62.
fejezet
(Liz
szemszöge)
Még
mindig magamban dühöngtem, és a ruhákat pakoltam be a szekrénybe, amikor
kopogás szakította félbe a ténykedésem, és a gondolataim, és a morgolódásom.
-
Igen? – kérdeztem fáradtan. Ha ez most
megint Caius, akkor nem állok jót magamért, az egészen biztos.
-
Heidi vagyok, bejöhetek? – kérdezte
kedvesen. Tény, hogy udvariatlanság lenne nem beengedni, de semmi kedvem most
ehhez. Főleg nem így, hogy gyakorlatilag kikényszerítik az időpontot. – Nézd,
tudom, hogy a hátad közepére nem kívánod a sürgetést, és valószínűleg Alec sem,
de még jó móka is lehet, ha hagyod, hogy bemenjek.
-
Sajnálom Heidi, kérlek, gyere be –
nyitottam ki neki az ajtót.
-
Semmi gond. Most én sem szívesen
engedném be saját magam – legyintett. – Egyébként annak örülök, hogy végre
jobban megismerhetlek. Nem hittem, hogy valaha bárki is felkeltené Alec
érdeklődését, és kivívná, hogy Jane kedvelje. A ruhád miatt pedig ne aggódj,
tökéletes lesz, ezt garantálom – csacsogott össze-vissza. Talán ő is éppen
olyan zavarban van, mint én?
-
Hidd el, Heidi, hogy veled semmi bajom,
csak nem pontosan ez volt az tervem, ennyi. Mindenképpen Alec felesége lennék,
vagyis leszek, de nem így képzeltem. Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de
nekem mindig megvoltak a vágyaim ezzel a nappal kapcsolatban, és ott egyáltalán
nem így terveztem – magyaráztam halkan.
-
Nos, akkor halljuk, hogy te hogyan
tervezted – huppant le a kanapéra. – Őszintén érdekel.
-
Nos, az első gondolatomról lemondok,
mert a menüt hosszasan tervezgettem, de esetünkben arra nem lesz szükség. Azért
egy kis menyasszonyi torta boldoggá tett volna, de ezt is tudom nélkülözni.
Amire viszont mindig is vágytam az a csodálatos ruha. Egy olyan darab, amiben
mindenki láthatja, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy férjhez mehetek a kiválasztottamhoz,
és mindenki úgy érezze, hogy én vagyok a világ legboldogabb, és
legszerencsésebb asszonya. Na és ezt a tökéletes ruhát persze hófehérben
képzeltem el.
-
Hm… a te alakodhoz szerintem hagyjuk a
ruha színét egyelőre. Van itt rengeteg csodálatos vörös kelme, de akadnak a
tarsolyomban meglepetések is – mondta határozottan. – Maradt ki néhány anyagból
egy-két méter a varrogatásaim közben, amivel talán tudunk kezdeni valamit –
mondta elégedette vigyorra az arcán. – Gyere velem – ragadott kézen, a következő
pillanatban pedig éreztem a rántást a koromon.
-
Au – dörzsöltem meg a kezei helyét,
amikor elengedett. – Tudod, én még nem vagyok ám olyan gyors, mint ti.
-
Jézusom, ne haragudj rám, kérlek. A
szokás hatalma, hogy nekiindulok a lelkesedés hevében, és ahhoz vagyok szokva,
hogy tudnak követni – mondta őszintén.
-
Ne is törődj vele, hiszen hamarosan már
én is képes leszek ilyesmire – legyintettem mosolyogva.
-
Akkor jó – mondta kicsit nyugodtabban. –
Na, de most beszéljünk inkább a ruhádról. Én amondó vagyok, hogy az lenne a
legjobb, ha készítenénk neked egy bordó-fehér gyönyörű menyasszonyi ruhát, és
csak azután mennénk tovább a többi teendőre. Van már valami elképzelésed?
-
Nem igazán – ráztam meg a fejem
tanácstalanul.
