La Push vámpírja II. Új Nemzedék - 105. fejezet

105. fejezet

(Bella szemszöge)

Az este további része fantasztikusan telt, és a jelek szerint Georgina tényleg komolyan gondolta a fegyverszünetet a családjaink között, ami nagyon jó hír, mert így nincs miért aggódnunk tovább, hiszen mindenkinek az az érdeke, hogy a mi kis incidensünk ne kerüljön Marcus fülébe.

-          Szia – nyitott ajtót nekem Esme, amikor odaértem.

-          Még nem is kopogtam – néztem rá felvont szemöldökkel.

-          Valóban nem kopogtál, de megtorpantál, ami azt engedi hinni, hogy hozzám jöttél, és mivel Jenny is itt éjszakázott nyilván az ő hogyléte felől szeretnél érdeklődni – mondta Esme mosolyogva.

-          Túlságosan is jól ismersz – kuncogtam fel.

-          Ez lenne az anyák dolga – rántotta meg a vállát mosolyogva.

-          Na és, hogy van Jenny? – kukkantottam be a válla mellett a szobába.

-          Most már egészen jól, azt hiszem, hogy teljesen megnyugodott. Úgy tíz perce ment vissza a saját szobájába átöltözni a mai gyakorláshoz.

-          Nocsak, visszamegy Jasperhez, és Brianhez? – kérdeztem boldogan.

-          Nem, ma én és Carlisle foglalkozunk vele. Elvisszük vadászni, és szoktatjuk egy kicsit az új életéhez. Carlisle úgy gondolja, hogy jobb lesz, hogyha minél előbb hozzászokik ahhoz, hogy mi vagyunk a szülei most már, mert akkor jobban fogja érezni magát otthon.

-          Csak nem újabb örökbefogadott lányotok van? – érdeklődtem mosolyogva.

-          A jelek szerint, de – bólintott rá Esme boldogan. – Jenny szeretné befejezni az iskolát, és új életet kezdeni, úgyhogy az lesz neki a legjobb, hogyha le tud telepedni egy-egy helyen hosszabb időre, és ezt mi tökéletesen biztosítani tudjuk a számára, és mivel az utazásaink során sokszor találkozunk más vámpírokkal, még arra is van esélye, hogy találjon magának társat, hogyha eljön az ideje.

-          Jól hangzik – biccentettem.

-          Igen, szerintem is – vágta rá Esme.

-          Marcus mindenbe beleegyezett? – kérdeztem kíváncsian.

-          Igen, tegnap éjjel Carlisle és Marcus mindenben megegyezett. Jenny szabadon velünk jöhet, hogyha tényleg ezt akarja. Viszont látom rajtad, hogy nem csak Jenny miatt jöttél, kedvesem. Mi aggaszt?

-          Nem aggaszt semmi – vágtam rá azonnal.

-          Akkor gyere be és meséld el, hogy mit szeretnél – tárta még szélesebbre az ajtót. Én pedig azonnal beléptem rajta.

-          Edward említette, hogy lassan el kell kezdenünk új otthont keresni magunknak, és megkért, hogy segítsek, hogy olyan helyet találhassunk, ami alkalmas lenne akár sok vendég fogadására is. Hátha meg akarnak majd látogatni a fiúk.

-          Igen, ezen már én is gondolkodtam, és arra jutottam, hogy bármelyik erdei házunk mellé tudunk építeni egy másik házat, és így kényelmesen elférnénk. Tulajdonképpen a fiúk két nap alatt megoldják az építkezést, a ti segítségetekkel pedig egy nap alatt berendezzük, és akkor már jöhetnek is a fiaid, akár családostól.

-          Ez nagyszerűen hangzik – mondtam elégedetten. Nem is hittem volna, hogy Esme ilyen gyorsan megoldja a helyzetet. – Na és a lehetséges helyek listáját megkaphatom? Hol voltatok ötven évnél régebben?

-          Azt még ki kell gyűjtenem, de ha szeretnéd, akkor holnapra kilistázom a lehetőségeket, és akkor megbeszélhetjük, hogy hová szeretnél menni – ajánlotta kedvesen.

-          Rendben, akkor ezt már meg is beszéltük – bólintottam rá.

-          Na és szeretnél még valamit? – kérdezte kíváncsian.

-          Nem, azt hiszem, hogy ez minden – vágtam rá.

-          Akkor, ha nem haragszol, megyek, és megkeresem Jenny-t – nézett rám kérdőn.

