Kötelékek - 10. fejezet

10. fejezet

(Nessie szemszöge)

Már tűkön ültem, amikor ráfordultunk a kis földútra, ami a házunkhoz vezetett. Te jó ég, már alig vártam, hogy lássam, mi lehet a meglepetés, amiért anyáék csak úgy otthagytak minket Jacobbal. Biztosan szuper kis buli lesz, sőt, talán most még jobb lesz, hiszen a család azt hiszem, hogy megnyugodott most már.

-          Nessie, kicsit túlpörögtek a vágyaid, ezt leginkább azért mondom, mert ahogy fogod a kezem számtalan képet vetítesz elém, és bár mindegyik izgalmas, de ennyi variációra még a családod sem képes egy nap alatt – mondta kedvesem nevetve.

-          Nem is kell mindegyiknek teljesülnie egyszerre – forgattam meg a szemeimet. – Bőven elég, hogyha az egyik lehetséges alternatíva teljesül, és az egyik biztosan fog.

-          Nos, az egészen biztos, hogy az egyik meglepetésben részed lesz – bólintott rá Jake azonnal.

-          A túlpörgés jó dolog, azt jelenti, hogy nagyon izgatott a hölgy – kuncogott fel Seth a volán mögött. – Mindenesetre már meg is érkeztünk – állította meg az autót a ház előtt.

-          Hm… egyenlőre semmiféle különös dolgot nem látok – húztam el a számat. – Bár az is lehet, hogy csak nagyon meg akarnak lepni – ragadtam kézen Jacobot, és magam után húztam a ház felé. Majd izgatottan léptem be, de ott sem találtam senkit és semmit. – Öhm… oké, kezdek megijedni – haraptam az ajkamba. – Ugye még véletlenül sem eshetett bajuk? – néztem Jake-re kétségbeesetten.

-          Biztosan nem – rázta meg a fejét Jacob azonnal. Majd hirtelen neszt hallottam a hátsókertből.

-          Valaki van odakint – indultam el azonnal a hang irányába.

-          Nessie, várj, inkább majd én megyek előre – húzott a háta mögé Jacob. Azután pedig kiment a kertbe, én pedig követtem. Tudom, hogy nem fog neki tetszeni, de azt hiszem, hogy jogom van hozzá, hogy tudjam, mi történik itt. – Isten éltessen, Nessie! – kiáltotta el magát egy kisebb tömeg, amikor megláttak engem, és én is megláttam őket.

-          Jézusom – sikkantottam fel. – Ez egyszerűen elképesztő – mondtam elámulva. Még soha életemben nem láttam ilyen csodálatosan előkészített partit. Na de mikor tudták mindezt előkészíteni? Hiszen nem is beszéltek róla soha, hacsak nem akkor, amikor én aludtam. Mindenesetre nem gondolkodtam tovább ezen, hanem egyszerűen csak apa és anya nyakába vetettem magam, azután pedig a többiek is mind megölelgettek. – Hát ezt meg hogy találtátok ki? Mikor időtök mindezt összehozni? Ez fantasztikus – mondtam boldogan.

-          Nos, bármilyen hihetetlen ezt mondani, de mindezt Emmett intézte, persze egy kis Alice segítséggel – mondta anya vigyorogva. – Sajnálom, hogy ilyen sokáig elhúzódott a partid, kincsem.

-          Ugyan már, semmi baj – legyintettem. – Ez a parti itt és most tökéletes. Már csak az a kérdés, hogy mikor van esélyem felvágni a tortámat? – kérdeztem vigyorogva. – Ha jól láttam a díszítést, akkor történetesen a kedvenc tortám van terítéken. Szóval?

-          Előbb egyél egy kis rendes ételt a svédasztalról, és utána már fel is vághatod a tortádat, ígérem – mondta anya komolyan. – Oh, és a süti nem normális étel, úgyhogy valami salátát és sültet tessék enni.

-          Jól van, felfogtam – forgattam meg a szemeimet. Azután pedig semmi pillanat alatt szedtem magamnak egy nagy adag sült húst, és görög salátát. Már úgy is elég éhes vagyok, hiszen a nasik nem tartanak ki nálam sokáig kalóriában. Egy fél órával nassolás után megint éhes szoktam lenni, mindig.

