Kötelékek - 2. fejezet

2. fejezet

(Jasper szemszöge)

Egyszerűen nem tudtam, hogy mit kéne reagálnom erre az egészre. A húgom, illetve, elvileg a húgom állt előttem. Amikor a vámpírrá válásom után egyszer próbáltam megtudni, hogy mi lett a családommal, akkor megtudtam, hogy született egy kishúgom, és láttam is róla fényképet, még emlékszem, hogy milyen büszkén meséltem Mariának, hogy milyen gyönyörűséges kislány, de őt természetesen egy cseppet sem érdekelte a dolog. Viszont tény, hogy tényleg van, vagy volt egy húgom. Bár én biztos voltam benne, hogy kedves, idős néniként érte a halál, méghozzá egy puha, meleg ágyban. Most viszont egészen máshogy fest a helyzet. Viszont miért most bukkant csak fel? Honnan tudta meg, hogy vámpír lettem, és hogy itt vagyok? Valami zavaros ebben a történetben. Legalábbis szerintem valami nem stimmel.

-          Egyetértek – biccentett felém Edward is.

-          Öhm… szabad lenne nekem is tudnom, hogy most mi a bajotok? – kérdezte Jenna. – Azt hittem, hogy örülni fogtok nekem – fűzte még hozzá morcosan.

-          Bocsánat, te tényleg a húga vagy? Mármint nem a fogadott húga, hanem a vérszerinti? – kérdezte Emmett kíváncsian.

-          Az majd kiderül – állapítottam meg.

-          Ti azt hiszitek, hogy hazudok? – kérdezte Jenna döbbenten. – Miért hazudnék?

-          Talán a Volturi küldött – állapítottam meg.

-          Vagy talán csak hallottam rólatok, ahogy sok mindenki, azóta, amióta legyőztétek a Volturit – vágta rá Jenna. – Onnan tudom, hogy élsz, mert minden vámpír klán tud rólatok. Így védve is vagytok a Volturi elől, és hála az égnek, én is megtudtam, hogy Jasper életben van.

-          Honnan van rólam a kép? – kérdeztem gyanakodva.

-          Még anya adta nekem ajándékba – mosolyodott el. – Kislány voltam még, és mindig sokat mesélt rólad. A bátorságodról, a szeretetről, amit a családunk iránt éreztél. Hihetetlenül büszkék voltak rád – mesélte hatalmas lelkesedéssel. – Mindig is hazavártak téged az eltűnésed után.

-          Szép életük volt? Te hogyan lettél vámpír? – néztem rá kérdőn.

-          Szép életük volt, egészen addig, amíg egy éjszaka nem jött a városba néhány nomád vámpír. Sajnos éppen a mi házunkat nézték ki maguknak. Anyát és apát azonnal megölték. Nekem eltörték a lábam, és szerettek volna, ahogy ők mondták eljátszadozni velem, de megjelent egy női vámpír, és átváltoztatott. Azóta keresem a helyem a világban. A nőt pedig azóta sem láttam – mesélte szomorúan.

-          Szegény kislány – lépett mellé Esme.

-          Igazán sajnálom – jelent meg Rose. A testvérem általában érzéketlen az új jövevényekre, de tény, hogy mindenkinél jobban megérti az olyan lányokat, akiket akár csak megfenyegettek életük során ilyesmivel.

-          Semmi gond, már régen történt – hajtotta le a fejét. – Azt hiszem, hogy én megyek is. Nem akartam megzavarni a nemsokára kezdődő partit, bár bevallom, hogy a ti családotoktól ennél egy kicsit melegebb fogadtatásra számítottam. Főleg az édes bátyámtól.

-          Jasper, drágám – karolt belém szerelmem. – Honnan tudhatnánk, hogy nem tényleg a te húgod? Ne légy ilyen gyanakvó. Ha a Volturi küldte volna, arról tudnék, hiszen folyamatosan figyelem mindhárom vezető döntéseit. Ennek a lánynak semmi köze hozzájuk, ez egészen biztos. Egyébként is, ha a gárda tagja lenne, akkor láttuk volna őt a többiek között. Kérlek, adj neki egy esélyt – mondta könyörgőn.

-          Alice-nek teljesen igaza van – vágta rá Esme.

-          Szegénynek nincs senkije rajtad kívül – bólintott rá Bella is.

-          Szerintem nézzetek utána Alice-szel, hogy tényleg ez történt-e a családoddal. Abból minden kiderül – ajánlotta Edward. Na, ez az ötlet határozottan tetszett.