-
Akkor megengeded, hogy kipróbáljak
valamit? Csak veszek rólad méretet, és néhány óra múlva már próbálhatjuk is az
alapot, aztán, ha nem tetszik, akkor még variálhatunk. Ez a néhány nap hosszú
idő – mondta lelkesen. Nekem úgy tűnt, hogy tényleg szert varrni. Így kevésbé
kínos, hogy Caius valószínűleg megparancsolta neki, hogy segítsen.
-
Persze megengedem, de van időd erre? Nem
akarom, hogy kényszerből vállald a ruhát. Van egy-két vörös ruhám, majd
felveszem valamelyiket.
-
Ne butáskodj már, abban meg mi lenne az
izgalmas? Ráadásul szeretek varrni, úgyhogy ne aggódj. Egyébként is, szerintem
már tudom is, hogy milyen lesz a tökéletes ruha – magyarázta hevesen. Majd
elképesztően gyorsan futkosni kezdett az anyagok között, és elém hozott néhány
fehér anyagot, rengeteg vöröset és bordót. – Na, már csak ki kell választanod,
hogy melyik fehér legyen, és melyik piros árnyalat.
-
Fehérből mindenképpen a vakító hófehéret
– vágtam rá gondolkodás nélkül. – A másikból, hát nem is tudom. Mindegyik
árnyalat gyönyörű, és azt hiszem, hogy különleges is. Honnan hozatta őket
Caius?
-
Egészen biztos lehetsz benne, hogy
csakis a legjobb helyekről. Nem szokott spórolni az ilyesmin. Már egy bő hete
érkeznek hozzám a szebbnél-szebb anyagok.
-
Akkor ezt nem most hirtelen találta ki –
húztam el a számat. Vajon Alec egyáltalán tud róla, hogy mi folyik itt a
távollétében? Vagy talán vele megbeszélte Caius? Nem, azt nem hiszem, hogy ne
figyelmeztetett volna engem egy ilyen kaliberű dologról.
-
Hé, ne feltételezd azt, hogy Alec
átverne téged. Hidd el, én tudom, hogy fogalma sincs róla. A legnagyobb
titokban kellett tartanom mindent. Még Aro sem tud róla, mert Caius mindig úgy
intézte, hogy ne akarjon olvasni belőlem. Teljes titoktartást parancsolt nekem.
-
Nem értem, hogy mi ezzel a célja –
rogytam le a kanapéra értetlenül.
-
Pedig ez nagyon egyszerű, Liz – ült le
mellém hirtelen. – Caius szerint Alec azért sérült meg, mert te még ember vagy…
-
Álljunk meg, már azelőtt elkezdte
hozatni az anyagokat, mielőtt megtörtént – vágtam a szavába. Ez nem jó indok
ilyen szinten.
-
Valóban, de csak azután döntötte el,
hogy megsürgeti a dolgot, miután Alec megsérült. Egyébként ajándéknak szánta
neked – fogta meg a kezem finoman Heidi. – Ez pedig nagyon nagy megtiszteltetés,
mert Caius nem az a meglepetés szervező fajta.
-
Nos, érdekesen mutatja ki a csodálatát –
forgattam meg a szemeim. – Gyakorlatilag nem hagyott más választást, minthogy
egy szempillantás alatt férjhez menjek.
-
Ne aggódj annyit emiatt – kuncogott fel
Heidi. – Nem a mikor számít, csakis a kivel – mondta határozottan.
-
Azt hiszem, hogy ebben igazad van –
bólintottam rá. Végül is, ha az apám választottjához kellett volna hozzámennem,
akkor mindegy lett volna, hogy mit viselek, vagy milyen a lakodalom mindenképpen
szörnyű lett volna, de hogyha ezt Alec oldalán tehetem meg, akkor nem is olyan
fontos a felhajtás, mert csak az a lényeg, hogy vele legyek. – Lássunk neki –
mosolyodtam el.