-          Ez egy fergeteges parti, Nessie – jelent meg mellettem Jake. Aki egy komplett tálcát vett maga elé.

-          Hé, így hogy fog férni beléd a tortámból? – kérdeztem nevetve.

-          Nos, ami azt illeti, ezután a tálca étel után még legalább három-négy szelet tortával elbírok – mondta határozottan.

-          Hiszem, ha látom – válaszoltam mosolyogva. – Kössünk fogadást – ajánlottam vigyorogva.

-          Mi lenne a fogadás tárgya? – kérdezte kíváncsian.

-          Te azután a tálca étel után még megeszel négy szelet tortát, én pedig ezután a szép nagy tányér után megeszek még két szelet tortát.

-          Na és, ha nem sikerül? – kérdezte kíváncsian.

-          Ha nem sikerül, akkor majd kitalálunk valamit – rántottam meg a vállam. Nem vagyok a legtökéletesebb fogadó a világon, de Emmett bácsi biztos, hogy boldogan segít nekünk megoldani ezt a kérdést.

-          Isten ments, egészen biztos, hogy nem akarok semmi olyasmit, amit Emmett találna ki – állapította meg Jake.

-          Mit kéne kitalálnom? – jelent meg az említett elégedett vigyorral az arcán.

-          Emmett bácsi, ez a parti egyszerűen fantasztikus – mondtam boldogan, és hozzá bújtam. – Hihetetlen, hogy egyedül dobtad össze.

-          Miért, talán én nem lehetek tehetséges? – kérdezte morcosan.

-          Dehogynem, csak nem igazán láttalak még partit szervezni – állapítottam meg. – Mindenesetre megtiszteltetés, hogy ilyen kedves voltál, és az első partit, amit szerveztél nekem szervezted – mondtam büszkén. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer valamelyik nagybátyám csinál nekem partit.

-          Hát, ami azt illeti, azt hiszem, hogy kiengesztelhetsz miután ettél – ajánlotta a lehetőséget.

-          Na és mi lenne az? – kérdeztem kíváncsian.

-          Nagyon egyszerű, ha megetted, akkor enyém lesz a következő tánc – kacsintott rám. – Benne vagy, kiscsajszi?

-          Miért ne lennék? – kuncogtam fel.

-          Helyes, akkor már keresem is a nekünk való zenét – mondta elégedetten. Majd eltűnt a lejátszó mögött.

-          Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? Emmett ötletei mindig veszélyesek – állapítottam meg.

-          Szerintem ez csak egy rocki lesz – legyintettem. – Emmett imádja – nevettem fel. – Ahogy Jasper is, hiszen még emlékszem, amikor Jasper egyszerűen csak elkapott egy táncra, amikor még kicsi voltam, és bár alig tudtam ugrálni utána a ritmusra, akkor is az egyik legszebb emlékem volt, ahogy megpörgetett. Az volt az egyik legjobb estém. Jasperrel kicsit nehezen indult a kapcsolatom, mert saját magától is féltett egy kicsit.

-          Igen, emlékszem rá – nevetett fel Jake is. – Na gyere, együnk, aztán táncolj a többiekkel, de az utolsó táncot, kérlek, hagyd meg nekem.

-          Természetesen, ez eddig sem volt kérdés – bólintottam rá azonnal.

-          Helyes, akkor most jó étvágyat – húzta ki nekem a széket, én pedig kényelmesen elhelyezkedtem a széken, és falatozni kezdtem. Az igazság azt, hogy éhesebb voltam, mint gondoltam, mert szednem kellett még egy tányér ennivalót magamnak.

-          Jól laktam, Emmett – siettem bácsikámhoz, miután jól laktam.

-          Már éppen itt volt az ideje – kapott el azonnal, Jasper pedig elindította a zenét, amit Emmett választott. Nos, a gyanúm rögtön beigazolódott, mert egy jó kis, pörgős dal vette a kezdetét, amit nagyon is élveztem, ahogy elkezdtünk táncolni. Emmett nagyszerűen táncolt, mint mindig. A szám közepén pedig még apa is lekért, hogy megpörgessen.