-          Csak egy csajszi, aki hozzánk akar tartozni. Én bírom – mondta Emmett.

-          Rendben, legyen, utánanézek, hogy az vagy-e, akinek mondod magad, és ha igen, akkor természetesen számíthatsz a bocsánatkérésemre – ajánlottam a lehetőséget valószínűsíthető húgomnak.

-          Sejtettem, hogy nem fog simán menni a dolog, úgyhogy természetesen beleegyezem – bólintott rá Jenna. – Addig esetleg valaki elkezdene oktatni engem a vegetáriánus életmódra? Nagyon kapar a torkom. Már hetek óta nem vadásztam. Reméltem, hogy így könnyebb lesz szoknom az állatvért.

-          Így elég veszélyes lenne emberek közelében vadásznod. Fel kell mennünk a hegyekbe, messze a turista útvonalaktól – mondta Alice azonnal. A lánynak pedig felcsillant a szeme, de volt benne valami furcsa. Vagy csak beképzeltem, hogy az arckifejezése vészjósló, nem tudom, de nem hagyhattam, hogy Alice menjen vele.

-          Nem te mész vele vadászni – szóltam rá kedvesemre azonnal. – Szükségem lesz rád a kutatásnál, és minél előbb szeretnék indulni – magyaráztam meg a helyzetet.

-          Majd én elkísérem – ajánlotta magát Carlisle.

-          Én is megyek – vágta rá Esme. – Már két hete nem volt időm vadászni menni.

-          Bella és én is megyünk – vágta rá Edward.

-          Öhm… rendben – vonta fel a szemöldökét Bella.

-          Hé, és mi lesz a partimmal? – húzta el a száját Nessie.

-          A partit természetesen menetrend szerint megtartjuk, méghozzá a tervezett időpontban. Mindenki érjen vissza – mondta kedvesem ellentmondást nem tűrve, még mielőtt bárki megszólalhatott volna.

-          Alice…

-          Nem, ebből nem engedek – vágott a szavamba azonnal.

-          Rendben, akkor legyen úgy, ahogy te szeretnéd – sóhajtottam fel megadóan. Úgysem lehet meggyőzni, hogyha valamit a fejébe vesz.

-          Helyes, akkor mindenki a dolgára – csapta össze a tenyereit Alice. Majd mindenki elindult a dolgára. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott. – Na hol kezdjük? – huppant le mellém az ágyra szerelmem a laptopja kíséretében. Azt hiszem, hogy betörök az archívumba. Úgy egyszerűbb lesz megtalálni az akkori rendőrség jelentéseit.

-          Alice, szerintem úgysem találunk semmit – ráztam meg a fejem.

-          Honnan veszed? – vonta össze a szemöldökét kedvesem.

-          Onnan, hogy valami gyanús benne nekem. Különösek az érzései – gondolkodtam el.

-          Hogy érted ezt? – kérdezte Alice kíváncsian.

-          Először még gyűlöletet éreztem felőle, azután gyilkolási vágyat, mert szeretet lett úrrá rajta. Ez nem egy normális gondolatsor.

-          Az attól függ, hiszen szegénykének a szeme láttára ölték meg a szüleit, azután pedig kis híján meg is erőszakolták, és azután átváltozott és egyedül maradt a világban. Ez nagyon félelmetes lehetett a számára. Nyilván gyűlöli azokat, akik ezt tették vele, és szeretné megbosszulni a szüleiteket. A szeretet pedig nyilván feléd irányult volna, hogyha hajlandó vagy hagyni – magyarázta meg Alice lazán.

-          Nem hiszem, hogy…

-          Szerelmem, te túlságosan is gyanakvó vagy – forgatta meg a szemeit Alice. – Gyere, én hiszem, hogy meg fogjuk találni a húgodat, és igazolni tudjuk azt, amit elmondott itt az imént. Csak adj neki egy esélyt.

-          Rendben, de csak, mert úgysem tudlak meggyőzni az ellenkezőjéről – húzódott mosolyra a szám. Az én gyönyörű, és csupaszív feleségem. Sosem feltételez rosszat senkiről, csak amikor már tényleg van ellene bizonyíték.

-          Még szép, hogy nem. Szerintem kedves lány, csak az öltözködési stílusán kell egy picit változtatnunk, és minden rendben lesz – mondta határozottan.

-          Oké, akkor kezdjünk bele a kutatásba, és ha tényleg a húgom, akkor már holnap elmehettek vásárolni – ígértem meg. – Szerintem Rose is boldogan elkísér, és persze Nessie.

