La Push vámpírja - 99. fejezet

99. fejezet


SZIASZTOK! ÍME AZ UTOLSÓ ELŐTTI FEJI AZ ELSŐ RÉSZBŐL. BOCSI, HA VAN BENNE HIBA, DE CSAK GYORSAN FELTESZEM, MERT KÉSZ VAN, MAJD HÉTVÉGÉN JAVÍTOM AZ ESETLEGES HIBÁKAT. PUSZI, DRUSILLA

(Bella szemszöge)



A nászutunk egyszerűen fantasztikusan alakul. Bár tény, hogy három napba tellett, mire egyáltalán gondoltunk rá, hogy kimenjünk a házból, és a személyes meggyőződésem az is, hogy Edward valahogyan csalt a kockával, mert gyanúsan sokáig tartott, mire minden helyiségbe eljutottunk, és a kockán szereplő összes pozíciót is kipróbáltuk. Szerelmem nem vallja be, de én biztos vagyok benne, hogy valahogy manipulálta a kockákat.

- Hova szeretnél ma menni, kicsim? – kérdezte Edward a hátamhoz simulva. Majd végigsimított a fenekemen, amit most egy apró kis szoknya takart.

- Nem tudom, te mire gondoltál?

- Nos, ami azt illeti a sziget belsejében vagy egy csodálatos hely, napközben ott lehetnénk. Este pedig bevinnélek Rióba, ha van kedved, és táncolhatnánk egyet valahol. Egy kis kikapcsolódás, amit nem az ágyban végzünk, illetve nem a házban, ha teljesen pontosan akarok fogalmazni – kuncogott fel.

- Ez egészen jól hangzik – bólintottam rá azonnal.

- Akkor induljunk, még mielőtt megint előkerülnek a kockák. Túlságosan lengék ezek a nyári ruhák. Na nem, mintha nem tetszenének rajtad ezek az igencsak mini ruhadarabok, csak hát túlságosan is kellemes időeltöltési gondolataim vannak.

- Ezt mindenképpen bóknak veszem – fordultam a hátamra, hogy szembekerülhessek kedvesemmel. – Szeretnéd, hogyha valami többet takaró öltözéket viselnék? – kérdeztem kíváncsian.

- Nem, a világért se, hadd élvezzem ki, amíg itt vagyunk, hogy ilyen gyönyörű idomokat láthatok. Otthon úgysem viselhetsz ilyen ruhákat, mert elég feltűnő lenne, ha tíz fokban apró kis miniszoknyákat, és nyári ruhákat viselnél – húzta el a száját Edward. – Pedig abszolút el tudnám viselni a látványt, minden nap, minden percében – mondta komolyan. Majd egy szempillantás alatt már fölém is gördült, hogy szenvedélyes csókban forrhassunk össze.

- Azt hittem, hogy ma megnézzük a szigetet – fordítottam el a fejemet, hogy meg tudjak szólalni. Mire ő a nyakam kényeztetésére tért át.

- Meg is nézzük, de nem kell azonnal reggel elsietni a dolgokat – furakodott be a topom alá a keze.

- Edward – nevettem fel. – Mintha ezt mondtad volna tegnap és tegnapelőtt is – kaptam el a kezét.

- Még mindig van rá három napod, hogy megnézd a szigetet – fejtette le az ujjaimat a kezéről. – Ki szeretném használni a nászutunk minden percét.

- Szerintem elég jól ki van használva, mert még alig láttam valamit, azt is úgy, hogy közben már mindenfelé hevertek a ruháim, mert nem bírsz magaddal – mondtam vádlón.

- Ha már csak egy hétre jöttünk el nászútra, akkor igenis meg fogom követelni azt, ami jár nekem. A nászút pedig leginkább rólunk és egy hatalmas ágyról szól – kötözte a kezeimet az ágytámlához.

- Hát így állunk? Már megint ágyhoz szegezel, hogy azt tehess velem, amit csak akarsz? – kérdeztem tettetett felháborodással.