-          Hát persze, menj csak nyugodtan, én addig megkeresem Alice-t és Angelát, mert, ha jól tudom, hogy akkor Alice ma komoly kihallgatásra készül.

-          Igen, én is így hallottam – bólintott rá fogadott anyám kuncogva. – Alice elég morcos, hogy törölték az emlékeit.

-          Hát az nem csoda, de Brian szerintem ma inkább visszaadja őket, hogyha jót akar – nevettem fel.

-          Igen, szerintem is – biccentett Esme. – Jó mulatást, drágám, majd meséld el nekem is, hogy milyen volt az esküvő, este találkozunk – simított végig a karomon. Majd egy szempillantás alatt eltűnt. Én pedig folytattam az utamat Angela és Brian szobája felé. Mikor odaértem azonnal kopogni szerettem volna, de még mielőtt megtehettem volna az ajtó kinyílt, és valaki berántott a szobába.

-          Na végre, hogy itt vagy, már alig vártam, hogy ideérj, így Angela végre elkezdi a történetet, Brian pedig most azonnal visszaadja az elcsent emlékeimet – mondta Alice ellentmondást nem tűrve. Brian és Angela pedig szinte vigyázban ült az ágyán.  

-          Mióta zaklat titeket ez a mini terrorista? – kérdeztem őket nevetve.

-          Ami azt illeti, már igencsak vártuk az érkezésed – sóhajtott fel Angela.

-          Alice, megígérted, hogy békén hagyod őket reggelig – néztem rá dorgálón.

-          Reggel hatkor érkeztem – vágta rá.

-          Hiszen már nyolc óra van – nyögtem fel. – Nagyon sajnálom, srácok, ha tudtam volna, hogy már itt van, akkor előbb jövök.

-          Semmi gond, végül is szórakoztató jelenség, amikor toporzékol, mint egy kislány – állapította meg Brian nevetve.

-          Toporzékoltál? – fordultam kérdőn Alice felé.

-          Ha egyszer a boci szemek nem váltak be, mit tehettem volna? – kérdezte morcosan. – Azt mondták, hogy meg akarnak várni téged is, de én gondoltam nem haragszol, hogyha én előbb megtudom a sztorit, de Angela hajthatatlan volt.

-          Nos, most már itt vagyok, úgyhogy kezdhetjük, utána pedig Alice is megnyugszik végre – ajánlottam a lehetőséget.

-          Remek ötlet – vágták rá mindhárman.

-          Na ugye, hogy van, amiben egyetértetek – állapítottam meg. Majd kényelmesen helyet foglaltam az egyik fotelben az ággyal szemben, és Alice-t is lelöktem a mellettem lévőre.

-          Előre leszögezem, hogy visszaadom Alice emlékeit, és én már itt sem vagyok – nézett ránk Brian határozottan. – Ne haragudjatok meg, de nem nagyon vagyok kíváncsi a csajos beszélgetésre, ami utána fog zajlani.

-          Helyes, ott már nem is lesz rád szükség – vágta rá Alice. – Na gyerünk már, most már nagyon türelmes voltam mindenkihez képest a világon.

-          Azért vannak még nálad türelmesebb emberek a földön, Alice, és természetesen nálad türelmesebb vámpírok is vannak – vigyorodtam el.

-          Lényegtelen, csak add vissza az emlékeimet, Brian, légy szíves – meresztett boci szemeket az előtte ülőre.

-          Rendben, akkor most engedd el magad – adta ki Brian a parancsot. Alice pedig hátradőlt a fotelban, és behunyta a szemét.

-          Kész vagyok – vágta rá hirtelen.

-          Rendben, akkor most figyelj – mondta Brian. Majd koncentrálni kezdett. Alice pedig szinte azon nyomban elvigyorodott.

-          Nahát, ez a tudatátvitel egyszerűen mennyei – sóhajtott fel Alice. – Öhm… oké, elég, ezt a részt, majd inkább Angela elmeséli.

-          Brian, mit művelsz? – csapott férje combjára Angela.