-
Ez a beszéd – mosolyodott el Heidi. –
Na, gyere, veszek rólad méretet, és semmi pillanat alatt készen lesz a
tökéletes ruha.
-
Ebben valahogy nem kételkedem – néztem
körbe a rengeteg ruhán, amelyek úgy sorakoztak Heidi próbababáin, mint egy
üzletben.
-
Oh, ezeket nemrég dobtam össze – nézett
körbe az alkotásain. – A lányok vettek maguknak anyagot, én pedig gyorsan
megvarrtam nekik, mert tudtam, hogy különleges megrendelésem lesz hamarosan –
kezdet el kiszabni a gyönyörű vörös ruhaanyagot miközben beszélt hozzám.
Elképesztően gyorsan dolgozott. Még nézni is fárasztó volt azt a sebességet,
ahogy szabott és varrt. Nem sokkal később pedig már meg is kaptam az utasítást,
hogy vetkőzzek le fehérneműre, mert mindjárt próbálhatok is…
(Alec
szemszöge)
Tudtam,
hogy Liz Volterra biztonságos falai között van, de mégis nagyon idegesnek
éreztem magam. Valami nem stimmel. Caius mindig, minden összecsapáson, vagy
nagyobb lélegzetvételű kivégzésen jelen akar lenni, és most pont ide, a romának
elleni harcba nem akart eljönni. Attól félek, hogy valamit tervez Lizzel
kapcsolatban, és én nem vagyok ott, hogy megvédjem őt. Bár lenne egyáltalán
ötletem, hogy mit akar valójában. Caius mindig annyira kiszámíthatatlan.
-
Túl sokat agyalsz azon, hogy otthon
hagytad Lizt – mondta Edward halkan mellettem. – Koncentrálj, mert megígértem a
hugicámnak, hogy egy darabban megyünk vissza mindannyian. Nemsokára elérjük a
táborukat, és akkor szükségünk lesz rád.
-
Bocsánat, én csak…
-
Aggódsz, én ne tudnám? Volterra óta
hallgatom a gondolataidat, de nincs miért. Liz biztonságban van, ezt te is
tudod. Caius nem ártana neki, mert érdekes módon tényleg kedveli, és erre a
gondolatai nyújtanak garanciát.
-
Rendben, elszakítom a gondolataim
Liztől, amíg végzünk – sóhajtottam fel.
-
Remek, ennél többet nem is kérhetnék –
bólintott rá azonnal, majd visszasétált Esme mellé, aki feszülten figyelte a
környéket. Talán érez valamit? Nem is értem, hogy miért jött velünk, hiszen nem
egy harcos típus, ahogy Carlisle sem.
-
Már tudják, hogy jövünk – feszült meg
Edward hirtelen. – Érzik az illatunkat, és támadásra készek. Nincsenek még túl
sokat, nem lehet több ötven vámpírnál.
-
Annyit egyedül is megoldok – vigyorodott
el Jane. – Merről jönnek? – nézett Edward felé kérdőn.
-
Északkelet – mutatott Edward abba az
irányba, ahonnan érkezni fognak.
-
Jane, Alec – nézett a húgomra és rám Aro
jelentőségteljesen. – Előbb inkább Alec, hogy megtudjuk, hogy van-e egyáltalán
fogalmuk róla, hogy mit tesznek.
-
Igen, Mester – vágtuk rá egyszerre
húgommal. Na, ez az, kezdek visszarázódni a valódi mivoltomhoz. Amint
meghallottam, hogy mindjárt odaérnek hozzánk kieresztettem az erőmet, és
elvettem a látásukat és a szaglásukat, amivel azonnal megállásra késztettem
őket. Csak kapálóztak és fogalmuk sem volt róla, hogy mi történik velük. Ezek
szerint nem igen tájékoztatták őket arról, hogy ki ellen is indulnak harcba.
-
Megadom nektek a lehetőséget, hogy
tovább éljetek, hogyha megesküsztök rá, hogy nem támadtok rá az uralkodó
családra – ajánlotta Aro a lehetőséget.