-          Köszönöm a táncot, kicsim – nyomott puszit apa a homlokomra.

-          Nem, én köszönöm – vágtam rá azonnal. Egyszerűen csodálatos volt ez a nap, és csak egyre jobb, ahogy közeleg az este. A torták egyszerűen fantasztikusak voltak, mint mindig, az ajándékok pedig felejthetetlenek. A sok, kedves apróság, amit kaptam, és tánc az este végén Jacobbal, egyszerűen mámorító volt ez a nap.

-          Elfáradtál? – kérdezte Jake mosolyogva, amikor a vállára hajtottam a fejem.

-          Már alig bírom nyitva tartani a szemeimet – sóhajtottam fel.

-          Akkor ne tedd – súgta a fülembe. – Majd én felviszlek a szobádba – kapott a karjaiba hirtelen, de én már alig érzékeltem ebből bármit is, mert elnyomott az álom…

(Maria szemszöge)

Már több, mint egy napja semmi hír arról a szerencsétlen perszónáról. Ha nem képeztem volna ki arra, hogy tudja kezelni a Culleneket, akkor most aggódnék, de így csak amiatt aggódom, hogy még azelőtt megölik azt az idiótát, hogy elintézné a küldetését. Márpedig nekem kell Jasper. Majd ha már újra velem lesz, akkor történik egy kis baleset Jennával, de végül is, kinek hiányozna az a hiszékeny kis mamlasz? Egyszerűen bódítóan egyszerű volt átverni őt. Amíg a két emberem őt üldözte, addig én minden gond nélkül megöltem a szüleit, és még őt is átvertem egy pillanat alatt.

-          Maria, idehívtam a lányokat, ha gondolod, akkor azonnal el tudtok indulni – jelentette Sarah egy pillanat alatt.   

-          Nagyszerű, akkor a lányok kapják össze magukat, és indulunk, méghozzá minél előbb, mert Jennának biztosan szüksége van ránk – mondtam ellentmondást nem tűrve.

-          Nem értem, hogy mire kell még neked az a lány, hiszen már jócskán elmúlt egy éves. Ilyen hosszú ideig csak engem tartottál meg a képességem miatt, de ő teljesen felesleges, hiszen még képessége sincs. Semmi különöset nem tud felmutatni, amitől értékes lenne.

-          Maradjunk annyiban, hogy csak ő tudja visszahozni hozzám egy elvesztett, de nagyon fontos emberemet.

-          Azt hittem, hogy már túljutottunk ezen a Jasper dolgon, te is tudod, hogy nem fog visszajönni, és én is, akkor miért ez a huzavona? Tedd azt, amiben jó vagy, és foglalj magadnak területeket, ahogy már oly sokszor. Legyünk egyre többen, és olykor a jobb embereket akár meg is tarthatnád, hogy növekedjen a befolyásod. Jasper előtt is remekül boldogultunk, és utána is, akkor mire ez a nagy felhajtás?

-          Jasper jobban megítélte a helyzeteket, sokkal könnyedébben szereztük meg vele a területeket – válaszoltam azonnal.

-          Aha, szóval nem azért van rá szükséged, mert az ágyban is vele volt a legjobb? – vonta fel a szemöldökét.

-          Ne húzz fel, tudod, hogy nem okoz nagy szívfájdalmat a számomra, hogyha elveszítek egy-egy embert néha – néztem rá jelentőségteljesen.

-          Tisztában vagyok vele, hogy engem sem szeretetből tartottál meg, de gondolkozz el azon, amit mondtam, ugyanis felesleges feladni a szabadságod, és a vadságod egy olyan férfiért, aki magától hagyott el téged – mondta ellentmondást nem tűrve. – Hogy is mondtad egyszer, amikor meg akartam tartani az egyik férfi katonát magamnak? A szerelem felesleges luxus, amit nem engedhetünk meg magunknak. Te magad parancsoltad meg nekem, hogy én öljem meg a férfit, akit tudtam volna szeretni, akkor te most miért játszol macska-egér harcot egy férfiért, aki nélkül nagyon is boldogulunk?