-          Ha ma kiderül, hogy tényleg a húgod, akkor holnapután fogunk vásárolni, mert holnap még mindig Nessie bulija lesz – javított ki szerelmem. – Na lássuk, hogy mit tehetünk az igazság kiderítésének érdekében – kezdett bele a kutatásba lelkesen. Én pedig kíváncsian figyeltem az információkat, amiket sikerült letöltenie a családomról…

(Jenna szemszöge)

Már majdnem megvolt, még egy icipici kis idő, és már meglett volna. Nem hiszem el, hogy ennyire elbaltáztam az első lehetőségemet.

-          Már megbocsáss, de mi volt meg majdnem? – kérdezte Edward hirtelen.

-          Öhm… már próbálkoztam korábban is a vega életmóddal, de valahogy mindig az utolsó pillanatban elgyengültem – néztem rá szomorú szemekkel.

-          Ez most egy őszinte válasz volt, vagy csak próbálod elterelni a figyelmünket valami másról?

-          Mégis mi a fenéről terelném el a figyelmedet? – csattantam fel. – Tudjátok mit? Nekem ebből elegem van. Egyszerűen fogom magam, és elmegyek – indultam el a hegyek felé olyan gyorsan, ahogy csak tudtam.

-          Kedvesem, várj – hallottam meg egy gyengéd hangot mögöttem. – Edward egy kicsit feszült még, hiszen nem régen még veszélyben voltunk. Jasper is csak ezért gyanakszik rád, de kérlek, ne add fel ilyen könnyen. Biztos vagyok benne, hogy nem hazudtál nekünk, és holnap meg fogják bánni, hogy ma így viselkedtek veled.

-          Mi értelme ennek az egésznek, Esme? – álltam meg, hogy utolérhessen. Ha ő mellém áll, akkor azt hiszem, hogy sínen vagyok, méghozzá nem is kicsit. Csak egy kicsit kell kislánynak lennem, és szeretni fog. Hiszen ő a csupaszív anyuka, aki mindig több és több gyermekre vágyik. Azt hiszem, hogy a segítségével nem lesz nehéz beilleszkednem. – Soha nem fognak befogadni. Egyszerűen nem is akarnak hinni nekem. A saját bátyám közölte, hogy biztosan hazudok.

-          Drágám, honnan tudhatná, hogy tényleg te vagy az? Sosem találkoztatok, és pont egy kritikus helyzet után jelentél meg, ami azért egy kicsit gyanús, de hidd el, hogy minden meg fog oldódni.

-          Nem sokra emlékszem anyukámból, de arra határozottan, hogy mindig azt mondta, hogy „aki hozzád tartozik, azt bárhol, és bármikor megismered” – néztem rá csüggedten. Tényleg mindig ezt mondta, erre konkrétan emlékszem, de úgy látszik, hogy tévedett, mert Jasper egyáltalán nem úgy reagált, ahogy én szerettem volna. Azt hittem, hogy legalább megölel, vagy esetleg puszit nyom az arcomra, de semmi. Csak a kis Alice-t védte előlem.

-          Jenna, nézd, Jaspernek nagyon nehéz élete volt mielőtt Alice és ő találkoztak. A bátyád nehezen illeszkedett be az új életébe. A lány pedig, aki átváltoztatta szörnyű dolgokra vette rá őt. Te nem tudhatod, de az a Maria nevű vámpír csak kihasználta őt a céljai elérése érdekében. Jaspernek olyan sokszor kellett gyilkolnia úgy, hogy érezte az áldozatai félelmét, és fájdalmát. Senki sem kívánna ilyen életet egy családtagjának sem. Amikor elhagyta azt a nőt, akkor céltalanul kezdett bolyongani a világban, és Alice látta őt, és megkereste. Segített neki újra élni, megtanította, hogy attól, hogy vámpír lett, még létezik az igaz szerelem, és a szeretet. Semmiről sem kell lemondania. Akkoriban még ő sem hitte el ezt, de ma már igen. Neked is lehet egy ilyen csodás életben részed, hogyha adsz nekik még egy esélyt. Hidd el, hogy minden rendben lesz. Csak néhány nap, és már mindenki a család tagjának fog tekinteni – mondta Esme olyan gyengéden és kedvesen, ahogy már nagyon régóta nem szólt hozzám senki, persze a nővéremen kívül.

-          A nővéreden kívül? Ki a nővéred?

-          Azt a lányt hívom így, aki megmentett. Nem igazán emlékszem rá, de azt tudom, hogy nagyon kedvesen beszélt hozzám, és ez volt az utolsó, amikor valakitől kaptam egy jó szót, még akkor is, hogyha mindez szörnyű kínok között történt – magyaráztam Edwardnak a szemeimet forgatva.

