19. fejezet
(Carlisle szemszöge)
Miután összeszedtük az ultrahanggép romjait, és újra felvittem a vizsgálóba, megint nekiláttam az átvizsgálásának, és a javításának. Közben Edward és Jasper voltak szívesek kicserélni a kirobbant ablaküveget. Johannán legalább sikerült elvégeznem a vizsgálatot, és kiderült, ahogy vártuk, hogy egy apró lényt hordoz a szíve alatt. A nemét még nem tudtam megmondani, de minden valószínűség szerint kisfiú lesz, hiszen Emily már be is vésődött. Gabrielláról azonban még mindig nem tudtam meggyőződni, hogy terhes-e. Habár hallom azt az apró kis szívhangot, így szinte biztos, hogy egy apró élet van Gabriella pocakjában is, de valamiért soha nem jutok el odáig, hogy teljes mértékben meg is győződhessek róla.
- Átvizsgáltam a vezetékeket a felső szinten. Minden rendben van. A vizsgáló áramellátása tökéletes – jött be Anthony.
- Sejtettem – bólintottam rá.
- Akkor hol a hiba? – kérdezte Edward kíváncsian. Hát persze, ő sem tudja, hiszen még én is bizonytalan vagyok a gondolataimmal.
- Én arra tippelnék leginkább, hogy az egyik kisbaba vicces kedvében van, vagy fél valamitől – mondtam el az elméletem.
- Az egyik? – húzta fel a szemöldökét Anthony. – Billyéknek ikrei lesznek?
- Nem, úgy gondolom, hogy Johanna és Gaby is gyermeket vár. Mivel Johanna babája hagyta magát megvizsgálni, így arra tippelek, hogy Gabriella kisbabája játszadozik, vagy próbálgatja az erejét. Esetleg megijedt valamitől, de nem vagyok benne biztos. Ehhez el kéne jutnom odáig, hogy tényleg megvizsgálhassam Gabyt – magyaráztam.
- Mi lenne, hogyha megpróbálnád a kórházban? – kérdezte Anthony hirtelen.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet – vetette ellen Edward. – Gondolj csak bele, mi lesz, hogyha a kicsi megint gondol egyet és robbantgatósat játszik?
- Nem hiszem, hogy nyilvános helyen megtenné – rázta meg a fejét Anthony. – Az összes kisbaba, aki a miénk már az anyaméhben intelligens volt. Szerintem Gabriella babája sem árulná el magát nyilvános helyen.
- Akkor miért nem hagyta, hogy megvizsgáljam itthon? Hiszen itt a családja körében van, és biztonságban. Senki sem bántaná – gondolkodtam el. Miért érezné magát egy kórházban nagyobb biztonságban, mint a saját otthonunkban?
- Egy próbát megér. A gyerekek logikája néha nem feltétlenül érthető a mi számunkra. Nézzétek csak meg Emilyt vagy Marie-t. Annyira máshogy gondolkoznak, és annyira különböznek még egymástól is. Talán a baba gondolatai sem logikusak, és nyilvános helyen szeretné, ha megvizsgálnád – mondta Anthony.
- Nos, végül is, nincs sok veszítenivalónk. Most éjszaka van. Talán, ha most becsempésszük Gabriellát az éjszakai ügyeletre, akkor minden rendben lesz – egyeztem bele végül. Veszítenivalónk tényleg nincs.
- Vigyétek magatokkal Jacobot is, én majd átveszem tőle a járőrözést – mondta Anthony határozottan.
- Rendben, akkor szólj neki, én addig felébresztem Gabyt – biccentettem. Majd már el is tűntem. Halkan mentem be Gabriellához, mert nem akartam megijeszteni. – Gabriella – léptem az ágyához csendesen. – Gaby, ébredj – fogtam meg óvatosan a vállát.
- Jake? – motyogta halkan. Majd az oldalára fordult, és magához ölelte a mellette fekvő pulóvert, ami feltételezhetően Jacob ruhája volt.
- Gabriella, ébresztő – ráztam meg kicsit határozottabban.