-          Jasper már, mint a többi férfi. A képességére van szükségem, méghozzá minél előbb – mondtam határozottan. – Bár nem hiszem, hogy magyarázkodnom kellene neked, ugyanis te is csak egy katona vagy a tömegből. Pontosan tudod, hogy a képességeden kívül abszolút nem érdekelsz engem.

-          Miért ne tudnám? Viszont csak, hogy elgondolkozz egy kicsit azon, amiket hozzám vágsz, mert elárulom, hogy a katonák egy része hozzám hűséges, és nem hozzád – vigyorgott rám. – Úgyhogy egy lehetőséged van visszahozni azt férfi, és a kis perszónát, hogyha nem sikerül, és utána sem nyugszol, akkor még veled is történhet baleset.

-          Mi a fenét képzelsz magadról, te utolsó kis szajha? Hogyha én nem hozlak ki abból a bordélyból, akkor belepusztultál volna valamelyik nyavalyába, amit elkaptál a férfiaktól – kiabáltam rá.

-          Elég jól elvoltam abban a bordélyban, amíg nem fosztottátok ki az embereiddel, úgyhogy eléldegéltem volna ott még pár évtizedet boldogan.

-          Na persze – forgattam meg a szemeimet azonnal. – Négy-öt éved, ha hátralett volna még – állapítottam meg.

-          Az teljesen mindegy, meghalhattam volna emberként is, de meghalhatok most vámpírként is. Mi a különbség? – kérdezte a szemeit forgatva.

-          Nem igazán értékeled az életet, amit kaptál tőlem, ráadásul elég hosszú életet – morogtam rá.

-          Értékelem, egészen addig, amíg nem gyengülsz el. A szerelem, és a szeretet gyengeség még mindig, mégis úgy futsz Jasper után, mint valami pincsi. Nekem ne próbáld bemesélni, hogy nincs igazam, mert átlátok rajtad. Elég ideje vagyok már melletted, hogy tudjam. A gyengékkel pedig mindketten pontosan tudjuk, hogy mi történik – fűzte még hozzá jelentőségteljesen.

-          Te csak ne aggódj az én szívem miatt, az sosem volt – vigyorodtam el. – Jasper csupán tehetséges, és nagyon jó szórakozás, mert nem csak a harcmezőn tehetséges, hanem máshol is. A kis hugicája pedig úgyis eltűnik majd egyszer – rántottam meg a vállam. – Az, hogy milyen formában, azt már teljesen másodlagos.

-          Ezt már hallottam tőled nem is egyszer, mégsem voltál rá képes, hogy megöld – legyintett „barátnőm” már, hogyha annak lehet nevezni bárkit is az én világomban.

-          Azért nem öltem meg eddig, mert szükségem volt rá – vágtam rá egyértelműen. – Viszont, hogyha túlvagyunk ezen a küldetésen, akkor már nem lesz rá szükségem. Habár még néhány év neveléssel lehet, hogy végre kiűzném belőle ezt a nevetséges szeretetéhséget, és egészen jó kis vámpír válna belőle – gondolkodtam el. Lehet, hogy több esélyem van Jaspert magamhoz láncolni, hogyha Jenna is velünk van.

-          Indulásra készen állunk – léptek be végre a lányok. Már nem sok kedvem volt sokáig folytatni ezt a beszélgetést. Két lehetséges végkimenetele lehetett volna ennek a beszélgetésnek. Az egyik az, hogy kivégzem itt a lakosztályomban, a másik lehetőség pedig, hogy talán elgondolkodok azokon a dolgokon, amiket mond. Bár nem tudom, hogy érdemes-e ezen gondolkodni, hiszen miért is éreznék egy hangyányival is többet bárki iránt, mint eddig egész életem során? Ez abszolút hülyeség. Én nem fogom hagyni, hogy mindenféle gyengéd érzelmek irányítsák az életemet, ahhoz már túlságosan is sok mindent elértem a hosszú időm során.