-          Szóval nem beszéltél senkivel már évtizedek óta, és akkor is csak hallgattál egy ismeretlen vámpírt, aki megharapott téged? – vonta fel a szemöldökét.

-          Edward – szólt rá Esme határozottan. – Nem hiszem, hogy azért jöttél, hogy még jobban földbe tipord Jenna érzéseit.

-          Nem, valóban nem azért jöttem, anya – biccentett Esme felé Edward. – Ha megkérlek, akkor magunkra hagynál minket néhány percre?

-          Természetesen – vágta rá boldogan.

-          Én nem nagyon hiszem, hogy ez jó ötlet – ráztam meg a fejem rémülten. Majd hátráltam néhány lépést.

-          Ne aggódj, kedvesem. Edward soha nem emelne kezet egy hölgyre – mondta Esme határozottan. – Igaz, fiam?

-          Természetesen nem – biccentett rá azonnal. – Csak beszélgetni szeretnék vele néhány percet – nézett rám biztatóan.

-          Nos, szívesen válaszolok a törvényszék képviselőjének kérdéseire – huppantam le a fűben.

-          Jenna, inkább próbáljatok meg nyitni egymás felé, mindketten – nézett Esme rám, azután pedig Edwardra.

-          Rendben – vágtuk rá egyszerre. Edward pedig egy pillanatra még el is mosolyodott, ahogy Esme távolodó alakját nézte. – Esme már most kedvel téged – fordult vissza felém hirtelen.

-          Csodálatos nő, az már biztos – bólintottam rá. – Hallottam már a kedvességéről, és a szeretetéről, de ez felülmúl minden várakozást.

-          Esme már csak ilyen – biccentett Edward. – Csak, hogy tudd, hogyha átvered, vagy megbántod, akkor életemben először fogok kezet emelni egy nőre, akármennyire is tiltja a nevelésem.

-          Sejtettem, hogy nem barátkozni szeretnél – állapítottam meg unottan. – Ha most csak egy újabb fenyegetés miatt jöttél, akkor akár békén is hagyhatjuk egymást – állapítottam meg.

-          Nem, nem azért jöttem. Megkérlek, hogy most nagyon őszintén, és komolyan válaszolj egy kérdésemre, úgy, hogy a gondolataidat is hallani szeretném.

-          Tett fel a kérdést, nekem nincsenek titkaim – mondtam határozottan.

-          Rendben, akkor a kérdés – egyezett bele Edward azonnal. – Te tényleg Jasper testvére vagy? Az igazi neved, Jenna Whitlock?

-          Igen – vágtam rá határozottan, és ezt a gondolataimban is megerősítettem. – Nézd csak meg magad – mondtam, majd levetítettem neki a képet, amikor anya először mutatott képet a bátyámról.  

-          Isten hozott a családban, Jenna – termett előttem. Majd finoman magához ölelt.

-          Most már hiszel nekem? – néztem rá döbbenten.

-          Ilyen pillanatot nem lehet hamisítani, úgyhogy igen, hiszek neked, és bocsánatot kérek, amiért kételkedtem – vágta rá Edward. – Most pedig menjünk vadászni, mert azért jöttünk – fűzte még hozzá.

-          Az jó lesz – bólintottam rá. Majd rohanni kezdtem abba az irányba, amerre ő elindult. Na, talán mégsem lesz olyan nehéz a bizalmukba férkőzni, mint hittem. Legalábbis szerintem remekül haladok…

Kötelékek - 1. fejezet

1.fejezet

KEDVES OLVASÓIM! AZ ELŐZŐ RÉSZ A LA PUSH VÁMPÍRJÁHOZ AZ EPILÓGUS VOLT, NEM PEDIG PROLÓGUS. MIVEL MINDENKI PROLÓGUST KÉRT A KOMMENTBEN, ÍGY ÜGYESEN ELÍRTAM :S MÉG EGYSZER BOCSI. MINDENESETRE MEGHOZTAM AZ ÚJ RÖVID TÖRTÉNETEM ELSŐ FEJEZETÉT, AMIT EGY OLVASÓM IVETT ALAPÖTLETE IHLETETT. NEM TERVEZEM TÚL HOSSZÚRA, CSUPÁN NÉHÁNY FEJEZETESRE. MINDENESETRE JÓ SZÓRAKOZÁST HOZZÁ. HA VALAMI ESETLEG ZAVAROS, AKKOR BOCSI, DE LESZNEK MAJD VISSZAEMLÉKEZÉSEK IS A TÖRTÉNET FOLYAMÁN ÉS AZOKBÓL MINDEN APRÓ KIS RÉSZLET KIDERÜL. PUSZI, DRUSILLA