- Ami azt illeti, ha jól emlékszem, akkor tegnap éjjel nem én tepertem le magam a fürdőszobában – húzta fel a szemöldökét.

- Szándékosan mosakodtál olyan erotikusan – húztam fel az orromat. – Na nem, mintha annyira tiltakoztál volna.

- Én ellenálltam, nem tehetek róla, hogy legyőzött a túlerő – sóhajtott fel Edward. – Nem is gondoltam volna, hogy egy ilyen vadmacskát veszek feleségül. Na jó, sejtettem, és már a lagzi előtt sem bántam, hogy néha szabadon engeded az ösztöneidet. Igazi kuriózum, amikor rám veted magad, és…

- Most fel akarsz izgatni? – nyeltem egy nagyot.

- Azt attól függ, hogy jó úton haladok-e – vigyorodott el gonoszan. – Emlékszel arra a barlangi szeretkezésre, amikor először csókoltalak meg odalent? Amikor a bársonyos combjaid közé helyezkedtem, és…

- Hagy abba – nyögtem fel. Már a gondolattól is teljesen felhevülök, hogy Edward mire képes odalent a nyelvével.

- Hm… szóval kéreted magad – bólogatott komolyan. – Sebaj, így csak még nagyobb lesz az élvezet a végén – csúsztatta le a falatnyi fehérneműmet rólam.

- Drágám, komolyan megígérted, hogy ma mást is fogunk csinálni a szerelmeskedésen kívül.

- Fogunk is – bólogatott lelkesen. – Például az előbb hagytam, hogy végigolvass egy fejezetet a könyvedben. Eltartott legalább öt percig. Tudod, hogy milyen hosszú idő az ilyen kívánatos feleség mellett? – kérdezte elborzadva.

- Azt hiszem, hogy Jasper túltöltötte benned a szenvedélyt és a vágyakozást – nevettem el magam.

- Túl akaratos vagyok, igaz? – fintorodott el Edward.

- Nem, egyáltalán. Imádom, amikor elragad a hév már csak a látványomtól is, én csupán nem értem. Amikor ember voltam, akkor naponta legfeljebb egyszer, vagy kétnaponta egyszer voltál velem együtt. Most pedig ki sem engedsz a szobából – kuncogtam fel. – Kívánatosabb vagyok vámpírként, igaz? Azért nem akartál velem lenni többször, amikor ember voltam, mert nyilván tele voltam hibákkal, igaz? – haraptam az ajkamba.

- Ne beszélj butaságokat, Bella. Már emberként is te voltál a leggyönyörűbb, és legkívánatosabb nő, de akkor még szükséged volt pihenésre, ráadásul tanulnod is kellett. Ha tudnád, hogy hányszor vettem hideg zuhanyt mielőtt átmentem hozzád. Életem legélvezetesebb, de mégis legkínzóbb pillanatai voltak, amikor ott aludtál a mellkasomhoz bújva, a nevemet suttogtad, de én mégsem ébreszthettelek fel, hogy az enyém légy, mert szükséged volt a pihenésre – mondta mélyen a szemembe nézve. - Nálad nincs szebb lény a földön.

- Ez esetben, azt hiszem, hogy megint hagyom magam eltántorítani a sziget megnézésének tervétől, és inkább továbbra is pótlom veled a lemaradásunkat – haraptam az ajkamba.

- Biztos? Nem akarom, hogy azt hidd, hogy a csak a szeretkezésre vágyom, amikor a közelemben vagy – mondta Edward komolyan.

- Pedig szerintem így van – mondtam boldogan.

- Nem, mert ami először megfogott benned az a személyiséged varázsa volt. A többi pedig már természetes reakció – kacsintott rám.

- Hm… a csípőm tájékán is érzek egy természetes reakciót – pillantottam lefelé egy pillanatra.

