La Push vámpírja II. Új Nemzedék - 103. fejezet

103. fejezet

(Bella szemszöge)

Boldogan integettünk Heather és Alec után, amikor elindultak a nászútjukra, a buli azonban még folytatódott nélkülük is, amit egyáltalán nem bántam. Amíg ember voltam, addig ügyetlenül táncoltam, de amióta vámpír vagyok, egyszerűen imádom.

-          Nagyot alkottál, Alice – mondtam mosolyogva pöttöm húgomnak, aki elégedetten nézelődött a teremben.

-          Köszönöm, annyira boldog vagyok, hogy minden tökéletes volt. Na és a torta. Marie, én egyszerűen szóhoz sem jutok, mármint én nem kóstoltam, de mindenki el volt ájulva a kompozíciódtól, és a díszítéstől is. Káprázatosan tehetséges vagy.

-          Ugyan már, hiszen ez csak egy torta volt – pirult el azonnal.

-          Ez nem csak egy torta volt, ez egy tökéletes torta volt, kicsim – nyomott puszit Timothy az arcára, miközben boldogan magához ölelte. – Elleszel itt két napig Emily és a lányok társaságában? – kérdezte aztán halkan.

-          Máris indultok? – lepődött meg Marie.

-          Hová is indulsz? – kérdeztem kíváncsian.

-          Apa és én elmegyünk sátorozni a környékre két napra. Ez amolyan apa-fia hétvége lesz.

-          Oh, értem – bólintottam rá. Tehát Jake most viszi el a fiát a kis kiruccanásra, amire anno Jacob is elvitte mindhármukat, és elmesélte a bevésődéssel kapcsolatos tapasztalatait, és gondolatait. Szép hagyomány ez a farkasoknál, és mind a három fiam tovább fogja adni a tudását, amit aztán az ő fiaik is tovább adhatnak majd.

-          Én pedig sejtem – kuncogott fel Tim. – Mindenesetre megyek, és hozom a holmimat, te pedig táncolj kifulladásig, szépségem – nyomott gyors puszit Marie szájára, majd egy szempillantás alatt eltűnt.

-          Marie – kerekedtek ki Anthony szemei.

-          Apa, ne idegeskedj – forgatta meg a szemeit Marie. – A csók a maximum, ami egyelőre történik közöttünk.

-          Hiszen még csak kislány vagy – nyögött fel fiam.

-          Apa, ne kezdjük ezt el megint – emelte fel a mutatóujját Marie komolyan.

-          Oké, inkább csak gratulálok a csodálatos tortádhoz, és a többi nagyszerű aprósüteményhez, amit készítettél – ölelte magához Anthony a lányát. – Ti pedig csodálatos asztaldíszeket készítettetek – fordult Emily felé.

-          Köszi – simult bele a másik lány is az apja karjaiba.

-          Szabad még egy táncra? – éreztem meg a gyengéd érintést a vállamon. Ki más lehetne, mint szerelmem?

-          Örömmel – csúsztattam a kezébe a tenyeremet. Majd mindketten a parkett közepére sétáltunk, és keringeni kezdtünk a lassú dal ütemére. Legnagyobb meglepetésemre még Marcus is itt volt, és a már majdnem elszenderedett Phoebe-t ringatta a parketten. – Edward, nem találod furcsának, hogy Phoebe-t le sem lehet szedni Marcusról, amióta itt van? – kérdeztem aggódva. Nem hiszem, hogy Gaby és Jake örültek volna, hogyha Phoebe túlságosan is ragaszkodik Marcushoz.

-          Csak kíváncsi rá, és imádja a történeteket, amiket mesél neki a régi időkről. Semmi olyasmire ne gondolj, hogy esetleg bevésődött Marcusba. Ez inkább egy kicsit komplikált gyermeki rajongás – mondta Edward határozottan.

-          Ez nagyon jó hír – könnyebbültem meg.

-          Marcus nem rossz ember, vagyis vámpír, Bella – állapította meg szerelmem halkan.

-          Nem is mondtam ilyet – néztem rá ártatlanul. – Bár azt bevallom, hogy egy kicsit örülök, hogy Phoebe nem vésődött be Marcusnak.

-          Hidd el, hogy semmi ok az aggodalomra – biztosított róla Edward.