(Jasper szemszöge)

Az utóbbi napokban mindenki túl van pörögve egy kicsit a házban, hiszen Renesmee születésnapja hamarosan elérkezik. Azt hiszem, hogy jó lenne lassan egy kis nyugalom. Állandóan van itt valaki, és már napok óta nem volt alkalmam elolvasni egy könyvet sem. Talán egy kis időre megszökhetek észrevétlenül, egy idő után nehezen viselem a nyüzsgést.

-          Esme, ha valaki keres, akkor elmentem vadászni, holnap jövök – pillantottam be a konyhába.

-          Rendben, drágám, menj csak – bólintott rá Esme azonnal.

-          Szia – köszöntem mosolyogva. Majd kirontottam az ajtón, és már rohantam is az erdőbe, hogy keressek magamnak egy csendes kis zugot. Bár a magányom természetesen nem tartott túl sokáig, de ismertem már az én gyönyörű feleségemet, és pontosan tudtam, hogy utánam fog jönni. – Mi járatban erre, kedves? – kérdeztem mosolyogva, de a szememet ki sem nyitottam, csak lazítottam tovább a fűben. Élveztem a csendet. Sosem voltam egy tipikusan társasági lény, és ez még mindig nem változott meg.

-          Ezt én is kérdezhetném – huppant le mellém a fűbe, majd azonnal a mellkasomhoz bújt. Én pedig automatikusan magamhoz szorítottam, apró, kecses kis testét.

-          Csak túl sok volt már a jövés-menés. Tudod, hogy jobban kedvelem a csendes napokat a házban – állapítottam meg.

-          Annyira még nem is volt vészes a helyzet, hiszen ma még nem jött át minden farkas, azt holnapra terveztem, mert akkor mindent a helyére tudunk tenni a partihoz még időben, úgy, hogy Nessie mindennél jobban élvezze ezt a napot – mondta szerelmem határozottan.

-          Drágám, tudom, hogy te imádod ezt a fajta pezsgést, de nekem már ez egy picit sok volt. Egyfolytában mászkál valaki a házban, és állandóan odébb kell tenni még valamit, ami már elvileg jó helyen volt. Nem gondoljátok, hogy egy egyszerű zsúr is megtenné? Úgy, mint család, barátok, és sok-sok szeretet, meg néhány ajándék?

-          Nos, ez sem egy rossz elmélet, de Nessie hamarosan eléri az érettséget, és onnantól kezdve nem fog tovább öregedni. Úgy gondoltuk, hogy addig élvezze ki a szülinapokat, és a változásokat, mert utána úgysem lesz rá lehetősége – válaszolta Alice. – Bár sejtettem, hogy neked a túl nagy felhajtás már sok lesz – állapította meg kissé csüggedten. – Mindenesetre, akkor lefújom az egészet – sóhajtotta halkan. Az én szemeim pedig azonnal felpattantak.

-          Ugye tisztában vagy vele, hogy az, amit művelsz színtiszta érzelmi zsarolás? – vontam fel a szemöldököm.

-          Tudom, de ez legalább mindig beválik veled kapcsolatban – harapott az ajkába. – Most is bevált? – kérdezte izgatottan csillogó szemekkel.

-          Természetesen bevált, mint mindig – simítottam végig az arcán.

-          Ezt úgy érted, hogy mondjuk ezután a szabad nap után hazajössz velem, és segítesz befejezni a parti előkészületeit? – kérdezte boldog mosollyal az arcán.

-          Hogyhogy? Nem akarsz most azonnal visszavinni? – lepődtem meg.

-          Nem, igazad van, kell néha egy kis lazítás, úgyhogy ma szórakozni fogunk, méghozzá kettesben. Természetesen csak akkor, ha nincs ellene kifogásod – fűzte hozzá a döbbent arcomat látva.

-          Kifogásom? Te vagy a legjobb, szerelmem – fordítottam magam alá a fűben.

-          Na és, mesélj, mit szeretnél csinálni a kapott szabadidő alatt? – kulcsolta a lábait a csípőm köré.

-          Lenne néhány ötletem – simítottam végig az oldalán.

-          El akar csábítani, Mr. Hale? – kuncogott fel szerelmem.