- Ez csakis a te hibád, te boszorkány – rótt meg, finoman. Majd a fenekembe markolt. Mostanában különös tekintettel kedvelte a testemnek ezt a részét.

- Én boszorkány? Én csupán az ágyon feküdtem, nem csináltam éppen semmi kihívót, amikor beléptél a szobába – mondtam komolyan.

- Már a puszta létezésed is elég a számomra – gombolta ki a szoknyámat. – Megint az a terved, hogy idekötözöl egész napra, és te irányítasz? – húztam fel a szemöldököm.

- Nem, az a tervem, hogy idekötözlek, mondjuk két órára, utána pedig megmutatom azt a csodás helyet a szigeten, amiről meséltem. Ott majd te irányíthatsz, este pedig tényleg beviszlek Rióba, és kirúgjuk a ház oldalát, ahogy szokták mondani manapság – vigyorgott rám szerelmem.

Majd egy szempillantás alatt megszabadított az összes ruhadarabtól, ami rajtam volt, ahogy magát is. Majd a nyakamtól kiindulva egyre lejjebb puszilta végig a testemet. Amikor pedig a legérzékenyebb pontomhoz ért, elégedetten mosolygott fel rám. Majd kíméletlenül lecsapott rám az ajkaival. Amit nem tudtam megállni egy elégedett nyögés nélkül. Most hosszan szeretkeztünk, és gyengéden. Nem úgy, ahogy tegnap, amikor néhány szerencsétlen utunkba kerülő bútor is megtapasztalhatta, hogy milyen az, amikor két vámpír hevesen egymásnak esik.

- Mit szólnál egy zuhanyhoz mielőtt útnak indulunk? – kérdeztem a mellkasán pihegve.

- Szerintem induljunk azonnal. Csak vedd fel a fürdőruhád, mert szükséged lesz rá – mondta vidáman.

- A sziget közepére minek kell fürdőruha? Van valahol egy patak? – kérdeztem kíváncsian. Vajon merre van?

- Ami azt illeti, a sziget közepén nagyon is gyönyörű helyek vannak, amiket most meg is mutatok neked. Úgyhogy gyerünk, kapd magadra az a fürdőruhát, és indulás – pattant fel Edward. Majd egy szempillantás alatt felvette a fürdőnadrágját és már útra készen várakozott az ajtóban.

- Jól van, csak egy perc – keltem fel én is. Majd a szekrényhez rohanva, kikaptam az egyik gyönyörű bikinit és a hozzá való tunikát, majd belebújtattam a lábaimat a papucsomba, és már szaladtam is szerelmem felém nyújtott kezét megfogni.

- Mit szólnál, ha csak sétálnánk szép lassan a sziget belseje felé? – kérdezte reménykedve.

- Az nagyon jó lenne – bólintottam rá azonnal. Igazi, romantikus séta, amilyet már nagyon régen nem csináltunk Edwarddal. Volt időm felfedezni a sziget minden szépségét. A szín kavalkádot, az apró állatokat, amelyek itt laknak a fák tetején, vagy a bokrokba húzódva. Félnek tőlünk ez egyértelmű, de azért néha elkapok egy-egy kíváncsi papagájt, vagy kaméleon, ahogy minket lesnek. – Vízcsobogást hallok – lettem izgatott. Már alig várom, hogy meglássam a helyet, ahová megyünk.

- Igen, tudom – nyomott puszit a kezemre Edward. – Nemsokára odaérünk – fűzte még hozzá. – Csak bízz bennem.

- Már miért ne bíznék benned? – kérdeztem döbbenten. Majd a talaj eltűnt a lábam alól, én pedig Edward nyakába csimpaszkodva sikoltottam fel. – Mi a csodáért ugrottunk bele ebbe a lyukba? Hogy fogunk kijutni innen? Attól, hogy vámpírok vagyunk, ekkorát még nem tudunk ugrani – hunytam le a szemem. Már tíz másodperce csak zuhanunk.