- Hm… - nyitotta ki a szemeit értetlenül. – Carlisle? Valami baj van? – nézett rám kérdőn.
- Semmi baj, de most velem kell jönnöd. Ne aggódj, nem megyünk messzire, és Jake is velünk jön.
- Éjszaka van, Carlisle, fáradt vagyok. Nem várhatunk reggelig? – fészkelte be magát még jobban az ágyba.
- Sajnálom, de minél előbb túlesünk a dolgon, annál jobb. Reggel már kockázatosabb lenne minden – válaszoltam csendesen.
Szegénykém tényleg nagyon fáradtnak tűnt, és nem szívesen zavartam meg a pihenését, de ha a baba véletlenül megint viccelődik, akkor nem hagyhatom, hogy mindenki lássa.
- Jól van, mindjárt felkelek – ásított egy nagyot.
- Hagyd, Carlisle, majd én – jött be Jake mosolyogva. Majd azonnal az ágyhoz lépett, és maga felé fordította kedvesét. – Gyere, kicsim, kapaszkodj bele a nyakamba – nyomott puszit az arcára.
- Mindjárt felkelek, tudom, hogy mennünk kell – motyogta halkan, és közben belecsimpaszkodott Jake-be.
- Ne, aludj csak, majd én viszlek – emelte fel Jacob finoman. – Mehetünk – fordult felém. Én pedig azonnal kinyitottam nekik az ajtót.
- Fektesd a hátsó ülésre – nyitottam ki a kocsim hátsó ülését. – Ott még pihenhet egy kicsit.
- Rendben – fektette be Jake.
Azután mindketten beültünk és elindultunk a kórház felé. Nem telt sok időbe, amíg odaértünk. Jacob ismét a karjába emelte kedvesét, azután pedig felhozta a vizsgálóba, ahol letette őt az ágyra.
- Itt az ideje felébreszteni őt – mondtam komolyan.
- Drágám, ébresztő – nyomott puszit Jake az ajkaira. – Carlisle meg szeretne vizsgálni téged. Néhány pillanat lesz az egész, utána pedig hazaviszlek és aludhatsz tovább – suttogta a fülébe. Gabriella pedig elmosolyodott. Azután pedig kinyitotta az álmos szemeit.
- Jól van, akkor megint megpróbálunk egy ultrahangot – ültem le mellé a székre. Azután pedig tettem egy kis gélt a hasára. – Reméljük, hogy most minden rendben lesz – kezdtem el közelíteni a hasa felé a géppel. Azonban amikor már majdnem elértem a bőrét a gép hirtelen szikrázni kezdett. Én pedig azonnal elkaptam a gépet. – Ez így nem lesz jó. Ezt a gépet nem tehetem tönkre. Meg kell nyugtatnotok a kicsit.
- Hogyan? – kerekedtek ki Jake kezei.
- Talán majd én – mondta Gaby. – Kicsim, Carlisle nem akar bántani, és én is szeretnélek látni téged. Kérlek, engedd, hogy megvizsgáljon. Nem akar bántani téged, ígérem – mormolta neki lágyan. – Most odateszi a gépet a hasamhoz, te pedig engedni fogod neki, rendben? – simogatta meg a pocakja oldalát, hogy ne kenje szét a gélt.
- Akkor most nagyon lassan ráteszem a gépet az anyukád hasára – mondtam finoman. Majd óvatosan ráhelyeztem a felületre a gépet. Ezúttal legnagyobb örömömre sikerrel.
- Nagyon ügyes vagy – dicsérte meg Gaby azonnal.
- Na lássuk csak – kezdtem el keresni az apró kis gyöngysort. – Meg is vagy – mosolyodtam el. – Oh, milyen kis szégyenlős – döbbentem meg. – Olyan picire húzza össze magát, amilyen picire csak lehetséges.
- Minden rendben van, kincsem, itt nem bánt téged senki – suttogta Jake Gaby hasának. Mire a kicsi elengedte magát.
- Még életemben nem láttam ilyen félős kisbabát. Már csak azt nem értem, hogy mitől retteg ennyire – gondolkoztam el.