-          Mint mindig, Mrs. Hale – vágtam rá azonnal. Ki ne akarná Alice-t bárhol és bármikor elcsábítani, hiszen annyira tökéletes lény, amilyennel még soha életemben nem találkoztam rajta kívül.  

-          Ez esetben hagyom magam, mint mindig, hogy ne tőrjük meg a hagyományokat – mondta Alice vigyorogva. Majd egy szempillantás alatt kihámozta magát a felsőjéből.

-          Nem is szabad megtörni a hagyományokat – néztem végig elégedetten kedvesem csupasz felsőtestén, és boldogan tapadtam az ajkaira. Ő az én tökéletes feleségem, akit még az életem árán is megvédenék bárkitől és bármitől…

(Maria szemszöge)

Soha nem fogom megbocsátani annak a kis szajhának, hogy sikeresen elcsábította tőlem Jaspert. A legjobb katonám volt, nagyjából az egyetlen, akit nem terveztem megölni, de elhagyott engem, méghozzá Alice miatt. Az az ártatlan kis perszóna, meg a látomásai, de meg fogja a kapni egyszer a megérdemelt büntetését. Sokkal előbb, mint gondolná, ebben egészen biztos lehet. Viszont nagyon óvatosnak kell lennem. Semmit sem szabad eldöntenem. Ezért is van az, hogy három legjobb emberem közül fogok kiválasztani egyet a küldetésre, de úgy, hogy továbbra is tartalékban hagyom a másik kettőt, hogy semmi se legyen egyértelmű.

-          Jenna, Sandy, Viky, ti hárman maradtatok benn a rostán, hogy elnyerjétek a küldetést, ami megváltoztatja a további harcaink eredményeit. Szükségünk van Jasper tudására, hogy tökéletesíthessük a területfoglalásainkat. Mint mindannyian tudjátok az élet csupa harc, és nem hagyhatjuk, hogy egy másik klán felülkerekedjen rajtunk, tehát létfontosságú, hogy sikerrel járjatok, és visszacsábítsátok hozzánk Jaspert, méghozzá bármi áron. Mit kell ehhez tenni? – néztem rájuk kérdőn. – Jól gondoljátok át, mert ez az utolsó kérdés határozza meg, hogy ki indul el a küldetésre. Viszont vigyáznotok kell, mert oda ahol mentek a gondolataitok nincsenek biztonságban Edward miatt. A mentális képességek nem műkődnek Bella miatt, és az eldöntött terveiteket pedig Alice látja.

-          Ez nem jelent gondot, csak akkor szabad eldönteni, hogy mit teszünk, amikor már késő lesz megakadályozni – vágta rá Jenna.

-          Nagyon jó, gyermekem – mosolyogtam rá. – Tehát, hogyan hozhatjuk vissza Jaspert?

-          Ez egyszerű – vágta rá Sandy. – Elcsábítom a felesége mellől, és visszahozom – mondta vigyorogva. – Elég jóképű, egy szeretőnek megteszi.

-          Nem, ez nem megoldás – ráztam meg a fejem. – Annyira imádja Alice-t, hogy nem fogod tudni elcsábítani.

-          Keresek egy vámpírt, aki képes elbájolni Jaspert, vagy kitörölni a Cullen klánnal töltött időt, az emlékeit, és hazahozom – mondta Viky.

-          Nem rossz gondolat, de még mindig nem teljesen tökéletes – ráztam meg a fejem. Bár örömmel töltött el, hogy a gyermekeim kreatívabbak, mint gondoltam volna.

-          Meg kell ölni Alice-t, és amikor Jasper nem találja önmagát, akkor te megjelensz, és visszacsábítod magadhoz, és a családhoz – mondta Jenna határozottan.

-          Nagyon jó, gyermekem – mosolyogtam rá azonnal. – Na és képes leszel megoldani a feladatot? Biztosan képes leszel pillanatnyi fájdalmat okozni Jaspernek?

-          Egy pillanatnyi fájdalom semmi egy örökkévalóságig tartó rabszolgaléthez képest. Jaspernek vissza kell találnia saját magához és az igazi családjához – mondta Jenna ellentmondást nem tűrve.

-          Nagyszerű, leányom. Sokkal jobban átérzed a helyzetet, mint hittem volna. Megint csak kiderül, hogy micsoda szerencse, hogy Jaspert a szülőhelyén kerestem, amikor megtámadtak téged, és megmenthettelek – simítottam végig az arcán.

-          Tudom, hogy hol a helyem, nővérem – ölelt azonnal magához.

-          Képes leszel féken tartani a gondolataidat, és a döntéseidet? – kérdeztem komolyan.