-          Nagyszerű, tehát, ha odaértünk, akkor lesz ott egy félvér, akiről mindenki beszél – kezdtem bele. – Azt a lányt, akit Nessie-nek hívnak, mindennél és mindenkinél jobban féltik, úgyhogy első körben őt kell elkapnunk, ha ez megvan, akkor bármit meg fognak tenni nekünk, méghozzá első szóra…

Kötelékek - 9. fejezet

9. fejezet

SZIASZTOK! EZ MOST EGY KIS ÁTVEZETŐ FEJI LETT, MIELŐTT BEINDULNAK AZ ESEMÉNYEK. REMÉLEM, HOGY TETSZENI FOG :D PUSZI, DRUSILLA

(Alice szemszöge)

Ez egyszerűen hihetetlen, hogy Emmettnek mennyire igaza van. Már alig várom, hogy elmondjam a többieknek is, de előtte még gyorsan fel kell hívnom Nessie kedvenc cukrászdáját, hogy megrendelhessem az imádott oroszkrém tortáját, sok gyümölccsel.

-          Jó napot, itt Alice Cullen – kezdtem bele azonnal. – Szeretnék kérni egy nagy gyümölcsös oroszkrém tortát, egy nagy csokitortát, egy vaníliás gyümölcstortát, és egy túrótortát – adtam le a rendelésem. Ez még egy ilyen kicsit rögtönzött partira is bőségesen elegendő sütemény. Egyébként meg úgyis fogunk még válogatni aprósüteményt.

-          Úgy érzem, hogy a vígjáték ma elmarad – vonta össze a szemöldökét szerelmem.

-          Ami azt illeti, igen, mert sokkal, de sokkal fontosabb dolgunk van – mondtam boldogan. – Emmett már mindenkit felhívott, Esme és Carlisle pedig már előkészítették a partit. Meglepjük Renesmee-t, végre – magyaráztam lelkesen. – Emmett ezért hívott, meg akart kérni, hogyha úgyis itt vagyunk, akkor intézzük el a tortákat.

-          Na és ki fogja elhozni Nessie-t és Jacobot? – kérdezte Edward aggódva.

-          Nos, amennyi pénzt kapott tőled a lányod, akár taxival is haza tudnának jönni, de megjegyzem, hogy Emmett ezt is elintézte. Seth értük jön kocsival, már mindent megbeszéltek – mondtam büszkén. Bármilyen hihetetlen, Emmett most tényleg kitett magáért.

-          Hűha, Emmett néha sokkal félelmetesebb, mint azt bárki is hinné – állapította meg Bella. – Ha felcsapott parti szervezőnek, akkor egészen biztosan lesz valami meglepetés ezen az összejövetelen, amin valószínűleg csak és kizárólag ő fog nevetni.

-          Szerintem most egyszerűen csak boldoggá akarja tenni az unokahúgát – mondtam határozottan. – Nem tervezett semmi trükköt.

-          Ez esetben hálásak lehetünk neki – mondta Bella boldogan. – Sőt, nekünk kellett volna ezt a lépést először meglépni.

-          Az egyszer biztos, de ne húzzuk tovább az időt, mert a film végéig meg kell szereznünk a tortákat, haza kell mennünk, és elő kell készítenünk a terepet, és már készen várni a lányunkat a partiján – mondta Edward ellentmondást nem tűrve.

-          Mire várunk még? – kérdezte Jasper mosolyogva. Ezután pedig el is indultunk a cukrászdába. Már az ajtóban álltunk, amikor Jenna elkobzott telefonjára sms érkezett.

-          Nyisd meg, talán Maria lesz az – mondtam határozottan.

-          Egy pillanat, most fontosabb, hogy elintézzük a tortákat a bulira, majd utána a kocsiban elolvassuk az üzenetet – vágta rá Jasper.

-          Egyetértek – bólintott rá Bella azonnal.

-          Rendben, akkor gyorsan hozzuk el a süteményeket, és menjünk haza – biccentettem. – Szép napot, Cassandra – mosolyogtam azonnal a pult mögött álló nőre.

-          Önöknek is, Ms. Cullen – vágta rá ő is mosolyogva. – A tortákat már csomagoltuk is, úgyhogy csak ki kell hozni a hűtőszobából. Adhatunk még valamit?

-          Igen, a szokásosat kérném – bólintottam rá azonnal.

-          Rendben van, már elő is készítettük – biccentett Cassandra.