- Talán csak érzi a feszültséget, ami van bennem – harapott az ajkába Gabriella. – Egy merő stressz vagyok már egy ideje. A sok izgalom, és idegeskedés. Talán ő is átéli mindezt.
- Lehetséges, hogyha tisztában van azzal, ami körülötte történik, akkor lehet, hogy megpróbál védekezni. Ez egy természetes mechanizmus a babáknál. Meg akarja védeni a mamáját és saját magát is – bólintottam rá. – A kisbaba lehet ideges attól, hogy te is az vagy. Meg tudsz nyugodni, vagy jobb lenne neked, ha elutaznátok Jacobbal?
- Drágám, soha nem mondtad, hogy ennyire feszült vagy – nézett rá Jake kissé rosszallóan. – Azonnal visszaviszlek titeket La Pushba , és ott is maradtok egészen addig, amíg vége nem lesz ennek az egésznek. Nem akarom, hogy neked vagy a kicsinek bármi baja legyen, vagy esetleg ijedtében ő rátámadjon másokra.
- Nem, Marie-nak szüksége van Timre, nem választhatjuk szét őket most – mondta komolyan.
- Tim napközben Marie-val és velem lesz, esténként pedig nálad, és én is annyi időt fogok veled tölteni, amennyit csak lehet – mondta Jacob ellentmondást nem tűrve.
- Én, nem is tudom. Nem akarlak elszakítani titeket ilyen helyzetben a többiektől. Mi jól leszünk a babával, lehiggadok, ígérem – esküdözött Gabriella.
- Hadd ajánljak én is valamit – szóltam közbe halkan.
- Hallgatunk – nézett rám Gaby kíváncsian.
- Menjetek a határ mentén álló házba. Onnan te tudsz járőrözni, és vigyázni is tudsz rájuk, míg Gaby sem lesz túl messze tőlünk, de mégsem olyan közel, hogy legyen oka aggódni – ajánlottam a lehetőséget.
- Ez jó ötlet – mosolyodott el Gabriella. Majd teljesen ellazult, amire a baba is elengedte magát.
- Ez az, lazíts – mondtam elégedetten. – Látjátok, már a kicsi is elengedte magát, ahogy te – biccentettem boldogan. Majd megmutattam az ultrahangon is, hogy hogyan nyugodott meg a babájuk.
- Jól van, akkor legyen így, ha ez téged is megnyugtat – simogatta meg Gaby arcát Jake. – Azonnal a határ menti házba megyünk, azután pedig a holmidat is elhozom neked – mondta komolyan kedvese. – Viszont eszedbe se jusson, hogy akár csak egy kis időre is elhagyod a házat, hacsak nem La Pushba készülsz. Nem akarom, hogy felidegesítsd magad. Még a végén bajotok esik – mondta határozottan. Azután pedig felém fordult. – Köszönjük, Carlisle, akkor mi most megyünk is – emelte a karjaiba kedvesét.
- Várjatok, elviszlek titeket – álltam fel én is. – Neked pedig felírok egy nagyon enyhe nyugtató teakészítményt. Naponta háromszor idd meg, nem akarom, hogy túl sokat idegeskedj, mert az most se neked, sem pedig a kicsinek nem tesz jót. Szigorú pihenést rendelek el a számodra. Rosalie és Emmett pedig átköltözik hozzád – mondtam ellentmondást nem tűrve.
- Ne, ez igazán nem szükséges, én nem akarom, hogy bárki is eljöjjön a háztól miattam, én… - kezdett bele megint az aggódásba. Mire az orvosi berendezések vibrálni kezdtek.
- Nyugodj meg, ne idegeskedj. Rose-t, ha akarnám, sem tudnám visszatartani attól, hogy vigyázzon rád. Ráadásul, te is tudod, hogy senki már nem viselné olyan áhítattal a gondodat, mint a legjobb barátnőd.
- Én is örülnék, ha Rose és Emmett vigyázna rátok – bólintott rá Jake is.
- Rendben, legyen, ha szükségetek lesz rájuk, akkor úgyis tudjátok, hogy hol találjátok őket – egyeztem bele. A babánkért mindent.