- Csukd be a szád, drágám – kuncogott fel Edward.

- Te lökött vagy… - kezdtem bele, majd hatalmas csobbanással érkeztünk meg a vízbe. Azonnal felúsztam a felszínre, és döbbenten néztem körbe. Egy természetes mélyedésben voltunk, ami körül egész labirintus rendszer helyezkedett el. A falakon mindenféle csillogó kövek voltak körbe, és az egyik mélyedésből egy kisebb vízesés is képződött. – Ez elképesztő – ámultam el.

- Örülök, hogy tetszik – karolta át a derekamat Edward. – Egyébként pedig azon a járaton kijutunk – mutatott az egyik kis alagútra.

- Ez megnyugtató – bólintottam rá.

- Örülök, hogy megnyugodtál, akkor most rátérhetünk a tárlatvezetésre – húzott maga után. Majd minden egyes apró részt megmutatott nekem, és egyszerűen az egész nagyon tetszett. Még sosem jártam eddig hasonló helyen, de egyszerűen imádtam. Újra és újra felmásztunk a sziget tetejére, és beleugrottunk a kristálytiszta vízbe. Olyan érzés lehetett, mint a farkasoknál a sziklaugrás, de valahogy mégis más volt. Egyszerűen imádtam. – Lassan indulnunk kéne, édesem. Még át kell öltöznünk, és bemennünk Rióba. Emlékszel? – kérdezte szerelmem.

- Igen, tudom. Csak még egyszer – rebegtettem meg a pilláimat. – Most ugorjunk le összebújva.

- Na jó, egy utolsót – biccentett kedvesem. Én pedig azonnal kézen ragadtam, és már futottam is felfelé. Majd amikor odaértünk Edwardbe csimpaszkodtam, a lábaimat a dereka köré tekertem, majd a fejemet a vállgödrébe hajtottam, és vártam, hogy leugorjon velem együtt. Nem is kellett sokáig várnom. Néhány másodperccel később már zuhantunk is lefelé…



(Johanna szemszöge)



Már három nap telt el azóta, hogy Marie-t el akarta rabolni valaki, és mindenki egyre csak feszültebb lett a családban. Marie és Emily pedig nagyon is sokat jelentett a falka számára. Emily leendő farkas, míg Marie egy bevésődés, akinek soha nem eshet bántódása. Ráadásul a Cullen család tagjai is. Mindenki gyermekei, nemcsak Nath és Anthony lányai, sokkal többek ennél. Billy is egyre ingerültebb mostanában, és már én sem tudom kellőképpen lenyugtatni, mint máskor. A nyomkövető, akit Carlisle felkeresett eltűnt. Már két napja semmi hír felőle. A világ legjobb nyomkövetőjének segítségét nem merjük kikérni, mert akkor Volturihoz kellene fordulnunk, és mivel akár ők is lehetnek a bűnösök a kérdésben, inkább kihagyjuk őket a dologból. A farkasok tanácstalanok, elvesztették a szagot már réges-régen. Jasper próbál tökéletes, és áthatolhatatlan védőbeosztást kieszelni, de Anthony valahogy mindig átjut rajta, majd megszerzi Marie-t, és Emilyt, de senki sem tudja, hogy ez hogyan sikerülhet. Hiszen fizikai képtelenség, hogy senki ne érezze meg időben az illatát.

- Megvan – pattantam fel az ágyból. Majd rohanni kezdtem a kicsik felé. Tudom már, hogy Anthony hogyan jut át mindig a körgyűrűn, de azért megbizonyosodom róla, mielőtt elmondom a többieknek. – Marie – rontottam be a szobába, és megszakítottam a koncentrációját. A következő pillanatban pedig Anthonyt Emmett hatalmas csattanással vágta egy fához. Mire Marie sírni kezdett.

- Johanna, mi a csuda történt? – rohant mellém Billy.