-          Brian, beszélnünk kellene – állt meg Jasper Angela és Brian mellett.

-          Ne itt – mondta Brian és azonnal elindult kifelé a teremből, Jasper pedig követte.

-          Te érted, hogy mi történik itt? – néztem ismét Edwardra.

-          Ami azt illeti az este egyre bonyolultabb lesz – húzta el a száját Edward.

-          Mire gondolsz? – kérdeztem kíváncsian.

-          Emlékszel, hogy Brian azt mondta, hogy majd ő elintézi Georginát? – súgta a fülembe.

-          Hát persze – súgtam vissza én is halkan.

-          Nemrég Brian Félix széttépet testéről vetített ki képeket Georginának, aki ettől nagyon kiakadt, Steven meg akarta védeni, és végül is Jasperen csattant Steven agressziója.

-          Akkor nem kéne Jazz és Brian után menni? – kérdeztem idegesen.

-          Nem lesz semmi baj, csak meg akarja vele Jasper beszélni a dolgot, de nem fog tettlegessé fajulni a helyzet – mondta szerelmem határozottan.

-          Mindenesetre majd beszélek Briannel is – állapítottam meg.

-          Most inkább koncentráljunk az este hátralévő részére, hiszen annyira jó a hangulat – mondta Edward komolyan. – Határozott tervem, hogy pirkadatig táncoltatlak.

-          Ez egy nagyszerű terv – bólintottam rá azonnal.

-          Valamiről beszélnünk kell – kezdett bele nagy nehezen.

-          Igen? – néztem rá kíváncsian.

-          Tudod, hogy lassan közeledik a költözés ideje – kezdett bele.

-          Addig még van több, mint egy év, majdnem kettő – mondtam ijedten.

-          Ez így is van – vágta rá azonnal.

-          Akkor meg ne hozd rám a szívrohamot – sóhajtottam fel.

-          A lényeg, hogy ilyenkor a lányok és Carlisle is elkezd már keresni másik állást, legalábbis az interneten. Szóval, arra gondoltam, hogyha esetleg van kedved, akkor segíthetnél nekik – mondta nyugtató hangon. – Végül is, fontos, hogy jól megközelíthető legyen a farkas családunk számára is a hely, és ha szükséges, akkor többen is elférjünk, hátha meglátogatnak majd minket. Szükség lenne a segítségedre, hogyha nem nagy gond.

-          Örömmel – vágtam rá immáron boldogan. Nagyon is fontos szempont, hogy bármikor meglátogathasson minket a családunk minden gond nélkül. Minél előbb elkezdem összeírni a legfontosabb kritériumokat.

-          Egészen biztos vagy benne, hogy velem akarsz jönni? – kérdezte hirtelen.

-          Természetesen – vágtam rá azonnal.

-          Oké, csak tudod, amikor szóba kerül a költözés, akkor mindig olyan, mintha levegőt sem kapnál – állapította meg aggódva.

-          Hé, azért az talán túlzás, csak különös lesz elmenni innen. Én még nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy költözöm. Életemben egyszer költöztem el, és az is több, mint ötven évvel ezelőtt történt. A világból sem láttam semmit Phoenix és Forks kivételével. Már leszámítva persze a kényszer utakat, amik mostanában történtek, amióta újra itt vagytok velem, de akkor nem igazán láttam világot. Na meg a persze a nászutunkat, ami fantasztikus volt – magyaráztam meg a helyzetet. – Viszont mindig is látni akartam Írországot, szerinted van esély, hogy megnézzük?

-          Régen jártunk már arrafelé, és Carlisle-nak van néhány kedves ismerőse ott, úgyhogy eltölthetünk bármikor néhány hetet, és bejárhatjuk az egész vidéket – lelkesedett fel Edward.

-          Az nagyszerű lenne – mosolyogtam rá. – Ami pedig a helyötleteket illeti, azt hiszem, hogy holnap neki is látok, hogy megtaláljuk a tökéletes helyszínt.

-          Jól van, Esme meg tudja mutatni neked a világon levő összes házunkat, és azt is, hogy melyikek azok, ahol már több, mint ötven éve nem jártunk. Ezek lesznek a szóba jöhető darabok.

-          Rendben van, ez jól hangzik – lelkesedtem fel. Biztosan találunk egy helyet, ahol könnyedén együtt lehetnénk mindannyian.