-          Maga egy főnyeremény, mint mindig – néztem rá hálásan.

-          Köszönöm, kisasszony – pirult el a kedves üzletvezetőhölgy. Mindig is csodálatosan tette a dolgát, és tényleg a legjobb süteményeket készítik itt. Legalábbis Nessie és a farkasok szerint is.

-          Ezek tények – vágtam rá. – Akkor gondolom, már a számlát is elkészítette.

-          Természetesen – kereste elő a papírt, és elém helyezte. – Kártyával, vagy készpénzzel? 

-          Készpénzzel – néztem kérdőn Edwardra.

-          Igen, én fizetem – bólintott rá azonnal. Számomra hihetetlen, hogy még mindig nem bízik meg kellőképpen a hitelkártya csodájában. Mindig van nála bőségesen készpénz, mert szerinte a kártyaolvasók bármelyik pillanatban elromolhatnak. Bár ez néha előfordulhat, de azért annyira nem sűrűn fordul elő.

-          Rendben, akkor ide kérnék egy aláírást, és itt van a pontos összeg is – mosolygott rá Edwardra is Cassandra.

-          Jól van, köszönöm – írta alá Edward azonnal. Majd átadta az összeget egy busás borravalóval együtt. – Tartsa meg.

-          Nem tehetem, uram, ez egyszerűen rengeteg – tiltakozott azonnal Cassy.

-          Ne aggódjon, jövünk még, nem is egyszer – vágta rá Edward.

-          Akkor legalább egy ajándék tortát fogadjanak el. Lepjék meg az ünnepeltet egy egyedi készítésű finomsággal – ajánlotta kedvesen.

-          Ezt örömmel elfogadjuk, köszönjük szépen – bólintott rá a bátyám azonnal. Miután az ajándék tortát is becsomagolták mindent bepakoltunk a kocsiba, és már indultunk is hazafelé.

-          Na, most már itt az ideje, hogy megnyisd azt az sms-t – mondtam határozottan.

-          Igen, szerintem is – bólintott rá Jasper. Majd egy szempillantás alatt előkapta a telefont és megnyitotta az üzenetet.

„Szia Jenna,

Régen hallottam már felőled, úgyhogy nagyon remélem, hogy nem esett semmi bajod. A küldetés hogyan halad? Ha még egy napig nem jelentkezel, akkor kénytelen leszek utánad menni, és megnézni, hogy minden rendben van-e, úgyhogy jelentkezz, méghozzá minél előbb.

Maria”

-          Hm… ezt még a hasznunkra fordíthatjuk – állapítottam meg mosolyogva. – Hogyha hagyjuk Mariát idejönni, akkor elkaphatjuk itt helyben, és bebizonyíthatjuk Jennának, hogy valójában milyen is ez a vámpír.

-          Mire gondolsz? – kérdezték a többiek kíváncsian.

-          Nos, hogyha betesszük Mariát Jenna mellé, és azzal fenyegetjük meg, hogy az egyiküket megöljük és a másikat életben hagyjuk, akkor ki fog derülni, hogy Maria egy kicsit sem szereti Jennát. Szerintetek nem löki oda maga előtt őt, hogy öljük meg nyugodtan? – kérdeztem lelkesen. – Ez a terv tökéletesen. Maria kimutatja majd a foga fehérjét, és minden rendben lesz.

-          Nem tudom, szerintem ez túlságosan nagy trauma lenne hirtelen neki, vagy nem? – kérdezte Bella elgondolkodva.

-          Talán pont egy ilyen traumára van szüksége ahhoz, hogy végre kiábránduljon végre Mariából. Végül is, eddig is az volt a terv, hogy megmutatjuk neki, hogy milyen is az a nő – mondta Edward határozottan.

-          Gondoljátok, hogy ez jó megoldás? Mariát nem olyan könnyű elkapni, nagyon tehetséges harcos, és biztosan nem egyedül jön – vetette fel Jasper.

-          Ez valóban így van, csakhogy ha holnap indulnak, akkor Zafrina bőven ideér, mire ők is, és így könnyedén lefegyverezzük őket – vágtam rá. – Ez egy nagyszerű megoldás, csak bízzatok bennem.