-          Tudom, hogy mit csinálok, nagyon jól kitanítottál – mondta határozottan. – Semmi sincs soha végleg eldöntve, csak akkor, hogyha már megtettem.

-          Rendben van, akkor most készülj fel, és indulj Forskba – mondtam neki határozottan.

-          Már becsomagoltam – vigyorodott el.

-          Csakugyan? – vontam fel a szemöldököm.

-          Ki más lenne képes visszahozni őt hozzánk? – kérdezte komolyan.

-          Ez is igaz – bólintottam rá. – Sok sikert kívánok neked, húgocskám.

-          Köszönöm – nyomott puszit az arcomra. – Jelentkezek, amikor csak tudok – mondta határozottan.

-          Úgy legyen – biccentettem. Majd mosolyogva néztem, amikor ez a buta kis lányka elindult abban a hitben, hogy szemernyit is hiányozna nekem, hogyha elveszíteném. Engem csak Jasper érdekel. Jenna csak egy szükséges rossz volt, amikor kiírtattam a családját, és őt magammal hoztam a cél érdekében. Sosem kedveltem a túlzott érzelmeket, ez a lány viszont nem bír meglenni a nevetséges szeretetéhsége nélkül.

-          Készen vagyok, Maria, akkor indulok is – jelent meg hirtelen.

-          Vigyázz magadra, kérlek, nem tudom, hogy mi lenne velem, hogyha elveszítenélek – öleltem magamhoz azonnal. Még nem eshetek ki a szerepemből, majd ha elment, akkor végre fellélegezhetek ilyen hosszú idő után. Ki gondolta volna, hogy ilyen koloncot veszek a nyakamba? Na de az is tény, hogy vele van a legtöbb esélyem rá, hogy visszaszerezem Jaspert. Több évtizednyi érzelgősség után, végre elérkezett a győzelem pillanata.

-          Óvatos leszek, és visszahozom őt, ígérem – nézett rám gyengéden. Majd egy újabb idegesítő puszi után, végre elindult, hogy visszaszerezze a legjobb emberemet. Nekem most már csak figyelnem kell, és lépnem a megfelelő pillanatban. Addig is csak és kizárólag a saját dolgommal foglalkozom, így még véletlenül sem döntök el pontosan semmit, hogy Alice számára továbbra is láthatatlan maradjak. Jenna számára ez természetesen nem fog gondot okozni, mert alaposan kiképeztem Alice és Edward képessége ellen. Ráadásul Jaspernél is képes lesz kimagyarázni az érzéseit, ebben egészen biztos vagyok. Hamarosan minden a régi lesz…

(Jenna szemszöge)

Furcsa érzés volt elhagyni azt a helyet, ami már olyan régóta az otthonom volt. Amióta anyát és apát meggyilkolta egy kegyetlen vámpírcsoport, rajtam pedig halálos sebet ejtettek, azóta csakis Maria lett a családom. A különös lény, aki valami oknál fogva megmentette a létezésemet. Hálás voltam érte, még így is, hogy át kellett alakítania, hiszen ki az, aki tizenhat évesen meg akarna halni. Az egyetlen fájdalmam csak az, hogy Maria és én sosem találtuk meg azokat a vámpírokat, akit meggyilkolták a családomat. Viszont egyszer meg fogom találni őket, ez egészen biztos, méghozzá Jasper segítségével. Vajon fel fogom ismerni? Bár eleget hallottam már róla ahhoz, hogy ez ne okozzon gondot.

-          Ki vagy? – termett előttem egy nagydarab fickó, amikor átléptem Forks határát. – Ezen a területen nem vadászhatsz – fűzte még hozzá.

-          Nem is terveztem, hogy vadászom errefelé, hacsak nem állatra – válaszoltam azonnal.

-          Na ne viccelődj, kisanyám, de nem vagy vega – forgatta meg a szemeit az óriás.

-          Még nem, de szeretnék az lenni, mint ti – vágtam rá azonnal. – Ugye te is a Cullen családhoz tartozol? – kérdeztem ártatlanul. – Dr. Carlisle Cullent keresem. Szeretném, hogyha segítene megtanulni nekem uralkodni a szomjamon. Megpróbáltam egyedül, de nem vagyok rá képes – néztem rá kétségbeesve.

-          Vagy úgy – vigyorodott el a fickó. – Ez esetben, örülök, hogy találkozunk. Emmett vagyok – termett előttem. Majd hirtelen felkapott és megpörgetett. – Szia, húgi – mondta miután letett végre, olyan erős a szorítása, hogy vámpír létemre majdnem kettétörtem.