-
Már megbocsáss, de nem igen szoktátok
betartani az ígérteket – sétált előre Stefan fegyelmezetten. Nagyon jól
kezelte, hogy nem lát semmit. Bár már elég idős vámpír ahhoz, hogy ne essen
pánikba.
-
Nem értem, hogy miről beszélsz –
rántotta meg a vállát a Mester.
-
Elég sok testőröd nem feltétlenül
önszántából került hozzád – állapította meg.
-
Alec, Jane? – fordult felénk Aro. Mire
én visszaadtam a látását, Jane pedig azonnal kínozni kezdte. Néhány pillanattal
később már kínok között vonaglott a földön.
-
Elég lesz elsőre – állította le húgomat
néhány perc múlva. – Tehát, még egyszer. Stefan és Vladimir feje mindenképpen a
porba hullik, de nem kell feltétlenül mindenkinek így végeznie. Aki akar, az
még most távozhat békével. Ismertette a teremtőtők veletek a legalapvetőbb
törvényeinket?
-
Miféle törvényeket? – kérdezte az egyik
újszülött a tömegből.
-
Akkor ezt nemnek veszem – sóhajtott fel
a Mester. – Alec, kérlek, add vissza a látásukat. Edward, ha megtennéd, hogy
figyeled a gondolatokat.
-
Természetesen – biccentett Edward.
-
Egyikőtök sem fedheti fel a vámpír
mivoltát az emberek előtt, nem hozhattok létre halhatatlan gyermeket a
harapásotokkal. Ha egy ember mégis rájön, hogy mik vagytok, akkor vagy
átváltoztatjátok, vagy mindörökre elhallgattatjátok. Ezek az alapvető törvényeink.
Ha betartjátok, akkor nem lesz semmiféle összetűzés közöttünk. Ha nem és
tudomást szerzünk róla, akkor halálbüntetés vár rátok, és nem tudtok elrejtőzni
a nyomkövetőnk elől – magyarázta Aro. – Hozzá tenném még, hogy mi vagyunk a
legnagyobb létszámú klán, a legtöbb tehetséges vámpírral, így nem ajánlatos
újat húzni velünk. Egyébként mi magunk vagyunk az uralkodó család is a
társadalmunkban. Azt hiszem, hogy ezzel mindent elmondtam.
-
Milyen álszent – köpte a szavakat
Vladimir. – Úgy tudjuk, hogy nálatok is van egy ember, akit nem változtattatok
át, és az apja, aki kereste őt tudott a vámpírok létezéséről. Talán nem
szegtétek meg a saját törvényeiteket?
-
Nos, a leány valóban nálunk van, de
mivel az egyik testőr menyasszonya, és át fogjuk változtatni, ezért ez nem
minősül törvényszegésnek. Az édesapja pedig kutatott a lánya után, és valahogy
megsejtette a dolgot, de már kiiktattuk a kis csapatával együtt. Ebben a
formában az ő ügyét is teljes mértékben megoldottuk – válaszolta a Mester a
vádakra azonnal. – Egyéb kérdés, észrevétel? – nézett körbe az újszülötteken.
-
Néhány vámpírnak köztetek miért
másmilyen a szeme? – kérdezte egy fiatal lány, és kíváncsian fürkészte a Cullen
családot.
-
Ők másfajta táplálkozási szokásokat
követnek – válaszolta Aro azonnal.
-
Ezt hogyan kell érteni? – vonta fel a
szemöldökét a lány. – Nem csak véren élhetünk?
-
Mi is véren élünk, de nem emberekből
táplálkozunk, hanem állatokból – mondta Carlisle kedvesen. – Ez is egy
lehetőség – mosolyodott el. Azt hiszem, hogy látott valamit a lányban, amit én
is éreztem. Nem nagyon tetszett neki az emberek meggyilkolásának gondolata.