-          Szerintem beszéljük át a részleteket ma éjjel, és most koncentráljunk Nessie partijára – ajánlotta a lehetőséget Edward.

-          Részemről rendben – bólintott rá Bella azonnal, és nekünk sem volt miért ellenkeznünk vele. Már csak az volt a fontos, hogy tökéletes legyen a meglepetés…

(Nessie szemszöge)

Nagyon örültem neki, hogy Jacob és én ketten ünnepelhetünk egy kicsit, de az több, mint valószínű, hogy a családom tervez valamit, ugyanis nem szoktak csak így kettesben hagyni engem Jacobbal. Mármint még soha nem engedtek el kettesben moziba, és ez nagyon is furcsa volt.

-          Te tudsz valamit? – kérdeztem Jacobot suttogva.

-          Miről beszélsz, kicsim? – kérdezett vissza Jake azonnal.

-          Nem viselkedtek furcsán a többiek? – haraptam az ajkamba.

-          Nem tudom, úgy érzed, hogy furcsák voltak? – lepődött meg Jake.

-          Apa a kezembe nyomott száz dollárt, és itt hagytak minket kettesben, úgy, hogy ezt maga, apa mondta. Szerinted ez normális dolog?

-          Nessie, szerintem egy kicsit túlkombinálod ezt a dolgot. Csak azt akarják, hogy jól érezd magad, ahogy én is ezt szeretném, úgyhogy élvezzük a filmet – simított végig az arcomon.

-          Hát jól van, de akkor is valami sumákot sejtek – csentem el még egy karamellát a kis zacskóból. Majd hörpintettem egy nagyot az üdítőmből is.

-          Hé, te kis mohó egy kicsit lassabban, mert a film végére semmi sem marad – szólt rám Jake játékosan.

-          Ne aggódj, úgyis tudom, hogy nekem adod a tiédet is – vigyorogtam rá. – Tudod, hogy otthon mindig csak egészségesen élek, mert anya és a nagyi árkus szemekkel figyelnek rám. Viszont itt és most egy kicsit kiélhetem a szénsavas innivalók, és a töménytelen mennyiségű nasi iránti vágyamat.

-          Csak el ne rontsd a gyomrod – kuncogott fel Jake. – Azért remélem, hogy én is kaphatok egy-két kortyot, meg mondjuk egy-két szem karamellát.

-          Hm… nem is tudom, talán kaphatsz tényleg néhány kortyot, és egy-két szem karamellát, de csak azért, mert remélek mára egy tortát – kacsintottam rá.

-          Nessie, fogalmam sincs, hogy miről beszélsz – csóválta meg a fejét Jacob.

-          Ugye elmondanád, ha tudnál valamit? – kérdeztem tőle komolyan.

-          Természetesen elmondanám – vágta rá azonnal. Bár a szemében közben huncut fény csillant. Én pedig gyorsan megfogtam a kezét, hogy megmutassam mire is vágyom.

-          Tudod, hogy ezt kérned sem kell – mosolygott rám azonnal. Majd puha csókot nyomott a számra. – Bármikor örömmel állok rendelkezésedre – fűzte hozzá vigyorogva.

-          Azt mindjárt gondoltam, te kis kéjenc – legyintettem nevetve. Még jó, hogy nem sokan vannak a moziban, mert így senkit sem zavar a mi kis magánbeszélgetésünk.

-          Édesem, így semmit sem fogsz látni a filmből – csóválta meg a fejét Jake.

-          Tessék?

-          Hogyha egyfolytában engem figyelsz, akkor nem sokat fogsz látni a filmből – mondta el még egyszer. Oh, basszus, megint rajtafelejtettem a szemem. Mostanában sajnos néha előfordul. Na nem, mintha nem lenne királyi látvány, de ez mégsem illendő. Főleg nem egy hölgynek. Mit fognak gondolni rólam, hogyha férfiakat bámulok? Pontosabban csak egy férfit, de akkor is.

-          Öhm… elnézést – suttogtam bocsánatkérően.