-          Jesszus, te mindig így túl vagy pörögve? – izgattam meg magamon a ruháimat.

-          Hé, az életet élvezni kell cicám – kacsintott rám. – Szóval elárulod a neved is, vagy találjak ki még néhány kedves kis becenevet a számodra?

-          A nevem, Jenna – válaszoltam a szemeim forgatva. – Egyébként hogyan találtál rám ilyen gyorsan?

-          Alice, az egyik leendő nővérkéd látta, hogy ide tartasz, csak azt nem tudtuk, hogy miért – rántotta meg a vállát. – Úgy gondoltam, hogy eléd jövök. A többiek a bulira készülnek – magyarázta lelkesen.

-          Miféle bulira? – vontam fel a szemöldököm.

-          Nessie-nek ma van a születésnapja – vágta rá Emmett. – Ő a kis unokahúgom, és most már a tiéd is – magyarázta boldogan.

-          Miért kezelsz már most úgy, mint egy családtagot? – kérdeztem értetlenül. A családba kerülést ki kell érdemelni, nem lesz valaki csak úgy teljes jogú tagja egy klánnak. Ennek mindig ára van. Maria sem fogadott azonnal húgának, azt ki kellett érdemelnem.

-          Azért, mert, hogyha támogatunk téged már kezdettől fogva, akkor könnyebb lesz az átállás, legalábbis ez az általános tapasztalatunk a vegasággal kapcsolatban – vágta rá Emmett. Egészen megkedvelhető karakternek tűnik, de nekem nem az a feladatom, hogy megkedveljem őket. Sőt, egyáltalán nem akarom megkedvelni őket.

-          Öhm… ez nagyon kedves – válaszoltam elgondolkozva. Mit mondhatnék erre? Csak nem fogok sikoltozva a nyakába ugrani? Az kicsit gyanús lenne, legalábbis szerintem.

-          Kicsit karótnyelt vagy, csajszi – húzta el a száját Emmett. – Na nem baj, majd megtanítunk mókázni is – állapította meg. – Gyere, bemutatlak a többieknek – kapta el a kezem, majd maga után kezdett húzni. Elég furcsa ez a fickó. Legalábbis semmiképpen sem hagyományos, az egészen biztos. – Nézzétek csak, kit hoztam – húzott be maga után a hatalmas házba.

-          Hányszor mondtam már neked, hogy ne szedj össze minden kisállatot az út szélén – forgatta meg a szemeit egy szőke perszóna, majd tovább is sétált a dolgára. – Ha egy ujjal is hozzáérsz az unokahúgomhoz, akkor nem jutsz ki élve ebből a házból, világos?  

-          Nem lesz túl szívélyes ez a fogadtatás, szöszi? – forgattam meg a szemeimet.

-          Vigyázz a szádra, mert még a végén bajod esik – szólt vissza ingerülten.

-          Rose baby nehezen barátkozik, majd megbékél, ahogy mindig – legyintett Emmett.

-          Szia, az én nevem, Esme. Nagyon örülök, hogy hozzánk jöttél – mosolygott rám gyengéden egy gyönyörű vámpírnő.

-          Én pedig Carlisle vagyok, nagyon örvendek – nyújtotta felém a kezét. Amit azonnal elfogadtam. Az érintése gyengéd volt, mégis határozott.

-          Én Edward vagyok – mondta a vörös hajú férfi. – Ők pedig itt a családom, Bella és Nessie – mutatott a két lányra.

-          Szia – köszöntek nekem ők is mosolyogva.

-          Én is nagyon örülök – biccentettem nekik.  

-          Helló, én Alice vagyok – pattogott le a lépcsőn egy pöttöm kis manó. Hm… Alice. – Már láttam, hogy jössz. Ne aggódj, nagyon gyorsan be fogsz illeszkedni – ölelt magához. Úgy látom, hogy itt nagyon népszerűek a heves érzelemnyilvánítások.

-          Szia, én Jasper vagyok – sétált le a lépcsőn én pedig egy pillanatra megdermedtem. Még csak fényképet láttam róla, de megszólalásig hasonlít a fényképre a falon. – Te pedig? – vonta fel a szemöldökét. – Nagyon ismerős az arcod – billentette kicsit oldalra a fejét.

-          A nevem, Jenna, és nem ok nélkül vagyok ismerős a számodra – mosolyogtam rá szívből. – Jenna Whitlock – fűztem még hozzá. Mire a levegő szinte megfagyott a szobában. Már alig vártam, hogy kellőképpen hatásosan léphessek be a bátyám életébe…