-          Öhm… bocsánat a zavarásért, de van némi gondunk – jelent meg mellettünk Angela teljes pánikba esve, de azért próbálta tartani magát.

-          Mi történt? – hagytuk abba azonnal a táncot.

-          Brian teljesen megőrült, mármint nem értettem az egészet. Az egyik pillanatban még Jasperrel beszélgettek, azután pedig hirtelen lefagyott, mintha sokkot kapott volna, azután pedig rohanni kezdett Jasper utána ment, de azt hiszem, hogy jobb lenne, ha mi is utánuk mennénk.

-          Csinált már ilyet ezelőtt? – kérdezte tőlem Edward futás közben.

-          Nem, Brian mindig kiegyensúlyozott volt és boldog. Soha nem csinált ilyesmit – mondtam határozottan. – Egyébként is, mi értelme van elrohanni egy beszélgetés közepén?

-          Talán meghallott valamit, vagy valakit – ajánlotta Edward a lehetőséget.

-          Megvan – kiáltotta el magát Jenny, aki szintén csatlakozott a kereséshez. – Gyertek gyorsan, valami baj van vele. Egy fához beszél – kiabálta Jenny. Majd egy halk sikoltást hallottunk.

-          Ereszd el – mordult fel Jasper. A következő pillanatban pedig Brian egy falhoz csapódott. Jasper pedig felsegítette Jenny-t a földről.

-          Brian, mi van veled? – termettem mellette, de ő megragadta a nyakamat, majd egy sziklához szorított.

-          Ne merészeld bántani – tépte le rólam Edward.  Majd a földre taszította, és Jasper segítségével lefogta. – Nézd a tekintetét, üveges az egész – szólalt meg szerelmem.

-          Irányítják az elméjét, ez nem ő – mondta Jasper komolyan. – Angela, beszélj hozzá, hátha rád hallgat.

-          Brian, gyere vissza hozzám, nézz a szemembe – fogta a két keze közé az arcát barátnőm. – Nem tudom, hogy ki csinálja ezt veled, de az egyszer biztos, hogy kivételes elhagyom az emberi mivoltom, legalábbis, ami megmaradt belőle, és széttépem, hogyha nem nézel rám most azonnal – morogta Angela.

-          Nyugi, kicsim, te ne legyél vadállat, elég, ha én az vagyok kettőnk közül – tért magához Brian. Angela pedig azonnal magához ölelte, már amennyire ezt meg tudta oldani úgy, hogy a fiúk még mindig a földhöz szorították.

-          Most már rendben van, elengedhetjük – mondta Jazz néhány pillanattal később.

-          Emlékszel rá mi történt? – kérdeztem Briantől kíváncsian.

-          Nem igazán tudom. Jasperrel beszéltük meg, hogy békén hagyom azt a perszónát, és többé nem hozom rá a frászt a képességemmel, aztán hirtelen megláttam az apámat, és követni kezdtem. Tudtam, hogy elvileg halott, de apámnál sosem lehet tudni, úgyhogy inkább követtem. Aztán egy hang azt súgta, hogy veszélyben vagyok, de nem is láttam, hogy ti vagytok, mindenkinek idegen arca volt. Sajnálom, hogy megtámadtalak titeket. Mindenki jól van? – nézett körbe rajtunk.

-          Semmi gond – vágtuk rá egyszerre.

-          Steven, gyere le, most – kiáltott fel hirtelen Edward.

-          Gyere fel, te, de úgysem tudtok elkapni – hallottuk meg a hangját, majd átugrott egy másik fára, és megint egy másikra.

-          Visszamegy a várba, majd ott elintézzük a dolgokat – mondta Edward.

-          Én elintézem most – pattant fel Angela, de Brian hirtelen ráugrott, és lefogta.

-          Nem, kicsim, te nem teszel ilyesmit, mert az nem te lennél – mondta határozottan. – Én is hibás vagyok abban, ami történt, biztosan a húgáért állt bosszút.

-          Nem tudta, hogy te voltál – állapította meg Edward.

