legtökéletesebb éjszakáját töltöttük el először együtt.

-         Örülök, hogy újra itt vagytok – mondtam vigyorogva.

-         Mi is örülünk, hogy látunk – nyomtak puszit mindketten az arcomra. – Hogy érzed magad? – kérdezték szinte egyszerre.

-         Tökéletesen jól vagyok – vágtam rá gondolkodás nélkül.

-         Szia, Bella, én köszönöm – lépett elém Heather. – Ha te nem vagy, akkor Alec és én talán soha nem lehettünk volna újra egy pár – szorította meg a kezem.

-         Én is hálával tartozom – lépett elém Alec is. – Köszönöm, hogy észhez térítettél, és olyan gyorsan elzavartál engem Volterrából Heatherrel együtt – nézett mélyen a szemembe. Nekem pedig azonnal feltűnt a változás. Már majdnem aranyszínűek.

-         Örülök, hogy újra egymásra találtatok – válaszoltam őszintén.

-         Köszönjük – mosolygott rám Heather.

-         Heather – sikkantott fel Prue, amikor bejött a konyhából.

-         Prue – mondta Heather is boldogan. Majd egy szempillantás alatt egymás karjaiba vetették magukat. – Istenem, azt hittem, hogy téged is elkaptak, és megöltek – mondta Heather pityeregve.

-         Nem, jól vagyok – vágta rá Prue. – Időben elmenekültem onnan – fűzte még hozzá. – Őszinte részvétem az édesapád miatt – mondta szomorúan.

-         Köszönöm – sóhajtott fel Heather. – Azt hiszem, hogy neki ott a legjobb, ahol most van. Biztos vagyok benne, hogy anyával egymásra találtak.

-         Igen, ez biztosan így van – bólintott rá Prue is.

-         Itt élsz? Mármint a Cullen klán befogadott? – kérdezte Heather kíváncsian.

-         Igen, családtag lehetek, és szeretnek. Bella a lányává tett – magyarázta örömteli hangon.

-         Ez csodálatos – mondta Heather boldogan. – Mindig is erre vágytál. Egy nagy családra, ahol önmagad lehetsz.

-         Igen, minden vágyam valóra vált – mondta Prue lelkesen. – Viszont te sem panaszkodhatsz. A szerelem, amit oly régóta áhítottál csak utolért – pillantott Alec felé.

-         Igen, nekem sincs okom panaszra – pirult el Heather.

Így most olyan gyermeki volt. Olyan kedves, és kislányos. Sehol sem volt a régi önmaga. Az állandóan aggódó, és gondterhelt lány helyett egy kedves, fiatal, és szerelmes lány állt előttem.

-         Hogy érzed magad, Bella? – kérdezte Brian a fülembe suttogva.

-         Mire gondolsz? – kérdeztem vissza döbbenten.

-         Alice elénk jött, és elmesélte, hogy mi történt veled miután elkaptak. Szóval, hogy érzed magad? – kérdezte meg újra.

-         Jól vagyok, Brian, nem kell miattam aggódnod – mondtam határozottan.

-         Én nem ezt hallottam – nézett rám fürkészően.

-         Nincs bajom, amíg nem kell tűz közelébe mennem – vallottam be.

-         Tehát félsz a tűztől – bólintott rá Brian.

-         Tudod, ez a vámpíroknál azért nem egyedi eset – vágtam vissza csípősen.

-         Nem, valóban nem, de azért feltételezem, hogy te jelenleg jobban félsz a tűztől, mint ahogy egy átlag vámpír fél tőle.

-         A helyzetemben azt hiszem, hogy ez nem megdöbbentő, és nem akarok erről beszélni – hagytam faképnél Briant. Elegem van belőle, hogy mindenki velem van elfoglalva. Mindig is utáltam, hogyha túlságosan nagy figyelem van rám fordítva, de ilyenkor meg pláne utálom.

-         Bella – hallottam Heather hangját.

-         Igen? – fordultam felé azonnal.

-         Nem félsz a tűztől, a félelmedet most elengedet, és soha nem hagyod, hogy visszatérjen. Bármilyen rossz emléked is van, azt most elfelejted. Most pedig visszajössz a házba, mintha mi sem történt volna, és mostantól boldog leszel, ahogy annak lennie kell. Megmentetted a családod, és visszatértél hozzájuk, erre csakis büszke lehetsz – mondta mélyen a szemembe nézve. – Most pedig elfelejted, hogy egyáltalán itt álltam előtted, de azt fogod tenni, amit mondtam. Olyan lesz, mintha egy belső hang szólna hozzád. Megértetted? – kérdezte a hang.

-         Igen, megértettem – válaszoltam rá azonnal.

-         Helyes - hallottam a hangot a fülemben, de látni már nem láttam senkit. Megráztam a fejem, majd hirtelen meghallottam egy dühös kiáltást, ami Edwardtól származott…