- Megszakítottam Marie koncentrációját, így Anthony nem tudott eljutni idáig – vágtam rá azonnal. – Marie szeret az apukája közelében lenni, ezért minden egyes alkalommal valahogy megakadályozta, hogy bárki is elkapja az apukáját – magyaráztam mosolyogva.

- Oh, ezek szerint már ilyen messzire kiterjedne az ereje? – kerekedtek ki kedvesem szemei.

- Nos, a jelek szerint, igen – bólintottam rá. – Bár szerintem kapott egy kis segítséget is ehhez – néztem a nővérével összekulcsolt kezükre.

- Ezt el kell mondanunk a többieknek – rohant el Billy.

- Egyébként neked is jó reggelt – kiáltottam utána durcásan. Soha nincs ott, amikor elalszom, és akkor sem, amikor felébredek. Már nem is tudom, hogy mikor kaptam utoljára „jó reggelt” csókot, de úgy tűnik, hogy őt nem is igazán érdekli a dolog. – Sosem vagy velem – suttogtam. Majd a könnyeim előtörtek. Nem tudtam megálljt parancsolni nekik. Mért nem kellek már neki? Halhatatlan lettem, szebb lettem, mindig, minden pillanatban alig várom, hogy szeretkezzünk, de ő olyan, mint aki egyre távolabb kerül tőlem. Nem akarok eltávolodni tőle. Talán túlzás volt megengedni Cirmosnak, hogy velem aludjon tegnapelőtt? De hát Billy egész éjjel járőrözött és nekem jól esett egy is törődés, még akkor is, hogyha csak egy cicától. Neki legalább szüksége van rám. Nem úgy, mint a farkasomnak a jelek szerint.

- Billynek mindig és mindenhol szüksége lesz rád – hallottam meg Anthony hangját mögöttem.

- Jelenleg nem így érzem – töröltem le a könnyeim.

- Billy csupán ideges most, de majd beszélek vele, és hidd el, hogy a bocsánatodért fog könyörögni – ajánlotta kedvesen.

- Köszönöm, de inkább én szeretném ezt megoldani vele – ráztam mega fejem.

- Rendben, te tudod – bólintott rá Anthony azonnal. – Veletek kisasszonyok viszont még számolunk. Hogy gondoltátok, hogy kihasználjátok az erőt a családotok ellen – kezdte el megdorgálni a lányokat. – Igen, tudom, kicsikéim, ti is hiányoztatok nekem – simogatta meg a két arcocskát. Na, ez aztán az apai szigor. Nem tud haragudni erre a két kislányra egy percig sem. – Jól van, akkor én itt maradok veletek, és megkérek valaki mást, aki megpróbálom átjutni a gyűrűn – egyezett bele a kimondatlan kérésbe. – A lányok kérdezik, hogy játszol-e velük te is – fordult felém Anthony. – Szeretik a cicádat – fűzte még hozzá.

- A cicámat? – kerekedtek ki a szemeim. – Mikor látták a cicámat? Szándékosan nem szoktam idehozni, nehogy bármi baj történjen a babákkal miatta.

- Nos, a cica elég kreatív, és bejutott a lányokhoz nemrégen, akik majdnem egész éjjel simogatták. Úgyhogy azt hiszem a cica is kedveli a lányokat.

- Értem. Nos, szeretnétek, hogy idehozzam Cirmost? – néztem a kislányokra mosolyogva. Mire ők hevesen bólogatni kezdtek. – Rendben, akkor mindjárt itt leszünk Cirmivel együtt – siettem ki. Azután pedig keresni kezdtem a macskámat, aki fél perccel később már dorombolva dörgölőzött a lábamhoz. Felvettem a cicát, és azonnal visszaindultam vele a lányokhoz. Akik sikongatva lelkesedtek, amikor meglátták a kiscicát. Órákon át játszottuk vele, és ezt Cirmi minden jel szerint nagyon is élvezte. Végül pedig a két kislány között fekve, dorombolva hagyta, hogy simogassák a bundáját. – Öhm… Anthony, mondd csak, Billy ma éjjel is járőrözik, vagy ma itthon lesz? – kérdeztem az ajkamat rágcsálva.