-          Semmi gond, én élvezem, csak gondoltam érdekel a film – nyomott puszit a fejem búbjára. A film hátralévő része csendben telt, és tényleg a filmet néztem, de még mindig foglalkoztatott, hogy miért hagytak minket kettesben, ez igazán nem jellemző apára.

-          Na hogy tetszett? – ölelt át Jake a derekamat, amikor felálltunk.

-          Szerintem nagyon jó kis film volt. Én élveztem – mondtam lelkesen. Mindig is szerettem az igaz történeten alapuló filmeket. Igaz, hogy kalandfilmként volt hirdetve, de jó tudni, hogy történnek jó dolgok a világban.

-          Igen, nekem is nagyon tetszett – bólintott rá Jacob. – Kíváncsi vagyok, hogy mit fognak mondani a többiek a vígjátékról. Vámpírok egy tini vígjátékon, ez azért önmagában elég vicces helyzet lehetett – súgta a fülembe.

-          Hát igen, nem igazán jellemző rájuk, hogy vígjátékot néznek. Emmett bácsi is mindig inkább vámpíros filmet néz, vagy vérfarkasost, vagy a kettő kombinációját.

-          Igen, ismerem az idióta filmezési szokásait – húzta el a száját Jake. – Viszont akármennyire is figyelek, nem érzem az illatukat az épületben – állapította meg halkan.

-          Talán már kimentek, és a megbeszélt helyen várnak ránk – ajánlottam a lehetőséget.

-          Szerintem pedig nem várnak minket, ugyanis Seth éppen most parkolt le odakint. Nézd csak – mutatott az ajtó felé.

-          Mi a fene? – vontam fel a szemöldököm. Apáék nem elég, hogy moziba küldtek minket kettesben, még meg sem vártak? Ez azért több, mint különös. Talán mégiscsak igazam van, és készül valami. Vagy valami nagy baj történt? – Seth, minden rendben? – kérdeztem aggódva, amikor odaértünk hozzá.

-          Persze, csak a többieknek haza kellett menniük egy sürgős ügy miatt, de nincs miért aggódnod. Engem kértek meg rá, hogy jöjjek értetek.

-          Akkor jó – mosolyodtam el. – Egyébként te tudod, hogy miért kellett hazamenniük? – kérdeztem kíváncsian.

-          Nos, azt nem kötötték az orromra, de végül is hamarosan megtudjuk, nem igaz? – mondta mosolyogva.

-          Úgyis tudom, hogy tudja, csak titkolózik – súgtam Jake fülébe. Ki fogom deríteni, amíg odaérünk.  – Mi lenne, ha ráparancsolnál, hogy mondja el, mi folyik itt? – rebegtettem meg a szempilláimat Jacob felé.

-          Ilyesmit sosem tennék – rázta meg a fejét Jake. – Csak végszükség esetén szoktam kihasználni a hatalmamat, és persze harc közben, ha szükséges.

-          Nos, és mi van, hogyha most pont szükséges? Mi van, hogyha az a Maria már idetart? – néztem rá morcosan.

-          Akkor Seth azt nem titkolta volna el, hanem egyszerűen elmondta volna – vetette ellen Jake.

-          Oh, a csudába, ti farkasok olyan összetartóak vagytok – mordultam fel.

-          Bagoly mondja, kicsim… - fordította maga felé az arcomat, és gyengéden megcsókolt. – Hidd el, hogy senki sem titkolná el előled, hogyha baj lenne. Már a szüleid is majdnem felnőttként kezelnek, nem igaz?

-          Jól van, kibírom valahogy, amíg hazaérünk – szusszantottam fel. Végül is tudom, hogy úgysem fogok kihúzni belőlük egyetlen egy szót sem. Nem tudom, hogy mit sumákolnak, de remélem, hogy valami jó dolog miatt ilyen titokzatos most Seth. Bár a pimasz kis mosoly a szája szegletében mindenképpen arra utal, hogy nagyon is jó dolog fog történni. Bármi is legyen az. Mindenesetre a mozi már csodálatos meglepetés volt apáéktól, és hogyha a kis gyanúm esetleg beigazolódik, akkor nagyon, de nagyon szép délután és este várható ma a számomra, úgyhogy már alig várom, hogy hazaérjünk…