-          Bocsi, csak kicsit beleéltem magam, hiszen olyan szép emlékek – nézett feleségére bocsánatkérően. – Káprázatosan gyönyörű voltál, és még sorolnám, hogy ezen kívül mi minden, de ezt inkább majd a négyszemközt töltött órákra hagyom – kacsintott feleségére. Aki azonnal lesütötte a pillantását zavarában. – Imádlak – nyomott gyors csókot kedvese szájára. – Most viszont, ha nem gond, akkor magukra hagyom a hölgyeket, hogy beszélgethessenek – állt fel az ágyról. – Ma még sok dolgunk van Jasperrel és az újszülöttekkel – mondta, majd egy szempillantás alatt eltűnt.

-          Más nem akarja az állati vért választani, mint Jenny? – kérdeztem kíváncsian.

-          Hát, akad olyan, aki kipróbálta, de nem akarja ezt az utat, a többiek pedig egyáltalán nem is gondolnak ilyesmire. Jenny marad az egyetlen lehetséges vegetáriánus, legalábbis Brian ezt mondta – válaszolta Angela.

-          Végül is a semminél több – állapítottam meg.

-          Nagyon kevés vámpír választja ezt az utat – mondta Alice is határozottan.

-          Az is jó hír, hogy lesz egy újabb, aki a mi utunkat választja – mosolygott Angela elégedetten. – Végül is, nem az a lényeg, hogy milyen gyors léptekkel haladunk, hanem az a lényeg, hogy egyáltalán haladunk.

-          Ez is igaz – vágtuk rá mindketten.

-          Akkor nincs miért búslakodni, viszont, Alice, most már látod, hogy micsoda tökéletes esküvőm volt. Na, mit gondolsz?

-          Azt gondolom, hogy a szervezési készségeimmel még mindig nincs probléma – húzta ki magát pöttöm húgom büszkén.

-          Az egyszer biztos, mindig is ilyen esküvőre vágytam – áradozott Angela.

-          Na és mi miért nem voltunk hivatalosak az eseményre? – kérdeztem kissé csalódottan.

-          Nem akartuk, hogy Heather úgy érezze, hogy elcsentük tőle a nagy napját – vágta rá Angela azonnal.

-          Ez butaság, Angela. Heather, akár duplaesküvőt is boldogan tartott volna – vetettem ellent azonnal. Ő legalább olyan kis ártatlan és jószívű lány, mint Angela.

-          Tudom, hogy felajánlotta volna, ha tudja, hogy mire készülünk, de szerintem egy esküvő szóljon egy menyasszonyról – mondta határozottan. – Hidd el, Bella, az én esküvőm is csodálatos volt, úgy, ahogy volt. Én sosem kívántam nagy lagzit. Én, a szerelmem és két tanú. Tökéletes.

-          Na és ki volt a másik tanú? – néztem rá kérdőn.

-          Hát Jasper – vágta rá Angela.

-          Jaspert is el tudtátok vinni? – kérdeztem döbbenten.

-          Brian képességével nem nehéz bárkit elvinni innen – rántotta meg a vállát Angela. – Ráadásul így teljesen jó volt, mert négyesben ünnepelhettünk utána. Ne haragudj, Alice, hogy elcsentük az emlékeidet, de így láttuk a legjobbnak a dolgot, hogy nyugodtan tudj csak Heatherrel foglalkozni.

-          De hát veletek is foglalkoztam, ez látszik, hiszen nagyon szép lett az esküvőtök – állapította meg Alice.

-          Csodálatos tehetség vagy, ehhez kétség sem fér, ugyanis, ha hiszed, ha nem, ezt a fantasztikus lagzit egyetlen nap alatt sikerült összehoznod – mondta Angela elámulva.

-          Bár én is láthattam volna, amit ti – sóhajtottam fel vágyakozva. Jó lett volna látni az egyik legjobb barátnőmet, amikor férjhez megy.

-          Sejtettem, hogy így érzel majd, úgyhogy hívtam egy kis segítséget – vigyorgott rám.

-          Sziasztok – lépett be az ajtón Anthony.

-          Szia – vágtuk rá egyszerre.

-          Miért hívtál, Angela?

-          Szeretném, ha segítenél anyukádnak, hogy láthassa az esküvőmet – nézett a fiamra kérlelőn.

-          Természetesen – suhant azonnal Angela mellé, majd a kezébe vette a kezét, majd a másik kezével megfogta az enyémet. Én pedig néhány pillanattal később már láttam is mindent, amit Angela átélt. Alice gyönyörű levendulaszínű ruhában sétált Angela előtt, akit Jasper vezetett az oltárhoz. A barátnőm csodálatos, hófehér ruhát viselt, ami ugyan egyszerű volt, de egyszerűségében volt tökéletes. Igazán illet Angela stílusához. Jobban, mint bármely másik esküvői ruha. A szertartás is nagyon szép volt, pontosan olyan, ami illett Angelához és Brianhez is.