- A ma éjjelt itthon tölti. A lányok pedig azt hiszem, hogy szívesen vigyáznak a cicádra – mosolygott rám. – Ne légy túl szigorú Billyhez, csak feszült, mint mindenki más.

- Tudom, én csak, olyan nehéz ez az egész. Tudom, hogy még kicsit neheztel rám amiatt, hogy megijesztettem nemrégen a szérumommal, azután pedig minden olyan gyorsan történt, én pedig nem voltam hozzá elég türelmes, és kedves. Sokkal, de sokkal többet érdemelt volna. Jobban kellene törődnöm vele. Hogy leszek így méltó párja? Mindig mindent elszúrok – estem kétségbe.

- Ez egyáltalán nem igaz, Johanna – rázta meg a fejét Anthony határozottan. – Csak elég nehéz és agyafúrt a természeted, de ezzel nincs semmi baj. Billy így imád téged, ahogy vagy, csak most éppen fáradt, és emiatt nem figyel rád eléggé. Ez mindenképpen miattam van, úgyhogy ne hibáztasd érte.

- Máskor is voltunk már szorult helyzetben, de akkor sem volt ilyen – fontam össze a karom a mellkasom előtt. – Két napja nem is látta, hogy mi van rajtam este, amikor kijöttem a fürdőből, pedig az a szett nagyon is említésre méltó volt. Csak annyit mondanék, hogy Alice segített kiválasztani.

- Öhm… Johanna, az én esetemben az is elég, ha gondolsz rá – rázta meg a fejét.

- Oh, bocsi – pirultam el. Bele sem gondoltam, hogy ő lát mindent, amire gondoltam. Te jóságos ég. – Most biztosan, idióta, perverz, kéjsóvár nőnek tartasz.

- Nos, ami azt illeti, inkább azt gondoltam, hogy a testvérem szerencsés – nyelt egy nagyot.

- Azt hiszem, hogy ez most elég kínos – fintorodtam el.

- Nem, egyáltalán. Ne haragudj, én nem. Csak tudod, elég rég volt már, amikor Nathalie és én. Na, mindegy, hagyjuk is a témát, amíg egy szobában vagyunk a lányokkal.

- Jogos – bólintottam rá azonnal. – Azt hiszem, hogy én nem is zavarok tovább. A lányok is alszanak egyet, és ha jól látom, akkor Cirmi nem tervezi a távozását közülük, úgyhogy lemegyek a konyhába, és segítek Esmének készíteni valami finomat. Talán megengedi, hogy én készítsek Billynek vacsorát – görbült le a szám széle egy pillanatra.

- A bátyám imád téged, hidd el, csak mostanában túl fáradt ahhoz, hogy figyeljen a részletekre. Adj neki egy kis időt, hogy rádöbbenjen, hogy nem csak alfa, hanem szerelmes férfi is. A farkasoknak megvan az a rossz tulajdonsága, hogy néha nem tudnak egyszerre két dologra koncentrálni, hogyha elragadják őket a védelmező ösztönök. Tudod, ez egy bonyolult dolog. A lényeg, hogy nemsokára a bocsánatodért fog Billy könyörögni – ölelt meg egy pillanatra. – Na menj, egy te általad készített vacsora azt hiszem, hogy több, mint szívet melengető a számára, de fel a fejjel – nyomott egy puszit az arcomra.

- Oh, a francba – ugrott be Jasper morgolódva az ablakon. – Bejutottam – fintorodott el. A következő pillanatban azonban egy kötél fogta körül a testét, és valaki kirántotta az ablakon.

- De rég csináltam már ilyet. Jihá… - csapta össze a tenyereit Emmett.