- Helyes, akkor menjünk – emelte a karjaiba Jacob.
Én pedig azonnal kinyitottam nekik az ajtót. Miután pedig beültünk a kocsiba a határ menti házhoz hajtottam, és kitettem őket…
(Gabriella szemszöge)
Sosem gondoltam volna, hogy miattam van a kisbabám ilyen állapotban. Szegénykém, hogy félhetett miattam. Ha tudtam volna, hogy miattam történik minden, akkor már régen megnyugtattam volna magam valahogy. Hiszen nekem vigyáznom kell a gyermekemre, mindennél jobban.
- Sajnálom, Carlisle, hogy többször is bántott a kicsi miattam. Biztos vagyok benne, hogy nem volt szándékos – kértem elnézést tőle.
- Nincs semmi baj, nem tudhattad – legyintett Carlisle. – Most viszont feküdj le, és pihenj. Rose hamarosan itt lesz – mondtam határozottan.
- Rendben, úgy lesz – bólintottam rá.
- Ne aggódj, nem hagyom, hogy egy pillanatig is idegeskedni merjen – mondta Jake határozottan. Majd jelentőségteljesen rám nézett. Ajaj, azt hiszem, hogy most nagyon nagy bajban vagyok.
- Ezt neked el is hiszem – bólintott rá Carlisle. – Na menjetek, én is megyek – csukta be az ajtót, és már indult is tovább.
- Mennyire haragszol rám? – pislogtam ártatlanul Jacob felé.
- Haragszom? Már miért haragudnék? – kerekedtek ki szerelmem szemei. – Édesem, én nagyon is boldog vagyok, hiszen újabb kisbabánk lesz – simogatta meg a hasamat. – Viszont, ha csak egy pillanatra is idegeskedni mersz mostantól kezdve, akkor hatalmas nagy bajban leszel – vágta rá ellentmondást nem tűrve. – Megértetted? – kérdezte komolyan.
- Igen, megértettem. Nem fogok aggódni, nagyon – ígértem meg.
- Helyes, akkor most szépen lefekszel, én pedig most azonnal megfőzöm az első adag teát, amit Carlisle felírt neked – kapott a karjaiba, majd már csak az ágyban tett le. – Mindjárt jövök – nyomott puszit a számra. Azután pedig már el is tűnt. Én pedig kényelmesen elhelyezkedtem.
- Kincsem, ne haragudj, hogy eddig féltél miattam – simogattam meg a hasamat. – Nem akartam, hogy te is átvedd az én félelmeimet. Bár fogalmam sem volt róla, hogy már útban vagy, édesem. Hogyha tudtam volna, akkor soha nem tettem volna ilyet veled. Viszont most már ígérem, hogy jó anyukád leszek, nem foglak bántani. Boldog, és kiegyensúlyozott kisbaba leszel – mondtam neki határozottan. Mire boldog, jóleső érzés lett úrrá rajtam. Ezzel is jelezve, hogy a kicsi is teljesen nyugodt.
- Hogy vagytok? – lépett be Rose, hatalmas vigyorral az arcán. – Én leszek a hivatalos ápolónőd, úgyhogy vigyázz magadra. Egyetlenegy kis jele az idegeskedésnek, és rád uszítom Jacobot, és Carlisle-t is.
- Jól vagyok, köszönöm – mosolyodtam el. – Nem kell miattam aggódnod, mert ígérem, hogy nagyon jó anyukája leszek mostantól a keresztlányodnak – simogattam meg a hasam.
- A keresztlányomnak? – húzta fel a szemöldökét.
- Igen, kislány lesz, és ugyanúgy te és Emmett lesztek a keresztszülei, persze, csak ha szeretnétek – bólintottam rá.
- Tetszik az ötlet. Nagyon el tudnék kényeztetni egy kislányt – kuncogott fel.
- Na látod, ebben egészen biztos vagyok – kuncogtam fel halkan.