-          Hacsak nem hallott meg minket Jasperrel az előbb. Nem kivitelezte tökéletesen a káprázatot, mert Angela vissza tudott hozni. Ez rögtönzött akció volt a részéről, ebben egészen biztos vagyok. Egyébként sem kell, hogy kihúzd te is a gyufát, Marcusnál, elég, hogyha én és Steven bajban vagyunk – nyomott gyengéd csókot felesége szájára.

-          Szerintem pedig nagyon is jogom lenne elintézni azt a kis vadállatot, ahogy a nővérét is. Én keresem az emberekben, és a vámpírokban is a jóindulatot, de benne és a testvérében semmi nyoma nincs ilyesminek – morogta Angela.

-          Nem lehet mindenki olyan jó, és kedves, mint te – mondta Brian gyengéden. – Menjünk vissza, és essünk túl a Marcus-szal való beszélgetésen.

-          Nekem jobb ötletem van – jelent meg Georgina hirtelen.

-          Na és mi lenne az? – kérdeztem meglepetten.

-          Ki tudom törölni Marcusból ezt a kis közjátékot, és az este folytatódhat onnan, ahol abbahagytátok, de cserébe ez az incidens a mi titkunk maradhatna, és nem feketítenétek be Stevent. Végre tudom, hogy ő tényleg az öcsém, és nem örülnék, hogyha rögtön a tömlöcben kellene kezdenie az új életét, a közös új életünket. Csak engem védett, ahogy mindig is. Ha elfogadjátok ezt a feltételt, akkor megígérem, vagyis megígérjük, hogy mostantól egyszerűen békén fogunk hagyni titeket.

-          Szerintem ez egy tökéletesen elfogadható ajánlat – néztem kérdőn a többiekre.

-          Részemről rendben – biccentett Brian is.

-          Rendben, akkor adjatok nekem nagyjából öt percet, és mindent elsimítok – ígérte. – Azután visszajöhettek, és a tánc onnan folytatódik, ahonnan abbamaradt.

-          Na és mi lesz a többiekkel?

-          Ők csak azt tudják, hogy eltűntetek egy időre – rántotta meg a vállát Georgina. – Egyébként sem nagyon érdekelt senkit a hirtelen távozásotok Marcuson kívül.

-          Vagy összeállunk, és felerősítjük egymás képességét – ajánlotta Brian. – Akár az egész teremmel elfelejtethetjük a dolgot.

-          Még sosem csináltam ilyesmit – gondolkodott el Georgina.

-          Viszont én számtalanszor tettem ezt meg a húgommal – vágta rá Brian. – Nem nehéz, ha akarod, megtanítom nektek.

-          Szerintem ez rossz ötlet – motyogtam halkan Brian fülébe.

-          Nem lesznek ketten sem erősebbek, mint én és Heather – súgta vissza.

-          Heather most nincs itt, Brian – vetettem ellen.

-          Nem hiszem, hogy azért ajánlott kompromisszumot, hogy utána megint mindent elrontson – mondta határozottan. – Nyissunk feléjük, adjunk egy esélyt, hátha képesek változni. Ettől a nőtől már az is nagy dolog, hogy ideállt elénk ezzel a javaslattal.

-          Ahogy gondolod, de nekem még mindig nem tetszik az ötlet, hogy még jobban felerősítsük a képességüket, ez nagyon veszélyes – mondtam határozottan.

-          Ha veszélyesek lesznek, akkor Heather és én megtaláljuk a lányokat, és elintézzük a problémát.

-          Már, ha lesz rá alkalmatok – vágtam rá kissé ingerülten.

-          Nem baj, hogy mindent hallok? – húzta fel a szemöldökét Georgina.

-          Érthető okokból nem vagyunk puszipajtások – vágtam vissza azonnal.

-          Oké, ezt elismerem – emelte fel a kezeit védekezően.

-          Nem hazudik – szólalt meg Jasper hirtelen. – Semmi nem utal a hazugságra az érzéseiben.

-          A gondolatai szerint sem hazudik – szólalt meg szerelmem is.

-          Adjunk nekik egy esélyt, nem látok bajt a jövőben – állt Georgina mellé Alice is, vagyis inkább talán Brian mellé.

-          Próbáljuk meg, nem akarom Briant tömlöcben látni – vágta rá Angela is.

-          Rendben, ha mind így gondoljátok, akkor én megbízom a megérzésetekben – bólintottam rá, majd lassan elindultunk vissza a várba…