- Oké, ez szép volt Tennessee – ismerte el Jasper a földön fekve. – Azt hiszem, hogy így már kijelenthetem, hogy az őrségünk határozottan megbízható – fűzte még hozzá.

- Ez nagyszerű – mosolyodott el Anthony. – Köszönöm – fűzte még hozzá hálásan.

- Nem tesz semmit, természetes, hogy megvédjük a családunkat – válaszolta Jasper. Majd biccentett egyet felénk, és már el is rohant a többiek irányába.

- Akkor én megyek is – siettem ki az ajtón. Majd egy szempillantás alatt a konyhában voltam. – Hoppá – kerekedtek ki a szemeim.

- Ilyet mióta tudsz, drágám? – kérdezte Esme döbbenten.

- Öhm… azt hiszem, hogy mostantól – mosolyodtam el. Ez jó, talán még arra is képes lennék, hogy tartsam az iramot Billyvel, hogyha őrjáratra megy, így együtt lehetnénk, és vigyázhatnánk is egymásra.

- Olyasmin töröd a fejed, ami Billynek nem tetszene – motyogta Gaby. Eddig nem is láttam.

- Gabriella? – kérdeztem döbbenten.

- Itt vagyunk lent – nyújtotta ki a karját. – Leültem ide a földre Timmel. Már nagyon éhes volt, de nem akartam zavarba hozni a fiúkat azzal, hogy a szemük láttára veszem a picit a mellemre. Mindjárt végzünk – magyarázta Gaby. Néhány pillanattal később pedig már tényleg fel is állt. – Van kedved megbüfiztetni a nagyfiút? – nyomott a kezembe egy tiszta konyharuhát.

- Azt hiszem, hogy szeretném – vettem el óvatosan a babát.

- Nem kell ilyen görcsösen tartanod a fejét, már ügyesen tartja. Csak hagyd, hogy a válladhoz bújjon, és ringasd egy kicsit – adta ki Gabriella az utasításokat. – Hm… nagyon jól áll a kezedben – mondta néhány perc után. Pontosan akkor, amikor Timothy kiadta magából a felesleget.

- Na, kész is vagyunk. Ügyes vagy, picurka – nyomtam puszit a fejére. – Most viszont visszaadlak anyukádnak, mert vacsorát kell főznöm Billy bácsinak – magyaráztam a picinek. Majd Esme mellé léptem, és azonnal nekiláttam a krumpli hámozásának és felszeletelésének.

- Mit csinálsz, kedvesem? – kérdezte Esme kíváncsian.

- Billynek van egy kedvenc sült krumplija. Meghámozom, és cikkelyekre vágom a krumplikat, amiket egy kis olívaolajra teszek, azután pedig sóval, borssal, és egy egészen kicsi kakukkfűvel ízesítem. Azután pedig beteszem a sütőbe, és miközben átsütöm, alaposan meg is pirítom. A farkasok nagyon szeretik, legalábbis Billy imádja – magyaráztam.

- Hm… akkor segítek, és készíthetünk mindenkinek ilyet. Ma úgyis háromféle steak lesz, és ahhoz tökéletesen megfelel majd a sült krumpli.

- Rendben, akkor enyém lesz a káposztasaláta – lelkesedett fel Gaby is. – Jacobnak az a kedvence. Biztosan örülne neki.

- Akkor essünk neki – mosolyodtam el. Néhány óra alatt nem tudom, hogy hány kiló krumpli került a sütőbe, és hús a kinti grillre. Azután pedig gyorsan bekevertünk egy nagy adag meggyes kevert süteményt. Nagyon jól szórakoztam a konyhában, és minden illatot élveztem, ami csak terjengett. Amikor pedig este a fiúk hazaértek éhesen estek neki az ételnek. Már attól féltem, hogy levegőt sem vesznek evés közben. Mindenki megdicsérte a sült krumpli specialitásomat, de Billy alig nézett rám. A tekintete réveteg volt, mintha csak a teste lenne itt, a lelke pedig teljesen máshol. – Azt hiszem, hogy elfáradtam, felmegyek lefeküdni, ha nem baj – mondtam Esmének.