-          Alice, tényleg kitettél magadért – mondtam mosolyogva. – Angela, te pedig gyönyörű voltál.

-          Köszönöm – mondta Angela boldogan.

-          Kár, hogy a többiek nem látták ezt a gyönyörű esküvőt – sóhajtott fel Alice.

-          Még láthatják – kuncogott Angela.

-          Hogy érted ezt? – néztem rá kíváncsian.

-          Úgy, hogy Alice hívott oda egy profi kamerást, így minden pillanat meg van örökítve, hogy megnézhessük bármikor, amikor csak szeretnénk. Na és persze ti is, hogyha szeretnétek.

-          Na és hol van a felvétel? – kérdeztem rá azonnal. Biztosan a többiek is szeretnék látni, hogy milyen volt két családtag esküvője.

-          Elvileg egy hét múlva küldik a felvételt, már átutaltam az árát – mesélte Ang lelkesen.

-          Az nem is hosszú idő – vigyorgott Alice boldogan.

-          Bizony, hogy nem sok idő, és pont akkor jön vissza Heather és Alec is, így ők is megnézhetik, hogyha van kedvük.

-          Szerintem ez nem is lehet kérdés – vágtam rá azonnal. Heather imádja a testvérét, és Angelát is nagyon kedveli. Alec pedig mindenre kíváncsi, ami Heathert érdekli.

-          Akkor, ha rám már nincs szükségetek, visszamegyek Nathalie-hoz, elég nyugtalanul alszik mostanában, és a dereka is nagyon fáj.

-          Gondolod, hogy ezek jelek? – kérdeztem izgatottan. Legutóbb is nyugtalanul kezdett el aludni néhány nappal a szülés előtt.

-          Nem tudom, mert ez a terhessége merőben már, mint a lányokkal volt, de a fiam már egy ideje panaszkodik, hogy nagyon kevés odabent a hely, úgyhogy holnap hazaviszem őket.

-          Nincs már rá idő – rontott be a szobába Emily, és Marie. – Most azonnal gyere, Carlisle már ott van – zihálta idegesen.  

-          Mi történt? – pattant fel Anthony az ágyról.

-          A magzatvíz, éppen az előbb…

-          Te jó ég, ne, még ne, hiszen ha Nath itt bent a várban vérezni fog, akkor a Volturi tagok…

-          Menjetek, és álljatok mind az ajtó elé, ne engedjetek be senkit, én pedig most azonnal megyek Marcushoz, hogy adjon parancsot annak a szárnynak az elkerülésére – mondtam határozottan, miközben már el is indultam.

-          Rendben, mindenki a dolgára, gyorsan – rohant utánam Alice is. – Én szólok Jaspernek, hogy vigye ki innen az újszülötteket.

-          Jó ötlet – bólintottam rá. Ők a legveszélyesebbek most Nathalie-ra és a babára nézve.

-          Mindenki nyugodjon meg – kiabált utánunk Gabriella. – Phoebe már levédte a szobát, senki nem fog átjutni rajta, hacsak nem akar egy méretes áramütést bezsebelni. Egyelőre csak Anthony tud átjutni a pajzsán. Rosalie pedig már elrohant Marcushoz, hogy biztonságos legyen a szárny, ahol Nath szül. Az itt lévő farkasok pedig bekerítették a szobát.

-          Hogy voltál ennyire gyors? – álltunk meg mindketten tágra nyílt szemekkel.

-          Minden csak szervezés kérdése – vágta rá Gabriella. – Sokat tanultam a falkától, amióta együtt vagyok Jacobbal – mondta egyértelműen. – A legfontosabb, hogy a család mindig biztonságban legyen. Már tegnap óta készenlétben állunk, amióta Nathalie elmondta, hogy enyhe nyomást érez a hasában. Minden rendben lesz – mondta elszántan. Olyan volt, mint egy igazi amazon. Megint meg kellett állapítanom magamban, hogy Gaby bizony mindig tartogat meglepetéseket a számunkra, és a családunk mindig össze fog tartani, amíg csak világ a világ. Így már megnyugodva, és izgatottan indultunk el Nathalie és Anthony szobája felé, hogy hamarosan megláthassuk a család legifjabb tagját…