-
Ha gondolod, kedvesem, akkor Carlisle és
a családja biztosan örömmel megmutatja neked a saját nézőpontját, amennyiben
elfogadod a tényt, hogy jelenleg ti szegitek meg a törvényt, és nem támadsz a
családjainkra – mondta gyengéd hangon. Majd a kezét nyújtotta a gyanútlan lány
felé, aki elindult hozzánk.
-
Ne érj hozzá, tudni fogja minden
gondolatodat – szólt rá Stefan.
-
Nem igazán van mit rejtegetnem – tette
bele az apró tenyerét a lány Aro kezébe. A Mester pedig azonnal koncentrálni
kezdett.
-
Attól tartok, hogy téged valóban
átvertek, és nyilván a többieket is – mondta miután elengedte a lány kezét. –
Szeretnél békével távozni, Georga?
-
Igen, szeretnék – bólintott rá azonnal. –
Megkereshetlek benneteket? – fordult Carlisle felé azonnal.
-
Akár most is velünk jöhetsz – ajánlotta rögtön.
-
Rendben – mosolyodott el a lány.
-
Szeretne még valaki békével távozni? –
nézett körbe Aro az újszülötteken. Mire néhányan elindultak, de volt olyan, aki
maradt. Nagyjából húsz vámpír maradhatott az erdőben Vladimir és Stefan
mellett. – Jól van, testőrök, intézzük el a dolgot – mondta Aro komolyan. Mire
Jane kínozni kezdte őket, miközben mi olyan gyorsan széttéptük és elégettük az
itt maradtakat, amilyen gyorsan csak lehetett. Szerettem volna már hazamenni
Lizhez, úgyhogy örültem, hogy ilyen gyorsan megoldódott ez a dolog, de valami miatt
úgy éreztem, mintha túlságosan is könnyen ment volna.
Szia!
VálaszTörlésMegint hoztad a formád! :) Nagyon jó rész lett! Heidi nagyon rendes volt Lizzel. Már tényleg érdekelne Caius igazi szándéka!
Alecék ügyik voltak, de az azért érdekelne, hogy mit csavarsz a dolgokon. Már csak az utolsó mondatodból kiindulva. Hiszen a két vezér meghalt.
Remélem nem nyírod ki egyik főszereplőt sem! Ugye nem?
És mi az, hogy nem sok van már hátra? Mégis mennyi az a nem sok? És ha ennek vége, van már ötleted, hogy mit írsz?
Ne mond azt, hogy csak engem érdekel! Attól, hogy a komik nem szaporodnak, ne írd le az olvasóidat! Lehet a többiek is olyan lusták, mint én. Én sem írtam sok részhez, pedig olvastam és imádtam! :))
Várom a következő részt!
Puszi: Klau
Szia!
VálaszTörlésKiváncsi leszek mit fognak szólni a többiek ehhez a villám esküvőhöz? Biztos h kifognak akadni, főleg Esme.. Mind azon által nagyon izgalmas volt olvasni de bajt sejtek... remélem h nem valósul meg a megérzésem!
Imádlak olvasni még mindig!
Melinda
Szia!
VálaszTörlésKöszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet :) Hát, őszintén szólva nem tudom még, hogy csavarok-e a történeten. Főszereplőt biztosan nem fogok bántani. :K) Hát, a nem sok azt jelenti, hogy nagyjából 65 fejis lesz a történet. Úgyhogy tényleg nem sok. Ha ennek vége, akkor azt hiszem, hogy újra belefogok a saját törimbe, ami már 40 oldalnál tart. Nem írom le az olvasóimat, de talán igaza van a barátnőmnek, hogy a Twilight ficeknek lassan leáldoznak, bármennyire is szeretem őket :)
Puszi
Szia Melinda!
Köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet :D Hamarosan hozom a folytatást. Ebben a részben már hazaérnek a többiek :)
Puszi
Play free demo game with no ads - Vimeo
VálaszTörlésVimeo - Play free demo game with no ads. youtube channel and free slot machine games for fun. No Ads Ads, No best youtube to mp3 converter app Ads Required.