- Persze, menj csak, drágám. Egész nap keményen dolgoztál, hogy elkészítsd ezt a finom vacsorát – simított végig a karomon.

Én pedig azonnal felrohantam az emeletre. Dühösen csaptam be a szobánk ajtaját. Egy pillanatig még arra is gondoltam, hogy bezárjam az ajtót, és hadd aludjon csak a kanapén, de nem lehetek vele ilyen kegyetlen. Biztosan csak fáradt, ennyi az egész. Én képzelek bele túl sokat a helyzetbe. Inkább elmegyek letusolni, hogy egy kicsit felfrissüljek. Bementem a fürdőbe, és azonnal megnyitottam a csapot, lekapkodtam a ruháimat, és beálltam a zuhany alá. Behunyt szemmel élveztem a vízsugarat, amikor hirtelen két kar fonódott körém.

- Köszönöm a vacsorát, kicsim – puszilt a nyakamba Billy. – Sajnálom, hogy az utóbbi napokban elhanyagoltalak. Hidd el, nem a te hibád, én csak nem akarok senkit sem elveszíteni, sem a családból, sem pedig a falkából. Még sosem jutott el egy betolakodó sem a házunkig, és ez több, mint rémisztő. Valahogy sikerült nekik egészen idáig eljönni, úgy, hogy nem vettem észre, holott itt aludtam a lányoktól nem messze. Elbuktam alfaként, és be kell bizonyítanom, hogy alkalmas vagyok a pozícióra a látszat ellenére is – mondta el végre a gondjait. Én pedig azonnal megfordultam a karjaiba, és átöleltem a nyakát.

- Billy, senki nem gondolja azt, hogy elbuktál. Nem csak te voltál itthon, amikor bejutottak hozzánk. Volt itt még számos farkas, és vámpír is rajtad kívül. Senki nem érezte, vagy hallotta őket, mintha nem is léteztek volna, egészen addig, amíg Marie fel nem sírt. Nem vagy felelős – pusziltam a nyakába.

- Nem olyan könnyű ezt el is hinni – simított végig a hátamon.

- Majd én elhitetem veled – bújtam hozzá még közelebb. Majd lábujjhegyre álltam, és lágyan megcsókoltam.

- Ne haragudj rám, édesem, hogy ilyen undok voltam veled, soha többé nem fog előfordulni – kezdett el fürdetni gyengéden.

- Nem haragszom – ráztam meg a fejem. Csak nem értettem, hogy mi a baj velem - nyomtam én is egy kis tusfürdőt a kezembe, és viszonoztam a kényeztetést.

- Ne beszélj butaságokat, Johanna – csóválta meg a fejét Billy, majd csókot nyomott a számra. Sokáig simogattuk egymást a zuhany alatt, majd szerelmem a karjaiba vett, és becsomagolt egy puha, meleg fürdőlepedőbe. Majd ő is gyorsan megtörölközött, és az ölében vitt ki az ágyba, ahová gyengéden lefektetett, azután pedig ő is mellém feküdt, és ránk húzta a takarót.

- Fáradt vagy, igaz? – kérdeztem, amikor a hátamhoz simult, és a karjával szorosan magához húzott.

- Bocsáss meg, Johanna, de ma nem vagyok, hogy is mondjam, csúcsformában – mondta bűntudatosan.

- Nekem már az is nagyon jó érzés, ha így összebújunk – fészkeltem magam még közelebb hozzá.

- Szeretlek, kicsim – motyogta még félálomban, majd halk szuszogásba kezdett. Talán még soha nem aludt el ilyen gyorsan.

- Én is szeretlek – mosolyodtam el. Majd mélyet szippantottam a megnyugtató illatából, és engem is elnyomott az álom.