Kétség kívül nagyon el tudna kényeztetni egy kislányt. Mennyi ruha, frizura és divat tudásában lesz ez a kis csöppség. Phoebe. Igen, így fogják hívni. Egy barnahajú, igéző kék szemű, karcsú lány lesz belőle. Olyan, mint az álmaimban. Vajon, hogyan voltam rá képes, hogy álmodjak róla? Az álmomban hófehér ruhában volt, és én nyugtatgattam. Menyasszony volt. Márpedig akkor egészen biztosan megérjük, hogy a lányom felnőttkorba lépjen. Boldogok voltunk, és kiegyensúlyozottak. Ez biztosan így lesz. Akkor pedig nincs is miért aggódnom. Minden rendben lesz.
- Gabriella, hahó, itt vagy? – legyezte meg Rose a kezét előttem. – Idd meg szépen a teádat – mondta szigorúan. – Carlisle azt mondta, hogy ez majd jót tesz neked. Alszol tőle egy nagyot.
- Jake hol van? Nagyon haragszik rám, ugye? – kérdeztem halkan.
- Jake? Haragudni? Rád? – kérdezett vissza tagoltan. – Kedves, ezt te sem gondolhatod komolyan. Jacob boldog, hogy megint kisbabátok lesz, de nagyon aggódik érted, és a babáért is. Kicsit talán csalódott, hogy nem mondtad el neki, hogy ennyire féltél a kialakult helyzettől, de más baja nincs.
- Nem akartam még több gondot akasztani a nyakába – haraptam az ajkamba.
- Ő úgy érzi, hogy nem bíztál benne eléggé – ült le Rose az ágyam szélére. – Tudod a férfiak néha nem értik a nőket. Én értem, hogy nem akartad, hogy még miattad is aggódjon és ezért hallgattál, de ő ezt nem érti. Hiszen ti egyek vagytok. Hogyha valakik képesek erre, akkor ti ketten tökéletesen kiegészítitek egymást. Még soha nem láttam ilyen párt, mint amilyenek ti vagytok. Tökéletesen lekövetitek egymást. Ha Jake megmozdul, te vele mozdulsz, ha ő elkezd egy mondatot, te már be is fejezted gondolatban. Ritka az ilyen pár.
- Meg is jöttem – lépett be hirtelen Jake. – Köszönöm, Rose.
- Igazán nincs mit – legyintett barátnőm. – Akkor én most magatokra is hagylak titeket – indult ki a szobából. – Hogyha bármire szükségetek van, akkor csak szóljatok. Itt leszek a házban.
- Köszönöm, Rose – mondtam hálásan.
- Ugyan – legyintett megint. – Nincs mit köszönni, igazán – lépett ki az ajtón.
- Bocsáss meg – néztem bűnbánóan szerelmemre. – Nem akartalak megbántani, én nem is tudtam, hogy ennyire görcsös vagyok mostanában. Nem éreztem úgy, hogy félek, vagy, hogy baj van, vagyis tény, hogy stresszes voltam, de csak azért, mert eszembe jutottak néha rossz dolgok. Úgy tűnik, hogy a tudatalattim jobban tudja, hogy mit érzek, mint én - magyarázkodtam.
- Gabriella, nézz rám – fordította maga felé az arcomat. – Én nem haragszom rád. Sokkal inkább magamra haragszom, hogy nem vettem észre a jeleket. Hiszen mostanában valóban nagyon görcsös voltál, de azt hittem, hogy ez majd elmúlik, és hamarosan megnyugszol. Nem vettem észre az árulkodó jeleket. Hiszen forgolódtál az ágyban. Alig aludtál valamennyit.
- Nehogy magad okold, nem kell nekem még a bűntudat is – csattantam fel kicsit hangosabban.
- Nem, tényleg nem kell, mostantól figyelni fogok rátok, minden egyes pillanatban rajtad fogom tartani a szememet, vagyis rajtatok – mondta ellentmondást nem tűrve.
- Nem szakíthatlak el a falkától – ráztam meg a fejem.
- A falka jól meglesz nélkülem néhány hétig. Ha szükségük van rám, akkor tudják, hogy hol találnak, és járőrözni el fogok menni velük, de amikor nem vagyok beosztva, akkor itt leszek. Amíg pedig mégis muszáj, addig itt lesz veled Rose.
- Rendben, így már jobban hangzik – mosolyodtam el. – Nem hagynám, hogy elhanyagold miattam a falkát, a család többi részét.
- Te még ilyenkor sem tudsz önző lenni egyetlenegy pillanatra sem – rázta meg a fejét Jake hitetlenül. – Egyszerűen elképesztő vagy.
- Csak tudom, hogy mi az elsődleges – vágtam rá azonnal.
- Nem, nem tudod – bújt be mellém az ágyba. – Te vagy az elsődleges. Mindennél, és mindenkinél többet jelentesz nekem – simított végig az arcomon. Majd gyengéd csókot nyomott a számra. – Most pedig lazítani fogunk, mind a ketten, mert az jót tesz, neked is, és a babának is. Én pedig élvezem, hogy nektek jó – fordított a hasamra. Azután pedig egy gyors mozdulattal kibújtatott a pólómból, és masszírozni kezdte a hátamat.
- Öhm… ez is nagyon jóleső érzés, de tudod a kismamák valami másféle lazítást még ennél is többre értékelnek – próbáltam meg megfordulni.
- Arról most szó sem lehet – tiltakozott Jake. – Most szépen álomba foglak masszírozni, és te pihenni fogsz, mert most ez a helyes. Reggel pedig alaposan ellazítalak más értelemben is – harapott a fülcimpámba finoman.
- Ez a büntetésem? – kérdeztem egy halk nyögés közepette.
- Tekintheted büntetésnek is, bár a masszírozást a legtöbb ember jutalomként szokta felfogni – nyomott puszit a vállamra nevetve.
- Normális esetben igen, de te most szándékosan izgatsz közben – mondtam panaszosan.
- Nem tudom, hogy mire gondolsz – harapott bele a nyakamba is.
- Arról, hogy a gyenge pontjaimat támadod meg – sóhajtottam fel, amikor végighúzta az ujjait a gerincem mentén. – Ez kínzás – fűztem még hozzá.
- Akkor álomba foglak kínozni – nevetett halkan.
- Kegyetlen vagy – fordultam meg egy hirtelen mozdulattal, és magam alá gyűrtem a kedvesem.
- Rossz kislány – nevetett fel Jake, amikor letéptem róla a nadrágját.
- Nem ajánlatos egy kismamával játszadozni, ezt már megtanulhattad volna – vágtam rá komolyan.
- Nem mernék veled packázni – nevetett fel Jake. – Kisbabánk lesz, megint – kiáltott fel boldogan. Majd újra maga alá gyűrt, és szenvedélyesen megcsókolt.
- Na de fiatalok – kiáltott Emmett valahonnan a házból. – A szoba maradjon egyben, nincs kedvem megint építkezni – fűzte még hozzá.
- Emmett – hallottam meg egy nagy koppanást. Ez általában a taslit jelenti, amit Emmett kiérdemelt.
- Baby, úgy érzem, hogy megint meg kell nevelnem téged – mondta. Majd egy nagy csattanás, és Rose elégedett nyögése következett.
- A ház marad, nem akarok most építkezni – forgatta meg a szemeit Jake.
Válasz azonban már nem érkezett. Csak az egyik ajtó csapódását hallottam. Azután pedig már csak a félreérthetetlen hangokat. Az én ajkaimon pedig orvul kiszökött egy apró ásítás, amit sikeresen palástoltam Jake előtt. Így nem hagyta abba a nyakam kényeztetését. A terveimben, vad és heves szeretkezés szerepelt, de Jacob gyengédsége, és türelme egyszerűen felülmúlhatatlan volt, ismét. Olyan kedvesen és gyengéden bánt velem, mint első alkalommal, és én teljesen elvesztem az érzések kavalkádjában. Percekkel, vagy talán órákkal később pedig boldogan, elégedetten pihegtem kedvesem mellkasán. Aki fáradhatatlanul simogatta a hátamat, én pedig lassan álomba merültem…
